KENNETH E. HAGIN - A BIBLIAI HIT

Készítette: Ilda Kemi

8. tanulmány: Mit jelent szívvel hinni? (II.)

Róma 10,10

"Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre."

Részletesen megvizsgáltuk az ige első részét: „szívvel hiszünk”. A szívével hisz az ember. Amikor Isten az emberi szívhez szól, nem ahhoz a „pumpához” beszél, amely a véráramlást biztosítva életben tart minket. Nem ehhez a fizikai szervünkhöz, hanem a szellemünkhöz szól, amely az ember lényének a középpontja.

Emlékszem, fiatal koromban hallottam valakit beszélni. Ő ugyan azt állította, hogy prédikál, de valójában egy intellektuális eszmefuttatást folytatott - egyáltalán nem prédikálás; nem az Újszövetség és nem Isten Igéje volt, amit elmondott. Úgynevezett prédikációjában tehát elkezdett gúnyt űzni belőlünk, akik ebben az ódivatú, szívvel érzett üdvösségben hiszünk. Ő betű szerint használta, a 'szív' szót, és azt mondta, ha egy embernek megváltoztatják a szívét, annak szívbaj a vége és halál. Belehal abba, hogy a vére nem kering megfelelően. Azt gondolta, az ember csak értelemből és testből áll. De az ember több, mint test és értelem. Az ember szellem, lélek és test.

Tudjuk, hogy Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember az élőknek ugyanabba a kategóriájába tartozik, mint Isten. Ha őt Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette, akkor ugyanoda kell hogy tartozzon, ahová Isten. Jézus azt mondta: „Isten Szellem: és akik Őt imádják, szükséges, hogy szellemben és igazságban imádják.” Tudjuk már előbbi tanulmányainkból, hogy a szellem nem azonos az értelemmel. Az értelem a lelki képességek része. Bárki, különösen aki hisz a teljes evangéliumban, tudhatja, hogy mi a szellem, mert amikor nyelveken szólunk, akkor a szívünkből, a szellemünkből szólunk. Tehát szívvel hinni Istenben annyit jelent, hogy a belső emberünkkel, a szellemünkkel hisszük Őt.

Megfigyeltük már azt is, hogy Péter az 1 Péter 3,4-ben szellemünket a „szív elrejtett emberének” nevezi. Itt van megint a „szív” szó, figyeljük meg, hogy Péter ezt „ember”-nek nevezi, mert tulajdonképpen ez a valóságos énünk. A test nem a valóságos énünk, csak a „ház”, amelyben lakunk. Emlékezz vissza arra, amit Pál mondott az 1 Korinthus 9,27-ben: „...Megsanyargatom testemet és szolgává teszem, hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” Ha a tested azonos lenne veled, akkor Pálnak azt kellett volna mondania, hogy magát sanyargatja meg és magát teszi szolgává. De azt mondta: „a testemet...szolgává teszem”, a testemet alázom meg. Az „én” a szív elrejtett embere, a szellem, a valóságos személyiség. Azért nevezi a szív elrejtett emberének az Ige, mert el van rejtve a természetes észjárás elől. A Róma 7,22 szellemünket belső embernek mondja. Tehát a „belső ember”, „elrejtett ember” kifejezések Isten meghatározásai az emberi szellemről. Emlékezzetek, hogy igazi valónk a szellem, ennek van lelke, és testben él.

Fizikai lényünkkel a fizikai világhoz kapcsolódunk, szellemünkkel a szellemvilághoz, lelkünkkel pedig az értelmi, a lelki síkhoz. Nem léphetsz kapcsolatba Istennel az értelmeden át vagy a testeden keresztül, csak a szellemeddel kapcsolódhatsz Hozzá. És Isten is a szellemeden keresztül lép kapcsolatba veled. Amikor hallod Isten prédikált Igéjét, ezt a testi füleddel hallod és áthatol a természetes elméden. Emlékszel még, hogy amikor bűnösként hallottad Isten Igéjét, hogyan érintett meg a bensődben, a szellemedben? A Szent Szellem az Ige által szólt a szívedhez, a szellemedhez. Itt van a magyarázat számunkra, az 1 Korinthus 2,14-ben: „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten szellemének dolgait...” Más fordításban: „A természetes értelem nem érti meg Isten Szellemének dolgait, mert azok bolondságok neki, és nem ismerheti meg azokat, mivel ezek szellemi módon ítéltetnek meg.”

Tehát Isten Igéje Isten Szellemétől van, és így Isten Igéje bolondság a természetes észjárás számára. Nem tudod felfogni a Bibliát a fejeddel; szellem szerint kell megértened. A szíveddel érted meg, és ez az oka annak is, hogy el tudsz olvasni bizonyos verseket, bizonyos fejezeteket százszor, ezerszer és nem érted meg a jelentésüket, de azután egy nap, amikor megint olvasod, azt fogod kérdezni: „Hogyhogy nem értettem ezt idáig?” Azért, mert csak ekkor értetted meg a szíveddel is. Isten Igéjének kijelentését a szívedben kell megragadnod. Ezért kell függenünk Isten Szellemétől, hogy Ő mutassa meg és leplezze le az Igét előttünk. Isten Szellemétől kell függenünk, hogy feltárja, megnyissa számunkra az Igét. Tudom, hogy attól, hogy te vagy én mondunk valamit, az emberek nem feltétlenül fogják azt megérteni. Nekem is és neked is Isten Szellemétől kell függenünk, hogy O mutassa meg és bontsa ki az Igét előttük. Néha nagyon nehéz másokat rávezetni egy olyan dolognak a megértésére, amit te már értesz; mert te a szellemedben érted, ők viszont még az értelmükkel próbálják megragadni.

Amikor hónapokig feküdtem a betegágyon, majdnem egész idő alatt azt próbáltam megragadni, hogyan kell a Márk 11,24 alapján eredményesen cselekedni. Ez a vers azt mondja: „Amit könyörgésetekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” Első alkalommal az ördög megpróbálta elhitetni velem, hogy ez az ige nem azt jelenti, amit mond. De ha nem azt jelenti, akkor Jézus hazudott. Az ördög azt súgta: „Ez az ige nem vonatkozik a természetes, fizikai, anyagi dolgokra; például a gyógyulásra. (Tudjátok, hogy pont gyógyulást kértem.) Ez az ígéret csak szellemi dolgokra vonatkozik.” Nos, be kell vallanom, hogy hallgattam rá, és elhatároztam, hogy elküldetek a pásztorhoz, tőle fogom megkérdezni, mi az igazság. Megkértem nagyanyámat, hogy lépjen kapcsolatba a gyülekezetünk pásztorával. A pásztor megkérdezte, mikor jöjjön, nagyanyám azt mondta: „Legjobb lenne a reggeli órákban, úgy fél 9-kor, mert 10 -re már kábultan fekszik, és nem tudom, meg fogja-e érteni, amit mond neki.” A pásztor tehát megígérte, hogy ott lesz, de hála Istennek, sohasem lépte át a küszöbünket. Sírtam emiatt, mert nagyon megbíztam benne és abban is, hogy tudja, mi van a Bibliában. De miután meggyógyultam és visszamentem a gyülekezetbe, megtudtam, hogy mit gondolt. És tudjátok: jó volt, hogy akkor nem jött el, mert még hittem volna neki. Azt mondta: „Ennek a szegény fiúnak a sok fekvés ráment az agyára.” Milyen csodálatos lenne, ha több ilyen „agyzűröm” lehetne, mert mihelyst az elmémet megtámadta ez a „baj”, a bénaságom azonnal elmúlt; ahogy az elmém „megbetegedett”, szívbetegségem elhagyott. Dicsőség Istennek! Meggyógyultam és felkeltem a szenvedés ágyáról.

Nagyanyám megígérte: „Elmegyek és keresek egy másik szolgálótestvért, aki ugyanolyan gyülekezethez tartozik, mint te és anyád.” Ebben is nagyon bíztam. Tehát elment, a pásztor azt felelte: eljön. De hála Istennek, ő sem tette be soha hozzánk a lábát. Megint sírtam, de azóta meggyőződtem arról, hogyha Istennek volt egyáltalán valamilyen köze ezekhez az emberekhez, akkor Ő akadályozta meg őket abban, hogy eljöjjenek; különben elhittem volna, amit mondanak.

