Zsoltár 2. Prófécia a Krisztus országáról. (héberrel és kapcsolódó igékkel).

Zsolt 2,1 Miért háborognak, dühösködnek, tombolnak, agyarkodnak, dühöngnek, zúgolódnak, morognak, és miért fennhéjázók a pogányok, a nemzetek? A népek miért kovácsolnak, és miért gondolnak, terveznek hiú, céltalan, sikertelen, üres, hiábavaló, semmit érő, haszontalan terveket?*

*Hiszen: „Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld” (Zsolt. 46,7).

„Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10).

„Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal” (Zsolt. 21,12-13).

És: „Oda lesz Egyiptom bátorsága, tanácstalanná teszem. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a halottidézőket és a jövendőmondókat. És adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,3-4).

És mindez azért történik: „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká  lettek, belevesztek üressé gondolataikba, és az ő balgatag, érteni nem akaró, oktalan szívük sötétségbe borult, megvakult (Róm. 1,21).

A nemzetek az Úr és az Ő népe ellen háborognak, és terveket szőnek az Úr munkájának megakadályozására. És hogy az Úr hogyan harcol, azt egy prófécián keresztül mutatja be az Ige. Példát adva Krisztus népének: „És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az ő szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsukat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, kiki az ő munkájához; Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. A kőfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt. Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi részének: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a kőfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. Ezért bárhol vagytok, ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Istenünk harcol értünk! Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig” (Nehem. 4,15-21).

A fegyvereket, és a harcot így mutatja be a Szent Szellem. Amikor az apostoloknak megtiltották, hogy a Jézusban való hitet hirdessék, a gyülekezet így harcolt: „Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel, közös akarattal felemelék szavukat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak, és zúdultak fel a pogányok, és gondoltak a népek, és nemzetek hiábavalókat? Felkeltek a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek, és megegyeztek az Úr ellen és az ő Krisztusa, az Ő Felkentje ellen. Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a te szent Szolgád, a Jézus ellen, akit felkentél, és megegyezett Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal, a nemzetekkel és Izráel népével, Hogy véghezvigyék, hogy végrehajtsák, amikről a te kezed és a te akaratod eleve elrendelte volt, hogy megtörténjenek. Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, hogy hirdessék igédet, a te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a te szent Szolgádnak, a Jézusnak neve által. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét, igéjét bátorsággal hirdették vala” (Csel. 4,24-30).

Zsolt 2,2 A föld királyai fölkelnek, összegyűlnek; nagyjai, a fejedelmek összeesküsznek* és együtt tanácskoznak az Úr ellen és Fölkentje - Krisztusa – ellen**

*Összeesküsznek (szünagó): - együvé vezet, azaz összegyűjt, vagy összehív; felhalmoz, összeszed, begyűjt; vendégül lát, befogad; passzív alak: összegyűlik, összeverődik; tartózkodik valahol;

**És a hívők így kiáltanak az Úrhoz, betöltve a próféciát: „Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen. Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét! Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened” (Zsolt. 83,2-6).

Az egybegyűltekről és az Úr ellenségeiről így ad hírt az Evangélium: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4).

Már amikor az Úr Jézust Isten felkente hatalommal és erővel, az Ő Szent Szellemével, beteljesült a prófécia, amely így hangzott: „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és levonult a sziklavárhoz. A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refaim-völgyet. Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe fogom adni a filiszteusokat! Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott őket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségimet előttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak. Később ismét fölvonultak a filiszteusok, és ellepték a Refáim-völgyet. Ekkor Dávid megkérdezte az Urat, ő pedig ezt felelte: Ne szembe vonulj ellenük, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfák felől vonulj ellenük. Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje a filiszteusok táborát. És úgy cselekedék Dávid, amint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind addig, míg Gézerbe  mennél” (2 Sám. 5,17-20.22-25) .

János apostol ezt így látta látomásában, azt is kijelentve, hogy ki áll az Úr Jézus és az Ő népe elleni harc élén: „És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül vala és az ő serege ellen” (Jel. 19,19).

„És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják” (Jel. 11,18).

A hűséges szentek jutalma: „Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot, Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét” (Luk. 22,28-30).

