Ő az egy igaz Isten: „Az én Atyám, aki azokat adta
nékem hatalmasabb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki, és senki hatalmába
nem ejtheti, nem rabolhatja el azokat az én Atyámnak kezéből. Én pedig és az
Atya egy és ugyanaz vagyunk” (Ján. 10,29-30)
2014. július 19.
Luther Márton: A békéről.
A béke fontosabb minden
igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért.
Ne akarj mindent te irányítani!
„a kétlelkű és minden útján állhatatlan
ember" (Jakab 1:8)
Ellenállhatatlan kényszert érzel arra, hogy minden
problémára megoldást találj, és mindent irányításod alatt tarts? Mindig vagy
egy B terved arra az esetre, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szerinted
kellene? Észrevetted már, hogy minél inkább igyekszel rendbe hozni, megjavítani
a dolgokat, annál többet aggódsz és idegeskedsz? A Biblia azt mondja: „Mert a
testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség” (Róma 8:6
Károli).
A „majd én rendbe hozom” a bizalom ellentéte.
Természetesen Isten nem azt akarja, hogy ne gondolkodj, és tanácstalan,
tehetetlen legyél; csak azt akarja, hogy hit által és ne pusztán az értelmedre
támaszkodva élj. Ha megtanulsz bízni Istenben, és megtanulsz a „Szellem gondolata
szerint” élni, akkor békességet fogsz találni, bármilyen nehéz körülmények
között vagy is. Az emberi értelem egyik csapdája a kétségeskedés. „…aki
kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda
hajt… a kétlelkű mindenben állhatatlan, megbízhatatlan és bizonytalan” (Jakab
1:6,8 AMP).
A te lelkivilágod milyen? Ahelyett, hogy mindig
megpróbálnál mindent megérteni, tanulj meg megnyugodni akkor is, ha nem tudsz
valamit, és bízz Istenben, aki viszont tudja. Döntsd el, hogy minden
alkalommal, amikor aggódni kezdesz, megállsz, és így imádkozol: „Uram, nem
fogok azzal próbálkozni, hogy magamtól megértsem ezt; hozzád hozom, rád bízom,
tőled várom a választ.”
Ha többé már nem küszködsz a mikor, hol, miért és
hogyan miatt, elkezded érezni Isten békességét úgy, ahogyan soha azelőtt. Sőt,
ekkor kerülsz olyan helyzetbe, ahol Isten közbe tud lépni az érdekedben. Hagyj
fel tehát azzal, hogy mindent te akarsz irányítani!
http://www.maiige.hu/
Pásztor Chris: Az Ő Akaratának Megértése A Kéréshez
Zoltan Berki
És ez az a bizodalom,
amelylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint,
meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk,
tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle (1 János 5:14-15).
Az Isten akarata szerinti ima
kulcsfontosságú összetevője a sikeres imának, különösen a kérés imájának.
Azonban sok a tévhit azzal kapcsolatban, hogy pontosan mint is jelent “kérni
Isten akarata szerint.” Néhányan azt feltételezték, leginkább azért, mert nem
megfelelő módon tanították nekik az Igét, hogy az oka, hogy nem kaptak választ
az imájukra az azért volt, mert az imájuk nem volt összhangban Isten akaratával
a számukra. Azt feltételezik, hogy Isten nem szeretné számukra azt, amit
kérnek.
Ez Isten Igéjének helytelen
értelmezése az ima összefüggésében. Azok, akik ezt a téves elképzelést tartják,
nem kaphatnak választ az imáikra, mert nem Isten akarata szerint imádkoznak,
nem értik, amit a Szent Szellem kihangsúlyoz a nyitóversben, nem az ő kéréseik
egységessége az elsődleges Isten akaratával, hanem az, hogy különleges
kiváltságuk van, mely szerint Isten meghallgatja őket. Amikor azt mondja
nekünk, hogy “kérjünk Isten akarata szerint”, akkor nem arról beszél, hogy
“MIT” kérjünk, hanem arról, hogy “HOGYAN kérjünk”
Más szavakkal amilyen úton
módon előadod a kérésedet, annak meg kellene felelnie Isten meghatározott
mintájának. Fontos tudnod tehát, hogy hogyan kell feltenni az Atyának az Ő
akarata szerint a kérést. A János 16:23-24 világosan képet ad nekünk erről: “És
azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek,
hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.
Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és
megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen...”
Jézus, ez esetben megmutatott
egy különleges dolgot – az új, elfogadható módját az Atyától való kérésnek. Az
Atya akaratának kérése az a kérés, Jézus Nevében. Amikor Jézus Nevében kérsz az
Atyától, akkor valójában Jézusban működsz, helyettesítve Őt. Mintha Jézus volna
az, aki elmondja azt a kérést. Az Atya feltétel nélkül szeret téged; minden,
amit szeretne az az, hogy az Ő akarata szerint kérj – Jézus nevében – és
válaszokat kapsz.
