Máté evangélium 25. fejezet: teljesedjetek be szent szellemmel (revideált)

Mát. 25,1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa [Isten királysága] ama tíz szűzhöz, akik elővevén [és fogták] az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé [a vőlegény fogadására].

Mát. 25,2 Öt pedig közülük eszes [okos; bölcs, meggondolt, értelmes] vala, és öt bolond [balga; ostoba; esztelen; meggondolatlan].

Mát. 25,3 [ugyanis] Akik bolondok [balgák; ostobák; esztelenek; meggondolatlanok] valának, mikor lámpásaikat elővevék [és magukhoz vették], nem vivének magukkal olajat;

Mát. 25,4 Az eszesek [okosak; bölcsek] pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben [az ő korsóikban].

Mát. 25,5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadnak [elálmosodtak; elbóbiskoltak] és aluvának [majd el is aludtak].

Mát. 25,6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn [kiáltás hangzott]: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe [jöjjetek a fogadására]!

Mát. 25,7 Akkor [felébredtek és] felkelének mind azok a szüzek, és elkészíték [és rendbe hozták] az ő lámpásaikat.

Mát. 25,8 A bolondok [balgák; ostobák; esztelenek] pedig [így szóltak és] mondának az eszeseknek [az okosakhoz; a bölcseknek]: Adjatok nékünk [egy kis olajat] a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak [mert kialvóban vannak].

Mát. 25,9 Az eszesek [okosak] pedig [így válaszoltak, és] felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek [is]; menjetek inkább az árusokhoz [vagyis a kereskedőkhöz], és vegyetek magatoknak.

Mát. 25,10 Mikor pedig venni [vagyis vásárolni] járnak vala [és azok az ostoba lányok még távol voltak], megérkezék a vőlegény; és [azok a lányok] akik készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe [az esküvői vacsorára], és [azután] bezáraték az ajtó.

Mát. 25,11 Később pedig a többi szüzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg [nyiss ajtót] mi nékünk.

Mát. 25,12 Ő pedig felelvén [így válaszolt, és], monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket^*

*Így folytatódik a figyelmeztetés: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek (lámpásaitok, vagy mécseseitek) meggyújtva; Ti meg (legyetek) hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg… hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki” (Luk. 12,35-36)

Hát: „Akkor ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok” (1 Thess. 5,6)  

Már Bemerítő Jánoson keresztül hangzik az ígéret: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre [hogy más felismerésre térjetek; a gondolkozás(mód) megváltoztatás végett], de aki utánam jő, [a nyomomba lép], erősebb [és hatalmasabb] nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok [alkalmas; megfelelő], és méltó; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11)

Hogy kenetet – Isten erejét – megkapjuk, és akkor ezt mondja a Szent Szellem: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és (ezt tudjátok is mindnyájan, és) mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne (Más fordítás: de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az Ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg Őbenne)” (1 Ján. 2,20)

Akkor így szól az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned (és semmi hibád sincsen)! Jöjj hozzám a Libanonról (a fehér hegyről), menyasszonyom, jöjj hozzám a Libanonról! Nézz le az Amáná csúcsáról (jelentése: az erős szövetség; a hűség, erősség; megbízhatóság, állhatatosság; az állandóan folyóról), a Szenír (jelentése: lámpás) és a Hermón csúcsáról (jelentése: „odaszentelés”, felszentelt), az oroszlánbarlangoktól, a párducok hegyeiről!” (Én. 4,7-8)

És utána már így biztat az Ige: „Örüljünk és örvendezzünk (és ujjongjunk), és adjunk dicsőséget néki (és dicsőítsük őt), mert eljött a Bárány menyegzője (és felkészült menyasszonya), és az ő felesége elkészítette magát, És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei (az Isten igaz igéi)” (Jel. 19,7)

De: „(Attól kezdve) Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani (vagyis megálltok kívül, és kezditek) az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg (az ajtót) nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti” (Luk. 13.25)  

„… Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki” (Jel. 3,7)

Mert: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [az Isten királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21)

Azok pedig kinn maradnak: „Kiknél megvan (mert megtartják, megőrzik) a kegyességnek [a hit, és istenfélelem, és szentség] látszata [és formája] (akik istenes életet színlelők ugyan), de megtagadják [és elutasítják, feladják] annak erejét [a csodatevő erőt (és a csodát cselekvő) képességet, és hatalmat]. És ezeket kerüld (és fordulj el ezektől)” (2 Tim. 3,5)

Mát. 25,13 Vigyázzatok azért [és legyetek éberek, virrasszatok], mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok [és nem ismeritek], amelyen az embernek Fia eljő^*

*És az Úr újra és újra figyelmezteti az Övéit: „Vigyázzatok [legyetek állandóan készen, virrasszatok; legyetek éberek] azért, mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő el a ti Uratok. Azért legyetek [és álljatok mindig] készen [készenlétben, a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,42.44)

És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (vagyis a megélhetés) gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt (Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36)

Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33)

És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)

„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2)

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik (és mikor jön) meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Márk. 13,35-37)

Hát: „Ne is aludjunk azért, mint egyebek (és mint a többiek), hanem legyünk éberek és józanok, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók” (1 Thess. 5,6)

Mát. 25,14 Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki [idegenbe készülve] útra akarván kelni, eléhívatá az ő (rab)szolgáit, és amije volt [minden vagyonát], átadá nékik [és rájuk bízza].

Mát. 25,15 És ada az egyiknek öt tálentomot^* a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek [képessége szerint] az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele [és elment idegenbe].

*370 tálentom: [(talanton): súlymérték ill. pénzegység (az Újszövetség korában 20,4 kg)].

Mát. 25,16 Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék (dolgozik, munkálkodik) azokkal, és szerze más (további) öt tálentomot [Más fordítás: Aki öt talentumot kapott, kiment, forgatta (dolgozott vele) és még ötöt szerzett].

