Zsidókhoz írt levél 1. fejezet: Isten tökéletes kijelentése Kriszus.

Zsid. 1,1 Minekutána az Isten sok rendben [(polümerósz): a különféle alkalmakkal sokféleképpen, sok részletben] és sokféleképpen [(polütropósz): sokféleképpen, változatos, és különféle módokon, vagy formában] szólott [és beszélt] hajdan [a régi időben; (palai): az ősi, a távoli múltban] az atyáknak [(patér): ősatya, ősszülőknek] a próféták által. Ez utolsó időkben [(eszkhatosz): utolsó, legvégső korszakban] szólott nékünk Fia által.

[Más fordítás: De most, ezekben a legutolsó napokban a Fiában beszélt velünk].

Zsid. 1,2 Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot [(aión): világkorszakokat] is teremtette [(poieó): létrehozta, alkotta]

Zsid. 1,3 Aki az ő dicsőségének visszatükröződése [(apaugaszma): ragyogása, kisugárzása, visszfénye,  fénylése, vagy visszatükröződése. Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár], és az ő valóságának képmása [(hüposztaszisz kharaktér): létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése], aki hatalma szavával [(dünamisz): hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával] fenntartja [(pheró pasz pasza pan): hordozza; összetartja és irányítja az egész] világmindenséget, aki minket bűneinktől  [(hamartia): céltévesztésünktől, tévedéseinktől, hibáinktól] megtisztítván, [(kathariszmosz): szó szerint: céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, megtisztítva; lemosva], üle a Felségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban.

[A görög szöveg szerint: „Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinktől, vagyis céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva], üle a Felségnek, a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe]

Zsid. 1,4 Annyival kiválóbb [feljebbvaló] lévén [hatalmasabbá lett] az angyaloknál [a hírnököknél], amennyivel különb nevet [onoma): név, hatalom, tekintély, jellemvonás] örökölt azoknál

Zsid. 1,5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek [ma nemzettelek] téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam.

Zsid. 1,6 Viszont mikor [(hotan): valahányszor] behozza [(palin): ismét bevezeti; újra bevezeti] az ő elsőszülöttét [(prótotokosz): elsőszülött, legelőször előhozott] a világba, [a lakott földre; a földkerekségre] így szól: És [leborulva] imádják őt az Istennek minden angyalai.

Zsid. 1,7 És bár az angyalokról [hírnökökről, követekről, küldöttekről] így szól: Ki az ő angyalait [hírnökeit, követeit, küldötteit] szelekké [(pneuma): szellemi lényekké] teszi és az Ő szolgáit [és szolgálattevőit] tűz lángjává [fellobbanó, és lángoló tűzzé]

Zsid. 1,8 Ámde a Fiúról [vagyis a fiúhoz ellenben] így: A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak [(euthütész): egyenesség, igazságosság, jogosságnak] pálcája [(rabdosz): jogara] a te országodnak [(baszileia): királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [(rabdosz): jogara].

Zsid. 1,9 Szeretted [(agapaó): szeretted, és többre tartottad] az igazságot [(dikaioszüné): igazságosságot, jogosságot, méltányosságot] és gyűlölted [(miszeó): ellenszenvet éreztél, és megvetetted, semmibe vetted] a hamisságot [a gonoszságot, törvénytiprást, és a törvénynélküli állapotot]: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek [ujjongásnak, és vigasságnak] olajával a te társaid felett.

[Más fordítás: Te mindig az igazságosságot szeretted, és gyűlölted a gonoszt, ezért öntötte Isten az öröm olaját a te fejedre, inkább, mint a társaidra].

Zsid. 1,10 És: Te Uram kezdetben alapítottad [(themelioó): alapot vetettél, és megalapoztad] a földet [(gé): földet, mint látható világot] és a te kezeidnek művei [és alkotása] az egek [(úranosz): a látható, és láthatatlan eget]

Zsid. 1,11 Azok elvesznek [elpusztulnak; megsemmisülnek, azok el fognak tűnni], de te [változatlanul] megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak [(palaioó): hanyatlik, bomlik, romlik, elöregszik, elkopik, tönkremennek].

Zsid. 1,12 És palástként összehajtod [összegöngyölíted] azokat és [mint a ruha] elváltoznak [(allasszó): megváltoztatod, másmilyenné teszed, és kicseréled], te pedig ugyanaz vagy [ugyanaz maradsz] és a te esztendeid el nem fogynak.

[Más fordítás: Mint egy fátyolt úgy göngyölöd össze őket, vagy mint egy köpenyt, és elváltoznak. Te ellenben ugyanaz vagy, esztendeid ki nem hagynak, és esztendeid nem érnek véget]^.

Zsid. 1,13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobb kezem felől [az én jobbomra], míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává [vagyis uralmad alá] teszem?

Zsid. 1,14 Avagy nem [papilag] szolgáló szellemek−é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?

Szeret az Úr engem

68-as ZSOLTÁR

Lydia magazin

Irma Nyári

Bezdek Robert

BIBLIA

Ez az a nap!

A hit visz előre!!!

Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe a Győzelem sorozatot, amely megrendelhető a www.maiige.hu oldalon!

MIndig velem 0001

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

Jakab 1:12
Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.
Jelenések 2:10
Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

Mai Ige

Állítólag egy napon, amikor kopogtak Luther Márton ajtaján, és egy férfi megkérdezte: „Itt lakik Dr. Luther Márton?”, Luther így felelt: „Nem. Ő meghalt. Itt Krisztus lakik.”

www.maiige.hu

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A templom nem a szentek otthona, hanem kórház a bűnösök számára. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/ 

Keresztény szemmel

Szeretet-Közösség

Hu Jézusom kezébe

Ige: A hitetlenség jelei

 „És miközben a zsidók, vagyis júdeaiak jelet és csodát kívánnak, a görögök a hellének, vagyis pogányok pedig bölcsességet keresnek, és követelnek]* (1Kor. 1,22)

*Az Úr a Benne való hitre hívja a zsidókat, s a válaszuk: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” (Ján. 6,30).

Az Úr Jézus ostorral űzi ki a kufárokat a templomból és a zsidók válasza: „... Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” (Ján. 2,18).

Az Úr Jézus hatalommal szólja Isten igéjét, és: „...az írástudók és farizeusok...” válasza: Mester, jelt akarnánk látni te tőled. Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, azonképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában” (Mát. 12,38-40).

 „Mi pedig a megfeszített, vagyis kínoszlopra feszített Krisztust hirdetjük, és prédikáljuk, aki a zsidóknak, vagyis a júdeaiaknak ugyan megütközés, vagyis tőr, csapda, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve, a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek pedig bolondság, balgaság; oktalanság, butaság, ostobaság, értelmetlenség*(1Kor. 1,23)

^*Izraelről így tesz bizonyságot a Szent Szelem: „Izráel....mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg” (Róm. 9,31-33).

