2012. január 28.
Ige: apostoli figyelmeztetés
Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az
hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak,
intelek] pedig titeket atyámfiai
[testvérek], vigyázzatok azokra,
[tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat
támasztanak. Háborúságnak okai volnának] és
botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra
tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).
„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok
munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda,
mert maga a Sátán is a világosság
angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük
cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).
Mert: „Az ilyenek a
kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj
el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).
Ezek azok, akik szakadásokat
okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után
térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és
magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).
Hiszen: „Aki
félrelép, és nem marad meg a Krisztus
tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus
tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik,
és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe,
amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, (ne hirdeséétek ne is beszéljetek vele, és róla) mert aki köszönti, közösséget
vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).
Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz
munkásoktól, óvakodjatok a
megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik
úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről
sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus
keresztjének (kínoszlopának)
ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami
a gyalázatuk, mert földi dolgokkal
törődnek” (Fil. 3,2.17-19).
Szárnyalók, járók, futók
„…szárnyra kelnek… futnak… járnak…” (Ézsaiás 40:31)
Watchman Nee írt egy széles körben sikeres könyvet, melynek
címe: A normális keresztyén élet. Miért épp ilyen címet választott? Mert csak
ha megérted, mi „normális” a keresztyén életben, akkor fogod tudni felismerni,
hogy milyen időszakban vagy, akkor tudod pontosan kiértékelni a körülményeket,
és akkor tudsz jól alkalmazkodni. Egyszer Pál feltámasztott egy halottat;
máskor viszont azt írta: „életünk felől is kétségben voltunk” (2Korinthus 1:8).
A Biblia azt mondja: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi…” (Jakab 5:17),
mégis egyik nap tüzet hívott le az égből, másnap viszont súlyos depresszióba
esett és öngyilkossági gondolatai voltak. Nos, ezt nem használhatod mentségként
a lelki letargiádra, de meg kell tanulnod különbséget tenni.
A hit nem mentesít minket az élet különböző szakaszaitól, csak képessé tesz arra, hogy győztesen jussunk át rajtuk.
Tehát: 1) Ha szárnyaló vagy: Ha Isten áldásait élvezed, és
természetes képességeidet felülmúló sikereket érsz el, örülj neki! De mindig
emlékezz arra, hogy a szárnyalásra való képességed Istentől való, nem tőled! Ha
ezt elfelejted, zuhanni fogsz!
2) Ha futó vagy: Adj hálát Istennek azért, hogy még mindig
versenyben vagy! Ne hasonlítgasd magad a magasan szárnyalókhoz, különben
elcsüggedsz, és ne hasonlítsd magad azokhoz sem, akik járnak, mert akkor
beképzelt leszel. Csak fuss tovább, és el fog jönni a te időd!
3) Ha járó vagy: Csak tedd továbbra is egyik lábad a másik
elé. Vannak napok, amikor a fájdalom, a csüggedés vagy a kimerültség
lehetetlenné teszi, hogy szárnyalj vagy fuss; csak annyit tehetsz, hogy
továbbmész, anélkül, hogy elalélnál, bármilyen nehéz is. Semmi baj, engedd
magadnak, hogy ott legyél, ahol éppen vagy! Istennel a járás is számít! Ha ez a
legtöbb, amit megtehetsz, akkor ez elég!
Vigasztalás
Egy 5 éves kislány hazajött a szomszédasszonytól, akinek a kislánya néhány
napja tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédban? Van annak az asszonynak elég baja, még csak te hiányzol neki! - korholta a gyermekét édesanyja.
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Gyermek létedre, hogyan tudnád te megvigasztalni azt a bánatos asszonyt?
- Hát az ölébe ültem és együtt sírtam vele. - válaszolta együttérző szeretettel a kislány.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédban? Van annak az asszonynak elég baja, még csak te hiányzol neki! - korholta a gyermekét édesanyja.
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Gyermek létedre, hogyan tudnád te megvigasztalni azt a bánatos asszonyt?
- Hát az ölébe ültem és együtt sírtam vele. - válaszolta együttérző szeretettel a kislány.
"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal."
Pál levele a Rómabeliekhez 12.15.