Mát. 25,17 Azonképpen akié a kettő vala, az is [ugyanígy tett és] más [további] kettőt nyere.

             

Mát. 25,18 Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, [gödröt ásott], és elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

Mát. 25,19 Sok [és hosszú] idő múlva pedig megjöve ama (rab)szolgáknak ura, és számot vete [vagyis számadást tartott] velük [és elszámoltatta őket].

Mát. 25,20 És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza [és felmutatta] másik [vagyis további] öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

Mát. 25,21 Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó [derék] és hű (rab)szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak [és sokat bízok rád; sokak fölé foglak állítani] ezután; menj be a te uradnak örömébe [és menj be urad ünnepi lakomájára].

Mát. 25,22 Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más [további] két tálentomot nyertem azokon [és szereztem hozzá].

Mát. 25,23 Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó [derék] és hű (rab)szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután [és sokak fölé foglak állítani]; menj be a te uradnak örömébe [az urad ünnepi lakomájára].

Mát. 25,24 Előjövén pedig [és odament hozzá] az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam [mert ismerlek téged], hogy te kegyetlen [kemény; kérlelhetetlen, szigorú] ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz [és onnan is gyűjtesz], ahol nem vetettél [ahová magot nem szórtál];

Mát. 25,25 Azért félvén, [és félelmemben] elmentem és elástam [elrejtettem] a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied.

Mát. 25,26 Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz [gyáva] és rest [lusta, lomha] (rab)szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok [és onnan is gyűjtök], ahol nem vetettem [ahová magot nem szórtam];

Mát. 25,27 El kellett volna tehát [vinned, és] helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel [kamattal] kaptam volna meg a magamét.

Mát. 25,28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van.

Mát. 25,29 Mert mindenkinek, akinek van [aki felhasználja azt, amije van], adatik, és megszaporíttatik [és bővelkedni fog; sőt fölöslege is lesz]; akinek pedig nincsen [aki nem használja föl azt, amije van], attól [még] az is elvétetik, amije van

Mát. 25,30 És a haszontalan [semmirekellő, hasznavehetetlen; mihaszna] (rab)szolgát [aki nem hozott hasznot]  vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás^*

*Márk röviden így tesz bizonyságot az Úr Jézus kijelentéséről: „Úgy mint az az ember, aki messze útra kelve, házát elhagyván, és (rab)szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. (Más: fordítás: Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon)” (Márk. 13,34)

Lukács további részletekkel kiegészítve mondja el a példázatot: „Monda azért: Egy nemes ember elméne (elutazott) messze tartományba (egy távoli országba), hogy országot vegyen (és királyi méltóságot szerezzen) magának, aztán visszatérjen. Előszólítván (hívatta) azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát (minát), és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. Az ő alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldenek (vagyis küldöttséget menesztettek) utána, (és azt üzenték) mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk (és felettünk). És lőn, mikor megjött az ország vétele után (és amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért), parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják őhozzá, hogy megtudja, ki mint (és hogyan) kereskedett. Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád (a te minád) tíz gírát (azaz: minát) nyert. Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív (vagyis hű), legyen birodalmad (és hatalmad) tíz városon (tíz város fölött). És jöve a második, (és jelentette) mondván: Uram, a te gírád (a te minád) öt gírát (vagyis minát) nyert. Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad (és uralkodj te is) öt városon. És jöve egy másik (vagyis megérkezett a harmadik is), mondván: Uram, ímhol (itt) a te gírád (vagyis minád), melyet egy keszkenőben eltéve tartottam (és egy kendőbe kötve őriztem); Mert féltem tőled, mivelhogy kemény (könyörtelen) ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el (és azt is behajtod, amit nem fektettél be). És learatod, amit nem te vetettél. Monda pedig annak: A te szádból (a te saját szavaid alapján) ítéllek meg téged, gonosz (rab)szolga. Tudtad, hogy én kemény (könyörtelen) ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el (és behajtom azt is, amit nem fektettem be), és learatom (azt is), amit nem én vetettem (el); Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát (vagyis minát), és adjátok annak, akinek tíz gírája (tíz minája) van. És mondának néki: Uram, (annak) tíz gírája (azaz minája) van! És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle. Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én őrajtuk uralkodjam (és hogy királlyá legyek felettük), hozzátok ide, és (vágjátok le) öljétek meg előttem!” (Luk. 19,12-27)

»mina (gíra) (mna): száz drakhmával egyenlő súly- és pénzegység. Értéke kb. száz napszám. Hatvan mina (gíra) egy talentum«

Az apostolok fejtik ki a példázat értelmét: „Kiki amint kegyelmi ajándékot (khariszma: a kegyelem, a Szellem megnyilvánulása. Egy természetfeletti csodatevő képesség) kapott, (úgy) sáfárkodjatok (és szolgáljatok) azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó (tisztességes, becsületes, érdemes, méltó) sáfárai (hű közvetítői, és felvigyázói)” (1Pét 4,10)

De: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink [A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [és juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [azaz: prófétálás; prófétai igehirdetés] a hitnek szabálya [és mértéke; hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [és gyakoroljuk]. Akár szolgálat [a mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban, [munkálkodjunk (maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk), és szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár tanító, a tanításban; [és szentelje magát a tanításnak]. Akár intő [aki segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [vagyis a buzdító, jóra serkentő beszéddel buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson vigaszt (enyhítést)/]. Az adakozó [aki ad a másiknak egy részt abból, amije van] szelídségben. [szerénységben; egyszerűségben, egyenességben; becsületességgel; és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az elöljáró [aki élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel], a könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben; örömest; vidáman] művelje. [és tegye]” (Róm. 12,6-8)

