Kenneth Hagin: Helyes és helytelen gondolkodás
(Right and Wrong Thinking) c. kiskönyvének 1. fejezete
Amit hiszünk, az a gondolkodásunk eredménye. Ha helytelenül gondolkodunk, helytelenül fogunk hinni.
Ha hitünk helytelen, akkor a megvallásunk is hibás lesz. Más szóval, ha a hitünk helytelen, akkor helytelen lesz az is, amit mondunk. Az egész a gondolkodásunkon múlik!
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol (üdvözülsz). Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.
– Róma 10:8-10
De Isten Igéje azért adatott nekünk, hogy kiegyenesítse gondolkodásunkat!
Jézus ezt mondta a Márk 11:23-ban: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek (problémának): Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott.”
Többnyire elég sokat beszélünk arról, amit hiszünk, azonban nem túl sok szó esik arról, amit mondunk. Természetesen nem leszünk képesek helyes megvallást tenni mindaddig, amíg gondolkodásunk hibás. Gondolkodásunknak összhangban kell lennie Isten Igéjével, mivel nem tudunk hinni azon a tényleges ismereten túl, amellyel rendelkezünk Isten Igéjéből.
Azok, akik a múltban metafizikus, elme-technika vallásokkal foglalkoztak, gyakran összetévesztik ezt a helyes és helytelen gondolkodásról szóló tanítást azokkal a vallásos tanokkal, mert még mindig azt gondolják, hogy az ember csupán értelmi és fizikai lény. De az ember jóval több ennél: elsődlegesen szellemi lény!
A metafizika [érzékfölötti dolgok] szószólói olyan sokat tanítottak az elméről, hogy a Teljes Evangéliumi hívők szinte félnek egy szót is ejteni róla – a Bibliának mégis sok mondanivalója van az elméről.
Például, a Bibliában ez áll: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, és ne a saját MEGÉRTÉSEDRE (elmédre) támaszkodj” (Péld. 3:5; KJV). A Biblia ezt mondja: „Lerontván KÉPZELŐDÉSEKET (érveléseket) és minden magas dolgot, amely felmagasztalja magát Isten ismeretével szemben, és foglyul ejtve minden GONDOLATOT (gondolkodást) Krisztusnak való engedelmességre” (2 Kor. 10:5; KJV). A Biblia ezt is mondja: „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata” (Róm. 12:2). [KJV = King James Version - megújított angol fordítás.]
Az elménket Isten Igéjének tanulmányozása által újítjuk meg. A Biblia arra tanít minket, hogy legyen bennünk „Krisztus értelme” (1 Kor. 2:16). Krisztus elméje egyetlen módon lehet a miénk: ha az Ő Igéjét tanuljuk, elhisszük azt a szívünkben és az alapján cselekszünk.
Isten Szava azt is tanítja nekünk, hogy azon gondolkodjunk, ami csak igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, kedves, jó hírű, erénnyel teli vagy dicséretre méltó (Fil. 4:8). Isten Igéjének tehát sok mondanivalója van az elméről!
Mindamellett fel kell ismernünk, hogy a gondolatok két különböző forrásból érkezhetnek az elménkbe. Más szóval, az elménkbe érkező gondolatok nem mindig az elménkből erednek. Az ördög sok gondolatot helyez az elménkbe rajtunk kívülről. Ez az egyik forrás. És természetesen Istentől is jönnek gondolatok belőlünk. Ezek a szellemünkön keresztül érkeznek az elménkbe.
Ahogy szoros kapcsolatban maradsz az Úrral imádságon, elmélkedésen és az Ő Igéjének tanulmányozásán keresztül, megtanulsz majd különbséget tenni a gondolataid forrásai között. A gonosz gondolatok természetesen az ördögtől származnak. Másfelől, Isten szeretet és a szeretet nem gondol gonoszt, nem hallja meg a gonoszt és nem látja meg a gonoszt. Az ilyen gondolatok Istentől vannak.
Észrevettem, hogy sok embert megzavarnak az elmére utaló Igerészek. Viszont sokan úgy gondolják, hogy hisznek a hitre vonatkozó Igékben. (És hisznek is az elméjükben, de nem a szívükben).
A gondolkodásra utaló igékből sok keresztény mindössze a téma negatív oldalát érti meg (mert egyaránt van pozitív és negatív oldal, és a pozitív oldal a fontosabb).
