Tit. 2,1 Te pedig azokat szóljad, [és azt hirdesd] amik az egészséges [(hügiainó): és romlatlan] tudományhoz illenek [és ami egyezik az egészséges tanítással].
»Más fordítás: Te azonban,
Titusz [jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt], tanítsd meg az embereknek, mit kell tenniük, hogy
az egészséges tanítást kövessék«*
*És minden hívőnek
szól a figyelmezetetés: „Óh Timótheus (Jelentése: aki Istent
tiszteli), őrizd meg a mi rád van bízva,
(a rád bízott kincset, hitet és ismeretet őrízd meg) elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű (hazug
módon) ismeretnek (nevezett üres
beszédektől), és ellenvetéseitől.
Amelylyel némelyek kevélykedvén, (és amelyeket egyesek elfogadva) a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled!
Ámen” (1 Tim. 6,20).
Tit. 2,2 Hogy a vén emberek [(preszbütész):
vének, presbiterek; / a görög szöveg nem tartalmazza
az ember szót /] józanok [higgadtak,
megfontoltak, körültekintőek, óvatosak,
őrködők, okosok] legyenek, tisztességesek,
[(szemnosz): megfontoltak, becsületesek, tisztelhetők, és
tiszteletreméltók, bölcsek, és úgy kövessék az egészséges tanítást]. Mértékletesek [(szóphrón):
fegyelmezettek, épeszűek, egészségesek] a
hitben, [(agapé): az
Isten szerinti] szeretetben, tűrésben [(hüpomoné): türelemben, kitartásban, állhatatosságban] épek [(hügiainó):
romlatlanok, a tanhoz hű, igaz tanításban]*
*Péter apostol magát
presbitertársnak nevezi: „A köztetek lévő presbitereket
(preszbüterosz): vén – vagyis Krisztusban érettkorú – elöljáró) kérem én, a presbitertárs (mint magam is vén / vagyis Krisztusban
érettkorú / elöljáró), és a
Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő (leleplezendő, jövőben
föltáruló, és megnyilvánuló) dicsőségnek
(is) részese; (1 Pét 5:1).
Ugyanígy
János apostol is presbiternek nevezi magát a leveleiben: „A presbiter (preszbüterosz: vén – vagyis Krisztusban
érettkorú – elöljáró) a kiválasztott asszonynak (küria: úrnőnek) és az ő gyermekeinek (teknon: előhozottainak, születetett gyermekeinek)
akiket én igazán szeretek, és nem csak
én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot (a valóságot). Az igazságért (alétheia: valóság, Isten Igéje), amely megmarad (és maradandó, állandó) bennünk, és velünk (és mienk) lesz mindörökké. Kegyelem, irgalom, békesség
legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától
igazsággal és szeretettel. Felettébb
örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid (teknon: előhozottaid, születetett gyermekeid)
között, akik igazságban (alétheia:
valóságban, Isten Igéjében)
járnak, amint parancsolatot vettünk az
Atyától” (2 Ján. 1,1-4).
„Én, a presbiter (preszbüterosz:
vén – vagyis Krisztusban érettkorú – elöljáró), a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek” (3 Ján.1,1)
Tit. 2,3 Hasonlóképen a vén asszonyok [(preszbütisz): szó szerint vén;
a presbitérium nő tagjai
is / az asszony szó nem szerepel a
görög szövegben /]. Szentekhez illő magaviseletűek [(hieroprepész) (katasztéma):
a megszentelt magatartáshoz illő
viselkedésüek] legyenek. Nem patvarkodók [senkit se rágalmazzanak, ne legyenek vádaskodók, ne mondjanak senkiről rosszat, és ne
legyenek gáncsoskodók], sem sok [mértéktelen] borivás rabjai, [és ne legyenek részegesek, ami (dúloó): rabszolgává tesz, rabszolgaságba taszít,
leigáz] hanem jóra oktatók [(kalodidaszkalosz): a jó, és helyes dolgokra tanítók];
Tit. 2,4 Hogy megokosítsák [(szóphronidzó):
józanságra, és kötelességtudásra
neveljék, észhez térítsék, önmérsékletre tanítsák, megszelidítsék, és
megfékezzék] az ifjú asszonyokat [(neosz): az újakat, fiatalokat; / a görög nem tartalmazza az
asszony szót /. A
kifejezés jelenti még a frissen megtért embert is]. Hogy férjüket és
magzataikat [(einai philandrosz):
hogy
szeretetteljesek legyenek] szeressék
[(philoteknosz): és a gyermekeket szeretők legyenek]*
*Krisztusban ugyanis: „Nincs [többé] zsidó, sem
görög [hellén, azaz: pogány]; nincs
(rab)szolga, sem szabad; nincs férfi,
sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal.