Ugyanis: „Mindenkinek… haszonra [épülésre] adatik a Szellemnek kijelentése. [Más fordítás: A Szellem (látható) megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele]” (1 Kor. 12,7)

„És Ő (az Úr Jézus) adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára (hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére), a Krisztus testének építésére” (Eféz. 4,11-12)

És: „Aki hű (hűséges, megbízható, becsületes, engedelmes) a kevesen (a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb, legjelentéktelenebb, legkevesebben), a sokon (számos, bőséges, fontos; sok minden, mindenfélén) is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis (és engedetlen; hűtlen) az” (Luk. 16,10)

„Mert akinek van, annak adatik (és bővölködik, úgyhogy feleslege lesz); de akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van (vagy amije volna)” (Márk. 4,25)

És: „Mert akik jól szolgálnak, (azok) szép tisztességet szereznek maguknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben (Más fordítás: és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére)” (1 Tim. 3,13)

Mát. 25,31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok [a hírnökök, követek], akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe [és helyet foglal fönséges trónján].

Mát. 25,32 És elébe [az Ő színe elé] gyűjtetnek mind a népek [a nemzetek], és elválasztja [és el fogja különíteni] őket egymástól, miként a pásztor elválasztja [és elkülöníti] a juhokat [vagyis a birkákat, a bárányokat] a kecskéktől [vagyis a kecskebakoktól].

Mát. 25,33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

Mát. 25,34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek [és vegyétek örök birtokul] ez országot [ezt a királyságot], amely számotokra készíttetett [amelyet nektek készítettem] a világ megalapítása [a világ kezdete, teremtése] óta [és a világ levetése óta].

Mát. 25,35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény [és idegen] voltam, és befogadtatok engem;

Mát. 25,36 Mezítelen voltam, és felruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok [és gondoskodtatok rólam]; fogoly voltam [börtönben], és eljöttetek hozzám.

Mát. 25,37 Akkor felelnek majd néki az igazak [a megigazultak, az Isten által igaznak nyilvánítottak], mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

Mát. 25,38 És mikor láttuk, hogy jövevény [és idegen] voltál, és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

Mát. 25,39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál [börtönben], és hozzád mentünk volna?

Mát. 25,40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai [a testvéreim] közül, én velem cselekedtétek meg.

Mát. 25,41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem [az én színem elől], ti átkozottak, az örök [az örökkévalóságon át tartó] tűzre, amely az ördögöknek [vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, vagyis a sátánnak] és az ő angyalainak [hírnökeinek, követeinek, és küldötteinek] készíttetett. [és készen(létben) áll]

Mát. 25,42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

Mát. 25,43 Jövevény [és idegen] voltam, és nem fogadtatok be engem [nem adtatok szállást]; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

Mát. 25,44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény [és idegen], vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

Mát. 25,45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

Mát. 25,46 És ezek elmennek majd az örök [az örökkévalóságon át tartó] gyötrelemre [fenyítésre]; az igazak [a megigazultak] pedig az örök [örökkévalóságon át tartó] életre [a természetfeletti életre, egy más létezési formában]^*

* „Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [az angyalai kíséretében]; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete [kinek-kinek tettei] szerint” (Mát. 16,27)

 „Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva (Ádámtól számítva) a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével (szent seregeivel), Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért (és káromló szóért), amelyet az istentelen bűnösök szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15)

Bizony:„Így lesz a világ végén [vagyis ennek a világkorszaknak a lezárásakor]…: Eljőnek majd az angyalok [a hírnökök, követek], és kiválasztják  [vagyis különválasztják; elkülönítik] a gonoszokat [a haszontalan, hibás, káros, hitványakat] az igazak [megigazultak] közül. És [a gonoszokat] a tüzes kemencébe vetik [és dobják] őket; ott lészen sírás [jajgatás, siránkozás] és fogcsikorgatás” (Mát. 13,49-50)

 Pál apostol így inti a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (hogy nyilvánvalóvá váljon, és manifesztálódjon az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. (Egy „átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgokat]” (2 Kor. 5,10)

És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)

„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)

János apostol így látja elragadtatásban az ítéletet: „És láték egy nagy fehér királyiszéket (egy nagy fehér trónust), és a rajta ülőt, akinek tekintete (az Ő színe) elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték (és nem maradt számukra hely). És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt (a trónus előtt); és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadá a halottakat, akik őbenne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik őnáluk voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint” (Jel. 20,11-13)

Az Úr Jézus újra-és újra így figyelmeztet: „Boldogok az irgalmasok [és a könyörülők]: mert ők irgalmasságot nyernek [mert majd nekik is irgalmaznak; rajtuk is könyörülni fognak]^” (Mát. 5,7)

Hiszen: „Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez (aki könyörül a nincstelenen); és az ő jótéteményét megfizeti (megtéríti) néki” (Péld. 19,17)

 Jakab apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt (és ahhoz), aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik (és diadalmaskodik) az irgalmasság az ítélet ellen (az ítélet felett). Mi a haszna (és mit használ), atyámfiai (testvéreim), ha valaki azt mondja, hogy hite van, (de) cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e (üdvözítheti-e) őt (egyedül) a hit? Ha pedig az atyafiak (a testvérek), férfiak vagy nők, mezítelenek (nincs ruhájuk), és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül (és nincs meg a mindennapi kenyerük). És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek (az ő egész valójuknak); mi annak a haszna (és mit használ az)? Azonképpen (ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában (vagyis halott önmagában)” (Jak. 2,13-17)

Már Ézsaiás prófétán keresztül kijelenti az Úr, hogy: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ésa. 58,7)