És ez így íratott meg: „...így szól az Úr, vagyis Jahve Isten: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).

A megütközés köve pedig nem más, mint maga az Isten, Izráel Istene: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!” (Ésa. 8,13-15).

És ez azért történik, mert: „testi ember pedig nem fogja fel, és ezért nem is fogadja el az Isten Szellemének dolgait: mert ostobaságnak tartja, meg sem értheti, mivelhogy szellemileg lehet azokat megítélni” (1 Kor. 2,14).  

Csak a szellemi ember képes hite által felfogni Isten dolgait: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8).

A mennyei tábor ma mellettünk áll.

Isten ígérete Jákóbnak

 „És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet”(1 Móz. 35,12)

„Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)

Alistair MacLean: A háború

A háború kegyetlen és értelmetlen ostobaság, őrület, ami nem old meg és bizonyít be semmit - kivéve azt a régi, nagyon régi igazságot, hogy Isten mindig a túlerő oldalán áll.

További táborozások

ORAL ROBERTS Ö N É L E T R A J Z. 16. fejezet

Összejöveteleinkről riportot közölt a LIFE folyóirat. Negyedik, 10.000 ülőhelyes nagy sátrunkat éppen a georgiai Atlantában állítottuk fel, amikor a LIFE folyóirat egyik munkatársa látogatott el hozzánk. Megsürgönyözte New York Citybe, amit nálunk látott. Az óriási embertömeget, a csodákat és az atlantai táborozás általános hatását. Megkérdezte lapjától, hogy küldhet-e tudósításokat az összejöveteleimről. Választávirat érkezett: az engedélyt megkapta.

Ez az ember fényképészt is hozott magával, olyat, aki egyszerre két géppel is dolgozott. Prédikálás közben akartak engem fényképezni. Mögém állt a fényképész, azután az egyik, majd a másik oldalamra, végül elém. Egy időben két gépet használt és prédikációm alatt összesen ötszáz felvételt készített. Lefényképezte az óriási tömeget, a gyógyítószolgálatot és az összejövetel egyes megkülönböztethető látogatóit. Mindez a LIFE magazin 1951. május 7-i számában jelent meg, négy egész oldalon. Júliusban már a Look folyóirat is közölt riportot összejöveteleinkről. Ők a nashville-i (Tennessee) táborozásunkat keresték fel, fényképeket készítve a sátorról és a jelenlévő sokaságról.

Megjegyzésre méltó tény, hogy a világi sajtó élénkebben érdeklődött a táborozásaink iránt, mint a vallásos kiadványok legtöbbje.

A negyedik sátor is szűk lett immár és így az újat 12.500 ülőhelyesre rendeltük. Nagyobb, mint egy futballpálya. Harmincnyolc mérföldnyi (kb. 58 km) kötél és tizennyolc yardnyi (kb. 16460 m2) vitorlavászon van benne. Több, mint hatszáznégy és fél láb (137 m) hosszú oszlopot használunk hozzá. Az oszlopok alumíniumból vannak, az acélból készült középoszlopok kivételével. Az emelvény is alumínium. Kilencezer hordozható széket viszünk magunkkal. Ennek a felszerelésnek a szállítására (évenként az egyik óceántól a másikig visszük) hét nagy pótkocsink és sok kézikocsink van. Ez a felszerelés százhetvenöt tonnát nyom, és negyedmillió dollárt ér. Igen szép felszerelés.

Észak-Karolinában, Fayetteville-ben állítottuk fel először ezt az új nagy sátrat, ez év (1952) áprilisában. Megtelik-e vajon? Eljönnek-e, elárasztják-e majd úgy az emberek, ahogyan a többi sátorral tették? Ilyen kérdések jártak akkor is a fejünkben. Az első estén 9000 ember, a harmadikon 14.000 ember. Bementünk a városba, hogy ott minden széket, ami iskolában vagy temetkezési vállalatoknál elérhető volt, kibéreljünk. Végül is 11.000 székünk lett. Padokat ajánlott fel használatra Palconból (Észak-Karolina) a Pentecostal Holiness Camp Meeting (Pünkösdi Szentség Tábor), és így 12.000 ülőhely állt az emberek rendelkezésére.

Öt, vagy hat nappal az összejövetelek megnyitása után, már két órával a kezdés előtt 12.000 ember ült a sátorban és az egész sátort embergyűrű vette körül. Harmincas sorokban kerítette be a sokaság. A rendőrség több estén 25.000 -re becsülte a látogatók számát. Három és fél mérföldnyire esett a sátortól az a szálló, amelyben megszálltam. Másfél órával a kezdet előtt kellett elindulnom, mert a szállómtól a sátorig, és azon túl még három és fél mérföld távolságig a közlekedés úgyszólván el volt torlaszolva. Kettős sorokban mentek a kocsik, s így három és fél mérföldet csak másfél óra alatt tudtam megtenni.

Beszédeim ezen a táborozáson átlag másfél óráig tartottak, de úgy tűnt, mintha csak öt percig beszéltem volna. Ilyen tökéletes tiszteletadást még sohasem tapasztaltam a közönségtől. Úgy hallgatták minden szavamat, mintha azt érezték volna, hogy ez az utolsó evangéliumi szó, amit ebben a világban hallanak. Amikor oltár elé szólítottam őket, emberek százai özönlöttek ki az oldalhajókon és könnyáztatott arcokkal jöttek felém, hogy megtérjenek. Tizenhat nap alatt hétezren tértek meg.

A fayetteville-i táborozás egy jelentős csodája egy vakon született kisgyermek gyógyulása volt. Imádkoztam érte, majd szóltam az anyának, hogy menjenek a helyükre és ott megtudja, hogy a gyermek, aki még pólyásbaba volt, lát-e. Karján gyermekével a helyére ült, de hamarosan futva rohant vissza, teljes erőből kiáltozva:

- Lát a kisbabám, lát a kisbabám!

Ez és hasonló csodák megmozgatták a sokaság lelkét és a hitét megerősítették.

A táborozás utolsó nagy napján eleredt az eső. A város végén, egy nagy mezőn állt a sátor. 24 órán belül az egész mező agyagossá és iszapossá vált. Tovább esett. 48 órán belül egy láb mély lett az iszap. Emlékszem, hogy a sátor legénységéhez tartozó egyik fiú azt mondta: "Na ez majd lecsökkenti a létszámot"

Esett egész nap és a fiú négy órakor ezt mondta:

- No, ma este senki sem jön el. Ez egyszer nem telik meg a sátor.

Én is így gondolkodtam, s ezért a szokásosnál később indultam el. Ma nem hemzseg majd az út a kocsiktól - szóltam magamban. Alig hogy kocsimba szálltam, máris belekeveredtem a közlekedési zsúfoltságba, amely a sátorhoz vezető utat eltorlaszolta.

