2012. február 4.
Bevádoltak! Isten igazsága
"23. Csak
a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a
messzeségben is? "Jer.23.23.
Isten
igazsága nem félig- meddig való igazság, hanem teljességgel az. Még mielőtt
odatártam volna mindent, a bíró elé azt mondta, Ő ezt az ügyet ejti. Nem jelent
meg a TIGÁZ képviselője, senki nem volt ott a vádlók közül. Milyen szomorú, a
multik megijesztgetnek embereket, de nem vállalják a bírói
igazságszolgáltatást, mert más utat keresnek. Felhívta a bíró a figyelmem arra,
hogy küldjek a szolgáltatónak egy ajánlott levelet, még az Ő végzése előtt,
hogy világos legyen , hogy nem hagyom magam,mert ma az a divat, hogy behajtó
cégek hajtják be az "adósságot" mert van a kispénzű embereknek arra
pénzük, hogy bíróságra forduljanak az igazságukért?Szegény gazdagok!
Mert
bizony könnyebb a tevének átbújni a tű fokán… De ennek a történetnek van egy
nagy tanulsága: Ma ebben az országban mindent meg lehet tenni az
emberekkel, de csak akkor, ha azt Isten is megengedi. Ha pedig megengedi, azt
nem cél nélkül teszi. Megmutatja hatalmát, de igazsága az nem csak ebben a
világban látszik meg, hanem teljességre az elkövetkezendőben jut.
Jól gondold meg hova állsz és kinek szolgálsz!
Mert Zákeus a vámszedő, amikor felmászott az eperfügefára, hogy lássa az Urat,
aki betért az Ő házába már nem tudott tovább a rablott vagyonnal együtt élni.
Tudta, hogy a kettő nem fér meg együtt. Jézus és a tolvajlás nem fér meg össze
és ez nem véletlen. Nincs közössége a sötétségnek a világossággal.
Itt
dőlnek el a dolgok. Az ember valakit szolgál. Vagy Istent, vagy a Sátánt.
Húsvét van! Van feltámadás, amely vagy az örök életre, vagy az örök kárhozatra
szól. Ez a Húsvét üzenete. Jézus keresztje neked
nevetséges, vagy halálosan komoly????VÁLASSZ!!!!!!!
Oswald Chambers: "MENJ EL" A LEMONDÁS ÚTJÁRA
"Követlek téged, Uram, valahova mégy" (Lk 9,57).
Urunk magatartása ezzel az emberrel szemben szigorúan
visszautasító volt, mert Ő tudta, mi volt az emberben. Mi ezt mondtuk volna:
"El ne szalasszuk ezt a jó alkalmat, hogy megnyerjük ezt az embert!
Micsoda elképzelés volt, ilyen jeges fuvallattal megfagyasztani,
visszariasztani őt!" Uradat nem kell soha mentegetned. Az Ő szavai addig
sebeznek és sértenek minket, amíg már semmi bántani vagy sebeznivaló nincs
bennünk. Jézus Krisztus nem kímél semmit - bármi legyen is az -, ami végül is
tönkre tenné az Isten szolgálatában álló embert. Urunk feleleteit nem a
pillanatnyi ötletek, hanem az emberismeret irányítja. Ha Isten Szent Szelleme
eszedbe juttatja az Úrnak valamelyik szavát, ami neked fáj, akkor biztos
lehetsz abban, hogy van valami benned, amit Ő halálra akar sebezni.
Az 58. vers szavai kiverik fejünkből azt a gondolatot,
mintha az Úrnak kedvtelésből lehetne szolgálni. Ilyen szigorú visszautasítás
után nem marad más, mint az Úr, én magam és a szétzúzott reménység.
"Jöjjön csak, aminek jönnie kell, vezércsillagod a velem való kapcsolat
legyen. Nekem pedig nincs hova lehajtanom a fejemet."
Az 59. vers. Ez az ember sem Jézust nem akarta cserbenhagyni,
sem az Atyját megbántani. A rokonaink iránti lágyszívű ragaszkodást választjuk
a Jézus Krisztus iránti hűség helyett. Jézus utoljára jön számításba. Ha a
hűség vonalán ilyen válságba jutsz, minden áron engedelmeskedj Jézus
Krisztusnak!
A 61. vers. Az olyan ember, aki ezt mondja: "Igen Uram,
de...", az mindig nagy buzgalommal készülődik, de soha nem indul útnak.
Ennek még van egy-két kikötése. Jézus Krisztus határozott hívása nem ad helyet
búcsúzkodásoknak, mert ahogyan mi mondunk búcsút, az inkább pogány szokás, nem
keresztyén. Amikor eljut hozzád Isten hívása, azonnal kezdj el
"menni", és soha ne állj meg!
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Csendesüljünk el az Úrban
 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának:
és lőn este és lőn reggel, első nap.I Mózes 1:5. Már kezdetben is úgy volt?
Már az első napon megoszlott a világosság és a sötétség az idő birodalmában?
De meg kell állapítanom, hogy lelki élményeim terén sem uralkodik mindig a
dél vakító fénye, hanem el kell készülnöm olyan időkre is, amikor gyászolnom
kell régebbi örömeim elvesztése fölött és Barátomat éjnek idején kell
felkeresnem.
de e tekintetben nem állok egyedül, mert mindazoknak, akik
az Urat szeretik, énekelniük kell a kegyelem, a nyomorúság, és a szabadulás,
a szomorúság,és a gyönyörűség kettős zsoltárát.
Az Isteni gondviselés vezérletéhez tartozik az, hogy a
nappal és éjszaka meg ne szűnjék, úgy a természeti mint a lelki világban, míg
be nem megyünk az ígéret földjére, amelyről ez van megírva: " És ott
éjszaka nem lesz".
Amit a mi mennyei Atyánk elrendel, az jól és bölcsen van!
Nos, kedves lélek, mi a legjobb részedre? legyünk rajta, hogy a nap kezdetét
és végét, a reggelt és az estét saját örömödre használd fel, magasztald az
Urat azért, ha örömének napját hozta fel rád, de magasztald akkor is, ha az
esti homály beáll. Úgy a nap felkeltében, mint a nap leáldozásában van valami
fenséges szépség; énekelj arról és dicsérd az Urat!
Tégy úgy mint a fülemüle:mely mindig hallatja énekét. Hidd
el, hogy az éjszakának nincs kevesebb áldásos haszna, mint a nappalnak. A
kegyelem harmatja dúsan esik a szenvedés éjszakáján. Az ígéret csillagai
dicsőn tündökölnek a súlyos szenvedések sötét óráiban. Ne tágíts az Istenhez
való bizalom mellől a sors változásai között sem.
Nappal ez legyen a jelszavad:dolgozni, éjjel pedig ez:
vigyázni! Minden órának megvan a maga kötelessége: haladj előre hivatásod
teljesítésében, mint az Úrnak hű szolgája, míg majd megjelenik hirtelen az Ő dicsőségében.
Lelkem, közeledik az este, az öregség és a halál: de ne félj tőle, mert az is
a naphoz tartozik!
Testvérek, lássunk jól utána, hogy hitünknek mozdíthatatlan
alapja legyen, nehogy hiábavaló reménységre építsünk, Isten mentsen meg
mindenkit attól, hogy bizonyosságunk megcsaljon bennünket. Az én Megváltóm
egy élő Megváltó! Ez kimondhatatlan öröm! Imádkozzunk érte, hogy ezt mindenki
megtapasztalja!
|
|
Életcseppek
"Isten meg akar változtatni, de nem teszi meg, ha nem
egyezek bele! Ez egy alapvető tanítása a Bibliának, hogy itt nincs erőszak. Ez
a szeretet hódítása!" /Zimányi József/
Építő gondolatok: Joel Osteen: Isten használ minket a gyengeségeink ellenére
12,9 De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én
kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2 Korinthus)
Mindenkinek vannak gyengeségei, hibái, fogyatékosságai.
Sokszor a hibáinkat és korlátainkat használjuk kifogásként, és megelégszünk a
középszerűséggel. Azt gondoljuk, úgysem tudunk semmi nagyot létrehozni a
korlátaink miatt. De az a jó hír, hogy Isten nemcsak tökéletes embereket
használ. Ha így tenne, egyikünknek sem lenne esélye. Isten nem függeszti fel az
elhívását feléd addig, amíg életed minden területén nem győzedelmeskedsz, és
mindig száz százalékos teljesítményt nem nyújtasz. Isten használ, miközben
változol, növekszel.
Az Írásokból tudjuk, hogy Péter messziről sem volt
tökéletes. Hirtelen természetű, nagyszájú ember volt. Egyszer annyira
elveszítette a türelmét, hogy levágta a főpap szolgájának a fülét. Később pedig
annyira berezelt, hogy még azt is megtagadta, hogy ismeri Jézust. Életének sok
területén kellett még növekednie, pedig Jézus kiválasztott tanítványa volt, a
jobbkeze. Nem sokkal miután levágta a szolga fülét, kiállt a tömeg elé beszélni
és háromezer ember megtért! A legtöbb ember, akiket a Biblia említ, hogy
egyszerre megtértek. Később meggyógyult egy béna, amikor Péter árnyéka rá
vetődött.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten olyanokat
használ, akik nálunk okosabbak, fegyelmezettebbek, érettebbek. Pedig nem így
van. Isten ereje még inkább megmutatkozik a mi gyengeségeinkben. Jákob csaló
volt, Dávidnak nőügye volt, Noé lerészegedett, Pál gyilkosok cinkosa volt,
Jónás elfutott Istentől, Gedeonnak kisebbségi komplexusa volt, Miriam egy
pletykafészek volt, Mária (Márta testvére) állandóan aggodalmaskodott, Tamás
kételkedett, Sára türelmetlenkedett, Illés hajlamos volt a depresszióra, Mózes
dadogott, Zákeus túl alacsony volt, Ábrahám túl öreg volt, Lázár pedig halott
volt… Neked mi a kifogásod? Miért ne tudna Isten használni téged? Miért ne
tudnád megvalósítani azt az álmot, amit Isten helyezett a szívedre?
Valami ilyesminek kellene lenni a hozzáállásunknak: „Lehet,
hogy nem vagyok jobb, mint mások, de nem vagyok rosszabb sem. A Mindenható
Isten gyermeke vagyok, akit Ő megigazított, elfogadott és szeret. Bár nem
vagyok tökéletes, szeretem azt, aki vagyok. Vannak hibáim és vannak területek
az életemben, ahol változásra, növekedésre van szükségem, de tudom, hogy, Isten
kegyelméből növekszem és változom. Lehet, hogy még nem tartok ott, ahol
szeretnék lenni, de már nem vagyok ott, ahol egykor voltam. Mivel Isten
elfogadott engem, én is elfogadom magam.”
Joel Osteen
Erő az erőtlenségben
De
ő ezt mondta nekem: “Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség
által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a
Krisztus ereje lakozzék bennem. (2 Kor. 12: 9)
Nagyon
bízató ez az igevers. A versenyszellem mindenütt fellelhető, a legjobb lenni, a
legjobbat nyújtani, nem csak az iskolában, munkában, de a kapcsolatokban is.
Nem mintha ez rossz lenne. Csak egyszerűen nem lehet mindig, mindenütt a legjobb
lenni (ez nem jelenti azt, hogy nem kell a legjobbat nyújtani, ami tőlünk
telik).
Isten,
amikor feladatot bíz ránk, ezt nem aszerint teszi elsősorban, hogy mi mit
gondolunk magunkról, mire érezzük magunkat képesnek (lásd Mózest, Gedeont), bár
Jézus beszél arról, hogy mielőtt belefogsz valamibe jó lenne előtte felszámolni
a költségeket, mégis a szuverén és gondviselő Isten útjait sokszor nem értjük.
Elhívhat olyan feladatra, amihez nincs elég erőnk – és ez kegyelem. És
lehetőség élni Isten ereje által. Nem könnyű. De aki nem kockáztat, az veszít –
hallottam egyszer. Nem meggondolatlanságra, felelőtlenségre bíztatok.
Bátorításul
írtam e néhány sort elsősorban magamnak. Engedelmeskedni Isten felismert
vezetésének, akkor is, ha úgy tűnik erőm feletti a feladat. Csak így lehet
megtapasztalni Isten megtartó erejét.
Napi Remény: Isten arra teremtett, hogy küldetésben legyél
„Mert aki meg
akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és
az evangéliumért, megmenti azt.” (Márk 8:35)
Miért nem érzünk nagyobb beteljesedést? Rengeteg ember teszi
fel ezt a kérdést önmagának. Nem vagyunk boldogok, nem vagyunk elégedettek –
valójában nyomorultak vagyunk.Miért? A szociológus John Brueggemann a „Gazdag, szabad és nyomorult” c. könyvében megosztott egy történetet, ami nagyszerűen illusztrálja, hogy miért. A Mount Everest megmászása az egyik olyan kihívás, amely inspirálja az embereket, hogy valami nagy dolgot vigyenek végbe. Egy csomó ember megpróbálta, bár közel tíz százalékuk belepusztult a kalandba. A csapatok sokan most is a hegyi ösvényen vannak. Az emberek még mindig meg akarják mászni a csúcsot – noha ennek semmi valódi társadalmi értéke.
Egy néhány évvel korábban az egyik hegymászó, David Sharp, komoly bajba került a hegyen. Nyilvánvaló szüksége 40 hegymászónak jutott tudomására azon a napon, mégis magára hagyták. Meghalt a Mount Everesten, mert nem volt egyetlen hegymászó sem, aki a személyes célját félretette volna, hogy segítsen rajta.
Pontosan ez az. Hajtjuk magunkat, hogy többet szerezzünk, hogy többek legyünk, hogy többet tegyünk, így aztán elveszítjük a látásunkat, hogy mi a valóban fontos. Isten azonban nem erre teremtett, nem így „huzalozott” minket. Az élet nem arról szól, hogy mit alkotsz, mit tudsz, mit teszel. Az élet mindenek felett a szeretetről szól – Isten szeretetéről és egymás szeretetéről.
Jézus azt mondja a Márk 8:356-ben: „Csak a ki feladja az életét értem és az evangéliumért, az fogja valaha is megtudni, mit jelent igazán élni.” (TLB fordítás) Isten úgy alkotott, hogy sosem leszel boldog, hacsak nem adod az életed az ő munkájára. Valami sokkal többre lettél teremtve, mint önmagad. A Biblia úgy nevezi ezt, hogy ez a te küldetésed az életben. Ennek a jelentősége nem a státuszból, fizetésből, nemi hovatartozásból ered. A szolgálatból jön. Csak ha feladod az életed, akkor érezheted meg, hogy az életed fontos, jelentőségteljes.