És megítéltetnek a halottak - a pogányok, - s az ítélet pedig örök élet: „Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt” (Eféz. 2,1).

„És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,13)

Zsolt 2,3 „Törjük össze, szaggassuk le bilincsüket, tépjük szét, dobjuk le magunkról; szakítsuk széjjel rabláncukat* köteleiket, igájukat!**

*Rabláncukat (dzügosz): - összekapcsolás, vagyis (átvitt értelemben) szolgaság (törvény vagy kötelezettség felé); - továbbá (szó szerint) a mérleg karja (amely összekapcsolja a mérleg serpenyőit). Mérleg, iga.

**Azt mondja az Úr, az Ő népéről: „Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt! Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, aki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat! Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott” (Jer. 10,19-21).

Zsolt 2,4 Aki a mennyekben lakik, az mosolyog rajtuk, és kineveti megcsúfolja, kigúnyolja őket az Úr*

*A gonoszokról így szól az Úr: „Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá: Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja” (Zsolt. 37,12-13).

Én … a ti nyomorúságtokon, a ti bajotokon nevetek, megcsúfollak, kigúnyollak, mikor eljő az, amitől féltek, amitől rettegtek” (Péld. 1,26).

A hívő imája a gonosz és csapata ellen:  „Hiszen te vagy, Uram, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.) Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. De te, Uram, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.” (Zsolt. 59,6-9).

Zsolt 2,5 De egyszer majd izzó haraggal fordul feléjük, és kemény szót intéz hozzájuk. [Más fordítás: Majd szól nékik és megrettenti, megháborítja, szétzavarja őket gerjedelmében, búsulásában, és bosszúságában*

*És a következmény: „Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld” (Zsolt. 46,7).

„Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregükre. Megátkozá, halálra adta őket” (Ésa. 34,2).

 És János apostol látja a dicsőség Urát, aki halálra adja a népeket, hogy Őbenne feltámadhassanak: „És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19, 13.15-16).

„És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba. És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától. Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jel. 6,15-17).

Az Úr Jézus megy a Golgotára, hogy megváltsa a céltévesztett embert, és ezt mondja: „Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! Mert ha a zöldellő fán ezt művelik, mi esik a száraz fán?” (Luk. 23,30-31).

Zsolt 2,6 Én szenteltem fel, én választottam, rendeltem Királyomat a Sionon, szent hegyemen*

*És így folytatja a Király, a Krisztus: „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr, kinek kedves vagyok; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok” (Zsolt. 4,4).

Zsolt 2,7 Az Úr végzését, dekrétumát, parancsszavát kihirdetem: Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Ma nemzettelek téged*

*És így folytatja a Király, a Krisztus: „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr, kinek kedves vagyok; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok” (Zsolt. 4,4).

Zsolt 2,8 Kérd tőlem, és örökségül adom neked a pogányokat, a népeket, és nemzeteket birtokodul, a föld határait* a földkerekséget**

*És így folytatja a Király, a Krisztus: „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr, kinek kedves vagyok; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok” (Zsolt. 4,4).

Zsolt 2,9 Vasvesszővel* verheted** őket, és mint a cserépedényt*** összetörheted.**** [Más fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozd őket]*****

*Vasvessző jelentései: (rabdó szidéreosz; szidérúsz)); BOT; a királyi pálca; Vessző, bot, vándorbot, pásztorbot; királyi pálca, ami vasból készült. A vas képletesen: erős, szilárd, rendíthetetlen.

**Verheted (poimainó): - 1) pásztorként felügyel, (állatokat) őriz, legeltet. 2) jóllakat, dédelget. - pásztorként felügyel (átvitt értelemben: felvigyázó). Táplál (marhát), vezet (uralkodik). Legeltet, nyájat őriz; óv, oltalmaz, gondoz. Valahova visszavisz, visszaszállít; vezet; gondoz; táplál; óv; őriz; legeltet (juhnyájat).