Egy óra hosszat tartott, amíg odaértem. Megérkezésemkor a fiú, aki azt mondta, hogy a tömeg elmarad, így fogadott: "Senki sem jött el ma este - csak 15.000 ember van itt!

Aki nem fért be a sátorba, az kint állt a végében. Akárhogy áztak az esőben, nem tágítottak. Amikor az oltár elé hívtam őket, sokan jöttek esőtől ázottan és ajánlották fel szívüket Jézus Krisztusnak.

Kerr Scott, Észak-Karolina kormányzója is látogatta az összejöveteleket. Ő üdvözölt engem hivatalosan az állam részéről. Sok szép dolgot mondott. Takmadga kormányzó Georgiából és Browning kormányzó Tennessee-ből szintén látogatták táborozásunkat Atlantában és Nashville-ben.  Mi készteti vajon az embereket arra, hogy eljöjjenek meghallgatni engem? A Názáreti Jézus kegyelme az emberek életében. Ha ez a kegyelem megszűnne, az emberek sem jönnének többé.

ÉRTÉKESSÉG

Mt 10,29-31.

Jézus mondja: 29 "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le
közülük a földre Atyátok tudtán kívül? 30 Nektek pedig még a hajatok
szálai is mind számon vannak tartva. 31 Ne féljetek tehát: ti sok
verébnél értékesebbek vagytok."

                            ÉRTÉKESSÉG

Íme, tenyerembe véstelek be. (Ézs 49,16)

Sok évig terveztük feleségemmel álomutunkat a Csendes-óceán partjára, miután nyugdíjba vonultunk tanári állásunkból. 2006 júniusában valóra vált álmunk. Egy szikla tetején állva, ahogy végignéztünk az oregoni partszakaszon és a Csendes-óceánon, csak álltunk szótlanul. Parányinak éreztük magunkat a csodálatos parthoz mérve, ahol a tiszta kék víz a szikláknak csapódott, a horizonton pedig, ameddig a szem ellátott, az óceán nyúlt el dicsérve a Teremtő kezét, aki az egész elénk táruló látképet alkotta. A feleségem, Augusta azt mondta: "Tudom, csak porszemek vagyunk ezen a földön."

Ahogy folytattuk utunkat a parton, feleségem szaván gondolkodtam. Jn
3,16 jutott eszembe: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött
Fiát adta." Odafordultam feleségemhez: "Talán tényleg csak porszemek
vagyunk, de Isten annyira szeretett minket, hogy elküldte Fiát, hogy
meghaljon értünk."

Ennek a felismerésnek a pillanatától kezdve, akármikor elveszettnek,
zaklatottnak érzem magam, vagy átcsapnak fejem fölött a hullámok -
vagyis egy értéktelen porszemnek érzem magam - eszembe jut, ki alkotott
és ki szeret engem. Isten a tenyerébe írt bennünket, és nincs ennél jobb
hely.

Imádság: Teremtő Istenünk, ha kicsinek és jelentéktelennek érezzük
magunkat, segíts nem elfelejteni, hogy te teremtettél és most is
szeretsz bennünket. Ámen.

A kereszt jelzi, Isten milyen messzire megy megváltásunkért.
Steve D. Davis (Georgia, USA)

http://csendespercek.hu

IMÁDSÁG AZ ATYA TISZTELETÉRE

"...a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának..." (Lk 1,35).

Van-e arra lehetőség, hogy Isten Fiának szent ártatlansága és egyszerűsége és az Atyával való egysége megvalósuljon énbennem, ha Ő megszületik az én halandó testemben? Ugyanaz történik meg minden szent életében is, ami akkor történt, amikor Isten Fia történelmileg megjelent ebben a világban. Isten Fia bennem csak Isten közvetlen cselekedete által születhetik meg, tehát én Isten gyermeke vagyok, és így gyakorolnom kell a gyermek jogát, hogy mindig szemtől szemben legyek Atyámmal. Mondom-e állandóan józanész szerinti életemnek: "Miért akarsz engem Atyámtól elfordítani? Hát nem tudod, hogy nekem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai?" (Lk 2,49). Bárhogyan alakulnak is a körülmények - ennek a szent, ártatlan, örök gyermeknek kapcsolatban kell lenni Atyjával!

Eléggé egyszerű vagyok-e ahhoz, hogy ennyire egy legyek az Úrral? Élhet-e bennem a maga csodálatos módján? Isten is látja-e, hogy Fia kiformálódik bennem, vagy szépen félretoltam Őt? Ó, ezek a lármás idők! Mindenki kiáltozik, de miért? - Azért, hogy végezzék ki Isten Fiát! Ma semmiképpen sincs helye itt Isten Fiának, nincs helye az Atyával való szent közösségnek!

Imádkozik-e Isten Fia bennem, vagy én diktálok neki? Ő szolgál-e bennem úgy, mint amikor testben itt volt? Átéli-e bennem Isten Fia a szenvedéseit; hogy szándéka megvalósuljon? Minél többet tudunk meg Isten legérettebb szentjeinek belső életéről, annál inkább látjuk, hogy mi Isten terve: "betölteni, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ennek a "betöltésnek" az érdekében mindig van tennivaló.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/

Hűséged végtelen

Blaise Pascal: A boldogság

Csak háromféle ember van: olyan, aki Istent szolgálja, mert megtalálta; ez az ember okos és boldog. Olyan, aki keresi, mert még nem találta meg; ez az ember okos, de még nem boldog. Olyan, aki él, anélkül, hogy keresné Istent; ez az ember ostoba és boldogtalan.

A hit igazsága

„És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.”

(Mózes első könyve 15. fejezet 6. vers)

Ábrahámot a hívők atyjának szoktuk nevezni, aki valósággal hallotta a Teremtő szavát, csodálatos ígéreteket kapott és ő volt az, akire Isten rábízta áldásainak továbbítását. S miért éppen őt választotta ki az Úr? A válasz csupán ennyi; mert szerette őt az Isten ő pedig hitt az Úrnak.

Ám ha elkezdjük megvizsgálni az ő hitét, be kell valljuk ez merőben más, mint amit mi hitnek nevezünk. Ábrahám hite a keleti ember gondolkodását tükrözi, mely a mi nyugati szemléletünkbe nehezen fér bele.

Mert a nyugati ember azt, aki Isten parancsára elköltözik egy ismeretlen országba, és kész akár fiát is feláldozni az Úrnak, azt nem hívőnek, hanem fanatikusnak nevezi, akit azonnal pszichiátriai kezelésre kell beutalni.

Így a mi hitünk inkább elméleti, amiben nincs semmi meghökkentő, és nincsenek csodás vonásai. A mi hitünk a hagyományokhoz van láncolva, és különböző jól megfogalmazott ellentmondást nem tűrő dogmákkal van alátámasztva.