(Daily Hope by Rick Warren 2011.12.13.)
KENNETH E. HAGIN: A MEGBOCSÁTHATATLAN BŰN
http://www.facebook.com/profile.php?id=100000418388272
Idézet a „Győzelmes Gyülekezet”
KENNETH E. HAGIN könyvéből.
Kiadta: Krisztus Szeretete Gyülekezet 1997.
Amikor 1952-ben Jézus megjelent nekem látomásban, részletesen beszélt a démonokról és arról, hogyan ragadják meg az embereket. Az 1952-es látomásnak három része volt, amelyben Jézus arról tanított, hogyan próbálnak a démonok hozzáférni az emberekhez. 1952ben összejövetelt tartottam egy gyülekezetben. A parókián laktam és az alkalmak után a pásztorral töltöttem az időt. Az egyik esti alkalom után a pásztor és én elkezdtünk imádkozni. Éppúgy nem számítottam arra, hogy valami szokatlan fog történni, mint arra, hogy én leszek az első ember a Holdon! Ez a nap még a többinél is átlagosabb volt. De amint letérdeltem imádkozni, úgy tűnt, mintha egy fehér felhő szállna le rám, mely beburkolt és térdelve találtam magam a dicsőség felhőjében. Semmit sem láttam; a fizikai érzékelésem teljesen megszűnt. A szemeim tágra nyíltak, de a konyhában nem láttam sem a tűzhelyet, sem az asztalt, sem bármi mást. Az Ószövetségben Isten dicsősége sokszor felhőben jelent meg (2 Móz.40:34,35; 1 Kir. 8:10,11; 2 Krón.5:13,14). Ez igei.
Idézet a „Győzelmes Gyülekezet”
KENNETH E. HAGIN könyvéből.
Kiadta: Krisztus Szeretete Gyülekezet 1997.
Amikor 1952-ben Jézus megjelent nekem látomásban, részletesen beszélt a démonokról és arról, hogyan ragadják meg az embereket. Az 1952-es látomásnak három része volt, amelyben Jézus arról tanított, hogyan próbálnak a démonok hozzáférni az emberekhez. 1952ben összejövetelt tartottam egy gyülekezetben. A parókián laktam és az alkalmak után a pásztorral töltöttem az időt. Az egyik esti alkalom után a pásztor és én elkezdtünk imádkozni. Éppúgy nem számítottam arra, hogy valami szokatlan fog történni, mint arra, hogy én leszek az első ember a Holdon! Ez a nap még a többinél is átlagosabb volt. De amint letérdeltem imádkozni, úgy tűnt, mintha egy fehér felhő szállna le rám, mely beburkolt és térdelve találtam magam a dicsőség felhőjében. Semmit sem láttam; a fizikai érzékelésem teljesen megszűnt. A szemeim tágra nyíltak, de a konyhában nem láttam sem a tűzhelyet, sem az asztalt, sem bármi mást. Az Ószövetségben Isten dicsősége sokszor felhőben jelent meg (2 Móz.40:34,35; 1 Kir. 8:10,11; 2 Krón.5:13,14). Ez igei.
Felnéztem oda, ahol a mennyezetnek kellett volna lennie és
láttam, hogy ott áll Jézus. Ahogy beborított a dicsőség felhője, Jézus másfél
órán keresztül beszélt hozzám. Így kezdte a beszélgetést: "Az ördögről,
démonokról és a démoni birtoklásról foglak tanítani. Ettől kezdve, amikor
Szellemben vagy, működni fog az életedben az, ami az Igémben szellemek
megkülönböztetéseként ismert." Jézus ezt mondta: "Pontosan meg fogom
mutatni, hogyan kerítik hatalmukba a démonok és a gonosz szellemek az embereket,
majd hogyan uralják és birtokolják őket, még a keresztényeket is, ha
hagyják."
Jézus egy darabig a szellemek megkülönböztetésének
ajándékáról beszélt. Többek között azt mondta, hogy a szellemek
megkülönböztetése egy természetfeletti betekintés a szellemvilágba. Majd, még
mindig a dicsőség felhőjébe burkolva, Jézus megnyitotta nekem a szellemvilágot
és elkezdtem belátni abba. Egy asszonyt láttam és Jézus a következő történetet
mondta. Láttam az egész jelenetet ahogy kibontakozott. Jézus ezt mondta:
"Például, ez az asszony az én gyermekem volt. A férjével együtt engem
szolgált és csodálatos énekhangja volt." A látomásban felismertem az
asszonyt; tudtam, hogy kicsoda. Személyesen nem ismertem. Tudtam, hogy a férjét
- aki pásztor volt elhagyta egy másik férfiért.
(Az előző férje éppen ez a pásztor volt, akivel a paplakban imádkoztam.) Látjátok, hacsak Jézus nem mutatja meg nekünk, akkor csak az események végeredményét látjuk, de nem tudjuk, mi miért történik. Tudtam, hogy ez az asszony elhagyta a férjét, de nem ismertem a részleteket. Látjuk a természetes világban zajló eseményeket, de általában nem tudjuk, mi történt a szellemvilágban, ami ezeket okozta. Az Úr ezt mondta: "Ez az asszony az én szolgám volt. A férje pásztor volt és együtt szolgáltak. Az ördög eljött hozzá" - és ahogy Jézus ezt mondta, láttam egy kis ördögöt, ami majdnem úgy nézett ki, mint egy kis majom. Láttam, ahogy ráül az asszony vállára és suttogni kezd a fülébe. Az Úr tovább beszélt hozzám: "Ez a gonosz szellem azt sugdosta az asszonynak: 'Te egy gyönyörű nő vagy, és megloptak az életben. Be lettél csapva. A világban hírneved, szerencséd és népszerűséged lehetne." Nincs kétségem afelől, hogy az asszony a tehetségével kiváló énekes lehetett volna. De szeretném, ha megértenétek itt valamit. Bár az ördög kijelentésében volt valami igazság, ,,A világban hírneved, szerencséd és népszerűséged lehetne" - a Filippi4:8 alapján azonban ez nem állt összhangban Isten Igéjével. FIliPPI 4:8 8.
Továbbá, Atyámfiai, amik csak IGAZAK, amik csak TISZESSÉGESEK, amik csak IGAZSÁGOSAK, amik csak TISZTÁK, amik csak KEDVESEK, amik csak JÓ HÍRÚEK; ha van valami ERÉNY és ha van valami DICSÉRET EZEKRŐL GONDOLKODJATOK. Amit a démon mondott, nem volt összhangban az Igével, mert nem volt igaz, tisztességes (becsületes), igazságos, tiszta, kedves, jó hírű és természetesen nem volt benne erény. Ezért nem hangzott igeinek. Néhány ember kíváncsi, hogyan lehet megkülönböztetni a sátán hangját. A következőképpen: amit hallasz, annak összhangban kell lennie az Igével. A Biblia pontosan megmondja nekünk, hogy min gondolkodjunk: " ... ezekről gondolkodjatok", és felsorolja azokat, amin gondolkodnunk kellene. A Biblia a gondolataink útmutatója. Jézus így folytatta: "Az asszony tudta, hogy az ördög sugallja neki ezeket a gondolatokat, tehát ezt mondta: 'Távozz sátán'!" És láttam, amint a kis démon leugrik róla, elrohan és békén hagyja Őt. Jézus tovább beszélt: "Ez a démon időnként visszajött, a vállára ült és suttogni kezdett a fülébe." Ekkor a gonosz szellem nem benne volt, hanem kívülről nyomta el az elméjét, megpróbált az asszonyhoz férkőzni az elméjén keresztül. De az asszonynak még mindig volt hatalma fölötte, mert a Biblia ezt mondja: " ... nagyobb 6, Aki bennetek van, mint az, aki e világban van" (1Ján.4:4). Ellen tudott volna állni az ördögnek, mert a Biblia így tanítja Gal.4:7). Egyáltalán nem kellett volna helyet adnia az ördögnek a gondolatai között (Ef.4:27). Jézus ezt mondta: "Ez a démon időről időre visszajött, a vállára ült és így szólt: 'Te egy gyönyörű nő vagy, de becsaptak. Megloptak az életben. A világban hírneved, szerencséd és népszerűséged lehetett volna.' De ő tudta, hogy ez az ördög, tehát ezt mondta: 'Távozz tőlem sátán!' És a démon elhagyta egy időre." Figyeljétek meg, mikor az asszony Jézus nevében gyakorolta jogos hatalmát az ördög felett, annak a démonnak el kellett hagynia Őt. De egy idő után újra visszatért, hogy megkísértse. Az, hogy egyszer már ellenálltál sátánnak, nem jelenti, hogy nem fog újra próbálkozni. A Biblia nem ezt tanítja. Nézzük meg Jézus megkísértését. A Biblia azt mondja, hogy az ördög eltávozott Jézustól "egy időre" 4:1-13). A látomásban láttam, amint az ördög visszatér ehhez a keresztény asszonyhoz, hogy ismét megkísértse. Ahogy Jézus tovább mesélte a történetet, láttam, hogy újra jött az a kis szörny, az asszony vállára ült és a fülébe suttogott. Jézus azt mondta: "Ez a démon időnként visszajött és a fülébe suttogta: 'Te egy gyönyörű asszony vagy, de becsaptak az életben. A világban hírneved, szerencséd, pénzed és népszerűséged lehetett volna." Jézus elmagyarázta, hogy ezen a ponton az asszonyt még mindig csak elnyomta az ördög. Bármely keresztényt elnyomhat egy gonosz szellem. Nincs olyan keresztény, aki védett lenne sátán javaslatai és elnyomása ellen, de nem kell engednünk sugallatainak. Hatalmunk van bármilyen elnyomás felett, amit megpróbál ellenünk hozni. Azután Jézus ezt mondta: "De ekkor elkezdte követni sátán gondolatait. Ezt gondolta: 'Gyönyörű vagyok' - mivel kedvelte ezt a gondolatot, elkezdett rajta gondolkodni: 'Becsaptak az életben." Gondolatait nem a Biblia vonalában tartotta, nem Jézusra irányította a figyelmét. A Biblia ezt mondja: "Kinek elméje reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében ... " (Ésa.26:3 KJV) De ahelyett, hogy az elméjét az Úron tartotta volna, sátán gondolatain kezdett időzni és elmélkedni. Gyönyörű asszony volt, azonban Isten helyett a saját szépségén kezdett gondolkodni ahelyett, hogy Istenről, az Ő Igéjéről és Istennek az életére vonatkozó akaratáról gondolkodott volna. Amikor elkezdett az ördög sugallatain időzni, büszkeségében felfuvalkodottá vált.
A Biblia ezt mondja: ,,A megromlás előtt kevélység jár, és az eset (bukás) előtt felfuvalkodottság." (péld.16:18) Javaslat: sátán eszköze Sok hívő kíváncsi arra, hogyan képes sátán teret nyerni az életükben. Sátán először az elméjükben kezd dolgozni, sátán egyik legnagyobb és leghatékonyabb fegyvere a javaslat. Végül is ez volt az a fegyver, amit sátán Éva ellen használt a Paradicsomban (1 Móz.3:1-7). Éva követte sátán javaslatát, így az "elámította" és rászedte (1 Móz.3:13). Sátán egyik fő stratégiája még ma is az emberek félrevezetése; javaslataival rászedi és becsapja őket. Nem kell áldozatul esnünk sátán javaslatainak, mert a Biblia azt mondja, ne adjunk helyet az ördögnek magunkban. Ez azt jelenti, egyáltalán 'le adj neki helyet a gondolataidban. Ha az ördög helyet kaphat a gondolataidban, akkor helyet kaphat benned. Azután Jézus elmondta nekem, hogy amikor az asszony elkezdett foglalkozni sátán gondolataival és követte a javaslatait, megszállottá vált ezzel a gondolkodásmóddal. Megkedvelte azokat a gondolatokat. Majd a látomásban az asszony megváltozott és átlátszóvá vált, mintha a teste üvegből lett volna. Láttam egy fekete foltot a fejében, körülbelül akkorát, mint egy fél dolláros. Jézus elmagyarázta: "Ezt az asszonyt, a szolgámat, először csak kívülről nyomta el ez a gonosz szellem. Megdorgálta, mert mint gyermekemnek, hatalma volt az ördög felett. Többször ellenállt neki és ő elment. De az utolsó alkalommal figyelni kezdett sátánra, folyamatosan az ő gondolatain elmélkedett és hallgatott javaslataira, mivel azok tetszettek neki. Megszállottá vált az ördög gondolataival." Jézus ezt mondta: "Megszállottá vált ezzel a gondolkodásmóddal, de még ekkor sem volt túl késő. Még mindig az én gyermekem volt. Tudta, mit kell tennie. Ha ki akarta volna zárni azokat a gondolatokat az elméjéből, megtehette volna. Ezt mondhatta volna: 'Megtagadom, hogy így gondolkodjak. Ez az ördögtől van és én Jézus nevében ellenállok neked sátán.' De ő így akart gondolkodni, tehát továbbra is ezeket a gondolatokat forgatta magában, míg végül is megszállottja lett ezeknek a gondolatoknak." Lehetséges, hogy egy hívő a gondolkodásában megszállottá váljon az ördög gondolataival. De szeretném, ha megértenéd a következőt: Bármikor megdorgálhatta volna az ördögöt, mert Jézus nevében még a gondolatvilágában is hatalma volt sátán fölött. Jézus megmagyarázta: "Ó tudta, hogy mit csinál. Még azt is tudta, hogy ennek a gondolkodásmódnak a megszállottja lett. Bármelyik pillanatban mondhatta volna: 'Ezek a gondolatok az ördögtől vannak, ezért megtagadom, hogy így gondolkodjam. Megparancsolom sátán, hagyj el engem! Jézus nevében távozz tőlem!' - és sátán engedelmeskedett volna neki. De ő szeretett így gondolkodni: 'Én gyönyörű vagyok. ' Ezért tovább folytatta: 'Be lettem csapva. A világban hírnevem, szerencsém és népszerűségem lehetett volna. " Jézus elmagyarázta: ,,Akkor indult el rossz irányba, miután figyelni kezdett arra, amit az ördög mondott és dédelgette az ő gondolatait." "Végül elhagyta a férjét és elment egy másik férfival. Attól egy következőhöz ment. Majd attól a másiktól egy harmadikhoz, míg végül már az ötödik férfinál tartott, de egyikhez sem ment férjhez, csak együtt élt velük." Jézus ezt mondta: "Még mindig nem volt túl késő. Ha megtért volna és visszafordult volna hozzám és megkért volna, én megbocsátottam volna neki. Nem volt szüksége senkire, hogy az ördögöt futásra kényszerítse. Ó maga is meg tudta volna tenni." Jézus nem helyesli és nem nézi el a helytelen cselekedeteket, de köszönet Istennek, megbocsátja bűneinket, ha a hívő őszintén sajnálja, kéri a megbocsátást, megtér és elfordul bűnétől (1 Ján.1:9). Figyeljük meg Jézus kijelentését: "Senkire sem volt szüksége, hogy az ördögöt megfutamítsa.
