Apostolok Cselekedete 6. fejezet: az evangelista szolgálat jellemzője (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Csel. 6,1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodnak [és nőtt a tanítványok száma], támada a görög^* zsidók közt panaszkodás [vagyis zúgolódás támadt és a görögül beszélő tanítványok panaszkodtak a héberül beszélőkre, vagyis] a héberek [vagyis az arám nyelvet beszélő, és az atyák hagyományaihoz szilárdan ragaszkodó zsidók] ellen. hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek [és elhanyagolják őket] a mindennapi  szolgálatban [hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi segítségben, és szeretetszolgálatban, vagyis az özvegyek naponkénti ellátásában]^**

*Görög (hellénisztész): görög módra élő, és görögül beszélő zsidók.

**És hogy miért zúgolódtak, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt [egy akaraton] valának

[Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak],

és mindenük köz vala [mindent közösnek tekintettek]; És jószágukat és marháikat [vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták, és [árát] szétosztogatták azokat [egymás között] mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala” (Csel. 2,44-45).

„… szűkölködő [nélkülöző] sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek [szántóföldek] vagy házak birtokosai [tulajdonosai] voltak, eladván, elhozák az eladottak árát. És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala. (Csel. 4,34-35)

Csel. 6,2 Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén [magához hívta] a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten [(logoszát)] igéjét elhagyjuk [hogy Isten üzenetének tanítását, prédikálását, és üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk] és az asztalok körül szolgáljunk.

[Más fordítás: Nem Istennek tetsző dolog az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva felszolgáljunk az asztaloknál, a szegények élelmezésénél, és az adományok szétosztásának munkáját, szervezzük].

Csel. 6,3 [Szemeljetek ki], és válasszatok azért, atyámfiai [testvéreink], ti közületek [vagyis magatok közül] hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és [Istentől kapostt] bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra [vagyis erre a szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására] beállítsunk^*

*Isten Igéje bemutatja a Péter általi döntés előképét,hogy miért kellett munkatársakat választani: „És lőn másod napon, leült Mózes törvényt tenni a népnek, (és hogy bíráskodjék a nép között); a nép pedig áll vala Mózes előtt reggeltől estig. S amikor látja vala Mózes ipa (vagyis apósa), hogy mi mindent végez a nép között, monda: Mi dolog az, amit te a néppel cselekszel; miért ülsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig? És monda Mózes az ő ipának (az ő apósának): Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és igazságot teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit (és az Isten rendelkezéseit és utasításait).

Mózes ipa (vagyis apósa) pedig monda néki: Nem jó az, amit te cselekszel (és nem jól csinálod a dolgot). Felettébb kifáradsz (és teljesen kimerülsz) te is, ez a nép is, amely veled van; (mert túlságosan nehéz, és) mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad (és nem tudod egyedül elvégezni). Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell és a tenni valót, amelyet tenniük kell.

(Más fordítás: Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük). És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos (és hűséges) férfiakat (vagyis embereket), akik gyűlölik a haszonlesést (és a megvesztegetést) és tedd közöttük elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké (és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött). Ezek tegyenek ítéletet (és igazságot) a népnek minden időben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban (és minden kisebb ügyben) pedig ők ítéljenek (és ők tegyenek igazságot); így könnyítve lesz rajtad (mert így könnyítnek terheden), ha azt veled együtt hordozzák. Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben

(Más fordítás: És akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére). És hallgatott Mózes az ő ipa (vagyis apósa) szavára és (mindent úgy tett) és mindazt megtevé, amit (és ahogyan) mondott vala. És választ Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé (elöljáróivá) tevé őket, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké (ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött). És ítélik vala a népet (és ezek tettek igazságot a nép között) minden időben; a nehéz dolgokat (és ügyeket) Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala (és ők tettek igazságot)” (2 Móz. 18,13-26).

És Mózes az apósa tanácsát megfogadva így szól a néphez: „Miképpen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket (és peres ügyeiteket)? Hogyan tudnám egyedül magamra vállalni bajaitokat, terheiteket? Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem

(Más fordítás: Jelöljetek ki törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket).

És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog (és helyes), amit mondál, hogy műveled azt (így kell tenni). Vevém azért a ti törzseiteknek főembereit, a bölcs és ismeretes (és tapasztalt) férfiakat (vagyis embereket), és tevém őket elöljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká (és felügyelőkké), a ti törzseitek szerint (minden törzsben.). És megparancsolám abban az időben a ti bíráitoknak, mondván:

Hallgassátok ki atyátokfiait (a ti testvéreiteket), és ítéljetek igazságosan mindenkit (és mindenkinek az ügyében), az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben (akár testvérével, akár jövevénnyel van dolga). Ne legyetek személyválogatók az ítéletben (az ítélkezésben): kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől (és embertől ne tartsatok), mert az ítélet az Istené (az ítélet Isten ügye); ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, amit cselekedjetek (és amit tennetek kell)” (5 Móz. 1,12-18).

Isten házának helyreállításakor Nehémiásnak is munkatársakat kellett választania az adományok szétosztásához: „Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba

(Más fordítás: Az egész Júda pedig beszolgáltatta a raktárakba a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét).

És felügyelőkké rendelém a tárházak fölé (vagyis a raktárak felügyelőjévé kineveztem) Selemiát (jelentése: Jahve barátja, békesség az Úrban; Jahve helyreállít), a papot, Sádókot (jelentése: igaz ember), az írástudót és Pedáját (jelentése: Jahve megváltott, megmentett, megszabadított) a Léviták (jelentése: csatlakozás, szövetség) közül, és melléjük Hanánt (jelentése: kegyelmes, irgalmas), ki Zakkur (jelentése: Isten emlékezetében megőrizve) fia, ki Mattánia (jelentése: Isten ajándéka) fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt (mivel őket megbízhatóknak tartották) és az ő tisztük vala kiosztani atyjokfiainak részét (szolgatársaik járandóságát)” (Nehem. 13,12)

 Csel. 6,4 Mi pedig [to­vábbra is kitartóan, állhatatosan, folyamatosan és állandóan] foglalatosok maradunk a könyörgésben [az imádkozásban] és az igehirdetés [(logosz): tanításának, és hirdetésének] szolgálatában [Más fordítás: Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük].