Például, ha „megvallásról” beszélünk, az emberek többsége a bűn, gyengeség és kudarc megvallására gondol. A Biblia ezt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1 Ján. 1:9). Isten Igéje azonban sokkal többet beszél a megvallás pozitív oldaláról, mint a negatív oldalról. Ha az emberek ezt meg tudnák érteni, hatalmas különbséget jelentene az életükben és a gondolkodásukban. De a megvallásnak csak az egyik oldaláról – a negatív oldalról – hallottak prédikációkat. Ezért csak a negatív oldalt gyakorolták: A „ne tedd” oldalt.
Pál viszont ezt mondja a Róma 10:9-ben: „... ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról...” Ez nem bűnmegvallásra vonatkozik, és nem is a gyengeség megvallása. Ehelyett, ez megvallása annak, hogy Jézus Krisztus az ÚR. Ez a rész így folytatódik: „...és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol (üdvözülsz). Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.”
Ez nem egy negatív megvallás; ez egy pozitív megvallás! Tény, hogy a kereszténységet „a Nagy Megvallásnak” nevezik. A Zsidó 3:1 azt mondja, hogy figyelmezzünk a „vallásunk” (néhány Biblia széljegyzete szerint „megvallás”) Apostolára és Főpapjára.
Ezen a ponton segítségünkre lesz, ha meghatározzuk a „megvallás” szót. Először is, ez megerősítése valaminek, amit hiszünk. Másodszor, bizonyságtétel valamiről, amit tudunk. Harmadszor, tanúskodás egy igazság mellett, amit megismertünk.
Szükséges azt tennünk, amire a Zsidó 4:14 figyelmeztet: „ragaszkodjunk vallásunkhoz (megvallásunkhoz).” Az is fontos, hogy folyamatosan megvalljuk sátán uralma alóli megváltásunkat és azt a tényt, hogy többé nem ural bennünket bűntudattal, félelemmel vagy betegséggel. „Ragaszkodnunk” kell megvallásunkhoz, mivel a mi megvallásunk sátán veresége. Jézus közel kétezer éve legyőzte az ördögöt. De amit Jézus legálisan megtett értünk, annak alapvető, élő valósággá kell válnia az életünkben. A megváltás gyakorlati oldala az élethez szükséges oldal. Soha nem fogjuk teljesen megérteni Isten Igéjét, amíg nem látjuk tisztán megváltásunk két oldalát – a törvényes illetve legális oldalt és a megtapasztalás oldalát.
Egy példa a megváltás törvényes oldalára: Gyakran így imádkozunk: „Isten, váltsd meg ezt az embert!”, vagy „Isten, gyógyítsd meg azt az asszonyt!”. Isten elméjében azonban, Ő már meggyógyította és megváltotta ezeket az embereket. Más szóval, Isten Krisztusban kiengesztelte Magát a világgal. Jézusnak nem kell újra meghalnia ahhoz, hogy bárkit is megváltson. Egyszer már meghalt, vagy nem? Többé nem kell kiontania a vérét. Legálisan, Isten már megtett mindent, amire szüksége volt a megváltásunk biztosításához!
Ha valaki csak a megváltás legális oldalával foglalkozik és kizárólag azt prédikálja, az emberek valójában semmit nem fognak megtapasztalni az életükben. És ez a nagy problémája sok gyülekezetnek. Amit hirdetnek, az legálisan igaz, de a hívők hideggé, halottá és formálissá váltak, mivel a megváltásnak csak az egyik oldalát prédikálták nekik – a legális oldalt – és így a megváltás nem vált élő valósággá az életükben.
Másrészt, ha csak a megváltás életteljes részét prédikálják – a tapasztalati oldalt –, annak féktelen tűz, fanatizmus és szélsőségesség lesz az eredménye. Ha egy szolgáló a megváltásnak csak a tapasztalati részét hirdeti, néhány ember olyan megtapasztalásokat fog keresni, melyek távol esnek Isten Igéjétől. (A kettő között egyensúlyt kell felállítani, hogy élvezhessük mindazt, amit Isten a megváltásban legálisan biztosított.)
Amit az Úr legálisan megszerzett, kivívott és biztosított számunkra, gyakorlatilag akkor lesz a miénk, amikor elhisszük Isten Igéjét a szívünkben és megvalljuk a szánkkal, hogy ez igaz és ez a miénk.
