1 Thess. 4,1 Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, testvéreim. És bátorítunk, buzdítunk
az Úr Jézusban. Hogy a szerint, amint tőlünk tanultátok, elfogadtátok, és átvettétek, hogy hogyan kell
hogyan szükséges, sőt
szükségszerű forgolódnotok és Istennek tetszenetek, hogyan kell
Istennek tetsző módon élnetek, és viselkednetek, és minket követnetek. Úgy járjatok, hogy
ebben még inkább növekedjetek, amint ezt már cselekszitek is*
*És újra – és újra
arra buzdít a Szent szellem: „… hogy méltóan kell
járnotok, viselkednetek és életmódot folytatnotok ahhoz az Istenhez, aki az ő
országába, az ő királyságába és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess.
2,12).
Hiszen: „… ezekben az időkben nincs békessége, biztonsága sem az eltávozónak, sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a
nyomorúsága, és sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik e földön laknak.
Annyira, hogy egyik nép a másik népet megtámadja, és egyik város a másik várost
elpusztítja; mert az isten - e világ istene - gyötri őket minden sanyarúsággal,
és nyomorúsággal. Ti azért bátorságosok, erősek legyetek, kezeiteket le ne
eresszétek, és ne lankadjatok el, mert a ti munkátoknak jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).
Az
Úr Jézus ígérete: „És ímé hamar eljövök;
és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő
cselekedete lesz” (Jel. 22,12).
Ezért: „Nem fáradnak hiába, nem veszedelemre nemzenek, és nem szülnek a
korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük
megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már
meghallgattam” (Ésa. 65,23-24).
De ti: „… atyámfiai, testvéreim, legyetek jó
egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben
éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek” (2 Kor.
13,11).
És
folytatja az apostol: „Egymás iránt
ugyanazon indulattal, és érzéssel
legyetek. Éljetek egymással
egyetértésben, egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a
gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt. Ne kevélykedjetek, ne
legyetek fennhéjázók, nagyra törők. Ne a magas, fellengzős dolgokon jártassátok
eszeteket, hanem az alázatosakhoz szabjátok
magatokat. Alkalmazkodjatok az
egyszerű emberekhez; nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek timagatokban, a
magatok értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját emberi
értelmükben bíznak, és erre építenek” (Róm.
12,16).
És az apostol részletesen
kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „Ha tehát van
vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van
közösség a Szellemben, ha van irgalom és könyörület. Teljesítsétek be az én
örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén,
egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén. Semmit ne tegyetek önzésből, se
hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil.
2,1-3).
Ezért imádkozik is az apostol: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene pedig
adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus
szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus
Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott
minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7).
Mert meg van írva: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne
bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16).
És: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek, és buzdítlak titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok,
egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán, és ne legyenek közöttetek szakadások.
Hanem legyetek teljesen egyek egybekötöztettek ugyanazzal az érzéssel, gondolkodással, értelemmel. És ugyanazzal
a meggyőződéssel, véleménnyel, szándékkal igazodjatok egymáshoz, és ugyanabban az értelemben és meggyőződésben
teljességre jutva” (1Kor. 1,10).
És minden hívőnek
szól az üzenet: „Hogy éljetek méltóan
az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és
növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).
És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan
viseljétek magatokat. [Más
fordítás: „Csak éppen arra
ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt
halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen, egy Szellemben, egy érzéssel,
egy akarattal, egy szívvel, egyetértően viaskodván, és bajtársian együtt
küzdötök az evangélium hitéért” (Fil. 1,27).
„Amire elhívott titeket a mi
Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei
legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).
„Mert a mi országunk mennyekben van, (Más
fordítás: Nekünk a polgárjogunk, a magatartásunkat meghatározó eredetünk
és hovatartozásunk a mennyekben van),
Honnét a megtartó, üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil.
3.20).
1 Thess. 4,2 Mert tudjátok, milyen parancsolatokat* tanításokat,
és útmutatásokat adtunk néktek az Úr Jézus nevében.
*Parancsolat
[(paraggelia):
rendelkezés, tanítás, és útmutatás.
1 Thess. 4,3 Mert ez az Isten akarata,*
szándéka,
elhatározása a ti szentté lételetek** a
ti megszentelésetek, és Isten céljaira való elkülönítésetek, hogy magatokat a paráznaságtól*** a bálványimádástól,
vagyis a házasságtöréstől, és az Istennel kötött szövetség megtörétésétől megtartóztassátok****
*Akarata (theléma): szándéka, elhatározása.