Csel. 6,5 És tetszék e beszéd [(logosz): ez az Ige, ez a szó, és ez a javaslat] az egész sokaságnak [az egész gyülekezetnek]: és kiválasztják Istvánt [Jelentése: koszorú, megkoronázott], ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú vala, Filepet [Jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], Prokhórust [jelentése: kórus vezetője; körtáncvezető, előtáncos, karvezető; előkészített, a tánc előtt], Nikánórt [Jelentése: győző, győzedelmes" férfiakat legyőző, győztes, hódító], Timónt [jelentése: tiszteletre méltó, tisztelt. - értékes], Párménást [Jelentése: maradandó, kitartó, állandóság. – állandó, aki megmarad] és Nikolaust [jelentése: a nép legyőzője, kényszerítője, zsarnoka; a nép győzelme. - diadalmas a népe fölött, népét legyőző], ki Antiókhiából [jelentése: bosszúálló, üldöző] való prozelitus vala [vagyis: aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást];

Csel. 6,6 Kiket állatának az apostolok [vagyis a kiküldöttek, a követek] elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájuk veték [rájuk tették]^*

*Isten igéje bemutatja Fülöp szolgálatát. és kijelentést ad arról, hogy mi jellemzi az evangélista szolgálatát: „És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel (vagyis egyetértésben, és egyhangúan) figyelmez azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a (csoda)jeleket, melyeket cselekedék. Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak (és sok megszállottból), nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött (és béna) és sánta pedig meggyógyult” (Csel. 8,5-6).

Az evangélistának a Szent Szellem vezetése szerint kell végezni szolgálatát: „Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába (jelentése: Megerősítet) megy alá (vagyis a Gázába vezető útra). Járatlan (és néptelen) ez. És (ő) felkelvén, (elindult), és elméne.

És ímé egy szerecsen (vagyis egy etióp) férfiú, Kandakénak (jelentése: szolgák fejedelme), a szerecsenek (vagyis az etiópok) királyasszonyának hatalmas komornyikja (és udvari főembere), ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe, és visszatérőben volt és az ő szekerén (vagyis a hintóján) ül vala, és olvasá Ézsaiás prófétát. Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez (vagyis ahhoz a hintóhoz)! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ézsaiás prófétát olvassa vala. (És megkérdezte tőle), és monda: Vajon érted-é, amit olvasol?” (Csel. 8,26-30).

Amikor Pál apostol és kísérői Cezáreába érkeztek: „… és bemenvén a Filep evangélista házába, ki ama hét közül való vala, őnála maradunk. Ennek pedig vala négy szűz (vagyis hajadon) leánya, akik prófétálnak vala (Csel. 21,8-9).

Előképben mutatja be a Szent Szellem a szolgálatra való felkenést, és kiküldést. Így állították szolgálatba a lévitákat: „Akkor vezesd a lévitákat (jelentése: csatlakozás, vagy korona) a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátora elé, és gyűjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét (egész közösségét). Ezután vezesd a lévitákat az Úr (színe) elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra. Áron pedig lóbálja meg (és így ajánlja fel) a lévitákat, áldozatul az Úr előtt, Izráel fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában” (4 Móz. 8,9-11).

Így lett felkenve Józsué: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét (jelentése: az Úr a szabadítás, segítség, üdvösség) a Nún fiát (jelentése: utód, sarj), akiben szellem van, és tedd őreá a te kezedet. És állasd őt Eleázár (jelentése: Isten a segítő) pap elé, és az egész gyülekezet (az egész közösség) elé, és adj néki parancsolatokat az ő szemeik előtt (és előttük iktasd be tisztébe). És a te dicsőségedet közöld ővele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete (egész közössége).

Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az Urimnak (jelentése: fény, világosság) ítélete felől az Úr előtt (és kérjen döntést az ÚRtól sorsvetés útján). Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be (és térjenek haza), ő és Izráel minden fia ővele, és az egész gyülekezet (az egész közösséggel együtt).

Úgy cselekedék azért Mózes, amiképpen parancsolta vala az Úr néki; mert maga mellé vevé Józsuét, és állatá őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet (az egész közösség) elé. És tevé az ő kezét ő reá, és ada néki parancsolatokat (és beiktatta tisztébe), amiképpen szólott vala az Úr Mózes által” (4 Móz. 27,18-23).

„Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcsességnek szellemével; mert Mózes tette vala őreá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek” (5 Móz. 34,9).

 És így kapta meg a Szent Szellemet Timóteus (jelentése: aki Istent tiszteli), és egyben kijelentést nyer, hogy az ajándék a Szent Szellem: „Meg ne vesd (ne hanyagold el) a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével (a vének kézrátételével)” (1 Tim. 4,14).

„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7).

Csel. 6,7 És az Isten [(logosza)], igéje növekedik [és terjedt]. És sokasodik [gyarapodik, és szaporodik] nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben és a papok közül is nagy sokan [engedelmeskednek, és] követik a hitet.

 [Más fordítás: Isten üzenete pedig egyre több és több embert ért el; közben meg növekedett az isten igéjének hatása s a a Jézust követő tanítványok száma is igen megszaporodott Jeruzsálemben. Sőt a papok közül is sokan elfogadták a hitet]^*

*Isten Igéje bemutatja, hogy milyen feltételek mellett tud erősödni, és hatalmat venni az Ige. 1. Állandóan Krisztust kell hirdetni. Az apostolok pedig: „… mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.

[Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templom­ban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42).

2. Heródes (a gonosz vezető) halála után: „Az Istennek igéje pedig növekedik és terjed vala” (Csel. 12,24).

3. Az okkultizmust gyakorlók megtérése: „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak (akik a varázslást űzték), könyveiket összehordva, mindeneknek (szeme) láttára megégetik vala. És mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan (és erősen növekedik, és) terjedt és megerősödött (és hatalmat vett)” (Csel. 19,19-20).

Az Ige állandó tanulmányozása, és megcselekvése: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól (és ne hagyd abba az olvasását). Hanem gondolkodjál arról (és tanulmányozd) éjjel és nappal, hogy vigyázz (őrizd meg) és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban (s tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva), mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon (és akkor sikerrel jársz utadon) és boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz (és mindenütt amerre csak jársz)” (Józs. 1,8-9).

Mert azt mondja az Úr: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem (az én logoszom, igém is), amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi (véghezviszi), amit akarok, (eléri célját, amiért küldtem) és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ésa. 55,10-11)

Csel. 6,8 István pedig teljes lévén hittel [kegyelemmel] és (csodatevő)erővel, és [hatalommal], nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között^*

*Mert István elhitte az Úr szavát, így beteljesedett benne az Úr Jézus ígérete: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új nyelveken szólnak. [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben].  [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak^” (Márk. 16,17-18).

A feltámadott Úr kijelentése az ígéret megvalósulásának feltételéről: „… monda azért nékik  Jézus (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek): Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Csak a hittel lehet előszólítani a természetfelettiben létező dolgokat a látható világba: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11,1).

A hit keletkezéséről pedig így tesz megvallást az apostol: „Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által] „Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17)

Csel. 6,9 [Megjelentek] és előálltak azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül [az úgynevezett „felszabadítottak zsinagógájából], mely a szabadosokénak, Cirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek [és vitatkoztak] vala.

