„a vakok szemeik világát veszik
és látnak, a sánták járnak, a poklosok, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a koldusszegényeknek az Evangélium prédikáltatik” (Luk. 7,22)
2015. szeptember 8.
Ima
Dicsőítlek Úr Jézus!
hogy arcomhoz betegség, sérülés,
vagy fájdalom még csak nem is közelíthet, mert Te adtad oda arcodat a
szaggatóknak(Ésa.50,6.) hogy arcul csapdossanak (Mát.26,67.és Luk.22,63.64.) és
arcodat oda tartottad a Téged verőknek (J.Siralm.3,30.) hogy arcodat ököllel
verjék (Márk 14,65.). Te vállaltad, hogy oly szörnyen meggyalázzák és
megsebesítsék a Te fejedet és arcodat, hogy sokan eliszonyodtak Tőled, oly rút,
nem emberi lett ábrázatod. (Ésa. 52,10.) És hagytad azért, hogy az én arcom
ragyogjon mint a nap amikor fénylik az ő erejében.
Rick Warren: Készíts szellemi növekedési naplót
„Életbevágóan fontos erősen kapaszkodnunk abba, amit
hallottunk, hogy el ne sodródjunk.” (Zsidók 2:1 – MSG fordítás)
Amint növekedsz a szellemi érettségben, együtt kell
munkálkodnod Istennel ebben a folyamatban.
Ennek egyik módja, hogy elhiszed, Isten dolgozik az
életedben akkor is, ha te ezt nem érzed. A lelki növekedés néha lassú, lépésről
lépésre történő fárasztó munka. A fejlődés pedig folyamatos lesz. A Biblia azt
mondja, „A földön mindennek megvan a maga ideje, a saját időszaka.” (Prédikátor
3:1 – CEV fordítás)
Ugyanígy vannak időszakok a szellemi életedben is. Néha
vannak rövid, intenzív, virágzó növekedési szakaszok (tavasz), melyeket aztán a
stabilizáció, a megszilárdulás és a próbák szakaszai követnek (eső és tél).
Mi van azokkal a hibákkal, szokásokkal, sebekkel,
melyektől meg szeretnél szabadulni a csodák által? Jó dolog a csodákért
imádkozni, de ne légy csalódott, ha a válasz egy folyamatos változás által
jön. Az idők során egy lassú, folyamatos
vízáramlás kivájja a legkeményebb sziklát is. A hatalmas kövek kicsi kavicsokká
válnak. Az idők során egy kicsi csíra hatalmas, 100 méter magas kaliforniai
óriásfenyővé nőhet.
Készíts egy jegyzetfüzetet vagy naplót a leckékről,
melyeket megtanultál. Ez ne a napi eseményekről szóljon, hanem arról, amit
tanultál. Írd le a benyomásaidat, az élet tanulságokat, amit Isten tanít
önmagáról, rólad, az életről, a kapcsolatokról vagy bármi másról. Írd le
ezeket, hogy később átnézhesd, hogy emlékezz rájuk, és átadd a következő
nemzedéknek. (Zsoltárok 102:19; 2Tim 3:14)
Az ok, amiért újra kell tanulnunk a leckéket, az, hogy
elfelejtjük őket. A szellemi naplód visszanézésével elkerülhetsz rengeteg
szükségtelen fájdalmat és bánatot. A Biblia mondja, „Életbevágóan fontos erősen
kapaszkodnunk abba, amit hallottunk, hogy el ne sodródjunk.” (Zsidók 2:1 – MSG
fordítás)
(Daily Hope by
Rick Warren – 2015.06.27.)
http://napiremeny.blog.hu/2015/07/04/keszits_lelki_novekedesi_naplot
Bob Gass: Nemet mondasz?
Ne érezz bűntudatot, ha nemet mondasz valamire, ami talán jó dolog, de számodra nem az!
Kenneth Hagin: KRISZTUS BENNED
A Krisztus tibennetek van, a dicsőségnek ama reménysége.
- Kolossé 1,27.
A Szent Szellem ereje által a Krisztus tebenned lakik.
Kisebb ma valamivel is Krisztus benned, mint amikor a földön járt?
Nem! Ő ugyanaz a Krisztus. Még mindig megvan a teljes
ereje! Még mindig megvan minden képessége! Még mindig megvan a csodatévő ereje!
Még mindig mindenre képessé tud tenni téged!
És a Krisztus benned van! Neked csak azt kell
megtanulnod, hogyan engedd át neki a terepet.
Valaki mondta egyszer Smith Wigglesworth-nek:
— Ön nem akárki, Önnek bizonyára valami nagy embernek
kell lennie!