S csak sóhajtozunk; de jó lenne olyan tapasztalatokat szerezni, mint Ábrahám! De jó lenne úgy hinni, mint a pátriárkák! De jó lenne úgy szeretni Jézust, mint az apostolok!

Isten válasza ma erre a sóhajra; „Ezt cselekedd, és élsz.” (Luk.10:28)

 „egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte… Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.” (Róm.13:8-11)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/a-hit-igazsaga.html

Pásztor Chris: Hit: A Tudás Eredménye

Készítette: Zoltan Berki

…Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. (Róma levél 10:17).

A nyitó igevers értésünkre adja, mi a kapcsolat a hit és a tudás között. A hit az Isten Igéjének a hallgatása által keletkezik. A hit az Isten Igéje ismeretének az eredménye, a terméke; az Isten természetének elfogadása és a Személyéről való kijelentett ismeret. Ez az ismeret vagy tudás egy gondolkodásmódhoz vezet; az Úr dicséretének egy igen különleges módjára késztet Téged, mivel felismered és elismered az Ő nagyságát.

Az Isten Igéje után való mérhetetlen éhség minden keresztény határozott jellemzője; emészthetetlen vágy az iránt, hogy jobban ismerd az Urat és kapcsolatban legyél Vele. Minél jobban szeretnéd megismerni Istent — az Igéjén keresztül — annál erőteljesebb hit épül fel Benned Isten személyiségéből, gondolataiból és jellemvonásaiból. Mózes története erre nézve igen bátorító. Az első jelentős találkozása Istennel a Hóreb hegyén volt (2 Mózes könyve 3:2). Isten az égő csipkebokorból szólt hozzá, amelyet nem emésztetett meg a tűz, és megbízta őt, hogy hozza ki Izrael gyermekeit az egyiptomi uralkodó, a Fáraó szolgaságából. Azzal az igérettel küldte el Mózest, hogy Ő, Jehova mindig vele lesz (2 Mózes könyve 3:12).

Mózesnek mindössze erre volt szüksége - a tudatra, hogy Isten vele lesz! Ennek tudatában rendkívüli bátorsággal szállt szembe a Fáraóval, aki a legrettegettebb teljhatalommal rendelkező uralkodó volt ekkor. Mózes elszánt hite annak tudatából származott, hogy a Nagyobb van vele, mint a Fáraó. Ez az ismeret táplálta a hitét és bátorította arra, hogy semminek lássa a Fáraót, csupán egy halandónak, aki nem tud neki ártani.

Neked is erre van ma szükséged: Isten alapos ismeretére az Igén keresztül! Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten akaratában élj és az életedre szóló célját betöltsed. Az Isten nagyságának és erejének a tudatában elszánt vagy a hitedben és képes vagy szembenézni és győzni az élet kihívásai felett.

Ima

Mennyei Atyám, köszönöm az Igédet és annak az erejét az életemben. A hitem élő és működik, mivel felfedezem magamban a Te dicsőséges és erőteljes jelenlétedet. Te vagy az életem dicsősége; az erőm, a győzelmem és az énekem. Szeretlek teljes szívemből és hálás vagyok az Igéd által növekvő kegyelemért és békességért az életemben, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Péter levél 1:2-3

1 éves biblia olvasási terv: Máté evangéliuma 27:27-44; 2 Mózes könyve 40

2 éves biblia olvasási terv: ApCsel 17:1-9; Zsoltárok könyv

************************************************-

Keresztény szépségportál

Mikor elfárad a szárny és elcsügged a szív, és úgy érzitek, nem tudtok tovább repülni, akkor már félúton jártok. Az őrzök legendája c. film

www.keresztenyszepsegportal.hu

Lydia magazin

Isten hord karjain

Ige: A mássá tett Evangélium – más Jézust hirdet

Gal. 1,6 Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más, azaz mássá tett, megváltoztatott evangéliumra* hajlotok, és a mássá tett, megváltoztatott, kiforgatott evangéliumhoz pártoltok át**

*Más evangélium (metatithémi): mássá tesz, megváltoztat, kicserél.

**Az apostol félelmének ad hangot, így beszélve a minden korban élő szentekhez: „Félek, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával, és ravasz mesterkedésével megcsalta, rászedte, becsapta, elcsalta Évát, Akként a ti gondolataitok, felfogásotok, és gondolkodásmódotok is megrontatnak.  A ti gondolataitokat is elpusztítják, tönkreteszik, lerombolják és, feldúlják, és ezért eltávolodtok a Krisztus iránt való egyenességtől, az őszinte, tiszta és szent hűségtől.

[Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak].

 Mert hogyha az, aki jő és odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet vesztek, fogadtok be, amit nem vettetek, és nem akit korábban kaptatok, és amit elnyertetek, vagy más evangéliumot azaz: örömüzenetet hallotok, és nem amelyet elfogadtatok, szépen eltűrnétek, sőt szívesen vennétek” (2 Kor. 11,3-4).

Ezért ismét emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom, és figyelmetekbe ajánlom továbbá, atyámfiai testvéreim, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, azaz: azt az örömüzenetet, amelyet én néktek vittem. …Amely által üdvözültök is, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, és megőrzitek úgy, aminémű beszéddel, IGÉ-vel hirdettem néktek, hacsak nem hiába, és nem látszatra lettetek hívőkké, és ha ugyan ragaszkodtok még hozzá” (1 Kor. 15,1-2).

És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10).

Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet, vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle, az a sátán szolgája: Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai testvéreim, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat akik… más tudományra tanítanának azon kívül; vagyis az ellenkezőjét tanítják annak, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek, és távoztassátok el őket, térjetek ki előlük” (Róm. 16,17)

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álapostolok, álnok, csaló, cselszövő, csalárd munkások, akik a Krisztus apostolaivá, kiküldötteivé változtatják át magukat

[Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].

Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, és a világosság angyalának tetteti magát a fény követévé. Nem nagy dolog azért, és nem csodálkozom, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik, és az ő munkájuk szerint lészen.

[Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

Mert sokan vannak, akik: „… eltévelyedvén és elfordulva, hiábavaló beszédre, és üres fecsegésre hajlottak, és üres fecsegésre adták magukat.

 [Más fordítás: Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek]. Kik törvénytanítók akarván lenni, és akik abban tetszelegnek, hogy ők a törvény magyarázói, holott nem értik, sem amiket beszélnek, vagyis amiket fecsegnek, sem amiket csökönyösen erősítgetnek, és bizonygatnak” (1 Tim. 1,6-7).

És így folytatódik a kijelentés: Mert ha a törvény alá rendeltek, a törvényből valók, vagyis a törvény alapján állók az örökösök, akkor a hit hiábavalóvá, üressé, hasztalanná, hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond, kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata” (Róm 4,14).

