2013. március 19.

Robert S. Hoyt M.D: AZ ORVOS PROBLÉMÁJA


Kathrin Khulman: részlet „Isten mot is megteheti” c. könyvéből

Dr. Hoyt 1925-ben Koreában született egy misszionárius sebész fiaként. A kaliforniai egyetemen szerzett diplomát, és orvostovábbképző tanulmányokat folytatott patológiából a Cambridge-i egyetemen. San Franciscóban speciális praxist folytatott.

1967. novemberében egy késő vasárnap délután ott álltam San Franciscóban a Civic Aditorium előtt egy evangélizációs összejövetel után, melyet Kathrin Kuhlman tartott. Elég különös hely egy orvosdoktor számára! Életemnek sok évét töltöttem orvosi tanulmányokkal és orvosi előkészítőkben, melyet gyakorlóév és öt éves tudományos gyakorlat követett. Ez idő alatt a test anatómiai és pszichológiai elváltozásait tanulmányoztam, amelyet a beteg állapot idéz elő. A patológus az emberi testben a betegség eredetét, természetét és a modern orvosi eszközökkel a betegség lefolyását vizsgálja.

Keresztyén misszionárius családban nevelkedtem. Legkorábbi emlékeim közé tartozik, hogy imádkozva térdeltünk a szobánkban a mindennapi szükségletünkért és az egyházért. Tizenéves koromban fogadtam el Jézus Krisztust Megváltómnak, és Ő vezetett át minden veszedelmen a II. világháborúban, mikor katonai szolgálatot teljesítettem a légierőnél. A háború után indultam az orvosi iskolába.

De a bizonyosságom mind gyengébb lett. Az orvosi előképző harmadik évében egy keresztyén doktor azt mondta nekem, hogy az én keresztyén életem nem is létezik, örülök, hogy megmondta, mert ez fordulópont volt az életemben.

1965-ben Etiópiába mentem egy évre, hogy a Hailé Szelasszié egyetemen megalapítsam a patológia tanszéket. Azért mentem, hogy eleget tegyek annak a vágyamnak, hogy a választott orvosi téren Istent szolgáljam, mint nem hivatásos orvos-misszionárius.

Míg Afrikában voltam, szemtől-szembe találkoztam Isten valóságos hatalmával. Különösen nagy hatást tett rám egy római katolikus nővér, egy misszionárusnő, akinek nagy szeretete és együttérzése a betegekkel rendkívül meghatott. Láttam, amint Gábriel nővér átkarolta a leprásokat, tuberkulotikusokat és olyanokat, akiknek borzasztó kiütéseik voltak a bőrükön. Még sohase láttam ilyen szeretetet aktívan működni, és meg kellett állapítanom, mennyire üres, erőtlen az én életem. Kezdtem vágyakozni Isten szeretete és ereje után a saját életem számára, és ez a probléma még mélyebben érdekelt, mint azelőtt.

Afrikában töltött évem alatt megfigyeltem a Szent Szellem csodálatos működését a Wallamo tartományban.

Ennek a történetnek a részletei, melyek a II. világháború alatt játszódtak le, Raymond Dévis könyvében vannak megírva „Tűz a hegyekben” címen. Három misszionárius ment a hegyekbe, a Wallamo Provincebe öszvérháton (ez az egyedüli szállítóeszköz
volt akkor). Három év kellett, míg megtanulták a bennszülöttek nyelvét, és további egy év, hogy meg tudják nyerni a harmincöt bennszülött szívét. Akkor az olaszok bejöttek Etiópiába és kiűzték a misszionáriusokat, mivel mögöttük nagyon kisszámú bennszülött állt, akik keresztyének voltak. Egyedül egy nyersfordítású János evangélium maradt utánuk, öt év múlva az egyik misszionáriusnak megengedték, hogy látogatóként visszatérjen Etiópiába. Hallotta, hogy igen erős keresztyén mozgalom van a Wallamo Provinceben. Három
hónap múlva végre kierőszakolt egy látogatást a délnyugati vidékre, és ott egy több mint tízezer főnyi gyülekezetet talált. Szinte elállt a lélegzete. A tartományban teljes újjászületett falvak voltak, és ami még meghatóbb, óriási módon virágzott a hitből való gyógyulás. Bénák jártak, vakok láttak. A helyzet az volt: mikor lefordította az evangéliumot, majd sietve el kellett menekülnie, nem volt rá ideje, hogy figyelmeztesse őket, hogy a csodák ideje elmúlt, és hogy a csodák, amiket Jézus tett a Szent Szellem ereje által, ma lehetetlenek. Az új keresztyének olvasták az evangéliumot, hittek és imádkoztak és Isten megmozdult. Hittem a misszionáriusok sikerének és bizonyságtételének ezekről a csodákról Etiópiában, és visszatértem az USA-ba, csodálva a Szent Szellem erejét a modern idők Afrikájában.

Csodálkoztam, miért nem mozdul meg ilyen módon Amerikában is. Hazatérésem után hat hónapig erősen dolgoztam – nagyon erősen – kórházi laboratóriumunkban és tanítottam is. Kevés szabadidőm alatt megpróbáltam új felszerelést és személyzetet szerezni a laboratórium számára, amit Etiópiában elindítottunk. Nagyon nagy szükségét éreztem, hogy életemben több legyen Istenből. Tudtam, hogy van egy hatalom, Aki képes csodákat tenni, mert erről első kézből hallottam Etiópiában, de hol találhatunk ilyen hatalmat Amerikában?

Azt gondoltam, hogy a misszionáriusok ismerhetik a választ, ezért elkezdtem olvasni misszionáriusok életrajzát, egyiket a másik után. Egy napon egy keresztyén könyvkereskedésben újabb életrajz után kutatva rátaláltam John Sherryll könyvére: „Más nyelveken szólnak.” Nem tudtam semmit arról, hogy a Szent Szellemmel be lehet telni, míg el nem olvastam a Guidepost magazin eme munkatársának könyvét és beszámolóját. Ezen az éjszakán az Úr hitet adott nekem, hogy elhiggyem, hogy Ő beköltözik az életembe erőben, ha imádkozom a Szent Szellem kitöltetéséért és keresztségéért. Úgy feküdtem le, hogy hittem, másnapra megváltozott leszek, és mikor felébredtem, dicsőséges reggel volt. A menny lejött és lelkemet dicsőség töltötte el. Jézus olyan közel volt, mintha fizikailag jelen lett volna, járkált a házban át a szobákon. Hirtelen nagy összefüggést fedeztem fel életem és Őközte és az örökkévalósággal. Beoltott szőlővessző voltam, és az Ő ereje és szeretete áramlani kezdett rajtam keresztül. Azóta sohase voltam olyan, mint azelőtt, és a valóságnak ez az érzése Krisztussal csak erősebbé vált.

Ezután hallottam Kathrin Kuhlmanról és tervbe vettem, hogy elmegyek egy szolgálatára a Memorial Templ-be, Nob Hill, San Franciscoba. Ott sok minden történt, amit nem tudtam megmagyarázni orvosi tudásommal a közönséges betegség lefolyásáról. Az egyedüli magyarázat, hogy Istennek magasabb törvényei vannak, mint azt orvosi és tudományosmtörvényekkel meg tudnánk magyarázni.

A Memorial Temple szolgálaton, amint ott álltunk, várva az áldást, figyelmünket megragadta egy atya és úgy 14 éves fia, akik az emeletről jöttek le. Az atya arcáról nem lehetett leolvasni, hogy ámul-bámul-e, fél, vagy hitetlen-e. Akkor, egész váratlanul, szégyen nélkül zokogni kezdett. Amint leértek az emeletről, a fiú átadott miss Kuhlmannak két hallókészüléket és azt mondta, szinte igazolásul: „Hallok.” Mozdulatlanul álltunk, egy hang se zavarta a csendet. Az apa gyorsan elmondta a történetüket. A felső emeleten állt fiával együtt, mikor a fiú hozzáfordult és azt mondta: Apám, én hallok. A fiú mindkét hallókészüléket kihúzta a füléből és azt mondta, hogy tökéletesen hall. Ez igaz volt – tudtam.

A következő hónapok folyamán látogattam ezeket a szolgálatokat és végül Pittsburghba hívtam Kathrin Kuhlmant és azt mondtam: Pittsburghba megyek, és személyesen meg akarom vizsgálni azokat, akik meggyógyultak Isten ereje által az elmúlt évben. – Úgy éreztem, közeledem problémám megoldásához. Kérdeztem. Vizsgáltam. Ellenőriztem. Teljesen meggyőződtem arról, hogy Isten még mindig véghezvisz csodákat. Kathrin Kuhlman szolgálatán át új területét fedeztem fel a hitnek az élő Krisztusban. Mégis, a legnagyobb csoda inkább a megváltozott élet, nem a megváltozott test. A sebész át tud plántálni egy szívet, de nem az életet! Sohasem fogom elfelejteni, mikor fiatalok százai jöttek előre, hogy új életbe lépjenek, bővölködő életbe; csapatostól jöttek, és az emelvényen álltak a Shrine Auditóriumban Los Angelesben, 7.000 bizonyságtevő, felemelt kezekkel és kérve Istent, változtassa meg az életüket. Mindig vissza fogok emlékezni egy fiatal párra, akikkel együtt álltam az emelvényen és házassági esküjüket ismételték meg másodszor is. Már válófélben voltak, mert a férfi alkoholizmusa pokollá változtatta az életüket. De Kathrin Kuhlman egyik szolgálatán megváltozott az élete és elfogadta Krisztust Megváltójának.

Felesége óvatosan, de megértéssel figyelte hónapokon át, és végül ő is hívővé lett. Most keresztyén családdá lettek és elfoglalták helyüket a társadalomban, mint tisztelt és hasznos tagjai a közösségnek.

