Ige: Az Úr Jézus megjelenése.

 „Néktek [üldözötteknek; zaklatottaknak] pedig, akik szorongattattok [akik most szenvedtek; (thlibó): szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak], nyugodalommal mivelünk együtt [enyhülést, megpihenést és nyugalmat fog adni], amikor megjelenik [(apokalüpszisz): lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a mennyből] az Ő hatalmának [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő); képesség, lehetőség, hatalom] angyalaival »(aggelosz): hírnök, követ; küldött«

[Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok között megjelenik (lelepleződik) a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt (angyalseregével)].

Tűznek lángjában [lángoló tűzben], ki bosszút [(ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás] áll [(didómi): megérdemelt módon visszaad] azokon [akkor fogja megbünteti lobogó tűzzel azokat], akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre].

»Más fordítás: nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«

Akik meg fognak lakolni [(tinó): megfizet(i az árát), kiteszi magát valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál] az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr színétől, jelenlététől], és az ő hatalmának [(iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől >(doxa): fényesség, ragyogás<.

 [Más fordítás: Ezek majd világkorszakra szóló (aioni) >(aióniosz): létkorszak, nem időt, hanem minőséget jelölő görög szó< pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától;

Egy másik fordításban: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges (és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani],

Amikor [(hotan): amikor csak, valahányszor] eljő [(erkhomai): eljön, megérkezik, megjelenik] majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben

[Más fordítás: azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és csodáltassék [csodálat tárgya legyen és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon

[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi. Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]* (2 Thess. 1,7-10)

Hallelujah áldjuk az Urat.

A megvallás eredménye

Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól" (1János 1:9).

Böjte Csaba: A félelemről

Ne féljünk, mert a félelem a gonosz szellemtől van.

A bizalom, a remény, a hit, az van Istentől.

Isten Szelleme a szeretet, a bizalom, a hit, a kibontakozás, a győzelem Szelleme.

Oswald Chambers: A SZEMÉLYES BŰN ÖSSZPONTOSULÁSA

"Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok" (Ézs 6,5).

Amikor Isten jelenlétébe jutok, nemcsak meghatározatlanul érzem magam bűnösnek, hanem rájövök, hogy bűnöm életemnek egy bizonyos pontjára összpontosul. Könnyen kimondja az ember: "Ó igen, tudom, hogy bűnös vagyok", de amikor Isten jelenlétébe jut, nem ússza meg ezzel a megállapítással. Bűnét egy ponton ismeri fel: "én ez és ez vagyok". Ez mindig annak a jele, hogy valaki Isten jelenlétében van. Nem maradhat tovább határozatlan a bűntudata, hanem bűne személyes és meghatározható. Isten először erről a bizonyos bűnről győz meg minket, amire a Szent Szellem mutatott rá. Ha ezen a ponton engedjük, hogy meggyőzzön, Ő továbbvezet és megmutatja lent, szívünk mélyén szörnyű hajlamunkat a bűnre. Ezen az úton vezet Isten mindig, amikor tudatosan az Ő jelenlétében vagyunk.

A bűn összpontosulásának ez a megtapasztalása a legnagyobb és legkisebb szentben éppolyan igaz, mint a legnagyobb és a legkisebb bűnösben. Amikor valaki a tapasztalat létrájának legalsó fokán van, talán ezt mondja: "Nem tudom, hol tértem rossz útra". De Isten Szelleme rá fog mutatni valamilyen határozott dologra. Az Úr szentségének meglátása Ézsaiásra úgy hatott, hogy tudatára ébredt, milyen tisztátalan ajkú. "És illette számat (az eleven szénnel) és mondta: Íme, ez illette ajkaidat, és hamisságod eltávozott, bűnöd elfedeztetett" (7. v.). Ott kellett a tűznek megtisztítani, ahol bűne összpontosult.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Jöjj közel Hozzám, és add át magad a szándékaimnak. Ha arra vágysz, hogy az Én akaratomat tedd, és engedsz ennek a vágynak, akkor igazságban és hatalomban fogsz járni. Az imádatod és az imádságaid az Én Szellemem hamisítatlan munkái legyenek, mondja az Úr. Itt az ideje, hogy fölemeljen téged az igazságosság és az igaz szellemi ítélőképesség.

Zsoltárok 89:17 Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Hogyan tudsz felállni a kudarc után?

„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek.” (4Mózes 32:23 NIV)

//23. Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utólér benneteket! -Károli-/

Dávid egyéjszakás kalandjának Betsabéval hosszú távú kihatása lett. A 32. zsoltárban olvashatunk a bűn Dávidra gyakorolt hatásairól. Bűntudatot érzett, szégyent, sőt még fizikai betegség tüneteit is, mert nem tudta bűnét beismerni Istennek. De története nem itt végződik. Mikor Nátán próféta szembesítette bűnével, Dávid megtért. Miután majd egy évig rejtegette vétkét, Dávid végre észhez tért, és megtört szellemmel Istent kezdte keresni.

Ha tudni akarod, hogyan tudsz felállni a bűn és kudarc után, tedd, amit Dávid tett – térdelj le, nyisd ki a Bibliád az 51. zsoltárnál, és imádkozz: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51:3-4).

 Ha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent a bűnbánat, felajánlhatod ezt a kis imádságot: „Uram, sajnálom, hogy vétkeztem. Bocsáss meg nekem Jézus nevében! Ámen.

” Az igazi bűnbánat a megvallással kezdődik, ami azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy amit tettél az rossz, és helyre kell hozni. Dávid így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsoltárok 51:4).

Az őszinte megbánás azt jelenti, hogy elismered, bűnöd először és elsősorban Isten elleni sértés. Ilyenkor nincs kifogás.

Az őszinte bűnbánat azt mondja: „Ez az én bajom és az én bűnöm. Nem kellett volna megtennem, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.”

Fel akarsz állni a kudarc után, vagy ismersz valakit, aki ilyen helyzetben van, és a segítségedre szorul? Ez az első lépés.