Ezért hangzik a figyelmeztetés: „Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.5,4).

Pedig az Úr már korábban figyelmeztette az Övéit, hogy: „Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek. Tartsatok meg és teljesítsetek minden igét, amelyet én parancsolok nektek! Semmit se tégy hozzá, se el ne végy belőle!” (5 Móz. 4,2; 13,1).

És ismét: „Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz! (Péld. 30,6).

Áldjátok Isten mindörökké tartó kegyelmét.

A bátorság

A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az a képesség, ami szembe száll a félelemmel. /Ismeretlen/

Ima.

Uram!

Tégy engem a Te békéd eszközévé,

Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,

Ahol sérelem, oda megbocsájtást,

Ahol széthúzás, oda egyetértést,

Ahol tévedés, oda igazságot,

Ahol kétség, oda hitet,

Ahol kétségbeesés, oda reményt,

Ahol sötétség, oda világosságot,

Ahol szomorúság, oda örömet.

Hogy ne vigaszt keressek,

Hanem vigasztaljak,

Hogy ne megértést keressek,

Hanem másokat értsek meg,

Hogy ne engem szeressenek,

Hanem szeretetet nyújtsak.

Mert amikor adunk, akkor kapunk,

mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,

mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen.

/Assisi Szent Ferenc/

Emlékezz!

 „Megemlékezzél arról, a mit Amálek (jelentése: rabló, uralkodó nép) cselekedett rajtad az úton, amikor Égyiptomból kijöttetek: Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erőtleneket, a kik hátul valának, amikor magad is fáradt és kimerült voltál, és nem félte az Istent” (5 Móz. 25,17-18).

A támadó – aki rátámad Isten népére: a sátán (jelentése: ellenség, rátámadó), akit Józsué /görögül: Jézus/ győzött le.

Az öröm definíciója

"Lelkünk az Urat várja, csak rá van szükségünk. Sőt, benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Szeress bennünket, Uram, mert mi is benned reménykedünk!" (Zsoltárok 33:20-22, MSG fordítás)

A mai áhítat Kay Warren új könyve alapján készült, melynek címe: Válaszd az örömet - mert a boldogság nem elég.

Kihivás számomra, hogy megtaláljam az örömet. Természetemnél fogva nem vagyok legyőzhetetlen ember, inkább melankólikus vagyok. Amikor az örömről beszélek, ezt nem úgy teszem, mint egy természetéből adódóan életerős ember, akinek soha sincs egy rossz napja. Valójában az öröm átélésének képtelensége vezetett arra, hogy megvizsgáljam, a tapasztalataim miért nem egyeznek az Szentírásban leírtakkal.

A problémám az öröm általam való értelmezéséből adódott. Azt hittem, hogy az öröm azt jelenti, hogy mindig jól érzem magam. Ez lehetetlen! Még azoknak is lehetetlen, akik természetüktől fogva optimisták. Valami sokkal reálisabb kiindulási pontra van szükségünk, ami közel áll a Szentíráshoz is.

Íme az öröm definíciója, amit a Szentírást tanulmányozva fedeztem fel:

Az öröm az a bizonyosság, hogy Isten az életem minden részletét irányítása alatt tartja, az a csendes meggyőződés, hogy végül minden rendben lesz és az a szilárd elhatározás, hogy minden körülmények között Istent fogom dicsérni.

Ebben a definícióban semmit sem fogsz találni a boldog érzésekről, mert mint tudjuk, a boldogság mulandó és átmeneti.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az élet hegyekből és völgyekből áll. A valóságban olyan mint a vasúti sín. Életed minden napján történnek olyan csodálatos, jó dolgok, amelyek élvezetessé, tartalmassá és széppé teszik az életet. Ugyanezekben a pillanatokban fájdalmas dolgok történhetnek veled, vagy szeretteiddel, olyan dolgok, amelyek csalódást okozhatnak, megbánthatnak vagy szomorúsággal tölthetnek el. Ez a két sínvonal - az öröm és bánat is - párhuzamosan futnak egymás mellett életed minden egyes pillanatában.

Ezért van az, hogy amikor egy csodálatos megtapasztalás közepén vagy, ott birizgál valami, és rájössz, hogy nem tökéletes. Miközben pedig valami fájdalmasat élsz át, ott van az a ragyogó felismerés, hogy még mindig megtalálható a szépség és a kedvesség körülötted. Ezek elválaszthatatlanok.

Ha a látóhatár ragyogásában tekintesz rá a sínvonalakra, akkor azok eggyé válnak. Nem tudod azokat két különböző vonalként megkülönböztetni. Így lesz ez a mi esetünkben is. Egy nap majd az örömünk és szomorúságunk sínvonalai egybeolvadnak. Azon a napon személyesen találkozunk Jézus Krisztussal és meglátjuk lényének fényességét, akkor majd minden összeáll. Akkor mindennek megértjük az értelmét.

(Daily Hope by Kay Warren, 2012.04.02.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/04/09/az_orom_jelentese

Carl Eichhorn: Krisztus megalázta magát

Megüresítette magát, szolgai formát vett fel és emberekhez lett hasonlóvá.

(Fil 2. 7)

„Istennel egyenlő" (Fil 2, 6). Ez azt jelenti, hogy lényében azonos vele s a helyzete is ugyanaz; már öröktől fogva Isten formájában volt; isteni dicsőség volt a része. De még nem volt a teremtett világ birtokában. Jézus az Istennel való egyenlőség hatalmi helyzetét nem ragadta magához mint zsákmányt, hanem az ellenkezőjét tette: szolgai formát vett fel, emberré lett, mint mi - éppolyan függővé és megkötötté. A föld vonzóereje nem enged el minket; még öt percre sem nélkülözhetjük a levegő oxigénjét. Életünknek földi feltételei vannak és korlátok vesznek körül.

Lelki életünk is mindenféle befolyás alatt áll. Ebbe a kötöttségbe jött bele Isten Fia önként. Amikor emberré lett, még jobban megalázta magát. Nem törekedett hatalomra és dicsőségre, hanem az alázatosokhoz, alacsony sorsúakhoz szabta magát. Engedte, hogy megvessék, kigúnyolják. Egyetlen bűnös sem volt túl rossz neki. Nem akart semmi dicsfényt, amire a kegyesek törekedtek és magukhoz is ragadták. Hagyta, hogy a farizeusok a bűnösök barátjának mondják Őt, mert szerintük aki szent, az az elbukott ember felett állónak kell hogy tekintse magát.

- Jézust a kísértő ismételten rá akarta bírni, hogy önkényesen vegyen birtokába valamit, s felkínálta neki a világot az ő dicsőségével, ha térdet hajt előtte. De a Megváltó az engedelmesség útját járta, bár az egyre mélyebbre vezetett. Soha nem segített magán, soha nem tett csodát a maga megelégítésére. Engedelmes maradt halálig. Ő, aki egyedül volt bűntelen, tulajdonképpen nem volt alávetve a halál hatalmának, amely a bűn következménye. Ő önként vállalta a legbecstelenebb és leggyötrelmesebb halált, a kereszthalált. Mint gonosztevő halt meg. Az engedelmesség, önmegtagadás és lemondás útját járta. Ilyen volt Jézus példája előttünk.