— Nem — felelte Ő — csupán nem felejtem el, amit az Ige
mond: „Nagyobb Ő, Aki bennem van, mint az, aki a világban van.” Egyszerűen
tudom, hogy a nagyobb végzi el a munkát.
Hogyan tudod Krisztus erejét felszabadítani magadban?
Hogyan tudod munkára fogni a nagyobbat? Hit által teheted meg.
Megvallás: Krisztus bennem a dicsőség reménysége.
Krisztus énbennem lakik — minden képességével és minden dicsőségével. Krisztus
már legyőzte az ellenség minden erejét, és bennem él. Én felszabadítom Őt, és
aszerint cselekszem, hogy Ő bennem van. Megengedem, hogy Ő munkálkodjon az én
hitem alapján.
/Kenneth Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban/
2015. szeptember 7.
Jób. 6. fejezet: Az ember csak maga tudja a baját (héberrel és kapcsolódó igékkel)
Jób. 6,1 Jób [jelentése:
a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] pedig felele, és monda [(ʿánáh'ámar): megszólalt, és válaszolt]:
Jób. 6,2 Oh, [(lú
lu' lú'): bárcsak] az én
bosszankodásomat [(kaʿaś
kaʿas): gyötrelmemet, kínomat] mérlegre
vetnék, [(šáqal): megmérnék]. És az én nyomorúságomat [(hajjáh): romlásomat,
szerencsétlenségemet, csapásomat, bajomat] vele együtt tennék a fontba [(jaḥaḏ násá' náśá' mó'zén): együtt, mérleg serpenyőjébe téve mérnék
meg]!
Jób. 6,3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél [(ḥôl): homokjánál]; azért
balgatagok [lácú: tántorognak, és haszontalanok] az én szavaim*
*És így folytatja a
szenvedő Jób: „Ha szólok is, nem kevesbednék a keserűségem, (nem enyhül
fájdalmam); ha veszteglek is, (ha
abbahagyom): akkor sem múlik el” (Jób. 16,6).
„Most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a
csapás, Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom
sóhajtásomat” (Jób. 23,2).
De én nem tartóztatom meg az én számat; szólok az én
lelkemnek fájdalmában, (beszélni
fogok szorongó lélekkel) és panaszkodom
az én szívemnek keserűségében” (Jób.
7,11).
Bizony: „Súlyos a kő, és nehéz a homok, de az istentelen / az Isten nélkül élő gyötrelme, kínzása
mindkettőnél nehezebb” (Péld. 27,3).
Jób. 6,4 Mert (el šaddaj) a Mindenható nyilai
vannak én bennem, amelyeknek mérge emészti az én szellememet, és [(ḥémáh šáṯáh rúaḥ): mérgüket issza
szellemem]. És az Istennek rettentései ostromolnak
engem, [('ĕlóhah 'ĕlôhah biʿúṯ ʿáraḵ): Isten Rémségei ellenem
csatasorba álltak]*
*És így folytatja
Jób: „Felgerjesztette
haragját, és (fellángolt haragja) ellenem,
(és ellenségének tekintett engem) és úgy
bánt velem, mint ellenségeivel. Seregei együtt jövének be (együtt támadtak
csapatai) és utat csinálnak (utat
törnek) ellenem, és az én sátorom mellett
táboroznak” (Jób. 19,11-12).
És Dávid is panaszkodik
szenvedése okát nem értve: „Nyomorult és
beteg vagyok ifjúságomtól kezdve; (rettegek tőled, tanácstalan vagyok) viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
(Rám zúdult izzó haragod), és általmentek
rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem (rettentő
csapásaid megsemmisítenek). Körülvettek
engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek (bekerítenek) engem
(Zsolt. 88,16-18).
Jeremiás is így panaszkodik,
nem értve szenvedése okát: Miért lett (miért
tart) szünetlenné az én fájdalmam, és
halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? (miért nincs gyógyulás súlyos
sebemre). Olyanná lettél nékem, mint a
bizonytalan vizű, csalóka patak (amelyben nincs állandóan víz)!”
(Jer. 15,18).
„Útjaimat elterelte, (utamról lekergetett, összetépett) és darabokra vagdalt és elpusztított engem! Kifeszítette kézívét, és a
nyíl elé célul állított engem! Veséimbe bocsátotta tegzének nyilait” (Siral. 3,11-13).
