Hogyan szabadíthatod fel a hited? (IV.)
Róma 10,10
"Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre."
Olvastunk már a szájjal tett megvallásról. Most újra nézzük meg a Márk 11,23-at.
"Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, meglesz néki amit mondott."
És olvastatok a jó és a rossz gondolkodásmódról, a jó és a rossz hitről és a jó és a rossz megvallásról is. A megvallásunk azért rossz, mert a hitünk is az. Hitünk pedig azért rossz, mert rossz a gondolkodásmódunk. A rossz gondolkodásmód oka pedig az, hogy az elménk még nem újult meg Isten Igéje által. Lényeges, hogy merj Isten gondolataival gondolkodni! Tudod, hogy a Biblia Isten gondolatait tartalmazza, és természetesen Isten gondolatai mások, mint az ember gondolatai. A Biblia azt mondja: „Mert amint magasabbak az egek a földnél, aképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim gondolataitoknál.”
Ha az elméd nem újult meg, nem fogod józanságnak érezni, amit a Biblia mond. De az Ige hatékony. Kimondás vagy ima által hoz eredményt. A Márk 11,22 azt mondja: „Legyen hitetek Istenben.” (Isten szerinti hitetek.) A 23. versben pedig így folytatja: „Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja... és a szívében nem kételkedik, hanem hiszi...” És a 24-es vers: „Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” A magyarázó fordításban ezt olvassuk: „Ezokból mondom néktek: amikor imádkoztok, bízzatok, és legyetek meggyőződve arról, hogy megadatik néktek. Akkor azt fogjátok mondani: ez az enyém, megkaptam.” A legnagyobb dolog, ami valaha is megtörténhet veled, ha átlépsz erre a síkra. Intellektusod és testi érzékelésed minden lépésnél harcolni fognak, és vissza akarnak tartani attól, hogy valóban kilépj, mert a természetes én, ha nincs megújulva Isten Igéje által, azt akarja, hogy a természetes dolgok közegében maradj.
De van egy szellemi terület is, és valójában ez a mi életterünk. Az Úr egyszer azt mondta nekem: „Olyan sokan vannak, akik épp csak megérintették a szellemi szférát. Rövid ideig beléptetek, amikor betöltekeztetek
Szent Szellemmel és nyelveken szóltatok, de miért ne lépnétek be teljesebben? Menjetek be az én mélységeimbe is, mert akkor bizonnyal minden vágyatok beteljesedik és Isten teljessége lesz a ti örömötök.”
Ebben a tanulmányban először röviden beszéljünk a helytelen gondolkodásmódról, a helytelen hitről és a rossz megvallásról. Később majd újra visszatérünk a helyesre, mert nem a helytelennel akarom befejezni. A rossz megvallás természetesen a vereség, a kudarc és a Sátán uralkodásának a megvallása. Arról való beszéd, hogy az ördög miként akadályoz és tart vissza a sikertől, hogyan tart kötelékben és betegségben; tehát a vereség megvallása. Természetesen egy ilyen megvallás csak az ördögöt dicsőítheti: tehát rossz! Ne felejtsétek el, hogy a mi megvallásunk bizonyságtétel az igazság mellett, amely a miénk lett; tanúskodás amellett, amit tudunk; és megerősítése annak, amit hiszünk. Azok a bizonyságok, amelyeket a gyülekezetben vagy máshol mondunk el, a mi megvallásaink. De ha jól megfigyeljük, legtöbbjük inkább az ördögöt dicsőíti, mint Istent.
Emlékszem egy hölgyre, aki nemrégiben felállt az egyik összejövetelemen és azt mondta: „Az ördög egész héten gyötört. Áldott legyen az Ő szent neve!” Én is tudom, hogy csak rosszul fejezte ki magát és egyáltalán nem az ördögöt akarta dicsérni. Mégis azzal, hogy fölállt és ezeket mondta, azt dicsőítette, amit az ördög tett. Hadd kérdezzek most valamit tőletek: amikor arról beszéltek, amit Isten és Jézus tett veletek, dicsőítitek Őt? Mert ha arról beszéltek, amit az ördög cselekszik vagy cselekedett, ezzel tulajdonképpen őt dicséritek. Gyakran az emberek tévedésből rossz megvallást tesznek és így elvesztik az áldást, vereség éri őket, és az életük gyötrelemmé válik.
