A világ összes anyagai között, a szeretetnek van a
legerősebb kötőképessége és teherbíró ereje.
2012. január 16.
Gloria Copeland: A nagy menekülés
Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, a magad
értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden útjaidban ismerd el Őt; akkor Ő igazgatja
a te útjaidat. ( Példabeszédek 3: 5-6)
Ha egyszer kilépsz hitben, és elkezdesz Szellemben járni, az ördög gondoskodik róla, hogy bőséges alkalmad legyen orra bukni. Megpróbál olyan helyzetbe hozni, ahonnan látszólag nincsen kiút.
Én voltam már ilyen helyzetben, ezért fogadd el tőlem a
következő tanácsot: ha Istenre tekintesz, és az Ő bölcsességében bízol a
sajátod helyett, akkor mindig mutat neked kiutat. (1Korinthus 10:13) Sőt mi
több, úgy teszi, hogy közben megmutatja az Ő dicsőségét, és a végén te fogsz
nevetni az ördögön.
Emlékszem egy ilyen esetre. A texasi Wichita Fallsban
prédikáltam. A megigazultság valóságáról beszéltem, és a kenet igen erőteljes
volt. Az üzenetem tetőpontján egy hölgy hirtelen elkezdett nyelveken szólni.
Háromszor mondtam neki, hogy hagyja abba, de csak egyre hangosabban imádkozott.
Mire elcsendesedett, a kenet eltávozott, és a prédikációról mindenki
megfeledkezett. Szigorúan néztem az asszonyra, és kezdtem kiigazítani, amiért
megbontotta a rendet.
Ekkor megszólalt a mellette ülő férfi: "Copeland
testvér, ő teljesen süket. Egy szavadat sem hallja."
Ezen a ponton tehetetlenné váltam. Nem elég, hogy
befellegzett a tanításnak, az egész gyülekezet mérges lett rám, amiért
rátámadtam szegény süket asszonyra. (Később megtudtam, hogy az a bizonyos férfi
mellette, gyakran használta arra az asszonyt, hogy megzavarja az
istentiszteleteket, és elkergesse a prédikátorokat a városból. Amikor egy
alkalom elérte a tetőpontját, megbökte az asszonyt, és a tudtára adta, hogy itt
az ideje, hogy prófétáljon.)
Megálltam tehát egy pillanatra, elcsendesedtem, és vártam,
hogy az Úr megmondja, mit tegyek. Meg is mondta: "Hívd ki, tedd rá a
kezed, és megnyitom a fülét."
Ez aztán a váratlan fordulat! Amikor Isten meggyógyította az
asszonyt, a "katasztrófát" az egyik legerősebben felkent alkalmammá
változtatta. Mindannyian nagyon áldottak voltunk!
Legközelebb, amikor az ördög sarokba akar szorítani,
csendesedj el. Kérd Istent, hogy mutasson kiutat. Minden esetben
győzedelmeskedni fogsz Általa!
Fordította: Orbán Tibor
Olvasásra ajánlott Ige: Apostolok Cselekedetei
14:8-22
Apcs 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Apcs 14:9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Apcs 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
Apcs 14:11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Apcs 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Apcs 14:13 Jupiter papja pedig, akinek [temploma] az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Apcs 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Apcs 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
Apcs 14:16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Apcs 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Apcs 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Apcs 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Apcs 14:20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Apcs 14:21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
Apcs 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Apcs 14:9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Apcs 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
Apcs 14:11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Apcs 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Apcs 14:13 Jupiter papja pedig, akinek [temploma] az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Apcs 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Apcs 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
Apcs 14:16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Apcs 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Apcs 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Apcs 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Apcs 14:20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Apcs 14:21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
A drog eredménye
Elrettentő példának szánták
Sokkoló
fotósorozat: erre képes néhány hónap alatt a drog
A Multnomah megyei seriff hivatala sokkoló fotó párokat tett közé:
egy-egy drogost ábrázolnak első őrizetbe vételük idején és pár évvel, vagy akár
csak pár hónappal később.
Az Oregon
államban található megye rendőrei 2004-ben már közé tettek egy hasonló
képsorozatot. Mint akkor, most is azt várják az akciótól, hogy elriasztja a
fiatalokat a drogtól. Főleg a lányokat, akik bizonyára nem akarnak viharos
gyorsasággal megcsúnyulni.
