2 Pét. 2,1 Valának pedig hamis [hazug] próféták [(pszeudoprophétész):
álpróféták] is
a nép között. Amiképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, [(pszeudodidaszkalosz):
áltanítók] akik
veszedelmes eretnekségeket [romboló
szakadásokat, pusztító tévtanokat] fognak közétek [(pareiszagó):
titokban és ravaszul] becsempészni.
Akik [(haireszisz):
vallási irányzatokat, vallásos
csoportokat, felekezeteket, vezetnek be, ezáltal viszályt, pártoskodást,
meghasonlást, különválást, széthúzást hoznak létre]. És
az Urat, aki megváltotta, aki [(agoradzó):
megvásárolta] őket, megtagadván, [(arneomai): és elutasítva] önmagukra
hirtelen való veszedelmet hoznak [gyors
pusztulást, és romlást zúdítanak].
2 Pét. 2,2 És sokan fogják követni azoknak romlottságát [kicsapongásaikat; eltévelyedéseiket, és sokan fognak (exakolútheó): engedelmeskedni, és behódolni nekik]
és követik majd (apóleia): veszedelmes utjukat, ami romlást, és
pusztulást hoz rájuk]. akik miatt az igazság [(alétheia):
a valóság] útja káromoltatni fog [(blaszphémeó): s miattuk becsmérelni
fogják az igazság útját].
2 Pét. 2,3 És a telhetetlenség, a [(pleonexia):
nyereségvágy, kielégítetlen kapzsiság,
mohóság] miatt
költött [(plasztosz): kitalált igékkel, behízelgő, kedveskedő, mesterkélt] beszédekkel vásárt
űznek belőletek, és [(emporeuomai): becsapnak, kifosztanak titeket]; kiknek kárhoztatásuk
[(krima): ítéletük] régtől
fogva [(ekpalai): régóta] nem szünetel [(argeó): és nem késlekedik] és romlásuk, és [(apóleia): pusztulásuk] nem szunnyad.
[Más fordítás: Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket, és
szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban; De ők veszedelmüket, és
pusztulásukat nem kerülik el].
2 Pét. 2,4 Mert ha nem kedvezett [(pheidomai):
nem kímélte, nem volt engedékeny, és
elnéző, és nem kegyelmezett] az Isten a bűnbe esett, vagyis [(hamartanó): a
céltévesztett] angyaloknak, hanem mélységbe [(tartaroó):
a fény legteljesebb hiányába]
taszítván,
a sötétség [(dzophosz): a homály, és a szerencsétlenség] lánczaira [(paradidómi: szolgáltatta
ki], és adta
oda őket, hogy fenntartassanak, és [rabokként őrizzék
őket] az ítéletre.
2 Pét. 2,5 És ha a régi [(arkhaiosz): eredeti, kezdeti, ősi] világnak,a [(koszmosz): teremtett
világnak] sem kedvezett [nem (pheidomai): kegyelmezett, és nem kímélte meg az őskor világát sem], de Nóét [jelentése: nyugalom, vigasztalás megnyugvás;
pihenés] az igazság [(dikaioszüné): igazságosság, megigazulás] hirdetőjét, [(kérüx): hírnökét,
követét] nyolcad
magával megőrizte [(phülasszó): megtartotta, megmentette], özönvízzel borítván
el az istentelenek [(aszebész): az Isten nélkül élők] világát [özönvízet borítván az elvetemült világra].
2 Pét. 2,6 És ha Sodoma [jelentése: égő, lángoló, táj] és Gomora [jelentése: elsüllyedés,
elpusztulás; kévék országa; gabonabőség; hasadék, szakadék] városait
elhamvasztva [(tephroó): hamuvá tette],
végromlásra kárhoztatva [(katasztroph katakrinó) katasztrófa
által pusztulásra ítélte],
például tévén [intő
példaként (hüpodeigma): figyelmeztetés
céljára történő bemutatásuk által] azokra nézve, akik
istentelenkedni fognak [akik
Isten nélkül élnek].
