2 Thessalonikai levél 3. fejezet: Imádkozzatok értünk! (göröggel és kapcsolódó igékkel)

2 Thess. 3,1 Végezetre [pedig arra kérünk, hogy] imádkozzatok értünk atyámfiai [testvéreim], hogy az Úrnak beszéde [(logosza): az Úrnak Igéje, az Úr üzenete mindenhol gyorsan és akadálytalanul, és gyors iramban] terjedjen [(trekhó): és száguldva haladjon az útján], és dicsőíttessék [és győzzön], amiként ti köztetek is [és ahogy nálatok is történt]^*

*Az apostol minden szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak érte is, egyben példát adva a szolgálóknak, és a gyülekezet tagjainak: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz. 5,25).  

„Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben [az imádságaitokban] hogy a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak javára bírunk sokak által háláltassék meg [és sok Istenhez emelt arc tükrözze ezt a hálát] mi érettünk” (2 Kor. 1,11).

És: „Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és őrködve virrasszatok] abban hálaadással.  Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért [és amely miatt most] fogoly is vagyok [és melyért bilincset is viselek].  Hogy nyilvánvalóvá [és világossá] tegyem [és nyilvánosságra hozzam] azt úgy, amint nékem szólnom kell [és hogy azt hirdethessem]” (Kol. 4,2-4).

És: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).

Mégpedig a Szent Szellem által: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19).

„amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve” (2Tim. 2,9).

 Ezért is: „Imádkozzatok érettünk… Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid. 13,18-19)

2 Thess. 3,2 És hogy meneküljünk meg [(rüomai): és megszabaduljunk, óvjon meg, és védelmezzen az Úr] az alkalmatlan [(atoposz): káros, ártó, és elvetemült] és gonosz emberektől [(ponérosz): a haszontalan, semmirekellő, hitvány, bajt okozók közül kiragadjon bennünket az Úr]. Mert nem mindenkié a hit [mert nem mindenki nyer hitet]^*

»Más fordítás: Imádkozzatok, hogy Isten szabadítson és védjen meg bennünket minden rossz és gonosz embertől! Mert sajnos, nem mindenki hisz Jézusban!«^**

^*Az Úr Jézus kijelentése: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja (vonzza) azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,44-45)

^**Az apostol azt is elmondja, hogy miért kell, hogy imádkozzanak érte: „A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában (vagyis a vallásos emberektől), és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm. 15,30-31)

És ezt azért kérte, mert minden helyen a zsidók üldözték őket: Pál apostol, és Barnabás az Antiókhia Pisidia városában hirdetik az Igét, de: „Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és káromolva ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. Terjed pedig az Úrnak igéje az egész tartományban. A zsidók azonban felindítják az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztanak Pál és Barnabás ellen, és kiűzik őket határukból” (Csel. 13,45.49-50).

Az apostolok Thessalonikába hirdetik a Krisztust: „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, (akik nem hisznek) ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány (és gonosz) embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához (megostromolván azt), és ki akarták vezetni (ki akarták hozni) Pálékat (a nép közé) a népgyűlés elé. Amikor nem találták ott őket, Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, (ezek az országháborítók) itt is megjelentek. És mikor tudtukra esett a Tessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek igéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháborítják (ott is fellázították és felizgatták)” (Csel. 17,5-6.13).

Ézsaiás már így prófétál a zsidókról: „Sokat láttál, de nem vetted eszedbe (nem ügyeltél rá); nyitva volt a füled, mégsem hallottál. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, (csapdába és verembe estek) bilincsbe verve tömlöcben (és börtönbe vannak zárva) mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek (kirabolták őket) és nincs szabadító; ragadománnyá lettek és nincsen, aki mondaná: add vissza!” (Ésa. 42,20-22)

És azért lett kirabolva, mert: „Ha valaki hallja [de nem fogja fel] az igét [a logoszt] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, és nem jut belátáshoz, és meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [és elrabolja, elragadja tőle] azt, ami annak szívébe [vagyis bensőjébe] vettetett vala” (Mát. 13,19)

2 Thess. 3,3 De hű [(pisztosz): és hűséges, megbízható, szavahihető] az Úr, aki megerősít [(sztéridzó): támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz] titeket és megőriz [és megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz] a gonosztól [(ponérosz): a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól]^*

*Pál apostol megvallása, példaként minden korban élő hívőknek: „A békességnek Istene megrontja [összezúzza, összetiporja, összemorzsolja] a Sátánt [jelentése: ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen” (Róm. 16,20)^.

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

 A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)

 „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11)^.

És én: „… meg vagyok győződve, [biztos vagyok ugyanis benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál; vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben való élet]. Sem angyalok [Uralkodó szellemi lények; hírvivők, pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok; részint földi, részint mennyei „angyali hatalmasságok”]. Sem hatalmasságok [erősségek; erők; angyali hatalmak. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. Sem jelenvalók [jelen időben történő, beálló; a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni]. Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kosmos időbeli, sem a kosmos (= világűr) térbeli jelenségei (a csillagok világára utal)] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [és megjelent; megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,38-39)^.

 Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).

„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [(koinónia): az Ővele való eggyéválásra]” (1Kor 1,9)^.

És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24)^.

„Mert kegyelemből [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása irántatok] tartattatok meg [részesültetek a megváltásban; üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez” (Eféz. 2,8)

 2 Thess. 3,4 Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek [és megtartjátok] és meg is fogjátok tenni azokat [vagyis mindazt], amiket parancsolunk.

[Más fordítás: amiket meghagytunk, elrendeltünk, és tanácsoltunk néktek. de nemcsak most, hanem a jövőben is]^*

*Az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „[Szívből] örülök, hogy mindenképpen [és minden tekintetben] bízhatom bennetek” (2 Kor. 7,16).

És más levelei megvilágítják, hogy az ő bizodalma az Úrban van a hívőkkel kapcsolatban is: „Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni (hogy más értelemben nem lesztek)…” (Gal. 5,10)

2 Thess. 3,5 Az Úr pedig igazgassa [vezérelje, vezesse, irányítsa, és egyengesse] a ti szíveteket [a ti bensőtöket, a szellemi életetek központját] az Isten iránt való [(agapé): az Isten szerinti] szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra [Más fordítás: és Krisztus mellett való állhatatos kitartásra; és a krisztusi türelemre, és Krisztus béketűrésére, és Krisztus türelmes várására].

2 Thess. 3,6 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében [(onoma): hatalmával, és tekintélyével] pedig rendeljük [parancsoljuk, és meghagyjuk] néktek, atyámfiai [testvéreim], hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól [és húzódjatok el, és kerüljetek minden olyan testvért, és maradjatok távol minden olyan hívő embertől], aki rendetlenül [(ataktósz: szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák módján. Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül] él, és nem ama utasítás szerint [és nem a szerint a (paradoszisz): rendelkezés, hagyomány, és utasítás szerint], amelyet mi tőlünk kapott [amelyet tőlünk vettetek át]^*

*Azokat, akik már megtanulták, és megismerték, hogy mit jelent a kegyelem, így figyelmezteti az apostolon keresztül a Szent Szellem: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17) 

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok [ravasz, alattomos, csaló; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteinek, követeinek] változtatják át [adják ki; tettetik; hazudják] magukat.

[Más fordítás: Mert ezek hamis (ál)apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].