***Cserép (kerameusz):- fazekas. KJV: fazekas. Cserépedény készítő. Cserépedényt (szkeuosz): - egy edény.

****Összetörheted (szüntribó): - teljesen összetör, azaz összezúz (szó szerint vagy képletesen). (darabokra) tör, szilánkokra tör (+ megtört (töredelmes) szívű), zúz(-ódik). Megsemmisít; megtör. VISEL, hord. Cserépedényt, összetörheted: más lehetséges fordítás: ahogyan a fazekas az edényt alakítja; vagy: széttöri. (Lásd: Jeremiás prófétát elküldi az Úr a fazekas házába: „Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon. És elromla az edény, amelyet ő készít vala és amely, mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni” (Jer. 18,3-4).

*****Dávid így prófétál Izráel Királyáról: „Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. [Héber szerint: Követem őket, és a nyomukban vagyok, míg meg nem szerzem, míg birtokba nem veszem őket, nem hagyom abba, míg be nem fejezem, el nem készülök, be nem végzem, míg vissza nem hozom, helyre nem állítom, meg nem újítom őket]. Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim elé hullanak. [Héber szerint: megrázom őket, míg nem lesznek képesek felállni, és szilárdan állva maradni. nyomukban leszek, és követem őket, míg meg nem hajtják, és földre nem vetik magukat]. Mert Te öveztél Te ruháztál fel engem erővel, hatalommal, bátorsággal a harcra, a küzdelemre, és győzelemre. alám görbesztetted meghódoltattad, térdre kényszerítetted az ellenem felkelőket, támadóimat, ellenfeleimet, az ellenem állókat. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és megfutamítottad, megszalasztottad ellenségeimet és az én gyűlölőimet elpusztíthattam. Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, és elnémíttattad” (Zsolt. 18,38-41).

„Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme. Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet” (Zsolt. 21,8-9).

Mert: „Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján” (Zsolt. 110,5).

Ézsaiás pedig azt mondja Róla: „Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség” (Ésa. 11,3-5).

Amikor a sárkány, az ősi kígyó levettetik akkor: „…álla az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye. És szüle fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez” (Jel. 12,4-5).

De visszajön a győzedelmes hadvezér, azokkal együtt, akik elragadtattak Isten trónjához, s ezt így látja elragadtatásban János apostol: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel… És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel. 19,11-16).

„És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól” (Jel. 2,26-27).

Zsolt 2,10 Nos, királyok, térjetek észre, okuljatok, és értsétek meg. Föld urai, bírái, kik a földet ítélitek hadd oktassalak, tanítsalak benneteket!

Zsolt 2,11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, rettegéssel, és örüljetek ujjongással, és reszketve vigadjatok, rettegéssel örvendezzetek neki, ujjongjatok előtte remegve*

*Isten parancsa: „Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki” (Zsolt. 72,11).  

A parancs beteljesedéséről hangzik a prófécia: „Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, amelyet nem ismertem. Amint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hízelegnek nékem. Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből” (Zsolt. 18,44-46).

Az Úr Jézus kijelentése: „Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni” (Mát. 11,27).

A feltámadott Úr bejelenti tanítványainak, hogy a prófécia Őbenne teljesedett be: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18).

És Pál apostol megerősíti a kijelentést: „És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,11).

Pál apostol megvallása Korinthuszban, és egyben a Szent Szellem kijelentése: az apostol ezt az igazságot is betöltötte: „És én erőtlenség, és gyöngeség, félelem, és a félelem miatt elerőtlenedve, és nagy rettegés, reszketés, és remegés között félve és nagyon elfogódottan jelentem meg nálatok, és érkeztem meg hozzátok” (1Kor. 2,3).

Zsolt 2,12 Csókoljátok a Fiút* hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja.** Boldogok*** mindazok, akik ő benne bíznak. [Más fordítás: Fogadjátok el, és ragadjátok meg a Fiút, nehogy fölgerjedjen ellenetek, és hogy el ne pusztuljatok a megigazult útról. Mert hirtelen fellobban, föllángol felháborodása. De boldogok, akik hozzá menekülnek]****

*Mert Isten így szólt: „És hang hallatszott a felhőből: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok!” (Luk. 9,35).

„Az Úr van jobbodon: királyokat zúz össze haragja napján. Ítéletet tart a népek fölött, mindenfelé holttestek lesznek, összezúzza sok ország fejét” (Zsolt. 110,5-6).

