Péld. 5,1 [Szerelmes] Fiam!
az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre [(tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes
szavaimra, értelmezésemre] hajtsd [(náṭáh): fordítsd] a te füledet*
*A Szent Szellem
kijelenti, hogy miért fontos Isten Igéjére figyelni, azt el nem hagyni, hanem
megőrizni: „Hallgass, fiam, apád
intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és
ékszer a nyakadon!” (Péld. 1,8-9)
Mert vezet, őriz és beszélget
veled: „Őrizd meg, fiam, apád parancsát,
és ne hagyd el anyád tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra
fűzve! Valahová mégysz, vezérel
téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek útja a
figyelmeztető intés. Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen
asszony nyelvének hízelkedésétől” (Péld.
6,20-24)
Mert okossá tesz: „A bolond megveti apjának intését, de okos
lesz, aki figyel a feddésre” (Péld 15,5)
Mert örök élet beszéde ez,
amely a hústestnek is gyógyulást, orvosságot és teljes egészséget ad: „Fiam, az én szavaimra (logosz = Ige) figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te
szemeidtől, tartsd meg ezeket a te szívedben, mert életet (dzóé = örök életet) adnak azoknak,
akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek (szarx = hústest)” (Péld.
4,20-22).
Péld.
5,2
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék [Más fordítás: Maradj
megfontolt, légy óvatos, őrizd meg az
oktatást, és ügyelj, hogy
ajkad okosan szóljon].
Péld.
5,3
Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább
az olajnál az ő ínye*
*Csak az menekül
meg a hamis egyháztól, az idegen asszonytól:
„Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik:
bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak Szelleme, az Úr
ismeretének és félelmének Szelleme” (Ésa.
11,2)
Mert: „...a bölcsesség megment a nem hozzád tartozó
asszonytól, az idegentől, aki az ő beszédével hízelkedik” (Péld. 2,16)
És Ő: „...őriz meg a gonosz asszonytól téged, az idegen asszony nyelvének
hízelkedésétől” (Péld. 6,24)
Mert a hamis egyháznak, a
gonosz asszonynak: „A vajnál simább az ő
szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles
szablyák azok” (Zsolt. 55,22).
Péld.
5,4
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard]*
*A Prédikátor kutatásai
alapján ezt vallja: „És találtam
egy dolgot, mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszony, akinek a
szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki
Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól” (Préd. 7,26)
A hamis egyház, „parázna”
asszony, mert hűtlen lett Urához, Istenéhez, és ennek következménye: „Mert a parázna asszony miatt jut az ember
egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! Vehet-é valaki
tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? Vagy járhat-é valaki
elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?” (Péld.
6,26-28)
Az Úr nem szűnik meg újra és
újra figyelmeztetni: „Mély verem az
idegen asszonyoknak szája; akire haragszik az Úr, oda esik” „Mély verem a parázna nő, és szoros kút az
idegen asszony. És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a
hitetleneket szaporítja” (Péld. 22,14;
23,27-28).
Péld.
5,5
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ):
halálos betegség, csapás, pusztulás,
romlás, és halál felé
visz az ő járása, léptei a
holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel
tart a sírba]*
*Isten azt kéri,
hogy az Ő Igéjére figyeljünk: „Azért, fiaim, hallgassatok rám, és
figyeljetek szavaimra! Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá
ösvényeire! Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket
meggyilkolt. Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le” (Péld. 7,24-27)
Kijelentés a Szent Szellem
által megelevenített Igéről: „De a
bölcsesség megszabadít téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentől, aki
az ő beszédével hízelkedik, Aki elhagyja az ő ifjúságának férjét, és az ő
Istenének szövetségéről elfelejtkezik; Mert a halálra hanyatlik az ő háza, és
az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, és
nem találnak rá az élet ösvényeire” (Péld.
2,16-19) .
Péld.
5,6
A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres,
prosperáló] életnek
útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei
változók és megismerhetetlenek, eszedbe
nem veheted. Nem az élet
ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod].
Péld.
5,7
Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne
távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak
beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől].
Péld.