A biblia arra tanít bennünket, hogy az emberekkel együttérzők legyünk. Az együttérzés a szeretet egyik kifejezésmódja. Amikor vigasztalod a szomorkodókat, akkor szereteted juttatod kifejezésre és Isten akaratát teljesíted, aki azt kéri tőled:
"...szeressétek egymást, mert aki a másikat szereti,
betöltötte a törvényt."
Pál levele a Rómabeliekhez 13.8.
Ima és megvallás: Felöltözötten
Test, megparancsolom neked Jézus nevében, a Szellem ereje
által, hogy magadra öltsd a Jézus Krisztust.
Magadra öltsd a Jézus Krisztus sebeiben kapott szellemi megváltást.
Magadra öltsd a szellemi megváltás részeként jog szerint neked járó gyógyulást.
Magadra öltsd a gyógyulás látható, fizikai formát öltő valóságát. Test, öltsd magadra
a Jézus Krisztus sebeiben kapott gyógyulásod látható, hús-vér formában
megjelenő, megtestesült valóságát.
Ahogy meg van írva, az Ige testté lett, úgy az Ige testet
ölt bennem is, mert Isten szellemi törvénye szerint a látható a láthatatlanból
áll elő. (Ésa. 53,4. 5. Ján. 1,14. Zsid. 11,3.)
Elme, megparancsolom neked Jézus nevében, a Szellem ereje
által, hogy magadra öltsd Krisztus elméjét, mert meg van írva: Bennem Krisztus
értelme van. (1Kor. 2,16.)
A világosság fia vagyok. (1Thess. 5,5.)
Ezért elvetem a sötétségnek cselekedeteit, és felöltözöm a világosság
fegyvereit. Felöltözöm az Úr Jézus Krisztust, és a testet nem táplálom a kívánságokra.
(Róm. 13,12. 14.)
Krisztusba keresztelkedtem meg, Krisztust öltöztem fel. Krisztust
öltöztem fel, tetőtől talpig, a szellememre, lelkemre és testemre. (Gal. 3,27.)
Azt az új embert öltözöm fel, mely Isten szerint teremtetett igazságban és
valóságos szentségben. (Ef. 4,24.)
Felöltözöm amaz új embert, amely megújul Krisztus ábrázatára.
Felöltözöm amaz új embert, melynek újulása van az Isten ábrázatához való
hasonlatosságra. Így egyre jobban fel lehet ismerni bennem a Krisztust a Szent
Szellem hatalmas munkája által. (Kol. 3,10. Gal. 3,5.)
Erős vagyok az Úrban, és az Ő hatalmas erejében. Felöltözöm
az Isten minden fegyverét, hogy megállhassak az ördögnek minden ravaszságával
szemben. Körülövezem
derekamat igazsággal, felövezem a megigazultság mellvasát.
Felsaruzom lábaimat a békesség Evangéliumának készségével, mindezekhez
felveszem a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát
megoltom. Fölveszem az üdvösség sisakját, és a Szellem kardját, amely az Isten
Igéje. (Ef. 6,10-17.)
Felöltözöm a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt
az üdvösségnek reménységébe. (1Thess. 5,8.)
Felöltöm a megigazultságot, mint páncélt, és az üdvösség sisakja
van a fejemen. (Ésa. 59,17.)
Felöltöm azért, mint az Istennek választottja, szent és szeretett,
a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést.
Mindezeknek fölébe pedig felöltözöm a szeretetet, mint amely a tökéletességnek
kötele. (Kol. 3,12. 14.)
Az én derekamat felövezi az Úr erővel, és megerősíti karjaimat.
Erő és ékesség az én ruhám, és az én szépségem tökéletes az Úr ékességei által,
amelyeket reám tett.
Örökkévaló ékességgé tett engem az Úr, és gyönyörűséggé nemzetségről
nemzetségre. Az Úr az én örök világosságom, és Istenem az én ékességem. (Péld.
31,17. Ezék. 16,14. Ésa. 60,15. 19.)
Az Úr ékességet adott nekem a hamu helyett, örömnek kenetét
a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság
fájának neveztessem, az Úr
plántájának, az Ő dicsőségére. Nagy az én dicsőségem a Te üdvösséged
által, fényt és méltóságot adtál reám. (Ésa. 61,3.
Humor
- Gyerekek, ha én eladom a házamat, autómat, mindenemet, és a pénzt a
templomnak adományozom, akkor a Mennybe jutok?
- Neeem! - felelik kórusban a gyerekek.