„Vasvesszővel kormányozod őket, és mint a cserépedényt megtöröd” (Zsolt 2,9).

**Azonban az Úr türelme hosszantartó, mert: „De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az ÚR, boldogok mindazok, akik benne reménykednek” (Ésa. 30,18).

***Boldogok: Szerencsések (Az anyagi jólétet is magában foglalja). A boldogság az Istennel való közösségből fakad.

****Hát: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt félik, nincs fogyatkozásuk” (Zsolt. 34,9-10).

Mert: „Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban” (Péld. 16,20)

Ígéret a győzteseknek.

Megvallás

Ima.

Uram! 

„Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel tiszteljem nevedet” 

(Zsolt. 86,11)

KRISZTUSBAN

Én a választott nemzetség tagja, királyi pap, szent nemzethez tartozó, megtartásra való nép része vagyok, hogy hirdessem Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el engem. 

(1 Pét. 2.9)

Imádság:

Uram! 

Nem lehet más életem mércéje, mint szent Igéd, minden dologban. Adj nekem odaszántságot, hűséget és engedelmességet, hogy olvassam, megértsem és megéljem azt, ami tőled jön! Ámen.

Seneca

Ahogy nem látod az ember szellemét, éppúgy nem láthatod Istent, de fölismerheted a teremtésében. Éppúgy el kell ismerned a Szellem isteni hatalmát, amely teremtőképességében, gondolkodó tehetségében és tökéletességre való örökös törekvésében nyilatkozik meg.

A hívő imája.

Uram!

 „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene!”

(Jer. 15,16.17).

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Az ötezer megvendégelése: A tanítványok valami olyat mertek tenni, ami nevetségesen lehetetlennek tűnt: elkezdték szétosztani azt a kevéske kenyeret, amijük volt (Máté 14). Állhattak volna Jézus előtt, vagy imádkozhattak volna hozzá, hogy tegyen valamit, valahogy. Ismerősen hangzik?

Hányszor van, hogy Imádkozunk az Úrhoz, hogy tegyen valamit, miközben ő azt várja, hogy mi tegyünk valamit. Mi haszna egyik imaalkalomról a másikra járni erőért, ha soha semmi olyat nem teszel, amihez szükséged lenne erőre? Mi haszna napi huszonnégy órát imádkozni, ha az imáid engedetlenséggel és hitetlenséggel vannak tele?

Olyan könnyen beleesünk a kudarctól való félelembe, ami az ördög állandó kísértése! Megpróbáljuk logikusan felmérni, mire elég az a néhány kenyér, amink van. Sajnos, ezzel nem sokra jutunk, mert a hit nem logikából áll össze. Ahhoz, hogy higgy, nincs szükséged teológiai diplomára. A mindenható ereje olyan kezeken keresztül árad, amelyek szétosztják, amijük van.

Az engedelmesség viszi be a hívőt - még a legbátortalanabbat is - a csoda-zónába. Az Úr áldjon benneteket! Reinhard Bonnke

BIBLIA

László Boda

Köszönöm Istenem!!! Ámen.

Gyertek velünk

46-os ZSOLTÁR

Ige: Az engedelmesség jutalma.

Az Úr Jézus egészen a kínoszlopon elszenvedett haláláig engedelmes volt: „ „Ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll]*

Az apostoli bizonyságtétel így hangzik: „Ki az ő hústestének napjaiban, az Ő hústesti élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, erős, és hangos kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, vagyis az elé, aki képes megszabadítani, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsid. 5,7-10)

Az Evangélium bizonyságtétele szerint, amikor elközelgetett az Úr Jézus halálának ideje, így járult az Atyához a Gecsemáné kertben: „És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén így imádkozott mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék, távozzék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint és ahogyan én akarom, hanem amint te” (Mát. 26,39)

Az Úr Jézus kijelentése: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem, és odaadom az én életemet, hogy újra felvegyem, vagyis visszavegyem azt. Senki sem veszi és veheti azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni, vagyis ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot vettem, azaz ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18)

Hiszen: Ő a Messiás, a Szabadító. Ő az, aki a Seregek Ura nevét viseli, vele egy. Neve lényét jelenti ki. Úr = lehetőségeinek nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül, vagyis dicsőséges létmódban van. (Jubileumi kommentár).  

Isten azért tette ezt, mert azt akarja, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.

És minden nyelv vallja, hirdesse, vallást tegyen arról, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. ** (Fil. 2,9-11).

**Mert engedelmes volt mindhalálig: „aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők” (1 Pét. 3,22)

Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, vagyis életre keltette a halottak közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekbe, az egeken túliakon. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik, és valamennyi néven, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, e létkorban, hanem a következendőben, ami még KÖRÜL fog venni; az  eljövendő létkorszakban is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az eklézsiának, a kihívott gyülekezetnek fejévé.  Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel, aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,20-23).  

A Szent Szellemről.

Istenről

Nem félek

A naptól és a holdtól, mert azt mondtad Uram, hogy nappal a nap meg nem szúr engem, sem éjjel a hold, mert Te vagy az én árnyékom jobb kezem felől, és Te oltalmazol a hőség ellen. 

(Zsolt.121,5-8. és  Ésa.4,5)

Isten megígérte, hogy veled van minden helyzetben, és megszabadít, meggyógyít? Nyugodtan rábízhatod magad az Úrra, mert:

 „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék, vagy bármit megbánna. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?” 

(4 Móz. 23,19)

Spurgeon: A bűnről.

Senki sem tudja, mikor jönnek napfényre a bűnei. A nyulak is akkor ugranak ki az árokból, amikor nem is sejti az ember. 

Ima.

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem”

(Zsolt. 51.12

Az Úr válasza: „Új szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek" 

(Ez. 36,26)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Az evangélium olyan, mint a levegővétel - ha úgy döntesz, hogy nem veszel, abba belehalsz. Mindenkinek joga van a választásra, de a lehetőségeink meglehetősen korlátozottak - élet vagy halál.

Tömegek gondolják úgy, hogy találtak alternatívát: agykontroll, meditáció, Buddhizmus, New Age, gyógyító kultuszok, viszont ezek nem válaszok a bűn megnyomorító erejére, és nem tudnak felszabadítani a bűntudat alól.

Az embereknek nem alternatívákra, hanem megváltásra van szükségük, és EGYEDÜL JÉZUS VÁLT MEG. Szabad vagy bárhol keresgélni, de más Megváltó nincsen.

Igen, ő Jézus, egyedül Jézus.

Reinhard Bonnke

BIBLIA

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Jézus ó Jézus e Névben gyönyörködöm

Zsolt 1. A KÉT ÚT

(héberrel és kapcsolódó igékkel / revideált)

Zsolt 1,1 Boldog* ember, és a gondoktól, bajoktól mentes az élete, aki nem indul, nem követi, és nem jár a gonoszok, hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek tanácsa szerint. Aki nem jár, és meg nem áll a bűnösök, a célt eltévesztők útján és nem vegyül, nem téblábol, nem lézeng, és nem tartózkodik, nem időzik a csúfot űzők közé. Nem ül, és nem telepedik le a csúfolódók, a veszedelmes, kártékony, ártalmas emberek székébe**

*Boldog ('ešer): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka.

**Az Úr figyelmeztetése: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket. Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől” (Péld. 1.10.15)

„A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14)

A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17)

„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök” (Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5) .

Zsolt 1,2 Hanem kedvét, örömét leli és gyönyörködik az Úr törvényében, Isten útmutatásában, tanításában, amelyet az Igében jelentett ki és törvényéről, az Igéről gondolkodik, arról elmélkedik, és  eszében forgatja nappal és éjjel*

*És a Szent Szellem újra-és újra megismétli a tanácsot, hogy az bevésődjön a szívünkbe, kijelentve a következményt is: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek - a BIBLIÁNAK - az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz” (Józs. 1.8)

„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, - cselekedeteid mutassák, - és legyenek fejdíszként a homlokodon, - az Igén elmélkedj. - Írd azokat házad ajtófélfáira, - szemeid csak az Igére nézzenek - és kapuidra - füleid csak az Igét hallgassák!” (5 Móz. 6,6-9)

