Kol. 3,1 Annakokáért ha feltámadtatok, ha életre keltetek a Krisztussal, az odafelvalókat
keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,
Kol. 3,2 Az odafelvaló dolgokkal,
a mennyeiekkel
törődjetek* azokon
elmélkedjetek, nem a földiekkel**
*Törődjetek (phroneó): gondolkodjatok;
vágyakozzatok, az kösse le a figyelmeteket; egy cél felé irányultan
törekedjetek a cél elérésére, és ne engedjétek magatokat semmitől eltéríteni.
(szinte szemellenzősen halad).
**Föld
(gé): föld, mint
látható világ; földi ország.
Kol. 3,3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a
Krisztussal az Istenben.
Kol. 3,4 Mikor a Krisztus, Aki a mi életünk, megjelenik* láthatóvá lesz, akkor majd ti is, Ővele
együtt, megjelentek láthatóvá lesztek dicsőségben,
azaz akkor ti is megdicsőülve** fényben,
ragyogásban vele együtt láthatókká lesztek, és megmutatkoztok***
*Megjelenik (phaneroó): láthatóvá lesz.
**Megdicsőülve (doxa):
fényben, ragyogásban.
***Mert az Úr: „Minket, kik meg voltunk halva az eleséseink miatt,
megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, - kegyelemből kaptátok a
megváltást, és kegyelemből tartattatok meg - kinek kegyelme által
megszabadultatok, azaz üdvözültetek. És vele együtt feltámasztott, életre
keltett és vele együtt ültetett maga mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban”
(Eféz.
2,5-6).
Tehát:
„Ha meghalván a Krisztussal, elszakadtatok, és megszabadultatok e világ elemi
tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok,
efféle rendelésekkel: (Más fordítás: Ha tehát Krisztussal meghaltatok
a világ elemeinek, miért vállaltok, és miért vesztek magatokra olyan
kötöttségeket, olyan szabályokat, - mintha még a világban élnétek - amelyek csak az e világ
szerint élőkre kötelezők)” (Kol. 2,20).
Mert
nemcsak meghaltatok, hanem Vele együtt el is temettettek: „Eltemettetvén azaz szellemben
hasonlóvá válva Ő vele együtt a Szent Szellembe való
bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett
hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, a halottak közül.
És titeket, akiket
halottakká tettek az elesések, hibás
lépések, botlások, baklövések, melléfogások, és a ti hústesteteknek
körülmetéletlensége, megelevenített, életre keltett
együtt Ővele, az
után, hogy minden elesésünket megbocsátotta” (Kol. 2,12-13).
És
így folytatja az apostol: „Avagy nem
tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, azaz a Szent
szellembe, az Ő - Jézus - halálába
merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz
szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele
együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt
Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása által, azonképpen mi is új életben
járjunk. Mert ha az ő halálának
hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egybenőttünk, egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok
leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,3-5).
Mert:
„Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal,
hisszük, hogy együtt élünk továbbra is
Ővele” (Róm. 6,8).
A
kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez.
Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11).
„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és
hatalmával minket is feltámaszt” (1Kor. 6,14)
A
bemeritkezés következménye: Mert akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)
Kol.
3,5 Öldököljétek* meg, adjátok halálra azért a ti földi testi tagjaitokat** [Más fordítás: Öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden
megnyilvánulását]. Paráznaságot, azaz házasságtörést,
fajtalanságot, prostitúciót, tisztátalanságot*** bujaságot****
szenvedélyt, gonosz***** kívánságot
rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, haszontalan
vágyakat, kívánságokat, szenvedélyt, gerjedelmet, és a fösvénységet, a kapzsiságot, mohóságot, a telhetetlenséget, meg a gazdagság után való vágyakozást, ami bálványimádás
hiszen az a bálványimádás egyik fajtája******
*Öldököljétek meg: (nekroó):
halálba ad, halottá tesz.
**Tagjaitokat: (melosz) a test, azaz a (szóma = személy) egy-egy funkciót végző része.
***Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes érzületet, mindazt, ami nem érintkezhet
Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.
****Bujaság (pathosz): felfokozott érzelmek, szenvedély.
*****Gonosz: (kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos; káros,
ártalmas; értéktelen, haszontalan.
******Már az Úr Jézus így
figyelmeztet: „Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, azaz
bűnre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz, kelepcébe csal, távolítsd el azt és
vesd el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen, egy pusztuljon el, és semmisüljön meg a te tagjaid, a te
testrészeid, vagyis egész személyed egy-egy funkciót végző része közül, semhogy egész tested, azaz egész valód a Siralom-völgyébe vettessék. És ha a te jobb kezed
botránkoztat meg, és ejt tőrbe, botlásba, csal kelepcébe, csábít bűnre téged, hiúsítsd
meg, akadályozd meg azt és dobd
el magadtól. Mert jobb néked, hogy egy vesszen el, egy pusztuljon el, és semmisüljön meg a te tagjaid testrészeid, vagyis
személyed egy-egy funkciót végző része
közül, semhogy egész tested, azaz egész valód a gyehennára
vettessék, vagyis a halottak tartózkodási helyére kerüljön” (Mát. 5,29-30).
