Fil. 2,1, Ha tényleg ér valamit, és ha annak okáért helye
van Krisztusban a buzdításnak, bátorításnak. Ha helye
van az Isten szerinti szeretetből fakadó vigasztalásnak. Ha helye
van a Szellemben való közösségnek, a szellemi
egyesülésnek, ha helye van a szívnek, vagyis a bensőből fakadó irgalmasságnak és könyörületességnek,
a résztvevő szeretetnek, és
együttérzésnek. [Más fordítások szerint: Ha
telik belőle a szeretetnek valamilyen vigasztalása, a Szellemnek valamilyen
közlése, ha tud irgalmat gerjeszteni bennetek].
Fil. 2,2 Teljesítsétek be, és tegyétek teljessé az én örömömet azzal, hogy egyenlő indulattal, egyetértésben, egyet akarva, és gondolva,
közös lelkesedéssel legyetek, ugyanazon Isten szerinti szeretettel viseltetvén, egy érzésben összeforrva, egyugyanazon indulattal
lévén, ugyanarra törekedve.
Fil. 2,3 Semmit nem cselekedvén versengésből, vetélkedésből, önzésből, viszálykodásból, perlekedésre való hajlamból,
sem hiábavaló hiú dicsőségből, önhittségből, se hiú dicsőségvágyból,
hanem alázatosan egymást különbeknek, kiválóbbnak
tartván, és többre becsülvén ti
magatoknál.
Fil. 2,4 Ne nézze, és ne keresse
kiki a maga hasznát, a maga javát. Ne
csak a magatok érdekeit
nézzétek, hanem mindenki a másokét is, szeme előtt tartsa, és mindenki törődjön
a testvérei érdekeivel is.
Fil. 2,5 Annakokáért az az indulat, érzés,
észjárás, törekvés, az a gondolkodásmód és szándék legyen és uralkodjon
bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, amely a Krisztus Jézust jellemezte*
*Az Úr
Jézus szeretetéről így hangzik a kijelentés: „Az Isten szerinti szeretet
hosszútűrő, nagyon türelmes. Szó szerint: haragos indulatot megfékez, jóságos,
kedves, szeretetre méltó; a szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem
vetélkedik, verseng; nem lép fel vetélytársként, a szeretet nem kérkedik, nem
dicsekszik, és nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik,
nem gőgös, nem fújja fel magát. Nem cselekszik éktelenül, nem tapintatlan, nem
viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem illetlen. Nem keresi a maga hasznát, a
maga érdekeit, a maga javát. Nem gerjed, nem lobban haragra, nem bőszül fel,
nem válik ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a gonoszt,
a rosszat, sérelmet. Nem gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a
hamisságnak, a gonoszságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt
örül, és örvendezik az igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis
Isten igéjének győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez,
szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli, elhallgat, magában tart. Mindent
elhisz, mindig bizakodik, mindent elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel,
elszenved, teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos” (Kor.
13,4-7)
Erre a szeretetre
hív az Úr Jézus: „Vegyétek föl magatokra
az én igámat, az én jármomat, és
tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat,
megnyugvást találtok magatoknak” (Mát. 11,29)
Akkor következik
be a hívő életében, hogy: „És majd ama
napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama
kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (Más
fordítás: Amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat,
nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és
szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a sanyargatónak. A szolgaság házának, az erőszaknak vége lőn! Eltörte az
Úr a gonoszok pálcáját, az uralkodóknak vesszejét, a zsarnokság botját” (Ésa.
14,3-5)
Ezért így
figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk
tehát, hogy mivel megvan, - de még
nem teljesedett be - az ő
nyugodalmába való bemenetel ígérete, gondosan
ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és valaki közületek
fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott
cselekedeteitől, munkáitól, amiképpen
Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)
Ezért… „Atyafiúi, testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan szeretők,
a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. A tisztelet dolgában legyetek
egymással versengők” (Róm. 12,10)
„A testvéri szeretet legyen maradandó” (Zsid. 13,1)
„Tisztítsátok
meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szellemből szeressétek, mint akik nem romlandó,
hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”
(1 Pét. 1,22-23)
„Egymás iránt ugyanazon indulattal, érzéssel
legyetek.