Csel. 6,10 De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala [de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt]^*

*Az Úr Jézus így bátorítja a mindenkori Övéit: „Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a fejedelmek [egy ország első embere elé] és hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek], mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12).

Máté így ír az Úr Jézus szavairól: „De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva) tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert megadatik néktek [és megkapjátok] abban az órában, mit mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok [beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,17-20).

Bátorít a Szent Szellem, Márkon keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [és elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).

 Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).

Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).

Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és megmentelek) téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté (megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).

Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam: jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál), és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8).

Ezért szükséges, hogy: „Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Pál apostol is így bátorítja az istent szeretőket: „Mert nem félelemnek [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek és [(agapé): Isten szerinti)] szeretetnek és józanságnak szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab] hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért Istennek hatalma [Istennek ereje, képessége, és hatalma] szerint [Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]” (2 Tim. 1,7-8).

Péter apostol is így buzdítja a szenteket: „Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket; mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4,14)

Csel. 6,11 Akkor felbujtottak [felbéreltek] valami embereket, [akik azt állí­tották] és akik mondának: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen

[Más fordítás: Ekkor pénzt adtak néhány embernek, hogy mondják ezt: „hallottuk Istvánt, amikor Mózest és Istent szidta, és káromkodott].

Csel. 6,12 És felzendítik [fellázították, és felizgatták] a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, [rátörtek, rárontottak; rátámadtak Istvánra, és elfogták őt], és magukkal ragadják őt, [vonszolva] vivék a nagytanács elé [vagyis a Szanhedrin elé vitték];

Csel. 6,13 És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen:

Csel. 6,14 Mert hallottuk, amint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja [lerombolja, romba dönti], és megváltoztatja a ceremóniákat [és megváltoztatja a szokásokat], melyeket adott nékünk Mózes [és amelyeket Mózes hagyott ránk].

Csel. 6,15 És szemeiket reá vetvén [mind rátekintettek, és valamennyien meredten bámultak rá] a nagytanácsban [vagyis a Szanhedrinben] ülők, és mindnyájan olyannak láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját

[Más fordítás: Egyszer csak a nagytanácsban ülők mind meredten néztek rá és az arcát olyannak látták, mintha angyal orcája volna]^*

*Ahhoz, hogy Istvánt megöljék, a törvény szerint kellett eljárniuk, amely kimondja: „És aki szidalmazza (és káromolja) az Úrnak nevét, halállal lakoljon, (irgalom nélkül) kövezze azt agyon az egész gyülekezet (az egész közösség); akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza (és káromolja) az Úrnak nevét, halállal lakoljon” (3 Móz. 24,16).

De: „Csak két vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való (mert csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad valakit halálra ítélni); de egy tanú szavára meg ne haljon (mert egy tanú vallomása alapján nem szabad). A tanúk keze legyen első rajta (ők emeljenek rá először kezet), hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt” (5 Móz. 17,6-7)

A hamis tanúk vallomása után: „… kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, elaluvék” (Csel. 7,58-60).

Erőteljesen működött Jézabel szelleme, és a hatalmuk megtartása érdekében azt tették, amit egy előképben bemutatott Isten Igéje: „Ekkor leveleket írt Akháb (jelentése: az atya fivére) nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek (és főembereknek), akik Nábóttal egy városban laktak. A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. És ültessetek vele szembe két (hitvány) istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad (és átkoztad) az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.

A város polgárai, a vének és a nemesek (és főemberek), akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jézabel megüzente (és megparancsolta) nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány (istentelen) emberek így tanúskodtak Nábót (jelentése: kimagasló sarj) ellen a nép előtt: (Megszidalmazta), és átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. Azután ezt az üzenetet küldték Jézabelnek: Agyonkövezték Nábótot” (1 Kir. 21,8-13)

Jézus nélkül élni nem tudok

Megvallás

Mennyei Atyám, én figyelek arra, amit mondasz. Fülemet a beszédedhez fordítom, és nem engedem, hogy a tekintetem elkalandozzon róla. Szívemben őrzöm Igédet, mert élet az a számomra, és az egész testemnek egészség. (Példabeszédek 4:20-22)

Charles Capps: Isten gyógyszere

Imádság:

 Istenünk, vezess, hogy képességeink szerint szolgálhassunk, hozzájárulva országod építéséhez. Ámen. (T.M-né)

Varga T.: Mit jelent szabadnak lenni?

Szabadnak lenni annyi, mint fiúnak lenni. A fiú is függ valakitől, szolgál valakinek, - de az a valaki az édesatyja. 

A szabadságról

 Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. (Jn 8:31-32)

Szabadság? Mit jelent neked ez a szó? Sok mindent jelenthet. A világ történelmének egyik kulcsfogalma ez. A ma rabszolgaként dolgoztatott emberek ezreinek jelenti azt a néhány napot, amikor nem kell bemenni a munkahelyre.

Valahol, a következő mondatot olvastam: Szabad embernek csak az mondható, aki egyszerre rendelkezik pénzzel és szabadidővel. Ez is egy meghatározás.

Jézus másképpen beszél erről és mást mond: szabad ember, aki ismeri az igazságot, mert az igazság megszabadítja. De mi az igazság? Nem mi, hanem ki! Jézus maga. Azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Ő az igazság, tehát Ő tud megszabadítani. Mitől is? A bűn kötözi meg az embert számtalan módon. A kérdés, hogy akarunk-e megszabadulni? Sokan nem is gondolják, hogy foglyok, hogy a bűn rabjai.

Egyik énekünk így fogalmaz: Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked.  Jézus azonban eljött, hogy megszabadítson a bűn szolgaságából. Neked ez a szabadság? Van még életednek olyan része, melyet nem engedtél át Szabadítódnak?

A szív és az élet tisztasága

"Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent" (Mt 5,8).

Tisztaságra, főként szívünk tisztaságára kell törekednünk. Ha belülről a Szent Szellem és az Ige tisztít meg bennünket, akkor a megszentelődés és az engedelmesség által kívülről is tiszták leszünk. Szoros kapcsolat van a szív hajlandósága és a megtérés között: ha azt szeretjük, ami rossz, nem érthetjük meg a jót. Ha a szívünk szennyes, szemünk is homályos lesz. Hogyan láthatnák meg a Szent Istent azok, akik a tisztátalan dolkokat szeretik?

Mekkora kiváltság, hogy már itt is megláthatjuk Istent! Ha csak egy pillantást is vethetünk rá, az már a mennyország a földön! A tiszta szívűek Krisztus Jézusban látják az Atyát. Látjuk Őt, igazságát, szeretetét, szándékát, felségét, szövetségét, valóban Őt magát látjuk a Krisztusban. De mindezt csak olyan mértékben fogjuk fel, amilyen mértékben távol tartjuk a bűnt szívünktől. Csak akik igazán kegyesen akarnak élni, azok mondhatják: "Szemem állandóan az Úrra néz" (Zsolt 25,15). Mózes kívánsága: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18) csak akkor teljesedhet be a mi életünkben is, ha megtisztítjuk magunkat minden vétektől. Akkor "olyannak fogjuk látni Őt, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát" (1Jn 3,3).