Dávid panaszkodik, de
megvallja szenvedése okát is: Uram! „nyilaid
belém akadtak, (belém hatoltak) és
kezed rám nehezült. Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség
csontjaimban (nincs sértetlen csontom) vétkeim miatt. Mert bűneim elborítják
fejemet (összecsaptak fejem fölött); súlyos
teherként (nehezednek rám), erőm
felett. Megsenyvedtek, (elgennyesedtek) megbűzhödtek
sebeim oktalanságom miatt. Lehorgadtam, (elcsüggedtem), meggörnyedtem nagyon; naponta szomorúan
járok (mint aki gyászol). Mert
derekam megtelt gyulladással, (égő fájdalommal van tele) és testemben semmi ép sincsen. Erőtlen és
összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége (gyötrelme miatt jajgatok)”
(Zsolt. 38,3-9).
Jób. 6,5 Ordít-é a vadszamár a [(deše'): zsenge] zöld
füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Jób. 6,6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy
kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Jób. 6,7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem,
mint a megromlott kenyér [Héber: (má'én): nem akarom (nḡʿ): érinteni sem, (dəvaj leḥem): undort keltő étel.
Irtózom még hozzányúlni is]!
Jób. 6,8 Oh, ha az én kérésem teljesülne [(bô'): megvalósulna], és az Isten megadná, amit remélek;
Jób. 6,9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön [(dḵ'): összezúzzon, darabokra törjön,
szétmorzsoljon] engem,
megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem [(bácaʿ): hogy elvágja
életem fonalát]*
*És így folytatja
Jób: „Mért
is ad Isten a [(ʿámél): szenvedő,
szerencsétlen] nyomorultnak világosságot, és életet a
keseredett [(máráh
mar): szomorú, bánatos,
fájdalmas] szívűeknek. [Más fordítás: Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s
szomorú szívűnek miért adott életet]?”
(Jób. 3,20).
„Ha így cselekszel (ha így bánsz) velem, kérlek (nyomban) ölj
meg engemet, ölj meg, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én
nyomorúságomat” (4 Móz. 11,15).
Jób. 6,10 Még akkor lenne valami vigasztalásom [(neḥámáh): valami vigaszom]; ujjonganék [(sálaḏ): ugrálva ujjonganék, és nagyot ugranék] a fájdalomban, [(ḥíláh ḥíl): gyötrelemben, kínomban] amely nem kímél [(ḥámal): nem könyörül rajtam], mert nem tagadtam meg a Szentnek
beszédét.
Jób. 6,11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem,
hogy türtőztessem magam. [Más fordítás: Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi lesz a végem, ha meghosszabbodik
is életem]?!
Jób. 6,12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem acélból
van-é? [Erős vagyok tán, olyan mint a [('eḇen)] szikla, talán kemény ércből, vagy [(náḥúš): bronzból] jött létre a [(báśár):] (hús)testem]?
Jób. 6,13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás
elfutott-é tőlem? [Számomra nincs többé semmi (tušijjáh túšijjáh náḏaḥ): hatékony,
praktikus bölcsesség, maradandó siker, száműzve lett, elmenekült]?!
Jób. 6,14 A szerencsétlent [(más): bajbajutott, reménytelen helyzetűt] barátjától részvét [(ḥeseḏ):
jóindulat] illeti meg, még
ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét [(jirə'áh):
tiszteletét]*
*Mert a „barátok” így vigasztalták Jóbot: „Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed [(l'h): gyengének, erőtlennek
bizonyulsz, és türelmedet veszted]; hogy téged ért a baj, [(nḡʿ): hogy téged sújt a csapás] elrettensz [(bhl): megrettentél, és
összezavarodtál]? »Más fordítás:
De most, hogy te kerültél
sorra, megzavarodsz? Mikor téged ér baj, mindjárt elhagy erőd«. Nem bizodalmad-é, és [nem ad bizodalmat] a te istenfélelmed, s nem reménységed-é
utaidnak becsületessége [a te feddhetetlen utad, és igazságos életed]? »Más fordítás: Hová lett
istenfélelmed, kitartásod, béketűrésed, türelmed, s útjaid tökéletessége«
(Jób. 4,5-6).
A
„barátok” igét idézve mondják: „Ha lágyan
viselted magadat (ha gyenge vagy, ha
elveszíted bátorságodat) a nyomorúságnak (és gyötrelemnek) idején: szűk
(és kevés) a te
erőd” (Péld. 24,10).
Jób. 6,15 Atyámfiai [('áḥ):
embertársaim] hűtlenül
elhagytak [(bḡḏ): elpártoltak], mint a patak, mint a [(naḥəláh naḥal): folyó], amint túláradnak medrükön, amint [(ʿáḇar'áp̄íq): kiárad medréből]*
*És folytatja Jób: „Én is tudnék
úgy beszélni, mint ti, csak volnátok ti az én helyemben! Tudnék én is szép
szavakat mondani nektek, rázhatnám gúnyosan a fejemet. Csúfolóim a saját
barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem” (Jób. 16,4.20).
„Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő
patvarkodásuk között virraszt” (Jób.
17,1).
„Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten
előtt kívánom védeni ügyemet. Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és
mindnyájan haszontalan orvosok. Bár elhallgatnátok egészen, akkor bölcsek
maradnátok!” (Jób. 13,3-5).
Jób. 6,16 Amelyek szennyesek [(qáḏar): piszkosak, zavarosak, sötétté válnak] a jégtől, amelyekben olvadt hó
hömpölyög;
Jób. 6,17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig
száradnak.
Jób. 6,18 Letérnek útjukról a vándorok; felmennek a sivatagba
utánuk és elvesznek [Más fordítás: Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre a pusztába jutnak, és
elpusztulnak].
Jób. 6,19 Nézegetnek utánuk Téma, a [(témá' têmá'): sivatag] vándorai
[(hălíḵáh): karavánjai]; Sébának [jelentése: eskü; hét; iszákos; ember] utasai
[a sébai vándorok] bennük
reménykednek.
Jób. 6,20 Megszégyenlik, hogy bíztak, [(bvš): szégyenkeznek, mert csalódnak várakozásukban,] közel mennek [(bô'): közösséget keresnek] és elpirulnak [(ḥap̄ér):
csalódnak, amikor odaérnek].
Jób. 6,21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és
féltek [Más
fordítás: Így lettetek
nekem semmit érővé: látjátok a borzalmat, és féltek].
Jób. 6,22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti
jószágotokból, a ti [(kôaḥ
kóaḥ): erőtökből] ajándékozzatok
meg engem?
Jób. 6,23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a
hatalmasok kezéből vegyetek ki engem? [Héber: (málaṭ): mentsetek meg a (cár car): szorongattatás, nyomorúság,
gyötrelem (jáḏ): erejétől, a (ʿáríc) félelmetes, rettenetes, vad,
erőszakos (jáḏ): kezéből (páḏáh): váltsatok ki]?
Jób. 6,24 Tanítsatok meg és én elnémulok [(ḥáraš) csendben maradok, és elhallgatok], s amiben tévedek, értessétek meg velem.
Jób. 6,25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok [Héber: Az (márac):
erőteljes (jóšer): igaz ('émer): beszéd (jḵḥ): érvel, bizonyít, védekezik, ti meg cáfoljátok, vitáztok]?
Jób. 6,26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek
valók a kétségbeesettnek szavai [Héber: (milláh): szavakat (jḵḥ) cáfoltok meg, szavakkal vitatkoztok? (ḥášaḇ): hiszen (rúaḥ)
hiábavaló a (já'aš): reménytelen,
kétségbeesett ember ('émer): beszéde]!
Jób. 6,27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti
barátotoknak is. [Héber: Az
(jáṯôm): árva, magányosra,
megfosztottra is (náp̄al):
rárontanátok, és megtámadnátok, és (káráh): vermet ásnátok a (réjaʿ réʿa):
barátnak is]?!
Jób. 6,28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és
szemetekbe csak nem hazudom. [Héber: Hát
(já'al): tessék (pánáh): megfordulni, én (páním): őszintén, nyíltan beszélek, nem
fogok (kázaḇ): hazugnak
bizonyulni].
Jób. 6,29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek
újra, az én igazságom még mindig áll [(šúḇ):
Hagyjátok abba, ne legyen álnokság (ʿavəláh ʿável ʿevel): gonoszság,
csalás, jogtalanság) ! (šúḇ): Hagyjátok abba, még mindig igazam van].
Jób. 6,30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem
veheti-é észre a nyomorúságot? [Nem (bín):
különböztetné-e meg, nem érzékelné-e a nyelvem a (havváh): romlást, pusztulást, rosszindulatot, gonoszságot]?
Az Úr Jézus kijelentése:
Miért nem kaphat Szent Szellemet az óember?
Mert csak az új teremtés tudja elhordozni.
„Azért ha valaki
Krisztusban van, új teremtmény az; megszűnt a régi, és valami új valósult meg,
új jött létre” (2 Kor 5,17)
Az Úr Jézus:
Akkor – és mindenkor – mielőtt kiküldi az Övéit, azt mondja: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon
és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem
árthat néktek” (Luk.
10,19).
Óh Uram!