A Szent Szellem pedig
kifejti, hogy mik azok a cselekedetek, amelyek halálba visznek, és mit kell
tenni velük: „És paráznaság… és bármiféle tisztátalanság vagy fösvénység, vagy nyerészkedés ne is neveztessék, sőt még
szóba se kerüljön ti közöttetek, amint szentekhez illik, és méltó. Sem
undokság, vagy szemérmetlenség, vagy bolond, és ostoba beszéd, vagy trágárság,
vagy kétértelműség, melyek nem illenek. Hanem inkább hálaadás. Mert azt jól
tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, vagy
nyerészkedőnek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek
országában. Senki titeket meg ne csaljon, meg ne tévesszen üres beszédekkel,
mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség, és engedetlenség fiaira.
Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, és ne vegyetek tehát részt ezekben” (Eféz. 5,3-7).
Ezek mind a hústest
indulatai: „Mert a hústest kívánsága a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig
a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, és viaskodnak, hogy ne
azokat cselekedjétek, amiket akartok. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a hústestet
megfeszítették indulataival, szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,17.24).
„Mert, ha hústest
kívánata szerint éltek, meghaltok. Mert minden bizonnyal be fog következni a
halálotok. De ha a hústest cselekedeteit a Szellem által megöldöklitek, és a
halálba viszitek;, ha halálra juttatjátok, éltek” (Róm. 8,13).
„Avagy nem tudjátok-é,
hogy igazságtalanok, gonoszok, hamisak nem örökölhetik Istennek országát? Ne
tévelyegjetek, és ne ámítsátok, és ne csaljátok meg, ne ejtsétek tévedésbe
magatokat, és ne vezessenek félre titeket. Se paráznák, kicsapongók se bálványimádók, azaz kép - szolgálók vagy - imádók.
Se házasságtörők, se pulyák, kéjencek, elpuhultak, sem természetellenes célokra
tartott férfiak. Se férfiszeplősítők, azaz férfiakkal paráználkodó - közösülők.
Se lopók, tolvajok se telhetetlenek, kapzsi, fösvény, nyerészkedő, haszonlesők,
se részegesek, se szidalmazók, átkozódó, rágalmazó, gyalázkodó, káromkodó, gúnyolódók, se ragadozók, rablók,
harácsolók, zsarolók nem örökölhetik Isten országát” (1 Kor. 6,9-10).
„Kerüljétek,
távoztassátok el, és fussatok, meneküljetek a paráznaságtól, vagyis a bálványimádástól,
az Istentől való eleséstől. Minden bűn, azaz céltévesztés, melyet az ember elkövet a testen, a te személyiségeden kívül van. De aki paráználkodik, azaz bálványt
imád, a maga teste, azaz személye ellen vétkezik, azaz a szó
szoros értelmében: eltéveszti a célpontot”
(1 Kor. 6,18).
Mert a paráznaság – akár fizikai, akár
szellemi, vagyis bálványimádás, a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az
Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt
aratándja is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki
pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).
Mi is ilyenek voltunk, amíg a világban éltünk:
„Akik között forgolódtunk egykor, és közéjük tartoztunk mi is mindnyájan a mi hústestünk
kívánságaiban, amíg hústesti vágyainkban éltünk,
cselekedvén a hústestnek és a gondolatoknak akaratát, hajlamait, és
természet, azaz születésünknél fogva, emberi természetünk szerint haragnak fiai
valánk, mint a többi ember is” (Eféz.
2,3).
Mert: „Senki sem
szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy
az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24).
Ezért: „Vessétek le az
óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok
útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok
miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezetnek, Megújuljatok pedig a ti elméteknek, a ti
bensőtök szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új, újszerű, ismeretlen, szokatlan,
meglepő embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban, vagyis hit által
való megigazulásban, és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24).
Ne a régi életvitelek
szerint éljetek: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne
tápláljátok a kívánságokra, és ne dédelgessétek, és ne úgy gondozzátok -
ápoljátok - hústesteteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,14).
Hanem: „Mint engedelmes
gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek
tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott
titeket, ti is szentek elkülönültek legyetek teljes életetekben” (1 Pét.
1,14-15).
És ezt akkor tudjátok megtenni, ha
bemerítkeztetek Szent Szellembe: „Mert mindannyian akik Krisztusba meritkeztetek
be, Krisztust öltöztétek fel, Őt öltöttétek magatokra” (Gal. 3,27).
„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten
akarata szerint éljétek le hústesti életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).
Hiszen ha már Krisztus
Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek
újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt, és aki
Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,10).
„Azért ha valaki,
vagyis mindenki,
aki Krisztusban van, új, ismeretlen,
szokatlan, meglepő teremtés az egy új teremtmény;
a régiek, az eredeti, kezdeti, ősi elmúltak, a régi megszűnt, tovatűnt, ímé, újjá lett minden, mert valami új valósult meg, új
jött létre, új állt elő” (2 Kor. 5,17).
„Mert az Ő alkotása, az
Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre,
amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint
éljünk” (Eféz. 2,10).
Kol. 3,6 Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség* hitetlenség, makacsság; csökönyös és
lázadó fiaira;
*Engedetlenség (apeitheia): hitetlenség,
engedetlenség; makacsság; csökönyös és lázadó.