Ó, mennyire meg kell változnunk! Ez teljesen lehetetlen lenne, ha a kegyelem nem ajándékozott volna nekünk új életet, és még így is harcba kerül, hogy ez az új gondolkozás irányítson egész életünkön át, áttörjön az óember erőszakos, akaratos és uralkodni vágyó lelkületén. Ennek egyetlen útja: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2, 20).

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/

Ó Sion, ébredj !

EGY AKARATON

Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek, a földön bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.

- Máté 18,19.

Nem fogsz tudni a hiteddel gyógyulásra vezetni valakit, aki abban hisz, hogy meg fog halni! Nem vagytok ugyanis egy akaraton. Amikor másért imádkozol, fontos rávenned az illetőt, hogy legyen veled egy akaraton.

Általában, amikor valaki hozzám jön egy imakéréssel, azt mondom (ha egyetértek a kéréssel): „Fogjuk meg most egymás kezét és legyünk egy akaraton. Hallgasd, ahogy imádkozom és légy velem egyetértésben. Mert ha mindketten egyszerre imádkoznánk, nem figyelnénk egymásra. Imádkoznál egy céllal, és én egy másikkal.”

Egyszer egy asszony imát kért bizonyos anyagi szüksége betöltéséért. Én így imádkoztam:

— Atyám, mi egy akaraton vagyunk azzal a 100 dollárral kapcsolatban, amire ennek a családnak szüksége van a jövő hónap elsejére. Te azt mondtad, ha ketten közülünk egy akaraton leszünk bármi felől, amit csak kérünk, megadod nekünk. Mi egy akaraton vagyunk, és egyként hisszük hogy ez már meg is van, és most megköszönjük ezt Neked, Jézus Nevében. Ámen.

Ránéztem az asszonyra és megkérdeztem:

— Akkor ez már megvan, igaz? — Ő meg elkezdett sírni:

— Remélem, hogy megvan — mondta.

Nem volt meg. Nem voltunk egy akaraton.

Megvallás: Ha ketten közülünk összejövünk… és pedig itt a földön… és egy akaraton vagyunk, bármely dolog felől, amit csak kérünk, megadja nekünk a mi mennyei Atyánk!

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Dr-Kováts György: ÖVEZD FEL ELMÉD DEREKÁT!-5.

1Pét 1,13.

"Annak okáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik."

Szeretném még egyszer megerősíteni: ez igaz a jövőre is, arra a „megjelenésre”, amikor az Úr visszajön, azt is reménységgel várod, tudod, hogy kegyelmét megkaptad, és a tiéd lesz akkor is. És igaz a mostani időszakra is, amikor az Úr Jézus élethelyzeteidben láthatóvá teszi magát – szabadítását, megoldásait, megbocsátását, új kezdését, és olyan jellegű formálását, átalakítását, amit csak Ő tud megtenni, kegyelemből (hit által).

Most is megnyilvánul, "meglátszik" (apokalüptó) az Úr, és ha Hozzá járulsz, a kegyelem királyi székéhez, IRGALMASSÁGOT fogsz nyerni (ez biztos), és KEGYELMET fogsz találni (ez is biztos). Mert ez az Ő akarata. Mert Ő ilyen. És nem fogja megtagadni magát ebben. Ámen. Bízzál Benne. Ez a bizalom jelenti majd azt, hogy felövezted elméd derekát, munkára, (Vele), harcra (az Ő oldalán), és útra (Hozzá és Vele) készítetted fel lelkedet (elmédet).

Vihar Amarillóban

ORAL ROBERTS: Ö N É L E T R A J Z. 15. fejezet

Még Durhamben elhatároztam, hogy a sátort végigviszem a parton. 1948. júniusában volt ez. Ez év hátralevő részében az illinoisi Granite Cityben, a minnesotai Minneapolisban, az oklahomai Adában és a texasi Dallasban vezettünk táborozásokat. 1949. első hónapjaiban a sátrat Floridába vittük.  A világ minden részéből gyűltek itt egybe az emberek. Számomra ezen a helyen kínálkozott a legjobb alkalom arra, hogy a szabadítás hírét minél nagyobb tömegek előtt hirdethessem. Az éghajlati viszonyok kedvezőek voltak és én Florida négy legnépesebb centrumában vezettem az összejöveteleket. Miami, Tampa, Jacksonville, Tallahasse. Mindezekben a városokban zsúfolásig megtelt a sátor. Hamarosan felismertem, hogy a 3000 ülőhellyel bíró sátor túlságosan szűk. Jacksonwille-ben rekordot ért el a létszám. Tizes és húszas sorokban állták körül a sátort, amelynek belseje már két órával a kezdés előtt teljesen megtelt. Jacksonville-ben egyetlen estén nyolcszáz bűnös tért meg. Azt hittem, hogy ez a csúcsteljesítmény, de a következő hónapban Tallahassee-ben egyetlen este ezer ember vonult fel, hogy átadja szívét Jézus Krisztusnak. Emberek gyógyultak meg a nézőtéren ülve, a sátor körül álldogálva és ezrek a gyógyító szolgálat keretében.

A második sátor 1500 ülőhellyel volt nagyobb, 4500 ülőhely volt benne. A texasi Fort-Worthben esténként 10.000-re becsülték a tömeget. A kaliforniai Vakersfieldben még többre. Egyik este, mielőtt beléptem a sátorba, megkíséreltem összeszámolni a kívül állókat. Huszonkettes sorokban szorongtak. A sátor kerülete 800 láb (252,8 m) volt, elképzelhető tehát, hogy mennyi ember gyűlt össze a sátor belsejében elférőkön kívül.

A harmadik sátor amelyet rendeltem, már 7000 ülőhellyel rendelkezett és én azt gondoltam, hogy most már biztos, hogy elférnek az emberek. Columbiába (Dél-Karolina) vittük a sátrat először. Ott Billy Graham éppen akkor zárta le összejövetel-sorozatainak egyik legsikeresebb evangéliumi hadjáratát. Ezek után gondolkodóba ejtett, hogy lesz-e aki eljön és meghallgatja a prédikációmat. Az első estére csaknem megtelt a sátor. A második este már a kezdés előtt fél órával teljesen megtelt. A harmadik estére már a sátor közelébe jutás is nehézségekbe ütközött. Utolsó este az eddigi legnagyobb létszámot értük el: 22.000 ember gyűlt össze. Minden egyes felszólításomkor ezernél többen jöttek előre a megtérésre. Az utolsó este minden rekordot megdöntött, ami addig Amerika történetében előfordult.