**Szentté lételetek (hagiaszmosz):
a ti megszentelésetek,
és Isten céljaira való elkülönítésetek.
***Paráznaság (porneia): bálványimádás,
házasságtörés, és az Istennel kötött szövetség megtörése.
****És így folytatódik
a kijelentés: „Kérlek, és buzdítalak, bátorítalak azért titeket atyámfiai, testvéreim az
Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda, mutassátok be, adjátok, állítsátok
oda teljes lényeteket élő, szent
és Istennek kedves, Neki tetsző, és elfogadható áldozatul. Mint a ti okos, azaz
igei
tiszteleteteket. [Más fordítás: Ez
legyen a ti szellemi dicsőítésetek és hódolatotok, és ésszerű, vagyis igeszerű istentiszteletetek, s így a
ti szolgálatotok okos, vagyis igei legyen]. És ne szabjátok magatokat,
ne igazodjatok, és ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és ne
idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, és
alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, a ti
értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső,
értelmes felfogóképességének megújulása által. [Más fordítás: És gondolkodásmódotok megújításával
alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek,
megválasszátok, és hogy azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és
tökéletes akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki
tetsző]” (Róm. 12,1-2).
És hogy ez
konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek
szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23).
„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a
hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16).
„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem
értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).
„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti
előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem
amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek, a világtól
elkülönültek legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).
„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van.
Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz,
ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való
kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak
kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján.
2,15-17).
„Parázna vagyis: az Isten iránt hűtlen, és a
szövetséget megtörő férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való
barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot
köt, ellenségévé válik az Istennek”
(Jak. 4,4).
Mert a paráznaság –
akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, a test cselekedete. Arról
pedig azt mondja az Úr: „Ne
tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja
is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet
a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).
És újra arra kér az apostol: „És
bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk, hogy
Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az ő országába, az ő királyságába és
dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,12).
1 Thess. 4,4 Hogy mindenitek szentségben* megszentelve, és Isten céljaira való elkülönítésben, és tisztességben** megbecsülésben, méltóságban, tiszteletben,
vagy másképp: értékének, árának megfelelő állapotban tudja bírni*** - tudja birtokba venni, és uralmat tudjon
felette venni; vagyis meg tudja szerezni az uralmat az önmaga / a tulajdon / teste fölött, és megtartani önuralmát - a maga edényét, vagyis a saját testét.
*Szentségben (hagiaszmosz): megszentelve, és
Isten céljaira való elkülönítésben.
**Tisztesség (timé): megbecsülésben,
méltóságban, tiszteletben, vagy másképp: értékének, árának megfelelő állapotban.
***Bírni (ktaomai): tudja birtokba venni, és uralmat tudjon felette venni; vagyis
megszerezni az uralmat az önmaga / a
tulajdon / teste fölött, és
megtartani önuralmát.
1 Thess. 4,5 Nem kívánság gerjedelmével* nem a vágy
szenvedélyével, - és nem a vágy által keltett élmény / tapasztalat / benyomás /
érzet hatalmában, vagyis nem amit átél, amit megtapasztal, - mint a pogányok, mint a nemzetekből származók, akik nem ismerik az
Istent**
*Kívánság gerjedelmével [(epithümia pathosz): nem a vágy szenvedélyével, és nem a vágy által keltett élmény / tapasztalat / benyomás /
érzet hatalmában, vagyis nem amit átél, amit megtapasztal.
**De ti: „…
öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a
kívánságokra, és ne dédelgessétek, ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságokra
gerjedjen” (Róm. 13,14). És hogy
ezt meg tudjátok tenni, merítkezzetek be Szent Szellembe: „Mert akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27). És: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a
hústestet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha Szellem
szerint élünk, Szellem szerint is járjunk” (Gal. 5,24-25).
1 Thess. 4,6 Hogy senki ne lépjen ki a kijelölt mederből. És meg ne
károsítsa*
és ne
akarjon fölénybe kerülni, és előnyre szert tenni
valamely dologban** valamilyen feladatban, megbízatásban, és
semmiféle ügyben az ő atyjafiánál, testvérénél. Mert bosszút áll*** az
Úr mindezekért, és igazságot szolgáltat az Úr mindezekkel
kapcsolatban, amint elébb is mondottuk**** és előre nyomatékosan
figyelmeztettünk benneteket, és óva intettünk ettől
titeket. [Más fordítás: Tudja meg mindenki, hogy a testvérét ne igyekezzék túlszárnyalni, ne akarjon fölénybe kerülni, és előnyre szert
tenni valamilyen feladatban, megbízatásban, és semmiféle ügyben, mert mindezekkel kapcsolatban igazságot szolgáltat az Úr, amint azt előre meg is
mondtuk, és róla erőteljesen bizonyságot is tettünk].
