1Korinrtusi levél 10. fejezet: AZ ÓSZÖVETSÉG, mint előkép (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 10,1 Nem akarom, és nem szeretném pedig, hogy ne tudjátok, ha elkerülné figyelmeteket atyámfiai, testvérek, és nem akarlak titeket tudatlanságban hagyni a felől, hogy a mi ősatyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren keltek át*

*Az apostol példaként állítja a Krisztusban hívők elé az Úr vezetését, csodáit, kegyelmét, szeretetét, védelmét, szabadítását: „Az Úr pedig megy vala előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől” (2 Móz. 13,21-22)

„Elindula azért az Istennek Angyala, aki jár vala az Izráel tábora előtt, és méne mögéjük; a felhőoszlop is elindula előlük, s mögéjük álla. Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka. És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezük és balkezük felől” (2Móz. 14,19-22)

És: „És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Egyiptombeliek kezéből, és hatalmából; és látá Izráel a megholt Egyiptombelieket a tenger partján” (2Móz. 14,30)

De - mondja Mózes: „Ennek ellenére sem hittetek Istenetekben, az Úrban, Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az utat, amelyen járjatok, és felhőben nappal” (5Móz. 1,32-33)

Nehémiás így emlékezteti az Urat - Aki „tegnap, ma és örökké ugyanaz”: „És a tengert kétfelé választád őelőttük és szárazon menének,  és szárazon vonultak át a tenger közepén; üldözőiket pedig mélységbe borítád. úgy dobtad az örvénybe, mint követ a hatalmas vizekbe. És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek” (Neh. 9,11-12)

Dávid is erről énekel: „Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, felhőt terített rájuk oltalmul, és tüzet, hogy világítson éjjel” (Zsolt. 105,39)

Az apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mi tette lehetővé ezt a hatalmas csodát, figyelmeztetve a Krisztus népét: „Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, amit megpróbálván az egyiptomiak, elmerültek” (Zsid. 11,29)

Dávid örvendező hívása: „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait, az Isten tetteit; csodálatosak, és félelmetesek az Ő cselekedetei, az Ő dolgai az emberek fiain, és az emberek fiai között. A tengert szárazzá, - szárazfölddé változtatta, a folyamon gyalog, és száraz lábbal mentek - keltek - át: ott örvendeztünk Őbenne, és ezért örüljünk neki” (Zsolt. 66,5-6)

„Kihozta onnan - azok közül - Izráelt, mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete. Hatalmas, erős kézzel és kifeszített, kinyújtott karral. Mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete. Kettéhasította, azaz kétfelé választotta a Vörös-tengert, mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete, és átvitte, átvezette rajta Izráelt, annak közepén. mert örökkévaló az ő kegyelme, mert örökké tart szeretete” (Zsolt. 136,11-14)

De Izráel fiai:„Nem őrizték, nem tartották meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében, és nem akarták követni tanítását. Sőt elfelejtkeztek az Ő nagy tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott, amelyeket látniuk engedett nékik. Apáik, azaz őseik előtt csodát művelt Égyiptom földjén, a Coán mezején. Kettéválasztotta, kettévágta a tengert s átvitte, átvezette őket; és felállította a vizeket fal gyanánt, és a víztömeget gátként állította meg. Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át, tűznek világosságában tűz fényével” (Zsolt. 78,10-14)

De amikor megtámadta a sátán, és csapás érte őket: „Megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, aki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? Hol van, aki belé adá, belé öntötte az ő szentséges Szellemét? Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját? Hol van, aki dicső karjával megragadta Mózes jobb kezét, aki a vizeket ketté választá, kettéhasította előttük, hogy magának örök nevet szerezzen? Ki járatá őket mélységekben, aki átvezette őket a mély tengeren, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak! Mint a barmot, amely völgybe száll alá, mint mikor a jószág pihenni tér a völgybe. Nyugodalomba vitte, és úgy pihentette meg őket az Úr Szelleme: így vezérletted, így terelgetted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz! Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed, féltő szereteted és hatalmad? Szívednek dobogása, és megindulása, és irgalmad megtartóztatják magukat én tőlem? Miért marad távol tőlem? Hiszen Te vagy a mi Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud, és nem ismer bennünket, és Izráel nem törődik velünk. Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. Ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! Miért engeded, hogy a szívünk kemény legyen, hogy ne féljünk tégedet? Fordulj szolgáidhoz, örökséged nemzetségeiért!” (Ézs. 63,11-17)

 Így prédikál István vértanú is - mint az Úr Jézus előképéről - Mózesről: „Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? - ezt küldte el az Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban. Ez hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek, a ti atyátokfiai, a ti testvéreitek közül, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek” (Csel. 7.35-36).

1 Kor. 10,2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg, vagyis Mózesbe meritkeztek be a felhőbe és a tengerbe, azaz a felhő és a tenger által.

1 Kor. 10,3 És mindnyájan egy szellemi eledelt ettek*

*A pusztai vándorlás alatt az Úr mannát adott Izráel fiainak enni: „Mikor pedig a harmatszállás megszünék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! Mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kánaán földének határához jutának” (2 Móz. 16,14-15.35)

De a manna csak előképe volt az igazi mennyei kenyérnek, ahogyan ezt az Úr Jézus kijelenti: „Én vagyok az életnek kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle, és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én hústestem, amelyet én adok a világ életéért” (Ján. 6,48-51)

„… Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,32-35)

És a feltámadott Úr a feltételt is kijelenti: „Térj meg tehát… Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja” (Jel. 2,16-17).

1 Kor. 10,4 És mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követi vala őket, és velük ment. E kőszikla pedig a Krisztus volt*

*Hogy ki volt a kőszikla, és ki ellen lázongtak Izráel fiai, arról így beszél Isten Igéje: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr azaz Jahve rendeléséhez képest, az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize. Verseng, és perbe szállt vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek, miért szálltok perbe én velem? Miért kísértitek az Urat, azaz Jahvét? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre, és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? Mózes pedig az Úrhoz kiálta segítségért mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat, azaz botodat is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára, és ott állok előtted a sziklán, a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő ki abból, és víz fakad belőle, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, Izráel fiainak perlekedése miatt, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen? (2 Móz. 17,1-7)

És megismétli az Úr a kijelentést: „És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott. De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlnek azért Mózes és Áron ellen. És feddőzék, vagyis perelni kezdett a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, bárcsak elpusztultunk volna mikor megholtak mikor elpusztultak a mi atyánkfiai, a mi testvéreink az Úr színe előtt! És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink, a mi állataink? És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok, és vezettetek minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen! Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet, azaz a kijelentés sátorának nyílása, vagyis bejárata elé, és arcukra borulának; és megjelenék nékik, az Úrnak dicsősége. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Vedd ezt a vesszőt, azaz a botodat, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, a te testvéred, és szóljatok, és parancsoljátok meg ím e kősziklának, az ő szemeik előtt, az ő szemeik láttára, hogy adjon vizet. És fakassz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak, az ő állataiknak. Vevé azért Mózes azt a vesszőt, vagyis a botját az Úrnak színe elől amint parancsolta vala néki. És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet? És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével, az ő botjával két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai, az ő állatai. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, és nem hittetek bennem, hogy megdicsőítettetek volna, és nem tartottatok szentnek engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek, nem vezethetitek be e községet, e gyülekezetet a földre, amelyet adtam nékik. Ezek a versengésnek vizei, amelyekért feddőztek, és ahol perbe szálltak Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennük, és ő megmutatta nekik, hogy szent” (4 Móz. 20,1-13)

Dávid is prófétál erről az eseményről: „Sziklákat hasított meg, sziklákat hasított ketté a pusztában, és inniuk adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett, és zúdított: Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest, és lázongtak a Felséges ellen a pusztában” (Zsolt. 78,15-17)

 „Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, víz tört elő, folyóként futott a sivatagon, és patakban folyt a pusztán végig. Mert megemlékezett az ő szentséges ígéretéről, amelyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának” (Zsolt. 105,41-42).