Dr. Alexis Carrol, Nobel-dijas orvos, aki elsőként tenyésztett ki élő szövetet az emberi testen kívül, az én érzéseimet is summázta egyik könyvében (Voyage to Lourdes, Harper, 1950): „Mint orvos, láttam embereket, miután nem kaptak semmi kezelést, felépülni betegségből és búskomorságból csupán az ima ereje által. Ez olyan erő a világban, amely láthatólag felülmúlja az úgynevezett „természeti törvényeket”. Az az alkalom, mikor az imádság drámai módon teszi ezt, „csoda” néven van meghatározva. De állandó, nyugodtabb csoda megy végbe óránként az emberi szívekben, akik felfedezték, hogy az imádság kielégíti őket a fenntartó erő állandó folyamával mindennapi életükben.”

Más alkalommal Dr. Carol szembe került egy beteg természetellenes gyógyulásával tuberkulózisból. Így ír: „A vad helytelenítésből egyszerű tény lett. Az a tény, hogy nem tudok magyarázatot találni arra a gyógyulásra, ami megzavar és mélyen megdöbbent. Vagy nekem kell felhagynom a metódusunkban való hittel és elfogadni, hogy többé nem vagyok képes diagnózist felállítani egy betegnél, vagy el kell fogadnom azt a dolgot, mint egy teljesen új, kívülálló jelenséget, amit tanulmányoznunk kell minden elfogadható
módon. Az ilyen gyógyulások nem hozhatók létre természetes módon.”

Dr. Carol nem tudta befejezni kutatását, írását egyszerűen imádsággal fejezte be ... imádsággal, amit minden orvosnak használnia kellene, és mindenki másnak is, aki valamilyen kutatást végez:

Te válaszoltál imádságainkra ragyogó csodával. Meg vagyok vakulva tőle. De életem leghőbb kívánsága, legmagasabbra törő vágyam, hinni, szenvedélyesen hinni, feltétlenül hinni és soha többé nem elemezni, nem kételkedni. Csak hinni!!!”

Ne aggódj, és ne félj!


Nem kell aggódnod és nem kell félned
Öröm jön reggel
A bajok, ők nem tartanak örökké
Mert egy barát van Jézusban
Aki letörli könnyeidet
És ha szíved össze van törve
Csak emeld fel a kezeidet és mondd:
Oh, tudom, hogy meg tudom csinálni
Tudom, hogy meg tudok állni
Nem számít, mi jöhet az utamba
Az életem a kezedben van.

Jézussal meg tudom tenni
Vele meg tudok állni
Nem számít mi jöhet az utamba
Az életem a kezedben van

Tehát amikor a megpróbáltatásaid
Úgy tűnik, hogy lehangolnak,
És minden barátod és szeretteid
sehol sem találhatóak
Emlékezz, Jézusban egy barát van
Aki letörli könnyeidet
És ha szíved össze van törve
Csak emeld fel a kezeidet és mondd:
Oh, tudom, hogy meg tudom csinálni
Tudom, hogy meg tudok állni...

A gyerekekről


Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják milyen megbélyegezettnek lenni.
Ha ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha toleráns légkörben élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha megdícsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha hitelesen élnek, megtanulják mit jelent szeretni.
Ha toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
A te gyerekeid hogyan élnek?
(Dorothy Law Holtz)

Megalkuvás Nélküli Hit 2. Rész


Az első rész összefoglalása: Előzőleg arról beszéltem, hogy a hiteddel kapcsolatos kompromisszumkötés nem más, mint hogy megelégszel kevesebbel. A hit nem alku tárgya, nem tudsz Istennel alkut kötni a hiteddel kapcsolatban, hogy valahol „félúton”találkozz Istennel. A hitet illetően csak Isten útja létezik, semmilyen más út nincs. Nem tudod Istent befolyásolni, hogy eltérjen az elvárásaitól, csak azért, mert megsajnál sok panaszkodásod miatt. Isten nem könnyít a szabályokon. A hit nem alku tárgya.

Az Istennel való együttműködésben a te dolgod, hogy vesd az Úrra a terhedet, gondjaidat, az Övé meg hogy átvegye ezeket. Ettől kezdve már nincs gondod, már Istennél van minden gond, az már nem a tiéd. Azért fontos ez, mert a gondok okozzák, hogy kompromisszumot köss. Sokan megalkusznak a hitükkel kapcsolatban, megvallásaikban, cselekedeteikben, s végül elhagyják a hitüket, ha nem tudják, mit csináljanak egy adott helyzetben, nyomások alatt. Pedig egyszerű: a mi feladatunk, hogy az Úrra vessük a gondokat. Az Ő munkája pedig, hogy ezeket azonnal elveszi.

Nem mi birtoklunk hitet, hanem a hit birtokol minket. A hit alapján kell döntenünk az életünkben, az egymást követő élethelyzeteinkben, és ilyenkor mindig szükséges, hogy a hit birtokoljon minket. S e hit szelleme alapján mondjuk, hogy nem adjuk fel, győztesek vagyunk, sőt több vagyunk, mint győztesek. Annak, aki gondot visel rólunk, gondja van ránk. Sohasem vonulunk vissza, soha nem adjuk föl. Mert olyan hit szellem birtokol minket, mely Istentől jön, és soha nem hibázik, nem engedi, hogy megbukj, aki nem szalad el a bajok elől, soha nem szalad el a démonok elől, hanem megáll, míg tökéletes győzelmet arat MINDEN helyzetben.

Honnan kapod ezt a hitedet? A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéjéből. Ha soha nem nyitod ki a Bibliát, soha nem lesz ilyen hited. Ha megengedjük, hogy elmenjünk ettől a hittől, Istentől magától megyünk el. Mert nekünk egy Isten szerinti, Isten féle hitünk van. Ez a hit pedig az Igéből keletkezik. Ugye nem akarsz elmenni Istentől?

Második rész: A hit egy olyan szent döntés, mely házasságot kötött a kompromisszumok nélküli elhatározással. Azaz elhatározom, hogy győzök. Ez egy elhatározás. Elhatározom, hogy felülkerekedek ebben a helyzetben, és a sátán nem fog lenyomni. Elhatározom, hogy Istennek a legjobb akarata érvényesül az életemben. Elhatározom, hogy Isten kenete van az életemen. Elhatározom, hogy nem érdekes, milyen helyzettel, vagy milyen fegyverrel kerülök szembe, az nem lehet győztes ellenem, elhatározom, hogy megállok hitben. Elhatározom, hogy mikor a vihar elmúlik, én még mindig itt állok, olyan biztosan, ahogy a reggel eljön.

Mondd: Elhatároztam, hogy győzök, az életem minden területén. Eltökélt vagyok, hogy megállok, erősen állok, és nem szaladok el!

Ne feledd el azt az igazságot, hogy megszabadultunk hit által, amely munkálkodik bennünk. S ha Isten szerinti hit van a bensődben, akkor az munkálkodik, és Isten soha nem vall kudarcot.

1Móz 8:22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.

 Nézzük meg, milyen folyamathoz kapcsolható a hit, mert ha ezt nem ismered, könnyen kompromisszumot köthetsz. Ne legyünk olyanok, mint a strucc, aki a homokba dugja a fejét – mert nem csak a bajokat nem látja, de a lehetőségeket sem. Ha kiveszed a fejed a homokból, megérted Isten Igéjét, és kijelentést kapsz az Isten szerinti hitről, hogy mit is mond rólad, ki vagy Krisztusban, ki Krisztus benned, a Szent Szellem hatalma erejéről, Aki a te oldaladon áll, a hited megvallásáról, a hit cselekedetéről.

Ekkor nem fogod homokba dugni a fejedet, hanem a lehetőségek felé tudsz fordulni, és semmi sem fog váratlanul érni. Mert ott leszel, mikor a hajnal jön, és akkor is szilárdan állsz ott, amikor Isten győzelmet ad neked. Rájössz, hogy az a hajó vagy, amiről az alábbi történet beszél: egy kisfiú készített egy kis hajót, de amikor vízre tette, egy hullám rögtön elsodorta. Édesapja a városban járt, és egy bolt kirakatában hasonlót látott. Bement, s akkor vette észre, hogy ez az, amit a kisfia csinált. Megvette és hazavitte, a fiú pedig azt mondta az apjának: kétszeresen is az enyém ez a hajó – hiszen én csináltam, ugyanakkor pedig te megvetted nekem.

Isten is megteremtett minket, de az ördög ellopott. Ő viszont elküldte a Fiát, hogy megvegyen téged. Mi bizonyíthatná jobban, hogy Isten szeret? Az, hogy visszavásárolt! Az Igéhez visszatérve: a hit folyamata tehát az idő három birodalmával van kapcsolatban. A tegnappal, a mával és a holnappal. Tudjuk, hogy egy átmeneti idő-birodalomban vagyunk. A tegnap egy olyan folyamat, ami által a mába kerültünk. A ma egy olyan folyamat, ami a holnapba visz. A holnap egy olyan folyamat, ami a következő hétbe, az a következő hónapba, az pedig a következő évbe visz. Tehát végig az időfolyamatban Istennel az egyik időből a másikba lépünk. Az igaz hitből él, és a hite nem csodákból lesz. Csodák történhetnek és történnek is az életünkben, de Isten nem ezt használja, hogy hitünk legyen. A mai napon végiggyalogolunk azért, hogy a holnapba érkezzünk. Egész életünkben ebben a folyamatban vagyunk. S nem tudsz átlépni a holnapba, míg meg nem érkezik hozzád. Lehet, hogy gondolsz rá, de nem tudsz belépni, mert meg kell várnod, míg megérkezik. Meg kell értened, hogy az itteni fizikai látható világot az idő kormányozza. Mint ahogy az életünket is, amit a látható világban töltünk, az idő uralja. Egész addig, míg az idő már nem lesz idő. Számunkra ebben az időfolyamban semmi sem történik azonnal.

