Filippibelieknek írt levél 1 fejezet: buzdítás a hitért való állhatatos küzdelemre. (revidiált)

Fil. 1,1 Pál és Timóteus, Jézus Krisztus rabszolgái írják e levelet, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik, a püspökökkel, vagyis az elöljárókkal, felügyelőkkel, felvigyázókkal, és diakónusokkal, azaz az egyházban, azaz a kihívottak közösségében szolgálókkal egyetemben^*

*Az Úr így hívja el Pál apostolt és kísérőit Filippibe: „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre.  Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekeznek elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot. Elhajóztunk tehát Tróászból, és egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római polgárjogú veterán katonák település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk” (Csel. 16,9-12).  

Fil. 1,2 Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek, és békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól azaz az Úr Jézus Krisztustól^*

^*Az apostol minden levelében így köszönti Isten népét, azt kívánva, hogy Isten kegyelme, ami mindenre elegendő, azaz az Úr Jézustól nyert békesség, vagyis a teljes egészség, anyagi jólét, boldogság legyen osztályrészük: „Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, azaz az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7)

„az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól” (1 Kor. 1,2-3)

„Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusba lévő és Krisztus Jézusban hívő szenteknek. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól” (Eféz. 1,1-2).

Fil. 1,3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor rátok gondolok, minden tirólatok való emlékezésemben,

Fil. 1,4 Mindenkor minden én könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén^*

*Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk, így imádkozik a Korinthusbeliekért: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)

A Rómabeliekért: „Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)

A Thessalonikabeliekért: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)

Az Efézusbeliekért: „Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, vagyis minden szent iránt megnyilvánuló szereteteket, Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben, az én imádságaimban” (Eféz. 1,15-16)

A Kolossébeliekért: „Hálát adunk az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)

Filemonért: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5).

Fil. 1,5 Mivelhogy részt vettetek közösséget vállaltatok velem az evangélium, az örömüzenet szolgálatában, hirdetésében az első naptól fogva mind ez ideig;

Fil. 1,6 Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, a jó munkát, elvégezi, és be is fejezi a Krisztus Jézusnak napjáig^*

*A Zsoltár szavaival megvallhatjuk, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8)

Mert Isten az: „Aki meg is erősít… mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján” (1 Kor. 1,8)

Hiszen: „Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol. 1,13).

Fil. 1,7 Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek, és így gondolkodjam mindenitek felől, azért mert én szívemben, azaz bensőmben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangéliumnak, az örömhírnek, jó hírnek oltalmazásában, megerősítésében, megszilárdításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben^*

^*És így folytatja az apostol: „Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért” (Eféz. 3,1)

„Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk. Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel” (2 Kor. 7,3-4)

Hiszen Őáltala: „… kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai” (Róm. 1,5-6)

Mert: „Ugyanolyan tusakodástok lévén, és hogy ugyanabban a küzdelemben álltok, amilyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,30)

És az apostolnak azért van tele a szíve örömmel, mert: „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” (Márk. 16,20).

Fil. 1,8 Mert bizonyságom, és tanúm az Isten, mely igen vágyakozom és sóvárgok mindnyájatok után bensőmben, Krisztus Jézusban^*

^*Minden gyülekezetet imában hordoz Isten előtt az apostol, és vágyakozik utánuk: „Mert bizonyságom, és tanúm nékem az Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelen szakadatlanul, megszakítás, és megállás nélkül emlékezem felőletek, és említést teszek rólatok. Mert hiszen sóvárogva kívánlak, epedve vágyom titeket látni…” (Róm. 1,9.11).

És azért a Krisztusban, mert: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem” (Gal. 2,20).

Fil. 1,9 És azért imádkozom, és könyörgök, hogy a ti Isten szerinti szeretetetek még jobban-jobban gyarapodjon, és bővölködjön Istenismeretben. Az Ő teljes, és igazi megismerésében, felismerésében, és megértésében, megtapasztalásában, és mindenféle észlelésben, és érzékelésben^*

^*Az az Isten szerinti szeretet növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő nagyon türelmes, amely haragos indulatot megfékez. Jóságos, kedves, szeretetre méltó. Az ilyen szeretet nem irigykedik, nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng, nem lép fel vetélytársként. Ez a szeretet nem kérkedik, nem dicsekszik, nem henceg, nem fuvalkodik fel, nem is kevély, nem pöffeszkedik, nem gőgös, nem fújja fel magát. Nem illetlen, nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó, nem keresi a maga hasznát, a maga érdekeit, javát. Nem gerjed és nem lobban haragra, nem bőszül fel, nem válik ingerültté. Nem rója, és nem számítja fel, nem tartja számon a gonoszt, a rosszat, sérelmet, sőt nem is gondol rosszra. Nem örül, és nem örvendezik a hamisságnak, a gonoszságnak, igazságtalanságnak, istentelenségnek, de együtt örül, és örvendezik az igazsággal, mert örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli. Mindent elfedez, eltakar, csenddel elleplez, vagyis szó nélkül eltűr, türelmesen elvisel, elhallgat, magában tart. Mindent elhisz, és mindig bizakodik, és elvárva remél. Mindent eltűr, elvisel, elszenved, teher alatt marad, és kitartással tűr, mindenben állhatatos. A szeretet soha el nem fogy, el nem múlik, alább nem hagy, nem roskad össze, nem vall kudarcot, nem merül ki, és nem szűnik meg soha ” (I Kor. 13,4-7)

És az apostol kéri Istent: „…hogy Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek, és kijelentésnek kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek Szellemét az Ő  maga megismerésében felismerésében, és megértésében. Vagyis annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az Ő megismerése nyújt. És világosítsa meg értelmetek szemeit, vagyis szellemi szemeteket, és gyújtson szellemetekben világosságot, hogy fénnyel teljenek meg szívetek szemei azért, hogy tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának az elváró reménysége, és mi az Ő öröksége, és az Ő dicsőségének a gazdagsága a szentekben. És milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön…„(Eféz. 1,17-19).

