János evangélium 17. fejezet: Jézus Krisztus imája a hívőkért (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 17,1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit [(ophthalmosz): az Ő tekintetét] az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad [vagyis hogy a Fiú] is dicsőítsen téged^*

*Amikor a görögök látni akarták az Urat, és emiatt szóltak Neki, akkor ezt felelte az Úr Jézus, az Ő halálát kijelentve: „Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék [vagyis hogy megdicsőüljön] az embernek Fia” (Ján. 12,23).

Mikor Judás kiment az utolsó vacsoráról, hogy elárulja Urát, az Úr Jézus ismét kijelenti halálát: „Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne. Ha megdicsőítteték Őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti Őt Őmagában, és ezennel megdicsőíti őt [Más fordítás: (hote ún): miután tehát (exerkhomai): eltávozott Judás, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg Őbenne. Ha pedig az Isten dicsőült meg benne, az Isten is megdicsőíti majd őt önmagában, sőt azonnal megdicsőíti őt] (Ján. 13,31-32).

Ján. 17,2 Amiként te hatalmat adtál néki minden testen [(szarx): minden hústest felett], hogy örök [vagyis természetfeletti] életet adjon mindennek, amit néki adtál^*

*Az Úr Jézus újra- és újra kijelenti: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [és kijelenteni, leleplezni, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni]” (Mát. 11,27).

Lukács bizonyságtétele szerint ez akkor történt, amikor a hetven tanítvány győztesen visszatért: „Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Luk. 10,21-22)

 Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (és nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [vagyis annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [Aki a mindenséget alá rendelte]. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [Más fordítás: Amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28)

A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20)

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9)

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10)

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek (szómának: személynek ), az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (az Ő személyében), és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).

Ján. 17,3 Az pedig az örök [a természetfeletti] élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül [az egyetlen] igaz [vagyis valóságos] Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust^*

*Pál apostol megvallása arról, hogy kit kell megismernünk: „…tudjuk, hogy Isten nincs senki más, hanem csak egy” (1 Kor. 8,4).

Hiszen tudjuk, hogy: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6).

 János apostol bizonyságtétele: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük (és felismerjük) az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).

 Péter apostol bizonyságtétele: „Simon Péter, Jézus Krisztus (rab)szolgája és apostola [(aposztolosz): követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik], írja e levelet. Azoknak, akik velünk egyenlő drága [(iszotimosz): és értékes] hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában, [vagyis a mi Istenünk, és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus megigazítása által]” (2 Pét. 1,1).

És ismét Pál apostol megvallása: „És közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a hitnek eme titka: Isten (az, aki) megjelent [láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott] (hús)testben. Igazságosnak bizonyult, és igazolást nyert Szellemben. Megláttatott [megjelent, megmutatkozott] az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (vagyis a népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, fölment a dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

A prófécia is így hangzik, hogy Ő azért jött: „Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más” (1 Kir. 8,60).

A próféták is arról tesznek bizonyságot, hogy csak egyetlen Isten van Ő: „… a mindenség alkotója… Seregek Ura az ő neve!” (Jer. 10,16)

Ő az egyetlen Úr: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR!” (5 Móz. 6,4).

Ézsaiás így prófál az Úrról: „Emlékezzetek meg a messze régi (az ősrégi) dolgokról, mert én vagyok Isten és nincsen több (és nincs más); Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos” (Ésa. 46,9).

„Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, akit (kiválasztottam, és) elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem (hogy megismerjetek, higgyetek bennem) és megértsétek, hogy (csak) én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, hogy én Isten vagyok. Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,10-12.14-15.)

Ján. 17,4 Én dicsőítettelek [(doxadzó): és felmagasztaltalak] téged [dicsőséget szereztem Neked] e földön: elvégeztem a munkát [(teleioó): teljesen], amelyet reám bíztál [amelyet nekem (didómi): adtál], hogy végezzem azt^*

*A munkát, amit az Úr Jézusnak el kell végeznie, már Ézsaiáson keresztül kijelenti a Szent Szellem: „Az Úr Isten (Uramnak, az Úrnak) Szelleme van (és nyugszik) énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak (hogy az alázatosaknak, elnyomott, szerencsétlen, nyomorultaknak örömhírt, és győzelmi hírt vigyek, és mondjak). Elküldött, hogy bekössem a megtört szíveket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást). Hogy hirdessem az Úr jókedvének (és kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót; hogy tegyek Sion gyászolóira (fejdíszt), adjak nékik ékességet a hamu (és gyászfátyol) helyett. Örömnek kenetét (és illatos olajat) a gyász helyett, dicsőségnek palástját (és öröméneket) a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak (az ÚR ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3).

És a feladat teljes elvégzését a golgotai kínoszlopon jelentette ki:  „Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „elvégeztetett!” és fejét lehajtva, kilehelte szellemét” (Ján. 19,30).

Ján. 17,5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál [(szeautú para): temagadban] azzal a dicsőséggel, amelylyel bírtam te nálad [és tebenned] a világ létele előtt^*

*Ugyanis: „Én és az Atya egy [(heisz hen): és ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,30).