Például, Pálnak a római keresztényekhez írt levelében láthatjuk a megváltásnak ezt a legális és gyakorlati részét. A Róma 10:8-ban ezt mondta Pál: „…a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk”. Ilyen kifejezést nem láthatunk az Ószövetségben, mert az akkori idők embereinek nem állt rendelkezésére a megváltás megtapasztalása, mint ahogy nekünk. Még csak nem is értették igazán, amit az eljövendő Messiásról prófétáltak! És a négy evangéliumban sem látjuk a megváltás körvonalait, mivel a megváltás, amit Jézus hozott, tulajdonképpen nem állt az emberek rendelkezésére addig, amíg Ő a földön volt. Jézus akkor is megbocsátott bűnöket, de a megváltásban többet kaptunk a bűnbocsánatnál – „új teremtményekké” lettünk!
A megváltás csak azután vált elérhetővé a számunkra, miután Jézust megfeszítették, feltámadt a halálból, és az Atya jobbjára ült. Más szóval, az Újszövetség nem volt hatályban addig, amíg az Újszövetség (vagy Új Testamentum) Főpapsága életbe nem lépett. Jézus az Új Testamentum főpapja!
Néhány ember ezt nehezen érti meg, mert azt gondolják, hogy a megváltás érvényben volt, mialatt Jézus itt járt a földön. De a megváltás akkor még nem lépett életbe. Néhány ember bűnei megbocsátást nyertek a földön – az Újszövetség alatt azonban sokkal több a miénk, mint csupán a bűnbocsánat. Számunkra megadatott az Újjászületés, és új teremtményekké váltunk Krisztus Jézusban.
Ha valaki bűnt követ el azután, hogy újjászületett, nem kell újra és újra újjászületnie. Az ember csak egyszer születhet újjá – de hála Istennek, sok-sok alkalommal kaphat bűnbocsánatot. Az ígéret a vétkező hívő számára a következő: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól...” (1 Ján. 1:9).
Amint láttuk, a Róma 10:9-10 ezt mondja: „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra...” Amikor a bűnösök hallják Isten Igéjének hirdetését, az kiegyenesíti gondolkodásukat. Az Ige megmutatja nekik, hogy elveszettek, bűnösök, nem tudják megmenteni magukat és nem tudják igazzá tenni vagy megváltani önmagukat.
A bűnösnek egyszerűen csak azt kell mondania Istennek: „Drága Istenem, bűnös vagyok. Nem tudom megváltani magam. Tudom a Te Igéd alapján, hogy nem tehetem igazzá magam, de hálát adok Neked, mert Te szeretsz engem és elküldted az Úr Jézus Krisztust, hogy meghaljon értem. És az Ő igazságán keresztül a megváltás rendelkezésemre áll. Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért az Írások szerint. Hiszem, hogy feltámadt a halálból, és Ő az én megigazulásom. Most vallást teszek Jézusról és elfogadom Őt, mint Megváltómat.”
Ez jelenti azt, hogy Isten Igéjével összhangban gondolkodunk és hiszünk abban, amit a Biblia mond. Ennek megvallása megteremti az üdvösség valóságát az emberi szellemben.
Nem mindegy, hogy a bűnöst hogyan vezetik üdvösségre. Például, ha a bűnös gondolkodása először is ki van egyenesítve, valamint hite és megvallása is helyes, akkor sokkal könnyebb lesz a számára, hogy ne ingadozzon keresztény élete során. Másfelől, ha nem kapott megfelelő utasításokat, akkor az ördög ki fogja használni azt, amit nem tud. Legyőzött lesz, kifosztva abból, amit Isten már megtett érte. Mivel ha nem ismeri Isten Igéjét és nem tudja, hogyan ragaszkodjon hitének megvallásához, az ördög álcázni fogja a helyzetet és azt próbálja éreztetni vele, hogy meg sincs váltva. És amikor az új megtért apró hibákat követ el, az ördög megpróbálja ezt mondani neki: „Nos, véged van, úgyhogy akár fel is adhatod és abbahagyhatod!”
