Máté evangélium 23. fejezet: az Úr Jézus kijelentése az írásmagyarázókról, és a szektákról. (revideált)

Mát. 23,1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak [a tömegnek; a népnek] és az ő tanítványainak,

Mát. 23,2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek

[Más fordítás: Ezt mondta: „A törvénytanítóknak és a farizeusoknak van hatalmuk arra, hogy megmagyarázzák Mózes törvényét]:

Mát. 23,3 Annakokáért amit parancsolnak [és amit mondanak] néktek, mindazt megtartsátok [és megőrizzétek] és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne(hogy)  cselekedjetek [és cselekedeteiket ne kövessétek]. Mert ők mondják [és beszélnek ugyan róla, és bár tanítják], de nem cselekszik [vagyis tetté nem váltják].

Mát. 23,4 Mert ők [elviselhetetlenül] nehéz [és súlyos] és elhordozhatatlan [nyomasztó, elviselhetetlen] terheket kötöznek egybe [és hordanak össze], és az emberek vállaira vetik [az emberek vállaira rakják; és rájuk róják]; de ők [maguk azonban] az ujjukkal sem akarják azokat illetni [vagy megmozdítani];

»Más fordítás: Szigorú szabályokat állítanak föl, amelyeknek nehéz engedelmeskedni. Ráerőltetik más emberekre, hogy tartsák be ezeket, ők maguk viszont meg sem próbálják követni ezeket a szabályokat«

Mát. 23,5 Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [és minden tettüket az vezeti; arra törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [az imaszíjaikat; Ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [és szegélybojtjait; hosszú bojtokat raknak magukra];

Mát. 23,6 És szeretik a lakomákon [a díszebédeken] a főhelyet [szó szerint: az első helyen fekvést], és a gyülekezetekben [vagyis a zsinagógákban] az elölűlést [vagyis az első helyre (a díszhelyre) ülni].

Mát. 23,7 És a piacokon [és vásártereken] való köszöntéseket [és üdvözléseket], és hogy az emberek így hívják [és szólítják] őket: Mester, Mester [Rabbi, Rabbi; tanító]^*

*Márk így ír a történtekről: „Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket. És a gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az előlüléseket (vagyis a főhelyeken, az asztalfőn ülni), és a lakomákon a főhelyeket: Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (mert ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,38-40)

Lukács is bizonyságot tesz: „Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piacokon való köszöntéseket. Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek (és nem érintitek) azokat a terheket” (Luk. 11,43.45-46)

És az Úr ismét figyelmezteti az övéit, hogy ne csak hívőknek mutassák magukat: „Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk. 12,1)

És az Úr azt is kijelenti, hogy miért óvja tanítványait, hogy ne csak látszatra legyenek hívők, hanem szívből: „És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) az írástudóktól, kik hosszú (és díszes) köntösökben akarnak (és szeretnek) járni, és szeretik (és szívesen veszik) a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket, és a gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az első ülést (a főhelyeket), és a lakomákon a főhelyeket (vagyis az asztalfőn ülni); Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből (és színlelésből) hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek (Más fordítás: Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Luk. 20,45-47)

Az Úr parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt bojtokról, és azok céljáról: „Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire (vagyis szegélyére) az ő nemzetségeik szerint (nemzedékről nemzedékre), és tegyenek a szeglet bojtjára kék (bíbor-)zsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt (és valahányszor ránéztek), megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után (és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek), amelyek után ti paráználkodtok (és amelyek paráznaságba vihetnek benneteket). Hogy megemlegessétek (és emlékezzetek), és megcselekedjétek (és teljesítsétek) minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41)

„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt (az Isten ismeretét), és az ő szájából törvényt (vagyis tanítást) várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok (és letértetek) erről az útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel (és tanításotok miatt sokan elbuktak), felbontottátok (és megrontottátok) Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 2,7-8)

Pedig: „A gonosznak (a bűnösnek) pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet (és hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést (és a feddést), és hátad mögé veted rendelésimet (és elveted igéimet)! Ha lopót (vagyis tolvajt) látsz, mellé adod magad (és vele cimborálsz), és ha paráznákat, társalkodol velük (és a paráznákkal tartasz). A szádat gonoszságra tátod (és szádból gonosz beszéd jön ki), és a nyelved csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19)

Péter apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek a pogányok által való betartásáról: „Most azért mit kísértitek (azzal) az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is

(Más fordítás: Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. éppen úgy, mint ők)” (Csel. 15,10-11)

És Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,13)

Mát. 23,8 Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek [Rabbinak], mert egy a ti Mesteretek [mert csak egy Rabbitok van], a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Mát. 23,9 Atyátoknak se hívjatok [és ne szólítsatok] senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.

Mát. 23,10 Doktoroknak^* se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok [nevelőtök, vezetőtök, aki irányt mutat], a Krisztus.

*Doktoroknak: (kathégétész): nevelő, aki vezet, utat mutat valakinek. eredetileg olyan vezetőt jelentett, aki nevelés, tanítás, oktatás által mutat irányt hallgatóinak bármilyen szinten: tanító, professzor.

Mát. 23,11 Hanem aki a (leg)nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.

Mát. 23,12 Mert aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és magasra emelik]*

*Az Úr Jézus példázatokkal világítja meg kijelentését: „Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló (és érdemesebb) embert is hívott meg az, És eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, (odamegy hozzád), és ezt mondja majd néked: Engedd (át) ennek a helyet! És akkor szégyennel (és szégyenszemre) az utolsó helyre fogsz ülni (az utolsó helyre fogsz kerülni). Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek (és becsületed lesz minden asztaltársad előtt). Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Luk. 14,8-11)

 Példázaton mutatja be az Isten előtti megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi ember), ragadozók (rablók), hamisak (gonoszok), paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14)

Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23)

„A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34)

Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van

(Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12)

Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29)  

Az emberek előtti megalázkodásra mutat példát az Úr Jézus: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15)

Tehát: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (vagyis mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)

Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be [és tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [és ugyanarra törekedtek].

Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek] Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” Fil. 2,2-3)

Mát. 23,13 De jaj néktek képmutató [színészkedő, kétszínű] írástudók [törvénytanítók, és törvénymagyarázók] és farizeusok, mert a mennyeknek országát [Isten királyságának ajtaját] bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be [Más fordítás: akik megpróbálnak bemenni, a befelé menőket, akik befelé igyekeznek, sem engeditek bemenni]^*

*Lukács is idézi az Úr szavát: „Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek (magatokhoz) a tudománynak (és az ismeretnek) kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok (és megakadályoztátok)” (Luk. 11,52)

Már Ézsaiás prófétán keresztül hangzott az Úr szava: „Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled ((Más fordítás: Ó népem! Gyermekek sanyargatnak. Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged)” (Ésa. 3,13)

„Mert e nép vezérei hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és akiket vezetnek (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16)

Pedig: „Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat (akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől), és akik a sötétségben szoktak cselekedni (sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják), mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?” (Ésa. 29,15)

„Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig (az apraja-nagyja) mindnyájan telhetetlenségnek (nyerészkedésre) adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek (hamisságot művelnek). És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, (könnyelműen) mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!” (Jer. 6,13-14)

