2 Péter 1. fejezet: A hit alapja a kinyilatkoztatás; (szerkestett)

2 Pét. 1,1 Simon Péter, Jézus Krisztus (rab)szolgája és apostola [(aposztolosz): követe, aki a küldő személy hatalmával szól, és cselekszik, írja e levelet]. Azoknak, akik velünk egyenlő [(iszotimosz): értékű] drága [és értékes] hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában, [vagyis a mi Istenünk, és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus megigazítása által]:

2 Pét. 1,2 Kegyelem [(kharisz): vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] és békesség [(eiréné): vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában], adassék néktek [és töltsön be titeket, és gyarapodjon bennetek] bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében [(epignószisz) vagyis megismerése, és megértése által].

 Pét. 1,3 [Abból kell kiindulnom], mivelhogy az ő isteni ereje [és hatalma] mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre [vagyis Isten tiszteletére] való, [és ami az élethez és az Istenben való boldogsághoz kell, és Isten szolgálatához szükséges], Annak megismerése [(epignószisz): és megértése] által, aki minket a saját dicsőségével [(doxa): fényességével, és ragyogásával] és hatalmával [(areté): kiválóságával] elhívott.

2 Pét. 1,4 Amelyek által igen nagy és becses [(timiosz): és értékes, drága] ígéretekkel ajándékozott meg bennünket. Hogy azok által isteni természet [(phüszisz): és jellem, és tulajdonság] részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, [(apopheugó): elmenekülve a világ romlásától] amely a kívánságban [(epithümia): vágy, kívánság, szenvedélyben] van e világon.

2 Pét. 1,5 Ugyanerre [vagyis ezekre az ígéretekre támaszkodva] pedig teljes igyekezetet [(szpúdé): szorgalmat, buzgalmat, fáradozást] is fordítván [és minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy] a ti hitetek mellé [(pisztisz en): hitetek, és meggyőződésetekben hitelességként] ragasszatok jó [(areté): kiváló, nemes] cselekedetet, a jó [(areté): erény, vagyis olyan lelkület, amelyik mindig kész minden jóra, de csak a jóra. Továbbá erős, egészséges és tiszta, és a kiváló, nemes] cselekedet mellé tudományt [(gnószisz): megismerést ismeretet, főként a kinyilatkoztatásból származó tudást].

2 Pét. 1,6 A tudomány [(gnószisz): megismerés, ismeret, főként a kinyilatkoztatásból származó tudás] mellé pedig mértékletességet [(egkrateia): önuralmat, önmegtartóztatást, a magatok fölötti uralmat]. A mértékletesség [az önuralom, önmegtartóztatás, a magatok fölötti uralom] mellé pedig [reményteljes] tűrést, [(hüpomoné): kitartást, állhatatosságot]. a tűrés mellé [állhatatosságban, és kitartásban] pedig kegyességet [(euszebeia): Isten iránti gyermeki tiszteletet, és hitben folyó hívő életet].

2 Pét. 1,7 A kegyesség [(euszebeia): vagyis Isten iránti gyermeki tisztelet, és hitben folyó hívő élet] mellé pedig atyafiakhoz [vagyis testvérekhez] való hajlandóságot [(philadelphia): azaz testvéri szeretetet], az atyafiakhoz [testvérekhez] való hajlandóság [vagyis a testvéri szeretetet] mellé pedig [(agapé): Isten szerinti] szeretetet.

2 Pét. 1,8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká [(argosz): lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan, hatástalan, eredménytelenné, és nem lesztek restek], sem gyümölcstelenekké [(akarposz): sem meddőkké, terméketlenekké] a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére [(epignószisz): megértésére] nézve.

2 Pét. 1,9 Mert akiben ezek nincsenek [(pareimi): nem jelennek] meg, az vak, és rövidlátó [az vak, mert gyenge a látása], elfelejtkezvén a régi bűneiből [vagyis a céltévesztésből] való megtisztulásáról.