[Más fordítás: éljetek egymással
egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek; ugyanolyan legyen a
gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne kevélykedjetek, ne
legyetek fennhéjázók, nagyra törők. Ne a
magas, fellengzős dolgokon jártassátok eszeteket, hanem az alázatosakhoz
szabjátok, és tartsátok magatokat, vagyis alkalmazkodjatok az egyszerű
emberekhez. Ne legyetek nagyravágyók, hanem együtt érzők az alacsonyrendűekkel.
Ne legyetek bölcsek, okosak, eszesek, értelmesek timagatokban, vagyis a magatok
értelme szerint; ne legyetek olyanok, akik csak a saját emberi értelmükben
bíznak, és erre építenek. Senkinek gonoszért gonosszal, rosszért rosszat ne
fizessetek, és sérelemmel, igazságtalansággal, méltatlansággal, káros, ártalmas
dologgal ne viszonozzátok. A
tisztességre és becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően gondotok
legyen minden ember előtt. Jóra
törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa” (Róm. 12,16-17)
És az apostol
részletesen kifejti a fenti kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „A békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene
pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus
Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus
Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is
befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm.
15,5-7)
Hát: „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok
az Úrban, hogy járjatok, és éljetek
úgy, mint illik, méltón elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes
alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, és türelemmel elszenvedvén
egymást szeretetben. Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek
kötelében. Legyetek pedig egymáshoz
jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak bocsássatok meg, miképpen az Isten
is a Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,1-3.32)
„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek
választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot,
alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, türelmet. Elszenvedvén, és
elviselvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki
ellen panasza volna, miképpen a Krisztus - az Úr - is megbocsátott néktek,
akképpen tegyetek ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet,
mint amely a tökéletességnek kötele, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol.
3,12-14)
És : „Valakik annakokáért tökéletesek vagyunk,
ilyen értelemben legyünk, így
gondolkozzunk: és ha valamiben, vagy valamit másképpen értetek, vagy gondoltok,
az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:
Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon
értelemben legyünk” (Fil. 3,15-16)
„Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, becsvágyók,
egymást ingerlők, egymásra irigykedők” (Gal.
5,26)
És: „Senki ne keresse, ami az övé, vagyis a maga javát, a maga érdekét,
előnyét, hanem kiki azt, ami a másiké”
(1 Kor. 10,24)
Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk
tudniillik az ő felebarátjának, közel levő embernek, szomszédnak kedveskedjék,
és legyen szolgálatára. Törekedjen szeretetre méltónak lenni, annak javára,
épülésére, megerősítésére. Közülünk mindenki felebarátjának, embertársának,
szomszédjának tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy azt munkálja,
ami az építéshez jó” (Róm. 15,2)
„mint ahogyan én is mindenben
mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a
többiekét, hogy üdvözüljenek” (1 Kor.
10,33)
Már Dávid így
prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily
szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint
mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér
köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion
hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt.
133,1-2).
Fil. 2,6 Aki, mikor Istennek formájában* alakjában létezett,
nem tekintette, és nem tartotta
zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, vagyis nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül
ragaszkodnia kell [Más fordításban: Ő ugyanis minden tekintetben Isten volt,
mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő]**
*Forma
(morphé): - alak,
forma, megjelenés, külső. Egy test, tárgy stb. látható megjelenési formája.
Alak, külső megjelenés; képe valakinek, vagy valaminek; valódi forma (idea).
**Így
magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben már vala az Ige, a (logosz). És
az Ige az Istenben vala, és Isten maga vala az Ige. Eredetileg Ő az Isten.