Ugyanez a helyzet, amikor a gyógyulásra kerül sor. Emlékezz, a megvallás sátán veresége. A Zsidó 4:14 ezt mondja: „Lévén annakokáért nagy Főpapunk, Aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz” (vagyis mondjuk mindig ugyanazt). Mit jelent ez? Nagy Főpapunk van, Aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia. Ő ott képvisel minket az Atyánál. Jézus ezt mondja: „Én meghaltam értük. Elvittem a bűneiket. Megváltottam őket. Bűnné váltam az ő bűneikért, hogy ők Isten igazsága lehessenek Bennem. Elvittem a betegségeiket és elhordoztam a fájdalmaikat. Megszabadítottam őket a sötétség hatalmából. Újjáteremtettem őket, új teremtménnyé tettem őket.” Ezt mondja Jézus az Ő Igéjében. Ennek a versnek a görög fordítása így hangzik: „Ragaszkodjunk hozzá, hogy mindig ugyanazt a dolgot mondjuk.” Tehát ez kell, hogy a megvallásunk legyen! Megvallásunk vagy börtönbe zár, vagy pedig szabaddá tesz minket. Megvallásunk a hitünk eredménye, a hitünk pedig a helyes vagy helytelen gondolkodásunk eredménye.
Először is, szükséges tudnunk, hogy Isten mit végzett el értünk Krisztusban, és ezt hinnünk kell és meg kell vallanunk. Erről való megvallásunk teremti meg a valóságot, és akkor válik valóra az életünkben.
Másodszor: tudnunk kell arról, amit Isten az Igén és a Szent Szellemen keresztül véghezvitt bennünk.
Harmadszor: tudnunk kell, hogy az Úr Jézus Krisztus mit tesz értünk most a mennyben az Ő jelenkori szolgálatában az Atya Isten jobbján.
Negyedszer: fontos, hogy tudjuk, mit fog tenni Isten Igéje az ajkainkon keresztül és mit tehet Isten rajtunk keresztül. A Filippi 2:13-ban ez áll: „Mert Isten az, Aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” Isten bennünk munkálkodik. Isten rajtunk keresztül munkálkodik. Isten nem tőlünk függetlenül munkálkodik. Isten hatalmat és megbízást adott a Gyülekezetnek arra, hogy elmenjünk az egész világra és hirdessük az Evangéliumot minden teremtésnek.
Isten terve az, hogy rajtunk keresztül működjön. A Szent Szellem a Segítőnk. Azonban a Szent Szellem nem végzi el a munkát helyettünk. Ez egy másik terület, ahol tévesen gondolkodtunk. „Tegye meg a Szent Szellem” – ez volt sokak kiáltása. De a Szent Szellemet nem azért küldték, hogy megtegye! Az American Revised Ver-sion így szól: „Nem hagylak segítség nélkül titeket. Eljövök hozzátok. Küldök nektek egy másik Segítőt.” A görög paraclete szó, amit „Vigasztalónak” fordítottak, azt jelenti: „Aki azért van melletted, hogy segítsen.”
Nem, Isten nem azért küldte hozzánk a Szent Szellemet, hogy Ő végezze a munkát; Isten azért küldte el hozzánk a Szent Szellemet, hogy segítsen nekünk elvégezni a munkát. Túl gyakran hagyjuk, hogy az egészet a Szent Szellem tegye meg. De ha az egészet a Szent Szellem tenné, akkor nem lenne szükség arra, hogy misszionáriusokat küldjünk.
Sokszor imádkozunk így: „Isten, győzd meg ezt a barátomat a bűneiről. Hozz rá valódi meggyőződést!” De addig soha nem fog meggyőződést kapni, ameddig valaki oda nem adja neki Isten Igéjét. Anélkül, hogy hallaná az Igét, soha nem lesz meggyőzve. Pál ezt mondta a Róma 10:13,14-ben: „Mert minden, aki segítségül hívja az Úr Nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanak pedig prédikáló nélkül?” A Biblia azt mondja: Isten úgy rendelte, hogy az emberek az Ige hirdetése által üdvözüljenek. A kereszténység nem magánügy, az igehirdetés minden hívő feladata! Mentsd meg az elveszetteket a kárhozat útjáról, a pokol kapujából!
Természetesen hiszünk a jelekben és a csodákban, de a jelek és csodák senkit nem váltanak meg. Csak felhívják az emberek figyelmét. Amikor jelek és csodák történnek, el lehet mondani az embereknek, hogyan üdvözülhetnek.
Ha gondolkodásunk nem helyes ezekben a dolgokban, akkor a hitünk is helytelen lesz. Ekkor a beszédünk is hibás lesz, mi pedig összezavartak és legyőzöttek leszünk. Fel kell ismernünk azt, amit Isten Igéje tehet az ajkainkon keresztül, mert amint láttuk, a Szent Szellem azért küldetett, hogy segítsen nekünk.