1 Kor. 10,5 De azoknak többségét nem kedvelé, nem lelte örömét bennük az Isten, mert elhullának, és odavesztek, elpusztultak. Holttesteik szőnyegként terültek el a pusztában*

*Az Úr figyelmeztet arra, hogy mi a következménye a hitetlen szívnek és beszédnek: „Mondd meg nékik: Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, … mert zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,28-29)

Az apostolok így figyelmeztetik Krisztus népét: „Mindezek pedig példaképen estek rajtuk, és történt velük; megírattak pedig a mi tanulságunkra figyelmeztetésül, akikhez az időknek vége elérkezett, akik az utolsó időkben élünk” (1 Kor. 10,11)

„Eszetekbe juttatom, mert emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már ismertétek, tisztában voltatok vele. Tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből, azaz ptah szellemének házából, vagyis evilágból kiszabadította, és kimentette, viszontag azokat, akik nem hittek, hagyta, hogy tulajdonából elkerüljenek” (Júd. 1,5)

„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. Mert amikor ezt mondja az Írás: Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor. Azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a holtteste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt” (Zsid. 3,12-19).

1 Kor. 10,6 Ezek pedig intő példáink* és előképként, tanításként történtek velük, és lettek számunkra, hogy mi ne kívánjunk** gonosz, rossz, értéktelen, káros, ártalmas dolgokat, amiképpen azok kívántak. Hogy mi ne legyünk káros kívánságok rabjai***

*Példáink (tüposz): minta, példa, előkép, tanítás.

**Kíván (epithümétész): sóvárogva vágyódik (epekedik) valami után.

***Így figyelmeztet az Úr a kívánság okára: „De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül” (4 Móz. 11,4-6)

Erről énekel Dávid is: „Megdorgálta a Vörös-tengert, rákiáltott, és az kiszáradt. Átvezette őket a mély vízen, akár a pusztában, mint egy síkon. Megszabadította őket gyűlölőik kezéből, megváltotta, kimentette az ellenség kezéből. Üldözőiket, szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg közülük. Akkor hittek beszédeinek, és hittek ígéreteiben, és dicséretet énekeltek. De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében, nem várták az ő tanácsát. Sóvárgás fogta el, epekedés epeszté őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14).

1 Kor. 10,7 Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani*  zenélni; táncolni, szórakozni, enyelegni, tréfálkozni**

*Játszani [(paidzó): játszadozni; szórakozni; zenélni; táncolni; kultikus táncot lejteni a szerelem papnőivel; enyelegni, szerelmi játékot folytatni; tréfálkozni, gyerekeskedni.

**Izráel pedig így cselekedett: „Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR – Jahve ünnepe lesz. Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani” (2 Móz. 32,1-6)

Pedig az Úr figyelmezteti a mindenkori népét, „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megkeresem, az atyák vétkét, azaz céltévesztését a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem megvetnek, és gyűlölnek ()” (2 Móz. 20,3-5)

Hiszen a bálványok imádása a gonosz szellemek imádását jelenti, és ők azok a „generációs átkok”, betegségek, nyomúságok stb…, amelyek apáról fiúra szállnak. Hiszen: „… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon…” (1 Kor. 8,4)

Hanem a bálvány mögött gonosz  szellemek vannak :„A többi emberek pedig…nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak’ (Jel. 9,20).

1 Kor. 10,8 Se pedig ne paráználkodjunk* vagyis ne legyünk, mint azok közül paráználkodtak, vagyis hitehagyottak, és hűtlenek lettek némelyek, és elestek elhullottak, elpusztultak, meghaltak egyetlen napon huszonhárom ezren**

*Paráználkodik (porneuó): törvénytelen nemi kapcsolatot folytat. Itt képletesen: eltávolodik attól a szellemi egységtől, amit a házasság szimbolizál; hitehagyást, hűtlenséget követ el.

**Ez pedig így történt: „Amikor Izráel Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Moáb leányaival, mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak az istenei előtt, és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen, és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el a nép minden főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az ÚR előtt, hogy elforduljon az ÚR fölgerjedt haragja Izráeltől. Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, akik odaszegődtek Baal-Peórhoz. És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő atyjafiai, az ő testvérei felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet, azaz a kijelentés sátorának nyílásánál, a kijelentés sátorának bejárata előtt. És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe. És beméne az izráelita férfi után a sátorba, a sátor belsejébe, és általdöfé - hason szúrta- mindkettőjüket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között. De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezren” (4 Móz. 25,1-9)

Dávid is erről énekel: „Majd hozzácsapódtak a Baal-Peórhoz, és ették a holtak, - azaz a holt bálványoknak szóló - áldozatait. És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult, szakadt reájuk a csapás. Ekkor felállott Fineás és ítélt, vagyis végrehajtotta az ítéletet; és a csapásnak vége lőn, megszűnt. És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira, azaz megigazított, igaznak nyilvánított lett nemzedékről nemzedékre mindörökké” (Zsolt. 106,28-31)

Az Úr pedig ezt mondja: „Mint szőlőfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat, a ti őseiteket; de bementek Baal-Peórhoz és a gyalázatosnak adták magukat, és gyalázatra vetemedtek, és utálatossá váltak. Olyan förtelmessé lettek, mint amit szerettek” (Hós. 9,10).

1 Kor. 10,9 Se a Krisztust ne tegyük próbára, amint közülük kísértették* némelyek, és elveszének, elpusztultak a kígyók miatt**

*Kísértették (peiradzó): tesztel (objektíven), azaz megkísérel, alaposan megvizsgál, próbára tesz valamivel. hogy a lényeg nyilvánvalóvá legyen; megpróbál rávenni valamire.

**Ez pedig így történt: „És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utáljuk. És meghagyta az Úr a népet a mérges- kígyó kezében, és megmardossa a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak mérges- kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada” (4 Móz. 21,5-9)

Az Úr Jézus így jelenti  meg kivégzésének módját: „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján. 3,14-15)

De később Izráel fiai már nem az élő és szabadító Istent imádták, hanem a póznára tűzött érckigyót, mindaddig, amíg Ezékiás nem lett a király: „Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték” (2Kir. 18,4).