Nem is csoda [és nem is rendkívüli]; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. [a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át]. Nem nagy dolog azért [és nem csodálkozom tehát], ha az ő szolgái [követei, küldöncei] is átváltoztatják magukat [adják ki (tettetik) magukat] az igazság szolgáivá [követeivé, küldönceivé]. Akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [az ő munkájuk] szerint lészen.

[Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

Tehát: akik szakadásokat okoznak: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

És a továbbiakban így figyelmeztet az apostol: „Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, [ne érintkezzetek; olyannal ne keveredjetek (többé egy társaságba) össze] ha valaki atyafi létére [akit bár testvérnek neveznek] parázna. [kicsapongó], vagy csaló, [kapzsi; fösvény; nyerészkedő; haszonleső; telhetetlen; harácsoló, ezért egy csaló] vagy bálványimádó. [g. (eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó], vagy szidalmazó, [átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; sértegető; becsmérlő; káromkodó] vagy részeges, vagy ragadozó. [rabló; zsaroló; kapzsi] Az ilyennel még együtt se egyetek. [ne is étkezzetek együtt; ne éljetek közösségben velük]” (1 Kor. 5,11).

Ezért tehát atyámfiai [testvéreim], legyetek állhatatosak [álljatok szilárdan] és tartsátok meg a tudományt [ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz], amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).

Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen [senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne csaljon] hitető [(pithanologia): tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő] beszéddel [hamis következtetésekkel]. Hát: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson” (Kol. 2,4.8)

2 Thess. 3,7 Magatok is [(eidó oida): láttátok, és] tudjátok, [(pósz): hogyan], és mi módon kell minket [(mimeomai): utánozni], és követni [milyen példát mutattunk nektek, amikor köztetek éltünk]; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül [hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek; soha nem voltunk munkakerülők].

2 Thess. 3,8 Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és [keserves] fáradsággal [és vesződséggel], éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére [Más fordítás: éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk].

2 Thess. 3,9 Nem azért, mintha nem volna rá jogunk [(exúszia): felhatalmazásunk, jogosultságunk], hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek [(mimeomai): és minket utánozzatok]^*

*Az apostol így buzdítja a Krisztusban hívőket: „Legyetek én követőim [(szümmimétész): együtt követő, együtt utánzó], atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak [és a szerint élnek], amiképpen mi néktek példátok vagyunk” (Fil. 3,17).

És minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Kérlek [buzdítlak] azért titeket, legyetek az én követőim. [utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni, mint én]” (1 Kor. 4,16).

Vagyis: „Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1).

És hogy hogyan kell őt követni, arról így beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”. Amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5).

És emlékezteti a Korinthusiakat arra, hogy nem engedte, hogy a gyülekezetek gondoskodjanak róla, hanem: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk; [áldást mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel elhordozzuk; helytállunk]” (1 Kor. 4,12)^.

Pál apostol Korintusba menve, két keze munkájával tartotta el magát: „És mikor egy Akvila nevű, pontuszi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére, Priszcillára, mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából: hozzájuk csatlakozék. És mivelhogy azonféle míves vala (vagyis ugyanaz volt a mestersége), náluk maradt (és náluk lakott) együtt is dolgozott velük. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,2-3)^.

Ugyanígy a Thesszalonikában élő hívőknek is így ír: „Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény munkánkra]: mert éjjel-nappal munkálkodva [dolgoztunk, és úgy] hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.

 [Más fordítás: Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt]. Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen szentül, igazán [(hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [és viseltük magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek]” (1 Thess. 2,9-10)^.

Az apostol az efézusi vénektől búcsúzva, így beszél: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől (és minden tekintetben) megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva (vagyis kemény munkával) kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb (és nagyobb boldogság) adni, mint venni (vagy mint kapni)” (Csel. 20,33-35)^.

Pedig joga lenne rá, mert az Úr Jézus parancsa így hangzott „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [az örömüzenet; a jó hírt] hirdetik, [és prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek. De én ezek közül eggyel sem éltem. [Én azonban mindebből egyet sem vettem igénybe] Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így [cselekedjenek] hogy velem is így történjék [ezután], mert jobb nékem [mert hasznosabb volna] meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye [és félremagyarázza] az én dicsekedésemet. [és valaki üres dicsekvéssel vádoljon]” (1 Kor. 9,14-15)^.

Amikor az Úr Jézus kiküldi a tizenkét apostolt, ezt a parancsot adva nékik: „[Ne vigyetek az útra se poggyászt] se útitáskát [vagy tarisznyát], se két (felső)ruhát [vagy köntöst], se sarut, se pálcát [se vándorbotot ne vigyetek]. Mert méltó a munkás az ő táplálékára [az ő kenyerére, mert a munkás ugyanis megérdemli, hogy gondoskodjanak róla]” (Mát. 10,10)

2 Thess. 3,10 Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük [azt parancsoltuk, és meghagytuk] néktek, hogy ha valaki nem akar [és nem hajlandó] dolgozni, ne is egyék^*

*Így figyelmeztet az Úr az apostolon keresztül minden hívőt: „Aki oroz vala [vagyis lopott], többé ne orozzon [ne lopjon]; hanem inkább munkálkodjék [dolgozzon], cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó [és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat], hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek” (Eféz. 4,28).

És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok (és tegyétek a magatok dolgát), és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok (vagyis dolgozzatok), amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11)

2 Thess. 3,11 Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül [(ataktósz: szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák módján élnek. Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül] élnek [vagyis felelőtlen életmódot folytatnak] közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak [(periergadzomai): hanem kerülik a munkát; mások dolgába avatkoznak; haszontalan dolgokat művelnek]^*

*Nyughatatlankodnak vagy: hiábavalóságokkal foglalkoznak, beleavatkoznak dolgokba, „minden lében kanál" módjára viselkednek, kí­váncsiskodnak, tolakodóak. Ezt az igét mindössze egy peri igekötő különbözteti meg az ebben a versben előtte lévő igétől, amely­nek jelentése: dolgozik; a szójátékot magyarul lehetetlen visszaadni. Az a fordítás, hogy munkakerülők, a peri jelentéséből adód­hatna, de a szó nem pusztán munkakerülést jelent, hanem olyan tevékenységet, amely ugyan nagyon sok energiáját emészti fel az illetőnek, mégsem jár semmiféle gyakorlati haszonnal, sőt még másokat is hátráltat ügybuzgóságával.

2 Thess. 3,12 Az ilyeneknek azonban rendeljük [és megparancsoljuk; meghagyjuk] és kérjük [figyelmeztetjük; és sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében; és rimánkodunk is, (parakaleó): kérleljük az életmódjával, és viselkedésével kapcsolatban] őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, [hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek] hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék^*

*Mert: „Az istentelen (az Isten nélkül élő, hitetlen) munkál (és szerez) álnok (vagyis hamis) keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos (mert igaz bérhez jut az, aki igazságot vet). Aki őszinte az igazságban (és ragaszkodik az igazsághoz), az életére (az az életre jut) -, aki pedig a gonoszt követi (a rosszat hajhássza), az vesztére (a halálra) műveli azt” (Péld. 11,18-19).

És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan [megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdve] az evangélium [vagyis az örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [és ti köztetek] a Krisztusnak” (Kol. 1,10.7)^.

És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9).

Mert: „Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen szentül, igazán [(hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [és viseltük magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek]. Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk [kérleltünk] és buzdítgattunk [ösztönöztünk] egyenként mindnyájatokat. És kérve kértünk [bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz az Istenhez], aki az ő országába [az ő királyságába] és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,10-12).

És tovább folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1)

És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).