Ima
Drága Atyám, fantasztikus
kiváltsággal és az ima áldásával örvendezem Jézus Nevében. Köszönöm, hogy arra
rendeltél el, hogy válaszokat kapjak az imáimra és megtanítottál a te akaratod
szerinti kérés módjára. A kéréseim válaszában biztos vagyok, ahogy feltettem
őket, a Jézus Nevében a mai napon. Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK: János
16:26-27; János 15:16
2014. július 18.
Ige: A boldogok:
„Boldogok, akik sírnak, szomorkodnak
és keseregnek, és gyászolnak: mert ők megvigasztaltatnak, mert meg fogják
vigasztalni őket* (Mát. 5,4)
*Mert az Úr
Jézusban beteljesedett a prófécia: „Az Úr Isten Szelleme van és nyugszik én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek, az alázatosaknak örömöt mondjak, örömhírt vigyek. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a
foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást és szabadon bocsátást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének és kegyelmének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden
gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet, vagyis fejdíszt a hamu helyett, örömnek kenetét, azaz illatos olajat a gyász,
vagyis a gyászfátyol helyett, dicsőségnek palástját, és öröméneket a csüggedt lélek, és a
csüggedés helyett. Hogy igazság, vagyis megigazulás fáinak
neveztessenek, az Úr plántáinak, ültetvényének, az Ő dicsőségére, akik őt
ékesítik!” (Ésa. 61,1-3)
„Mert a Bárány,
aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő
forrásaira, az élet vizének forrásaihoz viszi
őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17)
És: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással, és ujjongva aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve
megy tova, vigadozással jő elő, kévéit
emelve.
(Más
fordítás: Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha
kévéit hozza” (Zsolt. 126,5-6)
Ezért mondja az Úr Jézus
tanítványainak, hogy: „Boldogok vagytok ti, kik most éheztek: mert majd megelégíttettek.
Boldogok vagytok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok” (Luk. 6,21)
„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan
megtérést, vagyis az Istenhez való
visszafordulást szerez; a világ
szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2 Kor. 7,10)
A megtérés – vagyis a
céltévesztés felismerésének és megvallásának – eredményét mutatja be az Ige
Dávidon keresztül: „Monda azért Dávid
Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elengedte,
és elvette a te bűnödet, azaz: a te céltévesztésedet, nem fogsz meghalni” (2 Sám. 12,13).
Az Úr ad bölcsességet:
„Figyelmeztetés, oktatás, képzés, példa, útmutatás megismerésére, az értelem szavainak megértésére, és felismerésére; hogy tudományt, fegyelmet
tanuljunk, és megértsük, felfogjuk, felismerjük az értelmes mondásokat, (a logoszt) az Igét” (Péld. 1,2)
Joyce Meyer: Egészséges kapcsolatok
Ne legyetek a hitetlenekkel
felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi
köze van a világosságnak a sötétséghez? (2 Korinthus 6,14)
A kapcsolatok életünk fontos
részét alkotják. Istennek az a terve számunkra, hogy egészséges, örömteli
kapcsolataink legyenek.
Egy kapcsolat semmiképpen nem
egészséges, ha az egyik fél állandóan kontrollál, a másik pedig az
elfogadottságért küzd, és bármit kész megtenni, amit a másik akar tőle, attól
függetlenül, hogy mit gondol az adott dologról. Ha a lelkiismeretünk ellenére
cselekszünk azért, hogy elnyerjük mások elfogadását, elismerését, akkor biztos,
hogy Isten akaratán kívül vagyunk. Szert tehetsz barátokra azáltal, hogy
hagyod, hogy kontrolláljanak, de megtartani is csak ugyanezen a módon tudod
őket! Végül pedig bele fogsz fáradni abba, hogy nincs semmi szabadságod. Még
mindig jobb egyedül lenni, mint mások manipulációjának és kontrolljának az
áldozataként élni.
Előfordul, hogy az emberek a
kapcsolataik korai stádiumában helytelen kompromisszumokba mennek bele azért,
hogy megszerezzenek valamit, vagy valakit. Azt gondolják, később majd sikerül
megváltoztatni a másik felet. Sok hívő asszony is csapdába esett már így, akik
hitetlen férjet választottak maguknak, abban a reményben, hogy később rá tudják
majd venni párjukat, hogy szeressék Jézust. Legtöbbször ezek a kapcsolatok
megnyomorítják a hívő asszonyt.
Néha egy „nem” jobb lehet,
mint egy „igen”.