Végül nagynéném, aki egy másik egyházhoz tartozott, megígérte, hogy az ő pásztora eljön hozzám. Ez rögtön felvillanyozott, mert hozzájuk jártam vasárnapi iskolába és már ismertem azt az embert. Nem nagyon hittem, hogy eljön, de egy nap mégis hallottam, hogy megérkezett. Nem láttam valami jól és többnyire nem is hallottam jól, de abban a pillatnatban, amikor megütötte fülemet a hangja, tudtam, hogy ő az. Megdobbant a szívem. Megláttam az arcát, ahogy fölém hajolt, és éreztem, hogy megfogja a kezem. Hozzám hajolt, így láthattam őt. Részlegesen béna voltam; a nyelvem sem működött jól, a torkom is részben béna volt, tehát időbe telt, amíg meg tudtam szólalni, sőt gyakran többször is el kellett ismételnem, amit mondani akartam.

Arra próbáltam megkérni, hogy lapozza fel az én Újszövetségemet, olvassa el a Márk 11,24-et és mondja meg nekem, hogy azt jelenti-e valóban, ami ott áll. Nem furcsa, hogy valakit meg kell kérdezned, vajon Jézus komolyan gondolta-e amit mondott? Küszködtem, hogy megértessem magam, és ha elég ideig várt volna, talán meg is értett volna, de mielőtt még ki tudtam volna fejezni, amit akartam, megveregette a kezem és hivatalos hangon ennyit mondott: „Légy türelmes fiam, néhány nap, és az egésznek vége.”

Jól megkaptam a választ. Tudjátok, rögtön olyan sötét lett a szobában. Kezemet visszatette a mellemre, megfordult és kiment. Egy szavamat sem értette meg, és elfojtotta az egyetlen világosságomat. Általában nem hallottam jól, de azt hiszem az ördög aznap nagyon éles hallást kölcsönzött nekem. A másik szobában köré gyűlt a család, és hallottam, ahogy imádkozik. „Atyánk, imádkozunk, hogy segítsd ezt a nagyapát és nagyanyát, akiknek nemsokára el kell szakadniuk az unokájuktól.” Valami felágaskodott bennem. Nem tudtam hangosan kiáltani, de olyasmit éreztem, mint az a rosszcsont, akit az iskolában sarokba állítottak és így vágott vissza: „Kívülről állok, de belül ülök.” így a bensőmben szó szerint felordítottam: „Azért se haltam még meg!” Ő tovább imádkozott: „Drága Istenem, áldd meg ezt a drága anyát, készítsd fel az ő szívét a sötétség órájára, mely közéig, hogy úrrá legyen rajta.” A bensőmben megint felordítottam: „Még nem vagyok halott!” Végül elment.

Szeretném, ha tudnátok, hogy egy hónapig úgy feküdtem ott, hogy elő sem vettem a Bibliát. Ez az ember teljesen kihúzta a talajt a Iában alól és elfojtott minden fényt. Több mint egy hónapig rá sem néztem a Bibliára. Végül, amikor aztán a kezembe vettem, a Márk 11,24-hez lapoztam és azt mondtam: „Drága Úr Jézus, én most úgy veszem ezt az igét, ahogy ez szól, és ha te nem hazudtál, akkor felkelek a betegágyról, és ha nem kelek fel a betegágyról, ez azért lesz, mert Isten Fia valótlanságot állított, akkor pedig el kell dobnom az Újszövetséget.” De az az igazság, hogy tizenegy hónapig feküdtem még ott, mielőtt valóban felkeltem. Gondolkodtam, elmélkedtem ezen az igén, imádkoztam és biztos voltam abban, hogy Isten meggyógyított. De megint magamra néztem, és láttam, hogy nem vagyok jól. Ahogy már mondtam egyszer, az Igét szellemi módon kell megértenünk. Az Ige Isten Szellemétől ihletett, régi idők szent emberei írták, úgy, ahogyan a Szellem indította őket.

1934 augusztusának második keddjén, kb. reggel fél 9-kor, ahogy ezen az igén elmélkedtem, hirtelen megértettem, hogy mit mond. Felragyogott a fény! Olyan volt, mintha valaki világosságot gyújtott volna bennem. Újra meg újra elmondom, de látom, hogy egyre többen vannak, akik megértik. „Amit könyörgéstekben kértek...”: ez pontosan azt jelenti, amit mond; [amikor imádkoztok...]: akkor, azonnal, abban a pillanatban; „higyjétek, hogy megnyeritek, és meglesz néktek.” Mindennapos szóhasználattal ez így lenne: „Hinned kell, hogy már megkaptad, mielőtt valóban megkapod.” Tehát azt mondtam: „Uram, értem már, hogy mit kell tennem. Értem már, hogy mi a kötelességem. Hinnem kell most, amikor még itt fekszem a hátamon, hogy már meggyógyultam a paralízisből.” Ez nem a jövőben fog megtörténni. Sokam tesznek ilyen megvallást: „Hiszem, hogy Isten majd meggyógyít.” Ez nem újszövetségi hit. Tudom. Ott feküdtem egy évig, ugyanezt hittem, és nem történt semmi. Nekem hinnem kell, amikor a szívem még rendetlenül ver, hogy már meggyógyult. Figyeljétek meg, hogy Jézus mit mondott: „higyjétek, hogy megnyeritek, és meglesz néktek.” A legtöbb ember először meg akarja kapni és csak azután tudja elhinni, hogy megvan. De te először higgy, és így megkapod. Lehet,hogy még mindig nem érted, de mondtam, hogy a fejeddel nem is értheted meg a Bibliát. Isten Szellemének dolgai ostobaságok a természetes észjárású embernek. A Biblia Isten Szellemétől íródott. Az Igét szellemi módon kell megítélned, a szelle-meddel kell megragadnod.

Abban a pillanatban, amikor erre rájöttem, elkezdtem az Ige alapján cselekedni. Több módja van annak, ahogyan az Ige alapján cselekedhetünk, de az egyedüli módja, ahogyan én abban a pillanatban cselekedhettem, az volt, hogy felemeltem a kezem, és dicsértem Istent az 0 Igéjéért: „Köszönöm Istenem, hogy hiszek. Hiszem, hogy a paralízisem meggyógyult! Hiszem, hogy a testem egészséges!” Természetesen abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam, az ördög azonnal megkísértett. Azt mutatom most meg nektek, hogy mit jelent szívvel hinni. Azt jelenti: a szellemünkkel hinni. Az ördög tehát azonnal megkörnyékezett: „Jól nézünk ki: te azt állítod magadról, hogy keresztény vagy, mégis hazudozol!” De Jézus azt mondta: „higyjétek, hogy megnyeritek, és meglesz néktek.” Hidd, hogy megkapod és azután lesz meg, amit kívántál. A magyarázó fordítás azt mondja: „Mert ez okból mondom néktek, hogy amit csak imában kértek, higgyetek, bízzatok, legyetek bizonyosak abban, hogy az megadatik néktek, és meg is kapjátok.” Tehát mikor kapjátok meg? Miután már biztosak vagytok abban, hogy a tiétek. Értitek? Nagyon sok ember vár, hogy előbb megkapja és azután akar benne hinni, amikor már meg is lesz. így lehet ezt a legegyszerűbben kifejezni. Látjátok tehát, hogy a szívvel való hit a szellemmel való hitet jelenti. De hogyan nyer a szellemünk hitet? A válasz benne van Isten Igéjében: az Igén keresztül nyeri meg azt. A Máté 4.4-ben ez áll: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik.” Itt tehát szellemi táplálékról olvasunk. Jézus egy mindennapos kifejezéssel közvetít egy természetfölötti tartalmat. Ahogyan elmélkedünk az Igén, szellemünk feltöltődik meggyőződéssel, bizalommal. Az Ige a szellem és a hit tápláléka.

Sok éve járok hitben pénzügyeink és más anyagi szükségeink területén. Amíg a gyermekeink kicsik voltak, az ő mindenfajta testi problémáikért is én gyakoroltam hitet, de miután felnőttek, már a sajátjukat kellett használniuk. Amikor gyülekezeti pásztor voltam, nem fogadtam el fizetést, hanem azt mondtam, Istenre akarom bízni, mennyit akar adni. Nem rendeztem gyűjtést, hanem hagytam, hogy mindenki a saját elképzelése szerint adjon. Az ő dolguk, nem az enyém. Majdnem tizenkét évig voltam pásztor és soha nem fogadtam el rendszeres fizetést. Nem mondom, hogy baj, ha valaki elfogadja, de én nem ezt tettem. Már sok éve vagyok a szolgálatban, és természetesen folyamatosan hitben járok minden anyagi és személyes szükségemben.