Mát. 23,14 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színlelő] írástudók [törvénytanítók, és törvénymagyarázók] és farizeusok, mert [nagyokat imádkozva] felemésztitek és fölélitek] az özvegyek házát [arra hivatkozva, hogy sokat imádkoztok], és színből [színlelésből, külső látszatra] hosszan [terjengősen] imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek [mert ezzel rendkívüli ítéletet vontok magatokra]^*

*Márk és Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (mert ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,40)

Erről így prófétált Ézsaiás próféta:: „Jaj a hamis határozatok határozóinak (akik jogtalan rendeleteket hoznak). És a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek (és irataik csak terheket rónak ki), hogy elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől (elnyújtják a nincstelenek perét), s elrabolják népem szegényeinek igazságát (megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait), hogy legyenek az özvegyek az ő prédájuk (az özvegyeket kizsákmányolják), és az árvákban zsákmányt vessenek (és az árvákat kifosztják). S vajon mit műveltek a meglátogatásnak (és a megtorlásnak napján) és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján (amikor megjön messziről az ítéletidő)? Kihez futtok (majd) segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket (és kincseiteket)?” (Ésa. 10,1-3).

Mát. 23,15 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színészkedő] írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megkerülitek [és bejárjátok; körüljárjátok; bebarangoljátok] a tengert és a (száraz)földet, hogy egy [vagyis egyetlen] pogányt zsidóvá tegyetek [és zsidó hitre térítsetek]; és ha azzá lett [és ha ez megtörtént], a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál

[Más fordítás: Pedig már ti is olyan rosszak vagytok, hogy az örök gyötrelem helyére kerültök].

Mát. 23,16 Jaj néktek vak vezérek [és vezetők], akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [mert az nem érvényes, annak nem kell megtartania az esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az [mert azt köti az eskü, meg kell tartania azt].

Mát. 23,17 Bolondok [balgák; ostobák, és esztelenek] és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, amely szentté teszi [és megszenteli] az aranyat?

Mát. 23,18 És [ezt is mondjátok]: Ha valaki az oltárra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [mert az nem érvényes, annak nem kell megtartania esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a rajta levő [áldozati] ajándékra [az adományra] esküszik [vagy fogadalmat tesz], tartozik az [mert azt köti az eskü; annak meg kell tartania azt].

Mát. 23,19 Bolondok [balgák] és vakok: mert melyik nagyobb, az [áldozati] ajándék-é [az adomány] vagy az [áldozati] oltár, amely szentté teszi [és megszenteli] az ajándékot [az adományt]? 

 

Mát. 23,20 Aki azért az [áldozati] oltárra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és mindazokra, amik azon vannak.

Mát. 23,21 És aki [pedig] a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és Arra, aki abban lakozik.     

                     

Mát. 23,22 És aki [pedig] az égre [vagyis a mennyre] esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] az Isten királyiszékére [a trónjára] és arra, ki abban [vagyis azon] ül [vagyis magára Istenre, aki a trónon ül]^*

*Már Ézsaiáson keresztül kijelentette az Úr: „Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem (A menny az én trónusom), és a föld lábaimnak zsámolya…” (Ésa. 66,1)

Ezt a kijelentést idézi István a szanhedrin előtt:  „A menny nékem ülőszékem (az én királyi trónusom), a föld pedig az én lábaimnak zsámolya…” (Csel. 7,49)

 Dávid megvallása a templomról: „Az Úr (ott van) az ő szent templomában, az Úr (akinek) trónja az egekben (vagyis a mennyben van)…” (Zsolt. 11,4)

Az oltár szentségéről pedig így hangzik a törvény: „Hét napon tégy engesztelő áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen” (2 Móz. 29,37)

Mát. 23,23 Jaj néktek képmutató [és kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és  farizeusok! mert megdézsmáljátok  a mentát, a kaprot és a, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben.

[Más fordítás: mert megfizetitek a tizedet ánizsból, mentából, köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb], az [igazságos] ítéletet [az igazságosságot; a jogot], az irgalmasságot [a könyörületet] és a hívséget [hűséget; és a hitet]: pedig ezeket kellene cselekedni [és gyakorolni], és amazokat sem elhagyni*

*Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát (a tizedet) a mentától, rutától (a kaporból) és minden paréjtól (és minden zöldségféléből), de hátra hagyjátok (és elhanyagoljátok) az (igazságos) ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni (elhanyagolni)” (Luk. 11,42)

A törvény pedig így hangzott: „A földnek minden tizede, a föld vetéséből (és a szemes terméséből), a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak (mert az ÚR szent tulajdona az)” (3 Móz. 27,30)

És a prófétákon keresztül pedig így szólt – és szól ma is – minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot (törekedj szeretetre), és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

„Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6)

Saulon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mi az Úr akarata: „Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-é az Úr előtt (vagy talán ugyanúgy tetszik az Úrnak) az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava (az Úr igéje) iránt való engedelmesség? Ímé, jobb (és többet ér) az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét), ő is megvetett (és elvetett) téged, hogy ne légy király” (1 Sám. 15,22-23)

Mát. 23,24 [Ti] vak vezérek [vagyis vezetők], akik megszűritek [akik kiszűritek] a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek [Más fordítás: A legkisebb hibára odafigyeltek, de a legnagyobb bűnt elkövetitek]^*

*Lukácson keresztül folytatódik a kijelentés a vallási vezetőkről: „Példabeszédet is monda nékik: Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?” (Luk. 6,39)

Az övéihez pedig így szól az Úr: „Hagyjátok őket [ne is törődjetek velük]; vakoknak [vagyis világtalanoknak] vak vezetői ők [és vak létükre, vakokat vezetnek]: ha pedig vak vezeti a vakot [és mutatja az utat a világtalannak], mind a ketten a verembe [vagy a gödörbe] esnek^” (Mát. 15,14)

Mert: „… az értelmetlen nép elbukik (és el kell pusztulnia)” (Hós. 4,14)

Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig te zsidónak [vagyis vallásos embernek] nevezed magadat [és a zsidó nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [a törvényre támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [és büszkélkedsz]. És ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod választani; és dönteni tudsz] mi a helyes, [és mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [és mert oktatást nyertél] a törvényből. És meg vagy győződve [mert elhitetted magaddal] arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [és élők] világossága, [fénye]. A balgatagok [a tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [nevelője; oktatója; rendreutasítója] a kiskorúak [a gyermekek; kisdedek; tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az ismeret [a megismerés; tudás kiformálódása] és igazság [a valóság] (külső) formája. [foglalata; váza]. Aki a törvénnyel dicsekszel, [és kérkedsz; büszkélkedsz] a törvény megszegésével [és megrontása által; áthágásával] gyalázod [és tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent?” (Róm. 2,17-20.23)

Mát. 23,25 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megtisztítjátok [és tisztára mossátok] a pohárnak és tálnak külsejét, belől [vagyis a belseje] pedig rakvák azok [és tele vannak] ragadománnyal [mohósággal, rablásvággyal; sok csalással; kapzsisággal, és rablott holmival] és mértéktelenséggel [és szennyel; féktelenséggel; telhetetlenséggel; és tisztátalansággal].