Kol. 3,7 Melyekben ti is jártatok régente. Ti is ezeket
tettétek, ilyen életmódot folytattatok egykor, mikor ezekből állt az életetek*
*És
így folytatja az apostol: „Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk,
különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők,
egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők” (Tit. 3,3).
De: „Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok
szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben,
dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (1
Pét. 4,3).
Mert
bizony ti is így éltetek: „Melyekben
jártatok, és éltetek egykor e világ folyása a létkorszak
szokása, életmódja szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint,
igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez. Ama szellem szerint, mely most
az engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, és működik. Közéjük tartoztunk mi is mindnyájan a
mi hústestünk kívánságaiban, amíg hústesti
vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek és a gondolatoknak hajlamait, és
akaratát, és természet vagyis születésünknél fogva emberi természetünk
szerint haragnak fiai valánk, mint a többi ember is” (Eféz. 2,2-3).
Kol. 3,8 Most pedig tegyétek le, hagyjátok el, és vessétek
el magatoktól ti is mindazokat. Haragot, és ne haragudjatok többé senkire,
fölgerjedést, vagyis az indulatot, rosszindulatot, rosszakaratot, és ne
dühöngjetek. Gonoszságot, és a rosszaságot; a gyűlölködést és szátokból az
istenkáromlást, rágalmazást, az ocsmány beszédet, az átkozódást, és gyalázatos* mocskos, trágár
beszédet szájatokból.
*Gyalázatos (aiszkhrologia):
mocskos, ocsmány, trágár.
Kol. 3,9 Ne hazudjatok egymás ellen és egymásnak, mivelhogy
levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel, és szokásaival együtt*
*És
újra-és újra hangzik a figyelmeztetés a minden korban élő, újjászületetett
ember számára: „Minden mérgesség, keserűség
és fölgerjedés, indulat, düh,
bosszúság és harag, vagy haragtartás és lárma, kiabálás, szóváltás és
káromkodás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék
közületek, és legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Más
fordítás: Soha ne kiabáljatok
mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok)” (Eféz. 4,31). Hanem: „vessetek le, és tegyetek hát félre minden gonoszságot, romlottságot,
rosszindulatot, minden álnokságot, ármánykodást, ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot,
képmutatást, megtévesztést, színlelést, irigykedést, rosszakaratot,
becsmérlést, féltékenységet, és minden rágalmazást, megszólást, és gonosz
beszédet” (1Pét 2,1).
És: „Ne szóljátok meg,
ne rágalmazzátok egymást atyámfiai,
testvéreim. Aki megszólja, vagy
rágalmazza atyjafiát, testvérét, és aki ítélkezik felette, az a törvény ellen
szól az a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem
megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, vagyis a
törvényadó és az ítélőbíró, aki hatalmas megtartani és elveszíteni, aki
megmenthet és elveszthet: de kicsoda vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12).
A
helytelen beszéd, helytelen cselekedeteket eredményez, de ti: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból,
perlekedésre való hajlamból, sem
hiábavaló hiú dicsőségből, vagy önhittségből,
se hiú dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak tartván, és többre becsülvén
ti magatoknál” (Más fordításban: Ne
irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg,
alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit
magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).
Az Úr
Jézus jelentette ki, hogy: „A jó ember az
ő szívének jó kincseiből, a jó tárházából hozza elő a jókat;
és a gonosz ember az ő szívének gonosz, rossz, káros, semmirekellő, hitvány kincseiből, tárházából hozza elő, és
szórja ki a rosszat, a gonoszt. De
mondom néktek: Minden hivalkodó, haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen beszédért megnyilatkozásért, amit beszélnek, és
amit valaha kimondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a
te beszédedből, ami lehet kijelentés,
tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet ismertetel, és
szavaid alapján nyilvánítanak igaznak, azaz igazulsz meg. És a te beszédedből
ismertetel hamisnak. Szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján
marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet” (Mát. 12,35-37).
Hiszen: „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből
származnak, és azok fertőztetik meg, azok teszik tisztátalanná az embert. Mert a
szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések,
paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, és tanúskodások, káromlások. Ezek
fertőztetik meg és teszik tisztátalanná az embert…” (Mát. 15,18-20).
Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt, azaz bomlasztó beszéd, ami lehet
kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás, üzenet, a ti
szátokból ki ne származzék, ki ne jöjjön. Hanem csak amely hasznos, és csak
akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a
hallgatóknak, és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Eféz. 4,29).
Hiszen
ha már Krisztus Jézusba bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van
Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt, aki
Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol. 3,10).
Már
az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről: Nem fogtok lopni, csalni, és hazudni…”! (3 Móz. 19,11).
És: „Ezek azok a
dolgok, ezek az Igék, amelyeket cselekedjetek: Igazságot, azaz a valóságot, - ami Isten Igéje - szóljon ki-ki az ő felebarátjával:
igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek
magatokban egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt
gyűlölöm én - így szól az ÚR” (Zak. 8,16-17).
