Zsoltár 30. Hálaadás a szabadulásért. (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 30,1 Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] zsoltára. Templom [(ḥănukkáh): felszentelési]

ének.

Zsolt. 30,2 Magasztallak, és [dicsőítlek] Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], hogy [(dáláh): megszabadítottál], és felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek [ujjongjanak, örvendezzenek] rajtam [a bajomon].

Zsolt. 30,3 Uram, Istenem, [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló

'ĕlóhím] hozzád kiáltottam [(šávaʿ): segítségért], és te meggyógyítottál, és [(ráp̄áh ráp̄á'): helyreállítottál] engem!*

*Mert megígérte az Úr, hogy: „Ha a te Uradnak Istenednek [(jəhóváh ĕlóhím): Jahve, Örökkévaló Istenednek] szavára hűségesen, és (engedelmesen) hallgatsz és azt cselekszed, ami kedves az ő szemei előtt (amit ő helyesnek tart). és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem  (śím śúm): helyezhetnek) reád ama betegségek (és bajok) közül, amelyeket Égyiptomra (śím śúm): helyeznek), mert én vagyok az Úr, [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] a te gyógyítód” (2 Móz. 15,26).

Mert: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebzett lelkeket” (Zsolt. 34,19).

És: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsolt. 147,3).

Mert: „(Ő) az, aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103,3).

Zsolt. 30,4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, [kihoztál engem a holtak hazájából] fölélesztettél [megelevenítettél, kiszabadítottál] a sírba szállók, a [sírgödörbe menők] közül [életben tartottál, nem roskadtam a sírba]*

*És így folytatja Dávid: „Mert nem hagysz engem a Seolban, vagyis [a holtak hazájában]; nem engeded, hogy a te szented rothadást [romlást bomlást, pusztulást, enyészetet] lásson [nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba, és meglássa a sírt] (Zsolt. 16,10)

Mert bizony: „Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont [kihúzott] engem nagy vizekből. [Más fordítás: Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, és kimentett a vizek mélyéről]. Megszabadított [(nácal): megmentett, kiragadott, megvédett] engem az én erős [(ʿaz): hatalmas, kemény, kegyetlen, ádáz] ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak [erősebbek] voltak nálamnál. Rám jöttek [(qáḏam): rám rontottak, és megtámadtak, megrohantak engem] veszedelmem [('êḏ): szerencsétlenségem, nyomorúságom] napján; de az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló védelmemre kelt, Ő] volt az én támaszom [és oltalmam]. És kivitt [kivezetett] engem tágas helyre [tágas térre a szabadba, tágas mezőre]; kiragadott [szabadulást hozott; megmentett; megszabadított] engem, mert kedvét leli [mert gyönyörködik] bennem [mert szeretett; mert jómat kívánja énnékem]” (Zsolt. 18,17-20).

És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet” (Zsolt. 40,3).

„Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik őt”  „Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél” És: megszabadítottál engemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (Zsolt. 109,31; 86,13; 116.8).

Zsolt. 30,5 Zengedezzetek [(zámar) hangszeren játszva énekeljetek] az Úrnak [(jəhóváh): Jahvénak, az Örökkévalónak], ti hívei [(ḥásíḏ): ti szentjei]! Dicsőítsétek [(jáḏáh): megvallva, és áldva] szent [(qóḏeš): az ő szentsége] emlékezetét*

*És Dávid újra -és újra arra buzdít, hogy: „Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét (és magasztaljátok szent nevét)!” (Zsolt. 97,12).

És ismét: „Örüljetek az Úrban, (ujjongjatok) vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti igaz szívűek!” (Zsolt. 32,11).

„Dicsérjétek az Urat (adjatok hálát az Úrnak) citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón. Mert az Úr szava (igéje) igaz, és minden cselekedete hűséges” (Zsolt. 33,1-4).

És az apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy kiknek szól ez a buzdítás: „Örüljetek és örvendezzetek az Úrban mindenkor, azaz minden időben szüntelenül. Újra csak azt mondom, örüljetek és örvendjetek!” (Fil. 4,4).

És a Szent Szellem újra- és újra arra buzdít az apostolon keresztül, hogy: „… atyámfiai, testvéreim, örüljetek, és örvendezzetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, nekem nincs terhemre, és engem nem fáraszt, tinéktek pedig bátorságos, sőt szükséges, mert biztonságot jelent, és titeket megerősít” (Fil. 3,1).

És azért örüljenek, mert: „… a Szellem gyümölcse: öröm…” (Gal. 5,22).

Már Dávid így prófétál róluk: „Az igazak, azaz a megigazultak… örvendeznek és vígadnak az Isten színe előtt, és ujjongnak örömmel, és vígan örvendeznek” (Zsolt. 68,4).

Hát: „Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek, örvendezzetek együtt velem” (Fil. 2,18).

És ismét: „Mindenkor örüljetek” (1 Thess. 5,16).

