2012. január 28.

SING FOR JOY

Ige: apostoli figyelmeztetés

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; térjetek ki előlük] (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, (ne hirdeséétek ne is beszéljetek vele, és róla) mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek(Fil. 3,2.17-19).

Szárnyalók, járók, futók


 „…szárnyra kelnek… futnak… járnak…” (Ézsaiás 40:31)

Watchman Nee írt egy széles körben sikeres könyvet, melynek címe: A normális keresztyén élet. Miért épp ilyen címet választott? Mert csak ha megérted, mi „normális” a keresztyén életben, akkor fogod tudni felismerni, hogy milyen időszakban vagy, akkor tudod pontosan kiértékelni a körülményeket, és akkor tudsz jól alkalmazkodni. Egyszer Pál feltámasztott egy halottat; máskor viszont azt írta: „életünk felől is kétségben voltunk” (2Korinthus 1:8). A Biblia azt mondja: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi…” (Jakab 5:17), mégis egyik nap tüzet hívott le az égből, másnap viszont súlyos depresszióba esett és öngyilkossági gondolatai voltak. Nos, ezt nem használhatod mentségként a lelki letargiádra, de meg kell tanulnod különbséget tenni. 

A hit nem mentesít minket az élet különböző szakaszaitól, csak képessé tesz arra, hogy győztesen jussunk át rajtuk.

Tehát: 1) Ha szárnyaló vagy: Ha Isten áldásait élvezed, és természetes képességeidet felülmúló sikereket érsz el, örülj neki! De mindig emlékezz arra, hogy a szárnyalásra való képességed Istentől való, nem tőled! Ha ezt elfelejted, zuhanni fogsz!

2) Ha futó vagy: Adj hálát Istennek azért, hogy még mindig versenyben vagy! Ne hasonlítgasd magad a magasan szárnyalókhoz, különben elcsüggedsz, és ne hasonlítsd magad azokhoz sem, akik járnak, mert akkor beképzelt leszel. Csak fuss tovább, és el fog jönni a te időd!

3) Ha járó vagy: Csak tedd továbbra is egyik lábad a másik elé. Vannak napok, amikor a fájdalom, a csüggedés vagy a kimerültség lehetetlenné teszi, hogy szárnyalj vagy fuss; csak annyit tehetsz, hogy továbbmész, anélkül, hogy elalélnál, bármilyen nehéz is. Semmi baj, engedd magadnak, hogy ott legyél, ahol éppen vagy! Istennel a járás is számít! Ha ez a legtöbb, amit megtehetsz, akkor ez elég!

Vigasztalás



Egy 5 éves kislány hazajött a szomszédasszonytól, akinek a kislánya néhány napja tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédban? Van annak az asszonynak elég baja, még csak te hiányzol neki! - korholta a gyermekét édesanyja.
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Gyermek létedre, hogyan tudnád te megvigasztalni azt a bánatos asszonyt?
- Hát az ölébe ültem és együtt sírtam vele. - válaszolta együttérző szeretettel a kislány.
"Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal."
Pál levele a Rómabeliekhez 12.15.

A biblia arra tanít bennünket, hogy  az emberekkel együttérzők legyünk. Az együttérzés a szeretet egyik kifejezésmódja. Amikor vigasztalod a szomorkodókat, akkor szereteted juttatod kifejezésre és Isten akaratát teljesíted, aki azt kéri tőled:
"...szeressétek egymást, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt."
Pál levele a Rómabeliekhez 13.8.

Ima és megvallás: Felöltözötten



Test, megparancsolom neked Jézus nevében, a Szellem ereje által, hogy magadra öltsd a Jézus Krisztust.

Magadra öltsd a Jézus Krisztus sebeiben kapott szellemi megváltást. Magadra öltsd a szellemi megváltás részeként jog szerint neked járó gyógyulást. Magadra öltsd a gyógyulás látható, fizikai formát öltő valóságát. Test, öltsd magadra a Jézus Krisztus sebeiben kapott gyógyulásod látható, hús-vér formában megjelenő, megtestesült valóságát.
Ahogy meg van írva, az Ige testté lett, úgy az Ige testet ölt bennem is, mert Isten szellemi törvénye szerint a látható a láthatatlanból áll elő. (Ésa. 53,4. 5. Ján. 1,14. Zsid. 11,3.)

Elme, megparancsolom neked Jézus nevében, a Szellem ereje által, hogy magadra öltsd Krisztus elméjét, mert meg van írva: Bennem Krisztus értelme van. (1Kor. 2,16.)

A világosság fia vagyok. (1Thess. 5,5.)

Ezért elvetem a sötétségnek cselekedeteit, és felöltözöm a világosság fegyvereit. Felöltözöm az Úr Jézus Krisztust, és a testet nem táplálom a kívánságokra. (Róm. 13,12. 14.)