Kol. 3,10 És felöltöztétek amaz új embert, aki megújult
Annak ábrázatja szerint való
ismeretre, és annak képére és
hasonlatosságára, aki teremtette azt. [Más fordítás: Aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban
megismerje őt; a teljes megismerésig]:
Kol. 3,11 A hol nincs többé görög, vagyis pogány és zsidó* körülmetélt és
körülmetéletlen, idegen** scithiai, rabszolga, szabad*** azaz kötelékektől mentes, hanem minden a
Krisztus, és mindenekben
Krisztus van. [Más fordítás: Csak maga Krisztus a fontos, csak Ő a lényeges a hívőkben, bárhonnan
származnak is]****
*Zsidó (iúdaiosz): júdeai.
**Idegen (barbarosz): barbár,
műveletlen.
***Szabad (eleutherosz): szabad,
független, a kötelékektől, a rabszolgaság kényszerétől mentes.
****És így folytatódik a
kijelentés: „Mert egy az Isten, aki
megigazítja, azaz megigazulttá
nyilvánítja a körülmetéltet hitből, éppúgy, mint aki a körülmetéletlen pogányt
hit által” (Róm. 3,30).
„Mert azt
mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség, azaz megkülönböztetés zsidó meg görög,
vagyis pogány között; mert ugyanaz az Ura mindnyájunknak, aki kegyelemben
gazdag, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr
nevét, üdvözül, vagyis: bűnbocsánatot nyer, és megmenekül rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból.
Megszabadul mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől / démonoktól ” (Róm. 10,11-13).
És azért vagyunk egyek, mert: „Hiszen egy Szellem
által mi is mindnyájan egy testté, azaz
egy személlyé meríttettünk be,
akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy
Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13).
„Mert mindannyian, akik Krisztusba
meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel.
Nincs többé zsidó, sem görög, azaz: pogány; nincs rabszolga, sem szabad;
nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).
„Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind
a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz.
2,14).
Beteljesült az Ige,
amely azt mondja: „… monda Isten: Teremtsünk, és alkossunk embert
a mi képünkre, azaz képmásunkra és hasonlatosságunkra, vagyis hozzánk
hasonlóvá; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az
egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26)
„Ez az Ádám
nemzetségének könyve. Amely napon teremté Isten az embert, Isten
hasonlatosságára teremté, Istenhez hasonlóvá alkotta azt. Férfiúvá és asszonnyá
teremté őket, és megáldá őket és nevezé
az ő nevüket Ádámnak, azaz embernek, amely napon teremtetének” (1 Móz. 5,1-2).
Kol. 3,12 Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai* kedvencei.
Szentek** Istennek szenteltek, és a világtól
Isten számára elkülönítettek. És szeretettek*** - Mert
Isten teljesen összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele – könyörületes, a
nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző szívet**** jóságosságot, kedvességet,
gyengédséget, alázatosságot, szerénységet, szelídséget***** jóindulatot, higgadtságot, türelmet, hosszútűrést******
*Választottai (eklektosz): kiválasztott,
értékes, kedvence.
**Szentek (hagiosz):
Istennek szentelt, a világtól Isten számára elkülönített.
***Szeretettek (agapaó): Ez azt jelenti:
hogy magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni a szeretett
szemáééyel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magát, és elveszni,
feloldódni a szeretetben.
****Szívet (szplankhnon): szív: bensőből
fakadó érzések.
*****Szelídség (praotész): jóindulat,
barátságosság, higgadtság.
******És így folytatódik a
kijelentés: A szentség konkrét cselekedetet
jelent: „És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok, ne legyetek
hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és ne idomuljatok e világhoz, ehhez a
létkorhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok
meg magatokat a ti elméteknek, vagyis értelmetek, gondolkodásotok,
megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének
megújulása által, azaz gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át
úgy, hogy megvizsgáljátok, és megítélhessétek, felismerjétek, megválasszátok,
és azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi
a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2).
Hiszen:
„… az Úrnak, a te Istenednek szent népe
vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját, tulajdon népe légy
néki, minden nép közül e föld színén” (5
Móz. 7,6).
És az
apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „Tisztítsátok meg egész
valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből, azaz tiszta szellemből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek
újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).
„Ne legyünk hiú
dicsőség kívánók, hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők,
egymást ingerlők, egymásra irigykedők. (Más fordítás: Ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben
kihívók, egymásra irigykedők; Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú
dicsőség után)” (Gal. 5,26).
Mert
ha a Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk minden területén. Ezért így
figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi,
testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek, [a tisztelet dolgában legyetek
egymással versengők” (Róm. 12,10).
„Teljes alázatossággal
és szelídséggel, türelemmel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben. (Más fordítás: Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és
isteni szeretettel viseljétek el egymást)”
(Eféz. 4,2).
Hát
ezért ti is: „Legyetek pedig egymáshoz
jóságosak, irgalmasok, megengedvén bocsássatok meg egymásnak, miképpen az Isten
is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32).
Továbbá: „Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből,
viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból,
sem hiábavaló hiú dicsőségvágyból, önhittségből,
hanem alázatosan egymást különbeknek, és kiválóbbnak
tartván, és többre
becsülvén ti magatoknál. (Más
fordításban: Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy
büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több
tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok)” (Fil. 2,3).
„Egymás terhét, vagyis
az olyan terhet, amelynek hordozásához testvéri segítség kell hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét, azaz Krisztus
útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki. (Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok
vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének)” (Gal. 6,2).