Tudom, hogy Isten Igéje az a táplálék, amely felépíti a szellemet. Isten Igéje az a táplálék, amely megerősíti szellemünket és nyugalmat, biztonságot ad neki. Szívvel hinni azt jelenti, hogy hiszünk, attól függetlenül, amit a testünk vagy az érzékszerveink mondanak nekünk. Tudjuk, hogy a testi ember abban hisz, amit a testi szemével lát, fülével hall vagy amit az érzései mondanak neki. De a szívbéli hit Isten Igéjében hisz, és nincs tekintettel a látásra, a hallásra, az érzésre.

Vannak, akikért újból és újból és újból imádkozni kell. Nem mondom, hogy nem szabad visszajönnöd és másodszor is imát kérned a gyógyulásodért. De nem újra és újra és újra. Azoknak, akikért újból és újból imádkozunk, és mégsem kapják meg a gyógyulást, nincs hitük az Igében. Csak természetes emberi hitük van, mivel nem látják, hogy meggyógyultak, és amíg nincs erről valamilyen fizikai bizonyítékuk, addig nem is hiszik el. Először higyjünk Isten Igéjében, és a fizikai bizonyíték majd gondoskodik magáról. Ne aggódjatok!

Hitünket arra kell alapoznunk, amit az Ige mond. Tehát a teljes szívből való hit azt jelenti, hogy a szellemünkkel hiszünk. Figyeljétek meg ezt a verset a Példabeszédek 3,5-ben: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből [szívedből] (ismét itt van a szív szó); a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” A legtöbb ember szorgarrnasan alkalmazza ezt, csak épp fordítva: teljes mértékben az értelmükben bíznak, és nem támaszkodnak a szívükre. Valahogy úgy gyakorolják a hitet, ahogy a Jakab levél említi: „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.”Sokan gyakorolják ezt is, csak épp fordítva. Gyorsak a szólásra és a haragra, és lassúak a hallásra. Ez tehát mégsem ugyanaz, mint amit Jakab mond. Az Ige a Példabeszédekben így folytatódik: „Minden útjaidban megismerd Őt; akkor Ő igazgatja a te útjaidat. Ne légy bölcs a magad ítélete szerint.” Azaz: Ne légy bölcs a természetes emberi tudásban, ami téged arra vezet, hogy Isten Igéjétől függetlenül cselekedj, hogy elutasítsd azt. Az Újszövetséghez lapozva párhuzamos igét találunk a 2 Korinthus 10,4-5-ben: „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek [Isten által], erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat [képzelődéseket, kitalálásokat] - (a magyarázó fordításban ez áll: lerontván érveléseket, vitákat, okfejtéseket, okoskodásokat) - és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emelte-tett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.”

Emlékszem, amikor lejöttem a gyötrelem ágyáról és visszamentem a középiskolába, pontosan olyan magas voltam, mint most, de csak 45 kilót nyomtam. „Sétáló Csontváznak” neveztek. Egy nap az igazgató behívott az irodájába és így szólt:

•

Komolyan gondolod, hogy iskolába kell járnod? Minden tanárnő halálra van rémülve, hogy egyszer holtan rogysz

össze az osztályban. Megkérdezték a doktort, és ő mondta, hogy valószínűleg ez fog történni; mire halálra rémültek. Az a helyzet, hogy én magam is beszéltem már az orvossal és nekem is mondta, hogy semmiképpen sem kellene két mérföldet gyalogolnod az iskoláig és ott lépcsőn járnod. Azt mondja, téged csak az akaraterő tart fönn, és a legjobb esetben még 90 napod van hátra. Még most is azt hiszed, hogy járhatsz iskolába?

•

Mr. Smart, - feleltem erre -, én nem akaraterővel tartom magam, hanem hitben járok.

Elmondtam neki, amit az'Úr Jézus Krisztus mondott, amikor a földön volt, a Márk 11,24-ben. „Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy megnyeritek, és meglesz néktek.” Nem vitatkoztam vele az isteni gyógyulásról, hanem csak beszéltem egy keveset az imáról és a hitről:

- Hiszem, hogy meggyógyult a szívem és az egész testem, és nem akaraterővel vagyok fönn, hanem hitben járok.

És tudjátok, az az ember sírni kezdett, és azt mondta:

•

Fiam, ha ez így van, akkor egy percig sem állok az utadba. S bár nem értelek, de ha jönni akarsz, csak gyere nyugodtan. Majd szólok a tanároknak, és mindent meg fognak tenni, amit tehetnek. Azt feleltem erre:

•

Hiszem, hogy megvan, amiért imádkoztam, hiszem, hogy megkaptam, amit kértem.

•

Nos fiam - válaszolta -, én nem gördítek akadályt az utadba. Telefonáltam az édesanyádnak és megkérdeztem, nem kellene-e kivenni téged az iskolából, és ő is ugyanezt mondta: „Mr. Smart, nem az akaraterő tartja, ő hitben jár, és a hite ki fog tartani.”

- így lesz uram - zártam le a beszélgetést.

Nem tudatosan ugyan, de ezzel mégis az ellenség kezére játszott, és bizony akadályokat gördített az utamba, mert felajánlotta: „Beszélni fogok minden tanároddal, és ahányszor csak akarsz, kimehetsz az osztályból egy kis friss levegőt szívni, vagy vizet inni. Vagy egyszerűen fogd magad és menj haza, hajói esik. Engedélyt kapsz mindenre. Nem kell senkitől elkéredzkedned, csak tedd azt, amit akarsz.” Emiatt nagyon könnyen elbukhattam volna a hitben. Ha egy órát is elmulasztottam volna, ha csak egyszer is meggondoltam volna magam és nem mentem volna fel a lépcsőn, az már megingás lett volna. így tehát egyetlen órát sem mulasztottam. Bár amilyen gyenge voltam, mikorra a délutáni órák következtek, nagyon könnyen otthagyhattam volna őket, de soha egyet sem blicceltem el.

Ám az ördög jó matematikus. A legnehezebb küzdelmeim, harcaim éjszaka voltak. Miután lefeküdtem aludni, megszólalt: „Nos fiú, ennyi és ennyi napod van hátra. Ne felejtsd el, mit mondott a doktor: mindössze 90 nap.” Minden éjszaka elmondta, mennyi van még hátra. Néha órákig gyötrődtem, hogy ezeket a képzeteket elhessegessem és ez nem volt mindig könnyű. Emlékszem, egyszer talán egy órát sem aludtam egész éjszaka a harc miatt. De hála Istennek, hogy mégis lehetséges lerontani az okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és lehetséges foglyul ejteni minden gondolatot a Krisztusban. Tehát minden gondolatot foglyul ejtünk, hogy engedelmeskedjék az Igének, és Krisztus az Ige. így elkezdtem aszerint gondolkodni, amit az Ó Igéje mond, és azt mondtam: „Nem ördög, én tisztelem és nagyra értékelem a doktort, sőt jobban becsülöm, mint bármelyik másik orvost. Egy nap eljött, leült az ágyam szélére és elmondta az igazat; hogy sem ő, sem más orvos nem tehet semmit, hacsak egy magasabb erő be ne avatkozik. De nem az számít, hogy egy magasabb erő beavatkozik-e vagy sem, hanem hogy hiszel-e Istenben. Értékelem, hogy őszinte volt, nem kertelt. Nagyra becsülöm tehát, és mindazt, amit értem tett. Soha nem számított fel egy pennyt sem, és mindig jött, amikor hívtuk. De én az Ige világosságában járok, és az Ige azt mondja, hogy Isten meghallgatott; én meggyógyultam. Az Ige azt mondja, hogy én már megkaptam a gyógyulásom, és én hiszek az Igében.”