Mát. 23,26 [Te] vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy [azután] külsejük is tiszta legyen^*

*Egy farizeus meghívja ebédre az Urat, és Ő kézmosás nélkül ült le enni: „A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozik, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal (rablásvággyal) és gonoszsággal” (Luk. 11,38-41)

Mert: „A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták (erősen) a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz (mind, a régiek rendelését követve), És piacról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, aminek megtartását átvették (és hagyományként őriznek), poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak (vagyis fekhelyeknek) megmosását” (Márk. 7,3-4)

Pedig: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

Mát. 23,27 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a [fehérre] meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek [és szemre valóknak látszanak], belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák [és minden tisztátalansággal vannak tele].

Mát. 23,28 Épen így ti is, kívülről igazaknak [vagyis megigazultaknak] látszotok ugyan az emberek előtt [és az emberek szemében], de belől [a bensőtök] rakva [és tele] vagytok képmutatással [kétszínűséggel] és törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással, és gonoszsággal]^*

*Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek képmutató írástudók (és törvénymagyarázók) és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a (jeltelen) sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják (és mit sem sejtve járnak felettük)” (Luk. 11,44)

Mát. 23,29 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénymagyarázók] és farizeusok! mert építitek a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] sírjait [és mert síremlékeket emeltek a prófétáknak] és ékesgetitek [feldíszítitek; felékesítitek] az igazak [vagyis a megigazultak] síremlékeit [és sírköveit].

Mát. 23,30 És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában [atyáink idejében; napjaiban] éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében [Más fordítás: nem vettünk volna részt (nem vállaltunk volna közösséget) velük a próféták vérének kiontásában].

Mát. 23,31 Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot [és magatok is megvalljátok, és magatok ellen tanúskodtok azzal], hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat [vagyis fiai vagytok a próféták gyilkosainak].

Mát. 23,32 Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét [és éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint]^*

*Lukács így tesz bizonyságot az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait (mert síremlékeket építetek a prófétáknak); a ti atyáitok pedig megölték őket. Tehát bizonyságot tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit (és egyetértetek atyáitok tetteivel és helyeslitek azokat); mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat (síremlékeiket)” (Luk. 11,47-48)

Az Úr Jézus így bátorítja az Övéit, kijelentve, hogy közülük egyesekre is ez vár: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben. Mert így háborgatták [és üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [és éltek]^” (Mát. 5,12)

Jakab apostol is buzdítja Krisztus népét: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (és a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10)

Pál apostol bizonyságtétele a kijelentés beteljesedéséről: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői (és hasonlóvá) lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (és népetektől), miként azok is a zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek (és nem kedvesek Isten előtt), és minden embernek ellenségei. Akik megtiltják nékünk (és akadályoznak minket abban is), hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket (és így teszik teljessé mindenkor bűneiket); de végre utolérte őket az Isten haragja (végérvényesen)” (1 Thess. 2,14-16)

 István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (és ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).

Nehémiás ilyen megvallást tesz az Úrnak: „Makacskodnak pedig és pártot ütnek ellened, és veték törvényedet hátuk mögé. Prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot tőnek ellenük, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged (Más fordítás: Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el)” (Nehem. 9,26)

Pál apostolon keresztül pedig – mindezek ellenére – így szól az Úr: „Nem vetette [nem taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [és öröktől fogva magáénak] ismert. [és előre kiválasztott]. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről?  (jelentése: Jahve az Isten, erősségem az Úr) [hogy Illés történetével mit akar mondani az Írás]? Amint könyörög Istenhez Izráel ellen, [és panaszkodott Izraelre Istennél] mondván: Uram, a te prófétáidat [akik előtted állnak, akik jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték, [meggyilkolták] és a te oltáraidat lerombolták; [feldúlták; felforgatták; lerontották] és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra keresnek. [de nekem is életemre törnek]. De mit mond néki az isteni felelet [kijelentése; válasza; döntése]? Meghagytam [és félretettem, tartalékoltam] magamnak hétezer embert [és gondoskodtam a megmaradásukról azoknak], akik nem hajtottak térdet a Baálnak (a bálványimádás szimbóluma) [a Baál előtt]” (Róm. 11,2-4)

Ézsaiás pedig így prófétál a testi Izráelről: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27)

Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion hegyén (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) és Jeruzsálemben (a béke megalapozása, Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

 Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)

Mát. 23,33 Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését [Más fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]^*

*Bemerítő János így szól: „Monda azért a sokaságnak [tömegeknek], amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák fajzati [ivadékai], kicsoda intett meg [ki figyelmeztetett; ki tanított] titeket, hogy a bekövetkező [és az eljövendő] harag [a fenyegető megtorlás] elől meneküljetek [és fussatok]?” (Luk. 3,7)

A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (a vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség) atyától valók vagytok (és származtok), és a ti atyátok kívánságait (és vágyait tudjátok), és akarjátok (és csak azt vagytok képesek) teljesíteni. Az emberölő (vagyis embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (az Igében, a valóságban), mert nincsen ő benne igazság (vagyis az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (a hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján. 8,44)

Ézsaiás pedig a megváltás nagy művéről így prófétál: „Ezért így szól az Úr Isten (az én Uram Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le (alapul), egy próbakövet (egy szilárd követ), drága szegletkövet (sarokkövet), erős alappal, aki benne hisz, az nem fut (és az nem menekül el)! És a jogosságot mérőkötéllé tevém (és a törvényt zsinórmértékké teszem), és az igazságot színelővé (vagyis mércévé), és jég(eső) söpri el a hazugság oltalmát, és vizek (árasztják el), és ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek (és felbomlik a halállal kötött szövetségetek), és a sírral való szövetségetek meg nem áll (és nem marad meg egyezségetek a holtak hazájával); az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket (és elborít benneteket), S ahányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka (is); borzalom megértetni e tanítást (de akkor a folytonos rettegés majd megérteti veletek a kijelentést); Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék (és nem tudtok kinyújtózni), és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor (és kicsi lesz a takaró, nem tudtok beburkolózni). Mert mint a Perázim hegyén (jelentése: szakadás hegye; a legyőzetés, áttörés helye), felkel (és fölindul) az Úr, és mint Gibeon völgyében (jelentése: domb, magaslat, dombon épült város), megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz (véghezviszi tettét, szokatlan tettét), és hogy cselekedje dolgát amely hallatlan lesz (és elvégzi rendkívüli munkáját). És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek (és bilincseitek) szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett (Más fordítás: a Seregek URA elhatározta az egész ország pusztulását). Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek (és ügyeljetek) és hallgassátok beszédem” (Ésa. 28,16-23)

Az Úr Jézus kijelentése a szegletkőről: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és megtagadtak], az lett a szegletnek feje [az lett a sarokkő a szegletkő]. Az Úrtól lett [az Úrtól származott] ez [az Úr munkája; mert az Úr tette azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt]. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [és elveszítitek, elragadtatik] az Istennek országa/át [az Istenkirályságát], és oly népnek [nemzetnek; a pogány népnek] adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [és összezúzza magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik  reá, [a kő] szétmorzsolja azt^” (Mát. 21,42-44)

 Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért van meg az Írásban (és ezért mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban, meg nem szégyenül (és azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség) (és számotokra, hívők számára tehát érték). Az engedetleneknek (aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek, elutasítottak), (megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (a szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (a botlásnak) kövévé s botránkozásnak (a botránynak) sziklájává. Akik engedetlenek (és nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) lévén, (beleütköznek), és megütköznek (és nekicsapódnak, nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8)

Pál apostol bizonyságtétele az Izráelről: „Izráel [vagyis a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [vagyis a megigazulás] törvényét követte, [és amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra; a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság [vagyis a megigazulás] törvényére [vagyis a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez] Miért? Azért, mert nem hitből keresték [és akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert beleütköztek [és megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak] a beleütközés [a botlás] kövébe. Amint meg van írva: Ímé beleütközés [és megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba  (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem szégyenül meg [és nem fog csalódni]” (Róm. 9,31-33)

A törvény pedig amelyet zsinórmértékké tett az Úr: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

még pedig „… a Krisztus Jézusban való hit…” törvénye”  (2 Tim. 3,15)

Isten rendkívüli munkájáról így tesz bizonyságot Pál apostol: „… Isten megjelent testben…” (Tim. 3,16)

Mát. 23,34 Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat [és törvénytanítókat, törvénymagyarázókat] küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket [vagyis egyeseket] megöltök, és megfeszítetek, [majd] másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok [és megkorbácsoltok] és városról-városra üldöztök.

Mát. 23,35 Hogy reátok szálljon minden igaz [vagyis megigazult] vér(e), amely kiömlött [és amelyet kiontottak] a földön, az igaz [vagyis megigazult] Ábelnek vérétől Zakariásnak [jelentése: az Úr megemlékezik], a Barakiás [jelentése: az Úr az, aki megáld] fiának véréig, akit a templom és az [áldozati] oltár között megöltetek [meggyilkoltatok].

Mát. 23,36 Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre [és mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel]^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek; Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére (és hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért), mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott (és amelyet kiontottak a világ kezdete óta), Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett (vagyis elpusztult) az (áldozati) oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől (és e nemzedéktől)” (Luk. 11,49-51)

 Kain gyilkossága pedig így történt: „Egyszer azt mondta Kain (jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon; alkotó, alapító; kovács; alkotott, képmás) a testvérének, Ábelnak (jelentése: hiábavalóság //vagyis: valami átmeneti, mulandó//. Lehelet, lélegzet, semmiség, elmúlás, esendőség): Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káin a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta” (1Móz. 4,8)

Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk követeit jó idején (és idejében küldött nekik üzenetet követei által), mert kedvez (és mert szánta) vala az ő népének és az ő lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit (az Ő kijelentését) megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede (és oly magasra nem csapott) az ő népe ellen, s többé nem vala segítség (és nem volt mentség)” (2 Krón. 36,15-16)

 Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg, és ma is ezt teszi, mert Ő nem változott. Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „De óvakodjatok az emberektől [és vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [és ítélő tanácsoknak (bíróságoknak) fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban] megostoroznak [és megkorbácsolnak] titeket” (Mát. 10,17)

„A gyülekezetekből (és zsinagógákból) kirekesztenek (és kizárnak) titeket; sőt jön idő (és eljön az óra), hogy aki öldököl (aki megöl) titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3)

De: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok [és meneküljetek; fussatok] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok [és végig sem járjátok] Izráel városait [és igazán mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden városában], míg [és mire] az embernek Fia eljövend [és visszajön hozzátok]” (Mát. 10,23)

És ez meg is történt, erről így tesz bizonyságot Saul, aki később Pál lett. Amikor az Úr Jézus a damaszkuszi úton megszólítja, így válaszol: „És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként (zsinagógáról zsinagógára járva) azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak (a te vértanúdnak), Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét (a ruháját), akik őt megölték. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (és üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 22,19-20; 26,11)

 És az Úr Jézus befogadása és újjá születése után így vallja meg, hogy: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és megvesszőztek), egyszer megköveztek…” (2 Kor. 11,24-25)

Mát. 23,37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni [magamhoz] a te fiaidat [a te gyermekeidet], miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

Mát. 23,38 Ímé, pusztán hagyatik néktek [és elhagyottá lesz] a ti házatok

[Más fordítás: Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok].

Mát. 23,39 Mert mondom néktek: Mostantól fogva [egyáltalán] nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok [és amíg nem zengitek, és így nem kiáltotok]: Áldott, aki jő az Úrnak nevében^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat (a te gyermekeidet), miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! Ímé pusztán hagyatik néktek (és elhagyottá lesz) a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem (addig), mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” (Luk. 13,34-35)

Vagyis amíg a Dávid által mondott prófécia be nem teljesedik: „Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából” (Zsolt. 118,26)

Nem értem Istenem

Ne félj!

Soha ne félj, van, aki felemel,

Együtt él veled és a hiteddel

Utat mutat, megbocsát és szeret.

Érezd, s legyen minden nap szép neked! 

Az öröm kezdete

Az öröm ott kezdődik, amikor abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.

Az Úr jár előttem!

„Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vas-zárakat leverem” (Ésa 45,2)

Minden jó az Úrban!

„Minden jó adomány, és minden tökéletes ajándék, onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak. 1,17)

Az Úr harcol

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2 Móz. 14,14)

Flach Ferenc - Állok és Téged csodállak Istenem

Tony Melendez magyar felirattal

Isten vezetése - Kubinyi Károly

Spurgeon: Emberi erőlködés

Némely ember kétségbeesetten próbálkozik jónak látszani. Ez sokkal jobban sikerülne neki, ha törekedne jónak lenni.

Amire szükséged van

Arra van szükséged, hogy feltöltődj Krisztus szeretetével és békességével.

Dr-Kováts György: Tudomány…

És tudomány (da’at – értelem, ismeret, felfogás, belátás, megértés) által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. Péld 24:4

Ezt akarom, Uram. Köszönöm, hogy azért beszélsz róla, hogy megteljenek a kamráim. Hogy gazdag legyek – olyan gazdag, aki mindig tud kihozni valamit a kamrájából. Aki mindig tud táplálni másokat. Aki mindig jól tudja tartani azokat, akik hozzá jönnek.

Péld 24:4 És tudomány (da’at – értelem, ismeret, felfogás, belátás, megértés) által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.

Köszönöm, Uram, az Igét. A Te Igéd adja azt a tudományt – megértést, belátást, felfogást, átlátást, megismerést, ismeretet – ami meggazdagít. Amire mindig lehet építeni. Ami az építkezés alapanyaga. Köszönöm, hogy egész életem azon nyugszik, amit Te magad tettél le, mint alapot.

Köszönöm, hogy Te vagy az én alapom, és Tereád épül az egész épületem. Te vagy a Megváltóm – az Alfám – és Te vagy a Győztes Szabadítóm, Helyreállítóm, Tanácsadóm, Vezetőm, aki végigvezetsz ezen az egész életen – az Omegám. Tebenned vagyok beteljesülve. Tebenned vagyok meggazdagítva. Köszönöm, hogy Te a gazdagság Istene vagy. Akarod a bővölködést, akarod, hogy bőségesen járjak Veled. Mindig legyen mit megosztanom másokkal. Legyen ellátásom, amivel másokat elláthatok. Mindig Rád mutathassak, abban a gazdagságban, amivel körülvettél, körülveszel, és amivel elárasztod az egész életemet.