Az Atyánkkal megtapasztalt közösség gyönyörűsége és a mennyei színről- színre látás reménysége sarkalljon bennünket arra, hogy tartsuk tisztán a szívünket és az életünket. Urunk, adj nekünk tiszta szívet, hogy megláthassunk téged!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Csendesítsd le szívemet

Joseph Prince: Isten többé nem emlékezik a bűneidre

Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem a Zsidó 10:17 az egy nagyszerű hír. Isten látja minden bűnünket - múltbeli, jelenbeli és jövőbelieket -, és azt mondja, "Bűneikről többé meg nem emlékezem!" A "többé nem" egy erős, dupla tagadás az eredeti görög szövegben. Más szóval, Isten azt mondja: "A bűneidre én egyáltalán nem fogok emlékezni, soha!"

Vajon Isten lejjebb engedett a sztenderdjéből? Nem, Ő még mindig tökéletesen szent. Ő emlékezett minden bűneinkre - 2000 évvel ezelőtt a kereszten. Minden bűn, amit elkövetettünk, vagy el fogunk követni már meg lett büntetve teljes egészében a Jézus Krisztus testén, a kereszten. Ezért ma, Isten többé nem emlékszik bűneinkre. Épp ezért nem kell bűntudatosan élnünk.

Minden alkalommal, mikor bűnbe esünk, Isten azt akarja, hogy jusson eszünkbe a kereszt és ezt mondjuk: "Úr Jézus, te el lettél ítélve ezért a bűnért, amit most elkövettem. Magadra vetted az ítéletet, így Isten nem fog elítélni engem ezért a bűnért. Te kárhoztatva voltál ezért a bűnért, így Isten nem fog kárhoztatni engem is."

Ha nem tekintesz a keresztre, akkor bűntudatos leszel, és úgy fogsz élni, hogy arra számítasz, hogy bármelyik pillanatban el leszel ítélve. Az ítéletre való számításod ad lehetőséget az ördögnek, hogy elhitesse veled, hogy Isten a bűnöd miatt számon fog kérni.

El kell jutnod arra a szintre, hogy tudd és hidd, hogy minden bűnöd meg van bocsátva, hogy nincs az a bűn, ami kizárhatna téged Isten áldásaiból. Hogy nincs az a bűn, ami miatt valaha is a pokolra jutnál, mert meg van neked bocsátva és meg vagy mentve örökké.

Zsidók 10:12, 14 azt mondja: "Ő (Jézus) azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ülé az Istennek jobbjára. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket..."

Te és én örökké tökéletesek vagyunk Jézus tökéletes munkájának köszönhetően a kereszten.

 Isten teljes elfogadása tökéletessé tett minket és tökéletes az örömünk az Ő Fia munkájának köszönhetően, amely megdicsőítette az Ő szentségét. Szerettem, halld, ahogyan Isten ezt mondja neked: "Irgalmas leszek, és a te bűneidről és álnokságaidról többé meg nem emlékezem "

„Azután pedig ezt mondja: És nem fogok soha visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.” (Zsidók 10:17 WBHU)

Joseph Prince

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/isten-tobbe-nem-emlekezik-buneidre_9.html#ixzz2UHnojYpD

Spurgeon: Isten dicsőségét szolgáló harag

„Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát

is megfékezed" (Zsolt 76,11).

   A gonoszok mind haragszanak. Haragjukat el kell szenvednünk, mert elhivatásunk jele az. Ha e világból valók volnánk, a világ szeretne minket, de mert nem tartozunk e világba, a világ gyűlöl minket. Az a vigasztalásunk lehet azonban, hogy az emberek haragja is csak Isten dicsőségét növeli.

Amikor a gonoszok haragjukban megfeszítették Isten Fiát, akaratlanul is az Úr szándékát teljesítették, és ugyanezt teszik még ma is számtalan esetben az Istentől távol élő emberek. Szabadoknak vélik magukat, pedig anélkül, hogy tudnák, mint Iáncravert elítéltek, a Mindenható terveit hajtják végre.

   A gonoszok csalárdsága nem fog győzedelmeskedni. Öngyilkos módon saját vesztükre cselekszenek, cseleiket saját maguk hiúsítják meg. Semmi olyan nem származik haragjukból, ami igazán árthatna nekünk. Mikor a mártírokat égették, a máglya felszálló füstje az igaz hívők ellenségeire hozta a legnagyobb szégyent.

 

 Az Úr már szájkosarat és láncot vetett minden fenevadra. Ő tartja féken az ellenség dühösködését. Olyan mint a vízimolnár, aki a folyó áradatának nagy részét visszatartja, és csak annyi vizet enged folyni, amennyi a kerék forgatásához szükséges. Ne sóhajtozzunk tehát, hanem énekeljünk.

Akármilyen hevesen fúj is a szél, Istennél mégis minden rendben van.

C. H. Spurgeon "

Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Dr-Kováts György: HOZZÁ -

Ján 5:39 Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;

Az Ige Jézusról tesz bizonyságot. Ő áll a középpontjában. Jézust ismerheted meg belőle. Az Ószövetségből is. Az Újszövetségből is.

Ján 5:39 Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;

A TELJES Írás Istentől ihletett – „theopneusztosz” (Istentől lehelt). Isten „lehelete” pedig az Ő Szent Szelleme. Mindent áthat a Szent Szellem, még akkor is, ha emberek jegyezték le, ha az emberi vonások is érezhetők néhol, és ez így gyönyörű, mert az Úr pontosan így cselekszik ezen a földön. Együtt az Övéivel. Az Övéi által. Az Övéi útján. És persze angyalokkal is. Együtt a két hadsereggel. A láthatatlan, mennyei haderővel, és a látható, töredékes, de hit által járó, földi hadseregrésszel. Ezek vagyunk mi. Mindazok, akik szeretjük Őt, akik Vele akarunk élni, akiket elhívott Magának, és megtisztított, hogy legyünk mi „kiváltképpen való néppé” (Tit 2,11-14.), hogy betöltsük a mennyei tervet, és megtegyük mindazt, amit Ő előkészített nekünk. (Ef 2,10.)

Ez az Úr, és ezek vagyunk mi, akik Vele járunk. És ez a Szent Írás, amit Ő ihletett, ami az Ő Szent Szellemétől született – az Ő emberei (prófétái) útján. 

