Ján. 7,1 És ezek után Galileában [jelentése: a pogányok körzete] jár vala Jézus; mert
nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy őt
megöljék [vagyis mert a zsidók halálra
keresték, és az életére törtek].
Ján. 7,2 Közel vala pedig a zsidók [a júdeabeliek] ünnepe, a sátoros ünnep [azaz a lombsátorok ünnepe].
Ján. 7,3 Mondának azért néki az ő atyjafiai [a testvérei]: Menj el innen, és térj
Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák [és
megfigyelhessék, megvizsgálhassák, ellenőrízhessék, és megítélhessék] a te
dolgaidat [(ergon): a te tevékenységedet],
amelyeket cselekszel.
Ján. 7,4 Mert senki sem cselekszik [ilyesmit] titkon [(krüptosz
krüphaiosz): titokban, és rejtekben] semmit, aki maga
ismeretessé akar lenni [aki azt akarja,
hogy nyilvánosan elismerjék őt]. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg
magadat a világnak [(phaneroó): tedd láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté magadat a világ előtt].
Ján. 7,5 Mert az ő atyjafiai [a testvérei] sem hittek benne.
Ján. 7,6 Monda azért nékik Jézus: Az én időm még
nincs itt [(kairosz): az én
alkalmas, kijelölt, elrendelt időm még nincs jelen]; a ti időtök pedig
mindig készen van [és nektek azonban
minden idő alkalmas].
Ján. 7,7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem
gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle [és
arról tanúskodom], hogy az ő cselekedetei gonoszak [(ponérosz):
káros, veszélyes, ellenséges, romlást árasztók].
Ján. 7,8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem
megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem tölt be [még nem jött el].
Ján. 7,9 Ezeket mondván pedig nékik, marada
Galileában.
Ján. 7,10
Amint pedig felmenének az ő atyjafiai, akkor ő is felméne az ünnepre,
nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon. [Más fordítás: Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre akkor ő is felment az ünnepre, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett
– titokban; nem látványosan, hanem
mint aki rejtőzni akar].
Ján. 7,11 A zsidók [vagyis a júdeaiak] azért keresik vala őt az ünnepen, és mondának:
Hol van ő?
Ján. 7,12 És a sokaságban [tömegben] nagy zúgás [(goggüszmosz): és suttogás] vala ő miatta [és
sokféle súgás-búgás volt felőle]. Némelyek azt mondják vala, hogy jó [(agathosz):
becsületes, jóindulatú] ember; mások
pedig azt mondják vala: Nem, [nem az],
hanem a népnek hitetője [(planaó): félrevezeti a népet, eltévelyíti / bűnre csábítja a tömeget].
Ján. 7,13 Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan
[és nyilvánosan] ő felőle a zsidóktól
[vagyis a júdeaiaktól] való félelem
miatt.
Ján. 7,14 Már-már az ünnep közepén azonban [vagyis az ünnepi hét fele már elmúlt, amikor]
felméne Jézus a templomba, és tanít vala.
Ján. 7,15 És csodálkozának a zsidók [vagyis a júdeaiak], mondván: Mimódon
tudja [hogyan ismerheti] ez az
írásokat, holott nem tanulta?!
Ján. 7,16 Felele nékik Jézus és monda: Az én
tudományom [(didakhé): az
én tanításom, az a tan, amit tanítok] nem az enyém, hanem azé, aki küldött
engem.
Ján. 7,17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát,
megismerheti e tudományról [e tanításról],
vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?
Ján. 7,18 Aki magától szól, a maga dicsőségét [(doxa):
és tekintélyét, megbecsülését, és
dicséretét] keresi; aki pedig annak dicsőségét [(doxa): és tekintélyét, megbecsülését, és dicséretét]
keresi, aki küldte őt, igaz [vagyis (aléthész): igazi, valóságos] az, és nincs abban
hamisság [(adikia): igazságtalanság,
istentelenség, vagyis az nem Isten
nélküli].
Ján. 7,19 Nem Mózes adta-é néktek a törvényt [(nomosz
/héberül: Tóra/) Isten útmutatása, tanítása, amelyet az
Igében jelentett ki]. És senki sem teljesíti [senki sem tartja meg] közületek a törvényt [Isten útmutatását, tanítását]. Miért akartok engem megölni [miért kerestek engem halálra, miért törtök
az életemre]?
Ján. 7,20 Felele a sokaság [a tömeg] és monda: Ördög van benned [(daimonion ekhó):
démon, vagyis gonosz szellem vett
birtokába, és tart fogva]. Ki akar téged megölni?
Ján. 7,21 Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot
cselekvém, és mindnyájan csodáljátok [egyetlen
dolgot vittem véghez, és mindnyájan elámultok rajta].
Ján. 7,22 Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést
(nem mintha Mózestől való volna, hanem az ősatyáktól): és szombaton [(szabbaton):
vagyis a heti pihenőnap, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás napján is] körülmetélitek az embert.
