Ki az Úr Jézus?

Nem félek,

Ha jön a hír, hogy éhínség következik, mert:

Te, Uram, az éhínségben is megmentesz engem a haláltól. (Jób5,20) és ezért a pusztulást és a drágaságot nevetem.

 (Jób 5,22)

Nehéz helyzetben vagy? Az Úr azt tanácsolja:

„Semmi felől ne aggódj, és semmi gondot ne hordozz. Semmi felől ne tépelődj, és ne nyugtalankodj, hanem imádságodban és könyörgésedben minden alkalommal hálaadással tárd fel kívánságodat, és kérésedet az Isten előtt” (Fil. 4,6). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…”

(Zsolt. 55,23).

Eszter Nehémiás

László Boda

 

Találkozni jöttem Veled

1Korintusi levél 14. fejezet: A gyülekezeti rend.(göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

 1 Kor. 14,1 Törekedjetek az Isten szerinti szeretetre. Kövessétek, és gyakoroljátok. Kívánjátok, és keressétek buzgón a Szellem megnyilvánulásait, leginkább pedig hogy prófétáljatok, vagyis mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek, és Írást tudjatok magyarázni*

*És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés, kijelentve azt is, hogy miért fontos a prófétálás: „A prófétálást meg ne vessétek” (1 Thess. 5,20).

Mert: „…ha mindnyájan prófétálnak, és Isten kijelentését hirdetik meg és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, azaz a  Szent Szellembe még be nem merített, annak elmondják a hibáit. És annak mindenki a lelkére beszél, és ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, rejtett gondolatai, és dolgai felszínre kerülnek, láthatókká lesznek. És így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, és megvallva, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-25)

1 Kor. 14,2 Mert aki nyelveken, vagyis az elragadtatás nyelvén szól, nem embereknek beszél, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által mond titkokat, azaz hittitkokat*

*És a kijelentés folytatása: „Azért atyámfiai, testvéreim, törekedjetek prófétálásra, és arra igyekezzetek, hogy Írást tudjatok magyarázni, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást” (1 Kor. 14,39).

1 Kor. 14,3 Aki pedig prófétál, vagy Írást magyaráz azért, hogy Isten kijelentését meghirdesse, az embereknek beszél épülésre, bátorításra; buzdításra és vigasztalásra*

*Hát: „Ezért ti is, minthogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok, azaz arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja” (1 Kor. 14,12).

 És: „A prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak”  (1Kor. 14,32).

1 Kor. 14,4 Aki nyelveken, azaz az elragadtatás nyelvén szól, önmagát építi, csak a maga szellemi épülését szolgálja; de aki prófétál, vagy Írást magyaráz, és Isten kijelentését hirdeti meg, a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát építi.

1 Kor. 14,5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még jobban, hogy prófétálnátok, vagy Írást tudnátok magyarázni. Mert nagyobb a próféta* vagy az Írás magyarázó, aki Isten kijelentését meghirdeti, mint a nyelveken szóló, kivévén, ha szavait értelmezi is, hogy a kihívott gyülekezet, az eklézsia épüljön, és megerősödjön**

303 Prófétálni csak kenet alatt, vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása által lehet: „Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, igéit, és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül. Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla néki, és elszakaszta abból a Szellemből, amely vala ő benne – Mózesben -, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék ő rajtuk a Szellem, menten prófétálának, de máskor nem. Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád (jelentése: Isten szeretett, akit Isten szeret; Isten barát, vagy rokon; Isten barátja), a másiknak neve Médád (jelentése: szeretet, kedvenc), és ezeken is megnyugodott vala a Szellem; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban. Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor felele Józsié (Isten szabadítás, segítség, üdvösség, nagylelkűség; az Úr segít vagy megment), a Nún (folyamatosság; utód, sarj) fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az Úrnak egész népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő Szellemét őbeléjük” (4 Móz. 11,24-29).

Aki hisz az Úr Jézus Nevének hatalmában, azon keresztül akkor is csodák történnek, ha nem követi az Urat: „Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz; de megtiltottuk neki, mivelhogy téged nem követ mi velünk. Azonban ezt monda néki Jézus: Ne tiltsátok meg: mert aki nincs ellenünk, mellettünk, és veletek van” (Luk. 9,49-50).