A Szent Szellem pedig mindig Jézust fogja megdicsőíteni. Ezért jött, ezért van itt, és mindig ezt tette. Jn 16,13-14. „De amikor eljön Amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”

Úgyhogy, bármit olvasol is az Ószövetségben, keresd Jézust. Meg fogod ismerni Őt – onnan is.

Az űrlap teteje

Az űrlap alja

A csodatevő élet

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Mert egykor sötétség voltatok; most azonban világosság vagytok az Úrban; mint világosságnak fiai, úgy járjatok.
- Efézus 5,8.

A legnagyobb csoda, amit láttam azzal kapcsolatban, hogy az örök élet milyen hatással van az értelemre, egy lánnyal történt, akit én most Marynek fogok nevezni. Mary hét évet töltött el az általános iskola első osztályában, anélkül, hogy megtanulta volna leírni a nevét. A hatóságok megkérték a szüleit, hogy vegyék ki az iskolából, amint betöltötte a tizennegyedik évét. Tizennyolc évesen úgy viselkedett, mintha kétéves lett volna. Ha történetesen nem az anyja mellett ült az istentiszteleten, a pad alatt csúszott-mászott, vagy felemelve a szoknyáját átlépdelt a padok felett, hogy visszajusson oda, ahol az anyja ült. Majd egy este, egy evangelizációs ébredési összejövetel alatt, Mary kijött az oltárhoz. Ott megkapta az örök életet — Isten természetét. Azonnal hatalmas változás történt. Már a következő este úgy ült az istentiszteleten és úgy viselkedett, ahogy az egy fiatal hölgyhöz illik. Rendbe hozta a haját és szépen felöltözködött. Úgy tűnt, hogy értelmi képessége egyik napról a másikra megnövekedett. Nem sokkal ezután, látogatóba utazott a rokonaihoz, ott megismerkedett egy szomszédos farmer fiúval és feleségül ment hozzá. Sok évre rá megtudtam, hogy miután a férje elhalálozott egy balesetben, jómódú üzletasszony lett belőle, megállt a saját lábán és megbecsült építési vállalkozó lett a városban!

Megvallás: Én a világosság fiaként járok az Úrban, én az élet világosságában járok.
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban./

Akik boldogok

Készítette: Keresztény szépségportál

Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak.

Gyökössy Endre

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1940%3Aboldogok

Jöjj, hívunk, jöjj!

Ige: A megigazulásról.

 „mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van  az Isten dicsőségének [szűkölködik, és nélkülözi Isten erejét].

Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24)

[Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]^*

*Ő békéltetett meg bennünket Istennel: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1)

  „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

Ő:  „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)

 „hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

„Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30)

 Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

Ím itt vagyok

Joyce Meyer: Megbocsátó lelkület

A beszédről.

Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Példabeszédek 18:21).

Napi gondolat: A gondviselő Istenről

Még a legsötétebb órában is törődik velünk Istenünk. 

Bob Gass: Itt az ideje szembenézni a valósággal!

„Útra kelek, elmegyek apámhoz…” (Lukács 15:18)

Semmi sem változott a tékozló fiú életében addig, amíg azt nem mondta: „Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: … vétkeztem …” (Lukács 15:18).

Az ő története jó véget ért, és a tied is jó véget érhet, de ehhez meg kell tenned a következőket:

1) El kell döntened, hogy átveszed az életed feletti irányítást, még mielőtt a körülmények vagy más emberek tennék. A megoldás veled kezdődik. Egy új partner, új munkahely vagy új ház nem fogja helyrehozni, ami elromlott, ha annak az oka a saját viselkedésedben és tetteidben rejlik. Lehet, hogy százegy mentséget is fel tudsz sorolni arra, hogy miért mennek úgy a dolgok az életedben, ahogy éppen, de mire vagy hajlandó azért, hogy változtass rajtuk? A tékozló fiú apja nem ment el érte, hogy ölbe vegye és hazahozza, a fiúnak magának kellett megtennie az utat.

2) Nézz szembe a helyzettel, úgy ahogy van, nem úgy, ahogy szerinted lennie kellene, vagy ahogy szeretnéd, hogy legyen! A tékozló fiúnak rá kellett jönnie, hogy azok a szabályok, amelyek ellen otthon fellázadt, nélkülözhetetlenek a boldogságához, és hogy mindaz az öröm, amelyről azt hitte, hogy odakint a nagyvilágban vár rá, nem volt ott. Ez után el kellett ismernie, hogy tévedett, és helyre kellett hoznia tévedését, ahhoz hogy élete visszatérhessen a helyes kerékvágásba: „Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz…” (Ézsaiás 55:7). Isten közbe fog avatkozni, de csak akkor, ha te az ő alapelvei szerint működsz. Ezek az alapelvek pedig: őszinteség, nyíltság, hajlandóság.

3) Cselekedj most, amíg még módod van rá! Az evolúció elmélete azt mondja, hogy a dolgok keletkezhetnek és fejlődhetnek maguktól. Nos, ez nem igaz. Bizonyos dolgok, ha magukra hagyják őket, és nem igazítják helyre, akkor csak rosszabbak lesznek, nem jobbak. Ez így van, legyen szó akár az egészségedről, akár a házasságodról, a gyermekeidről, az anyagi helyzetedről, akár az Istennel való kapcsolatodról. Tehát nézz szembe a valósággal, és cselekedj, amíg még teheted!

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

A harc még nem ért véget. Szükséges lesz, hogy szilárdan állj, és ne légy hajlandó kimozdulni a békesség és hit helyéről.

Én valóban egy jó munkát végzek, és átviszlek a körülményeiden a megoldásig, de még további tennivalók vannak. Azt remélted, hogy mostanára megoldódnak a problémáid. Azonban hosszútűrésre és állhatatosságra lesz szükség még akkor is, hogyha látod az úgynevezett fényt az alagút végén.

Legyél erős és határozott, hogy átküzdd magad a legkétségbeejtőbb helyzeteken is, mondja az Úr. Bízz Bennem.

Jakab 5:11 Íme, boldognak mondjuk az állhatatosokat. Jób állhatatosságát hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, mivel igen irgalmas és könyörületes az Úr.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Isten Igéje átformál

 Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Ján.8.31-32 Károli

Semmi sem képes megváltoztatni az emberek életét, csak a Biblia. Láttam alkoholistákat és függőket kijózanodni és megtisztulni, mert elkezdtek Bibliát olvasni. Láttam, ahogyan Isten Igéje olyan egoista, önimádó férfiakat, akik nőket bántalmaztak átváltoztat Isten szerinti férjekké, csodálatos édesapákká és a közösség derék, becsületes polgáraivá. 

A törvény nem tudja megváltoztatni az emberi szívet. Ha elhinném, hogy képes rá, politikus lennék. A hitem arra, hogy a politika valóban megoldást tud nyújtani a föld problémáira, egyenlő a nullával. Hozhatunk törvényeket, amelyek elitélik a rasszizmust és a vakbuzgóságot, de nincs az a törvény, amely rá tudna venni egy fajgyűlölő embert arra, hogy megszeressen egy másik bőrszinű embert.

