1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai [testvéreim], hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló [nem volt haszontalan, eredménytelen, üres]*
*És azért nem volt csak üres beszéd: „(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el
hozzátok, nem csak üres (logosz: Ige) vagyis nem csak üres beszéd volt]. Hanem isteni erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző
erejével] is, sok bizodalomban [és
teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával,
hogy ez az igazság]…” (1 Thess. 1,5)
1 Thess. 2,2 Sőt inkább, noha elébb [előzőleg] már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt [előbb
már szenvedés és bántalmazás ért bennünket] Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy
közöttetek is [nyíltan; szabadon] hirdessük az Isten evangéliumát [szóljuk
nektek az Isten örömüzenetét] sok tusakodással. [nehéz
harcok árán; a sok nehézség ellenére is];
»Más fordítás: Mielőtt hozzátok
érkeztünk, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket amint tudjátok. Isten
azonban mégis felbátorított bennünket, hogy a ti városotokban is mindenkinek
elmondjuk az Istentől származó örömhírt. Valóban el is mondtuk, pedig
Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak«*
*Az apostol Filippibe egy
jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet, és ezért a lány gazdái
fellázították a tömeget: „És velük
egyben feltámada a sokaság (is) őellenük
(és rájuk támadt). A bírák (az
elöljárók) pedig letépetvén ruháikat,
megvesszőztették (megbotoztatták) őket.
És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak (a börtönőrnek), hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen
parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá”
(Csel.
16,22-24)
1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk [vigasztalásunk; bátorításunk, igehirdetésünk]
nem hitetésből van [nem
tévelygésből, nem megtévesztésből
ered], sem nem
tisztátalanságból [nem is tisztátalan, hamis szándékból], sem nem álnokságból
[Más
fordítás: A mi
üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, viselkedésünk teljesen
egyenes és őszinte]*
*És így folytatja az apostol:
„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan,
akik meghamisítják [(kapéleuó):
csal, hamisít; megrontják] az Isten igéjét [logoszát] hanem tisztán [(eilikrineia):
szó szerint: keveretlenül, elkülönítve, pontosan, őszintén]. Sőt szinte Istenből szólunk az Isten
(színe) előtt a Krisztusban” (2
Kor. 2,17).
És az
apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert
a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és
tisztasággal, nem (hús)testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével
forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)
„...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2)
1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott [megvizsgált,
kipróbált] minket arra, hogy
reánk bízza az Evangéliumot [(euangelion): jó hír, örömhír;
győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének hírét], akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek
tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja [és ismeri] a mi szívünket (bensőnket).
[Más
fordítás: Olyan
emberek vagyunk, akiket maga Isten tett próbára. Ő talált alkalmasnak arra,
hogy ránk bízza az örömhírt. Ezért úgy beszélünk, hogy nem az emberek tetszését
keressük, hanem Istenét. Mert ő vizsgálja meg a szívünket és szándékainkat]*
És hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a
feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a
vesék és szívek vizsgálója…” (Jel.
2,23)
1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint
tudjátok, sem telhetetlenség színében [sem leplezett kapzsisággal]
nem léptünk fel [nem forgolódtunk közöttetek] soha. [Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét], Isten a bizonyság [a
tanú rá].
»Más fordítás: Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem
folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten
rá a tanú«*
*És így folytatja az apostol:
„… nem járunk ravaszságban [nem
alkalmazunk cselt, nem járunk fortélyoskodásban], és nem is hamisítjuk meg [sem
nem használjuk cselvetésre] az
Isten igéjét [logoszát]. De a nyilvánvaló igazsággal
kelletjük [a való(igaz)ság nyílt hirdetésével (kijelentésével; láthatóvá
tételével) ajánljuk] magunkat minden ember
lelkiismeretének [szellemi ismeretének – együttészlelésének] az Isten előtt [Isten
jelenlétében]” (2
Kor. 4,2).
„Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan,
akik meghamisítják az Isten igéjét (és nyerészkednek Isten igéjével); hanem tisztán (mint akik tiszta
szívből), sőt szinte Istenből szólunk az
Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor.
2,17).
