Csel. 6,1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodnak [és nőtt a tanítványok száma], támada a
görög* zsidók közt panaszkodás [vagyis zúgolódás támadt és a görögül beszélő tanítványok panaszkodtak a
héberül beszélőkre, vagyis] a héberek [vagyis az arám nyelvet beszélő, és az atyák hagyományaihoz szilárdan
ragaszkodó zsidók] ellen. hogy az ő közülük való özvegyasszonyok
mellőztetnek [és elhanyagolják őket]
a mindennapi szolgálatban [hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi
segítségben, és szeretetszolgálatban, vagyis az özvegyek naponkénti ellátásában]**
*Görög (hellénisztész): görög módra élő, és görögül beszélő zsidók.
**És hogy miért
zúgolódtak, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Mindnyájan pedig, akik hisznek,
együtt [egy akaraton] valának
[Más fordítás: A hívők mind
ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak],
és mindenük köz vala [mindent közösnek tekintettek];
És jószágukat és marháikat
[vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták,
és [árát] szétosztogatták azokat
[egymás között] mindenkinek, amint
kinek-kinek szüksége vala” (Csel.
2,44-45).
„… szűkölködő
[nélkülöző] sem vala ő közöttük senki;
mert valakik földek [szántóföldek] vagy
házak birtokosai [tulajdonosai] voltak,
eladván, elhozák az eladottak árát. És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott
az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala. (Csel. 4,34-35)
Csel. 6,2
Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén [magához
hívta] a tanítványok sokaságát,
mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten [(logoszát)]
igéjét elhagyjuk [hogy Isten üzenetének tanítását, prédikálását, és üzenetének szolgálatát
elhanyagoljuk] és az asztalok körül szolgáljunk.
[Más fordítás: Nem
Istennek tetsző dolog az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva felszolgáljunk az
asztaloknál, a szegények élelmezésénél, és az adományok szétosztásának
munkáját, szervezzük].
Csel. 6,3 [Szemeljetek
ki], és válasszatok azért, atyámfiai [testvéreink],
ti közületek [vagyis magatok közül]
hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és [Istentől
kapostt] bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra [vagyis erre a
szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására] beállítsunk*
*Isten Igéje bemutatja a Péter általi döntés
előképét,hogy miért kellett munkatársakat választani: „És lőn másod
napon, leült Mózes törvényt tenni a népnek, (és hogy bíráskodjék a nép
között); a nép pedig áll vala Mózes előtt
reggeltől estig. S amikor látja vala Mózes ipa (vagyis apósa), hogy mi mindent végez a nép között, monda:
Mi dolog az, amit te a néppel cselekszel; miért ülsz te egymagad, mind az egész
nép pedig előtted áll reggeltől estig? És monda Mózes az ő ipának (az ő
apósának): Mert a nép Isten akaratát
tudakolni jön hozzám; Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és igazságot teszek
az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és
törvényeit (és az Isten rendelkezéseit és utasításait).
Mózes ipa (vagyis apósa) pedig
monda néki: Nem jó az, amit te cselekszel (és nem jól csinálod a dolgot). Felettébb kifáradsz (és teljesen
kimerülsz) te is, ez a nép is, amely veled van; (mert túlságosan nehéz, és) mert erőd felett való dolog ez, nem
végezheted azt egymagad (és nem tudod egyedül elvégezni). Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot
adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt,
és te vidd az ügyeket Isten eleibe. És tanítsd őket a rendeletekre és
törvényekre és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell és a tenni valót,
amelyet tenniük kell.