Mert: „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked” (Sof. 3,17).

 Ezért: „Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének! (Más fordítás: Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt)!” (Zsolt. 81,2).

Akkor is örüljetek, ha az Úr Jézus nevéért üldöznek. Hát: „Örüljetek és örvendezzetek, ujjongjatok, vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, így üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, azaz az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek éltek” (Mát. 5,12).

 Örüljetek, mert: „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, javukra válik és szolgál, összedolgozik, együttmunkál, mert minden összejátszik - minden körülmény, esemény - mint akik az ő végzése szerint hivatalosak, akik az ő végzése értelmében, és az Ő elhatározása szerint arra hivatottak, hogy szentek legyenek” (Róm. 8,28).

 Dávid is örvendezésre buzdít: „Örvendezzetek, és vigadjatok ti igazak az Úrban; a hívekhez, vagyis a megigazult emberekhez illik a dicséret” (Zsolt. 33,1).

Mert: „Világosság támad fel, és fényözön árad az igazra, és a tiszta szívűekre öröm. Örüljetek ti igazak az Úrban, és magasztaljátok az ő szentséges emlékezetét, és szent nevét!” (Zsolt. 97,11).

Habakuk is az Úrban való örömről, és annak okáról prófétál: „Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim. Fájdalom járja át csontjaimat, és porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim és reszkető léptekkel járok: hogy nyugtom legyen a nyomorúság napján, amely feljön a bennünket fosztogató népre, mely megsanyargatja azt. Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben a szőlőtőkéken nem lészen gyümölcs, megcsal, és hiányozni fog az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni, és vigadozni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben” (Hab. 3,16-18).

Ézsaiás is erről prófétál, és arról, hogy mit tett az Úr velünk: „Örvendezvén örvendezek, és ujjongva ugrálok örömömben, mert nagy örömöm telik az Úrban, örüljön egész lényem az én Istenemben, mert víg örömre indít Istenem. Mert az üdvnek, a szabadulásnak, megmentésnek, biztonságnak, és jólétnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság, azaz a megigazulás palástjával vett engemet körül. A megigazulás palástját terítette rám, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, aki fölteszi fejdíszét, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit, és ékszereit. Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot, azaz a megigazulást s a dicsőséget minden nép előtt, és öröméneket ad minden nép hallatára” (Ésa. 61,10-11).

Zsolt. 30,6 Mert csak pillanatig tart haragja, [bosszankodása] de élethossziglan [egész életen át] jóakarata [kegyelme, jósága]; este bánat száll be hozzánk, és [ha sírunk is], reggelre öröm, és [ujjongás]*

*Ezt tudva kéri Dávid: „Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk (ahányban rossz sorsunk volt)” (Zsolt. 90,14-15).

 És az Úr válasza: „Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad” (Ésa. 54,7-8).

A próféta megvallása: „Mert nem zár ki (nem vet el) örökre az Úr. Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint (mert nagyon szeret)” (Siral. 3,31-32).

Zsolt. 30,7 Azt mondtam, és azt [('ámar): gondoltam, azzal dicsekedtem] azért én jó állapotomban [magamban bízva, a (šaləváh): nyugalom, biztonság, békesség idején]: Nem rendülhetek [(môṭ): nem inoghatok, és nem tántorodhatok] meg [(ʿólám ʿôlám) egész életemben] soha.

Zsolt. 30,8 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd [elfordítottad tőlem] orcádat, és [én] megroskadtam [megrendültem; megháborodtam]. »Héber szerint: (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló! (rácón rácôn): jóindulatod, kedvezésed idején (ʿôz ʿóz): erőt, hatalmat, szilárdságot, stabilitást, méltóságot, dicsőséget, adtál és (ʿámaḏ): erősen álltam, mint egy (hárár): hegy, de (sáṯar): elrejtetted (páním): jelenlétedet, és én (bhl): összezavarodtam, és megrettentem«*

*És így folytatja Dávid: „Mindenek te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. Ha elrejted, elfordítod orcádat, megháborodnak, megrémülnek; elveszed a szellemüket kimúlnak és porrá lesznek újra” (Zsolt. 104,27-29).

Zsolt. 30,9 Hozzád kiáltok [(qárá'): segítségért] Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]: Az én Uramnak irgalmáért könyörgök, és [(ḥánan): kegyelemért, irgalomért könyörögtem]!