Minden, vagyis a mindenség Őáltala lett, Őáltala teremtetett, rajta keresztül
támadt, általa jött létre, és nála nélkül, Tőle különválasztva semmi sem lett,
semmi sem teremtetett, ami lett, ami teremtetett, létrejött. S egyetlen létező
sem lett Őnélküle. És az Ige, a
(logosz) hústestté lett és
lakozék, azaz itt élt, sátorozott, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk, vagyis közöttünk vett szállást. És
láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét,
mint az Atyából származó egyszülött dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel és
igazsággal, aki maga vala a VALÓSÁG,
akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan
kegyelmet is kegyelemért, kegyelmet kegyelemre halmozva. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya
kebelében van, az jelentette és nyilatkoztatta ki Őt. Ő jelentette ki, hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá.
(Ján. 1,1-3.14.16.18).
A testté lett
Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30)
A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje
veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja
az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket,
amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva
viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és
az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért
higgyetek” (Jn. 14,9-11)
Isten Őbenne vett
lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert
tetszett az Atyának, az egész Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék. [Más fordítás:
Minthogy az Atya úgy látta helyesnek,
hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]. „Mert Őbenne lakozik
az istenségnek egész teljessége testileg, azaz (szómájában): énjében” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15)
Őbenne: Aki
képe, vagyis képmása a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek
előtte született. Aki az egész teremtés legelőször előhozottja. „Aki, azaz Ő az Isten dicsőségének
visszatükröződése, kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása. Aki
hatalmas szavával fenntartja, és hordozza a mindenséget. Aki minket bűneinktől
megtisztítván, üle a mennyei Felségnek
jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)
„Pál apostol vallástétele: „És minden
versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a
hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált, megmutatkozott hústestben. Igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott,
megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a
népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16)
Fil. 2,7 Hanem önmagát megüresítve* szolgai formát vévén föl. Szolgai alakot öltött, emberekhez hasonlóvá
lévén, és külsejét tekintve olyan
lett, és úgy jelent meg, mint
egy ember, és magatartásában is
embernek bizonyult. [Más fordításban: Azzal,
hogy rabszolga alakját öltötte fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette
magát, mindenről önként lemondott, és
beleegyezett abba, hogy szolga legyen. Amikor a Földön megszületett és emberré
lett, valóban olyan is volt, mint egy szolga]**
*Megüresít (kenoó): üressé tesz, kiürít.
**Pál
apostol vallástétele: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak
jótéteményét, és kegyelmét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”
(2 Kor. 8,9).
Fil. 2,8 És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, vagyis alakjára nézve
embernek bizonyult, vagy formájában embernek mutatkozott, megalázta magát,
engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának, azaz a kínoszlopon való haláláig.
Fil. 2,9 Annakokáért az Isten is mindenek fölé felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki
oly nevet, amely minden más név
fölött való, amely minden névnél
nagyobb. [Más fordítás: „Ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra
emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom
fölött áll]*
*Az
apostoli bizonyságtétel így hangzik: „Ki az ő hústestének napjaiban,
az Ő hústesti élete idején
könyörgésekkel és esedezésekkel, erős, és hangos kiáltás és könnyhullatás
közben járult ahhoz, vagyis az elé, aki képes megszabadítani, akinek hatalma
van arra, hogy kiszabadítsa őt a
halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért” (Zsid. 5,7-10)
Az Evangélium bizonyságtétele szerint, amikor
elközelgetett az Úr Jézus halálának ideje, így járult az Atyához a Gecsemáné
kertben: „És egy kissé előre menve, arcra
borula, könyörögvén így imádkozott mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék,
távozzék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint és ahogyan én akarom, hanem amint te” (Mát. 26,39)
Az Úr Jézus
kijelentése: „Azért szeret engem az Atya,
mert én leteszem, és odaadom az én
életemet, hogy újra felvegyem, vagyis visszavegyem azt. Senki sem veszi és
veheti azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni
azt, és van hatalmam ismét felvenni, vagyis ismét visszavenni azt. Ezt a
parancsolatot vettem, azaz ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18)
És mert az Úr
engedelmes volt mindvégig, ezért: „… fel
is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely
minden névnél nagyobb, Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten
dicsőségére” (Fil. 2,9-11).