Úr Jézus, kérlek, mutasd meg,
ha vannak az életemben helytelen kompromisszumok, vagy ha hagyom, hogy
manipuláljanak, kontrolláljanak bármilyen kapcsolatban. Szabad akarok lenni,
hogy megáldhassak másokat, és örömteli kapcsolataim legyenek. Ámen.
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/235-egeszseges-kapcsolatok.html
/Kenneth Hagin: JÓ HÁLÁT ADNI
A Krisztusnak Igéje lakozzék
bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást
zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti
szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel,
mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és
Atyának Őáltala.
- Kolossé 3,16. 17.
Mindenben hálákat adjatok;
mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.
- 1Thessalonika 5,18.
Mennyire hasonló a tegnapi és
a mai igevers. A szívben való éneklés és a hálaadások egyszerűen kéz a kézben
járnak egymással. Ha be vagy teljesedve a Szent Szellemmel, meg fogod
tapasztalni ezt a dicsőítést, ezt a hálaadást.
Ha nem így van, annak
egyszerűen csak az az oka, hogy nem vagy beteljesedve a Szellemmel. Teljesedj
be! (Lásd Ján. 7,37-39. 14,16-17. Csel. 1,4-5. 2,4. 8,14-17. 10,44-46. 19,1-3.
6.) Akkor benned lesz a dicséret szelleme és a hálaadás szelleme.
Megvallás: Én hagyom, hogy a
Krisztusnak Igéje lakozzon bennem gazdagon. Hasznomra válnak a tanítások, az
intések, a zsoltárok, a dicséretek és a szellemi énekek. Hálákat zengedezem a
szívemben az Úrnak. Mindent, amit csak cselekszem szóval vagy tettel, mindent
az Úr Jézusnak Nevében cselekszem. Hálát adok az Istennek és Atyának Őáltala.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
2014. július 17.
Titus levél 3. fejezet: A felsőbbség iránti engedelmesség; (göröggel és kapcsolódó igékkel)
Tit. 3,1 Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és
hatalmasságoknak, az elöljáróknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, [szót
fogadjanak] minden jó cselekedetre készek
legyenek.
[Más fordítás: Emlékeztesd őket arra, hogy a (arkhé): kormányzói,
uralmon lévő hatalomnak, vezető pozícióknak [(exúszia):
lehetősége, és joga, hogy (hüpotasszó): alattvalóvá, és szófogadóvá tegyen, vagy
leigázzon, és (peitharkheó):
hódolatra kényszerítsen. Hogy (pasz pasza pan): minden (agathosz ergon): hasznos
tevékenységre, munkára, foglalkozásra, és feladatra (hetoimosz): késszé,
és hajlandóvá (einai): legyenek]*
*Az apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, a felettes
hatalmakkal szembeni magatartást, és annak okát: „Mindenki
engedelmeskedjék [rendelje és vesse alá magát] a felső hatalmasságoknak [a felettes hatalmaknak; a hatalom
képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [vagyis hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok
vannak, az Istentől rendeltettek, [és a létező hatalmak Isten által állnak
fenn a maguk viszonylagos állásában]. Azért, aki ellene támad [vagy
szembeszáll] a hatalmasságnak, [vagyis a hatalomnak] az Isten rendelésének támad [Isten rendelésének szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [és akik ellenállnak, és szembeszegülnek]
önmaguknak ítéletet szereznek [vagyis ítéletet vonnak magukra]. Mert a fejedelmek [az elöljárók, akik
uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [a gonosz, káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [és
elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig,
hogy ne félj [és ne rettegj] a
hatalmasságtól? [vagyis a hatalomtól] Cselekedjed
a jót, és [elismerésed, és] dicséreted
lesz attól. Mert Isten szolgája [Isten eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [és teszed] félj [és rettegj]. Mert nem ok [és cél] nélkül [nem hiába, és nem véletlenül,
alaptalanul, feleslegesen, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [Isten eszköze, hogy a
gonosztevőt megbüntesse, és igazságot
szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója
legyen] annak, aki gonoszt [vagyis
rosszat, károst, ártalmast] cselekszik.
Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem
csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés
miatt] hanem a lelkiismeretért is”
(Róm. 13,1-5).
Az Úr Jézus parancsa is így
hangzik: „Ő pedig monda nékik:
Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek”
(Luk. 20,25).
És nemcsak engedelmeskedni
kell, hanem: „Intelek azért mindenek előtt, hogy
tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért.
Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet
éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő
Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson
az igazság megismerésére” (1Tim. 2,1-4)
Mert azt akarja
az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden
embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én
Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)
Ezért: „Tisztességesen
éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint
gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a
meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az
Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; akár a helytartóknak, mint akiket ő
küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten
akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek
tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság
takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,12-16)
A lázadás és
forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed,
fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! Mert
hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki
tudja?” (Péld. 24,21-22)
Hiszen minden
hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel,
és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség
és az erő. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el,
és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy
tudósoknak” (Dán. 2,20-21)
És: „Aki megtartja a
parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt,
mind ítéletet” (Préd. 8,5).