- És ha minden nap kitakarítom a templomot, és gondozom a kertjét, akkor a Mennybe jutok?
- Neeem! - válaszolják ismét.
- És ha szeretem az állatokat, és minden gyereknek adok édességet, és gondoskodom a családomról, akkor a Mennybe jutok?
- Neeem! - hangzik a válasz.
A pap büszkén néz a gyerekekre:
- Tehát, mondjátok meg nekem, mikor jutok a Mennybe?
Egy kisfiú rávágja:
- Ha már meghaltál!
- Neeem! - felelik kórusban a gyerekek.
- És ha minden nap kitakarítom a templomot, és gondozom a kertjét, akkor a Mennybe jutok?
- Neeem! - válaszolják ismét.
- És ha szeretem az állatokat, és minden gyereknek adok édességet, és gondoskodom a családomról, akkor a Mennybe jutok?
- Neeem! - hangzik a válasz.
A pap büszkén néz a gyerekekre:
- Tehát, mondjátok meg nekem, mikor jutok a Mennybe?
Egy kisfiú rávágja:
- Ha már meghaltál!
Istenben bízom
„Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős
bizodalmam”
(71. Zsoltár. 7. vers)
„Csudává lettem sokaknak”, vagy, ahogy más fordítás mondja
„csodálkoznak rajtam sokan.” - mondja Dávid. Mi lehetett a csodálkozás oka?
Dávid isteni csodával legyőzte a Gáthi óriást, Góliátot,
több harci sikert ért el pásztorfiúként, mint a korabeli harcedzett vitézek,
vagy maga Saul a király. „És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és
mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét.” (1Sám.18:7)
Bizony, ez is lehetett volna a csodálkozás tárgya. Viszont,
Dávid az igaztalan üldözés miatt vált „csudává” sokak számára. A korabeli
bulvársajtó biztos tele volt történetével; A semmiből jött, hős lett, de
kiderült, hogy csak a trónt akarta megkaparintani. Vérdíjat tűztek ki a fejére,
de ez a ’rablófejedelem’, csodával határos módon mindig kicsúszik a hatóság
kezéből...
A tömeg számára ez a skandalum volt a csoda, Dávid számára
valami más. Amikor menekül féltékeny apósa gyilkos haragja elől, szabadulásában
nem saját találékonyságát, ügyességét látja, hanem Isten erejének
megnyilvánulását.
S hozzá hasonlóan, mi is üldözöttek vagyunk. „a ti
ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit
elnyeljen.” (1Pét.5:8)
Életünk nap, mint nap veszélyben forog. De az Úr, akiben
bízunk sokszor számunkra láthatatlan módon oltalmaz meg a legnagyobb
veszélytől, a kárhozat útjától.
Így ma Dáviddal együtt adjunk hálát az Örökkévalónak, hogy a
lelki harcunkhoz erőt ad ma is, és az Ő érdeméért győzőként ott ülhetünk, az Ő
királyi székében.
„A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön
velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.”
(Jel.3:21)
Forrás: reggelidicseret.blogspot.com
.
Amikor összeteszed két kezed
Amikor összeteszed két kezed
Halkan imádkozol
Hallgasson meg istened
Hozzá fohászkodol
Remény és szeretet
Töltse el szívedet
Istent hívod
Segítsen teneked
Amikor összekulcsolod két kezed
Reménykedve imádkozol
Édes isten segítsen neked
Vele könnyebb az életed
Amikor imára kulcsolod kezed
Isten is segít neked
Nem hagy egyedül árván
Szeretet ölel át,lelked simogatván
Egy percre megáll ez a rohanó világ
Nem húzza lelked lefelé az ág
Egy percre a remény látogat
Ne félj isten meghallgat
Nélküle árva a lélek
Állunk,mint kifosztott szegények
Nélküle üres az élet
Elveszted minden reményed
M.óvár.2O11.O8.26
Dáma lovag Erdős Anna
Imádság: Segíts előre tekinteni
Jó Atyám! Ami jó volt a múltban az azért hívogat, ami rossz,
azt pedig azért nem tudom feledni. Milyen balga vagyok, amikor így teszek.