Zsolt. 30,10 „Mit használ [neked a] vérem, ha sírba [vagyis a sírgödörbe] szállok? Dicsér-e téged [és hálát ad-e neked] a por [és aki porrá lett]; hirdeti-é igazságodat [és hűségedet]?” (Zsolt. 30,10). [Héber szerint: (becaʿ): nyereség-e, ha a [(šaḥaṯ): a sírgödörbe szállok? (jáḏáh): megvallhat, hálát adhat, ünnepelhet, dicsőíthet-e; áldani fog-e; magasztalhat-e téged ʿáp̄ár): az elporladt tetem? Hirdeti-e igazságodat (náḡaḏ'ĕmeṯ): és hűségedet]?*

*Ezért így könyörög Dávid: „Térj vissza [fordulj hozzám] Uram, ments ki engemet [mentsd meg, szabadítsd ki életemet], segíts meg engem kegyelmedért (és szabadíts meg, mert irgalmas vagy). Mert nincs emlékezés rólad a halálban, [és a halál után nem emlegetnek téged, a holtak közül ki gondol még rád] a seolban [a koporsóban, a sírban, a holtak országában] kicsoda dicsőít téged [ki ad hálát neked]” (Zsolt. 6,5-6).

„Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajon az árnyak, hogy dicsérjenek (és magasztaljanak) téged? Szela. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet (és beszélik-e a sírban szeretetedet), hűségedet a pusztulás (az enyészet) helyén? Megtudhatják-é (ismerhetik-e) a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?” (Zsolt. 88,11-13).

„Mert nem a sír dicsőít (és nem a holtak hazájában magasztalnak) Téged, és nem a halál magasztal (és nem a halottak dicsőítenek) Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók (reménykedhetnek, és) várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged (csak az magasztalhat téged), akárcsak most én! Az atya a fiaknak hirdeti (és tanítja) hűségedet” (Ésa. 38,18.19).

„Nem a halottak (a meghaltak) dicsérik az Urat, (sem) nem azok, akik a csend honába tértek (akik a csendességbe alászállnak), hanem mi, mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 115,17-18).

Zsolt. 30,11 Hallgass meg [(šámaʿ): figyelj rám, törődj velem], Uram [(ḥánan): kegyelmesen], könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!*

*Dávid nem szűnik meg kérni és zörgetni, mintegy példát adva nékünk: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak [(dikaioszüné): megigazulásomnak] Istene; a nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam és halld meg az én imádságomat!”(Zsolt 4,2).

„Uram, figyelmezz szavaimra (figyelj beszédemre); értsd meg (vedd észre) az én sóhajtozásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára (figyelj hangos kiáltozásomra), én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok (Uram, reggel eléd készülök, és várlak)” (Zsolt. 5,2-4)

Hallgasd meg, Uram, az igazságot (hallgasd meg igaz ügyemet), vedd észre könyörgésemet (figyelj esedezésemre), figyelmezzél (ügyelj) imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. A te orcádtól (a Te színed elől) jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat (Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot)” (Zsolt. 17,1-2)

 „Serkenj föl, ébredj ítéletemre (kelj védelmemre, tégy igazságot peremben), oh Uram, Istenem, az én ügyemért (intézd te az ügyem). Ítélj meg engem, oh Uram, Istenem (igazságod szerint, ne engedd, hogy kinevessenek), hogy ne örüljenek rajtam! (Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam)” (Zsolt. 35,23-24)

A próféta pedig már örvendezve énekel az Úrnak: „Az Úr Isten az én erősségem (Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt), hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel (a karmesternek: húros hangszerre)” (Hab. 3,19).

Zsolt. 30,12 Siralmamat vígságra [(misəpéḏ):  gyászomat, panaszomat (máḥôl): örömtáncra] fordítottad és [(háp̄aḵ): gurulok, hempergek]. Leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel [(śiməḥáh): jókedvvel, vígassággal, és örömbe öltöztettél]*

*És a szabadításért: „örül az én szívem [az én bensőm] és örvendez [vígad] az én szellemem, [és ujjong a nyelvem]. Hústestem is biztonságban lakozik, és [reménységben pihen, és békében fog majd nyugodni]” (Zsolt. 16,9).

Miriám is így örül: „Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimennek utána mind az asszonyok dobokkal és táncolva” (2 Móz. 15,20).

Az Úr jelenlétében való öröm: „Dávid pedig teljes erejéből ugrálva táncol vala az Úr előtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid” (2 Sám. 6,14.16).

Erre buzdít minden korban élő szentet Dávid: „Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek (örvendezzenek) az ő királyukban! Dicsérjék az ő nevét tánccal (körtáncot járva); dobbal és hárfával zengjenek néki. Mert kedveli az Úr az ő népét, és (gyönyörködik népében), a szenvedőket (és elnyomottakat) szabadulással dicsőíti meg, és (győzelemmel ékesíti fel)” (Zsolt. 149,2-4).

Hát: „Vigadozzanak, és örvendezzenek a szentek dicsőségben; ujjongjanak, és rikoltsanak örömükben, és örömkiáltást hallassanak nyugvó helyükön” (Zsolt. 149,5)

Zsolt. 30,13 Hogy [az én dicsőségem] zengjen [énekeljen] néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké [hálát adok néked] dicsőítlek téged. [Héber szerint: És én: (zámar): énekelek, zenélve táncolok néked, nem maradok (dámam): csendben, nem hallgatok el. Uram, én Istenem, örökké (jáḏáh): megvallom, dicsérem, ünnepelem (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőségedet, fenségedet, pompádat].