1 Kor. 10,10 Se pedig ne zúgolódjatok* miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító keze által. Mert ezért sújtott le rájuk, és veszítette el őket a pusztító angyal.

*Zúgolódik ((go/n/ggüdzó): morog. Félhangosan, fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik.

1 Kor. 10,11 Mindezek pedig példaképpen* előképként estek rajtuk, és történt velük, megírattak pedig a mi tanulságunkra figyelmeztetésül. Azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az időknek, a világkorszakoknak vége elérkezett, akik a végső, utolsó időkben élünk**

*Példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép.

**És az apostol újra és újra figyelmeztet: „Mert amelyek régen, hajdan, előre megírattak, a mi tanulságunkra, a mi tanításunkra, és okulásunkra írattak meg: hogy békességes, és reményteljes tűrés, és állhatatosság, és kitartás által, és az írásoknak vigasztalása, buzdítása, bátorítása által reménységünk legyen.

[Más fordítás: Hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére]” (Róm. 15,4).

1 Kor. 10,12 Azért aki azt hiszi, azt gondolja, és úgy véli, hogy áll, vigyázzon, és ügyeljen, hogy el ne essék.

1 Kor. 10,13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb, vagyis erőtökön felül kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést, a szabadulás lehetőségét, a kivezető utat is el fogja készíteni, és megadja majd, hogy elszenvedhessétek, hogy képesek legyetek elviselni

[Más fordítás: Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket], *

*Azt jelenti ki az Úr, hogy miért hagyja, hogy hamis tanítók, próféták szóljanak az Ő népéhez: „Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet vagy csodát ad tudtodra. És bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, és azt mondta, hogy kövessünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél. Akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére, vagy arra az álomlátóra, mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az ÚR, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és egész lényetekkel szeretitek-e Isteneteket, az Urat” (5 Móz. 13,1-3).

1 Kor. 10,14 Azért kedveseim, szeretteim, szerelmeseim, kerüljétek, és távoztassátok el a bálványimádást. És fussatok, meneküljetek a bálványok tiszteletétől*

*Az Úr parancsa: „Ne legyen más istened rajtam kívül” (2Móz. 20,3)

Hiszen a bálványok imádása a gonosz szellemek imádását jelenti, hiszen: „… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon…” (1 Kor. 8,4)

Hanem a bálvány mögött gonosz  szellemek vannak :„A többi emberek pedig…nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak” (Jel. 9,20)

Ezért az apostoli gyűlés a pogányokból lett keresztények felé így rendelkezik: „hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől” (Csel. 15,20)

János apostol is erre inti Krisztus népét: „Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól” (1 Ján. 5,21)

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyernek azok a tisztátalanságok, amikbe ezek a gonosz szellemek beleviszik az embereket: „Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban” (1 Pét. 4,3).

1 Kor. 10,15 Mint okosokhoz szólok, és úgy szólok hozzátok, mint bölcsekhez. Úgy beszélek veletek, mint akikről tudom, hogy eszeteket használjátok. Ítéljétek meg ti, amit mondok.

1 Kor. 10,16 A hálaadásnak pohara, kelyhe, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, amelyet megtörünk nem a Krisztus testével, azaz (szóma): személyével való közösségünk-e?

1 Kor. 10,17 Mert egy a kenyér, és egyetlen test, azaz (szóma): személy vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk*

*Hiszen: „Ti pedig a Krisztus teste, azaz (szóma): személye vagytok, és tagjai rész szerint, vagyis egyenként egy-egy funkciót végző tagja vagytok” (1 Kor. 12,27)

 „Mert miképpen egy testben sok tagunk van, vagyis ahogyan az ember személyének többféle szerepe, helyzete, működése, minden tagjának pedig nem ugyanazon cselekedete, tennivalója, feladata, működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan egy test, azaz egy (szóma): személy vagyunk, egy (szómát): személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai, vagyis egy-egy funkciót végző része vagyunk” (Róm. 12,4-5)

Mert Ő a feje az Egyháznak: „amely az Ő teste, azaz az Ő (szóma): személye, teljessége Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel. Aki mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,23)

 Ez éppen úgy van, mint: „ahogyan a test vagyis a (szóma): a személy egy és sok tagja, vagyis sok funkciót végző része van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind  egy test, azonképpen a Krisztus is.

[Más fordítás: Mert úgy van a Krisztussal is, mint a testtel, amely egy, azonban tagja sok van: a test valamennyi tagja, valamennyi funkciót végző része noha sok, mégis egy testet egy személyt alkot]. Hiszen egy Szellem által, vagyis egy Szellembe mi is mindnyájan egy testté, azaz egy seméllyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból” (1 Kor. 12,12-14).

1 Kor. 10,18 Tekintsétek meg, és nézzétek csak a hústest szerint való Izraelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-e közösségben az oltárral? Akik az áldozatok húsából esznek, nemde az oltár részesei?

1 Kor. 10,19 Mit mondok tehát? Mit akarok ezzel mondani? Hogy a bálvány, vagyis a bálványkép valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit?*

*Dávid megvallása: „Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96,5)

Az apostol megvallása: „tehát… tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van, és akiből ered, származik a mindenség, mi is Őbenne. S akiért, és aki végett mi is vagyunk. És egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, vagyis akin keresztül támadott a mindenség, és mi magunk is rajta keresztül Őáltala” (1 Kor. 8,4-6).

1 Kor. 10,20 Sőt, hogy amit a pogányok, azaz a nemzetek áldoznak, ördögöknek, azaz démonoknak áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel, azaz a démonokkal legyetek közösségben.

 [Más fordítás: Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek a gonosz szellemekkel, hogy a démonok társai legyetek]*

*Hiszen Isten parancsa így hangzott népéhez: „Ne áldozzák többé véres áldozataikat az ördögöknek, a haszontalan, bálványoknak, akikkel ők paráználkodnak. Örökkévaló rendtartás legyen ez nékik nemzetségről nemzetségre” (3 Móz. 17,7)

De Isten népe nem hallgatott az Úrra: „És meghízott Jesurun, és rugódozott, és kirúgott a hámból. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá, elvetette Istent, teremtőjét, alkotóját, és megveté, elhagyta az ő üdvösségének kőszikláját. Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották. Ördögöknek, azaz gonosz, tisztátalan szellemeknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek; újaknak, akik csak most támadtak, akik nemrég jöttek, akiket nem rettegtek, és nem féltek a ti atyáitok. A Kősziklát, aki szült, aki nemzett téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, aki nemzett, és világra hozott téged” (5 Móz. 32,15-18)

„Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájuk, amelyek csapdába ejtették őket. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, azaz a démonoknak.  Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták, és fertőztették meg az országot, és a földet öldökléssel. És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, paráznákká tetteikben, és beszennyezték magukat” (Zsolt. 106,35-39)

A csapások nem indították az embereket megtérésre, sőt a démonok megakadályozták, hogy Istenhez térjenek: „A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták a bálványokat, vagyis az ördögöket, azaz a démonokat. Amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem” (Jel. 9,20-21).

