2013. július 16.

KRISZTUS TITOKZATOS SZÜLETÉSE

Készítette: Élő Víz

És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk és láttuk az Ő dicsőségét... (Ján. 1.14)

A világ a karácsonyt a szeretet ünnepeként tartja számon. Ennek az az alapja, hogy „az Isten szeretet”, Aki a hatalmas szeretetét kimutatva olyan dologra volt képes, amit ember nem tenne meg. Elküldte és feláldozta egyetlen Fiát értünk, hogy ismét közösségben lehessünk Vele. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Krisztus megtestesülésében az istenség és az emberiség egyesülését láthatjuk. A betlehemi ’Kisded’ személyében a szeretet hatolt be az önző világba. Nem hadsereggel, hanem egy törékeny gyermekkel hatolt be Isten a sötét világba. A ’Gyermek’ bátorságot nyújtott a legyőzötteknek, szabadulást a foglyoknak, erőt a gyengéknek, gyógyulást a betegeknek, örök élet lehetőségét minden embernek.

Isten megalkotta az embert a föld porából és az Ő Szellemét (Lelkét) lehelte belé. A Teremtő az embernek adta a föld javait és a felette való hatalmat. Ádám volt e világ ’istene’. Az Édenkertben az élet fájáról mindent megkapott, amire csak szüksége volt. Ádám halhatatlan volt, az ő szelleme a Kertben közösségben volt az Atya Szellemével (spirit = szellem). Isten egy fától, – a jó és gonosz tudásának fájától – tiltotta Ádámot, hogy ne ismerje meg a gonoszságot, és örökké éljen. A sátán a kígyó testét használva kísértette meg az embert. Rajta keresztül akarta megszerezni az élet fáját, azaz az örök életet. Ádám engedetlen volt, amikor evett a tiltott fa gyümölcséből. Felségárulásával átadta a föld feletti hatalmát az ördögnek. Így sátán lett e világ istene, akinek a bérleti ideje hamarosan lejár. Ádám a bűnbeesés pillanatában elszakadt Istentől és szellemi halottá vált. A fizikai halál a szellemi halál következménye lett. Az első ember az ördög gyermekévé vált, s valamennyi utódán - velünk együtt - a gonosz természete uralkodik. Mikor Ádám behódolt a sátánnak, ezzel a döntésével mindenből kizárta Istent. Az Atya kívülállóként tekintett le a teremtményére. A sátán törvénytelenül lett ennek a világnak az istene, és a világ kétségbeejtően gonosszá vált. Isten törvényes módon akart részt venni a földi világ dolgaiban, ezért szövetséget kötött először Noéval, majd Ábrahámmal, s Mózesen keresztül törvényt adott. Végül Krisztus helyettesítő és megváltó munkájával egy jobb szövetségbe léphettünk. Minden szövetség, amit Isten megkötött, mind erősebb lett. Isten célja az volt, hogy visszaállítsa az embert eredeti pozíciójába és hatalmába.

Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy rajta keresztül születik meg a Mag, azaz Jézus, Aki örököse lesz mindennek. Ábrahám engedelmessége jogot adott Istennek arra, hogy belépjen a földre az ő Fia, Jézus által és megváltsa az embert. Látjuk, hogy Isten és az ember együtt tevékenykedik, hogy a sötétség királyságát összezúzza. Az ember föld feletti hatalma és Isten ereje együtt képes ezt véghezvinni! Isten így szólt Ábrahámhoz: "... és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját", majd azt mondta a kígyónak: "... és az ő magva [asszonynak fia] ... neked fejedre tapos." Végül Ézsaiástól jött a prófécia: "Ezért ád néktek jelt az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi Őt Immánuelnek." Az Immánuel név jelentése: velünk van az Isten. A Biblia itt nem magokról beszél, hanem az Egyetlen Magról, Jézusról. Jézus a MAG! A Mag nem lehetett a férfinak Magva, hanem az asszonynak Magva. Miért tudatta Isten velünk Jézus születését? Azért, mert Ő soha nem tett semmit anélkül, hogy ki ne jelentette volna szándékát. Isten az ember bukása után többször jelezte a Megváltó érkezését.

Az események azzal kezdődtek, hogy Isten Gábriel angyal által hírül adta Máriának: „És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. … A Szent Szellem [Szentlélek] száll tereád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz be téged; azért aki születik is szentnek hívatik, Isten Fiának. … Mert az Istennél semmi sem lehetetlen." Az „ímé” szó azt jelenti: »nézd«. Mit nézzen Mária? Azt a képet, amit Isten a szavaival ’festett’ neki: »Nézd, fogansz a te méhedben«. A nőnek nincs magja, a férfi hordozza a magot. Az Írás is azt mondja: fogansz a te méhedben, azaz befogadod a magot a te méhedbe. Mária nem kételkedett, hogy ez megtörténik, ő csak tudni akarta, hogyan lesz ez. A görög szöveg szerint: Isten Jelenléte, mint egy felhő fog reád szállani. Az Ige testté lett. Vannak, akik szerint ez lehetetlen volt. Sokan ezt szigorúan biológiai úton közelítik meg. De a fogantatás egyaránt volt szellemi és biológiai is: az Ige volt az, ami fogant Máriában. Az isteni hit ezen cselekedete következtében jött létre a csodálatos fogantatás