A prófétálás csak a Krisztus Szelleme által lehetett, és lehet: „Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik a nektek szánt kegyelem felől prófétáltak. Nyomozódván, és kutatva, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak őbennük levő Szelleme…”  „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istentől küldött emberek” (1 Pét. 1,10-11; 2 Pét. 1,21).

**Hát: „Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy magyarázatot is tudjon adni” (1 Kor. 14,13).

1 Kor. 14,6 Ha már most, atyámfiai testvérek, hozzátok megyek, és nyelveken, az elragadtatás nyelvén beszélnék, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben egy adott helyzettel kapcsolatban, kinyilatkoztatásban, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?

1 Kor. 14,7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, citera, akár hárfa, lant nem adnak megkülönböztethető hangokat, mi módon ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak? Honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán, mert dallam és ritmus nélkül, csupán monoton hangokat adva, a hangszerek hangja gyümölcstelen. 

1 Kor. 14,8 Mert ha a trombita, harsona, kürt bizonytalan hangot ad, kicsoda készül a harcra? Ki indul csatába?

1 Kor. 14,9 Így van ez veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, ha nem hallattok érthető szavakat, mi módon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

1 Kor. 14,10 Példa mutatja, oly sokféle nyelv van ezen a világon, és azok közül egy sem érthetetlen, vagy hang nélküli.

1 Kor. 14,11 Hogyha azért nem tudom, nem ismerem a szónak értelmét, a szóló számára idegen, érthetetlen, és értelmetlen nyelvű maradok, és az, aki szól is idegen, érthetetlen, és értelmetlen nyelvű az én számomra.

1 Kor. 14,12 Ezért ti is, minthogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásáért, a kihívott gyülekezet, az eklézsia építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.

1 Kor. 14,13 Azért aki nyelveken, az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza*

*Mert: „Mindenkinek haszonra adatik a Szellemnek kijelentése, megnyilvánulása vagyis: hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7).

1 Kor. 14,14 Mert ha nyelveken - elragadtatásban - imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen, terméketlen, meddő, haszontalan, eredménytelen. Mert a tudatom nem kapcsolódik bele, az értelmemet nem használom. / a görög szöveg szerint: az értelmi funkcióm gyümölcstelen, tulajdonképpen: inaktív marad /.

1 Kor. 14,15 Hogy van hát, mi következik ebből]? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is. Dicséretet énekelek a szellemmel, de dicséretet énekelek az értelemmel is. Hangszert pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is*

*Ezért ne csak nyelveken imádkozzatok, hanem: „mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19).

És hogy ezt meg tudjátok tenni: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És az Istennek, a Krisztusnak békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek” (Kol. 3,16.15).

1 Kor. 14,16 Mert ha csak szellemmel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen és hogyan mondhat a te hálaadásodra Áment, mikor nem tudja, mit mondasz?*

*Avatatlan (idiótész): a (gyülekezetben) nem otthonos; (a gyülekezet dolgaiban) nem teljesen tájékozott, járatlan; olyan hívőket jelöl, akik a gyülekezet teljes értékű (Szent Szellembe bemerítkezett) tagjai, és a kívülállók között állnak.

1 Kor. 14,17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.

1 Kor. 14,18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, és többet szólok az elragadtatás nyelvén,

1 Kor. 14,19 De a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában inkább akarok öt érthető szót - Igét - mondani értelemmel, az értelemtől vezetve, hogy másokat] is tanítsak, mintsem tízezer szót - Igét – nyelveken, az elragadtatás nyelvén.

1 Kor. 14,20 Atyámfiai testvérek, ne legyetek gyermekek értelemben* a gondolkozásban, eszetek jártatásában; hanem a gonoszságban, a rosszban legyetek gyermekek, naivak, ártatlanok. A megértésben pedig érettek legyetek, és gondolkodásotokban legyetek felnőttek, nagykorúak, férfiak; s az értelemre nézve tökéletesek, bevégzettek, végcélba jutottak legyetek**

*Értelemben (phrén): az egész lélek – értelem, érzelem, akarat – törekvését jelöli.

**Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, vagyis kiskorú, éretlen hívők, kiket ide s tovahány a hab, akik ingadoznak, és hajt, és megszédít a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága, csalása, becsapása által, a tévelygés és félrevezetés ravaszságához való csalárdság által. (Más fordítás: Hogy ne legyünk tovább kiskorúak, vagyis gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják). Hanem az igazságot azaz a valóságot / Igét követvén Isten szerinti szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, aki Ura a Krisztusban. [Más fordítás: Ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba” (Eféz. 4,14-15).

 „Mert a ti engedelmességetek híre minden helyen ismeretes. Örömöm is telik bennetek, de mégis szeretném, hogy bölcsek, járatosak legyetek a jóban, ártatlanok, járatlanok a rosszban, gonoszban, akik képtelenek a rosszra, és így sérthetetlenek a gonosszal szemben” (Róm. 16,19).

Tehát: „Különféle idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív…” (Zsid. 13,9).

 Vigyázzatok: „Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz, és dühös farkasok, kik nem kímélik a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,29-30).

 És azt prófétálja az apostol, amit Izráel történetében – mint előképben – kijelentett az Úr:  „És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében. És azoknak a véneknek az idejében, akik hosszú ideig éltek Józsué után. akik látták az Úrnak minden dolgait, minden nagy tettét, melyeket Izráelért végbevitt. És azután meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában. És az az egész nemzedék is atyái mellé került, és támadott más nemzedék ő utánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket Izráelért végbevitt. És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, mert azt cselekedték, amit rossznak lát az ÚR, és a Baáloknak szolgáltak, azokat tisztelték. És elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földéből, és más istenek után jártak, a környező népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, azokat imádták, és így haragra ingerelték az Urat. És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak, és azokat tisztelték” (Bír. 2,7-8.10-13).

Hogy ez ne következhessen be, ezért arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született, mint újszülött csecsemők, a tiszta, hamisítatlan, csalárdságtól mentes, megtéveszthetetlen szellemi tej, az alapvető, nélkülözhetetlen szellemi, Igei eledel után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, amíg majd megmenekültök” (1 Pét. 2,2).

1 Kor. 14,21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, és még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem, azt mondja az Úr*

*Aki így szól: „Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat türtőztettem: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok!” (Ésa. 42,14-16).

És: „… dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez” (Ésa. 28,11).

1 Kor. 14,22 A nyelveken szólás tehát jelül* vannak nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás, az Írás magyarázás, Isten kijelentése meghirdetésének jele pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek

*Jelül (szémaion): jel; ismertetőjel; jelzés; intő jel; figyelmeztető jel. Olya tett, amelynek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van. (természetfölötti jel).

1 Kor. 14,23 Azért ha az egész kihívott gyülekezet, az eklézsia egybegyűl, összejön egy helyen, és mindnyájan nyelveken, az elragadtatás nyelvén szólnak, bemenvén az idegenek, az avatatlanok, vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök, hogy elment az eszetek?*

*Őrjöngtök (mainomai): - tombol, mint egy dühöngő őrült. KJV: magán kívül van (őrült, bolond); nincs eszméletén, Őrültként viselkedik, érzelmileg összezavarodott emberként cselekszik. Nem ura magának.

1 Kor. 14,24 De ha mindnyájan prófétálnak, Írást magyaráznak, az Isten kijelentését hirdetik meg és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, egy Szent Szellembe még be nem merített, a mindenektől meggyőzetik, elmondják a hibáit. Annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja.

1 Kor. 14,25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, rejtett gondolatai, dolgai felszínre kerülnek, és láthatókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, megvallva, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.

1 Kor. 14,26 Hogy van hát atyámfiai? Mi következik ebből, mit kell hát tenni? Mi hát a helyes, testvéreim? Mikor egybegyűltök, kinek-kinek van zsoltára, dicsőítő éneke, tanítása, az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga, nyelve, kijelentése, kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre épülésre szolgáljanak*

*Mert: „Mindenkinek… azért adatik a Szellemnek kijelentése, megnyilvánulása, hogy használjon vele” (1 Kor. 12,7).