3,28).
Mert Isten a céltévesztett emberhez – az óemberhez –
szólt így: „… Felette igen megsokasítom
viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed
után, ő pedig uralkodik te rajtad” (1 Móz. 3,16).
De az új emberhez így szól a Szent Szellem az
apostolon keresztül: „Mert hiszen egy
Szellem által [Szellemben] mi
mindnyájan egy testté [szóma
= személlyé] meríttettünk be, akár
zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár
szolgák, [rabszolgák] akár szabadok;
és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem
itatott át].
Ezért: „… nincs
különbség [megkülönböztetés] zsidó
meg görög [azaz: pogány] között; mert
ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják” (1 Kor. 12,13; Róm. 10,12).
„És
minden hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig a Krisztus teste [szóma = teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja vagyunk, egyenként]” (1 Kor. 12,27).
Tit. 2,5 Legyenek mértékletesek,
[(szóphrón): józan gondolkozásúak, megfontoltak, szerények, mértékletesek, fegyelmezettek, és
visszafogottak]. Tiszták, [(hagnosz):
tiszta, és szent életűek], háziasak
[a
házban, az otthonban cselekvők]. Jók, [(agathosz): legyenek kedvesek, jóságosak, gyöngédek, szeretetreméltóak, jóindulatúak, tisztességesek, és
becsületesek]. Férjüknek [(anér): az érettkorúaknak] engedelmesek,
[(hüpotasszó): alárendeli, aláveti magát, és
engedelmeskedik] hogy az Isten beszéde [az Isten (logosza): Igéje] ne káromoltassék [(blaszphémeó):
nehogy miattuk érje gyalázat Isten
igéjét, és nehogy miattuk becsméreljék, és tiszteletlenül beszéljenek Isten
Igéjéről].
Tit. 2,6 Az ifjakat [(neosz):
az újakat, fiatalokat. A kifejezés jelenti még a frissen megtérteket is]
hasonlóképen intsed, [(parakaleó):
bátorítsd, buzdítsd] hogy legyenek mértékletesek [(szóphroneó): bölcsek, józanok, önmagukon
uralkodni képesek]:
Tit. 2,7 Mindenben [vagyis minden dologban] temagadat adván példaképül a jó [tisztességes,
becsületes] cselekedetekben [(ergon): tevékenységben, munkában, foglalkozásban,
feladat elvégzésében]. A
tudományban [(didaszkalia): a tanításban, a tudásban, ismeretben való
részesítésben] romlatlanságot [(adiaphthoria): tisztaságot megvesztegethetetlenséget],
méltóságot [(szemnotész): komolyságot, szentséget, és (aphtharszia): valódiságot, őszinteséget] mutatván,
Tit. 2,8 Egészséges [(hügiész): józan, romlatlan],
feddhetetlen beszédet [(logosz
akatagnósztosz): feddhetetlen,
kifogástalan, el nem ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért hogy az ellenfél [(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön
[(entrepó): magába szálljon, elgondolkozzon,
megforduljon, / megtérjen / megfutamodjon], semmi gonoszt [rosszat] sem tudván rólatok mondani [miután semmi rossz nem
marad neki, amit mondhatna rólatok]*
*Péter
apostol minden krisztusi embert így figyelmeztet, és buzdít: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a
nemzetek között), hogy amiben rágalmaznak
titeket, mint (ártalmas, kárt okozó) gonosztévőket,
a jó cselekedetekből (nemes, jó
tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén (vagyis feddhetetlen
élettel), elnémítsátok (és elhallgattatsátok) a
balgatag (esztelen, oktalan ostoba, értetlen) emberek tudatlanságát. Jó