*Meg ne károsítsa (pleonekteó): ne akarjon fölénybe
kerülni, és előnyre szert tenni.
**Valamely dologban (pragma): valamilyen
feladatban, megbízatásban, és semmiféle ügyben.
***Bosszút áll az Úr (ekdikosz
peri): mert igazságot
szolgáltat az
Úr mindezekkel
kapcsolatban.
****Elébb mondottuk [(proepó proeipon): előre nyomatékosan figyelmeztettünk-
1 Thess. 4,7 Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre, - megszentelődésre, vagyis
elkülönítés / elkülönülésre a világ
szennyétől - hívott el minket az Isten*
*Hát: „…
ne szabjátok magatokat, és ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne
alkalmazkodjatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el,
alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes
felfogóképességének megújulása által úgy, hogy megvizsgáljátok, és
felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok mi az Istennek
jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a
tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).
És hogy ez konkrétan mit
jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi
értelme szerint” (Eféz. 4,23).
„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a
hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16).
„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem
értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).
„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti
előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem
amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek, elkülönültek legyetek
teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).
„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van.
Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz,
ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való
kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak
kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján.
2,15-17)
„Parázna, vagyis: az Isten iránt hűtlen férfiak és
asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az
Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az
Istennek” (Jak. 4,4).
Már a törvény így
figyelmezteti Isten népét: „Mert én, az
Úr, vagyok a ti Istenetek. szenteljétek meg azért magatokat, és szentek, Isten céljaira elválasztottak legyetek, mert én szent vagyok. és meg ne
tisztástalanítsátok magatokat, - be ne szennyezzétek magatokat bálványokkal,
ami tisztátalanná tesz. És semmiféle állat által, amely csúszik-mászik a
földön, vagyis a kígyóval, ami arra indít, és ösztönöz, hogy eltávolodjatok
tőlem” (3 Móz. 11,44).
Mert a kísértőnek mondta az
Úr, az ember bűnbevitele után: „És monda
az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom
és minden mezei vad között; hasadon
járj, és port egyél életed minden napjaiban” (1 Móz. 3,14).
1 Thess. 4,8 Aki azért megveti* elveti, semmibe veszi, elutasítja] ezeket, nem
embert vet meg, nem embert utasít el, hanem az Istent, aki Szent Szellemét is
nekünk ajándékozta**
*Megveti (atheteó): elveti, semmibe veszi, elutasítja.
**Az Úr Jézus
kijelentése azokról, akik valóban az Övéi:
„Aki titeket hallgat, engem hallgat, és
aki titeket megvet és elutasít, engem
vet meg, engem utasít el; és aki engem vet meg, aki pedig engem elutasít, azt
veti meg, és azt utasítja el, aki engem elküldött” (Luk. 10,16).
És: „Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja
be, aki engem elküldött”
(Mát. 10,40).
Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha
valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki
engem küldött” (Ján. 13,20).
És hogy ne maradjunk
bizonytalanságban, hogy kit küldött az Úr, arról így hangzik az Úr Jézus szava:
„… az igazságnak Szelleme… Ő tesz majd én
rólam bizonyságot. És: Ő engem
dicsőít majd…” (Ján. 15,26; 16,14).
Hiszen Ő az: „Aki el is pecsételt minket, és pecsétjével megjelölt,
és a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is,
és a Szellemnek zálogát eljegyzési
ajándékul adta a mi szíveinkbe. (Más fordítás: A
Szellemet, mint foglalót - vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben”
van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. Így „garanciája” is annak,
hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része - árasztotta a szellemi lényünk középpontjába)” (2
Kor. 1,22).
Ő bizonysága a mi
származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga
a Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16).
Ő bizonysága megváltásunknak,
záloga örökségünknek: „Hogy legyünk mi
magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban:
Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak igéjét, üdvösségetek
evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent
Szellemével, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,12-14).
Az örökségünk mindaz, amit
atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten
védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod
vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben;
anyagi javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta
vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1).
Erről tesz bizonyságot
Ábrahám szolgája is. „Az Úr pedig igen
megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá lett: mert adott néki juhokat,
barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.