Máriában megfogant az Ige, az Isten Szava, amelyet az angyal közvetített, az Ige az ő szellemének méhében fogant. Mária szavai ezek: "Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas..." A Hatalmas szó – görögül kimondva »mega lajosz« – jelentése: hatalmas dolgok mindensége, illetve Istennél minden lehetséges. Honnan tudta azt Mária, hogy ő lesz a Megváltó édesanyja? Az Úr angyala mondta ezt neki, és ő befogadta az Igét. Mi volt Mária bizonyítéka? A hite és az ő szavai! Az isteni hit feléledt és ő befogadta az Igét. Miután az Ige megfogant Mária szellemében, kinyilvánította Magát az ő fizikai testében is. Mert Mária elfogadta és elhitte Isten Igéjét. A Biblia kijelenti: "Az Ige testté lett". Mária méhében a magzat nem más volt, mint Istennek tiszta Igéje – és ez isteni csodaként hústestet öltött Magára. Isten Igéje, Jézus Krisztus a világra született. Jézus volt a megtestesült Ige – Istennek Igéje testi formában! Hogy történt ez? Egy nő merte hinni és kimondani, hogy ő az a nő, akit Isten erre a csodálatos feladatra választott.

Az Ige a romolhatatlan mag! A Máriában megfogant mag romolhatatlan volt, amely hústestet öltött magára és közöttünk élt. Jézus szűztől született, a csodálatos fogantatás hitéből - az isteni hitből. Krisztus az örökkévaló Igéből született. Nem volt Benne halál. Jézusnak azért kellett szűztől születnie, hogy az apai vérvonalon át, ne ’örökölje’ a bűnt. Az Ószövetségben az egész örökség is az apát követte. Mózes 3. könyvében ez áll: "...a testnek élete a vérben van." Ha a test élete a vérben van, akkor a test halála is a vérben van. Az ember úgy születik meg, hogy élet és halál van benne. Jézus kivételével mindenkinek a törvénytelen mostohaapa, a sátán természete jutott. Jézusnak nem volt földi apja, ő egy nőtől született, ezért bűntelen volt. Szükséges volt a szűztől való születés, mert a vérvonulat az apát követi. Az orvostudomány megállapította, hogy a gyermekkihordás során, normális körülmények között, még egy csepp vér sem kerül az anyából a gyermekbe. Sokáig úgy hitték, hogy az anya látja el vérrel a gyermeket, de ez nem így van. A vér a kettőnek az egyesüléséből jön létre. A Mária méhében fogant magzat Isten Igéje volt. Így ez tiszta vért termelt, amely tele volt élettel. Isten volt az Apa, Jézus ereiben az Ő vére folyt. Ha Jézusnak földi apja lett volna, akkor halál lett volna az Ő vérében. Jézus vére azonban nem volt szennyezett, nem volt benne halál. Jézus egy asszonytól született, Isten vére folyt az Ő ereiben. Így kellett lenni, mert különben nem lehetett volna Ő a Megváltó. A végső áldozatnak olyan embernek kellett lenni, aki tökéletes volt. Jézusban Isten élete áramlott, és Ő a vérét adta bűnért való áldozatként a világnak. Ha Jézus nem szűztől született volna, akkor soha nem jöhetett volna létre a megváltás, a szellemi újjászületés és az üdvösség lehetősége.

Krisztus azt mondja, hogy ti vagytok az én legelőm juhai. "...Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az." Vajon mi a »juhok akla« és az »ajtó«? A juhok akla nem más, mint a föld. Az ajtó jelképezi a törvényes belépést a földre. Minden lény, aki nem a törvényes bejáraton – nem az ajtón – jön a földre, hanem bármilyen más módon, tolvaj az és rabló. A törvényes belépés pedig az, hogy valaki asszonytól megszületik a földön. Aki nem megszületés által lép be a földre, hanem valamilyen más módon hatol be, az nem más, mint pusztító, s nincs törvényes hatalma a földön. A sátán az, aki jogtalanul van itt. Ő más módon jött be ide, nem itt született és neki nincs joga itt lenni. Az ördög a tolvaj és a rabló, mert azért jött, "...hogy lopjon és öljön és pusztítson." Sátán az, aki meg akarja lopni az emberek egészségét, bőségét, erre azonban nincs meg a törvényes joga. Mivel te megszülettél itt a földön, törvényes hatalmad van a gonosz munkái felett, Jézus nevében.

Jézus így szólt Nikodémushoz: "...Ami testtől született, test az, és ami Szellemtől született, szellem az." Ez valami fontosat közöl velünk: először megszületünk a szülői testtől, majd Isten Szellemétől. Mint láttuk, csak az itt megszületett lényeknek van hatalma a földön. A szellemi újjászületés, az üdvösség Krisztus elfogadásával lehetséges. Jézus azért jött, hogy az embereknek "...életük legyen és bővölködjenek." Jézus az, aki az ajtón keresztül, azaz legálisan jött be. "Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az." Jézus a Pásztora a juhoknak, azaz a keresztényeknek. Jézus nem azt mondta: Én azért jöttem, hogy gyötrelmetek legyen, és ebből minél több kijusson nektek. Nem! Jézus azért jött, hogy mindenben jó dolgunk legyen és lerontsa, megsemmisítse az ördög munkáit. Egy nagy igazság ez: csak a földön megszületett embernek van törvényes hatalma ezen a bolygón. Isten először Ádámnak adta a hatalmat, de ő az engedetlenségével átadta azt a sátánnak. Az ördög erre a földre jogtalanul lépett be. De eljött Jézus, hogy a golgotai megváltó munkája által örök életünk legyen, megsemmisítse és eltávolítsa azokat a dolgokat, amit a sátán hozott az emberre: nyomort, katasztrófát, tragédiát, halált. Krisztus eljött, hogy visszaállítsa az embert törvényes hatalmába. Amikor Ádám alávetette magát a sátánnak, ő az életből beleszületett a halálba, elszakadt Istentől, azaz szellemi halottá vált. Jézus azért jött, hogy visszaállítsa a kapcsolatot az Atyával és Őáltala az ember megszülessen a halálból az életre. Jézus örök váltságot szerzett nekünk!