Ó mily csodás

Az Út a Boldogsághoz Magyarország

Az Út a Boldogsághoz Magyarország

Kim Walker Smith I Still Believe + Spontaneous Song

dr. Tihanyi László

Mai Ige

"Ne azt kérd, hogy Isten áldja meg a terveidet; kérd azt, hogy mutassa meg neked az ő terveit - azok már áldottak."
Bob Gass

www.maiige.hu

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A lehetetlen megtörténik, ha Isten feltűnik. Jelenlétét csodák fémjelzik. A Teremtés is Isten feltűnésével vette kezdetét. Jób úgy beszél a világról, mint ami „csak szegélye útjának” vagy „külső pereme munkáinak”, mint a lábnyom, amit a cipő talpa hagy a nedves füvön. Ugyanígy volt Jézussal: mindenki láthatta, hogy keresztülment egy zsidó településen, mert nem maradt beteg és megszállott ember abban a városban! És ő ma a te utadat keresztezi! Isten áldjon meg! REINHARD BONNKE

krisztus.eu

Gondolj bele... aztán tedd a dolgod!

krisztus.eu

Keresztény idézetek ツ

Megnyitom a szívemet

Zsoltár 29. Isten dicsőítésére való serkentés; (Héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 29,1 Dávid [Jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember] zsoltára [a hajlék elkészültekkor]. Adjatok az Úrnak [(jəhóváh): Jahvenak, az Örökkévalónak], ti fejedelmeknek fiai, [('él bén): Isten erős ifjúi], adjatok az Úrnak tiszteletet [(káḇóḏ káḇôḏ): dicsőséget, tisztességet] és dicséretet. [Más fordítás: Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR (ʿôz ʿóz): dicsőségét és hatalmát]*

*Dávid újra és újra erre hívja a nemzeteket: „Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei: Adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet. (Más fordítás: Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát)! (Zsolt. 96,7).

 És ismét: „Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget. (Más fordítás: Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát)! (1 Krón. 16,28).

 És erre hívja a mennyi lényeket, Isten földi követeit, és minden teremtményét: „Áldjátok az Urat ő angyalai (ti követei), ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!” (Zsolt. 103,20-22).

Zsolt. 29,2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben [Más fordítás: Adjatok (káḇóḏ káḇôḏ): dicsőséget az Úr nevének, (šáḥáh hăḏáráh qóḏeš): leborulva imádjátok szent ragyogásban]*

*Már Mózes erre hív fel: „Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!” (5 Móz. 32,3).

És Dávid folytatja: „Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba. Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld! (Más fordítás: Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben, reszkess tőle, te egész föld)!” (Zsolt. 96,8-9).

És ismét: „Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jöjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. (Más fordítás: Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog” (1 Krón. 16,29-30).

Zsolt. 29,3 Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene [az erős, fölséges Isten] mennydörög, az Úr ott van a nagy [és sok] vizek felett*

*És így folytatódik a kijelentés: „Hallgassátok figyelmesesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást (morajlást), amely az ő szájából kijön! Az egész ég alatt szétterjeszti azt, és villámát is a földnek széléig. Utána hang zendül, (mennydörgés bömböl) az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült (szüntelenül hallatszik a hangja). Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük” (Jób. 37,1-4).

És a sok vizek: „Nemzetek zajongnak, (népek háborognak) országok mozognak, és (inognak, ha az ÚR mennydörög); kiereszti hangját, megszeppen (megretten) a föld” (Zsolt. 46,7).

Zsolt. 29,4 Az Úr szava erős [tele erővel, hatalmas]; az Úr szava fenséges [(háḏár): dicsőséges]. »Más fordítás: Az Úr szava erőben, az Úr szava dicsőségben jő, erősen zeng«*

*És ismét: „Az előtte levő fényességből, izzó szenek gerjedének. És dörgött az égből az Úr, és a Magasságos hangot adott.(Más fordítás: Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik. Dörög az ÚR az égben, mennydörög a Felséges)” (2 Sám. 22.13.

Az Úr szavának erejéről és hatalmáról tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mialatt Sámuel az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a Filiszteusok (az idegenek), hogy megütközzenek Izráellel. Az ÚR azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a Filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől” (1Sám. 7,10).

„És dörgött [(ráʿam): mennydörgött] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] a mennyekben, és a Magasságos [(ʿeləjôn)] zengett [(náṯan qól qôl): szólt, kiáltott, és kiáltása zúgott, mint sokaságé]. És jégeső hullt és eleven szén, mint [('éš gaḥeleṯ geḥel): ragyogó fényesség, izzó / parázsló szén]. »Más fordítás: Mennydörgésben szólt az Úr, az Örökkévaló az égből, a Felséges Isten hallatta hangját«” (Zsolt. 18,14).

Hiszen: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29).