Erre csak Isten képes.

Jézus így mondja a János 8.31-32-ben:

ha ti megmaradtok az én szavaimban, valóban a tanítványaim lesztek, és megismeritek a való(igaz)ságot és a való(igaz)ság megszabadít titeket. (Vida)

Világi egyetemek szerte a világon vésték kőbe ennek az Igének a második felét az épületeik falán: "Az igazság szabaddá tesz". De ugyanezek az egyetemek semmibe veszik az Ige első részét. A te véleményed , vagy mások véleménye 

nem fog szabaddá tenni téged. Csak a Biblia. Mégha a bibliai engedelmesség keménynek tűnik és kényelmetlen is, ez fog megszabadítani téged.

Mindent elhiszel, amit a neten olvasol? Persze, hogy nem! Mindent elhiszel, amit a TV-ben látsz? Nem. Mindent elhiszel, amit az újságokban olvasol? Nem. Miért fordítunk több időt annak a hallgatására, figyelésére, olvasására, amiről tudjuk, hogy hazudik, mint arra, amiről tudjuk, hogy Igazság?

Az alapvető kérdés, amivel szembe fogod találni magad az életben, az ez: Mit fogadsz el tekintélynek?  Az Igét, vagy a világot? Az lesz az igazság, amit Isten mond, vagy amit az emberek állítanak?

Döntened kell, mégpedig hamarosan! 

Amennyiben a Biblia nem csalhatatlan, tévedhetetlen és tökéletes, akkor egy halom különféle bajban vagy. A Biblia mondja el, hogyan menekülhetsz meg. A Biblia mondja el, hogy az életed nem egy véletlen baleset. A Biblia mondja el, hogyan kaphatsz  megbocsátást. A Biblia mondja el neked, hogyan tudja Isten a világ megjobbítására használni az életed.

Ha a Biblia nem igaz - tökéletesen színigaz - akkor az élet értelmetlen.

Beszéljünk róla: 

Mit fogadsz el tekintélynek az életedben? Isten beszédét, vagy a világot?

Hogyan fog kinézni annak az élete, aki a világot fogadja el tekintélynek?

Ha pedig valaki Isten Igéjét veszi tekintélynek az életében, vajon az ő élete hogyan alakul majd?

 http://napiremeny.blog.hu/2012/03/03/isten_igeje_atformal

Érted jönnek fel a csillagok

Pásztor Chris: Te Vagy A Válasz

Készítette: József Balogh

Tekints a szövetségre, mert a földnek sötét helyei erőszakkal teljes lakhelyek. Ne szégyennel térjen vissza az elnyomott, a nyomorult és szűkölködő dicsérje a Te nevedet.(Zsolt 74:20-21).

Kifejező, ezt a héber szót így fordítja, mint a fönti versben "föld" az "erets"-ből, ami szintén a világ nemzeteire utal. A földnek sötét helyei vagyis a nemzetek, ahol megtörténnek a kegyetlenség és gonoszság cselekedetei, mint a: népirtás, terrorizmus, háborúk, stb..., ezen területeken van a tenyészhelyük. Arra az ártalmas és rosszindulatú helyekre, környezetre utalnak, ahol a gonosz, ördögi cselekmények megnyilvánulnak és működnek, helyek, ahol a sötétség ügynökei és a gonoszság fejedelmei uralkodnak.

Mi volt Isten válasza a kiáltásokra, amelyek a világ sötét helyeiről hallatszanak? Először is Ő kiküldte az Ő Igéjét (Zsolt 107:20) a Jézus személyében. A János 1:14 elmondja nekünk, hogy az Ige testté lett, és közöttünk lakozott. Isten megoldása az emberben, Krisztus Jézusban lett becsomagolva, aki a világ Megváltójaként jött el. Az Ő megfeszíttetése, eltemettetése, és feltámadása után, Ő felemelkedett a mennyben, de előtte még megbízott bennünket, mint gyülekezetet, hogy folytassuk a munkát, amit Ő elkezdett. Ézsaiás 53:10 azt mondja “…. Ő magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata végbemegy az Ő keze által".

Mi vagyunk Krisztus magja, az Ő személyének reprodukciója, rajtunk keresztül az Ő szolgálata, amit elkezdett, folytatódik. Minket meghatalmazott az Ő nevének erejével, hogy használjuk azt, és az Ő Igéjét adta, hogy azáltal éljünk. Most már te vagy Isten világossága a világ sötét régióiban. Amikor Jézus eljött azt mondta "Én vagyok a világ világossága, akik engem követnek nem járnak sötétségben, hanem az élet világosságaivá válnak" (János 8:12). Ezután a Máté 5:14-ben Ő azt mondja veled és velem kapcsolatban "Ti vagytok a világ világossága.... "

A világ sötét helyei lehet, hogy telve vannak a kegyetlenség lakhelyeivel, de te vagy az, akinek tennie kell valamit ezzel kapcsolatosan. Te vagy a világ világossága, nos, ne maradj csendbe. Prédikáld az Evangéliumot a föld sötét

helyein.

Ima

Drága Uram, imádkozom, hogy a Te kegyelmed világossága, amely Üdvösséget hozott, világosan ragyogjon a föld sötét helyein, amint az Evangélium hirdettetik nékik, a férfiak és asszonyok legyenek a sötétségtől elfordíttatva a világosságra, és váljanak részeseivé a Te kegyelmednek és szeretetednek, a Jézus nevében. Ámen!

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Máté 5:15-16; Róma 1:16

Irgalmas Isten

 „Ó, Örökkévaló – imádkozott – , sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted.”

Jónás könyve 4:2

Jónás, nem éppen a próféták gyöngye, de talán épp ezért tudunk tőle sokat tanulni. Ő az az ember, aki úgy megy életet menteni, hogy közben azon drukkol, hátha lesújt Ninivére Isten ítélete. A történetben nem is Jónás viselkedése a megdöbbentő, hanem Isten kegyelme.

Isten következetes. Szinte szó szerint ismétli meg a korábbi parancsot, ami még a nagy-hal kaland előtt elhangzott. Isten azt mondja: „rendben, felejtsük el ezt a kitérőt, most pedig menj Ninivébe a nagy városba és mondd el nekik üzenetemet.” Elindul Jónás, egy napig gyalogol és hirdetni kezdi: még negyven nap és elpusztul Ninive. A prédikálás hatására megtörténik az a csoda, amire alig lehetett számítani. Az egész város őszinte bűnbánattal fordul az Úrhoz, aki végül „megbánja” tervét, és nem pusztul el Ninive. Nem a pusztítás Isten szándéka, hanem a megtérésre hívás, a megmentés.