 Köszönöm, hogy jóságosságod olyan bőséges, amihez foghatót az egész világon nem látni. És ezt az egészet kész vagy betölteni a kamrámba, amennyit csak képes vagyok befogadni, hogy bőségesen legyen, hogy mindig tudjak adni, adni, adni.

Köszönöm, Uram, hogy nem a kiszáradás, kiapadás, elfonnyadás Istene vagy, hanem a zöldellés, gyümölcstermés, bőségesség Istene. „Istennek folyója TELE VAN VIZEKKEL, gabonát szerzel nekik, mert úgy rendelted azt”. Köszönöm, Uram, hogy Te kiárasztod ezt a gazdag bőséget, megelevenítést, és betöltesz, hogy másokat is megeleveníthessen, amit Te adtál. Boldogan vagyok továbbadója mindennek, amit Tőled nyertem. Ámen.

Zsolt 65,10. Istennek folyója TELE VAN VIZEKKEL, gabonát szerzel nekik, mert úgy rendelted azt. (Itt az összes környező kijelentés erről beszél! Az Úr bőséges Isten, aki a javadra árasztja rád mindazt, ami kell az életedhez.)

Zsolt 78,15-16. „folyamok módjára vizeket ömlesztett…”.

Zsolt 68,10 – „bő záport hintettél, ó Isten, a te örökségedre (népedre, a Tiéidre, akiket Magadnak váltottál meg, akik Hozzád tartoznak – rád és rám), és a lankadót megújítottad…”.

ÉRDEKES…

Érdekes, hogy egy ötezres milyen soknak tűnik, ha elviszed a gyülekezetbe, és milyen kevésnek, ha a Tescóba mész.

Érdekes, hogy milyen soknak tűnik, ha egy órán át Istennek szolgálunk, de milyen rövidnek tűnik egy hatvan perces kosármeccs.

Érdekes, hogy milyen hosszú az a pár óra, ha a gyülekezetben vagyunk, de a moziban mindig olyan gyorsan eltelik az idő.

Érdekes, hogy amikor imádkozunk, semmi nem jut eszünkbe, de ha egy barátunkkal beszélgetünk, nincs gondunk a szavakkal.

Érdekes, hogy ha egy meccsen hosszabbítnak, a közönség lelkesedése határtalan, de ha a prédikáció kicsit hosszabb, a legtöbben panaszkodunk.

Érdekes, hogy néha milyen nehéz akárcsak egy fejezetet is elolvasni a Bibliából, egy bestsellert pedig le se tud tenni az ember.

Érdekes, hogy az emberek a koncerteken meg a meccseken tolonganak az első sorban levő helyekért, de a gyülekezetben a hátsó sorban levő székekért megy a versenyfutás.

Érdekes, hogy egy keresztyén eseményt jó előre be kell illesztenünk az időbeosztásunkba, de ha valami más program jön közbe, még az utolsó pillanatban is maximálisan rugalmasak vagyunk.

Érdekes, hogy milyen nehéz megtanulni az evangéliumot elég jól ahhoz, hogy másoknak elmondjuk, és milyen könnyű számunkra, ugyanazok felé az emberek felé, a pletyka megértése és továbbadása.

Érdekes, hogy azt fenntartás nélkül elhisszük, ami az újságban áll, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.

Érdekes, hogy mindenki a mennybe akar jutni, feltéve, hogy nem kell hinniük, gondolniuk, mondaniuk vagy tenniük semmit.

Érdekes, hogy e-mailen viccek ezrei terjednek futótűzként, de ha az Úrról kezdünk leveleket küldeni, az emberek kétszer meggondolják, mielőtt továbbküldenék.

Érdekes? Mosolyogsz? Gondolkozol?

Hirdessük az igét, és adjunk hálát az Úrnak jóságáért!

Érdekes, hogy amikor azon gondolkodsz, továbbadd-e ezt a levelet, hány ember nem fogja megkapni, mert nem vagy abban biztos, hogy hisznek-e egyáltalán valamiben.

Érdekes?…. Szomorú.

http://www.refvasvari.hu/mindenkinek-hasznos/lelekepito-irasok/

A mindig éber őrszem

Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!" (Zsolt 121,4).

Az Úr Izráel őrizője". Mindig ébren van, nem közelíthet hozzá sem a könnyű, sem a mély álom. Szüntelenül vigyáz népének házára és szívére. Ez önmagában elég ok arra, hogy teljes békességben pihenjünk. Nagy Sándor mondta egyszer, hogy azért tud nyugodtan aludni, mert barátja, Parménió őrködik mellette. Mennyivel nyugodtabban aludhatunk mi, akikre Isten vigyáz.

A bizony" szó megerősíti ezt az örvendetes igazságot. Figyeljünk hát fel rá, és tudjunk gond nélkül megpihenni. Jákób el tudott aludni, noha csupán egy kő volt a párnája. Isten azonban őrködött felette, sőt, áldást kapott álmában Jákób, és másnap hittel mondhatta: az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16). Mikor teljesen védtelenek vagyunk, az Úr maga tartja fölénk megóvó kezét.

Az Úr úgy őriz minket, ahogyan a gazdag a kincsét, a tábornok a határőrvárost, a testőr az uralkodóját. Semmi nem árthat azoknak, akik ilyen védelem alatt állnak. Hadd tegyem én is testemet, lelkemet, szellememet az Ő drága kezébe. Ő soha nem feledkezik meg rólunk, és nem szűnik meg gondoskodni rólunk. Hát nem érzed szüntelenül áldását?

Ó Uram, tarts meg engem, nehogy eltévelyedjem, elessem, vagy el vesszek. Tarts meg engem, hogy megtarthassam parancsolataidat. Szüntelen vigyázásod óvjon meg attól, hogy pihenésem restség legyen, alvásom pedig halálos álom. Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

CSIT 2007 Csiszér Laci és a Psalite

Barkóczi Sándor: Élet és halál a nyelv hatalmában

Készítette: Lisa Szanyel

Hogyan tudunk győzni azok felett a dolgok felett, amik érnek minket a mindennapokban? Ha nem értjük meg, miért vannak az életünkben kudarcok, depresszió, ami fáradtságot, félelmet, fájdalmat termel, akkor nem is érthetjük meg Isten akaratát sem. Titokzatosak ezek bennünk, nem tudjuk, honnan jönnek, hova mennek, de kell, hogy megismerjük a mi bensőnket. Nézzünk bele az Ige tükrébe, hogy meglássuk magunkat! Nem elég, ha csak úgy beletekintünk, és valaki mást látunk meg benne... Isten adott nekünk, embereknek, egy csodálatos tulajdonságot, a beszéd képességét. Megköszöntük-e már az Úrnak, hogy tudunk beszélni, és gyönyörű szép magyar nyelven el tudjuk mondani mindazt, ami a szívünkön van? Ez egy hatalmas ajándék! Ugyanakkor Isten felelősségre fog vonni bennünket! Minden üres beszédért, hiábavaló szóért Isten előtt felelni fogunk! Nem mindegy, hogy mit mondunk, milyen hangnemben beszélünk!

"Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét." (Példabeszédek 18:21)

A nyelv problémája nem csak a nőtestvéreket érinti! "Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Ímé, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Ímé, a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé, csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától." (Jakab levele 3:2)

A szónak ma is nagy hatalma van! A kedves szó, képes felvidítani szomorú szíveket, bátorítani csüggedteket, felemelni az elesetteket. Bizonyára azt is megtapasztaltuk, hogy küzdelmes időszakunkban valaki nem szépen szólt, még egy lapáttal rátett amúgy is nyomasztó terhünkre, szava még jobban lesújtott. Éreztük, hogy az az ember a nyelvét nem áldásra, hanem kárunkra használta. Figyeljük meg, ha Isten beszéde szól hozzánk, az mindig építő! Az Ő szava lerontja bennünk, amit Nélküle felépítettünk, gondolatokat, amik Nélküle keletkeztek az értelmünkben, ezeket lebontja és helyébe áldásának gazdagságát adja, és felépít minket akarata szerint. Ő alkotó Isten! Mikor Isten szólt, akkor lett!

Kezdetben, amikor még a Föld kietlen és puszta volt, Isten szólt, és lett világosság és rend, gyönyörű növények üde zöldje, virágok színpompája borította be a Földet, élő állatok nyüzsögtek mindenfelé, mert Isten szólt! Mikor Isten szavára előállt ez a csodaszép világ, akkor megszólalt az Ördög is! Gonosz szavára tönkrement minden! Ma is így van! Nagyon kell vigyáznunk, kinek a szavára hallgatunk, kinek a beszédét fogadjuk el! A gonosz sugallatát vagy a Szentlélek vezetését? Van még egy segítségünk, a drága Szent Ige! Abban vannak Isten gondolatai. Ha Igéjébe belemélyedünk, sokat olvassuk, akkor átformálja gondolatainkat, és a Szentlélek alkalmas időben eszünkbe juttatja azokat, amiket olvastunk. Az Ige mélyen belénk gyökerezik és megtermi bennünk áldott gyümölcseit.

Vannak, akik nehezen tudnak különbséget tenni, melyik a Lélek beszéde és melyik a gonoszé. A bankban dolgozókat, akik pénzzel foglalkoznak, nem képzik ki a hamis pénzek sokféleségéről. Helyette az igazi, eredeti pénz tulajdonságait, jellemzőit kell nagyon ismerniük, és azonnal felismerik azt a bankjegyet, amely ettől eltér! Nekünk sem a hamisítványokat kell tanulmányoznunk, hanem Istenünk drága beszédét kell értenünk, magunkba fogadnunk! A Szent Szellem segítségünkre van! Amikor valaki beszél, ő már érezteti: Igen, ez az én beszédem, az én Igém! - olyan csendes megnyugvással, jótetszéssel hallgatjuk. De van, amikor figyelmeztet: Vigyázz, ez hamis! Ide becsúszott valami hamis lelkület, téves szellemiség, félrevezeti, becsapja az emberi szívet!

Nagyon kell vigyáznunk szánkra és nyelvünkre! Az sem mindegy, hogy mikor és hogyan szólalunk meg! Beszélhetek én - az én véleményem, az én meglátásom, az én gondolatom... Vagy szólhat belőlem az Úr Jézus Krisztus. Döntsük el, hogy kit hagyunk szóhoz jutni, mert különben abba a skizofrén helyzetbe kerülünk, hogy beszédünk hol testi, hol pedig lelki.

Mi Isten gyermekei vagyunk, és minden helyzetben, még a munkahelyen is lelkiképpen kell beszélnünk! Ez nem azt jelenti, hogy mindig kánaáni nyelven kell beszélni, hanem az ok, amiért megszólalok, az Úr dicsőségére kell hogy legyen! Nekem úgy kell a munkámat végeznem, mint az Úrnak! Azért dolgozom ott, ahol dolgozom, azért teszem úgy, ahogy teszem, azért beszélek úgy, ahogy beszélek, mert az Úr Jézusé vagyok! Őt engedem szóhoz jutni. Ha "én" megszólalok, akkor ott gond van!

Nagy hajók úsznak a tengereken, és hatalmas viharok támadják olykor őket. Minket is érnek óriási támadások. Talán hamis vádak érnek, igazságtalanul bánnak veled, dermesztő, erős szelek akarnak elsodorni Krisztustól, hogy alig tudod életedet Őmellette tartani. Jakab apostol írja, hogy a nagy hajók is erős nyomással, szelekkel vannak körülvéve, mégis van egy kis kormány, amivel lehet irányítani ennek a hajónak a haladását. A te életed is úgy halad, amennyire tudod a nyelveddel a helyzetedet orvosolni! Nem az fontos, hogy mit mond a férjed, feleséged, főnököd, gyermeked, hanem csak az a fontos, hogy te mit válaszolsz! Egyszer mondta egy testvér, hogy nincs olyan ház, ahonnan ne jönne ki olykor füst is. Ez igaz, néha itt-ott szellőztetni kell. De nagyon vigyázzunk, hogy otthonunk ne legyen füstölő, ahonnan mindig dől a füst! Annak nem kellemes a szaga! Akkor nem a Krisztus illatát érzik rajtunk! A folytonos füstölgéssel nem Isten dicsőségére élünk!

Egy édesanya kéri a nagylányát:

- Kérlek, mosogasd el az edényeket!

A leány nekifog, bár semmi kedve hozzá. Amit az ember nem szívesen csinál, ott hamar becsúszik egy kis ügyetlenség is. A tányér kiesett a kezéből, és millió darabra tört a földön. Beszalad az édesanya:

- Mi történt?

- Hát, édesanya, éppen a legszebb tányérod összetört.

- Jaj, te haszontalan, semmit nem érek veled! Ez volt az utolsó tányér abból a készletből, a menyegzőmre kaptam, és most azt is összetörted! Minden tönkremegy a kezed között! Nem lesz belőled semmi! Nem leszel jó gazdaasszony, ha férjhez is mész, minden elég a kezedben! Tűnj innen, majd én megcsinálom!

- Nem is gondolja az édesanya, mennyi átkot zúdított a leányára. A kislány sírva elszalad. Látja, hogy kárt okozott, fáj is neki, hogy ilyen ügyetlen volt, és vissza-visszajön a gondolataiba: "Belőled nem lesz semmi!" Az eredménye az egésznek az lesz, hogy a kislány nem mer férjhez menni, fél a feladattól. Odasül a rántás, némely kislánynak még a receptes könyv is. Kísértenek édesanyja szavai: "Belőled soha nem lesz jó gazdaasszony!" Sok félelem születik ilyen módon, ami megkötözi érzékeny lelkét.

Mennyire másképpen is lehet! Ha az édesanya látja kislánya ijedtségét, akkor nem tesz rá még néhány lapáttal, hanem elkezdi buzdítani: - Kislányom, tudod, mennyi tányért összetörtem én már életemben? Ne félj, lesz másik, az Úr majd gondoskodik róla! Máskor legyél figyelmesebb, de ne félj, megáld az Úr, leszel te még nagyon ügyes háziasszony! A jó Isten ad neked majd otthont, ad kedves férjet, és akkor jobban odafigyelsz mindenre. - Nem mindegy, mit mondunk, mert a következménye vagy félelem, vagy reménység!