És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti, hogy ki Ő: „Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” (Ján. 12,44-45).

Amikor búcsúzik az Úr Jézus tanítványaitól, így jelenti ki magát nekik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig (másért) nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11).

Mert Isten maga volt az Ige, amely testté lett: „Kezdetben [már] vala az Ige, és az Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben [(arkhé): vagyis eredetileg] az Isten” (Ján. 1,1-2).

Ján. 17,6 Megjelentettem [(phaneroó): kijelentettem, nyilvánvalóvá, ismertté tettem] a te Nevedet [és a Te személyedet megmutattam, és láthatóvá tettem] az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet [a te (logoszodat): igédet] megtartották [(téreó): és megőrizték]^*

*Mert: „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú [Isten], aki az Atya kebelében van, az jelentette [Ő nyilatkoztatta] ki Őt. [Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá]” (Ján. 1,18.)

És beteljesült a prófécia: „Ezért majd megismeri népem az én nevemet ama napon, hogy én vagyok az, aki mondom: Ímé, itt vagyok!” (Ésa. 52,6).

Ján. 17,7 Most tudták [(ginószkó): most ismerték, és értették] meg, hogy mindaz te tőled van, amit nékem adtál [Más fordítás: Most vált ismertté számukra, hogy minden, amit nekem adtál tőled való, mert a tiéd]:

Ján. 17,8 Mert ama beszédeket [(réma): kijelentéselet, élő Igéket], amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták [(lambanó): felfogták, megértették, befogadták], és igazán megismerték, [(aléthósz): és valóságosan felismerték] hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

Ján. 17,9 Én ezekért könyörgök [és őértük kérlek]: nem a világért könyörgök [és kérlek], hanem azokért, akiket nékem adtál, mert [ők] a tiéid.

Ján. 17,10 És az enyémek [is] mind a tiéid, és a tiéid [is mind] az enyémek: és megdicsőíttetem őbennük [vagyis én meg bennük jutottam dicsőségre]^*

*A Szent Szellemről szólva, így beszél az Úr: „Mindaz, ami az Atyáé, [mert minden, amiket csak birtokol az Atya] az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó): engem foglal magába] és megjelenti néktek [és azt tudatja veletek]” (Ján. 16,15).

Ján. 17,11 És nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd [és őrizd] meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál [A görög szöveg szerint: őrizd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál]^* hogy egyek legyenek, mint mi!

*Mert: „Én és az Atya egy és ugyanaz vagyunk” (Ján. 10,30)

Ján. 17,12 Mikor velük valék a világban, én megtartám őket a te nevedben, amelyet nékem adtál. Megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek [a romlás, és pusztulásnak] fia, hogy az írás beteljesüljön^*

*Mert: „Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt az utolsó napon” (Ján. 6,39-40):

És újra: mert az az Isten akarata: „Hogy valaki [és mindenki, aki] hiszen [(piszteuó): hitre jut] Őbenne, el ne vesszen [(apollümi): el ne pusztuljon, meg ne semmisüljön], hanem örök élete legyen [Őbenne] (Ján. 3,15).

És akik hisznek Őbenne, azok az Övéi, és: „Az én juhaim hallják az én szómat [és hallgatnak a hangomra], és én ismerem őket, és követnek engem. És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek [(apollümi): el nem pusztulnak, meg nem semmissülnek], és senki ki nem ragadja [(harpadzó): senki hatalmába nem ejti, nem rabolja el] őket az én kezemből” (Ján. 10,27-28).

Ján. 17,13 Most pedig te hozzád megyek [vagyis visszatérek hozzád,]; és ezeket beszélem a világban, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magukban, [vagyis, hogy az én örömömet a maga teljességében birtokolhassák].

Ján. 17,14 Én a te [(logoszodat)] ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok^*

*És az Úr így folytatja, tanítványihoz szólva: „Ha gyűlöl [(miszeó): ellenszenvesnek tart] titeket a világ [koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], tudjátok [(ginószkó): és értsétek] meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné [(phileó): és kedvelné] azt, ami az övé [(idiosz): ami a saját tulajdona, ami hozzá tartozik]; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ” (Ján. 15,18.19).

János apostol bizonyságtétele: „Lássátok milyen nagy szeretetet (tanúsított irántunk, és) adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” Hát: „Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ” (1 Ján. 3,1.13).

Már a prófétán keresztül így szól az Úr, bátorítva Övéit: „Halljátok az Úrnak beszédét, (az ÚR igéjét) akik tisztelitek szavát: Honfitársaitok, akik gyűlölnek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét az ÚR, (jelenjék meg az Úrnak dicsősége), látni akarjuk örömötöket! De ők megszégyenülnek” (Ésa. 66,5).

Ján. 17,15 Nem azt kérem, hogy vedd [(airó): és ragadd] ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól^*

*És az apostol így bátorítja a hívőket: „De hű [(pisztosz): és hűséges, megbízható, szavahihető] az Úr, aki megerősít [(sztéridzó): támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz] titeket, és megőriz [és megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz] a gonosztól [(ponérosz): a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól]” (2 Thess. 3,3).