5,8
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq):
messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel
magadhoz. Tartsd utadat
mindig távol tőle, (bajiṯ):
épületének (peṯaḥ): ajtajához
közel sose kerülj]*
*Ezt pedig úgy
teheted meg, ha: „Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád
tanítását! Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve! Vezessen
jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz,
beszélgessen veled. Mert lámpás a parancsolat, fény a tanítás, életre vivő út a
figyelmeztető intés. Ez őriz meg a gonosz asszonytól, az idegen asszony hízelgő
nyelvétől. Ne vágyódj szívedben a szépségére, ne hagyd, hogy megfogjon a
tekintete! Mert a céda díja csak egy darab kenyér, de a házasságtörő nő drága
életet hajszol. Csöpp esze sincs annak, aki házasságot tör, az tesz ilyet, aki
elszánta életét. Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem
töröltetik” (Péld. 6,20-26.32-33)
Megismétli az Úr a
kijelentést: „Fiam, őrizd meg az én beszédeimet,
és az én parancsolataimat zárd magadba. Tartsd meg parancsaimat, hogy élj,
tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat
szíved táblájára. Mondd a bölcsességnek: „A nővérem vagy”. És az okosságnak:
„Te meg a rokonom”. Akkor megóv az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen
nőtől” (Péld. 7,1-5).
Péld.
5,9
Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat],
és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a
kegyetlennek [('aḵəzárí):
a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet
ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak«*
*És folytatódik a
kijelentés: „Aki pedig idegen asszonnyal paráználkodik, vagyis szövetséget tör -
bolond, és esztelen; mert annak szíve - bensője - szűkölködő lesz. Aki magát el
akarja veszteni, el akarja pusztítani, az cselekszi ezt! Vereséget és
gyalázatot nyer, csapás és szégyen éri őt, és az ő gyalázata el nem töröltetik”
(Péld. 6,32-33).
Péld.
5,10
Hogy ne az idegenek teljenek be a te
javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és
hatalmaddal],
és
a te keresményed más házába ne jusson. [Héber
szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa
śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen
meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ):
erőfeszítésed, vesződséged bajjá,
gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében*
*Így
folytatódik a kijelentés, „A bölcsesség-szerető ember ('áhéḇ 'áhaḇ): aki gyönyörködik a
bölcsességben) megvidámítja az ő atyját;
aki pedig a paráznákhoz adja magát, azaz (zánáh): paráználkodik,
házasságot tör, vagyis idegen istent követ,
és ebben
(ráʿáh):
gyönyörködik, és ebben leli örömét, ('áḇaḏ): elpusztul, megsemmisül”(Péld. 29,3).
Mert:
„a Krisztus Jézus, adatott nékünk
bölcsességül Istentől” (1 Kor. 1,30).
Ezért azt tanácsolja a Szent
Szellem, hogy: „Gyönyörködjél az Úrban,
és megadja néked szíved kéréseit”
(Zsolt. 37,4).
Péld. 5,11 Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod]
kelljen [('aḥăríṯ):
később] életed végén, [végezetül ne
sopánkodj] amikor
megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed].
»Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy
tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ
káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul,
elenyészik
(báśár):
húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed].
Péld.
5,12
És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt]
és
a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar):
gondolnod és mondanod magadban (śáné'):
gyűlöltem, utáltam (músár):
a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ
tôḵéḥáh): az érveknek,
ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam,
kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm]*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Nem erősül meg ember az istentelenséggel, a (rešaʿ): gonoszsággal; az igazaknak (a
megigazultaknak) pedig gyökerük (nem
remeg) és ki nem mozdul” (Péld. 12,2-3).
Az Isten nélkül élőkről pedig
így hangzik a kijelentés: „… a gonoszok
világossága kialszik (eloltatik, elhamvad), és nem fénylik az ő tüzüknek lángja. A világosság elsötétedik az ő
sátorában, szövétneke kialszik felette (mécsese kialszik mellette). Erős léptei aprókká lesznek
(megrövidülnek és saját tervei) és saját
tanácsa rontja meg (buktatja el) őt.
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár (és kelepcébe
kerül). A sarka tőrbe akad, és kelepce
fogja meg őt (és hurok feszül rá). Hurok
rejtetett el a földbe ellene, és zsineg (és csapda van) az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek
rettentik őt, és üldözik (és kergetik) őt
lépten-nyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság (szerencsétlenség,
baj, csapás, romlás) leselkedik oldala
mellett. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje (a
halálos betegség). Eltűnik sátorából az ő
bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. (Más
fordítás: El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a
borzalmak királya elé). Az lakik
sátorában, aki nem az övé, és hajlékára (lakóhelyére) kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről
(lefonnyad) levágatik az ága. Emlékezete
elvész (eltűnik) a földről, még az
utcákon sem marad fel a neve. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld
kerekségéről elüldözik őt. Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije
sem marad lakóhelyén. Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek és
rettegés fogja el a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és
ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent (aki nem akar Istenről
tudni)” (Jób. 18,5-21).