A testté lett Ige
– az Úr Jézus – is kijelenti, hogy minden hatalom Istentől van: „Pilátus
ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra,
hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?”
Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott
volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján.
19,10-11).
Tit. 3,2 Senkit ne szidalmazzanak, [(blaszphémeó):
senkit se szóljanak meg, senkit rossz hírbe ne hozzanak, senkit ne káromoljanak, és ne rágalmazzanak]. Ne veszekedjenek, [(amakhosz):
a maga igazáért nem harcolók, nem
vitatkozók, nem veszekedők, legyenek békések, békeszeretők, így lesznek
legyőzhetetlenek]. Gyöngédek (epieikész):
szelídek, jóindulatúak, elnézőek,
engedékenyek, udvariasak, mérsékeltek, türelmesek, megértőek, kíméletesek, előzékenyek, barátságosak]
legyenek. [(pasz pasza pan): Minden
módon, és mindig] teljes szelídséget [(praotész): jóindulatot,
barátságosságot, higgadtságot] tanusítván
minden ember iránt, és minden tekintetben*
*És így folytatja az apostol: „Soha ne kiabáljatok
mérgesen senkire, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok” (Eféz. 4,31).
„A ti szelídlelkűségetek [szelídségetek,
jóindulatotok, elnéző, méltányos, engedékenységetek] ismert legyen minden ember
előtt. Az Úr közel!” (Fil. 4,5).
És:
„Törekedjetek mindenki iránt a békességre
és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).
Tit. 3,3 Mert régenten [egykor, vagyis (pote): valamikor,
az elmúlt időben] mi [(hémeisz): magunk] is [(kai):
szintén] esztelenek, [(anoétosz):
értelmetlenek, és balgák] engedetlenek [(apeithész): meggyőzhetetlen,
makacs, csökönyösök],
tévelygők [(planaó):
félrevezetettek, becsapottak] voltunk. Különböző, és [(poikilosz): sok fajta]
kívánságoknak [(epithümia):
vágyaknak, szenvedélyeknek] és
gyönyöröknek szolgái, [(hédoné dúleuó):
élvezeteknek rabszolgái voltunk, mert mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában
tartott bennünket]. Gonoszságban [(kakia): rosszaságban, rosszindulatúságban] és irígységben [(phthonosz diagó): féltékenységben, rosszindulatban] élők, gyűlölségesek, [utálatosak, egymástól gyűlöltek] egymást gyűlölők valánk*
*Pál apostol minden gyülekezetben elmondja, hogy milyen a
Krisztus nélkül élő ember: „Melyekben ti is jártatok régente. [ti is
ezeket tettétek, ilyen életmódot folytattatok egykor], mikor éltetek azokban [mikor ezekből állt az életetek]”
(Kol. 3,7).
„Melyekben jártatok [éltetek] egykor [azelőtt] e világ [(koszmosz): a
teremtett világ; világmindenség; világegyetem] folyása [(aion): a (világ)korszak szokása;
életmódja] szerint, a
levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint
[igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez], ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [hitetlenség] fiaiban munkálkodik. [dolgozik; működik,
tevékenykedik]. Akik között forgolódtunk
egykor [közéjük tartoztunk] mi is
mindnyájan a mi (hús)testünk
kívánságaiban [amíg (hús)testi
vágyainkban éltünk], cselekedvén a
(hús)testnek és a gondolatoknak akaratát [hajlamait], és természet [születésünknél fogva
emberi természetünk] szerint haragnak fiai
valánk, mint egyebek [mint a többi ember] is” (Eféz. 2,2-3).
Péter
apostol is erről tesz bizonyságot: „Mert
elég(séges) nékünk, hogy életünk
elfolyt (már eltelt) idejében a
pogányok (nemzetek) akaratát
(vágy, tetszés, akarat) cselekedtük (vittük
véghez, követtük, valósítottuk meg), járván
feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás, kéjsóvárgás), kívánságokban (érzékiség, vágy,
epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben
(borozások, mértéktelenség), dobzódásokban
(dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás, zavargás, tivornya), ivásokban és undok (bűnös, törvényt
félretevő, tiltott) bálványimádásokban”
(1Pét 4:3).
„Bizony régen ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, megtisztultatok,
mert Isten megmosott, de megszentelődtetek, vagyis megszenteltettetek, szentek
lettetek, de megigazíttattatok, megigazultatok, Isten igazzá tett benneteket az
Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).