„Közel jössz hozzám, és nagy örömmel töltesz be; Életre vivő utakat ismertettél meg velem. Orcáddal együtt lakva meg fogsz majd tölteni
jókedvvel” (Csel. 2,28)
Isten gyermekei biztonságban vannak, mert:
„Hajlék az
örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai” (5 Móz. 33,27)
Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól
Jézus azt mondta a tanítványainak: „Emeljétek fel a szemeteket, és lássátok
meg, hogy a mezők fehérek már az aratásra” (János 4:35).
Ezért
megyünk. Ezért prédikálunk. Ezért vagyunk készek kockáztatni mindent és
megfizetni bármekkora árat; az aratásért és azért, Aki az életét adta, hogy
„senki el ne vesszen”. DANIEL KOLENDA
2015. szeptember 5.
Ige: A testté lett Igéről
Az Úr Jézus: „Mikor Istennek
formájában* alakjában létezett, nem
tekintette, és nem tartotta
zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, vagyis nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül
ragaszkodnia kell [Más fordításban: Ő ugyanis minden tekintetben Isten volt,
mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő]** (Fil. 2,6)
*Forma
(morphé): - alak,
forma, megjelenés, külső. Egy test, tárgy stb. látható megjelenési formája.
Alak, külső megjelenés; képe valakinek, vagy valaminek; valódi forma (idea).
**Így
magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben már vala az Ige, a (logosz). És
az Ige az Istenben vala, és Isten maga vala az Ige. Eredetileg Ő az Isten.
Minden, vagyis a mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett, rajta keresztül
támadt, általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett,
semmi sem teremtetett, ami lett, ami teremtetett, létrejött. S egyetlen létező
sem lett Őnélküle. És az Ige, a
(logosz) hústestté lett és lakozék,
azaz itt élt, sátorozott, sátrat vert,
letáborozott mi közöttünk, vagyis közöttünk vett szállást. És láttuk,
szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, mint az
Atyából származó egyszülött dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel és
igazsággal, aki maga vala a VALÓSÁG,
akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan
kegyelmet is kegyelemért, kegyelmet kegyelemre halmozva. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya
kebelében van, az jelentette és nyilatkoztatta ki Őt. Ő jelentette ki, hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá.
(Ján. 1,1-3.14.16.18).
A testté lett
Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30)
A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje
veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja
az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket,
amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva
viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és
az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért
higgyetek” (Jn. 14,9-11)
Isten Őbenne vett
lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert
tetszett az Atyának, az egész Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék. [Más fordítás:
Minthogy az Atya úgy látta helyesnek,
hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]. „Mert Őbenne lakozik
az istenségnek egész teljessége testileg, azaz (szómájában): énjében” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15)
Őbenne: Aki
képe, vagyis képmása a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek
előtte született. Aki az egész teremtés legelőször előhozottja. „Aki, azaz Ő az Isten dicsőségének
visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása. Aki
hatalmas szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget. Aki minket bűneinktől
megtisztítván, üle a mennyei Felségnek
jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)
„Pál apostol vallástétele: „És minden
versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a
hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált, megmutatkozott hústestben. Igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott,
megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a
népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16)
Spurgeon: A nyugodt alvásról
Azok alszanak a legédesebben, akiket a hit ringatott el.
A legpuhább vánkos az isteni Ige,
és a legjobb
paplan a krisztusi üdv bizonyossága.
„Mivel:
Az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az Evangéliumot,
úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a
szívünket vizsgáló Istennek. … soha nem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem
leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget,
sem tőletek, sem másoktól.”
I Thessz. 2:4-6)
Mózes ezt a kijelentést kapja a szeretet Istenétől:
héber szöveg szerint: Aki megtartja szeretetét, és
megigazulttá teszi a törvény nélküli állapotban lévő, Isten nélkül élő,
céltévesztetteket, és a vád alá esőket. És a vádolhatókat ártatlannak nyilvánítja,
fölmenti, és a törvényszegő apák gyermekeit a harmadik és negyedik generációhoz
/ nemzedékhez tartozó unokákat és
dédunokákat is” (2 Móz. 34,7).
A magyar fordítás: „Aki
irgalmas marad, és megtartja szeretetét ezeríziglen;
megbocsátja a bűnt, vagyis a
céltévesztést, hitszegést és vétket.
De nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban,
és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.
Megvallás: Nem félek a testi ember félelme szerint.
Mert: Uram Te azt mondtad nekem, hogy Szellem szerint
járjak (Gal.5,16) és a testi ember útján ne járjak, és félelme szerint ne
féljek, hanem Téged, a Seregek Urát szenteljem meg, Téged féljelek, és Te nekem
szenthely leszel. (Ésa. 8,11-13) ezért én az Úr Jézus nevében megvallom, hogy
Szellem szerint járok és élek, nem test szerint, ezért én nem félek a testi
ember félelme szerint. (Gal.5,16.25)
Kételkedés nélkül
„Az Istennek ígéretében sem
kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az
Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti. Azért is
tulajdoníttaték néki igazságul.”