lelkiismeretetek (szellem-önismeretetek) lévén; hogy amiben rágalmaznak (és hamisan vádolnak, sértegetnek,
és megrágalmaznak) titeket, mint
gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák (és becsmérlik) a ti Krisztusban való jó élteteket. (életviteleleteket,
életvezetéseteket, és magatartásotokat)” (1Pét 2:12.15; 3,16)
Tit. 2,9 A (rab)szolgákat
intsed, hogy az ő [saját] uraiknak [(hüpotasszó): rendeljék alá magukat, és] engedelmeskedjenek, mindenben [legyenek
készségesek], és kedvüket keressék, ne
ellenkezzenek [ne feleseljenek],
Tit. 2,10 Ne tolvajkodjanak [ne lopjanak, semmit el ne csenjenek, és nehogy kárt okozzanak], hanem [mindenben] teljes
jó hűséget [és megbízhatóságot] tanusítsanak;
hogy [életükkel] a mi megtartó [
(szótér): megmentő, üdvözítő] Istenünknek tudományát [tanítását] ékesítsék
[(koszmeó): díszére, és dicséretére legyenek]
mindenben, [hogy azt mások számára is vonzóvá tegyék]*
*És a kijelentés
fontossága miatt újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti (rab)szolgák, szót
fogadjatok [és engedelmeskedjetek] mindenben
[és minden tekintetben] a
ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak. nem a szemnek
szolgálván [még akkor is,
mikor nem látnak benneteket, ne látszatra szolgáljatok], mint akik embereknek
akarnak tetszeni [és hízelegni]. Hanem szíveteknek egyenességében [tiszta szívvel, szívbeli
egyszerűségben], félvén az Istent [vagyis
az
Úr iránti tiszteletből]. És valamit tesztek, szívből cselekedjétek
[élettel, teljes odaszánással,
lelkesen végezzétek úgy], mint az Úrnak és nem [úgy,
mint az] embereknek. [
Más fordítás: Bármit tesztek, tegyétek szívből,
mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek];
Tudván, hogy
ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak (rab)szolgáltok.
[Más
fordítás: tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. az Úr
Krisztusnak szolgáljatok tehát]” (Kol. 3,22-24).
És újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak félelemmel [(phobosz):
tiszteletteljes félelem] és
rettegéssel, szíveteknek egyenességében, [félő tisztelettel és egyszerű
szívvel] mint a Krisztusnak. Nem a
szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne csak színből], mint akik embereknek akarnak tetszeni [(anthrópareszkosz): embereknek hízelgő, emberek tetszését
kereső], hanem mint Krisztus
(rab)szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát
lélekből »(pszükhé): teljes
odaszánással, lelkesen«.
[Más
fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok. Ne csak az
emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint
akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással].
Jó akarattal [örömteli szívvel
dolgozzatok; jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal
végezve rabszolgálatotokat], mint akik az
Úrnak szolgálnak és nem embereknek; Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt
veendi [azt fogja kapni] az Úrtól,
akár szolga legyen, akár szabados” (Eféz. 6,5-8).
És ez a figyelmeztetés
a minden korban élő hívőknek is szól: „A
cselédek (szolgák) teljes félelemmel
(tisztelettel) engedelmeskedjenek az
uraknak (vessétek magatokat parancsolóitok alá, gazdátoknak); nem csak a jóknak és kíméleteseknek
(engedékeny, szelíd, jóindulatú), de a
szívteleneknek (szigorú alá) is” (1Pét 2,18).