És ismét „Kiki amely hivatásban hívatott el, [(klészisz): hivatás; foglalkozás; társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)] abban maradjon. [(menó): - marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]” (1 Kor. 7,20).

És minden hívőnek szól az  üzenet: „Hogy járjatok [vagyis éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

 És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan [a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [az örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

„Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

„Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20)

2 Thess. 3,13 Ti pedig, atyámfiai [testvérek], meg ne restüljetek [ne fáradjatok bele, és ne legyetek hanyagok, nehogy elcsüggedjetek] a jó cselekvésben [hogy tisztességesen dolgozzatok]^*

*Minden gyülekezetet így buzdít az apostol: „A jótéteményben [a jó cselekvésében; (kalosz): becsületes, tisztességes, megfelelő, méltó] pedig meg ne restüljünk [(ekkakeó enkakeó): belefárad, meglankad, kimerül, megrestül, elcsügged], mert a maga idejében [(kairosz): alkalmas / megfelelő (esedékes) idő] aratunk, ha el nem lankadunk. [(eklüó): ellankad, elernyed, elfárad, kidől]” (Gal. 6,9).

„Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek (viszonzásul megkapjátok) az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok” (Kol. 3,24)

2 Thess. 3,14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek [(logoszunknak): intésünknek], azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok [és ne legyetek közösségben; ne tartsatok kapcsolatot, ne keveredjetek össze, ne is érintkezzetek vele] vele, hogy megszégyenüljön [és hogy elgondolkozzon, és elszégyellje magát].

2 Thess. 3,15 De ne [gondoljátok], és ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit [(nútheteó): figyelmeztessétek, térítsétek észre, „tegyétek helyre", és okos érvekkel győzzétek meg, ahogyan testvéreinket szoktuk]^*

*Mert: „Atyámfiai (testvéreim), hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg (és visszafordít) az ő tévelygő útjáról, lelket (vagyis életet) ment meg a haláltól és sok bűnt (és sok tévedést, hibát) elfedez” (Jak. 5,19-20).

És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.  Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, amelyeket cselekedett; de vérét (vagyis életét) a te kezedből kívánom meg.

(Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz tetteinek, amelyeket véghezvitt, de a vérét tőled kérem számon).

Ha pedig te megintetted (és figyelmeztetted) azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék (többé), és ő nem vétkezik többé: élvén él (mert akkor életben marad), mert engedett az intésnek (és a figyelmeztetésnek), és te (is) a te lelkedet (vagyis életedet) megmentetted” (Ezék. 3,20-21).

 Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (a te honfitársadat) nyilván (és bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (és hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17)

2 Thess. 3,16 Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor, és minden tekintetben [és minden körülmények között, minden időben, és minden módon] békességet [(eiréné): vagyis az az állapot jöjjön létre, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Az Úr legyen mindnyájatokkal!^*

*Az apostol minden gyülekezetet annak áldásával áld meg: „A békességnek Istene (eiréné: vagyis annak az állapotnak Istene, aki mindent helyreállít, az épséget; jó egészséget; jólétet, a veszély érzetétől való mentességet; boldogságot, boldogulást, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában) pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen” (Róm. 15,33).

Mert Ő: „A békességnek Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen” (Róm. 16,20).

„Végezetre [továbbá], atyámfiai [testvéreim], legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek. [Más fordítás: Testvéreim, most búcsúzom: törekedjetek a tökéletességre, vegyétek komolyan a figyelmeztetésünket, és tegyétek meg, amire kértelek benneteket! Legyetek egyetértésben, és éljetek békességben egymással, akkor Isten, aki a szeretet és a békesség forrása, veletek lesz]” (2 Kor. 13,11).

 És hogy ki a minden kegyelem Istene, a gyülekezetek köszöntésében az is kijelentésre kerül: „Az Úr Jézus Krisztusnak [Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak] kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Szellem közössége mindnyájatokkal. Ámen” (2 Kor. 13.13).

„Békesség az atyafiaknak [a testvéreknek] és [(agapé): Isten szerinti] szeretet hittel egybe [és hitből jövő szeretet] az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! A kegyelem [(kharisz): „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] legyen mindazokkal, akik [el nem múló, nem lankadó, meg nem fogyatkozó szeretettel] szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban (aphtharszia: romolhatatlanság; halhatatlanság véget nem érő létezés); Ámen” (Eféz. 6,23-24).

„Amiket tanultatok is [(manthanó): tanul, tanulmányozás, megfigyelés, vagy kutatás által ismeretet, tudást szerez, megért]. El is fogadtatok [és átvettetek], hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz. [Más fordítás: amiket tanultatok is és elfogadtatok, hallottatok és láttatok is bennem, azt váltsátok gyakorlati tetté, és a békesség Istene veletek lesz]” (Fil. 4,9).

 „A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen” (1 Thess. 5,28).

„Az Úr Jézus Krisztus a te szellemeddel. Kegyelem veletek! Ámen” (2 Tim. 4,22).

És már az ószövetségben is így hangzik az áldás, annak az Istennek nevében, Aki akkor JHVH=Jahve néven jelentette ki magát: „És ímé Boáz (jelentése: erő; elevenség) kijöve Betlehemből (jelentése: a kenyér háza), és monda az aratóknak: Az Úr legyen veletek! És ők mondának néki: Áldjon meg téged az Úr!” (Ruth. 2,4)

2 Thess. 3,17 A köszöntést [(aszpaszmosz): üdvözletet] én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek [ez a hitelesítő jel minden levelemen]. Így írok^*

*A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntés(t) a saját kezemmel [írtam], a Páléval. [Ez a sajátkezű üdvözletem: Pál]” (1 Kor. 16,21)^.

„A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva…” (Kol. 4,18)

„Látjátok (nézzétek), mekkora betűkkel írok néktek a saját kezemmel!” (Gal. 6,11)

 És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan erről több gyülekezetnek is ír: „Mert hogyha az, aki jő (valaki odamegy hozzátok), más Jézust prédikál (hirdet), akit nem prédikáltunk (hirdettünk). Vagy más szellemet vesztek (fogadtok be), amit nem vettetek (nem akit kaptatok), vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,4).

„Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (Más fordítás: a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket (teljesen) mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek (szóma: egész lényetek) feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,22-23).

2 Thess. 3,18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [„Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása legyen] mindnyájatokkal! Ámen.

[Ez II. Levél a Thessalónikabeliekhez küldetett Athénból].

Új dalt zeng szíven.

Jó az Úr!

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az úr! Boldog az az ember, aki Őbenne bízik! (Zsolt. 34,9)

Isten Igéje: Nem tudsz élni nélküle

"Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság." (János 17:17)

Isten Szelleme Isten Igéjét használja, hogy olyanná tegyen minket, mint Isten Fia. Ha Jézushoz hasonlóvá akarunk válni, akkor meg kell töltenünk az életünket az Ő Igéjével. A Biblia azt írja: "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2 Tim. 3:16-17)

Isten Igéje nem hasonlítható semmilyen másikhoz. Mert ez élő Ige. Jézus mondta: "azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: szellem és élet."(Jn. 6:63)

Mikor Isten beszél, a dolgok megváltoznak. Körülötted minden - minden teremtmény - azért létezik, mert Isten azt mondta: "Legyen!". Valósággá lettek a szavai.