Ezt ő maga is meg tudta volna tenni." Az önmagában nem elég, hogy hatalmunk van Krisztusban. A hívőknek gyakorolniuk kell ezt a hatalmukat az ördög felett, hogy hasznukra váljon. Majd a látomásban az egyik teljes evangéliumi felekezet vezetőjét láttam, amint egy hotelhez érkezett. A látomásban kint álltam a hotel előtt. Láttam a hotel nevét is. Azután úgy tűnt, mintha bementem volna a szállodába ezzel a teljes evangéliumi szolgálóval. Odament az információs pulthoz, hogy meg érdeklődje, Mr. és Mrs. X. Y. a vendégek között van-e. Igen, ott voltak. Az asszony egy férfival volt bejelentkezve, mint a felesége. A felekezet szolgálója felment a szobájuk ajtajához és én a látomásban, a Szellemben, a folyosón álltam. Az egész jelenetet láttam, ahogy történt. A szolgáló kopogtatott. Az asszony meglehetősen hiányos öltözetben jött az ajtóhoz és kinyitotta. Amikor ajtót nyitott, felismerte a férfit, a teljes evangéliumi felekezet vezetőjét. Ezt mondta: "Tudom, miért jöttél." A szolgáló azért jött, hogy megpróbálja visszafordítani és imádkozzon vele, hogy visszatérjen Istenhez és a férjéhez. A nő ezt mondta: "Közlöm veled, hogy amennyiben Jézus Krisztusról van szó, a pokolba vele." És a szolgálóra csapta az ajtót. Jézus ezt mondta nekem: "Látod, nem akar többé engem." Jézus folytatta: "Ha túl nagy kísértésben lett volna és a kísértés hevében vagy dührohamban mondta volna: 'Nem akarom Őt' - nem vettem volna figyelembe és megbocsátottam volna neki. De ő pontosan tudta, mit tesz. Akarattal és előre megfontoltan mondta ki: 'Nem akarom Jézust." És amikor ezt mondta, láttam amint a nagy fekete folt, amely kb. akkora volt mint egy féldolláros, lemegy a fejéből a belsejébe, a szívébe, le a szellemébe. Akkor Jézus ezt mondta: "Ekkor vette őt birtokba az ördög. Most ez az ördög uralja, de csak az ő engedélye által."
Elnyomás, megszállás, birtoklás
Látjátok, óriási különbség van az elnyomás, megszállás és birtoklás között. Ez az asszony már körülbelül 20 éve volt a szolgálatban férjével; nem csecsemő keresztény volt. Először elnyomott és megszállott volt, de amikor mint érett keresztény szabad akaratából és szándékosan megtagadta Krisztust, démonikus birtoklás alá került. De csak a saját engedélye által került a démon birtokába. Attól a pillanattól fogva, amikor megtagadta Krisztust, többé már nem lehetett kereszténynek nevezni. Ezt mondtam Jézusnak: "Uram, miért mutatod ezt nekem? Azt akarod, hogy kiűzzem belőle az ördögöt?" Azt felelte: "Nem, te nem tudod kiűzni belőle az ördögöt. Senki sem tudja kiűzni, mert ő nem akarja, hogy az ördög elmenjen; ő akarja ezt. Senki - sem te, sem a gyülekezet vénéi, sem a többi hívő, sem bárki más - nem gyakorolhat hatalmat az emberi szellem fölött. Amikor a földön jártam, hatalmat gyakoroltam a gonosz szellemek fölött, de nem emberi szellemek fölött. Még Isten, az Atya sem gyakorol hatalmat az emberi szellem fölött." "Hatalmat gyakoroltam a gonosz szellemek és démonok fölött" mondta Jézus. A hívők a Gyülekezetben hatalmat gyakorolhatnak a gonosz szellemek és démonok fölött. De ha bármely emberi szellem azt az állapotot akarja amiben van, akkor semmit sem tehetsz; úgy fog maradni. Ha ez a nő meg kívánja tartani ezt az ördögöt, úgy lesz, és nem tudod kiűzni belőle a gonosz szellemet." ,,Az Igém ezt mondja: ' ... és aki AKARJA, vegye az élet vizét ingyen' és ' ... VÁIASSZATOK magatoknak még ma, akit szolgáljatok ... ' Jel. 22:17; Józs.24:15).
Az embernek szabad akarata van, hogy úgy döntsön, ahogy csak akar ezen a földön. Isten nem fog átgázolni az ember akaratán." Jézus elmagyarázta, ha ez az asszony meg akart volna szabadulni, mielőtt megtagadta Krisztust, Jézus nevében kiűzhettem volna azokat a szellemeket a testéből és lelkéből. De ő maga is bármikor megtehette volna és megdorgálhatta volna az ördögöt. De mivel nem akart szabad lenni, senki semmit nem tehetett érte. Természetesen miután érett keresztényként megtagadta Krisztust, többé nem volt lehetséges kiűzni belőle a gonosz szellemet. Eldöntötte, melyik urat választja, és az ördögöt választotta (Róm.6:16). Maga Isten sem gyakorol hatalmat az emberek akarata fölött. Ha az emberek sátán gondolatain akarnak gondolkodni és engednek neki, Isten nem fogja áthágni az akaratukat, és te sem leszel rá képes. Nem kényszerítheted az embereket arra, hogy Isten Igéje szerint gondolkodjanak, sem arra, hogy azt akarják, amit Isten tervezett a számukra. Nem kényszerítheted őket, hogy inkább a Szent Szellemből akarjanak többet, mint a gonosz szellemekből. Megtaníthatod az embereknek, hogy mit mond az Ige és bátoríthatod őket, hogy higgyék Isten Igéjét és aszerint éljenek, de semmire sem kényszerítheted őket.
A megbocsáthatatlan bűn - a halálos bűn
Amikor megkérdeztem Jézust: "Akarod, hogy imádkozzam ezért az asszonyért?" Ó ezt válaszolta: "Nem, ne imádkozz érte!" Ez igazi megrázkódtatás volt számomra! Hallottál valaha olyat, hogy ne imádkozz emberekért? Én makacsul ragaszkodom az Igéhez. Ha valaki mond nekem valamit, nem érdekel ki az, látni akarom azt az Igében. Ezt mondtam Jézusnak: "Miért Uram? Soha nem hallottam ilyet. Igei ez?" Ezt válaszolta: "Soha nem olvastad az Igémben: 'Ha valaki látja, hogy az ó atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. VAN HALÁLOS BŰN; NEM AZ ILYENÉRT MONDOM, HOGY KÖNYÖRÖGJÖN'?" (1 Ján.5:16) Jézus azt mondta: "Van halálos bűn és az Ige azt mondja, hogy ne imádkozz azokért, akik ezt elkövetik." Nem tudhatod, hogy valaki elkövetett-e halálos bűnt vagy nem, ha¬csak Isten nem mutatja meg mennyei kijelentés által. A szolgálatom alatt az Úr három különböző alkalommal mondta, hogy ne imádkozzak az illetőért, mert halálos bűnt követett el. Ez az asszony volt az első. Jézus azt mondta, hogy ne imádkozzam ezért az asszonyért, mert elkövette a megbocsáthatatlan - halálos - bűnt. Azt feleltem az Úrnak, hogy ez még mindig nem elég számomra. Ezt mondtam: "Nem fogok elfogadni semmilyen látomást vagy megtapasztalást, még akkor sem ha Téged látlak Jézus, ha nem lehet bebizonyítani az Újszövetség alapján azt, amit mondasz. Egy szót sem fogok elfogadni abból amit mondasz, hacsak nem adsz még egy Igét, ami alátámasztja, hogy ne imádkozzam ezért az asszonyért." Emlékeztettem, hogy mit mond az Ó Igéje: " ... két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó." (Mt.18:16) A következő Igéket adta és magyarázni kezdte nekem azokat. 4. Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer MEGVIIÁGOSITTATTAK, MEGÍZLELVÉN A MENNYEI AJÁNDÉKOT, és RÉSZESEIVÉ LEITEK A SZENT SZELLEMNEK, 5. És MEGÍZLELTÉK AZ ISTENNEK JÓ BESZÉDÉT és A JÖVENDŐ VILÁGNAK ERŐIT, 6. És ELESTEK, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák Jézus elmagyarázta nekem, hogy mielőtt egy keresztény elkövethetné a halálos bűnt, be kell töltenie az Igében említett mind az öt feltételt.
Első: "Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak... " (Zsidó 6:4). Jézus azt mondta, ez arra vonatkozik, amit abban az időben sokan "bűntudatra ébredésnek" hívtunk. Az Ige hirdetése megvilágosítja a bűnöst. Ez olyan, mint amikor a tékozló fiú "magába szállt' (Lk.15:17). Isten Igéjének prédikálásán keresztül a bűnös látja, hogy elveszett. Világosságot kap Isten Igéjének igazságáról és rájön, hogy szüksége van Megváltóra.
Második: Zsidó 6:4 azt mondja: " ... megízlelvén a mennyei ajándékot ... " Jézus azt mondta, hogy a meggyőzés alatt lévő ember még nem ízlelte meg a Mennyei Ajándékot, mert Jézus a Mennyei Ajándék. Jézus a János 3:16-ot idézte: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen 6benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. " Tehát a "Mennyei Ajándék megízlelése" az üdvösségre utal- Jézus Krisztusnak, mint Megváltónak az elfogadására.
Majd a harmadik: " ... és részeseivé lettek a Szent Szellemnek ... " (Zsidó 6:4). Jézus elmondta, hogy ez többet jelent, mint újjászületni és megismerkedni a Szent Szellemmel az Ő bennünk lakozó jelenlétén keresztül Gán.14:16,17). Ez azt jelenti, Szent Szellemmel betöltekezni - részesülni a Szent Szellem keresztségben (ApCsel.1:5; 2:4).
Majd a negyedik: "És megízlelték az Istennek jó beszédét..." (Zsidó 6:5). Jézus azt mondta, hogy ez nem vonatkozhat csecsemő keresztényekre. Ők még nem ízlelték meg Isten jó Igéjét. A csecsemő keresztények még az "Ige tiszta, hamisítatlan tején" vannak. Az 1 Péter 2:2-ben ez áll: "Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek." Egy másik fordítás szerint ez "Isten Igéjének szilárd eledele". Más szóval, a Krisztusban csecsemők nem tudják betölteni a megbocsáthatatlan bún elkövetésének feltételeit, mert még nem ízlelték meg Isten Igéjének szilárd eledelét. Csak tejjel táplálkoznak az Igéből. Csak azok lehetnek vétkesek e bűn elkövetésében, akik már elértek bizonyos szellemi szintet, teljesen megértik Jézus megtagadásának komolyságát és járatosak az Ige kemény eledelében. Jézus rámutatott arra a hasonlóságra, ami a szellemi és testi növekedés között van. Azt mondta, hogy csecsemő keresztények nem lehetnek vétkesek a megbocsáthatatlan bűn elkövetésében, mert nem elég érettek ahhoz, hogy tudják mit tesznek.
Az ötödik feltétel a megbocsáthatatlan bűn elkövetéséhez: " ... megízlelték ... a jövendő világnak erőit," (Zsidó 6:5) Jézus elmagyarázta, hogy ez mit jelent. Azt mondta, hogy a ,jövendő világnak erői" szellemi ajándékok. Jézus elmagyarázta: "Azok, akik megízlelték a jövendő világnak erőit, érett keresztények, akiknek az életében vagy szolgálatában a Szellem ajándékai működnek." Elmagyarázta, hogy a Szent Szellem keresztség és az azt követő ajándékok az örökségünk záloga az eljövendő világban (Ef.1:13,14; 2 Kor. 5:5). Tehát öt bibliai követelményt kellene egy hívőnek betöltenie, mielőtt vétkes lehetne a megbocsáthatatlan bún elkövetésében. Tisztán láthatod, hogy nagyon kevés keresztény felelne meg annak, hogy vétkes lehessen e bűn elkövetésében. Jézus azt mondta, hogy az asszony a látomásban, aki megtagadta Őt, megfelelt annak, hogy elkövethesse a megbocsáthatatlan bűnt és e1magyarázta, miért. Azt mondta, ez az asszony megvilágosodott; tudta, hogy szüksége van egy Megváltóra. Megízlelte a Mennyei Ajándékot, mert újjászületett. Jézus Krisztus hosszú évek óta a Megváltója volt. Az asszony Szent Szellemmel is be volt töltekezve, és évek óta szolgált a férjével. Ismerte Isten Igéjét. Elegendő szellemi növekedést tapasztalt meg, már nem szellemi csecsemő volt az Ige tején. Megízlelte Isten Igéjének kemény eledelét. A Szellem ajándékai is működtek az életében. Tehát betöltött minden igei követelményt, hogy elkövethesse a megbocsáthatatlan bűnt. Jézus elmondta, megbocsátott volna neki, ha csupán az ördög kísértéséről lett volna szó és az ördög legyőzte volna. Azt mondta, az asszony nem akkor követte el a halálos bűnt, amikor elment egy másik férfival. Elmagyarázta, ha száz férfi lett volna az életében, de visszafordul Őhozzá és megtér, Ő megbocsátott volna neki. De Jézus elmondta, hogy az asszony nem kísértés alatt vagy legyőzve hozott döntést, amikor akarattal és megfontoltan azt mondta, nem akarja többé Jézust. Ez a halálos bún - a megbocsáthatatlan bűn. Amit egy érett keresztény Jézussal kapcsolatban tesz, az határozza meg, hogy elkövette-e a halálos bűnt vagy sem. Ha egy érett keresztény akarattal megtagadja Krisztust, előre elhatározva, megfontolt szándékkal, a Biblia ezt megbocsáthatatlan bűnnek nevezi, amely a halálos bűn. A halálos bűn a szellemi halálhoz - az Istentől való örök elszakítottsághoz vezet. Állj meg és gondolkodj el ezen. Úgy kap valaki megváltást, hogy befogadja Jézus Krisztust a szívébe. Az emberek csak az által veszíthetik el üdvösségüket, amit Jézussal kapcsolatban tesznek. Jézus áll az üdvösség középpontjában. Ezért, amikor az emberek ezt kérdezik: "Lehet egy kereszténynek démona?" - meg kell határozniuk, mit értenek ezalatt. Valójában, ahogy már említettem, a keresztényeknek lehet bármijük, amit csak akarnak maguknak, mert szabad akaratuk van.