(Más fordítás: Őket pedig figyelmeztesd a
rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen
járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük). És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat,
igazságos (és hűséges) férfiakat
(vagyis embereket), akik gyűlölik a
haszonlesést (és a megvesztegetést) és
tedd közöttük elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és
tizedesekké (és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember
fölött). Ezek tegyenek ítéletet (és
igazságot) a népnek minden időben, úgy
hogy minden nagyobb ügyet te elődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban
(és minden kisebb ügyben) pedig ők
ítéljenek (és ők tegyenek igazságot);
így könnyítve lesz rajtad (mert így könnyítnek terheden), ha azt veled együtt hordozzák. Ha ezt
cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is
helyére jut békességben
(Más fordítás: És akkor te is helyt tudsz állni, meg
ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére). És hallgatott Mózes az ő ipa (vagyis apósa) szavára és (mindent úgy tett) és
mindazt megtevé, amit (és ahogyan) mondott
vala. És választ Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé
(elöljáróivá) tevé őket, ezredesekké,
századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké (ezer, száz, ötven vagy tíz
ember fölött). És ítélik vala a népet
(és ezek tettek igazságot a nép között) minden
időben; a nehéz dolgokat (és ügyeket) Mózes
elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala (és ők tettek igazságot)” (2
Móz. 18,13-26).
És Mózes az apósa tanácsát megfogadva így szól a
néphez: „Miképpen viselhetném én egymagam
a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket (és peres ügyeiteket)? Hogyan tudnám egyedül magamra vállalni
bajaitokat, terheiteket? Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti
törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem
(Más fordítás: Jelöljetek ki törzsenként bölcs,
értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket).
És felelétek
nékem, és mondátok: Jó dolog (és
helyes), amit mondál, hogy műveled azt
(így kell tenni). Vevém azért a ti
törzseiteknek főembereit, a bölcs és ismeretes (és tapasztalt) férfiakat (vagyis embereket), és tevém őket elöljáróitokká: ezredesekké,
századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká (és
felügyelőkké), a ti törzseitek szerint
(minden törzsben.). És megparancsolám
abban az időben a ti bíráitoknak, mondván:
Hallgassátok
ki atyátokfiait (a ti
testvéreiteket), és ítéljetek igazságosan
mindenkit (és mindenkinek az ügyében), az
ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben (akár testvérével, akár jövevénnyel
van dolga). Ne legyetek személyválogatók
az ítéletben (az ítélkezésben): kicsinyt
úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől (és embertől ne
tartsatok), mert az ítélet az Istené
(az ítélet Isten ügye); ami pedig
nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. És
megparancsoltam néktek abban az időben mindent, amit cselekedjetek (és amit
tennetek kell)” (5 Móz. 1,12-18).
Isten házának helyreállításakor Nehémiásnak is
munkatársakat kellett választania az adományok szétosztásához: „Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a
mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba
(Más fordítás: Az egész Júda pedig beszolgáltatta a
raktárakba a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét).
És
felügyelőkké rendelém a tárházak fölé
(vagyis a raktárak felügyelőjévé kineveztem) Selemiát (jelentése: Jahve
barátja, békesség az Úrban; Jahve helyreállít), a papot, Sádókot (jelentése: igaz
ember), az írástudót és Pedáját (jelentése:
Jahve megváltott, megmentett,
megszabadított) a Léviták (jelentése:
csatlakozás, szövetség) közül, és melléjük Hanánt (jelentése: kegyelmes, irgalmas), ki Zakkur (jelentése: Isten emlékezetében megőrizve) fia, ki Mattánia (jelentése: Isten ajándéka) fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt (mivel őket
megbízhatóknak tartották) és az ő tisztük vala kiosztani atyjokfiainak
részét (szolgatársaik járandóságát)” (Nehem. 13,12)
Csel. 6,4 Mi pedig [továbbra is kitartóan,
állhatatosan, folyamatosan és állandóan] foglalatosok maradunk a
könyörgésben [az imádkozásban] és az
igehirdetés [(logosz):
tanításának, és hirdetésének] szolgálatában [Más fordítás: Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy
imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük].
