Zsolt. 62,1 Az éneklőmesternek, [a karmesternek; karvezetőnek]
Jedutun [jelentése: dicséret, aki
magasztal, magasztaló kórus; bizonyságtevő; dicséretre méltó; dicsérő] szerint; Dávid [jelentése:
a szeretett, a dédelgetet; szerető; összekötő, egyesítő;
főember] zsoltára.*
*Mert: „Dávid és a
hadsereg parancsnokai a szolgálatra különválasztották Ászáf, (jelentése: gyűjtő) Hémán (jelentése: hűséges, megbízható, hívő; szerencsét jelentő) és Jedútún fiai közül azokat, aki prófétai
ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon Ez volt azoknak a
férfiaknak a jegyzéke, akik ezt az istentiszteleti szolgálatot végezték”
(1Krón. 25,1).
Az ő feladatuk volt: „Velük volt… a többi kiválasztott is, akiket
név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak: Örökké tart szeretete! Hémánnál és Jedútúnnál voltak a kürtök,
cimbalmok és az Isten énekének szerszámai” (1Krón. 16,41).
Zsolt. 62,2 Csak Istenben nyugszom meg [(dúmijjáh): csendesülök el].
Tőle van az én szabadulásom [(jəšúʿáh): megmenekülésem, biztonságom,
győzelmem, a segítség csak tőle jön].*
*Mert: „Az Úr, Jahve
az Örökkévaló az én Uram, az én erős, hatalmas Istenem, az én kősziklám,
erősségem, segítőm, oltalmam és szabadítóm. Őbenne bízom: hozzá menekülök, nála
keresek oltalmat, és menedéket. Ő véd meg engem, Ő az, aki megment,
megszabadít, biztonságba helyez. Az én menedékem, akit magasztalok, mentsváram,
az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne
van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a
hegyeken” (Zsolt. 18,3).
És ha szorongat az ellenség,
emlékeztethetjük az Urat ígéretére: „Hozzád
menekülök, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj
engemet. Hiszen te vagy az én erősségem” „Rejtekhelyem és pajzsom vagy te;
igédben van az én reménységem” „Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni
tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm
Ő, pajzsom, akihez menekülhetek” (Zsolt. 31,2-6; 84,10; 94,21-22; 119,114;
144,1-2).
Ezért: „Csak ő
benne vigad, ujjong, örvend a mi szívünk, a mi bensőnk. Csak az ő szent nevében
bízunk!” (Zsolt. 33,21)
Zsolt. 62,3 Csak Ő az én kősziklám és szabadulásom. Ő az én (jəšúʿáh):
szabadítóm, megmentőm, jólétem, biztonságom, győzelmem]; Ő az én oltalmam,
[(miśəgáḇ)
menedékhelyem], azért nem rendülök meg soha.*
*Dávid boldog
megvallása és kérdése: „Mert kicsoda Isten az Úron [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalón] kívül? És kicsoda kőszikla a mi [hatalmas] Istenünkön kívül? [Más fordítás: Ki az
Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk]?” (Zsolt. 18,32).
„Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla
Istenünkön kívül?” (2Sám. 22,32).
Az Úr (jəhóváh):
Jahve, az Örökkévaló az én Uram, kősziklám, (selaʿ): kőszálam, szirtem, és erős kőváram. (məcúḏáh mácúḏ): erődöm, oltalmam és hatalmas szabadítóm, megmentőm.
Az én ('él): erős, hatalmas Istenem,
az én kősziklám, erősségem, segítőm, oltalmam és szabadítóm, Őbenne bízom: (ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek
oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő az, aki (pálaṭ): megment, megszabadít, biztonságba helyez. Az én
védőpajzsom, oltalmazóm, üdvösségem szarva, és záloga. Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás,
segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség. Menedékem akit
magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki
fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a
rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken” (Zsolt. 18,3).
Igen: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a
nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának
is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek
meg háborgásától. Szela” (Zsolt. 46,2-4)
Mert: „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled
az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!” (5 Móz. 33,27)
„Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom
nékem ő s üdvösségemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én üdvözítőm, ki
megszabadítasz az erőszakosságtól. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó; És
megszabadulok ellenségeimtől” (2 Sám.
22,3-4)
„Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy
körül engem a szabadulás örömével! S az Úr válasza: Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel
tanácsollak téged” (Zsolt. 32,7-8).