Jézus előttünk jár, hogy kivezessen minket. Ő maga mondja, "...Én vagyok a juhoknak ajtaja.", majd így folytatja: "Én vagyok az ajtó, ha valaki énrajtam megy be, üdvözül ..." Jézus szavai Nikodémushoz: "...Szükség néktek újonnan születnetek." A két ajtó nem ugyanaz. Az első ajtó a földre történő törvényes belépés, a megszületés. Ez a másik ajtó az Isten Szellemétől (Lelkétől) való születést, a szellemi újjászületést jelenti. Bár az ember törvényesen megszületik a földön, mégis az ördög gyermeke és újjá kell születnie a szellemi halálból a szellemi életbe.

Jézus kijelenti: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam." Ő itt az egyedüli útról beszél, amely Őrajta keresztül vezet az Atyához. Sokan állítják magukról, hogy ők "az út", de nem ők azok. Senki és semmi másra nincs szükségünk az üdvösségünkhöz, csak Jézusra. Mivel sok hamisítvány van (okkultizmus, ezotéria, jóslás), ebből kifolyólag sok a megtévesztett ember. A hamisítványoknál megtalálható az Ige is, hisz azt fordítják el és csavarják ki. Csak egyetlen út vezet a Mennybe, amelyen Jézus az ajtó. Ő itt nem a templomajtóról beszél, hanem saját Magáról. Ha te nem mész keresztül ezen az ajtón, nem fogsz célhoz érni. Nem tudsz bejutni a hátsó lépcsőn. A gonosz szellemek jogtalanul hatoltak be a földre, a hátsó úton. De te a Mennybe semmi más módon nem juthatsz be, csak az ’ajtón’, azaz Jézus Krisztus elfogadásán keresztül. Ezt úgy érheted el, ha megvallanod Jézust életed Urának és Megváltójának.

Az ember Isten nélkül elveszett, ezért életre van szüksége az Atyától. Új teremtménnyé Krisztus elfogadásával válhatsz, ahogy Pál apostol írja: "Mert ha a te száddal [meg]vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig [meg]vallást az üdvösségre." (Róm. 10.9-10) Ebben van a lényeg! Jézus az életed része akar lenni, hogy teljes életet élj. Krisztus érted halt meg, hogy megváltson! Az üdvösséget kegyelemből kaptuk az Atyától, hit által nyerhetjük el, s nem kell érte megdolgozni. Krisztus arra kér, fogadd be Őt, nyisd ki a szíved kapuját. Mondd el hangosan, teljes szívedből ezt az odaajánlási imát Pál levele alapján:

Drága Mennyei Atyám, Jézus nevében jövök eléd imádságban. Megelégeltem, hogy magamban bízzam. Kérlek, segíts, hogy szeretni tudjalak Téged és másokat. Én hiszem, hogy Jézus a Te Fiad, Aki meghalt értem a kereszten és feltámadt, hogy megváltást nyerjek az Ő szent vére által. Kérlek Jézus, költözz a szívembe! Én hiszem a szívemben és kimondom a számmal: Jézus, Te vagy az én Uram, Megváltóm, és Gyógyítóm! Hiszem, hogy ebben a pillanatban megváltást nyertem Jézus drága, szent vére által, újjászülettem, Isten gyermeke vagyok. Köszönöm Neked Jézusom az örök életet. Ámen.
Jézus nemcsak a bűnt törölte el, hanem megváltott a betegségtől, a szegénységtől és ökör szellemi életet adott. Akik elfogadták Jézust, a mennybe jutnak, az ördög gyermekei pedig az örök tűzbe. Jézus a földi élete során lemondott a mennyei dicsőségéről azért, hogy az Ő szellemi "szegénysége által gazdaggá lehessetek" és "Akinek [Jézusnak] sebeivel gyógyultatok meg". Jézus a kereszten minden áldást megszerzett, amire az életben szükség lehet. „Hű az Isten, aki elhívott titeket... Jézus Krisztussal való közösségre”, hogy mindezt hit által elvehessétek és élvezhessétek.

Jézus az Újszövetség embere felé így rendelkezett: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” A szeretet parancsolata betölti mind a tíz ószövetségit, sőt még több is annál, mert teljes körű, s az élet minden mozzanatára kiterjed. A szeretetben járó ember napról napra mind jobban Krisztushoz hasonlóvá válik. Az önző emberi szeretet mellett van egy magasabbrendű szeretet is: az isteni fajta szeretet, amire a Messiás utalt. Ehhez bárki hozzájuthat, ha behívja az életébe Jézust. Hiszen az üdvösség elnyerésével Isten az Ő tulajdonságait adja nekünk, mint egy magot (Gal. 5,22). Ezt a magot nekünk kell táplálni és felnevelni az Ő Igéjével, hogy az jó gyümölcsöket teremhessen az életünkben.