1 Kor. 10,21 Nem ihatjátok az Úr poharát, vagyis kelyhét is, és az ördögök, azaz a démonok poharát, vagyis kelyhét is. Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök, azaz a démonok asztalának részesei*

*Mert: „… mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?...” (2 Kor. 6,15)

Hiszen: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti…” (Mát. 6,24) 

„Azért aki méltatlanul, illetéktelenül, érdemtelenül eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vagyis kelyhét, az valaminek áldozatául esett, és így vádolhatóvá lesz az Úr személye és vére ellenére” (1 Kor. 11,27).

1 Kor. 10,22 Vagy haragra, vagy talán féltékenységre ingereljük* az Urat? Avagy erősebbek vagyunk-e nálánál?**

*Így szól az Úr az Ő népéről: „Azzal ingereltek ők, ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21).

**Jób megvallása: „Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős…” (Jób. 9,19)

„Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!” (5Móz. 4,24)

És az apostol megvallása, Isten nem változott: „Mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid. 12,29).

1 Kor. 10,23 Minden szabad, minden megengedett nékem, de nem minden használ; minden szabad, minden megengedett nékem, de nem minden épít. nem minden szolgál javunkra, épülésünkre*

*És a kijelentés így folytatódik: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá, csakhogy ne váljak semminek a rabjává” (1 Kor. 6,12).

1 Kor. 10,24 Senki ne keresse, ami az övé, senki ne keresse a maga javát, a maga érdekét, előnyét, hanem mindenki csak azt, ami a másé, azaz a másik javát*

*És megismétli az apostol a figyelmeztetést: „és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil. 2,4-5)

Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának a közel levő embernek, szomszédnak kedveskedjék, legyen szolgálatára, törekedjen szeretetre méltónak lenni annak javára, épülésére, megerősítésére.

 [Más fordítás: Közülünk mindenki felebarátjának, embertársának, szomszédjának tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2)

„mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33)

„Azért tehát törekedjünk azokra a dolgokra, és igyekezzünk elérni azt, amik a békességre, - vagyis arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában, - és az egymás épülésére valók, és megerősítésére szolgálnak” (Róm. 14,19).

1 Kor. 10,25 Mindent, amit a mészárszékben, vagy a húspiacon, a húscsarnokban árulnak, és ott vásároltok, megehettek anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. Semmit sem tudakozódván, és ne kérdezgessetek semmit a lelkiismeret miatt*

*Azért ne: „Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal” (1 Tim. 4,4)

„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi, vagyis egyetlen dolog sem tisztátalan, vagy közönséges, beszennyezett, bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz” (Róm. 14,14)

Ugyanis: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett, és szennyes azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15).

1 Kor. 10,26 Mert az Úré a föld és annak teljessége minden gazdagsága, és minden, ami azt betölti*

*Dávid éneke: „Az Úré a föld s annak teljessége, és ami azt betölti; a föld kereksége s annak lakosai” (Zsolt. 24,1)

Az Úr kijelentése: „Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene, és ami betölti” (Zsolt. 50,12)

És Dávid válasza: „Tieid az egek, a föld is a Tied: e világot minden benne valóval te fundáltad, Te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti” (Zsolt. 89,12).

1 Kor. 10,27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül, és el akartok menni, mindent amit elétek hoznak, amit elétek raknak, megehettek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. Ne kérdezgessetek semmit, ne kutatgassatok lelkiismereti okokból.

1 Kor. 10,28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, vagyis ez bálványoknak szentelt áldozat, ne egyétek meg, ne egyetek belőle; azért, aki megjelentette, vagyis a figyelmeztető miatt. A miatt, aki szóvá tette, és a lelkiismeretért. Mert az Úré a föld és annak teljessége, gazdagsága*

*És azért ne egyétek, mert: „… nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik” (1Kor. 8,7)..

1 Kor. 10,29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét, a figyelmeztetőét. Mert miért ítélje el az én szabadságomat a más lelkiismerete?

[Más fordítás: Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete]*

*Hát: „Ne rágalmaztassák azért a ti javatokat. [Más fordítás: Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat, és ne hagyjátok, hogy a jóról, amit tesztek, szitkozódva, becsmérelve, gonoszul beszéljenek, úgy hogy az ártson nektek]” (Róm. 14,16).

1 Kor. 10,30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, hálaadással eszem az ételből, miért káromoltatom? Miért hozzon rossz hírbe, vagy miért szidjon, becsméreljen valaki azért, amiért én hálákat adok?*

*Mert én: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan vagy beszennyezett, közönséges, bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz” (Róm. 14,14)

„Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal” (1 Tim. 4,4).

1 Kor. 10,31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek*

*És így folytatódik a kijelentés:  „És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17).

1 Kor. 10,32 Meg ne botránkoztassátok* vagyis ne teremtsetek alkalmat az esésre, a botlásra, és el ne tántorítsátok, se a zsidókat, se a görögöket, azaz a pogányokat,  a nemzetbelieket, se az Isten gyülekezetét,azaz a kihívottak közösségét, eklézsiáját. Megütközésre ne adjatok okot**

*Botránkoztassátok (aproszkoposz): eltántorít; alkalmat teremt az esésre, botlásra.

**Az Úr Jézus kijelentése, mert: „Aki pedig megbotránkoztat, alkalmat teremt az esésre, botlásra, aki eltántorít egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék” (Mát. 18,6)

„Annakokáért egymást, vagyis egyik a másikat többé ne ítélgessük, hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek, és ne okozzatok megütközést vagy megbotránkozást. azaz elbotlást, fennakadást, megtorpanást, hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét, botláskövet - vagy olyasmit, ami elgáncsolja - a testvér elé nem fogtok vetni” (Róm. 14,13)

Ahogyan mi: „Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék” (2 Kor. 6,3).

1 Kor. 10,33 Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, és kedveskedem, nem keresvén a magam hasznát, - nem azt keresem ami nekem hasznos - hanem a sokaságét, ami másoknak van javára, hogy megtartassanak. azaz üdvözüljenek*

*Hát: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5)

„Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának, a közel levő embernek, szomszédnak kedveskedjék, legyen szolgálatára, és törekedjen szeretetre méltónak lenni, annak javára, épülésére, megerősítésére

[Más fordítás: Közülünk mindenki felebarátjának, embertársának, szomszédjának tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2)

Ige: A szellemi fegyverekről.

Minden esetben hordozzátok a hitnek hatalmas pajzsát, amellyel ama veszélyes ellenségnek minden tüzes nyilát megolthatjátok.

Az üdvösség sisakját is hordozzátok, és ragadjátok meg a hatalom támadó fegyverét, amely az Isten kijelentése. (Ef. 6,14-17).

És hogy ezekbe a fegyverekbe akkor öltöztetünk be, amikor megtérünk az Úr Jézushoz, és Ő megszabadít evilág rabszolgaságából.

Ezt egy előképben így mutatja be a Szent Szellem: „… és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről” (2 Móz. 13,18) 

(Zsolt. 34,8.23).

„Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza. Az Úr kimenti, megszabadítja, megőrzi az ő szolgái, a hűségeseknek életét, és senki nem esik ítélet alá, és nem pusztul el, aki Őbenne bízik, aki Hozzá menekül, oltalmat / menedéket keresve”

KRISZTUSBAN

Szabad vagyok, mert Krisztus megszabadított engem minden gonosztól; az én erős ellenségemtől a sátántól; az én gyűlölőimtől; minden nyomorúságomból; a haláltól; a könnyhullatástól; lábamat az eleséstől; vagyis a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő csodálatos országába. (1 Móz. 48,16;  Zsolt. 18,18; 54,9; 116,8; Kol. 1,13)

Mikor

„Megkerestem az Urat - Jézust - meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. Akik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul. 

(Zsolt. 34,5-6)

László Boda

 

László Boda

 

Örvendezek, énekelek.

1Korintusi levél 9. fejezet: APOSTOLSÁGOM PECSÉTJE TI VAGYTOK AZ ÚRBAN (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 9,1 Nem vagyok-e apostol^* Nem vagyok-e szabad? Nem láttam-e Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-é ti az Úrban^**

*Apostol (aposztolosz): kiküldött, akit felruháztak hatalommal feladata elvégzésére. Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik.

**Az apostol megvallása elhívásáról: „Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola…” (1 Kor. 1,1)

És annak jeleiről, amely a minden korban élő apostolok felismerését teszi lehetővé a hívők számára: „Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12).

Hiszen a feltámadott Úr: „… megjelent Kéfásnak, vagyis / Péternek /, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak, vagyis el is aludtak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, egy idétlennek, elvetéltnek, megjelent nekem is” (1 Kor. 15,5-8)

Egyik alkalomról így tesz bizonyságot az apostol: „Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe visszatértem és imádkozám a templomban, elragadtatám, azaz révületbe, önkívületbe estem, és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet” (Csel. 22.17-18).

1 Kor. 9,2 Ha egyebeknek, ha másoknak nem vagyok apostola, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak, az én küldetésemnek pecsétje^* ti vagytok az Úrban^**

*Pecsét (szphragisz): hitelesítés, megerősítés, ami bizonyítja hitelességét, vagy eredetiségét, vagy biztosítja a bántatlanságot, sérthetetlenséget.

**Mert: „… ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által” (1 Kor. 4,15)

Ezért: „A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe, amelyet ismer és olvas minden ember; Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira” (2Kor. 3,2-3)

Hiszen én: „Mert nem merek szólni, beszélni, prédikálni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek megtéréséért, megnyerésére, és engedelmességére, szóval, azaz (logosszal) igével, és tettel.

(Más fordítás: Olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna, szóval és tettel).

Jelek, és csodák, vagyis rendkívüli jelenségek ereje, és hatalma által, az Isten Szellemének ereje által. Úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig szétszórtam, és betöltöttem a Krisztus evangéliumát.

(Más fordítás: Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével)” (Róm. 15,18-19).

1 Kor. 9,3 Ez az én védelmem azok ellenében, akik vádolnak engem.

[Más fordítás: Ez az én védekező válaszom azoknak, akik ítélkeznek fölöttem. Ezzel igazolom magam azok előtt, akik engem bírálgatnak, vizsgálgatnak, vallatnak, kérdőre, és felelősségre vonnak]

1 Kor. 9,4 Nincsen-e arra jogunk, és szabadságunk hogy együnk és igyunk?^*

*Hiszen az Úr Jézus parancsa a tanítványainak: „Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek” (Luk. 10,8).

1 Kor. 9,5 Nincsen-e arra jogunk, szabadságunk és felhatalmazásunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás^*

*Az Ige bizonyságtétele szerint Péter a felesége édesanyjával lakott együtt: „Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas. Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki” (Mát. 8,14-15)

 A felesége neve az Ige szerint Mária. Péter kiszabadul a börtönből: „És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala” (Csel. 12,12)

Márkkal – aki az ő fia – a későbbiekben együtt szolgál: „Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam” (1 Pét. 5,13).

1 Kor. 9,6 Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-e jogunk, szabadságunk, felhatalmazásunk, hogy ne dolgozzunk?

[Más fordítás: Nincs-e jogunk mentesülni a kétkezi munkától? Attól, hogy ne végezzünk világi munkát]^*

*Az apostol szolgálatra való kiküldéséről így tesz bizonyságot Isten Igéje: Az antiókiai vének: „Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szent Szellem: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. Ők tehát a Szent Szellemtől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba. Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs” (Csel. 13,2-5)

Barnabásról szóló bizonyságtétel: „József, … akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita” (Csel. 4,36).

És velük ment János, akit Márknak is neveztek (Csel. 12,12)

 „…Márk, a Barnabás unokatestvére…” (Kol. 4,10)

„Aztán Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfiliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe” (Csel. 13,13)

„Pál …úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba” (Csel. 15,38-39).

1 Kor. 9,7 Kicsoda ki szállt táborba, és kicsoda katonáskodik, vitézkedik bármikor is a maga zsoldján, a saját költségén? Kicsoda plántál, és ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem iszik a nyájnak tejéből?^*

*Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először részesülnie” (2 Tim. 2,6)

 Ezért: Aki pedig az igére (logoszra): a teremtő szóra taníttatik, közölje minden javát tanítójával.

(Más fordítások: Akit pedig az Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, és az minden javából részesítse tanítóját; engedjen részt tanítójának minden javából) /Gal. 6,6/

„Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).

1 Kor. 9,8 Vajon emberi módon emberi megfontolásból, és okoskodással beszélem-e ezeket? Vagy nem ezeket mondja-é, nem így nyilatkozik-e a törvény is?

1 Kor. 9,9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára. Avagy talán az ökrökre van-e az Istennek gondja? Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten?^*

*Mert: „azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára, a maga bérére” (1 Tim. 5,18 .

 És ismét: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).

Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot, vagy pálcát: mert méltó a munkás a kenyerére, a táplálékára” (Mt. 10,9-10)

És: „Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára, az ő bérére…” (Luk. 10,7).

Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, megelégedik eledellel, de aki hiábavalóságokat hajszol, és követ, az esztelen, és bolond” (Péld. 12,10)

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja, és műveli az ő földjét, megelégedik étellel, és annak elég kenyér jut; aki pedig hiábavalóságok után futkos, és hiábavalóságokat hajhász, megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).

1 Kor. 9,10 Avagy nem érettünk mondja-é inkább? Mert mi érettünk íratott meg, hogy aki szánt, vagyis a szántóvetőnek elváró reménység alatt kell szántania, és aki csépel, abban az elváró reménységben teszi, hogy részesül a termésben.

1 Kor. 9,11 Ha mi néktek a szellemieket, a szellemi javakat vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti hústesti, azaz anyagi, földi javaitokat aratjuk?

[Más fordítás: Nagy dolog-e, hogy aztán a hús világához tartozókat a hústest számára valókat aratjuk abból, ami a tiétek]? 