Ján. 17,16 Hiszen nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Ján. 17,17 Szenteld meg őket [(hagiosz): vagyis különitsd el őket a világtól, és annak szennyétől] a te igazságoddal [(alétheia): valóságoddal]: A te ígéd [a te (logoszod)] igazság [(alétheia): vagyis a valóság]^*

*Dávid megvallása: „A te igédnek (logoszodnak) summája [(ró'š): kezdete, eredete, forrássa, lényege] igazság (alétheia: vagyis a valóság), és a te igazságod ítélete mind örökkévaló, (vagyis a Te igazságos döntésed örökre szól)” (Zsolt. 119,160).

Ján. 17,18 Amiképen [(kathósz): és ahogyan] te küldtél engem e világba, úgy [vagyis ugyanúgy] küldtem én is őket e világba^*

*És az Úr Jézus feltámadása után megismétli, hogy: „Amiként [(kathósz): és ahogyan] engem küldött vala az Atya, én is akképen [vagyis ugyanúgy] küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Ján. 17,19 És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban [(alétheia): a valóságban]^*

*Hogy kik a megszenteltek, és ez által szentek, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „Júdás… az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek, és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1).

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2).

„Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által” (Zsid. 10,10).

Aki: „… egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid. 10,14).

Ján. 17,20 De nemcsak ő érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre [(logoszukra): igéjükre] hisznek majd én bennem;

Ján. 17,21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem^*

*És hogy hogyan lehetünk eggyek, arról így szól Isten Igéje: „Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,23-24).

És így folytatódik a kijelentés: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

Azért: „Mert hiszen egy Szellem által [egy Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]^.  Ezért: „… nincs különbség [és megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [vagyis mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm. 10,12).

És: „Minthogy az Ő testének [(szóma: = a személyének, lényegének, erejének] tagjai vagyunk, [(melosz): vagyis a test (szóma = a személy) egy - egy funkciót végző része vagyunk], // az Ő testéből [(szarx): húsából] és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).

Ezért: „A Szent Szellem a békesség kötelével vesz körül, és így köt össze benneteket. Minden igyekezettel arra törekedjetek, hogy ezt az egységet őrizzétek meg]” (Eféz. 4,3).

Ján. 17,22 És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképen mi egy vagyunk:

Ján. 17,23 Én őbennük, és te énbennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted [(agapaó)] őket, amiként engem szerettél [(agapaó)].

Ján. 17,24 Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is énvelem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél [(agapaó)] engem e világ alapjának felvettetése [már a világ kezdete óta, és szerettél engem a világ (alapjának) levetése] előtt^*

*János apostol bátorítása: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (vagyis amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2).

Akkor mi is: „Mikor a Krisztus, [Aki] a mi életünk, megjelenik [(phaneroó): láthatóvá lesz], akkor majd ti is, Ővele együtt, megjelentek [phaneroó): láthatóvá lesztek] dicsőségben [vagyis akkor ti is megdicsőülve (doxa: fényben, ragyogásban) vele együtt láthatókká lesztek, megmutatkoztok]” (Kol. 3,4).

 „…mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Szellemén át, az Úr Szelleme által]” (2 Kor. 3,18).

Mert: „Ő a megalázottságban hordott (gyarló) testünket átidomítja (átalakítja, és hasonlóvá teszi) majd az ő dicsőségben viselt testének alakjára (megdicsőült testéhez) azzal a munkával (energeia: azzal az erővel, energiával), mellyel ő képes a mindenséget is maga alá vetni (és rendelni)]” (Fil. 3,21).

Ján. 17,25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert meg téged, de én megismertelek; és ők is felismerték, hogy te küldtél engem^*

*Azért: „Mert ama beszédeket [(réma): kijelentéselet, élő Igéket], amelyeket nékem adtál, őnékik adtam; és ők befogadták [(lambanó): és felfogták, megértették], és igazán megismerték, [(aléthósz): és valóságosan felismerték] hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem” (Ján. 17,8).

Ján. 17,26 És [(gnóridzó): kijelentettem], és megismertettem ő velük a te nevedet, és megismertetem [(gnóridzó): kijelentem]. Hogy az [(agapé): az Isten szerinti] szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél [(agapaó): úgy, ahogy magadat teljesen átadtad, és teljesen összekötötted velem, és eggyé váltál velem], és én is őbennük legyek [és őbennük éljek]^*

*És ez úgy valósult meg, hogy: „… az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [(kardia): bensőnkbe a szellemi életünk központjába] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5). Azért: „Hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben [(kardia): bensőnkbe a szellemi életünk központjába]” (Eféz. 3,17)

Dicséret áldás örök imádás.

Ügyeink

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Egy ügy sem túl kicsi ahhoz, hogy Isten elé vigyük. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A gyógyító

Készítette: Keresztény szemmel

Az élet

Készítette: Szeretet-Közösség

Az ima

Készítette: Keresztény szépségportál

A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt. Spurgeon

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az imádság

Erika Márta Szatmári

│†│ 
      
 Az imádság kinyitja az ajtót, amely mögött mindíg Isten "áll" ! Ámen.