Hogyan viselkedünk mi, férfiak, a feleségünkkel? Feleségünk reggel felkel, készíti a gyermekeket iskolába. Már akkor elgondolják napi munkájukat: gyorsan bele kell tenni a ruhákat a mosógépbe, majd szaladnak reggelit készíteni. Aztán bevásárolnak, ebédet főznek, közben takarítanak, mosogatnak, vasalnak. Ebéd után újra mosogatnak, majd a gyermekekkel tanulnak...

Megy ez egy hétig! De amikor elmegy egy év, és mindig ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, belefáradnak. A férj azt gondolja, hogy ez a feleség szent kötelessége. Ha az ebéd tálalva van, nem örömmel ül asztalhoz, hanem azt keresi, miben találhatna hibát. Egyik étel sós, a másik sótlan, a levesben sok a víz, kevés a hús, kitalálnak akármit. Sok nem szól semmit, csak egyet böffen, és megy tovább. Testvérek! Nem szabad mindig kukacoskodni! Kevés az, hogy szó nélkül tudomásul vesszük a legfinomabb ételeket is, mert egyszer belefárad a feleség, az Istentől nyert drága ajándék! A mi nyelvünkkel tudunk áldani! Gondolkodjuk el, milyen szép lenne, mikor asztalhoz ülünk, már hálával megköszönjük az ételt, Isten gondviselését! Amikor megesszük feleségünk főztjét, néhány dicsérő szóval méltassuk azt a sok fáradtságot! Ha erre figyelünk, meg fogjuk látni, hogy feleségünk majd szívesen ténykedik a konyhában, mert látja, hogy örömünk van a főztjében!

A feleségeknek is figyelniük kell, mit és hogyan beszélnek! Nagyon sokat árthatnak ők is a megjegyzéseikkel: - Emberem, amikor te dolgozol, minden szeg belegörbül a falba! - Vagy éppen kevés a fizetés... sok mindenbe bele lehet kötni. A beszéddel lehet áldani vagy átkozni! Vagy elveszed az életkedvét, vagy kedvet adsz neki tovább küzdeni és harcolni az ő családjáért! A nyelv hatalmában van az élet és a halál! Ki-ki hogy szeret vele élni, úgy eszi annak gyümölcsét! Isten engem is tanított ebben. Isten megajándékozott hat gyermekkel. Engem nem zavarnak a gyermekek, ha istentiszteleten kissé hangosabbak. Ha zavar valakit a sírásuk és nem viszik őket a gyülekezetbe, később a szülők fognak sírni, mert gyermekük rossz útra tért. Örülök, amikor egy család ajándékot kap Istentől, egy gyermeket. De nem mindegy, hogyan vezetjük ezt a gyermeket!

- Mikor gyermekem először hozta oda az ő kis rajzát, akkor nem tudtam kivenni belőle, mi is akar lenni. De ő olyan ragyogó szemecskével jött mutatni, mit rajzolt! Hát én nem tudtam felismerni, mi van a rajzon, de mikor láttam az ő reménységét, akkor megsimogattam: Bizonyára nagyon szép, amit te rajzoltál! Ügyes kisfiú vagy! Isten téged nagyon megáldott a rajzban! - Kisfiam megbátorodott, egyik rajzot hozta a másik után. Én ugyan nem láttam, mit ábrázol... Az én kedves feleségem azt mondja egyszer: "Apukám, egy kicsit figyelj oda, elég drága a papír, spórolni kell vele!" Nagyon drágák a mi feleségeink, tudnak spórolni. Mutattam neki: ez a tiszta lap olcsó. Ami tele van rajzolva, az nagyon drága! - Jól van, Apuka, te tudod! - Mikor elfogyott az első 500 darabos csomag papír, mentem venni másikat, akkor már lehetett látni a rajzon, mi micsoda. Akkor lehetett látni, hogy az egy bácsi akar lenni, vagy egy autó. Mindig örültem szívből a kicsi rajzoknak. Ez a fiam most művészeti főiskolára jár, rajzolni tanul. Éppen tegnap néztük a képeit, Isten csodálatosan megáldotta tehetséggel.

Most állítsuk meg ezt a filmet. Tekerjük vissza és próbáljuk meg újra vetíteni. Jön a kisfiú, reménységgel, ragyogó szemekkel... Én mondanám neki: Hát, kisfiam, én nem tudom kivenni, mi akar ez lenni. Tudod, te csak a papírt pazarolod! Egyszerűen nincs ennek értelme. Soha nem lesz belőled festő! Inkább hagyd abba! Jobban teszed, ha valami mással foglalkozol! - Nézzünk most tükörbe! Tudjuk buzdítani gyermekünket akkor is, ha nem látjuk még az értelmét a tevékenységének? Ezzel megáldjuk gyermekünket! A másik fiam elkezdett ütögetni a zongorán. Olyan volt, mintha a hajamat valaki egyenként húzgálná. Szenvedtem. Mégis buzdítottam: Csináld, fiam! Ne félj, az Úr megáld téged! Ad neked majd értelmet és ügyességet! - Az Urat dicsérem, ez a fiam koncerteken játszik, az Úr megáldotta ezen a téren is. De ha azt mondtam volna: Az idegeimre megy az egész! Hagyd abba, mert egyszerűen megőrülök ebben a hangzavarban! Akkor ez a fiam talán soha nem ül többé a zongorához...

Ha a kertben van egy kis fácska, és néhol olyan bozontosan nő, te gondolod, innen-onnan kivágsz egy ágat. Így alakul a gyermekednek is az élete. A gyermeked szeretne bokszra vagy karatéra jelentkezni. Akkor veszed a metszőollót, és azt mondod: Nem! De kisfiam, szívesen veszek neked valamilyen szép hangszert! Majd megtanulsz rajta és olyan szépen fogsz játszani! - Nagyon gyenge hajtás, de tudjuk, merre irányul, és megerősödik majd.

Jött a tanár úr is hozzánk: Barkóczi úr, a maga fiai született futballisták! - Igen, de jó zenészek és festők is! - Szeretik a gyerekek a futballt, játszhatnak is, de futballisták nem lesznek! Kell irányzatot adni a gyermekeknek, és nem mindegy, mikor tesszük ezt. Ha nyáron metsszük a fát, könnyezik, sebződik és ki is száradhat! Már mindent megelőzve menjünk az Úrhoz, amíg kicsik: Uram, mit akarsz ezekből a gyermekekből? Mi a Te terved velük? Merre irányítsam őket? Mit vágjak ki? Mi legyen az, amit meghagyjak? Talán hihetetlen a számotokra, de nálunk nincs televízió. 26 éve vagyunk így egy család, és a szabad időnket egymással töltjük. Sokszor leültünk játszani a gyermekekkel, vagy olvastunk nekik, foglalkoztunk velük. Isten azért adta a gyermekeket, hogy felelősen irányítsuk az életüket jó irányba, Isten felé. De már kicsi kortól! Ne akkor, amikor már kinn vannak a világban! Hiába tiltom akkor a focit, ha már az országért futballozik! Akkor már késő!