Ha az érett keresztények folyamatosan megnyitják magukat az ördögnek, eljuthatnak addig a pontig, ahol azt választják, hogy megtagadják Krisztust, ahogy ez az asszony tette. De akkor többé már nem lesznek keresztények, mert többé nem "Krisztushoz hasonlóak" és nem törekednek arra, hogy Jézust kövessék. Ahogy Krisztus Szelleme eltávozik, az a személy többé nem nevezhető kereszténynek. Csak ennél a pontnál kerülhetnek démoni birtoklás alá. Tehát csak azért, mert ez az asszony valamikor keresztény volt, nem maradt továbbra is keresztény. Többé már nem volt Krisztushoz hasonló, miután követte az ördögöt, és megtagadta az Úr Jézus Krisztust. Jézus ezt mondta: " ... HA TI MEGMARADTOK AZ ÉN BESZÉDEMBEN, bizonnyal az én tanítványaim vagytok." Ján.8:31) Ez az asszony nem maradt Isten Igéjében; többé semmilyen kapcsolatot nem akart Jézussal. Engedjétek meg, hogy ehhez hozzátegyek még valamit. Az, hogy valaki kereszténynek vallja magát, önmagában még nem jele annak, hogy újjá is született. Ha az életükben nincs bizonyítéka az újjászületett, újjáteremtett szellem gyümölcsének, komolyan megkérdőjelezem az üdvösségüket. Az emberekre annyi címkét rakhatsz, amennyit csak akarsz, attól még nem válnak azzá. Például, egyszer egy asszony elmondta, hogy a férje kereszténynek vallja magát, de mindenféle ördögi tevékenységgel foglalkozik.
Nem mutatta semmi jelét annak, hogy új teremtmény lenne Krisztusban. Az asszony azt akarta tudni, valóban keresztény-e a férje. Azt válaszoltam: "Nem, ő nem keresztény. A keresztény szó azt jelenti: Krisztushoz hasonló. Úgy cselekszik, ahogy Krisztus cselekedne? Nem, természetesen nem. Követi Jézust, vagy egy kicsit is az Ige világosságában jár? Nem. Ő az ördögöt követi, tehát ne nevezd kereszténynek." Majd Jézus a látomásban utalást tett a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetére, és tovább magyarázta a halálos bűnt. ZSIDÓ 10:26-29 26. Mert HA SZÁNDÉKOSAN VÉTKEZÜNK, az igazság megismerésére val6 eljutás után, akkor többé nincs bűnökért val6 áldozat, 27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. 28. Aki megveti a M6zes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal; 29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki AZ ISTEN FIÁT MEGTAPODJA, és a SZÖVEVSÉGNEK VÉRÉT, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak TARTJA, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza. A 26. vers azt mondja: "Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után ... ". Ez a bűn nem vonatkozhat bármilyen bűnre, mert ha bármilyen bűnről lenne szó, akkor az 1.Ján.1:9 nem lenne igaz. Az 1Ján.1:9 ígéretet tesz nekünk, ha megvalljuk bűneinket, Isten hú és igaz, hogy megbocsásson és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ezért a Zsidó 10:26 Krisztus elutasításának bűnéről beszél. Pál (aki szerintem a Zsidó levelet írta) eredetileg zsidó keresztényeknek írta ezt a részt. Az itt található alapelv természetesen minden keresztény számára érvényes. De az újszövetség kezdetén a zsidó keresztények annak a kísértésnek voltak kitéve, hogy Krisztus követéséből származó üldöztetésük miatt térjenek vissza a zsidó valláshoz. Amikor ezek a zsidók kereszténnyé váltak, kiközösítették őket és így elszakadtak a családjuktól. Összetartottak és segítették egymást, de így is nagyon nehéz volt az életük, nem csak anyagi értelemben, hanem a súlyos üldöztetések miatt is.
Néhányukat megkísértette az a gondolat, hogy visszatérjenek a régi életükhöz, a zsidó valláshoz, azonban ehhez meg kellett volna tagadniuk, hogy Krisztus Isten Fia. A Zsidó 10:29 szerint a megbocsáthatatlan bűn az, amikor valaki "az Isten Fiát megtapodja". Más szóval, ha azok a zsidó keresztények visszatértek volna a zsidó valláshoz, meg kellett volna tagadniuk, hogy Krisztus a Messiás. Ha megtették volna, akkor meg kellett volna tagadniuk, hogy Jézus szűztől született. És ha visszatértek volna a zsidó valláshoz, ez azt jelentette volna, hogy a szövetség vérét, amellyel Jézus megszenteltetett, tisztátalannak tartják (Zsid.10:29). Ha Jézus nem az Isten Fia és ha Ő nem a Messiás, akkor az Ő vére csupán olyan vér lenne, mint bármely más ember vére - nem lenne szent. Megtagadni, hogy Krisztus az Isten Fia, ez az a bűn, melyre a Zsidó 10.utal. Ez ugyanaz, mint elfordulni Tőle, elutasítani Őt és kijelenteni: "Nem akarom Jézust többé." A Biblia azt mondja, ha érett keresztények akarattal és megfontoltan tagadják meg Krisztust, akkor nincs többé áldozat a bűneikért. Végül is, mi tett téged új teremtménnyé? Az, hogy elfogadtad Jézus Krisztust mint Megváltódat. Hitted a szívedben, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból és azt, hogy Ő Isten Fia. Engedelmeskedtél a Bibliának, hitted a szívedben és a száddal vallást tettél Jézus Krisztusról, mint Uradról és Megváltódról (Róm.10:9,10). Tehát a Biblia itt Jézus megtagadásának bűnét említi, és nem valami más bűnt, amit egy keresztény esetleg elkövet az életében.
Azonban a megbocsáthatatlan bűn az egyik terület, ahol sátán hatalmas pusztítást vitt végbe Krisztus Testében. Manapság sok elmegyógyintézet van tele olyan emberekkel - még hívőkkel is -, akiket sátán meggyőzött arról, hogy elkövették a megbocsáthatatlan bűnt. Sátán azok ellen használta ezt az Igét a Zsidó levélből, akik nem ismerték Isten teljes tervét. Kihasználta a tudatlanságukat, hazudott nekik és megkötözöttségben tartotta őket, mert azt mondta nekik, hogy "szándékosan" vétkeztek, ezért elkövették a megbocsáthatatlan bűnt. Az évszázadok során emberek kerültek a máglyára, mert nem voltak hajlandóak megtagadni Jézusba vetett hitüket. Ha a hatalmas kényszer hatására megtették volna, Isten nem rótta volna fel nekik. De ha önként tagadnák meg Jézust, az természetesen más lenne. Jézus elmondta, hogy az asszony a látomásban szintén elkövette a megbocsáthatatlan bűnt, a Zsidó 10:26-29 alapján. Mint érett keresztény, teljesen megértve, hogy mit tesz, akarattal megtapodta Jézus Krisztust és az Ő vérét megszentségtelenítette (29. vers). Ezért nem volt többé áldozat a bűnéért. Az ördög megpróbálja elhitetni a hívőkkel, hogy elkövették a megbocsáthatatlan bűnt. Az évek folyamán beszéltem olyan emberekkel, akik úgy gondolták, hogy elkövették a halálos bűnt. Azt kérdeztem tőlük: "Megtapodtad Jézus vérét és mondtad, hogy Ő csak egy ember volt - nem pedig Isten Fia? Mondtad, hogy Jézus nem szűztől született? Mondtad, hogy a vére nem szent, hanem ugyanolyan, mint bárki más vére? Teljesen megtagadtad Jézust?" Mindannyian minden egyes kérdésre azt felelték: "Nem, természetesen nem." "Akkor ez a vers nem vonatkozik rád" - válaszoltam Az embereknek bibliai megértést kell kapniuk a megbocsáthatatlan bűnről, hogy az ördög ne tudja félrevezetni őket. Hacsak szándékosan nem mondja egy érett keresztény, aki betölti mind az öt feltételt a Zsidó 6-ból:, Jézus nem az Isten Fia" vagy "Nem akarom Jézust”; akkor nem követte el ezt a bűnt. Csecsemő keresztények nem tudják elkövetni ezt a bűnt, amikor heves felindulásuk közepette vagy mérgükben ilyen kijelentéseket tesznek. Ebben a részben a Biblia szabad akaratból meghozott tudatos döntésről beszél. Nem számít mit tettek a keresztények vagy milyen távol kerültek Istentől, még az sem, ha mondtak valamit Jézus ellen pillanatnyi haragjukban, Ő nem fogja felróni nekik, ha megtérnek és megvallják Neki bűnüket és elfordulnak a rossz cselekedeteiktől.
Ez nem a bűn elnézése, mert a bűn rossz. Azonban a hívők számára van gondoskodás, ha vétkeznek és elrontják (1 Ján.1:9). Ezért ha kikerülsz az Istennel való közösségből, vissza kell térned oda olyan gyorsan, ahogy csak tudsz. Mert ha nem, az ördög területére kerülsz és az veszélyes, mivel az ördög arra törekszik, hogy tönkretegye az életed (Ján.10:10). Jézus elutasításának bűne valójában kétféleképpen történhet. Az egyik útja, amikor az emberek hallják az evangéliumot és mégis visszautasítják Jézust, és továbbra sem fogadják el Őt. Egy idő után a Szent Szellem nem foglalkozik többé velük, hogy elfogadják Jézust Megváltójuknak (1Móz.6:3), és ezek az emberek a pokolban fogják tölteni az örökkévalóságot, miután meghalnak. Jézus megtagadásának másik lehetséges módja, ha érett hívők akarattal és szándékosan elutasítják Őt. Megkérdeztem az Úrtól, hogy mi fog történni ezzel az asszonnyal? Azt mondta, a tűzzel és kénkővel égő tóban fogja tölteni az örökkévalóságot. A látomásban láttam ahogy lekerült oda, és hallottam iszonyú kiáltozását. Ismertem egy másik személyt, aki elkövette a megbocsáthatatlan bűnt.
A Szent Szellem hosszú időn keresztül foglalkozott vele, de ő mindig visszautasította Szent Szellem dolgait. Sosem engedett Istennek. Én magam is többször beszéltem vele Istenről. Elmondta, hogy újjászületett és Isten elhívta őt prédikálni, de ő nem volt hajlandó. Végül eltávolodott az Úrtól, nem járt többé gyülekezetbe és belemerült a bűnbe. Beszéltem neki az Úrról és próbáltam visszatéríteni Istenhez. Abban az időben nagyon mély bűnben élt, mindent végigpróbált, amit csak el tudsz képzelni. Amikor az Úrról beszéltem neki, csak sírt, remegett és rázkódott a bűntudat alatt. Továbbra is imádkoztam érte és több alkalommal is beszéltem vele a 15 év alatt, hogy megpróbáljam visszatéríteni az Úrhoz. Az utolsó beszélgetésünk során ezt mondta: "Tudom, hogy mindaz igaz, amit mondtál. De én semmit nem fogok tenni ezzel kapcsolatban." Majd hozzátette: "Te azonban ne add fel velem kapcsolatban! Továbbra is imádkozz értem!" Tehát tovább imádkoztam érte. Emlékszem egy bizonyos éjszakára, éppen térden állva imádkoztam érte, amikor az Úr szólt hozzám. Ezt mondta: "Kelj fel onnan!" Annyira valóságos volt, hogy meghökkentem és felkeltem. Az Úr ezt mondta: "Ne imádkozz érte!" "De Uram - mondtam -, ő elmondta nekem, hogy tinédzser korában ismert meg Téged. Azt mondta, elhívtad őt prédikálni. Azért imádkozom, hogy ismét közösségbe kerüljön Veled és visszatérjen Hozzád, mint a tékozló fiú." Az Úr azt válaszolta: "Ne imádkozz érte többet!" "Azt mondod, hogy ne imádkozzam érte többet? - kérdeztem. - Hiszen még az élők sorában van. Még van remény számára." "Nincs - mondta az Úr -, soha nem fog üdvözülni. Meg fog halni és a pokolba kerül." Ez megrázkódtatásként ért! Ezt mondtam: "Uram, én nem értem ezt." Jézus azt mondta: "Olvastál már az Ószövetségben Efraimról? Nem tudod, hogy végül azt mondtam: 'Hagyjátok Efraimot magára! Ne foglalkozzatok vele többet! Hagyjátok magára!' Miért mondtam ezt? Mert Efraim bálványokkal szövetkezett (Hós.4: 17). Tehát hagyd ezt az embert!" Látjátok, szellemi értelemben ez az ember szorosan kötődött a bálványaihoz. Szélesre tárta az ajtót az ördög előtt, és az Úr tudta, hogy sohasem fog megtérni. Ezután soha többé nem imádkoztam érte. Egyszerűen nem tudtam. Mások imádkoztak, de nekem az Úr azt mondta, ne tegyem; és a férfi korán elhunyt. Kb. 54 éves volt, amikor meghalt. Megérdeklődtem a rokonaitól, hogyan halt meg. Elmondták, hogy Istent átkozva halt meg, bár valaha hívő volt. Nem szörnyű?! Mégis megtörténhet, ha ajtót nyitsz az ördögnek és megmaradsz a bűnben és sohasem fordulsz el attól és nem térsz meg.
Isten akarata volt ez? Természetesen nem! De látjátok, veszélyes dolog sátán területén lenni. Az ördög félre tudja vezetni az embereket és lehetséges, hogy eljutnak egy olyan pontra, amikor már tudatosan és szándékosan nem akarnak semmit Istentől. Veszélyes az ördög hazugságaira hallgatni, kikerülni az Istennel való közösségből és belemélyedni a bűnbe. Ha a hívők sátán területére kerülnek, megtörténhet, hogy készakarva és szándékosan nem akarnak semmiféle kapcsolatot Istennel. De meg kell értened: hatalmas különbség van az olyan hívők között, akik Istennel kívánnak járni, de alkalmanként - nem szántszándékkal megbotlanak és elesnek, és azok között a hívők között, akik szándékosan és tudatosan megmaradnak a helytelen cselekedeteknél, saját elhatározásukból elfordulnak Istentől és megtagadják Őt.
