Zsid. 3,1 Annakokáért szent atyafiak [szent testvéreim], mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a
mi vallásunknak [(homologia): a mi megvallásunk] apostolára [(aposztolosz): követére] és főpapjára, Krisztus Jézusra.
[Más fordítás: értsétek meg
Jézust, mint apostolt, és mint főpapot]*
*És mert: „Lévén nagy főpapunk, aki áthatolt az
egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk megvallásunkhoz” (Zsid. 4,14).
Zsid. 3,2 Aki hű, vagyis [(pisztosz): hűséges] ahhoz, aki őt
rendelte [az ő megbízójához, küldőjéhez],
valamint Mózes is az ő egész házában*
*Az Úr
bizonyságtétele Mózesről: „… Mózes, aki
az én egész házamban hív, vagyis ('áman:
hűséges, megbízható)” (4 Móz. 12,7).
Zsid. 3,3 Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, nagyobb [(doxa axioó): tisztességre, méltóságra, megbecsülésre,
dicséretre méltó] mint Mózes,
amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, és [(timé): méltósága] mint a háznak*
*Ahogyan előbb
Mózes volt Isten háza, a mostani időben pedig mi lettünk: „Kik fölépíttettetek Isten házává az
apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga
Jézus Krisztus. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává,
lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben” (Eféz. 2,20.22).
Zsid. 3,4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent
elkészített, [felépített; aki a mindenséget alkotta], Isten az*
*Mi vagyunk az Ő
háza, azé, aki maga az Isten: „Mert az Ő
alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban…”
(Eféz. 2,10).
Zsid. 3,5 Mózes [(kai): akkor] hű, vagyis [(pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető]
volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, [aki a jövőbeli
kinyilatkoztatásról tett tanúságot]*
*Az Úr Jézus kijelenti, hogy kiről tett tanúságot
Mózes: „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar):
ugyanis] énrólam írt ő” (Ján. 5,46).
És a tanítványainak
megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén
Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó):
értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27)
Zsid. 3,6 Krisztus ellenben mint Fiú, a maga háza felett, akinek háza
mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését [ha a
bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést] mind végig
erősen [(bebaiosz): állhatatosan, és szilárdan] megtartjuk, [ha
mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben].
Zsid. 3,7 Annakokáért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát [az Ő hangjá] halljátok és [(akúó): megértitek],
Zsid. 3,8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] mint az elkeseredéskor, az [(parapikraszmosz): elkeseredés, zúgolódás, fellázadáskor] a kísértés [peiraszmosz): támadó élű próbálkozás, a bűnre,
azaz céltévesztésre való csábítás]
ama napján a pusztában*
*Ez pedig így
lett megírva: „És elindula Izráel fiainak egész
gyülekezete (egész közössége) a Szin
pusztájából, (jelentése: sár, szenny, mocsár, iszap, láp; iszapos, agyagos;
az ingovány vidéke) az Úr rendeléséhez képest (az ÚR parancsa szerint) az ő útjuk rendje szerint (táborhelyről
táborhelyre) és tábort ütének Refidimben
(jelentése: síkság, nyugvópont,
támasz). De a népnek nem vala inni
való vize. Verseng vala azért a nép (és ismét perbe szállt) Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet,
hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek
az Urat? És szomjúhozik vala ott a
nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket
Égyiptomból (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés,
szorongatás, fogság)? Hogy szomjúsággal
ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat (jószágainkat)? Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit
cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet. És az
Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl;
pálcádat is, mellyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én
oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, (jelentése: pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban)
és te sujts a sziklára, és víz jő ki
abból, (víz fakad belőle) hogy igyék
a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a
helynek nevét Masszának (kísértés, teher, súly) és Méribának, (jelentése: viszály, civakodás, pörlekedés,
elégedetlenség, ellenszegülés) Izráel
fiainak versengéséért, és (perlekedése miatt) és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy
nincsen?” (2 Móz. 17,1-7).
Dávid így prófétál Isten népéről: „Mert
ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk;
Most, amikor halljátok szavát, Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint
Meribáhnál, (jelentése: viszály, civakodás, pörlekedés,
elégedetlenség, ellenszegülés), mint
Maszszáh (kísértés, teher, súly) napján
a pusztában: Ahol megkisértettek engem a ti atyáitok (őseitek); próbára tettek engem, jóllehet látták az én
cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségre (nemzedékre), és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem
tudják (nem ismerik) ők az én útamat!
Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére”
(Zsolt. 95,7-11).
Zsid. 3,9 Ahol a ti atyáitok [őseitek] próbára tevéssel megkísértének [próbára tettek] engem és látták az én cselekedeteimet negyven
esztendeig.
Zsid. 3,10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre [nemzedékre] és mondám: mindig
tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én utamat.
Zsid. 3,11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak
bemenni az én nyugodalmamba, [az én
nyugalmam helyére]*
*Így szólt az
Úr: „De bizonnyal élek én, és betölti
az Úr dicsősége az egész földet. Hogy mindazok az emberek, akik látták az én
dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és
megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak (nem
hallgattak szavamra): Nem látják meg azt
a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok
közül, akik (megutáltak), és gyaláztak engem” (4 Móz. 14,21-23).