Az Úr
Jézus bemutatta, hogy mindezek a tulajdonságok hogyan nyilvánulnak meg a
cselekedetekben: „És bejárta vala Jézus a
városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az
Isten országának Evangéliumát, az
Isten királyságáról szóló örömhírt; És
gyógyítván mindenfajta betegséget,
és mindenféle erőtlenséget, gyengeséget, minden bajt, kórt, fogyatékosságot,
rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben.
Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket a nép között. Mikor pedig
látta vala a sokaságot, a tömeget, könyörületességre
indult rajtuk, megszánta őket, megesett rajtuk a szíve, mert el voltak
gyötörve és szét voltak szórva, és elesettek, fáradtak és elhagyatottak,
elcsigázottak és kimerültek voltak, mint a pásztor nélkül való juhok” (Mát. 9,35-36).
És az
Úr Jézus: „bejárá az egész Galileát,
tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és
gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget, fogyatékosságot, bajt, gyengeséget” (Mát. 4,23).
Kol. 3,13 Elszenvedvén* elviselvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha
valakinek a másik ellen panasza
volna; miképpen a Krisztus,- az Úr - is
megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti
is**
*Elszenved (anexomai anekhó): elnézőnek lenni a
másikkal szemben; eltűrni, elviselni.
**És így folytatja az Úr: „És
mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok
van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket, a ti
botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat…” (Márk. 11,25-26).
Hogy
mit jelent a türelem, arról így beszél az Úr: Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem
vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom
néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is” (Mát. 18,21-22).
„Nézzünk fel Jézusra, a hitnek fejedelmére, a
hit szerzőjére és beteljesítőjére…” (Zsid.
12,2).
És: „… az az indulat, az az érzés, észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék uralkodjon bennetek,
mely volt a Krisztus Jézusban is, amely a Krisztus Jézust jellemezte” (Fil. 2,5)
Aki: „… tökéletesen engedelmeskedett Istennek mind
halálig…” (Fil. 2,8).
„És tökéletességre
jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik neki engedelmeskednek” (Zsid.
5,9).
Kol.
3,14 Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet,
mint amely a tökéletességnek kötele. [Más fordítás: Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, amely a tökéletesség, a
célbajutottság köteléke, és összefogó ereje]*
*Az
apostolok újra-és újra arra tanítják a mindenkori hívőket, hogy: „És
járjatok, és éljetek isteni szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és
áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. (Más
fordítás: S odaadta magát
értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek): (Eféz.
5,2).
És ismét: „Mindenek előtt pedig
legyetek hajlandók az egymás iránti
elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre, az egymás odaadó isteni
szeretetében; mert a szeretet sok vétket, sérelmet, elfedez, befed, betakar,
elleplez” (1Pét 4,8).
És nemcsak az egymás szeretetére buzdítanak, hanem minden ember
szeretetére: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, ne legyetek adósok, hanem csak azzal, hogy egymást, vagyis az ugyanabból a
fajtából valót - azaz a Krisztusit - egy másikat szeressétek. Mert aki szereti a felebarátját, vagyis embertársát,
a különböző, „másféle” más fajtából való, - azaz az Ádámi - idegent, a
törvényt, vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében
jelentett ki betöltötte, beteljesítette,
megvalósította, tartalmat adott neki” (Róm. 13,8).
Az Úr Jézus így
szólt a mindenkori tanítványaihoz: „Új
parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek
titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,
ha egymást szeretni fogjátok” (Ján.
13,34-35).
Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy
szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).
És ismét: „A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid.
13,1).
Ennek eredménye,
hogy: „És akármit kérjünk, megkapjuk
tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik
kedvesek előtte. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus
Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott
nekünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és
abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk
adott” (1 Ján. 3,22-24).
És ismét: „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy
aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1 Ján. 4,21).
Kol. 3,15 És az Istennek, azaz Krisztusnak békessége* vagyis:
az az állapot, amelyben minden a maga
helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség,
boldogság, boldogulás uralkodjék a ti szívetekben, azaz a ti bensőtökben.** Amelyre el is hívattatok az egy
testben*** azaz az egy személyben****
és háládatosak legyetek*****
*Békessége (eiréné): vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
**Az Úr Jézus ígérete az
övéinek: „Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen, és ne is csüggedjen!” (Ján. 14,27).
***Testben (szóma): személyben.
****Egy testben hívattatok el,
mert: „… sokan egy test, azaz egy személy
vagyunk, vagyis egy testet képezünk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak
tagjai, azaz egy-egy funkciót végző
tagja vagyunk” (Róm. 12,5).
hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy testté, azaz egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel
itattattunk meg” (1 Kor 12,13).
Így:„… az Ő testének, azaz az Ő személyének, teljes
lényének tagjai vagyunk, az Ő testéből, azaz húsából és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).
Hiszen. „Csak egyetlen
Test van és egyetlen Szent Szellem, mint ahogy ugyanarra az egy reménységre
hívott meg Isten benneteket” (Eféz.
4,4).
*****Pál apostol mutat példát
arra, hogy miért, és hogyan kell hálát adnunk szüntelen: „Hálát
adok szüntelenül értetek Istennek mindenkor, azért a
kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek a
Krisztus Jézusban adatott” (1Kor. 1,4).
„Istenem, hálásan
köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos” (2 Kor.
