2016. február 4.
Nem félek,
Ha jön a hír, hogy éhínség következik, mert:
Te, Uram, az éhínségben is megmentesz engem a haláltól.
(Jób5,20) és ezért a pusztulást és a drágaságot nevetem.
(Jób 5,22)
Nehéz helyzetben vagy? Az Úr azt tanácsolja:
„Semmi felől ne aggódj, és semmi
gondot ne hordozz. Semmi felől ne tépelődj, és ne nyugtalankodj, hanem
imádságodban és könyörgésedben minden alkalommal hálaadással tárd fel
kívánságodat, és kérésedet az Isten előtt” (Fil. 4,6). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot
visel rólad…”
(Zsolt. 55,23).
2016. február 1.
1Korintusi levél 14. fejezet: A gyülekezeti rend.(göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)
1 Kor. 14,1 Törekedjetek az Isten szerinti szeretetre. Kövessétek, és gyakoroljátok. Kívánjátok, és keressétek buzgón a Szellem megnyilvánulásait, leginkább pedig hogy prófétáljatok, vagyis mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek, és Írást tudjatok magyarázni*
*És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés,
kijelentve azt is, hogy miért fontos a prófétálás: „A prófétálást meg ne vessétek” (1 Thess. 5,20).
Mert: „…ha mindnyájan prófétálnak, és Isten kijelentését hirdetik meg és
bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, azaz a
Szent Szellembe még be nem merített, annak elmondják a hibáit. És annak
mindenki a lelkére beszél, és ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká
lesznek, rejtett gondolatai, és dolgai felszínre kerülnek, láthatókká lesznek.
És így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, és megvallva, hogy bizonnyal
az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-25)
1 Kor. 14,2 Mert aki nyelveken, vagyis az elragadtatás nyelvén
szól, nem embereknek beszél, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a
Szellem által mond titkokat, azaz hittitkokat*
*És a kijelentés
folytatása: „Azért atyámfiai, testvéreim, törekedjetek prófétálásra, és arra
igyekezzetek, hogy Írást tudjatok magyarázni, s ne akadályozzátok meg az
elragadtatás nyelvén szólást” (1 Kor. 14,39).
1 Kor. 14,3 Aki pedig prófétál, vagy Írást magyaráz azért, hogy
Isten kijelentését meghirdesse, az embereknek beszél épülésre, bátorításra;
buzdításra és vigasztalásra*
*Hát: „Ezért ti is,
minthogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért, a gyülekezet építésére
igyekezzetek, hogy gyarapodjatok, azaz arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a
gyülekezet építését szolgálja” (1
Kor. 14,12).
És: „A
prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak” (1Kor.
14,32).
1 Kor. 14,4 Aki nyelveken, azaz az elragadtatás nyelvén szól,
önmagát építi, csak a maga szellemi épülését szolgálja; de aki prófétál, vagy
Írást magyaráz, és Isten kijelentését hirdeti meg, a kihívott gyülekezetet, az
eklézsiát építi.
1 Kor. 14,5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken,
de még jobban, hogy prófétálnátok, vagy Írást tudnátok magyarázni. Mert
nagyobb a próféta* vagy az Írás magyarázó, aki Isten kijelentését meghirdeti,
mint a nyelveken szóló, kivévén, ha szavait értelmezi is, hogy a kihívott gyülekezet, az
eklézsia épüljön, és megerősödjön**
303
Prófétálni csak kenet alatt, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása által
lehet:
„Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, igéit, és összegyűjte
hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül. Akkor leszálla
az Úr felhőben, és szóla néki, és
elszakaszta abból a Szellemből, amely
vala ő benne – Mózesben -, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig
megnyugovék ő rajtuk a Szellem, menten prófétálának, de máskor nem. Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban;
egyiknek neve Eldád (jelentése: Isten szeretett, akit Isten szeret; Isten barát, vagy
rokon; Isten barátja), a másiknak
neve Médád (jelentése: szeretet,
kedvenc), és ezeken is megnyugodott
vala a Szellem; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el
a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban. Elfutamodék azért egy ifjú, és
megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor
felele Józsié (Isten szabadítás,
segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment), a Nún (folyamatosság; utód, sarj) fia,
aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, az ő választottai közül való, és
monda: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! És felele néki Mózes: Avagy érettem
buzgólkodol-é? Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az Úrnak egész népe próféta
volna, hogy adná az Úr az ő Szellemét őbeléjük” (4 Móz. 11,24-29).
Aki hisz az Úr Jézus Nevének
hatalmában, azon keresztül akkor is csodák történnek, ha nem követi az Urat: „Felelvén pedig János, monda: Mester,
láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz; de megtiltottuk neki,
mivelhogy téged nem követ mi velünk. Azonban ezt monda néki Jézus: Ne tiltsátok
meg: mert aki nincs ellenünk, mellettünk, és veletek van” (Luk.
9,49-50).