Metamfetamin
használó 2001-ben és 2008-ban
Metamfetamin
használó 2008 januárjában és augusztusában
Metamfetamin
használó 1997-ben és 2008-ban
Heroin és
kokain használó 2003-ban é s 2007-ben
Metamfetamin
használó 2000-ben és 2004-ben
Metamfetamin
használó 2000 májusában és novemberében
Metamfetamin
használó 2003-ban és 2006-ban
Ne aggodalmaskodj!
Ne aggodalmaskodjatok tehát. (Máté 6,31)
Isten rendkívül ellene van az aggodalmaskodásnak. Jézus
prédikált ellene. Pál prédikált ellene. Az egész Biblia prédikál ellene, mert
az aggodalmaskodást a sátán találta ki, hogy általa stresszt, feszültséget és
halált idézzen elő.
Mégis sokan úgy gondoljuk, hogy szabadon
aggodalmaskodhatunk, ha akarunk. De nem! Az aggodalmaskodás bűn. Egyike azon
dolgoknak, amit Isten Igéje világosan tilt nekünk.
Akkor mit tegyél a problémákkal? Az 1Péter 5,7-ben Isten
azt mondja, hogy minden gondodat vesd Őrá. Az összeset. Nem a háromnegyedét.
Nem az összeset, kivéve a gyermekeiddel kapcsolatos aggodalmakat. Mindegyiket!
Minden reggel ezt kellene megvallanod: „Nincsen gondom a
világon, mert mindegyiket az Úrra vetettem.”
Hadd szemléltessem, hogyan működik. Mondjuk öt méterre állsz
tőlem, és odadobom a slusszkulcsomat neked. Ha valaki odajönne hozzám, és azt
mondaná: „Copeland testvér, szükségem van a slusszkulcsodra,” azt válaszolnám:
„Sajnálom, odaadtam a kulcsomat neki. Nincs nálam.”
Ezt kell tenned az aggodalmaiddal. Át kell adnod az Úrnak,
és nem szabad visszavenned. Ha a sátán egy nyugtalanító gondolatot juttat
eszedbe, mondván „Mi lesz, ha ez a szörnyűség megtörténik?”, akkor megmondhatod
neki, hogy erről beszéljen Istennel. Az Ő kezében van, nem a tiedben!
Ha ezt megteszed, változások fognak történni az életedben. A
problémák, amelyek felől évekig nyugtalankodtál, meg fognak oldódni. Többé nem
fogod megkötni Isten kezét az aggodalmaskodásoddal. Az ereje működésbe tud
lépni, mert hitben jársz, és Őrá vetetted a gondjaidat!
Ne felejtsd el azonban, hogy Isten nem fogja elvenni az
aggodalmaidat. Neked kell átadnod azokat, és az Igével helyettesítened. Neked
kell irányítanod a gondolataidat. Meg tudod tenni. A Nagyobb él benned. Ő képes
téged győztessé tenni. Ragaszkodj ehhez! Semmi miatt nem kell többé aggódnod!
Igei olvasmány: Zsoltárok 55
A beszédről
Amit kimondasz, az a hited
tükörképe. A negatív dolgok megvallásával kizárod Istent az életedből, és az
ördögöt engeded be, a betegségekkel és fájdalmakkal együtt.
Kezdj el figyelni arra, mi az amit kimondasz, és mi az amit a többiek mondanak. Soha ne felejtsd el: amit valaki kimond, azt hiszi igazán a szívében. Ha rajtakapsz valakit helytelen megvallásokon, ne támadj rögtön rá. Csak figyelj, miket mondanak ki az emberek, miben hisznek a szívükben. Sajnos, meg fogod látni, hogy általában nem a helyes dolgokban hisznek.
Sokszor a keresztények is a helytelen dolgokat vallják meg, mert helytelen, az Igével ellentétes dolgokban hisznek. Tehát a legfontosabb az, hogy miben hiszel. A hitedet Isten Igéjébe kell vetned, mert Isten Igéje az igazság.