És Sára az én uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő vénségében, és
annak adá mindenét, amije van” (1 Móz.
24,35-36).
Előképként bemutatja Isten
Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki - az angyalnak: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a
férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért,
amelyeket cselekedtek annak közepében”. És
amazoknak - a pusztító angyaloknak - mondá
az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. Ne kedvezzen a ti
szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat
öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne
közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén
férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék.
9,4-6).
János apostol látomásában
ugyanezt a védelmet látja: „És láték más
angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És
nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a
tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak
addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A
füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint
hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne
bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket,
akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4).
Ezért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre
vigyázzatok és: „… meg ne szomorítsátok az
Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak
napjára” (Eféz. 4,30).
1 Thess. 4,9 Az atyafiúi, testvéri szeretetről és ragaszkodásról pedig nem is
szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást
szeressétek [Görög szöveg: Isten által tanítottak vagytok, aki megtanított arra, hogy egymást kölcsönösen szeressétek, és teljesen
odaszánjátok egymásnak magatokat]*
*Pál apostol újra –
és újra azt kívánja a hívőknek, hogy: „Titeket pedig gyarapítson és sokasítson az Úr, és tegyen bőségesekké és túláradóvá az egymás iránt és
mindenki iránt való Isten szerinti szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti
irántatok. [Más fordítás: Azért imádkozunk,
hogy isteni szeretettel szeressétek egymást, és ez a szeretet egyre erősebben
működjön bennetek. De ne csak egymást szeressétek, hanem mindenki mást is
ugyanúgy, ahogy mi szeretünk benneteket]” (1 Thess. 3,12).
És az apostolok újra és újra
figyelmeztetik a hívőket: „Mindenek előtt pedig
legyetek hajlandók az egymás iránti
elszánt, megállás nélküli, heves, forró
szeretetre, egymás odaadó
szeretetére; mert a szeretet sok vétket, sérelmet, bűnt elfedez, befed,
betakar, és vétkek tömegét leplezi el” (1Pét 4,8).
„Atyafiúi, testvéri
szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők, a
tiszteletadásban egymást megelőzők,
egymással versengők legyetek” (Róm. 12,10).
„A testvéri szeretet
legyen maradandó…” (Zsid. 13,1-2).
„Tisztítsátok meg egész
valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből, tiszta
szellemből szeressétek,
mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő
és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).
„Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés
és szeretet eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a
testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről
lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan,
mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást
és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2).
Ezért hát: „… járjatok, és éljetek
Isten szerinti szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta
Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. [Más fordítás: S
odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az
Istennek]” (Eféz. 5,2).
Azt is kijelenti a Szent
Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: És
ismét: „legyetek pedig egymáshoz
jóságosak, kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni
képesek, együttérzők, megengedvén bocsássatok meg mindig egymásnak, miképpen az
Isten is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz.
4,32).
Hiszen az Úr Jézus ezt az
egyetlen parancsolatot adta: „Új parancsolatot
adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy
szeressétek ti is egymást” Erről
ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni
fogjátok” (Ján. 13,34-35).
Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én
szerettelek titeket” (Ján. 15,12).
1 Thess. 4,10 Sőt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiakkal, testvérekkel szemben,
akik egész Macedóniában vannak. Kérünk és bátorítunk, buzdítunk azonban titeket
atyámfiai, hogy ezt még több igyekezettel tegyétek.
1 Thess. 4,11 És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok,
másrészt saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel
munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek. [Más fordítás: és tartsátok nagyon fontosnak, sőt döntőnek, hogy nyugodt megállapodott /
kiegyensúlyozott életvitelt folytassatok, és nem izgága, nyughatatlankodó, ne
„hamis” aktivitást mutatók legyetek. Másrészt
ki-ki a maga dolgát végezze, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan meghagytuk nektek]*
*És így
folytatja az apostol: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig rendeljük néktek, atyámfiai, testvéreim, hogy vonjátok el magatokat, és húzódjatok el minden atyafitól. És
kerüljetek minden olyan testvért, és maradjatok távol minden olyan hívő
embertől, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk
kapott. Magatok is láttátok, és tudjátok
hogyan, és mi módon kell minket
utánozni, és követni, hogy
milyen példát mutattunk nektek, amikor köztetek éltünk; mert nem viseltük
magunkat közöttetek rendetlenül, és nem tétlenkedtünk közöttetek; soha nem
voltunk munkakerülők. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával
és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk
terhére. [Más fordítás: éjjel-nappal
keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk]” (2
Thess. 3,6-8).