Segíts nekem csak Benned bízni és hittel előre tekinteni. Ámen
A nap gondolata:
Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a
köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a
csodálatosat és a látomásszerűt. (Márai
Sándor)
Napi Ige és gondolat
Ki tart jól bennünket
hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét,
póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem
látunk a mannán kívül. (4Móz 11:4-6)
A Bibliából ismerünk egy történetet, amiben Isten arra
intette Lótot, hogy meneküljön Sodomából, mert el fogja pusztítani a várost
bűne miatt. Lótot és családját viszont meg akarta menteni. Intette őket, hogy
„Mentsd életedet, ne néz hátra!”
Ismerjük a történetből, hogy felesége, sajnálva a házat,
vagyont, mégis hátratekintett és azon nyomban sóbálvánnyá lett. Lót felesége
azóta lelki archetípusa lett minden idők hátrafelé tekintgetőinek.
Mert nemcsak fizikailag lehet hátra tekinteni, de lelki
értelemben is. Az is sok baj forrása lehet. Amikor nem a szemünkkel, arcunkkal,
hanem gondolatainkban, lelkiállapotunkban nézünk a mögöttünk lévő dolgokra.
Szinte az arcunkra is kiül, úgy megmerevedünk, mint ahogy Lót sóbálvánnyá lett
felesége. Az ilyenfajta visszatekintések elrabolják a jelenhez szükséges erőt…
(Berencsi Balázs)
Különleges – Gloria Copeland
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy
őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból
vagyok. (János 17: 15 – 16)
Kiemelkedőnek lenni. Legtöbbünk nem éppen erre vágyik, igaz? Pedig vágynunk kellene rá.
Isten arra hívott el minket, hogy különlegesek legyünk –
hogy az Ő erejének és szeretetének élő tanúbizonyságaiként kitűnjünk a
világból. (1Péter 2: 9) Nem azt akarja, hogy részesedjünk a világ
betegségeiből, szegénységéből és kudarcaiból. Soha nem akarta ezt a
népének.
Adott nekünk Isten erre egy kézzel fogható példát. Izrael
népe rabszolga volt Egyiptomban, és a fáraó nem akarta szabadon engedni a
zsidókat, ezért Isten megengedte, hogy sűrű sötétség borítsa be az egész
országot. Olyan mértékű volt a sötétség Egyiptom egész területén, hogy senki
nem mozdult három napig.
A 2Mózes 10: 23 szerint azonban: Izrael minden
fiának világosság volt az ő lakhelyében.
Lelkesítő példája ez annak, hogy Isten milyennek szeretné az életünket. A győzedelmes életünkkel kellene Őt dicsérnünk. Folyton azt kellene hallanunk, hogy: "hallottam, Isten meggyógyított", vagy "hallottam, Isten meggazdagított, és megmentette a gyermekeidet!"
Lelkesítő példája ez annak, hogy Isten milyennek szeretné az életünket. A győzedelmes életünkkel kellene Őt dicsérnünk. Folyton azt kellene hallanunk, hogy: "hallottam, Isten meggyógyított", vagy "hallottam, Isten meggazdagított, és megmentette a gyermekeidet!"
Ne habozz! Hozd működésbe Isten Igéjét az életedben, és merd
elfogadni a bőséges áldásokat, ami a hívőknek jár. Húzz határokat az Igével az
életedben, rajzolj szellemi figyelmeztető jeleket az ördögnek.
Ilyenekre gondolok: "Belépni tilos! Isten Igéje szerint
én már nem tartozom hozzád. A családom sem a tiéd. Az egészségem, a pénzem, és
a szolgálatom felett sincs hatalmad. Én egy másik Királysághoz tartozom. Ezért
ki innen!" Különlegesen hangzik? Az jó. Pontosan erre hívott el téged
Isten: hogy különleges légy!
Igei olvasmány: 2Mózes 10: 20- 29
2Móz 10:20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
2Móz 10:21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Égyiptom földén és pedig tapintható sötétség.
2Móz 10:22 És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű sötétség egész Égyiptom földén három napig.
2Móz 10:23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
2Móz 10:24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
2Móz 10:25 Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
2Móz 10:26 És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
2Móz 10:27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani.
2Móz 10:28 És monda néki a Faraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orcámat ne lásd; mert amely napon az én orcámat látod, meghalsz.
2Móz 10:29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orcádat.
2Móz 10:20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
2Móz 10:21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Égyiptom földén és pedig tapintható sötétség.
2Móz 10:22 És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű sötétség egész Égyiptom földén három napig.