1 Kor. 9,12 Ha egyebek ha mások élnek nálatok e joggal, e kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással, mért nem inkább mi? Nekünk nincs több jogunk hozzá? De mi nem éltünk e jogunkkal, e szabadsággal, felhatalmazássa, mi nem használtuk ezt a jogot, hanem mindent eltűrünk, elviselünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk, és gátat ne vessünk a Krisztus Evangéliuma az örömüzenet, a jó hír, a győzelmi hír elé^*

*És az apostol újra-és újra megvallja, hogy: „Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34)

 Csatlakozva Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2)

„Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát” (1 Thess. 2,9)

„Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, Sem ingyen kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,7-9)

„és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk” (1Kor. 4,12)

 „Avagy vétkeztem-e, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, és hiányt szenvedtem, nem voltam terhére senkinek, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. A Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani” (2 Kor. 11,7-10)

„Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket, magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” (2 Kor. 12,14).

1 Kor. 9,13 Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, vagy akik a templomban, a szentélyben szolgálnak a szent helyből vagy a templomból, a szenthelyből származó eledellel élnek, vagyis a szentélyből valókat eszik, és akik az áldozati oltár körül forgolódnak, serénykednek, szolgálnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Hogy az oltárra vitt adományokból részesednek?^*

*Isten a papi szolgálat jutalmáról így rendelkezett: „Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló rendelés szerint. Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány. Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért” „Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád, mustod és olajad első termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt választotta ki Istened, az ÚR, valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon és szolgáljon az ÚR nevével áldva, ő és fiai minden időben” (4 Móz. 18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5)

És az apostol hivatkozik Isten örökkévaló rendelésére: „Mert azt mondja az Írás: „… Méltó a munkás a maga jutalmára, a maga bérére” (1 Tim. 5,18).

1 Kor. 9,14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot, az örömüzenetet, a jó hírt hirdetik, prédikálják az evangéliumból, az örömüzenetből, a jó hírből éljenek^*

*De mi: „nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól. Mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (1 Thess. 2,6-7)

„nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9).

1 Kor. 9,15 De én ezek közül eggyel sem éltem, egyet sem vettem igénybe. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így cselekedjenek ezután, mert jobb, és hasznosabb volna nékem meghalnom, hogysem valaki félremagyarázza, és hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet, vagy valaki üres dicsekvéssel vádoljon.

1 Kor. 9,16 Mert ha az evangéliumot, az örömüzenetet, a jó hírt hirdetem, prédikálom, nem dicsekedhetem, és nem is dicsekvés az nekem, mert szükség, és kötelesség kényszerít engem, mivel kényszer alatt vagyok, kényszer nehezedik rám. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem, nem prédikálom^*

*A damaszkuszi úti találkozásnál az Úr Jézus azt mondta Saulnak, aki később Pál lett: „De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni” (Csel. 26,16)

Az Úr Jézus szava a mindenkori tanítványaihoz. „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt” (Luk. 17,10).

1 Kor. 9,17 Mert ha szabad akaratom szerint jó kedvvel, és önként, vagyis önszántamból, készségesen teszem ezt, jutalmam van, bért kapok. ha pedig akaratom nélkül, nem önszántamból, hanem akaratom ellenére, kényszerűségből, akkor sáfársággal bízattam meg, akkor csak megbízott intéző, tiszttartó vagyok^*

*És én: „Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25).

1 Kor. 9,18 Micsoda tehát az én jutalmam? Mi is a bérem? Az, hogy amikor prédikálom, hirdetem az evangéliumot, ingyenessé, viszonzás nélkülivé teszem a Krisztus evangéliumát. Az, hogy ne éljek vissza a jogaimmal. És anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal, nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó jogomat az evangélium hirdetésénél^*

*Mert az Úr Jézus parancsa így hangzott, és hangzik: „Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok, poklosokat vagyis leprásokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket, azaz démonokat) űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8).

1 Kor. 9,19 Mert én, noha mindenkivel szemben, és mindenkitől szabad, független vagyok, magamat mindenkinek rabszolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem^*

*Aki követi az Úr Jézust, az hallgat a szavára: „… aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mát. 20,27-28)

1 Kor. 9,20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, vagyis a zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy zsidókat nyerjek meg. A törvény uralma alatt élőknek törvény uralma alatt valóvá lettem, vagyis a törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem - noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve, és nem élek a törvény uralma alatt - hogy a törvény alatt valókat, hogy a törvény alatt élőket, vagyis azokat, akik a törvény alárendeltjei megnyerjem, és meggyőzzem^*

*Bízva abban, hogy: „Ha ugyan felingerelhetném, és valamiképpen követésre indíthatnám, versengésre serkenthetném az én atyámfiait, azokat, akik saját hústestem és vérem, és megtarthatnék, azaz üdvösségre vezethetnék közülük némelyeket” (Róm. 11,14).

1 Kor. 9,21 A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, vagyis azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem, mint aki a törvényen kívül áll, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül. Mert nem állok Isten törvényén kívül, hanem Krisztus törvényében való, a Krisztus törvényének vagyok alárendelve. Hogy törvény nélkül valókat, törvény alá nem rendelteket nyerjek meg.

1 Kor. 9,22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, a gyöngék közt gyönge lettem, hogy az erőtleneket, a gyöngéket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak, megmentsek, azaz üdvösségre vezessek egyeseket^*

*És így folytatja az apostol: „… mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak, azaz üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33).

1 Kor. 9,23 Ezt pedig az evangéliumért művelem, és mindent megteszek az örömüzenetért, a jó hírért, hogy részestárs legyek abban. Hogy nekem is részem legyen benne, és hogy az azzal való közösséget élvezhessem^*

*És így folytatja az apostol: „Életnek beszédét tartván elébük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába” (Fil. 2,16).

1 Kor. 9,24 Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, és küzdenek, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el^* a jutalmat, a győzelmi díjat. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek^**

*Nyeri el; (katalambanó): - buzgón (mohón) megfog, vagyis megragad, hatalmába kerít, birtokol stb. (szó szerint vagy átvitt értelemben). felfog, elér (megszerez), megvalósít, megért, (meg) talál, megszerez, hozzájut, észlel (érzékel), elvesz]

**És arra is figyelmeztet az apostol, hogy mit kell ezért tennünk: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, azaz a kínoszlopot, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid. 12,1-2)

Hát: „Senki tőletek a pálmát, a versenydíjat el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével” (Kol. 2,18)

„És ne szabjátok magatokat, és ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok e világhoz, ehhez a világkorszakhoz. Hanem változzatok el, és alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, az értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).

1 Kor. 9,25 Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, aki versenyben vesz részt, ökölharcban küzd^* mindenben, és minden módon, minden képpen, mindig, és állandóan magatűrtető.^** Azok ugyan, hogy romlandó^*** és hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant, és hervadhatatlant^****

*Küzd; (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok leküzdése; - küzd, szó szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol, versenyez), vagy birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). Harcol, buzgón fáradozik, igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt

**Magatűrtető (egkrateuomai): uralkodik magán; megtartóztatja magát; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai megfékezésében); tudja türtőztetni magát.