A prófétálás csak a Krisztus
Szelleme által lehetett, és lehet: „Amely
üdvösség felől tudakozódtak és
nyomozódtak a próféták, akik a
nektek szánt kegyelem felől prófétáltak. Nyomozódván, és kutatva, hogy mely vagy
milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak
őbennük levő Szelleme…” „Mert
sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istentől küldött
emberek” (1 Pét. 1,10-11; 2 Pét. 1,21).
**Hát: „Azért aki
nyelveken szól, imádkozzék, hogy magyarázatot is tudjon adni” (1
Kor. 14,13).
1 Kor. 14,6 Ha már most, atyámfiai testvérek, hozzátok megyek, és
nyelveken, az elragadtatás nyelvén beszélnék, mit használok néktek, ha vagy
kijelentésben egy adott helyzettel kapcsolatban, kinyilatkoztatásban, vagy
ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?
1 Kor. 14,7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola,
citera, akár hárfa, lant nem adnak megkülönböztethető hangokat, mi módon
ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak? Honnan lehet tudni, hogy mit
játszanak a fuvolán vagy a hárfán, mert dallam és ritmus nélkül, csupán monoton
hangokat adva, a hangszerek hangja gyümölcstelen.
1 Kor. 14,8 Mert ha a trombita, harsona, kürt bizonytalan hangot
ad, kicsoda készül a harcra? Ki indul csatába?
1 Kor. 14,9 Így van ez veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha
nem szóltok világosan, ha nem hallattok érthető szavakat, mi módon értik meg,
amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
1 Kor. 14,10 Példa mutatja, oly sokféle nyelv van ezen a világon,
és azok közül egy sem érthetetlen, vagy hang nélküli.
1 Kor. 14,11 Hogyha azért nem tudom, nem ismerem a szónak
értelmét, a szóló számára idegen, érthetetlen, és értelmetlen nyelvű maradok,
és az, aki szól is idegen, érthetetlen, és értelmetlen nyelvű az én számomra.
1 Kor. 14,12 Ezért ti is, minthogy rajongtok a Szellem
megnyilvánulásáért, a kihívott gyülekezet, az eklézsia építésére igyekezzetek,
hogy gyarapodjatok.
1 Kor. 14,13 Azért aki nyelveken, az elragadtatás nyelvén szól,
imádkozzék, hogy megmagyarázza*
*Mert: „Mindenkinek
haszonra adatik a Szellemnek
kijelentése, megnyilvánulása vagyis:
hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7).
1 Kor. 14,14 Mert ha nyelveken - elragadtatásban - imádkozom, a
szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen, terméketlen, meddő,
haszontalan, eredménytelen. Mert a tudatom nem kapcsolódik bele, az értelmemet
nem használom. / a görög szöveg szerint: az értelmi
funkcióm gyümölcstelen, tulajdonképpen: inaktív marad /.
1 Kor. 14,15 Hogy van hát, mi következik ebből]? Imádkozom a
szellemmel, de imádkozom az értelemmel is. Dicséretet énekelek a szellemmel, de
dicséretet énekelek az értelemmel is. Hangszert pengetek Szellemtől indítva, de
hangszert pengetek értelemtől indítva is*
*Ezért ne csak
nyelveken imádkozzatok, hanem: „mondjatok egymásnak zsoltárokat,
dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet
szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19).
És hogy ezt meg tudjátok
tenni: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti
bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást
zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És az Istennek,
a Krisztusnak
békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és
háládatosak legyetek” (Kol. 3,16.15).
1 Kor. 14,16 Mert ha csak szellemmel mondasz áldást, az ott lévő
avatatlan miképpen
és hogyan mondhat a te hálaadásodra Áment, mikor nem tudja, mit mondasz?*
*Avatatlan (idiótész): a (gyülekezetben) nem
otthonos; (a gyülekezet dolgaiban) nem teljesen tájékozott, járatlan; olyan
hívőket jelöl, akik a gyülekezet teljes értékű (Szent Szellembe bemerítkezett)
tagjai, és a kívülállók között állnak.
1 Kor. 14,17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem
épül abból.
1 Kor. 14,18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál
jobban tudok nyelveken szólni, és többet szólok az elragadtatás nyelvén,
1 Kor. 14,19 De a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában inkább
akarok öt érthető szót - Igét -
mondani értelemmel, az értelemtől vezetve, hogy másokat] is tanítsak, mintsem
tízezer szót - Igét –
nyelveken, az elragadtatás nyelvén.
1 Kor. 14,20 Atyámfiai testvérek, ne legyetek gyermekek értelemben* a
gondolkozásban, eszetek jártatásában; hanem a gonoszságban, a rosszban legyetek
gyermekek, naivak, ártatlanok.
A megértésben pedig érettek legyetek, és gondolkodásotokban legyetek felnőttek,
nagykorúak, férfiak; s az értelemre
nézve tökéletesek, bevégzettek, végcélba jutottak legyetek**
*Értelemben (phrén): az egész lélek – értelem, érzelem, akarat –
törekvését jelöli.
**Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, vagyis kiskorú, éretlen hívők,
kiket ide s tovahány a hab, akik ingadoznak, és hajt, és megszédít a tanításnak
akármi szele, az embereknek álnoksága, csalása, becsapása által, a tévelygés és félrevezetés
ravaszságához való csalárdság által. (Más fordítás: Hogy ne
legyünk tovább kiskorúak, vagyis gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében
ide-oda hányódnak és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra
csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők
csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják). Hanem az igazságot azaz a valóságot / Igét követvén Isten szerinti szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban,
aki a fej, aki Ura a Krisztusban. [Más fordítás:
Ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton
abba, aki a fej, a Krisztusba” (Eféz.
4,14-15).
„Mert a ti engedelmességetek híre minden helyen
ismeretes. Örömöm is telik bennetek, de mégis szeretném, hogy bölcsek,
járatosak legyetek a jóban,
ártatlanok, járatlanok a
rosszban, gonoszban, akik képtelenek a rosszra, és így sérthetetlenek a gonosszal
szemben” (Róm. 16,19).
Tehát: „Különféle idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat
félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív…” (Zsid. 13,9).
Vigyázzatok: „Mert én
tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz, és dühös
farkasok, kik nem kímélik a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak,
kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,29-30).
És azt prófétálja az
apostol, amit Izráel történetében – mint előképben – kijelentett az Úr: „És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész
életében. És azoknak a véneknek az idejében, akik hosszú ideig éltek Józsué
után. akik látták az Úrnak minden dolgait, minden nagy tettét, melyeket
Izráelért végbevitt. És azután meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája
száztíz esztendős korában. És az az egész nemzedék is atyái mellé került, és
támadott más nemzedék ő utánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő
cselekedeteit, melyeket Izráelért végbevitt. És gonoszul cselekedtek az Izráel
fiai az Úrnak szemei előtt, mert azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, és a
Baáloknak szolgáltak, azokat tisztelték. És elhagyták az Urat, atyáik Istenét,
aki kihozta őket Egyiptom földéből, és más istenek után jártak, a környező népek
istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat,
azokat imádták, és így haragra ingerelték az Urat. És elhagyták az Urat, és
szolgáltak Baálnak és Astarótnak, és azokat tisztelték” (Bír. 2,7-8.10-13).
Hogy ez ne következhessen be, ezért arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most
született, mint újszülött csecsemők, a tiszta, hamisítatlan, csalárdságtól mentes, megtéveszthetetlen szellemi tej, az alapvető, nélkülözhetetlen szellemi, Igei
eledel után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre,
amíg majd megmenekültök” (1 Pét. 2,2).
1 Kor. 14,21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen
ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, és még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem, azt mondja az Úr*
*Aki így szól: „Régtől fogva
hallgattam, néma voltam, magamat
türtőztettem: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok!” (Ésa.
42,14-16).
És: „… dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez” (Ésa. 28,11).
1 Kor. 14,22 A nyelveken szólás tehát jelül* vannak nem a hívőknek, hanem a
hitetleneknek; a prófétálás, az Írás magyarázás, Isten kijelentése
meghirdetésének jele pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek
*Jelül (szémaion): jel; ismertetőjel;
jelzés; intő jel; figyelmeztető jel. Olya tett, amelynek önmagán túlmutató
jelentősége, vagy mondanivalója van. (természetfölötti jel).
1 Kor. 14,23 Azért ha az egész kihívott gyülekezet, az eklézsia
egybegyűl, összejön egy helyen, és mindnyájan nyelveken, az elragadtatás
nyelvén szólnak, bemenvén az idegenek, az avatatlanok, vagy hitetlenek, nem azt
mondják-e, hogy őrjöngtök, hogy elment az eszetek?*
*Őrjöngtök (mainomai): - tombol, mint egy dühöngő őrült. KJV: magán kívül
van (őrült, bolond); nincs eszméletén, Őrültként viselkedik, érzelmileg
összezavarodott emberként cselekszik. Nem ura magának.
1 Kor. 14,24 De ha mindnyájan prófétálnak, Írást magyaráznak, az
Isten kijelentését hirdetik meg és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, egy
Szent Szellembe még be nem merített, a mindenektől meggyőzetik, elmondják a
hibáit. Annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja.
1 Kor. 14,25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká
lesznek, rejtett gondolatai, dolgai felszínre kerülnek, és láthatókká lesznek;
és így arcra borulva imádja az Istent, megvallva, hogy bizonnyal az Isten lakik
tibennetek.
1 Kor. 14,26 Hogy van hát atyámfiai? Mi következik ebből, mit kell
hát tenni? Mi hát a helyes, testvéreim? Mikor egybegyűltök, kinek-kinek van
zsoltára, dicsőítő éneke, tanítása, az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga,
nyelve, kijelentése, kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre épülésre
szolgáljanak*
*Mert: „Mindenkinek…
azért adatik a Szellemnek kijelentése, megnyilvánulása, hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7).