És: „Akik
iga alatt vannak, mint (iga alatt görnyedő), szolgák az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék (méltassák
teljes tiszteletre), hogy Isten neve és a
tudomány ne káromoltassék” (1 Tim. 6,1).
És így folytatódik
a kijelentés: „Kiki amely hivatásban [(klészisz):
hivatás; foglalkozás; társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a
(társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte;
amelybe Ő helyezte bele)] hívatott
el, abban maradjon. [(menó): -
marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]. Szolgai állapotban [rabszolgaként] hivattattál el? [kaptad a meghívást] Ne gondolj [ne törődj] vele, [ne
bánkódj, és ne aggasszon] sőt ha szabad
lehetsz is, inkább élj azzal [vagyis maradj
meg abban, és azt használd ki]. Mert
az Úrban elhívott (rab)szolga az
Úrnak szabadosa; [felszabadítottja; szabadon bocsátottja; megszabadítottja]
hasonlóképen, aki szabadságban
[szabad emberként] hívatott el,
Krisztusnak (rab)szolgája. Mindenki abban maradjon meg Isten előtt,
testvéreim, amiben elhívatott””(1
Kor.7,20-22.24).
Mert: „Krisztusban… nincs szolga, sem szabad …mert ti mindnyájan egyek
vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28)
„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté
(szóma: személlyé) meríttettünk be… akár rabszolgák, akár szabadok, és
mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1
Kor. 12,13)
És ha Krisztusba, vagyis a Szent Szellembe
bemeríttettünk: „Itt már nincs többé…
szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).
Tit. 2,11 Mert megjelent [már eljött és látható lett (epiphainó): és feltűnt, felragyogott] az Isten [megmentő, vagyis]
üdvözítő kegyelme [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] minden embernek, [mely üdvöt
áraszt minden ember számára]*
*Így folytatódik a kijelentés: Az
igazi világosság [a fény], eljött volt már a világba, amely megvilágosít
[és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert.
[Ő jött el a világba]. És az ő teljességéből vettünk [részesültünk; kaptunk; merítettünk] mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért [kegyelmet kegyelemre halmozva]. Mert… a kegyelem és az igazság [a
valóság] Jézus Krisztus által lett [a
Krisztus Jézuson át támadt; Jézus Krisztus által valósult (jelent) meg; jött
létre]” (Ján. 1,9.16-17).
Mert Isten a Szeretet,Aki: „… úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadta, átadta, teljesen összekötötte magát] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [és egyetlen] Fiát
adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a
Fiúban], el ne vesszen [el ne
pusztuljon], hanem örök élete legyen
[(ekhó): természetfeletti életet birtokoljon]”
(Ján. 3,16).
„Mert az
Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget (a megmenekülést, megtartatást, épséget, gyógyulást…) a mi Urunk Jézus Krisztus által (1 Thess. 5,9).
És tette ezt Isten azért, mert: „Mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen [ajándékképpen] igazítja meg őket, miután megváltotta őket a
Krisztus Jézus által.
[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő
kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén,
amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]”
(Róm. 3,23-24).
„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön
és az igazság ismeretére [az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté
lett Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére] eljusson” (1 Tim. 2,4).
Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így
szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék.
18,32)
Tit. 2,12 Amely arra tanít [és nevel] minket, hogy megtagadván [(arneomai): és
feladván] a hitetlenséget [(aszebeia): az istentelenséget, vagyis az Isten nélküli életet] és a világi kivánságokat, [vagyis az evilági, a földi vágyakat, kívánságokat, és szenvedélyeket]. Mértékletesen, [(szóphronósz):
és józanul, az ige szerinti
gondolkodásmóddal] igazán [(dikaiósz): megigazult vagy megigazított emberhez illően] és szentül [(euszebósz):
hitben,
fegyelmezetten, szentül és buzgón és
Isten szerint valóan] éljünk a jelenvaló [vagyis
ezen a] világon [a mostani világkorszakban, létkorban]*
*Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a
világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya
szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élettel való kérkedés nem
az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de
aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).