Az utolsó lehetőség
1954-ben Nyugat-Texasban tartottam összejöveteleket. Az egyik vezetőségi tag ezt mondta: "Hagin testvér, szeretnék kérdezni valamit." Elkezdte magyarázni, hogy ebben a 15 ezer fős városban az előző pásztor alapította ezt a gyülekezetet, ahol kb. 30 éven keresztül pásztorkodott. De elhagyta a feleségét és elment egy másik asszonyhoz ebben a kis városban. Csak együtt élt az asszonnyal; soha nem vette feleségül. Amikor prédikálni mentem ebbe a gyülekezetbe, a pásztor már évek óta a másik asszonnyal élt. Amióta elhagyta a gyülekezetet, minden évben új pásztor jött, de körülbelül csak egy évig maradtak, majd elmentek. A gyülekezet megpróbálta kiheverni a rossz hírnevet, amit az alapító pásztor miatt szerzett, aki megszökött az asszonnyal. Még mindig ugyanabban a városban élt az asszonnyal, játékkaszinót vezetett és más helytelen dolgokkal is foglalkozott. Az életmódjával szégyent hozott a gyülekezetre. Ez a gyülekezeti vezető elmondta: "Hagin testvér, kb. 3 héttel ezelőtt az egykori pásztor váratlanul megjelent a vasárnapi istentiszteleten. Az egyik asszony a gyülekezetben nyelveken szólt, ő pedig felállt és megmagyarázta. Lehetséges ez? Lehet ez Istentől?" "Nos - mondtam -, először is olvastad már az Ószövetségben: amikor Saul visszaesett a bűnbe és eltávolodott Istentől, összetalálkozott néhány prófétával és a Szent Szellem szállt rá, ő pedig prófétálni kezdett (1 Sám.19:23,24). A Biblia azt mondja, hogy Isten ajándékai és az 6 elhívása megbánhatatlanok (Róm.11:29). De ez nem azt jelenti, hogy Isten elnézte Saul bűnét. Tehát mielőtt megítélhetném, hogy a magyarázat Istentől volt-e, mondd el, mi volt az üzenet." A gyülekezeti vezető a következőt mondta: "Nos, mindnyájan nagyon meg voltunk döbbenve. Nem emlékszem az első részére, de ezzel végződött: 'Ez az utolsó hívásod. Az utolsó lehetőséget adom számodra." Amikor ez történt, a hajdani pásztornak már közel három éve nem volt közössége Istennel. A gyülekezeti vezető elmondta: "Amikor befejezte a magyarázatot, hangosan ezt kiáltotta: 'Azt akarom, hogy mindannyian tudjátok, ami Jézus Krisztust illeti, a pokolba vele!' - majd megfordult és kisétált az épületből." A gyülekezeti vezető megkérdezte: ,,Amikor ez a régi pásztor megmagyarázta az üzenetet és ezt mondta: 'Ez az utolsó hívásod - az utolsó lehetőséged' - gondolod, hogy ez volt a helyes magyarázat?" Azt feleltem: "Igen, ez Istentől volt. Isten természetfölötti módon szólt hozzá. A férfi a szelleméből mondta ki, amit a Szent Szellem mondott neki. Ez a magyarázat nem a gyülekezeti testnek szóló üzenet volt; Isten csak hozzá beszélt. És ő megértette az üzenetet. Isten az Ő irgalmasságában adott neki egy utolsó lehetőséget, hogy megtérjen és elforduljon a bűnétől, de elutasította ezt. Helyesen magyarázta, amit a Szent Szellem mondott neki, és úgy döntött, hogy szándékosan, előre megfontoltan megtagadja Krisztust."
Szomorú, de ez megtörténhet. Tanulhatunk ebből. Emlékezz, ebben a látomásban az Úr így kezdte a beszélgetést: "Megmutatom neked, hogyan ragadja meg az ördög az embereket, még a hívőket is, ha megengedik neki." Látod, veszélyes talajon vagy, ha hallgatni kezdesz arra, amivel az ördög táplálja az elméd, és az ő gondolatain kezdesz időzni és követed javaslatait. Helytelen gondolkodással ajtót nyithatsz az ördögnek. Ha megnyitod az ajtót, az ördög rövid időn belül megpróbálja majd irányítani az elméd, és megszállottá válsz a gondolataival.
A hívőknek nem szabad helyet adniuk az ördögnek a gondolatvilágukban. A Biblia azt mondja: "Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet." (Ef.4:27) Ez azt jelenti, hogy az ördög nem tudja megragadni a hívőket, hacsak ők nem engedik. Azonban engedélyt adhatnak neki. A hívőknek nem kell engedniük, hogy sátán uralja a gondolataikat, mert Jézus nevében hatalmunk van felette. Sátán nem az urunk, és nem kell engednünk, hogy uralkodjon felettünk, még a gondolatvilágunkban sem. A keresztényeknek szabad akaratuk van, amit Isten soha nem sért meg. De sátán sem gázolhat át az akaratunkon. A hívőknek nem kell megnyílniuk az ördögnek. Isten jól felszerelte és képessé tette Krisztus Testét, hogy Isten gondolatain gondolkodva a hívők erősek legyenek az Úrban. Nem kell áldozatul esnünk az ördögnek és az ő gondolatainak, mert nem ő a mi urunk, hanem Jézus. Győzelmünk van sátán felett, de nem csak gyakorolnunk kell a Krisztusban lévő hatalmunkat, hanem Isten Igéjével összhangban gondolkodva, elménk ajtaját is zárva kell tartanunk az ördög előtt.
Így nem adunk lehetőséget sátánnak, hogy hozzánk férjen és szilárdan állunk a győzedelmes Gyülekezet tagjaiként
(Az előző férje éppen ez a pásztor volt, akivel a paplakban imádkoztam.) Látjátok, hacsak Jézus nem mutatja meg nekünk, akkor csak az események végeredményét látjuk, de nem tudjuk, mi miért történik. Tudtam, hogy ez az asszony elhagyta a férjét, de nem ismertem a részleteket. Látjuk a természetes világban zajló eseményeket, de általában nem tudjuk, mi történt a szellemvilágban, ami ezeket okozta. Az Úr ezt mondta: "Ez az asszony az én szolgám volt. A férje pásztor volt és együtt szolgáltak. Az ördög eljött hozzá" - és ahogy Jézus ezt mondta, láttam egy kis ördögöt, ami majdnem úgy nézett ki, mint egy kis majom. Láttam, ahogy ráül az asszony vállára és suttogni kezd a fülébe. Az Úr tovább beszélt hozzám: "Ez a gonosz szellem azt sugdosta az asszonynak: 'Te egy gyönyörű nő vagy, és megloptak az életben. Be lettél csapva. A világban hírneved, szerencséd és népszerűséged lehetne." Nincs kétségem afelől, hogy az asszony a tehetségével kiváló énekes lehetett volna. De szeretném, ha megértenétek itt valamit. Bár az ördög kijelentésében volt valami igazság, ,,A világban hírneved, szerencséd és népszerűséged lehetne" - a Filippi4:8 alapján azonban ez nem állt összhangban Isten Igéjével. FIliPPI 4:8 8.
Továbbá, Atyámfiai, amik csak IGAZAK, amik csak TISZESSÉGESEK, amik csak IGAZSÁGOSAK, amik csak TISZTÁK, amik csak KEDVESEK, amik csak JÓ HÍRÚEK; ha van valami ERÉNY és ha van valami DICSÉRET EZEKRŐL GONDOLKODJATOK. Amit a démon mondott, nem volt összhangban az Igével, mert nem volt igaz, tisztességes (becsületes), igazságos, tiszta, kedves, jó hírű és természetesen nem volt benne erény. Ezért nem hangzott igeinek. Néhány ember kíváncsi, hogyan lehet megkülönböztetni a sátán hangját. A következőképpen: amit hallasz, annak összhangban kell lennie az Igével. A Biblia pontosan megmondja nekünk, hogy min gondolkodjunk: " ... ezekről gondolkodjatok", és felsorolja azokat, amin gondolkodnunk kellene. A Biblia a gondolataink útmutatója. Jézus így folytatta: "Az asszony tudta, hogy az ördög sugallja neki ezeket a gondolatokat, tehát ezt mondta: 'Távozz sátán'!" És láttam, amint a kis démon leugrik róla, elrohan és békén hagyja Őt. Jézus tovább beszélt: "Ez a démon időnként visszajött, a vállára ült és suttogni kezdett a fülébe." Ekkor a gonosz szellem nem benne volt, hanem kívülről nyomta el az elméjét, megpróbált az asszonyhoz férkőzni az elméjén keresztül. De az asszonynak még mindig volt hatalma fölötte, mert a Biblia ezt mondja: " ... nagyobb 6, Aki bennetek van, mint az, aki e világban van" (1Ján.4:4). Ellen tudott volna állni az ördögnek, mert a Biblia így tanítja Gal.4:7). Egyáltalán nem kellett volna helyet adnia az ördögnek a gondolatai között (Ef.4:27). Jézus ezt mondta: "Ez a démon időről időre visszajött, a vállára ült és így szólt: 'Te egy gyönyörű nő vagy, de becsaptak. Megloptak az életben. A világban hírneved, szerencséd és népszerűséged lehetett volna.' De ő tudta, hogy ez az ördög, tehát ezt mondta: 'Távozz tőlem sátán!' És a démon elhagyta egy időre." Figyeljétek meg, mikor az asszony Jézus nevében gyakorolta jogos hatalmát az ördög felett, annak a démonnak el kellett hagynia Őt. De egy idő után újra visszatért, hogy megkísértse. Az, hogy egyszer már ellenálltál sátánnak, nem jelenti, hogy nem fog újra próbálkozni. A Biblia nem ezt tanítja. Nézzük meg Jézus megkísértését. A Biblia azt mondja, hogy az ördög eltávozott Jézustól "egy időre" 4:1-13). A látomásban láttam, amint az ördög visszatér ehhez a keresztény asszonyhoz, hogy ismét megkísértse. Ahogy Jézus tovább mesélte a történetet, láttam, hogy újra jött az a kis szörny, az asszony vállára ült és a fülébe suttogott. Jézus azt mondta: "Ez a démon időnként visszajött és a fülébe suttogta: 'Te egy gyönyörű asszony vagy, de becsaptak az életben. A világban hírneved, szerencséd, pénzed és népszerűséged lehetett volna." Jézus elmagyarázta, hogy ezen a ponton az asszonyt még mindig csak elnyomta az ördög. Bármely keresztényt elnyomhat egy gonosz szellem. Nincs olyan keresztény, aki védett lenne sátán javaslatai és elnyomása ellen, de nem kell engednünk sugallatainak. Hatalmunk van bármilyen elnyomás felett, amit megpróbál ellenünk hozni. Azután Jézus ezt mondta: "De ekkor elkezdte követni sátán gondolatait. Ezt gondolta: 'Gyönyörű vagyok' - mivel kedvelte ezt a gondolatot, elkezdett rajta gondolkodni: 'Becsaptak az életben." Gondolatait nem a Biblia vonalában tartotta, nem Jézusra irányította a figyelmét. A Biblia ezt mondja: "Kinek elméje reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében ... " (Ésa.26:3 KJV) De ahelyett, hogy az elméjét az Úron tartotta volna, sátán gondolatain kezdett időzni és elmélkedni. Gyönyörű asszony volt, azonban Isten helyett a saját szépségén kezdett gondolkodni ahelyett, hogy Istenről, az Ő Igéjéről és Istennek az életére vonatkozó akaratáról gondolkodott volna. Amikor elkezdett az ördög sugallatain időzni, büszkeségében felfuvalkodottá vált.
A Biblia ezt mondja: ,,A megromlás előtt kevélység jár, és az eset (bukás) előtt felfuvalkodottság." (péld.16:18) Javaslat: sátán eszköze Sok hívő kíváncsi arra, hogyan képes sátán teret nyerni az életükben. Sátán először az elméjükben kezd dolgozni, sátán egyik legnagyobb és leghatékonyabb fegyvere a javaslat. Végül is ez volt az a fegyver, amit sátán Éva ellen használt a Paradicsomban (1 Móz.3:1-7). Éva követte sátán javaslatát, így az "elámította" és rászedte (1 Móz.3:13). Sátán egyik fő stratégiája még ma is az emberek félrevezetése; javaslataival rászedi és becsapja őket. Nem kell áldozatul esnünk sátán javaslatainak, mert a Biblia azt mondja, ne adjunk helyet az ördögnek magunkban. Ez azt jelenti, egyáltalán 'le adj neki helyet a gondolataidban. Ha az ördög helyet kaphat a gondolataidban, akkor helyet kaphat benned. Azután Jézus elmondta nekem, hogy amikor az asszony elkezdett foglalkozni sátán gondolataival és követte a javaslatait, megszállottá vált ezzel a gondolkodásmóddal. Megkedvelte azokat a gondolatokat. Majd a látomásban az asszony megváltozott és átlátszóvá vált, mintha a teste üvegből lett volna. Láttam egy fekete foltot a fejében, körülbelül akkorát, mint egy fél dolláros. Jézus elmagyarázta: "Ezt az asszonyt, a szolgámat, először csak kívülről nyomta el ez a gonosz szellem. Megdorgálta, mert mint gyermekemnek, hatalma volt az ördög felett. Többször ellenállt neki és ő elment. De az utolsó alkalommal figyelni kezdett sátánra, folyamatosan az ő gondolatain elmélkedett és hallgatott javaslataira, mivel azok tetszettek neki. Megszállottá vált az ördög gondolataival." Jézus ezt mondta: "Megszállottá vált ezzel a gondolkodásmóddal, de még ekkor sem volt túl késő. Még mindig az én gyermekem volt. Tudta, mit kell tennie. Ha ki akarta volna zárni azokat a gondolatokat az elméjéből, megtehette volna. Ezt mondhatta volna: 'Megtagadom, hogy így gondolkodjak. Ez az ördögtől van és én Jézus nevében ellenállok neked sátán.' De ő így akart gondolkodni, tehát továbbra is ezeket a gondolatokat forgatta magában, míg végül is megszállottja lett ezeknek a gondolatoknak." Lehetséges, hogy egy hívő a gondolkodásában megszállottá váljon az ördög gondolataival. De szeretném, ha megértenéd a következőt: Bármikor megdorgálhatta volna az ördögöt, mert Jézus nevében még a gondolatvilágában is hatalma volt sátán fölött. Jézus megmagyarázta: "Ó tudta, hogy mit csinál. Még azt is tudta, hogy ennek a gondolkodásmódnak a megszállottja lett. Bármelyik pillanatban mondhatta volna: 'Ezek a gondolatok az ördögtől vannak, ezért megtagadom, hogy így gondolkodjam. Megparancsolom sátán, hagyj el engem! Jézus nevében távozz tőlem!' - és sátán engedelmeskedett volna neki. De ő szeretett így gondolkodni: 'Én gyönyörű vagyok. ' Ezért tovább folytatta: 'Be lettem csapva. A világban hírnevem, szerencsém és népszerűségem lehetett volna. " Jézus elmagyarázta: ,,Akkor indult el rossz irányba, miután figyelni kezdett arra, amit az ördög mondott és dédelgette az ő gondolatait." "Végül elhagyta a férjét és elment egy másik férfival. Attól egy következőhöz ment. Majd attól a másiktól egy harmadikhoz, míg végül már az ötödik férfinál tartott, de egyikhez sem ment férjhez, csak együtt élt velük." Jézus ezt mondta: "Még mindig nem volt túl késő. Ha megtért volna és visszafordult volna hozzám és megkért volna, én megbocsátottam volna neki. Nem volt szüksége senkire, hogy az ördögöt futásra kényszerítse. Ó maga is meg tudta volna tenni." Jézus nem helyesli és nem nézi el a helytelen cselekedeteket, de köszönet Istennek, megbocsátja bűneinket, ha a hívő őszintén sajnálja, kéri a megbocsátást, megtér és elfordul bűnétől (1 Ján.1:9). Figyeljük meg Jézus kijelentését: "Senkire sem volt szüksége, hogy az ördögöt megfutamítsa.