Mindenhez egy folyamatra van szükség, amit követnünk kell. Ebben a látható, fizikai világban az idő kormányoz, és minden törvényt áthat ez a folyamat. Ugye a kompromisszumok nélküli hitről beszélünk. Az a pillanat, amikor hiszel valamiben, és az a pillanat, amikor ez megjelenik – különbözik, és a két pillanat közötti idő alatt köthetsz kompromisszumot a hitedet illetően. Mert úgy gondolhatod, hogy amiben hittél, hogy megjelenik Isten által – az nem fog megjelenni.

Lehet, hogy már ott kopogna az ajtódon, de mielőtt megjelenne, te már belefáradsz ebbe a folyamatba. És így kompromisszumot köthetsz a hitedben, a megvallásodban. Pont akkor, amikor pedig már kész lenne megjelenni az életedben. És éppen ekkor teszed szét a kezed, mondván: úgy látszik, ez már soha nem történik meg! Ezt az idősávot kell túlélni.

Tehát 1 Móz 8,22: Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. Világos kiindulási pontunk: mi a földön vagyunk. Tehát míg a föld megmarad, vagy amíg itt vagyunk a földön, nekünk ebben a folyamatban, ha tetszik, ha nem, részt kell vennünk. Addig vetés és aratás lészen. Lesz hideg és meleg. Lesz nyár és tél, lesz nap és éjszaka, és semelyik sem szűnik meg, míg a föld megmarad.

Emlékszem, hogy friss házasok voltunk, s egyik szomszédasszonyunk rendszeresen átjött a Bibliával, és búcsúzáskor mindig azt mondta: tudjátok, el fog jönni az a nap, mikor a tél helyett nyár lesz. Nem tudtam mit mondani erre, nem ismertem akkor a Bibliát. – A tudatlanság árthat neked. A tudatlanság nem áldás, meg is ölhet téged. – Végig azt hittem, hogy egyszer eljön az idő, amikor januárban 25 fok lesz, mert télen is nyár lesz. Ez a szomszédasszony még más „érdekességeket” is mondott, míg végül azt mondtam neki, hogy ne beszéljen már ilyen zöldségeket. Fontos hogy eldöntsd, kire hallgatsz! Hogy ki prédikál neked, mert nem biztos, hogy amit mond, azt a Biblia megalapozza. Ezt nevezik gyomnak. Nincs minden benne a Bibliában, amiről azt mondják, hogy benne van. Ezért fontos, hogy keresd, kutasd az Igét, hogy tudd, benne van-e.

Tehát: míg lesz föld, lesz vetés és aratás, tél és nyár. Látjuk, hogy minden, amit itt felsorol Isten, az idővel kapcsolatos. A Biblia azt mondja, hogy egy bizonyos folyamatra van szükség ahhoz, hogy amiben hiszünk, megkapjuk Istentől. Ha ezt a folyamatot nem vesszük figyelembe, annyi külső körülménnyel találkozhatunk, ami konfrontálódik velünk, hogy végül kompromisszumot köthetünk a hitünkben. Abban a hitben, amely által megjelenik Isten ígérete! Csak azért, mert ez a folyamat egy adott idősávban zajlik le.

A hitünk ebben az idősávban dolgozik, ebben a folyamatban hozza be az életünkbe, ebbe a látható világba azokat az ígéreteket, amiket már megkaptunk Istentől. Nem szabad megengedni, hogy külső dolgok elvonják a figyelmünket, vagy levegyék arról a tekintetünket, amiben hiszünk – ne feledjük, hogy vetésidő és aratásidő is lészen. Azaz van idő, mikor vetned kell, de van idő, mikor aratnod. Követnünk kell ezt a folyamatot egész addig, míg a folyamat mozgásban van – amíg meg nem jelenik Isten ígérete. Meg fog jelenni az életedben, amiben hiszel, Isten ígérete alapján. Be fog jönni, ki fog fejlődni az életedben és élvezni fogod. Ez az a folyamat, ami által megjelenik az életedben, amit Isten neked adott. Míg föld lészen, a vetésidő és aratásidő el nem múlik.

 Azt is meg kell értened, hogy Isten szent – az idő nem korlátozza, és nem kötözi meg. Bárhol az időben be tud avatkozni. Ő nem az idő birodalmában lakik, s így az nem köti meg Őt. Neki nem jelent olyan kötelezettséget az idő, mint nekünk. De itt a földön Isten egy folyamaton keresztül működik, bár Ő nem az időnek a foglya. Ez az oka annak, hogy nekünk Isten egy folyamatot adott, ami egy maggal kezdődik. Ezáltal jelenik meg a földön az életünkben az ígérete, bár ő nem korlátozódik az időre, de nekem ebben folyamatban kell megkapnom az ígéretét ahhoz, hogy amit már nekem adott, megjelenjen az életemben. S ehhez egy folyamatra van szükségem. Isten azért szűnt meg a munkájától, mert ezt – az ígéreteket – már nekem adta, mégpedig úgy, hogy én egy folyamat eredményeképp kapjam meg, mert én az idő birodalmában élek.

Miről is beszélek? Egy királyság szabályairól. Pál a Kolossé levélben azt írja, hogy Isten megszabadított a sötétség birodalmából, hatalmából, és átvitt az Ő Fiának országába. Ennek, vagyis Isten királyságának a szabályairól beszélek most. Mi ebben a világban élünk, de nem ebből a világból valók vagyunk. Te nem vagy itthon ebben a világban! Ezen a világon csak átrobogok, átmegyek. Ez a világ nem a hazád! De itt az otthonunknak a felhatalmazott, törvényes nagykövetei, képviselői vagyunk. A menny állampolgárai vagyunk, mert onnan a magasból születtünk.

 S most egy olyan földön élünk, mely nem a hazánk, ahol nagykövetei vagyunk Jézus Krisztusnak. Amikor Amerikából kiküldünk valahová egy nagykövetet, ő nem úgy él, mint annak az országnak az állampolgárai: a legjobb otthona és autója van, jó ételt eszik, nem úgy, mint az átlagemberek. Mert ennek a nagykövetnek az életminősége nem annak az országnak a gazdasági állapotától függ, hanem a saját hazájának az ellátásától. És a te hazád a menny! HALLELUJAH! Dicsőség az Úrnak, mert Isten a menny királysága szerint tölti be a szükségedet. Lehet, hogy a földeden, ahol most laksz, nagy hiányok vannak. De mennyei hazád semmiben sem szűkölködik, hanem gondoskodik rólad, minden szükségedet betölti. Mindenben bőséges ellátása van, semmiben sem szenved hiányt. Az én ellátásom Isten királyságából jön.

Azonban egy folyamaton keresztül kell mennie, míg ez az ellátás bejön ebbe az idősávba, abból a célból, hogy megjelenjen az életedben. Nem szabad engedned, hogy a körülmények, amikkel szembekerülsz ez alatt a folyamat alatt, a hitedet kompromisszumokra kényszerítse! Ha van egy magnó, amivel fölveszed a mondataidat, biztos lesz olyan, amit nem mondtál volna, lesznek olyan szavak, mondatok, amiket nem akartál kimondani. Ebben az értelemben mondom: lehet, hogy úgy kötsz kompromisszumot a hitedet illetően, hogy nem is tudsz róla, mert úgy mondasz ki dolgokat, hogy nem kellett, nem lett volna szabad kimondanod.

Isten királyságában élünk a mennyben, és Isten királyságának törvényei vonatkoznak ránk. Mikor hallod a szolgálókat, pásztorokat, tanítókat Isten Igéjét tanítani, ők valójában Isten királyságának törvényeit alapozzák meg benned, amiket követned kell. Néha ezt a bátorítás szavaival teszik, néha tanácsok formájában, néha kiigazítás, néha dorgálás szavaival. De mindezekben ők Isten királyságának szabályait viszik hozzád, hogy íme így kell élni Isten országában.

Mi szabályok, törvények alatt élő hívők vagyunk. Az igaz ember hit által él. Az egyik ilyen törvény a hit törvénye. Nem látásban, hanem hitben járunk. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, ez egy királyság-törvény. Ezt meg kell értenünk, mert Isten országának állampolgárai vagyunk. S ennek megfelelően kell az Ő országában élnünk. Tehát tudjuk, hogy egy folyamat részesei vagyunk, és szeretnénk, hogy ne kössünk kompromisszumot a hitünkben.

Találkoztam olyan emberrel, aki évekig hívő volt, majd azt mondta nekem: már nem hiszek ebben a hit-üzenetben. Szerettem volna megtudni, milyen folyamaton ment keresztül, ami őt ide vezette. Azt mondta: „szerettem volna meggyógyulni, de Isten nem gyógyított meg.” Ő megfáradt hitében, mert egy adott időben gondolkozott, s ebben, amit elképzelt, a gyógyulása még nem mutatkozott meg. Ez elég volt ahhoz, hogy hitében kompromisszumot kössön. Valószínűleg a manifesztáció már ott kopogott volna az ajtaján. De ő megalkudott a hitében.

Valljuk meg: én Isten országának állampolgára vagyok, Isten országának állampolgára vagyok. Én a menny állampolgára vagyok, a menny állampolgára vagyok.

Menjünk vissza a Márk 4:26-29-hez: És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett. Tartsd emlékezetben, hogy egy folyamatról beszéltünk, amelyben a menny állampolgáraiként ebben az idősávban élünk. S egy folyamatot kell követnünk ebben az idősávban. Olyan folyamat ez, ami időt igényel. Tudom, hogy tudod, ez benne van a Bibliában. Szeretném, ha másképp látnád az Igét: meglátnád a folyamatot.