1Kir 3,4-28  Jak 1,2-8

http://maiige.hu/

Milyen nagy a mi Istenünk verzió reggae

Joseph Prince: Áldott, amit megérintesz

Talán ismered Midász király történetét, aki egyszer azt kívánta, hogy minden amit csak megérint  változzon arannyá. A kívánsága teljesült. Amihez csak hozzáért: az étel, kertjében a fák és a palotája is arannyá változott! Aztán megölelte a lányát aki szintén aranyszoborrá változott.

Isten tervei még ennél is jobbak a számodra (és mindenféle kellemetlen mellékhatástól mentes). Mindent megáld, amihez hozzáérsz. A Biblia azt mondja:

"Áldást parancsol melléd az Úr...mindenben, amire ráteszed kezedet"

"Áldást bocsát az ÚR...minden vállalkozásodra"

Ez azt jelenti, hogy Isten megáldja, amibe belekezdesz, amit csak megérintesz, legyen az egy másik ember, egy vállalkozás vagy egy tárgyi dolog.

Megáldja a gyermeked, mikor megöleled őt.

Megáldja a gitárodat, amin játszol és felszenteli a rajta játszott zenét. A vállalkozásod virágozni fog. Ha megérintesz egy beteg embert, meggyógyul. Rajtad keresztül minden szükségletét betölti az Úr annak a szűkölködő embernek, akit megérintesz.

A Bibliában minden virágzásnak indult, amit Jézus megérintett. A két vak szeme megnyílt (Máté 9:28-30). Egy özvegyasszony fiának a koporsóját megérintve a fiú felült és beszélni kezdett (Lukács 7:12-15). A leprás megtisztult (Márk 1:40-42). A régi szövetség törvényei szerint senki sem érinthetett meg egy leprást, tisztátalannak tartották. Ha egy tisztátalant érintesz meg tisztátalan leszel. De Jézus érintése után a tisztátalan leprás tisztává lett!

Mindenki áldásban részesült, akit Jézus megérintett. Mivel Szent Szelleme által Jézus benned él, bármi, amit megérintesz áldott lesz. Ő kifizette az árát, hogy ez az áldás a Tiéd lehessen. Szerető kezeit szögekkel szegezték fel a keresztre, ezért ma mindent megáld, amit a kezed érint.

Mivel Szent Szelleme által Jézus benned él, áldott lesz minden, amihez hozzáérsz.

V. Mózes 28:8

Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked.

Károli Gáspár fordítás

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2011/04/aldott-amit-megerintesz.html#ixzz2UHoRZEMA

Dr-Kováts György: Aki MEGEMLÉKEZETT

Aki MEGEMLÉKEZETT rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme. És megszabadított minket elleneinktől; mert örökkévaló az ő kegyelme Zsolt 136,23-24

Légy bátor először az Isten országát és az Ő igazságát keresni. (Mt 6,33.) Lehet, hogy az emberek nem fognak melletted állni – de az Örökkévaló Isten, a te Urad, ott lesz melletted, mindenkor, mindenben. MEGEMLÉKEZIK RÓLAD „alacsonyságodban”. 

Az emberek inkább elrejtik szemüket (Ézs 58) amikor „alacsonyságodat” látják. Kiszolgáltatott állapotodat, megfélemlített helyzetedet, néha legyintenek rád, máskor rosszat mondanak – vagy neked, vagy hátad mögött – de az Úr, a te Istened soha nem tesz ilyet. MEGEMLÉKEZIK rólad, alacsonyságodban. Pont abban a helyzetben, amiben most vagy.

Lehet, hogy kiszolgáltatott. Pénz nélküli. Elvetett – elutasított – az emberektől. Megvetett, félretett, félreértett, lenézett a helyzeted. Nem szívesen találkoznak veled. Elfordulnak tőled, és ha ott vagy társaságukban, magadra vagy hagyva. Nem tudsz odamenni hozzájuk, mert úgy érzed, elvetnek.
A te Urad NEM VET EL. NEM FORDUL EL TŐLED, MEGEMLÉKEZIK RÓLAD alacsonyságodban. Mert örökkévaló az Ő kegyelme.
És megszabadít.

Diagnózis: szarkóma

"Ennyi ideje nincs! Ha mégis így döntene, más orvost kell választania!" – jelentette ki határozottan az Országos Onkológiai Intézet főorvosa, akinek éppen azt mondtam el, hogy egyelőre nem szándékozom befeküdni az osztályára – három hónap várakozási időt kértem, mert Isten erre indított. A történet persze nem ekkor kezdődött.

A 80-as évek végén, még megtérésem előtt hirtelen egy duzzanat képződött a fülem alatt, s az orvos úgy gondolta, fültőmirigy gyulladásról van szó. A daganat később hol nagyobb, hol kisebb lett, de nem múlt el. Időközben megtértem az élő Istenhez és újjászülettem az Ő Szent Szelleme által, s az életem teljesen megváltozott – magasabb rendű célt és értelmet kapott, beteltem addig soha nem ismert békességgel és örömmel. S ezzel az örömmel és az Ő Igéjéből nyert bizonyossággal hirdettem szűkebb és tágabb környezetemnek az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, szeretetét, hogy Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, nem változott meg: ma is szabadító, ma is gyógyító Isten.

A daganat ez idő alatt szakaszosan ugyan, de egyre nőtt. Az orvosnak gyanús lett a dolog, elküldött hát cytológiai vizsgálatra, s annak eredménye: szarkóma, mely azonnali műtétet igényelt. Ez az agresszív rákfajta ugyanis néhány hónap alatt végzi el pusztító munkáját, ezért reagált kissé keményen az orvos, amikor éppen ennyi várakozási időt kértem. Ekkor beszéltem neki arról, hogy megtértem, és Isten szólt hozzám: Ő meggyógyít engem – nem tudom hogyan és mikor, de az bizonyos, hogy meggyógyít. S még egyben voltam biztos: hogy MOST ne feküdjek be a műtétre!

A főorvos erre megszelídülve csak annyit mondott: "Az más! Természetesen akkor jelentkezzen, amikor jónak látja. Tiszteletben tartom, ha valaki személyes kapcsolatban van a Teremtővel." – tette még hozzá. Akkor tudtam meg, hogy az – egyébként világhírű – doktor is hisz Jézus Krisztusban, és műtéteihez Tőle kér erőt és bölcsességet.