2 Pét. 1,10 Annakokáért atyámfiai [testvéreim] igyekezzetek [és (szpúdadzó): törekedjetek még] inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni [(bebaiosz): megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy megmaradjon]; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg [(ptaió): nem fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani] soha.

2 Pét. 1,11 Mert ekképen [(gar hútó hútósz): ugyanis ilyen módon] gazdagon adatik majd [(epikhorégeó):a segítség, és támogatás] néktek [és így lesz ugyanis könnyű számotokra] a mi Urunknak és megtartónknak [vagyis Üdvözítőnknek], a Jézus Krisztusnak örök [(aióniosz): vagyis örökkévaló] országába [(baszileia): és királyságába] való [(eiszodosz): bejutás, és] bemenetel. [Más fordítás: És nagyszerű fogadtatásban lesz részetek Urunk és Megmentőnk, Jézus Krisztus örökké tartó Királyságában].

2 Pét. 1,12 Annakokáért [(dio): amely okból kifolyólag] nem mulasztom el [(ameleó): és nem hanyagolom el, és nem veszem könnyelműen]. Hogy mindenkor [(aei): és rendszeresen] emlékeztesselek titeket ezekre. hogy [(kaiper): bármennyire is] tudjátok ezeket [(eidó oida): és tisztában vagytok ezekkel], és erősek [és szilárdak] vagytok a jelenvaló igazságban [(alétheia): a valóságban].

2 Pét. 1,13 Méltónak vélem [és helyesnek, sőt kötelességemnek és igazságos dolognak tartom] pedig, amíg ebben a sátorban vagyok [(szkénóma): földi porsátorban lakom], hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket [buzdítsalak, és ösztönözzelek benneteket];

2 Pét. 1,14 Mint aki tudom [és biztos vagyok abban], hogy hamar leteszem (por)sátoromat, [vagyis hogy közel van sátram lebontása], amiképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette [világossá tette, és tudtomra adta] nékem.

2 Pét. 1,15 De igyekezni fogok azon [(szpúdadzó): mert gondom van, és törekszem is arra], hogy ti az én halálom [(exodosz): eltávozásom, elköltözésem] után is mindenkor [(hekasztote): minden időben, és mindig] megemlékezhessetek ezekről.

2 Pét. 1,16 Mert nem mesterkélt [kitalált, (szophidzó): ravaszul kieszelt, mesterségesen kiagyalt] meséket [(müthosz): nem szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekt, vagy kitalált mítoszokat, azaz: meséket, vagy legendákat] követve [és nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve] ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát. [(dünamisz): erejét] és eljövetelét [vagyis: (parúszia): megjelenését, jelenlétét, megérkezését, és látogatását]. Hanem mint akik szemlélői [és szemtanúi] voltunk az ő [megdicsőülésének], nagyságának [(megaleiotész): fenségének, hatalmas erejének, dicsőségének, és ragyogásának].

2 Pét. 1,17 Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet [megbecsülést] és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett [és szerelmes] Fiam, akiben én gyönyörködöm [(eudokeó): aki elnyerte helyeslésemet; akiben kedvem lelem, és akiben én megnyugodtam, és akiben én megengeszteltettem]:

2 Pét. 1,18 Ezt az égből [vagyis a mennyből] jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.

2 Pét. 1,19 És igen biztos [(bebaiosz): szilárd, erős, stabil, megbízható, megerősített, és hiteles] nálunk a prófétai beszéd [(logosz): a prófétai Ige] is, amelyre jól teszitek, ha [(proszekhó): gondosan] figyelmeztek. Mint [(aukhmérosz): piszkos, homályos] sötét helyen [vagy sötét helyzetben] világító [(phainó): felragyogó, és fénylő] szövétnekre [(lükhnosz): vagy lámpásra, mécsesre], míg nappal virrad [és amíg felragyog a nap], és hajnalcsillag kél fel [vagyis fel nem ragyog] szívetekben [(kardia): a szellemi életetek központjában].