Feladatod az, hogy ezt a folyamatot végig asszisztáld, amíg a magból kinő a termés. Általában amikor egy magot elvetnek, nem fog kihajtani másnap reggelre. Mikor apám elvetette a magot, emlékszem, kis srácként ott álltam, és ő mutatta: látod, itt lesznek a babhajtások, ott a répahajtások, pedig még nem is látszott semmi. De tudta, hogy mielőtt a rengeteg bab és répa kihajt, végig kell mennie egy folyamaton. És türelmesen kivártuk. A kulcs Ige a 28 versszakban van: mert magától terem a föld. S itt van leírva: először füvet, majd kalászt, majd a teljes búzát a kalászban, s utána következik az aratás.

A természetes világban semmi problémát nem okoz nekünk, hogy miután elültettük a magot, türelmesen kivárjuk, hogy kinőjön a mag, mert tudjuk, hogy ez így fog történni. Ha van egy virágoskerted, semmi frusztrációt nem okoz ez, mert tudod, hogy a virágmag ki fog kelni. S nem teszel úgy, hogy a vetés után egy nappal türelmetlenkedni, vagy zokogni kezdesz, hogy hol van már a virágod! Tudod, hogy ez egy folyamat, amihez bizonyos idő kell. És nem fogsz az Úrhoz fordulni: Uram, adj világosságot, nem tudom, mi történik itt a háttérben, Uram, mutasd meg, mit csináltam rosszul. Tudod jól, hogy a virágmag egy folyamat végén kel ki, és nem izgulsz, mert tudod, hogy mindig ugyanez a folyamat játszódik le. Először is vetned kell. Ha nem teszed, nincs ami kinőjön. Ha nincs mag a földben, nincs semmi alapja a hitednek. A legnagyobb hited is kevés ahhoz, hogy úgy teremj, hogy nincs mag a földben. Isten nem fog magot vetni helyetted. Amikor a nagypapám boltjából valaki virágmagot vásárolt, nem a nagypapám ment el, és vetette el a magot a vásárló kertjében. Ugyanígy Isten ad nekünk magot, de nem Ő fogja elvetni. A mi felelősségünk elvetni a magot.

Mondd: az én felelősségem a magot elvetni! Van magom a vetéshez. És tudom a folyamatot, és engedem, hogy egy idő alatt kifejlődjön ez a mag. Ha ezt a folyamatot figyelembe veszem, eljön az aratásidő is. Isten jó időket hoz rám, és a vetésemre. Akármi is van a magban, az megjelenik az életemben. Tudom, hogy szükségem van türelemre. S mikor körülmények jönnek, amik arra akarnak kényszeríteni, hogy féljek, rettegjek, akkor ezt nagy örömnek tartom, mert tudom, hogy ez egy folyamat, s mikor látom, hogy még nem kelt ki a mag, nagy öröm nekem a próba és kísértés. Az ördög azt mondja, hogy soha nem fog kikelni a vetésem, de én ezt igen nagy örömnek fogom tartani. Ha a barátom azt mondja: igen nagy bajban vagy – nagy örömnek tartom. Ha bárki azt mondja: soha nem fogod megkapni, igen nagy örömnek tartom. Mert tudom, hogy elvetettem a magot, és a folyamat végén ki fog kelni a vetésem. Mert Isten parancsolta a magnak, hogy keljen ki. Elvetettem a magot, és Isten ereje elvégzi, hogy kikeljen. És Isten akármit is helyezett abba a magba, egy idő után az ki fog kelni, és megfogható, megtapintható áldás lesz a számomra. Segíteni fog az életemben, és ehhez csak azt kell tennem, hogy követnem kell a folyamatot, és nem szabad kompromisszumot kötni a hitemben.

Mondd: nem vagyok kompromisszum-kötő, és nem akarok megalkudni Istennel, azért vagyok itt, hogy higgyek Istennek, hogy megálljak Isten ígéretein, megálljak erősen! S visszautasítom a meghátrálást, a kapitulációt, hogy abbahagyjam a hitben való életet, és hogy bármi olyat mondjak, hogy nem működik ez a dolog. Soha ilyet nem fogok mondani, mert megértettem azt a folyamatot, amit Isten belehelyezett a magba. Amikor elvetem a magot, az első dolog, ami megjelenik, a fű. A következő lesz a kalász, utána pedig a teljes búza a kalászban. A végső pedig, hogy learatom a termést. Amit teszek: szilárdan, erősen megállok, és követem a folyamatot. S ha ezt betartom, és erősen megállok, akkor Isten romolhatatlan magjának a fejlődését sátán nem tudja megállítani, nincs hozzá kellő ereje. Nem képes vereséget hozni az életembe. Nincs olyan ereje, amivel ezt képes lenne elérni. Egyedül azt tudja elérni, hogy megingasson a hitemben, és megpróbáljon rákényszeríteni a kompromisszum-kötésre a folyamat kellős közepén. De nem fogok kompromisszumot kötni a folyamat alatt! Ámen.

Lehet, hogy keresed a füvet és még nem bújt ki, de már úton van. Lehet, hogy keresed a kalászt, a teljes búzát a kalászban – tudd meg, hogy úton van. Szeretnél már aratni? – úton van. Tudod, hogy a magod benne van a földben, ne köss kompromisszumot. Ne add fel, mert tudod, hogy a magodból az aratás már úton van. Ha követed a folyamatot, ha erős vagy ebben a folyamatban, Isten meg fog szabadítani, mert az Ő magja romolhatatlan mag. Nem tud hibázni, nincs rossz mag Isten magjai között. Az Ő magja mindig produkál termést, ha követjük a folyamatot. Halleluja! A hit-élet folyamata a maggal kezdődik, amit Isten biztosít, és helyez a kezedbe. Luk 8,10-11 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. Luk 8:11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.

Minden mag tartalmaz egy kezdeményt, egy csírát, ami kicsiben a valóság – ki fog fejlődni, annak a kezdetét tartalmazza. A mag tartalmaz már valami olyat, ami a korai állapota a kifejlett állapotnak. A babszem tartalmazza a babot magát. A fejlődés addig nem indul be, míg a babszemet a megfelelő helyre nem ülteted. S ha nem ülteted el, soha nem fog a babszemben levő bab megjelenni, nem indul be a folyamat. Minden magnak van egy kezdeménye. S minden ott kezdődik, hogy a mag Isten Igéje. És minden Igében benne van a csíra. Van gyógyulás-mag, ami magában hordozza, tartalmazza a gyógyulást. Van, amelyikben benne van az örömnek a csírája, van olyan, amelyikben benne van az anyagi áldás csírája, gazdagság, egészség, gyógyulás van Isten Igéjében, ami a mag. De ez kezdeti állapotban, csíra állapotban van Isten Igéjében.

S hová kell ültetni Isten Igéjét? Le kell szedned a Biblia lapjairól, és be kell ültetned a szívedbe. A termőtalajba kell helyezni, az elmédbe, a bensődbe kell elültetni. Azt a magot, amely csíra formájában magában hordozza az áldásokat, kell a szívedbe, elmédbe ültetni – azaz a földbe. S ha ott hagyod, és nem ásod ki, és a megfelelő dolgokat teszed vele kapcsolatban – azaz dicséred az Urat, vagyis öntözöd -, beindítod a növekedési folyamatot. Dicséred az Urat, gondolkozol az Úrról, az Ő beszédén elmélkedsz, ekkor öntözöd ezt a magot. S mikor így öntözöd, a dicséreteiddel megtelik a mag, mint vízzel, és így táplálod ezt a magot, hogy növekedjen.

A hálaadás is egy ilyen öntözés – a kezdeti állapotban levő mag hirtelen tápanyagot kap, és elkezd növekedni. Tehát a gyógyulás, amire szükséged van, elkezd növekedni a bensődben. A pénzügyi bővölködés elkezd növekedni. Az öröm kezd el növekedni a bensődben. S először azt látod, hogy egy kis öröm-sarjadék jelenik meg az életedben. Egy kis hálaadás, egy kis gyógyulás jelenik meg a föld felett. Neked azt kell tenned, hogy öntözöd a magot, és Isten akármit is helyezett ebbe a magba, az mind ki fog fejlődni. Ezek alapján, az öntözések után megjelenik egy kis sarjadék, majd a kalász. A végén pedig a teljes termés benne lesz a kalászban. S végig a folyamat alatt dicsérni kell az Urat, hálát adni, dicsőséget adni az Úrnak, magasztalod Őt – és a csíra elkezd nőni, nőni. S előbb-utóbb meglátod azokat a dolgokat, amik a magból kifejlődnek, s akkor már arathatod a termést. Ha nem műveled a magot, akkor nem fog kifejlődni. Kezdjük el öntözni a magunkat.

Dicsérd az Urat, akkor is, amikor egyáltalán nem érzed azt, hogy ezt kellene tenned. De ez egy hit cselekedet. Elmédben el kell döntened: ma reggel dicséred az Urat. Dicséred este, délben – nem fogsz kompromisszumot kötni a hitedben, a hálaadásodban. Bár nem láttál semmit még az ígéretből, de hálát adsz érte. Nem fogsz kompromisszumot kötni a hited megvallását illetően sem. Bár a fizikai világban még semmit nem láttál megvalósulni, de hálát adsz érte. Mert tudod, hogy az a mag, ami a szívedben van, tartalmazza a csíráját Isten ígéretének, és Ő hűséges ebben a folyamatban.