Barátaim, ez nagyon fontos: ha hitben akarunk járni, akkor az Igének mindennél nagyobb tisztességet kell adnunk, és mindenek fölé kell rendelnünk, legyen az bármilyen tudomány: akár a miénk, akár valaki másé. Emlékeznünk kell arra, hogyha teljes szívünkkel bízunk Istenben, akkor csendesség és békesség költözik a szellemünkbe. A Zsidó levél írója azt mondja: „Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba.” Amikor Isten azt mondja az 0 Igéjében, a Filippi 4,19-ben: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő dicsőségének gazdagsága szerint a Krisztus Jézusban” -, akkor mi tudjuk a szellemünkben, hogy mindaz, amire szükségünk van, meglesz, és nem aggodalmaskodunk, nem ide-geskedünk. Mert ha aggódunk, idegeskedünk, akkor nem hiszünk. Szívünk felbátorodik, ahogy az Igét olvassuk. Ahogy elmélkedünk rajta, bizonyosságunk elmélyül. Ez a bizonyosság a szellemünkben független a mi emberi okoskodásunktól, tudásunktól. Sőt ellentmondhat az emberi okoskodásnak, ellentmondhat a fizikai bizonyítékoknak is. de a szívvel való hit azt jelenti, hogy függetlenül attól, amit a test mond, hiszünk. Ezt gyakoroltam mint baptista és mint teljes evangéliumi prédikátor is, és mindenkor bevált. Isten Igéje beválik, bárki is légy.

Emlékszem, egy este, istentisztelet után lekapcsoltam a villanyt a gyülekezeti teremben, ám ahelyett, hogy lementem volna a lépcsőn, leugrottam a kertbe. Ahogy ugrottam, belebotlottam valamibe a földön, elestem és kibicsaklott a lábam. A bokám olyat reccsent, mintha egy puskát sütöttek volna el, és tudtam, hogy eltört. Attól a pillanattól fogva nem tudtam ráállni a lábamra, nem tudtam a földet sem érinteni, így fél lábon elugráltam a lelkészlakig, kinyitottam az ajtót és bementem. Feleségem megkérdezte:

•

Mi törént?

•

Azt hiszem, eltörtem a bokám. Kiugrott és megsérült.

Láttam, hogy megdagadt. De nem tudtam pontosan, eltört-e vagy sem, bár az biztos, hogy nagyon csúnya formát öltött. Elkezdtem megemlékezni arról, amit Isten Igéje mond. Felhívtam Isten figyelmét arra a tényre, amit a szemem látott és érzékeim mondtak, tehát, hogy a bokám eltörhetett, és ez komoly dolog. Valóban nagyon fájt és gyötört. De felhívtam Isten figyelmét és az ördög figyelmét arra a tényre is, amit Isten Igéje állít arról, hogy meggyógyultam. Tudom, hogy a természetes szinten élő emberek, sőt még azok a teljes evangéliumi emberek is, akik természetes módon gondolkodnak - és a legtöbben ezt teszik -azt gondolják ilyenkor, hogy elment az eszed. Kénytelenek ezt gondolni. Hála Istennek, har-minc éve egészséges vagyok! ígyhát másnap reggel felkeltem és majdnem száz mérföldet vezettem egyhuzamban.

Több embertől hallottam egy szolgáló-testvér bizonyságáról. Egy ifjúsági táborban történt, hogy egy alkalommal, ami-kor fociztak, belecsúszott az árokba és eltört a bokája. A csont egy része ki is állt a bőréből. A többiek azt mondták, legjobb lenne bevinni a városba az orvoshoz. Az egyik testvér azonban megkérdezte, nem kíván-e inkább mennyei elsősegélyt. Ő azt mondta, hogy valóban inkább Istentől szeretné a gyógyulást. „Rendben van - mondta a testvér -, megkaphatod.” És elkezdett arról beszélni, milyen törött csontokat látott már meggyógyulni. Testvérünk ott ült tehát az árokparton, hajigálta azt az embert, és teljesen levette figyelmét a bokájáról és a lábáról. Azután ez az ember megkérte, hogy álljon fel, de abban a pillanatban, ahogy törött lábát a földre tette, elájult és elesett. A másik magához térítette, és beszélt még negyven percig, azután újra felállította az egészséges lábára, de ő megint elájult, amint a sérült lábára nehezedett. A másik megint fölélesztette és azt mondta: „Valahol eltévesztjük a dolgot. Istenem, hol rontjuk el?” Hirtelen felkiáltott: „ Ó, már értem, értem! Ezúttal, amikor felállsz, ne az ép lábadra állj. Állj rá a sérültre!” És a mi testvérünk egy cseppnyi fájdalmat sem érzett, mert abban a pillanatban tökéletesen meggyógyult.

A szívből származó hit független az érzéki tudástól. Szeretnék elmesélni valamit, amit ezek a régi, idős keresztények tudtak. Dr. L. Yoeman - és az ő könyvei a legjobbak, amiket valaha is olvastam a gyógyulásról -, hogy Isten gyönyörködik gyermekeiben, amikor azok kilépnek a fájdalom űre fölé, amikor semmi nincs a lábuk alatt, csak Isten Igéje. Azután így folytatja: „Azt keresni, hogy Isten meggyógyít-e: bűn.” Egy testvér mesélte, hogy járt ennek a hölgynek a bibliaóráin és látta, hogy mindig imádkozott a hallgatókért és gyógyító szolgálatokat tartott az osztályban. „Odamentem és megkértem, hogy imádkozzon értem” - mesélte.

•

Miért imádkozzam? - kérdezte a testvémő. Nagy bátorsággal és hatalommal beszélt.

•

Szeretném, ha a meghűlésemért imádkoznál.

•

A meghűlésedért... Nos, ha az a te meghűlésed, akkor semmi haszna imádkozni. Már megbarátkoztál vele, így nem gyógyulhatsz meg. De ha az ördög meghűlésétől akarsz megszabadulni, akkor imádkozhatunk.

•

Én így értettem - felelte a testvér.

•

Akkor azt mondd, amire gondplsz - hangzott a válasz.

Tudjátok már az okot, ami miatt sokan vereséget szenvednek? Elfogadják a bajt és azt mondják, az a sajátjuk. De az 1 János 4,4-ben az áll, hogy aki bennünk van, az a nagyobb. Felkel a bensőnkben, és tudjuk, hogy legyőzhetetlen-né válunk. Tudjuk, mert elhisszük!

Kedveled önmagad?

Kedveled önmagadKészítette: Élő Víz

Kedveled önmagad? Miután éveken keresztül próbáltam segíteni az embereknek mind érzelmileg, mentálisan, szellemileg és szociálisan, az egyik legnagyobb áttörést az hoztam, amikor felismertem, hogy a legtöbb ember nem kedveli önmagát. Néhányan tisztában vannak ezzel, míg mások fel sem fogják, hogy pontosan mi is a gyökere a rengeteg problémának, ami az életükben van.
Isten azt szeretné, hogy nagyszerű kapcsolataink legyenek, azonban az ön-elutasítás és az önutálat a kapcsolatainkban felmerülő legtöbb probléma gyökere. Arra a következtetésre jutottam, hogy a Biblia a kapcsolatok könyve, mely értékes tanácsokat biztosít számunkra az Istennel, másokkal és önmagunkkal való kapcsolat építésére.

Milyenek a kapcsolataid a körülötted lévőkkel? Milyen a kapcsolatod Istennel, és önmagaddal?
Gondolkoztál valaha azon, hogy kapcsolatod van saját magaddal is? Noha ez soha nem volt tudatos, mégis több időt töltök magammal, mint bárki mással ezen a világon, és a legjobb döntés, ha megtanulok jól kijönni magammal. Emlékezz csak: Önmagad az egyetlen személy, akitől soha nem szabadulsz.

Mindannyian tudjuk mennyire fullasztó; ha nap, mint nap együtt dolgozunk valakivel, akivel nem jövünk ki, de az a különbség, hogy az az ember nem velünk megy haza. Saját magunktól azonban képtelenek vagyunk szabadulni, még egy másodperc erejéig sem, ezért annyira fontos, hogy békében legyünk önmagunkkal.

Sokunk bukott már el abban, hogy az ön-elutasítás ellen imádkozott, mert azt érezzük, hogy senki nem szeret minket vagy fogad el minket. Ezért arra a következtetésre jutunk, hogy ha senki más nem szeret minket, akkor miért kéne szeretnünk önmagunkat?
Mert azt gondoljuk, hogy mások nem szeretnek minket, ezért úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg a szeretetet. De ez egy olyan HAZUGSÁG, amit túl sokáig hittünk el!