A Biblia azt tanítja, hogy újítsuk meg az elménket Isten Igéje alapján. A keresztények többnyire nem kételkednek a Biblia Igéiben, de amikor oda jutnak, hogy megvallást kellene tenniük, akkor egész mást mondanak ki. A feladat nem csupán annyi, hogy meg kell tanulni egy új nyelvet és azt kell beszélni, hanem a hitnek is ott kell lennie mellette.
Egyszer Magyarország északi részén tartottam gyógyító alkalmat. Az ottani református pásztor szervezte az összejövetelt, aki egy szót sem tudott angolul, de tökéletes angolsággal felolvasott egy üdvözlő levelet, mivel angolul szertett volna köszönteni. A keresztények sokszor ugyanezt teszik. Nem a helyes dolgokban hisznek, de megtanulják ezt a fajta "igei" nyelvet. Megtanulják a megvallások nyelvét, mindenhol a helyes és igei dolgokat mondják, mégsem kapnak semmit Istentől, mert nem a szívükből mondják ki. Sok keresztény úgy gondolja: ez egy formula, amelyben beszélni kell. Ez nem egy formula, hanem egy élet.
Ugyanez a helyzet a megvallásokkal is. Kimondhatod a helyes dolgokat, de nem fog működni a számodra, amíg nem a szívedben élő hitből mondod ki. Mert amit hisztek a szívetekben, az sokkal fontosabb, mint amit kimondotok. Ha az ördög nyomást gyakorol rád, meg fogod látni, mi az, amit valójában hiszel a szívedben.
Tény az, hogy Jézus Krisztus már mindent megszerzett a számodra, amire valaha is szükséged lesz az életben. Ha hiszed ezt a szívedben, ki is kell mondanod. Utána válik valósággá az életedben.
Nagyon sok keresztény veszíti el úgy a gyógyulását, hogy miután meggyógyult, a helytelen dolgokat mondja ki és az ördög vissza tudja rá tenni a betegséget. Ezért nagyon figyeljetek arra, amit kimondotok. Ha nem az Ige szerint beszéltek, akkor közelednetek kell Isten Igéjéhez, és el kell mélyednetek benne. Ellenkező esetben e világ istene, az ördög kerít benneteket a hatalmába, e világi rend szerint fogtok gondolkodni és beszélni.
A II. Kor. 5:7 igevers írja: Mert hitben járunk, nem látásban - vagy egy másik fordítás szerint - nem a szemlélésben. Pál apostol itt arról tanít, hogy amíg vándorként élünk e testben, addig távol vagyunk az Úrtól. A Biblia azt tanítja: e földi sátorházunk, vagyis a testünk nem a végleges otthonunk. Itt csak árutazók vagyunk. A Mennyország a végleges otthonunk.
Jézus Krisztus a tanítványoknak búcsúzóul azt mondta: Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (János 14:2-3.) Örök életű szellemi lények vagyunk, a fizikai testben csak "rövid" ideig élünk. Egyszer mindenkinek szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy e földi ideje lejárt. Pál ezt így fogalmazza meg: kiköltözik a fizikai testéből és elköltözik az Úrhoz. A testünk tehát nem a lényegi valónk.
Jézus elvárja a tanítványaitól, és tőlünk is, hogy hitben járjanak és ne látásban. Más szóval ne az határozza meg a hitünket, amit látunk vagy érzünk. Jó példa erre, amikor Jézus a hitetlen Tamáshoz szólt. Amikor Tamásnak elmondták a többiek, hogy látták a feltámadt Jézust, Tamás így felelt: Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. (János 20:25.)
Vagyis Tamás nem hitt addig, amíg nem látott, és ujjaival és kezével nem tapinthatta Jézus sebeit. Nézzük meg, hogyan tekint Jézus az ilyen fajta hitetlenségre: Azután, mikor asztalnál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik Őt feltámadva látták, nem hittek. (Márk 16:14.)
Jézus a szemükre vetette hitetlenségüket, és azt felelte: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek. (János 20:29.)