Biró Lally:Én hirdettem......

Biró Lally:Én hirdettem......

http://www.youtube.com/watch?v=S_Y5ZmrZsW4

Az érzés

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu


Függetlenül attól, hogy mit érzünk, Isten közel van hozzánk és törődik velünk.
 Tommy Warrick

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A kínzó fájdalom

Készítette: Életünkről képekben.

A választás

Készítette: Szeretet-Közösség

A kincs

Készítette:  Keresztény szépségportál

Az ember egyetlen maradandó kincse a halhatatlan lelke, amelyet ha elveszít, mindent elveszít.

Spurgeon

www.keresztenyszepsegportal.hu

A láthatatlan harc

Készítette: A láthatatlan harc

"A regényt ajánlom mindenkinek, a legjobb ebben a témában." Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke ezekkel a szavakkal ajánlja A láthatatlan harc című művet.

Oceans Acoustic - Hillsong UNITED

Ige: Bemerítő Jánosról - minden igehirdető részére – példaként.

 „Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle [felelősségre vonta; megintette; megrótta] Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek [az ő testvérének] feleségéért és mindama gonoszságokért [gonosz tettéért], amiket Heródes cselekedett [tett; elkövetett],

Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté [börtönbe csukatta]”* (Luk. 3,19-20)

*Márk részletesen ír Bemerítő János sorsáról: „Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala (és bilincseltette meg a) börtönben Jánost, Heródiás miatt (Heródiásnak kedvéért), Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. Heródiás pedig (ezért megharagudott rá, és) ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheti. Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá (és védelmébe vette) őt; és ráhallgatván (gyakran zavarba jött, és), sok dologban követi, és örömest (szívesen) hallgatja vala őt.

De egy alkalmatos nap (a kedvező alkalom) jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak (főembereinek), vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, és ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. Az pedig (a leány) kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban. A király pedig, noha igen megszomorodék, (de) esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak (lefejezte Jánost) a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a (ptóma: holttest, tetem) testét, és (egy) sírba tevék (sírboltba helyezték)” (Márk. 6,13-29).

Mert azt mondta neki Bemerítő János, idézve Isten Igéjét: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az” (3 Móz. 18,16).

 „Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés(t követ el) az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 20,21)

 Ézsaiás így ír róla: „Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé” (Ésa. 42,21)

JÉZUS ÉL!.

Az Úr Jézus ígérete:

„Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok (és bármit akartok), és meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,7).

Kovásztalanok legyetek!

Krisztus népéhez így szól az Úr: „Tisztítsátok [takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy  kovász nélkül valók vagytok; [hiszen mentesek is vagytok a kovásztól; g. (adzümosz): azaz nem romlott, nem megrontott] mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [álnokságnak] és gonoszságnak romlottságnak] kovászával, hanem tisztaságnak [egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [(alétheia): valóság, Isten Igéje] kovásztalanságában. [kovásztalan, azaz nem romlott, nem megrontott (kenyereivel)]” (1 Kor. 5,7-8)

Isten szava: Megvalósul

 „mert amit ő (Isten) mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott” (2 Tim. 2,13).

Az Úr Jézus mennybemenetele

A kijelentő Úr földi létéből a kijelentés Urának mennyei létformájába készül.

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT 1. rész

11. Az ígéretek értékelése.

’Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket.’ (2Pt 1,4)

Úgy gondoltunk az ígéretekre, mint kincseinkre: ideje, hogy felmérjük õket, és kiszámítsuk az értéküket. Minthogy az ígéretek alkotják a vagyonunkat, pontosan fel kell becsülnünk az értéküket; lehetséges, hogy nem tudjuk pontosan, milyen gazdagok vagyunk. Kár lenne szegénységben sóvárogni úgy, hogy nem tudunk róla, milyen nagy vagyonunk van. A Szent Szellem segítsen minket, hogy helyesen értékelhessük a kegyelem és a dicsõség gazdagságát, ami a szövetség ígéretében van fenntartva számunkra!

Péter apostol úgy beszél az ígéretekrõl, mint ’igen nagy és becses’ ajándékokról. Valóban, felülmúlnak minden dolgot, amivel összehasonlíthatók. Soha senki nem ígért még úgy, ahogy Isten. A királyok a fele királyságukat is odaígérték, na és aztán? Isten azt ígérte, hogy odaadja a saját Fiát is az Õ népének, és úgy is tett.

A királyok valahol meghúznak egy vonalat, de az Úr nem szab határt az ajándékoknak, amelyeket választottjainak szán. Isten ígéretei nem csak hogy minden példát felülmúlnak, de minden utánzáson is túltesznek. Még ha maga Isten volt is a példakép, senki sem volt képes versengeni vele a bõkezûségben.

Jahve ígéretei olyan magasan állnak minden más ígéret fölött, mint az ég a föld fölött. Ezek az ígéretek minden várakozást felülmúlnak. ’Mindent megtehet sokkal bõségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk.’