2 Pét. 1,20 Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.

[Más fordítás: Mindenekelőtt azt kell megértenetek, hogy az írás egyetlen próféciája sem ered, sem nem származik egyéni értelmezésből, vagy önkényes magyarázatból, és az írásnak egyetlen próféciája sem oldható meg a magunk magyarázatával.

2 Pét. 1,21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva [és Általa sugalmazva] szólottak az Istennek szent emberei [hanem Istenből szóltak].

Te vagy az életem

Reinhard Bonnke: Az oroszlánról

A Biblia azt tanítja, hogy az ördög olyan, mint egy ordító oroszlán (1 Péter 5:8). A sötétben rejtőzik, és próbálja megrettenteni Isten gyermekeit az ordításaival. Azonban ha felkapcsolod Isten Igéjének lámpáját, felfedezed, hogy nincs semmiféle oroszlán. Csak egy egér nagy mikrofonnal! Érted? REINHARD BONNKE

Imádság:

Uram, köszönöm neked őket,

a testvéreket, a téged követőket,

akiket nekem társakul adtál,

hogy megtarts bennünket

önmagadnál.

Uram, köszönöm neked őket,

az örvendezőket, szenvedőket,

úgy az erőset, mint a gyengét,

hogy rajtunk Krisztusunk

szent kegyelmét

mutasd fel, hívásként

az elveszett világnak,

míg ők is majd hozzánk,

hozzád találnak.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

Kempis Tamás: A győzelem

 A tökéletes győzelem önmagunk felett diadalmaskodni. 

A vetés és aratás törvénye

Amit vet az ember, azt fogja aratni is. (Galata 6:7)

Minden értelemben vetünk és aratunk életünk során. Erről is szól a következő történet:

Volt egyszer egy földműves, aki nagy szorgalommal igyekezett kilépni a szegény paraszti sorból. Nap, mint nap kora reggel befogta egyetlen ökrét és vén szamarát az eke elé és egész naplementig fáradhatatlan munkálkodott.
Egy nap aztán az ökör azt mondta az öszvérnek:
- Én olyan fáradt vagyok, semmi kedvem ma is kimenni a földre. Gyere, játsszunk beteget és ma pihenjünk egy kicsit.
A vén öszvér így válaszolt:
- Nem. A munkát most kell elvégezni, aztán majd pihenhetünk.

Hajnalban mikor jött a földműves, látta a földön elnyúlt ’nagy beteg’ ökröt, úgy döntött aznap nem fogja be az iga elé. Friss szénát, vizet és abrakot rakott elé. Minden kényelmet megadott neki.
Este, mikor az öszvér hazaért a szántásból, az ökör megkérdezte;
- Hogyan boldogultatok?
- Hát nélküled nem sokra jutottunk, de azért haladtunk valamicskét.
válaszolt az öszvér.
- Aztán beszélt-e rólam a gazdánk?
- Nem szólt semmit - volt a válasz.

A következő nap az ökör arra gondolt; olyan jó volt itthon maradni, extra táplálék, kényelem, hűs árnyék… És megint betegséget színlelt.
Mikor az öszvér fáradtan hazaért, elkezdte faggatni:
- Hogy telt a nap?
- Azt hiszem jól, bár most sem jutottunk túl sokra, de már látni a barázda végét.
- És mit mondott a gazda felőlem?
- Semmit - hangzott a válasz - ám visszafele megálltunk a vágóhídnál és hosszasan elbeszélgetett a mészárossal.

Te ma hogy döntöttél?

Jössz Isten magvetésébe?

Vagy tovább szimulálsz?

Tökéletes áldozat

"Tegye kezét az áldozat fejére, hogy kegyelmet és engesztelést nyerjen" (3 Móz 1,4).

Ha egy tulok engesztelő áldozattá lehetett az azt feláldozó bűnös helyett, aki rávetette a kezét és ezzel a bűneit is az áldozati állatra, mennyivel inkább engesztelő áldozat Krisztus érettünk, ha áldozatát hittel elfogadjuk.

Hitem ráveti kezét

Ó Krisztus, drága fődre,

Vezeklőn állok eléd,

Bűneimet kiöntve.