És az apostol megvallása Isten beszédéről: „Mert az Istennek beszéde (Istennek (logosza): igéje) élő és ható (működő, tevékeny, hatékony; élő energia). És élesebb (metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és minden kétélű kardnál). És elhat (és behatol) a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig [gyökeréig]. »Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és megítéli (vagyis döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (vagyis a szellemi élet központjának) indulatait (és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását«” (Zsid. 4,12).

Zsolt. 29,5 Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri [szilánkokra] az Úr a Libánon (jelentése: a fehér, fehér hegy) cédrusait is*

*Ézsaiás így prófétál az Úr napjáról, amikor ezek bekövetkeznek: „Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, (mindenki ellen, aki nagyra tartja magát) és az megaláztatik. És Libánon minden cédrusai ellen, amelyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen” (Ésa. 2,12-13).

Zsolt. 29,6 És ugrándoztatja [(ráqaḏ): szökdelteti, táncoltatja] azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt [(śirəjón śirəjôn): mellvért], mint a bivalyfiat*

*És: „A hegyek (ugrándoznak) szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai. Hegyek, hogy (ugrándoztok) szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai? (Zsolt. 114,4.6).

Zsolt. 29,7 Az Úr szava tűzlángokat [tüzes villámot] szór. [Az ÚR hangjára lángok törnek elő;]*

*És az apostol kifejti a visszajövő testté lett igéről szóló próféciát: „Tűznek lángjában [lángoló tűzben], ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll [(didómi): megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja, megbünteti lobogó tűzzel azokat], akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]. »Más fordítás: nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«” (2 Thess. 1,8).

Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei (harci kocsijai gyorsak), hogy megfizesse (rájuk zúdítja) búsulásában az Ő (lángoló) haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal (és fenyítését lángoló tűzben). Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden (hús)testet (kardja mindenkit elér), és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)

És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde (logosz=Ige) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (kardnál), és elhat a szívnek és (és áthatol az elmének és) szellemnek, az ízeknek (ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválásáig), és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (amely rejtve volna) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (fedetlenek) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. (Neki kell majd számot adnunk)” (Zsid. 4,12-13)

 Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek (nemzetek): anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2).

Zsolt. 29,8 Az Úr szava megrengeti [(ḥúl ḥúl): megremegteti; megreszketteti; megrendíti, megmozdítja] a pusztát, megrengeti [(ḥúl ḥúl): megremegteti; megreszketteti; megrendíti, megmozdítja] az Úr Kádesnek pusztáját [(miḏəbár qáḏéš): szentnek sivatagját, sivár, élet nélküli vidékét].

Zsolt. 29,9 Az Úr szava megborjaztatja [megriasztja] a nőstény szarvasokat, és [vajúdni kezdenek a szarvasünők], lehántja [letarolja] az erdőket, és az ő hajlékában [templomában] mindene azt mondja: dicső. [Az Úr szava tölgyeket csavar ki, és megritkítja az erdőket, a dicsőség Istene mennydörög, s templomában minden így kiált: Dicsőség]!*

*És Dávid így buzdítja a szenteket: „Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!” (Zsolt. 134,1-2).

Zsolt. 29,10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, az örökkévaló király, mindörökké*

*És Dávid így dicsőíti az örökkévaló királyt: „Az Úr király mindenha és mindörökké [Jehova az Örökkévaló uralkodik időtlen időkig, az örökkévalóságon át]; a pogányok, vagyis a [népek nemzetek] kivesznek [eltűnnek] az ő földjéről, az Ő [országából]” (Zsolt. 10,16).

Mózes hitvallása: „Az Úr uralkodik mind örökkön örökké” (2 Móz. 15,18)

A Krisztusról így hangzik a bizonyságtétel: „A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség, igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz): jogara] a te országodnak [(baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara” (Zsid. 1,8).

Pál apostol is az örökkévaló királyt dicsőíti: „Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen” (1 Tim. 1,17).

Zsolt. 29,11 Az Úr ad erőt, és [(náṯan ʿôz ʿóz): átad hatalmat] népének. Az Úr megáldja, [(brḵ): javaiból részesíti] népét békességgel [(šálóm šálôm): azzal az állapottal, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]*

*A törvény kirészletezi, hogy mit jelent az Úr által adott áldás és békesség: „Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig (jóllakásig) ehetitek kenyereteket, és (biztonságban) bátorságosan lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken. Sőt (üldözitek), és elűzitek ellenségeiteket, és elhullnak előttetek fegyver által. És közületek öten százat (üldöznek), és elűznek, és közületek százan (üldöznek) és elűznek tízezret, és elhullnak előttetek a ti ellenségeitek fegyvereitek által” (3 Móz. 26,4-9).