Túl sok alkalommal csak áldást akarunk kapni a gyülekezetben. Tehát így imádkozunk: „Uram, küldd be az embereket!” és „Uram, menj és mentsd meg az embereket!” Az igazság az, hogy ez a mi felelősségünk. A Szent Szellem segít nekünk bevinni az embereket a gyülekezetbe, segít üdvösségre vezetni az embereket, és segít abban, hogy Isten munkáját végezzük. De ha mi nem vagyunk hajlandóak végezni a munkát, csak az időnket vesztegetjük azzal, hogy hosszú órákon keresztül imádkozunk azért, hogy a Szent Szellem tegye meg helyettünk.
Egy dallasi hölgy megkért, hogy imádkozzam érte. Három nap és 3 éjszaka böjtölt, keresve Isten akaratát az élete számára. Amikor megkérdeztem, hogy mit mutatott neki az Úr, azt felelte: Isten azt akarja, hogy meglátogasson embereket, röpiratokat osztogasson, és személyes munkát végezzen. Elmondtam neki, hogy megtakaríthattam volna neki három nap böjtöt, ha megkérdezett volna, mert ez az, amit Isten Igéje tanít, és minden gyermekétől ezt várja el Isten.
Egyszer azt javasoltam egy csoportnak valamelyik gyülekezetben, hogy minden hívő készüljön fel egy saját bibliaórával. És ha egyszer kihívják őket beszélni egy gyülekezetben, több anyaguk lesz, mint amennyit valaha is fel tudnak használni, és így segíthetnek és megáldhatják a csoportot. Azt tanácsoltam, hogy a hívők olvassák végig az Újszövetséget – különösen az apostoli leveleket, mivel azok tele vannak olyan kifejezésekkel, mint: „Krisztusban”, „Őbenne”, és „Akiben”. Ez a kifejezés megközelítőleg 134-szer fordul elő az Újszövetségben. Az igevers minden esetben az egyénről beszél – arról, hogy mi az övé, vagy mi lehet az övé Krisztusban.
Nem csak az számít, amit személy szerint tudsz az Úr Jézus Krisztusról; az számít, amit Isten Igéje mond arról, aki már vagy „Krisztusban”. Sok keresztény hozzám jön és ezt mondja: „Hagin testvér, ezt és ezt olvastam a Bibliában. Tudom, hogy a Biblia azt mondja, ez igaz a keresztényekre. Tudom, hogy üdvösségem van és teljes vagyok a Szent Szellemmel, de az ígéret nem tűnik valóságosnak a számomra.”
Megkérdezem tőlük: „Cselekedtél már valaha úgy, mintha valóságos lenne? Elmondtad valakinek is, hogy valóságos? Megvallottad már valaha, hogy úgy van?
Azt felelik: „Ó, nem! Meg akartam várni, amíg előbb biztos leszek benne.”
Azt kérdezem: „Miért? Úgy gondolod, hogy a Biblia hazudott? A Biblia azt mondja, hogy úgy van. A Biblia egy hazugság?”
„Ó nem, de azt akarom, hogy először valósággá váljon bennem. Akkor majd elmondom.”
De „... szájjal teszünk pedig vallást...” Isten Igéjének ígéretét valóságként kell megvallani, mielőtt azzá válik. Az Ige szerint már úgy van. De ahhoz, hogy valóra váljon az életedben, neked kell megvallanod, hogy úgy van.
Emlékszem egy asszonyra, aki három évig járt Bibliaiskolába. Nem volt szolgáló, és nem is vallotta magát annak. Azért ment el a Bibliaiskolába, hogy tanításokat kapjon. A pásztora azt mondta nekem, hogy ő a legkiemelkedőbb laikusa annak a nagy gyülekezetnek. Vasárnapi iskolában tanított, és az összes gyülekezeti tevékenységben részt vett. Egyszer azt mondta nekem, miután egy közeli közösségi összejövetelen prédikáltam: „Hagin testvér, megtettem, amit mondtál. Még nem fedtem át mind a 134 Igét, amit említettél. De elolvastam 25-öt közülük, alaposan elgondolkodva. Sok éve üdvösségem van, teljes vagyok a Szent Szellemmel és minden dologban megtettem a tőlem telhető legjobbat az Úrért. De tudod, úgy érzem, mintha csak most nyertem volna üdvösséget. Ezek az Igék annyira valóságosak; úgy tűnik, mintha csak most születtem volna újjá!”