Isten jósága „nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott”. Nem erre számított, duzzogott. Ismerte Istent, ezért nem akart prédikálni, ellenségei vesztét akarta. Ezért keresett magának egy helyet a város közelében, hogy jól láthassa a város felcsapó lángjait.

Isten kegyelme, és az emberi szív keménysége megdöbbentő. A történetben az utolsó szó Istené. Egy olyan Istené, aki minden áron meg akarja menteni Ninivét és Jónást. Ninive megtér és megmenekül – legalábbis ha csak erre az esetre hagyatkozunk. Jónás engedelmeskedik, de úgy tűnik nem tért meg, és továbbra is haragszik Istenre, a világra, mindenkire.

- A történet vége viszont nyitott. A megtérés és/vagy az engedelmesség nem örök időre szól. A jó hír az, hogy Isten igazságos, Isten következetes. Isten újra –és újra figyelmeztet, és időt ad számunkra. Isten kegyelmes, irgalmas, és meghallja bűnbánó kiáltásunkat.

Lehet, hogy úgy vagyunk itt, mint Jónás – tudjuk mit akar az Úr, de az ellenkezőt tesszük. Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint Ninive lakosai, akik „nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között” – nem tudják mi a jó és mi a rossz, nem érzik bűneik súlyát…

Isten hangja mindannyiunkhoz szól, hogy kegyelmet adhasson…

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/irgalmas-isten.html

Miért félünk?

 Jorsits Attila, 2013. június 24.

Az emberek nagy részének a félelem uralja az életét. Ez a leggyakoribb érzés, amivel a hétköznapok során találkozunk, és nagyon változatos formákban tapasztaljuk meg.

A félelmet külső vagy belső fenyegetés, fenyegetettség érzése váltja ki, ami megnyilvánulhat enyhe aggódásként vagy akár mindent elsöprő pánikként is. A félelemnek nem csak negatív oldala van, segít megóvni minket a veszélyes döntésektől és helyzetektől. Mindennek ellenére a félelem nincs kezdettől jelen az ember életében. A Bibliában a bűneset után jelenik meg:

“De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.” (1Móz 3,9-10)

A héber szövegben szereplő szó (jr’) egyaránt jelent ijedtséget és félelmet, a lényeg, hogy az ember a bűnesetet követően Istentől is fél. Azóta is három területen tapasztaljuk meg a félelmet.

Az első a már említett Istentől való félelem, ami nem azonos a Bibliában sokszor emlegetett istenfélelemmel, bár azonos tőről fakadnak. Isten hatalmassága, szentsége, a bűneset óta az emberrel teljesen ellentétes természete félelmet vált ki az emberből. Erről számtalan helyen ír a Biblia:

“És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Félelem fogott el, és remegés.” (Zsid 12,21)

Ezt a félelmet sokan átélik, akik valamilyen módon szembesülnek Istennel. Ebben ismeri fel az ember a bűnösségét, ekkor szembesül azzal, hogy a saját érdemeiről, alapvető jóságáról alkotott képönbecsapás. Itt omlik össze minden önigazolás. Ezért félnek,menekülnek rengetegen ez elől a szembesülés elől.

A második félelem a környező világtól való félelem. Ezt is a gondviselő Istentől való eltávolodás váltotta ki. A körülöttünk lévő világ ellenséges, bárkivel megtörténhet bármi, és aki nem tapasztalja Isten gondviselését, az kiszolgáltatva érzi magát a veszélyes világnak. Hiába próbálja magát a legkülönfélébb módokon bebiztosítani, soha nem lesz tökéletes biztonságban.

A harmadik típus a szorongás, vagyis a reális okot nélkülöző félelem. A Biblia szerint azonban ennek is komoly oka van. A félelmet alapvetően a fenyegetettség érzése váltja ki. Mi fenyegeti az embert, amikor körülötte minden békés? Önmaga. Figyeljük meg Pál apostol szavait:

“Intelek titeket: a lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a lélek ellen tör, a léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.” (Gal 5,16-17)

A Biblia szerint a szorongás tehát nem ok nélküli. Azzal, ha az ember önmagáról kizárólag testi lényként gondolkodik, ebben a harcban vesztésre ítéli a lelkét. A lélek vereségének jelei az én-központúság, érzelmi sivárság, a lelkiismeret tompulása. Sokan már csak akkor vesznek tudomást lelkük létezéséről, amikor fáj és beteg. A szorongás nem más, mint a lélek halálfélelme.

Mit mond mindezekre Jézus? Azt, hogy mégsem kell félned. A félelmet fenyegetettség váltja ki, de a megváltott embert már nem fenyegeti semmi. Istentől nem kell félnie, mert Ő a bűnbánónak kegyelmet ad Jézusért. Az Úr gondviselése a világ fenyegetéseitől is megvédi az övéit – ha nem is óv meg minden megpróbáltatástól, de nem hagy kiszolgáltatottságban. És ami a legfontosabb, lelkünk küzdelmében mindvégig velünk van és velünk harcol.

“Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)

A hit

Készítette: Keresztény szépségportál

A hit olyan mint egy izom, úgy fejlődik, ha használod.

Rick Warren

http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1942%3Ahasználd

Tízszerte okosabb

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Miután pedig elmúlt az idő [három év], amikorra meghagyta a király, hogy eléje vigyék őket… És szóla velük a király, és mindnyájuk között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király előtt. És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlük tudakozódék, TÍZSZERTE OKOSABBAKNAK találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának.
- Dániel 1,18-20.

Minden nap ezt mondtam: „Istenem, tegyél engem kedvessé minden tanár előtt. Köszönöm neked. Ez már az enyém. Most pedig — mivel bennem van Isten élete és természete — adj nekem tudományt, és minden értelmet és bölcsességet, hogy tízszerte okosabb legyek.” Én most nem magammal dicsekszem, azzal dicsekszem, amit Isten adott nekem. Mert betegségem előtt csupán ‘D’, azaz elégséges rendű tanuló voltam, és miután újjászülettem és meggyógyultam, én voltam az egyedüli az osztályban, aki minden tárgyból ‘A’-t, kitűnőt kapott. Arra is képes voltam, hogy fogtam a történelemkönyvet (próbára is tettek ezzel), elolvastam egy olyan fejezetet, amit azelőtt sohasem olvastam, és szóról-szóra visszamondtam az olvasottakat. És ezt nem azért tudtam megtenni, mert fejlesztettem a memóriámat. Az égvilágon semmit se tudtam az emlékezőtehetség fejlesztéséről. Azért tudtam megtenni, mert a szellememre néztem. A legtöbb hívő sohasem fejlesztette a szellemét úgy, ahogy lehetett volna. Voltaképpen sohasem jártak annak a világosságában, ami mindvégig a birtokukban volt.