Hiszen: Ő a
Messiás, a Szabadító. Ő az, aki a Seregek Ura nevét viseli, vele egy. Neve
lényét jelenti ki. Úr = lehetőségeinek nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül,
vagyis dicsőséges létmódban van. (Jubileumi
kommentár).
Fil. 2,10 Isten azért tette ezt, mert azt akarja,
hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és
föld alatt valóké. [(katakhthoniosz): föld alatti;
alvilági, sátáni, sötét: (Mohay András: Újgörög-Magyar kéziszótár
318. oldal)].
Fil. 2,11 És minden nyelv vallja, hirdesse,
vallást tegyen arról, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
[Más fordítás: „Mindenki el fogja ismerni, és ki fogja mondani: „Jézus Krisztus az Úr”.
Ez pedig dicsőségére lesz az Atya Istennek]*
*Mert
engedelmes volt mindhalálig: „aki miután felment a mennybe, az Isten
jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők” (1 Pét. 3,22)
Isten megmutatta
az Ő hatalmát és erejét: „… a
Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, vagyis életre keltette a
halottak közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekbe, az egeken túliakon. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és
uraságon és minden néven, mely neveztetik, és
valamennyi néven, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, e létkorban, hanem a következendőben, ami még KÖRÜL fog venni; az eljövendő létkorszakban is. És mindeneket vetett
az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az eklézsiának, a kihívott
gyülekezetnek fejévé. Mely az
Ő teste (szóma) = lénye, teljessége
Őnéki, amely telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel, aki
mindenben mindent teljessé tesz” (Eféz. 1,20-23).
Fil. 2,12 „Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek* nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, és nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem
most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel**
és félelem közepette, és rettegéssel*** azaz rettegés között
is vigyétek véghez a ti üdvösségeteket, és munkálkodjatok üdvötökre****
[Más fordításban: „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor
közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tőletek, még fontosabb, hogy
engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket!
Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel vigyétek véghez].
*Engedelmes (hüpakúó): hallgat valakire, figyelmesen hallgat.
**Félelemmel (phobosz): félelem közepette.
***Rettegéssel (tromosz):
reszketés, remegés, rettegés.
****Munkálkodjatok üdvötökre: A görög szöveg szerint a mondat így is fordítható: ne a saját
üdvösségeteken munkálkodjatok, vagy: még ha félelem és remegés közepette is,
éljetek üdvözülttökként.
Fil. 2,13 Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást, a véghezvitelt jó kedvéből. [Más fordításokban: „Hiszen Isten maga ébreszti
bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően”; Még másik fordításban: „Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy
akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet okoz. Ő ad hozzá erőt is, hogy valóban
meg is tudjátok tenni ezeket]*
*És így
folytatja az apostol: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan
viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén,
azt halljam rólatok, és dolgaitok felől, hogy megálltok egy Szellemben, egy
érzéssel, egy szívvel viaskodván, és együtt küzdve az evangélium hitéért.
Ugyanolyan tusakodástok lévén, és hogy ugyanabban a küzdelemben álltok,
amilyent láttatok én tőlem, és most
hallotok én felőlem” (Fil. 1,27.30).
Dávid így
bátorítja a hívőket: Szolgáljátok az Urat félelemmel, és rettegéssel.
És örüljetek ujjongással, az
öröm hangos megnyilvánulásával. (Más fordítás: Reszketve vigadjatok örvendezzetek neki
rettegéssel; ujjongjatok előtte remegve)”
(Zsolt 2,11)
Ézsaiás pedig így
prófétál: „Mert így szólott hozzám az Úr,
rajtam lévén erős keze, amikor keze
megragadott, hogy tanítson engem, és arra intett, hogy e népnek útján ne
járjak, mondván: Ti ne mondjátok összeesküvésnek mindazt, valamit e nép
összeesküvésnek mond, és amitől fél. Félelme szerint ne féljetek, és ne
rettegjetek. A seregek Urát tartsátok szentnek: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt tiszteljétek!” (Ésa. 8,11-13)
És azért féljenek
és rettegjenek, mert: Feltárul előttük Isten dicsősége, irgalmassága, szeretete
és jósága Ennek nyomán erősödik, tudatosodik a hívő istenfélelme, amelyben már
legfeljebb attól fél, hogy vétkezik Isten ellen, holott földi és örök életében
minden jót neki köszönhet. //Keresztény
lexikon//.