Csel. 6,5 És tetszék e beszéd [(logosz): ez az Ige, ez a szó, és ez a javaslat]
az egész sokaságnak [az egész
gyülekezetnek]: és kiválasztják Istvánt [Jelentése:
koszorú,
megkoronázott], ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú vala,
Filepet [Jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], Prokhórust
[jelentése: kórus vezetője;
körtáncvezető, előtáncos, karvezető; előkészített, a tánc előtt], Nikánórt
[Jelentése: győző, győzedelmes"
férfiakat legyőző, győztes, hódító], Timónt [jelentése: tiszteletre méltó, tisztelt. - értékes],
Párménást [Jelentése: maradandó,
kitartó, állandóság. – állandó,
aki megmarad] és Nikolaust [jelentése: a
nép legyőzője, kényszerítője, zsarnoka; a nép győzelme. - diadalmas a népe
fölött, népét legyőző], ki Antiókhiából [jelentése: bosszúálló, üldöző] való prozelitus vala [vagyis: aki Antiókhiából jött, és felvette a
zsidó vallást];
Csel. 6,6 Kiket állatának az apostolok [vagyis a kiküldöttek, a követek] elébe; és miután imádkoztak,
kezeiket reájuk veték [rájuk tették]*
*Isten igéje
bemutatja Fülöp szolgálatát. és kijelentést ad arról, hogy mi jellemzi az
evangélista szolgálatát: „És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala
nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel (vagyis
egyetértésben, és egyhangúan) figyelmez
azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a (csoda)jeleket, melyeket cselekedék. Mert sokakból,
kikben tisztátalan szellemek voltak (és sok megszállottból), nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött
(és béna) és sánta pedig meggyógyult” (Csel. 8,5-6).
Az evangélistának a Szent
Szellem vezetése szerint kell végezni szolgálatát: „Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el
dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába (jelentése: Megerősítet) megy alá (vagyis a Gázába vezető útra). Járatlan (és néptelen) ez. És (ő) felkelvén, (elindult), és
elméne.
És ímé egy szerecsen (vagyis egy etióp) férfiú,
Kandakénak (jelentése: szolgák fejedelme), a szerecsenek (vagyis az etiópok) királyasszonyának hatalmas komornyikja (és udvari főembere), ki az ő egész kincstárának felügyelője vala,
ki feljött imádkozni Jeruzsálembe, és visszatérőben volt és az ő szekerén
(vagyis a hintóján) ül vala, és olvasá
Ézsaiás prófétát. Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál
ehhez a szekérhez (vagyis ahhoz a hintóhoz)! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ézsaiás prófétát olvassa
vala. (És megkérdezte tőle), és
monda: Vajon érted-é, amit olvasol?”
(Csel. 8,26-30).
Amikor Pál apostol és kísérői
Cezáreába érkeztek: „… és bemenvén a
Filep evangélista házába, ki ama hét közül való vala, őnála maradunk. Ennek
pedig vala négy szűz (vagyis hajadon) leánya,
akik prófétálnak vala (Csel. 21,8-9).
Előképben mutatja be a Szent
Szellem a szolgálatra való felkenést, és kiküldést. Így állították szolgálatba
a lévitákat: „Akkor vezesd a lévitákat
(jelentése: csatlakozás, vagy korona) a
gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátora
elé, és gyűjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét (egész közösségét).
Ezután vezesd a lévitákat az Úr
(színe) elé, és Izráel fiai tegyék
kezeiket a lévitákra. Áron pedig lóbálja meg (és így ajánlja fel) a lévitákat, áldozatul az Úr előtt, Izráel
fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában” (4 Móz. 8,9-11).
Így lett felkenve Józsué: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd
Józsuét (jelentése: az Úr a szabadítás, segítség, üdvösség) a Nún fiát (jelentése: utód, sarj), akiben
szellem van, és tedd őreá a te kezedet. És állasd őt Eleázár (jelentése: Isten a segítő) pap elé, és az egész gyülekezet (az egész közösség) elé, és adj néki parancsolatokat az ő
szemeik előtt (és előttük iktasd be tisztébe). És a te dicsőségedet közöld ővele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak
egész gyülekezete (egész közössége).
Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt
az Urimnak (jelentése: fény,
világosság) ítélete felől az Úr előtt
(és kérjen döntést az ÚRtól sorsvetés útján). Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be
(és térjenek haza), ő és Izráel minden
fia ővele, és az egész gyülekezet (az egész közösséggel együtt).
Úgy cselekedék azért Mózes, amiképpen parancsolta vala
az Úr néki; mert maga mellé vevé Józsuét, és állatá őt Eleázár pap elé, és az
egész gyülekezet (az egész közösség) elé. És tevé az ő kezét ő reá, és ada néki
parancsolatokat (és beiktatta tisztébe), amiképpen szólott vala az Úr Mózes által” (4 Móz. 27,18-23).
„Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcsességnek szellemével; mert
Mózes tette vala őreá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy
cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek” (5 Móz. 34,9).
És így kapta meg a Szent Szellemet Timóteus
(jelentése: aki Istent tiszteli), és egyben kijelentést nyer, hogy az ajándék a
Szent Szellem: „Meg ne vesd (ne
hanyagold el) a kegyelemnek benned való
ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád
tevésével (a vének kézrátételével)” (1 Tim. 4,14).
„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az
Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által.
Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és
szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2
Tim. 1,6-7).
Csel. 6,7 És az Isten [(logosza)],
igéje növekedik [és terjedt]. És
sokasodik [gyarapodik, és szaporodik]
nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben és a papok közül is nagy sokan [engedelmeskednek, és] követik a hitet.
[Más
fordítás: Isten
üzenete pedig egyre több és több embert ért el; közben meg növekedett az isten igéjének hatása s a a Jézust követő tanítványok száma is igen
megszaporodott Jeruzsálemben. Sőt a papok közül is
sokan elfogadták a hitet]*
*Isten Igéje
bemutatja, hogy milyen feltételek mellett tud erősödni, és hatalmat venni az
Ige. 1. Állandóan Krisztust kell
hirdetni. Az apostolok pedig: „…
mindennap a templomban [a szenthelyen] és
házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
[Más fordítás: Továbbra is
szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templomban
és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42).
2. Heródes (a gonosz vezető)
halála után: „Az Istennek igéje pedig
növekedik és terjed vala” (Csel. 12,24).
3. Az okkultizmust gyakorlók
megtérése: „Sokan pedig azok közül, kik
ördögi mesterségeket gyakoroltak (akik a varázslást űzték), könyveiket összehordva, mindeneknek
(szeme) láttára megégetik vala. És mikor
kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr
ereje által az ige hatalmasan (és erősen növekedik, és) terjedt és megerősödött (és hatalmat
vett)” (Csel. 19,19-20).
Az Ige állandó
tanulmányozása, és megcselekvése: „El ne
távozzék e törvénynek könyve a te szádtól (és ne hagyd abba az olvasását). Hanem gondolkodjál arról (és
tanulmányozd) éjjel és nappal, hogy
vigyázz (őrizd meg) és mindent úgy
cselekedjél, amint írva van abban (s tartsd meg mindazt, ami ebben meg van
írva), mert akkor leszel jó szerencsés a
te utjaidon (és akkor sikerrel jársz utadon) és boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős?
Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben
jársz (és mindenütt amerre csak jársz)” (Józs. 1,8-9).
Mert azt mondja az Úr: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből,
és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé
teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem (az én logoszom,
igém is), amely számból kimegy, nem tér
hozzám üresen, hanem megcselekszi (véghezviszi), amit akarok, (eléri célját, amiért küldtem) és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ésa. 55,10-11)
Csel. 6,8 István pedig teljes lévén hittel [kegyelemmel] és (csodatevő)erővel, és [hatalommal], nagy csodákat és jeleket
cselekszik vala a nép között*
*Mert István elhitte az Úr szavát, így
beteljesedett benne az Úr Jézus
ígérete:
„Azokat pedig, akik hisznek [akik
hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély,
jellemvonást is] ördögöket
[gonosz szellemeket; démonokat] űznek
[haj(í)tanak ki]; új nyelveken szólnak. [(kainosz): újszerű, ismeretlen,
szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a
korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem
használták, nem volt érvényben]. [Ha] Kígyókat
vesznek föl [(airó): felemel,
elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik
[teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).