2Móz 10:23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
2Móz 10:24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
2Móz 10:25 Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
2Móz 10:26 És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
2Móz 10:27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani.
2Móz 10:28 És monda néki a Faraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orcámat ne lásd; mert amely napon az én orcámat látod, meghalsz.
2Móz 10:29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orcádat.
Félelemben felnőni
Gyermekkoromban félelemben nőttem fel.
Csak erre az egy érzésre emlékszem, ha visszagondolok azokra
az évekre. Végig kísért 7 éves koromtól egészen 32 éves koromig a félelem
érzése, bár felnőtt éveimben már "csak" annak velejárói gyötörték a
lelkemet.
Kisgyerekként meg voltam győződve arról, hogy a szüleim azért vernek annyit, mert nem vagyok az édes gyerekük. 9 éves koromban aztán el is határoztam, hogy véget vetek ennek az életnek, s világgá indultam három nagy szatyorral a kezemben, amiből az egyik az iskolatáskám volt. Merthogy az iskola volt az egyetlen hely, ahol ki tudtam kapcsolódni, ahol nem gyötörtek félelmek, ahol lekötött a tanulás és az osztálytársak, ahol nyugodtan fogyaszthattam el az ételemet, s ahol még a tökfőzeléket is örömmel megettem: mert viszonylagos nyugalom vett körül. Szerettem a napközit is, bár volt, hogy csak "lekvárszalonnás" zsemlét kaptunk uzsonnára - de jól esett.
Határozottan emlékszem arra a téli délután öt órára, amikor
- már sötétben - mentem haza felé, felpillantottam emeleti lakásunk
kivilágított ablakára... és görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogy egy perc
múlva mosolytalan számonkérés vár, s ha véletlenül négyesnél rosszabb jegyet
kaptam aznap, mi vár rám. Rosszallás, órákon keresztül tartó szitkozódás és a
sötét kép taglalása a jövőmmel kapcsolatban.
Kilenc éves koromig mindig igazat mondtam a szüleimnek.
Bármiről is volt szó, bárhogy is reagáltak, nem hazudtam soha. De egy
kisgyermek lelke nagyon képlékeny. Hogy védje magát a felesleges rágalmaktól,
titkolózásba kezd. Úgy okoskodtam, hogy ha csak évente kétszer mennek el a
szüleim szülői értekezletre, az csak évi két verés...
Sírhatnékom van így felnőtt fejjel, ha arra gondolok, mennyi
kisgyerek személyisége torzul el a felnőttek kények-kedve miatt napjainkban.
Micsoda félelemben és bűnben nőnek fel sokan csak azért, mert nem ismerik az
Igazságot. Akkor még nem tudtam, hogy az Igazság szabaddá tesz - honnan is
tudhattam volna !
Egy dolgot azonban határozottan tudtam, s ez meg is
fogalmazódott bennem. Ez volt az első, hogy hallottam azt a bizonyos Belső
Hangot, Aki ezt mondta a szívemben, ott legbelül:
"Ha felnőtt leszek, boldog leszek."
"Ha felnőtt leszek, boldog leszek."
Ez teljes eltökéltséget szült bennem olyannyira, hogy
elhatároztam: a következő verésnél nem fogok még megnyikkanni sem, nemhogy
sírni! És sikerült. Azt hittem, most jól megmutattam a világnak, mire vagyok
képes, közben pedig észrevétlenül nőtt, csak növekedett bennem a keménység, a
szeretetlenség, s mindaz, amely elválaszt egy normális, élhető élettől.
Felnőtt fejjel tértem meg. Volt már saját családom. Úgy
éreztem, végre itt az idő, hogy szembe nézzek azzal, aki a félelmemnek a
forrása volt. Senkinek egyetlen szóval sem mondtam, hogy mire készülök, csak
kitűztem magamban egy időpontot a váratlan látogatásra. Az Úr maga készítette
fel a szívemet az elkövetkező két napban, de mégis, még a fogaim is vacogtak,
amikor arra gondoltam, hogy mire is adtam a fejemet. De tudtam, hogy meg kell
tennem, s nem akartam megfutamodni.
Reszkető kézzel csengettem be a rég látott bejárati ajtónál.
Nem volt szíves a fogadtatás, de bementem, leültem és bizonyságot tettem saját
apámnak és anyámnak arról, hogy él az Úr, van kegyelem....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)