„Mert
amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar, ha nem hajlandó dolgozni,
ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül
élnek, és felelőtlen életmódot folytatnak közületek, akik
semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak, és kerülik a munkát, mások
dolgába avatkoznak, haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek azonban rendeljük, kérjük és sürgetjük őket az Úr
Jézus Krisztus nevében; és rimánkodunk is az életmódjával, és
viselkedésével kapcsolatban, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak
nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek” (2 Thess. 3,10-12).
„Aki lopott,
többé ne lopjon; hanem inkább
munkálkodjék, dolgozzon, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, és végezzen
hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen
mit adnia a szűkölködőnek” (Eféz. 4,28).
Az efézusi vénektől
búcsúzva is erről beszél az apostol: „Sőt
magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek
gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva
kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól,
mert ő mondá: Jobb adni, mint kapni” (Csel. 20,34-35).
1 Thess. 4,12 Azért, hogy a kívülvalók, - az idegenek, akik rátok vannak bízva, akik
nem krisztusi emberek - iránt tisztességesen* tisztelettudóan, becsületesen,
őszintén, viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire, és semmi szükséget ne érezzetek. [Más fordítás: azért,
hogy a kívülállók előtt tiszteletre méltó legyen az életviteletek, és hogy
semmiben se lássatok hiányt]**
*Tisztességesen (euszkhémonósz): tisztelettudóan, becsületesen,
őszintén, tiszteletreméltóan.
**És hogy ez
mit jelent, arról így beszél az apostol: „Mint nappal, ékesen, tisztességesen, becsületesen, őszintén
járjunk. Nem tobzódásokban, tivornyázásban,
zavargás és kicsapongásban, ne részegségekben.
Ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban, dőzsölésben. Nem
bujálkodásokban és
feslettségekben, kicsapongásban, meg nem engedett nemi kapcsolatban és
gátlástalan, féktelen viselkedésben, nem kéjsóvárgásban. Nem versengésben és
irigységben, nem civakodásban, féltékenységben; hivalkodásban, vetélkedésben” (Róm. 13,13).
Hanem: „Bölcsen viseljétek magatokat a
kívül valók, az idegenek
irányában, a jó alkalom, alkalmat / a megfelelő időt áron
is megváltván. kihasználva
a lehetőséget, megragadva az alkalmat, és Jézus vérével / életével kiszabadítva a bűn
és a sátán rabszolgaságából őket” (Kol.
4,5).
És így folytatódik a kijelentés: „Ezt
pedig cselekedjétek, felismerve az időt, hogy jelen van már. Hogy
az álomból, a szellemi
kábultságból felserkenjünk, és
fölkeljünk. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11).
És: „Mivel
az Úr tisztelete átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni, és megnyerni az embereket,
hiszen az Isten ismer minket…” (2
Kor. 5,11).
De arra is: „jól vigyázzatok, hogyan éltek, ne
esztelenül, hanem mint bölcsek: Áron
is megvegyétek az alkalmatosságot, és kihasználva az alkalmas időt, mert a
napok, és idők gonoszok” (Eféz. 5,15-16).
És aki hirdeti az Igét:
„Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó
véleményük legyen róla, nehogy
gyalázatba és az ördög csapdájába essen”
(1Tim. 3,7).
„Ezt
pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1
Kor. 7,29).
1 Thess. 4,13 Nem
szeretném továbbá, atyámfiai, testvéreim, hogy tudatlanságban*
tájékozatlanok, és értetlenek legyetek azok felől, akik elaludtak, akik álomba
merültek, hogy ne bánkódjatok, és ne szomorkodjatok, és ne úgy gyászoljatok,
mint a többiek, akiknek nincsen reménységük**
*Tudatlanság (agnoeó): tájékozatlanság, értetlenség.
**Már
csak azért sem, mert: „Mert meg vagyok győződve, és biztos vagyok
benne hogy sem halál, azaz a természeti, - biológiai - fizikai halál, vagyis a
hústest halála, sem élet, azaz a
természeti - biológiai - vagyis a hústestben való élet. Sem angyalok, vagyis uralkodó szellemi lények, vagy
hírnökök, követek, vagy pásztorok, sem fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali
hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem csodatévő erők. Sem
jelenvalók, vagyis jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok, sem
következendők, az eljövendők, ami
még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni. Sem magasság,
sem mélység, vagyis sem magasságban sem mélységben lakók, sem semmi más
teremtmény, azaz sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli
jelenségei, vagyis a csillagok világában történők nem szakaszthatnak el, nem
állhatnak oda közénk, és nem képesek
elválasztani minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és
megbizonyított a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,38-39).
1 Thess. 4,14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten
is előhozza*
elővezeti azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt**
*Előhozza (agó): elővezeti.
** „Isten ugyanis:
feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14). „Mert ha az ő halálának
hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk,
feltámadásával is összenőttekké leszünk”
(Róm. 6,5).
Mert: „ha Annak a Szelleme lakik, és
él bennetek, aki feltámasztotta, életre keltette Jézust a halálból, a halottak
közül, ugyanaz, aki feltámasztotta és életre keltette Krisztus Jézust a
halálból, a halottak közül, megeleveníti és életre kelti a ti halandó személyeteket
is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által”(Róm.
8,11).
1 Thess. 4,15 Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, az Úr igéjével, hogy mi, akik
élünk, és életben maradunk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem
előzzük meg azokat, akik elaludtak*
*Mert: „Mindenki pedig
a maga rendje szerint, mikor sorra
kerül. Első zsengeként támadt fel a Krisztus; azután attól kezdve azonnal
mindnyájan, akik a Krisztuséi, akik Krisztushoz tartoznak, az Ő eljövetelekor,
az Ő megjelenésekor” (1 Kor. 15,23).
„Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan
ugyan nem aluszunk el, nem halunk meg,
de mindnyájan elváltozunk, mássá leszünk. Nagy hirtelen, egy
szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a
halottak feltámadnak, életre kelnek romolhatatlanságban, és mi elváltozunk, és
mássá leszünk” (1 Kor. 15,51-52).
És hogy ez hogyan fog
megtörténni, arról így beszél az apostol: „Néktek
pedig, akik szorongattattok, akiket
gyötörnek, nyugodalommal művelünk együtt, amikor megjelenik, kijelentetik,
lelepleződik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival, az Ő követeivel.
Tűznek lángjában, ki igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent,
és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor
eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban,
akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).
Ézsaiás prófétán keresztül
már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert
ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, az Ő harci kocsijai, és gyorsak, mint a forgószél,
, és rájuk zúdítja lángoló haragját, és megfeddését lángoló tűzben. Mert az Úr
tűzzel ítél és kardjával minden hústestet, kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).
A kard – amivel ítél az Úr –
az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint
a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).
„Mert az Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő,
tevékeny, hatékony élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb
minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a
szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és
áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig,
felosztásáig, és megosztásáig), és
döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, - vagyis a szellemi élet
központjának - indulatait és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és
gondolkodását” (Zsid. 4,12).
Ezzel a kardal tud minden
hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, …
a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde, Igéje” (Eféz. 6,17).
Isten kijelentése Önmagáról: „Most lássátok meg, és lássátok be, hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én
ölök és elevenítek, én sebesítek, és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből
megszabadítson” (5 Móz. 32,39).
Aki Krisztusba bemerítkezett,
arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert
meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztusban, az Istenben” (Kol. 3,3).
Tehát az Úr öl és elevenít: „Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal,
hisszük, hogy élünk is ő vele” (Róm.
6,8).
„Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy
hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint azzal az erővel, mely által maga alá is
vethet mindeneket” (Fil. 3,21).
„Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra,
hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt
érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.
Vigasztaljátok azért egymást, és
építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is” (1 Thess. 5,9-11).
1 Thess. 4,16 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával* és isteni harsonával leszáll az
égből, és feltámadnak** felállnak, fellépnek, felkelnek először akik
meghaltak volt , akik holtak voltak a Krisztusban***
*Arkangyal szózatával (arkhaggelosz phóné): főangyal,
vagy: legmagasabb rangú hírnök hangjára.