Kezdj el figyelni arra, mi az amit kimondasz, és mi az amit a többiek mondanak. Soha ne felejtsd el: amit valaki kimond, azt hiszi igazán a szívében. Ha rajtakapsz valakit helytelen megvallásokon, ne támadj rögtön rá. Csak figyelj, miket mondanak ki az emberek, miben hisznek a szívükben. Sajnos, meg fogod látni, hogy általában nem a helyes dolgokban hisznek.
Sokszor a keresztények is a helytelen dolgokat vallják meg, mert helytelen, az Igével ellentétes dolgokban hisznek. Tehát a legfontosabb az, hogy miben hiszel. A hitedet Isten Igéjébe kell vetned, mert Isten Igéje az igazság.
A Biblia azt tanítja, hogy újítsuk meg az elménket Isten Igéje alapján. A keresztények többnyire nem kételkednek a Biblia Igéiben, de amikor oda jutnak, hogy megvallást kellene tenniük, akkor egész mást mondanak ki. A feladat nem csupán annyi, hogy meg kell tanulni egy új nyelvet és azt kell beszélni, hanem a hitnek is ott kell lennie mellette.
Egyszer Magyarország északi részén tartottam gyógyító alkalmat. Az ottani református pásztor szervezte az összejövetelt, aki egy szót sem tudott angolul, de tökéletes angolsággal felolvasott egy üdvözlő levelet, mivel angolul szertett volna köszönteni. A keresztények sokszor ugyanezt teszik. Nem a helyes dolgokban hisznek, de megtanulják ezt a fajta "igei" nyelvet. Megtanulják a megvallások nyelvét, mindenhol a helyes és igei dolgokat mondják, mégsem kapnak semmit Istentől, mert nem a szívükből mondják ki. Sok keresztény úgy gondolja: ez egy formula, amelyben beszélni kell. Ez nem egy formula, hanem egy élet.
Ugyanez a helyzet a megvallásokkal is. Kimondhatod a helyes dolgokat, de nem fog működni a számodra, amíg nem a szívedben élő hitből mondod ki. Mert amit hisztek a szívetekben, az sokkal fontosabb, mint amit kimondotok. Ha az ördög nyomást gyakorol rád, meg fogod látni, mi az, amit valójában hiszel a szívedben.
Tény az, hogy Jézus Krisztus már mindent megszerzett a számodra, amire valaha is szükséged lesz az életben. Ha hiszed ezt a szívedben, ki is kell mondanod. Utána válik valósággá az életedben.
Nagyon sok keresztény veszíti el úgy a gyógyulását, hogy miután meggyógyult, a helytelen dolgokat mondja ki és az ördög vissza tudja rá tenni a betegséget. Ezért nagyon figyeljetek arra, amit kimondotok. Ha nem az Ige szerint beszéltek, akkor közelednetek kell Isten Igéjéhez, és el kell mélyednetek benne. Ellenkező esetben e világ istene, az ördög kerít benneteket a hatalmába, e világi rend szerint fogtok gondolkodni és beszélni.
A II. Kor. 5:7 igevers írja: Mert hitben járunk, nem látásban - vagy egy másik fordítás szerint - nem a szemlélésben. Pál apostol itt arról tanít, hogy amíg vándorként élünk e testben, addig távol vagyunk az Úrtól. A Biblia azt tanítja: e földi sátorházunk, vagyis a testünk nem a végleges otthonunk. Itt csak árutazók vagyunk. A Mennyország a végleges otthonunk.
Jézus Krisztus a tanítványoknak búcsúzóul azt mondta: Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (János 14:2-3.) Örök életű szellemi lények vagyunk, a fizikai testben csak "rövid" ideig élünk. Egyszer mindenkinek szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy e földi ideje lejárt. Pál ezt így fogalmazza meg: kiköltözik a fizikai testéből és elköltözik az Úrhoz. A testünk tehát nem a lényegi valónk.
Jézus elvárja a tanítványaitól, és tőlünk is, hogy hitben járjanak és ne látásban. Más szóval ne az határozza meg a hitünket, amit látunk vagy érzünk. Jó példa erre, amikor Jézus a hitetlen Tamáshoz szólt. Amikor Tamásnak elmondták a többiek, hogy látták a feltámadt Jézust, Tamás így felelt: Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. (János 20:25.)