Nem érdekes, hogy 2 vagy 10 nap, hogy 1-2-4-8 hónap – tudod, hogy Isten Igéjében benne van a ígéret csírája. Tudjuk, hogy ez az ige-mag elpusztíthatatlan, romolhatatlan. Nem akadályozhatja meg senki, az ördög sem, hogy ez a mag termést hozzon. Amilyen magot elvetettél, az tartalmazza Isten ígéretét, és ki fog fejlődni. Tudod, hogy eljön a nap, mikor fogod a sarlódat, és veszed a gyógyulásodat. Tudod, hogy le fogod aratni ezt a termést. Amikor az ördög azt mondja: nem lesz meg Isten ígérete, te megvallod: csak kitartás, úton van! Én ezt már látom. Elvetettem a magot, és látom már a mag belsejében ezt az ígéretet. Tudom, hogy az enyém Isten ígérete, hogy megvan Isten ígérete. Azért, mert ez a magban van.

Figyelj: azért mondta Isten, hogy ez a tiéd, mert belehelyezte a magba az Ő ígéreteit, és ez már elvégzett dolog. Isten tudja, hogy milyen ígéreteket helyezett az Ő Igéjébe, ami igen és ámen – és ez már a tiéd. Már a kezedbe helyezte. A mag Isten Igéje. Egy csíra van ebben a magban, amit Isten helyezett bele. Ő maga van ebben a magban. Minden Ige Isten inspirációja alapján jött létre. Minden Ige Istenből, saját magából keletkezett. Isten nyilvánítja ki az Igéjén keresztül, hogy ki is Ő valójában. Beoltotta az Igéjét erővel, és hatalommal. Beoltotta képességekkel az Ő Igéjét. Isten saját magát helyezte az Igéjébe. Ez az oka annak, hogy a Biblia nem egy halott könyv, hanem az Élet könyve, az erőnek, a hatalomnak, örömnek a könyve, egy olyan könyv, ami előállít, termel valamit, mert ez nem egy halott könyv. Mert az Igének minden szavát Isten ihlette, amely hasznos számunkra. Isten Igéje egy mag-raktár, és minden egyes magba Ő csirákat helyezett. Ha úgy érzed, hogy szomorú vagy, nincs más dolgod, mint egy kis öröm-magot szórni a szívedbe. Mit kell ilyenkor mondanod? “Tele vagyok örömmel. Ma örvendezni fogok, mert az Úr szerezte ezt a napot.” (Ezek olyan magok, amik sziklákat repesztenek, amelyek pedig nagyon ellenállóak, azt is szétrepesztik, még a régi életet is, mint a sziklát. – ford.) S mondhatod: “Ó Uram, örömmel átitatott ember vagyok, Isten öröme van bennem.“

Amikor újjászülettem majd’ 50 évvel ezelőtt, vettem Szent Szellemet. Annyira izgatott lettem ettől, emlékszem, akkor az újjászületés, a Szent Szellem keresztség és a nyelveken szólás egy időben történt. Mentem a gyülekezetbe, boldog voltam, mindenkit üdvözöltem, s egy hölgy rám csodálkozott: fiacskám, miért vagy olyan boldog? Képzeld, most születtem újjá – válaszoltam -, az Úr öröme van bennem, az Úr öröme elárasztott engem. Soha nem felejtem el, mit mondott a hölgy: fiacskám, majd 40 év múlva nézd meg magad…! Nos, ma még nagyobb öröm van bennem, mint akkor. Halleluja!!!

Minden mag tartalmazza Isten ígéreteit, akármire van szükséged, vissza kell menned Isten Igéjéhez, amelyet Isten személyesen neked címzett, azokat, amikre épp akkor szükséged van – ez a réma. Mert mindig találhatsz az Igében olyan ígéreteket, amelyek pontosan az aktuális élethelyzetedre vonatkoznak. Gondolkozz ezeken, tartsd a szemed előtt ezeket az Igéket, s ekkor a csíra elkezd növekedni. S az az ígéret, ami ebben a magban benne volt, elkezd megvalósulni az életedben. Isten Igéjében, csíra formájában ott van, amire szükséged van.

Vesszük ezt a magot, amit Ő adott, és belehelyezzük a szellemünk méhébe, vagy másképp, a szívünk termőtalajába. Majd el kell indulnia a növekedési folyamatnak, dicsérni kell az Urat, hálát kell adnunk, hogy már a miénk. S ezt szüntelenül tennünk kell. Miért? Mert tudjuk, hogy a folyamat elkezdődött, mozgásba lendült. Abban a pillanatban, ahogy elvetetted a magot, a folyamat beindult. S Nem engeded, hogy az idősávban, míg megjelenik ez az ígéret, kompromisszumot köss. Ez alatt az idősáv alatt a körülmények nem kényszeríthetnek arra, hogy kompromisszumot köss.

Ami Isten Igéjét illeti, egy romolhatatlan mag, amely nem pusztulhat el, hanem meghozza a termést, ha következetes vagy cselekedeteidben, és megvallásaidban. A te feladatod az, hogy mozdíthatatlan, szilárd maradj. Mint az is, hogy maradj meg mindig az Igében ez idő alatt, azaz Isten beszéde szerint éld az életed, és ragaszkodj az Igéhez, az ígéretedhez. Mert egy folyamatban vagy.

Zsid 11:1 A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Angol: a most hit azoknak a dolgoknak a valósága, amelyekben reménykedünk, és azoknak a dolgoknak az evidenciája, amelyek nem láthatók.

 A most-jelenvaló-hitről van szó. Próbáld meg az elmédben Isten helyébe képzelni magad. Ő már látja, mert a magban már benne van, ami kifejlődhet ebből a magból – ahogy te látod a babot -, ő helyezte a magba az ígéretet. Látja. A természetes szemeinkkel nem láthatjuk, mert egy folyamat során fejlődik ki, és a magon belül van az ígéret. De Isten látja ezt. Ő már úgy látja, mint ami már teljesen, tökéletesen ki van fejlődve. Nincs olyan hogy tegnapi hit, vagy holnapi hit. Csak a most-hitnek van értelme. Így látja Isten, ez már elvégzett dolog, mert Ő helyezte a magba az ígéretet, és ez a te kezedben van. A hitünk feladata, hogy úgy lássuk ezt a magot, ahogy Isten látja: kifejlődve. És mi előszólítjuk a nem láthatókat, mint létezőket. Előszólítjuk, amik nincsenek, mint létezőket. Előhívjuk azokat, amik most még nem láthatók, amelyek még a magban vannak, és egy folyamatra várnak, hogy kifejlődjenek.

Tehát próbáld meg Isten helyébe képzelni magad, aki már látja. Ha valakinek megújult elméje van, képes látni az Isten Igéjében levő ígéreteket, mint megvalósultakat. Ha újjászülettél, és megújult az értelmed, képes vagy Isten Igéjét úgy látni, mint Isten maga. Elkezded látni magadat Isten Igéjében, mint akinek az életében ezek már megvalósultak, mert Isten is így lát téged az Igéjében. És mit teszel, hogy ez megvalósuljon? Előszólítod azokat, amelyek nem láthatók, mint létezőket. Ez esetben úgy cselekszünk, mint Isten maga, mint Ábrahám maga. Azokat, amik most még nem láthatók, előszólítjuk a látható világba úgy, mintha már itt lennének. Azért tehetjük, mert ez már egy beindult folyamat. S ha tudjuk, hogy folyamat, akkor azt is tudjuk, hogy csak idő kérdése, hogy mikor fejeződik be. Tudjuk, hogy előbb utóbb meg fogjuk látni.

Visszatérve a hithez: neked nem lehet hited holnap. Senkinek sincs holnapi hite. Mondhatod: megmutatom, hogy holnap lesz hitem. Azért nem értek veled egyet, mert ha holnap megmutatod, az már most-hit lesz. Soha nem kerülünk a holnapba, mert az akkor már a MOST. Igazából mindig a most-ban vagyunk. Nem tudsz visszamenni a múltba, és előremenni a holnapba, hogy ott hitet gyakorolj. Az én hitem egy most-ra vonatkozó hit. Bármilyen magot is vetettem a szívembe, nem tudok holnap beszélni hozzá, csak most. Ebből következik, hogy bármilyen Igét, amit elvetettél a szívedbe, csak most tudod kimondani – holnap már nem tudod megvallani, csak MOST. Csak azt tudod mondani: Uram hiszek abban az Igében, ami a szívemben van, most hiszek. Azért tudom előhívni azokat, amik nem láthatók, a láthatóba, mert már tudom, hogy azok megvannak a most-ban.

A magban már benne vannak csíraként, ami meg fog jelenni. Ezért én csak annyit teszek, hogy hiszem, ez már az életemben megvan. És előhívom azt, ami nem látható, mint meglevőt. Nem érdekelnek a külső körülmények, és nem az alapján döntök, amik körülvesznek, nem kötök kompromisszumot a hitemben valami miatt, amit nem látok, vagy mert valaki azt mondja, hogy ez a hit-dolog nem működik. Semmi nem kényszeríthet arra, hogy kompromisszumot kössek a hitemben. Megállok az örökkévalón, a hibázásra képtelenen, mert tudom, hogy Isten nem hibázhat, mert Ő a világot is szavak által hívta a létezőbe. Töltsd magadba Isten Igéjét, Igéjének a hatalmát, és nem képes a látható világ olyan döntésre kényszeríteni, ami ellentétes a hiteddel, nem képes arra, hogy kompromisszumot köss, azért mert éppen valaki a környezetedben nem hisz.