Mert: „Az Úr (Jehova) megszalasztja előtted (és vereséggel sújtja) a te ellenségeidet, akik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád (vonulnak föl ellened), és hét úton futnak (menekülnek) előled. Áldást parancsol (bocsát) melléd az Úr (Jehova) a te csűreidben és mindenben (minden vállalkozásodban), amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. És fejjé (elsővé) tesz téged az Úr és nem farkká (nem utolsóvá), és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló (mindig fölül leszel, és nem alul), ha hallgatsz az Úrnak (Jehovának), a te Istenednek parancsolataira, amelyeket én (meg)parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat” (5 Móz. 28,7-8.13).

„Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] az ő népének ereje [erőssége], és az ő fölkentjének megtartó erőssége [(jəšúʿáh máʿôz): megsegítő ereje, oltalmazója, védelmezője, megmentője, Ő a szabadulás vára]” (Zsolt. 28,8).

Ő az, aki: „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ésa. 40,29-31).

Dávid így dicséri Istenünket: „Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala. Benne tanyázott a te gyülekezeted: te gondoskodsz jóvoltodból a szegényről, oh Isten!” (Zsolt. 68,10-11).

Ő az: „Aki megment [(pálaṭ): megszabadít, biztonságba helyez] engem [(ḥámás): haragos, dühödt, kegyetlen] ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők [az ellenem támadók] fölött is felmagasztalsz engem, (sőt támadóim fölé emelsz). Azért dicsérlek [magasztallak; áldalak] téged, [hálát adok neked] Uram, a nemzetek között, [a népek előtt] és éneket zengek [zsoltárt éneklek; dicsőséget zengek] a te nevednek” (Zsolt. 18,49-50).

Hiszen: „Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,6).

És: „Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel;” (Zsolt. 20,7).

 A hívő megvallása: „Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!” (Hab. 3,13).

Te már akkor szerettél

Úr Jézus!

„Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!” (Zsolt 86:12)

Az Úr Jézus ígérete az Övéinek:

 „Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,14).

Zsoltár

Jó az Úr örökkévaló az Ő kegyelme (Zsolt. 100,5)

A TROMBITA, BILL BURNS:

Keljetek fel, Én népem, mert valóban most van a legkellemesebb órátok. Ez nem csak egy szófordulat, hanem egy szellemi igazság. Mert az a szándékom, hogy egy dicsőséges egyházat hozzak elő. És meg is fog történni. Hát azt mondom, keljetek fel! Rázzátok le a csüggedés szennyét. Harcoljátok meg a hit nemes harcát a csüggedés erői ellen. Bizony, diadalmaskodni fogtok, mert Én vagyok veletek. Veletek vagyok, hogy megerősítselek és elhordozzalak titeket az élet megpróbáltatásain keresztül.

 Veletek megyek a tűzön át és a vízen is. Veletek leszek, amikor a szél elsodor benneteket az Én céljaim teljességébe. Keljetek fel, és emeljétek fel a kezeket, amelyek erőtlenül voltak leeresztve. Az erőtlen lépteiteket erősítsétek meg. Azok, akik velem jönnek és az Én erősségemre és hatalmamra támaszkodnak, övék lesz a győzelem.

Megszabadítalak benneteket mindentől, ami hátráltat. Eltávolítom előletek a botrányköveket, amiket az ellenség tett az ösvényetekre. Utat készítek nektek, hogy bejöjjetek a rendeltetésetek teljességébe. Mert el lett határozva a mennyei tanácsban, és meg lesz valósítva az Én Szellemem által, mondja az Úr.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Jézus Festés ,Jesus Painter

Oscar Wilde: A kívánságról

Csak két tragédia eshet meg egy emberrel élete során. Az egyik az, ha nem kapja meg, amit kíván, a másik az, ha megkapja.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Jézus új dolgokat hoz létre. Ő nem egy restaurátor, hanem maga a Mester! Az igazi festőművész új festményt készít, és nem valaki másét retusálja vagy javítgatja. Isten nem fogja azzal tölteni az idejét, hogy a legtöbbet kihozza egy elfuserált munkából. Mindent elölről kezd, és egy vadonatújat hoz létre. Nem átfesti a kerámiaváza repedéseit, lepattogzódásait, hanem egy új vázát készít a fazekas korongján! Jézus az embereket új teremtéssé teszi. De nekünk kell IGENT mondani rá. Tedd a megtört, megviselt életedet Jézus átszegezett kezébe, és még ma átéled megváltó erejét! Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=387530734746970&id=167788570054522

FordulóPont Tv

Eszter Nehémiás

Pintér Béla: "Vasárnap reggel"

Táncolok és újjongok

Ige: A feltámadásról.