Ha egy tulkot elfogadott Isten az áldozótól engesztelésül, mennyivel inkább engesztelés Krisztus minden vétkünkért. Egyesek vitatják az engesztelő áldozat nagy igazságát, pedig nekünk ez a reménységünk, örömünk, dicsekvésünk és mindenünk. Isten elfogadta Jézus Krisztus áldozatát engesztelésül miérettünk, és szeretett Fiában minket is elfogad és "megajándékoz kegyelmével" (Ef 1,6).

Ezért tedd rá most mindjárt hited kezét Krisztus tökéletes áldozatára, hogy azt így magadénak vallva, élvezhesd Isten kegyelmét. Ha egyszer már megtetted, tedd meg újra. Ha pedig még nem tetted volna, tedd rá most a kezedet haladék nélkül. Az Úr Jézus a tiéd lehet már most, ha akarod. Bízzál benne erősen, és kétség nélkül a tiéd lesz Ő. Így kiengesztelődtél Istennel, bűneid eltöröltettek és az Úré vagy.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Drucker Zsuzsa : Én Istenem 1993

A jó szülő titka

Mielőtt a gyermek eléri a negyvennyolc hónapos kort, két tisztán érthető üzenetet jutassunk el az értelméhez.

(1) „Jobban szeretlek, mint azt elképzelheted. Drága vagy nekem, és mindennap megköszönöm Istennek azt a kiváltságot, hogy nevelhetlek!"

(2) „Mivel szeretlek, szófogadásra kell tanítanom téged. Ez az egyetlen módja annak, hogy vigyázni tudjak rád, és meg tudjalak védeni olyan dolgoktól, amelyek ártalmadra lehetnének.

Olvassuk csak, mit mond a Biblia! „Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek, mert ez az Isten akarata." (Ef 6.1)

A jó szülő titka erre a két alapra vezethető vissza: szeretet és irányítás, melyek az ellenőrzés és a kiegyensúlyozottság közegében működnek. A szeretetre való koncentrálás az irányítás mellőzésével általában tiszteletlenséget és megvetést szül. A hatalmaskodó és elnyomó otthoni légkört pedig a gyermek mélyen elutasítja, és úgy érzi, hogy nem szeretik, sőt gyűlölik. Hadd ismételjem meg: a tipegő évek célkitűzése az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az irgalom és az igazság, a gyengédség és a tekintély, a szeretet és az irányítás között.

Hogyan fegyelmezzük a gyakorlatban a rakoncátlan két-hároméves gyermeket? Az egyik lehetséges forma az, ha megköveteljük a kisfiútól vagy kislánytól, hogy üljön le egy székre, és gondolkodjon róla, mit tett. A legtöbb ilyen korú gyermekben feszül az energia, és határozottan utál ficánkoló fenekével tíz unalmas percet egy székbe ragasztva tölteni. Vannak olyan gyermekek, akiknél a büntetésnek ez a formája hatékonyabb és emlékezetesebb lehet, mint a fenekelés.

Amikor ezt javaslom a szülőknek, gyakran így reagálnak: „De mi lesz, ha nem marad a széken?" Ugyanezt a kérdést teszik fel a gyerekek esti lefektetésével kapcsolatban, miután betakarták az ágyban. Ezek nyílt szembeszegülések, amelyekről az előbb szóltam. Az a szülő, aki nem tudja elérni, hogy gyermeke a széken vagy az ágyban maradjon, nyilvánvalóan nem tölti még be irányító szerepét. Ez a legalkalmasabb idő arra, hogy végre a sarkára álljon.

Azt javaslom, hogy az ifjú embert fektessük le, és tartsunk neki egy kis beszédet, például: „Balázskám, Mami most komolyan beszél. Figyelsz rám? Ne kelj fel! Érted, mit kérek?" És amikor Balázs lába megérinti a padlót, legyintsük meg a combját egy kis pálcával. Helyezzük a pálcát a polcára, ahol láthatja, és mondjuk neki, hogy még egyet kap, ha fölkel. Minden további magyarázat nélkül, határozott lépesekkel hagyjuk el a szobát.

