Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Csak akkor válunk igazán azzá, akivé Isten eltervezett minket, ha újjászületünk a Jézus Krisztusba vetett hit által. Jézus azt mondta: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8,36). 

A szabadságról valaha írt legnagyszerűbb könyv a Biblia. Magának a szabadságnak az eszménye a Bibliából származik, és nem Görögországból vagy a Római Birodalomból. Olvasd el, ha nem hiszed! Emlékezz, Isten hozta létre az első igazán szabad nemzetet a Földön - Izraelt, akiket az egyiptomi rabszolgalétből szabadított meg -, és a szabadság vágyát ő maga helyezte mindannyiunk szívébe. 

Isten szembeszáll az elnyomókkal. 

Az evangélium szabadságra szül minket újjá, Isten szabad gyermekeivé. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Ha engem el is borítanak a hullámok, Istent sohasem.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Sillye Jenő: Keresztút - A kő (Cs.Gy.I.É.)

1 Péter levél 2. fejezet: Növekedni az Ige tiszta tején; (szerkesztett)

1 Pét. 2,1 Levetvén [és kitakarítva magatokból] azért minden gonoszságot [(kakia): rosszaságot, romlottságot, becstelenséget, hitványságot, aljasságot, haszontalanságot, rosszindulatot], minden álnokságot, [minden (dolosz): ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot] képmutatást, [(hüpokriszisz): tettetést, színlelést megtévesztést] irígykedést, [(phthonosz): féltékenységet, rosszindulatot, rosszakaratot, becsmérlést, gyűlöletet, féltékenységet] és minden rágalmazást [(katalalia): mindenféle megszólást, gonosz rosszindulatú beszédet, és ne mondjatok senkiről rosszat].

1 Pét. 2,2 Mint most született, vagyis [(artigennétosz): mint újszülött] csecsemők, a tiszta, [csalárdságtól mentes, szellemi] hamisítatlan [(adolosz logikosz): okos, ésszerű, és megtéveszthetetlen] tej [(gala): az alapvető, nélkülözhetetlen szellemi / Igei eledel] után vágyakozzatok, hogy azon [és általa] növekedjetek [az üdvösségre, amíg majd megmenekültök].

1 Pét. 2,3 Mivelhogy ízleltétek [és megtapasztaltátok], hogy jóságos [jó irgalmas, kedves] az Úr.

1 Pét. 2,4 Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, [(apodokimadzó): rossznak, alkalmatlannak nyilvánított, és elutasított], de Istennél választott, becses kőhöz [(eklektosz entimosz): kiválasztott, értékes, és drága, megbecsült, tiszteletre méltó]. »Más fordítás: Hozzá menjetek az élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan eldobtak, mint értéktelent, de Isten kiválasztotta és megbecsülte.

1 Pét. 2,5 Ti magatok is mint élő [eleven] kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent [(hagiosz): Isten számára elkülönített, elhatárolt mindentől ami tisztátalan, közönséges] papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, [és olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel] amelyek kedvesek [(euproszdektosz): jól / kedvesen, és szívesen fogadottak] Istennek a Jézus Krisztus által”.

1 Pét. 2,6 Azért van meg az Írásban, és [ezért mondja az Írás]: Ímé szegletkövet [(akrogóniaiosz): sarokkövet] teszek Sionban, amely kiválasztott, becses [(entimosz): értékes, drága, megbecsült, tiszteletre méltó]; és aki hisz, és [bízik] abban, meg nem szégyenül [azt szégyen nem éri].

1 Pét. 2,7 Tisztesség, [megbecsülés, tisztelet] azért néktek, akik hisztek, és [bíztok benne]. Az engedetleneknek [(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek] pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek [(apodokimadzó): a próbán elvetettek, rossznak, alkalmatlannak nyilvánítottak, megtagadtak, és elutasítottak], az lett a szegletnek fejévé [az vált sarokkövé, (kephalé): az vált kiindulóponttá]. És [egyben] megütközésnek [(proszkomma): botlásnak, megütközésnek, megbotránkozásnak, elbukásnak] kövévé s botránkozásnak [(szkandalon): a felháborodás okává, a botrány] sziklájává;

1 Pét. 2,8 Akik engedetlenek lévén [[(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek, és meggyőzhetetlenek], megütköznek [(proszkoptó): nekicsapódnak, beleütköznek, elbotlanak, megbotránkoznak, és nekirohannak] az ígének, a [(logosznak)], amire pedig rendeltettek. [Más fordítás: Az engedetlenek, és hitetlenek megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. És mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük].