Megmondtam neki, hogy az igazság a következő: sok évvel ezelőtt született újjá, de soha nem járt ennek a megtapasztalásnak a világosságában. Mindez az övé volt eddig is; hozzá tartozott, de mivel soha nem merte megvallani és kijelenteni, soha nem járt abban, ami jog szerint hozzá tartozott.
Amikor megvallod, hogy ki vagy Krisztusban, kijelented ezt és ebben jársz, létrehozod a valóságát annak, ami legálisan a tiéd. Sajnos sokan vannak, akik soha nem fogják ezt felismerni, és csecsemő keresztények maradnak. Soha nem lesznek képesek élvezni annak teljességét, akik ők valójában Krisztusban.
Látod, egy keresztényt nem felújítanak, mint ahogy egy matracot. Egy régi matracot csak átalakítanak. De az Újjászületés nem megújítás vagy renoválás. Az újjászületett keresztény egy vadonat új teremtés; új teremtmény. A 2 Korinthus egyik fordítása így szól: „Ő egy új faj.” Ez az új teremtés egyszerűen valami olyan, ami azelőtt nem létezett!
Az újjászületett keresztények nem csupán bűnbocsánatot nyert bűnösök. Nem szegény, gyenge, tántorgó, alig-boldoguló gyülekezeti tagok vagyunk. Új teremtmények vagyunk Krisztus Jézusban! Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de nekem ez a bizonyságtételem és megvallásom 1933 óta.
Láttam a megváltásnak ezen igazságait, amikor ágyhoz kötve feküdtem és Isten Igéjét tanulmányoztam. És mielőtt elolvastam volna a Bibliát, megígértem Istennek két dolgot: (1) elhiszem és elfogadom mindazt, amit Isten mondott az Ő Igéjében; és (2) a gyakorlatba helyezem azt, amit Isten az Ő Igéjében mond. Jóval később olyan könyvekre akadtam, amelyek ugyanezeket a kinyilatkoztatásokat tartalmazták, amelyeket az Ige tanulmányozása közben kaptam, mint ágyhoz kötött tinédzser.
A legtöbbször úgy látjuk magunkat, mintha egyszerűen csak meg lennénk váltva a bűntől. Azt gondoljuk, mindössze annyit tehetünk ebben a világban, hogy tovább tántorgunk, továbbra is az „Alig-boldoguló utcában” élve, a legutolsó házban a „Zúgolódás fasor” mentén.
Az Efézus 1:7,8 viszont azt mondja: „Akiben van a mi megváltásunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel.” Figyeld meg, amit mond: „Akiben van a mi megváltásunk.” Krisztusban vagyunk megváltva. Őbenne van a megváltásunk. Mitől vagyunk megváltva? Néhányan így felelnek: „A bűntől.” Ez részben igaz. A valóságban azonban a szellemi haláltól vagyunk megváltva – attól, ami először is bűnössé tett minket!
Azt is mondhatjuk, hogy a törvény átka alól vagyunk megváltva, mert a Galata 3:13 ezt állítja: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.” Amikor Mózes törvényére tekintünk, látjuk, hogy Isten törvényeinek megtöréséért háromszoros büntetés járt: szegénység, betegség és halál – szellemi halál.
Jézus azért jött, hogy megváltson minket, mert el voltunk adva a bűnnek és a szellemi halálnak, és sátán uralt bennünket. Most azonban, hogy Krisztusban megváltást nyertünk, sátán uralma felettünk megtört! Ez azt jelenti, hogy sátán elveszítette hatalmát az életünk felett abban a pillanatban, amikor újjászülettünk – abban a pillanatban, ahogy új teremtményekké váltunk Krisztus Jézusban. Ez azt jelenti, hogy elfogadtuk egy új Úr és Mester uralmát felettünk – Jézus Krisztusét. Azelőtt sátán volt az urunk és mesterünk. Ő uralt minket. De most, hogy új teremtmények vagyunk Krisztus Jézusban, Jézus az Urunk. Ahogy a Róma 6:14 rámutat: „Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
Ha valami uralkodik rajtad, annak hatalma van feletted. A bűn és sátán rokonértelmű szavak. Más szóval, azonosak, vagy közel azonosak jelentésben és jelentőségben. Ezért a következő jelentéssel is fordíthatnánk ezt a verset: „Sátán ti rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”
Krisztus megváltott minket. Ő a mi fejünk. Ő a Gyülekezet Feje. Ha Krisztus a Gyülekezet Feje, mi pedig Krisztus Testének – a Gyülekezetnek – tagjai vagyunk, akkor Krisztus a mi Fejünk. Van sátánnak bármi hatalma, hogy uralkodjon Krisztus Teste felett? Nincs! Mi Krisztuséi vagyunk, ezért egyedül Krisztus uralhat bennünket. Sátán nem uralkodhat rajtunk, mert ha uralna minket, akkor Krisztus Testét uralná, ami a Gyülekezet. Tudjuk azonban, hogy a Gyülekezet Feje Jézus.