Krisztusba keresztelkedtem meg, Krisztust öltöztem fel. Krisztust öltöztem fel, tetőtől talpig, a szellememre, lelkemre és testemre. (Gal. 3,27.) Azt az új embert öltözöm fel, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. (Ef. 4,24.)

Felöltözöm amaz új embert, amely megújul Krisztus ábrázatára. Felöltözöm amaz új embert, melynek újulása van az Isten ábrázatához való hasonlatosságra. Így egyre jobban fel lehet ismerni bennem a Krisztust a Szent Szellem hatalmas munkája által. (Kol. 3,10. Gal. 3,5.)

Erős vagyok az Úrban, és az Ő hatalmas erejében. Felöltözöm az Isten minden fegyverét, hogy megállhassak az ördögnek minden ravaszságával szemben. Körülövezem
derekamat igazsággal, felövezem a megigazultság mellvasát. Felsaruzom lábaimat a békesség Evangéliumának készségével, mindezekhez felveszem a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megoltom. Fölveszem az üdvösség sisakját, és a Szellem kardját, amely az Isten Igéje. (Ef. 6,10-17.)

Felöltözöm a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. (1Thess. 5,8.)

Felöltöm a megigazultságot, mint páncélt, és az üdvösség sisakja van a fejemen. (Ésa. 59,17.)

Felöltöm azért, mint az Istennek választottja, szent és szeretett, a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést. Mindezeknek fölébe pedig felöltözöm a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. (Kol. 3,12. 14.)

Az én derekamat felövezi az Úr erővel, és megerősíti karjaimat. Erő és ékesség az én ruhám, és az én szépségem tökéletes az Úr ékességei által, amelyeket reám tett.
Örökkévaló ékességgé tett engem az Úr, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre. Az Úr az én örök világosságom, és Istenem az én ékességem. (Péld. 31,17. Ezék. 16,14. Ésa. 60,15. 19.)

Az Úr ékességet adott nekem a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fájának neveztessem, az Úr
plántájának, az Ő dicsőségére. Nagy az én dicsőségem a Te üdvösséged által, fényt és méltóságot adtál reám. (Ésa. 61,3. 

I will sing

Humor


A hittan órán a becsületről tanulnak a gyerekek. A pap feltesz nekik egy kérdést:
- Gyerekek, ha én eladom a házamat, autómat, mindenemet, és a pénzt a templomnak adományozom, akkor a Mennybe jutok?
- Neeem! - felelik kórusban a gyerekek.
- És ha minden nap kitakarítom a templomot, és gondozom a kertjét, akkor a Mennybe jutok?
- Neeem! - válaszolják ismét.
- És ha szeretem az állatokat, és minden gyereknek adok édességet, és gondoskodom a családomról, akkor a Mennybe jutok?
- Neeem! - hangzik a válasz.
A pap büszkén néz a gyerekekre:
- Tehát, mondjátok meg nekem, mikor jutok a Mennybe?
Egy kisfiú rávágja:
- Ha már meghaltál!

Vida Sándor: Mézcseppek:


Isten tervét két dolog szövi át: szeretet és kegyelem.

Istenben bízom



„Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam”
(71. Zsoltár. 7. vers)

„Csudává lettem sokaknak”, vagy, ahogy más fordítás mondja „csodálkoznak rajtam sokan.” - mondja Dávid. Mi lehetett a csodálkozás oka?

Dávid isteni csodával legyőzte a Gáthi óriást, Góliátot, több harci sikert ért el pásztorfiúként, mint a korabeli harcedzett vitézek, vagy maga Saul a király. „És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét.” (1Sám.18:7)

Bizony, ez is lehetett volna a csodálkozás tárgya. Viszont, Dávid az igaztalan üldözés miatt vált „csudává” sokak számára. A korabeli bulvársajtó biztos tele volt történetével; A semmiből jött, hős lett, de kiderült, hogy csak a trónt akarta megkaparintani. Vérdíjat tűztek ki a fejére, de ez a ’rablófejedelem’, csodával határos módon mindig kicsúszik a hatóság kezéből...

A tömeg számára ez a skandalum volt a csoda, Dávid számára valami más. Amikor menekül féltékeny apósa gyilkos haragja elől, szabadulásában nem saját találékonyságát, ügyességét látja, hanem Isten erejének megnyilvánulását.

S hozzá hasonlóan, mi is üldözöttek vagyunk. „a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.” (1Pét.5:8)

Életünk nap, mint nap veszélyben forog. De az Úr, akiben bízunk sokszor számunkra láthatatlan módon oltalmaz meg a legnagyobb veszélytől, a kárhozat útjától.

Így ma Dáviddal együtt adjunk hálát az Örökkévalónak, hogy a lelki harcunkhoz erőt ad ma is, és az Ő érdeméért győzőként ott ülhetünk, az Ő királyi székében.