1 Pét. 2,9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, [Isten tulajdon - megváltott, megvásárolt, megmentett -] megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait [nagy tetteit], aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára [az Ő fényébe] hívott el titeket.

1 Pét. 2,10 Akik hajdan [(pote): egykor] nem nép [nem az ő népe] voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik [(eleeó): könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat], nem kegyelmezettek voltatok, most pedig [könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok] kegyelmezettek vagytok.

1 Pét. 2,11 Szeretteim, [(agapétosz): drágáim] kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, [(paroikosz parepidémosz): mint zarándokokat, vándorokat és hontalanokat]. Tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól [(apekhomai apekhó epithümia): tartózkodjatok a testi vágyaktól, szenvedélyektől, ne engedjetek a régi emberi természet gonosz kívánságainak], amelyek a lélek [életetek] ellen vitézkednek [(sztrateuomai): küzdenek, harcolnak, hadjáratot indítanak,  és hadat viselnek az életetek ellen].

1 Pét. 2,12 Magatokat a pogányok [a nemzetek] közt jól [(kalosz):

tisztességesen, becsületesen] viselvén, [(hina): annak érdekében] hogy amiben rágalmaznak titeket [(katalaleó): és ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint (kakopoiosz): ártalmas, kárt okozó személyeket], mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, [(epopteuó anasztrophé): ha életmódotokat, magatartásotokat, viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják, szemlélik] dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

1 Pét. 2,13 Engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): alkalmazkodjatok, és vessétek magatokat alá] azért minden emberi [minden társadalmi, emberek között megszokott] rendelésnek [(ktiszisz): intézménynek, emberi rendnek, emberi felettes hatóságnak, vagyis a törvényhozóknak, törvényadóknak] az Úrért [az Úr által]. Akár királynak, mint felebbvalónak [mint a legfőbb hatalomnak, vagyis: uralkodóknak, kormányzóknak, elnököknek, vagy másféle vezetőknek].

1 Pét. 2,14 Akár helytartóknak, [(hégemón): kormányzati pozícióban levőknek, a tényleges hatalom birtokosainak, vezetőknek, elöljáróknak] mint akiket ő küld a gonosztévők [(kakopoiosz): az ártalmas, kárt okozók] megbüntetésére [(ekdikészisz): megfenyítésére, hogy számon kérjen, igazságot szolgáltasson], a jól [(agathopoiosz): becsületes, és jót] cselekvőknek pedig dicséretére [(epainosz): elismerésére].

1 Pét. 2,15 Mert úgy van [és az] az Isten akarata, hogy jót [(agathopoieó): másnak a hasznára levők, akik hasznosat] cselekedvén, elnémítsátok [(phimoó): elhallgattassátok] a balgatag [(aphrón): értetlen, esztelen, oktalan, ostoba] emberek tudatlanságát.

1 Pét. 2,16 Mint szabadok [akik kényszertől mentesek], és nem mint akiknél a szabadság [a kényszer hiánya] a gonoszság [(kakia): rosszaság, romlottság, becstelenség, hitványság] palástja, [(epikalümma): és nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául /ürügyként/ használják], hanem mint Istennek (rab)szolgái.

1 Pét. 2,17 Mindenkit tiszteljetek, [becsüljetek meg]. Az atyafiúságot [testvériséget, testvéri közösséget odaadóan] szeressétek. Az Istent féljétek [és tiszteljétek]. A királyt [vagyis a legfőbb hatalmat] tiszteljétek [és becsüljétek].

1 Pét. 2,18 A cselédek [(oiketész): a szolgák] tiszteletteljes félelemmel engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): és köteles tisztelettel rendeljék alá magukat] az uraknak [(deszpotész): uraiknak, tulajdonosaiknak, parancsolóknak]. Nem csak [és nem egyedül] a jóknak [(agathosz): becsületeseknek, és jóindulatúaknak] és kíméleteseknek [(epieikész): elnézőeknek, méltányosaknak], de a szívteleneknek [a kíméletleneknek, durváknak, szigorúaknak] is.