Szeretnünk kellene önmagunkat – nem önző módon, ön-központúan, mely egy olyan életstílust eredményez, mely önmagunk elmerülésébe vezet, hanem kiegyensúlyozott, isteni módon, ami megerősíti, hogy Isten teremtményeiként alapvetően jók és igazak vagyunk. Lehetséges, hogy összetörtünk kicsit szerencsétlen tapasztalatok miatt, amiken keresztül mentünk, de ez nem jelenti azt, hogy értéktelenek vagyunk, vagy akár hasztalanok.

Olyan szeretetnek kell lennie önmagunk felé, ami azt mondja: „Tudom, hogy Isten szeret engem, ezért szerethetem azt, amit Isten úgy döntött, hogy szeretni fog. Nem szeretek mindent, amit teszek, de elfogadom önmagam, mert Isten is elfogadott engem.” Olyan szeretetet kell felépítenünk magunkban ami azt mondja: „Tudom, hogy változnom kell, és akarok is változni. De elhiszem a tényt, hogy Isten minden nap változtat engem, s amíg tart a folyamat, addig sem fogom elutasítani azt, amit Isten úgy döntött, hogy elfogad. Elfogadom igazként önmagam, aki [hitben] már most vagyok, noha tudom, hogy nem mindig leszek ilyen [mint, amilyen valójában vagyok].”

Sokszor, mikor az emberek elutasítják önmagukat, azért teszik, mert képtelenek önmagukat jónak, fejlődőképesnek és igaznak látni. Megbuknak abban, hogy úgy lássák önmagukat, mint ahogy Isten nézi, látja őket – értékes gyermekként, akiket Ő olyannyira szeret.

Ahogy elkezded Isten szemén keresztül látni önmagadat –valaki olyan szemén át, aki szeret és rajong érted – az önmagadról alkotott képed is elkezd megváltozni. S elkezdesz önmagadra nem elutasítottként tekinteni, hanem mint olyan valakire, akit szeretnek, és elfogadnak, olyan valakinek, aki egyedi és gyönyörűséges az Ő szemében.

A szabadító

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Harlem! New York néger negyede! Annak, aki először jár itt, megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon. Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog előadást tartani.

Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...

A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a körülöttem ülő gazdagok!
Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú, borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága lett.
Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.
A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.
Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?
Ki lehet ez a személy?
Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.
És most valami különös történik, amit soha nem fogok elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten nézi, aztán így szól: 'Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.' Olyan ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.
Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.
Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak köszönheti.
Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek, látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.

És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi, keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének köszönhetjük. Igen, Jézus a mi szabadítónk.
Egy ének szavai jutnak eszembe: 'Engem is, engem is megváltott Ő...'
S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!



Szerző: Wilhelm Busch

104. Zsoltár Óh, Úr Isten, és dicsőségem

Hús vér templom - klasszikus kísérettel

Ige: Maradj ott ahová az Úr küld, és tedd amiért elküldött!

 „Amiképpen Macedóniába menetelemkor kértelek [bátorítottalak, és buzdítottalak] téged, hogy maradj Efézusban (jelentése: vég) [azért], hogy megmondjad [és megparancsold] némelyeknek [és figyelmeztess egyeseket], ne tanítsanak más tudományt [ne hirdessenek tévtanokat, és ne tanítsanak hamis tanítást],

Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által.

[Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg]^” (1 Tim. 1,3-4)

És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Ha valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élet) szerint való tudományt.

(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez, és a kegyességhez (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez) illő tanításhoz).

Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál.

Óh Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek (Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).

„Ezekre emlékeztesd, kérvén, kérve őket (és bizonyságot téve) az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul (ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek

(Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben). És az ő beszédük (és szavuk) mint a rákfekély (mint a rákos fekély úgy) terjed” (2 Tim. 2,14.16-17).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

De: „A balgatag (az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)

Oly távolról száll dalunk

Joyce Meyer: Helyes döntések

Az Úr Jézus ígérete

„ Kérjetek és adatik néktek” (Mát. 7,7)

A hála eredménye

"Amely szívben őszinte a hála, abban teljes az engedelmesség."

Isten: Szeretet

"Isten egyszerűen azért szeret, mert szeretni akar. Akkor is szeret, amikor nem tartjuk magunkat szeretetre méltónak. Akkor is szeret, amikor senki más nem szeret. Mások elhagyhatnak, elválhatnak tőled és nem vesznek rólad tudomást, Isten mégis szeret. Mindig. Bármi is történjen." /Max Lucado/

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Túl sok időt töltöttél azzal, hogy olyan dolgok miatt fontoskodtál és bosszankodtál, ami felett nincsen hatalmad. Fölöslegesen töltötted az idődet és az energiádat, eredmény nélkül. Csakis akkor oldódnak meg ezek a problémák, amikor igazán elengeded, és bízol Bennem.

Gyere az Én nyugalmamba, és hadd adjak vigasztalást a lelkednek, és megoldást az aggályaidra, mondja az Úr.

Máté 11:28-30 Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és Én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az Én igámat, és tanuljátok meg Tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az Én igám boldogító, és az Én terhem könnyű.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Bob Gass: Szeretni az embereket

„…szeressétek egymást…” (János 15:12)

Szeretni az embereket csak homályos fogalom, hacsak nem teszed a következő öt dolgot:

1) Az emberek bizonytalanok – adj nekik biztonságérzetet! A felszín alatt fájdalmas múlt emlékei lapulnak, és amiatt való aggodalmak, hogy mi jöhet még! Mondd el nekik, hogy Isten azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ha semmi más nem működik, Isten Igéje fog!

2) Az embereknek szükségük van arra, hogy különlegesnek érezzék magukat – dicsérd őket! Tedd akkor, amikor a legkevésbé sem számítanak rá, és tedd világossá, hogy semmit sem vársz viszonzásul! Mary Kay Ash, aki egy nagy kozmetikai céget alapított az USA-ban, ezt mondta: „Mindenki hord egy láthatatlan táblát a nyakában, amire ez van ráírva: »Érd el, hogy fontosnak érezzem magam!«”. Figyeld csak meg, milyen gyakran mondja nekünk Isten Igéje, hogy Isten mennyire szeret minket, hogy milyen különlegesek vagyunk, és hogy Istennek terve van az életünkkel.

3) Az emberek jobb holnapot keresnek – adj nekik reményt! Hadd tudják meg, hogy ha Istent teszik életük központjává, akkor a jövő jobb lehet, mint a múlt volt. „…amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten” (2Krónika 26:5).

4) Az embereknek megértésre van szükségük – figyelj rájuk, hallgasd meg őket! A gond az, hogy ez több időbe kerül, mint amennyit hajlandók vagyunk feláldozni. Annyira sietünk tanácsokat adni és továbblépni, de ez nem működik. Addig nem tudjuk az embereket „megjavítani”, amíg nem érzik, hogy megértjük őket.

5) Az embereknek példaképekre van szükségük – légy te is az! Pál azt mondta a korinthusiaknak: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Kor 11:1).

Túl sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen példát adunk, és milyen hatással vagyunk másokra. Tetszik vagy sem, amit teszel, vagy nem teszel, befolyásol másokat. Amikor majd eltávozol e világból, nem hagysz hátra mást, csak azt, hogyan hatottál másokra.

Oswald Chambers: MINDENT VAGY SEMMIT

"Simon Péter azért, amikor hallotta, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét... és bevetette magát a tengerbe" (Jn 21,7).

Voltál-e már olyan válságban, amikor szabadon, határozottan és kíméletlenül otthagytál mindent? Ez az akarat válsága. Külsőleg sokszor eljuthatsz idáig, de ez még nem megoldás. Az elhagyás igazi, mély válságába nem külsőleg jutunk, hanem belsőleg. Külső dolgoktól való elszakadásod sokszor csak azt mutatja, hogy még teljesen meg vagy kötözve.

Átadtad-e már akaratodat önként, tudatosan Jézus Krisztusnak? Ez az akarat cselekvése, nem az érzelemé; az érzelem ennek a cselekvésnek csak az aranyozott széle. Ha először az érzelemnek adsz helyet, akkor sohasem teszed meg ezt a lépést. Ne kérdezd Istentől, mit kell átadnod, hanem egyszerűen hajtsd végre, amit már felismertél - akár a felszínen, akár mélyebben találsz rá.

