Ján. 10,1 Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón [(thüra):
vagyis a kapun át] megy [(eiszerkhomai):
és hatol] be a juhok aklába, hanem máshonnan
hág [(anabainó): megy, és
lép] be, [vagyis másfelől hatol és oson be], tolvaj az és rabló.
Ján. 10,2 Aki pedig az ajtón [vagyis a kapun át] megy be, a juhok pásztora az.
Ján. 10,3 Ennek az ajtónálló [(thürórosz): a kapuőr, aki őrizte az ajtót, vagyis a
kapus] ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára [(phóné):
a hangjára, kiáltására, mert megismerik a hangját], és a maga juhait nevükön szólítja,
és kivezeti őket.
Ján. 10,4 És mikor kiereszti az ő juhait, [(hotan):
és valahányszor a maga juhait mind kivezette] előttük megy; és a juhok követik őt,
mert ismerik az ő hangját.
Ján. 10,5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak [(pheugó):
elmenekülnek] attól: mert nem ismerik
az idegenek hangját.
Ján. 10,6 Ezt a példázatot [ezt
a példabeszédet] mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, amit szól
vala nékik [és mert nem érteték, hogy mit
jelent, és hogy mit akart vele
mondani].
Ján. 10,7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom
néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja [vagyis
a juhok számára (thüra):
a kapu].
Ján. 10,8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de
nem hallgattak rájuk a juhok.
Ján. 10,9 Én vagyok az ajtó [a kapu]: ha valaki én rajtam [keresztül]
megy be, megtartatik [vagyis
gondviselésben, ellátásban, védelemben részesül, és megmenekül, tehát üdvözül] és bejár és kijár [vagyis tovább megy, tovább halad] majd, és legelőt talál.
Ján. 10,10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon [(kleptó):
észrevétlenül hatalmába kerítsen,
rászedjen, és félrevezessen] és öljön [(thüó): áldozatként levágjon] és
pusztítson [(apollümi): tönkretegyen,
romlásba vigyen, elpusztítson, megsemmisítsen, semivé tegyen, és elveszítsen].
Én azért jöttem, hogy életük legyen [(dzóé ekhó): hogy az
életet birtokolják], és bővölködjenek [(perisszosz): vagyis rendkívüli, különleges, szokatlan
életet birtokoljanak].
Ján. 10,11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a
juhokért.
Ján. 10,12 A
béres pedig és aki nem pásztor [(poimén):juhpásztor, aki gondját viseli a juhoknak.
Áé: olyan személy, akinek gondjaira van bízva a gyülekezet].
Akinek a juhok nem tulajdonai, [(idiosz): nem sajátjai] látja a farkast jőni [(theóreó): vagyis amikor
észreveszi, hogy a farkas közeledik],
elhagyja a juhokat, és elfut [(pheugó): elmenekül]. És a farkas elragadozza [(harpadzó): megragadja, és hatalmába ejti] azokat,
és elszéleszti [(szkorpidzó): szétszórja, szétkergeti] a juhokat.
Ján. 10,13 A béres pedig azért fut [(pheugó): és menekül] el, mert béres, és nincs
gondja a juhokra [(meló): nem fontos neki a nyáj,
ezért nem törődik vele].
Ján. 10,14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és
engem is ismernek az enyéim.
Ján. 10,15 Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az
Atyát; és életemet adom [(tithémi): és leteszem az életemet] a juhokért.
Ján. 10,16 Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az
akolból valók: azokat is elő kell hoznom, [és
azokat is vezetnem kell] és hallgatnak majd az én szómra[az én (phóné):
és a hangomra]; és lészen egy akol [egy nyáj] és egy [(heisz hen):
egyetlen] pásztor.
Ján. 10,17 Azért szeret engem [vagyis: (agapaó):
magát teljesen odaadta, átadta,
teljesen összekötötte velem, vált eggyé velem] az Atya, mert én
leteszem [odaadom] az én életemet [(tithémi):
lemondok az életemről, átadom, kiszolgáltatom
azt], hogy újra felvegyem [(palin):
hogy ismét visszavegyem] azt.
Ján. 10,18 Senki sem veszi [egyetlen
ember sem (lambanó): szerezheti meg, és
veheti el] azt el én tőlem, hanem én
teszem le [önként adom át, szolgáltatom
ki, és adom oda] azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam
ismét felvenni azt. [(exúszia): szabadságom, képességem, jogom, van
arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem] Ezt a
parancsolatot vettem [ezt a küldetést,
ezt a feladatot kaptam] az én Atyámtól.