1 Pét. 2,19 Mert az kedves, sőt [(kharisz): az kegyelem], és [értékes] dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért [és az Istentől felébresztett lelkiismeretéért, Istenhez tartozása tudatában] tűr [és türelmesen elviseli, eltűri, elszenvedi] a keserűségeket [(lüpé): sérelmeket; fájdalmat, bántalmakat, a viszontagságokat], méltatlanul [(adikósz): igazságtalanul] szenvedvén.

1 Pét. 2,20 Mert micsoda dicsőség az, [de milyen dicsőség van abban] ha vétkezve és arcul veretve [a hibátokért] tűrtök [és vagytok állhatatosak]? De ha jót cselekedve és mégis [türelmesen] szenvedve tűrtök [és tanúsítotok állhatatosságot], ez kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, (kharisz): ezt kegyelemképpen adja az Isten].

1 Pét. 2,21 Mert [hiszen] arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek [nyomdokaiban járjatok].

1 Pét. 2,22 Aki bűnt nem cselekedett [bűnt nem követett el], sem a szájában álnokság [csalárdság, hamis szó] nem találtatott.

1 Pét. 2,23 Aki szidalmaztatván [(loidoreó): becsmérelve, ócsárolva, gyalázva], viszont nem szidalmazott, [(antiloidoreó): a szidalmat nem viszonozta, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást] szenvedvén nem fenyegetőzött [(paszkhó): elviselte, eltűrte]. Ellenben hagyta az igazságosan ítélőre: [(paradidómi dikaiósz): hanem mindent az igazságos bíróra hagyott, átadta ügyét az igazságosan ítélőnek].

1 Pét. 2,24 Aki a mi bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat, vétkeinket] maga vitte fel testében [(szóma): teljes lényében] a fára, hogy a bűnöknek meghalván, [a vétkekre ne legyünk kaphatók], és az igazságnak éljünk [(dikaioszüné dzaó): és megigazultan folytassuk életünket]. Akinek [(mólópsz): sajgó, véres] sebeivel szógyultatok meg [(iaomai): gyógyítottak meg titeket, a betegségekből megszabadultatok, teljessé, éppé tettek véres zúzódásai].

1 Pét. 2,25 Mert olyanok valátok, mint [(planaó): elkóborolt], és tévelygő juhok, [akiket megtévesztettek], de most megtértetek [visszafordultatok] lelketek, vagyis [(pszükhé): életetek] pásztorához és felvigyázójához [és gondviselőjéhez, oltalmazójához].

Lábam szövétneke Uram a Te Igé

Ki Jézus Krisztus?

„Jézus Krisztus Isten tökéletes kijelentése” /Jubileum/

Spurgeon: Bűnbánat

Ne kösd be a fejét annak, aki nem törte be, és ne altasd el senkinek se a lelkiismeretét, ha bűntudatra ébredt.

Aldous Huxley: Az utazásról

"Az utazás azt jelenti, hogy megbizonyosodj minden olyannak az ellenkezőjéről, amit más országokról tudtál."

Max Lucado: Mit mond neked a Menny?

6,6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett Vele … (Róma)

6,11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. (Róma)

Amikor az orvos megvizsgált, hogy mitől van a remegés a kezemben, ezt mondta: „Minden rendben van. Ön nagyon jó egészségnek örvend.” Mit gondolsz, mi volt erre az első reakcióm? Zokogásban törtem ki, és megkérdeztem, mennyi időm van hátra.

Az orvos tanácstalanul csóválta a fejét. Most azt gondolod magadban: „Micsoda?! Hát nem hallottad, mit mondott neked az orvos?” Én pedig most azon tűnődöm, vajon te hallottad, mit mondott neked a Menny?

Természetesen csak kitaláltam a doktornak adott válaszomat. Valójában örömmámorban úsztam! Ha pedig észreveszem, hogy remeg a hüvelykujjam, az orvos szavaiban bízva, egyszerűen csak az öregedő testem számlájára írom a dolgot.