Ján. 7,23 Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy
a Mózes törvénye meg ne romoljon [és
érvényét ne veszítse]; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen
meggyógyítottam szombaton?.
Ján. 7,24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz
ítélettel ítéljetek!.
Ján. 7,25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek
közül: Nem ez-é az, akit meg akarnak ölni?
Ján. 7,26 És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak
néki. Talán bizony megismerték a főemberek [a
vezetők], hogy bizony ez a Krisztus?
Ján. 7,27 De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig
eljő a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.
Ján. 7,28 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván
és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én
magamtól nem jöttem, de igaz [és valóságos]
az, aki engem elküldött [aki engem
kibocsátott], akit ti nem ismertek.
Ján. 7,29 Én azonban ismerem őt, mert őtőle vagyok [őbenne létezem], és Ő küldött [Ő bocsátott ki] engem.
Ján. 7,30 Akarják vala azért őt megfogni [és igyekeztek elfogni őt]; de senki sem
veté [senki nem emelte] reá a kezét,
mert nem jött még el az ő órája.
Ján. 7,31 A sokaság közül pedig sokan hivének ő
benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljő, tehet-é majd több [és nagyobb] csodát azoknál, amelyeket ez
tett?
Ján. 7,32 Meghallák a farizeusok [az elkülönülő, vagyis kirekesztően vallásos
férfiak zárt csoportja], amint a sokaság [a tömeg] ezeket suttogja vala felőle; és szolgákat küldének a
farizeusok és a főpapok [vagyis papi
fejedelmek], hogy fogják meg [hogy
fogják el, hogy letartóztassák]
őt.
Ján. 7,33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés [egy rövid] ideig még veletek [és a tiétek] vagyok, és majd ahhoz
megyek, aki elküldött [aki kiküldött]
engem.
Ján. 7,34 Kerestek majd engem, és nem találtok meg,
és ahol én vagyok, ti nem jöhettek [(erkhomai): nem kerülhettek, és nem juthattok] oda,
[mert nem lehetséges számotokra, és nincs
hatalmatokban, hogy oda kerüljetek].
Ján. 7,35 Mondának azért a zsidók maguk között: Hová
akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé
szóródottakhoz akar-é menni [talán a
görögök között lévő szórványba készül], és a görögöket tanítani?
Ján. 7,36 Micsoda beszéd ez, amelyet monda [mi az értelme annak a (logosznak): az Igének, amelyet
mondott]: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és ahol én vagyok, ti
nem jöhettek [(erkhomai): nem
kerülhettek, és nem juthattok] oda, [mert
nem lehetséges számotokra, és nincs hatalmatokban, hogy oda kerüljetek].
Ján. 7,37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla
Jézus és [(kradzó): hangosan]
kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék.
Ján. 7,38 Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta,
élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
Ján. 7,39 Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az
őbenne hívők: mert még nem vala [még nem adatott] a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még
nem dicsőítteték meg.
Ján. 7,40 Sokan azért a sokaság közül [a tömegből], amint hallák e beszédet [ezt a (logoszt): Igét],
ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.
Ján. 7,41 Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások
pedig mondának: Csak nem Galileából [jelentése: a pogányok körzete] jön el a Krisztus?
Ján. 7,42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid
magvából, és Bethlehemből [jelentése: kenyér
háza], ama városból [abból a faluból]
jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?
Ján. 7,43 Hasonlás lőn [és támadt] azért [(szkhiszma):
szakadás, és megosztottság támadt tehát]
őmiatta a sokaságban [a tömegben].
Ján. 7,44 Némelyek pedig közűlük akarják vala őt
megfogni, de senki sem veté reá a kezét.
Ján. 7,45 Elmenének azért a szolgák a főpapokhoz [vagyis a papi fejedelmekhez] és
farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el őt?
Ján. 7,46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem
szólott [és úgy nem beszélt], mint ez
az ember!
Ján. 7,47 Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon
ti is el vagytok-é hitetve [titeket is
megtévesztett; félrevezetett, ti is
el vagytok tévelyítve]?
Ján. 7,48 Vajjon a főemberek [a vezetők, az elöljárók]
vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?
Ján. 7,49 De ez a sokaság [csak ez a csőcselék], amely nem ismeri a törvényt, átkozott [átok
alatt van].
Ján. 7,50 Monda nékik Nikodémus [jelentése: diadalmas a népe között; Szanhedrin-tag], aki éjjel ment vala
őhozzá, aki egy vala azok közül:
Ján. 7,51 Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é [vagyis elítéli-e] az embert, ha előbb ki
nem hallgatja, és nem tudja, hogy mit cselekszik.
Ján. 7,52 Felelének és mondának néki: Vajjon te is
Galileus [vagyis a pogányok körzetéből]
vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából [vagyis a pogányok körzetéből] nem támadt próféta.
Ján. 7,53 És mindnyájan haza menének [vagyis mindnyájuk hazatért a maga otthonába].