Eltelt három hónap, mialatt testvérek imádkoztak, virrasztottak és böjtöltek értem – Isten pedig körülvett, s újra és újra ugyanazt mondta: Ő az én gyógyítóm, bízzak Benne! A negyedév elteltével sürgető késztetést éreztem, hogy itt az idő, feküdjek be a kórházba. A közel három órás operáció minden komplikációtól mentesen, sikeresen lezajlott, s a helyreállás, regenerálódás folyamata is szokatlanul gyorsan ment végbe.

Az orvos kérdéseiből ugyan az derült ki, ő nem olyan optimista mint én, hiába nyugtattam: "Higgye el tanár úr, meggyógyultam!" A legrosszabbra is fel volt készülve, annak ellenére, hogy – mint később elmondta – műtét közben derült ki, az eltelt idő alatt a daganat jellege és állaga egyaránt megváltozott. Nagy várakozással néztünk hát a szövettani vizsgálat elé, melynek eredménye: negatív! Az orvos azonban nemcsak ezt közölte, hanem röviden és tömören még hozzáfűzte, miközben arca ragyogott az örömtől: "ez csoda!"

Tudom, hogy valóban csoda történt. Ha nem találkozom Jézus Krisztussal, Üdvözítőmmel és Megváltómmal, aki meghalt a bűneimért, és azért, hogy az Ő sebeiben én meggyógyuljak – ma valószínűleg nem élek. De találkoztam, s azóta számtalan csoda részese voltam, és bizonyos vagyok benne, hogy leszek is. Nem csupán hiszem, de meg is tapasztaltam, hogy neki gondja van arra, hogy az Ő Igéje beteljesüljön. (Jer.1,12.)

Úgy az én életemben, mint a tiédben, testvérem! Mert Isten nem személyválogató – csak higgy, és meglátod az Isten dicsőségét! Döntsd el, hogy elfogadod Isten szeretetét, bízzál Benne – és amilyen bizonyos az, hogy megbocsátattak a bűneid, olyan bizonyos, hogy meg fogsz gyógyulni, helyreáll a házasságod, lehullanak a szenvedélyek láncai, a szegénység eltűnik, és megsemmisül a félelem az életedben.

Fogadd el Isten szeretetét, merd rábízni, az Ő Igéje szerint kormányozni az életed – s megtapasztalod az Ő természetfölötti kegyelmét és erejét. Kívánom, hogy így legyen. A kötet írójának, összeállítójának (Orbánné Anikónak) személyes bizonysága, a rovat indító cikke. (O.A.)

http://www.mindenlehetseges.hu/diagnozis-szarkoma/

A szeretetről

Készítette: Keresztény szépségportál

A világ összes anyaga közül a szeretetnek van a legerősebb kötőképessége és a legnagyobb teherbíró ereje.

Spurgeon

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1958%3Aa-legerősebb

SZELLEM, LÉLEK, TEST

Készítette:

Élő Víz

Benny Hinn tanítása

Nagyon fontos a ma esti üzenet Isten népének, az ember szellemének diadaláról. Ez egy olyan tanítás, amit ritkán lehet hallani, általában kevés róla a megértés, de imádkoztam az Úrhoz, hogy nyissa meg a ti szíveiteket, hogy megérthessétek és befogadjátok az Ő Igéjét.

1Thess. 5,23 Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, szellemetek, lelketek, és testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

Pál valami elengedhetetlenül fontosat ad tudtunkra, amikor arról szól, hogy a mi szellemünk, lelkünk és testünk, részei Isten tervének. Látjuk először is a sorrendet: szellem, lélek, test és nem test, lélek, szellem. Segíteni szeretnék nektek, megérteni, hogyan működik a szellem, hogyan működik a lélek, és ez mit eredményez a testben. Abban is segíteni szeretnék, hogy megértsétek, hogyan kezdjetek élni és járni szellemben, hogy a testeteket alávessétek Isten akaratának.

Foglalkozzunk először a szellemmel. Értsük meg a szellemet. Lapozzatok velem Zakariás könyvének tizenkettedik fejezetére. Elolvasom az első verset, mert meg kell értenünk először is, hogy mi a szellem. Nem a Szent Szellemről, a te szellemedről beszélek.

Zak. 12,1 Az Úr Igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe szellemet alkotott.

Az ember szellemét Isten alkotta. A Mindenható Isten a feltalálója, a teremtője és az alkotója a te szellemednek. Az Ő szívéből jött ki, hogy megalkosson téged. Az Ige azt mondja, hogy Isten belelehelte a szellemedet a testedbe. Ez megmagyarázza a Zakariás 12,1-et. Az 1Mózes 2,7. – ahová azonnal ellapozunk – azt írja, Isten formálta a testet, Isten formálta az agyagot (porhüvelyt), Isten formálta az embert, a földnek porából. Akkor, és csak akkor lehelte az orrlyukaiba az élet leheletét. Zakariás azt mondja szellemet alkotott (formált) benne (a keblében). Volt egy lakhelye annak a szellemnek mielőtt Isten lehelt volna.

Tehát az 1Mózes 2,7 szerint van egy testünk, amit a föld porából formált Isten, van szellemünk, amit belelehelt ebbe az agyagedénybe, és az eredmény: egy lélek. A lélek a szellem és a test egyesülésének eredménye. A lélek az eredménye hús és szellem egyesülésének. Ő formálta a testet: „És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából” először, és aztán lehelte az életnek leheletét az orrlyukaiba, ez a szellem. Ennek eredménye, hogy az ember létrejött. Létrejött, élő lélek lett. Tehát az emberi szellem Istenből jött, Isten lehelete.

Szellemre van szükségem, hogy ismerjem (észleljem) Istent. Lélekre van szükségem, hogy ismerjem (észleljem) magamat, testre van szükségem, hogy ismerjem a világot magam körül, a világot, amiben élek. Isten az én szellememben van. Az újjászületés a szellemben történik. Önmagam a lelkemben vagyok, az érzékek pedig a testben vannak. Ismétlem: Isten a szellemünkben van, az öntudat (én tudat) a lelkünkben, az érzék, az öt érzékszerv a testünkben. Mindegyiknek megvan a saját szerepe (tevékenysége, funkciója), azonnal el fogom ezt magyarázni. Ádám a bukás előtti állapotában, mielőtt a bűn megrontotta őt, semmit sem tudott a vég nélküli harcról, ami szellem és test között folyik, mivel tökéletes állapotban volt. Te és én ma szintén tökéletes állapotban vagyunk, ennél fogva egy háború közepén vagyunk. Háborúba születtünk és élünk, mert szellem és test egymás ellen vannak.

Az ember szelleme – ez nagyon - nagyon fontos – nem uralhatja a testét a lélek engedélye nélkül. A te szellemed nem uralhatja testedet, amíg a lelked azt nem mondja: megengedem ezt neked. Azért, mert a lélek a kettő között áll, és az ember szelleme nem igázhatja le a testet a lélek nélkül, nem uralhatja a testet a lélek nélkül és fordítva: a test nem befolyásolhatja, sem nem érintheti, sem nem ronthatja meg a szellemet a lélek nélkül. A test, ha csak a lélek meg nem engedi, nem vonhatja a szellemet a világba, nem hozhat halált rá. Tehát van szellemed, van tested és van lelked, ami meghozza a döntéseket: most engedlek..., ezt most nem engedem.

A lélek annak az eredménye, hogy Isten belelehelt egy sárházba. A Mindenható Isten lehelete megérintette azt a sarat, megalkotta a szellemet és a lélek lett az eredmény. Az ember létrejött, létrejött, mint Isten leheletének eredménye. A lélek annak a tulajdonságait veszi fel, aminek alá van rendelve. Ha a lélek úgy dönt, hogy a testnek engedelmeskedik, annak a tulajdonságait veszi fel, és elkezd úgy cselekedni, mint az. A lélek az a rész benned, ami megmondja: igen vagy nem. A döntéshozó, ami eldönti merre mész. Nagyon fontos megértenünk: a szellemünk, amit Isten alkotott, nem érintheti meg a testünket, sem a körülöttünk lévő világot, amíg a lelkünket alá nem rendeljük a szellemünknek. Ha azt választod, hogy a lelked a testednek legyen alárendelve, el vagy veszve. A hústestben élsz, és a szellemed halott.

Mi történt, amikor Ádám elbukott? Ezt meg kell értenünk. Amikor Ádám elbukott, valami történt a szellemmel, az ember legnemesebb részével. Meghalt. Látjátok, a szellemetek, az a nemes rész bennetek, a legnemesebb részetek a szellemetek. A legalacsonyabb rendű rész bennetek a testetek. Úgy tekintsetek magatokra, hogy a szellemetek a legnemesebb, a testetek a legalacsonyabb rendű rész bennetek. A lelketek pedig a kettő között van. Mikor Ádám elbukott, a szelleme megszűnt létezni, meghalt, úgy értem halott lett Istenre nézve. Ha a szellem van alárendelve a léleknek... Látjátok, a lélek hozza a döntéseket. Ez nagyon fontos, meg kell értenetek: az ember szelleme nem uralhatja a testet a lélek nélkül, nem rendelheti maga alá a testet a lélek nélkül. Kizárólag a lelken keresztül uralhatja, rendelheti maga alá a testet.

A test nem befolyásolhatja a szellemet, csak a lelken keresztül. De ha egyszer túljutott a lelken, ha a lélek engedi, magával vonhatja a szellemet az ő világába és megölheti. Azért mert a szellem csak a szellemvilágban élhet, a fizikai világban nem.

Ahol a szellem irányít, a lélek a szellemnek van alárendelve, ott rend van, és a testnek a szellem parancsol.

A szellemben rend van, a hús testben pedig káosz. Ahol nem ez van, ott nincs rend, mert hirtelen a legalsó résszé az irányítás, fej nélkül, ami káoszhoz vezet. Nincs tisztánlátás. Nincs megosztás szellem, lélek és test között, csak a test van. Elvész az irányítás, káosz uralkodik. Nincs a valódi kép és rend, amit Isten alapított. Mi történik tehát? Istennek kell eljönnie az újjászületetthez, és ismét kettéválasztania, szellemet és lelket. Visszaállítania őket oda, ahová tartoznak.

Zsid. 4,12 Mert az Istennek Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szellemnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek [ez a test] megoszlásáig, és megítéli a szívnek gondolatait és szándékait.

Az újjászületés pillanatában Isten szétszedi őket. Isten felélesztette (megújította) a szellemet, most önállóan áll. Nem halott többé, és nincs alárendelve a testnek.

Mit tesz tehát a halál? A halál elhallgattatja a szellemet, így a lélek felveszi a test tulajdonságait, és az egészet az ember legalacsonyabb rendű része, a test uralja. Isten visszaállítja a rendet, az újjászületés által. Visszahelyezi a szellemet a helyére, azáltal hogy életet ad neki. Most a lélek a kettő közötti átjáró, és a test még mindig ott van.

Isten azt mondja: most kezd újra, és építsd újjá magad.

„Hogyan, Uram?”

Ezt fogjuk most megnézni. Mielőtt tovább mennék, elmagyarázok néhány dolgot.

1Tim. 2,14 És nem Ádám csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:

Ez nagyon fontos. Ádám, eredeti állapotában nem volt szentségtelen vagy bűnös. Hozott egy döntést, választott. És az Ige azt mondja: Ádám nem csalatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett. Ő (Ádám) választott. Nem azért hozta a döntést, mert nem tudta, mit választ. Nem azért döntött így, mert az ördög rávette, hogy ezt tegye, ahogy azt később állította. Amikor választott értette és tisztában volt vele, mit tesz. Ezért vádolta Isten a bűnbeeséssel. Meglepő, hogy nem az asszonyt büntette meg, hanem Ádámot. Éva osztozott Ádám büntetésében. Nem azt akarom mondani, hogy a büntetés nem érintette az asszonyt, persze hogy érintette, az emberen keresztül. Ádámot elítélte, emiatt Évát is elítélte. Ádám döntött úgy, hogy vétkezik, ő választotta az engedetlenséget. Míg Éva megcsalatott, ő nem. Ádám nem megcsalatás által bukott el, a ragaszkodása miatt bukott el. Jobban szerette Évát, mint Istent. Pontosan tudta, mit tesz, nem csapták be, ezt a Biblia világosan mondja. Tehát ő nem azért bukott el, mert becsapták, hanem a ragaszkodása miatt. Jobban szerette a feleségét, mint Istent. Amikor Isten azt mondta ne, a felesége pedig hogy de, ő inkább hallgatott a feleségére. Azt mondta: neked engedelmeskedem inkább, mint Istennek. Ő választott.

Ez az a pillanat, amikor halál jött a szellemébe, attól kezdve a lelke a testének, és ennél fogva a halálnak volt alárendelve, és az ember egy lelkes lénnyé lett, többé nem szellemi ember, hanem lelki ember.

De adjunk hálát Istennek a megváltásért. Isten a szétválasztás folyamatát azzal kezdi, hogy kettéválasztja a szellemet és a lelket, visszahelyezi őket a megfelelő helyükre, és újra kezdi a munkát belülről. Minden Isteni munka belülről kezdődik. ....

Imádkozom, hogy Isten Igéje megtöltse a ti szíveteket és elméteket, Jézus mindenható nevében, és imádkoztam, hogy élvezzétek ezt a mai tanítást. Az Atya és a Fiú érintsen ma meg mindnyájatokat, áldd meg őket Szent Szellem, tölts meg minden szívet, imádkozom, hogy világosíts meg minden elmét, kérlek, érints meg mindenkit. Hozz egészséget, gyógyulást, és szabadulást Jézus nevében, és az Ő dicsőségére! Ámen és Ámen. forrás: békevár.hu

Isten & Hitler

Casting Crowns - At Your Feet (magyarul)

János evangélium 11. fejezet: A Mester itt van és hív téged (göröggel és kapcsolódó igékkel).

Ján. 11,1 Vala pedig egy beteg, Lázár [Jelentése: akit Isten megsegít], Bethániából [Jelentése: szomorúság háza], Máriának [Jelentése: keserűség, szomorúság] és az ő testvérének, Márthának [Jelentése: hölgy, úrnő] falujából.

Ján. 11,2 Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére Lázár beteg vala, aki megkente vala az Urat [drága, illatos] kenettel és a hajával törlé meg annak lábait^*

*Máté beszámolója a történtekről: „És mikor Jézus Bethániában [jelentése: a nyomorúság, szomorúság, szegénység háza], a poklos [vagyis leprás] Simon házánál [tartózkodott] vala, Méne [és odalépett] Őhozzá egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje [Más fordítás: akinél egy alabástromedény volt valódi és igen drága, illatos (nárdus) olajjal, és eltörvén az alabástrom edényt], és az Ő fejére tölté, amint az asztalnál ül [ahogy az étkezéshez lehevert] vala. Látván pedig ezt az ő tanítványai [háborognak vala maguk között], és bosszankodnak [és mérgesek lettek, és így méltatlankodtak, és elégedetlenkedtek, neheztelve rá, ezt] mondván: Mire való ez a tékozlás [a kenetnek ez a pazarlása]? Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron [drágán, sok pénzért, hiszen háromszáz pénznél is többért], és adhatták volna a (koldus)szegényeknek [vagyis az árát szétoszthattuk volna, így segíthettünk volna a szegényeken, és zúgolódnak vala ellene, és megharagudtak az asszonyra].

 Mikor pedig ezt eszébe vette [vagyis észrevette, mert Jézus tudta, hogy miről beszélnek. Így szólt hozzájuk, és] monda nékik: Miért bántjátok [miért zaklatjátok] ezt az asszonyt? [Hagyjatok békét néki] hiszen jó dolgot [és nemesen] cselekedett én velem. Mert a szegények [a koldusok, a koldusszegények] mindenkor veletek [és köztetek] lesznek, [és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük], de én nem leszek [én nem maradok] mindenkor [és mindig] veletek [és köztetek]. Mert hogy ő ezt a kenetet [ezt az illatos olajat] testemre [(szóma): az én személyemre, reám]  töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt [mert temetésemre készített elő, és előre megkent engem]. Bizony mondom néktek: Valahol [és bárhol] az egész világon prédikáltatik [és hirdettetik majd] az Evangélium, amit ez én velem cselekedék [amit ez az asszony tett], az is hirdettetik [és azt is elmondják majd] az ő emlékezetére” (Mát. 26,6-13).

Lukács így írja le az esetet: „Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ővele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, (és asztalhoz telepedett) enni. És ímé a városban egy asszony (élt) aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni (hogy asztalhoz telepedett), hoza egy alabástrom szelence drága kenetet. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törli meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel” (Luk. 7,36-38).

És János arról is beszámol, hogy ez mikor és hol történt: „Jézus azért hat nappal a húsvét előtt méne Bethániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból. Vacsorát készítének azért ott néki, és Márta szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala Ővele. Mária azért elővévén egy font igazi (valódi), drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala: Miért nem adták el (inkább) ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták (az árát) a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok” (Ján. 12,1-8).

Ján. 11,3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, [és megüzenték Jézusnak] mondván: Uram, ímé, akit szeretsz [(phileó): akit kedvelsz], beteg.

Ján. 11,4 Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos [(hé astheneia ouk estin pros thanaton): ez a betegség nem válik örök halállá], hanem az Isten dicsőségére való [az Isten dicsőségét szolgálja], hogy dicsőíttessék [és megdicsőüljön] általa az Istennek Fia.

Ján. 11,5 [(agapaó):Isten szerinti szeretettel] szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.

Ján. 11,6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.

Ján. 11,7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.

Ján. 11,8 Mondának néki a tanítványok: Mester [vagyis Rabbi], most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?

Ján. 11,9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

Ján. 11,10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság [(phósz): mert nincs saját fénye].

Ján. 11,11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem [hogy felébresszem] őt.

Ján. 11,12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

Ján. 11,13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték [(dokeó): azt gondolták], hogy álomnak alvásáról [vagyis álomba merüléséről] szól.

Ján. 11,14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár meghalt.

Ján. 11,15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. [hogy hitre jussatok] De menjünk el ő hozzá!

Ján. 11,16 Monda azért Tamás, aki Kettősnek mondatik [akit Didimusznak, vagyis Ikernek neveztek], az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

Ján. 11,17 Elmenvén [(erkhomai): és megérkezvén] azért Jézus, úgy találá [vagyis megtudta], hogy az már négy napja vala sírban [vagyis a sírboltban].

Ján. 11,18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira [azaz: tizenöt stádiumnyira, ami megfelel kb. 2-3 km-nek, vagyis mintegy félórányira volt Jeruzsálemtől];

Ján. 11,19 És a zsidók [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiak] közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől.

Ján. 11,20 Mártha azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül [otthon maradt] vala*

*És hogy ki volt a két testvér, arról így hangzik a bizonyságtétel: „Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Márta nevű [jelentése: hölgy, úrnő, parancsoló asszony, tanítónő] asszony pedig befogadá őt házába [(hüpodekhomai): és szívesen vendégül látja]. És ennek vala egy Mária [jelentése: keserűség, szomorúság, viszály; ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen] nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét [(logoszát, igéjét]” (Luk. 10,38-39).

Ján. 11,21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

Ján. 11,22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

Ján. 11,23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

Ján. 11,24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

Ján. 11,25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

Ján. 11,26 És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?^*

* „Mert: úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): az univerzumot, a világegyetemet, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [vagyis egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): örök életet birtokoljon]” (Ján. 3,16).

„Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]” (Ján. 1,4).

„Aki hisz a Fiúban, örök [egy más minőségű, természetfeletti] élete van; aki pedig nem enged [nem hisz; nem engedelmeskedik; [(apeitheó): szándékosan és önfejűen,] a Fiúnak (mert rábeszélhetetlenül makacs), nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36).

Az Úr Jézus kijelentése az örök élet feltételéről, hogy miben kell hinni: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet (az én igémet) hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott (vagyis elküldött), örök élete [azaz egy más minőségű, természetfeletti élete] van; és nem megy a kárhozatra (vagyis az ítéletre), hanem általment a halálból az életre” (Ján. 5,24).

„Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete [azaz egy más minőségű, természetfeletti élete] legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete [vagyis egy más minőségű, természetfeletti élete] van annak” (Ján. 6,40.47).

János apostolon keresztül megerősíti Isten a kijelentést: „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 Ján. 5,12).

„Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti [életre kelti őket, és élővé teszi, életet adva nekik], úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít [és életre kelti azokat, akiket akar, életet adva nekik]” (Ján. 5,21).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy: „Én vagyok az életnek ama kenyere [ho artos ho zón: azaz az élővé tevő hatalom]; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,35).

 „Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én (hús)testem, amelyet én adok a világ életéért” (Ján. 6,51).

Ján. 11,27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala.

Ján. 11,28 És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá [(lathra phóneó): titokban, észrevétlenül, feltűnés nélkül hívja] az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester [(pareimi): megérkezett], itt van és hív téged.

Ján. 11,29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

Ján. 11,30 Jézus pedig nem ment [nem ért] vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, ahová Mártha elébe ment vala.

Ján. 11,31 A zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] azért, akik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz [vagyis a sírbolthoz] megy, hogy ott sírjon.

Ján. 11,32 Mária azért, amint oda ére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

Ján. 11,33 Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] is, elbúsula [(embrimaomai): felháborodott] szellemében és igen megindula [és háborgott, és a szellemében nagyon haragos lett, (heauton tarasszó): és felzaklatta magát].

Ján. 11,34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

Ján. 11,35 Könnyekre fakadt Jézus.

Ján. 11,36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette [(phileó): mennyire kedvelte] őt!

Ján. 11,37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

Ján. 11,38 Jézus pedig újra felindulva [(embrimaomai): most újra megtelt indulattal], és magában [megint felháborodva, haragos lett], oda megy [odaért] vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.

Ján. 11,39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

Ján. 11,40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét [vagyis erejét]?

Ján. 11,41 Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

Ján. 11,42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért [a körülálló tömegért] mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.

Ján. 11,43 És mikor ezeket mondá, fenszóval [vagyis hangosan] kiálta: Lázár, jőjj ki!*

*És beteljesült a prófécia, amelyben: „Így szól az Úr: Jókedvem (a kegyelem) idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket; Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, akik sötétben ülnek: Lépjetek elő! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelőjük lesz” (Ésa. 49,8-9)

Ján. 11,44 És kijöve a megholt [vagyis a halott], lábain és kezein kötelékekkel megkötözve [vagyis kezén-lábán (keiria): vászoncsíkokkal / ruhából tépett hosszú csíkokkal bepólyálva, illetve (perideó): körülkötve], és az orczája kendővel vala leborítva [vagyis arcát kendő takarta]. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg [oldozzátok el] őt, és hagyjátok (el)menni.

Ján. 11,45 Sokan hivének azért Őbenne ama zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala.

Ján. 11,46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, amiket Jézus cselekedett vala.

Ján. 11,47 Egybegyűjték [(szünagó): összehívják] azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot [(szünedrion): a Szanhedrint], és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát mível [és sok jelt tesz].

Ján. 11,48 Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet [és elpusztítják szentélyünket is].

Ján. 11,49 Egy pedig ő közülük, Kajafás [jelentése: kőfaragó; elnyomás], aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok [és nem értetek semmit].

Ján. 11,50 Meg sem gondoljátok [(dialogidzomai): és azt sem veszitek számításba], hogy jobb [és többet használ] nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

Ján. 11,51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda [vagyis (prophéteuó): prófétál], hogy Jézus meg fog [(melló): sőt Jézusnak elkerülhetetlenül meg kell] halni a népért [(hüper): a nép érdekében, javára, és a nép helyett];

Ján. 11,52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt [és szétszóródott] gyermekeit egybegyűjtse.

Ján. 11,53 Ama naptól azért azon tanakodának [és eldöntötték], hogy őt megöljék^*

*És húsvét előtt eljött az alkalmas idő, és: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók [és törvénymagyarázók] és a nép vénei a főpap házába [vagyis palotájába], akit Kajafásnak [jelentése: kőfaragó; elnyomás] hívtak, És tanácsot tartának [tervet készítettek, és megegyeztek abban], hogy Jézust álnoksággal megfogják [vagyis csellel, cselvetéssel csapdába csalják, és elfogják] és megöljék. De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen [és nehogy zavargás törjön ki] a nép között [nehogy fellázadjon a nép]” (Mát. 26,3-5).

 Dávid már így prófétált erről „Miért háborognak [és dühösködnek; tombolnak; agyarkodnak; dühöngnek; zúgolódnak; morognak; miért fennhéjázók] a nemzetek [a pogányok]? A népek miért kovácsolnak [és gondolnak, és terveznek] hiú [céltalan, sikertelen, üres, hiábavaló, semmit érő, haszontalan] terveket? A föld királyai fölkelnek, [és felkerekednek; összegyűlnek; fölállnak] nagyjai [a fejedelmek] összeesküsznek [és együtt tanácskoznak; egybegyűlnek] az Úr ellen és Fölkentje [vagyis Krisztusa] ellen” (Zsolt 2,1-2).

És ismét az Úr Jézusról szól a prófécia: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek, együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10)

„Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket. (Más fordítás: Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket)? Álnokságokat koholnak (terveznek, titokban tartják tervüket, és) a kikoholt tervet végrehatják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan (mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve)” (Zsolt. 64,6-7).

Ján. 11,54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan [vagyis nyíltan] a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához [(erémosz): a sivataghoz, egy magányos, elhagyatott helyhez] közel, egy Efraim nevű városba [jelentése: kettős gyümölcs, kétszeres termékenység; kettős örökség, utódok]; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.

Ján. 11,55 Közel vala pedig a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] husvétja [(paszkha): a Peszach / átlépés, megkímélés, megmenekülés / ünnepe] és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.

Ján. 11,56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?

Ján. 11,57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg [(ménüó): közölje, és hozza tudomásukra], hogy őt megfogják [vagyis hogy elfoghassák]^*

*Lukács így ír erről: „Elközelgetett [és eljött] pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely húsvétnak mondatik, [és amelyet páskának is neveztek]. És a főpapok [vagyis a papi fejedelmek] és az írástudók [a törvénymagyarázók] keresnek vala módot, [és törekednek megtalálni, hogy milyen módon, és] hogyan öljék meg [hogyan végezzék ki] őt. Mert féltek [ugyanis] a néptől [a tömegtől, a köznéptől]” (Luk. 22,1-2).

A vallási vezetők kezdettől arra törekedtek, és keresték a módot, hogy az Úr Jézust elveszítsék. Amikor a  sorvadt kezű embert meggyógyítja: „A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt [és elhatározták, hogy végeznek vele, hogy megölik Jézust]” (Mát. 12,14).

Márk is ír erről, a következőképpen. És eljött az alkalmas idő, mert: „Két nap múlva pedig húsvét [vagyis a páska] vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók [vagyis a törvénymagyarázók] tanakodnak vala [és keresték a módját], hogy csalárdsággal [ravaszsággal, csellel] mi módon fogják meg [hogyan ejtsék őt tőrbe] és öljék meg őt. Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön [fel ne lázadjon; hogy zavargás ne legyen a nép körében]” (Márk. 14,1-2).

Így hangzik a szabadulás / vagyis a húsvét ünnepéről / szóló prófécia, amelyben kijelentést nyer az is, hogy ezzel egy új időszámítás kezdődik: „Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyülekezetének (vagyis egész közösségének), mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, (vagyis családonként és) házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való (vagyis a legközelebbi) szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma (azaz: a személyek) szerint. Kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz (és vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból). A bárány ép, (hibátlan) hím, egy esztendős legyen. A juhok közül vagy a kecskék közül vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt. Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok (vagy bototok) kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az” (2 Móz. 12,2-11).

És arról is rendelkezik az Úr, hogy mikor kell ezt az ünnepet megtartani: „Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre (Más fordítás: Őrizzétek meg ezt az igét. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak). És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, amint megmondotta vala (és ahogyan megígérte): akkor tartsátok meg ezt a szertartást” (2 Móz. 12,24-25).

János apostolon keresztül pedig kijelentést nyer, hogy ki az igazi pászkabárány, akivel elkezdődik az új időszámítás: „És ránézvén Jézusra, amint ott jár [ott járt-kelt] vala, [s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett] monda: Ímé [nézzétek] az Isten Báránya!” (Ján. 1,36)

Köszönöm Jézus, hogy támogatsz engem

Gyönyörködöm az Úrban, mert:

„Nagyok az Úrnak cselekedetei; kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnak azokban” (Zsolt 111,2)

Ismert emberek mondták a Bibliáról:

"A Biblia él, beszél hozzám, lábai vannak és utolér, kezei vannak és megragad." Luther Márton

A nyugalom ajándék

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok néktek" (Mt 11,28).

A megváltottak nyugalmat találnak Krisztusban. Akik még nem fogadták el Krisztust Megváltójuknak, nyugalmat találnak, amint Hozzá mennek, mert Ő ígéri, hogy "megnyugvást ad". Ajándéka teljesen ingyenes, fogadjuk el örömmel, amit Ő örömmel ad. Nem kell megvásárolnunk, sem kölcsönbe vennünk: ajándék, fogadjuk el!

Agyonfáraszt bennünket a becsvágy, kapzsiság, gyönyörhajhászás vagy a sok gond? Ő mindezek bilincseitől meg akar szabadítani, és nyugalmat kínál nekünk. "Meg vagyunk terhelve", méghozzá súlyosan a bűnnel, félelemmel, gondokkal, lelkiismeret-furdalással, halálfélelemmel? Ha Hozzá megyünk, Ő mindezt leveszi rólunk. Azért hordozta el bűneink nyomasztó terhét, hogy nekünk ne kelljen többé hordozni azt. Ő saját maga lett a nagy teherhordozó, hogy mindazoknak, akik súlyos terheket hordoznak, ne kelljen tovább görnyedni a hatalmas súly alatt.

Jézus Krisztus nyugalmat ad. Ez valóság! Hiszed ezt? Kipróbálod? Most azonnal? Jöjj az Úr Jézushoz úgy, hogy adj fel minden más reménységet, csak rá gondolj, higgyél annak, amit Isten róla mond, és bízd rá magad mindenben. Ha így jössz Hozzá, mélységes lesz az a nyugalom, amit Tőle kapsz, biztos, szent és örökké tartó. Olyan nyugalom, amely elér a mennyekig, és ezt Ő már ma megadja mindazoknak, akik Hozzá jönnek.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Munkába állított hit 4)

...hited megtartott téged." (Lukács 17:19)

Nézzük meg még egyszer a tíz leprást, akiket Jézus meggyógyított. E betegség végsõ stádiumában a hús szó szerint leesik a testrõl. Figyeld meg, Jézus mégsem tette rájuk a kezét, nem imádkozott értük, nem is parancsolt a leprának. Ehelyett az embereknek parancsolt, hogy menjenek, és mutassák meg magukat a papoknak. Milyen furcsa! Egyesek számára egyenesen nevetségesnek tûnhet.

Ám mielõtt Isten valamilyen csodát tenne, néha arra kér téged, hogy nevetségesnek tûnõ dolgokat tegyél. Elõfordulhat, hogy parancsol valamit, aminek úgy tûnik, semmi köze ahhoz, amiért imádkoztál. Amikor ilyen történik, döntened kell: kételkedsz vagy engedelmeskedsz. Ahelyett, hogy a végtelenségig vitatkoznál a kérdésen, csak tedd meg, amit mondott! Néha Isten ad neked egy igét (vagy csak egy szót), és úgy tûnik, hogy nem mûködik, pedig igen, még ha nem is látszik. Az a hit, amire Isten válaszol, nem vár magyarázatokat. És amíg odaértek, megtisztultak" (Lukács 17:14). Figyeld meg, a gyógyulások út közben történtek.

A Biblia azt mondja: Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki" (Zsoltárok 37:23).

Ha az Úr mond neked valamit, indulj el aszerint! Próbáld elképzelni: miközben mentek, a lábujjaik visszanõttek. Ahogy elindultak Isten szavának engedelmeskedve, egy csonkból ismét ujj lett. Ne állj meg itt! Menj tovább! ...aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Filippi 1:6). Rajta, mondd ki hittel: Visszamegyek, hogy hálát adjak!"

http://www.maiige.hu/

Semmiképpen ki nem vet

"Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el magamtól" (Jn 6,37).

Van-e példa arra, hogy Urunk valakit, aki hozzá ment, elutasított volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz soha. A pokolban az elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná: "Krisztushoz mentem, de Ő elutasított". Lehetetlenség, hogy te vagy én lennénk éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak!

Ha a bennünket éppen most terhelő vétkeinkkel az Úr Jézushoz megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat és nem utasít el. Gyertek, menjünk hozzá együtt, azok is, akik még soha nem voltak nála, de azok is, akik már gyakran voltunk. Meg fogjuk látni, hogy egyikünk előtt sem zárja be a kegyelem ajtaját.

"Ez az ember bűnösöket fogad magához" - vádolták, de Ő mégsem utasított el senkit. Mi gyöngén és bűnösen megyünk hozzá, remegő hittel és kevés ismerettel és szegényes reménnyel, de Ő nem vet el bennünket.

Megyünk hozzá imádkozva, bár imádságunk erőtlen és dadogó; hitvallással, bár az hiányos; dicséretekkel, bár azokban felét sem mondjuk el érdemeinek, de Ő mégis elfogad minket.

Megyünk hozzá betegen, szennyesen, elcsigázva és méltatlanul, de Ő semmiképpen ki nem vet minket.

Menjünk ma is újra hozzá, mert Ő valóban soha nem fog elküldeni magától.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Ron Kenoly Righteousness, Peace and Joy in the Holy Ghost

A szent sátor: Benny Hinn.

Paulo Coelho: Ahogy Isten lát

Isten szemében semmi sem haszontalan ezen a világon. Még a fáról lehulló falevél sem, vagy az elhullajtott hajszál, vagy az eltaposott rovar, ami útban volt. Minden létnek van értelme.

http://www.citatum.hu/kategoria/Isten

Böjte Csaba gondolatai

Vágysz megértésre? Próbálj megérteni másokat!

Vágysz dicséretre? Dicsérj meg másokat!

Vágysz kedvességre? Légy kedves!

Nézz belülre

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Hogy van hát? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is.
- 1Korinthus 14,15.

Én megtanultam az élet minden válságában a bennem lévő szellememre tekinteni. Megtanultam nyelveken imádkozni. És mialatt más nyelveken imádkozom, vezetést kapok, amely a bensőmből jön, mert a szellemem felélénkül, amikor nyelveken imádkozom. Az elmém nem aktív ilyenkor; a szellemem az, ami tevékeny. Isten pedig a szellememen keresztül ad nekem vezetést. Néha, mialatt nyelveken imádkozom, magamban értelmezem is, amit kimondtam; és az értelmezésen keresztül vezetést kapok. De többnyire nem így történik.
Legtöbbször úgy van, hogy mialatt nyelveken imádkozom, valahonnan mélyen belülről jön fel belőlem annak a tudása, hogy Isten mit akar, hogy cselekedjem. (Nehéz elmagyarázni a szellemi dolgokat természetes módon, de mindenesetre érzékelem, hogy valami áradni kezd a bensőmből.) Elkezd alakot ölteni és kiformálódni, bár nem mindig tudom szavakban kifejezni (mert az értelmemnek semmi köze ehhez), a bensőmben azonban pontosan tudom, hogy mit kell tennem.

Megvallás: Én a szívemre hallgatok, a szellememre tekintek magamban. Szellemtudatú vagyok, mert a Szent Szellem a szellememben lakik. Ő ad vezetést az én szellememnek. Ő vezet engem az én szellememen keresztül.
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/