Neked is ugyanezt kellene tenned. Úgy, ahogy a hüvelykujjam időnként remeg, te is időnként hibákat követsz el, elbuksz. Amikor ez történik, emlékezz rá, hogy a bűn megérinthet ugyan, de nem sajátíthat ki téged. Krisztus van benned! Bízz a bevégzett munkájában, amit érted tett, és a benned végzett munkájában. A szíved az Ő otthona, és Ő a Mestered!

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/max-lucado/243-mit-mond-neked-a-menny.html

Az élet hajnalán.../ Jöjj ma Atyádhoz...

(+3. 54-56)

(+3. 54-56)

http://www.4shared.com/folder/9Q0khLzr/_online.html?refurl=sharedfolderurl

My 4shared

Shared with 4shared

4SHARED.COM

Reinhard Bonnke: Az evangelizációs szolgálatról

Ha az evangélizáció egy prófétikus szolgálat, akkor a prófétákra jellemző tulajdonságok kell, hogy fémjelezzék. Az ószövetségi próféták nem reszkettek, amikor szólniuk kellett. Teljesen bizonyosak voltak a céljaikban, de nem voltak arrogánsak. Rendelkeztek azzal a higgadt bizonyossággal, hogy Istentől szólnak, és nem éreztek bizonyítási kényszert, se nem védték magukat. Szenvedélyesek voltak, de nem tolakodók (néhány kivételtől eltekintve).

 Hagyták, hogy az igazság beszéljen helyettük, és nem hajoltak meg az erőszak előtt sem. Nem viseltek bokszkesztyűt. Úgy fejezték ki magukat, hogy „így szól az Úr”, és nem úgy, hogy „Én mondom nektek!”. Nem érezték feladatuknak, hogy védelmezzék az üzenetet, vagy hogy vitaestet rendezzenek róla. Az Úr felelősségének tartották, hogy saját szavai igazságát megbizonyítsa.

Ma, hozzájuk hasonlóan, mi is egyszerű üzenetátadók vagyunk. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

https://www.facebook.com/167788570054522/photos/a.170196299813749.1073741830.167788570054522/213259165507462/?type=1&theater

Guti Tünde: RETTENETES SZÉLZÚGÁS...

   Szinte megdermedtem a félelemtől a látvány miatt, ami elém tárult. Nem csak néztem a történéseket, hanem részese és elszenvedője voltam azoknak...

   Az utcán álltam, velem szemben nagy, szürke betonépület magasodott. Pont olyan, mint a régi lakótelepeken, de nem sorház, hanem egyetlen, 6-8 emeletes "torony". Tele volt ablakkal, de mind üresen sötétlett, nem volt bennük üveg. Elhagyatott, lepusztult háttérről árulkodtak, némán, komoran tátongva.

   Egyszer csak feltámadt a szél, és nagy erővel átfújt az épületen. Sűrű por szállt ki az ablakokon, később rengeteg törmelék és kavics is kavargott a levegőben. Teljes volt a káosz.

Szeméttel együtt repültek az egyre nagyobb kövek, és megrémültem, mi lesz, ha eltalálnak. Ezért körülnéztem, hova tudnék elbújni, és beugrottam a mögöttem álló, egészen kicsi, szűk építménybe, ami belülről olyan volt, mint egy telefonfülke. Átmenetileg megnyugodtam: ajtaján, ablakán üveg, itt nem érhet el a törmelékvihar.

   Idővel azonban ráeszméltem, hogy azok az óriási, kb. 15-20 cm átmérőjű kődarabok könnyűszerrel szétzúzzák az üveget, és komolyan megsérülhetek. A veszélyt felismerve kiléptem gyorsan, hogy igazi menedéket keressek. Akkor vettem csak észre, hogy távolabb is állt egy másik, az előzőhöz hasonló emeletes ház, amiből és amin keresztül ugyanolyan por és kőáradat zúdult ki, rendkívül erős széllel. A zűrzavar tombolt, mintha egy atombomba lökéshullámai süvítettek volna át az üres épületeken.