Akár hiszed, akár nem, Isten soha nem változik. Akár hiszel Istennek, akár nem, ez nem változtatja meg Őt. Tényként fogadjuk el, hogy Isten nem változik. Nem Őt kell mozgásba lendíteni, működésre bírni, hanem a magot. S akármi is van abban a magban, az kifejlődik belőle a te érdekedben, akkor, ha ezt a folyamatot beindítod – és ez egy idősávban játszódik le. Mit mond ilyenkor egy hívő? Megvan, ez már az enyém. Az enyém! Mondd: hiszem, hogy ez az enyém. Ez az ígéret megvan nekem, s már akkor láttam, amikor elvetettem a magot. Láttam a romolhatatlan, a halhatatlan magban az ígéretet. Ez most a földben van, s én öntözöm. A fejlődés beindult, s nem érdekel, ki mit mond. Nem érdekel, ki szereti, vagy ki fogadja el, nekem megvan az örökkévaló magom a mindenható Istentől, az enyém már ez az elpusztíthatatlan, örökkévaló mag, Isten örök Igéje. S hiszem, hogy akármi is van ebben a magban, én képes vagyok meglátni ezt Isten szemével, mint létezőt, és már akkor láttam, mikor a földbe ültettem, és Istennel egyetértek ebben, és előszólítom a nem láthatókat, mint létezőket.

Már ma azt tudom mondani, hogy igen, én áldott vagyok, egészséges vagyok, meggyógyultam, pénzügyileg áldott vagyok, már maez igaz, és már nincs semmi szükségem, mert minden szükségemre elvetettem egy magot, és ezért már több szükség nem lesz az életemben ezekkel kapcsolatban. Mert nekem már van egy magom a földben, ami fejlődik. Magjaim vannak a földben. Örökkévaló, elpusztíthatatlan, romolhatatlan magom van, Isten élő szava. Ez sokkal jobb, mint egy új kocsi, mint egy új ház. Jobb, mint egy kedves háziállat, vagy mint egy luxusautó. Itt maga a Mindenható Isten lépett a színre. Ez a nagy Teremtőnek az ereje, ami az enyém. S annyira szeretett és tisztelt minket, hogy eljött, és közöttünk sátorozott az Úr, és azt mondta: bennetek élek, a bensőtökben. Rajtatok keresztül szólok, és semmi sem lehetetlen nekem. Semmi sem lehetetlen számomra! Ezt addig mondhatod, míg teljes boldogság önt el: semmi sem lehetetlen nekem! Semmi sem lehetetlen számomra. Amikor reménytelen helyzetbe kerülsz, legjobb, ha nem Istennek panaszkodsz, hanem elkezdesz magadhoz beszélni. Mert a mi Istenünk az El-Shaddai, a Mindenható Isten, Jehova-Jire a mi ellátásunk forrása, az élő Isten, nincs nagyobb, nincs hatalmasabb Nála. Ő a mindenható, élő Ige is.

Most megértjük, amit Józsué 1,8-9 mond: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” El ne távozzon a te szádtól, hanem gondolkodj rajta éjjel és nappal… ebben az időhöz kötött folyamatban. S mi történik veled, ha így teszel? Akkor jó szerencsés leszel, és utadban boldogulsz. A siker Isten megromolhatatlan, hibázásra képtelen Igéjéből származik. És ez a mag van a bensődben elplántálva. Te már nem kompromisszum-kötő vagy, aki fel akarja adni, aki visszavonulót akar fújni, hanem hiszel!

Adj hódolatot, dicséretet. Kiáltsd Istennek az öröm kiáltását. Kiáltsd Istennek, hogy hiszel a hibázásra képtelen Igéjében, és nem fogsz elszaladni. Mondd: már látom azt, már most látom, ezért hiszem, hogy már megvan ez nekem, előhívom ezt, és nem fogok kompromisszumot kötni, hiszem, hogy ez már megvan nekem, és dicsérem az Urat ezért. Isten jó. Isten jó Isten. Isten szeret téged. Egy hibázásra képtelen, meg nem rendülő szeretettel szeret téged, és már akkor szeretett minket, mikor még bűnösök voltunk, és Krisztus meghalt értünk. „Atyám, tisztelünk téged most is, köszönjük a kegyelmedet, irgalmadat, hogy annyira elárasztottál minket ezzel, köszönjük Atyám, hogy olyanná teszel minket, amire mi soha nem lennénk képesek. Köszönjük a drága vért, amely megváltott minket, mi nem romlandó mag által váltattunk meg, vagy aranyon és ezüstön, hanem Jézus drága vérén, mint a szeplőtelen, hibátlan Bárányén.” Köszönd meg ezt a drága vért, amiben meg tudunk mosakodni. Amiben minket Isten megigazulttá tett – Jézus vére által. Köszönjük a drága vért Atyám. S mikor az Úr kezébe tettük az életünket, ő megtisztított a bűneinkből. Dicsőséget és hálát adunk neked Uram.

Fordította: Orbán Tibor

(Elhangzott Kenneth Hagin konferencián)



Élet a születés előtt


Kilenc hónap csodája 3 és fél percben. Egy videó járja be a világot, amely a születés előtti élet fantasztikus átalakulásait mutatja meg.
Mi minden történhet 9 hónap alatt? Hogyan lesz egy pici embrióból kifejlett baba? Az átalakulás csodás folyamatát mutatja be ez az animáció, amelyet már sok ezren láttak. Most mi is megmutatjuk nektek.
Íme a teljes rövid film amely 14 és fél perces. :https://www.facebook.com/photo.php?v=134604673386271

Dávid és Góliát

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház


Dávid pedig mondta a filiszteusnak: Te karddal, dárdával és pajzssal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg ez az egész föld, hogy van az Izraelnek Istene. És tudja meg, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és Ő titeket kezünkbe fog adni. (1SÁMUEL 17,45–47.)

Megkértem az Urat, hogy adjon még olyan Igéket, amelyek ugyanezt az elvet működtetik. Jézus mosolygott és azt mondta: rendben van. Ez egy Ószövetségből való történet, amit fiatal korod óta ismersz, Dávid és Góliát története.
— Ezt tette Dávid is? — kérdeztem.
— Pontosan—mondta Jézus — ezt a négy lépést tette meg Dávid is. — Miután véget ért a látomás, újra elolvastam Dávid és Góliát történetét. Felfedeztem, hogy Dávid ötször mondta ki azt, amit azután megcselekedett! Olvasd el magad.
Dávid tudta, hogy megkapjuk azt, amit kimondunk. Tudta, hogy mi kitölthetünk csekket Isten nevével. Honnan tudta, hogy Isten meg fogja tenni? Dávid tisztában volt azzal, hogy Isten bármi olyat megtesz neki, amit ő hajlandó elhinni Istennek. És Isten neked is megteszi!
Megvallás: Én hívő vagyok, nem kételkedő. Hiszem, hogy Isten teljes győzelemre visz engem. A világ pedig meglátja majd, hogy Isten énértem van.

Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz






Hillsong UNITED Up In Arms Lyric Video

2013. március 18.

János Evangélium 4. fejezet: Jézus egy samáriai asszonynak jelenti ki magát (szerkesztett)


Ján. 4,1 Amint azért [észrevette, és] megtudta az Úr, hogy a farizeusok [jelentése: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] meghallották, hogy Jézus [Héb. Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában] több tanítványt szerez és merít (víz)be, mint János [jelentése Jahve kegyelmes],

Ján. 4,2 Jóllehet Jézus maga nem merítette (víz)be az embereket, hanem csak a tanítványai,

Ján. 4,3 Elhagyá Júdeát [jelentése: vallásos emberek szimbóluma] és elméne ismét Galileába [jelentése: a pogányok körzete]

Ján. 4,4 Ehhez Samárián [jelentése: őrtorony, őrhegy] kell vala pedig általmennie

Ján. 4,5 Megy vala azért Samáriának [jelentése: őrtorony, őrhegy] Sikár [jelentése: megkenés, felkenés] nevű városába, annak a teleknek [annak a birtoknak, annak a helynek] szomszédjába [vagyis a közelébe], amelyet Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] adott vala az ő fiának, Józsefnek [jelentése: megsokasítás]

Ján. 4,6 Ott vala pedig a Jákób forrása [vagyis a Jákób kútja]. Jézus azért, az utazástól [amelyet gyalog tett meg] elfáradva [úgy, ahogyan volt], azonmód leült a forráshoz [vagyis letelepedett a kút mellé]. Mintegy hat óra vala [azaz, dél felé járt az idő].

Ján. 4,7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Ján. 4,8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Ján. 4,9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó [vagyis júdeai] létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók [vagyis a júdeaiak ugyanis] nem barátkoznak [még csak nem is nem érintkeztek, szóba sem álltak] a samáriaiakkal.

Ján. 4,10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát [és tudnád], és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! Te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.

Ján. 4,11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened [hiszen merítő edényed sincs], és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Ján. 4,12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál [jelentése: aki a másik helyére lép], aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Ján. 4,13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Ján. 4,14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne.
Ján. 4,15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide [vizet] meríteni!

Ján. 4,16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd [el] a férjedet, és jöjj ide [vissza]!

Ján. 4,17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, [ez igaz] hogy: Nincs férjem;

Ján. 4,18 Mert öt férjed volt, és a mostani, [akivel most élsz, az sem] férjed: ezt igazán mondtad. [és most igazat mondtál, ezt őszintén mondtad].

Ján. 4,19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

Ján. 4,20 A mi (ős)atyáink ezen a hegyen imádkoztak [itt borultak le, és imádták Istent]; és ti [zsidók azonban] azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni [és Istent imádni] kell.

Ján. 4,21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra (vagyis bekövetkezik az az idő), amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok [majd Istent], az Atyát.

Ján. 4,22 Ti [samáriaiak] azt imádjátok, akit nem ismertek; mi [júdeaiak azonban] azt imádjuk, akit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók (vagyis a Júdabeliek) közül támadt

[Más fordítás: mert a megmentés a Júdabeliek közül ered, hiszen a Júdeaiak közül való, aki a szabadulást hozza].

Ján. 4,23 De [közel az idő], és eljő az óra, [sőt már itt is van] és az most vagyon, amikor az igazi [a valódi] imádók szellemben, és igazságban [azaz: valóságban, vagyis – a Szent Szellem által adott –Igében] imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

Ján. 4,24 Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban [azaz: valóságban, vagyis Isten Igéjében] imádják

Ján. 4,25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő, aki Krisztusnak [vagyis Felkentnek] mondatik [és Krisztusnak neveztetik]; mikor Ő eljő, megjelent [és hírül ad] nékünk mindent [és mindent tudtunkra fog adni].