„Vegyétek azért szívetekre, bensőtökbe és egész valótokra e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötőkül legyenek a ti szemeitek között; És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel, és mikor felkelsz. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra; Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, amíg az ég a föld felett lészen” (5 Móz. 11,18-21)

Akkor igazzá leszel, akiről így szól a prófécia: „Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond. Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei” (Zsolt. 37,30-31)

Dávid így ad példát, megvallva, hogy: „Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben, a Te igédben van reménységem. Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam” (Zsolt. 119,147-148).

Zsolt 1,3 Olyan lesz, mint a víz partjára ültetett termőfa, amely a maga idejében meghozza gyümölcsét, és levelei nem hervadnak, és nem hullnak le. Siker koronázza minden tettét. Boldogul minden munkájában, és mindenben, amit tesz jó szerencsés lesz*

*Az Úr ígérete az Ő Igéjét, az Ó törvényét szeretőknek: „Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik” (Jer. 17,8).

„Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén” (Jób. 8,16).

A megtért Jób megvallása: „Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll” (Jób. 29,19).

Dávidon keresztül hangzik az ígéret, amely gyermekeinkre is kiterjed: „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s megigazultsága mindvégig megmarad” (Zsolt. 112,1-3).

 Ha engedelmes leszek, akkor azt ígéri az Úr: „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégít tégedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).

„Én, az ÚR vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa” (Ésa. 27,3).

„Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,3-4).

És az Úr Jézus jelenti ki az egyetlen feltételét az ígéretek beteljesülésének: „Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,38-39).

Zsolt 1,4 Nem így járnak a gonoszok, a hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, vagy mint a szálló por, amelyeket elsodor, szétszór, és ide s tovahány a szél a földről, a Te jelenléted elől*

*Isten és az Ő népe ellenségeiről. aki az ördög /1 pét.5,8 / és az őt követőkről így szól az Ige: „Ellenségeidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen” (Ésa. 29.5).

„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el” (Jób. 21.18).

„Jaj a sok nép zúgásának, akik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, akik háborognak, mint erős vizek! A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt az Úr, és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél előtt, és mint pozdorja a forgószél előtt; Estének idején rémülés száll reájuk, és minekelőtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmuk pusztítóinknak és sorsuk rablóinknak!” (Ésa. 17,12-14).

Mert: „… a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20).

„Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat” (Jób. 24,24).

„Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!” (Jób. 22,20).

„Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!” (Zsolt. 73,19-20).

„Akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait! Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő, és amilyen a polyva a szél előtt; Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket, Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!” (Zsolt. 83,13-16).

És az Úr válasza: „Úgy szétszórom őket, ahogyan a puszta szele elsodorja a polyvát” (Jer. 13,24).

 „Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útjai, és a megigazultak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok” (Hós. 14,10).

Bemerítő Jánoson keresztül kerül kijelentésre, az előző próféciák értelme:„Én ugyan vízbe merítlek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít majd titeket. Akinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel” (Mát. 3,11-12).

És akiket Ő bemerít Szent Szellembe és tűzbe, azoknak így szól az ígéret: „Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, amelynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, - Jahvéban, az Örökkévalóban, - dicsekedni fogsz Izráel Szentjében” (Ésa. 41,15-16).

Zsolt 1,5 A bűnösök, a célt eltévesztők nem állnak meg az ítéletkor* az elkülönítés, és kiválasztáskor sem a gonoszok, a hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők az igazak közösségében, gyülekezetében**

*Az ítéletről az Úr Jézus így beszél azokhoz, akik nem cselekedték meg a törvényt – a szeretet törvényét: „Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, a hírnökök, követek, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe, helyet foglal fönséges trónján. És elébe az Ő színe elé gyűjtetnek mind a népek, nemzetek, és elválasztja, és elkülöníti őket egymástól, miként a pásztor elválasztja és elkülöníti a juhokat a kecskéktől. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem az én színem elől, ti átkozottak, az örökkévalóságon át tartó tűzre, amely az ördögnek, a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, vagyis a sátánnak és az ő angyalainak, az ő hírnökeinek, követeinek, és küldötteinek készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény és idegen voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény és idegen, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök az örökkévalóságon át tartó gyötrelemre; a megigazultak pedig az örök életre, a természetfeletti életre, egy más létezési formában” (Mát. 25,31-33.41-46).

Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura. (Héber szerint: Mert (mišəpáṭ): döntésre (qáraḇ): közeledek hozzátok, és gyors tanú leszek a (kášap̄): ráolvasást mondók, varázslók, boszorkányok ellen. A (ná'ap̄): házasságtörést - férfi nő ellen, ember Isten ellen - elkövetők ellen. A  (šeqer): hazugságot, valótlanságot, hirdetők ellen, akik erre még (šáḇaʿ): meg is esküsznek, és azok ellen kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és az idegent pedig (ʿášaq): elnyomják, szorongatják, sanyargatják, gyötrik. Akik nem (járé'): tisztelnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló)” (Malak. 3.5).

„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek” (Ésa. 59.17-18) .


**Mert: „Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR” (Zsolt. 5,6-7).

Hiszen: „Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti. Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!” (Zsolt. 11,5-6).

„Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el” (Jób. 21,18).

A tüzes parázsról így szól az Ige. Ézsaiás látja az Urat, és megrémül: „Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát (Jahvét, az Örökkévalót) látták szemeim! Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva” (Ésa. 6,5-7).

Zsolt. 1,6 Isten ugyanis ismeri, és őrzi a megigazultak útját, de a gonoszok, hitetlenek, istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők útja pusztulásba visz és a semmibe vész*

*Dávid tovább folytatja megvallását: „Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak” (Zsolt 37,18-19).

De: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisíted mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28)

A győztesek.

Az engedetlenség

A csalódás

Isten Szeretete

 

 Ha van hitetek és nem kételkedtek, ti is megtudjátok tenni, amit én tettem a fügefával - sőt, ennél nagyobb dolgokat is. (János 14,12)

Panni Ilona Rózsa‎Dicsőitések,bibliai idézetek

BIBLIA

BIBLIA

László Boda

Benned bízom Uram

A szeretet parancsa

Ige: Az új emberről:

Akik: „az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk* (Eféz. 2,10)

*Már Dávid így prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk” (Zsolt. 100,3)

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11)

És az apostol megvallása: „aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Tit. 2,14)

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17)

„Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)

„Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz. 4,22-24)

És ha már levetkőztétek az óembert: „és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög, vagyis: pogány, és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol. 3,10-17)

 Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

Ki megy vissza az Úrhoz?

Az Úr hűséges

„Hűséges, megbízható, szavahihető az Úr, aki megerősít, támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz titeket és megőriz, megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz a gonosztól, a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, és gonosz dolgoktól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól” 

(2 Thess. 3,3)

A félelem következményét mutatja be Isten igéje

„amitől remegve remegtem, az történt velem, és amitől leginkább rettegtem, és féltem, az ért utol engem” (Jób. 3,25)

Ezért bármilyen rossz hírt hallasz, akár egészségi állapotodról, akár családod tagjairól, soha ne félj, mert hatalmas Megváltód van, aki mindenből megszabadít, és mindent a te javadra fordít.

Nem félek

A tengertől és annak háborgásától, mert tudom, hogy Te uralkodsz a tengeren is, és mikor felemelkednek az ő habjai, Te lecsendesíted azt. 

(Zsolt.89,10)

Ha az imádra választ kaptál,

teljes bizonyosságod lehet afelől, hogy az Úr teljesítette a kérésedet, mert azt mondja az Úr:

„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?” 

(4 Mózes 23,19)

Fosdick: a bűn halála.

Nem akarok rágondolni – ez a halála minden bűnnek.

Mert a gondolatokból lesznek a szavak, a szavakból pedig a cselekedetek.

Spurgeon: Az uzsorásokról

Ha az uzsorások pénzt kölcsönöznek, akkor addig kopasztják a libát, amíg csak toll van rajta.

László Boda

László Boda

jöjjetek menjünk Elébe