„A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel.3:21)


Forrás: reggelidicseret.blogspot.com

             




.

Amikor összeteszed két kezed



Amikor összeteszed két kezed
Halkan imádkozol
Hallgasson meg istened
Hozzá fohászkodol

Remény és szeretet
Töltse el szívedet
Istent hívod
Segítsen teneked

Amikor összekulcsolod két kezed
Reménykedve imádkozol
Édes isten segítsen neked
Vele könnyebb az életed

Amikor imára kulcsolod kezed
Isten is segít neked
Nem hagy egyedül árván
Szeretet ölel át,lelked simogatván

Egy percre megáll ez a rohanó világ
Nem húzza lelked lefelé az ág
Egy percre a remény látogat
Ne félj isten meghallgat

Nélküle árva a lélek
Állunk,mint kifosztott szegények
Nélküle üres az élet
Elveszted minden reményed


M.óvár.2O11.O8.26
Dáma lovag Erdős Anna


4. rész / Nicky Gumbel: Hogyan lehetek Biztos a hitemben?


4. rész / Nicky Gumbel: Hogyan lehetek biztos a hitemben? from John on Vimeo.

Imádság: Segíts előre tekinteni


Jó Atyám! Ami jó volt a múltban az azért hívogat, ami rossz, azt pedig azért nem tudom feledni. Milyen balga vagyok, amikor így teszek. Segíts nekem csak Benned bízni és hittel előre tekinteni. Ámen

A nap gondolata:


Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt.  (Márai Sándor)

Napi Ige és gondolat


 Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.  (4Móz 11:4-6)

A Bibliából ismerünk egy történetet, amiben Isten arra intette Lótot, hogy meneküljön Sodomából, mert el fogja pusztítani a várost bűne miatt. Lótot és családját viszont meg akarta menteni. Intette őket, hogy „Mentsd életedet, ne néz hátra!”

Ismerjük a történetből, hogy felesége, sajnálva a házat, vagyont, mégis hátratekintett és azon nyomban sóbálvánnyá lett. Lót felesége azóta lelki archetípusa lett minden idők hátrafelé tekintgetőinek.

Mert nemcsak fizikailag lehet hátra tekinteni, de lelki értelemben is. Az is sok baj forrása lehet. Amikor nem a szemünkkel, arcunkkal, hanem gondolatainkban, lelkiállapotunkban nézünk a mögöttünk lévő dolgokra. Szinte az arcunkra is kiül, úgy megmerevedünk, mint ahogy Lót sóbálvánnyá lett felesége. Az ilyenfajta visszatekintések elrabolják a jelenhez szükséges erőt… (Berencsi Balázs)

Kirk Franklin - He Reigns

Különleges – Gloria Copeland


Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. (János 17: 15 – 16) 

Kiemelkedőnek lenni. Legtöbbünk nem éppen erre vágyik, igaz? Pedig vágynunk kellene rá. 
Isten arra hívott el minket, hogy különlegesek legyünk – hogy az Ő erejének és szeretetének élő tanúbizonyságaiként kitűnjünk a világból. (1Péter 2: 9) Nem azt akarja, hogy részesedjünk a világ betegségeiből, szegénységéből és kudarcaiból. Soha nem akarta ezt a népének. 

Adott nekünk Isten erre egy kézzel fogható példát. Izrael népe rabszolga volt Egyiptomban, és a fáraó nem akarta szabadon engedni a zsidókat, ezért Isten megengedte, hogy sűrű sötétség borítsa be az egész országot. Olyan mértékű volt a sötétség Egyiptom egész területén, hogy senki nem mozdult három napig. 

A 2Mózes 10: 23 szerint azonban: Izrael minden fiának világosság volt az ő lakhelyében.
Lelkesítő példája ez annak, hogy Isten milyennek szeretné az életünket. A győzedelmes életünkkel kellene Őt dicsérnünk. Folyton azt kellene hallanunk, hogy: "hallottam, Isten meggyógyított", vagy "hallottam, Isten meggazdagított, és megmentette a gyermekeidet!" 

Ne habozz! Hozd működésbe Isten Igéjét az életedben, és merd elfogadni a bőséges áldásokat, ami a hívőknek jár. Húzz határokat az Igével az életedben, rajzolj szellemi figyelmeztető jeleket az ördögnek.

Ilyenekre gondolok: "Belépni tilos! Isten Igéje szerint én már nem tartozom hozzád. A családom sem a tiéd. Az egészségem, a pénzem, és a szolgálatom felett sincs hatalmad. Én egy másik Királysághoz tartozom. Ezért ki innen!" Különlegesen hangzik? Az jó. Pontosan erre hívott el téged Isten: hogy különleges légy! 