 „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde, igéje adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde, az ismeret igéje ugyanazon Szellem által… másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja” (1 Kor. 12,8.10-11).

Csakhogy: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (Kol. 3,16).

És: „… intsétek a rendetleneket, a tétlenkedőket, bátorítsátok, és biztassátok a félelmes szívűeket, a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt” (1 Thess. 5,14).

„Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, és szellemi dallamokkal énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. [Más fordítás: A Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket]” (Eféz. 5,19).

1 Kor. 14,27 Ha valaki nyelveken, az elragadtatás nyelvén szól, kettő vagy legfeljebb három szóljon, mégpedig egymás után sorjában; és egy valaki magyarázza meg:

1 Kor. 14,28 Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgasson, és maradjon csendben a kihívott gyülekezetben; hanem önmagának szóljon és az Istennek.

1 Kor. 14,29 A próféták, az Írás magyarázók, az Isten kijelentését meghirdetők közül is ketten vagy hárman szóljanak; és a többiek pedig bírálják felül.

1 Kor. 14,30 De ha egy másik ott jelenlevő kap kijelentést, kinyilatkoztatást, az az előbbi hallgasson el.

1 Kor. 14,31 Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, és magyarázhatjátok az Írást, meghirdethetitek Isten kijelentését, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen, felbuzduljon, bátorítást kapjon.

1 Kor. 14,32 És a prófétaszellemek alárendelik, alávetik magukat, és engedelmeskednek a prófétáknak;

1 Kor. 14,33 Mert az Isten nem a visszavonásnak, a zűrzavarnak, a felfordulásnak, rendetlenségnek, zavargásnak, nyugtalanságnak, nem az összevisszaság, ellentmondásosság, forrongás, hanem a békességnek Istene. Miként a szentek minden kihívott gyülekezetében, eklézsiájában.

1 Kor. 14,34 A ti asszonyaitok* hallgassanak, maradjanak csendben, ne szóljanak közbe, ne fecsegjenek a kihívott gyülekezetekben, eklézsiákban, mert nincsen megengedve nékik, hogy közbeszóljanak, fecsegjenek, csevegjenek, belebeszéljenek, kérdezősködjenek; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja**

*Asszony (güné): A frissen újjászületett, még csecsemő, kisded, kiskorú keresztény, vagyis még testi, akit természetes esze, akarata vezet.

**És: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben” (1 Tim. 2,11-12).

 Mert: „Szeretném azonban hogy tudjátok, hogy megértsétek, hogy minden férfiúnak - érettkorú embernek - feje, eredete, forrása, és vezetője a a Krisztus. Az asszonynak, a még testi kereszténynek feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).

1Kor. 14,35 Hogyha pedig tanulni, tudni, megérteni, és megismerni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket, azaz a felnőtt férfit. Mert illetlen, szégyenletes, csúf dolog asszonynak, a szellemi tekintetben gyermeknek, vagyis testi kereszténynek közbeszólni, a kihívott gyülekezetben, az eklézsiában.

1 Kor. 14,36 Avagy titőletek származott-e, tőletek eredt, indult ki, és terjedt el az Isten beszéde, Igéje, avagy csak hozzátok jutott el?

1 Kor. 14,37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy szellemi ajándék részese, vagy Szellemtől megragadott ember, vegye eszébe, és értse meg, hogy amiket néktek írok, az Úr akarata, az Úr rendeletei azok*

*Ti: „A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi vagyunk” (2 Kor. 10,7).

Mert: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).

1 Kor. 14,38 Aki pedig tudatlan, maradjon továbbra is tudatlanságban. És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el.

1 Kor. 14,39 Azért atyámfiai testvérek törekedjetek prófétálásra, tegyetek erőfeszítést arra, hogy prófétáljatok, hogy Isten kijelentése meghirdetésének birtokába jussatok, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást*

*„Kövessétek, és gyakoroljátok a szeretetet. Törekedjetek az Isten szerinti szeretetre, kívánjátok, és keressétek buzgón a Szellem megnyilvánulásait, különösen azt, hogy prófétáljatok, hogy Isten kijelentését meghirdessétek, és hogy Írást tudjatok magyarázni. Aki… prófétál, vagy Írást magyaráz embereknek beszél épülésre, bátorításra, buzdításra, és vigasztalásra. „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok, hogy rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok, és arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja” (1 Kor. 14,1.3.12).