A rossz megvallás tehát az ördögöt magasztalja, nekünk pedig nem ez a dolgunk. Ilyenkor öntudatlanul is azt jelented ki, hogy Isten, a mi Atyánk vereséget szenvedett.
Ahogy már az imént is elmondtam, a bizonyságtételek legnagyobb része ma az ördögöt magasztalja, és egy ilyen megvallás egyszerűen kiszívja az életet belőled. Lerombolja a hited, megkötöz; de az a megvallás, amely a szívbéli hitből ered, teljes mértékben megveri az ördögöt minden csatában.
Annak megvallása, hogy a Sátán képes téged akadályozni, visszatartani a sikertől, hatalmat ad neki fölötted. Lásd meg, hogy száddal vagy Istennek adod a hatalmat magad fölött, vagy a Sátánnak.
A megtéréshez meg kell vallanod Jézust Úrnak. A Róma levél 10. fejezetének 9. verse azt mondja: „...ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról...” - azaz, hogy Jézus a te Urad -, akkor Ő hatalmat kezd gyakorolni fölötted és uralkodni kezd az életedben. De ha a Sátán képességeit vallod meg, hogy ő megakadályoz téged valamiben és visszatart a sikertől, akkor bár keresztény vagy, mégis neki adod az uralmat magad fölött. Ő ennek a világnak az istene, és be fog avatkozni, mivel megengedted neki. Lehet, hogy ez az engedély tudatlanságból fakad, de mégis engedély, beleegyezés. És amikor a Sátán hatalmat vesz fölötted, akkor gyengeség és félelem tölti be a szíved. Tehát egyáltalán ne valld meg a félelmeidet! Erre azt mondhatod: „Igen, de mi van, ha mégis félek?” Az, hogy te valójában már nem félhetsz, mert Ő nem a félelem szellemét adta neked, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét. A félelem nem a bensődből fakad. A félelem kívülről jön, és megpróbál fogságba ejteni. Ellenség. A Biblia azt mondja: „Mert nem a félelemnek szellemét adott nékünk az Isten, hanem erőnek... szellemét.” Benned az erő szelleme van, tehát ezt kell megvallanod. Ha pedig megvallod, uralkodni fog rajtad.
Tehát az „...erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét”, ahogy az ige mondja a 2 Timótheus 1,7-ben.
Az egyik összejövetelemen egy hölgy így szólított meg: „kihozom a nővéremet az intézetből. Tulajdonképpen nem igazi elmebeteg, de orvosi ellátásra szorul. Megérti, ha beszélnek hozzá, és gyakran ki is szokták engedni egy-két hétre. Azt hiszem ha elhozom, ezek az istentiszteletek segítenek majd rajta.” A két hét alatt egyszer sem imádkoztam ezért az asszonyért, de ahogy hallotta az Igét, elméje annyira megtisztult, hogy soha többé nem kellett visszamennie a kórházba, az orvosok pedig kiállították a gyógyulásáról szóló zárójelentést. Annak idején sokszor kudarcot, félelmet és a kétségeket vallott meg, és ezek beépültek a személyiségébe. De ezeken az istentiszteleteken belátta, hogy hol rontotta el; elkezdett jó dolgokat megvallani és meggyógyult. Még az orvosok is megállapították, hogy így van, pedig azelőtt még azt mondták, hogy soha nem fog rendbe jönni.
Egy másik hölgy elhozta a szomszédasszonyát. Ennek az asszonynak is zaklatott volt az idegrendszere, ezért őt is beutalták már a kórházba. Sem ő, sem a férje nem voltak megtért emberek. A férj beleegyezett, hogy a felesége eljárjon az istentiszteletekre. Egy héten át naponta eljött a reggeli összejövetelekre, és hét végére megtért, meggyógyult, betöltekezett Szent Szellemmel és soha nem ment kórházba. Öt évvel később ugyanebben a gyülekezetben prédikáltam, és már a férje is ott volt, hívőként. Tudjuk, hogy az emberek pszichikuma ugyanúgy megbetegedhet, mint a testük, és az Úr azt is meggyógyítja, ahogyan a testet. Mindössze fel kell ismernünk, hogy Isten nem a félelem szellemét adta nekünk; meg kell tanulnunk, hogyan álljunk ellen az ellenségnek.