Megvallás: Eltökéltem, hogy fejleszteni fogom a szellememet. Eltökéltem, hogy az élet világosságában fogok járni. 

/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban./

DOBNER ILLÉS - TÚL A FELHŐKÖN (LYRIC VIDEO)

Ige: Az Evangélium reménysége

 „A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság [(alétheia): valóság=Ige] beszédében [(logosz): Isten Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]^* (Kol. 1,5)

*A kijelentés folytatódik: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4)

„Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol. 3,3-4)

 „Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki [amit már teljesedni látunk], miért reményli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel [türelemmel] várjuk” (Róm. 8,24-25)

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3,20)

„Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte” (Tit. 1,2)

Áldott a nap, melyet Te szereztél.

Az Úr a fiúság Szellemével ajándékozott meg!

„Mert nem kaptatok (rab)szolgaság szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám! [vagyis: Édesapám! Apu]:” (Róm. 8,15)

Imádság:

Mennyei Atyám!

Köszönöm neked, hogy vezettél az elmúlt évben, vigyáztál rám és szeretteimre.

Kérlek, maradj velünk továbbra is, és Szellemedet gzadagon áraszd ki ránk.

Ámen (s.a.)

Ravasz László: Ahol senki sem sír

Forrás mellett senki sem sírt azon, hogy meg fog szomjazni, fa tövében, hogy nem lesz árnyék,Isten közelében, hogy nem gondoskodik róla.

Ki a minden számunkra?

 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (1Thess 4:13)

A temetőkben olvasható sírfeliratok nagyon sokat elárulhatnak a családtagok hitéről. Egyik temetési szolgálatom alkalmával lettem figyelmes egy rövid sírfeliratra: Haláloddal mindent, mindent elvesztettünk! Egy huszonévesen elhalálozott fiatal sírján olvastam ezeket a szavakat.

Ha valaki fiatalon meghal szeretteink közül, tagadhatatlanul mélyen érinti az embert. Nem könnyű felállni a padlóról, de tényleg egy másik ember jelenti amindent számunkra?

Ha családtagjainkat nagyon szeretjük, akkor sem kellene, hogy ők jelentsék a mindent számunkra. A hozzánk legközelebb álló emberek is halandóak ugyanis, akiket Istentől ajándékba kapunk egy időre, de nem azért, hogy a mindent lássuk bennük, hanem azért, hogy nagyon szeressük, ám ezzel együtt is a helyükön kezeljük őket.

Isten akar lenni a minden életünkben. Ő nem mulandó, hanem örökkévaló, Őt nem fogjuk soha elveszíteni. Sőt, a belé vetett hit tudja, hogy elveszített szeretteinket is visszakapjuk majd az örökkévalóságban. Hiszed ezt?

Szüntelenül növekedve

"Ennél nagyobb dolgot fogsz látni" (Jn 1,50).

Ez az ígéret egy gyermekként bízó hívőhöz szólt, aki egyetlen meggyőző érv alapján kész volt elfogadni Jézust Isten Fiának, Izrael királyának. Aki kész arra, hogy lásson, fog is látni; reménytelen vakságunk oka az, hogy behunyjuk a szemünket.

Már sok mindent láttunk. Az Úr nagy és kifürkészhetetlen dolgokat mutatott már nekünk, s ezért dicsérjük is nevét. Vannak azonban még Igéjében nagyobb igazságok, vannak mélyebb tapasztalatok, van magasabb rendű közösség, hasznosabb szolgálat, nagyobb erő, szeretet és bölcsesség. Mindez vár még ránk, ha készek vagyunk hinni az Úrban.

A tévtanok kitalálása csak rombol, de nagy áldás, van az igazság keresésén és megtalálásán. Megnyílik előttünk az ég, és világosan látjuk az odavezető utat az Emberfia személyében, és jobban felismerjük a földi és mennyei világ közti összefüggést.

Tartsuk szemünket nyitva a szellemi világ dolgai felé, és akarjunk egyre többet meglátni belőle! Higgyük, hogy életünk nem foszlik szét a semmibe, sőt, szüntelenül növekedni fogunk, és egyre nagyobb dolgokat látunk, amíg majd egyszer színről-színre meglátjuk magát a hatalmas Istent, és soha többé nem veszítjük el Őt szemünk elől.

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Tisztíts meg

http://www.youtube.com/watch?v=PoT0dVA4KTw&list=PLC57E88AA3DDEB4BB&index=24&feature=plpp_video

Komlósi-Rif Szilvia -Tisztíts meg

www.youtube.com

ez kivételesen nem saját dal...fogadjátok szeretettel:)

Frank Damazio: 4. Isten jelenléte utáni szenvedély

    Az ébredés az az idő, amikor Isten jelenléte a mindenütt jelenvalóságából a kinyilvánított jelenléten át, a személyessé vált jelenlétbe mutatkozik meg.

    Vannak idők, amikor Isten úgy dönt, hogy szuverén módon, úgy mutatja meg jelenlétét, amely ámulatba ejti az embereket. Talán kíváncsiságból jönnek az ébredési összejövetelekre, vagy mert meg akarják tapasztalni Isten személyessé vált jelenlétét, vagy látni megnyilvánult csodáit. Az ébredés tartósságának az a kulcsa, hogy Isten jelenlétében járjunk, hogy Szellemben járjunk. Az egy dolog, elesni a Szellem ereje alatt, de egészen más dolog Szellemben járni. Az egy dolog, hogy kíváncsi vagyok Isten jelenlétére, de egészen más dolog éhezni és fegyelmezetten járni Isten jelenlétében. Ahogy az ébredés szelleme felszabadul napjainkban, kívánságunk legyen az, hogy járjunk Isten jelenlétében és örvendezzünk Isten átérzett, kijelentett és személyessé vált jelenlétének.

    Valójában meg kell értenünk azt, hogy Isten jelenléte sajátos, egyedülálló módon van jelen a Szent Szellem hívőkben való lakozása által. János 14,17-ben Jézus azt mondta a Szentlélekről:

    „Az igazságnak ama Szellemét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt, és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik és bennetek marad”.

    Pál ezt később hitelesítette a pogányoknak az Efézus 2,12 és 22 versekben:

    „…hogy ti abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménység és Isten nélkül voltatok e világon… Akiben ti is együtt épültetek Isten hajlékává a Szellem által”

    Isten Szellemének bennünk lakozása a legcsodálatosabb tény a keresztény tapasztalatban. A mindenütt jelenvalóság így válik eleven jelenlétté. Isten nélkül nincs reménység, Isten jelenléte azonban meghozza a teljes reménységet és Isten valóságának meggyőző megtapasztalását. Isten mindenütt jelenvalósága tény. Isten mindenütt ott van és jelen van minden személyben. Ami azonban végső soron számít: e tény személyes ismerete és e jelenlét megtapasztalása.