   Ítéletet érzékeltem.
   Ekkor ijedtem meg igazán! Mi lesz, ha nekem csapódik valamelyik kőtömb, és betöri a fejem? Mi ez az egész, és hogy menekülhetek meg?! Mit keresek én itt egyedül?! Merre induljak?

   Gyorsan a kis, üvegablakos bódé mögé léptem, ami olyannak tűnt, mintha egy utcasarkon találtam volna magam a város kietlen szélén. Nem hallottam már a zajt és a robajokat, sőt egy kedves, idős hölgy állt ott előttem mosolyogva, magához ölelve egy kisgyermeket.
Biztonságban voltam. Ebben a csendes, félreeső zugban nem érhet már el a kőzápor.

                                               *           *          *

   Amikor felébredtem, eleinte azt hittem, hogy csak egy rossz álom volt. De ahogy gondolkodtam rajta, egyre inkább éreztem, hogy szellemi jelentőséggel bír. Megpróbálom tömören összefoglalni, amit megértettem.

    Az elhagyatott betonépületek a korábban stabil, nagy és híres gyülekezeteket szimbolizálták, amik üveg nélküli, sötét ablakaikkal "kiégetten", üresen hallgattak. A hatalmas szél Istentől érkezett, hogy kifújjon belőlük szemetet, hulladékot, követ, mindent, ami emberi erőlködés, büszke ábránd vagy más egyéb bűn. Hatalmasan átfújt rajta, mint egy kártyaváron.
Ítélet volt, de megtisztító jelleggel.

   Nagy az elvándorlás az egyházakból, folyamatos az átjárás a gyülekezetek között. Az elgyötört, csalódott emberek éhezik a hamisítatlan igazságot, az érett korúak valóságos táplálékra vágynak, és hiteles, krisztusi szolgálókat keresnek.

  A leginkább telefonfülkére emlékeztető "őrbódé", ami védelmet kínált üvegezett ajtajával és oldalával, nem tudott megfelelő oltalmat biztosítani abban az ítéletes káoszban. A kisebb létszámú, családiasabb közösség képe volt ez számomra.

   A város széli "utcasarok" távol a zűrzavartól, a békesség helye volt, ahol három generáció képviselte a nyugalmat talált, megmenekült hívőket.
  
   Végül a következő igevers jött elém:
"Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívül, az Ő gyalázatát hordozván!"
Zsidók 13:13.

  Egyetlen keresztyén, egyetlen gyülekezet sem kerülheti el a megméretést. Ezért vigyázzunk és imádkozzunk szívünkben megalázkodva, hogy helyet adjunk a Szent Szellem figyelmeztetéseinek és az Ige tiszta tükrének! Sem pásztor, sem próféta, sem templom sem gyülekezet nem képes elrejtettséget biztosítani Isten haragja elől, ezt egyedül Jézus Krisztusban találhatjuk meg, aki a táboron kívül szenvedett.

   S még valamit, zárógondolatként.
Nem a szélvihar törte ki az ablakokat! Érkezését már kongó üresség előzte meg!
Veszélyes dolog bámészkodni, ha látjuk a bajt! Alázatosan el kell rejtőznünk a Felséges rejtekében, a Mindenható árnyékában, Jézus Krisztus oltalma alatt!

   Az ítélet elkezdődött Isten házán.

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van!"
Ésaiás 55:6.


2013. augusztus 23.                              Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/rettenetes-szelzugas....html

Szeretet-Közösség

Lydia magazin

Több dal 4

Ige: A hit általi megigazulásról.

 „Isten pedig ezt az igazságát, vagyis az Isten előtti megigazulást most nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette a Jézus Krisztusban való hit által, és a Jézus hitén keresztül minden hívőnek, és mindazok elnyerik, és mindazokra száll, akik hisznek Benne. Mert nincs különbség, és nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között* (Róm. 3,22)

*És tette ezt Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban a követelményeivel, és rendelkezéseivel ellenünk szóló, és tételekbe foglalt kézírást, az adóslevelet, amely ellenünkre volt nekünk, és mely vádolt minket. És azt eltette eltávolította, eltolta az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, vagyis a kínoszlopra” (Kol. 2,14).