Ha meghallottad Jézus Krisztus hangját a hullámokon, ereszd szélnek meggyőződéseidet, dobd el következetességedet, csak a vele való kapcsolatodat őrizd meg.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Evangélium háza gyülekezet Jöjj gyermekem

Az Úr imádsága

 „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.  A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.  És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; „ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

(Máté evangéliuma 6:9-13)

Régóta ismerem ezt az imádságot. Időnként el is imádkozom. Lassan szoktam mondani, hogy a szavak mögötti tartalom kidomborodjon bennem. Igyekszem a mondanivaló mélyére látni, átélni, a szavak értelmét. Mostanában egyre többet gondolkodom ezen a mondaton: „bocsásd meg a mi vétkeinket…”. Könnyű ezt így, felszínesen mondani, de így is gondolom? Látom a bűneimet, aminek a bocsánatát kérem?

Tudom, hogy minden ember bűnös (Róma 3:10-11), ezek közé tartozom én is. Ezt nem nehéz kimondani, mert nem csak rólam szól. Ebben benne van a másik ember is, aki természetesen sokkal bűnösebb, mint én.

Mostanában úgy gondolom, hogy ezt a kérést sokkal inkább egyes szám első személyben kellene mondani, valahogy így: „Bocsáss meg nekem, mert bűnös vagyok!”. Ez így már sokkal nehezebb. Amikor kimondom, nem is tudom azonnal, mit kellene az Úrnak megbocsájtania. Aztán dereng egy-két emlék, amit nem is tartok olyan nagy bűnnek, de hát illik megvallani. Aztán eszembe jut a vámszedő, akiről ez van feljegyezve: „A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek!” (Lukács evangéliuma 18:13). Érzem én magam ilyen bűnösnek? Érzem azt, hogy nagy bajban vagyok és ennyire kell nekem a szabadítás, Isten bűnbocsájtó kegyelme?

Aztán eszembe jut egy idézet: „Számos bálványimádó elfogadta a keresztény hit egyes tanítását, miközben megtagadott más fontos igazságokat. Azt mondták, hiszik, hogy Jézus az Isten Fia, és hisznek halálában és feltámadásában is, de nem ismerték el bűnös voltukat, és nem érezték, hogy szükségük van megtérésre, életük megváltozására.” (Ellen Gould White, A nagy küzdelem, Budapest: Advent Kiadó, 1991. p.39.). Hogyan állok én ezzel? Ezen gondolkodom…

Aztán abbahagyom a miatyánk ima sorainak ismétlését és így kezdek imádkozni: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok könyve 139:23-24).

Nem akarok vak lenni! Úgy akarom látni önmagam, ahogyan Isten lát engem: bűnösnek, nyomorultnak, szerencsétlennek, halálra ítéltnek! (Jelenések 3:17). Ugyanakkor vágyom látni az Ő felém nyújtott, átszegezett kezét is, miközben azt mondja nekem: „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (János evangéliuma 8:11). „Bízzál fiam! Megbocsáttattak neked a te bűneid.” (Máté evangéliuma 9:2).

Ezután már csak azt tudom mondani: „Köszönöm Uram, hogy megmentettél, köszönöm a kegyelmet! A tiéd vagyok egészen, tölts be teljesen a te Szent Szellemeddel.” Most értettem meg igazán, hogy addig, amíg nem tapasztaltam a bűnbocsánat örömét, nem is voltam Krisztusé. Vagyis az eszemmel az övé voltam, de a szívemmel csak mostantól vagyok az övé, mert tudom, mit tett értem (Róma 7:18–8:2).

„Köszönöm Uram, hogy mostantól már teljesen - az eszemmel és a szívemmel is - a Tiéd vagyok!” Ámen!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/az-ur-imadsaga.html

A nagy menekülés

Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden útjaidban ismerd el Őt; akkor Ő igazgatja a te útjaidat. (Példabeszédek 3: 5-6) 

Ha egyszer kilépsz hitben, és elkezdesz Szellemben járni, az ördög gondoskodik róla, hogy bőséges alkalmad legyen orra bukni. Megpróbál olyan helyzetbe hozni, ahonnan látszólag nincsen kiút. 

Én voltam már ilyen helyzetben, ezért fogadd el tőlem a következő tanácsot: ha Istenre tekintesz, és az Ő bölcsességében bízol a sajátod helyett, akkor mindig mutat neked kiutat. (1Korinthus 10:13) Sőt mi több, úgy teszi, hogy közben megmutatja az Ő dicsőségét, és a végén te fogsz nevetni az ördögön. 

Emlékszem egy ilyen esetre. A texasi Wichita Fallsban prédikáltam. A megigazultság valóságáról beszéltem, és a kenet igen erőteljes volt. Az üzenetem tetőpontján egy hölgy hirtelen elkezdett nyelveken szólni. Háromszor mondtam neki, hogy hagyja abba, de csak egyre hangosabban imádkozott. Mire elcsendesedett, a kenet eltávozott, és a prédikációról mindenki megfeledkezett. Szigorúan néztem az asszonyra, és kezdtem kiigazítani, amiért megbontotta a rendet. 

Ekkor megszólalt a mellette ülő férfi: "Copeland testvér, ő teljesen süket. Egy szavadat sem hallja." 

Ezen a ponton tehetetlenné váltam. Nem elég, hogy befellegzett a tanításnak, az egész gyülekezet mérges lett rám, amiért rátámadtam szegény süket asszonyra. (Később megtudtam, hogy az a bizonyos férfi mellette, gyakran használta arra az asszonyt, hogy megzavarja az istentiszteleteket, és elkergesse a prédikátorokat a városból. Amikor egy alkalom elérte a tetőpontját, megbökte az asszonyt, és a tudtára adta, hogy itt az ideje, hogy prófétáljon.) 

Megálltam tehát egy pillanatra, elcsendesedtem, és vártam, hogy az Úr megmondja, mit tegyek. Meg is mondta: "Hívd ki, tedd rá a kezed, és megnyitom a fülét." 

Ez aztán a váratlan fordulat! Amikor Isten meggyógyította az asszonyt, a "katasztrófát" az egyik legerősebben felkent alkalmammá változtatta. Mindannyian nagyon áldottak voltunk! 

Legközelebb, amikor az ördög sarokba akar szorítani, csendesedj el. Kérd Istent, hogy mutasson kiutat. Minden esetben győzedelmeskedni fogsz Általa! 

Fordította: Orbán Tibor

Olvasásra ajánlott Ige: Apostolok Cselekedetei 14:8-22
Apcs 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Apcs 14:9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Apcs 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
Apcs 14:11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Apcs 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Apcs 14:13 Jupiter papja pedig, akinek [temploma] az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Apcs 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Apcs 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
Apcs 14:16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Apcs 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Apcs 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Apcs 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Apcs 14:20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Apcs 14:21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.

http://www.mindenlehetseges.hu/a-nagy-menekules/

Dr-Kováts György: AZ ÉLET SZELLEMÉNEK TÖRVÉNYE – 16.

Róm 8:3 Mert ami a TÖRVÉNYNEK lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.

Róm 8:4 Hogy a TÖRVÉNYNEK igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

„Mert ami a TÖRVÉNYNEK lehetetlen volt…”

Mózes törvénye. Szent. Igaz. Jó. (Róma 7,12.) Tiszta. Értékes. Maradandó kincs. Isten Igéje. (Jn 5,46-47.)

De a TÖRVÉNY valamit nem tudott elvégezni. Nem tudott megszabadítani a bűn és a halál törvényétől. Nem is azért jött – és nem is volt rá képes.

Miért nem volt rá képes? (Bár szent, és igaz, és jó.)

A „test” miatt. A bűnnek kiszolgáltatott „bűn teste” miatt. Amiatt, hogy az ember bukott életében mindig uralkodhatott a bűn és a halál törvénye. Cselekvője volt a bűnnek, és így szolgája is. A bűn uralkodott rajta. (Jn 8,31-36.)

A TÖRVÉNY meg tudta mondani, mi a jó és mi a rossz. De erőt adni nem tudott, hogy megszabadulj a bűn és a halál törvénye alól! Így – bár tudtad, mi nem helyes, mégis – cselekvője voltál a bűnnek. Rossz lelkiismerettel, de tehetetlenül. Kiszolgáltatva a bűn és a halál törvényének.