Tit. 3,4 De mikor a mi megtartó [üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő,
segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek jóvolta [(khrésztotész): jósága, kedvessége] és az
emberekhez való szeretete [(philanthrópia):
emberszeretete] megjelent [(epiphainó):
feltűnt, felragyogott]*
*Azért: „Mert úgy szerette [(agapaó): eggyé vált] Isten e világot
[(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokoljon]” (Ján. 3,16).
És tette ezt azért: „Hogy megmutassa [kinyilvánítsa rajtunk] a következendő időkben [az eljövendő
/világ/korszakokban /aionokban /] az Ő
kegyelmének felséges [mérhetetlen] gazdagságát
[túláradó bőségét] hozzánk való jóságából
a Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,7.)
És ez bennünk is
nyilvánvalóvá lett: „Az által lett
nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az
Isten e világra, hogy éljünk általa” (1
Ján. 4,9.
Tit. 3,5 Nem az igazságnak
cselekedeteiből, vagyis [(dikaioszüné en ergon):], amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő
irgalmasságából [(eleosz): gyengéd, szerető irgalmából] tartott meg [(szódzó):
üdvözített, megmentett, kiszabadított, meggyógyított,
egészségessé tett] minket az
újjászületésnek fürdője [(lútron):
alámerítésében] és a Szent Szellem megújítása
által.
[Más fordítás: Nem a mi igaz cselekedeteink alapján, hanem az ő gyengéd, szerető irgalmából
üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője, a Szent Szellem alámerítése által]*
*Az Úr Jézus kijelentése Nikodémusznak, ami
egyben kijelentés arról, hogy zsidóknak is szükséges újjászületni: „Bizony, bizony
[igazán] mondom néked: ha valaki újonnan
nem születik [nem származik fentről], nem
láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az
Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. Bizony,
bizony [igazán] mondom néked: Ha
valaki nem születik [nem származik] víztől
és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes
bemenni] az Isten országába [Isten
királyságába; birodalmába]. Ne csodáld [ne csodálkozz], hogy azt mondám néked: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]”
(Ján.
3,3.5.7).
Arról is bizonyságot
tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget,
jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra],
hogy Isten fiaivá legyenek [Isten
gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő
nevében hisznek; Akik nem
vérből, sem a (hús)testnek akaratából
[ösztönéből], sem a férfiúnak
indulatjából [vágyából], hanem Istentől
[Istenből] születtek” (Ján.
1,12-13).
És Pál apostol folytatja a kijelentést: „Aki
önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé),
jó cselekedetekre igyekezőt
(törekvőt)” (Tit. 2,14).
Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő
teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak.
1,18).
Az újjászülő beszéd
pedig: „… az igazság beszéde, mely az
evangélium” (Kol. 1,5).
És ti: „…nem
romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó
igéje által” (1Pt. 1,23).
A
pogányok, vagyis a nemzetekből valókat is bemeríti az Úr az Ő Szellemébe, ha az
Úr Jézusról szóló bizonyságot hirdetik nékik: „Róla (az Úr Jézusról) tesznek
bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által
bűnbocsánatot nyer. Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Szellem
mindazokra, akik hallgatják vala ez az igét. És elálmélkodának a zsidóságból
való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is
kitöltetett a Szent Szellem ajándéka. Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az
Istent” (Csel. 10,43-46).
Így válhatnak az Úr
Jézus bizonyságtevőívé: „Mert az ő tanúja
leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért
késlekedsz? Kelj fel, merítkezz be, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr
nevét” (Csel. 22,15-16).
„Mert hiszen egy Szellem által [egy Szellemben] mi
mindnyájan egy testté [szóma
= személlyé] meríttettünk be, akár
zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár
szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket
egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).
És: „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt
a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét.
1,4).
Tit. 3,6 Melyet kitöltött [kiárasztott] reánk bőséggel, és [gazdagon] a mi megtartó [Üdvözítőnk: bűnt
megbocsátó, megváltó;
megmentő, szabadító, gyógyító, biztonságot adó] Jézus Krisztusunkon keresztül*
*Ezáltal vált valóra, hogy: „Eltemettettünk [azaz szellemben
hasonlóvá váltunk] azért Ővele
együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre
kelt] Krisztus a halálból [a halottak
közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új [újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti] életben járjunk. (Róm. 6,4).
És tette ezt azért Isten: „Hogy levetkezzétek [félretegyétek] ama régi élet [vagyis a korábbi gonosz
életmódotok életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés] szerint való ó embert, mely meg van romolva
[el van tévelyítve, és csábítás áldozatául esett] a csalárdság [megtévesztés, becsapás,
csalás, árulás, csábítás] kívánságai
miatt.
[Más
fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz
szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a
megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz
irányba vezettek].