A feltámadott Úr kijelentése az ígéret
megvalósulásának feltételéről: „… monda
azért nékik Jézus (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek): Békesség néktek! Amiként engem küldött
vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk
lehelt, (és így folytatta) és monda
nékik: Vegyetek Szent Szellemet”
(Ján.
20,21-22).
Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg,
ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő
[leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim
[bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint
az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel.
1,8).
Csak a hittel lehet előszólítani a természetfelettiben
létező dolgokat a látható világba: „A hit
pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való
meggyőződés” (Zsid. 11,1).
A hit keletkezéséről pedig így tesz megvallást az
apostol: „Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából
fakad] a hallás pedig Isten Igéje által.
[Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által] „Más fordítás: Tehát
a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén
keresztül van” (Róm. 10,17)
Csel. 6,9 [Megjelentek] és előálltak
azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül [az úgynevezett „felszabadítottak
zsinagógájából], mely a szabadosokénak, Cirénebeliekének,
Alexandriabeliekének és a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik
Istvánnal vetekednek [és vitatkoztak]
vala.
Csel. 6,10 De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala [de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel,
amellyel beszélt]*
*Az
Úr Jézus így bátorítja a mindenkori Övéit: „Mikor
(és valahányszor) pedig a zsinagógákba
[vagy a gyülekezetekbe] visznek
benneteket, és a fejedelmek [egy ország első embere elé] és hatalmasságok [vagy más hatóságok, és
felsőbbség] elé [hurcolnak], ne aggodalmaskodjatok [nehogy azon
tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek], mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában [a maga
idejében] megtanít titeket, mit kell
mondanotok” (Luk. 12,11-12).
Máté így ír az Úr Jézus
szavairól: „De mikor átadnak
[elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket
[és bíróság elé állítanak], ne
aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva) tépelődjetek;
ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert megadatik néktek [és megkapjátok] abban az órában, mit mondjatok [amit
mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok [beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és
általatok, és rajtatok keresztül]”
(Mát. 10,17-20).
Bátorít a Szent Szellem,
Márkon keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak,
elárulnak és] fogva visznek [és
elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne
aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit
szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti
vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).
Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek (határozzátok) el
azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek
védelmetekre (és nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem
szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik
(egyetlen ellenfeletek sem)” (Luk.
21,14-15).
Már az Ószövetségben is így
bátorította az Úr az Övéit: „És monda
Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem
tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz
ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az
embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én,
az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit
beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).
Jeremiáshoz is így szól az
Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd
ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem
menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük,
mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és megmentelek) téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr
az ő kezét, és megilleté (megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!”
(Jer. 1,7-9).
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek
Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége,
és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint
bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).
Mikeás próféta is hittel
vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók
(ḥôzeh:
látók, nézők, próféták), és elpirulnak a
jövendőmondók (qásam: jósol,
jövendőt mond, hamisan prófétál), és
elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben
megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ:
igazságossággal, törvényességgel) és
hatalommal, és (gəḇúráh:
hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy
hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša:
lázadását, és elszakadását), és Izráelnek
az ő bűnét (az ő céltévesztését)”
(Mik. 3,7-8).
Ezért szükséges, hogy: „Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).
Pál apostol is így bátorítja
az istent szeretőket: „Mert nem
félelemnek [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk
az Isten; hanem erőnek és [(agapé):
Isten szerinti)] szeretetnek és
józanságnak szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem,
akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni
szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]. Ne szégyeneld hát a mi Urunk
bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és
vagyok fogoly, és rab] hanem
együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a
bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést,
nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért Istennek hatalma
[Istennek ereje, képessége, és hatalma] szerint
[Más fordítás: Ehelyett vállald az
evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő
megnyilvánulása által]” (2 Tim.