A Biblia arra tanít, hogy „Álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek!”
Ez tehát azt jelenti, hogy hatalmunkban van ellenállni az ördögnek.
Ezt már akkor is folyamatosan gyakoroltam, amikor baptista voltam. Szóltam a félelemnek és a fenyegetésnek, mintha szellemek lettek volna, hiszen a Biblia is azt mondja, hogy Ő nem a félelem „szellemét” adta nekünk; tehát nem egy gonosz szellemet. Mert a félelem gyötrelemmel jár és ez valóban nem jó. És ha mégis kísértést érzek a félelemre, azt mondom: „Félelem, én ellenállok neked a Jézus Krisztus Nevében.” Amikor ezt elkezdtem gyakorolni, volt némi csatám, mert a félelem megpróbált erőt venni rajtam, de mivel ezt éveken keresztül gyakoroltam, most már mindig elfut, amikor a megvallást elkezdem kimondani. Ha hirtelen haragú ember vagy, olyan, aki természeténél fogva könnyen dühbe jön és ennek át is adod magad, az ördög bejöhet az életedbe. Minél kevésbé fékezed magad és minél inkább elereszted a gyeplőt, annál erősebben tombolnak majd az indulataid és kezdenek uralkodni rajtad. De minél inkább ellenállsz nekik és kezded ellenőrizni őket, annál könnyebb lesz idővel. Első alkalommal nem fog minden harc nélkül sikerülni az ellenállás, de minden megnyert csata után egyszerűbb és könnyebb a következő ütközet. Persze ezekben a dolgokban nem lehet egy nap alatt valódi eredményt elérni. Egyetlen nap alatt nem lehet szellemben felnőni. A szellemi növekedés nagyon hasonlít a testihez. A Biblia is erre tanít. De ha gyakoroljuk az Igét, az a szellemi érést is meghozza.
Ugyanez igaz a kételkedéssel kapcsolatban is. Ne valld meg a kételyeidet, és a félelmeidet! Nem arra kérlek, hogy azt mondd, nincsenek kételyeid, félelmeid, amikor vannak. Azt kérem, ne beszélj róluk! Semmi közöd a kételyhez. Nem több, mint bánni más rosszhoz. Ez az ördögtől jön. A kételkedés csempészáru, olyan, mint a kábítószer; és ha az rossz, akkor nem lehet hozzá semmi közünk. A kételkedés gonosz - nem ezt mondja a Biblia? Lásd meg, hogy nincs semmi közöd hozzá, nem kell erről beszélned. Sok ember gondolja, hogy akkor őszinte, ha megvallja, hogy fél vagy kételkedik. De ha már megtértél, nem lehetsz tele kétellyel! Lehet, hogy hallgattál az ördögre és megkísért a kétség, de megfutamodásra kényszerítheted. ha ellenállsz neki. Nem kétellyel teli szívet kaptál. Ha mégis - térj meg! Fejezd be a kételkedő beszédet: ez nem te vagy!
Beszélj arról, hogy ki és mi vagy te Krisztusban. Hívő vagy. Új teremtés vagy. Beszélj erről, higgy ebben és gondolkozz ezen! Ha pedig kísértésbe kerülsz, mert mindannyian ki vagyunk téve ennek, képes vagy arra, hogy ellenállj; és az ördög elfut előled. Utasítsd vissza a kételkedést és a félelmet az Úr Jézus Krisztus nevében, és el fog hagyni téged! De ha vendégül látod őket, akkor odaszoknak hozzád, összemelegednek veled és a végén kifosztanak, megvakítanak és legyőznek. Mert a kétség és a félelem olyan ikerpár, amelyet az ellenség küldött, hogy téged gyötörjön. Tehát ha valamit mondani akarsz, akkor mondd azt, amit Isten mond. Isten az mondja: „Ne félj!” Így egyszerűen mondd azt: „Isten nem a félelem szellemét adta nekem, és én Isten gyermeke vagyok, tehát nem félek. Meg-tagadom, hogy féljek, és ellenállok neked Sátán, a Jézus Nevében.”