Péld.
5,13
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam
fülemet, és [miért nem
figyeltem oktatóimra]!
Péld. 5,14 Kevés híja
volt, hogy minden gonoszságba nem merültem [és végső bajba nem jutottam] a
(qáhál): közösség (ʿéḏáh):
összejövetelének közepette [Más
fordítás: Kicsi híja volt
és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt]!
Péld.
5,15
Igyál vizet a te kutadból, [csak azt, ami a saját kutadban buzog fel] és
a te forrásod közepéből folyóvizet*
*FORRÁS. (héb. ajin): Az igazi élővíz (= folyóvíz)
forrása maga Isten. A templomban (a Krisztus testében, azaz: a gyülekezetben)
életadó forrás fakad fel, az Édenhez hasonlóan. A kút
(héb. beér): sokszor a
forrásból táplálkoznak, ezeket nevezi az Ige: a forrásból táplálkozó kutaknak,
helyesebben: ’élő vizű kutaknak’: átvitt értelemben a kút a kedves, a feleség -
az eklézsia - jelképe; a szűk kút az idegen asszony, a hamis vallás.
Péld. 5,16 Kifolyjanak-é [(púc): kibuggyanjanak, kiömöljenek, kiáradjanak-e] a
te forrásid, az utcákra [(ḥuc ḥúc): a puszta földre, a szabadba] a te vized
folyásai? [ne osztogasd vizedet az utcákon].
Péld. 5,17 Egyedül tied
legyenek, és nem az idegenekéi veled [ne oszd meg másokkal; és ne osztozzanak veled idegenek, rajtad kívül
senki máséi; a kívül valók ne osztozzanak, és ne részesüljenek
veled]*
*A Krisztus
menyasszonyáról (az eklézsiáról) így beszél a Vőlegény: „Bezárt kert az
én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút” (Énekek. 4,12).
Péld.
5,18
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének, [akit
ifjúkorodban elvettél]*
*A testi emberhez így szól az Úr: „Éld
(élvezd) életedet a te feleségeddel, akit
szeretsz, a te hiábavaló (mulandó) életednek
minden napjaiban, amelyeket Isten adott néked a nap alatt, a te
hiábavalóságodnak (te mulandó életednek) minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban,
mellyel munkálkodsz (amit fáradsággal végzel) a nap alatt” (Préd. 9,11).
Mert: „Megnyerte
a jót, aki talált feleséget, (az kincset talált) és elnyerte az ÚR jóakaratát”
(Péld. 18,22).
Ugyanis: „A ház
és marha (a vagyon) atyától való
örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség” (Péld. 19,14).
Péld.
5,19
A szerelmes szarvas, és [igen] kedves [bájos] zerge; [lészen tenéked
a te feleséged, veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén] az ő emlői
elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen [Más fordítás: Szerelmes
szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől
mindig mámoros leszel]*
*Az eklézsiához így
szól az Úr: „A te két emlőd olyan, mint két őzike, mint
gazellapár, amelyek a liliomok közt legelnek” (Én. 4,5).
„Siess hozzám, szerelmesem, hasonlóan egy gazellához
vagy egy fiatal szarvashoz, a balzsamillatú hegyeken!” (Énekek. 8,14).
De az újonnan megtértekre
vonatkozóan így rendelkezik Isten: „Az elöljárók pedig szóljanak a népnek,
mondván.... kicsoda olyan férfi, aki feleséget jegyzett el magának, de még el
nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harcban, és
más valaki vegye azt el” „Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen
hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az ő
házában, és vidámítsa a feleségét, akit elvett. (5 Móz. 20,5-7; 24,5).
Péld. 5,20 És miért
bujdosnál [és miért (šáḡáh): bolyongnál] fiam, az idegen, a [(zúr):
nem hozzád tartozó] után, és ölelnéd keblét az [(náḵərí): ismeretlen] idegennek? [Más fordítás: Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért
melegednél más nő keblén]?