1,7-8).
Péter apostol is így
buzdítja a szenteket: „Boldogok
[vagytok] (a legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket; mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek
(isteni Felség) Szelleme, [amit]
amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4,14)
Csel. 6,11 Akkor felbujtottak [felbéreltek] valami embereket, [akik azt állították]
és akik mondának: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az
Isten ellen
[Más fordítás: Ekkor pénzt adtak néhány embernek, hogy mondják ezt:
„hallottuk Istvánt, amikor Mózest és Istent szidta, és káromkodott].
Csel. 6,12 És felzendítik [fellázították, és felizgatták] a népet, a véneket és az írástudókat; és reá
rohanván, [rátörtek, rárontottak;
rátámadtak Istvánra, és elfogták őt], és magukkal ragadják őt, [vonszolva] vivék a nagytanács elé [vagyis a Szanhedrin elé vitték];
Csel. 6,13 És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az
ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény
ellen:
Csel. 6,14 Mert hallottuk, amint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet
elrontja [lerombolja, romba dönti], és megváltoztatja a ceremóniákat [és megváltoztatja a szokásokat],
melyeket adott nékünk Mózes [és amelyeket
Mózes hagyott ránk].
Csel. 6,15 És szemeiket reá vetvén [mind rátekintettek, és valamennyien meredten bámultak rá]
a nagytanácsban [vagyis a Szanhedrinben] ülők, és mindnyájan olyannak
láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját
[Más fordítás: Egyszer csak a nagytanácsban ülők mind
meredten néztek rá és az arcát olyannak látták, mintha angyal orcája volna]*
*Ahhoz, hogy Istvánt megöljék, a törvény
szerint kellett eljárniuk, amely kimondja: „És
aki szidalmazza (és káromolja) az
Úrnak nevét, halállal lakoljon, (irgalom nélkül) kövezze azt agyon az egész gyülekezet (az egész közösség); akár jövevény, akár bennszülött, ha
szidalmazza (és káromolja) az Úrnak
nevét, halállal lakoljon” (3 Móz. 24,16).
De:
„Csak két vagy három tanú szavára
halállal lakoljon a halálra való (mert csak két vagy három tanú vallomása
alapján szabad valakit halálra ítélni); de
egy tanú szavára meg ne haljon (mert egy tanú vallomása alapján nem
szabad). A tanúk keze legyen első rajta
(ők emeljenek rá először kezet), hogy
megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a
gonoszt” (5 Móz. 17,6-7)
A
hamis tanúk vallomása után: „… kiűzték a
városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú
lába elé tették le. Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus,
vedd magadhoz szellememet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott:
„Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, elaluvék” (Csel.
7,58-60).
Erőteljesen
működött Jézabel szelleme, és a hatalmuk megtartása érdekében azt tették, amit
egy előképben bemutatott Isten Igéje: „Ekkor
leveleket írt Akháb (jelentése: az
atya fivére) nevében, lepecsételte
annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek
(és főembereknek), akik Nábóttal egy
városban laktak. A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek
Nábótot a nép élére. És ültessetek vele szembe két (hitvány) istentelen embert, a kik tanúbizonyságot
tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad (és átkoztad) az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki,
és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.
A város polgárai, a vének és
a nemesek
(és főemberek), akik abban a városban
laktak, úgy is tettek, ahogyan Jézabel megüzente (és megparancsolta) nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben
írta. Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. Odajött a két hitvány
ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány (istentelen) emberek így tanúskodtak Nábót
(jelentése: kimagasló sarj) ellen a nép
előtt: (Megszidalmazta), és átkozta
Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték.
Azután ezt az üzenetet küldték Jézabelnek: Agyonkövezték Nábótot” (1 Kir.
21,8-13)