Ha újra átlépi a határokat, váltsuk be ígéretünket, és ismételjük meg a fenti figyelmeztetést az ágyban maradásra és az ellenkezőjének a következményeire. Addig ismételjük, amíg Balázs el nem ismeri, hogy anya a főnök. Azután öleljük meg, mondjuk el mennyire szeretjük, és emlékeztessük arra, hogy mennyire fontos a pihenés, azért, hogy ne betegedjen meg. Célunk ezzel a fájdalmas gyakorlattal - a fájdalmas szó mind a két félre vonatkozik - nemcsak Balázs ágyban tartása, hanem a vezető szerep megvilágí­tása a kicsi értelmében.

Véleményem szerint nagyon sok szülőnél hiányzik a bátorság, hogy az ilyen jellegű nyilvános összeütközésből győztesen kerüljön ki. Attól kezdve elveszíti az egyensúlyt, és védekezésbe megy át.  Úgy tűnik, a mai szülők leggyakoribb problémája az, hogy nem tudnak határozottak lenni.

http://velunkazisten.hu/content/blog/sa/A_j%C3%B3_sz%C3%BCl%C5%91_titka

Abraham Lincoln: A jellemről

“A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.”

http://idezet.wordpress.com/category/abraham-lincoln/

Pastor Chris: A Tisztelet Több Tiszteletet Szül

Készítette: József Balogh

Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek. (1 Péter 2:17).

Minden, amit az Isten Igéje elmond nekünk az fontos, azonban bizonyos dolgokat adott nekünk, mint kulcsfontosságú alapelveket és tényezőket az életünk fejlődéséhez. Ezek a dolgok segítenek nekünk nyerni, és előnyhöz juttatnak. Az egyik ezek közül a tisztelet; fontos, hogy megértsük, hogy mi az a tisztelet és hogyan tudunk ilyet adni másoknak. A nyitó versünk elmondja nekünk a tiszteletet különböző nézőpontokból.

A tisztelet elsősorban azt jelenti, hogy elismerést adunk vagy megbecsülést mások számára ill.irányukban. Ez azt is jelenti, hogy előnyben részesítesz. Ezeknek a meghatározásoknak a fényében a Biblia elmondja nekünk, hogy tiszteljünk minden embert. Tartsuk tiszteletben a testvériséget – azokat, akik Isten házában vannak – és mi tegyük ezt azáltal, hogy szeretetben járunk, mert Jézus elmondta nekünk, hogy szeressünk másokat. Nem tudunk szeretetben járni anélkül, hogy tiszteletet mutatnánk.

A vers azt is mondja, ”az Istent féljétek”. Tiszteljük Istent azáltal, hogy bizonyítjuk tiszteletteljes félelmünket az Ő irányába. Végül pedig azt mondja, ”a királyt tiszteljétek.” Ez arra utal, hogy hogyan kezeljük azokat az embereket, akik felettünk – azokat, akiknek jogkörük van felettünk – a társadalmunkban, az üzletünkben vagy a politikai életben.

Miért mondta Isten azt, hogy tiszteljünk másokat? Azért, amit a tisztelet tesz. Csak úgy tudsz befogadni, ha adsz. Ha nem adsz tiszteletet, nem tudsz befogadni tiszteletet. Minél jobban tisztelsz másokat, annál jobban leszel megtisztelve. A Jelenések 5:10 azt mondja, Jézus Krisztus, te ”...tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. ” Ez ad nekünk egy ötletet, mert mi arra támasztattunk, hogy tiszteltetve legyünk a Jézus Krisztusban; királyok és hercegek vagyunk, a becsületnek férfiai és női vagyunk. Így muszáj mindig késznek lenni tiszteletet adni, mert tisztelet tiszteletet szül.