„Némelyiknek
ugyanis bölcsességnek beszéde, igéje adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde, az ismeret igéje ugyanazon Szellem által…
másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és
ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (1 Kor. 12,8.10-11).
Csakhogy: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek
gazdagon, minden bölcsességben; tanítván egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával
zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak”
(Kol.
3,16).
És: „… intsétek a rendetleneket, a tétlenkedőket,
bátorítsátok, és biztassátok a félelmes szívűeket, a bátortalanokat, karoljátok
fel az erőtleneket, türelmesek
legyetek mindenki iránt” (1 Thess. 5,14).
„Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és
dicséretekben és szellemi énekekben, és szellemi
dallamokkal énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. [Más fordítás: A Szent
Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes
szívvel! Énekeljetek neki új éneket]” (Eféz. 5,19).
1 Kor. 14,27 Ha valaki nyelveken, az elragadtatás nyelvén szól,
kettő vagy legfeljebb három szóljon, mégpedig egymás után sorjában; és egy
valaki magyarázza meg:
1 Kor. 14,28 Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgasson, és maradjon
csendben a kihívott gyülekezetben; hanem önmagának szóljon és az Istennek.
1 Kor. 14,29 A próféták, az Írás magyarázók, az Isten kijelentését
meghirdetők közül is ketten vagy hárman szóljanak; és a többiek pedig bírálják
felül.
1 Kor. 14,30 De ha egy másik ott jelenlevő kap kijelentést,
kinyilatkoztatást, az az előbbi hallgasson el.
1 Kor. 14,31 Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, és
magyarázhatjátok az Írást, meghirdethetitek Isten kijelentését, hogy mindenki
tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen,
felbuzduljon, bátorítást kapjon.
1 Kor. 14,32 És a prófétaszellemek alárendelik, alávetik magukat,
és engedelmeskednek a prófétáknak;
1 Kor. 14,33 Mert az Isten nem a visszavonásnak, a zűrzavarnak, a
felfordulásnak, rendetlenségnek, zavargásnak, nyugtalanságnak, nem az
összevisszaság, ellentmondásosság, forrongás, hanem a békességnek Istene.
Miként a szentek minden kihívott gyülekezetében, eklézsiájában.
1 Kor. 14,34 A ti asszonyaitok* hallgassanak, maradjanak csendben, ne szóljanak közbe, ne
fecsegjenek a kihívott gyülekezetekben, eklézsiákban, mert nincsen megengedve
nékik, hogy közbeszóljanak, fecsegjenek, csevegjenek, belebeszéljenek,
kérdezősködjenek; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja**
*Asszony (güné): A frissen újjászületett, még
csecsemő, kisded, kiskorú keresztény, vagyis még testi, akit természetes esze,
akarata vezet.
**És: „Az
asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az
asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben” (1 Tim. 2,11-12).
Mert: „Szeretném
azonban hogy tudjátok, hogy megértsétek, hogy minden férfiúnak - érettkorú embernek
- feje, eredete, forrása, és vezetője a a Krisztus. Az asszonynak, a
még testi kereszténynek feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).
1Kor. 14,35 Hogyha pedig tanulni, tudni, megérteni, és megismerni
akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket, azaz a felnőtt férfit.
Mert illetlen, szégyenletes, csúf dolog asszonynak, a szellemi tekintetben gyermeknek,
vagyis testi kereszténynek közbeszólni, a kihívott gyülekezetben, az
eklézsiában.
1 Kor. 14,36 Avagy titőletek származott-e, tőletek eredt, indult
ki, és terjedt el az Isten beszéde, Igéje, avagy csak hozzátok jutott el?
1 Kor. 14,37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy szellemi
ajándék részese, vagy Szellemtől megragadott ember, vegye eszébe, és értse meg,
hogy amiket néktek írok, az Úr akarata, az Úr rendeletei azok*
*Ti: „A szem előtt valókra néztek? Ha valaki
azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg
önmagában, hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi
vagyunk” (2 Kor. 10,7).
Mert: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk,
aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak
Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1
Ján. 4,6).
1 Kor. 14,38 Aki pedig tudatlan, maradjon továbbra is tudatlanságban.
És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el.
1 Kor. 14,39 Azért atyámfiai testvérek törekedjetek prófétálásra, tegyetek erőfeszítést arra, hogy
prófétáljatok, hogy Isten kijelentése
meghirdetésének birtokába jussatok, s ne akadályozzátok meg az
elragadtatás nyelvén szólást*
*„Kövessétek, és
gyakoroljátok a szeretetet. Törekedjetek az
Isten szerinti szeretetre, kívánjátok, és
keressétek buzgón a Szellem megnyilvánulásait, különösen azt, hogy
prófétáljatok, hogy Isten kijelentését meghirdessétek, és hogy Írást tudjatok
magyarázni. Aki… prófétál, vagy
Írást magyaráz embereknek beszél épülésre, bátorításra, buzdításra, és
vigasztalásra. „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat
kívántok, hogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért, a gyülekezet építésére
igyekezzetek, hogy gyarapodjatok, és arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a
gyülekezet építését szolgálja”
(1 Kor. 14,1.3.12).