Fil. 2,14 Mindeneket zúgolódások és versengések, huzavona, vonakodás, halogatás, habozás, számítgatás, okoskodás,
elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyétek*
*Az
apostol Izráelt hozza fel tanulságul, rajtuk mutatva be a zúgolódás
következményét: „Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és
elveszének a pusztító keze által,
vagyis ezért lesújtott rájuk, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindezek
pedig példaképpen figyelmeztetésül [történt
velük, megírattak pedig a mi tanulságunkra, figyelmeztetésül, hogy okuljunk
belőlük mi, akikhez az időknek, a világkorszakok vége elérkezett. Akik a végső,
utolsó időkben élünk” (1 Kor. 10,10-11)
És azért se
zúgolódjatok: „Hogy megítélhessétek, és
hogy el tudjátok dönteni, és bírálni,
hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, fontos, míg az eltérő dolgokat meg tudjátok
vizsgálni. Hogy legyetek a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden
hamisságtól mentesek és botlás nélkül valók, kifogástalanok, feddhetetlenek, és
megütközést nem keltők, meg nem
botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyítők, olyanok,
akikben senki meg nem botolhat, a
Krisztusnak napjára” (Fil.
1,10).
Fil. 2,15 Hogy legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok
és tiszták, romlatlanok, épek,
vegyítetlenek, érintetlenek, Istennek szeplőtlen, ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan gyermekei az elfordult, fonák, hamis, ravasz, álnok és elvetemedett, elfajult, kificamodott, eltorzult nemzetség közepette, a gonosz és romlott nemzedékben. Kik között fényletek, ragyogtok, világítotok, mint
csillagok, és fénypontok e
világon. [Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem
talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok
a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek]*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai,
aki fölkelti az ő napját mind a gonoszokra, a rosszakra, hibás, silány,
haszontalanokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, azaz a
megigazultaknak, mind a hamisaknak, vagyis nem-hívőknek, engedetleneknek, igazságtalanoknak
, azaz ige nélkülieknek. Legyetek azért ti valóban olyan tökéletesek, vagyis
felnőtt, érett korú, célba érkezők, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes,
célját betöltött, a célban van” (Mát. 5,45.48)
„Legyetek annakokáért követői az Istennek,
mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1)
És hogy te is: „Tökéletes, és feddhetetlen légy
az Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz.
18,13)
„Mert Istennek ugyanis az az akarata, hogy
jót cselekedvén, feddhetetlen élettel, elnémítsátok a balgatag, esztelen,
oktalan, értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15)
Az apostol
megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén
minden embert, és tanítván minden embert teljes bölcsességgel, hogy minden
embert tökéletesnek állassunk elő, tökéletessé tegyünk a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28)
Mert: „Ti vagytok a világ világossága, a kozmosz
fénye. Ti vagytok a világ számára a fény. Nem rejtethetik el, nem lehet
eltitkolni, titokban tartani a hegyen építet, a hegyen elhelyezett várost. Úgy
fényljék, világítson, ragyogjon fel a ti világosságtok, a ti fényetek az
emberek előtt, hogy meglássák, észrevegyék a ti jó cselekedeteiteket, és
dicsőítsék, magasztalják a ti mennyei Atyátokat” (Mát. 5,14.16).
Fil. 2,16 Életnek beszédét (logosz)=Igéjét tartván elébük, hogy
dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem
fáradtam hiába, eredménytelenül,
haszontalanul, hiábavaló módon. [Más fordításban:
Ragaszkodjatok erős markolással kapaszkodva az élet igéjéhez; Krisztus Jézus napján dicsőségemre váljatok.
Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen]*
*Az
apostol megvallása:
„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy
nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok
a mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess.
2,19).
