Isten mutatott egy
álmot, amiben:
1. rész: Egy középkorú házaspárt gyerekeikkel együtt kísértem be a városba. Az
ő kocsijukkal mentünk be. Előtte az asszony azon aggodalmaskodott, hogy az autó
központi zárja nem működik /védelem/, nem lehet bezárni, mi lesz vele a
városban. Úgy éreztem a hátsó ajtó zárja be van szorulva, és emiatt a többi sem
működik, akadályozza azokat /hitetlenség/. Elkezdtem a kezemmel megmozgatni és
akkor elkezdett működni rendesen. Elindultunk, és jobb első ülésen foglaltam
helyett, a férj vezetett, az asszony és a gyerekek hátul ültek. Beirányítottam
őket a városba, ott egy parkolóban megálltunk. Kiszállás után a család
szétszéledt, mindenki a saját útjára ment, eltűntek, beolvadtak a város
forgatagában /a világ hatása/.
2. rész: Én ott egy fagylalt árushoz mentem, megálltam előtte és néztem a
kínálatát. Érdekes módon ott egy asztalra kitéve kupacokban több féle fagylalt
volt, nem volt pult mögé téve edényekben. Olvastam az árus gondolataiban, aki
éppen azzal foglalkozott, hogy az egyik fagylaltja már romlott, azt le kéne
vennie és kiöntenie a szemétbe. Ennek olyan márvány színe volt /keveredett/,
mint amikor a csokit és a vaníliát /sötétet és a világosat/ félig
összekeverjük. Az árus kínálta a portékáját és azt sem vette le az asztalról,
de én nem kértem belőle, pedig az árus mellett álló nő bizonygatta
/befolyásolás/ hogy jó az a fagylalt. Csak az egyszínűből kértem, amibe volt
még rizs és kókusz is belekeverve, de arról tudtam, hogy az fogyasztható és
ízletes.
Isten azt üzeni, hogy e világban élünk, de nem vagyunk e világ szerint valók.
Őrá kell bíznunk magunkat. Ha az Úrban vagyunk, hinnünk kell abban, hogy
mindenünk az Övé, mi csak használjuk, sáfárkodunk azokkal és védelme alatt
állnak, állunk. Lehet az egy autó, az életünk, családunk, kapcsolatok,
szolgálatunk, az anyagiak, vagy bármi más.
Átalakul a tulajdonosi szemléletünk. Egyre többen fogják ezt megérteni, az
Istenre utalva, hitben, az Ő védelme alatt élni, és nem félelemben,
aggodalmaskodásban a világ és a sátán befolyása alatt sodródni.
Mi leszünk hatással a világra, vagy a világ van hatással ránk? Mennyei állampolgárok,
vagy csak világi állampolgárok vagyunk? A keveredés egyenlő a bukással és a
halállal. Olyan nincs, hogy egy kicsit ebből, egy kicsit abból, ahogy éppen
nekem megfelelő. A világ /a sátán eszköze/ szereti összekeverni az igazat a
hamissal, hogy látszólag fogyaszthatóvá tegye, de ha az Úrral vagyunk, és
szentségben járunk, kivédjük ezeket a csábításokat.
Kérni kell az Úrtól,
hogy érzékszerveinket, szellemünket is állítsa rá ezek érzékelésére és helyes
kezelésére. Minden nap, amikor kilépünk a világba, rengeteg olyan dologgal
találkozunk, amiben keveredik az igaz a hamissal, el kell döntenünk, hogy kinek
az asztaláról eszünk, és hogy mit választunk, mi az ehető és mi, ami méreg és
halál számunkra. Lesznek, akik ott állnak melletted, és azt bizonygatják, hogy
az még jó és édes, mert ők is fogyasztják és élnek, és nem is tudják, hogy ők
élő halottak. A pillanatnyi örömszerzés, önzés és engedetlenség, tudatlanság
világában „élnek”. Nekünk kell fáklyaként világítani köztük, nem megengedve,
hogy eloltsák azt.
Nem engedhetjük meg, hogy az egyházon belül is féligazságokkal tápláljanak,
vagy az igaz és a hamis keveredéséből, elegyéből együnk, mert az távol tart
Istentől és az Ő királyságától, nem engedi a kenetet és az áldásokat
felszabadulni az életünkben és szolgálatunkban.
Sokakat most tanít az Úr ezeken a területeken és nehéz próbákon mennek
keresztül, de őket a megszentelteket fogja az elkövetkezendő időkben
szolgálatba állítani. Hatással lesznek a világra, az emberekre, az egyházra és
a sötétség erői nem tudják őket befolyásolni ebben, mert mint megszentelt
edényekből folyik ki belőlük Isten mennyei kenete, és elárasztja környezetüket.
Péter első levele 5: 6-8,
„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy
felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert
neki gondja van rátok.
Legyetek józanok, vigyázzatok, mert az ellenségetek, az ördög, mint ordító
oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:”
Győr, 2011. 03. 29.
Such Attila