Vagyis Tamás nem hitt addig, amíg nem látott, és ujjaival és kezével nem tapinthatta Jézus sebeit. Nézzük meg, hogyan tekint Jézus az ilyen fajta hitetlenségre: Azután, mikor asztalnál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik Őt feltámadva látták, nem hittek. (Márk 16:14.)
Jézus a szemükre vetette hitetlenségüket, és azt felelte: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek. (János 20:29.)
2012. január 15.
Ige: A bölcsességről
Az Úr azt
kérdezi: „Hol a bölcs? Hol az írástudó?
Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak
bölcsességét? (1 Kor. 1,20)
„Nincs bölcsesség, és
nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30)
Mert csak: „Őnála van
a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)
Ige. Az Istenismeretről
„Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető, megérthető; nyilvánvaló] nyilván van ő bennük; [és világosan ismerik] mert az Isten
megjelentette [nyilvánvalóvá, és
láthatóvá tette, sőt kijelentette]
nékik.
Mert ami
Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [az Ő ereje ami képessé tesz bármi megtételére] és istensége, a
világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [az
Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [és
világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők
menthetetlenek. [ezért nincs hát
mentségük].
Mert bár az Istent megismerték [és
az Ő létezésének tökéletesen tudatában vannak] mindazáltal nem mint Istent
dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká
lettek, [belevesztek
gondolataikba, és üressé váltak, holtpontra
jutottak elgondolásaikkal; bolonddá azaz
bálványimádókká váltak] és az ő
balgatag [érteni nem akaró, és oktalan] szívük [az ő bensőjük] megsötétedett.
[egészen sötétségbe borult, és
megvakult].
Magukat bölcseknek vallván, [kérkedtek, és közben] balgatagokká [és oktalanná, bolonddá, és esztelenné] lettek
És az örökkévaló [a
halhatatlan] Istennek dicsőségét [fölségét]
felcserélték [behelyettesítették, és
meghamisították] a mulandó [pusztulásra
ítélt, és halandó] embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és
csúszó-mászó állatoknak képmásával. [kifaragott
ábrázatával; képével]
Ezért Isten szívük (az
ő bensőjük) vágya [kívánsága, szenvedélye] szerint kiszolgáltatta
[és átadta] őket a tisztátalanságnak,
hadd gyalázzák meg [hadd szeplősítsék, és becstelenítsék meg, hadd
tegyék gyalázatossá] saját
testüket [szómájukat: saját személyüket, teljes lényüket]”
(Róm. 1,19-24)
Mert: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök
volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek
eledelt és szívbéli örömet” (Csel. 14,17)
Azért: „hogy
keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is
messzire egyikünktől sem; Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk… ” (Csel.
17,27-28)
Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek
munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad
jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható:
Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt.
19,2-5)
„Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az
égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a
tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze
alkotta őket?” (Jób. 12,7-9)
Ige: A korábbi időkről
Korábban a pogányok
a maguk választotta úton járhattak: „Ki
az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni” (Csel. 14,16)
És bár: „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az
embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg (vagyis változtassa meg a
gondolkozás módját, és forduljon Isten felé)”
(Csel. 17,30)
Az apostol így figyelmezteti
a szenteket: „Ezt mondom annakokáért és
bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok
is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában. Kik értelmükben meghomályosodtak,
elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük
keménysége miatt van bennük. Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a
bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való
cselekedésére” (Eféz.
4,17-19)
A megtérés előtti időről így
szól Isten Igéje: „Ti abban az időben
Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret
szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a
világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok,
„közel” kerültetek a Krisztus vére által” (Ef. 2,12-13)
Azért: „Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga
edényét, Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az
Istent” (1
Thess. 4,4-5)
Wommack: Szellemharc vagy szellemi harc?
A szellemi harc nem olyan módon működik, ahogy a legtöbb ember
tanítja. Sokan ezt mondják, „A démoni erőknek létezik egy rendszere, amely
a városokat uralja. Blokkolhatja az imáidat, megakadályozhatja, hogy Isten elé
jussanak. Mivel az Úr valahol az űrben lakik, míg a démoni erők a fizikai
atmoszférában, az imáidat át kell rajtuk juttatnod, hogy célba érjenek.”
.