Hát: „a prófétálást ne vessétek meg” (1 Thess. 5,20). Mert: „A prófétákban lévő Szellem pedig alárendeli magát a prófétáknak” (1Kor. 14,32)

1 Kor. 14,40 De minden illő módon, és rendben menjen végbe.

(Zsolt 139,14)

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy. Csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt”

Az Evangélium hirdetése.

Ha hirdeted az örömhírt, de akinek hirdeted, az nem hallja meg az Úr hívó szavát, és nem látja meg Őt, te ne mondj le róla, hanem újra -és újra hirdesd neki az Evangéliumot, mert azt mondja az Úr:

 „Süketet ne becsülj kevésre, és ne vesd meg, és vak elé gáncsot ne vess, nehogy te légy az ő botlásának oka, hanem újra szólj, és beszélj neki. Tiszteld a te Istenedet! Én vagyok az Úr” 

(3 Móz 19:14)

KI VAGYOK KRISZTUSBAN?

Az ígéret fia vagyok, mert Isten nem a testnek fiait, hanem az ígéret fiait tekinti magul. Én pedig, Izsák szerint, ígéretnek gyermeke vagyok. 

(Róm. 9.8; Gal. 4,28)

Istennek minden ígérete a tiéd, ha Krisztusban vagy:

 „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus... És:  „Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk” 

(2 Kor. 1,19-20).

László Boda

Mikor még nem tudtam

Ige: Az Úr Jézus megkísértése - példaként minden újjászületett ember számára

 „Jézus pedig Szent Szellemmel telve, visszatért a Jordántól, és viteték a Szellemtől a pusztába magányos, elhagyatott, sivatagba. [Más fordítás: A Szent Szellem a pusztába vezette, irányította őt].

Negyven napig, kísértetvén az ördög a félrevezető, ellenség, ellenálló által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.

És monda néki az ördög a vádló. Ha valóban Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.

Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek valamennyi igéjével* kijelentésével.

Majd felvezette őt az ördög egy nagy magas hegyre, és megmutatá néki a lakott földkerekség minden országait, a föld minden királyságát egy szempillantásban,

És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat, ezt az egész birodal­mat, és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, nekem lett átadva, kiszolgáltatva, és annak adom, akinek akarom [Más fordítás: Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mert mindez az enyém, és én annak adom, akinek akarom];

 Azért ha te leborulsz a földre és hódolsz előttem, és engem imádsz, mindez a tied lesz.

Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

Azután Jeruzsálembe vezette őt, és a templom ormára, a templom párkányára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad, és ugorj le innét;

Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek, és oltalmazzanak téged.

És: Kezükben, a tenyerükön hordoznak, és ők felemelnek kezeikkel téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe.

Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet* (Luk. 4,1-12)

*Máté is beszámol az Úr Jézus megkísértéséről: „Akkor Jézus viteték a Szellemtől a pusztába, egy magányos, elhagyatott helyre, hogy megkísértessék, az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végül megéhezék. És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, parancsold meg, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, kijelentéssel,, amely Istennek szájából származik. Ekkor vivé Őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére, párkányára. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak, hogy megőrizzenek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. Végül vivé Őt az ördög egy igen magas hegyre, és felvonultatta szeme előtt a világ minden országát, királyságát; és azok dicsőségét, és gazdagságát. És monda néki: Mindezeket, vagyis mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét néked adom, mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el, távozz tőlem, el innen! sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor otthagyta őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki” (Mát. 4,1-11).

A Márk írása szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És ott volt a pusztában, sivatagban. Negyven napig kísértetve a sátántól, és a vadállatokkal vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13).

A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére. Pedig Isten már korábban  így szólt: „És ímé az égből szózat hallatszott, egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, kiben én megengeszteltettem” (Mát. 3,17).

Ebben a történetben az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3).