Fil. 2,17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál, a hitetekért
bemutatott áldozatban, és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök,
és örvendezem mindnyájatokkal;
Fil. 2,18 Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek, örvendezzetek együtt velem*
*És így
folytatja az apostol: „hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát
végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok;
hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká
legyenek. Van okom az
ujjongásra a Jézus Krisztusban, az
Istenre tartozó dolgokban, Isten
előtt” (Róm. 15,16-17)
„Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek, és ne
veszítsétek el bátorságotokat, ne gyengítsenek el az én tiérettetek való nyomorúságaim, megpróbáltatásaim, szenvedéseim miatt, amelyek néktek
dicsőségetekre szolgálnak” (Eféz.
3,13)
Mert én: „…
örülök a ti érettetek elviselt
szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm, ami híja van a Krisztus
szenvedéseinek, azaz a Krisztusért
való szorongattatásaimnak az én hústestemben
az Ő testéért,azaz az Ő (szóma): személyéért, ami az
eklézsia, a kihívottak közössége” (Kol. 1,24)
„Mert amint bőséggel, sőt túláradóan
kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, megpróbáltatásaiból, amin
keresztülment, amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt, úgy bőséges a mi
vigasztalásunk, buzdításunk, megbátorodásunk is Krisztus által. De akár
nyomorgattatunk, elnyomást szenvedünk, szorongattatunk, háborgattatunk,
kínoztatunk, megpróbáltatást szenvedünk, zaklatnak, gyötörnek, szorult
helyzetbe jutunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért, azaz
megmenekülésetekért megszabadításotokért, oltalmazásotokért, biztonságotokért,
jólétetekért; Jóllét, azaz egészségetekért. Boldogságotok, és
megtarttatásotokért van az, mely hathatós, és hatékonyan működik, és erőt ad
ugyanazon szenvedések, - amit átéltek és megtapasztaltok - elviselésére,
elhordozására, a tehernek alatta maradására, türelmes, kitartó várakozásra,
amelyeket mi is szenvedünk. Akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért, és
üdvösségekért van az. És a mi reménységünk erős, szilárd, bizonyos felőletek” (2 Kor. 1,5-6)
És mert az
apostol ismeri az Igét és Istennek minden ígéretét, ezért ilyen megvallást
tesz: „Ezért várom és remélem, hogy
semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is
Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok,
akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! ... Mert
azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez,
amely láthatóvá lesz rajtunk” (Fil.
1,20-21; Róm. 8,18)
„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem
sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi
pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget
szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17)
És én: „…mindezekkel nem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy
elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy
bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24)
Így bátorít a
Szent Szellem Péter apostolon keresztül minden hívőt: „...amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy
az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok
vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a
dicsőségnek és az Istennek Szelleme, amit amazok káromolnak ugyan, de ti
dicsőítitek azt” (1 Pét. 4,13-14).
Fil. 2,19 Remélem pedig az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, és
megnyugodjam, megértvén a ti dolgaitokat, és hallva hogylétetekről, és hogy a jó hírek, amiket rólatok fog
hozni, felvidítsanak.
Fil. 2,20 Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, aki igazán, és őszintén szívén viselné dolgaitokat,
és aki törődne gondjaitokkal. [Más fordításban: „Nincs
senki más, aki ennyire hasonló lenne hozzám a gondolkodásában. Ő igazán szívén
viseli a sorsotokat]
Fil. 2,21 Mert mindenki a maga hasznát, a saját javát, érdekét keresi, -a
maga dolgával törődik, - nem a Krisztus Jézusét*
*Az
apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket: „Senki
ne keresse, ami az övé, vagyis a maga
javát, a maga érdekét, előnyét, hanem csak a másikét” (1 Kor. 10,24)
Azt értem
ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az
ő felebarátjának, a közel levő embernek, szomszédnak kedveskedjék, és
törekedjen szeretetre méltónak lenni annak javára, épülésére. [Más fordítás: Közülünk mindenki felebarátjának,
embertársának, szomszédjának tetszését, kedvét, javát és épülését keresse, hogy
azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2)
„mint ahogyan én is mindenben mindenkinek
igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy
üdvözüljenek” (1 Kor. 10,33)
„Azért
tehát törekedjünk azokra a dolgokra, és igyekezzünk elérni azt, amik a
békességre és az egymás épülésére, megerősítésére szolgálnak” (Róm. 14,19)
Mert a Szeretet: „… nem keresi a maga hasznát, a maga
érdekeit; javát” (1 Kor. 13,5).