Ugyanis: „A törvény nincs hitből, nem a hitből származik, hanem amely ember cselekszi, betölti, és megteszi azokat, élni fog azok által. Krisztus váltott meg minket, Ő vásárolt ki bennünket, és váltságdíj ellenében felszabadított a törvény átkától, vagyis a törvény átka alól” (Gal. 3,12-13).

Ezért: „A körülmetélkedés semmi, hasonlóképpen a körülmetéletlenség is semmi; hanem csak az Isten parancsolatainak, és végzésének megtartása. Csak az fontos, és ér valamit” (1 Kor. 7,19).

Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).

Ezért: „… nincs különbség, vagyis megkülönböztetés zsidó meg görög, azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, vagyis mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)

Hadd mondjam el szeretlek én Uram

Az Úr önkijelentése.

"Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 44,6.8)

Spurgeon: A Bűn

A bűn hiába fürdik kölnivízben, utána is bűzlik.

"EZ A TE ÉLETED?"

Kol 3,1-4.

1 Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. 2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. 3 Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. 4 Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

                         "EZ A TE ÉLETED?"

Mert nekem az élet Krisztus (Fil 1,21)

Egy barátomat látogattam meg, akiről tudtam, hogy keresztyén. Nem régóta ismertem, de mindketten olvastuk a Csendes Perceket. Korábban beszélt nekem arról, mekkora áldásban részesül az egész világról érkező meditációk olvasása során.

Az egyik példány ott feküdt az asztalán, mikor hirtelen rátette a kezét, és egyenesen megkérdezte: "Ez a te életed?" Kérdése arra késztetett, hogy mérlegre tegyem, vajon valóban Isten jelenti a mindent számomra.

Később azon kaptam magam, hogy elkötelezettségem mélységén töprengek.
Valóban Isten az életem? Vagy csak egy része az életemnek? Mennyi időt töltök Istennel? Beszorítom őt néhány reggeli és elalvás előtti percbe?

Kérem Isten segítségét, ha a jövőt tervezem? Néhány válasz kényelmetlen érzéseket keltett bennem, s barátom kérdése alázatra indított. Azt akarom, hogy életem el legyen "rejtve a Krisztussal együtt az  Istenben" (Kol 3,3), ne csupán egy része legyen az övé, mikor éppen nekem megfelelő.

Ha legközelebb megkérdeznek, hogy "Ez az életed?", szeretném, ha teljes szívemből így felelhetnék: "Nekem az élet Krisztus."

Imádság: Drága Úr Jézus, segíts minket, hogy teljesen átadhassuk neked az életünket, anélkül, hogy egy részét is visszatartanánk. Hadd élhessünk Benned és érted. Ámen.

Mennyire Istené az életem?

Susan Hibbins (Lincolnshire, Anglia)

http://csendespercek.hu

Oswald Chambers: AZ ENGEDELMESSÉG DILEMMÁJA

"És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15).

Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!" "Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat?

Legyen ez a magatartásod: "Szólj Uram" (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt: Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való figyelésre! Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit mondott? Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava? Figyelés közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent.

Elmondjam-e az én "Élimnek", amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség dilemmája. Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit - vagyis a legjobb embert, akit ismerünk.

Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie. Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között. Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz.

Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz. "Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel" (Gal 1,16).

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Ferencz István Dícséretek: A szeretet himnusza

Ravasz László: Ki lehet boldog?

Csak a hálás ember lehet boldog ember, csak a hálás ember elégedett ember, csak a hálás ember kiegyensúlyozott lélek. S mégis ezt az egyet, a háládatosságot tanuljuk meg legkevésbé. 

Kegyelemből

"Isten megadja hozzá az erőt, hisz ő az, aki megmentett, és elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. De nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk." 2Timóteus 1. rész 9. vers Új fordítás

A „kegyelem-mel” kapcsolatban ma reggel egy nagyon szép vers jutott eszembe. Megosztom Veled – biztos, hogy benned is mély gondolatokat ébreszt! Legyen egy kegyelem-teljes szép napod!

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz. Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. 

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem. 

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/07/kegyelembol.html

Egy üzenet százféleké/p/pen †

Az igazi összetartás és szeretet abból fakad, ha mindketten egy irányba nézünk

krisztus.eu

Kiről is szól...?

Remenyseg ferfikorus - Fenn a napon tul