 „Tudjuk, hogy aki feltámasztotta, életre keltette az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, életre kelt, és veletek együtt maga elé állít* (2 Kor. 4,14)

* „Mert: amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek, mindenki életre is kel, vagyis: emberen át jött a halottak feltámadása is. Mindenki pedig a maga rendje szerint, amikor sorra kerül. Első zsengeként támadt fel a Krisztus; azután, és attól kezdve, mindnyájan akik a Krisztuséi, akik Krisztushoz tartoznak, az ő eljövetelekor, az Ő megjelenésekor” (1 Kor. 15,22-23)

Isten az Ő hatalmát: „Amelyet megmutatott hatékonyan a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, amikor életre keltette a halottak közül, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és minden néven mely neveztetik, és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban, hanem a következendőben, ami még KÖRÜL fog venni, vagyis az eljövendő világkorszakban is” (Eféz. 1,20-21)

És hogy életünk legyen, Isten: „titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a kínoszlopra” (Kol. 2,13-14)

 „Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13)

„Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az is bizonyos hogy az Isten előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14)

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14)

 És az apostol bizonyságtétele: „A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül, a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben, azaz a félre-csúszásokban, botlás és eleséseitekben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, azaz félre-csúszásotokat, botlás és eleséseiteket” (Kol. 2,12-13)

Mert: „Minket, kik meg voltunk halva, és halottak voltunk a vétkek, azaz a hibás lépés, botlás, baklövés, melléfogás miatt, megelevenített, életre keltett együtt a Krisztussal, mert kegyelemből tartattatok meg; kegyelemből van üdvösségetek! És vele együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekbe, Krisztus Jézusban: (Eféz. 2,5-6)  

„Annakokáért ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel” (Kol. 3,1-2).

A Szent szellem kérdése, és tanácsa:

Sikeres szeretnél lenni mindenben, amihez hozzá fogsz?

Akkor:

„Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban, és minden sikerülni fog neked.” (Józs 1,8)

Így figyelmeztet a Szent Szellem:

„Az Úrnak a te Istenednek Nevét gonoszságra, jogtalanságra, rombolásra, pusztításra, hazugságra fel ne vedd; mert bűnössé teszed magadat, és (náqah): kifosztottá válsz” (2 Móz. 20,6)

Imádság:

Istenünk, a megpróbáló időkben adj nekünk erőt hozzád fordulni, mert nálad minden lehetséges. Ámen.

Munkanélküliség

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)

Az újságban olvastam, hogy a rokonok szerint a férfi halálához a munkanélküliség okozta stressz alapvetően hozzájárult. A hír megállásra késztetett azon a hideg, felhős reggelen. Én épp olyan voltam, mint az a férfi: ugyanolyan korú, ugyanott éltem, ugyanakkor bocsátottak el engem is a munkahelyemről. Otthon üldögéltem, miközben feleségem - és látszólag mindenki más - munkában volt. Feleslegesnek éreztem magam, mintha a világ nélkülem haladna tovább.

Rájöttem, hogy a magány, a depresszió, a félelem és reménytelenség idején sokkal inkább Istenhez kell fordulnom, bízva benne, hogy jó terve van számomra. A mai olvasmány azt mondja, hogy Jairus nagyon aggódott haldokló lánya miatt, de Jézus azt üzente neki: "Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36). Hozzá hasonlóan fontos nekem is, hogy az élet több, mint az étel, és a test, mint az öltözet (Mk 6,25). Isten tudja, mire van szükségem, és azt meg is fogja adni (Fil 4,19).

Isten megújítja ezt az ígéretet, ezt a reménységet és vigasztalást minden nap kezdetén. A munkanélküliség pusztájában való vándorlásom egy lelki növekedést és egy új irányultságot hozhat az életemben. 

Harcos

A nap gondolata:

Isten erejében Bízzunk inkább, mint emberi erőfeszítésekben!

Guti Tünde: ELVÁLASZTÁS

 

 Meseszép hajnal virradt rám. Az ég sötét rózsaszínben pompázott, és a nap első, ágak közt átszüremlő sugarai sejtelmesen áttetszővé tették a nemrég kizöldellt, finom levélkéket. Lenyűgöző volt a látvány, ami azonnal hálaadást és imádatot fakasztott fel a szívemben Isten iránt.

   Imádságom során dicsértem az Urat csodás, teremtő hatalmáért, és egy szó különös hangsúlyt kapott: „elválasztotta”.

Előbb Isten alkotó munkáját, majd népével való bánásmódját vizsgálgattam gondolatban. A Szentírás alapján összegyűjtöttem néhány fontos eseményt, mert újra megerősödött bennem az a bizonyosság, hogy az Úr féltékenyen SZERETŐ Isten, és sohasem tűri az elegyedést, a szent és a tisztátalan keveredését.

Ahogy már kezdetben elválasztotta a világosságot a sötétségtől, úgy folytatta ezt az elválasztó, szétválasztó munkát az emberiség történelmében.

Kifejezett célja volt, hogy a saját képére teremtett, de elbukott Ádám leszármazottai közül elkülönítsen magának egy szent népet, mely az Ő nevéről neveztetik, és Neki hitben engedelmeskedve, az örökkévaló Atya tökéletes akaratát hivatott betölteni, szeretetből megcselekedni.