Hát:
„a prófétálást ne vessétek meg” (1
Thess. 5,20). Mert: „A prófétákban
lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak” (1Kor. 14,32)
1 Kor. 14,40 De minden illő módon, és rendben menjen végbe.
(Zsolt 139,14)
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy.
Csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt”
Az Evangélium hirdetése.
Ha
hirdeted az örömhírt, de akinek hirdeted, az nem hallja meg az Úr hívó szavát, és
nem látja meg Őt, te ne mondj le róla, hanem újra -és újra hirdesd neki az
Evangéliumot, mert azt mondja az Úr:
„Süketet ne becsülj kevésre, és ne vesd meg,
és vak elé gáncsot ne vess, nehogy te légy az ő botlásának oka, hanem újra
szólj, és beszélj neki. Tiszteld a te Istenedet! Én vagyok az Úr”
(3 Móz 19:14)
KI VAGYOK KRISZTUSBAN?
Az ígéret fia vagyok, mert Isten nem a testnek fiait, hanem az ígéret fiait tekinti magul. Én pedig, Izsák szerint, ígéretnek gyermeke vagyok.
(Róm. 9.8; Gal. 4,28)
Istennek minden ígérete a tiéd, ha Krisztusban vagy:
„Mert az Isten Fia Jézus Krisztus... És: „Istennek
valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten
dicsőségére mi általunk”
(2 Kor.
1,19-20).
2016. január 30.
Ige: Az Úr Jézus megkísértése - példaként minden újjászületett ember számára
„Jézus pedig Szent Szellemmel telve, visszatért a Jordántól, és viteték
a Szellemtől a pusztába
magányos, elhagyatott, sivatagba. [Más fordítás:
A Szent Szellem
a pusztába vezette, irányította őt].
Negyven napig, kísértetvén az ördög a félrevezető,
ellenség, ellenálló által. És nem evék semmit azokban a napokban; de
mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
És monda néki az ördög a vádló. Ha valóban
Isten
Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel
él az ember, hanem az Istennek valamennyi igéjével* kijelentésével.
Majd felvezette őt az ördög egy nagy magas hegyre, és megmutatá
néki a lakott földkerekség minden országait, a
föld minden királyságát egy szempillantásban,
És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat, ezt az
egész birodalmat, és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, nekem lett átadva,
kiszolgáltatva, és annak adom, akinek akarom [Más
fordítás: Neked
adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mert mindez az
enyém, és én annak adom, akinek akarom];
Azért ha
te leborulsz a földre és hódolsz előttem, és engem
imádsz, mindez a tied lesz.
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van
írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Azután Jeruzsálembe vezette őt, és a
templom ormára, a templom párkányára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy,
vesd alá magad, és ugorj le innét;
Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy
megőrizzenek, és oltalmazzanak téged.
És: Kezükben, a tenyerükön hordoznak, és ők felemelnek kezeikkel téged, hogy valamiképp meg ne üssed
lábadat a kőbe.
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a
te Istenedet* (Luk. 4,1-12)
*Máté is beszámol az Úr Jézus
megkísértéséről: „Akkor Jézus
viteték a Szellemtől a pusztába, egy magányos, elhagyatott helyre, hogy
megkísértessék, az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt
vala, végül megéhezék. És
hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, parancsold meg, hogy e
kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak
kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, kijelentéssel,,
amely Istennek szájából származik. Ekkor vivé Őt az ördög a szent városba, és
odahelyezé a templom tetejére, párkányára. És monda néki: Ha Isten fia vagy,
vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és
kézen hordoznak, hogy
megőrizzenek téged, hogy meg ne
üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az
Urat, a te Istenedet. Végül vivé Őt az ördög egy igen magas hegyre, és
felvonultatta szeme előtt a világ minden országát, királyságát; és azok
dicsőségét, és gazdagságát. És monda néki: Mindezeket, vagyis mindezt a
hatalmat és ezeknek dicsőségét néked
adom, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom, ha leborulva imádsz
engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el, távozz tőlem, el innen! sátán, mert meg van írva: Az Urat, a
te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor otthagyta őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak
vala néki” (Mát. 4,1-11).
A Márk írása
szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És ott volt a pusztában, sivatagban.
Negyven napig kísértetve a sátántól, és a vadállatokkal vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk.
1,13).
A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy
elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni
erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten már korábban így szólt: „És ímé az égből szózat
hallatszott, egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én
gyönyörködöm, akiben kedvem telik, kiben én megengeszteltettem” (Mát.
3,17).
Ebben a történetben az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög
próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem
mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3).
