Péld. 5,1 [Szerelmes] Fiam!
az én bölcsességemre figyelmezz, az én értelmemre [(tôḇunáh təḇúnáh táḇún): értelmes
szavaimra, értelmezésemre] hajtsd [(náṭáh): fordítsd] a te füledet.
Péld.
5,2
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék [Más fordítás: Maradj
megfontolt, légy óvatos, őrizd meg az
oktatást, és ügyelj, hogy
ajkad okosan szóljon].
Péld.
5,3
Mert színmézet [lépes mézet] csepeg az idegen asszony [(ḥáláq): mézesmázos, hízelgő] ajka, és simább
az olajnál az ő ínye.
Péld.
5,4
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr [mint a kétélű kard].
Péld.
5,5
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. [Héber szerint: (máveṯ):
halálos betegség, csapás, pusztulás,
romlás, és halál felé
visz az ő járása, léptei a
holtak hazájába tartanak, szilárd léptekkel
tart a sírba].
Péld.
5,6
A [(ḥaj): jólétnek, boldogulásnak, a virágzó, sikeres,
prosperáló] életnek
útját hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, és [(pálas maʿəḡáláh maʿəgál): kisimított pályán (núʿa): bolyongásra (jḏʿ): tanít] anélkül, hogy ő eszébe venné. [Más fordítás: Útjai csapongók, az ö léptei
változók és megismerhetetlenek, eszedbe
nem veheted. Nem az élet
ösvényét járod, téves úton jársz, és magad sem tudod].
Péld.
5,7
Most azért, fiaim, hallgassatok engem [(šámaʿ): értsétek meg, és engedelmeskedjetek], és ne
távozzatok, és [(šּׂúr súr): ne forduljatok] el számnak
beszéditől [(peh'émer): számnak igéitől].
Péld.
5,8
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához.[Héber szerint: (ráḥaq):
messze kerüld el (dereḵ): vallási szokását, istentiszteleti módját, (qáraḇ): ne közelíts hozzá, és ne enged közel
magadhoz. Tartsd utadat
mindig távol tőle, (bajiṯ):
épületének (peṯaḥ): ajtajához
közel sose kerülj].
Péld.
5,9
Hogy másoknak [('aḥér): egy másiknak] ne add [(náṯan): szívedet, nehogy fogságba vessen] és a te ékességedet [(hôḏ): méltóságodat, ragyogásodat],
és [(šánáh šánéh): éveidet] esztendeidet a
kegyetlennek [('aḵəzárí):
a kegyetlen, kíméletlennek]. »Más fordítás: Hogy életedet
ne kelljen kiszolgáltatnod a könyörtelen, kegyetlen sátánnak«.
Péld.
5,10
Hogy ne az idegenek teljenek be a te
javaiddal [(kôaḥ kóaḥ): a te erőddel, és
hatalmaddal],
és
a te keresményed más házába ne jusson. [Héber
szerint: Hogy (zúr): az idegen, a házasság / a szövetségtörő / nő [(śáḇéʿa
śáḇaʿ): lakjon jól és elégedjen
meg (kôaḥ kóaḥ): erőddel, hatalmaddal, és gazdagságoddal, és a te (ʿeceḇ):
erőfeszítésed, vesződséged bajjá,
gyötrelemmé, kínná, fájdalommá váljon az (náḵərí): ellenséges, idegen (bajiṯ): házának belsejében.
Péld. 5,11 Hogy nyögnöd [(náham): sóhajtoznod]
kelljen [('aḥăríṯ):
később] életed végén, [végezetül ne sopánkodj]
amikor
megemésztetik [tönkremegy; miután lefogyott] a te húsod és a te tested [életed].
»Más fordítás: Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy
tested és életed«. [Héber szerint: Hogy nyögnöd (náham): sóhajtoznod kelljen ('aḥăríṯ
káláh): később, amikor elhasználódik, elpusztul,
elenyészik
(báśár):
húsod, és (šə'ér) egész személyed, egész lényed].
Péld.
5,12
És azt kelljen mondanod: miképpen gyűlöltem [utáltam] az erkölcsi tanítást, [a tudományt]
és
a fenyítéket utálta az én elmém. [Más fordítás: És azt ne kelljen ('ámar):
gondolnod és mondanod magadban (śáné'):
gyűlöltem, utáltam (músár):
a tanítást, és az útmutatást, (tôḵaḥaṯ
tôḵéḥáh): az érveknek,
ellentmondtam (ná'ac): kicsúfoltam,
kigúnyoltam, megvetettem, és elutasította (léḇ): a szívem, a bensőm].
Péld.
5,13
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam
fülemet, és [miért nem
figyeltem oktatóimra]!
Péld. 5,14 Kevés híja
volt, hogy minden gonoszságba nem merültem [és végső bajba nem jutottam] a
(qáhál): közösség (ʿéḏáh):
összejövetelének közepette [Más
fordítás: Kicsi híja volt
és majdnem rosszul jártam az egybesereglett közösség előtt]!
Péld.
5,15
Igyál vizet a te kutadból, [csak azt, ami a saját kutadban buzog fel] és
a te forrásod közepéből folyóvizet.
Péld. 5,16 Kifolyjanak-é [(púc): kibuggyanjanak, kiömöljenek, kiáradjanak-e] a
te forrásid, az utcákra [(ḥuc ḥúc): a puszta földre, a szabadba] a te vized
folyásai? [ne osztogasd vizedet az utcákon].
Péld. 5,17 Egyedül tied
legyenek, és nem az idegenekéi veled [ne oszd meg másokkal; és ne osztozzanak veled idegenek, rajtad kívül
senki máséi; a kívül valók ne osztozzanak, és ne részesüljenek
veled].
Péld.
5,18
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének, [akit
ifjúkorodban elvettél].
Péld.
5,19
A szerelmes szarvas, és [igen] kedves [bájos] zerge; [lészen tenéked
a te feleséged, veled beszélgessen, nyugodj meg a keblén] az ő emlői
elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen [Más fordítás: Szerelmes
szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől
mindig mámoros leszel].
Péld. 5,20 És miért
bujdosnál [és miért (šáḡáh): bolyongnál] fiam, az idegen, a [(zúr):
nem hozzád tartozó] után, és ölelnéd keblét az [(náḵərí): ismeretlen] idegennek? [Más fordítás: Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért
melegednél más nő keblén]?
Péld.
5,21
Mert az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] szemei előtt
vannak mindenkinek útjai, és minden ösvényeit ő rendeli [és minden
ösvényeiket (pálas): mérlegeli].
Péld.
5,22
A maga álnokságai [gaztettei] fogják meg az istentelent,
és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg, és az [tartja fogva]. »Héber szerint: A
saját
(ʿávôn ʿáôn): törvényszegése láḵaḏ):
csalja tőrbe, és ejti foglyul az
Isten nélkül élőt, mégpedig
mindenkit saját céltévesztése«.
Péld.
5,23
Ő meghal, mert nem fogadta el a (músár):
tanítást, útmutatást, meghal [(mámôṯ):
elvész, elpusztul] tudomány híján.
Bolondságának [('ivveleṯ róḇ): ostobaságának, butaságának nagysága] és sokasága [megmámorosította].
Emiatt
támolyog [tévelyeg, és elvész, mert nagy ostobasága
romlásba dönti, és csapdába kerül].