9,15).
Kol.
3,16 A Krisztusnak beszéde Igéje lakozzék, és éljen ti bennetek gazdagon, minden
bölcsességben. Tanítván és intvén* és eszébe juttatva, emlékeztetve egymást zsoltárokkal** dicséretekkel***
azaz magasztaló énekekkel, és szellemi
énekekkel**** vagyis nyelveken énekléssel, vagy annak magyarázatával. Hálával
zengedezvén a ti szívetekben, azaz a ti bensőtökben
az Úrnak. [Más fordítás: Isten
iránti őszinte hálával énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat, és a Szent
Szellemtől származó énekeket]*****
*Intvén (nútheteó): eszébe juttatva,
emlékeztetve, figyelmeztetve.
**Zsoltárokkal
(pszalmosz): hangszerkísérettel énekelt dal; dicsőítés.
***Dicséretekkel
(hümnosz): elbeszélő stílusú dicséret, magasztaló ének, Istent dicsőítő
költemény.
****Énekekkel
(ódé): prófécia, vagy
nyelveken éneklés, vagy annak magyarázata.
*****És folytatódik a
kijelentés: „Mi következik ebből, mit kell hát tenni; mi hát a
helyes, testvéreim? Mikor összejöttök, mindeniteknek van zsoltára,
dicsőítő éneke, tanítása, vagyis az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga, nyelve,
kijelentése, azaz kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre
szolgáljanak” (1 Kor. 14,15.26).
És
nem a napi híreket megbeszélve, hanem: „Beszélgetvén
egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, szellemi dallamokkal énekelvén és dicséretet mondván szívetekben, a ti bensőtökben az Úrnak. (Más
fordítás: A Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást;
Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket). Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nevében az Istennek vagyis az Atyának” (Eféz. 5,19-20).
És
így folytatja az apostol: „mi következik
ebből? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is;
énekelek dicséretet a szellemmel, de dicséretet énekelek az értelemmel is.
Hangszert pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva
is” (1 Kor. 14,15.26).
Bármi
ér: „Szenved-é valaki köztetek?
Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13).
Hogy
mi az eredménye a szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt, és megóv engem az ő
hajlékában, az Ő sátrában a veszedelem napján; eltakar, és elrejt engem sátrának
rejtekében, sátra mélyén. Sziklára emel fel engem, magas kősziklára helyez
engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az
ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Más
fordítás: Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért
örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak)” (Zsolt.
27,5-6).
Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk, és ujjongjunk
a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki
zengedezésekkel, ujjongjunk előtte énekszóval” (Zsolt. 95,1-2).
És: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon
van!” (Zsolt.
34,2).
Ezt a
példát kövessétek: „Szüntelen
imádkozzatok. Mindenben, és mindenért hálákat adjatok; mert
ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok, a ti javatokra” (1 Thess. 5,17-18).
És
továbbiakban így buzdít Dávid: „Örvendezzetek és
vigadjatok ti igazak, azaz megigazultak, az Úrban; a hívőkhöz, a megigazult
emberekhez illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat, és adjatok hálát az Úrnak
citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket,
lantoljatok lelkesen, harsogón, szépen zengjenek hangszereitek” (Zsolt. 33,1-3).
„Énekeljetek Istennek,
énekeljetek; énekeljetek királyunknak,
énekeljetek! Mert az egész föld királya az Isten: zengjetek
neki éneket, énekeljetek bölcsességgel” (Zsolt. 47,7-8).
Kol. 3,17 És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy
tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében*
cselekedjetek, hálát adván az
Istennek és Atyának Őáltala**
*Név (onoma): név, amely
magába foglalja a hatalmat, tekintélyt, jellemet.
**És Ismét: „Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,20).
„Szüntelen
imádkozzatok. Mindenben, és mindenért hálákat adjatok; mert
ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok, a ti javatokra” (1 Thess. 5,17-18).
Az Úr
Jézus ígérete az Övéinek: „És akármit
kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a
Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13-14).
Kol. 3,18 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek,
éljetek a férjetek fennhatósága és védelme alatt, amiképpen illik az Úrban*
*Így folytatódik a kijelentés: „Szeretném, ha
megértenétek, és tudatában lennétek, hogy minden
férfiúnak, / érettkorú embernek feje, azaz eredete, forrása a Krisztus; az asszonynak / a Krisztusban kiskorúnak feje, azaz eredete, forrása
pedig a férfiú / érettkorú
ember; a Krisztusnak feje, azaz eredete,
forrása pedig az Isten” (1 Kor.
11,3).
És
hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az
Úrnak; mert a férfi feje
eredete, forrása a feleségnek, ahogyan
Krisztus is feje, eredete, forrása az egyháznak, és ő a test, azaz az egész
személy üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy
engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben” (Eféz. 5,22-24).