Isten Igéje életet teremt, hitet teremt, változást hoz, elijeszti a Sátánt, csodákat okoz, szíveket gyógyít, jellemet épít, körülményeket változtat meg, örömöt hoz, túljuttat a nehéz helyzeteken, legyőzi a kísértést, reményt táplál, kitisztítja az elménk, dolgokat kelt életre és örök garanciát biztosít a jövőnkre! Nem tudunk élni Isten Igéje nélkül! Sose veheted biztosra a dolgokat körülötted. Úgy kéne gondolnod az Igére mint életed olyan alapvető hozzávalóját, mint az étel.

Jób mondta: "Jobban becsülöm a szája mondásait mint a naponkénti kenyerem." (Jób 23:12 - angolból ford.) 

Isten Igéje a szellemi táplálék, amire szükséged van, hogy betöltsd a célod.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2012.01.19.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/01/26/isten_igeje_nem_tudsz_elni_nelkule

Imádság:

Atyám, Krisztus értem is imádkozott. Gyenge tanuló vagyok, de az Ő tanítványa. Még nem érzem, hogy mássá lettem volna, a „megszentelés”, a „szentté válás” szavak olyan idegenek a számomra, nem érzem otthon magam bennük. De kérem segítségedet, hogy „mássá” legyek. Tudom, hogy kockázatos: lehet, hogy eddigi társaim, barátaim kinevetnek, talán kiközösítenek. Add, hogy ne úgy legyen, add, hogy ők is „mássá legyenek”! Védj meg attól, hogy én süllyedjek vissza a nélküled való életbe! Engem is őrizz meg a gonosztól, mind a bennem kísértő, mind a kívülről rám törő gonosztól! Igéd erejével tarts meg, hogy Tied maradjak ebben a világban! Ámen. (V.L.)

Isten szolgálatra hívása

Másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk) Istennek.(Róm 7:4)

Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor szolgálni is szólít. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés teljesen ellentmondásos.

A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)

Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok) …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9) 

Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelki pásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)

Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk) Istennek.” (Róm 7:4)

Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”

(Forrás: Napi remény)

Te vagy a mi erősségünk

A hűség jutalma

„Légy hű mindhalálig, és néked adom az Élet koronáját!” (Jel. 3,10)

Tünde Guti: Az Írás, mint az elválasztottság eszköze

A Ján. 1:1. szerint Isten Szava már kezdetben volt, és ez a Szó Isten. Minden Őérte és Őáltala teremtetett. A Zsid. 1:3. megerősíti, hogy minden teremtett dolgot Isten Szavának az ereje tart a helyén, Isten Szava élő és erőteljes, élesebb a kétélű kardnál is, és elválasztja a szellemet a lélektől. (Zsid. 4:12.)

Elkülönített akarsz lenni? Isten Szava segíthet el erre.

Amit az Írással teszünk, megmutatja, hogy szeretjük-e Jézust, vagy nem. A Ján. 14:21-24. azt mondja, hogy ha szeretjük Jézust, akkor engedelmeskedni fogunk a szavainak, és ha engedelmeskedünk, akkor Jézus és Atyja eljön hozzánk, hogy nálunk lakozzon. Az Úr megígérte, hogy megnyilvánul azok előtt, akik engedelmeskednek Neki. Mi másra kellene pedig vágynunk, mint arra, hogy az Úr velünk lakjon, és kijelentse Magát nekünk? Az, hogy a jelenléte milyen erőteljes az életünkben, attól függ, ahogyan a Szavát kezeljük. Ne feledd az I. Ján. 3:8. szavait: Jézus azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa. Amikor az Úr megnyilvánul előttünk, akkor automatikusan elszigetelődünk az ördög munkáitól.

Nagy Istent szolgálunk, de megérinthetjük a Szaván keresztül. Ez azt jelenti, hogy amikor keressük Őt, fontos helyet kell adnunk a Bibliának. Ahhoz kell visszatérnünk.

A Zsid. 1:3. mondja:

„Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket a bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban.”

Az egész teremtettséget Isten Szavának az ereje tartja össze. Ásd bele magad az Írásba! Az már kezdetben is volt, és amikor az és a föld elmúlik, Isten Szava még mindig meglesz. Ez a tisztító erő. A Biblia azt mondja: Krisztus a Szavával tisztítja meg az egyházat. (Ef. 5:26.)

Szeretteim, itt az ideje, hogy visszatérjünk az Íráshoz. Javaslom, hogy öt dolgot tegyetek vele:

Olvassátok naponta!

Tanulmányozzátok naponta!

Imádkozzátok naponta!

Engedelmeskedjetek neki minden nap!

Valljátok meg naponta!

Ha igyekszünk megélni ezt az öt elvet, az életünk végleg megváltozik. Isten Szavában teremtő erő rejlik. Olyan, mint egy mag. Beleesett Mária méhébe, és létrehozott egy kisbabát. Amikor elérkezett hozzám, megszabadult egy bűnös. Amikor az emberek kimondják, menekülnek a démonok. Add meg az Írásnak a méltó helyet az életedben!

Amint belemerülsz, a Szent Szellem melléd lép, sok dologra megtanít és kinyitja a szemedet, hogy meglásd a sok igazságot Isten Beszédében. Megtanít hangja meghallására és arra, hogy megtanuld, hogyan szól Ő. Amint aláveted magad Neki és engeded, hogy vezessen, Ő megtanít, hogy hogyan lehetsz Vele közösségben. Ő tanít a Vele való együttélésre, mert dolgozni akar az életedben azzal a céllal, hogy elváltoztasson Isten képére és hasonlatosságára. Ezután kezdesz hatni majd a körülötted lévő világra és a rendszerre, amely oly sokáig fogva tartott. Ez csak az Istennek való elválasztottság utazásának a kezdete. Még nagyon sok a felfedeznivaló, és minél tovább haladsz, annál inkább Istentől függsz majd. Az elkülönítettség egy életen át tartó vándorlás Istennel.

John Mulinde: Istennek szentelve c. könyvének 11. fejezetéből

Albert Einstein: A háborúkról

“Azt nem tudom, hogy a Harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.” 

Dr-Kováts György: ÉLET AZ ÖRÖKSÉGGEL - 7.

Róm 8:32 Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne AJÁNDÉKOZNA Vele együtt mindent minékünk?

A mi Istenünk nem azért gyűjti be magához a fiakat, hogy utána nyomorgassa őket. Akármilyen legyen is a helyzet a világon, bármit szerkesszen is össze az ördög, bármilyen nyomorúságot hozzon is rá az emberiségre, vagy egy-egy ország lakóira, nem ember az Isten, hogy hazudjon. Ő szeret, és ellát. Ő a gondoskodás Istene. Szabadító, megtartó, megsegítő, felemelő, kiemelő, gyámolító, pártfogó, szerető Isten. 

Az ördög állítja be Istent rosszakaratúnak. Az ördög mondja, hogy kegyetlen.
A mi Istenünk Ábrahámtól nem vette el a fiát. Ellenkezőleg. Ő ajándékozta oda neki. Ő hívta el hitre Ábrahámot, Ő akarta, hogy Izsák megszülessen. Ő adta az ajándékot. És amikor elkérte – nem vette el! Ábrahám odaadta Neki. Nem tartotta vissza, mert az Ura volt a mindene, és nem a fia, de az Élő és Megtartó Isten (JHWH Jireh) NEM VETTE EL őt. Az ördög veszi el azt, amit Isten neked odaad. Az ördög a tolvaj. Csak Istenre keni. Istent vádolja. (1Móz 22. Ján 10,10.)