Mert Aki gyakorolja a szeretet (mégpedig az agapé: Isten szerinti szeretetet), az: „Boldog, aki a nyomorultra (a nincstelenre) gondol (akinek gondja van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem napján (ha bajba kerül, a csapás idején) megmenti azt (segítségére siet) az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (és az Úr boldoggá teszi itt a földön), és nem adhatod oda (mert nem engedi át) ellenségei kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei dühének, sem a szomorúság, bánat, fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán (segítséget hoz; enyhülést - jobbulást - ad); bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében (jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréli)” (Zsolt. 41,2-4)

Ezért: „Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az embertől megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)

„Aki megutálja (megveti) az ő felebarátját, vétkezik; aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik (aki az alázatosokon könyörül), boldog az!” (Péld. 14,21)

„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti” (Péld. 14,31)

 És: „ Aki megcsúfolja (gúnyolja) a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét (Alkotóját); aki gyönyörködik másnak nyomorúságában (és aki a veszedelemnek örül), büntetlen nem marad!” (Péld. 17,5)

Isten szeret örvendj hát

A Szent Szellem megnyilvánulásai

„A Szellem (látható) megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele]” (1 Kor. 12,7)

Közel az Úr!!

„Közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön…

… Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek” (Zsolt. 85,9.12)

Az Úrnak adott kölcsön

„Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez, aki könyörül a nincstelenen; és az ő jótéteményét megtéríti néki” (Péld. 19,17)

A nyugtalan szív

Készítette: Keresztény szépségportál

A nyugtalan szív súlyosbítja a bajokat, túloz, torz képeket fest, elferdíti a tényeket és a szúnyogból elefántot csinál.

(Spurgeon)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Jézus be kopogott a szívem ajtaján

Keresd a lehetőséget

Készítette: Keresztény szépségportál

Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt
mindig ott van a lehetőség.

(Albert Einstein)

www.keresztenyszepsegportal.hu

A boldogtalanság oka

Készítette: Keresztény szépségportál

Boldogtalanságodnak az az oka, hogy arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.

Anthony de Mello

www.keresztenyszepsegportal.hu — ANi Tasnádi a képen

Kíváncsi vagyok EZT hányan osztják meg vagy küldik tovább:

Készítette: Barbara Papp

Talán sokan nem tudják Budapesten van egy óvoda,melybe hajléktalan gyermekek járhatnak! A kicsik minden nap tiszta ruhát és élelmet kapnak, és fürdetik is őket. Az óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne 98- 146-os méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, mondta el Szabóné Förhétz Krisztina óvodavezető. Az ovi 2004-ben szükségből nyílt, h

iszen a szabályok szerint az óvodákba csak olyan gyermek vehető fel, akinek lakcíme, tartózkodási helye van. A szakemberek szerint a fedél nélküli gyermekek száma Magyarországon közel ezer fő, ők lakásnak nem minősülő helyiségekben, például pincékben húzzák meg magukat. A pesti hajléktalan óvodába egész Budapestről viszik a gyerekeket. Az ovi reggel hétkor nyit, a gyerekeket először megfürdetik, aztán tiszta ruhába öltöztetik, és enni kapnak, mert nagy részük délután négytől másnap reggelig nem eszik. Nincs mit. Az óvodavezető szerint az ő kis óvodásainak az a legnagyobb örömük, ha van mit enni. Minden ételt megmutatnak nekik, ha lereszelnek egy káposztát, azt is, mert volt olyan kicsi például, aki úgy érkezett hozzájuk, hogy kizárólag a krumplit ismerte. Tartós élelmiszernek és játékoknak is örülnének az óvodában. Aki tud ruhákat és cipőket küldeni, az alábbi címre juttassa el: Wesley János óvoda 1086 Budapest, Dankó u. 11.

Én szívesen osztottam meg, hiszen ez nem reklám! Segítség pedig bárhonnan érkezhet. Köszönöm, ha Te is ezt teszed!

Adományok gyűjtésének menete:
- hívd fel a hozzád legközelebbi regionális kapcsolatot
- egyeztesd le velük, milyen adományra van leginkább szükségük
- FONTOS: amit Te is szívesen fogadnál egy nehéz helyzetben, az a rászorulóknak is jobban segít (pl. olvasószemüveg, könyvek, strapabíró ruhák...)

Központi cím, ahol fogadják az adományokat:
1085 Budapest, Dankó u. 11. Wesley János óvoda
Kontakt: Borsányi Aranka: 06-1-577-0500, 262 mellék (akár rám is hivatkozhatsz, beszéltem vele)

Továbbá a Wesley regionális intézményei, lsd. honlap.

Egyéb regionális címek és kontaktok, nem szükséges mindent BP-re eljuttatni:
http://www.diszpecserportal.hu/regionalis-diszpecserszolgalatok/regionalis-diszpecserszolgatok.html

 — itt: Budapest

Elaine Tavolacci - Vízen járás

Készítette: Ilda Kemi

Az Úr kihív bennünket a természetes világból a természetfeletti világba. Máté evangéliumában Jézus a vízen járva ment a tanítványaihoz, akik a hajóban voltak. Amikor meglátták, először megijedtek, mert azt gondolták, hogy kísértet. De akkor Péterben hit támadt fel, és ezt mondta: Uram, ha te vagy az, mondd, hogy hozzád menjek a vízen járva. Jézus felelt, hogy jöjj. Péter elkezdett a vízen járni, de aztán a figyelme a viharos szélre és a hullámokra terelődött. Elkezdett süllyedni, de segítségül hívta Jézust, aki megmentette őt.