„Mert az Istennek
beszéde, igéje élő energia, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a
szívnek és a szellemnek, ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, szétválásáig,
és megítéli a gondolatokat és a szívnek szándékait” (Zsid. 4,12).
Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint
a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).
Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével
lehet, ezért: „Öltsétek magatokra az
Isten minden fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördögnek minden
ravaszságával, minden mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és hústest ellen
van nékünk tusakodásunk, harcunk, hanem a fejedelemségek ellen, a
hatalmasságok, az erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének világbírói
ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak. Annakokáért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét,
hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, és leküzdve
megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17).
A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret
teljesedésének feltételét: „Mert azt
mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá.
Nem illet, és nem érhet téged a veszedelem,
és baj, és csapás nem közelget, sőt
nem is férhet a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy
őrizzenek téged, hogy vigyázzanak rád minden utadban. Kézen hordoznak, és kézen
fogva vezetnek téged, hogy meg ne
üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).
A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja
céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a
világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya
szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek
kívánsága, és az élettel való kérkedés, ami nem az Atyától van, hanem a
világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi,
megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).
„Mert mit használ
az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő életében kárt vall? Avagy
micsoda váltságot adhat az ember az ő életéért?” (Mát. 16,26).
A
megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért
mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, a testvéreihez, hogy könyörülő, és irgalmas
legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, és szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik
megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18).
Az Úr Jézus megkísértetett, de
nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken,
hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a
bűnt, azaz céltévesztést. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához,
hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van
szükségünk” (Zsid. 4,15-16).
Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a
győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az
Istennek; de álljatok ellene az
ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7).
Ima
Magasztallak
Téged Úr Jézus, amiért megőrzöd minden csontomat, és egy sem töretik meg
azokból (Zsolt.34,21.), még akkor sem, ha elesnék, és így szólok az én ellenségemhez: Igen
taszítottál engem, hogy elessek, de ne örülj én ellenségem, mert elestem, de
felállok, mert az Úr felsegített engem. (Zsolt.118,13. és Mik.7,8.)
Ezért
megvallom hittel, hogy minden csontom erős és egészséges, s az őket összetartó
inak, izmok és ízületek tökéletes rendben működnek, ahogyan azt Te
megteremtetted Istenem, és a Te életed látható az én testemben, mert én az Te
testednek tagja vagyok, az Te testedből és az Te csontjaidból.
(2Kor. 4,10. és
Eféz.5,30.),
Kik boldogok?
"Boldogok a szellem általi szegények, a szellemi
nincstelenek, a szellem koldusai, mert övék a mennyeknek országa"
(Mát. 5,3)
Az Úr parancsa:
Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz, és ne
szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden
áldozatodat sóval mutasd be Uradnak, Istenednek”
(3 Móz. 2,13)
Pál apostol megvallása arról, hogy mi a só, és milyen
áldozatot kell bemutatni a mi Urunknak.
Isten kegyelme: „Hogy
amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek
közé kirendelt áldozó papja vagyok, hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt
kedves áldozati ajándékká legyenek”
(Róm.
15,16)
2016. január 28.
1 Korintusi levél. 13. fejezet: A SZERETET DICSÉRETE. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)
1 Kor. 13,1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet* pedig
nincs énbennem**
olyanná lettem, mint a zengő*** érc**** vagy mint a visszhangzó gongütés, vagy pengő***** cimbalom****** vagy
a megzendülő cintányér
*Szeretet (agapé): az agapaó főnévi alakja,
amelynek jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől
függetlenül. Isteni tulajdonság
megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét
munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis
megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet
szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet
tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna.
**Vagyis nem él
benne Isten, hiszen: „… az Isten szeretet. … Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad,
az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1
Ján. 4,8.16).
Isten az Ő Szelleme, vagyis a
Krisztus Szelleme által él bennünk: „Ti azonban… Szellemben éltek, ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek.
Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem is az Övé” (Róm. 8,9).
És azoknak azt mondja az Úr: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram!
Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e
ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot, és sok csodát a te
nevedben? És akkor vallást teszek, és kijelentem majd nékik: Sohasem ismertelek
titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mát.
7,22-23).
***Zengő (ékheó): - nagy zajt csap, vagyis visszaverődik
(visszhangzik). KJV: harsog, hangot ad; hangosan szól, hangzik; zendül, zúg.
Itt (1 Kor 13,1): zengő érc.
****Érc (khalkosz) a pogány, sőt extázist gyakorló szertartásoknál
használt tompa hangú fémdarab, és a két darabból álló, összeüthető gongra (cintányér) utal, amit a harcban is
használtak.
*****Pengő (alaladzó): - 1) hangosan kiabál, jajveszékel. 2) élesen cseng;
csatakiáltás; jajkiáltás.
******Cimbalom (kümbalon): - cintányér (mint ami üreges); hangoskodás, zaj, de
kultikus hangszer is.