Ezt ő maga is meg tudta volna tenni." Az önmagában nem elég, hogy hatalmunk van Krisztusban. A hívőknek gyakorolniuk kell ezt a hatalmukat az ördög felett, hogy hasznukra váljon. Majd a látomásban az egyik teljes evangéliumi felekezet vezetőjét láttam, amint egy hotelhez érkezett. A látomásban kint álltam a hotel előtt. Láttam a hotel nevét is. Azután úgy tűnt, mintha bementem volna a szállodába ezzel a teljes evangéliumi szolgálóval. Odament az információs pulthoz, hogy meg érdeklődje, Mr. és Mrs. X. Y. a vendégek között van-e. Igen, ott voltak. Az asszony egy férfival volt bejelentkezve, mint a felesége. A felekezet szolgálója felment a szobájuk ajtajához és én a látomásban, a Szellemben, a folyosón álltam. Az egész jelenetet láttam, ahogy történt. A szolgáló kopogtatott. Az asszony meglehetősen hiányos öltözetben jött az ajtóhoz és kinyitotta. Amikor ajtót nyitott, felismerte a férfit, a teljes evangéliumi felekezet vezetőjét. Ezt mondta: "Tudom, miért jöttél." A szolgáló azért jött, hogy megpróbálja visszafordítani és imádkozzon vele, hogy visszatérjen Istenhez és a férjéhez. A nő ezt mondta: "Közlöm veled, hogy amennyiben Jézus Krisztusról van szó, a pokolba vele." És a szolgálóra csapta az ajtót. Jézus ezt mondta nekem: "Látod, nem akar többé engem." Jézus folytatta: "Ha túl nagy kísértésben lett volna és a kísértés hevében vagy dührohamban mondta volna: 'Nem akarom Őt' - nem vettem volna figyelembe és megbocsátottam volna neki. De ő pontosan tudta, mit tesz. Akarattal és előre megfontoltan mondta ki: 'Nem akarom Jézust." És amikor ezt mondta, láttam amint a nagy fekete folt, amely kb. akkora volt mint egy féldolláros, lemegy a fejéből a belsejébe, a szívébe, le a szellemébe. Akkor Jézus ezt mondta: "Ekkor vette őt birtokba az ördög. Most ez az ördög uralja, de csak az ő engedélye által."
Elnyomás, megszállás, birtoklás
Látjátok, óriási különbség van az elnyomás, megszállás és birtoklás között. Ez az asszony már körülbelül 20 éve volt a szolgálatban férjével; nem csecsemő keresztény volt. Először elnyomott és megszállott volt, de amikor mint érett keresztény szabad akaratából és szándékosan megtagadta Krisztust, démonikus birtoklás alá került. De csak a saját engedélye által került a démon birtokába. Attól a pillanattól fogva, amikor megtagadta Krisztust, többé már nem lehetett kereszténynek nevezni. Ezt mondtam Jézusnak: "Uram, miért mutatod ezt nekem? Azt akarod, hogy kiűzzem belőle az ördögöt?" Azt felelte: "Nem, te nem tudod kiűzni belőle az ördögöt. Senki sem tudja kiűzni, mert ő nem akarja, hogy az ördög elmenjen; ő akarja ezt. Senki - sem te, sem a gyülekezet vénéi, sem a többi hívő, sem bárki más - nem gyakorolhat hatalmat az emberi szellem fölött. Amikor a földön jártam, hatalmat gyakoroltam a gonosz szellemek fölött, de nem emberi szellemek fölött. Még Isten, az Atya sem gyakorol hatalmat az emberi szellem fölött." "Hatalmat gyakoroltam a gonosz szellemek és démonok fölött" mondta Jézus. A hívők a Gyülekezetben hatalmat gyakorolhatnak a gonosz szellemek és démonok fölött. De ha bármely emberi szellem azt az állapotot akarja amiben van, akkor semmit sem tehetsz; úgy fog maradni. Ha ez a nő meg kívánja tartani ezt az ördögöt, úgy lesz, és nem tudod kiűzni belőle a gonosz szellemet." ,,Az Igém ezt mondja: ' ... és aki AKARJA, vegye az élet vizét ingyen' és ' ... VÁIASSZATOK magatoknak még ma, akit szolgáljatok ... ' Jel. 22:17; Józs.24:15).
Az embernek szabad akarata van, hogy úgy döntsön, ahogy csak akar ezen a földön. Isten nem fog átgázolni az ember akaratán." Jézus elmagyarázta, ha ez az asszony meg akart volna szabadulni, mielőtt megtagadta Krisztust, Jézus nevében kiűzhettem volna azokat a szellemeket a testéből és lelkéből. De ő maga is bármikor megtehette volna és megdorgálhatta volna az ördögöt. De mivel nem akart szabad lenni, senki semmit nem tehetett érte. Természetesen miután érett keresztényként megtagadta Krisztust, többé nem volt lehetséges kiűzni belőle a gonosz szellemet. Eldöntötte, melyik urat választja, és az ördögöt választotta (Róm.6:16). Maga Isten sem gyakorol hatalmat az emberek akarata fölött. Ha az emberek sátán gondolatain akarnak gondolkodni és engednek neki, Isten nem fogja áthágni az akaratukat, és te sem leszel rá képes. Nem kényszerítheted az embereket arra, hogy Isten Igéje szerint gondolkodjanak, sem arra, hogy azt akarják, amit Isten tervezett a számukra. Nem kényszerítheted őket, hogy inkább a Szent Szellemből akarjanak többet, mint a gonosz szellemekből. Megtaníthatod az embereknek, hogy mit mond az Ige és bátoríthatod őket, hogy higgyék Isten Igéjét és aszerint éljenek, de semmire sem kényszerítheted őket.
A megbocsáthatatlan bűn - a halálos bűn
Amikor megkérdeztem Jézust: "Akarod, hogy imádkozzam ezért az asszonyért?" Ó ezt válaszolta: "Nem, ne imádkozz érte!" Ez igazi megrázkódtatás volt számomra! Hallottál valaha olyat, hogy ne imádkozz emberekért? Én makacsul ragaszkodom az Igéhez. Ha valaki mond nekem valamit, nem érdekel ki az, látni akarom azt az Igében. Ezt mondtam Jézusnak: "Miért Uram? Soha nem hallottam ilyet. Igei ez?" Ezt válaszolta: "Soha nem olvastad az Igémben: 'Ha valaki látja, hogy az ó atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnt, könyörögjön, és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik. VAN HALÁLOS BŰN; NEM AZ ILYENÉRT MONDOM, HOGY KÖNYÖRÖGJÖN'?" (1 Ján.5:16) Jézus azt mondta: "Van halálos bűn és az Ige azt mondja, hogy ne imádkozz azokért, akik ezt elkövetik." Nem tudhatod, hogy valaki elkövetett-e halálos bűnt vagy nem, ha¬csak Isten nem mutatja meg mennyei kijelentés által. A szolgálatom alatt az Úr három különböző alkalommal mondta, hogy ne imádkozzak az illetőért, mert halálos bűnt követett el. Ez az asszony volt az első. Jézus azt mondta, hogy ne imádkozzam ezért az asszonyért, mert elkövette a megbocsáthatatlan - halálos - bűnt. Azt feleltem az Úrnak, hogy ez még mindig nem elég számomra. Ezt mondtam: "Nem fogok elfogadni semmilyen látomást vagy megtapasztalást, még akkor sem ha Téged látlak Jézus, ha nem lehet bebizonyítani az Újszövetség alapján azt, amit mondasz. Egy szót sem fogok elfogadni abból amit mondasz, hacsak nem adsz még egy Igét, ami alátámasztja, hogy ne imádkozzam ezért az asszonyért." Emlékeztettem, hogy mit mond az Ó Igéje: " ... két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó." (Mt.18:16) A következő Igéket adta és magyarázni kezdte nekem azokat. 4. Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer MEGVIIÁGOSITTATTAK, MEGÍZLELVÉN A MENNYEI AJÁNDÉKOT, és RÉSZESEIVÉ LEITEK A SZENT SZELLEMNEK, 5. És MEGÍZLELTÉK AZ ISTENNEK JÓ BESZÉDÉT és A JÖVENDŐ VILÁGNAK ERŐIT, 6. És ELESTEK, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák Jézus elmagyarázta nekem, hogy mielőtt egy keresztény elkövethetné a halálos bűnt, be kell töltenie az Igében említett mind az öt feltételt.
Első: "Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak... " (Zsidó 6:4). Jézus azt mondta, ez arra vonatkozik, amit abban az időben sokan "bűntudatra ébredésnek" hívtunk. Az Ige hirdetése megvilágosítja a bűnöst. Ez olyan, mint amikor a tékozló fiú "magába szállt' (Lk.15:17). Isten Igéjének prédikálásán keresztül a bűnös látja, hogy elveszett. Világosságot kap Isten Igéjének igazságáról és rájön, hogy szüksége van Megváltóra.
Második: Zsidó 6:4 azt mondja: " ... megízlelvén a mennyei ajándékot ... " Jézus azt mondta, hogy a meggyőzés alatt lévő ember még nem ízlelte meg a Mennyei Ajándékot, mert Jézus a Mennyei Ajándék. Jézus a János 3:16-ot idézte: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen 6benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. " Tehát a "Mennyei Ajándék megízlelése" az üdvösségre utal- Jézus Krisztusnak, mint Megváltónak az elfogadására.
Majd a harmadik: " ... és részeseivé lettek a Szent Szellemnek ... " (Zsidó 6:4). Jézus elmondta, hogy ez többet jelent, mint újjászületni és megismerkedni a Szent Szellemmel az Ő bennünk lakozó jelenlétén keresztül Gán.14:16,17). Ez azt jelenti, Szent Szellemmel betöltekezni - részesülni a Szent Szellem keresztségben (ApCsel.1:5; 2:4).
Majd a negyedik: "És megízlelték az Istennek jó beszédét..." (Zsidó 6:5). Jézus azt mondta, hogy ez nem vonatkozhat csecsemő keresztényekre. Ők még nem ízlelték meg Isten jó Igéjét. A csecsemő keresztények még az "Ige tiszta, hamisítatlan tején" vannak. Az 1 Péter 2:2-ben ez áll: "Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek." Egy másik fordítás szerint ez "Isten Igéjének szilárd eledele". Más szóval, a Krisztusban csecsemők nem tudják betölteni a megbocsáthatatlan bún elkövetésének feltételeit, mert még nem ízlelték meg Isten Igéjének szilárd eledelét. Csak tejjel táplálkoznak az Igéből. Csak azok lehetnek vétkesek e bűn elkövetésében, akik már elértek bizonyos szellemi szintet, teljesen megértik Jézus megtagadásának komolyságát és járatosak az Ige kemény eledelében. Jézus rámutatott arra a hasonlóságra, ami a szellemi és testi növekedés között van. Azt mondta, hogy csecsemő keresztények nem lehetnek vétkesek a megbocsáthatatlan bűn elkövetésében, mert nem elég érettek ahhoz, hogy tudják mit tesznek.
Az ötödik feltétel a megbocsáthatatlan bűn elkövetéséhez: " ... megízlelték ... a jövendő világnak erőit," (Zsidó 6:5) Jézus elmagyarázta, hogy ez mit jelent. Azt mondta, hogy a ,jövendő világnak erői" szellemi ajándékok. Jézus elmagyarázta: "Azok, akik megízlelték a jövendő világnak erőit, érett keresztények, akiknek az életében vagy szolgálatában a Szellem ajándékai működnek." Elmagyarázta, hogy a Szent Szellem keresztség és az azt követő ajándékok az örökségünk záloga az eljövendő világban (Ef.1:13,14; 2 Kor. 5:5). Tehát öt bibliai követelményt kellene egy hívőnek betöltenie, mielőtt vétkes lehetne a megbocsáthatatlan bún elkövetésében. Tisztán láthatod, hogy nagyon kevés keresztény felelne meg annak, hogy vétkes lehessen e bűn elkövetésében. Jézus azt mondta, hogy az asszony a látomásban, aki megtagadta Őt, megfelelt annak, hogy elkövethesse a megbocsáthatatlan bűnt és e1magyarázta, miért. Azt mondta, ez az asszony megvilágosodott; tudta, hogy szüksége van egy Megváltóra. Megízlelte a Mennyei Ajándékot, mert újjászületett. Jézus Krisztus hosszú évek óta a Megváltója volt. Az asszony Szent Szellemmel is be volt töltekezve, és évek óta szolgált a férjével. Ismerte Isten Igéjét. Elegendő szellemi növekedést tapasztalt meg, már nem szellemi csecsemő volt az Ige tején. Megízlelte Isten Igéjének kemény eledelét. A Szellem ajándékai is működtek az életében. Tehát betöltött minden igei követelményt, hogy elkövethesse a megbocsáthatatlan bűnt. Jézus elmondta, megbocsátott volna neki, ha csupán az ördög kísértéséről lett volna szó és az ördög legyőzte volna. Azt mondta, az asszony nem akkor követte el a halálos bűnt, amikor elment egy másik férfival. Elmagyarázta, ha száz férfi lett volna az életében, de visszafordul Őhozzá és megtér, Ő megbocsátott volna neki. De Jézus elmondta, hogy az asszony nem kísértés alatt vagy legyőzve hozott döntést, amikor akarattal és megfontoltan azt mondta, nem akarja többé Jézust. Ez a halálos bún - a megbocsáthatatlan bűn. Amit egy érett keresztény Jézussal kapcsolatban tesz, az határozza meg, hogy elkövette-e a halálos bűnt vagy sem. Ha egy érett keresztény akarattal megtagadja Krisztust, előre elhatározva, megfontolt szándékkal, a Biblia ezt megbocsáthatatlan bűnnek nevezi, amely a halálos bűn. A halálos bűn a szellemi halálhoz - az Istentől való örök elszakítottsághoz vezet. Állj meg és gondolkodj el ezen. Úgy kap valaki megváltást, hogy befogadja Jézus Krisztust a szívébe. Az emberek csak az által veszíthetik el üdvösségüket, amit Jézussal kapcsolatban tesznek. Jézus áll az üdvösség középpontjában. Ezért, amikor az emberek ezt kérdezik: "Lehet egy kereszténynek démona?" - meg kell határozniuk, mit értenek ezalatt. Valójában, ahogy már említettem, a keresztényeknek lehet bármijük, amit csak akarnak maguknak, mert szabad akaratuk van.