Megújuljatok pedig a ti elméteknek [a ti bensőtök]
szelleme szerint. És felöltözzétek amaz új [újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert,
mely Isten szerint teremtetett igazságban [Hit által való megigazulásban] és valóságos [maga a VALÓSÁG, az Ige
által] szentségben” (Eféz.
4,22-24).
És ez az Újjonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által –
született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott
(imádni való) az Isten és a mi Urunk
Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége,
gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan
szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is
fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló,
„földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a
halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).
Hiszen: „Az ő
akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek
valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).
Ezért:
„Mint most született csecsemők
(gyanánt), a tiszta (csalárdságtól
mentes, szellemi) hamisítatlan
(megtéveszthetetlen) tej (Isten
igéje) után vágyakozzatok (nagyon
vágyódik valami után, epekedik), hogy
azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd
megmenekültök)” (1Pét 2,2).
Ekkor valósult meg a
prófécia: „És hintek reátok tiszta vizet,
hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól
megtisztítlak titeket” (Ezék. 36,25).
Tit. 3,7 Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk
az örök élet reménysége szerint*
*Annak:
„Az örök [a természetfeletti, és halhatatlan] élet [elváró] reménységére
[ez biztos várása a halhatatlan életnek, ami be is fog következni], melyet
megígért [és hírül adott] az igazmondó Isten [aki nem tud hazudni] örök
időknek [vagyis ősidőknek] előtte.
[Más fordítás: Ez a
felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az idők kezdete előtt
megígért az az Isten, aki nem hazudik]” (Tit. 1,2).
„Ha
ugyan megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan
[megalapozottan; szilárdan állva az alapon] és erősen [állhatatosan;
egyenesen; mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki
nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)] reménységétől,
amelyet hallottatok, amely hirdettetett [prédikáltatott] minden
teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett világon
az ég alatt]; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).
Tit. 3,8 Igaz ez a beszéd, [(pisztosz
logosz): megbízható, szavahihető, hitelt érdemlő az ige] és
akarom [(búlomai): tanácsolom], hogy ezeket megerősítsed, [és szeretném, ha szilárdan
tanúskodnál ezek mellett] hogy
igyekezzenek [(phrontidzó): megfontoltan törekedjenek] jó [(kalosz): becsületes, hasznos] cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben [(piszteuó): hitre jutottak], és hívőkké
lettek. Ezek jók és hasznosak [(óphelimosz): előnyösek] az
embereknek;
[Más fordítás: S azt akarom, hogy e dolgok
felől teljes biztonságot nyújts hallgatóidnak; hogy azok, akik Istenben hívőkké lettek, azon jártassák eszüket, hogy
hogyan lehet hasznos tettekkel a többiek élére kerülni].
Tit. 3,9 A balgatag [ostoba] vitatkozásokat
[(dzétészisz): kérdezgetéseket,és
kutatásokat] azonban és a
nemzetségekről való tudakozásokat, [(genealogia): nemzetség táblázatokkal kapcsolatos
kérdéseket] és a civakodást [(erisz): veszekedéseket, vitákat, és viszálykodást]
és a törvény felől való [(nomikosz): törvénnyel
kapcsolatos, a törvénykörüli] harczokat
kerüld [(periisztémi): mellőzd, és
térj ki előlük]. Mert haszontalanok
[(anóphelész): nem segítenek,
sőt ártalmasak, károsak] és
hiábavalók [(mataiosz): sikertelenek, eredménytelenek]*
*És így
folytatja az apostol: „Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal,
vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne
foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli
nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és
vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való
épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által. [”
(1 Tim. 1,4).
„Ezekre
emlékeztesd, kérvén, kérve őket (és bizonyságot téve) az
Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul (ne folytassanak
haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására. A szentségtelen üres
lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek
(Más fordítás: A
szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az
istentelenségben). És az ő beszédük (és szavuk) mint a rákfekély
(mint a rákos fekély úgy) terjed” (2 Tim. 2,14.16-17).
„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és
csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók
(és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó
mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).
De te: „A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos
meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold
magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1
Tim. 4,7).
És: „A botor [(mórosz):
meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes [(apaideutosz):
értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz):
vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai):
mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől
térj ki]. Tudván, hogy azok háborúságokat [(makhé): harcot,
vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó):
hoz létre, okoz, teremt, vezet]” (2 Tim. 2,23).
Tit. 3,10 Az eretnek embert [(hairetikosz): a szakadást szító tévtanítót, aki
megosztottságot / szakadást idéz elő] egy vagy két intés [(nútheszia): figyelmeztetés,
rendreutasítás] után kerüld, [(paraiteomai) térj
kielőle, és utasítsd el]*
*Az
apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Kérlek
[buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok
azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat
[egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak;
háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis
kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a
tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az
ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el
[és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm.
16,17).
„Mert
az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá
változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság
angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság
szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor.