Megszabadítani kizárólag az Úr Jézus Krisztus tudott, a Benne levő élet Szellemének törvényével. És Ő pedig pontosan ezért jött el. Ővele eljött az Élet, eljött a Szent Szellem, és a Szellem törvénye is. S ezzel a törvénnyel együtt a szabadság is. Halleluja!

A mi Istenünk Greater - Chris Tomlin

Nincs más Isten

Nálad lett borrá a víz,

Holtakat életre hívsz,

Nincs más Isten,

Nincsen más.

Te ragyogod be az éjt,

Te hozod el a reményt,

Nincs más Isten,

Nincsen más.

Te vagy az Isten, aki nevére

Leborul minden a földön, az égen,

Hegyeket mozdít, beteget gyógyít,

Az Úr ma is!

Te vagy az Isten, aki nevére

Leborul minden a földön az égen

Szíveket hódít, sebeket gyógyít,

Az Úr ma is!

       És hogyha Isten velünk,

       Ember mit árthat nekünk,

       Mert hogyha Te vagy velünk,

       Ki lehet ellenünk?

       Mi állhat ellenünk?

Ha Isten veled, nyugodt lesz az életed.

http://nyugodtleszazeleted.blogspot.hu/2010/11/nincs-mas-isten.html

A csere

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus Krisztus azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tehessen bennünket, ami Ő.

Irenius

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az Egyházról!

Készítette: Szeretet-Közösség

Éld a szeretet életét

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Aki pedig megtartja az Ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy Őbenne vagyunk; Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt. (1János 2,5-6)

Semmi – abszolút semmi – nincs, ami fontosabb, mint megtanulni szeretni. Valójában minél jobban tökéletesíted a szeretetben járást, annál többet teljesítesz be Isten tökéletes akaratából az életedben. Ez azért van, mert minden más szellemi erő a szereteten alapulva működik. A Biblia például azt tanítja, hogy a hit szeretet által működik. És az imáinkra szinte lehetetlen választ kapni, ha kilépünk a szeretetből, nem bocsátunk meg, vagy viszálykodunk a testvéreinkkel.
Szeretet nélkül az adakozás nem működik. A nyelvek imája és a prófétálás nem működik. A hit kudarcot vall, és a megértés gyümölcstelen. Minden igazság, amit Isten Igéjéből tanultál, szeretet által működik. Semmi hasznod nem lesz belőlük, ha nem éled az isteni fajta szeretet életét.
Az 1Korinthus 13,4-8 tökéletes képet fest a szeretet viselkedéséről. A szeretet türelmes és kedves. Nem irigykedik, és nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik gorombán vagy önző módon, és nem sértődékeny. A szeretet „mindent elfedez, mindent elhisz, mindent remél, mindent eltűr.”
Nagy feladatnak tűnik, nem? De ne ess kétségbe. Te egy szeretet-teremtmény vagy. Isten a szellemedet a szeretet képére teremtette újra. És az Ő szeretet Szellemét küldte, hogy benned éljen, és megtanítson arra, hogyan szeress úgy, mint Ő. Tudod élni a szeretet életét. Miért is ne kezdenéd el ma?
Igei olvasmány: 1Korinthus 13,1-13

Kenneth Copeland

Nekem nincs más Rajtad kívül Jézus...flv

A dicséret fegyvere

K

risztus Szeretete Egyház

Dicsérlek Uram teljes szívemből, hirdetem minden csodatételedet. Örülök és örvendezek Tebenned, zengedezem oh Magasságos, a Te nevedet; Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a Te orcád előtt. (Zsoltárok 9,1-3)

Soha ne becsüld alá a dicséret fontosságát! Ez az egyik legerőteljesebb szellemi fegyvered.
A dicséret több, mint egy kedves dal vagy néhány felemelő mondat Istenről. A dicséret elvégez valamit. Magának Istennek a jelenlétét árasztja ki – és Isten jelenlétében az ellenségeid elmenekülnek. A betegségnek nincsen maradása a testedben. A szegénységnek nincsen maradása a házadban.
Még a fizikai fáradtságnak is mennie kell, amikor valódi, örömmel teljes dicsérettel találkozik. Tapasztalatból tudom. Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem vezetni a Gyógyulás Iskoláját, igazi harcot vívtam a fáradtsággal. Az összejöveteleken órákon keresztül szolgáltam, és imádkoztam a betegekért, és néha az istentisztelet végére fizikailag annyira legyengültem, hogy nem volt erőm még az összejövetel lezárására sem.
Az egyik alkalommal azonban felfedeztem a dicséret erejét. Éppen befejeztem az imádkozást a gyógyító sorokban állókért, és mint mindig, kimerült voltam. De pihenés helyett a Szent Szellem arra indított, hogy örvendezzek az Úrban. Így is tettem. Elkezdtem dicsérni az Urat teljes szívemből, elmémből és testemből. Tudod, mi történt? A fáradtság elmúlt. Isten jelenléte erőt adott!
Legközelebb, amikor az ördög ki akar fárasztani téged, próbálja csökkenteni a hatékonyságodat, elvenni a gazdagságodat és a győzelmedet, ami Jézus Krisztusban hozzád tartozik, fordíts neki hátat ezzel az erőteljes fegyverrel! Emeld fel a kezedet, a hangodat és a szívedet Istenhez. Dicsérd Őt!
Igei olvasmány: 2Krónika 20,1-22

Kenneth Copeland

Hagyd magad mögött a fájdalmat

Készítette: Krisztus Szeretete Egyhá

z

A szeretet… nem sértődékeny vagy ingerlékeny, nem haragtartó; nem tartja számon az ellene elkövetett gonoszságot; nem veszi figyelembe az ellene elkövetett gonoszságot. (1Korinthus 13,5)

Előfordult már veled, hogy próbáltál valakinek megbocsátani, de úgy érezted, egyszerűen képtelen vagy rá? Sírtál, imádkoztál és kérted Isten segítségét, de az elutasításból faadó régi érzelmek csak nem akartak elmenni.
Vess véget az ilyen kudarcoknak azáltal, hogy hitből – nem pedig az érzéseid alapján – bocsátasz meg! Az igazi megbocsátásnak semmi köze nincs ahhoz, hogy mit érzel. Ez egy akaratlagos cselekedet, melynek alapja az Isten iránti engedelmességünk és az Őbenne való hitünk.
Ez azt jelenti, hogy ha egyszer megbocsátottál valakinek, akkor úgy kell tekintened, hogy örökre megbocsátottál neki! Amikor a régi érzések előtörnek benned, és a sátán arról próbál meggyőzni, hogy igazából nem is bocsátottál meg, állj ellen neki. Mondd ezt: „Nem, én már megbocsátottam az illetőnek hitből. Nem fogok ezekben a régi érzésekben élni.”
Majd az 1János 1,9 alapján hidd el, hogy Isten megbocsátott, megtisztított a meg nem bocsátás bűnétől és minden ezzel kapcsolatos hamisságtól, és nem is emlékszik az elkövetett gonoszra!
Hallottál már ilyet: „lehet, hogy megbocsátok, de soha nem felejtek”? Ez egy másodosztályú megbocsátás, amivel te mint hívő soha nem lehetsz megelégedve. Neked természetfölötti módon kell megbocsátanod, „miképpen az Isten is megbocsátott néktek a Krisztusban” (Efézus 4,32).
Úgy kell megbocsátanod, ahogy Isten teszi. Örökre és feltétel nélkül el kell feledkezned arról a vétekről, és úgy kell cselekedned, mintha soha nem történt volna közöttetek semmi rossz. Nem csak meg kell bocsátanod, de szándékosan el is kell felejtened az ellened elkövetett gonoszságot.
Ahogy ezt megteszed, valami természetfölötti dolog fog benned történni. A fájdalom, amit egykor az incidens okozott, eltűnik. Isten ereje elmossa a hatását, és magad mögött tudod hagyni egyszer és mindenkorra.
Ne legyél „érzelmi könyvelő”, aki gondosan feljegyez minden rosszat, amit elkövettek ellene. Tanulj meg megbocsátani és elfelejteni! Egy teljesen új, áldással teljes világ fog kitárulni számodra!
Igei olvasmány: Lukács 6,27-37

Kenneth Copeland

Isten működési módszere

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő. (Zsidó 11,3)