***Romlandó, hervadó (phthartosz): mulandó.

****Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12)

Ez a harc a hit harca: „Boldog ember az, aki a kísértésben, aki kísértés idején kitart, aki a kísértésben megáll. Mert miután a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult, elnyeri az életnek koronáját, az élet győzelmi koszorúját. Amit az Úr, vagyis Isten ígért az őt szeretőknek. Azoknak, akik teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele” (Jak. 1,12)

Tehát ha az én nevemért szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10)

Mert én: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (Jel. 3,11)

Az apostol is így bátorítja a Krisztus népét: „És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját, vagyis koszorúját” (1 Pét. 5,4)

És: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája dicsőséges, és díszes koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5)

És amit tennünk kell: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, és dolgaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta, aki harcosává avatta. Ha pedig versenyez, és küzd is valaki, nem koronáztatik meg, vagyis nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez, és küzd ” (2 Tim. 2,4-5)

1 Kor. 9,26 Én azért úgy futok, mint aki nem bizonytalanra, nem céltalanul, és nemcsak vaktában. Úgy viaskodom, úgy öklözök, harcolok, vívok, mint aki nem levegőt vagdos. Az ökölvívásban ütéseimet úgy irányítom, mintha nem a levegőt csapkodnám^*

*Csapkodnám. Az itt szereplő görög szó (deró), amelynek jelentései: Bőrrel dolgozik, vagy azzal kapcsolatos tevékenységet végez. Átvitt értelemben: lenyúzza a bőrt valakiről, elpáholja, ütlegeli. Gyötör, megver, megvesszőz, nyúz, megnyúz; ököllel sújt, öklöz (a durva bántalmazás szava).

És így inti a mindenkori hívőket az apostol: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Szellemben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért, és hogy ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok” (Fil. 1,27.30)

És egyen-egyenként: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt” (1 Tim. 6,12)

Hogy amikor a Mester hazahív, megvallhassad: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2 Tim. 4,7).

1 Kor. 9,27 Hanem megsanyargatom^* megzabolázom, állon ütöm, megöklözöm, alávetem testemet, azaz (szómámat): egész lényemet, és szolgává teszem, rabszolgaságba kényszerítem, leigázom, hogy míg másoknak prédikálok, hirdetem az Igét - és hogy amikor másokat versenybe hívok - magam valami módon méltatlanná ne legyek. Magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre, valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát^**

*Megsanyargatom: (h)üpópiadzó): - behúz a szeme alá (mint egy bokszoló, megüti, vagy megbénítja, harcképtelenné teszi az ellenfelet), azaz (átvitt értelemben) ingerel vagy bosszant, idegesít (hogy beleegyezésre bírjon valakit), legyőz (-i saját indulatait). Valami alatt tart, kimerült (-ítő) kegyetlen ütést mér valakire; kínoz; gyötör; zaklat. Szabadabban. „meggyötröm, és igába töröm a testemet (egész lényemet)”

**És: „Mert noha testben élünk, de nem hústest szerint hadakozunk, és vitézkedünk. Mert a mi hadakozásunk, és vitézkedésünk fegyverei nem hústestiek, hanem erősek az Istennek kezében, erősségek, és erődítmények lerontására, és lerombolására; Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2 Kor. 10,3-5)

Ne féljetek!

„Mikor hallotok háborúkról és lázadásokról, meg ne rettenjetek, mert ezeknek meg kell történni előbb, de nem jő mindjárt a vég.

Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. És mindenfelé nagy földrengések lesznek, és éhínségek és járványok, és rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen” (Luk. 21,8-11)

És azért ne féljetek, aki az Úréi vagytok, mert

„… az Úr az ő népénekoltalma…” (Jóel. 3,16)

„Aki az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől” (Jób.5,2)

Kik az Isten fiai?

„Valakik befogadák Őt - az Úr Jézust - hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek.  Akik nem vérből, sem a hústestnek ösztönéből, sem a férfiúnak vágyából, hanem Istenből születtek”

 (Ján. 1,12-13)

(Zsolt. 46,2-4)

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela”

(Péld. 21:23)

 „Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.”

Megvallás.

Úr Jézus!

Én a Te szent igéddel vallom, hogy szívem erős (Zsolt112,7) mert beteljesedett rajtam a Te beszéded, hogy Te azért jöttél, hogy életem - mégpedig bővölködő életem – legyen. (Ján.10,10) és meg van írva, hogy: minden élet a szívből indul ki (Péld.4,23) ezért olyanná tetted  a szívemet, amilyen a Te szíved, amelyről kijelentetted, hogy szelíd és alázatos (Mát.11,29.), hogy egész testemnek élete legyen (Péld.14,30.)

László Boda

 

Jézus benned van az ÉLET.

1Korintusi levél 8. fejezet: el ne gáncsold a testvéredet ! (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

1 Kor. 8,1 A bálványáldozatok, vagyis a bálványnak áldozott állatból a piacon eladott hús felől pedig tudjuk, és biztosak vagyunk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk, vagyis mindnyájan megfelelő ismerettel rendelkezünk^* Azonban a nem kijelentésen alapuló ismeret, tudás felfuvalkodottá, büszkévé, gőgössé tesz^** az Isten szerinti szeretet pedig szellemileg épít, megerősít

*Azért: „Mert a vele (a Krisztussal) való közösségben, vagyis Őbenne, mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben, azaz (logoszban): vagyis Igében, és minden ismeretben, vagyis Istenismeretben, tudományban” (1Kor. 1,5).

**Felfuvalkodottá tesz (phüszioó): - felfúj, azaz büszkévé, gőgössé tesz. Szellemi gőg tölti el „üres léggömb” lesz.

1 Kor. 8,2 Ha pedig valaki azt hiszi, úgy gondolja, és úgy véli, hogy tökéletesen tud, és teljesen ismer valamit, és tetszeleg tudásában, az még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Az még nem értette meg, még nem ismerte fel, hogy hogyan kell neki tudnia, hogy mi a helyes ismeret^*

*Mert: „… ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát” (Gal. 6,3)

És: „Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások” (1 Tim. 6,4)

Tehát: „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen” (1 Kor. 3,18)

 Mert a soha meg nem szűnő ismeret: „A szeretet - Aki - soha el nem fogy: de legyen …bár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, De mikor eljő a teljesség, a nagykorúság, a férfikor, a rész szerint való eltöröltetik, és megszünik, semmissé lesz. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint engem is megismert az Isten” (1 Kor. 13,8-10.12).

1 Kor. 8,3 Aki azonban az Istent szereti, vagyis teljesen átadja, és odaszánja magát, ismeri azt az Isten

[Más fordítás: Azt az Isten már megismerte, a magáénak tudja. Az ilyen ember Istentől megajándékoztatott lett értelemmel, vagyis: ismeretet nyert]^*

*Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek…” (Jer. 1,5)

És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Mert akiket eleve ismert, akiket öröktől fogva tudott, és kiválasztott, felismert, eleve el is rendelte, és a többiektől előre különválasztotta, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek.

[Más fordítás: Hogy azok Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált. Hogy ő legyen az elsőszülött, vagyis a legelőször előhozott, azaz az új emberiség elsőszülöttje, első példánya sok testvér között” (Róm. 8,29).