Kor. 13,2 És ha jövendőt tudok is mondani, azaz ha prófétálni
tudok is, mert bennem van a prófétálás ajándéka. És minden titkot és minden tudományt,
és bölcsességet ismerek, tudok, és felfogom, úgyhogy
teljes ismeretem van, s ha minden titkot tudnék, ha látnám az ismeret egész
területét; és ha teljes hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki
helyükről, és helyezhetnék át, szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok,
mert semmit sem érek.
1 Kor. 13,3 És ha egész vagyonomat mind szétosztom is a
nélkülözők közt, a szegények táplálására. És ha testemet* a teljes lényemet tűzre adom, hogy elégessenek, vagyis tűzhalálra, tűz
martalékául szánom égőáldozatul, hogy dicsekedhessem, szeretet pedig nincs
énbennem, vagyis: Isten nem él bennem, hiszen Ő a szeretet, semmi hasznom
abból, mit sem használ nekem.
*Testemet (szóma) = a személy lényege, ereje,
teljes lénye
Kor. 13,4 A az Isten szerinti szeretet hosszútűrő, nagyon türelmes, szó szerint: haragos
indulatot megfékez. Kegyes, azaz jóságos, kedves, szeretetre méltó. A szeretet
nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng, nem lép fel
vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem
fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem
gőgös, nem fújja fel magát*
*Sőt a szeretet
megmenti azt, akit szeret: „A gyűlölet szerez versengést, viszályt,
veszekedést. Minden vétket, hűtlenséget, hibát pedig elfedez, eltakar, fátyolt
borít rá, vagyis nem enged látni, láthatatlanná tesz” (Péld. 10,12)
Péter apostolon keresztül
hangzik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten szerinti szeretet: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az
egymás iránti buzgó szeretetre, és az
egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek; mert a az Isten szerinti
szeretet sok vétket, tévedést, hibát elfedez, befed, eltakar, fátyolt borít,
láthatatlanná tesz” (1 Pét. 4,8).
1 Kor. 13,5 Nem cselekszik éktelenül, nem illetlen, nem
tapintatlan, nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem keresi a maga
hasznát, a maga érdekeit, javát. Nem gerjed, nem lobban haragra, nem bőszül
fel, nem válik ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a
gonoszt, a rosszat, a sérelmet. Nem gondol rosszra*
*És a Szent Szellem
újra-és újra figyelmezteti a szenteket: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem
mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a
Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5).
„Elszenvedvén
viseljétek el egymást, megbocsátván
kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a
Krisztus, - az Úr - is megbocsátott néktek, akképpen tegyetek ti is;
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a
tökéletességnek kötele, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol.
3,13-14).
1 Kor. 13,6 Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak,
igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az
igazsággal. Örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében
leli.
1 Kor. 13,7 Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, és szó
nélkül eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent hiszen,
mindig bizakodik. mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved,
teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos*
*És az apostol
megerősíti a kijelentést: „Tartozunk, és kötelességünk, - ami egyben
szükségszerűség is - pedig mi az
erősek, akik képesek vagyunk rá, akiknek van erőnk erre, hogy az erőtlenek, - akik képtelenek megtenni, mert gyengék,
ezért nem is lehetséges nekik - erőtlenségeit, a gyöngeség megnyilvánulásait elviseljük, cipeljük, és őket
felemeljük, és ne magunknak kedveskedjünk. (Más
fordítás: Az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek
gyarlóságát, gyengeségeit elviseljük és ne a magunk javát, kedvét, tetszését
keressük, ne a magunk kedvére éljünk)” (Róm. 15,1).
1 Kor. 13,8 A szeretet soha el nem fogy, soha nem szűnik meg, el nem
múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall kudarcot, nem merül ki. De
legyenek bár jövendőmondások, azaz prófétálások, eltöröltetnek, véget érnek,
hatályukat vesztik; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret,
eltöröltetik. A tudomány, a tudás elenyészik, hatálytalanná válik, semmivé
lesz.
1 Kor. 13,9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, tudásunk
csak töredékes, amit ismerünk csak részlet. Rész szerinti, töredékes a
prófétálás, amit prófétálunk:
1 Kor. 13,10 De mikor eljő, amikor elérkezik a teljesség, a
tökéletesség, a befejezettség, a végcélba jutás, a rész szerint valók
eltöröltetnek. Ami töredékes véget ér, elmúlik, mert a részleges feleslegessé
válik*
*És ez a teljesség
– a végcélba jutás – mikor, hol és hogyan következik be, arról így beszél Isten
Igéje: „És Ő - Krisztus - adott
némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy
pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat
munkájára, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus
testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus
teljességét elérő nagykorúságra. Hogy többé ne legyünk gyermekek, azaz
kiskorúak, kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, akik
mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az embereknek
álnoksága által, az emberek tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igazságot
követvén, és az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől
fogva Őhozzá. Növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,11-15).