„Mert az Istennek beszéde, igéje élő energia, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és a szellemnek, ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, szétválásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek szándékait” (Zsid. 4,12).

Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével lehet, ezért: „Öltsétek magatokra az Isten minden fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával, minden mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk, harcunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok, az erők és hatalmak ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, és leküzdve megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde” (Eféz. 6,11-13.17).

A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét: „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá. Nem illet, és nem érhet téged a veszedelem, és baj, és csapás nem közelget, sőt nem is férhet a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged, hogy vigyázzanak rád minden utadban. Kézen hordoznak, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).

A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a hústest kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élettel való kérkedés, ami nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő életében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő életéért?” (Mát. 16,26).

 A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, a testvéreihez, hogy könyörülő, és irgalmas legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, és szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18).

Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt, azaz céltévesztést. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16).

Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; de álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7).

Ima

Magasztallak Téged Úr Jézus, amiért megőrzöd minden csontomat, és egy sem töretik meg azokból (Zsolt.34,21.), még akkor sem, ha elesnék, és  így szólok az én ellenségemhez: Igen taszítottál engem, hogy elessek, de ne örülj én ellenségem, mert elestem, de felállok, mert az Úr felsegített engem. (Zsolt.118,13. és Mik.7,8.) 

Ezért megvallom hittel, hogy minden csontom erős és egészséges, s az őket összetartó inak, izmok és ízületek tökéletes rendben működnek, ahogyan azt Te megteremtetted Istenem, és a Te életed látható az én testemben, mert én az Te testednek tagja vagyok, az Te testedből és az Te csontjaidból.

(2Kor. 4,10. és Eféz.5,30.),

Kik boldogok?

 "Boldogok a szellem általi szegények, a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai, mert övék a mennyeknek országa" 

(Mát. 5,3)

Az Úr parancsa:

Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz, és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden áldozatodat sóval mutasd be Uradnak, Istenednek”

(3 Móz. 2,13)

Pál apostol megvallása arról, hogy mi a só, és milyen áldozatot kell bemutatni a mi Urunknak.

 Isten kegyelme: „Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok, hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek”

 (Róm. 15,16)

Az Úr Jézus ígérete Az övéinek:

„...én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”

(Mát. 28,20)

László Boda

 

László Boda

 

Fölveszem a dicséret köntösét.

1 Korintusi levél. 13. fejezet: A SZERETET DICSÉRETE. (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 13,1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet* pedig nincs énbennem** olyanná lettem, mint a zengő*** érc**** vagy mint a visszhangzó gongütés, vagy pengő***** cimbalom****** vagy a megzendülő cintányér

*Szeretet (agapé): az agapaó főnévi alakja, amelynek jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna.

**Vagyis nem él benne Isten, hiszen: „… az Isten szeretet. … Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1 Ján. 4,8.16).

Isten az Ő Szelleme, vagyis a Krisztus Szelleme által él bennünk: „Ti azonban… Szellemben éltek, ha ugyan valóban az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem is az Övé” (Róm. 8,9).

És azoknak azt mondja az Úr: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot, és sok csodát a te nevedben? És akkor vallást teszek, és kijelentem majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Mát. 7,22-23).

***Zengő (ékheó): - nagy zajt csap, vagyis visszaverődik (visszhangzik). KJV: harsog, hangot ad; hangosan szól, hangzik; zendül, zúg. Itt (1 Kor 13,1): zengő érc.

****Érc (khalkosz) a pogány, sőt extázist gyakorló szertartásoknál használt tompa hangú fémdarab, és a két darabból álló, összeüthető gongra (cintányér) utal, amit a harcban is használtak.

*****Pengő (alaladzó): - 1) hangosan kiabál, jajveszékel. 2) élesen cseng; csatakiáltás; jajkiáltás.

******Cimbalom (kümbalon): - cintányér (mint ami üreges); hangoskodás, zaj, de kultikus hangszer is.

Kor. 13,2 És ha jövendőt tudok is mondani, azaz ha prófétálni tudok is, mert bennem van a prófétálás ajándéka. És minden titkot és minden tudományt, és bölcsességet ismerek, tudok, és felfogom, úgyhogy teljes ismeretem van, s ha minden titkot tudnék, ha látnám az ismeret egész területét; és ha teljes hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, és helyezhetnék át, szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok, mert semmit sem érek.