De a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy az ismeretben való gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6).

Fil. 1,10 Hogy megítélhessétek, és el tudjátok dönteni és bírálni, hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, fontos. És az eltérő dolgokat meg tudjátok vizsgálni. Hogy legyetek napfény tiszták, egyértelműek, kifogástalanok, feddhetetlenek, minden hamisságtól mentesek és botlás nélkül valók. Megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat, a Krisztusnak napjára^*

^*Hiszen: „… ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből” (Róm. 2,18)

Mégpedig: „Krisztus törvényéből” (1 Kor. 9,21)

Ezért: „… ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm. 12,2)

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen” (Eféz. 5,15)

„… mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol. 3,9-10)

Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22)

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, romlatlanok, Istennek szeplőtlen, hibátlan gyermekei az elfordult és elvetemedett, elfajult nemzetség / nemzedék / közepette, kik között fényletek, és ragyogtok, mint csillagok e világon” (Fil. 2,15)

„Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48)

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, teljes egészében; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind elmétek, mind testetek, azaz (szóma): egész lényetek teljes épségben, kifogástalanul, feddhetetlenül, hibátlanul őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13)

Isten igéjének fényében kell mindent - önmagunkat is - megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12)

És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).

Fil. 1,11 Teljesek lévén a megigazulásnak gyümölcsével, és hasznos eredményével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére, magasztalására, és dicséretére.

[Más fordítás: És gazdagon teremjétek a megigazulás gyümölcseit Jézus Krisztusban]^*

^*Az Úr Jézus kijelentette a gyümölcstermés feltételét: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim” (Ján. 15,4-8)

És azért is: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;

(Más fordítás: Az Ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít)” (Kol. 1,10-11)

„Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.  (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van)” (Eféz. 5,8-9)

Ez pedig: „A Szellem gyümölcse …, amely: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal. 5,22)

 Péter apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy mi a mi feladatunk a gyümölcstermésben: „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt. A tudomány mellé pedig önuralmat, az önuralom mellé pedig állhatatosságot, az állhatatosság mellé pedig hitet, a hitben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult” (2 Pét. 1,5-9)

Mert: „A megigazultnak gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).

Fil. 1,12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, testvérek, hogy az én dolgaim, a jelen körülményeim, és helyzetem inkább előmenetelére, gyarapodására vannak az evangéliumnak, a jó hírnek, mert az örömüzenet előrehaladását, és terjedését szolgálják^*

^*És hogy a gyülekezetek megvigasztalódjanak, Tikhikoszt küldi hozzájuk az apostol: „Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket” (Eféz. 6,21-22). 

Fil. 1,13 Annyira, hogy a Krisztusban ismertté, és híressé lett az én fogságom a császári testőrség egész házában, és mindenki más előtt;

[Más fordítás: Az egész pretóriumban, és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem]^*

^*Mert az apostolt Jeruzsálemben elfogták, és Rómába szállították, mint foglyot, de itt is a Krisztust hirdette: „Mikor pedig Rómába jutottunk, és megérkeztünk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel, katonával. Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon, a  saját bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik őhozzá mennek, akik felkeresték. Prédikálván, hirdetve az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás, és akadályoztatás nélkül” (Csel. 28,16.30-31).

Fil. 1,14 És többen az Úrban való atyafiak, testvérek közül bízván az én fogságomban, az én bilincseimből és fogságom körülményeiből bizalmat merítve fölbuzdult, és nagyobb bátorsággal, félelem nélkül merik szólani az igét, és terjesztik az Isten szavát, a (logoszt): az Igét*

^*Már az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Boldogok, akik háborúságot szenvednek, akiket üldöznek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa” (Mát. 5,10)

Péter apostol is így bátorítja Krisztus népét: „De ha szenvedtek / szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek, és a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek” (1 Pét. 3,14)

Pál apostol megvallása: „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm /azaz hústestem elszenvedi mindazt / ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, ami még hátravan a Krisztus gyötrelmeiből az én hústestemben az Ő testéért azaz (szómájáért): személyéért, ami az egyház” (Kol. 1,24)

 „Amelyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig és még bilincseket is viselek; de az Istennek beszéde (logosza): Igéje, nincs bilincsbe verve. Ezért tehát mindent elviselek, és elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel egyben” (2 Tim. 2,9-10).

Fil. 1,15 Némelyek ugyan irigységből, féltékenységből, rosszindulatból, gyűlöletből és versengésből, kételkedve és vetélkedésből is, de mások jóakaratból, jó szándékkal is hirdetik a Krisztust^*

^*Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit „Mert az ilyenek hamis, álapostolok. álnok, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át, és adják ki magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja, - és adja ki - magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért és nem meglepő, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek végük az ő cselekedeteik szerint, a cselekedeteikhez méltó lészen” (2 Kor. 11,13-15)

„Kérlek, buzdítlak, intelek pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat akik… más tudományra tanítanának azon kívül - és az ellenkezőjét tanítják annak - melyet tanultatok. Azoktól hajoljatok el, kerüljétek, és eltávoztassátok őket; Térjetek ki előlük” (Róm. 16,17).

Fil. 1,16 Némelyek versengésből, vetélkedésből, számításból, prédikálják, és hirdetik a Krisztust, nem tiszta szándékkal, nem tisztességesen, azt hívén, és azt gondolva, azt feltételezve, és abban bízva, hogy fogságom, és bilincseim nyomorúságait, és gyötrelmeit, megpróbáltatásait így megnövelik, és megnehezítik.