„Mert a mi buzdításunk
(igehirdetésünk) nem hitetésből van
(nem tévelygésből ered), sem nem
tisztátalanságból (nem is tisztátalan szándékból), sem nem álnokságból” (1 Thess.
2,3)
„Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)
És: „… (úgy) ajánljuk
magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban,
szükségben, szorongattatásban” (2 Kor.
6,4)
Mert: „Ismervén tehát
az Úrnak félelmét, embereket térítünk (győzünk meg), Isten előtt pedig nyilván vagyunk (és nyíltan állunk); Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek
előtt is nyilván vagyunk (és nyíltan állunk)” (2 Kor. 5,11)
1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem
kerestünk, sem tőletek, sem másoktól. Holott terhetekre lehettünk volna, mint
Krisztus apostolai [Más fordítás: [Emberi elismerésre nem törekedtünk sem a
tiétekre, sem a másokéra. Pedig mint
Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis szelíden léptünk fel
közöttetek]*
*Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet;
jó hírt] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó
hírből] éljenek” (1 Kor. 9,14).
De
mi: „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren,
hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is
megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem
azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9).
„Senkinek ezüstjét,
vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
Sőt magatok
tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek
gondoskodtak” (Csel. 20,33-34).
És követve az Úr Jézust: „Én nem fogadok el dicsőséget emberektől” (Ján. 5,41)
1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk [(épiosz): jóindulatúan,
barátságosan és szelíden, jártunk] ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja [gondozza, melengeti] az ő
gyermekeit.
[Más
fordítás: Pedig
Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket. Mi
azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az anya dajkálja (táplálja) melengeti gyermekét].
1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok [és az
utánatok való vágyódásunkban;
epekedésünkben], készek valánk közleni veletek nemcsak az
Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét [(pszükhé): életét] is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.
[Más
fordítás: Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem
életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket]*
*Hiszen a mi Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg
a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni
életünket a mi atyánkfiaiért (ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket
adjuk testvéreinkért)” (1 Ján. 3,16).
Dávid is így prófétál: „A
szentekben, akik e földön vannak (a földön élnek) és a felségesekben (a dicsőségesekben), bennük van minden gyönyörűségem (és telik minden kedvem)” (Zsolt.
16,3)
1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi
fáradozásunkra és bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény
munkánkra]: mert
éjjel-nappal munkálkodva [dolgoztunk, és úgy] hirdettük néktek az Isten Evangéliumát,
csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
[Más
fordítás: Emlékezzetek
csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk!
Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne
nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó
örömhírt]*
Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan
vezeti a Szent Szellem: „Mert
magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk
közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és
vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk
közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy
önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9)
Bizony: „Fáradozunk is,
tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket,
dolgozva el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak;
gyaláznak] jót kívánunk; [áldást
mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel elhordozzuk; helytállunk]” (1
Kor. 4,12)
1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok [a
tanúk] és az Isten, milyen
szentül, igazán [(hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan]
és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [viseltük
magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek]*
*De: „Magatok is tudjátok, mi módon (hogyan) kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül (hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek)” (2
Thess. 3,7)
1 Thess. 2,11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő
gyermekeit, úgy intettünk [kérleltünk] és buzdítgattunk [ösztönöztünk] egyenként mindnyájatokat.
1 Thess. 2,12 És kérve kértünk [bátorítottunk,
buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek
az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz
az Istenhez], aki az ő
országába [az ő királyságába] és
dicsőségébe hív titeket*
*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón
ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1)
És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt,
testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor.
7,24).
És ismét „Kiki amely
hivatásban hívatott el, [(klészisz): hivatás; foglalkozás;
társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi)
helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte
bele)] abban maradjon. [(menó): - marad (egy adott helyen,
állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]” (1 Kor. 7,20).
És minden hívőnek szól az
üzenet: „Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes
tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten
megismerésében” (Kol. 1,10).
És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan [a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti
mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus
örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy
akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok
felől, hogy megálltok [erősen] egy
Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).
„Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus
Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).
„Mert a mi országunk mennyekben van
(nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk”
(=magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil.