Péntek este a "Negyedik férfiú"-ról prédikáltam. Több mint 1400 bűnös jelentkezett megtérésre. Szombat este az "Egy ember élete" c. prédikációt mondtam el. 1600 ember tért meg. Vasárnap, a záróestén "Dávid és Betsabé" esetéről, a szenvedélyek harcáról tartottam beszédet és a megtérők száma túlhaladta az 1200-at. Egyre jöttek az oldalhajókon, amíg csak teljesen be nem telt a hely. Amennyit lehetett, az ima-sátorba küldtem, de ott is csak a fele fért el. A fősátorból az ima-sátorba vezető átjáró megtelt bűnösökkel, az emelvényt teljesen körülvették, valamennyi oldalhajó zsúfolva volt velük és még mindig jöttek. Végül is maradtak, akik nem tudtak bekerülni az imasátorba és még térdelésre sem jutott helyük. Mind azt mondták: "Óh, Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz". Soha ilyen felemelő látványban nem volt részem.

Columbia hírlapjai feltűnő jóindulattal kezelték szolgálatomat. Írtak a megjelent óriási tömegről. Közölték a megtérések számát, részletezték szolgálatomnak Columbiára és egész Dél-Karolinára gyakorolt hatását.

1950 szeptemberében a nagy sátrat a texasi Amarillóba vittük. Amikor a tizedik estén a záró összejövetelt tartottuk, vihar szakadt ránk. Dübörögve jött az orkán észak-nyugat felől. A szószéken álltam. Hirtelen kialudt a világítás. Vakító villám csapott le az égből és az óriás sátor hirtelen felrepült a levegőbe. Majd a magasból szép lassan visszaereszkedett a földre. Ez csoda volt. Tekintettel arra, hogy a világosság kialudt, az első pillanatokban a nép nem tudta, hogy a sátorral mi történt. Mintha csak teljes nyugalomban várta volna a sátor összedűlését. Egyáltalán, mintha ezer láthatatlan kéz őrködött volna a jelenlévők felett. Jobban folyt le minden, mintha ezer embert képeztünk volna ki a jelenlévők védelmére. Az alumínium sarok-oszlopok gyengéden estek vissza a földre és a darabonként ezer font (560 kg) súlyú acélból készült középoszlopok csodálatos lassúsággal érkeztek a helyükre. Isten jól tudta, hogy ez a vihar lecsap ránk. Kötelességünk ösvényén járva, az Ő akaratát cselekedtük. Az amarillói táborozás az Ő dicsőségét hirdette. Máris több mint 2450 lélek szabadult itt meg bűneitől. Pontosan öt perccel a vihar betörése előtt 400 nő és férfi vonult előre és adta át szívét Jézus Krisztusnak, majd visszaültek a helyükre. Kivételes gyógyulási csodák történtek és emberek ezrei érezték az Úr hatalmát. Emlékszem arra a kijelentésemre, melyet egyik prédikációmban tettem ezen a táborozáson. "Az élet viharai mindenkit elérnek, úgy a bűnöst, mint a megtértet, azokat, akik Isten akarata szerint élnek és azokat, akik az ellenkezőjét cselekszik. Az egyetlen különbség abban rejlik, hogy Jézus a keresztények bárkájában van és ez a különbség az egész világon érezteti hatását."

Éreztem, hogy az Úr velünk jár ezen az estén. Helyzetem ugyanaz volt, mint Jóbé, akire lecsapott az ördög hatalma, miközben Isten útján haladt. Ugyanazt éreztem, amit Pál érezhetett, amikor a vihar elpusztította a hajóját, de életében nem tudott kárt tenni. Azt hiszem, angyalok léptek a színre azon az estén. Mikor a vihar meglepett és én sejtettem, hogy komolyra fordulhat a dolog, mondtam a jelenlévőknek, hogy elhagyhatják a sátrat, de senki sem akart elmenni.

Elkezdtük énekelni az "O When the Saints Go Marching In" c. dalt (Mikor a szentek bemenetelnek), és éreztük, hogy az Úr közöttünk van.

- Mindenki maradjon ülve, és gondoljon Istenre! - kiáltottam.

Megfogadták a szavamat. A következő pillanatban megszakadt az áramszolgáltatás. Villámló fénykévék vakító sugarait láttam. Közben láttam a sátrat az ég felé emelkedni. Odafenn hullámzott a levegőben, majd óvatos lassúsággal könnyedén alászállt. A következő dolog, amire emlékszem, hogy magával seperte az emelvény felett elhelyezett óriási neon-táblát. Éreztem, hogy hátrafelé zuhanok! Uram! Így vagyunk, - mondtam magamban. Egyszerre csak az alsóbb emelvényen feküdtem. Mintha láthatatlan kezek fektettek volna le gyengéden oda. Kezemben volt a mikrofon. Nem sebesültem meg. Mialatt a villámlás fénycsóvái egy percre sem szüneteltek! Ó, Uram! Mentsd meg a hétezer embert! - fohászkodtam. Majd többszáz ember énekét hallottam. Mellettem egy férfi Istent dicsőítette. Kimásztam az emelvény alól, amely a helyén maradt. Roberts Millard a zongora alól felém szólt:

- Roberts testvér! Semmi bajom!

Hátra nézve a tömegre, az alumínium oszlopok szép lassacskán a székeken ülő emberek fölé ereszkedtek. Az ezer font súlyú hatalmas acél középoszlopok pedig ugyanilyen lassan a föld irányában. A sátor egyik része a székek köré csavarodott. Láttam, amint az emberek igyekeztek kimászni alóla, derekasan küzdve azért, hogy a fejüket kiszabadíthassák a vitorlavászon burokból. Pániknak híre sem volt.

Igen, angyalok voltak ott, akik irányították le felénk a tartóoszlopokat, hogy azok a székekre essenek. A hallgatóság soraiban lévő sok száz csecsemő és kisgyermek közül egyetlen egyre sem sújtottak le az oszlopok. Sokan hirtelen a székek alatt találták magukat. Ugyanazon székek alatt, amelyen néhány pillanattal előbb még ültek. A székek össze-vissza sodródtak, de embert nem sértettek meg. Angyalok láthatatlan keze őrködött az emberek felett. Mindenki élve került elő. Ötven ember sebesült meg, de egyik sem komolyan. Másnap csak egyetlen személyen állapítottak meg komoly sérülést. Egyik csoporttól a másikhoz rohantam, hogy az emberekkel imádkozzam és dicsérjem Istent, hogy épségben hagyott bennünket. Majd hirtelen eszembe ötlött, hogy nem tudom, hogy feleségem és gyermekeim hol vannak.