Ima

Drága Atyám, köszönöm, hogy tiszteletre méltóvá teszel és megtanítasz engem tisztelni másokat. Készségesen adok tiszteletet másoknak teljes őszinteséggel és szeretettel, ezzel is kifejezve a szeretetem természetét és Krisztus alázatát, Jézus nevében. Ámen

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Róma 12:10; Róma 13:7

Hol vannak a te isteneid

Egyszer Isten mondta ezt az Ő népének: Hol vannak isteneid, amelyeket készítettél? Keljenek fel, és most, amikor bajban vagy, segítsenek rajtad, ha tudnak! Miféle istenekről beszél itt Isten az Ő választott népének?

Ilyen ostobává lett a nép — ezt olvassuk a megelőző mondatban: „Mert ezt mondjátok a fának: Te vagy az apám! — a kőne

k pedig: Te szültél engem! A hátukat fordítják nekem — mondja az Úr —, és nem arcukat, de majd ha baj éri őket, ezt fogják mondani: Kelj föl, segíts rajtunk!”

Izráel népének állandó kísértése volt, hogy a környező pogány népek fából és kőből készült bálványszobrait istenként tiszteljék. Soha nem tagadták meg az élő Istent, nem helyette tiszteltek bálványokat, hanem mellette. A gyakorlatban ez csaknem minden esetben azt jelentette, hogy helyette. Ezektől a kitalált, faragott, úgynevezett istenektől vártak segítséget, és nem az Úrtól. Ez volt akkor.
Milyen úgynevezett istenei lehetnek egy mai embernek? Milyen bálványokat kínál nekünk a környező pogány világ? Milyen isteneket készítünk sokszor mi magunknak? Elmondok egy igaz történetet:

Egyik este ismeretlen férfi kért beszélgetést a lelkipásztortól. A gyerekkorával kezdte. Elmondta: hívő szülei voltak, akikkel kiskora óta szívesen járt istentiszteletekre. Otthon is olvasták a Bibliát, ő is elkezdte azt fiatalon olvasni. Nagy segítséget jelentett neki bimbózó hite az ifjúkor sokféle küzdelmében.Egyszer felfigyelt arra, hogy szép fiúnak tartják. Rájött, fizikai erővel is veri kortársait. A siker ezután istenévé lett. Azt mondta — és ezt aztán több változatban ismételte —: mindenre képes voltam, hogy sikert érjek el. 

Valóban, voltak sikerei, csakhogy két úrnak nem lehet szolgálni. Ahogy a sikereit egyre jobban élvezte és begyűjtötte, egyre inkább elmaradt a gyülekezetből. Abbamaradtak a reggeli csendességei. A szülők csendes hívását visszautasította, lelkiismeretének hangját elhallgattatta, és minden szabadidejét társaságokban töltötte.

Amikor dolgozni kezdett, hamar rájött arra, hogyan lehet sok pénzt keresni. Az új istent mammonnak hívták. Mindenre kész volt azért, hogy pénzhez jusson.

Ez viszont csak úgy megy, hogy közben elhanyagolta családját — akkor már voltak apró gyerekei is —, elhanyagolta az egészségét, ami azután később csúnyán visszaütött. Közben valami hiányérzet maradt a lelkében, de ezt különböző kalandokkal akarta elfojtani, elhallgattatni.

Kalandozásai során belehabarodott valakibe, akivel azután össze is költözött. Otthagyta a családját, és mindenkinek lelkendezte, hogy most találkozott az igazi szerelemmel. Az új isten neve szex volt. Hódolt ennek az istennek, és büszke volt arra, hogy ő két asszonyt is el tud tartani.

A lelki szomjúság azonban maradt. Hogy valahogy csendesítse, pótszereket használt:

Belevetette magát a munkába. Kiderült, hogy nagy a munkabírása, ezért meg is becsülik: utaztatták, jutalmazták. Rohamosan haladt felfelé a ranglétrán. Az aktuális istent karriernek hívták. Mindent alárendelt annak, hogy a karrierjét építse.