Senki sem képzelte volna, hogy az Úr ilyen ígéreteket tesz: túlszárnyalják a legmerészebb álmokat is. A legderûlátóbb reményeket is felülmúlják, és a legfennköltebb elképzeléseken is túltesznek. A Bibliának igaznak kell lennie,

mert senki sem találhatta ki: a benne lévõ ígéretek mennyisége nagyobb és minõsége jobb, mint amit a legnagyravágyóbb várományos elvárhat.

Isten meglep minket vigasztaló ígéreteinek páratlan teljességével: elhalmoz kegyelmével, és mi, akárcsak Dávid, csodálkozva leülünk, és ezt kiáltjuk: ’Honnét van ez nekem?’ Az ígéretek minden mértéket felülmúlnak: jelentésük

olyan mély, mint egy szakadék, kiválóságuk olyan magas, mint az ég, tartósságuk pedig olyan széles, mint az óceán. Mindegyik ígéretrõl elmondhatjuk: ’Igen magas, nem tudom felérni.’ Az ígéretek összességükben Isten teljességét és mindenre elegendõ voltát mutatják: mint maga Isten, az ígéretek is mindent kitöltenek. Terjedelmükben határtalanok, mindenütt

ott vannak körülöttünk, akár ébren vagyunk, akár alszunk, akár indulunk, akár érkezünk. Az egész életre elegendõk a bölcsõtõl a sírig. Egyfajta mindenütt jelenvalóság tulajdonítható nekik, mert körülvesznek minket mindenhol és mindenkor. Õk a párnánk, amikor elalszunk, és amikor felébredünk, még mindig

velünk vannak. ’Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!’ Minden elképzelést és számítást felülmúlnak, és mi imádjuk az Adományozójukat, csodáljuk, de sohasem tudjuk felmérni õket.

Sõt, az ígéretek minden tapasztalatot is felülmúlnak. Istennek azok az emberei, akik ötven vagy hatvan éve ismerik az Urat, soha nem használták ki teljesen az Õ ígéretét. Isten még mindig mondhatja: ’Elõtted vannak a nyilak’ (1Sám 20,22). A jövõre marad, hogy még jobb és mélyebb dolgokat olvassanak ki belõle. Azok, akik tapasztalatuk révén a legmélyebbre merültek az isteni ígéretekbe, teljesen tisztában vannak azzal, hogy a mérhetetlen kegyelemnek és

szeretetnek még nagyobb mélységei vannak, amelyek kikutatásra várnak. Az ígéret hosszabb az életnél, szélesebb a bûnnél, mélyebb a sírnál, és magasabb a felhõknél.

Akármilyen jól ismeri valaki az ígéret aranykönyvét, csak kezdõ a tanulmányozásában: Izráel vénei is úgy találták, hogy ez a könyv meghaladja az emberi tudást. Mondanom sem kell, hogy az ígéretek meghaladnak minden kifejezést. Ha beszélném az emberek és angyalok összes nyelvét, akkor sem tudnám elmondani, milyen nagyszerûek Isten ígéretei. Nemcsak egy nyelvet, de minden nyelvet felülmúlnak: túlszárnyalják az összes rajongó dicsõítõ beszédét, akik valaha megszólaltak. Még a trón elõtt álló angyalok is arra vágynak, hogy bepillanthassanak ezekbe a csodákba, mert nem tudják felérni ésszel a titkot – annak hosszúságát, szélességét és magasságát.

A Jézus Krisztusban lévõ dolgok leírhatatlanok, és a benne lévõ ígéretek minden beszéd erejét meghaladják, legyen az emberi vagy isteni. Hiábavaló számomra megkísérelni a lehetetlent. Igen ’nagyok’, mondja Péter, és õ jól tudta ezt. Egy nagy Istentõl származnak, nagy szeretetrõl biztosítanak minket, nagy bûnösöknek szólnak, nagy eredményeket érnek el számunkra, és nagy dolgokkal foglalkoznak. Olyan nagyok, mint a nagyság maga; elhozzák nekünk a nagy Istent, hogy Istenünk legyen örökkön örökké. Isten elsõ ígéretében kötelezte magát, hogy nekünk adja a Fiát. Ezt szoktuk mondani: ’Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!’

De ne hagyjuk a szavakat túl könnyen átsiklani a nyelv fölött. Az, hogy Isten az Õ egyetlen Fiát adta, a szeretet minden képzeletet felülmúló, nagy cselekedete volt: valójában a ’nagy’ szó túl erõtlen ahhoz, hogy leírja a szeretetnek ezt a csodáját. Az Úr odaadta a Fiát, önként kiszolgáltatva õt mindnyájunkért – és aztán? Megígérte, hogy elküldi a Szent Szellemet, a Vigasztalót, hogy örökre velünk legyen. Fel tudjuk mérni e nagy ígéret értékét? A Szent Szellem pünkösdkor szállt le, beteljesítve a régi próféciát: vajon ez a csodálatos leereszkedés nem egy nagyon nagy és becses ajándék volt? Ne feledjük, hogy a Szent Szellem véghezviszi bennünk mindazt a munkát, ami elõkészít minket a mennyei társaságra. Dicsõség Istennek a határtalan kegyelem e látogatásáért!