(Rómabeliekhez írt levél 4. fejezet
20-22. vers)
A fenti néhány sor Ábrahámról szól,
akit a Szentírás a hívők atyjának nevez. Viszont, ha életének számunkra
megörökített részleteit nézzük, úgy tűnhet, mintha hite néha meggyengült volna.
Erős hittel indult el a számára ismeretlen
Ígéret földje felé, majd odaérve meg kell tapasztalnia, hogy a tejjel és mézzel
folyó földön is van éhínség. Egyiptomba megy, ahol életét féltve nem meri Sárát
feleségének nevezni.
Az Örökkévaló ígéretet tesz neki,
hogy nagy néppé lesz, ám mivel nincs még gyermeke és esélyt sem lát arra, hogy
Sára szülni fog, úgy gondolja, kissé besegít Istennek és Hágártól megszületik
Ismael.
Majd mikor Isten újra meglátogatja
és megismétli előbbi ígéretét, melyet Pál is említ, úgy olvassuk: „Ekkor
arczára borult Ábrahám, és nevetett és azt gondolta az ő szívében: vajon száz
esztendős embernek lesz-e gyermeke, avagy Sára kilencven esztendős lévén,
szülhet-e?” (1Móz.17:7)
S mindez nem kétkedés? Nem
hitetlenség?
Nem, hiszen „aki kételkedik, az
olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja
tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján
állhatatlan ember.” (Jak.1:6-8)
Viszont Ábrahám soha nem fordult
vissza, Istent soha nem tagadta meg. Nevetett és szívében csak emberi
megoldásra tudott gondolni, ám mindezt arcra borulva tette, ezzel fejezve ki,
hogy elfogadja és meghajol az Úr akarata előtt.
Így hite példa számunkra is. Hiszen
sokszor mi sem tudjuk mi vár ránk, nem értjük mi miért történik, a nehézségből a
szabadulás lehetetlennek tűnik, a lényeg azonban, hogy Ábrahámhoz hasonlóan,
meghátrálás nélkül kérdéseiddel borulj arcra Teremtőd előtt!
Imádd Őt és a válasz nem marad el.
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/10/ketelkedes-nelkul.html
2015. szeptember 4.
Ige: Testvéreitekkel kapcsolatban:
„Az
az indulat, érzés, észjárás, törekvés,
az a gondolkodásmód és szándék legyen és uralkodjon bennetek, mely volt a
Krisztus Jézusban is, amely a Krisztus Jézust jellemezte* (Fil. 2,5)
*Az Úr
Jézus szeretetéről így hangzik a kijelentés: „Az Isten szerinti szeretet
hosszútűrő, nagyon türelmes. Szó szerint: haragos indulatot megfékez, jóságos,
kedves, szeretetre méltó; a szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem
vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként, a szeretet nem kérkedik, nem
dicsekszik, és nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik,
nem gőgös, nem fújja fel magát. Nem cselekszik éktelenül, nem tapintatlan, nem
viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem illetlen. Nem keresi a maga hasznát, a
maga érdekeit, a maga javát. Nem gerjed, nem lobban haragra, nem bőszül fel,
nem válik ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a
gonoszt, a rosszat, sérelmet. Nem gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a
hamisságnak, a gonoszságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt
örül, és örvendezik az igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis
Isten igéjének győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez,
szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent
elhisz, mindig bizakodik, mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel,
elszenved, teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos” (Kor.
13,4-7)
Erre a szeretetre
hív az Úr Jézus: „Vegyétek föl magatokra
az én igámat, az én jármomat, és
tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat,
megnyugvást találtok magatoknak” (Mát. 11,29)
Akkor következik
be a hívő életében, hogy: „És majd ama
napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama
kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Más
fordítás: Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat,
nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és
szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a sanyargatónak. A szolgaság házának, az erőszaknak vége lőn! Eltörte az
Úr a gonoszok pálcáját, az uralkodóknak vesszejét, a zsarnokság botját” (Ésa.
14,3-5)
Ezért így
figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk
tehát, hogy mivel megvan, - de még
nem teljesedett be - az ő
nyugodalmába való bemenetel ígérete, gondosan
ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és valaki közületek
fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott
cselekedeteitől, munkáitól, amiképpen
Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)
Ezért… „Atyafiúi, testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők,
a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. A tisztelet dolgában legyetek
egymással versengők” (Róm. 12,10)
„A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid. 13,1)
„Tisztítsátok
meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szellemből szeressétek, mint akik nem romlandó,
hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”
(1 Pét. 1,22-23)
„Egymás iránt ugyanazon indulattal, érzéssel
legyetek.