Evelyn a kis Richard Leevel jött el az összejövetelre. Kiáltozni kezdtem: Evelyn! Evelyn! Kimentem hátul a sátorból és ott Vadennel találkoztam. Rámkiáltott:

- Oral! Evelyn és Richard Lee sértetlenek. Millie Ma-val együtt az emelvény alatt vannak!

Kihúztam őket onnan, és beraktam őket a kocsimba, ahol már Geneve Millard is menedéket talált. Közben jégzápor esett. Az emberek székeiket a fejükre húzva védekeztek ellene. Valaki felszólított, hogy imádkozzam a sebesültekért. Megtettem, és tapasztaltam, hogy csak kevesen és túlnyomó többségük könnyen sérült meg. Kiszállt a helyszínre a tűzoltóság is, átkutatta a sátrat és bejelentette, hogy senki sem maradt alatta. Egy rendőr szaladt hozzám és azt mondta:

- Nagytiszteletű Roberts testvér! Ez a legcsodálatosabb dolog, amit valaha is láttam!

Elmondta, hogy a kevesek közül akik megsebesültek, alig volt olyan, akit a sátorban ért a sebesülés. Többen közülük amikor a kocsijukhoz rohantak, akkor csúsztak, vagy estek el az iszapos talajon. Éjfél körül járt az idő, amikor Evelyn és én a szobánkba jutottunk. Bekapcsoltuk a rádiót. Ötven sebesültet jelentettek, de egyetlen súlyos esetet sem. Hálát adtam Istennek. Máris mint csodát emlegették. Megemlékeztek a connecticuti Bratfordban történt cirkuszi tűzvészről, amelynek száz halálos és száz sebesült áldozata volt. Bámulatukat fejezték ki afelett, hogy a sátorban lévő 7000 ember kivétel nélkül megmenekült.

A riporterek is rámtaláltak. Elmondtam nekik, hogy hogyan történt. Az egyik majdnem elsírta magát:

- Roberts testvér, Isten volt ott - szólt.

A következő reggel az "Amarillo Times" első oldaláról száműzve a háborús híreket, a mi esetünket hozta ott vastagbetűs címmel:

A HÉTEZER EMBER CSODÁLATOS MEGMENEKÜLÉSE!

Másnap reggel megnéztem a "hajóroncsot". Oszlopok, rudak, tépett vitorlavásznak feküdtek a székeken. Hogy kerülhetett ki innen bárki is élve? Erre az a mondás az egyedüli válasz, hogy: A legnagyobb csoda, amit valaha is láttam! Az egyik biztosítási ember így szólt hozzám:

- Roberts tiszteletes! A jóságos Úr Isten őrséget állított itt tegnap este.

Visszafelé menet a kocsiban átolvastam néhány sürgönyt, amelyet kaptam. Majd ezt mondtam magamban: Már megint zsákutcába kerültem. Mihez kezdjek? Hova menjek? Evelyn azt kérdezte:

- "Mit szándékozol tenni, Oral?"

- "Nem tudom, Evelyn." - feleltem. - "Éppen azt találgattam, hogy vajon mit is tervez velem Isten."

Egész halom táviratot adtak át. Hozzáláttam, hogy felbontsam. Tartalmuk meglepett. Sürgönyileg üzenték, hogy imádkoznak értem, hogy el ne csüggedjek. Kelljek fel a megtépett sátor alól és folytassam a munkámat. Néhányan arról értesítettek, hogy pénzt küldenek egy nagyobb és jobb sátorra. Elgondoltam, hogy mi maradt a sátorból, és könnyes lett a szemem. Öreg sátor, mondtam magamban, eltűntél, de nincs mit megbánnom. Velem együtt vívtad meg a csatát. Vitorlavászon védelmed alatt negyvenezernél több lélek tért meg Jézushoz az elmúlt március óta. Eltűntél, de ezrek emlékeznek majd rád! Az Úrhoz pedig így szóltam: Uram! Nincs mit megbánnom. Amikor negyven hónappal ezelőtt elindultam, semmim sem volt, csak a hitem. De az a hitem most is megvan. Hétezer embert őriztél meg és közülük csak kevesen szenvedtek sérülést, s azok is csak könnyebben. Uram, semmiféle prédikációm sem ért volna fel ezzel az egyetlen hatalmas csodával. Mert ez jobban meggyőzi a népet arról, hogy Isten él és őrködik, törődik övéivel, mintsem ezer prédikáció, amit elmondhatnék. Az Úr adta, az Úr elvette, áldassék érte az Ő szent neve.

Egyetlen távirat volt már csak hátra. Felbontottam. Colorado-Springsből küldte egy férfi: "Drága Roberts testvér! Maga nem bukhat el, mert egyre emelkedik!" Valami nagyon megdobogtatta a szívemet. Ha ez a férfi itt termett volna, átöleltem volna. Evelynhez fordultam, és így szóltam hozzá:

- Rendelek egy vadonatúj sátrat. Nagyobbat, erősebbet, olyant, amely ellenáll minden orkánnak. Gyerünk, vágjunk neki.

Braxton Lee, megtudva a történteket, repülőgépbe szállt és hozzám repült Észak-Karolinából, Whiteville-ből.

- Roberts testvér! - mondta - Nem hagyhatod abba. Nagyobb és jobb sátrat kell szerezned. Az emberek várnak a szabadulásnak erre az üzenetére. Nem engedheted, hogy a sátán most megtorpantson.

Én pedig azt mondtam:

- Megcsináljuk, Lee. Valahol, valaki előteremt nekem egy sátrat, amely állja az orkánt.

Érintkezésbe léptem az Egyesült Államok Sátor és Ponyvatető Társulatával. Azt mondták:

- Roberts testvér, megpróbálunk Önnek olyan sátrat készíteni, amely jobban állja a vihart, mintha téglából épült volna. Lehet, hogy ezt különösnek találja, de mi tudjuk, hogy képesek vagyunk az elkészítésére. Kioktatjuk a sátor kezelésére, és hisszük, hogy szilárdan kiállja a szeleket, bárhova helyezi majd el.

Azóta már két sátrat készítettek számunkra, és mindkettő nagyobb, mint minden más sátor, amelyet eddig használtunk. Persze azt nem tudhatom, hogy mi fog történni a jövőben. Csak arról beszélhetek, ami azóta történik, amióta ezt a két nagy sátrat használjuk. Mindkét sátor több ízben ért meg kétszer olyan erős és ádáz orkánt, mint a régi sátrunk Amarillóban, de ez meg sem moccant.

Én Isten kezének tulajdonítom ezt is. Tudom, hogy Isten engem választott ki, hogy kortársaim számára szabadulást hozzak. Tudom, Ő rendelte el, hogy ezeket az óriás sátrakat metropoliszok körzeteibe vigyem, és ott az Ő dicsőségére használjam fel.

Ő kötötte ezt a szívemre 1948-ban, és a terhet azóta sem vette le rólam!