Péter apostol részletesen kifejti az engedelmesség
okát, és a feleség feladatát: „… az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, vessék magukat saját férjeik
alá, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének, nem fogadnának szót, mert nem
hinnének is az igének, vagyis engedetlenek volnának is az igével szemben,
feleségük életvitele, magatartása által ige nélkül is meggyőzessenek, mert őket
az asszonyok élete beszéd nélkül is megnyerte. Szemlélvén a ti félelemben való
feddhetetlen, tiszta, ártatlan, szerény, egyszerű, tökéletes, szemérmes
életeteket. Akiknek ékessége ne legyen külsőséges, hajuknak fonogatásából és
aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből legyen. Hanem a szívnek
elrejtett embere, a belső ember, a szelíd, alázatos és csendes, a helyét
megtartó, egy helyben maradó, nyugodt, békés szellem a maga romolhatatlan
valóságában. Ami igen becses, értékes az Isten előtt. Mert így ékesítették
magokat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, és bíztak,
engedelmeskedvén az ő férjüknek. Így ékesítgették ugyanis egykor magukat, és
férjüknek alárendelték, alávetették magukat. Miként Sára engedelmeskedett
Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek,
és helyesen éltek, és semmi fenyegetéstől nem rettegtek, nem rémültök meg, és
nem féltek” (1Pét 3,1-6).
És: „Legyenek mértékletesek, józanok,
tiszták, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne
káromoltassék, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét” (Tit. 2,5).
Kol.
3,19 Ti férfiak, isteni
szeretettel* szeressétek
a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek, mogorvák, s ne bánjatok és viselkedjetek durván velük,
és ne legyetek kemények és indulatosak velük szemben**
*Isteni szeretet (agapaó):
Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad,
eggyé válni vele.
**A férfiakra vonatkozóan is részletes tanácsot ad az apostol: „Ti férfiak, szeressétek önmagatok teljes átadásával és teljesen eggyé válva vele, - vagyis
teljesen szánjátok oda magatokat, feloldódva a szeretetben - a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az
egyházat, a kihívottak közösségét, az eklézsiát, és Önmagát adta, kiszolgáltatta, és feláldozta érte a saját
életét” (Eféz. 5,25).
Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten
Igéje: „A
férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak értelmes módon - megértéssel, az ismeretnek
megfelelően feleségükkel. Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb, erőtlenebb
edénynek, tisztességet, azaz tiszteletet tévén, és részesítsék őket
megbecsülésben, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti
imádságaitok meg ne hiúsuljanak, és imáitoknak ne legyen akadálya” (1Pét 3,7)
„A feleségének, az asszonynak
adja meg a férj, amivel tartozik, a köteles jóakaratot, vagyis teljesítse
házastársi kötelességét feleségével szemben. Hasonlóképpen a feleség, vagyis az
asszony is ugyanazt a férjének. Ne fosszátok meg egymást, ne tartózkodjatok, ne
vonakodjatok egymástól legföljebb] közös megegyezéssel, egyenlő akaratból
bizonyos ideig, azaz egy időre. Hogy ráérjetek a böjtölésre, és időt
szentelhessetek az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, és legyetek
együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem
tartóztathatjátok, azaz az önmegtartóztatás, az önfegyelmetek hiánya miatt” (1 Kor. 7,3.5).
És
mindkét házasfélre vonatkozóan: „És
éljetek isteni szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta
Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. [Más
fordítás: S odaadta magát
értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz.
5,2).
És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak, kedvesek,
jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők
egymás iránt, megengedvén, azaz mindig meg bocsátván egymásnak, miképpen az
Isten is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32).
Kol. 3,20 Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek, és
hallgassatok mindenben szüleitekre; mert ez kedves az Úrban*
*A parancsot, vagyis az útmutatást megismétli a Szent Szellem a
különböző kihívott közösségekben: Ti
gyermekek szót fogadjatok,
engedelmeskedjetek a ti szüleiteknek az
Úrban; Elfogadva a tanácsukat, mert
ez az igaz, és ez a helyes. (Más fordítás: Gyermekek!
Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban vagytok, mert ez így igazságos,
így van rendjén, ez kötelesség). Tiszteljed, becsüld, értékeld a
te atyádat és a te anyádat, ami az első, az eredeti parancsolat és útmutatás,
amelyhez ígéret is kapcsolódik. Hogy jól legyen néked dolgod, hogy boldog, sikeres és hosszú életű légy e földön” (Eféz. 6,1-3).
És az
Ószövetségben fejti ki a Szent Szellem az Ige értelmét: „Tiszteld atyádat és anyádat amint
megparancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy hosszú ideig élj és jó dolgod
lehessen azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16).
Pedig azt mondta az Úr, hogy: „Átkozott, aki kevésre
becsüli, és aki gyalázza az ő atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,16).
Ezért:
„Hallgasd a te atyádat, aki nemzett
téged; és meg ne utáld, és meg ne vesd a te anyádat, ha megöregszik” (Péld. 23,22).
„Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat
megőrizze a szíved, a te bensőd; Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős
életet, és békességet hoznak néked bőven. (Más
fordítás: Mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok
neked). Az
irgalmasság és igazság, a szeretet és hűség ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd
be azokat a te szívednek táblájára; Így nyersz kedvességet és jóindulatot
Istennek és embernek szemei előtt” (Péld. 3,1-4)
Hát: „Őrizd meg, fiam, atyád
parancsolatját, azaz útmutatását, és anyád tanítását el ne hagyd. Kösd azokat szívedre
mindenkor, és hordozd a nyakadba fűzve. Valahová mégy, vezérel téged, mikor
aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. (Más fordítás: Jártodban vezessen, fektedben őrizzen,
és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat). Mert szövétnek, és lámpás a parancsolat, és a
tudomány világosság, és életnek útja a tanító feddések, a figyelmeztető intések” (Péld. 6,20-23)
Kol. 3,21 Ti atyák, ne ingereljétek* ne bosszantsátok, és ne keserítsétek el a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek, hogy el ne
csüggedjenek, és nehogy bátortalanokká, kedvetlenné váljanak;
[Más
fordítás: Atyák, ne bánjatok keményen gyermekeitekkel, és ne követeljetek túl sokat a gyermekeitektől, nehogy elkeseredjenek, és hogy meg ne riadjanak]**
*Ingerel (erethidzó):
ingerel, elkeserít.