Mi volt a következõ ígéret? Urunk megígérte, hogy ’másodszor majd a bûn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják õt üdvösségükre’. Vajon az összes szent együttvéve képes-e felmérni a második eljövetel ígéretének nagyságát? Ez végtelen boldogságot jelent a szentek számára.

És mit ígért még? Nos azt, hogy mivel õ él, mi is élni fogunk. Birtokunkban lesz a mennyei boldogság halhatatlansága; örvendezni fogunk testünk feltámadása fölött; együtt fogunk uralkodni Krisztussal; megdicsõülünk a jobbján.

Beteljesült és beteljesületlen ígéretek, ígéretek a jelenre és az örökkévalóságra vonatkozóan – ezek valóban olyan nagy dolgok, hogy lehetetlen elképzelni, hogy ennél nagyobbak még lehetnének. Mit mondhatna többet, mint amit mondott neked? Neked, aki Jézusnál kerestél menedéket.

Ez a szeretet.

Az emberi lét

Az értelmes és tartalmas emberi lét az újjáteremtőhöz kötött emberi lét. Az Istentől való függőség életet, az Úrtól való függetlenség, elszakadás halált jelent.

Józan szolgálatotok

Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti józan szolgálatotok. - Róma 12,1.

Neked kell tenned valamit a testeddel. Mert ha te nem teszel vele semmit, akkor soha nem fog történni vele semmi. Te, a belső ember, új teremtéssé lettél a Krisztusban. Örök életet kaptál. Amikor az örök élet — Isten élete és természete — a szellemedbe kerül, megváltoztat téged. Nem lesz többé problémád magaddal, a hústesteddel viszont lesznek nehézségeid. Sokan azt mondják: „Meg kell halnod a régi éned számára.” Nem, nem így van.

A régi én már halott, helyébe az új éned lépett. Aminek meg kell halnod az a hústest. Nem a hústest a régi én? Nem, nem az. A hústested a külső ember, a fizikai test. Ez pedig ugyanaz a régi hústest, ami az üdvösséged előtt is volt!

A tested az a ház, amiben élsz, és te vagy — nem pedig Isten — ennek a háznak a gondviselője. Te teszel valamit a testeddel. Neked kell odaszánnod Istennek: „…élő, szent és kedves áldozatul…” Egy másik fordítás ezzel a kifejezéssel zárja le ezt a verset: „…ez a ti szellemi szolgálatotok.”

Megvallás: Én egy új teremtés vagyok a Krisztusban. Ragaszkodom ehhez a megvalláshoz. A bensőmben lévő új ember pedig megnyilvánul kívül, a testemen keresztül. Én uralkodom a testem felett. Élő, szent és kedves áldozatul szánom oda a testemet Istennek, ezzel szolgálok józanul Istennek.

Kenneth E. Hagin: Hitünk tápláléka napi adagokban

Dr-Kováts György: AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK EREJE-4. (Munkát végez - ha elmondod...)

Róma 1,16-17.

16 Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek.

17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

Istennek hatalma az mindenkinek az üdvösségére, aki csak hisz. Aki kész hinni. Aki hittel fogadja. Aki hittel marad meg mellette.

1./ Hatalom. Dinamika. Dünamisz. Erőteljes megnyilvánulása Isten cselekedetének. Az evangélium önmagában megmentő erő. Ha elmondod – megosztod a tényeket – akkor önmagában (amit elmondtál, a tények, s Akiről beszéltél, a Megváltó), képes megváltoztatni az emberi életet. Az élet folyását, irányát. Az emberi sorsot. Az emberi testet – képes helyreállítani, meggyógyítani, felszabadítani, feltámasztani. Isten ereje van benne.

2./ Sokan nem mérik fel ezt. Ha elmondod, munka végződik el. Végbe megy valami olyan, amit emberileg nem tudsz megtenni. Olyan szabadítás, olyan helyreállítás, olyan megváltoztatás, amire emberileg nem volnál képes, és senki nem volna képes rá. De Isten megteszi – az evangélium ereje által.

3./ Ha szólsz – az evangélium kimegy, és munkát végez. Ha elmondod – végezheti hatalmi, megváltoztató munkáját. Ha szót adsz hozzá – bemegy a szívbe, és ott hit támad, és Isten szabadítása végbemegy. Ha szólsz. Ha elmondod. Ha szót adsz hozzá.