Akármit magyarázott is neked az ördög Vele kapcsolatban, akármilyen korábbi vallásos tanítás idején, üres, megtéretlen, vagy hitetlen teológiák alapján, amik mint a kígyó, az ajtó résén át is becsúsztak igehirdetésekbe, lelki tanácsokba, vagy „keresztény közvélekedésekbe”, okoskodásokba – a mi Istenünk MÁS.

Nem ilyen.

Üzenet!

Készítette: Tamás Bolla

Ahogy imádkoztam, ezt az üzenetet kaptam. Bátorítson Téged is, ha szól Hozzád!

Egy hegymászót láttam, aki újabb és újabb és magasabb csúcsokat mász meg, ezekkel nagy győzelmeket aratva a szellemvilágban. Isten nagy dolgokra hívott el, NAGYOBBRA mint amekkorának Te most a tudatában vagy! Ezért nagyobbak az átlagosnál a

próbáid/harcaid is. Ezek a próbák a kiképzésed/felkészítésed szerves részei. Ne vádold Magad SEMMIÉRT! Látja az ÚR a szívedet és igaznak tart Téged, az Ő szíve szerint valónak. Ne a miértekre keresd a választ, hanem a hogyanokra. Bármit is mondjon az ÚR,

merd megtenni a gyakorlatban is! Ő bölcs Isten és hosszú távon tervez, az Örökkévalóságra készít fel. Soha ne feledd: az ÚR nem ad erőn felüli feladatot/terhet! ERŐS vagy, erősebb, mint gondolnád! Mert bízol a Teremtődben és mersz "kockáztatni", hitben kilépni.

Ezt kaptam Szellemben

További GYŐZTES napot!

Bolla Tamás

Pintér Béla - Mennyben fenn a trónusnál

Ige: A választottak

 „Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe [vízbe] (kör)hálót vetének [kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának.

És monda nékik [Így szólította meg őket] Jézus: [Gyertek] Kövessetek engem, és én azt mívelem [cselekszem], hogy embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket].

És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak hozzá].

És onnan egy kevéssé elébb menve [továbbhaladva], látá [megpillantotta] Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, amint a (halász)hajóban azok is a (kerítő)hálókat kötözgetik [igazgatták; javították; rendezgették; foltozgatták; a hálót szedték rendbe] vala

És azonnal hívá őket. És ők atyjukat [apjukat], Zebedeust a napszámosokkal [halászlegényeivel; béresekkel] a (halász)hajóban hagyva, utána menének [és a nyomába szegődtek; követék őt]” (Márk.1,16-20)

A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42)

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)

Már hajnalcsillag kél fel

Uram! Kérlek:

 „Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál” (zsolt. 51,9)

Az élő folyó

"Fájdalmasan csalódni fogsz, amikor rájössz, hogy rászedtek, megmérgeztek gyakran még azok is, akiket annyira szeretsz. Amikor annyira legyengít a szomjúság, hogy már járni sem tudsz, akkor talán meglátod fenn a Golgota hegyén a folyammá szélesedő, mindent tisztára mosó és minden szomjat eloltó Élő Folyót."

Carl Eichhorn: Bizonytalan Isten-keresés

Odafutott hozzá egy ember, térdre borult elõtte és megkérdezte tõle: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Jézus pedig így válaszolt neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten. (Márk 10, 17-18)

Ebben az ifjú emberben igazán nemes törekvés, felfelé vonzódás élt, amit Isten ébresztett benne. A legmagasabb cél lebegett szeme elõtt: az igazi és örök élet elnyerése. De még nem ismerte igazán saját magát. Térdre borult az Úr elõtt, hogy a békesség után való forró vágyakozását így is kifejezésre juttassa.

Néhány perc múlva mégis kedveszegetten hagyja ott Jézust. A lelkesedés gyakran csap át az ellentétbe. Az igazság igen józan valami. S mivel Jézus maga az igazság, gyakran kijózanítólag hat. "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten." Jézus nem azt mondja önmagáról, hogy õ nem jó, mert hiszen õ igazán az volt. Tõlünk bûnös emberektõl el is határolja magát, mikor ezt monda: "...ti gonosz létetekre..." (Lk 11, 13); vagy amikor ezt a kérdést teszi fel: "Közületek kicsoda bizonyíthat rám bûnt?" (Jn 8, 46). De ugyanakkor tudta, mint senki más, mi a bûn.

- Az ifjú azonban nem ismerte fel Jézusnak, mint Isten Fiának ezt az egyedülálló vonását, hogy közvetlen részese az abszolút isteni jónak. Csak egy tanítómestert látott benne, s így ez a megszólítás "jó Mester" az õ esetében helytelen volt. Jézus meg is rója érte. Látva, hogy ez a fiatalember túlságosan bõkezûen osztogatja a "jó" jelzõt. Persze önmagát is annak tartja, mert nincs tudatában annak, hogy õ is bûnös Isten törvényének megszegésében. Túlértékeli önmagát. Jézust azonban nem lehet udvariaskodással megvesztegetni: "senki sem jó" - te sem!

Mennyire szüksége van nemcsak szívünknek, de beszédünknek, kifejezési módunknak is a megtisztulásra. Sokszor esünk túlzásokba, használunk hangsúlyozottabb kifelezéseket, hízelgõ szavakat s közben belül egészen mást gondolunk. Vagy nagyon is lelki módon akarunk beszélni, sokszor vesszük a szánkra, hogy "az Úr" s közben lassanként csak üres "uram-uramozás" lesz belõle. Minden olyan beszéd, mely nem fedi a tényeket, a belsõ igazságot, csak üres frázis-halmaz, fedezet nélkül való hamis pénz. Legyünk beszédünkben is mértéktartók, egyszerûek, igazak, ragaszkodván mindig a teljes igazsághoz. Így jutunk ahhoz is közelebb, aki maga az Igazság.

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn?ho=1&nap=18

A csodálatos fal

Ellenséges csapatok közeledtek a faluhoz. Az emberek szörnyű dolgokat beszéltek kegyetlenségükről. Sokan elmenekültek, és üresen hagyták házaikat. A falu szélén lakott egy öreg néni az unokájával.

Úgy gondolom- mondta a nagymama az unokájának- nekünk meg kell védenünk a falut. Térdeljünk le tehát és imádkozzunk. Elővette öreg imakönyvét, feltette a szemüvegét és rákezdett az egyik egyházi énekre. „ Építs falat körénk és ments meg ellenségeinktől.”

Ó nagymama milyen jó lenne, ha a jó Isten falat építene körénk. Annál inkább jó lenne ez, mert a mi házunk a legelső és itt lesznek a legéhesebbek a farkasok.

Ne csüggedj gyermekem, Istennél semmi sem lehetetlen, még ez is megtörténhet.

Közben odakinn havazni kezdet, föltámadt a szél és hordani kezdte a havat. Az ellenséges csapatok is megérkeztek. Ezt onnan tudták, hogy kiáltozást és jajgatást lehetett hallani a faluból. Egy teljes órán keresztül hallani lehetett a lovak dobogását. A nagymama házában azonban minden rendben volt. Egyetlen ellenséges katona sem tette be a lábát. Nyugodtan lefeküdtek tehát és így várták a reggelt. Ekkor aztán felkelt nagyanyó és óvatosan kinyitotta a konyhaajtót. De mi az? Megvakult talán? Megdörzsöli a szemét és sehogy sem érti, miért nem lát ki az utcára. Hamarosan erre is rájött. A ház teljes hosszában egy hatalmas hóhegy emelkedett, amit a szél hordott össze és teljesen elzárta a házat a világtól. Ez volt az a fal amelyet Isten épített benne bízó gyermekei megmentésére. Így aztán megmenekültek az ellenség támadásától és megköszönték Istennek, hogy meghallgatta imádságukat.

http://kszecegled.hu/index.php/tortenetek-bolcsessegek/259-a-csoda

Creflo Dollar: Isten Jelenléte

Szeretnék egy dolgot beégetni a szellemedbe, hogy ezután soha többé ne kételkedj Isten jelenlétében! Ti fiak és lányok vagytok, a Mindenható Isten fiai és lányai. Kezdd el magad helyesen látni, és ne engedd ebből kibeszélni magad!