Igei olvasmány: 2Mózes 10: 20- 29
2Móz 10:20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.
2Móz 10:21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Égyiptom földén és pedig tapintható sötétség.
2Móz 10:22 És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű sötétség egész Égyiptom földén három napig.
2Móz 10:23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében.
2Móz 10:24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.
2Móz 10:25 Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.
2Móz 10:26 És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.
2Móz 10:27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani.
2Móz 10:28 És monda néki a Faraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orcámat ne lásd; mert amely napon az én orcámat látod, meghalsz.
2Móz 10:29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orcádat. 

Félelemben felnőni



Gyermekkoromban félelemben nőttem fel.
Csak erre az egy érzésre emlékszem, ha visszagondolok azokra az évekre. Végig kísért 7 éves koromtól egészen 32 éves koromig a félelem érzése, bár felnőtt éveimben már "csak" annak velejárói gyötörték a lelkemet.

Kisgyerekként meg voltam győződve arról, hogy a szüleim azért vernek annyit, mert nem vagyok az édes gyerekük. 9 éves koromban aztán el is határoztam, hogy véget vetek ennek az életnek, s világgá indultam három nagy szatyorral a kezemben, amiből az egyik az iskolatáskám volt.  Merthogy az iskola volt az egyetlen hely, ahol ki tudtam kapcsolódni, ahol nem gyötörtek félelmek, ahol lekötött a tanulás és az osztálytársak, ahol nyugodtan fogyaszthattam el az ételemet, s ahol még a tökfőzeléket is örömmel megettem: mert viszonylagos nyugalom vett körül. Szerettem a napközit is, bár volt, hogy csak "lekvárszalonnás" zsemlét kaptunk uzsonnára - de jól esett.

Határozottan emlékszem arra a téli délután öt órára, amikor - már sötétben - mentem haza felé, felpillantottam emeleti lakásunk kivilágított ablakára... és görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogy egy perc múlva mosolytalan számonkérés vár, s ha véletlenül négyesnél rosszabb jegyet kaptam aznap, mi vár rám. Rosszallás, órákon keresztül tartó szitkozódás és a sötét kép taglalása a jövőmmel kapcsolatban.

Kilenc éves koromig mindig igazat mondtam a szüleimnek. Bármiről is volt szó, bárhogy is reagáltak, nem hazudtam soha. De egy kisgyermek lelke nagyon képlékeny. Hogy védje magát a felesleges rágalmaktól, titkolózásba kezd. Úgy okoskodtam, hogy ha csak évente kétszer mennek el a szüleim szülői értekezletre, az csak évi két verés...

Sírhatnékom van így felnőtt fejjel, ha arra gondolok, mennyi kisgyerek személyisége torzul el a felnőttek kények-kedve miatt napjainkban. Micsoda félelemben és bűnben nőnek fel sokan csak azért, mert nem ismerik az Igazságot. Akkor még nem tudtam, hogy az Igazság szabaddá tesz - honnan is tudhattam volna !

Egy dolgot azonban határozottan tudtam, s ez meg is fogalmazódott bennem. Ez volt az első, hogy hallottam azt a bizonyos Belső Hangot, Aki ezt mondta a szívemben, ott legbelül:
"Ha felnőtt leszek, boldog leszek."

Ez teljes eltökéltséget szült bennem olyannyira, hogy elhatároztam: a következő verésnél nem fogok még megnyikkanni sem, nemhogy sírni! És sikerült. Azt hittem, most jól megmutattam a világnak, mire vagyok képes, közben pedig észrevétlenül nőtt, csak növekedett bennem a keménység, a szeretetlenség, s mindaz, amely elválaszt egy normális, élhető élettől.

Felnőtt fejjel tértem meg. Volt már saját családom. Úgy éreztem, végre itt az idő, hogy szembe nézzek azzal, aki a félelmemnek a forrása volt. Senkinek egyetlen szóval sem mondtam, hogy mire készülök, csak kitűztem magamban egy időpontot a váratlan látogatásra. Az Úr maga készítette fel a szívemet az elkövetkező két napban, de mégis, még a fogaim is vacogtak, amikor arra gondoltam, hogy mire is adtam a fejemet. De tudtam, hogy meg kell tennem, s nem akartam megfutamodni.

Reszkető kézzel csengettem be a rég látott bejárati ajtónál. Nem volt szíves a fogadtatás, de bementem, leültem és bizonyságot tettem saját apámnak és anyámnak arról, hogy él az Úr, van kegyelem....

hajlektalan koreai fiu

Hit gyülekezete - Te jöttél

Ez az a kéz, amelyik biztosan elfogadná Tőled azt a kenyeret, amit Te másnap márnem eszel meg, mert egy kicsit is száraz !
OSZD MEG A KÉPET, ha 1 pillanatig is elgondolkoztál...