Közben azonban hogyhogy nem, hűlni kezdett a nagy szerelem. Minél jobban becsülték a munkahelyén, annál kevésbé becsülte élettársa. Egyre öregebbnek látta, fáradtabbnak. Egy kicsit aggasztotta a férfi elhatalmasodó betegsége is. Egy hosszabb külföldi kiküldetés alatt pedig elköltözött a közös lakásból. Otthagyta őt úgy, mint ahogy ő otthagyta annak idején a családját. A különbség csak az volt, hogy ez a hölgy minden mozdíthatót magával is vitt.

Így jött haza a hosszú kiküldetésből nagy ajándékokkal az üres lakásba. Maradt egy heverő, egy szekrény a ruháival, meg a könyvei — azokra nem volt szüksége az illetőnek.

Ahogy ott ült kifosztva, magányosan az üres szobában, üres szívvel, úgy érezte: rászakadt az egész élete. Kidőltek az oszlopai. Kidőltek az istenek, amikre egymás után épített. A siker már a múlté volt, a pénz nem érdekelte, a szextől megcsömörlött, a karrierbe belefáradt. Eszébe jutott a régi Isten. Azok az otthoni esték a kinyitott Biblia körül, a jó beszélgetések, az együttes imádkozások, az a békesség, ami otthon volt. Elégedettség a kevéssel is, szeretet mások iránt — egyáltalán a közösség. Tartozik ő még valahova? Fontos ő még valakinek? Megpróbált imádkozni. Nem ment. Szeretett volna sírni. Nem sikerült. Aztán ahogy a szétdobált könyveken jártatta a tekintetét, feltűnt a földön a Biblia.

Évek óta nem volt a kezében. A konfirmációjára kapta. Lehajolt, csak úgy a kezével leporolta, és eközben kiesett belőle egy jelző.

Az édesanyja írása volt rajta, és ezt a mondatot olvasta: „Hol vannak isteneid, akiket készítettél? Kelj

enek fel, és segítsenek rajtad nyomorúságodban!” Eleredtek a könnyei. Aztán csak úgy gépiesen megfordította a jelzőt és látta, hogy a másik oldalán is van írás. Ott meg ez a mondat volt:

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)

Arra gondolt hirtelen, ez olyan, mintha egy telefonszámot kapott volna. Isten telefonszáma. Hívj segítségül engem! Letérdelt, és most már ment az imádság

Olvass tovább: http://van-remeny.webnode.hu/products/hol-vannak-a-te-isteneid/
Készíts saját weboldalt ingyen: http://www.webnode.hu

AZ ŐRANGYALOK

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne vessetek; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját.
- Máté 18,10.

Évekkel ezelőtt néhányan éppen az Úrnak szolgáltunk, oly módon, ahogy az le van írva az Apostolok Cselekedetei 13,1–2-ben. Én épphogy felálltam térdemről és leültem az emelvényen, még mindig nyelveken imádkozva, amikor hirtelen Jézus állt elém.
Jézus mögött pedig, körülbelül hatvan centire az Ő jobbján és kilencven centivel mögötte ott volt egy hatalmas angyal! Az angyal biztos megvolt vagy két és fél méteres — igen nagy termetű volt. Jézus beszélt nekem néhány dologról (és minden, amit mondott megtörtént később). Amikor befejezte, amit mondani akart nekem, megkérdeztem:
— Kicsoda ez? Mit akar ez jelenteni? Jézus azt válaszolta: — Ez a te angyalod. — Az én angyalom? — Igen — mondta Ő. — Emlékszel, hogy amikor a földön jártam, azt mondtam a kisgyermekekről, hogy az ő angyalaik mindig látják az én Atyám orcáját. Nem veszíted el az angyalaidat csak azért, mert felnőttél.
Ugye milyen megnyugtató ez? Bárhova megyek, velem van ez a hatalmas társ, aki mindenhova elkísér engem!

Megvallás: A Zsidó 1,14 szerint az angyalok elküldettek szolgálatra azokért, akik az üdvösség örökösei. Én az üdvösség örököse vagyok. Az én angyalom azért küldetett hozzám, hogy szolgáljon nekem.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Fogyás a Biblia segítségével

Velem vándorol