Zsid. 3,12 Vigyázzatok atyámfiai, [testvéreim] hogy valaha ne [(mépote mé pote): hogy semmiképpen se] legyen bármelyikőtöknek hitetlen [(apisztia):
hűtlen, engedetlen] gonosz szíve,
hogy az élő, és [(dzaó): életet
adó] Istentől elszakadjon [(aphisztémi): elpártoljon, eltávolodjon, eltávozzon]*
Zsid. 3,13 Hanem intsétek [(parakaleó): buzdítsátok, bátorítsátok,
serkentsétek] egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se
keményíttessék meg, és [(szklérünó): konokká ne legyen] a bűnnek, azaz a [(hamartia): céltévesztésnek] csalárdsága [(apaté):
megtévesztése, becsapása, csalása,
rászedése, ravaszsága, csábítása] által, [hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Tartsátok
[és őrizzétek] meg magatokat Istennek
szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát [gyengéd, szerető irgalmát] az örök életre. És könyörüljetek
némelyeken, megkülönböztetvén őket.
[Más fordítás: Könyörüljetek
azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak,
némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak]” (Júd.
1,21-23).
Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan, és gonosz az; ki tudná
kiismerni?!” (Jer. 17,9).
Zsid. 3,14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az
elkezdett bizodalmat [amely kezdetben élt
bennünk] mindvégig erősen [(bebaiosz): szilárdan, állhatatosan] megtartjuk.
[Más
fordítás: Mert Krisztusnak
részesei lettünk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan
kitartunk]*
*És: „Akiben van a mi bátorságunk, szabadon, és
bizodalommal való menetelünk, és biztonságos
utunk Istenhez az Őbenne való hit által” (Eféz. 3,12).
„Annakokáért atyámfiai [testvéreim] igyekezzetek
[és (szpúdadzó): törekedjetek még] inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni [(bebaiosz):
megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy megmaradjon]; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök
meg [(ptaió): nem fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani]
soha” (2 Pét. 1,10).
Zsid. 3,15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg
ne keményítsétek, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, amikor
[parapikraszmosz):
zúgolódtatok].
Zsid. 3,16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák?
[Más fordítás: Kik voltak, akik szavának hallatára (parapikrainó):
lázadoztak, és zúgolódtak]?
Nemde mindazok, akik
kijövének Égyiptomból Mózes által, [Mózes
vezetésével]?
Zsid. 3,17 Kikre [(proszokhthidzó): neheztelt], és haragudott vala pedig meg
negyven esztendeig? Avagy nem azokra-é, akik vétkeztek vagyis [(hamartanó):
elvétették a célpontot], akiknek
testei [(kólon): holttestei]
elhullottak a pusztában?*
*És ez így történt: „De a közöttük
levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai
újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal?
Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét,
póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem
látunk a mannán kívül” (4 Móz. 11,4-6)
Erről énekel Dávid is: „De csakhamar (hirtelen) megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak
tervében (nem várták az ő tanácsát).
Sóvárgás fogta el (epekedés epeszté)
őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14).
És „Felemelé szavát az egész közösség, elkezdett hangosan jajveszékelni
és síra a nép azon az éjszakán. És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron
ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész közösség: Vajha megholtunk volna
Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! És az Úr válasza: De
életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, Hogy mindazok
az emberek, akik látták az én dicsőségemet és a jeleket és csodáimat, amelyeket
cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár
tízszer, és nem hallgattak szavamra és nem engedtek az én szómnak: Nem látják
meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt
azok közül, akik gyaláztak engem. senki sem fogja meglátni azt a földet,
amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik
engem megutáltak. Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Meddig
tűrjek e gonosz közösségnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak
zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az
Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim
hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik
megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon
felül, akik zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,1-2.21-23.26-29.
Dávidon keresztül megismétli
az Úr: „Negyven esztendeig bosszankodtam
e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat!
Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére”
(Zsolt. 95,10-11).
Pál apostol így figyelmezteti Isten népét, ezért
Isten: „azoknak többségét nem kedvelé, és
nem lelte
örömét bennük, mert
elhullának, elpusztultak a
pusztában, és (katasztrónnümi):
Holttesteik szőnyegként terültek
el. Hát ti pedig ne zúgolódjatok
((go/n/ggüdzó):
morog. Félhangosan, fogai között mormolja
elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító
[keze] által. [ezért lesújtott rájuk
(elveszítette őket) a pusztító angyal]. Mindezek
pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép;
példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt,
megrajzolt forma); előkép.] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le,
hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az
időknek [világkorszakok (aionok)] vége
elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,5 .10-11).
És: „meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant,
megsért] az Istennek ama Szent
Szellemét, Aki által.
[Akiben] megpecsételtettetek a
teljes váltságnak napjára.
[Más
fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által
előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes
megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi
vagytok].
Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés
[indulat; düh;
bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás;
szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt.
[Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok
rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,30-31).
Judás apostol is így
figyelmezteti Isten, azaz Krisztus népét: Emlékeztetni
akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok (jóllehet minderről
tudtok), hogy az Úr, amikor a népet
Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek (később), elvesztette” (Júd. 1,5).
Zsid. 3,18 Kiknek esküdött pedig meg, [(omnüó): kiknek fogadta meg esküvel] hogy nem
mennek be az ő nyugodalmába [nyugalma
helyére], hanemha [(apeitheó): a hitetleneknek, a rábeszélhetetlen,
makacs] engedetleneknek?*
*Mózes így szól Isten népéhez: „Meghallá pedig az Úr beszédetek
szavát, (hangoskodásotokat) és
(felháborodott), és megharaguvék, és
megesküvék, mondván: E gonosz nemzetségből (és nemzedékből) való emberek közül egy sem látja meg azt a
jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom” (5 Móz. 1,34-35).
És Pál apostolon keresztül
ismét: „Nem mennek be az én nyugodalmamba”
(Zsid. 4,5).
Zsid. 3,19 [Világos tehát], és látjuk is, hogy nem mehettek
be hitetlenség miatt. [Más fordítás: Nem voltak
képesek bemenni hitetlenségük miatt, hogy a
hitetlenség következtében nem juthattak el oda]*