Ha az érett keresztények folyamatosan megnyitják magukat az ördögnek, eljuthatnak addig a pontig, ahol azt választják, hogy megtagadják Krisztust, ahogy ez az asszony tette. De akkor többé már nem lesznek keresztények, mert többé nem "Krisztushoz hasonlóak" és nem törekednek arra, hogy Jézust kövessék. Ahogy Krisztus Szelleme eltávozik, az a személy többé nem nevezhető kereszténynek. Csak ennél a pontnál kerülhetnek démoni birtoklás alá. Tehát csak azért, mert ez az asszony valamikor keresztény volt, nem maradt továbbra is keresztény. Többé már nem volt Krisztushoz hasonló, miután követte az ördögöt, és megtagadta az Úr Jézus Krisztust. Jézus ezt mondta: " ... HA TI MEGMARADTOK AZ ÉN BESZÉDEMBEN, bizonnyal az én tanítványaim vagytok." Ján.8:31) Ez az asszony nem maradt Isten Igéjében; többé semmilyen kapcsolatot nem akart Jézussal. Engedjétek meg, hogy ehhez hozzátegyek még valamit. Az, hogy valaki kereszténynek vallja magát, önmagában még nem jele annak, hogy újjá is született. Ha az életükben nincs bizonyítéka az újjászületett, újjáteremtett szellem gyümölcsének, komolyan megkérdőjelezem az üdvösségüket. Az emberekre annyi címkét rakhatsz, amennyit csak akarsz, attól még nem válnak azzá. Például, egyszer egy asszony elmondta, hogy a férje kereszténynek vallja magát, de mindenféle ördögi tevékenységgel foglalkozik.
Nem mutatta semmi jelét annak, hogy új teremtmény lenne Krisztusban. Az asszony azt akarta tudni, valóban keresztény-e a férje. Azt válaszoltam: "Nem, ő nem keresztény. A keresztény szó azt jelenti: Krisztushoz hasonló. Úgy cselekszik, ahogy Krisztus cselekedne? Nem, természetesen nem. Követi Jézust, vagy egy kicsit is az Ige világosságában jár? Nem. Ő az ördögöt követi, tehát ne nevezd kereszténynek." Majd Jézus a látomásban utalást tett a Zsidókhoz írt levél 10. fejezetére, és tovább magyarázta a halálos bűnt. ZSIDÓ 10:26-29 26. Mert HA SZÁNDÉKOSAN VÉTKEZÜNK, az igazság megismerésére val6 eljutás után, akkor többé nincs bűnökért val6 áldozat, 27. Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. 28. Aki megveti a M6zes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra irgalom nélkül meghal; 29. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki AZ ISTEN FIÁT MEGTAPODJA, és a SZÖVEVSÉGNEK VÉRÉT, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak TARTJA, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza. A 26. vers azt mondja: "Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után ... ". Ez a bűn nem vonatkozhat bármilyen bűnre, mert ha bármilyen bűnről lenne szó, akkor az 1.Ján.1:9 nem lenne igaz. Az 1Ján.1:9 ígéretet tesz nekünk, ha megvalljuk bűneinket, Isten hú és igaz, hogy megbocsásson és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ezért a Zsidó 10:26 Krisztus elutasításának bűnéről beszél. Pál (aki szerintem a Zsidó levelet írta) eredetileg zsidó keresztényeknek írta ezt a részt. Az itt található alapelv természetesen minden keresztény számára érvényes. De az újszövetség kezdetén a zsidó keresztények annak a kísértésnek voltak kitéve, hogy Krisztus követéséből származó üldöztetésük miatt térjenek vissza a zsidó valláshoz. Amikor ezek a zsidók kereszténnyé váltak, kiközösítették őket és így elszakadtak a családjuktól. Összetartottak és segítették egymást, de így is nagyon nehéz volt az életük, nem csak anyagi értelemben, hanem a súlyos üldöztetések miatt is.
Néhányukat megkísértette az a gondolat, hogy visszatérjenek a régi életükhöz, a zsidó valláshoz, azonban ehhez meg kellett volna tagadniuk, hogy Krisztus Isten Fia. A Zsidó 10:29 szerint a megbocsáthatatlan bűn az, amikor valaki "az Isten Fiát megtapodja". Más szóval, ha azok a zsidó keresztények visszatértek volna a zsidó valláshoz, meg kellett volna tagadniuk, hogy Krisztus a Messiás. Ha megtették volna, akkor meg kellett volna tagadniuk, hogy Jézus szűztől született. És ha visszatértek volna a zsidó valláshoz, ez azt jelentette volna, hogy a szövetség vérét, amellyel Jézus megszenteltetett, tisztátalannak tartják (Zsid.10:29). Ha Jézus nem az Isten Fia és ha Ő nem a Messiás, akkor az Ő vére csupán olyan vér lenne, mint bármely más ember vére - nem lenne szent. Megtagadni, hogy Krisztus az Isten Fia, ez az a bűn, melyre a Zsidó 10.utal. Ez ugyanaz, mint elfordulni Tőle, elutasítani Őt és kijelenteni: "Nem akarom Jézust többé." A Biblia azt mondja, ha érett keresztények akarattal és megfontoltan tagadják meg Krisztust, akkor nincs többé áldozat a bűneikért. Végül is, mi tett téged új teremtménnyé? Az, hogy elfogadtad Jézus Krisztust mint Megváltódat. Hitted a szívedben, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból és azt, hogy Ő Isten Fia. Engedelmeskedtél a Bibliának, hitted a szívedben és a száddal vallást tettél Jézus Krisztusról, mint Uradról és Megváltódról (Róm.10:9,10). Tehát a Biblia itt Jézus megtagadásának bűnét említi, és nem valami más bűnt, amit egy keresztény esetleg elkövet az életében.
Azonban a megbocsáthatatlan bűn az egyik terület, ahol sátán hatalmas pusztítást vitt végbe Krisztus Testében. Manapság sok elmegyógyintézet van tele olyan emberekkel - még hívőkkel is -, akiket sátán meggyőzött arról, hogy elkövették a megbocsáthatatlan bűnt. Sátán azok ellen használta ezt az Igét a Zsidó levélből, akik nem ismerték Isten teljes tervét. Kihasználta a tudatlanságukat, hazudott nekik és megkötözöttségben tartotta őket, mert azt mondta nekik, hogy "szándékosan" vétkeztek, ezért elkövették a megbocsáthatatlan bűnt. Az évszázadok során emberek kerültek a máglyára, mert nem voltak hajlandóak megtagadni Jézusba vetett hitüket. Ha a hatalmas kényszer hatására megtették volna, Isten nem rótta volna fel nekik. De ha önként tagadnák meg Jézust, az természetesen más lenne. Jézus elmondta, hogy az asszony a látomásban szintén elkövette a megbocsáthatatlan bűnt, a Zsidó 10:26-29 alapján. Mint érett keresztény, teljesen megértve, hogy mit tesz, akarattal megtapodta Jézus Krisztust és az Ő vérét megszentségtelenítette (29. vers). Ezért nem volt többé áldozat a bűnéért. Az ördög megpróbálja elhitetni a hívőkkel, hogy elkövették a megbocsáthatatlan bűnt. Az évek folyamán beszéltem olyan emberekkel, akik úgy gondolták, hogy elkövették a halálos bűnt. Azt kérdeztem tőlük: "Megtapodtad Jézus vérét és mondtad, hogy Ő csak egy ember volt - nem pedig Isten Fia? Mondtad, hogy Jézus nem szűztől született? Mondtad, hogy a vére nem szent, hanem ugyanolyan, mint bárki más vére? Teljesen megtagadtad Jézust?" Mindannyian minden egyes kérdésre azt felelték: "Nem, természetesen nem." "Akkor ez a vers nem vonatkozik rád" - válaszoltam Az embereknek bibliai megértést kell kapniuk a megbocsáthatatlan bűnről, hogy az ördög ne tudja félrevezetni őket. Hacsak szándékosan nem mondja egy érett keresztény, aki betölti mind az öt feltételt a Zsidó 6-ból:, Jézus nem az Isten Fia" vagy "Nem akarom Jézust”; akkor nem követte el ezt a bűnt. Csecsemő keresztények nem tudják elkövetni ezt a bűnt, amikor heves felindulásuk közepette vagy mérgükben ilyen kijelentéseket tesznek. Ebben a részben a Biblia szabad akaratból meghozott tudatos döntésről beszél. Nem számít mit tettek a keresztények vagy milyen távol kerültek Istentől, még az sem, ha mondtak valamit Jézus ellen pillanatnyi haragjukban, Ő nem fogja felróni nekik, ha megtérnek és megvallják Neki bűnüket és elfordulnak a rossz cselekedeteiktől.
Ez nem a bűn elnézése, mert a bűn rossz. Azonban a hívők számára van gondoskodás, ha vétkeznek és elrontják (1 Ján.1:9). Ezért ha kikerülsz az Istennel való közösségből, vissza kell térned oda olyan gyorsan, ahogy csak tudsz. Mert ha nem, az ördög területére kerülsz és az veszélyes, mivel az ördög arra törekszik, hogy tönkretegye az életed (Ján.10:10). Jézus elutasításának bűne valójában kétféleképpen történhet. Az egyik útja, amikor az emberek hallják az evangéliumot és mégis visszautasítják Jézust, és továbbra sem fogadják el Őt. Egy idő után a Szent Szellem nem foglalkozik többé velük, hogy elfogadják Jézust Megváltójuknak (1Móz.6:3), és ezek az emberek a pokolban fogják tölteni az örökkévalóságot, miután meghalnak. Jézus megtagadásának másik lehetséges módja, ha érett hívők akarattal és szándékosan elutasítják Őt. Megkérdeztem az Úrtól, hogy mi fog történni ezzel az asszonnyal? Azt mondta, a tűzzel és kénkővel égő tóban fogja tölteni az örökkévalóságot. A látomásban láttam ahogy lekerült oda, és hallottam iszonyú kiáltozását. Ismertem egy másik személyt, aki elkövette a megbocsáthatatlan bűnt.
A Szent Szellem hosszú időn keresztül foglalkozott vele, de ő mindig visszautasította Szent Szellem dolgait. Sosem engedett Istennek. Én magam is többször beszéltem vele Istenről. Elmondta, hogy újjászületett és Isten elhívta őt prédikálni, de ő nem volt hajlandó. Végül eltávolodott az Úrtól, nem járt többé gyülekezetbe és belemerült a bűnbe. Beszéltem neki az Úrról és próbáltam visszatéríteni Istenhez. Abban az időben nagyon mély bűnben élt, mindent végigpróbált, amit csak el tudsz képzelni. Amikor az Úrról beszéltem neki, csak sírt, remegett és rázkódott a bűntudat alatt. Továbbra is imádkoztam érte és több alkalommal is beszéltem vele a 15 év alatt, hogy megpróbáljam visszatéríteni az Úrhoz. Az utolsó beszélgetésünk során ezt mondta: "Tudom, hogy mindaz igaz, amit mondtál. De én semmit nem fogok tenni ezzel kapcsolatban." Majd hozzátette: "Te azonban ne add fel velem kapcsolatban! Továbbra is imádkozz értem!" Tehát tovább imádkoztam érte. Emlékszem egy bizonyos éjszakára, éppen térden állva imádkoztam érte, amikor az Úr szólt hozzám. Ezt mondta: "Kelj fel onnan!" Annyira valóságos volt, hogy meghökkentem és felkeltem. Az Úr ezt mondta: "Ne imádkozz érte!" "De Uram - mondtam -, ő elmondta nekem, hogy tinédzser korában ismert meg Téged. Azt mondta, elhívtad őt prédikálni. Azért imádkozom, hogy ismét közösségbe kerüljön Veled és visszatérjen Hozzád, mint a tékozló fiú." Az Úr azt válaszolta: "Ne imádkozz érte többet!" "Azt mondod, hogy ne imádkozzam érte többet? - kérdeztem. - Hiszen még az élők sorában van. Még van remény számára." "Nincs - mondta az Úr -, soha nem fog üdvözülni. Meg fog halni és a pokolba kerül." Ez megrázkódtatásként ért! Ezt mondtam: "Uram, én nem értem ezt." Jézus azt mondta: "Olvastál már az Ószövetségben Efraimról? Nem tudod, hogy végül azt mondtam: 'Hagyjátok Efraimot magára! Ne foglalkozzatok vele többet! Hagyjátok magára!' Miért mondtam ezt? Mert Efraim bálványokkal szövetkezett (Hós.4: 17). Tehát hagyd ezt az embert!" Látjátok, szellemi értelemben ez az ember szorosan kötődött a bálványaihoz. Szélesre tárta az ajtót az ördög előtt, és az Úr tudta, hogy sohasem fog megtérni. Ezután soha többé nem imádkoztam érte. Egyszerűen nem tudtam. Mások imádkoztak, de nekem az Úr azt mondta, ne tegyem; és a férfi korán elhunyt. Kb. 54 éves volt, amikor meghalt. Megérdeklődtem a rokonaitól, hogyan halt meg. Elmondták, hogy Istent átkozva halt meg, bár valaha hívő volt. Nem szörnyű?! Mégis megtörténhet, ha ajtót nyitsz az ördögnek és megmaradsz a bűnben és sohasem fordulsz el attól és nem térsz meg.
Isten akarata volt ez? Természetesen nem! De látjátok, veszélyes dolog sátán területén lenni. Az ördög félre tudja vezetni az embereket és lehetséges, hogy eljutnak egy olyan pontra, amikor már tudatosan és szándékosan nem akarnak semmit Istentől. Veszélyes az ördög hazugságaira hallgatni, kikerülni az Istennel való közösségből és belemélyedni a bűnbe. Ha a hívők sátán területére kerülnek, megtörténhet, hogy készakarva és szándékosan nem akarnak semmiféle kapcsolatot Istennel. De meg kell értened: hatalmas különbség van az olyan hívők között, akik Istennel kívánnak járni, de alkalmanként - nem szántszándékkal megbotlanak és elesnek, és azok között a hívők között, akik szándékosan és tudatosan megmaradnak a helytelen cselekedeteknél, saját elhatározásukból elfordulnak Istentől és megtagadják Őt.