1 Kor. 13,11 Mikor gyermek, vagyis kiskorú, éretlen,
tapasztalatlan voltam, úgy szóltam, úgy beszéltem, mint gyermek. Úgy
gondolkodtam, és éreztem, mint gyermek. Olyan törekvéseim voltak, és úgy járt
az eszem, és úgy okoskodtam, mint kiskorú. Úgy értettem, és úgy ítéltem,
számítottam, vélekedtem, mint a gyermek. De minekutána férfiúvá lettem, amikor
elértem a férfikort, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat, a gyermek szokásait,
és abbahagytam azokat a dolgokat, amik gyermeknek valók; félretettem azt, ami a
kiskorúhoz illett*
*És amíg el nem
érjük a felnőttkort, addig: „… Ő adott némelyeket apostolokul, másokat
prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul. Míg
eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének
egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő
kornak mértékére, azaz a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Eféz.
4,11.13).
„És így megismerjétek a Krisztusnak minden
ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek
egész teljességéig, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó
teljességéig” (Eféz. 3,19).
Tehát: „Atyámfiai, testvéreim, ne
legyetek gyermekek értelemben, és a gondolkozásban; hanem a gonoszságban, a
rosszban legyetek gyermekek, azaz kiskorúak, értelemben, és a gondolkozásban
pedig érettek legyetek” (1 Kor. 14,20).
És hogy ez bekövetkezhessen:
„Mint most született, mint újszülött csecsemők, a tiszta, hamisítatlan
szellemi tej után vágyakozzatok, azt kívánjátok, hogy azon növekedjetek az
üdvösségre” (1 Pét. 2,2).
És: „Hogy levetkezzétek ama régi
élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság, és gonoszság
kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, vagyis
újuljatok meg szellemetekben és elmétekben. És felöltözzétek amaz új embert,
mely Isten tetszése szerint
teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24)
1 Kor. 13,12 Mert ma még ugyanis tükör által homályosan
látunk. Akkor pedig színről-színre. Most rész szerint van bennem az ismeret,
akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. [Más fordítás: Mert ma még tükörből nézünk mindent, és
tükörből látunk… és a kép rejtélyes, nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól,
mert tükörből kapunk sejtelmes, rejtélyes, talányos, megfejtésre váró képet, és
a kép homályos marad. Attól fogva színről-színre,
- azaz szemközt,
úgy ahogy a két személy vagy a személy és a látnivaló egymással szemben áll -
fogunk látni. Most még csak töredékes a tudásom; most még csak részt és
töredékesen ismerek, akkor pedig úgy ismerek, és megértek, ahogy én is ismert
vagyok, ahogy énrám ismert az Isten*
*Ez pedig
azért van: „Mert hitben járunk, nem látásban” (2
Kor. 5,7).
De már: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk,
és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy amikor ez
nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint
van, vagyis olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1
Ján. 3,2).
Mózesról pedig így tesz
bizonyságot a Szent Szellem: „Szemtől
szembe beszélek ővele, és nyilvánvaló
látásban; nem homályos beszédek által, hanem világosan. Nem rejtélyesen, hanem
az Úrnak hasonlatosságát látja, és az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy
mertetek, és miért nem féltetek, hát szólani az én szolgám, Mózes ellen?” (4 Móz. 12,8).
Azokról, akik
Krisztusban újjá születtek ezt mondja a Szent Szellem: „Mi pedig miközben az Úrnak
dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal, mint egy tükörben szemlélve tükrözzük
vissza, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, és ugyanarra a képre formálódunk át az
Úr Szelleme által, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől” (2 Kor. 3,18).
Ha: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja
szerint való ismeretre, a ki teremtette azt, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban
megismerje őt” (Kol. 3,10).
Mert: „Amilyen ama földi, vagyis a földből való, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei,
azaz a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen viseltük a földinek
ábrázatját, viselni fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,48-49).
Már az Úr Jézus
kijelentette: „Boldogok a tiszta szívűek,
mert ők meglátják az Istent” (Mát. 5,8).
„És látják az ő
orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel.
22,4).
De a feltételről is
beszél az Úr: „Az igének pedig megtartói,
és cselekvői legyetek és ne csak
hallgatói, megcsalván, és becsapván magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója
az igének és nem megtartója, és nem cselekvője, az ilyen hasonlatos ahhoz az
emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte
ugyan magát és elment, és nyomban elfelejtette, hogy milyen volt” (Jak. 1,23-24).
1 Kor. 13,13 Így hát addig megmarad a hit, remény, szeretet, e
három; ezek között pedig legnagyobb az Isten szerinti szeretet*
*És azért a szeretet a legnagyobb, mert az
maga az Isten, s ha Ő lakik a mi
bensőnkben, akkor lehet elváró reménységgel élni: „A reménység pedig nem szégyenít, nem csal
meg, nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, az Istennek
természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk” (Róm.
5,5)
Az Úr ígérete.
„...hívj segítségül
engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15). És az ígéret
azoknak szól: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül
hívják bármely helyen, a magukén és a miénken”
(1 Kor 1,2)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)