Ján. 4,26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.

Ján. 4,27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkoznak [és nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy Jézus], asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel [vagy hogy mit akart tőle]? Vagy: Mit [és miért] beszélsz vele?

Ján. 4,28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét [vagyis a vizeskorsóját], és elméne a városba, és monda az embereknek:

Ján. 4,29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

Ján. 4,30 Kimenének [kitódultak az emberek] azért a városból, és hozzá menének [és odasereglettek hozzá].

Ján. 4,31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester [vagyis: Rabbi], egyél!

Ján. 4,32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok [és nem ismertek].

Ján. 4,33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

Ján. 4,34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem [és teljesítsem], aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem, [és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott].

Ján. 4,35 Ti nem azt mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra.

Ján. 4,36 És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Ján. 4,37 Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a logosz: az a kijelentés] igaz [és valóságos], hogy más a vető, más az arató.

Ján. 4,38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. [Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét].

 Ján. 4,39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala [és aki így tanúskodott], hogy: Mindent megmondott [és elsorolt] nékem, amit [valaha] cselekedtem.

Ján. 4,40 Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

Ján. 4,41 És sokkal többen [jutottak hitre, és] hivének a maga beszédéért [az Ő logoszáért, Igéjéért],

Ján. 4,42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője [Szabadítója, Megváltója, és Megmentője], a Krisztus.

Ján. 4,43 Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába [jelentése: a pogányok körzete].

Ján. 4,44 Mert [bár] Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége [és nincs becsülete] a maga hazájában.

Ján. 4,45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.

Ján. 4,46 Ismét a galileai Kánába [jelentése: nádszál, nád; nádas] méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember [egy királyi tisztviselő], akinek a fia beteg vala.

Ján. 4,47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala [mert haldoklott].

Ján. 4,48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

Ján. 4,49 Monda néki a királyi ember [a királyi tisztviselő]: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.

Ján. 4,50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak [a logosznak, az igének], amit Jézus mondott néki, és elment.

Ján. 4,51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő (rab)szolgái, és hírt hoznak néki, mondván, hogy: A te fiad él.

Ján. 4,52 Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala [vagyis hogy mikor lett jobban a gyermek]; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz [vagyis hogy előző nap délután egykor múlt el a láza];

Ján. 4,53 [Visszaemlékezett], és megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

Ján. 4,54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé. [és ez volt a második csoda, amit tett] Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.



Uram Neked szól énekem

Ha harcba megyünk


 „És mikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a népnek; És ezt mondja nékik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek előttük; Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket” (5 Móz. 20,2-4)


Szent az Úr!!


 „Nincs más szent, csak az Úr, mert rajtad kívül senki sincs.
Nincs olyan szikla, mint a mi Istenünk” (1Sám 2,2)


Kékek


 „... Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.”
Márk evangéliuma 4:24

Legyen mindenki kék! - szólalt meg az iskolabusz sofőre, akinek aznapra már elege volt a faji megkülönböztetésből. Elege volt abból, hogy fehérek és feketék vannak, és akármilyen kicsik, nem férnek meg egymás mellett. A fehérek elől ülnek, a feketék hátul, de soha nincs egy reggel sem veszekedések, átkozódások, kisebb-nagyobb dulakodások, lökdösődések nélkül. Ez így nem mehet tovább, változtatni kell. - Hát hagyjuk a feketét és a fehéret, felejtsétek el ezt a színt, mától fogva mindenki kék. Világoskékek előre, sötétkékek hátra!

Mosolyogsz, mert abszurd a helyzet, de te is tapasztaltad a saját bőrödön a "kettős mércét". Az egyik igen, ugyanakkor a másik már nem. Hogy miért? - teszed fel a kérdést, de válasz nincs rá. Ebben a világban élsz, és lassan magadra veszed ezt a viselkedést, és mérsz: kinek így, kinek úgy. Rangjától, haja, szeme és bőrszínétől függően, a megnyerő külsejét alapul véve, műveltségi szintjét sem feledve osztályozol anélkül, hogy jobban a dolgok mélyére ástál volna. És mivel neked is saját magad felé hajlik a kezed, ezért mindig találsz magadnál rosszabb, bűnösebb, felelőtlenebb embert.

Nézd, Isten is mért neked. Mért neked bizalmat, szeretetet, megbecsülést, emberséget - és nem a legkisebb mértékegységgel. Megalkotott téged, és mindenféle megkülönböztetés nélkül adott neked, és ma reggel csak arra kér, hogy csak add ezt tovább! Add tovább az embereknek a bizalmat, azt, hogy mindenki felé ugyanazzal a szeretettel fordulsz, hogy mindenkit embernek tekintesz, és úgy is viselkedsz velük.

Ma reggel Istened arra kér, hogy vágd ki a szemétbe a kettős mértékedet, és kövesd az Ő példáját!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/06/kekek.html

Isten akarja hogy rágódjunk az Igéjén


 "Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz." (Józsué 1,8)

Emlékszem mindig amikor nagyszerű prédikációkat hallottam vagy egy mélyreható Biblia tanítást akkor azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan tudta a tanító megtalálni mindezeket a nagyszerű igaz kincseit Isten igéjének! Ezért írtam meg az első könyvem 35 évvel ezelőtt: segíteni embereknek mint én.Rick Warren Biblia Tanulmányozó Metódusok könyve 12 féle tanulmányozási módszert mutat be, mint például fejezet összefoglaló módszer, a téma szerinti elemzés és a versről-verse elemzés módszere.

Az egyik kedvencem az áhitatos Biblia tanulmányozási módszer. Ha egy szóval szeretnéd jellemezni ezt a módszert, akkor valószínűleg a "meditálás" lenne az. Sokaknak ez szó egy rossz jelentéssel él. A Keleti vagy a "New Age" vallásra asszociálnak belőle. Néhány keresztény, ha a meditációra gondol, akkor embereket látnak török ülésben akik a fejüket magukba hajtva elmélkednek.

Ez talán a Keleti vagy a Budhista meditáció, de ez nem a keresztény meditáció. A Biblia 29 alkalommal használja a meditáció szót hogy leírja egy keresztény áhitatos életét. Isten azt szeretné hogy meditáljunk.

Megigéri hogy ha meditálunk az Igéjén, akkor megáld minket. A Józsué 1,8 ezt mondja: "Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz."

Tehát Isten szerint ha sikerrel akarsz járni, akkor meditálnunk kell az ő igéjén!
Hogyan tegyük ezt? Ragadj magadhoz egy szótárt és nézd meg a "meditálás" szinonímáit és nagy valószínűséggel meg fogod találni a szót "kérődzés". Valószínűleg nem ismered ezt a kifejezést hacsak éppenséggel nem farmer vagy. A kérődzés amit a tehén csinál amikor megrágja az ételét. Újra és újra megforgatja a szájában a táplálékot.

Ez hasonló ahhoz ahogy te is meditálsz az Igén. A tehén megeszi a füvet, összerágja, majd elég gyorsan el is jutattja a gyomrába. Ott egy kicsit megpihen, hogy felszívja a savakat és a vegyi anyagokat. Majd egy idő után a tehén visszabüfögi azt egy teljesen megújúlt ízzel, tovább rágja a füvet egy kis új fűvel, majd ezt az eljárást ismétli újra. A tehenek többszöri alkalommal megismétlik ezt. Minden csepp tápanyagot kinyernek a fűből.

Bibliai meditálás hasonló ehhez; ez a gondolati emésztésIsten azt szeretné hogy minden cseppjét kiélvezzük az Ő Igéjének lelki táplálékából! Azt szeretné ha jól megrágnánk, megemésztenénk, aztán rágódnánk rajta még egy kicsit tovább.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 01. 25.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/02/01/isten_akarja_hogy_ragodjunk_az_igejen

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:


Amit rád bíztam, hogy cselekedd, azt tiszta szívvel és kiváló szellemmel végezd! Bármire is szántad rá magad, hogy azt akarod cselekedni, azt azért tedd, hogy előmozdítsd és gazdagítsd a királyságomat a földön.

Mindenkire vonatkozik, hogy építenie kell és nem rombolnia, hogy bátorításul legyen a testem tagjainak, mondja az Úr. Neked segítened kell, és nem akadályoznod, a Szellemem munkáját. Legyél erős és bátor, és végezd a munkát!

1 Korinthus 3:13 kinek-kinek munkája nyilvánvalóvá lesz; mert az a nap meg fogja mutatni; mert az tűzben jelenik meg; és kinek milyen a munkája, azt a tűz próbálja meg.

https://blogger.googleusercontent.com/tracker/3042054485133650203-5299050215660885421?l=gyurinaploja.blogspot.comhttp://gyurinaploja.blogspot.com

Oswald Chambers: SZÍVESSÉG VAGY SZÍVTELENSÉG MÁSOKKAL SZEMBEN


"Krisztus az, ...aki esedezik érettünk." "A Szent Szellem... esedezik a szentekért" (Róm 8,34.27).

Van-e szükségünk más indokolásra ahhoz, hogy közbenjáró imádkozókká legyünk, mint az, hogy "Krisztus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk" és hogy "a Szent Szellem esedezik a szentekért"? Olyan eleven kapcsolatban vagyunk-e embertársainkkal, hogy mint Istennek a Szent Szellem által tanított gyermekei végezzük értük a közbenjáró imádság szolgálatát?
Kezdjük azokon a körülményeken, amelyek között élünk: otthonunk, foglalkozásunk, a minket, vagy másokat érintő jelenlegi válságos idők vajon letörnek-e bennünket? Nem vonnak-e ki Isten jelenlétéből, hogy ne maradjon időnk Őt dicsérni és neki hálát adni? Akkor álljunk meg és lépjünk Istennel olyan élő közösségbe, hogy a másokkal való kapcsolatunk megmaradjon a közbenjárás talaján, ezáltal Isten csodákat tehet.