Az Úr azt mondja, kihívom a népemet, hogy lépjenek ki a természetes dolgok hajójából a természetfeletti világba. Azokat keresem, akik nem félnek kilépni az önelégült nyugalom helyéről. Azokat keresem, akik arra vágynak, hogy egy újabb szintre lépjenek, akiket nem ingatja meg, ha az ellenség megpróbál nagy pusztítást végezni. Ők azok, akik nem félnek a nyomorúság szeleitől és hullámaitól, hanem Bennem bíznak, abban, hogy Én gondoskodom róluk, a körülményeiktől függetlenül. Ne befolyásoljanak a növekvő áramlatok, amelyek az Én akaratommal ellenkező irányba próbálnak húzni, hanem legyen benned szilárd elhatározás, hogy legyőzöl minden akadályt, ami szembejön veled. Bízz Bennem ebben az időszakban, hiszen a dicsőségem most készül megmutatkozni az életedben. Kihívlak téged a komfort zónádból a bensőséges kapcsolat helyére. A természetfeletti világba vezető út a Velem való bensőséges kapcsolattal kezdődik. A Velem töltött idővel kezdődik. Az Igémmel töltött idővel kezdődik. Ahogy olvasod a Bibliát, örvendezz, tudva azt, hogy Nekem gondom van az Én igémre, hogy beteljesítsem azt, a terveim és céljaim pedig meg fognak valósulni az életedben, mivel az Én igém nem fog visszatérni üresen, hanem megcselekszi azt, amit mond.

Ugyanúgy, ahogy kinyújtottam a kezemet Péternek, amikor megpróbált a vízen járni, feléd is kinyújtom a kezemet, hogy végigvezesselek egy utazáson a természetfeletti világban. Bízz Bennem, hogy végigjáratlak téged a hitben járás életformáján. Bízz Bennem, hogy Én betöltöm minden szükséged. Bízz Bennem, amint elkezdesz kilépni a természetes gondolkodásoddal ellentétesen, mert pontosan az, amivel most harcod van, az lesz a legnagyobb bizonyságod. Ne add meg magad a félelemnek és a kételkedésnek. Én Vagyok a te gyógyítód, Én Vagyok a te szabadítód, Én Vagyok a te sorsod Istene. Állj ellene annak a kísértésnek, hogy megadd magad a testnek. Én veled vagyok, amint kilépsz a hajóból. Én vagyok a természetfeletti Istene, és azt a kihívást adom eléd, hogy jöjj fel magasabbra. Azokat keresem, akik nem félnek kilépni az Én dicsőségem újabb szintjeire, és amint megteszed ezt, bizony, Én erősnek mutatom magam a te oldaladon, mondja az Úr.

Máté 14:25-33

Az éjszaka negyedik őrségének idején azonban Jézus a vízen járván odament hozzájuk. A tanítványok amikor látták, hogy Ő a vízen jár, megrémültek és azt mondták: Kísértet, és félelmükben kiáltoztak. De Jézus azonnal így szólt nékik: Bízzatok, én vagyok; ne féljetek! Akkor Péter megszólalt, és azt mondta néki: Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy a vízen hozzád mehessek. Ő így szólt: Jöjj! Péter kiszállt a hajóból, járt a vízen, és Jézus felé ment. De amikor a nagy szélvihar láttán megfélemlett, merülni kezdett és felkiáltott: Uram, ments meg engem! Jézus azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és azt mondta néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél? És amint beléptek a hajóba, elállt a szél. A hajóban lévők pedig leborultak Őelőtte, és így szóltak: Bizony, Isten Fia vagy.

Lukács 8:22-25

Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt nékik: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak. Útközben azonban elaludt. A tóra pedig szélvész csapott le, és a hajó kezdett vízzel megtelni; és veszedelemben forogtak. Akkor odamenvén hozzá, fölkeltették Őt, és azt mondták néki: Mester, Mester elveszünk! Ő pedig fölkelt, megdorgálta a szelet és a hullámokat; azok elültek, és szélcsend lett. És így szólt nékik: Hol van a ti hitetek? Ők azonban féltek és csodálkoztak, és azt mondták egymásnak: Ugyan kicsoda ez, hogy a szeleknek is parancsol, a víznek is, és azok engedelmeskednek néki?

János 14:12

Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem, sőt azoknál nagyobbakat is cselekszik majd, mert én az Atyához megyek.

Az ellenség

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egyszer egy nagy császár magához hívatta az alattvalóit és ezt mondta nekik:

-Ma az összes ellenségem megsemmisül.

Néhány órával később a szolgák karon fogva látták a császárt az ellenségeivel sétálni, miközben azok nagyokat nevettek együtt. Meg is kérdezték urukat:

-Császárunk, hát nem azt mondtad, hogy végzel az ellenségeiddel?

A császár jóságosan elmosolyodott:

-De hiszen így is tettem, a barátaimmá fogadtam őket.

Lukács 6,27-30: ...Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. Aki egyik orcádat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.

Az Úrnak adom a lelkemet

"LION OF JUDAH" Dance - Jason Upton

Ige: Isten nem kísért

 „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Isten kísért (vagyis megpróbál rávenni, és elcsábítani bűnre, azaz céltévesztésre, és az a célja, hogy az embert elválassza saját magától). Mert az Isten gonoszsággal, (vagyis rosszal, bűnnel, gonosszal) nem kísérthető. (Őt nem érheti kísértés, Ő nem vehető rá a bűnre). Ő maga pedig senkit, (azaz egyetlen egy embert) sem kísért, (vagyis nem csábít bűnre, azaz céltévesztésre), gonosszal, (vagyis bajokkal, rossz, ártalmas dologgal, szerencsétlenséggel, nyomorúsággal).

Hanem mindenki kísértetik (azaz: elcsábíttatik bűnre, vagyis céltévesztésre, amelynek vége, hogy az embert elválasztja Istentől), amikor vonja, (vagyis bűnre csábítja, rossz útra viszi és vonszolja), és édesgeti (azaz: csalétekkel csábítja, vonzza és csalogatja, elszédíti, és csapdába csalja) a tulajdon (azaz a saját maga) kívánsága, (vagyis vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége).