Fil. 1,17 De mások Isten szerinti szeretetből, tudván, hogy én az evangéliumnak, az örömüzenetnek, a jó hírnek oltalmazására, és védelmére rendeltettem, és küldettem.

Fil. 1,18 Mert mit mondjak? Csakhogy minden módon, - akár színből, azaz látszatból, színlelésből, érdekből, vagy hátsó gondolattal, akár tiszta szívből őszinte szándékkal, és meggyőződésből, - a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.

Fil. 1,19 Mert tudom, hogy ez nékem üdvösségemre, vagyis megmenekülésemre, megszabadulásomra lesz a ti könyörgésetek, a ti imáitok által, és a Jézus Krisztus Szellemének segítsége, és támogatása által^*

^*És így folytatja az apostol: „És ebben bízva, és erről meggyőződve, tudom is, hogy megmaradok, és életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra, növekedésetekre és örömötökre; Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által” (Fil. 1,25-26)

Filemonnak is a hit beszédét szólja, amikor így ír neki: „Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert remélem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom, hogy ajándékul kaptok engem” (Filem. 1,22).

Fil. 1,20 Amaz én esengő, és feszült várásom, és Isten ígéreteire irányuló reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hogy nem vallok szégyent. Hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal, és teljes nyíltsággal, akadálytalanul fog magasztaltatni, és megdicsőülni Krisztus az én testemben azaz (szómato): egész valómban, akár biológiai, fizikai életem, akár halálom által^*

^*Mert: „A reménység pedig nem szégyenít, és nem csal meg. Nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert az Istennek szerelme, természete kitöltetett, kiáradt a mi szívünkbe, a mi bensőnkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk” (Róm. 5,5)

Mert máskor is: „… az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen” (2Tim. 4,17-18).

Ugyanis: „mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm. 14,8)

„aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghaltunk, vele együtt éljünk” (1Thessz. 5.10)

És én megvallhatom, hogy: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró…” (2 Tim. 4,7-8).

Fil. 1,21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség^*

*Az apostol megvallása így folytatódik: Krisztussal együtt megfeszíttettem, vagyis oszlopra szegeztettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most hústestben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta, és feláldozta érettem” (Gal. 2,20)

Ezért most már: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)

Amíg a világban és a világ szerint élt, és amíg csak vallásos volt, azokat megtagadva így vall: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil. 3,7)

És azért nyereség a meghalás, azaz: a hústestből való kiköltözés, mert: „… bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből (szómato): a földi megjelenési formánkból, és hazaköltözni az Úrhoz. Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki” (2 Kor. 5,8-9).

Fil. 1,22 De ha e hústestben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.

Fil. 1,23 Mert szorongattatom, vívódom, és gyötrődök e kettő között, kívánván, és vágyva vágyok elköltözni, vagyis visszatérni, azaz hazatérni, és a Krisztussal lenni, Vele létezni; mert ez sokkal inkább jobb. Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, megszabadulni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna^*

*És így folytatja az apostol: Mert tudjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, vagyis leomlik, leoldódik, összeomlik, megsemmisül, épületünk, azaz lakásunk, hajlékunk van Istentől. Nem kézzel csinált, nem kézzel épített, alkotott, nem mesterséges, hanem örökkévaló házunk, örök otthonunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk és fohászkodunk is ebben a testben itt, óhajtván, és vágyódva, kívánkozva epekedünk felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat. És azért fohászkodunk, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba ” (2 Kor. 5,1-2)

Hiszen az Úr Jézus már kijelentette, hogy: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26)

Még a kínoszlopon függő latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban” (Luk. 23,43)

Ezért az apostol nem meghalásról, hanem elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6)

Fil. 1,24 De e hús testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.

Fil. 1,25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra, a ti fejlődésetekre, és örömötökre;

Fil. 1,26 Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.

Fil. 1,27 Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan, az Evangéliumnak megfelelően éljetek és viseljétek^* magatokat.

[Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]^**

 Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal, egy szívvel, és egyetértően viaskodván, hogy bajtársian együtt küzdötök az evangélium, az örömüzenet hitéért^**

*Viselkedik (politeuomai): - állampolgárként viselkedik. Amely városnak, vagy államnak a polgára, annak megfelelően viselkedik, olyan életmódot folytat.

**És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van, vagyis: „nekünk a polgárjogunk” / = magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk  / a mennyekben van. Honnét a megtartó, üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát: „Legyetek én követőim, azaz együttkövetőim, vagyis akik velem együtt követik Jézust, atyámfiai, testvéreim. És figyeljetek azokra, akik úgy élnek, amiképpen mi néktek példát adtunk. Mert sokan élnek másképpen, akikről sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának ellenségei. Kiknek végük veszedelem, romlás, pusztulás. Kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk. kik mindig a földiekkel, a földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3.20; 17-19)

Timóteust így buzdítja Pál apostol: „Te azért vállald velem együtt a munkának terhét: a nehézségeket, nehéz helyzeteket tűrd és viseld, és szenvedd el, mint a Jézus Krisztus jó vitéze, bátor, becsületes katonája, harcosa. Egy harcos sem elegyedik, bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele a földi élet ügyes-bajos dolgaiba, a földi élet ügyeibe, gondjaiba, a világi dolgokba. Hogy tessék, és örömöt okozzon annak, aki őt harcossá avatta, harcosává választotta. Ha pedig küzd, harcol is valaki, nem koronáztatik meg, nem részesül győzelmi díjban, ha nem szabályosan küzd, és harcol” (2 Tim. 2,3-5).