1 Kor. 8,4 Tehát a bálványáldozati, vagyis a bálványnak áldozott állatból a piacon eladott hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon^* és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy^**

*A bálványokról így szól Isten Igéje: „Ímé, mindnyájan semmik ők, semmit sem érnek tetteik! Szél és hiábavalóság képeik. A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél” (Ésa. 41,29)

Ezért: „Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban szellem. Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésük idején!” (Jer. 10,14-15)

És: „Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott” (Zsolt. 96,5)

Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy miért ártalmas a faragott képek előtti hódolat és a bálványimádás: „Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek, azaz démonoknak áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel, vagyis a démonokkal legyetek közösségben” (1 Kor. 10,19-20).

**Csak egyetlen Isten van Ő: „… a mindenség alkotója… Seregek Ura az ő neve!” (Jer. 10,16)

„Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6)

 Ő az egyetlen Úr: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” (5 Móz. 6,4)

1 Kor. 8,5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr;

[Más fordítás: mert igaz, hogy beszélnek istenekről az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van]

1 Kor. 8,6 Mindazáltal nekünk egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől, és akiből van, akiből ered, és származik a mindenség, mi is Őbenne. És akiért, és aki végett vagyunk mi is. És egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van, akin keresztül támadott a mindenség, és mi magunk is rajta keresztül, és Őáltala^*

*Mert: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak. Egy Isten teremtett bennünket Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?” (Malak. 2,10)

„Egy az Úr, egy a hit, egy a bemerítés” (Eféz. 4,5)

Isten kijelentette, hogy: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr!” (5 Móz. 6,4)

És: „Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Ján. 1,3)

 „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, vagyis trónusok, akár uraságok, és uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek” (Kol. 1,16)

 „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé, és Neki jár a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36).

1 Kor. 8,7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret, ez a tudás. Sőt némelyek a bálványáldozathoz szokott, és a bálvány felől való lelkiismeretük, vagyis szellemi ismeretük miatt mind mai napig úgy eszik a húst, mint áldozati eledelt, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, és szellemi ismeretben és erőben instabil és téves, megfertőztetik, beszennyeződik, és tisztátalanná lesz^*

*Így folytatja az apostol a figyelmeztetést: „Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete?” (1 Kor. 10,27-29)

Mert: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan, vagy beszennyezett, közönséges, bemocskolt, szentségtelen önmagában: hanem bármi csak annak a személynek tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. Mert ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz. Aki pedig kételkedik, habozik, tétovázik, meginog, kétsége támad, és mégis eszik, kárt hozó / vagyis a sátán / hatalma alá kerül, és így ítéletet von magára, mert nem meggyőződését követi, és mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn, azaz céltévesztés az” (Róm. 14,14.23).

1 Kor. 8,8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt.  Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon, mert ha eszünk is, azzal nem nyerünk, nem lesz előnyünk, és akkor sincs érdemünk; ha nem eszünk azzal sem veszítünk, és nem lesz belőle hátrányunk, nem leszünk alacsonyabb rendűek, vagy rosszabbak^*

*És azért nem: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, nem ételben, nem italban áll. Hanem igazság, vagyis megigazultság, békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, és Szent Szellem által való öröm, vagyis jókedv, vidámság, boldogság a Szent Szellemben” (Róm. 14,17)

 „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a hústest sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (Kol. 2,20-23)

„Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételekkel, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek” (Zsid. 13,9).

1 Kor. 8,9 Arra azonban ügyeljetek, és vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságotok, kiváltságotok, és feljogosult voltotok valamiképpen botránkozásukra^* ne legyen, vagy akadályt, megtorpanást fennakadást ne okozzon, és botláskővé ne váljon az erőtleneknek, a hitben gyengéknek^**

*Botránkozás (proszkomma): megtorpanás; hibás lépés; megütközés, fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály;

*És bár: „… ti szabadságra hivattatok atyámfiai, testvéreim; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a hústestnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,13-14)

 „De ha a te atyádfia, a te testvéred az ételért, vagyis a te eledeled miatt megszomorodik, vagy elcsügged, akkor te nem az Isten szerinti szeretet szerint cselekszel, és nem a szeretet szellemében jársz el. Ne veszítsd el, és ne okozd annak vesztét, ne tedd tönkre, és ne vidd romlásba azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt” (Róm. 14,15)

„Ezért tehát, ha az étel, az eledel megbotránkoztatja, azaz felháborítja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam, és fel ne háborítsam” (1 Kor. 8,13).

1 Kor. 8,10 Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, - aki értelemmel megékesíttettél, - hogy a bálványtemplomnál vendégeskedsz. annak lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, gyönge, nem arra indíttatik-e, nem arra bátorodik fel, hogy megegye a bálványáldozatot?

 [Más fordítás: Ha tehát valaki a bálványok helyén letelepedni látja azt, akiben megvan a tudás, vajon a lelkiismerete, - miután erőtlen, nem abban az irányban szerez-e „épülést” - hogy a bálványáldozati húst megeheti]^*

*Hát: „Ne rontsd, és ne rombold le az ételért az Isten munkáját. Minden valóban tiszta ugyan, de rossz, gonosz, káros, és ártalmassá válik annak az embernek, aki botránkozással eszi, vagyis aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára”

[Más fordítás: Mert bár valóban minden tiszta, de gonosz az étele annak az embernek, aki sérelmet okozva eszik. / Az UBS görögszótár magyarázata szerint: “aki olyat eszik meg, ami mást bűnbe ejt, vagyis ami hitét megsérti, és megtámadja]” (Róm. 14,20).

1 Kor. 8,11 És a te ismereted, a te tudásod miatt elvész a te erőtlen, gyönge atyádfia, akiért Krisztus meghalt.

[Más fordítás: Így a te ismereted miatt, a te tudásoddal tönkreteszed, és veszedelembe taszítod aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt]. 

1 Kor. 8,12 Így aztán, mikor az atyafiak, a testvérek ellen vétkeztek, és az ő erőtlen, gyönge, aggályos lelkiismeretüket megsértitek, - vagyis megsebesítitek azoknak a lelkiismeretét, mely a Krisztussal szemben erőtlen, - a Krisztus ellen vétkeztek^*

*Maga az Úr Jézus mondja, hogy: „… Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mát. 25,40).

És így folytatja az apostol: „Annakokáért egymást, vagyis egyik a másikat többé ne ítélgessük, hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne okozzatok megütközést vagy megbotránkozást, elbotlást, fennakadást, megtorpanást.

[Más fordítás: hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét, botláskövet vagy olyasmit, ami elgáncsolja a testvér elé nem fogtok vetni] (Róm. 14,13).

1 Kor. 8,13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg, ha az evés tőrbe csalja az én atyámfiát, az én testvéremet, inkább sohasem eszem húst, hogy az én atyámfiát, az én testvéremet meg ne botránkoztassam, és nehogy felháborítsam, vagy tőrbe ejtsem, vagy elgáncsoljam^*

*Ezért: „Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia, a te testvéred megütközik, vagy megbotránkozik, megbotlik, vagy erőtlen, ami testvéredet tőrbe ejti” (Róm. 14,21)

Én – mondja az apostol – ezt úgy valósítom meg, hogy: „Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket” (1 Kor. 9,22)

Minden lehetséges.