Ján. 10,19 Újra meghasonlás [(szkhiszma):
szakadás, megosztás] lőn a zsidók [(iúdaiosz):
a júdeaiak] között e beszédek [e logoszok):
igék] miatt.
Ján. 10,20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne [(daimonion):
démon, gonosz szellemi lény (ekhó): ragadta meg, és tartja hatalmában, ezért] bolondozik [(mainomai):
magánkívül van, megháborodott, és őrültségeket
beszél], mit [(tisz ti): és
miért] hallgattok reá?
Ján. 10,21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek [(daimonidzomai):
nem démoni megszállottnak, nem egy
démonizált embernek] beszédei [(réma): megnyilatkozásai]. Vajjon az
ördög megnyithatja-é a vakok szemeit [(daimonion, dünamai)): démonnak, egy gonosz szellemnek lehet-e hatalma, képes-e
arra, hogy vakok szemét megnyissa].
Ján. 10,22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés [(egkainia):
vagyis a templom újraszentelésének, megújításának] ünnepe [a Hanukka
=
avatás, szentelés]: és tél vala.
Ján. 10,23 És Jézus [(hieron): a szenthelyen] a templomban, a
Salamon tornáczában [a Salamon (sztoa): oszlopcsarnokában] jár vala.
Ján. 10,24 Körülvevék azért [(kükloó): körülfogták] őt a zsidók [a júdeaiak], és mondának néki: Meddig
tartasz még bizonytalanságban [(airó): kétségekben, feszültségben] bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk
nyilván [(parrészia): nyíltan,
világosan; mondd ki a
nyilvánosság előtt]!
Ján. 10,25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem
hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében [az Ő hatalmával, és erejével], azok
tesznek bizonyságot rólam [azok
tanuskodnak mellettem].
Ján. 10,26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül
vagytok [és nem az én nyájamhoz tartoztok]. Amint megmondtam néktek:
Ján. 10,27 Az én juhaim hallják az én szómat [és hallgatnak a hangomra], és én ismerem
őket, és követnek engem.
Ján. 10,28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem
vesznek [(apollümi): el nem
pusztulnak, meg nem semmissülnek], és senki ki nem ragadja [(harpadzó):
senki hatalmába nem ejti, nem rabolja el]
őket az én kezemből.
Ján. 10,29 Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb [(meidzón):
hatalmasabb] mindeneknél; és senki
sem ragadhatja ki [(harpadzó): senki hatalmába nem ejtheti, nem rabolhatja el] azokat az én
Atyámnak kezéből.
Ján. 10,30 Én [pedig] és az Atya egy [(heisz hen):
és ugyanaz] vagyunk.
Ján. 10,31 Ismét köveket ragadának azért [és újra köveket vittek oda] a zsidók [a júdeaiak], hogy megkövezzék őt.
Ján. 10,32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot [sok jó cselekedetet] mutattam
néktek az én Atyámtól; [és sok jó
cselekedetet vittem véghez előttetek az én atyám nevében] azok közül melyik
dologért [melyik cselekedetem miatt]
köveztek meg engem?
Ján. 10,33 Felelének néki a zsidók [a júdeaiak], mondván: Jó dologért [jó cselekedetért; nemes tettért] nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért [(blaszphémia):
azaz: istenkáromlásért], tudniillik,
hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Ján. 10,34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti
törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Ján. 10,35 Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde
[az Isten (logosza): igéje]
lőn (és az írás fel nem bontható), [márpedig
az Írást nem lehet (lüó):
eltörölni, semmibe venni, és érvénytelenné tenni].
Ján. 10,36 Arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és
elküldött e világra: Káromlást szólsz [(blaszphémeó): becsmérelem, gyalázom az Istent];
mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
Ján. 10,37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek
nékem;
Ján. 10,38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is,
higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok [és elismerjétek;] és elhigyjétek,
[és hogy rádöbbenjetek és megértsétek],
hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok.
Ján. 10,39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő
kezökből [dzéteó): ismét arra törekedtek, és igyekeztek, hogy
elfogják Őt, de Ő átment közöttük].
Ján. 10,40 És újra elméne túl a Jordánon [jelentése: az alájövő, a lefelé folyó, halálfolyó],
arra a helyre [(peran): vagyis a túlsó
partra], ahol János először keresztelt [vagyis
korábban bemerített] vala; és ott marada.
Ján. 10,41 És sokan menének Őhozzá és mondják vala, hogy: János
nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János Őfelőle mondott, igaz vala.
Ján. 10,42 És sokan hivének ott Őbenne.