Vigyázz, nehogy elébe vágj Istennek, miközben túlbuzgóan az Ő akaratát kívánod teljesíteni! Ezerféle tevékenységünkkel túlfutunk rajta és ennek következtében annyira túl vagyunk terhelve emberekkel és nehézségekkel, hogy már nem magasztaljuk Istent és nem járunk közbe másokért.

Ha nyomorúság és szorongattatás tör ránk és már nem imádjuk Istent, akkor nemcsak vele szemben keményedünk meg, hanem saját magunkban is kétségbeesés támad. Isten olyan emberekkel hozhat össze minket, akik iránt egy cseppet sem vonzódunk, és ha nem dicsőítjük Istent, akkor mi sem természetesebb, mint hogy szívtelenül bánunk velük. Elintézzük őket egy bibliai Igével, amely tőrdöfésként hat rájuk, vagy egy futtában odavetett tanáccsal magukra hagyjuk őket és odébbállunk.

A szívtelen keresztyén rettenetes fájdalmat okozhat Urunknak.

Urunk és a Szent Szellem közbenjárása alatt élünk-e?

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Hillsong LIVE - Mighty To Save

Megható történet


Készítette: Georg Morvai

Hat évvel ezelőtt, december 24-én be kellett mennem dolgozni. Ahelyett, hogy a Karácsony estét a feleségemmel és a kislányommal otthon töltöttem volna, a börtönben az igazgatói teendőimmel voltam elfoglalva.

Másnap reggel a börtönből kijövet a munka után hazasiettem. A csípős hidegben az utcán egy kislányt láttam, aki vékony ruhában harisnya nélkül, lyukas cipőben volt felöltözve.

A kislány a kezében egy toalett papírba csavart kis csomagot tartott. Azon gondolkodtam, hogy ki lehet ez a kis teremtés, de a fáradság miatt nem álltam meg érdeklődni, hanem inkább továbbsiettem. Mivel a hátam mögött valamit hallottam, megálltam. Amikor megfordultam, ugyanazt a kislányt láttam magam előtt.

- Mit akarsz? - kérdeztem.
- Uram, Ön a börtön igazgatója? Nincs otthonom, az anyukám két héttel ezelőtt halt meg. A halála előtt azt mondta, hogy az apukám a börtönben van, és talán látni szeretné a kislányát. Kérem, engedje meg, hogy meglátogathassam az apukámat. Ma karácsony van és meg szeretném ajándékozni ezzel a kis csomaggal.
- Nem lehet, nem engedhetem meg. - válaszoltam és elkezdtem tovább menni. Alig tettem néhány lépést, azt éreztem, hogy valaki meghúzta a kabátomat és esdeklő hangon azt mondta:
- Kérem, legyen szíves megengedni! - Nagy könnycseppek voltak a szemében és elérzékenyülve a kis ajka remegett.
- Uram, - mondta -, ha Önnek egy kislánya lenne, akinek a mamája meghalt volna és Ön a börtönben lenne és a kislányának nem lenne hová menni és senki se szeretné, nem gondolja, hogy a kislánya találkozni szeretne az apukájával?

Torkomat addigra a sírás szorongatta és a szemeim könnyekkel teltek meg.
- De igen, én is szeretném és találkozni fogsz az apukáddal!
Amikor visszamentünk az irodámba, akkor megkértem a fegyőrt, hogy hozza fel a 37-es zárkából a foglyot.
Ahogy a fogoly az irodámba lépett és meglátta a kislányát erélyes hangon azt kérdezte:
- Nelli, mit csinálsz itt? Mit akarsz? Menj haza az anyádhoz!
- Kérlek apukám, ne haragudj! - mondta sírva a kislány. - Anyuka meghalt és a halála előtt megkért, hogy gondoskodjak a kis Jimmyről, mert te nagyon szeretted. Ő is szeretett téged. - Ezután zokogva elcsukló hangon azt mondta: - De Jimmy is meghalt!
Azután a toalettpapírba tekert kis csomagot kibontotta, amiből kivett egy kis göndör hajfürtöt, amit az apukája kezébe tett, majd ezt mondta:
- Mielőtt Jimmyt eltemették volna, ezt vágtam le a hajáról.

Addigra a 37-es zárka foglya, mint egy gyerek, velem együtt zokogott. Majd a kislányát felemelte, mialatt a meghatódottságtól magát visszatartva az egész teste remegett. Ekkor az irodámból kimentem.
Kb. egy órával később, amikor visszamentem a 37-es zárka foglya a börtön kabátját levette és azt mondta:
- Börtönigazgató úr, kérem engedje meg, hogy ezzel a kabáttal a kislányt betakarhassam. - Közben a kemény férfi arcáról könnyek peregtek.
- Nem. - mondtam. A kabátot tartsa meg, a kislánya többé nem fog fázni. Elviszem magammal az otthonomba és gondot viselek róla.
- Az Isten áldja meg! - mondta zokogva a fogoly.

A kislányt hazavittem és sok éven át nálunk lakott. Később az Úr Jézus Krisztust hit által a szívébe fogadta és komoly hívő lett belőle. Idővel a 37-es zárka foglya is átadta szívét a Megváltónak és az életében történt változás miatt kegyelemben részesült. Utána szabadon engedték. Most becsületes emberként a lányával lakik, akinek a kis karácsonyi ajándéka a megkeményedett bűnös szívét megtörte.

Jézus Krisztus az, aki bárki életét megváltoztathatja. A Rómaiakhoz írt levél 5:8-ban ezt olvashatjuk: "Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk."

Kedves Barátom, az a vágyam, hogy ez az igaz történet a te szívedet is megérintse és kérlek, adj benne állandó lakhelyet az Úr Jézus Krisztusnak!

Tünde Guti: Az Írás, mint az elválasztottság eszköze


A Ján. 1:1. szerint Isten Szava már kezdetben volt, és ez a Szó Isten. Minden Őérte és Őáltala teremtetett. A Zsid. 1:3. megerősíti, hogy minden teremtett dolgot Isten Szavának az ereje tart a helyén, Isten Szava élő és erőteljes, élesebb a kétélű kardnál is, és elválasztja a szellemet a lélektől. (Zsid. 4:12.)

Elkülönített akarsz lenni? Isten Szava segíthet el erre.
Amit az Írással teszünk, megmutatja, hogy szeretjük-e Jézust, vagy nem. A Ján. 14:21-24. azt mondja, hogy ha szeretjük Jézust, akkor engedelmeskedni fogunk a szavainak, és ha engedelmeskedünk, akkor Jézus és Atyja eljön hozzánk, hogy nálunk lakozzon. Az Úr megígérte, hogy megnyilvánul azok előtt, akik engedelmeskednek Neki. Mi másra kellene pedig vágynunk, mint arra, hogy az Úr velünk lakjon, és kijelentse Magát nekünk? Az, hogy a jelenléte milyen erőteljes az életünkben, attól függ, ahogyan a Szavát kezeljük. Ne feledd az I. Ján. 3:8. szavait: Jézus azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa. Amikor az Úr megnyilvánul előttünk, akkor automatikusan elszigetelődünk az ördög munkáitól.

Nagy Istent szolgálunk, de megérinthetjük a Szaván keresztül. Ez azt jelenti, hogy amikor keressük Őt, fontos helyet kell adnunk a Bibliának. Ahhoz kell visszatérnünk. A Zsid. 1:3. mondja:
„Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket a bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban.”

Az egész teremtettséget Isten Szavának az ereje tartja össze. Ásd bele magad az Írásba! Az már kezdetben is volt, és amikor az és a föld elmúlik, Isten Szava még mindig meglesz. Ez a tisztító erő. A Biblia azt mondja: Krisztus a Szavával tisztítja meg az egyházat. (Ef. 5:26.)

Szeretteim, itt az ideje, hogy visszatérjünk az Íráshoz. Javaslom, hogy öt dolgot tegyetek vele:
Olvassátok naponta!
Tanulmányozzátok naponta!
Imádkozzátok naponta!
Engedelmeskedjetek neki minden nap!
Valljátok meg naponta!

Ha igyekszünk megélni ezt az öt elvet, az életünk végleg megváltozik. Isten Szavában teremtő erő rejlik. Olyan, mint egy mag. Beleesett Mária méhébe, és létrehozott egy kisbabát. Amikor elérkezett hozzám, megszabadult egy bűnös. Amikor az emberek kimondják, menekülnek a démonok. Add meg az Írásnak a méltó helyet az életedben!

Amint belemerülsz, a Szent Szellem melléd lép, sok dologra megtanít és kinyitja a szemedet, hogy meglásd a sok igazságot Isten Beszédében. Megtanít hangja meghallására és arra, hogy megtanuld, hogyan szól Ő. Amint aláveted magad Neki és engeded, hogy vezessen, Ő megtanít, hogy hogyan lehetsz Vele közösségben. Ő tanít a Vele való együttélésre, mert dolgozni akar az életedben azzal a céllal, hogy elváltoztasson Isten képére és hasonlatosságára.

Ezután kezdesz hatni majd a körülötted lévő világra és a rendszerre, amely oly sokáig fogva tartott. Ez csak az Istennek való elválasztottság utazásának a kezdete. Még nagyon sok a felfedeznivaló, és minél tovább haladsz, annál inkább Istentől függsz majd. Az elkülönítettség egy életen át tartó vándorlás Istennel.

John Mulinde: Istennek szentelve c. könyvének 11. fejezetéből