Ismerjük a Bibliából a kihívottak történeteit, győzelmeit és kudarcait. Saját Fiát, Jézus Krisztust küldte el Isten, hogy megszabadítsa a Benne hívőket a bűneikből és az Őt engedelmesen követőket megmentse a kárhozattól, az újjászülő IGE által teremtve egy „kiváltképpen való népet”, megszentelve gyülekezetét.

Nézzük meg az elválasztások hosszú sorát, amit lehet még folytatni, levonva a tanulságot saját életünkre nézve.

Elválasztotta

A világosságot (nappalt)  a sötétségtől (éjszakától)

Az alsó vizeket (mennyezet alatti) a felső vizektől (mennyezet feletti)

A tengert  a szárazföldtől

Énókhot és Noét  a megromlott társadalomból

Ábrámot  az élő Istennel való szövetségre

Izraelt a pogány NÉPEK közül

Mózest a nép Egyiptomból való kivezetésére

a Vörös-tengerrel és a pusztával az Ígéret földjét Egyiptomtól

A kivonuló népet felhőoszloppal az egyiptomi hadseregtől   

A papok rendjét  a közemberektől

A papi ruhát a közönségestől

Az Úr ünnepeit az átlagos napoktól

A tiszta állatokat a tisztátalanoktól

Krisztus követő tanítványt a hagyomány őrző, vallásos nép közül 

Sault az Egyház üldözéséből apostoli szolgálatra

Az elhívottak gyülekezetét (azaz minket) a világtól

És egyszer majd

A búzát        (termése alapján) a konkolytól

A juhokat     (cselekedeteik alapján) a kecskéktől     

Az örök életet  az örök kárhozattól

Ugye, az Isten számára elválasztottak között vagyunk?

2015. március                                                  Guti Tünde           

            

Idezetek.ma

Ildikó Kobolák

Egy fiatal férfi a hadseregben szolgált, ahol folyamatosan megalázták, mert hitt Istenben. Egy nap a kapitány megint meg akarta alázni a csapat előtt. Kiszólította a fiatalembert, és azt mondta: - Fiatalember jöjjön ide, fogja a kulcsot és menjünk a Jeeppel. A fiatalember azt válaszolta: - Nem tudok vezetni! A kapitány azt mondta: - Hát akkor kérjen segítséget a maga Istenétől! Mutassa meg nekünk, hogy Ő létezik! A fiatalember fogta a kulcsot, és odament a járműhöz, és közben imádkozott ...... ... És leparkolt a dzsippel ott, ahol a kapitány akarta. A fiatal férfi kiszállt a kocsiból, és látta, hogy mindenki sír. Ahányan voltak, mind: - Szeretnénk szolgálni azt az Istent! A fiatal katona megdöbbent, és megkérdezte, mi folyik itt? A kapitány sírva nyitotta fel a motorháztetőt, hogy megmutassa a fiatalembernek, az autóban nincs motor. A fiú alázatosan azt mondta: Kapitány Úr!Ez az Isten, akit szolgálok, akinek semmi sem lehetetlen, az Isten, aki életet ad, annak is, ami nem létezik.
Talán azt hiszed, vannak dolgok, melyek számodra lehetetlennek tűnnek, de Istennek azonban minden lehetséges. Mindenki, aki ezt elolvassa; Imádkozom az Úrhoz, tegyen SZUPER csoda az én életemben is, Jézus nevében...

Komlósi - Rif Szilvia - Csend

IGE: isten kegyelemből igazít meg

 „Ugyanis aki fáradozik, és tetteket visz végbe, munkálkodik, dolgozik annak a bért, a fizetséget nem kegyelemből, vagyis nem ingyen számítják, hanem azért, mert tartoznak vele, vagyis tartozás szerint jár a fizetség, a tartozás kiegyenlítéseként.

Aki pedig nem fáradozik, nem visz végbe tetteket, nem munkálkodik, hanem hisz és bízik abban, aki megigazítja, vagyis igazzá, azaz megigazulttá nyilvánítja az istentelent, azaz az Isten nélkül élőt, akiben nincs Isten, annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik, és szolgál igazságnak, vagyis megigazulásul, az Isten kegyelmének végzése szerint* (Róm. 4,4-5) 

*És így folytatódik a kijelentés: „Hiszen azt tartjuk és állítjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28).

Mert Isten: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, és nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmasságából tartott meg, és üdvözített minket az újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

 Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR, vagyis Jahve az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).

És azt csak el kell fogadni, hogy: „Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte, nem számítva fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket, sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés (logoszát), igéjét” (2Kor. 5,19)

Szemeimet a hegyekre emelem.

Az Úr bátorítása:

 „Légy erős és kitartó!

Nem kell félned és aggódnod, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész” (Józs 1,9)

Jubileum

Az „új név”, amit a hívő kap, amelyet csak a hívő ismer: KRISZTUS.

Mert a testnek ugyanaz a neve, mint a fejnek.