Zsolt. 62,4 Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök
ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen [Más fordítás: Miért
akarjátok mindnyájan megölni? Meddig
fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint
a düledező várfalat]?*
*Így folytatódik a
kijelentés: „Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már
kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; (Más fordítás: azért úgy jártok bűnötökkel, mint a
magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban
összedőlhet)” (Ésa. 30,13).
Zsolt. 62,5 Csak arról tanácskoznak, mi módon vessék őt le
méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak.
Szela [Héber szerint: (jáʿac):
összeszövetkeznek, hogy (náḏaḥ):
letaszítsák (śə'éṯ):
méltóságából. (rácáh): Örömüket lelik, gyönyörködnek a (kázáḇ): hazugságban, becsapásban, megtévesztésben. (peh): Szájukkal (báraḵ): áldást mondanak, (qereḇ):
bensőjükben (qálal): megátkozzák].*
*Így
folytatja Dávid: „A
vajnál simább az ő szája, pedig szívében [(léḇ): bensőjében] háborúság van; lágyabbak beszédei az
olajnál, pedig éles szablyák [(pəṯíḥá): kivont éles kardok] azok”
(Zsolt. 55,22).
„Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot,
valótlanságot, hiábavalóságot,
gonoszságot, rombolást, pusztítást] szól,
és [(dibbér): beszél] egyik a
másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával,
hízelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep̄eṯ śáp̄áh): mézesmázos,
alakoskodó beszéddel] kettős szívből
szólnak [kétszínűen beszélnek]” (Zsolt. 12,3).
Jeremiás
prófétán keresztül folyatódik a kijelentés: „Nyelvük
olyan, mint a kifeszített íj, hazugsággal és nem igazsággal hatalmaskodnak az
országban! Egyik gonoszságot a másik után követik el, de engem nem ismernek -
így szól az ÚR” (Jer. 9,2).
Zsolt. 62,6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van
reménységem. [Héber szerint: Csak ('ĕlóhím):
Istenben (dámam nep̄eš): nyugszom
meg, és csak Benne van (tiqəváh)
reménységem].*
*Mert: „Akik bíznak az
Úrban, (jəhóváh): Jahvéban az
Örökkévalóban, olyanok mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll” (Zsolt. 125,1)
Zsolt. 62,7 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én
oltalmam, erős váram, azért nem rendülök meg. [Héber
szerint: (cúr): Kősziklám Ő, és (jəšúʿáh):
szabadulásom, biztonságom, győzelmem, (miśəgáḇ):
menedékhelyem. Ezért én nem (môṭ):
ingadozom, és nem tántorodom meg].*
*Így
folytatja Dávid: „Mert te vagy az én menedékem, erős bástyám, s erős
tornyom az ellenség ellen” (Zsolt. 61,4)
„Az
Úr [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló] az én kősziklám,
és
erős kőváram. [(məcúḏáh
mácúḏ): erődöm, oltalmam, és hatalmas szabadítóm, megmentőm. Az én ('él): erős, hatalmas Istenem, az én kősziklám, erősségem, segítőm, oltalmam és
szabadítóm. Őbenne bízom: (ḥásah): hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és
menedéket, Ő véd meg engem, Ő az, aki (pálaṭ): megment, megszabadít, biztonságba helyez.
Az én
védőpajzsom, oltalmazóm, üdvösségem záloga, Ő a (jéšaʿ ješa qeren): szabadítás, segítség, szabadulás, biztonság,
jólét, erő, hatalom, dicsőség. Menedékem, akit magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram,
pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a
rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken” (Zsolt. 18,3).
„Erős torony az Úrnak, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló) neve, ahhoz folyamodik az igazzá
nyilvánított, és védelmet talál” (Péld.
18,10).
„Aki az Urat, (jəhóváh):
Jahvét az Örökkévalót) tiszteli annak erős oltalma van, fiainak
is menedéke lesz az” (Péld. 14,26).
Zsolt. 62,8 Istennél van szabadulásom [(jéšaʿ): segítségem,
üdvösségem, biztonságom, győzelmem] és dicsőségem; az én erős [(ʿôz
ʿóz): hatalmas] kősziklám, az én menedékem [(maḥəeseh): oltalmam]
Istenben van.*
*Így folytatja
Dávid: „Mert te vagy az én menedékem,
[(maḥəeseh):
oltalmam], s erős tornyom az ellenség
ellen [(páním'ôjéḇ 'ójéḇ): az ellenség előtt]” (Zsolt.
61,4).