1 Kor. 13,3 És ha egész vagyonomat mind szétosztom is a nélkülözők közt, a szegények táplálására. És ha testemet* a teljes lényemet tűzre adom, hogy elégessenek, vagyis tűzhalálra, tűz martalékául szánom égőáldozatul, hogy dicsekedhessem, szeretet pedig nincs énbennem, vagyis: Isten nem él bennem, hiszen Ő a szeretet, semmi hasznom abból, mit sem használ nekem.

*Testemet (szóma) = a személy lényege, ereje, teljes lénye

Kor. 13,4 A az Isten szerinti szeretet hosszútűrő, nagyon türelmes, szó szerint: haragos indulatot megfékez. Kegyes, azaz jóságos, kedves, szeretetre méltó. A szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng, nem lép fel vetélytársként. A szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát*

*Sőt a szeretet megmenti azt, akit szeret: „A gyűlölet szerez versengést, viszályt, veszekedést. Minden vétket, hűtlenséget, hibát pedig elfedez, eltakar, fátyolt borít rá, vagyis nem enged látni, láthatatlanná tesz” (Péld. 10,12)

Péter apostolon keresztül hangzik a kijelentés. Még fontosabb és hathatósabb az Isten szerinti szeretet: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti buzgó szeretetre, és az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek; mert a az Isten szerinti szeretet sok vétket, tévedést, hibát elfedez, befed, eltakar, fátyolt borít, láthatatlanná tesz” (1 Pét. 4,8).

1 Kor. 13,5 Nem cselekszik éktelenül, nem illetlen, nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem keresi a maga hasznát, a maga érdekeit, javát. Nem gerjed, nem lobban haragra, nem bőszül fel, nem válik ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a gonoszt, a rosszat, a sérelmet. Nem gondol rosszra*

*És a Szent Szellem újra-és újra figyelmezteti a szenteket: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5).

„Elszenvedvén viseljétek el egymást, megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus, - az Úr - is megbocsátott néktek, akképpen tegyetek ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol. 3,13-14).

1 Kor. 13,6 Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az igazsággal. Örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli.

1 Kor. 13,7 Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, és szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent hiszen, mindig bizakodik. mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos*

*És az apostol megerősíti a kijelentést: „Tartozunk, és kötelességünk, - ami egyben szükségszerűség is - pedig mi az erősek, akik képesek vagyunk rá, akiknek van erőnk erre, hogy az erőtlenek, - akik képtelenek megtenni, mert gyengék, ezért nem is lehetséges nekik - erőtlenségeit, a gyöngeség megnyilvánulásait elviseljük, cipeljük, és őket felemeljük, és ne magunknak kedveskedjünk. (Más fordítás: Az a kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát, gyengeségeit elviseljük és ne a magunk javát, kedvét, tetszését keressük, ne a magunk kedvére éljünk)” (Róm. 15,1).

1 Kor. 13,8 A szeretet soha el nem fogy, soha nem szűnik meg, el nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall kudarcot, nem merül ki. De legyenek bár jövendőmondások, azaz prófétálások, eltöröltetnek, véget érnek, hatályukat vesztik; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. A tudomány, a tudás elenyészik, hatálytalanná válik, semmivé lesz.

1 Kor. 13,9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, tudásunk csak töredékes, amit ismerünk csak részlet. Rész szerinti, töredékes a prófétálás, amit prófétálunk:

1 Kor. 13,10 De mikor eljő, amikor elérkezik a teljesség, a tökéletesség, a befejezettség, a végcélba jutás, a rész szerint valók eltöröltetnek. Ami töredékes véget ér, elmúlik, mert a részleges feleslegessé válik*

*És ez a teljesség – a végcélba jutás – mikor, hol és hogyan következik be, arról így beszél Isten Igéje: „És Ő - Krisztus - adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra. Hogy többé ne legyünk gyermekek, azaz kiskorúak, kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az embereknek álnoksága által, az emberek tévútra csábító ravaszságától. Hanem az igazságot követvén, és az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől fogva Őhozzá. Növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,11-15).