Nem kell felállnod és azzal hencegned, hogy az ördög megkísértett kételkedéssel; ha felállsz bizonyságot tenni erről, annyira zavarban kell lenned, mintha arról beszélnél, hogy nagy kísértést érzel arra, hogy lopj. Azt tudod, hogy lopni vagy hazudni szégyenletes. De éppen olyan szégyenletes a kétely is. Teljesen felesleges arról vitatkozni, melyik gonoszabb, mert ha valami gonosz, semmi dolgunk vele. Nincs közöd a kétely szavaihoz, ahogy nincs közöd az átkozódáshoz sem. Ez az ördög nyelve.
Hagyd hát abba, és kezdj el Isten nyelvén szólni! Isten a hit Istene. Mi a hit Istenének hitből való gyermekei vagyunk. Most pedig szeretném megmutatni azt, ahogy mindezeket a gyakorlatban alkalmazhatod.
Ha az ördög azzal kísért, hogy lopj vagy hazudj, valószínűleg nem állsz fel, hogy mindezt elmondd, hanem ellenállsz, és azt mondod: „Ördög, te csaló! Nem teszem ezt meg, hanem ellenállok.” És ha erről bizonyságot teszel, dicsérd Istent azért a győzelemért, amit az ördögön aratott Jézus Nevében.
Tégy ugyanúgy a kételkedéssel is! Ne dédelgesd, ne beszélj róla, ne hencegj vele! Inkább mondd azt: „Sátán, ellened állok a Jézus nevében és megtagadom a kételkedést.” Nem kell kételkedned, csak akkor, ha te is akarod. Nem „kételkedő”, hanem hívő vagy. Menj előre a hitben! Hadd mondjam el újra, hogy minden megvallásod, amelyet a Sátán képességeiről teszel, akadályoz és távol tart a sikertől, és a Sátánnak ad uralmat fölötted. A félelemről tett megvallásod a félelemnek ad hatalmat fölötted. Félelmeid felerősödnek, és egyre jobban az ellenség kötelékébe kerülsz. De ha bátran megvallod, hogy van egy gondoskodó, védelmező Atyád; megvallod az Ő védelmét; megvallod Isten Igéjét; kijelented, hogy amit Isten mond rólad, az igaz; és megvallod, hogy nagyobb az, aki benned van, mint aki e világban van. akkor minden egyes esetben a sátáni befolyás fölé fogsz emelkedni.
Ahányszor csak megvallod kételyeidet, félelmeidet, betegségeidet és gyengeségeidet, nyilvánvalóan azt vallod meg,
hogy Isten Igéje nem igaz, hogy Isten nem vitte véghez a jót. Gondolkozz ezen egy kicsit, szeretném ha megértenéd. Az Ige azt mondja, hogy az Ő sebeiben meggyógyultál, és azt, hogy „Ő vette el a mi erőtlenségünket és hordozta a mi betegségünket.” Ehelyett megvallhatom azt is, hogy a problémám még mindig megvan. Nagyrészt a fizikai tapasztalatainkról teszünk tanúbizonyságot, ahelyett, hogy Isten Igéjének a bizonyságát szólnánk.
Mit mond Isten Igéje?
Mit mond Isten? Most épp a gyógyulásról és a betegségről beszélünk. Mit mond Isten a betegségről? A Máté 8.17-ben éppen ezt:
„Ő vette el a mi erőtlenségünket, és Ő hordozta a mi betegségünket.” Az akaratodnak és a hitednek nagyon sok köze van a gyógyuláshoz. Ha nem hiszel vagy nem akarsz meggyógyulni. Isten sem erőlteti rád. A gyógyulásban neked is részt kell venned! Isten nem tesz erőszakot az akaratodon. Nézzük meg ezt természetes szemszögből. A mai orvosok sem forgolódnak folyton az emberek körül és nem mondják: „Ez és ez a bajod, de vedd csak be ezt és ezt, és meggyógyulsz.” így ez nem megy. Valójában az orvos sem segíthet senkinek az ő együttműködése nélkül. Felírhat egy gyógyszert, de ha a beteg nem veszi be, semmit nem használ. A világi orvos sem tud segíteni az együttműködésed nélkül, hogyan tehetné akkor ezt a Mennyei Orvos? Sehogy sem.