Gondolhatod, hogy ez butaságnak hangzik, de ez valóban
egy uralkodó tanítás a Krisztus testében. Az emberek valóban hisznek abban,
hogy egy lyukat kell tisztítaniuk a házuk felett és/vagy a városuk felett
azért, hogy az imádságaik Istenhez juthassanak. Isten Igéje nem ezt tanítja.
.
Isten Igéje azt tanítja, hogy az Úr minden erejével és
dicsőségével a hívőkben lakozik. Nincs arra szükséged, hogy az imádat
átjuttasd az atmoszférán, de még a plafonig, vagy az orrodon túl sem kell
jutnia. Az ok, amiért meghajtod a fejet ima közben az, hogy rátekints
Istenre – mivel Ő a bensődben él.
~~~
Erő az erőtlenségben
De
ő ezt mondta nekem: “Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség
által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a
Krisztus ereje lakozzék bennem. (2 Kor. 12: 9)
Nagyon
bízató ez az igevers. A versenyszellem mindenütt fellelhető, a legjobb lenni, a
legjobbat nyújtani, nem csak az iskolában, munkában, de a kapcsolatokban is.
Nem mintha ez rossz lenne. Csak egyeszerűen nem lehet mindig, mindenütt a legjobb
lenni (ez nem jelenti azt, hogy nem kell a legjobbat nyújtani, ami tőlünk
telik).
Isten
amikor feladatot bíz ránk, ezt nem aszerint teszi elsősorban, hogy mi mit
gondolunk magunkról, mire érezzük magunkat képesnek (lásd Mózest, Gedeont), bár
Jézus beszél arról, hogy mielőtt belefogsz valamibe jó lenne előtte felszámolni
a költségeket, mégis a szuverén és gondviselő Isten útjait sokszor nem értjük.
Elhívhat olyan feladatra, amihez nincs elég erőnk – és ez kegyelem. És
lehetőség élni Isten ereje által. Nem könnyű. De aki nem kockáztat, az veszít –
hallottam egyszer. Nem meggondolatlanságra, felelőtlenségre bíztatok.
Bátorításul írtam e néhány sort elsősorban magamnak. Engedelmeskedni Isten
felismert vezetésének, akkor is ha úgy tűnik erőm feletti a feladat. Csak így
lehet megtapasztalni Isten megtartó erejét.
C. H. Spurgeon: Istenben megnyugodni, nem kapkodni
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget"
(Zsolt 62,2).
Áldott az a helyzet, amelyben tudunk valóban az Úrban, és
egyedül csak Őbenne elcsendesülni. Jó lenne ezt tenni ma és mindennap.
Megnyugodni és várni az Úr által megszabott időt. Őrá várni a szolgálatban,
Benne bízni boldog várakozásban, Előtte imádságban elcsendesülni és lelki
nyugalmat találni. Ez a lehető legjobb magatartás, amit mint teremtmények
Teremtőnk, mint szolgák Urunk és mint gyermekek Atyánk előtt tanúsíthatunk. Ne
próbáljunk parancsolni Istennek, sem szemrehányást tenni neki. Nehogy
rosszkedvűek vagy bizalmatlanok legyünk Vele szemben. De ne is meneküljünk
sorsunk elől, és ne futkossunk emberekhez segítségért; ez ellentétes volna az
Istenben való elcsendesüléssel. Istenben, és csakis Őbenne bízzunk teljes
szívből.
Milyen áldott a bizonyosság, mikor tudom, „tőle kapok
segítséget". Számíthatok rá. Istentől jön a segítség, és senki mástól. Övé
minden dicsőség, mert egyedül Ő tud és Ő fog megszabadítani. Bizonyosan
megteszi akkor és úgy, ahogy Ő azt jónak látja. Megszabadít a kétségekből, a
szenvedésekből, a rágalmazásokból, és minden szükségünkből. Noha mindennek
egyelőre még semmi jelét nem látjuk, ne térjünk el semmiképpen se az Úr
akaratának teljesítésétől, hiszen az Úr irántunk való szeretete és hűsége felől
semmi kétségünk sem lehet. Nemsokára meglátjuk most még rejtett útjait, ezért
dicsőítsük irgalmáért már előre is.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)