11,13-15).
Ezért: „Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem
tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez
(vagyis hithez) illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem
a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység,
viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott
elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet (a
hitet) a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5)
Mert: „Az ilyenek a kegyesség (vagyis a hit)
látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el,
tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a
Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus
tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik,
és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a
gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki
köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).
Tit. 3,11 Tudván, hogy az ilyen romlott és vétkezik, önmaga is
kárhoztatván magát.
[Más fordítás: Tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából,
rossz útra fordult, és eltévesztette a célt, aki saját magát ítéli el].
Tit. 3,12 Mikor Ártemást [jelentése: egészséges, friss, teljes] vagy Tikhikust [jelentése: a szerencsés] hozzád küldöm, [igyekezz], és siess hozzám jőni
Nikápolyba [jelentése:
győztes város]; mert elhatároztam, és
úgy [(krinó): döntöttem]
hogy ott töltöm a telet.
Tit. 3,13 A törvénytudó Zénást [jelentése:
alázatos, szerény; Zeusnak
szentelt] és Apollóst [jelentése: Apolló
által adott] gondosan [(szpúdaiósz
propempó): körültekintően bocsátsd el], és indítsd
útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk, [hiányuk].
Tit. 3,14 Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó
cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznukra, [a
kényszer szülte szükségben ott, ahol sürgős segítségre van szükség] hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
Tit. 3,15 Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd
azokat, akik szeretnek minket hitben, akik [(phileó): kedvelnek, jóindulattal vannak hozzánk, és
szívesen látnak]. Kegyelem
mindnyájatokkal! Ámen.
(Titushoz, a krétaiak kihívott gyülekezeteinek első
kézrátétellel kijelölt felvigyázójához íródott a makedóniai Nikopoliszból)
Nem kell félnünk…
„Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne
ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre” (1Kir 17,14)
Az Úr meghallgatott!
„Szükségemben, és nyomorúságomban az Urat
hívtam, S az én Istenemhez
kiáltottam:
És meghallá lakóhelyéről
szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe” (2 Sám. 22,7)
Assisi Szent Ferenc: Tedd a lehetetlent!
„Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.
2014. július 16.
Ige: Isten bölcsessége: JÉZUS!
Isten titkos, és titokzatos
bölcsességét: „e világ, vagyis e világkorszak (aion)
fejedelmei és vezetői, és uralkodói közül
senki sem ismert fel, egy sem tudta, mert ha felismerték, és ha tudták volna, a
dicsőség Urát soha nem feszítették volna
meg, nem vonták volna kínoszlopra* (1Kor.
2,8)
*És az ige
bizonyságtétele azokról, akiket ő fejedelmeknek nevez: „Akkor
egybegyűlnek a főpapok, az írástudók
és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, És tanácsot tartanak,
hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4)
Péter
apostol a Szent szellem kitöltése után így beszél a zsidókhoz: „Az Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát,
Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt,
hogy elbocsátja. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok,
hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, Az életnek fejedelmét pedig
megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.
De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképpen a ti fejedelmeitek is” (Csel. 3,13-15.17).
Az Úr:
Az Úr megfoszt a bűneinktől,
és meggazdagít önmagával, és a benne lévő Élettel.
„Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és
felmagasztal” (1Sám. 2,7)
BARÁTSÁG
Zsolt 136,1-3.
1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete!
3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!
BARÁTSÁG
Jézus mondja: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
(Mt 28,20)
Amikor egy gyorsétteremben ebédeltem, véletlenül meghallottam két
középiskolás lány beszélgetését.
"Töröltem Jessicát!" - kezdte az egyik.
"Tényleg?" - jött a meglepett barátnő válasza.
"Most aztán valóban elszúrta. A barátságunknak egyszer s mindenkorra
vége." Úgy tűnik "egy barát törlése" egy internetes közösségi oldalon
annyira mindennapivá vált, hogy a kifejezés (angolul unfriend) ma már a
szótárakban is benne van.
2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete!
3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!
BARÁTSÁG
Jézus mondja: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.
(Mt 28,20)
Amikor egy gyorsétteremben ebédeltem, véletlenül meghallottam két
középiskolás lány beszélgetését.
"Töröltem Jessicát!" - kezdte az egyik.
"Tényleg?" - jött a meglepett barátnő válasza.
"Most aztán valóban elszúrta. A barátságunknak egyszer s mindenkorra
vége." Úgy tűnik "egy barát törlése" egy internetes közösségi oldalon
annyira mindennapivá vált, hogy a kifejezés (angolul unfriend) ma már a
szótárakban is benne van.
Sajnos megszabadulhatunk a barátainktól mindössze néhány billentyű
leütéssel a számítógépen. Pedig a jó szándékaink ellenére mindannyian
hibázhatunk, és egy jó barát együttérzése ilyenkor segíthet, hogy jó
útra térjünk.