Azután a kívánság, (vagyis vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége) megfoganván, (megragadja, és segítségére van, összefog vele / a gonosszal, a kísértővel), és bűnt szül, (vagyis céltévesztést teremt, és eredményez); a bűn (vagyis a céltévesztés) pedig teljességre jutván (vagyis ha teljesen kifejlődik), halált nemz, (azaz az élet megszűnését hozza létre)” (Jak. 1,13-15)

Az apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

 Ezért: „Mert aki akarja (és választja) az életet szeretni, (azaz többre tartja, és inkább az életet akarja). És jó (szerencsés, boldog) napokat látni, tiltsa meg, (tartsa vissza, fékezze meg, hallgattassa el) nyelvét (és beszédét attól, amit beszélnek) a gonosztól (a rossz, gonosz, káros, ártalmas beszédtől. Tartózkodjon a bajokról, szerencsétlenségekről, viszontagságokról, sérelmekről szólni), és ajkait, hogy nehogy álnokságot (ravaszságot, álnokságot, csapdába ejtőt), szóljanak (beszéljenek, fecsegjenek)” (1Pét 3,10).

Dávidon keresztül is így szól a Szent Szellem: „Ki az az ember, akinek tetszik (aki kívánja), az életet, és szeretne jó napokat (virágzó, sikeres, prosperáló életet, jólétet, és boldogulást) látni? Kerüld a rosszat (fordulj, és távozz el, a rosszaságtól, a gonoszságtól, sikertelenségtől, a boldogtalan, és szerencsétlenségtől).

És cselekedjél (és munkáld) a jót (ami helyes, igaz, boldog, sikeres, és áldott). keresd (kutasd, kívánd, akard és szeresd) a békességet. (törekedj arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás) és kövesd azt. (Igyekezz elérni, és törekedj rá)” (Zsolt. 34,13.15).

Mert: „Az embernek (embernek, emberiségnek, emberi – vagyis ádámi – fajnak) bolondsága (bolondsága, ostobasága, butasága, értelmetlensége, esztelensége) fordítja el (torzítja el, rombolja le, okoz romlást, és teszi csúszóssá) az ő útját (életútját, sorsát, életmódját, életvitelét, vallási szokását, istentiszteleti módját). És az Úr ellen haragszik (lesz dühös, bosszús, és haragos) az ő szíve (emberi személyiségének középpontja, Isten keresésének, az Ige befogadásának „szerve”)” (Péld. 19,3).

De: „Aki megőrzi száját és nyelvét, (Aki vigyáz a szájára és a nyelvére), életét őrzi meg a nyomorúságtól (a nyomástól, szorongattatástól, gyötrelemtől, gyötrődés, és szorongástól)” (Péld. 21,23)

Ige: A kísértés

 „Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll]; mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik  (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, és eggyé válnak vele]” (Jak. 1,12)

A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).

És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat, És olyan (olyan szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk, sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned kell (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni és ami még körül fog venni): Ímé a Sátán  (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől,  megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre). És lesz tíz napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel. 2,10-11)

Az Úr buzgó szerelme

A menedék

„S mikor völgyünkre tört az áradat, s már hegy sem volt, mely mentő csúccsal intsen.

Egyetlen kőszikla maradt, Egyetlen tornyos sziklaszál: az ISTEN” (Áprily Lajos: menedék)

Az Úr békessége őriz

„És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4,7)

Szerető Istenünk

„Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit. 3,4)

Az Úr a mi pajzsunk

„Mert nap és pajzs az Úr Isten: kegyemet és dicsőséget ád az Úr . Nem vonja meg a Jót” (zsolt. 84,12)

háziGy

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

Isten jelenlétében

Az Isten jelenlétében eltöltött 10 perc alatt többet gyarapodunk a kegyelemben, mint Tőle távol töltött 10 év alatt. (Spurgeon)

A Jó hír képviselete

„Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.”

Ézsaiás 61,1-3

Mindannyian szent érzelmekkel gondolunk arra a pillanatra, mikor Megváltónk kezébe adták Ézsaiás tekercsét és Ő olvasta fel ezeket a szavakat, mert tudjuk, hogy mindez nem pusztába kiáltott szó volt. Jézus szavai mögött ott álltak a tettei. Ő valóra váltotta mindazt, mit ígért. Egész életével az alázatosokért, a megtörtekért, a rabságban élőkért szolgált és bánatukat örömre változtatta. A remény nélkülieket Isten népévé tette. De mi a helyzet velünk? Minden keresztény hiszi, hogy feladata Krisztus küldetésének folytatása a földön, de mégsem mindannyian végezzük el ezt a feladatot. Miért? Ebben a szövegben három okra is rábukkantam:

1.       Isten Szellemének békéje.

Ez az első ok. Aki Krisztus küldetésében jár, Isten Szellemének békességével bír. E nélkül egyszerűen képtelenség bármit is tennie. A Szent Szellem vezetésére van szükségünk, állandó jelenlétére életünkben. Jézus Isten Szellemének csodája által fogantatott és öltött emberi testet. A Szellem által ragadtatott a pusztába, bemerítésekor is vele volt, csakúgy, mint mindvégig. A Szent Szellem Krisztus helyettese a földön, a másik Vigasztaló, Akit az Úr maga ígért és küld önmaga helyett.

2.       Kiválasztás.

A második ok a kiválasztottságunk, rendelkezünk-e Isten személyes elhívásával? Nem szabad önkéntesként dolgozni Isten művében az Ő felhatalmazása nélkül! Nem elég az elvi meggyőződés, az egyetértés, valódi közösségre van szükségünk Urunkkal. Sok keresztény küzd személyes tapasztalatok nélkül azért, hogy megvalósítsa hitének minden tanítását az életében, de folyvást elfogy az ereje, mert nincs közössége Istennel. Aki Krisztus követője, az nem egy vallás híve, az nem valamiben hisz, hanem Valakiben, akit ismer, akivel beszélget, aki megbízza őt minden nap, hogy tegye azt, amit Ő tenne.