Fil. 1,28 És meg nem félemlvén meg nem rettenve az ellenállóktól. Semmiféle módon ne féljetek, ne ijedezzetek, ne riadjatok meg ellenségeitektől a szembeszegülőktől. Ami azoknak a veszedelem, a romlás, pusztulás jele és bizonyítéka, néktek az üdvösségé, vagyis a megmenekülésé, megmentésé, és megszabadításé, és ez az Istentől van^*

*Az ellenséggel szembeni magatartásról egy történeten keresztül beszél a Szent Szellem: „Történt pedig egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, egy szolgálóleány jött velünk szembe, akiben jövendőmondó szellem volt, és jóslásával nagy hasznot hajtott gazdáinak. Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Ezt több napon át is művelte. Pált azonban bosszantotta ez. Ezért megfordult, és ezt mondta a szellemnek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az még abban az órában kiment belőle. Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat, és olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (Csel. 16,16-26)

Erről tesz bizonyságot az apostol a Tessalonikabelieknek is: „Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek az Isten evangéliumát sok tusakodás közben” (1 Thess. 2,1-2)

Minden hívőt így buzdít az apostol: „Vigyázzatok, legyetek éberek, virrasszatok, és maradjatok ébren, figyeljetek, és álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul, tartsatok ki állhatatosan a hitben. Legyetek férfiak, viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan. Legyetek erősek! Erősödjetek meg, és győzedelmeskedjetek” (1 Kor. 16,13)

„Mert nem félelemnek, nem a csüggedtség, gyávaság, félénkség szellemét adta nékünk az Isten; hanem erőnek, hatalomnak, szeretetnek, és józanságnak, vagyis az Ige szerinti gondolkodásnak szellemét” (2 Tim. 1,7)

 „Végezetre, atyámfiai, testvérek, legyetek erősek. Erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10)

Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13).

Fil. 1,29 Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek^* is Őérette^**

*Szenvedjetek (paszkhó): ÉRZELEM; érzések töltik el, amelyek ha kellemetlenek: fájdalmasak, vagy rosszak = szenved. Kibír; átél; megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül; elszenved valakiért, vagy valamiért.

**A jeruzsálemi apostolokat megverették, amiért hirdették az Úr Jézust, és: „Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként” (Csel. 5,41-42)

És tették ezt azért, ahogy Pál apostol is megvallja, hogy: „Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istentől eredő az Istenből való Szellemet, hogy megtudjuk, és megismerjük azokat, hogy tudatában legyünk annak, amit az Isten kegyelme ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük, és prédikáljuk is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi dolgokat a szellemi embereknek nyújtva, és magyarázva” (1 Kor. 2,12-13)

Az Úr Jézus így szól a tanítványaihoz: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12) .

Fil. 1,30 Ugyanolyan tusakodástok, küzdelmetek, harcaitok lévén, hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amilyent énnálam láttatok, és most hallotok felőlem^*

*A Szent Szellem pedig így bátorítja a hívőket: „De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,32-34)

Hát: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; de álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, harcunk, hanem a fejedelemségek, és erők ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a sötétség világának urai, és a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén, és leküzdve megállhassatok” (Eféz. 6,12-13)

Jelenlétedben.

Spurgeon: A hitről

„A hit nehézsége abban áll, hogy nincs benne nehézség”

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A szelek süvöltése és a hullámok morajlása fölött felhangzik Jézus hangja. Amikor a szavunk is bennakad a rémülettől, halljuk Krisztus szavát: „Jöjj!”

Péter egyik lábát a csónak pereme fölé emelte, ...aztán kételyeit félredobva kilépett a csónakból. A víz olyan szilárd volt lába alatt, mint a kő.

JÉZUS szavára te is meg tudod tenni ezt a hitlépést, és átéled ugyanezt a megtapasztalást! Jézus ma mindenkinek mondja a Máté 11,28 szavaival: „JÖJJ!” Tedd meg! Az Úr áldjon! REINHARD BONNKE

Mai Ige

„Bölcs dolog, ha fékezed haragod, és dicsőségedre válik, ha nem veszed fel a sértést.”
Példabeszédek 19:11 EFO

www.maiige.hu

Mike Duo - Felséges Vagy, Uram !

Idezetek.ma

Ige: A Mindenhatóról, aki:

 „Hatalmas dolgot cselekedék, megvalósította hatalmának uralmát karjának ereje által, és karja bizonyságot tett hatalmáról, megmutatta erejét. Szétszórta, és elszéleszté az ő szívük gondolatában, és szándékában felfuvalkodottakat, a kevélyeket, gőgösködőket, akiket szívük / bensőjük gondolkodása fennhéjázásra bírt*(Luk. 1,51)

*És a prófécia hangzik erről: „Feltűrte, és kinyújtotta az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,10)

Ezért: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett, és csodákat tett; megsegítette őt, és szabadulást szerzett az ő jobb keze és az ő szentséges karja” (Zsolt. 98,1)

„Az Úrnak jobb keze felmagasztaltatott; az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett. Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik!” (Zsolt. 118,16).

Gyertek és öltözzük fel

Megmentő Istenem magasztalása.

 „Az Jahve, az Örökkévaló az én Uram, kősziklám, kőszálam, szirtem, és erős kőváram. Erődöm, oltalmam és hatalmas szabadítóm, és megmentőm. Az én erős, hatalmas Istenem, az én kősziklám, erősségem, segítőm, oltalmam. Őbenne bízom: hozzá menekülök, nála keresek oltalmat, és menedéket, Ő véd meg engem, Ő az, aki megment, megszabadít, biztonságba helyez. Az én védőpajzsom, oltalmazóm, üdvösségem szarva, és záloga, Ő a szabadítás, segítség, szabadulás, biztonság, jólét, erő, hatalom, dicsőség. Menedékem akit magasztalok, mentsváram, az én felmagasztaltatásom, fellegváram, pártfogóm, aki fölemel engem, Őbenne van minden erőm, ő vezet a győzelemre, Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken” (Zsolt. 18,3)

SPURGEON: A Szent Szellem munkája bennünk.