1 Kor. 13,11 Mikor gyermek, vagyis kiskorú, éretlen, tapasztalatlan voltam, úgy szóltam, úgy beszéltem, mint gyermek. Úgy gondolkodtam, és éreztem, mint gyermek. Olyan törekvéseim voltak, és úgy járt az eszem, és úgy okoskodtam, mint kiskorú. Úgy értettem, és úgy ítéltem, számítottam, vélekedtem, mint a gyermek. De minekutána férfiúvá lettem, amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat, a gyermek szokásait, és abbahagytam azokat a dolgokat, amik gyermeknek valók; félretettem azt, ami a kiskorúhoz illett*

*És amíg el nem érjük a felnőttkort, addig: „… Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, azaz a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra” (Eféz. 4,11.13).

„És így megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig” (Eféz. 3,19).

Tehát: „Atyámfiai, testvéreim, ne legyetek gyermekek értelemben, és a gondolkozásban; hanem a gonoszságban, a rosszban legyetek gyermekek, azaz kiskorúak, értelemben, és a gondolkozásban pedig érettek legyetek” (1 Kor. 14,20).

És hogy ez bekövetkezhessen: „Mint most született, mint újszülött csecsemők, a tiszta, hamisítatlan szellemi tej után vágyakozzatok, azt kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre” (1 Pét. 2,2).

És: „Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság, és gonoszság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, vagyis újuljatok meg szellemetekben és elmétekben. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten tetszése szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24)

1 Kor. 13,12 Mert ma még ugyanis tükör által homályosan látunk. Akkor pedig színről-színre. Most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. [Más fordítás: Mert ma még tükörből nézünk mindent, és tükörből látunk… és a kép rejtélyes, nem tiszta, vagy nem fejthető meg jól, mert tükörből kapunk sejtelmes, rejtélyes, talányos, megfejtésre váró képet, és a kép homályos marad. Attól fogva színről-színre, 

- azaz szemközt, úgy ahogy a két személy vagy a személy és a látnivaló egymással szemben áll - fogunk látni. Most még csak töredékes a tudásom; most még csak részt és töredékesen ismerek, akkor pedig úgy ismerek, és megértek, ahogy én is ismert vagyok, ahogy énrám ismert az Isten*

*Ez pedig azért van: „Mert hitben járunk, nem látásban” (2 Kor. 5,7).

De már: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van, vagyis olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (1 Ján. 3,2).

Mózesról pedig így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Szemtől szembe beszélek ővele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem világosan. Nem rejtélyesen, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja, és az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek, és miért nem féltetek, hát szólani az én szolgám, Mózes ellen?” (4 Móz. 12,8).

Azokról, akik Krisztusban újjá születtek ezt mondja a Szent Szellem: „Mi pedig miközben az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal, mint egy tükörben szemlélve tükrözzük vissza, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, és ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől” (2 Kor. 3,18). 

Ha: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol. 3,10).  

Mert: „Amilyen ama földi, vagyis a földből való, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, azaz a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen viseltük a földinek ábrázatját, viselni fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,48-49).

Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mát. 5,8).

 „És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).

De a feltételről is beszél az Úr: „Az igének pedig megtartói, és cselekvői legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván, és becsapván magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének és nem megtartója, és nem cselekvője, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte ugyan magát és elment, és nyomban elfelejtette, hogy milyen volt” (Jak. 1,23-24).

1 Kor. 13,13 Így hát addig megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb az Isten szerinti szeretet*

*És azért a szeretet a legnagyobb, mert az maga  az Isten, s ha Ő lakik a mi bensőnkben, akkor lehet elváró reménységgel élni: „A reménység pedig nem szégyenít, nem csal meg, nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, az Istennek természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk” (Róm. 5,5)

Nem kell félned!

Nem félek!

Az Úr ígérete.

„...hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15). És az ígéret azoknak szól: „… akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” 

(1 Kor 1,2)

László Boda

Ünnepeljük Jézust