Tit. 2,13 Várván [(proszdekhomai):
türelmesen] ama boldog reménységet [és előre elfogadva] a nagy Istennek és megtartó [(szótér): szabadító, megmentő, üdvözítő, védő, pártfogó, gyógyító] Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését [(epiphaneia): nyilvánvaló megjelenését,
feltűnését, felragyogását].
»Más fordítás: S úgy várjuk a boldog
reménységet, hogy a nagy Istennek és Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak
dicsősége felragyogjon. Ő a mi áldott reménységünk, aki dicsőségesen
fog visszajönni«
Tit. 2,14 Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson [(lütroó): kifizesse a váltságdíjat, és visszavásároljon] minket minden hamisságtól, [(anomia): a törvénynélküli
állapotból]. És tisztítson önmagának
kiváltképen való [(periúsziosz):
kiváló, különleges, saját, választott] népet, jó cselekedetekre
igyekezőt [(kalosz):
jó, nemes, derék, vitéz, bátor,
becsületes cselekedetek
(dzélótész): rajongó
követője, képviselője, odaadó híve, amely bátor tettekre törekszik]
»Más fordításban: és jótettekben buzgolkodó,
választott népévé tegyen«*
*A Szent Szellem
újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia):
céltévesztésünkért]. Hogy
kiszabadítson [kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz):
nyomorúságos, nehéz, szűkös, tökéletlen,
alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges, züllött] világból. [Vagyis a jelen világ gonoszságából,
gonosz korszakából /aion: világkorszak, létkor/], az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).
És ismét: „Ki
a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért (Róm. 4,25)
A próféták is erről a
szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel
az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is
szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből” (Zsolt.
130,7-8)
A szabadítás átvételének
feltételeiről is szólnak a próféciák: „Mostan
azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet,
úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket
el kell mondanod Izráel fiainak”
„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te;
téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép
közül e föld színén” (2 Móz. 19,5-6; 5
Móz. 7,6)
Péter apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva
Krisztus népéről: „Ti pedig választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy
hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten
népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek
vagytok”. (1 Pét. 2,9-10.)
És hogy még világosabb legyen
a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában
van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és
a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól,
aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak
fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből
az ő vére által, És tett minket
királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom
mind örökkön örökké..” (Jel. 1,4-6).
Akikről így beszél
az Úr: „És monda az, aki a királyiszéken ül vala (a trónuson ülő): Ímé
mindent újjá teszek (újjáteremtek mindent)…” (Jel. 21,5).
Hogy: „A nép, amelyet magamnak alkoték (formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).
Már Dávid így prófétál Krisztus népéről: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő
alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3).
És Pál apostol megismétli: „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus
Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban
járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).
És ezt az újonnan teremtett
népet így figyelmezteti az apostol: „… A tisztességre [becsületességre a
Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok
legyen minden ember előtt, [úgy hogy azt minden ember lássa]. „Mert aki így szolgál a Krisztusnak, [az] kedves [és okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált.
[megbízható; hiteles] (Róm.
12,17;14,18)
Mert
meg van írva, hogy: „Így találsz kedvességre
és jóindulatra Istennél és embereknél” (Péld. 3,4)
Tit. 2,15 Ezeket szóljad, [ezt hirdesd; tanítsd] és ints [bátoríts] és feddj [figyelmeztess és győzd meg, és igazítsd helyre őket] teljes
méltósággal; [teljes hatalommal, határozottsággal,
tekintéllyel, és teljes nyomatékkal] senki
téged meg ne vessen [senki az eszével túl ne járjon rajtad, és hogy senki ne tudja figyelmen kívül hagyni, amit mondasz].
.jpg)