[Más fordítás: éljetek egymással
egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a
gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek, ne
legyetek fennhéjázók, nagyra törők. Ne a
magas, fellengzős dolgokon jártassátok eszeteket, hanem az alázatosakhoz
szabjátok, és tartsátok magatokat, vagyis alkalmazkodjatok az egyszerű
emberekhez. Ne legyetek nagyravágyók, hanem együtt érzők az alacsonyrendűekkel.
Ne legyetek bölcsek, okosak, eszesek, értelmesek timagatokban, vagyis a magatok
értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját emberi értelmükben
bíznak, és erre építenek. Senkinek gonoszért gonosszal, rosszért rosszat ne
fizessetek, és sérelemmel, igazságtalansággal, méltatlansággal, káros, ártalmas
dologgal ne viszonozzátok. A
tisztességre és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően gondotok
legyen minden ember előtt. Jóra
törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa” (Róm. 12,16-17)
És az apostol
részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene
pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus
Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus
Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is
befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm.
15,5-7)
Hát: „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok
az Úrban, hogy járjatok, és éljetek
úgy, mint illik, méltón elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes
alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, és türelemmel elszenvedvén
egymást szeretetben. Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek
kötelében. Legyetek pedig egymáshoz
jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak bocsássatok meg, miképpen az Isten
is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,1-3.32)
„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek
választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot,
alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, türelmet. Elszenvedvén, és
elviselvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki
ellen panasza volna, miképpen a Krisztus - az Úr - is megbocsátott néktek,
akképpen tegyetek ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet,
mint amely a tökéletességnek kötele, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol.
3,12-14)
És : „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk,
ilyen értelemben legyünk, így gondolkozzunk:
és ha valamiben, vagy valamit másképpen értetek, vagy gondoltok, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:
Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon
értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16)
„Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, becsvágyók,
egymást ingerlők, egymásra irigykedők” (Gal.
5,26)
És: „Senki ne keresse, ami az övé, vagyis a maga javát, a maga érdekét,
előnyét, hanem kiki azt, ami a másiké”
(1 Kor. 10,24)
Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk
tudniillik az ő felebarátjának, közel levő embernek, szomszédnak kedveskedjék,
és legyen szolgálatára. Törekedjen szeretetre méltónak lenni, annak javára,
épülésére, megerősítésére. Közülünk mindenki felebarátjának, embertársának,
szomszédjának tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy azt munkálja,
ami az építéshez jó” (Róm. 15,2)
„mint ahogyan én is mindenben
mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a
többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor.
10,33)
Már Dávid így
prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily
szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint
mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér
köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion
hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt.
133,1-2).
Vitára hív az Úr!
Jöjjetek, szálljunk vitába! - mondja az Úr. Ha vétkeitek
skarlát pirosak is, hófehérré válhattok” (Ésa. 1.18)
Más dolgába ne avatkozz!
„Kóbor ebet ragad
fülön, aki felháborodik a perpatvaron, amely őt nem illeti, aki olyan perbe
avatkozik, amihez semmi köze” Péld.
26.17
Megvallás.
„Ah, ah,
Uram Isten! Ímé Te teremtetted, Te alkottad a mennyet és földet a te nagy
hatalmaddal és a te kinyújtott karoddal,
és semmi sincs lehetetlen Neked!” (Jer. 32,17).
Isten kinyújtott
karja az Úr Jézus Krisztus, mert:
„Minden, vagyis a mindenség Őáltala lett, Ő
általa teremtetett, rajta keresztül támadt, és általa jött létre, és nála
nélkül, Tőle különválasztva semmi
sem lett, ami lett, ami létrejött, s egyetlen létező sem lett Őnélküle” (Ján.1,3)
Mai ige: A hatalomvágy veszélye
„… az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi.” (Példabeszédek 29:23)
Az első hazugság,
amit a sátán Ádámnak és Évának mondott, mindannyiunk egóját célozta meg:
„olyanok lesztek, mint az Isten” (1Mózes 3:5). A ravasz ősi kígyó félrehúzta a
mennyei trónterem elől a függönyt, és ősszüleinknek bepillantást nyújtott a
hatalomba és a dicsőségbe – ők pedig rögtön rászoktak. Azóta mindannyian függők
vagyunk!