4./ Aki hisz. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” Ez a hit forrása. Isten Igéje. Isten Szent Szelleme megeleveníti a hallott Igét. Olyanná teszi, mint a mag a földben, amit nedvesség ért, és amihez megfelelő a környezet, a hőmérséklet, és életnek indul. Kicsírázik. Kikel. Ilyen a hit. A hallott üzenet – az evangélium (mint mag) – életre kel, bent a szívben, a hit feltámad, és Isten szabadítása végbemehet. Mindenki életében, aki hisz. Mindegy, milyen hátterű. Korábban hallotta az evangéliumot („zsidó”), vagy teljesen pogány módon élt, Ige nélkül („görög”). Amikor találkozik az evangéliummal, és feltámad a hit, megtapasztalja Isten munkáját. Erejét, megváltoztató hatalmát. Bent a szívében, a gondolkodásmódjában, beszédében, cselekedeteiben, kapcsolataiban, környezetében, jelenében és jövőjében. Saját testében, és más emberek életében. Isten munkát végez, ereje leszakítja a korábbi bilincseket, megváltoztatja a megváltoztathatatlannak hitt körülményeket, helyzeteket. Hatalma előtt nincs akadály. Ha hallod, ha ott az evangélium, a szabadítás üzenete, hallod, és hiszel, akkor ez az erő – Isten hatalma, minden ember megmenekülésére – munkába lendül a te életedben is.

5./ Mi kell ahhoz, hogy higgy? Az, hogy halld. Mit kell hallanod? Az evangéliumot. A tényeket. Amiket Isten Fia véghezvitt ezen a földön. A megváltás örömhírét. A szabadítás üzenetét. Isten Igéjét. Kitől hallod? Attól, aki hisz, aki már befogadta, akit saját magát is megmentett már az Ige (Isten Fia). És mikor hallod tőle? Ha nem szégyelli. Hát, te se szégyelld. Az evangélium megmentő ereje, Isten hatalma, akkor tud működni, ha kimondod. Ha továbbadod. Hitből-hitbe.

Ha Isten veled....

Készítette: Mindenegyben blog

Mindaddig amíg tudod, hogy Isten melletted van,teljesen mindegy hogy ki van ellened!


http://www.mindenegybenblog.hu/idezetek/mindaddig-amig-tudod-hogy-isten-melletted

Fohász

Készítette: Szivárvány-jóbarátok portálja

Pogány ünnepek napjainkban: Karácsony, Mikulás, Hanuka

128. Zsoltár

Ige: Szolgálj a bűnösök felé

 „És lőn [történt; úgy alakult], amikor Ő /Jézus/ ennek házában asztalhoz üle [Lévi házában asztalhoz telepedett; asztalhoz dőlt], a vámszedők és bűnösök[(hamartólosz): a céltévesztett emberek] is sokan odaülnek vala [és sok vámszedő és vétkező is asztalhoz dőlt] Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának [kik nyomába szegődtek], és követék őt^*

Márk. 2,16 És amikor látták az írástudók [törvénytanítók] és a farizeusok (jelentése: elkülönült, elzárkózó; elválasztó; kiemelkedően kegyes férfiak (vallásos emberek) zárt csoportja). Hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a [ti Mesteretek] vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik” (Márk. 2,15-16)

*A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a történtekről: „És Lévi nagy lakomát (vendégséget) készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek (másoknak), akik ővelük (együtt) letelepedtek volt (asztalhoz dőltek). És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel (hamartólosz: céltévesztettekkel) (együtt)? És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre (gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé)” (Luk. 5,29-32)

És ezután: „Közelgetnek vala (igyekeztek) pedig ő hozzá (Jézushoz) a vámszedők és a bűnösök mind (mindnyájan), hogy hallgassák őt. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. Ő pedig (erre) ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, (vajon) nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti (felveszi) az ő vállára, örülvén (örömében). És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek (örüljetek) én velem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon (ugyanígy) nagyobb öröm lesz a mennyben egy(etlen) megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre. Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája (A drakhma, görög ezüstpénz, értéke egy napszám) van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát (lámpást), és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala! Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van (így fognak örülni) az Isten angyalainak színe előtt egy(etlen) bűnös ember megtérésén” (Luk. 15,1-10)

Szeret az Úr engem

16-os ZSOLTÁR.

Az Úr igéje:

Az Úr szava nem száraz tanítás, nem dogma, hanem szabaddá és élővé tevő, az ember életét újjáteremtő erő. Az ember csak vele és általa élhet értelmes és tartalmas életet. Nála nélkül az újjáteremtő és teremtő erő nem érvényesül.

Megvallás

„Megvallom, hogy teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből szeretlek Téged Istenem” (Mát.22,37.)

Az egyedüli Megmentő!

„Jézus az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet bennünket«” (Csel. 4,12).

Joyce Meyer: Érezd jól magad!

10,10 … én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne, sőt bőségben éljenek (a túláradó teljességig). (János 10:10 – angolból fordítva – AMP Bible)

Gyermekkoromban egyáltalán nem éreztem jól magam. Igazából soha nem engedték, hogy valóban gyerek lehessek. Emlékszem, még abból is baj lett, ha játszottam, és még le is szidtak érte.

Az otthonunk nem volt kellemes hely. Betöltötte a félelem. Felnőtt keresztényként döbbentem rá, hogy bűntudatom volt, ha mertem magam jól érezni. Akkor éreztem magam biztonságban, ha valamilyen munkával voltam elfoglalva, és az örömöt teljesen megtagadtam magamtól. Úgy gondoltam nekem az nem jár. Viszont nehezteltem azokra, akik nem dolgoztak olyan sokat és olyan keményen, mint én.