Az, hogy közösségünk van az Úr Jézussal minden kegyelmes tervében és céljában, és hasonlítunk hozzá az Isten és ember iránti szeretetben, szintén nagyban hozzájárul ahhoz, hogy tökéletes állapotban állhassunk a trón elé; és a szentség Szelleme ezen munkálkodik bennünk napról napra.

Spurgeon: Légy alázatos!

... az alázatosoknak pedig kegyelmét adja" (Jak 4,6).

Az alázatos szív kegyelemre vágyik, és azt meg is kapja. Kiszolgáltatja magát a kegyelem szelíd uralmának, és ezért egyre nagyobb mértékben nyeri el azt. Az alázatos szívűek a völgyekben lakoznak, ahol a kegyelem folyói kanyarognak, és bőven isznak azokból. Hálásak a kegyelemért, dicsőítik érte az Urat, aki - önmagához híven - meg is adja azt nekik.

Jöjj, kedves olvasóm, alázd meg magad! Légy kicsiny önmagad előtt, hogy az Úr naggyá tehessen! Talán így sóhajtasz: nem vagyok eléggé alázatos, de lehet, hogy ez már az igazi alázat szava. Vannak, akik büszkék arra, hogy mennyire alázatosak: ez a büszkeség egyik legrosszabb fajtája.

Ne legyünk beképzeltek és büszkék! Alázzuk meg magunkat az alázatosság elleni vétkeink miatt, hogy képesek legyünk az Úr irgalmát elfogadni.

A kegyelem megtapasztalása tesz igazán alázatossá, és az alázatos ember aztán még több kegyelmet tud elfogadni. Hajoljunk meg Isten előtt, hogy felemelhessen! Érezzük magunkat szellemben szegényeknek, hogy Isten meggazdagíthasson! Legyünk alázatosak, hogy Isten kegyelméből felmagasztalhasson bennünket!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Rick Warren: Hálás legyél, ne sajnálkozz

"Jobb megelégedni azzal, amid van, mint állandóan valami mást kívánni." (Prédikátor 6:9b, GN fordítás)

Örülnünk kell annak, amink van, hogy le tudjuk győzni az irigységet. Ahelyett, hogy arra figyelnél, amid nincs, hálásnak kellene lenned azért, amid van. "Akarom" listád elhalványul összehasonlítva felismeréseddel, mely szerint az, amivel már most rendelkezel, több mint elég.

Túl gyakran gondolkozunk így: "Ez megvan, de ha több lenne, akkor boldogabb lennék." Ez pont nem igaz. Arra neveltek bennünket, hogy legyünk elégedetlenek, de nem kell ilyennek lennünk, ha arra összpontosítunk, hogy milyen sok jó dologgal már rendelkezünk.

Ez azt jelenti, hogy többé már sosem lesz nehéz más emberek sikereit kezelni? Természetesen nem jelenti ezt! Időről időre figyelnünk kell erre. Valójában az emberi természetünk mindig meg fogja kérdezni tőlünk: "Miért kapott az az ember előléptetést, amikor én nem kaptam?" vagy: "Hogy lehet az, hogy ők már az esküvőt szervezik, én pedig még mindig egyedül vagyok?" vagy: "Miért van az, hogy ők Európában mennek, nekem pedig fogszabályozóra kell költenem a pénzemet?"

Engedjétek meg, hogy tisztázzam ezt! Az irigység nem egyenlő azzal, hogy vannak vágyaink, álmaink, törekvéseink. Lehetnek vágyaink, álmaink, céljaink anélkül, hogy irigyek lennénk másokra. Az irigység az, amikor bosszús vagy olyanokra, akik már rendelkeznek olyan dolgokkal, amelyekkel te is szeretnél rendelkezni, amit szeretnél elérni. Az irigység az, amikor úgy érzed, nem lehetsz boldog addig, amíg meg nem szerzed azokat a dolgokat.

Az irigység egy mítoszon alapul: többet kell birtokolnom ahhoz, hogy boldog legyek!

Légy hálás azért, aki vagy és amid van. Ahelyett, hogy panaszkodnál, emlékezz arra, hogy minden ajándék! Hogyan fogja megváltoztatni az életedet a következő részlet a Szentírásból: "Nem úgy van-e, hogy minden, amid van, és minden, ami vagy, az tisztán Isten ajándéka? Akkor mi értelme van ennek az összehasonlítgatásnak és versengésnek? Mindenetek megvan, amire szükségetek van!" (1 Kor. 4:7-8, MSG fordítás)

Az irigység ezt kérdezi: "Miért neki?" A hála ezt kérdezi: "Miért nekem?"

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.04.20)

            

   http://napiremeny.blog.hu/2012/04/27/halas_legyel_ne_sajnalkozz

A hősök mindig ott születnek...

Linda Dillow: Hogyan bánjunk az emberekkel?

„Ha egy emberrel úgy bánsz, amilyen, akkor olyan is marad. Ha azonban úgy bánsz vele, mintha jobb és nagyobb volna, akkor jobbá és nagyobbá fog válni" 

Pastor Chris: Uralom Kegyelem Által

Zoltan Berki

Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek (Róma 5:17).

Sok keresztény uralkodik az életben és élvezi a dicsőséges örökséget Krisztusban, de vannak, akik nyafognak, sírnak és könyörögnek Istennek valamiért, robotolva és hiányt szenvedve, de ennek nem kéne így lennie. Ahogy a nyitóversben is láthattuk, nem arra lettünk elhívva, hogy a saját erőnkből uralkodjunk, hanem kegyelem által, Jézus Krisztuson keresztül; alkalmatosak vagyunk az Ő alkalmatosságában (2 Korintus 3:5 Bővített Kiadás). Hallelúja!