**Az efézusi gyülekezetnek így ír az apostol: „Ti is atyák ne ingereljétek, ne
haragítsátok meg, és ne keserítsétek el gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat
az Úr tanítása szerint, és figyelmeztessétek őket a jövőben rájuk leselkedő
veszélyekre” (Eféz. 6,4).
Mert: Aki engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, és kíméli, az
kevésbé szereti őt. aki pedig szereti, az gondosan képezi, tanítja, példát, és útmutatást ad neki” (Péld. 13,24).
Tehát: „Tanítsd a gyermeket az ő
útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. (Más fordítás: Neveld a gyermeket a neki megfelelő
módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól). A gyermek elméjéhez
köttetett a bolondság szívéhez / bensőjéhez hozzátartozik az ostobaság; de a figyelmeztetés, a példa, tanítás,
útmutatás messze elűzi őtőle azt” (Péld. 22,6.15).
És: Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne” (Péld. 29,17).
Kol. 3,22 Ti rabszolgák, szót fogadjatok, engedelmeskedjetek minden tekintetben a ti hústest szerint való, vagyis a ti földi uraitoknak, nem a szemnek szolgálván - még akkor is, mikor nem látnak benneteket, - ne látszatra
szolgáljatok, mint akik embereknek akarnak tetszeni, és hízelegni. Hanem
szíveteknek egyenességében, tiszta szívvel, szívbeli egyszerűségben, az Úr
iránti tiszteletből.
Kol. 3,23 És valamit tesztek, szívből cselekedjétek, teljes
odaszánással, lelkesen végezzétek úgy, mint az Úrnak és nem úgy, mint
embereknek. [Más
fordítás: Bármit tesztek,
tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek];
Kol. 3,24 Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek
jutalmát: mert az Úr Krisztusnak rabszolgáltok. [Más
fordítás: Tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok
az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]*
*Újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti rabszolgák, engedelmesek legyetek a ti hústest szerint
való, vagyis földi uraitoknak, tiszteletteljes
félelemmel, szíveteknek egyenességében, azaz félő tisztelettel és
egyszerű szívvel, mint a Krisztusnak. Nem a szemnek szolgálván, ne látszatra
szolgáljatok; ne csak színből, mint akik embereknek akarnak tetszeni, és hízelegni. Hanem mint Krisztus
rabszolgái, cselekedvén az Istennek akaratát teljes odaszánással, lelkesen. [Más
fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok. Ne csak
az emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint
akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással]. Jó akarattal, örömteli szívvel
dolgozzatok, jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, buzgósággal
végezve rabszolgálatotokat, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek.
Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt fogja kapni az Úrtól, akár szolga
legyen, akár szabados” (Eféz.
6,5-8).
És ez a figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is
szól: „A
cselédek vagyis a szolgák teljes tisztelettel engedelmeskedjenek az uraknak,
vessétek magatokat parancsolóitok alá; nem csak a jóknak és kíméleteseknek,
nemcsak a szelídeknek, és
jóindulatúaknak, de a szívteleneknek, a szigorúaknak is” (1Pét 2,18).
És: „Akik iga alatt vannak, iga alatt görnyednek, mint
szolgák, az ő uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék” (1 Tim. 6,1).
Titusznak
ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő uraiknak
engedelmeskedjenek, legyenek készségesek, mindenben kedvüket keressék, ne
ellenkezzenek, és ne feleseljenek. Ne tolvajkodjanak, azaz ne lopjanak, hanem
teljes jó hűséget, igazi, teljes megbízhatóságot tanúsítsanak; hogy a mi
megtartó, üdvözítő Istenünknek tudományát ékesítsék, és mindenben díszére
váljanak” (Tit.
2,9-10).
Kol. 3,25 A ki pedig igazságtalanságot cselekszik, vagyis
igazságtalanságával kárt tesz, jutalmát veszi igazságtalanságának. Mert azt kapja vissza, amit tett, és nincsen személyválogatás, vagy
részrehajlás*
*Újra és újra megismétli a Szent Szellem: „Mert ugyanis
Isten nem személyválogató, Nála nincs részlehajlás, és protekció” (Róm. 2,11).
Hát: „Ne
tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja
is. [Más fordítás:
Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember
aratni, amit vetett]” (Gal. 6,7).
Tudván, hogy kiki ami
jót cselekszik, azt fogja kapni az Úrtól, akár szolga legyen, akár
szabados” (Eféz. 6,8).
„Mert az Úr, a ti
Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, erős,
hatalmas és félelmes Isten, aki nem személyválogató, sem ajándékot el nem
fogad, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17).