Az Újszövetségben „a törvénynek betöltése a szeretet.” Ideje hát, hogy szeretetben járjunk egymással, és ne gondolkozzon senki faji, nemzetiségi és felekezeti különbségekben. De nemcsak azokkal kell szeretetben járni, akik minket szeretnek, illetve keresztények, hanem az Úr parancsolata szerint minden emberrel. A szeretetben járáshoz néha természetfeletti hit szükséges. Előfordul, hogy olyan nehezünkre esik szeretetben járni és megbocsátani, hogy csak az Úr megerősítése által vagyunk képesek rá. Tehát „ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja.” Minden parancsolat „ebben az Igében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat.”

Szeresd az embertársaidat. Szeretet legyen a szívedben és ne gyűlölet, megbocsátás és ne harag, alázat legyen ne büszkeség, öröm és ne keserűség, békesség legyen és ne háborúság, szelídség és ne felgerjedés, hűség legyen és ne hűtlenség, jóság és ne gonoszság, mértékletesség legyen és ne mértéktelenség. Ilyen szívvel fordulj az emberekhez. Isten szeretete égjen a szívedben és engedd, hadd folyjon át rajtad keresztül mások felé. Az embereket felsegíteni kell, és nem eltaposni! Nyújtsd hát feléjük segítő kezedet! Jézus is ugyanezt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket.” Ha szeretettel és segítő szándékkal fordulunk embertársainkhoz, akkor mi is azt fogjuk visszakapni. Sokan nem ismerték még fel a következő igazságot: „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” A szeretet megváltoztatja életedet és azokét, akik a környezetedben vannak. A szeretet az ember éltető ereje. Száműzi a bűnt, a bánatot, az aggódást és a gondot, amelyek felőrlik az életed erejét. A szeretet nyugalmat és gyógyító, éltető erőt ad neked is. Keresd a forrását!

Forrás: Charles Capps – Hatalom három világban
békevár.hu

Élő víznek folyamai

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, akit az Őbenne hívők vesznek majd: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.
- János 7,37-39.

Jézus a vizet a Szent Szellem jelképeként jelentette ki.
Figyeld meg: két különböző megtapasztalásra utal a tegnapi és a mai igehelyünk. Az egyik, az újjászületés: vízforrás (kútfej) tebenned, amely örök életre buzog fel. A másik, a Szent Szellemmel való betöltekezés: folyamok. Nem csak egy folyó — hanem folyamok.
A víz a kútban (az üdvösség) egy célt szolgál: téged áld meg, a te javadra van. A folyamok azonban (a Szent Szellemmel való betöltekezés), kiáradnak belőled, hogy másokat áldjanak meg. A Szent Szellemmel való betöltekezésnek az a célja, hogy te lehess áldás mások számára.
Némelyek azt mondják: „Ha újjászülettél a Szellemtől, tiéd a Szellem, másra már nincs szükséged.” Ez azonban nem így van, csak mert ittál a vízből, nem jelenti azt, hogy telve vagy vízzel. Az újjászületést követő megtapasztalás a Szent Szellemmel való betöltekezés — e betöltekezés eredményeként pedig élő víznek folyamai ömlenek az ember bensejéből (a szelleméből).

Megvallás: Én be vagyok töltekezve Isten Szellemével. Élő víznek folyamai ömlenek a legbelsőbb lényemből.
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/

Csontok völgye Ezékiel 37 - magyar felirattal

No zenekar - A folyónál

2013. július 15.

Jób Könyve 2. fejezet: Jób az Őt éert csapásokat Istennek tulajdonítja (szerkesztett)

Jób. 2,1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai [(bén): az Istennek angyalai], hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt.

[Más fordítás: Történt pedig midőn egyik napon fölkerekedtek, és eljöttek az istenfiak (vagyis az Istennek angyalai) és az Úr (JHVH = létező, vagy Örökkévaló) színe elé járultak [hogy az Úrnál jelentkezzenek].

A sátán (jelentése: szembenálló, ellenség, vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség) is megérkezett, közéjük jött, és megállt az ÚR előtt].
 
Jób. 2,2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz [honnét és hogyan kerülsz ide]? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet, [a földön barangoltam, ott jártam-keltem, és kószáltam rajta].

Jób. 2,3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é [G: (proszekhó): figyelted] az én szolgámat, Jóbot [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött]? Bizony nincs [hozzá fogható] a földön [bizony nincs] olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz [(tám): vagyis igazi ártatlan, feddhetetlen becsületes, derék ember], istenfélő, bűngyűlölő [vagyis fél Istentől, (šּׂúr súr): és elfordul, eltávozik, eltávolodik, és tartózkodik a gonosztól, és kerüli a rosszat].

Még [(ázaq): még most is kitartóan, ragaszkodik, és] erősen áll az ő feddhetetlenségében [(tummáh): tökéletességében, és ártatlanságában], noha [(innám): ok nélkül, indokolatlanul, és alaptalanul] ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt [(blʿ): vagyis adjam át az enyészetnek, hogy megsemmisüljön].

Jób. 2,4 És felele a Sátán [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító] az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent, amije van, odaad az ember az életéért.

Jób. 2,5 Azért bocsásd ki csak [emeld csak rá] a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében [(šála): hagyd magára és küldj el, hogy elmenjek, (nʿ): és hozzányúljak, megérintsem a csontját és a húsát, vagyis a teljes hústestét]: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?

[Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni].

Jób. 2,6 Monda pedig az Úr a Sátánnak [jelentése: ellenség, vádló, rágalmazó, uszító]: Ímé kezedbe [lám a te hatalmadban] van ő [és visszaadom], csak életét kíméld.