Isten szavakat használ a teremtéshez. A Szavával teremtette a világot. Csak pillants bele az 1Mózes első fejezetébe, és számold meg, hányszor szerepel ott az a kifejezés, hogy „monda Isten”. „És monda Isten: Legyen világosság: és lett világosság… És monda Isten: Legyen mennyezet… És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre… És monda Isten: Hajtson a föld zsenge füvet…”
Isten semmit nem tesz anélkül, hogy először ki ne mondaná azt. Ez az Ő működési módszere. És ha okos vagy, ezt a módszert fogod alkalmazni. Isten Szavait szólod, amíg azok alakot öltenek, és valóságba jönnek az életedben.
”Hát, Copeland testvér, én próbáltam ezt, de nem működött. Négyszer megvallottam, hogy az Ő sebeiben meggyógyultam, de semmi nem történt.”
Isten az Éden kertjében beszélt először Jézus eljöveteléről. A 2Mózesben megint szólt róla. Mózes negyedik és ötödik könyvében szintén. Ésaiás és a többi próféta könyvében is mondta ezt. Az egész Ószövetségben újra és újra szólt Jézus eljöveteléről.
Majd János körülbelül négyezer évvel később született könyvében azt olvassuk: „Az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk.”
Tehát ha már négyszer megvallottad, hogy meggyógyultál, és semmi nem történt, ne aggódj. Csak valld meg továbbra is! Talán úgy gondolod, hogy túl sok időbe telik, amíg valóságba jön, de garantálom, hogy nem fog négyezer évig tartani.
Akarsz Isten erejében működni? Akkor használd az Ő működési módszerét! Szóld az Ő Szavait, és ezek egy áldással teljes életet fognak teremteni neked!
Igei olvasmány: 1Mózes 1

Kenneth Copeland

Flaisz Endre - Az okkultizmus következményei

Az okkult démonok befolyásának első és legnyilvánvalóbb következménye az, hogy az ember közömbössé válik az Úr dolgai iránt, és elidegenedik Istentől. Ennek az az oka, hogy az okkult szellemi befolyás eloltja az ember szellemében az ismeretlen iránti szomjúságot, amit Isten elsősorban az Ő keresése és megismerése végett helyezett az ember bensőjébe. Jól megfogalmazza ezt az életérzést a 137. zsoltár: „Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékeztünk. A fűzfákra függesztettük hárfáinkat, mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, mondván: énekeljetek nekünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnénk az Úrnak énekét idegen földön?” (Zsolt 137:1-4) Vagyis amikor az ember filmeken vagy más csatornákon keresztül okkult szellemek befolyása alá kerül, nincs kedve keresni vagy dicsérni az Urat, hanem úgy érzi, hogy Isten valahol nagyon távol van tőle. Ez az érdektelenség, közömbösség, fásultság Isten dolgaival kapcsolatban a leggyakrabban okkult szellemek befolyását mutatja egy ember élete felett. 

Az okkultizmus második következménye az, hogy az ember természetes élete ki lesz szolgáltatva különböző káreseményeknek, mint amilyen például a betörés vagy a közlekedési baleset. Amikor például Izrael a bírák idejében elhagyta az Urat, és helyette a Baálnak és az Aserának szolgált, a Biblia arról számol be, hogy az Úr ragadozók kezébe adta őket. Ezért nagyon fontos megállnunk, ha romlást látunk az életünkben, és meg kell vizsgálnunk, hogy miért távozott el rólunk a védelem. A materialista emberek az őket ért károkat általában természetes körülményekre vezetik vissza. A Bibliában viszont azt látjuk, hogy ha az embereket valamilyen anyagi természetű kár érte, annak szinte mindig valamilyen szellemi előzménye volt. Mégpedig a leggyakrabban okkult bűnök idézték elő, hogy eltávozott róluk a természetfeletti védelem. Az ilyen esetekben a csapást nem közvetlenül Isten büntetéseként kell felfogni, hanem sokkal inkább gonosz szellemek rombolásaként, akik az isteni védelem eltávozását kihasználva azonnal kimutatták a foguk fehérét.

Az okkultizmus harmadik következménye a Biblia szerint a háborús vereség. A Bírák könyvéből tudjuk, hogy Izrael visszatérő okkultizmusa következtében a zsidóság újra meg újra elveszítette nemzeti függetlenségét. Ha viszont Izrael bálványimádása ilyen következményeket vont maga után a nemzet függetlenségét illetően, semmi okunk arra, hogy saját nemzetünk történelmi múltjának értelmezésében figyelmen kívül hagyjuk a magyarok bálványimádását és Mária-imádását, amely a Biblia szempontjából szintén vallásos színezetű okkultizmusnak minősül.

Az okkultizmus negyedik következménye a korai halál. A Bibliában található számos példa közül gondoljunk csak Saul király esetére, aki az előtte álló katonai konfliktus megoldása érdekében okkult erőhöz próbált folyamodni, és egy jövendőmondó asszonyhoz ment segítségért. Ennek azután az lett a közismert következménye, hogy a következő napon a csatában elveszítette az életét.

Emellett az okkultizmus harmad- vagy negyedízig elható generációs átkot is eredményez, ami azt jelenti, hogy Isten a szellemi paráznaság mélységével arányosan több generációra is elfordulhat valamilyen területen attól a családtól, amelyben az okkult bűnöket elkövették. Így volt ez

Jeroboám király életében is, aki politikai sikerei érdekében az egész Izraelt belevitte az okkultizmusba. Ennek következtében azonban eltávozott a családjáról Isten természetfeletti védelme, majd a gyermeke megbetegedett és meghalt. „Ebben az időben megbetegedett Abija, a Jeroboám fia. És monda Jeroboám az ő feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Íme ott van Ahija próféta… ő majd megmondja neked, mi történik a gyermekkel… De amikor meghallotta Ahija az ő lábainak zörejét, amint az ajtóhoz közelgete, monda: miért tetteted magadat másnak?… kelj fel, és menj haza, mert amint belépsz a városba, meghal a gyermek” (1Kir 14). Ez a történet jól mutatja, hogy az a személy, aki okkult erőkhöz adja magát, nem csupán a saját maga romlását idézi elő, hanem a családját, sőt az utódait is kiszolgáltatja irgalmat nem ismerő sátáni erőknek.

Végezetül az okkultizmus hatodik következménye az éhség és a szegénység. Gondoljunk csak arra, hogy milyen szárazságot idézett elő Akháb és Jézabel okkultizmusa Izrael földjén. A megoldás ezúttal is az okkultizmusból való teljes megtérés és az okkult sátáni erőktől való elszakadás lett volna. 

Megfosztva

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, győzelmet aratván felettük Őbenne, nyilvánosan megszégyenítette és mutogatta őket. (KOLOSSÉ 2,15.)
És az ellenséges fejedelmeket és hatalmasságokat lerázta magáról, és bátran közszemlére tette őket, mint az Ő győzelmének tárgyait… (Kolossé 2,15. Weymouth)

A Biblia itt azt tanítja nekünk, hogy Jézus semmivé tette a sátánt és diadalmaskodott felette. Egy másik fordítás szerint: kifosztotta őt. Mitől fosztotta meg a sátánt? Az ember feletti hatalmától. Amikor Jézus semmivé tette a sátánt és megfosztotta hatalmától, te voltál az Krisztusban, aki elvégezte ezt a munkát. Krisztus téged képviselt, helyetted cselekedte ezt meg. Érted tette meg. Amit Krisztus tett meg, a te javadra lett írva. Helyettesítődként cselekedett. (Ő helyetted tette meg, Isten pedig neked tulajdonította, úgy, mintha te magad tetted volna meg!)
Nem, mi nem azzal dicsekszünk, hogy mik vagyunk a hústest szerint. (Test szerint nem sokra visszük.) Arról beszélünk, hogy ki vagy te a Krisztusban. Mondhatod: Krisztusban legyőztem a sátánt. Megfosztottam a hatalmától. És amikor Jézus feltámadt a halálból, én is feltámadtam Ővele.
Megvallás: Krisztus Jézus kielégítette az igazságosság velem szembeni követelményeit. Ő fizette ki a bűnért járó büntetést helyettem. Megfosztotta a sötétség seregeit felettem való hatalmuktól. A sátánnak ezért nincs hatalma felettem!

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz