Zsolt 5,1 A karmesternek, éneklőmesternek kürtölésre; - Dávid
zsoltára végig azért, ki örökséghez jut.
Zsolt. 5.2 Uram Jahve, Örökkévaló,
figyelmezz szavaimra, figyelj beszédemre, hallgasd meg szavam; értsd meg az én
sóhajtásomat. vedd füleidbe esdeklésemet, kiáltásomat, panaszomat!*
*És Dávid minden
helyzetben újra és újra így kiált az Úrhoz:
Mikor kiáltok, hallgass meg engem,
igazságomnak Istene; szorultságomban
tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat. (Más fordítás: Hallgass meg, ha hozzád kiáltok,
igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam,
hallgasd meg imámat)! Hallgasd meg Uram,
az igazságot, az én igaz ügyemet. Vedd
észre könyörgésemet, és figyelj esedezésemre, imádságomra, mely nem jő csalárd
ajakról. Hallgasd meg, oh Isten, az
én kiáltásomat, hallgasd meg panaszomat; figyelmezzél az én könyörgésemre,
figyelj imádságomra. Hajtsd hozzám
Uram füledet, figyelj rám, és
hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!” (Zsolt. 4,2; 17,1; 61,2; 86,1).
Zsolt. 5,3 Ügyelj, méltasd figyelmedre, jusson eléd az én hangos
kiáltozásom, imádságom, könyörgésem, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád
imádkozom!*
*És így folytatja
imádságát Dávid: „Korán hallasd velem kegyelmedet, hadd érezzem jóságodat, mert bízom
benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert hozzád emelem egész
lényemet! (Más fordítások: Hadd halljam
minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem,
melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik egész lényem)” (Zsolt. 143,8).
Ézsaiás is így kiált az
Úrhoz: „Uram, könyörülj rajtunk, kegyelmezz nekünk, mert benned reménykedünk!
Téged várunk; légy erős karunk, légy segítségünk reggelenként, és szabadítónk a
szorongatásnak, a nyomorúságnak idején!” „Szívem utánad vágyott éjszaka, az én
szellemem is bensőmben Téged keresett...” (Más
fordítás: Szellemem hozzád vágyódik, éjjel teljes szívből kereslek
téged)” (Ésa. 33,2; 26,9).
Zsolt. 5,4 „Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat!
Virradatkor, minden dolgaim előtt, már hajnalban hallod kiáltozásomat. Korán
reggel készülök hozzád, eléd állok, eléd tárom kérésemet, és várlak, rád vetem
pillantásom, és várom a te segítségedet!*
*Mert azt ígérte az
Úr, hogy: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek,
megtalálnak” (Péld. 8,17).
Ezért én: „Várom
az Urat, várja az én teljes lényem, és bízom az ő ígéretében” (Zsolt. 130,5).
És: „… én hozzád rimánkodom, hozzád fohászkodom, Uram, és már jó reggel hozzád
száll, az én imádságom” „Ébren vagyok virradatkor, és hajnal előtt felkelek,
kiáltok és fohászkodom hozzád; a te beszédedben, a Te igédben van reménységem”
(Zsolt. 88,14; 119.147).
Hiszen Te vagy az, aki: „... fölserkenti minden reggel, fölserkenti
fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok” (Ésa. 50,4).
Én pedig: „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára,
figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra”(Hab. 2,1).
És: „Várja egész lényem az Urat, jobban, mint az
őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt” (Zsolt.
130,6).
Zsolt. 5,5 Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban,
hitetlenségben, gonoszságban gyönyörködnél; nem lakhat tenálad, és nem marad
meg melletted a gonosz. (Más fordítás: Istenem,
te nem leled örömöd, és nem gyönyörködsz a bűnben, a céltévesztésben; nem talál
otthonra nálad a gonosz.*
*Mert: „Az Úr a megigazultat megvizsgálja, a gonoszt, az
istentelent, az Isten nélkül élőt pedig, aki az erőszakot, a kegyetlenséget,
elnyomást szereti, azt megveti, semmibe
veszi, irtózik tőle az ő egész lénye. Hálókat hullat a gonoszokra;
tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6).
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a
bűnösök, a célt eltévesztők a megigazultak gyülekezetében” (Zsolt. 1,5).
„A gonoszok ...a földről kivágattatnak, és a
hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból” (Péld. 2,22).
„Az Úr orcája, jelenléte … a gonosztevőkön időzik, hogy kiirtsa emlékezetüket a földről” (Zsolt. 34,17).
Ezért: „Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre” (Zsolt. 37,1).
Mert: „ ...ifjúságukban hal meg az ő egész lényük, és életük a paráznákéhoz
hasonló” (Jób 36,14).
Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a
paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik
nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3,5).
„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a
szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és
búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog
megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, jótéteménnyel
fizet a szigeteknek, és lakóhelyévé teszi” (Ésa.
59,17).
Zsolt.
5,6 Nem állhatnak meg szemeid, a Te
színed előtt a kevélyek, a dicsekvők, elvakultak, hamisak. Gyűlölsz,* irtózol
tőle, megvetsz te minden bűnt** törvénytelenséget, törvénysértést,
törvényszegést cselekedőt.***
***Ezért így
könyörög Dávid: „Ne sorozz a bűnösökkel, az istentelen,
Isten nélkül élő szentségtörőkkel együvé
engemet, sem életemet a vérszopókkal együvé. (Más
fordítás: Ne ragadj el engemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal
együtt)” (Zsolt. 26,9).
Zsolt. 5,7 „Elveszted, elpusztítod, megsemmisíted, akik
hazugságot szólnak, a képmutatókat, a hazudozókat; a vérszomjas, véres kezű,
vérontó és álnok, ravasz, alattomos, csalárd, csaló embert utálja* irtózatos
az Úr szemében.**
**És így folytatja
Dávid: „Megdorgáltad a pogányokat, a
népeket, elvesztetted, és semmivé tetted a gonoszt, istentelen, szentségtörőt:
nevüket mindörökre kitörölted” (Zsolt.
9,6)
De: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen, az Isten nélkül élő…” (Más fordítás: A maga gonoszsága miatt bukik el a
bűnös…)” (Péld. 14,32).
Mert: „Hamisságot
szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak. (Más fordítás: Hazug módon beszélnek egymással, sima
szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3).
„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak
meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse
őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és
hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt. 59,13).
Zsolt. 5,8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából, és bőségéből, -
mert te nagyon szeretsz engem - házadba, hajlékodba mehetek; leborulok, és
imádkozom szent templomodban, mert tisztellek téged.
Zsolt. 5,9 Te igaz vagy Uram! Vezess, igazgass, vezérelj engem a
te igazságodban az én ellenségeim miatt, ha rám tör ellenségem; egyengesd, s
tedd járhatóvá, egyenessé előttem a te útadat, ösvényedet, és utamat színed
előtt!*
*Mert az én
ellenségeim azok: „Akik gonoszt gondolnak, és
rosszat terveznek szívükben, és minden nap háborút kezdenek, háborúságot
szítanak. Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge, viperaméreg van
ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,3-4).
Ezért kérem, hogy: „Taníts meg engem a te utadra, oh Uram! Vezérelj
engem egyenes, és helyes ösvényen, az én üldözőim miatt, mert ellenségeim
vannak” (Zsolt. 27,11).
„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre
taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban hűségesen, és
taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem. Mindennap várlak téged,
mindig benned reménykedem” (Zsolt. 25,4-5).
Pál apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem Isten igazságát: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által
mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek...” (Róm. 3,22).
És az Isten útja pedig: „... Jézus, aki azt mondja:
Én vagyok az út, az igazság és az
élet...”(Ján. 14,6).
Zsolt. 5,10 Mert nincsen az ő szájukban egyenesség. Nem jön ki
szájukon őszinte szó, igazság, a valóság, az Ige. Belsejük, szívük csupa
romlottság, merő álnokság, istentelenség, rosszindulat, hiábavalóság, szívükben
gonoszat forralnak. Nyitott sír, megnyílt koporsó az ő torkuk, nyelvükkel
hízelkednek, mert sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajló; nyelvüket álnokul
forgatják.*
*Pál
apostolon keresztül így szól a Szent Szellem a hústesti emberről, (akár pogány,
akár zsidó), és ez egyben kijelentés a nyomorúságok, csapások, betegségek
okáról is: „Mi
tehát az igazság? Különbek, feljebb valók, vagy fölényben vagyunk? van-e
előnyünk felettük? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az
ítéletet, vagyis bizonyítottuk, hogy zsidók, a júdeaiak, és a görögök, a pogányok
is mind bűnben, céltévesztésben vannak, és elvétették a célt, ezért a
céltévesztés hatalma, és fennhatósága alatt vannak. Amint meg van írva:
„Nincsen megigazult ember egy sem, nincsen senki, aki értse, aki belássa, és
tudja, nincsen senki, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, letértek az útról,
eltévedtek valamennyien. Mindannyian egyaránt értéktelenné lettek, megromlottak,
elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak, és nincsen, aki jót tegyen,
nincs egyetlen egy sem. Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel
ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek,
áspis, vipera kígyóméreg az ajkukon. Szájuk átokkal, átkozódással, és
keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás,
baj, csapás, pusztulás, romok és nyomorúság, nyomorgatás,
szerencsétlenség, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és
útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert
nem értik. Isten félelmével nem törődnek, Isten tisztelete nincs szemük
előtt” (Róm. 3,9-18).
Dávid is erről prófétál: „Azt mondja a balgatag az ő szívében:
Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót
cselekedjék. Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha
van-é értelmes, Istent kereső? Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak,
nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem” (Zsolt. 14,1-3).
„Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal;
nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7).
„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó
mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt.
140,4).
„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz.
32,33).
„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani.
Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a
békesség útját - Krisztust,- eljárásuk nem
törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa.
59,7-8)
„Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld.
1,16).
Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6).
Akiről már a próféták
is így szóltak „… és hívják nevét: …
békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).
Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom
én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”
(Ján. 14,27).
És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz.
2,14).
Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az
istenteleneknek, az Isten nélkül
élőknek! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).
Zsolt. 5,11 Derítsd ki vétküket. Kárhoztasd* válaszd el, különítsd el, ítéld
meg őket, oh Isten. Essenek el, csalatkozzanak meg saját tanácsaik által.
Bukjanak bele fondorlataikba, csapdájukba. Essenek el szándékaiktól, saját
terveikben bukjanak meg. Taszítsd, vesd el, űzd ki őket vétkeik sokasága,
számtalan gonoszságuk, hamisságuk, istentelenségük, Isten nélküli életük miatt,
mert fellázadtak ellened engedetlenek, bosszantottak, haragra ingereltek téged.
Zsolt 5,12 És majd örülnek, és örvendeznek mindnyájan, akik
bíznak benned, akik hozzád menekülnek; mindörökké vigadjanak, ujjongjanak, és
te megoltalmazod őket, és bennük fogsz lakni, és örvendeznek te benned,
dicsekedni fognak, és megdicsőülnek mindnyájan, akik szeretik, és tisztelik a
te nevedet.*
*Mert: „Amint, és ahogyan a füst elszéled, eloszlik, ha
ráfújnak, úgy széleszted el őket. Amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy
vesznek, és pusztulnak el, semmisülnek meg a gonoszok, a célt eltévesztők Isten
színe előtt. A megigazultak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten színe előtt,
és ujjongnak örömmel, és vígan örvendeznek” (Zsolt. 68,3-4).
Hát: „Örvendezzetek, vigadjatok,
ujjongjatok, ti megigazultak az Úrban; a hívőkhöz illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).
Pál apostol idézi a fenti
próféciát: „Örüljetek az Úrban mindenkor;
ismét mondom, örüljetek! Mindenkor örüljetek” (Fil. 4,4; 1 Thess. 5.16).
Zsolt. 5,13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, a megigazultat, és körülveszed a te
jóvoltoddal, mint egy pajzzsal. [Héber szöveg: Támadó
fegyvereddel ruházod fel őket, és megkoszorúzod, győzelmi díjban részesíted, és
megkoronázod őket].*
*És így folytatja
megvallását Dávid: „… te, oh Uram! Pajzsom vagy nékem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja,
és fölemeli az én fejemet” (Zsolt. 3,4)