Jób. 2,7 És kiméne [vagyis eltávozott] a Sátán az Úr [JHVH: Jahve = létező, örökkévaló színe] elől [vagyis jelenlétéből]. És megverte [(áh): csapással sújtotta] Jóbot undok [(rá šəín): gonosz, rosszindulatú, fájdalmas, és forró, lángoló gyulladással, és] fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig, [vagyis undok, rosszindulatú, és fájdalmas keléssel sújtotta tetőtől talpig].

Jób. 2,8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.

Jób. 2,9 Monda pedig őnéki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben [és még most is kitartasz amellett, hogy tökéletes, és ártatlan vagy]? Átkozd meg az Istent, és halj meg!

Jób. 2,10 Ő pedig monda néki: Úgy [beszélsz, és úgy] szólsz, mint szól egy a bolondok közül [mint akik istentelenek, vagyis Isten nélkül élnek]. Ha már a jót [a jó dolgokat, javakat, és áldást] elvettük [és elfogadtuk] Istentől, a rosszat [vagyis a sikertelenséget, boldogtalanságot, és szerencsétlenséget] nem vennők-é [nem fogadnánk-e] el? Mindezekben sem vétkezik Jób az ő ajkaival [és még ebben a helyzetben sem vétkezett, és nem hibázott, és nem botlott meg Jób a szájával, a beszédével]

Jób. 2,11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, amely esett vala rajta, eljöve mindenik az ő lakó helyéből [Más fordítás: Jób három barátja pedig értesült mindazokról a csapásokról, és szerencsétlenségről, amely őt érte, és eljöttek hazájukból].

A témáni [jelentése: a jobbra fekvő, déli vidék] Elifáz [jelentése: az én istenem színarany, gazdagság; az arany istene, a gazdagság istene]. A sukhi [jelentése: elnyomás, gödör, árok, mélység, hajlat; hajlott, görbe] Bildád [jelentése: Bél szerette; a viszály fia; nyakas]. És a naamai [jelentése: az istenség gyönyörűség, kedvesség, bűbájosság] Czófár [karom, nyers, vakmerő; fütyülő, fecsegő; táncoló, ugráló; csicsergő, versengés fia].

És elvégezték [és megállapodtak egymással], hogy együtt mennek be [hozzá], hogy bánkódjanak vele és [részvéttel] vigasztalják őt. [És fejüket csóválva, élénk, keleti gesztusokkal együttérzésüket kifejezzék].

Jób. 2,12 És amint ráveték szemüket távolról [és messziről megpillantották], nem ismerték meg őt [és alig ismertek rá], és fennhangon zokognak vala [és hangos sírásban törtek ki]; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintenek [és port szórtak a] fejükre az ég felé.

Jób. 2,13 És ülnek vele hét napon és hét éjszakán át a földön, és nem szóla [hozzá] egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.





Dicsérem Neved míg csak élek

A kereszt

Az Úr Jézus nem a keresztfától várta a szabadítást, hanem kereszthalála által

szabadított meg.


A kereszt



Az Úr Jézus a keresztet nem a nyakában hordta, hanem a vállán cipelte.


Négy lehetőség, hogy a bibliaolvasás szokásunkká váljon

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok" (Jn. 8,31)

Tényleg nagyon fontos lépés az életünkben, hogy elhatározzuk: rendszeresen fogjuk olvasni a Bibliát egy rövid ideig - talán néhány hétig. Nagyszerű dolog ebbe belevágni, de az is fontos, hogy ne hagyjuk ennyiben a dolgot. Jézus így szólt: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok." (Jn. 8,31) Tanítvánnyá akkor válunk, ha hosszabb távra is elkötelezzük magunkat, hogy Jézustól tanuljunk.

Hogyan folytassuk a bibliaolvasást és maradjunk Jézussal kapcsolatban az Ő Szaván keresztül, hosszú távon?

1) Határozzuk el, hogy megtesszük. Az első lépés a elkötelezettség. Ne várjuk, hogy majd csak lesz jobb alkalom arra, hogy a Biblia olvasása rendszeres napi programunk legyen. Kezdjük el még ma.

2) Mondjuk el másoknak is. Jelentsük be másoknak, hogy mire köteleztük magunkat. Tegyük lehetővé, hogy számon kérjék rajtunk. Ha Isten iránti elkötelezettségünket titokban tartjuk, könnyebb kibújni alóla.

3) Legyünk határozottak. Ne hagyjuk, hogy bármi is eltántorítson minket vállalásunktól. Legyünk egyértelműen eltökéltek, hogy életünkben állandó szokássá fog válni a bibliaolvasás, különösen az első hónapokban. Ha ki-kihagyunk egy-egy napot, sokkal nehezebb lesz elkötelezettnek maradni Isten Igéjéhez.

4) Duplázzuk meg erőinket. Kerítsünk egy szellemi társat, aki segítségünkre lesz és bátorít. Ez legyen olyasvalaki, akivel megoszthatjuk, hogy mit tanultunk csendességünkben. Ez lehet valaki a kiscsoportunkból, egy barát vagy egy családtag. A Biblia is azt írja: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredméyne van." (Préd. 4,9)

Az Istenre szánt időnek egész életre szóló szokásnak kell lennie - nem pedig múló szeszély. A kutatások azt mutatják, hogy valamit megszakítás nélkül hat hétig kell csinálnunk ahhoz, hogy szokásunkká váljon. Váljon a bibliaolvasás életünk részévé ma - és egész hátralévő életünkben.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012. március 2.)


http://napiremeny.blog.hu/2012/03/09/negy_mod_hogy_a_bibliaolvasas_szokasunkka_valjon

TEDD MEG MA!

1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég
alatt. 2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény
kitépésének. 3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. Préd 3,1-8.

                           TEDD MEG MA!

Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. (Jak 4,14)

Nemrégiben a Csendes Percek orosz nyelvű kiadásában olvastam egy áhítatot egy asszonyról, aki meglátogatta a kórházból nem sokkal azelőtt hazatért barátnőjét. A két asszony néhány órát együtt töltött, megosztották egymással régi élményeiket. Másnap a kórházból hazaengedett asszony meghalt.

Az eset mélyen érintett bennünket a férjemmel, mert már régóta készültünk meglátogatni férjem nagyszüleit, de az élet forgataga és az időhiány mindig megakadályozott ebben. Az áhítat megadta a végső lökést, hogy megejtsük a látogatást. Egy csodálatos estét töltöttünk együtt. Nagyapa ízletes palacsintát sütött. Nagymama felidézte ifjúkori napjait. Sokat nevettünk, megosztottuk egymással élményeinket, fényképeket nézegettünk. Egy héttel később nagymama váratlanul meghalt. Sírva adtam hálát Istennek az együtt töltött csodálatos estéért.

Újra meggyőződtem arról, hogy Isten sokféle módon szól hozzánk, és emlékeztet, hogy minden napunkat úgy éljük, mintha az lenne az utolsó.
Ezután igyekszünk a Szent Szellem gyengéd ösztökélésének jobban engedve
cselekedni, felmutatva Isten szeretetét és irgalmasságát.

Imádság: Urunk, segíts engedelmeskednünk ma is, és életünk minden
pillanatát ajándéknak tekinteni. Ámen.

Yulia Parygina (Pszkov, Oroszország)

http://csendespercek.hu


Még a leghalkabb hívást is...

"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét" (Jóel 3,5).

Miért nem hívom segítségül az Úr nevét? Miért futok egyik vagy másik szomszédomhoz, amikor Isten olyan közel van, és leghalkabb hívásomat is meghallja? Miért ülök le, töprengek megoldásokon és szövök terveket? Miért nem teszem magamat és terheimet közvetlenül az Úr kezébe? A legrövidebb út az egyenes út, miért nem futok egyenesen az élő Istenhez? Hiába keresgélek szabadulást mindenfelé, azt csak Istennél találhatom meg. Hatalmas ígérete bizonyossá kell tegyen efelől.

Fölösleges kérdeznem, hogy segítségül hívhatom-e Őt vagy sem, hiszen a "mindenki" szó tág kaput nyit. A "mindenki" engem is jelent, mert mindenkit jelent, aki csak segítségül hívja az Úr nevét. Ezért követni akarom az Úr vezetését, és segítségül hívom Őt most mindjárt, Őt, aki ezt a hatalmas ígéretet tette.

Nagy szükségben vagyok, és nem látom a kiutat, de éppen ezért megyek Hozzá. Aki az ígéretet tette, megtalálja majd a módját, hogyan teljesítse azt. Az én dolgom az, hogy engedelmeskedjem parancsainak, nem pedig hogy tanácsokat adjak neki. Szolgája vagyok, nem ügyvédje. Hozzá kiáltok, és Ő meghallgat engem.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Flying Over Amerika

ifj.Lehotzky József: Bábel tornya 2 rész!? Isten temploma!?

Az Úr első utasítása Noé számára az volt, hogy széledjenek szét, és hajtsák uralmuk alá a Földet. Ez az utasítás nagyon hasonlít arra, amit Jézus mondott tanítványainak a Mt.28,19-20.-ban (misszióparancs) azaz, hogy „menjetek széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot ...” Az első tanítványok ezt is tették. Így jutott el az evangélium az egész akkor ismert világba. Később a missziói aktivitás csökkent, és az evangéliumnak a világ minden tájára való eljuttatása helyett az összegyülekezés vált elsődleges céllá. Hogy a hívők ne széledjenek szét, a vezetők igyekeztek emberi eszközökkel összetartani a közösségeket. Hasonlóan ahhoz, ahogy Noé dédunokája (Nimród) idejében az emberek már letelepedtek. Az Úrban való bizalom helyébe az emberi biztonság keresése lépett. Ez megérthető, hiszen a 2. és 3. században igen erőteljes üldözés érte a hívőket. Minden ember biztonságra vágyik, és szüksége is van rá. Míg az ember (Ádám) Istennel jó kapcsolatban volt, Isten biztonságot adott neki, nem vette észre, hogy meztelen (kiszolgáltatott), hiszen az Úr gondoskodott róla. A bűneset óta az emberek állandóan emberi biztonságot igyekeznek keresni. Ezért alkotnak különböző szervezeteket. A toronyépítésnek is ez az egyik indítéka.

Miután Nimródék letelepedtek, azt mondták: „Szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk a Földön!” Úgy gondolták, hogy valami külső dologgal biztosíthatják az egységüket, a fennmaradásukat és az „identitásukat”. Ez jelenthet számukra biztonságot. Az ember becsvágya jut kifejezésre abban, amikor magának nevet akar szerezni. Az édenkerti kísértésnek is ez volt az egyik összetevője, és hasonló történt szellemileg az Eklézsiával is. Az egységesített szervezet lett a gyülekezet biztonsága. Biztonság a támadások ellen. A tömegben az ember biztonságban érzi magát, de ez egy hamis biztonságérzet. A történelem is azt bizonyítja, hogy a tömegek általában nem jól döntenek, nem a jó dolgok mellé állnak, és a vezetők által nagymértékben manipulálhatók.

Az apostoloknak nem ez jelentette a biztonságot: a börtönből angyal szabadította ki Pétert; Pált a megkövezés után a szentek imáira Isten feltámasztotta. Az élő Isten jelentette az egyedüli biztonságot, a megtartó, és egyben összetartó erőt. Nem külső erő, nem teológia (dogmák), vagy jól szervezett közösség, vagy akár közös anyagi célok jelentették az egységet. Szívük, lelkük volt egy; köztük valóság volt, hogy „egy testbe merítkeztek be” és „egy Szellemmel itattattak meg”. Kívülvalók így tettek bizonyságot erről: „Az Isten van közöttetek”, és nem tudtak újjászületés nélkül csatlakozni a gyülekezethez. Még látásbeli különbségek sem tudták őket szétválasztani vagy egymással szembefordítani, ahogy ezt Péterék és Pál közt is látjuk: A különbözőség ellenére egységben maradtak.

Az első század végén már mutatkoztak az elhajlás jelei. Erről az Igében is olvashatunk, hiszen a Szentírás említést tesz arról, hogy némelyek nem tiszta szívből, hanem versengésből hirdették az evangéliumot. Voltak, akik a gyülekezetben különbnek kezdték tartani magukat a többieknél. A 3Ján.9.-ben olvassuk, hogy Diotrefész elsőbbségre vágyott, és ezért másokat kizárt a gyülekezetből. Még János apostolt sem fogadta el.

Mindez párhuzamba hozható azzal a történelmi helyzettel, amikor Nimród hatalmaskodni kezdett az emberek fölött a korabeli világban. Az Ige azt írja, hogy Bábel volt az ő országának a kezdete. (1Móz.10,10.) Tehát az ő hatalomra való törekvése és Bábel tornyának építése szorosan összefüggött. A korai gyülekezetben hasonló folyamatok mentek végbe: a presbitériumokban némelyek a többiek véleményét elnyomva diktálni kezdtek.
Erről ír Pál a 2Kor.11,19-21. „Hiszen ti okosak vagytok, mégis szívesen eltűritek az eszteleneket: mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. Szégyenkezve írok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk.”
Egyre többen kezdtek a hívők közül evilági gazdagságra, elismerésre szert tenni. Egyre kevesebben voltak, akik teljes erővel szolgálták az Urat. Így azokat, akik ezt tették, különbnek tartották. Ami mindenkinél természetes kellett volna, hogy legyen; - hogy teljes odaszántsággal szolgálja az Urat, és az Úr bizonyságot tesz jelekkel és csodákkal - az egyre kevesebbek kiváltsága lett. Őket különleges felkenteknek kezdték tekinteni.

A Jelenések könyvében a gyülekezeteknek szóló részekben olvasunk a nikolaitákról. Watchman Nee: A hét gyülekezet című könyvében részletesen kifejti, hogy a „nikolaosz” szó jelentése az, hogy a „népet legyőzni, uralkodni”. Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni az Úr, hogy „az megvan benned, hogy gyűlölöd a Nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.” (Jel.2:6) A pergamoni gyülekezetnek azt írja: „Nálad is vannak olyanok, akik szintén a Nikolaiták tanítását tartják. Térj meg tehát!” (Jel.2:15) Két dologról olvasunk itt: cselekedetekről ill. tanításról. Tehát a Nikolaiták cselekedetei, amikor egyesek különleges felkentnek tartva magukat, a véleményükkel elnyomják mások vélekedéseit. A folyamat így alakult a századok során is: először némelyek kezdtek mások felett uralkodni, majd később a Bibliából tanításokat hoztak arra, hogy rajtuk keresztül Isten különleges módon tapasztalható meg, ami őket a többi hívő fölé helyezi. Sőt aki nem ért egyet velük, az Isten ellen lázad. Azt tanítják, hogy Kóré fiaihoz, illetve Mirjámhoz hasonlóan, betegségek, sőt még halál is lehet ennek a következménye. Isten a Jelenések könyvében határozottan kifejezi, hogy Ő ezeket a cselekedeteket gyűlöli, és hogy ezekből a tanításokból meg kell térni. Az apostoloknál ennek a cselekedetnek, és tanításnak nyomát sem találjuk, pedig ők mindenkinél különbnek tarthatták volna magukat, hiszen együtt jártak Jézussal, ismerték Őt személyesen. A folyamat ma is általában így zajlik, hogy mások kezdik a sikeres szolgálónak mondani, hogy az Úr rajtad keresztül különlegesen cselekszik, és Ő talán gyenge ezeknek a testvéreknek azt mondani, hogy ne mondjatok ilyeneket, mert nem akarja őket megsérteni. Mivel aztán sokan mondják ezt, kezdi elhinni, és kezd egyre arrogánsabban vezetni. Mások eleve hatalomvágyból ragadják meg a vezetést. Pál kicsit ironikusan Péteréket fő-fő apostoloknak nevezi, és azt mondja: velük én nem törődtem, hanem azt tettem, amit Isten mondott. Nyilván nem Péterék tartották magukat fő-fő apostolnak, hanem a testies testvérek, és Pált sokszor hozzájuk hasonlították, és lenézték, mivel testileg nem ismerte Jézust.

Ma is sokszor a gyülekezetnövekedési ambíciók mögött a vezetők hatalomvágya áll, ahogy Nimród hatalomvágya összefüggött a torony építésével. Nyilván ha egy vezető mögött egy nagy gyülekezet áll, az nagyobb tekintélyt jelent az emberek előtt, hiszen a demokráciában a szavazatok száma a döntő, s így a népszerűség igen fontos. Jézus ellenben azt mondja: „Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek!”  Jézus a Mt.20,25-27.-ben (Mk.10,42-43.) azt mondja: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”

Péter pedig ennek értelmében így ír: (1Pét.5,1-4.) ...Legeltessétek az Isten közöttetek lévő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.”

Az Istenhit önkéntes, arra senkit sem lehet kényszeríteni, mert ezáltal értelmét veszti. Aki helytelen indítékból fogadja el a keresztyén tanítást, és az Isten országát nyerészkedésre akarja használni, az nem lehet kedves az Úr előtt. Isten nem a külsőt nézi, hanem látja az ember szívét, legrejtettebb szándékait. Még magadat is be tudod csapni, de Őt nem lehet becsapni. Keresztyénné válni elsősorban nem külső változást jelent. Az csak következménye a belső szabadulásnak.


A hívők életmódja

 „Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok.”
(Efézusbeliekhez írt levél 4. fejezet 1. vers)

Az egyház kialakulásának történelmét nézve, mindig szent irigység fog el, hogy néhány egyszerű fiatalember (halász, vámszedő, földműves, szabadságharcos) a Szent Szellem  vezetése melletti munkálkodása nyomán egy olyan keresztény egyház született, melynek voltak ugyan hiányosságai, de ezek eltörpültek az erények mellett.

S a legnagyobb üldözések közepette is emberek ezrei fogalmazták meg: „nézzétek mennyire szeretik egymást!”. Az elpusztításukra való törekvés pedig a legnagyobb magvetésnek bizonyult, hiszen kitartásukat, reménységüket látva nem egyszer emberek ugráltak be az arénákba, „én is keresztény akarok lenni” felkiáltással.

Ezzel szemben ma, bár nincs üldözés, mégis szégyen megvallani azt hogy hiszünk Istenben, hogy olvassuk a Bibliát, hogy lájkolunk vallásos oldalakat, stb. Mi ennek az oka? Hogy a mi életünk sem jobb, mint másoké? Hogy nem vesszük komolyan a Szentírás elveit?

Az okok kutatása helyett, tekintsünk inkább a megoldás felé, hogy miként lehet ma az én keresztény életem, méltó Istenhez és vonzó családom, barátaim, munkatársaim és környezetem felé.

Jézus azt mondja: „Erről ismer meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:35).

 „Mikor az embereket nem a kényszer, vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem ez a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg.

Ez azután abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet ellenáll a gonosz levegőbeli hatalmasságoknak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést.” (E.G.White; Jézus élete 585.o.)

Bizony „Pusztán szavakkal nem tudjuk elmondani azt, hogy ki Ő, ki nékünk Krisztus. Életünk által kell az Ő jellemét kinyilvánítani az emberek előtt. Krisztus láthatóvá kíván lenni minden követője életében. Isten minden gyermekéről eleve azt rendelte el, "hogy azok az ő fia ábrázatához hasonlatosak legyenek" (Róm 8:29). (uo.733.o.)

Így kérjük az Atyát segítsen, hogy Krisztus hosszútűrő szeretete, szentsége, alázatossága, irgalma és igazságossága mutatkozzon meg és táruljon fel a világ számára.


http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/a-hivok-eletmodja.html

Joseph Prince: Vedd át a győzelmet!

Tudtad, hogy a sátánnak nincs rajtad igazi ereje? Egy kisujjadat sem kell megmozdítanod ahhoz, hogy legyőzd az ellenséget. Jézus már legyőzte, lefegyverezte minden erejét es győzött helyetted.
Nem győzelemért harcolsz, hanem győztesként.

Jézus befejezett munkáján keresztül, erőd és hatalmad van az ellenséged és körülményeid felett! Mikor elkezded felfedezni es látni mindazt, amit Jézus tett érted, rá fogsz ébredni, hogy nem kell tovább a saját erődre támaszkodnod ahhoz, hogy felülkerekedj a körülményeiden.

Teljes vagy Jézusban "Ti is Krisztusban teljesedtetek be,..." (Kol. 2:10) és benne mindened megvan. "...hiszen minden a tiétek " (1Kor 3:21,23)

Benne tökéletes és teljes megbocsátásra, igazságra, egészségre, jóindulatra es védelemre találsz.

Napjainkban sok embert ösztönöznek arra, hogy birkózzon meg a szituációjával és talán úgy érzed neked is ezt kell tenned, de Jézus nem azt akarja, hogy megbirkózz vele. Ő azt akarja, hogy legyőzd őket!

Szeretve vagy, mert Jézus kifizette az árát a bűneidnek és megnyerte a csatát az ellenség felett, Isten azt akarja, hogy tudd, hogy képes vagy győzni az életben!

Joseph Prince


forrás: http://www.uzenetek.com/2011/04/vedd-at-gyozelmet.html#ixzz2UHoaymqf



A szeretetről

Keresztény szépségportál

Könnyebb szeretni az egész emberiséget, mint a saját szomszédunkat.

Eric Hoffer



Az igazi bölcsesség

Készítette: Igeversek és gondolatok





Casting Crowns - Dicsőséges nap (Glorious Day)