2 Pét. 2,7 És ha megszabadította [(rüomai):
kiragadta a
veszedelemből, és megmentette] az
igaz [(dikaiosz): becsületes,
tisztességes] Lótot [jelentése:
fátyol vagy takaró; elrejtettség; sötét
színű],
aki az istenteleneknek [az Isten nélkül élőknek] fajtalanságban
való forgolódása [(atheszmosz aszelgeia
anasztrophé): szemtelen, arcátlan, elvetemült viselkedése,
életmódja] miatt (kataponeó): elfáradt,
és [gyötrődött].
2 Pét. 2,8 Mert amaz igaz [(dikaiosz):
becsületes, tisztességes],
azok között lakván, a gonosz, és [(anomosz):
törvénytelen] cselekedeteket
látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét az ő egész [(pszükhé): személyét]:
»Más fordítás: elfárasztotta az, amit látnia és hallania kellett, mikor a
törvényszegők törvénytelen tetteikkel a köztük lakó igazságosnak igazságos
életét napról-napra kínozták«
2 Pét. 2,9 Meg tudja szabadítani, és [(rüomai):
ki tudja ragadni] az
Úr a kegyeseket [(euszebész): az
istenfélőket, a hívőket] a kísértésekből, a gonoszokat [(adikosz):
engedetlen; hitetleneket]
pedig
az ítélet, a [(kriszisz): döntés] napjára
büntetésre [(koladzó): fegyelmezésre,
és megjavításra] fenntartani, és [(téreó): megõrizni].
2 Pét. 2,10 Főképpen, és [(maliszta): különösen] pedig azokat, akik a testet [(szarx): hústestet] követvén, tisztátalan kívánságban
járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, [elbizakodottak,
arrogánsak, arcátlanok] maguknak
kedveskedők [(authadész): önteltek, maguk tetszését keresők], akik a méltóságokat
káromolni [(blaszphémeó): becsmérelni, rágalmazni, gyalázni, rájuk rosszat mondani] nem
rettegnek.
[Más fordítás: Főként pedig azokat, akik beszennyező
vágyakban a hústest után járnak, és a felsőbbséget, a föléjük rendelt urakat
megvetik, vakmerők, önfejűek, nem rettegnek a dicsőségben lévőket káromolni].
2 Pét. 2,11 Holott az angyalok [a
hírnökök, követek], akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem [hoznak], és nem szólnak azok ellen az
Úr előtt káromló [(blaszphémosz): rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, rosszindulatú] ítéletet,
vagyis [(kriszisz): megkülönböztetést].
2 Pét. 2,12 De ezek, mint oktalan [(alogosz): értelem nélküli] természeti [(phüszikosz): ösztönös] állatok, amelyek megfogatásra és
elpusztításra valók [melyeket
arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák őket], azokat, amiket nem
ismernek, [(agnoeó): tudatlanságukban] káromolván, [(blaszphémeó): becsmérelnek, szidalmaznak, gyaláznak] azoknak pusztulásával,
és [ugyanúgy] fognak el is pusztulni.
2 Pét. 2,13 Megkapván gonoszságuk [(adikia): istentelenségük, Isten nélküli életük] díját [(miszthosz): fizetségét, zsoldját], mint akik
gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást [a naponkénti (trüphé): fényűzést,
pompát, kicsapongást, tobzódást, dőzsölést]. Undokságok és
fertelmek [(szpilosz): szennyfoltok és szégyenfoltok ők], akik kéjelegnek [tobzódnak] az ő csalárdságukban [(apaté): a megtévesztésben, becsapásban, csábításban],
mikor együtt lakmároznak veletek.
[Más fordítás: Hamisságuk
béreként mások hamisságától szenvednek, gyönyörűségnek, és élvezetnek tartják a
nappali tivornyát, mocsok- és szégyenfoltok, csalárd kívánságaikban kéjelegve
veletek együtt lakmároznak].
2 Pét. 2,14 Akiknek szemei paráznasággal, és [(moikhalisz): hűtlenséggel] telvék, és [parázna vággyal van tele], bűnnel [(hamartia ekhó): a céltévesztés hatalmában vannak, irányítása alatt tartják, igazgatják;
alá vannak neki rendelve] telhetetlenek és [(akatapausztosz): nem
tudják abbahagyni]. Elhitetik [(deleadzó): csalogatják, és csapdába csalják, elcsábítva félrevezetik, rászedik,
elszédítik] az állhatatlan [(asztériktosz): tétovázó, bizonytalan, ingatag] lelkeket [(pszükhé) személyeket],
szívük gyakorlott a telhetetlenségben [(pleonexia): a többet bírás vágyával,
kapzsisággal, mohósággal, gyakorlott a haszonlesésben], átok gyermekei.