Utasítsd vissza, hogy áldozatként élj az életben, arra vagy elhívva, hogy uralkodj. Az "uralkodni" szó a nyitóversben valójában azt jelenti, hogy "királykodni." A görögben ez pontosabban így áll össze: "...akik bőségesen kapták a kegyelem és igazságosság ajándékát, uralkodniuk kell az egy Jézus Krisztussal." Neked uralkodnod, "királykodnod" kellene az életben.

Ezt fedeztük fel páran; kaptunk bőséggel kegyelmet és az igazságosság ajándékát és ennek eredményeként uralkodunk az életben, a dominancia életét éljük.

Szomorú módon néhányan ránk néznek, és azt gondolják, hogy mi biztosan valamit rosszul vagy furcsán csinálunk, de hogyan tudna valami rossz ilyen nagyszerű dolgot eredményezni? Mi csak annak a természetfeletti kegyelemnek vettük az előnyét, ami elérhető Krisztusban.

Mindannyian bőséggel kaptunk kegyelmet: Isten kegyelme, mely üdvösséget hoz – teljességet, egészséget, békét, szabadulást, biztonságot, védelmet, bővölködést, jólétet – és Isten minden áldását, mely megjelent minden embernek (Titus 2:11). A kérdés azonban az, hogy "Befogadtad-e ezt a kegyelmet?" Mindazok, akik befogadták ezt a bőséges kegyelmet, uralkodnak az életben.

Ez elmondja, hogy miért bátorította Pál Apostol Timóteust, hogy vegyen előnyt Isten kegyelméből, ami Krisztus Jézusban van (2 Timóteus 2:1).

Válj kegyelem tudatúvá. A kegyelem Isten életre áradó képessége, ami működik az életben. Ez Isten szellemedben végzett munkájának a dicsősége. A Biblia azt mondja "Ő több kegyelmet ad..." (Jakab 4:6); azt jelentve, hogy van kegyelem mindenre és mindenhez, amire Isten elhívott, hogy megtedd. Több, mint elég kegyelem van hozzá. Ezért élj a "kegyelem előnyeiben" és ezek által.

Megvallás

Köszönöm áldott Uram a kegyelmedet, ami munkálkodik a szellememben. A kegyelmed örök életet hozott nekem, i g a z s á g o t é s e g y s é g e t a Szellemeddel. Előnyt veszek e b b ő l a k e g y e l e m b ő l é s dicsőségesen élek a mai napon és mindig! Semmi nem lehetetlen számomra, mert az életem a Te kegyelmedről való történet és bizonyság. Áldott legyen Isten!

További Tanulmányok:Zsidó 4:16; Jakab 4:6

BIBLIA

Isten Szeretete

Nem éheznek többé, nem is szomjaznak többé; a nap sem tűz rájuk, és semmi hőség: Mert a Bárány, aki a királyi széknek közepén van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet. (Jelenések 7, 16-17)

TE VAGY A KEZDET, TE VAGY A VÉG

Ige: Növekedjetek Isten megismerésében:

 „Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, teljes állhatatosságra, hosszútűrésre, és béketűrésre örömmel; [Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]*  (Kol. 1,11)

*Az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket:„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok Isten szerinti szeretetben menjen végbe!” (1 Kor. 16,13)

Az Úrhoz pedig így imádkozik kérem: „Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek számára. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága mibennünk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból” (Eféz. 1,17-20)

„aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, vagyis a (szómánkat), azaz egész lényünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,21)

 „Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szent Szellem által” (Róm. 5,2-5)

Ezért vallhatjuk meg, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10).

Felállok hogy dicsérjelek

Az Úr Jézus ígérete:

 „Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig a Szellemről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg” (Jn. 7,38-39)

Az égő- és hálaáldozat:

Amikor a száddal dicséred, és dicsőíted az Úr Jézust, rád árad a Szent Szellem, és megnyilvánul gyógyításban, szabadításban…

Ahogy az Úr ezt megígérte. (2 Móz. 20,24; Hós. 14.3;)

Hát: „Általa mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét” (Zsid. 13.15)

Spurgeon: A megtérésről.

A természet útja felfelé ível Alkotójához, Istenhez. Csak a megújhodott szellem tud ezen a meredek úton, a természet öléből a természet Urához felhatolni.

Joseph Prince:Tedd személyessé Isten szeretetét

21,20 Péter ekkor megfordult, és látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsorán ráhajolt a keblére… (János)

János, az általa írt evangéliumban többször is úgy utal magára, mint „a tanítvány, akit Jézus szeretett”. Miért tette ezt? Netán, Jézus jobban szerette őt, mint a többieket?

Kedves barátom, János egyszerűen gyakorolta, és személyessé tette Isten szeretetét. Mi mindannyian Isten kedvencei vagyunk, de János tudta a titkát annak, hogyan ragadja meg Jézus meg nem érdemelt jóindulatát a maga számára. Az a te előjogod és kiváltságod, hogy úgy lásd magad, mint „a tanítvány, akit Jézus szeret”, és így is beszélj magadról!

Ha szüntelenül emlékezteted magad arra, hogy te vagy az „a tanítvány, akit Jézus szeret”, akkor egyre inkább tudatossá válik Isten szeretete számodra. Minél inkább tudatában vagy Isten irántad való szeretetének, a félelmeid annál inkább eltűnnek. Miért? Mert az Ő tökéletes szeretete kiűz minden félelmet (1 János 4:18). És a félelemmentes élet mellett elkezded megtapasztalni az Ő jóindulatának még gazdagabb kiáradását!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/262-tedd-szemelyesse-isten-szeretetet.html

Botos Lajos - Megmentő drága vér

Bölcsességek

Az élet nem tudomány, menet közben találjuk ki.

Kenneth Hagin: A SZÍV ÉS A SZÁJ

Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.

- Róma 10,10.