1Móz 3,4-10 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; fügefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

A győztesekre két dolog jellemző: a félelem nélküliség és Isten jelenléte.

A diadalmasokra az jellemző, hogy minden csatát megnyernek. Dávid például egyetlenegyet sem veszített el. Minden győztesnek két fegyvere van. A félelem nélküliség az egyik. Nem tudsz győzni, ha félelem van benned. Ez kapcsolódási pont az ördög és a félelem, a félelem tárgya között. Isten nem a félelem szellemét adta nekünk, hanem az erő, szeretet és józan értelem szellemét. Bár meghajolhatsz a félelem előtt, de az nem az intellektusunk terméke. Ez kívülről jön az értelmünkhöz: az érzékeinken – látásunk, hallásunk – és tapasztalatainkon keresztül, ami a természetes világból érkezik. A félelmet arra használja az ördög, hogy kételkedj Isten Igéjében. Tehát a félelem-nélküliség alapvető. Át tudsz menni olyan helyzeteken, amikor egy fikarcnyi félelem sincs benned, és a sátán semmit sem tud tenni veled. Hogy bármit is tudjon tenni, ahhoz félelemnek kell lenni. Ahol félelem van, ott sátán is van. Ez egy szellemi erő, de a félelem nem Istentől van.

Hogy mindenkor győzni tudj, a második fegyverre is szükséged van: ez Isten jelenléte.

Ma egy hozzáállást mutatok neked, amit minden diadalmaskodónak, minden győztesnek birtokolnia kell. A vallás azt mondja, csak Jézus képes úgy élni, hogy minden csatát megnyer. De te Isten fia vagy, s újjászületés után képes vagy te is így élni. Isten gondolkodásmódja az újjászületett ember gondolkodásmódja, Isten hozzáállása az újjászületett ember hozzáállása is. Ez a hozzáállás pedig a bizonyosság, mégpedig annak a bizonyossága, hogy Isten mindig veled van, amíg csak itt vagy a földön.

Isten nem azt ígérte, hogy csak akkor lesz veled, ha megfelelően viselkedsz, ha szép és jó vagy. Nincs egy Mikulás-listája!

Felfedezted már, hogy amikor féltél, egyetlen egyszer sem voltál biztos Isten jelenlétében? Azt gondoltad, hogy Isten visszavonult, hogy nem vagy elég jó, vagy nem vagy elég szent Isten számára. És azért volt, azért lehetett ott a félelem, mert nem voltál benne biztos, hogy Isten veled van. S azért mentél oda máshoz, hogy imádkozzon érted, mert úgy gondoltad, Isten jobban vele van, mint veled, jobban meghallgatja őt, mint téged. Ez sokszor a bűntudat miatt van – egy meg nem vallott, vagy akár megvallott bűn miatt.

Krisztus testében a hívők sokkal inkább bűn-tudatúak, mint igazság-tudatúak. A bűn elnyomja az embert, ez az oka annak, hogy kételkedsz Isten jelenlétében. Ha bűn van az életedben, de nem foglalkozol vele, ugyanazt teszed, mint Ádám és Éva. Ők engedetlenek voltak, és elkezdtek félni. Ádám és Éva a bűnesetig nem ismerte a félelmet! A bűn bejött, és bejött a félelem is. Addig nem féltek, sem állatoktól, sem Istentől. Utána viszont kételkedni kezdtek Isten jelenlétében.

Addig együtt sétáltak, beszélgettek Istennel. Miután pedig eltévesztették, elrontották a dolgot, anélkül, hogy Isten bármit is mondott volna, már féltek tőle, elbújtak előle. Sokszor találkoztam emberekkel, akik azért maradtak ki a gyülekezetből, mert bűnt követtek el, és még nem jöttek ki belőle. Miért van, hogy ha bűnt követsz el, eltávolodsz Istentől és a gyülekezettől is? „Tudom, ha eljönnék a gyülekezetbe, segítenének nekem, ha olvasnám a Bibliát, Isten szólna hozzám, ha imádkoznék, közelebb kerülnék Istenhez.” De nem, az ember elbújik a félelem, a bűntudat miatt. Engedem, hogy lenyomjon ez a dolog.

Istennek nem volt szüksége arra, hogy Ádám elmondja, mi történt… Ugyanezt tesszük ma is: „Isten nem tudja, mit tettem…” Isten nem akkor döbben rá, hogy bűnt követtél el, amikor megvallod! Hanem a bűnvallással kerekedsz a bűnöd fölé!

A 9. versszakban Isten hívja Ádámot és Évát. Isten hívni fog téged, még akkor is, ha elhibázod valahol. A bűneset után megjelent nekik, hívta őket, és beszélt velük. De Istentől a bűntudat miatt távol akartak maradni, elbújtak. Pedig ilyenkor épp fordítva kellene tenni. Ilyenkor még inkább szükség van Isten szülői gondoskodására! Azt az elképzelésedet hajítsd ki, hogy Isten nem tud veled mit kezdeni, ha bajba keveredsz! Saját életemben Isten legjobb szavaira mindig ilyenkor van szükségem, és Isten füle ilyenkor is kész arra, hogy beszéljek hozzá. Erős ígéret van erre a helyzetre is: soha el nem hagylak, és el nem távozom tőled! Nem azt mondja: hát öregem, ha rendes leszel, veled maradok. Nem, ha a mély vizekbe vagy a pokolba kerülsz is, én ott vagyok VELED és ÉRTED!

De mit is csinálunk mi? A bűntudatunk semmissé teszi az Ő jelenlétét. Nem az történik, hogy Ő eltávolodik tőled, hanem te szaladsz el Tőle minél messzebbre. Nem Isten fejezi be a társalgást veled, hanem te teszel füldugót a füledbe. A bűn olyan, mint egy füldugó: Isten beszélne hozzád, de te nem hallod. Nem akarsz vele közösségben lenni. De ne Istent vádold! Mert nem Ő, hanem a bűn és a félelem okozója ennek.

Soha nem mondd, amit néhányan: bűnbe estem, és az Úr elhagyott. Nem, Ő nem hagyott el, te másztál ki a karjai közül. Visszagyömöszölöd, visszautasítod az Ő ölelő karjait. Mondja az Úr: „gyere vissza gyermekem!” Te pedig: „nem Uram, hagyjál békén, előbb rendbe teszem magam, s akkor majd jövök.” A félelem akkor jön, amikor nem vagy biztos Isten jelenlétében. Viszont Isten jelenlétének bizonyossága a félelmet elűzi (a teljes szeretet kiűzi a félelmet). A kettő kizárja egymást. Ha Isten jelenlétének a tudata nincs valakinek az elméjében, a félelem erősödik. Viszont a félelem gyengül, s eltűnik, ha Isten jelenlétének a tudata növekszik. Nem Istennel van a baj, ha Isten jelenlététől félsz, vagy ha kételkedsz benne, mert úgy gondolod, hogy meg van botránkozva rajtad, és eltávolodott tőled. Nem kételkedhetsz az Ő jelenlétében SOHA! Isten soha nem fog elhagyni, veled lesz a világ végezetéig.