3.       Küldetés.

A harmadik ok a küldetés maga. Sokan már olyan régóta gyakorolják vallásukat, élnek tantételek szerint, hogy rég elfelejtették miért is lettek hívőkké. Építik a gyülekezetüket, gondoskodnak az egyházi szükségletekről, figyelnek, hogy minden a legnagyobb rendben, Istenhez méltón történjen a közösségi alkalmakon; de elfelejtették, hogy a pásztor a 99 meglevő bárányt elhagyva azért az egyért indult, aki még nincs meg. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy Megváltónk most is megtenné ezt, és ezt várja tőlünk is. Amikor bennünket megtalált mi is a 99 tagja lettünk, a meglevőké. Az Ő szeretete motiváljon minket arra, hogy kapcsolódjunk be az elveszettek megmentésébe, mert mi magunk csak így lehetünk igazán keresztények, csak ha folytatjuk, amit Ő kezdett el mindannyiunkért.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/a-jo-hir-kepviselete.html

Megbocsátás

Készítette: Dr Kováts György
Megbocsátás - 21/7. ἀφίημι (aphiémi) - ez a megbocsátásra használt görög kifejezés itt. Jelentései:
1) dob, hajít. 2) elküld, elbocsát, szabadon enged. 3) kiad (hangot), kibocsát (szellemét).
4) elenged (tartozást), felment (munka alól)
5) megszüntet
6) megbocsát
7) elhagy, távozik, magára hagy

d./ Elenged (tartozást), felment (munka alól).

Én csak azt tudom neked mondani: ENGEDJ EL!
„De miért engedjek el?” – kérdezed ismét. Miért? Miért? Amikor olyan tisztességtelen volt velem? Amikor „ÚGY bánt velem”?.
Ez a válaszom: lehet, hogy ezt tette – de elengedni nem azért kell, mert „kevésbé” volt veled gonosz, vagy, mert már „régen” volt, hanem azért, mert az Úr Jézus Krisztus is megtette veled.
Erre azt mondod: „jó, de nekem az Úr Jézus összehasonlíthatatlanul kevesebbet engedett el. Akinek pedig én megbocsátanék, rengeteget vétkezett ellenem”.

A megbocsátás nem összehasonlítás kérdése! Csak ezt tudom mondani neked. Ne tedd. Ne hasonlítgass. A menny mértéke más. Neked is rengeteget kellett elengedni. Lehet, hogy most még nem tudod. Olvasd el a Lukács evangéliumából a 7. részből annak az asszonynak a történetét, akinek az Úr Jézus „SOKAT” engedett el. Mit tett? NAGYON szerette az Urat. És akinek kevesebbet engednek el? Kevésbé szeret. Mérd fel, mennyit engedett el neked az Úr! És ne azt mérd fel, hogy te mennyit kell, elengedjél! Ez az én javaslatom. (Én is ezt teszem. Ez a bibliai mérték. Ez az Isten országa. Ez a menny szeretete. Ez Jézus, az Isten Báránya, aki hordozta, elvitte, kifizette, eltette az útból a világ bűneit. Jn 1,29.)

Úgyhogy, nem tudok mást mondani, ENGEDD EL. NE TARTS FENN KÖVETELÉST. Feltétel nélkül. Mindet. Amilyen hamar lehet (azonnal). Mindig. Újra és újra, ha kell. Tedd meg, mert ez a menny.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Szeretteim, egy magas helyre viszlek benneteket, ahol még jobban feltárom számotokra, hogy kik vagyok Bennem. Noha már eddig is hosszú utat tettetek meg, még mindig van mit feltárni. Legyetek felkészülve arra, hogy olyan helyeken fogtok átnavigálni, amelyek ismeretlenek és kényelmetlenek. Miközben nagyobb kijelentéseket fogtok megismerni a királyságomról, meg kell tennetek a szükséges kiigazításokat, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy teljesebb legyen az egységetek Velem és azokkal, akik Hozzám tartoznak, mondja az Úr.

Zsoltárok 133:1-3 Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak egységben! Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Mert oda parancsolt áldást az Úr és életet örökre!

http://gyurinaploja.blogspot.com

Uszkaiak a Fáklya Gyülekezetben - Vigyázz, testvér! (ének)

Ki üdvözül?

Készítette: Keresztény szépségportál

Egyetlen emberre se mondhatjuk, hogy üdvözül, mindaddig, amíg bűneit szereti és következetesen azokban él.

Spurgeon

www.keresztenyszepsegportal.hu

Akiket keres az Úr!

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus Krisztus csak azokat keresi és tartja meg, akik felismerik, hogy elvesztek.

(Spurgeon)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az idő

Készítette: Keresztény szépségportál

Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!

(ismeretlen)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az özvegy ember imája

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Élt egyszer egy ember, akinek sok kicsiny gyermeke volt.
Betevő falat már nem volt a háznál, minden kifogyott a kamrából, a polcok is üresen álltak.
A szegény embernek már csak a hite maradt.