Fil. 2,22 Az ő kipróbált, és megbízható
voltát, azt hogy milyen ember ismeritek. Hogy miképpen atyjával a gyermek,
együtt rabszolgált velem az
evangélium, a jó hír, örömhír;
győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre érdekében, és terjesztésében.
Fil. 2,23 Őt azért remélem, hogy azonnal elküldöm, mihelyt megtudom az én dolgaimat, hogy
merre fordulnak az ügyeim, és hogyan alakul az én sorsom*
*És így
folytatja az apostol: „Hogyha pedig megérkezik Timóteus,
legyen gondotok rá, hogy bátorságos, félelem nélküli maradása legyen, és
zavartalanul tartózkodhasson nálatok; mert az Úrnak dolgát végzi ő is, mint én is” (1
Kor. 16,10)
Mert: „Azért küldtem, és azért bocsátottam
hozzátok Timóteust, ki nékem nagyon szeretett drága és hű, megbízható fiam az
Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek az én útjaimat, emlékeztet titeket
tanításomra, utasításaimra a Krisztusban, [Más
fordítás: Aki eszetekbe juttatja néktek Krisztus Jézussal kapcsolatos
módszereimet, emlékeztetni fog titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban, amint mindenütt, minden kihívott
gyülekezetben, eklézsiában tanítok]” (1 Kor. 4,17)
És: „Akit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy
megismerjétek a mi dolgainkat, hogy értesüljetek
helyzetünkről, és megvigasztalja a ti
szíveteket” (Eféz. 6,22).
Fil. 2,24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el tudok menni. [Más fordítás: Hogy
nemsokára magam is indulhatok hozzátok, és hamarosan meglátogathatlak benneteket].
Fil. 2,25 De szükségesnek tartám, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy Epafróditust,
az én atyámfiát, testvéremet és
munkatársamat és bajtársamat, harcostársamat,
néktek pedig követeteket, vagyis a ti
apostolotokat, és az én szükségleteimben pedig szolgálatteljesítő papotokat,
és szűkölködésemben áldozatot hozó szolgátokat - akit ti küldtetek, hogy ebben
a helyzetben segítsen és szolgáljon nekem - visszaküldjem hozzátok;
Fil. 2,26 Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, mert már nagyon hiányoztatok
neki, és gyötrődött, nyugtalankodott,
szomorú volt, és bánkódott amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg
volt.
Fil. 2,27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel, sőt majdnem meg is halt. De az
Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy
szomorúság, bánat, fájdalom ne jöjjön, és ne halmozódjék szomorúságomra, hogy bánatra bánat ne érjen.
Fil. 2,28 Annakokáért hamarabb, és ezért még gyorsabban küldtem őt haza, hogy mikor
találkoztok, viszontlátva őt
ismét együtt örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom, és én is szabadabb legyek a bánattól, és megnyugodhassak.
Fil. 2,29 Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel, sőt ujjongással, és az
ilyeneket megbecsüljétek, mert az ilyen ember megérdemli, hogy tiszteljétek:
Fil. 2,30 Mert a Krisztus dolgáért, ügyéért,
jutott majdnem halálra és került
közel a halálhoz, kockára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért,
hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. Hogy az értem végzett papi szolgálatban a ti hiányzásotokat
távollétetekben betöltse*
*Így
folytatja az apostol: „Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm.
beteltem, el vagyok látva, vévén Epafróditustól amit küldöttetek, mint kedves
jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. Olyan kellemes illatként és
kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő
gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,18-19)
Az Úr Jézus ilyen
szolgáit pedig: „És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett
szeretettel, és nagyon becsüljétek
őket…” (1 Thess. 5,13)