Ha már töltöttél
valamennyi időt olyanok társaságában, akik felfelé igyekeznek a társadalmi
ranglétrán, és mindig nagy nevekre hivatkoznak, akkor belátod, hogy az emberi
természet nem sokat változott, most is arról szól, hogy a csúcson akarunk
lenni.
A megfelelő
viselkedés sokszor eljuttathat oda is, ahová a pénz önmagában nem tud, ezért
órákat lehet venni, ahol megtanulható a „hatalmi pozíció viselkedésmódja”.
Olyanokat tanítanak, hogy ne nyújtsd oda a tányérodat a pincérnek, vagy ne
hajolj le a leejtett evőeszközért. Lényegében ahhoz, hogy biztosítsd helyedet a
felfelé törekvés létráján, a legfőbb szabály, hogy soha ne hajolj meg! Azért
se, hogy segíts az emberek szükségeit betölteni, hogy elismerd tévedéseidet,
vagy, hogy adj valamit azoknak, akik nem tudják ezt visszafizetni.
A hatalomvágy
rávesz, hogy magadat másoknál jobbnak tartsd, és visszatart attól, hogy
másoknak szolgálj. Hajlamossá tesz a hízelgésre, ellenáll az őszinte
tanácsoknak, elszigetel és kerüli a felelősségre vonhatóságot.
Minden nap
találkozhatsz vele az olyan apró dolgokban, mint például, hogy sosem dicsérünk
meg olyanokat, akik alattunk állnak, nehogy „elfeledkezzenek arról, hol a
helyük”; vagy szeretetlenül és udvariatlanul bánunk házastársunkkal, nehogy
elveszítsük legfontosabb fegyverünket: az irányítást; vagy a becsvágyunkat a
becsületesség elé helyezzük; vagy megtagadjuk a másiktól az intim közeledést,
hogy ezzel büntessük vagy manipuláljuk.
Az ilyen hatalmi
játszmák arra vannak kitalálva, hogy a mások kárán szerezzük meg magunknak,
amit akarunk. Ezért figyelmeztet a Biblia: „Megalázza kevélysége az embert, az
alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi” (Példabeszédek 29:23).
http://www.maiige.hu/
C LEWIS: A gondolatok.
Nem az lényeges és fontos, hogyan gondolkodunk mi
Istenről, hanem az, hogyan gondolkodik Ő rólunk.
Pastor Chris: Amit Az Evangéliumról Ismersz.
Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden
hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek (Róma 1:16).
Van egy olyan dolog, hogy "az Evangélium
megértése." Nem elég azt mondani, hogy "Igen, hirdetem az
Evangéliumot"; a kérdés, "Milyen Evangéliumot hirdetsz?" Mi is
az Evangélium valójában? Mit értesz meg az Evangéliumból? A Róma 1:16-ban Pál
Apostol azt mondja, "Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az
minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek" (Róma 1:16).
Nagyon fontos a személyes megértésed az
Evangéliumról, mert az életed az "evangéliumod" tükröződése lesz; van
evangéliumod; nekem is van evangéliumom; és mindannyiunknak megvan a maga
evangéliuma. Az evangéliumod a felfogásod arról, amit Krisztus cselekedni jött
és a jelentése, a hatása és a fontossága ennek most. Ez fogja alakítani az
üzenetedet. Az életed tükrözni fogja ezt az üzenetet; minden cselekedeted az
üzenet megértésének kifejezése lesz.
Keresztényként a Keresztény megértésedet éled
meg; a Keresztény ötletedet fejezed ki minden nap ahogy élsz, tudatosan vagy
tudattalanul. Nem élhetsz az Evangélium kijelentését meghaladóan. Az életben a
beszéded, a gondolkodási folyamatod és a kinézeted mind az Evangélium
megértéséből ered. Minden, amit az evangéliumod képernyőjén át látsz, ahogyan
látod, bármit is hiszel Jézusról, mind hatással lesznek a gondolkodásodra az
életről. Ezért fontos, hogy a legnagyratörőbb ötleteid legyenek, a legmagasabb
kijelentésed, amit Isten adhat neked, mert az életed kifejeződése lesz a Tőle
való kijelentésed.
Ima
Drága atyám, köszönöm, hogy tökéletesíted a
megértésemet és a felfogásomat Jézus krisztus Evangéliumáról, és azt, hogy
belsőlátást, megvilágosodást és megértést adtál a Szent Szellemen át megismerni
és élni az Evangélium nagyobb igazságai által. Meg vagyok győződve, hogy
egyenletesen, t ö r e t l e n ü l f e j l ő d ö m é s győzelemben járok, a
Jézus nevében. Ámen.
További Tanulmányok:Zsidó 5:13-14; Efézus
4:14; Apcsel 17:30
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)