2 Pét. 2,15 Akik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak [jelentése: a nép elnyelője, megrontója],
Bosor [Jelentése: égő fáklya] fiának
útját, aki a gonoszság [(adikia):
istentelenek, vagyis az Isten nélküliek] díját
[(miszthosz): a hamisság bérét, jutalmát] kedvelte [(agapaó): teljesen átadta, odaszánta magát].
2 Pét. 2,16 De megfeddetett [(elegxisz elegmosz ekhó): és
rendreutasításban részesült] az ő törvénytelenségéért [(paranomia): törvényszegéséért]:
egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta
esztelenségét.
2 Pét. 2,17 Ezek víztelen kútfők [(anüdrosz pégé): száraz; források], széltől hányatott [(lailapsz): vihar kergette] fellegek, [forgószéltől sodort ködfoszlányok],
akiknek a sötétség homálya [(szkotosz dzophosz): tudatlanság
sötétsége] van fenntartva örökre [a legfeketébb sötétség vár rájuk örökkévalóságig].
2 Pét. 2,18 Mert hiábavalóság [(mataiotész): haszontalanság, ostobaság] kevély
[(hüperogkosz): fellengzős,
fennhéjázó] szavait szólván, (hús)testi kívánsággal [(epithümia): vággyal, szenvedéllyel],
bujálkodással [(aszelgeia): féktelen kicsapongásokkal] elhitetik
[(deleadzó): csábítják,
csalogatják, csapdába csalják] azokat, akik valóban [(ontósz): akik alighogy] elszakadtak
[(apopheugó): elmenekültek] a
tévelygésben élőktől [(anasztrephó): a megtévesztésben forgolódtoktól].
»Más fordítás: Mert
nagyhangú, üres, fellengzős szólamokat
hangoztatva, testi vágyaik kiélésére, kicsapongásra csábítják feslett
életükkel azokat, akik alighogy elmenekültek, és nemrégen
szakadtak el azoktól, akik tévúton járnak, akik
tévelygésben élnek«
2 Pét. 2,19 Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők maguk a romlottság [(phthora): pusztulás,
pusztítás] rabszolgái; mert akit valaki legyőzött [aki gyengének bizonyul valamivel, vagy
valakivel szemben], az annak rabszolgájává lett.
2 Pét. 2,20 Mert ha az Úrnak, a megtartó [szabadító, megmentő, Üdvözítő] Jézus Krisztusnak megismerése [(epignószisz): felismerése, és
megértése] által a világ fertelmeit [(miaszma):
szennyét, tisztátalanságát] elkerülték, vagyis [a világ fertelmeitől megmenekültek, megszabadultak], de
ezekbe ismét belekeveredve [(emplekó): belebonyolódva, belegabalyodva,
belevegyülve, összefonódva] legyőzetnek [(héttaó):
elbuknak, azokkal szemben gyengéknek bizonyulnak, és újból elmerülnek ezekben, és
vereséget szenvednek], az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá [(kheirón): rosszabbá,
súlyosabbá] lett az elsőnél [(prótosz): az eredetinél].
2 Pét. 2,21 Mert jobb [(kreittón): hasznosabb] volna rájuk nézve, ha
meg sem ismerték volna az igazság [(dikaioszüné):
megigazulás] útját, mint hogy
megismervén, elpártoljanak [elforduljanak] a
nekik adott szent parancsolattól.
2 Pét. 2,22 De betelt [(szümbainó): beteljesedett] rajtuk az igaz
példabeszéd [(aléthész paroimia): valóságosan a példázat] szava [igéje]: Az eb visszatért [(episztrephó): visszafordult]
a saját
okádására, és a megmosódott [és a (lúó): megfürdetett] disznó
a sárnak fertőjébe [a
megfürdött disznó (borborosz küliszma): a sarat dagonyázza, a sárban hekmpereg].