**Feltámadnak (anisztémi): felállnak, fellépnek, felkelnek.
***Az Úr Jézus
mennybemenetele előtt kijelentette tanítványainak az Ő eljövetelét: „Mert amiképpen
a villámlás napkeletről támad és felragyog, fénylik és ellátszik egész napnyugtáig, úgy
lesz az ember Fiának eljövetele, és
megjelenése, visszajövetele is. [Más fordítás: Mert amikor eljön
az Emberfia, az olyan lesz, mint az égen, keleten felvillanó villám, amelyet
még nyugaton is lehet látni]. Ez pedig közvetlenül a nagy nyomorúság
után következik be: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai, szorongattatásai, megpróbáltatásai, e
gyötrelmes napok után a nap
hirtelen elsötétedik. És a hold
nem fénylik, nem sugározza fényét, és a csillagok az égről lehullnak, és az
egeknek erősségei – tartóerői, a
világmindséget összetartó erők – megrendülnek,
és az égi hatalmak meginognak. És
akkor feltetszik, felragyog, fénylik, láthatóvá lesz, és felvillanása után
tartósan árasztja fényét az
ember Fiának jele az égen. És
akkor sír és jajgatásba tör ki, jajveszékel, és mellét veri a föld minden nemzetsége, és
meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és erővel és nagy dicsőséggel. És elküldi, és szétküldi az ő angyalait, az Ő hírnökeit, és követeit nagy és hangos trombitaszóval - kürtszóval,
vagyis az Evangéliummal - az egész földre. És egybegyűjtik az ő választottait a
négy szelek - a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj - felől, az ég egyik végétől a másik végéig. [Más fordítás:
És szétküldi az Ő követeit a föld minden részére, hogy Őhozzá gyűjtsék
kiválogatottait. Amikor ezek elkezdődnek, nézzetek föl, és emeljétek föl a
fejeteket, mert közel van a megváltásotok]. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség és ez a nemzedék, mígnem mindezek
meglesznek, és be nem
következnek” (Mát.
24,27-31.34).
Mert: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állnak, vannak némelyek,
akik nem kóstolják, és nem tapasztalják meg
a halált, amíg meg nem látják az embernek Fiát eljőni királyként az ő országában, az ő királyságában”
(Mát. 16,28).
János apostol
bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkön, és
minden szem meglátja őt, még azok is, akik őt által szegezték; és siratja őt e
földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet
és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8).
És ahogy elragadtatásban
látta: „És látám, hogy az ég megnyílt, és
ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak, és
igazságosan ítél és hadakozik, és harcol. És az ő szemei olyanok, mint a
tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud,
csak ő maga. (Más fordítás: szeme tűz
lángja, és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud
rajta kívül). És vérrel hintett ruhába
vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik
vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles
kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat, a népeket; és ő fogja azokat legeltetni, pásztorolni, kormányozni vasvesszővel, és vasból készült pásztorbottal, királyi pálcával. (Más fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan
kormányozod őket); és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének
borsajtóját. És az ő ruháján és
tomporán oda vala írva az ő neve:
királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel.
19,11-16).
Pál apostol megvallása az Úr
Jézus visszajöveteléről: „Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szentjeiben, azon
a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét és csodálatos hatalmát megmutassa
szentjeiben, vagyis bennetek, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek -
mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon. [Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr
eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét
azokban, akik teljesen az övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt,
akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit
Jézusról mondtunk]” (2 Thess. 1,10).
Ézsaiás is az Úr Jézus
visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok,
mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért megerőtlenülnek és lehanyatlanak minden kezek, és elolvad,
és megdermed minden embernek szíve; És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják
el őket, és szenvednek, gyötrődnek,
mint a szülőasszony. Riadtan néznek
egymásra és egyik a másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul, lángban ég. Ímé
az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással (és felgerjedt, izzó haraggal, hogy a
földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse, kipusztítsa arról. Mert
az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket és világosságukat,
sötét lesz a fölkelő nap, és a hold fényét nem tündökölteti, nem fénylik. És
meglátogatom a földön a bűnt, és megbüntetem a világ gonoszságát, és a
gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek, törvénytelen, törvényen
kívüliek kevélységét, és véget vetek a kevélyek gőgjének, és az
erőszakoskodóknak gőgösségét megalázom. Drágábbá és ritkábbá teszem a halandó
embert a színaranynál, és az emberiséget,
az ádámi fajt Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről
a föld is, a seregek Urának búsulása és féktelen haragja miatt, izzó haragjának
napján” (Ésa. 13,6-13).
Jóel is erről prófétál: „Tömegek, tömegek! Hatalmas
tömeg van a döntés völgyében! Mert közel van az Úrnak napja, a sorsdöntő nap a
döntés völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják és elvesztik
fényüket. Az Úr hangja pedig megharsan a Sionról, és megzendül és mennydörög
Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld. De az Úr az ő népének
oltalma, menedéke, védelme, és népét megoltalmazza és az Izráel fiainak
erőssége!” (Jóel. 3,14-16).
Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent
Szellem, hogy az Úr napja, az Úr Jézus eljövetelének napja: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek
recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a
rajta lévő dolgok és alkotások is
megégnek. (Ez a fordítás későbbi
hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő
alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek). Mivelhogy
azért mindezek így felbomlanak,
milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és hitben, Akik várjátok és
sóvárogjátok, és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek
tűzbe borulva, és lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő
ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,10-13).
A megdicsőült Úr kijelentése:
„Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki
vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő
rútságát, az ő szégyenét” (Jel.
16,15)
Az Úr „kilopja” Övéit a
Gonosz kezéből, és ez azért történik így, mert: „… ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában, hogy melyik őrváltáskor jő el a tolvaj:
vigyázna, virrasztana, és nem engedné, hogy házába törjön” (Mát. 24,43).
Énok is prófétált erről,
ahogy ez meg van írva: „Ezekről is
prófétált pedig Énok, aki Ádámtól
fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer, megszámlálhatatlan szentjével, az Ő szent
seregeivel. Hogy megkülönböztesse, megcáfolja, rábizonyítsa mindazokra akik
közöttük istentelenek, Isten nélkül élők, istentelenségüknek minden
cselekedetét, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény, durva, nyers,
rideg, szigorú, kérlelhetetlen, kegyetlen beszédért, amelyet az istentelen
bűnösök, a célt eltévesztők szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15).
Minden gyülekezetet és minden
egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi
Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog
reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus
dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13).
Aki: „Amikor tűznek lángjában eljő
majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban,
akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama
napon” (2 Thess. 1, 8.10).
1 Thess. 4,17 Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk*
azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe az Úr fogadására a levegőbe; és ekképpen
mindenkor az Úrral leszünk.
*ELRAGADTATÁS. Olyan szellemi állapot, amelynél az ember testi
érzékei részben vagy teljesen kikapcsolódnak, úgyhogy az illető szellemével
fogja fel, ami vele történik. Jelenti még: egyik helyről a másikra átvinni.
1 Thess. 4,18 Annakokáért bátorítsátok, és buzdítsátok egymást e beszédekkel, ezekkel
az igékkel*
*A Korinthusi
hívőkhöz így beszél az apostol: „Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, nem halunk
meg, de mindnyájan
elváltozunk, és mássá leszünk. Nagy hirtelen, osztatlan időben, egy
szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és amikor
az megszólal, - mert meg fog szólalni - a halottak feltámadnak, életre kelnek
halhatatlanul, és mi elváltozunk, mássá leszünk” (1 Kor. 15,51-52).
Az Úr Jézus az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő
dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint azzal az erővel, mely által
maga alá is vethet mindeneket” (Fil.
3,21).
Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a
másikat, amiképpen cselekszitek is” (1
Thess. 5,11).
Ezért: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus
eljövetelére és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve. [Más fordítás: Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus
Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el
rögtön józanságotokat]” (2 Thess. 2,1).
Hiszen az Úr Jézus már
kijelentette, hogy: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok,
ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján.
12,26).
Még a kínoszlopon függő
latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a
paradicsomban” (Luk. 23,43).
És mindenkinek mondja az Úr,
aki az Övé: „És ha majd elmegyek és
helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én
vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,3).
Ezért az apostol nem
meghalásról, hanem elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és
elérkezett az én elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6).
Azok az igék, Ahol a fölkap,
megragad, hatalmába ejt, elragad, elrabol szó szerepel: Filepről: „Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak
Szelleme elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, az udvari főember, de tovább méne az ő útján
örömmel. Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az
evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába juta” (Csel. 8,39-40).
Ezékiel prófétáról: „És a Szellem fölemele és elragada engem, és
elmenék, elkeseredvén haragjában az én szellemem, az Úrnak keze pedig rajtam
erős vala, és kemény kézzel tartott
engem. És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, akik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és
leülék, ők is ott ülvén; és ott ülék hét nap némán őközöttük” (Ezék. 3,14-15).
Pál apostolról: „Elragadtatott, és felvitetett a paradicsomba, az Édenbe, és hallott
olyan kimondhatatlan, titokzatos
szavakat, és Igéket, kijelentéseket,
amelyeket nem lehet, és nem
is szabad embernek elmondania.
Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - ha testben-é,
nem tudom, nem vagyok tisztába vele; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten
tudja, elragadtatott felvitettet egy időre a harmadik égig” (2 Kor. 12,4.2).
A mennyek országáról: „A Bemerítő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak
a mennyek országáért, és a mennyek
országa erőszakot szenved, és erőszakkal lehet
betörni, és az erőszakoskodók és energikusak ragadják azt magukhoz”
(Mát. 11,12).