Az ember mindig szívvel hisz, és szájjal tesz vallást az üdvösségre. Amikor hiszel valamit a szívedben és megvallod a száddal, akkor az valósággá válik számodra.

A hit általi megvallások teremtenek valóságokat!

A Zsidó 9,12 például azt mondja: “És nem bakok és tulkok vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” Jézusnak sohasem kell ezt újra megtennie; megtette egyszer és mindenkorra. A Róma 10,10 pedig elmondja nekünk, hogyan kaphatjuk meg ennek az üdvösségnek a valóságát: hisszük a szívünkkel — a belső emberrel — a szánkkal pedig vallást teszünk róla.

Olykor, ha az Írásokban olvasod ezeket: „Krisztusban”, „Őbenne” és „Akiben”, talán nem úgy látod, mintha valóság lenne, amit az igeversek állítanak. De ha elkezded megvallani (mert valóban hiszed Isten Igéjét a szívedben): “ez már az enyém, ez már megvan”, akkor valóságossá válik a számodra. A szellemi világban ez már valóságos. Te viszont azt akarod, hogy a fizikai világban is valóságos legyen, ahol most élsz.

Megvallás: A szívemmel hiszem Isten Igéjét, a számmal pedig megvallást teszek ígéreteiről és rendeleteiről. Hitem megvallásai teremtik meg ezeknek az ígéreteknek és rendeléseknek a valóságát az életemben. Az vagyok, amit Isten mond rólam, most! Birtokolom mindazt, amit Isten mond, hogy az enyém, most!

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Mai Ige

„Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — Ő általa, aki szeretett bennünket.” Róma 8:37 EFO

www.maiige.hu

Szól a gyenge hős vagyok

Ige: Állampolgárként kell viselkedni.

 „Arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen* Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal, egy szívvel, és egyetértően viaskodván, hogy bajtársian együtt küzdötök az evangélium, az örömüzenet hitéért** (Fil. 1,27)

*Viselkedik (politeuomai): - állampolgárként viselkedik. Amely városnak, vagy államnak a polgára, annak megfelelően viselkedik, olyan életmódot folytat.

**És így folytatódik a kijelentés: „Mert a mi országunk mennyekben van, vagyis: „nekünk a polgárjogunk” / = magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk  / a mennyekben van. Honnét a megtartó, üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk” Hát: „Legyetek én követőim, azaz együttkövetőim, vagyis akik velem együtt követik Jézust, atyámfiai, testvéreim. És figyeljetek azokra, akik úgy élnek, amiképpen mi néktek példát adtunk. Mert sokan élnek másképpen, akikről sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének, azaz kínoszlopának ellenségei. Kiknek végük veszedelem, romlás, pusztulás. Kiknek Istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van, mert azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk. kik mindig a földiekkel, a földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3.20; 17-19)

Timóteust így buzdítja Pál apostol: „Te azért vállald velem együtt a munkának terhét: a nehézségeket, nehéz helyzeteket tűrd és viseld, és szenvedd el, mint a Jézus Krisztus jó vitéze, bátor, becsületes katonája, harcosa. Egy harcos sem elegyedik, bonyolódik, gabalyodik, keveredik, bocsátkozik bele a földi élet ügyes-bajos dolgaiba, a földi élet ügyeibe, gondjaiba, a világi dolgokba. Hogy tessék, és örömöt okozzon annak, aki őt harcossá avatta, harcosává választotta. Ha pedig küzd, harcol is valaki, nem koronáztatik meg, nem részesül győzelmi díjban, ha nem szabályosan küzd, és harcol” (2 Tim. 2,3-5).

Élet Ura jöjj közel.

Ha engedelmes leszel, akkor azt ígéri az Úr:

 „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)

A megtérésről.

A megtérés, a halálból az életre visszatérés útja az, hogy a gyülekezet visszamegy az egyházat létrehozó tiszta apostoli üzenethez. /Jubileum/

Joseph Prince: Jézus előtted jár

10,4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik… (János)

Láttál már libapásztort? Úgy tereli a libákat, hogy utánuk megy, igaz? Na és a juhok pásztora?. A juhpásztor a nyáj előtt jár, a juhok pedig követik őt.

Jézus a mi pásztorunk, mi pedig az Ő nyája vagyunk. Ő nem űz, vagy hajt minket, hanem vezet. A törvénykező emberek hajtanak másokat. Jézus vezet. Ő előttünk megy. Nem olyan, mint az őrmester, aki azt mondja: „Emberek, keljenek át a tavon! Majd én hátulról fedezem magukat” – mert gyanítja, hogy a vízben hemzsegnek a krokodilok. Jézus nem ilyen vezető. Ő előttünk megy.

Az Ószövetségben Jézus kivezette Izrael fiait az egyiptomi fogságból. Tudod, hogyan jelent meg nekik akkortájt? Nappal felhőoszlop, éjszaka pedig tűzoszlop formájában. Mindig előttük volt. A felhőoszlop elárnyékolta a forró sivatagi napot, és hűsítette őket nappal. Éjszaka, amikor a sivatagban nagyon hideg van, a tűzoszlop meleget adott, és világított számukra. Akár tűzoszlop, akár felhőoszlop formájában, de mindenképpen előttük járt.

Amíg az izraeliták követték Őt, semmi miatt sem kellett aggódniuk. Jézus betöltötte a szükségeiket. Vizet adott nekik, amikor szomjasak voltak, és mennyei kenyeret valamint húst adott nekik, amikor éhesek voltak. A ruhájuk nem használódott el, és a lábuk sem dagadt fel. Pusztai vándorlásuk 40 éve alatt egészségben megtartotta őket.

Szeretett testvérem, Jézus csak azt akarja, hogy kövesd Őt. Amíg hagyod, hogy vezessen, Ő minden szükségedről gondoskodni fog. Ő a te gondoskodásod, gyógyítód, tanácsadód, bölcsességed, megigazulásod és megszentelődésed… Mindened Ő, amire szükséged van!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/261-jezus-elotted-jar.html

Sherree G. Funk: HOSSZANTARTÓ, HŰSÍTŐ ITAL

Jn 4,5-15.

5 Eljutott Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez
közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6
Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a
forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy samáriai asszony jött vizet
meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" 8 Tanítványai ugyanis
elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt
mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai
vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így
válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól
hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő
vizet." 11 Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a
kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te
atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből
ivott, sőt fiai és jószágai is?" 13 Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből
a vízből iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik,
amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre
buzgó víz forrásává lesz benne." 15 Az asszony erre ezt mondta: "Uram,
add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom
meríteni."

                    HOSSZANTARTÓ, HŰSÍTŐ ITAL

Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, annak
belsejéből élő víz folyamai ömlenek! (Jn 7,37-38)

Minden tavasszal szeretem nézni, ahogy a verandámat elborítják a színes
virágok: korall-petúnia, kék-lobélia, és a poros-molnárka. Legszebbek,
amikor éppen kiültetem az előnevelt palántákat. Két hétig ezután minden
nap öntözöm őket, és örülök az esős napoknak, amikor Isten végzi el ezt
a munkát helyettem. Később, gyakran elfelejtem meglocsolni őket. Néhány
száraz nap után a virágok kókadozni kezdenek. Ilyenkor a legrosszabbtól
tartok. De hálás vagyok, ha a föld még nem száradt ki teljesen, és
öntözés után láthatom, amint újjáélednek.

Eszembe jut, hogy nekem is szükségem van Isten igéjének élő vizére. Ha
megfeledkezem a bibliaolvasásról és az imádkozásról, hamarosan elhervadok. Az élet nehézségei úgy elboríthatnak, mint ahogy a növényeket a nap heve kitikkasztja.

A Krisztusban hívő embereknek kiapadhatatlan vízforrás áll rendelkezésükre. Jézus megígérte, ha hozzá térünk és hiszünk benne, élő víznek folyamai áradnak majd belőlünk. Amikor időt szakítok a reggelenkénti bibliaolvasásra, erősebbnek érzem magam, és jobban el tudom viselni a nap megpróbáltatásait.

Hervadó virágaim láttán azonnal futok a locsolóért. De egy pillanatra megállok ilyenkor, és arra gondolok: vajon fordultam-e mostanában Jézus Krisztushoz üde, frissítő vízért?

Imádság: Urunk, frissíts fel minket igéd éltető vizével, hogy növekedhessünk, és erőt nyerjünk benned. Ámen.

A növénynek vízre, az embernek szellemi táplálékra van szüksége.

Sherree G. Funk (Pennsylvania, USA)

http://csendespercek.hu

Kari Jobe - I am not alone (magyarul)

Pastor Chris magyar felirattal Tűz a jövődre 2

Müller György: A hitről.

"A hit birodalma ott kezdődik, ahol a valószínűség országa véget ér." /Müller György/

Guti Tünde: ÚTMUTATÁSOK

„Gyönyörködöm a Te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”

Zsoltárok 119:162.

Hogyan tudott gyönyörködni a törvényben a zsoltáros? Úgy, hogy felismerte benne Isten gondoskodó szeretetét, atyai irgalmát, jóságát és jogosságát. Kegyelmét és elvárásait. Szentségének, nagyságának és hűségének ámulatba ejtő csodáját. Bölcsességének kikutathatatlan mélységeit.

Mert a törvény tanács és útmutatás. Mindazok számára áldás, élet és tökéletes szabadság, akik radikálisan leszámolnak az egójukkal, hogy Krisztusban maradjanak, ahogy a szőlővessző a szőlőtőkéből él.

Sosem emberi szabályokról, sosem a vének hagyományáról vagy a körülmetélkedésről beszélünk, ha szóba kerül a törvény, hanem az Úr minden emberi értelmet felülhaladó, bölcs elgondolásairól, melyekben elénk tárta a Vele való együttjárás és a szeretetteljes emberi kapcsolatok feltételeit.

Aki Krisztusban van, az nem csal, nem öl vagy lop, nem házasságtörő, nem tesz rosszat embertársainak, mert Krisztus törvénye, azaz a „királyi törvény” él a szívében, ami az élet szellemének törvénye (Róma 8:2.) és a szabadság tökéletes törvénye (Jakab 1:25.)

„Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, jól cselekesztek.” Jakab 2:8.

Az Atya és Jézus üzenete, elvárása egy és ugyanaz. Emlékezzünk a Hegyi Beszédre, ami mindent tartalmaz, ami jellemünk átformálódásához és életvitelünkhöz szükséges. Mit tanított Jézus? Milyen útmutatást (eligazítást, rendelkezést) hirdetett? Csupa olyan Igéket, amiket Isten már elmondott Izraelnek. Nézzünk meg néhányat:

„Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” Máté 5:8.

„Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.” Máté 5:28-30.

„A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.” Máté 5:42-44.

Annyi a különbség, hogy míg a mózesi törvényt emberi erőből szinte lehetetlen volt tökéletesen megtartani, a „királyi törvényt” Krisztusban és Krisztus Lelke által igen.

Erről szól az újjászületés. Mert ami Ádámban lehetetlen volt, mert holtak voltunk a bűn miatt, az Jézus Krisztusban lehetséges, a belénk vetett, és a Szentlélek által életre keltett, romolhatatlan Igemag által.

Ez az új teremtés, az emberben megjelenő krisztusi természet csodája.

„Aki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme újjá lett minden.”

II. Kor. 5:17.

Isten emberi ésszel fel nem fogható munkája a szívekben, a golgotai kereszt és a Szentlélek kitöltésének titka.

2015. április 23.                                                      Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/utmutatasok.html