A férjem mindig is örömét lelte az életben, és ez engem dühössé tett. Úgy gondoltam, sokkal többet elérhetne, ha komolyabb lenne. Most már látom, hogy nem azért voltam dühös Dave-re mert ő élvezte az életet, hanem azért mert én nem. Ostobaság volt tőlem, hogy bosszankodtam miatta és mások miatt, mert az öröm számomra is ugyanúgy elérhető lett volna.

Nem szerettem magam. Mélyen, belül úgy éreztem, nem vagyok jó ember, és mivel rossznak éreztem magam, azzal büntettem magam, hogy semmit nem élveztem. Elvégre a rossz emberek nem érdemlik meg, hogy jól érezzék magukat! A Szent Szellem nagyon sokáig munkálkodott bennem, mire végre megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy örömömet leljem az életben. Jézus azt mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne.”

Szükségünk van arra, hogy jól érezzük magunkat. Különben az életünk kibillen az egészséges egyensúlyból, és ezzel ajtót nyitunk a gonosznak, aki arra vár, hogy elnyeljen minket (1 Péter 5:8). Az Úr előtt való öröm ad nekünk erőt (Nehémiás 8:10). Megvan az ideje a munkának, megvan az ideje a pihenésnek, megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek (Prédikátor 3:1-8). Ügyelj rá, hogy ne tagadd meg magadtól a jogos szükségeket. Nagyon jó dolog másokon segíteni; keresztényként ez az elhívásunk. Azonban, teljesen helyénvaló, ha a magunk örömére is teszünk dolgokat. Figyelj arra, hogy időt szakíts magadra. Szánj időt olyan dolgokra, amiktől jól érzed magad.

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/214-erezd-jol-magad.html

Az Úr igéje szól

Megvallás

Meg van írva, hogy „aki szeret, az Istenből született (1Ján. 4,7) ezért bátran vallom, hogy szeretem saját magamat is, mert az is meg van írva, hogy aki szereti a szülőt,

azt is szereti, aki Attól született. (1Ján.5,1.)

C.S. Lewis: A keresztény hit.

A keresztyén hit nem szól az ember Isten-kereséséről, de szól az Isten emberkereséséről!

Kenneth Copeland: Cselekvő könyörületesség.

 „Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” Mt.9,36

Könyörületesség. Erre van leginkább szükségük az embereknek ezen a világon. Kell valaki, aki Isten könyörületességével kinyúl feléjük.

A könyörületesség mély sóvárgás, vágy arra, hogy az emberek szükségeit betöltse. Sokkal erősebb érzés, mint az együttérzés, amely tehetetlenül ül, és sajnálkozik rajtuk. A könyörületesség tenni is akar valamit értük.

A könyörületesség indítja Istent a cselekvésre, és Jézus élete a földön pontosan ezt mutatja be. Jézus egész szolgálatát ez irányította. A könyörületesség indította arra, hogy megsokasítsa a kenyereket és a halakat, meggyógyítsa a betegeket, kiűzze a démonokat, és a halottakat feltámassza. Ez volt az, ami Őt a kereszthez vezette. És most várja, hogy ugyanezt a könyörületességet kitölthesse rajtad keresztül.

Nem felkavaró?

Izgalmas rájönnünk arra, hogy Jézus számára mi hívők vagyunk az Ő teste, és csak általunk cselekszik. Gyógyításának át kell folynia a mi kezeinken és a mi hitünkre van szüksége. Az Ő könyörületessége akar indítani minket az éhezők megelégítésére, a démonok kiűzésére és a foglyok megszabadítására.

„Copeland testvér, de hát bennem nincs ilyen fajta könyörületesség!” De igen, van. Ha Isten Szelleme lakozik a bensődben, akkor van – mert Ő maga ez a fajta szeretet. Csak akarnod kell, és engedned, hogy munkálkodjon általad.

Hogyan? Éppen úgy, ahogy Jézus tette, amikor itt járt a földön. Imádság által, és az Atyával való közösség által. Nézd csak végig az evangéliumokat, és figyeld meg, mennyi időt töltött Jézus egyedül az Atyával. Ez indította fel Isten könyörületességét benne. Ez volt az oka annak, hogy ugyanúgy érzett az emberiség szenvedéseivel kapcsolatban, ahogyan Isten. S a könyörület annyira erős volt benne, hogy amikor csak szükséggel találkozott, Isten ereje által betöltötte azt.

Kövesd az Ő példáját. Tölts időt az Atyával való közösségben. Elmélkedj egészen addig az Ő könyörületességén, amíg a bensődben erős nem lesz ez az érzés. Míg legfőbb kívánságod az nem lesz, hogy meglásd mások szabadulását.

Jézus már elküldött téged, hogy kinyúlj, és megérintsd a szeretet után sóvárgó világot az Ő könyörületességével.

Ha te nem teszed, akkor ki fogja megtenni?

Fordította: Orb-t

KCM engedélyével

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevcselekvo_konyoruletesseg_e9F

A legkínzóbb dolog

Készítette: Életünkről képekben