Istennek vannak bizonyos törvényei, szabályai, amelyek által munkálkodik. És még akiknek a gyógyítás szolgálatát adta, sem forognak az emberek körül és nem erőltetnek semmit azokra. Együttműködésre van szükség az emberek részéről is. Sokan gondolják, hogyha valaki elimádkozza értük a hit imáját, akkor meggyógyulnak, akár hisznek, akár nem. Ha kaptál is már gyógyulást más hite által, nem lehetett tartós. Vannak, akik így időlegesen segítséghez jutnak, de ha te tartós segítséget akarsz, akkor neked is hitben kell cselekedned. Gyakorolnod kell Isten Igéjét ahhoz, hogy működjön. Figyeld meg: ha ragaszkodsz a betegség, a gyengeség vagy a fájdalom megvallásához, az meg is marad.
Megkeresheted a hit embereinek egyikét, hogy imádkozzon érted, de imája nem lesz hathatós, mert a te hitetlenséged lerombolja azt, amit az ő hite felépített. (Természetesen az újszülött keresztényeket egy ideig mások hite kell, hogy hordozza, de eljön az idő, amikor a saját lábukra állnak.) Pontosan ezért történik, hogy az emberek megkapják a gyógyulást és azután elveszítik. Az ima idejére fennáll egy tömeghit, de amikor a sajátjukra van szükségük, a Sátán zsákmányt vesz a hitetlenségükből és visszarakja rájuk a betegséget.
Azoknak a hívőknek, akik mindig bűneiket és gyengeségeiket vallják meg, gyengeség, kudarc és bűn jön létre a személyiségükben. Ha vétkezünk, és megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól, ahogy az 1 János 1,9 mondja. De ha ez a megvallás megtörtént, szükségtelen visszatérni rá.
A bűn nem a mi múltunk, mert arra visszaemlékezhetünk. Az a bűn, amelyet megvallottál, olyan, mintha soha nem történt volna meg. Isten azt mondja: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg.” Ha ő nem emlékezik meg erről, neked miért van erre szükséged? Szerencsétlen dolog Őt emlékeztetni, amikor már megmondta neked, hogy nem emlékszik semmi rosszra sem, amit tettél. Látod? Pontosan ez az oka annak, hogy sok embernek egyáltalán nincs hite. Mert amikor imádkozni mennek, minden bűnt fölemlegetnek, minden tökéletlenséget, tévedést és kudarcot, ami csak eszükbe jut, hogy vádolhassák magukat. És mire befejezik, már semmi hitük nincs, mert kárhoztatás alá vitték magukat azzal, hogy rossz megvallást tettek. Mit kell tehát megvallanod? Ha valamit meg akarsz vallani, akkor valld meg, amit Isten a hibáddal, tévedéseddel, bukásoddal kapcsolatban mond. Valld meg azt, hogy Ő megbocsátott neked, megtisztított és elfelejtette a bűnt.
Valld meg így: „Köszönöm Uram, és én is megbocsátok magamnak. Előtted állok, mintha soha rosszat nem tettem volna.”
És ha az ördög megpróbálja újra eléd hozni a bűnt, szólj rá:
- Rendben van ördög, valóban megtettem és rossz volt, de tudod, hogy az 1 János 1,9 azt mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Tehát Ő megbocsátott nekem és én ezért dicsérem Őt.
Először lehet, hogy semmit sem érsz el, mivel túl sokáig haladtál rossz irányba. De ha egy ideig gyakorlod, végül jól fogod érezni magad. Lényeg a jó megvallás; a jó dologban való hit, a helyes gondolkodás! Nem számít milyen sokáig imádkozik valaki érted, ha te közben az Ige ellen cselekszel; az Ige nem működik számodra.
De ha az Ige szerint cselekszel, akkor azonnal működésbe jön.
.jpg)