Így, mivel sátán többé nem ural minket, a betegség és gyengeség sem uralkodhat felettünk. A régi szokásaink többé nem uralkodhatnak felettünk! Miért? Mert új teremtmények vagyunk Krisztus Jézusban!
El kell hinnünk ezt! Akkor majd elkezdünk beszélni róla. Így valósággá válik a szellemünkben, mi pedig győztesekké válunk, győzedelmes életet élve Krisztusban. Ahogy a Jelenések 12:11 mondja: „És legyőzték azt (sátánt) a bárány véréért és az ő bizonyságtételük beszédéért...”
Mindig meg lehet határozni, hogy valaki hol áll szellemileg az alapján, amit mond. A keresztények többsége idézi a megváltásról szóló Igéket és imádkozik, hogy azok valósággá váljanak az életében – nem ismerve fel, hogy ha újjászülettek Krisztusban, akkor az Ige már valóság az életükben. Mindössze annyit kell tenniük, hogy követelik ezeket az ígéreteket azáltal, hogy kinyújtják a kezüket és elveszik őket; hasznosítva azokat a saját életükben.
Sokan megkérdezik majd: „Ha ez ilyen könnyen elnyerhető, nekem miért nincs meg?” Nos, ha a bankban van tízezer dollár a neveden, de nem tudsz róla, akkor semmivel nem fogsz jobban élni, habár a pénz a tiéd. És hazug lennél, ha azt állítanád, hogy nem a tiéd a pénz. Ugyanez igaz marad a szellemi dolgokra vonatkozóan is. Ha nem tudsz a szellemi dolgokról, amelyek már a tieid, akkor azok semmit nem fognak használni neked. A magadévá kell tenned azokat – nem legális szempontból, hanem gyakorlati szempontból.
Az egyik legkedvesebb Igém, amely segített nekem az évek folyamán, az Ésaiás 41:10-ben található: „Ne félj, mert Én veled vagyok; ne csüggedj, mert Én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” Ez az Igevers Izráelnek íródott, de ma velünk kapcsolatban is igaz.
Még mielőtt csatlakoztam a Teljes Evangéliumi hívők sorába, akkor sem sírtam és könyörögtem Istennek segítségért. Kinyitottam a Bibliámat olyan Igéknél, mint az Ésaiás 41:10, a térdeimre estem és imádkoztam: „Drága Istenem, olyan hálás vagyok azért, hogy velem vagy, hogy Te vagy az Istenem, hogy mindig megerősítesz engem és az igazságod jobbjával támogatsz, és ezért nem kell félnem.”
Amikor néhány keresztény úgy érzi, hogy egy sötét felhő van felettük, felkiáltanak: „Ó, Isten, segíts nekünk!” Isten segít, mert Ő egy irgalmas Isten, Aki leereszkedik a mi szintünkre. De sokkal jobb lenne a számunkra, ha az áldásainkért mi mennénk fel az Ő szintjére! Táplálhatjuk a sötét felhőnket helytelen gondolkodással, rossz megvallásokkal és helytelen hittel. Vagy pedig eloszlathatjuk a sötét felhőt Isten Igéjén alapuló helyes gondolkodás, helyes megvallások és helyes hit által.
Mindannyiunknak Isten-elméjűvé kellene válnunk – és ezt egyetlen módon érhetjük el: ha Istent követve az Ő gondolatait gondoljuk. Más szóval, gondolkodj azon, amit Isten mond az Ő Igéjében, és valld meg, hogy az igaz!