Az utolsó lehetőség
1954-ben Nyugat-Texasban tartottam összejöveteleket. Az egyik vezetőségi tag ezt mondta: "Hagin testvér, szeretnék kérdezni valamit." Elkezdte magyarázni, hogy ebben a 15 ezer fős városban az előző pásztor alapította ezt a gyülekezetet, ahol kb. 30 éven keresztül pásztorkodott. De elhagyta a feleségét és elment egy másik asszonyhoz ebben a kis városban. Csak együtt élt az asszonnyal; soha nem vette feleségül. Amikor prédikálni mentem ebbe a gyülekezetbe, a pásztor már évek óta a másik asszonnyal élt. Amióta elhagyta a gyülekezetet, minden évben új pásztor jött, de körülbelül csak egy évig maradtak, majd elmentek. A gyülekezet megpróbálta kiheverni a rossz hírnevet, amit az alapító pásztor miatt szerzett, aki megszökött az asszonnyal. Még mindig ugyanabban a városban élt az asszonnyal, játékkaszinót vezetett és más helytelen dolgokkal is foglalkozott. Az életmódjával szégyent hozott a gyülekezetre. Ez a gyülekezeti vezető elmondta: "Hagin testvér, kb. 3 héttel ezelőtt az egykori pásztor váratlanul megjelent a vasárnapi istentiszteleten. Az egyik asszony a gyülekezetben nyelveken szólt, ő pedig felállt és megmagyarázta. Lehetséges ez? Lehet ez Istentől?" "Nos - mondtam -, először is olvastad már az Ószövetségben: amikor Saul visszaesett a bűnbe és eltávolodott Istentől, összetalálkozott néhány prófétával és a Szent Szellem szállt rá, ő pedig prófétálni kezdett (1 Sám.19:23,24). A Biblia azt mondja, hogy Isten ajándékai és az 6 elhívása megbánhatatlanok (Róm.11:29). De ez nem azt jelenti, hogy Isten elnézte Saul bűnét. Tehát mielőtt megítélhetném, hogy a magyarázat Istentől volt-e, mondd el, mi volt az üzenet." A gyülekezeti vezető a következőt mondta: "Nos, mindnyájan nagyon meg voltunk döbbenve. Nem emlékszem az első részére, de ezzel végződött: 'Ez az utolsó hívásod. Az utolsó lehetőséget adom számodra." Amikor ez történt, a hajdani pásztornak már közel három éve nem volt közössége Istennel. A gyülekezeti vezető elmondta: "Amikor befejezte a magyarázatot, hangosan ezt kiáltotta: 'Azt akarom, hogy mindannyian tudjátok, ami Jézus Krisztust illeti, a pokolba vele!' - majd megfordult és kisétált az épületből." A gyülekezeti vezető megkérdezte: ,,Amikor ez a régi pásztor megmagyarázta az üzenetet és ezt mondta: 'Ez az utolsó hívásod - az utolsó lehetőséged' - gondolod, hogy ez volt a helyes magyarázat?" Azt feleltem: "Igen, ez Istentől volt. Isten természetfölötti módon szólt hozzá. A férfi a szelleméből mondta ki, amit a Szent Szellem mondott neki. Ez a magyarázat nem a gyülekezeti testnek szóló üzenet volt; Isten csak hozzá beszélt. És ő megértette az üzenetet. Isten az Ő irgalmasságában adott neki egy utolsó lehetőséget, hogy megtérjen és elforduljon a bűnétől, de elutasította ezt. Helyesen magyarázta, amit a Szent Szellem mondott neki, és úgy döntött, hogy szándékosan, előre megfontoltan megtagadja Krisztust."
Szomorú, de ez megtörténhet. Tanulhatunk ebből. Emlékezz, ebben a látomásban az Úr így kezdte a beszélgetést: "Megmutatom neked, hogyan ragadja meg az ördög az embereket, még a hívőket is, ha megengedik neki." Látod, veszélyes talajon vagy, ha hallgatni kezdesz arra, amivel az ördög táplálja az elméd, és az ő gondolatain kezdesz időzni és követed javaslatait. Helytelen gondolkodással ajtót nyithatsz az ördögnek. Ha megnyitod az ajtót, az ördög rövid időn belül megpróbálja majd irányítani az elméd, és megszállottá válsz a gondolataival.
A hívőknek nem szabad helyet adniuk az ördögnek a gondolatvilágukban. A Biblia azt mondja: "Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet." (Ef.4:27) Ez azt jelenti, hogy az ördög nem tudja megragadni a hívőket, hacsak ők nem engedik. Azonban engedélyt adhatnak neki. A hívőknek nem kell engedniük, hogy sátán uralja a gondolataikat, mert Jézus nevében hatalmunk van felette. Sátán nem az urunk, és nem kell engednünk, hogy uralkodjon felettünk, még a gondolatvilágunkban sem. A keresztényeknek szabad akaratuk van, amit Isten soha nem sért meg. De sátán sem gázolhat át az akaratunkon. A hívőknek nem kell megnyílniuk az ördögnek. Isten jól felszerelte és képessé tette Krisztus Testét, hogy Isten gondolatain gondolkodva a hívők erősek legyenek az Úrban. Nem kell áldozatul esnünk az ördögnek és az ő gondolatainak, mert nem ő a mi urunk, hanem Jézus. Győzelmünk van sátán felett, de nem csak gyakorolnunk kell a Krisztusban lévő hatalmunkat, hanem Isten Igéjével összhangban gondolkodva, elménk ajtaját is zárva kell tartanunk az ördög előtt.
Így nem adunk lehetőséget sátánnak, hogy hozzánk férjen és szilárdan állunk a győzedelmes Gyülekezet tagjaiként
Frank Peretti: Látogatás – részlet
Lendült a kalapács, csengtek a szegek, átlyukasztva a bőrét,
szétvágva az ereit. Csengtek a szegek, szétszaggatva az izmait, és
összeroncsolva a csontjait. Csengtek a szegek, a durva fához horgonyozva a
karjait.
Csengtek. Csengtek. Csengtek.
És mikor a csengés abbamaradt, ott függött a perzselő Nap alatt, fájdalomtól elalélva, egyedül. Képtelenül arra, hogy megtartsa magát, térdét kinyújtsa, vagy akár csak a fejét is elfordítsa anélkül, hogy a szegek izzó fájdalommal bele ne marjanak. Csuklója feldagadt a szögfejek körül.
Vére kiszáradt a Naptól, és megalvadt a fán.
És mikor a csengés abbamaradt, ott függött a perzselő Nap alatt, fájdalomtól elalélva, egyedül. Képtelenül arra, hogy megtartsa magát, térdét kinyújtsa, vagy akár csak a fejét is elfordítsa anélkül, hogy a szegek izzó fájdalommal bele ne marjanak. Csuklója feldagadt a szögfejek körül.
Vére kiszáradt a Naptól, és megalvadt a fán.
Felkiáltott, de Isten nem hallgatta meg. Tán Isten maga
lehetett az, ki beverte a szegeket, majd a kalapácsot letéve elfordult, arcán
győztes mosollyal. Bizonyára Isten lehetett az, ki otthagyta őt kivérezni, és
megfőni a Napon, képtelenül arra, hogy megálljon, vagy leessen, míg a Nap jelzi
az elmúló órákat a felhőtlen égen.
Nehéz szagú izzadtsággal borítva. A napsütéstől vörösre égve.
Kiszáradt vére megrepedezett a szögek körül.
A fájdalom az egyetlen valóság.
Újra felkiáltott, de napforralta elméjének üstjében csak vádlóinak hangjait hallotta, és a szegek csengését, ahogy csengtek, csengtek, csengtek – a hangokat, melyek örökké üldözni fogják emlékeiben, és örökké visszatérnek rémálmaiban.
- Te egy ördögi gyermek vagy! – mondták neki. – Egy ördögi gyermek, akit meg kell fékezni.
Ördögi gyermek?
Még egyszer felkiáltott, és ekkor egy hang, egy szellem
válaszolt, egy erő söpört végig rajta. Hirtelen képessé vált rá, hogy elviselje
a fájdalmat, akaratának hajtóerejévé téve azt.
S a fellángoló akarattal elhatározta: élni fog.
És élőként, tudta, mit fog cselekedni.
S a fellángoló akarattal elhatározta: élni fog.
És élőként, tudta, mit fog cselekedni.
Kenneth E. Hagin: Rábízni
Hagyd az Úrra a te útjaidat, és bízzál benne, majd Ő
teljesíti. (ZSOLTÁR 37,5.)
A King James Biblia széljegyzete szerint: „Bízd a te
utadat az Úrra.” Vesd, hagyd, bízd rá. Egyszerűen vesd a gondjaidat,
terheidet, problémáidat, aggodalmaidat Istenre. Ugye, az Ige azt mondja, hogy
ezt nekünk kell megtennünk?
Isten nem fog téged megszabadítani a gondjaidtól. Van, aki
mindig azt kéri tőlem: „Kérlek, imádkozz, hogy az Úr megkönnyítse a terhemet.”
Isten nem ezt teszi, Ő megmondta, mit tégy a terheiddel. Ha tenem
teszed meg, semmi sem történik velük.
A mai szöveg egyértelmű alanya Te vagy. Te hagyd
az Úrra az utadat. Te vesd minden gondodat az Úrra. Sokan
azért nem kapnak választ, mert nem Isten Igéjével összhangban imádkoznak. Nem
azt teszik a gondjaikkal, nehézségeikkel, aggodalmaikkal, és más egyebekkel,
amit Isten mondott. Nincs értelme imádkozni a gondjaid felől, ha nem teszed
meg, amit Isten mond.
Képes vagy megtenni azt, amit Isten mondott, hogy tedd
meg.
Megvallás: Én az Úrra hagyom az én útjaimat.
Őbenne bízom. Ő pedig beteljesíti.
Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tél
Üzenőfalra feltöltött fényképek
Készíctette. Andras Kiss
2012. február 3.
Ige: Isten fiairól
„… nem mindnyájan fiak, [Ábrahám gyermekei] kik az Ábrahám
magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod
Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [nevezi]
magul” (Róm. 9,7-8)
„De mit mond? [tehát az Írás] Közel hozzád a beszéd [Ige; szó; (rhéma):
kijelentés] a szádban [ajkadon] és a szívedben (a bensődben) van azaz [tudniillik]
a hit beszéde, [igéje; szava] amelyet
mi hirdetünk [prédikálunk]
Mert ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered]
az Úr Jézusról [vagyis: Úrnak vallod
Jézust] és szívedben
hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [életre
keltette] Őt a halálból, [halottak
közül] üdvözülsz [bűnbocsánatot. Megmenekülést
(rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből;
mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből,
gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság;
jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság,
megtartatást nyersz]
Mert szívvel hiszünk az igazságra
[hogy megigazuljunk], szájjal teszünk
pedig vallást az üdvösségre [hogy
üdvözüljünk, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]
Mert azt mondja az írás: Valaki
hisz Őbenne, meg nem szégyenül
Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [pogány] között; mert ugyanaz az Ura
mindeneknek, [mindnyájunknak] aki
kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű
mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják
Mert minden [mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. [üdvözül, vagyis: bűnbocsánatot. Megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól,
betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból).
Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólétet (bővölködést anyagi és
szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyer]” (Róm. 10,8-13)
Ézsaiás pedig bátorságosan [nyíltan; merészen] ezt mondja:
Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik
felőlem nem kérdezősködtek. [megjelentem
(kinyilvánítottam; «láthatóvá tettem» magam) azoknak, akik nem
tudakozódtak (kutattak; nem is
kérdezősködtek) utánam]” Róm. 10,20
Ige: Józanok legyetek
„… ne
tántoríttassatok el [(szaleuó):
megráz; megingat;
megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar] egyhamar a ti értelmetektől [(núsz: szív, szellem értelme /
felfogóképessége / gondolkodási képessége)]. Se ne háboríttassatok
meg [és meg ne riasszon titeket
olyan hamar; (throeó: megijeszt,
megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat, felzaklat)]. Se szellem által [és félre ne vezessen
titeket valami szellem].
Se beszéd [(logosz)]
által, se nékünk tulajdonított [se állítólag tőlünk érkező] levél által.
Mintha itt volna [mint hogyha beállt volna (enisztémi: küszöbön áll, itt van, sarkában van, fenyeget)] már a Krisztusnak ama napja [az Úr napja].
»Más fordításban: Hogy ne veszítsétek el egyhamar
józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó
kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk
tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna«
>Még egy másik
fordításban: Hogy a kelleténél hamarabb ne dúljon fel benneteket az a gondolat,
és ne hagyjátok magatokat riadóztatni (a görög kifejezés szó
szerint így hangzik: ne kavarjon fel /tántorítson el
[túl] gyorsan/hamar [szellemetek]
értelmétől [nusz] és
ne riadóztassanak [titeket]) se
szellem, se beszéd, se a mienkéhez hasonló levél által, amely szerint már
elérkezett az Úr napja (a görög szöveg szerint: a jelen világkorszak lezárása)<"
Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen [nehogy valaki
megtévesszen, tévútra csaljon, senki semmiféle
módszerrel félre ne vezessen benneteket].
Mert nem jön az [a nap] el addig, mígnem
bekövetkezik elébb a szakadás és megjelenik a bűn [a törvénytelenség] embere [az ellenség], a veszedelemnek [a kárhozatnak] fia
[Más fordítás: Mert
az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, az
Istentől való elfordulás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat
fia, aki pusztulásra van ítélve]
Aki ellene veti [ellene szegül, ellenséges és ellene támad] és fölébe emeli [elbízza
magát, felfuvalkodik, és felmagasztalja] magát mindannak, ami Istennek
vagy istentiszteletre méltónak [vagy szentnek, vagy imádandónak] mondatik.
Annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt
mutogatván magát [kinyilvánítva,
vagy: kikiáltva,
kihirdetve, nyilvánosságra hozva, sőt: megparancsolva, bebizonyítva, és
azt állítva magáról, hogy ő isten]” (2 Thess. 2,2-4)
Isten templomáról így hangzik a
kijelentés: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az
Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és
ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16).
És hogy ki ő, erről János apostolon keresztül szól a Szent
Szellem: „Fiacskáim (gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok,
hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt
(Más fordítás: és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön,
most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el, és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna,
velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem
mindnyájan közülünk valók. Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt
tudjátok is mindnyájan” (1 Ján.
2,18-20)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)