Az emberektől eltérően azonban Isten soha nem töröl minket.
Bűnbocsánata, szeretete és kegyelme a mienk, függetlenül a
körülményektől és a cselekedeteinktől. Mindannyian tévedünk, mert senki
sem tökéletes. Isten azonban megígérte, hogy feltétel nélkül szeret
minket, akkor is, ha hibázunk, vagy szándékosan bűnt követünk el. Isten
tárt karokkal vár ránk egész az örökkévalóságig.
Imádság: Köszönjük Istenünk a te állhatatos szeretetedet, és hűséges
barátságodat. Ámen.
Szerető Istenünk soha nem töröl minket.
Monica A. Andermann (New York, USA)
: http://csendespercek.hu
C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT
Az üzletemberek üzleti ügyeikrõl beszélgetnek, az utazók kalandjaikról, a farmerek pedig a termésrõl; nem kellene-e megemlékeznünk az Úr jóságáról, és elbeszélgetnünk a hûségérõl? Ha ezt tennénk, mindnyájan hitelesítenénk Péter kijelentését, miszerint az Úr ’igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’
Dr-Kováts György: ÉLETNEK KÚTFEJE-1.
Péld 14,27.
Az Úrnak félelme az életnek
kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
Az ördög, amint bejött ebbe a
világba, bejött vele és miatta a halál is. Nagyon sunyi volt – ő csak „jót”
kínált fel az embernek. De amikor az ember ezt a „jót” megkívánta, saját
döntéséből elidegenült Istentől, gyanakodni kezdett rá, és fellázadt ellene.
Az Úr világossá tette, hogy a
lázító az ördög volt, a gyilkos, aki azóta is „port eszik” – az ember után
vágyik, és pusztítani akarja. Mint ordító oroszlán jár szerte, és keresi, hogy
kit nyelhetne el. Nem egyébért jön, hanem, hogy lopjon, öljön, és pusztítson.
Közben Istent tűnteti fel gonosznak, aki ítéletet mond ki a bűn felett.
Pedig az Úr állandóan az
életet munkálja. Saját magát adta oda azért, hogy az élet kiáradhasson. Az
ördög sunyi. Mindent, amit az Úr tesz, átszínez, átmagyaráz, letagad, és gonosz
indítékot tulajdonít neki. Semminek tartatja az emberekkel, hazugságokkal
megpróbálja figyelmüket a Teremtőjükről elterelni. Ez a gonoszság csapdája. A
vége: halál. Ha belelép bárki is, ki nem szabadul – ha nincs Szabadító.
Szabadító azonban van, mert eldöntötte, hogy akár elfogadják, akár nem, akár
megbecsülik Őt, akár nem, akár meglátszik az „értelme”, akár nem, Ő odaadja
magát az emberek megmentéséért. Teremtményeiért. Fellázadt és bűnbe süllyedt
teremtményeiért. Ez az Isten szeretete. És a szabadítás végbement. Ő odaadta
magát. Visszavonhatatlanul. Bejött az élet a halál világába. Van élet a halál
csapdájának – tőrének – eltávoztatására.
Köszönöm, Úr Jézus, hogy
megtetted. Köszönöm, hogy odaadtad Magad. Köszönöm, hogy nem néztél arra, hogy
fogadják-e az emberek. Nem néztél arra, hogy hányan lesznek hűségesek Hozzád.
Köszönöm, hogy előre szegezted tekintetedet, nem hagytad, hogy bárki és bármi
eltereljen az útról, a megmentés útjáról, amiért jöttél. Köszönöm, hogy
elvégezted, hogy végbement, hogy megtörtént, és ki van fizetve a váltságdíj.
Köszönöm, hogy ma is vársz, hogy türelmes vagy, és felkínálod mindenkinek az
életet, a szabadítást, és bármit hazudik is Rólad az ördög, Te ugyanaz vagy, és
hűségedben nem változol. Köszönöm, hogy Igéd győztes, Szent Szellemed elvégzi
munkáját, és meg fogjuk látni a Te dicsőségedet. Már itt ezen a földön is, a
mostani napokban is, és egyszer, majd, amikor eljössz, is. Várjuk munkádat,
végezd, Urunk, dicsőítsd meg nevedet, leplezd le a hazugságot, a gonosz minden ármánykodását,
becsapását, minden hűtlenségre, lázadásra indító sötét alattomosságát. Leplezd
le, és tedd világossá akaratodat, és állíts újra és újra döntés elé bennünket.
Téged akarunk, Téged akarlak, Uram, követni, és Veled megmaradni a hűség útján.
Ámen.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)

.jpg)


















.jpg)
.jpg)