„Jó-jó, de ha ennyire szeret, miért küld embereket a pokolba?!” Ő nem küld soha senkit oda! Saját magukat küldik. Isten adott választási lehetőséget. Isten Szeretet! Mi emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik kicsit vagy nagyon szeretnek. De Isten nem tud kicsit vagy nagyon szeretni – Ő MAGA A SZERETET! Mindig olyan emberekkel hasonlítjuk össze, akik szeretnek valamennyire. De Isten maga a szeretet!

A szeretetnek nincs gondja a megbocsátással, a szeretet mindig kész megadni a második esélyt. Azután a harmadik, tizedik, s ki tudja hányadik esélyt. Az emberek szeretete változhat. Isten szeretete nem változik. Mert Ő MAGA A SZERETET! Neked bizonyosnak kell lenned Isten jelenlétében és szeretetében. A hozzáállásod ilyen legyen: az Atya velem van és minden rendben lesz. Lehet, hogy most rosszul néznek ki a dolgok, sok butaságot csináltam. De Isten velem van, és ki fog segíteni. Minden rendben lesz.

Ne gondold: Isten velem van, mert kiérdemeltem, mert jól teszem a dolgokat. Bolond! Isten nem olyan, aki azt figyeli, ha rosszat csinálsz, hogy jól kupán vágjon és elpusztítson. Lehetsz olyan tökéletes, hogy már nincs szükséged Istenre, ám akkor Jézus vére és keresztáldozata teljesen felesleges lenne. De Isten tudja, hogy mi el fogjuk téveszteni néha, hogy elhibázzuk időnként, ezért döntött úgy, hogy velünk lesz minden időben!

Fordította: Orbán Tibor

http://www.mindenlehetseges.hu/isten-jelenlete/

Dr-Kováts György: AZ IGAZSÁG KIRAGAD A HALÁLBÓL - 8.

Péld 11:4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig KIRAGAD a halálból.

Amikor az embereket kiragadod a halálból – az Isten Igazsága által – harcban megy végbe (1) az Ige által, (2) az imádság által és (3) azzal, ahogy az Úr Jézus Krisztussal élsz.

3./ A hétköznapok harcai is a megmentés harcaihoz tartoznak. Amikor megharcolod a „csakazértis”-t. Amikor nem adod fel. Amikor tudatosan csöndben maradsz – megalázod magadat. Amikor gyakorlod az engedelmességet. Amikor szeretsz, és ezt kifejezésre is juttatod. Amikor a megbántó beszédre nem vágsz vissza. Amikor szereted az ellenségedet, és nem kívánsz neki rosszat – sőt, megáldod, tudatosan, elengeded neki azt, amit veled szemben tett, és javát kívánod. Amikor másként viselkedsz, mint az emberek általában – sötétben világítóként élsz. Amikor a gonoszt jóval győzöd meg. Amikor adsz, és szolgálsz, teszed a szeretet cselekedeteit, a „szeretet által munkálkodó hittel”. Amikor kitartasz a jó mellett, „mindennek ellenére”, amikor nem törődsz mások gúnyos megjegyzéseivel, amikor keresed a lehetőséget az udvariasság, a szelídség, a szeretet kifejezésére, amikor tudatosan ajándékozol, amikor vágysz arra, hogy másokat megörvendeztethess, még azokat is, akik közömbösnek mutatkoznak veled szemben. Ez is harc. A hit harca.

Amikor az ellenség arra figyelmeztet, hogy „hiábavaló”, hogy „úgysem fognak rá kedvesen válaszolni”, hogy „egy fecske nem csinál nyarat” – akkor CSAKAZÉRTIS módon megmaradsz a jóban, a hűség útján maradsz, és az Úrral tovább folytatod megmentő, szeretet-akciódat. 1Kor 15,58.

Éled a szeretet életét. A menny életét. Ellene állsz a kényelemre felhívó ördögi szónak („kedvezz egy kicsit magadnak… mert megérdemled… nem várhatják el tőled ezt… ez már túl van az emberi elvárhatóságon… ne légy bolond… nem veszed észre, hogy mennyire egyedül vagy ezzel a viselkedéseddel?...”) és kimondod: „ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk”. Folytatod.

Nem „csinálsz kenyeret a kőből” a kísértő szavára, hanem helyre teszed a kísértést: „meg van írva”… (Mt 4,4-11.) Nem ugrasz le a templom tetejéről, mert nem akarsz hirtelen szenzációt, és nem alkuszol az ördöggel, te CSAK a te Uradat fogod imádni, és CSAK Neki fogsz szolgálni. Ezt eldöntötted, és kimondod. És megmaradsz a menny által vezetett szeretetteli életben, akkor is, ha nem látszik gyümölcse a nehéz napokban. Megmaradsz, mert TUDOD, hogy munkád nem hiábavaló az Úrban. Honnan tudod? Az Igéből. Mert Isten beszélt róla. És ezért ehhez kötöd magad. (1Kor 15,58.) Mikor? A hétköznapokban. A gyülekezetben is, de kint a munkahelyeden, a rokonságod közepette, az utakon, a vásárláskor, és minden helyzetben. Mindig. Mert az Úr, a te Urad, megígérte: „És íme, én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” Erre számítasz, így tekintesz nehéz helyzeteidre, a hitben jársz, nem látásban, tudatosan megmaradsz a jó mellett, és éled a szeretet-életet, ami megnyeri, megmenti, hit által kiragadja az embereket a halálból. (Mt 28,20. 2Kor 5,7.)

Dics-suli 2010- Mindenség zengje, Győztes leszel-

Elszakítva

Idegesítő hívők?

Idegesítő hívők?

 2013. február. 04. |   Jorsits Attila

Egy asszony hitre váltotta az esélytelenek nyugalmát.

Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.” Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,1-8)

Az ókori Izraelben az özvegyek a szociálisan rászorulók csoportjába tartoztak. Nem azért, mert nem volt pénzük vagy földjük, hiszen akár komoly vagyont is örökölhettek, hanem azért, mert nem volt pártfogójuk. Fontos tudni, hogy szociális értelemben nem az az asszony számított özvegynek, akinek meghalt a férje, hanem az, akinek mindemellett nem volt nagykorú fiúgyermeke. Csak a felnőtt férfiaknak volt szavuk bármilyen hivatalos kérdésben, ők tudták jogi és más ügyletekben képviselni magukat vagy a családjukat. Ha egy özvegy valakivel perbe keveredett, akkor biztosan veszített, mert a nők és gyerekek tanúvallomását nem fogadták el. Az özvegyek speciális problémája tehát a védtelenség állapota volt, az, hogy fokozottan ki voltak téve az igazságtalan ítélkezésnek.

Ilyen helyzetbe került a példázatban szereplő özvegyasszony is.Igazságtalanság érte, amit ő a hátrányos helyzete miatt nem tudott megakadályozni. A bíró ráadásul – ahogy történetünk írja – hamis ember, akit nem érdekel se Isten, se ember. Esélytelen helyzet, amit végül az asszony kitartása tör meg azzal, hogy folyamatosan zaklatja a bírót. Érdemes odafigyelni a példázat végén álló jézusi kérdésre, ami az asszony kitartásának forrására mutat rá:

De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

A magyar fordításban kevésbé érezhető, de ez a kérdés komoly tartalmi összefüggésben van a példázattal. Amikor Jézus arra kérdez rá, hogy talál-e hitet, akkor ezt az asszony által tanúsított hitre érti. Talál-eolyan hitet, mint az özvegyasszony hite? Milyen volt ez a hit?