Péld.
5,21
Mert az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] szemei előtt
vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli [és minden
ösvényeiket (pálas): mérlegeli]*
*Jób is megvallja,
hogy: „Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja”(Jób. 34,21)
Jeremiás megvallása: „...te nagy Isten, te hatalmas, akinek
Seregek Ura a neve! Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta
tartod az emberek minden útján, mindenkivel útjai és tetteinek gyümölcse
szerint bánsz” És Isten válasza: „Bizony,
szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és nem maradhat
rejtve bűnük szemem előtt” (Jer.
32,18-19; 16,17)
Dávid megvallása: „Megtartom
utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered” (Zsolt. 119,168)
A Szent Szellem újra és újra
kijelenti, hogy: „Mindenen rajta tartja
szemét az ÚR, a gonoszakat és a jókat egyaránt figyeli” „Még a sötétségbe és a
halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők” (Péld. 15,3; Jób. 34,22)
És az apostolon keresztül
jelenti ki az Ige, hogy ki az, aki szemmel tarja a mi útjainkat: „Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve
volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell
majd számot adnunk” „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus
ítélőszéke / díjkiosztó emelvénye elé, hogy mindenki
megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben cselekedett: akár jót,
akár gonoszat” (Zsid. 4,13; 2 Kor. 5,10)
Ezt az Istent csodálja és
dicséri próféciájában Dávid: „Mikor még
nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Ha azt mondom: A sötétség
bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, A sötétség
sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan,
mint a világosság” (Zsolt. 139,4.11-12).
Péld.
5,22
A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent,
és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. »Héber szerint: A
saját
(ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ):
csalja tőrbe, és ejti foglyul az
Isten nélkül élőt, mégpedig
mindenkit saját céltévesztése«*
*Mert: „Visszahárul
fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll” (Zsolt. 7,17)
Mivel nem fogadták el az
Igazat: „A gonoszt gonoszság öli meg, és
meglakolnak, akik gyűlölik az igazat” „Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből,
és az ő tanácsukból megelégednek” „Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül
rá. Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén” (Zsolt. 34,22; Péld. 1,31;Jób. 18,9-10).
A Szent Szellem többszörösen
kijelenti azt a törvényszerűséget, hogy: „...a
kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8)
„Aki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az ő
haragjának vesszeje megtöretik” (Péld.
22,8)
Nem csak a gonosz
cselekedetek, hanem a hazug – vagyis az igével ellentétes – beszédekre is
vonatkozik ez a törvényszerűség: „Szádnak
beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel” Mert: „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből
fog jóllakni a bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és
halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét
eszi. (Péld. 6,2; 18,20-21)
Pál apostol is felhívja a
hívők figyelmét erre a törvényszerűségre: „Ne
tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok
magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]. Mert
aki vet az ő (hús)testének [aki a hús világába vet], a
(hús)testből arat veszedelmet [pusztulást; saját húsából fog romlást
aratni]; aki pedig vet a Szellemnek,
a Szellemből arat örök életet.
[Más fordítás: Aki
azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös
természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent
Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök (természetfeletti)
életet]” (Gal. 6,7-8). Egy
előképben így mutatja be a Szent Szellem ezt a törvényszerűséget: „Felakaszták azért Hámánt a fára, amelyet
készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja” (Eszt. 7,10).
Péld.
5,23
Ő meghal, mert nem fogadta el a (músár):
tanítást, útmutatást, meghal [(mámôṯ):
elvész, elpusztul] tudomány híján.
Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának, butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította].
Emiatt
támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy
ostobasága romlásba dönti, és csapdába kerül]*
*Akik nem fogadták
meg / és be az Igét, vagyis Isten
nélkül élnek, azokat
nincs aki megvédelmezze, ezért: „Összeomlik
sátruk (testük), meghalnak bölcsesség nélkül” (Jób. 4,21)
Isten Igéje bolondnak és
esztelennek nevezi azokat, akik Isten nélkül élnek, és a következményt is
eléjük tárja: „...a bolondok ...meghalnak
esztelenségük miatt” „...a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja” „...az
istentelenség ...elveszíti a bűnöst” „...önnön istentelenségében esik el az
istentelen” (Péld. 10,21; 11,3; 13,6;
11,5)