Mert: „Bizony
elrejt [(cáp̄an): megóv, megvéd, megőriz] engem az ő hajlékában [(sóḵ): sátrában] a veszedelem napján, a [(ráʿ jôm): veszélyes, gonosz napon]; eltakar engem sátrának rejtekében, [sátra mélyén] sziklára emel fel [(cur cúr): magas
kősziklára helyez] engem”
(Zsolt. 27,5).
„Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak,
akik ismerik a te nevedet, [akik
igazán ismernek Téged], mert nem
hagytad el [soha] Uram Jahve, Örökkévaló, akik keresnek téged, [akik
hozzád fordultak segítségért]” (Zsolt. 9,11).
Zsolt. 62,9 Bízzatok ő benne, és [(báṭaḥ): hagyatkozzatok rá]
mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk, [(maḥəeseh):
védelmünk a mi oltalmunk]. Szela.*
*És folytatja
Dávid: Mert: „Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul
(nem igazodik) a kevélyekhez és a
hazugságra vetemedettekhez!” (Zsolt.
40,5).
„Jobb az Úrban bízni, és Nála keresni oltalmat, mint
emberekben reménykedni, és bízni”
(Zsolt. 118,8).
„Bízzatok az Úrban, (jəhóváh: Jahvéban az
Örökkévalóban) mindenkor, mert az Úrban,
(jəhóváh: Jahvéban az Örökkévalóban) örök kőszálunk van. (jəhóváh: Jahve az Örökkévaló) a mi kősziklánk mindörökre” (Ésa.
26,4).
Zsolt. 62,10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a
főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél. [Héber szerint: Bizony
(heḇel): hiábavalók, mulandók,
értéktelenek az ('áḏám): emberi, az
ádámi faj (bén): gyermekei,
leszármazottai. És (kázáḇ):
hazugság, hamisság, valótlanság, becsapás, megtévesztő dolog, illúzió ('íš): minden egyes ember. Ha (mó'zén): mérlegserpenyőbe (ʿáláh): teszik, (jaḥaḏ): együtt is csak (heḇel):
lehelet, pára, köd].*
*Így folytatódik a
kijelentés: „Ne bízzatok az előkelőkben, az emberi, ádámi faj
fiában, aki meg nem menthet! Ha elszáll a lehelete, visszatér földbe, és
azonnal semmivé válnak tervei” (Zsolt.
146,3-4).
Hiszen a céltévesztett ember
sorsáról így szólt az Úr: „Arcod
verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.
Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Móz. 3,19).
„Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból való, és
újból porrá lesz mindegyik” (Préd.
3,20).
„Ezt mondja az Úr: Átkozott, mert ('árar) átok alá helyezte magát az a
férfi, aki emberben bízik és hústestbe helyezi erejét, és testi erőre
támaszkodik, az Úrtól pedig elfordult és eltávozott az ő szíve!” (Jer. 17,5).
Zsolt. 62,11
Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a
vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok. [Héber szerint: Ne
(báṭaḥ): bízzatok (ʿóšeq) erőszakkal kizsarolt dologban,
jogtalan haszonban, és (gázél):
rabolt jószágban vagy javakban (háḇal):
hiába reménykedtek, hiába bíztok. Ha a (ḥajil):
hatalommal szerzett gazdagság, vagyon (núḇ):
növekszik, gyarapodik is ne az (šíṯ léḇ)
irányítsa a szíveteket, bensőtöket].*
*Az Úr Jézus
kijelentése: „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek
be az Isten országába, akiknek gazdagságuk, nagy vagyonuk, sok pénzük, világi bölcsességük van! A tanítványok pedig
álmélkodtak, megdöbbentek, elcsodálkoztak, és megütköztek az ő beszédén; de
Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, és milyen sok bajjal jár az Isten
országába, az Isten királyságába bemenni! Kevesebb fáradtsággal megy át egy
teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába” (Márk. 10,23-25).
Mert: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős
se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal
dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az
Úr, aki kegyelmet, szeretetet, jogot, és igazságot teremtek e földön; mert
ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).
Zsolt. 62,12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt,
[és ezt a két dolgot értettem meg]
hogy a hatalom, és (ʿôz ʿóz): az erő] az Istené.
Zsolt. 62,13 Tiéd Uram [('ăḏónáj)] a kegyelem, és [a szeretet] is. Bizony te fizetsz meg
mindenkinek az ő cselekedete szerint!*
*Elihu így szól
Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a
Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet
néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem
cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób. 34,10-12).
Igen, az Úr: „megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az
ő tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint” (Róm. 2,6).
Pál apostolon
keresztül pedig kijelentést nyer a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő hústestének, a
hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök
életet” (Gal. 6,7-8).