Az özvegy tudta, olyat kér, ami egyezik Isten akaratával:

Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. (1Móz 22,21-22)

Ragaszkodott ehhez az isteni ígérethez még akkor is, amikor alkalomról alkalomra látta, hogy a mózesi törvényben megfogalmazott isteni akarat nem valósul meg. Hiába csalódott már számtalanszor, hiába látta, hogy esélytelen helyzetben van, makacsul hitte, hogy Isten akarata érvényre fog jutni, érvényre kell jutnia.

Ez az asszony nem azért ennyire erőszakos és a bíró számára bosszantó, mert ilyen a természete, hanem azért, mert kapott egy isteni ígéretet, aminek a megvalósulásában a végletekig hisz. Mindent megtesz, ami emberileg lehetséges, de közben mégsem a maga erejében bízik, hiszen tudja, hogy magától nincs esélye. Biztosnak hiszi és tudja az ígéret megvalósulását, mert azt Isten tette.

A Gyógyítóról

Dr-Kováts György

Tegnap kaptam sms-ben:
„10 évi cukorbetegség. Abból 4 év inzulin. Most ennek vége. Évi néninek péntek óta nem kell inzulin, mert beindult a hasnyálmirigy működés. :)”

Rákérdeztem telefonon:
A négy év alatt naponta ötször szúrta magát inzulinnal. Most pénteken elment az orvoshoz, megmutatni magát. Az egészségügyi dolgozók megdöbbentek. Hogy lehet ez? Évi néni egy orvosról mesélt, aki meggyógyította. „Ki a maga orvosa – értetlenkedtek, és kicsit dühösek is voltak odabent – kihez jár maga?” Évi néni – a maga bűbájos mosolyával, kedves (és bátor) természetességével – elmondta, hogy az ő orvosa a mennyei Orvos, a feltámadt Jézus Krisztus. Megértették. Valami csöppeket írtak fel neki, három naponta kell csöppenteni, egy darabig, az inzulint elhagyhatja, és igazából nem nagyon tudtak neki mit mondani.
Valóban, amikor Jézus cselekszik, arra nem nagyon lehet mit mondani.

Még annyit hozzá, hogy Évi néni 77 éves. Az Úr az elmúlt időben meggyógyította egy autoimmun betegségből is, és akkor ugyanígy tett bizonyságot orvosainak – ugyanilyen csodálkozást kiváltva.
Az Úr Jézusnak úgy tűnik, nem számít az életkor. Ugye? Sokkal inkább a hit, és az Őhozzá ragaszkodó szeretet.

És még annyit hozzá, hogy Évi néni mélységes bűnbánattal jött az Úr Jézushoz néhány évvel ez előtt. Lánya vezette el a Megváltóhoz, aki korábban évtizedekig egyáltalán nem beszélt vele. De lánya is megtért, és utána eljött a bocsánatkérés és a megbocsátás ideje, és amit az Úr az egyik szívben elvégzett, elvégezte, és elvégzi a másik szívben is. Így ismerte meg az édesanya a Megváltót, miután lánya (szintén ötven éves kor körül) megtért, és megváltozott. A gyógyulás is így lépett be mindkettejük életébe.
„Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet…” (Zsolt 103,3.)

Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz... :)

Az Úr akarata

Készítette: Keresztény szépségportál

Nem kívánom a bűnös ember halálát - így szól az Úr -,
hanem azt, hogy megtérjen és éljen.

Biblia (Ezékiel 18:23)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az adakozásról

Készítette: Keresztény szépségportál

Ha veszel megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved.

Margarete Seemann

www.keresztenyszepsegportal.hu

Áradj Égi Folyó - How We Need The River ( magyar szöveggel ).flv

Reinhard Bonnke: Sötétségből a világosságra

Evangelism in Nigeria - Reinhard Bonnke

Az Úr ígéreteiről

Készítette: Keresztény szépségportál

Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst.

Biblia (Zsoltár 12:7)
www.keresztenyszepsegportal.hu

A bővölködés

Készítette: Keresztény szépségportál

Az ajándékozó bővölködik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.

Biblia (Péld 11:25)
www.keresztenyszepsegportal.hu

Isten halála

 2013. február. 18. |   Jorsits Attila

Az örök halálból az váltott ki minket, hogy Isten Fia halt meg helyettünk. Miért? Miben más az Ő halála?

Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól. (Jn 10,17-26)

A fenti igeszakasz János evangéliumának a Jó pásztorról szóló részei közé ékelődve olvasható, és megváltásunk lényegi kérdésére, Jézus áldozatának önkéntességére fókuszál. Amikor Jézus arról beszél, hogy Ő odaadja az életét és aztán vissza is veszi (mert hatalmában áll odaadni és visszavenni), akkor bele sem gondolunk abba, hogy olyat tesz, amit rajta kívül senki más nem tudna megtenni. Persze egyértelmű, hogy az életét visszavenni senki sem képes, mert ha egyszer meghalunk, akkor nincs hatalmunkban újra életre kelni. Azonban nem csak erre, arra sem vagyunk képesek, hogy önként odaadjukaz életünket.
Miért nem? Hiszen sok példát ismerünk, amikor valaki másokért vagy Istenért áldozta fel az életét. Az ő önfeláldozásuk semmi? Nem arról van szó, hogy nincsen értelme az önfeláldozásnak, de csak olyan dolgot adhatunk oda valakinek vagy valakiért, ami a tulajdonunkban van, ami felett szabadon rendelkezünk, vagyis amivel akár azt is megtehetnénk, hogy megtartjuk magunknak. Az életünk nem ilyen. Nincs hatalmunk felette, nincs a tulajdonunkban, nem tarthatjuk meg, mert a bűn következményeként a halálunk elkerülhetetlen:

Mert a bűn zsoldja a halál. (Róm 6, 23)

Nem áll hatalmunkban rendelkezni az életünk felől, mert bármit is teszünk, végül mindenképpen meghalunk. Nem adhatjuk oda az életünket senkinek és senkiért, mert nincs hatalmunkban megtartani. Előbb vagy utóbb kiesik a kezünkből, ezért legfeljebb azt választhatjuk meg – és ezt is csak szűk korlátok között –, hogy mikor következzen be. Az önfeláldozásunk tehát értékes, de nem tökéletesen önkéntes dolog, hanem mintegy elébe menés az elkerülhetetlennek.
Jézusra ez nem vonatkozik. Ő az egyetlen, akinek volt hatalma az életét megtartani. Őt nem kötötte a halál szükségszerűsége, Ő nem volt bűnös, Neki nem kellett elszenvednie a bűn következményeképpen a halált. Önként vállalta, és Ő az egyetlen, aki önként vállalhatta. Az ember szükségképpen hal meg, Jézus önként. Átélte a halálban annak a bűnnek a következményét, amitmagára vett, és amit soha nem követett el.

Ez az a pont, ahol megáll a racionalitás. Felfogható az ember halálának elkerülhetetlensége, gondolkodhatunk Isten halhatatlanságáról, de annak a szeretetnek a mélysége, amellyel a halhatatlan Isten vállalta a halált, az felfoghatatlan – csak döbbenet, hála és imádás lehet a válasz rá. Ez a szeretet legnagyobb misztériuma, a Húsvét legmélyebb titka, amely Érted történt.

http://www.teologiablog.hu/isten-halala/

Hit Gyülekezete-Vágyom Jelenlétedet