3.20)
1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül [megszakítás
nélkül], hogy ti befogadván
az Istennek általunk hirdetett beszédét [(logosz): Igéjét], nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét,
hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amely(nek) [ereje] munkálkodik is tibennetek, akik hisztek*
*„Mert az Istennek beszéde (logosz: Igéje) élő és ható, (élő energia) és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és áthatol az elme és a szellem, az ízületek
és a velők szétválásáig és megítéli (kritikosz:
döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (a benső) indulatait (és szándékait)”
(Zsid. 4,12)
1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek [nyomdokába
léptetek; hasonlóvá; utánzóivá lettetek] az Isten [a Krisztus Jézus kihívott] gyülekezeteinek [(ekklészia): kihívottak közösségeinek], amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy
szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól [a saját népetektől], miként azok is a zsidóktól [a Júdeában élő
hitetlenektől],
1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját
prófétáikat, és minket is [(ekdiókó): kérlelhetetlenül /
folyamatosan] üldöznek, és az
Istennek nem tetszenek [nem kedvesek Isten előtt], és minden embernek ellenségei [és
minden emberrel szemben állanak];
»Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr
Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket,
hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek«
1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk [és akadályoznak
minket abban is], hogy a
pogányoknak [nemzeteknek] ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek [megmeneküljenek]; hogy mindenkor betöltsék bűneiket [és így
teszik teljessé céltévesztésüket]; de végre [vagyis végül] utolérte őket az Isten haragja.
[Más
fordítás: Ezek
a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten
haragja utolérte őket; és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra
betöltik]*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták
[üldözték; zaklatták; vádolták] a
prófétákat [az Isten nevében szóló,
isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek]”
(Mát. 5,12).
Lukács
is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és
apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek; Hogy
számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére (hogy számot adjon ez a
nemzedék minden próféta véréért), mely e
világ fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott (amelyet kiontottak
a világ kezdete óta), Az Ábel vérétől
fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett (elpusztult) az (áldozati) oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e
nemzetségtől (nemzedéktől)” (Luk. 11,49-51).
Jakab
apostol bátorítása: „Például vegyétek,
atyámfiai (testvéreim), a
szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).
„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni
Krisztus Jézusban, (szintén)
üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12).
István vértanú így beszél a zsidó
vezetőkhöz: „Kemény nyakú és
körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene
igyekeztek (ellene szegültök), mint
atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És
megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most
árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel.
7,51-52).
Pál
apostol így bátorítja a krisztusban élőket: „Elmondjuk,
hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a
sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4).
„Tudván,
hogy amiképpen társaink vagytok [részt vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás, megpróbáltatásban;
zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban
[buzdítás és felbátorodásban] is” (2
Kor. 1,7).
És a
Szent Szellem mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden városban a
hitetlen zsidók üldözték, és üldöztették: „
De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a
pogányokat a testvérek ellen. De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt
összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva
elmenekültek Likaónia (jelentése: farkasok
földje) városaiba, Listrába (jelentése:
feloldó város) és Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó), és a körülvaló tartományba, és ott hirdették az evangéliumot” (Csel.
14,2.5-7).
„Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) azonban
zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték
Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor
körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig
Barnabással együtt elment Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó)” (Csel.
14,19-20).
És teszi ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti
is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve (hiszen mi ezért helyeztettünk le). Amikor nálatok voltunk, már előre
megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is
történt” (1Thessz. 3,3-4)
1 Thess. 2,17 Mi pedig, atyámfiai [testvéreim], amint elszakasztatánk [és megfosztottak
bennünket] tőletek egy kevés
ideig, [vagyis miután árván
maradtunk tőletek egy kis időszakra] arcra [külsőleg], nem szívre [bensőre] nézve, [és árvákká tettek] annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal
igyekeztünk [annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra], hogy szemtől-szemben láthassunk titeket [láthassuk
orcátokat ismét].
1 Thess. 2,18 Azért menni is akartunk hozzátok,
kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló]*
*És bár: „… jóllehet (hús)testben távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok,
örülvén [örvendezve] és látván ti köztetek a jó rendet és
Krisztusba vetett hiteteknek erősségét. [szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát]”
(Kol. 2,5)
De: „… éjjel és
nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk
hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus
Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11)
1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk
Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor]?
1 Thess. 2,20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és
örömünk.
.jpg)