Éjt, nap alá téve imádkozott. Hívta Urát, és a segítő Szellemeket.
Napok teltek el, de imája nem lelt meghallgatásra.
Számos sóhaj hagyta el az ajkát. Visszagondolt a múltra, a régi szép időkre,- arra, amikor még élt a felesége, a támasza, szívének legkedvesebb lénye, melegsége. Akivel minden búját, bánatát megoszthatta, de az örömben is emiképp osztoztak.
- Ó de szép idők voltak azok biz'á!
De ez mára csak a múlttá vált, egy emlékké, emlékképé, amit a szíve legrejtettebb mélyén, féltve őriz.
- Mi lesz velem és a gyerekekkel?
- Mi lesz velünk, ha már az Úr sem segít?
- Az Öreg Isten is elhagyott már minket?- sóhajtott fel.
Tovább fűzte gondolatait:
- Ez nem lehet, nincs olyan Isten, aki ne vetné szemét reám, ne hallgatná meg könyörgésem, szívből jövő imáimat.
Hisz biz'á, nem magamért teszem. De az éhes szájakat valahogy be kell tömnöm.
Ha már az anyai melegséget nem pótolhatom, legalább meleg tejet, kenyeret oszthassak szét...
- Tán még ebben érzik az anyai öl melegségét...
Könnyek buggyantak ki szeméből, fáradt, megtört arcán lefelé csurogtak, - nem szégyellte őket.
Siratta a múltat, a régi szép időket.
A családot, az asszonyt, ki hirtelen beteggé vált és elment az Űrhoz.
Ő már jó helyen van. Őnéki már könnyű. Ő már az Angyalok közt énekel.
- Nem látja, (vagy vajon látja, - ha a Felső világ Szellemei léteznek ő is, látja) az éhes, kisírt, szomorú arcú gyermekeket?
Gondolatait így fűzte tovább:
- Asszony, legalább te segíts már nékünk!
- Oda föntről hullass egy pár édes almát, az Édenkertből!
Súlyos csend ülte meg a szobát, csak a gyermekek szuszogása törte meg néha a csöndet. Mintha megállt volna az idő, mintha megállították volna az adott pillanatot.
Fény villant az ,,öreg" szeme előtt. Megdörzsölte a szemét, azt hitte, nem jól lát, képzelődik.
Egy sugárzó fényű Angyal állt előtte.
- Ne a múltat sirassd ,,öreg", és ne a jövőben gondolkodj!
A mostban, a mában élj!
A jelen pillanattal törődj! - mondta az Angyal és széttárta a kezét.
- Menj békével, tedd el magad holnapra, gyógyír kerül a bánatodra.
Ki Istenben hisz, és remél, és még tudja is az Istent... Ő orvosolja bánatod!
Sohasem hagyna magadra téged, hisz legfontosabb számára a Kegyelem.
Ahogy jött a látomás, úgy tűnt el.
Az ,,öreg" megtörölte könnyáztatta arcát, nehézkesen felállt az asztal mellől, - kábán nézett előre.
Nem értette mi is történt vele. - Tán megzavarodtam?
- A fejemben hallottam a hangokat...
- Áh, badarság, és legyintett egyet.
- Nem hiszek a csodákban!
- Pont hozzám szólt volna egy égi lény, és nyújtana segítő jobbot.
Gondolatait tovább fűzte, de mire a végére ért, valami különös nyugalom, melegség járta át a lelkét.
Ledőlt a kemence mellé, hogy átmelegítse sajgó tagjait, - a meleg jót tesz neki...
Másnap reggel itt virradt rá a Nap.
Korán volt még, hajnal, mikor az ajtón kopogtattak.
Egy megtermett asszonyság állt az ajtóban, kezében ragyogó alma, a másik kezében egy hatalmas kosár, amely telis tele volt pakolva jobbnál jobb dolgokkal.
Az asszony kezet nyújtott.
- Én vagyok az új szomszéd.
- Özvegy vagyok. A férjem, Isten nyugosztalja, a múlt télen ment át az Örök Világba, a Fényességbe.
- Hallottam az asszonyoktól munka közben, hogy magukkal meg mi történt.
- Nehéz a férfiembernek egyedül a sok gyerekkel! Oszt meg nem is az a doga, hogy átvegye az anyaszerepet.
- Gondoltam egyet és összepakoltam egy pár dolgot, amire szükségük lehet. És már lépett is beljebb, hogy kipakolja a kosár tartalmát.
Meleg tej, és kalács illata csapta meg az ,,öreg" orrát, és az asszony csak pakolt, és pakolt...
Megtelt az asztal. Egy kamrát meglehetett volna tölteni avval a sok földi jóval, ami hirtelenjében az asztalon termett.
Az ,,öreg" nem tudott szóhoz jutni. Csak állt némán, nem tudta mire vélni a dolgot.
Könnyes szemeit az asszonyra emelte:
- Magát az Öreg Isten küldte...
- Áldott legyen, és az is, amit hozott áldássá váljék...
- Köszönöm...
Gyereksírás hallatszott, hüppögés, majd feltűnt az ajtóban egy álmos, kócos hajú kisleány. Öreg maciját magához szorította, (aki időtlen időt élhetett már meg, az állapotából ítélve), úgy szorította, mint aki soha nem akarja elengedni.
- Tati, megjött a Mami?
- Olyan illat van....
Az ,,öregnek" földbe gyökerezett a lába, erre a kérdésre nem számított.
Csak állt és nézte a hüppögő gyermeket.
Az asszony kitárta kezét, a következő pillanatban már magához ölelte a gyermeket.
- Én jöttem át hozzátok, én vagyok az új szomszéd.
A kislány végigmérte az asszonyt, és mind aki időtlen idők óta ismeri, - hozzábújt.
- Máskor is átjössz? - fészkelte beljebb magát az asszony ölébe.
Az asszony, kérdőn az ,,öregre" nézett, - ő hálásan bólintott.
- Biz'á átjövök én.- válaszolta kedvesen az asszony.

Lehet ezt Csodának nevezni?
Ki dönti el, hogy kinek, mi a Csoda?

Isten szava megáll örökké

Készítette: Az élet egy csodálatos küzdelem (Life is a beautiful struggle)

" Soha ne kérdőjelezzük meg a sötétben,
amit Isten kimondott a világosságban! "

Rick Warren

A Kegyelem az ember életében

Britt Nicole - Stand (magyarul)