Nagy a szülő felelőssége, mit enged meg, mert a gyermek életformáját a későbbiekben nagyban befolyásolja! A felnőttek mögé látnak már, mi mivel jár. Ezért nekik kell dönteni! Amit mond a te nyelved, olyan irányba megy a te életed, olyan irányba indulnak el a gyermekeid! Amit vetsz, azt fogod aratni! Ha áldást szeretnél aratni, akkor nem vethetsz átkot! Aki áldja a családját, szüleit, gyermekeit, munkatársait, lelkipásztorát, az áldást is fog nyerni! De aki szeret megsértődni, mindenbe beleszólni, mindenkit kioktatni, kritizálni, éppen ezt fogja ő is aratni! Besztercebányán jártam a gyülekezetbe, még nem voltam prédikátor, és szerettem olyan helyre ülni, ahonnan mindenkit láttam. Szerettem hozzászólni a dolgokhoz - most készült a prédikátor, most kevésbé, most jókat mondott, most kevésbé, egy testvér időben jött, most késett - mindent megkritizáltam. Amíg egy ember kritizál mindenkit, azt még el lehet hordozni. De amikor mindenki kritizál egy embert...! Mert hát amit vetettem, azt kezdtem aratni! Nem is láttam mindjárt. Azt éreztem, hogy az utolsó időkben kihűl a szeretet, mert mindenki kritizált engemet. De Isten rávezetett, hogy én magam tehettem róla, mert ezt vetettem. Nagyon vigyázni kell, mit vetünk! Áldod, vagy átkozod a körülötted élőket? Feloldozod, vagy megkötözöd őket? Ez nem mindegy!

Úgy érzem, Isten kegyelméből minél több áldást vetek, minél jobban áldom az embereket, föloldódnak a szívek és nagyon sok áldást nyerek. Úgy könyörgök az Úrhoz: Uram, adj alázatos szívet, hogy elhordozzam azt a sok áldást, azt a sok szeretetet, hogy föl ne fuvalkodjon az én szívem, nehogy magamnak tulajdonítsam! A Sátán is emiatt bukott meg! Ő egy gyönyörű angyal volt, a világosság angyala. Ott bukott meg, hogy magának tulajdonította a sok szépet, azt is, ami Istené. Úgy szeretném, hogy ha árad az Olaj, az Áldás, ne magamnak tulajdonítsam, hanem kérem Istent, adjon kegyelmet nekem! Tudjátok, az áldás is néha teherré tud válni, hogyha az ember nem tudja földolgozni.

Egy hitetlen család asszonya nagyon elégedetlen volt az ő férjével. A szomszéd mindig ügyesebb volt, az ő dolgai mindig jobban sikerültek. Saját férjével mindig elégedetlenkedett, csak a rosszat látta benne. Jó tulajdonságait nem is vette észre, nem értékelte. A férjnek nagyon elege lett mindig a lekicsinylést hallgatni. Mindig ezek a szemrehányások, átkozódások, ezek a negatív dolgok, amiket mond a feleségem rám, már nem bírom! Elment heti munkára. Elég lesz nekem a hétvégén hallgatni! Legalább hétközben békességem lesz! Látjátok, milyen változást hoz, ha az ember nem jóra használja az ő nyelvét! Felesége így gondolkodott.

"Ez az ember betyár! Ez már szalad! Valami nem jó van emögött! Na várjál csak, hazajössz hétvégén, mind a fejedre borítom!" Hétfőn összeszedte a gondolatait, kedden hozzátoldott, szerdán és csütörtökön is, pénteken is.

Férje szombaton alig belépett, már rázúdította a dolgokat. Ez a férj nem tudott mást tenni, otthagyta a családját, és olyan messzire ment, hogy ne is tudjanak róla. Felesége mindenütt panaszkodott, hogyan járt és kereste a megoldást. Mindenki igazat adott neki, mikor meghallgatták, de senki nem segített rajta.

Ebben az összetört állapotában járt az utcán és hallott gyönyörű szép énekeket, amik az imaházból szárnyaltak. Bement, és éppen istentisztelet volt. Éppen ezt olvasták föl:

"Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek: Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek! Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot! Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt!" (1Pt 3:8-11)

Hallotta, amint mondja a prédikátor: Azért van annyi nyomorúság, átok, fájdalom a te szívedben, mert a nyelvedet úgy használtad! Nem áldottad a te férjedet vagy feleségedet, embertársadat, és amit vetettél, azt aratod most!

- Ez az asszony elkezdett zokogni, és meglátta, hogy csak azt aratja, amit megérdemelt. Mikor szólt a felhívás, ki akarna áldást örökölni, ő is jelentkezett. Átadta az életét Jézus Krisztusnak. Kérdezte: Prédikátor testvér, hogyan áldhatom a férjemet, mikor azt sem tudom, a világnak melyik részén van?

- Az Úr Jézus tudja! Imáidban kérd Isten áldását az ő életére!

Az asszony mondta: - Úr Jézus, nem tudom, merre van a férjem, mi van vele, de látom, hogy mindennek az okozója én vagyok! Az én nyelvem nem áldott, hanem átkozott. Kérlek, bocsásd meg, tisztíts meg! Menj az én férjemhez és érintsd meg, fordítsd áldásra az ő életét!

Egyszer csak ír a férj: "Asszony! Megengeded, hogy meglátogassam az én gyermekeimet?" Nem volt kíváncsi a feleségére, arra a nagyszájú asszonyra, de fölébredt a vágy a gyermekek után. Így az asszony megtudta a címét.

Írta a levelet: "Drága férjem! Mindennek az okozója én voltam! Átkot vetettem és átkot arattam. Áldjon meg téged az Úr ott, ahol vagy! Légy áldott férfiú, és mindenütt Isten áldása kövessen tégedet! Ha akarod, jöjj, látogasd meg a gyermekeidet!"

A férj olvassa a levelet. "Mi van ezzel az asszonnyal? Ez vagy megbolondult, vagy csoda történt! Én már nem csak a gyerekeket akarom látni! Már őrá is kíváncsi vagyok!" Jött haza. Már nem volt szemrehányás, hanem a megtérés gyümölcsei.

"Én voltam mindennek az oka. Ha tudsz, bocsáss meg, drága férjem! Neked is szükséged van az Úr Jézus Krisztusra, hogy tudd áldani a te környezetedet!"

A férj is átadta az életét az Úrnak és azt mondta: "Ilyen asszonytól nem megyek el többé! Mert ő Istennek áldása!"

Látjátok, a nyelv milyen nagy szerepet tölt be az életünkben? Élet és halál van a nyelv hatalmában! Vigyázzunk, hogy mit mondunk! Áldjuk az embereket és akkor mi is áldottak leszünk!

Ó de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!

Dicsőség az Ő szent Nevének!

Forras: http://www.vargamakai.com/bs_nyelv.html

KENNETH: Mi a neved?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet 

És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala.

- Kolossé 3:17

Tudtad, hogy megváltozott a neved? Többé nem az, ami az újjászületésed előtt volt. Elhagytad a régi nevedet, amikor Jézussal szövetséget kötöttél.

Ahhoz, hogy teljesen képes legyél értékelni ennek a jelentőségét, tudnod kell, miről szól a vérszövetség. Amikor valaki vérszövetségre lép, teljesen átadja magát. Többé már nem a saját tulajdona. A vagyona, az adósságai, az erősségei és gyengeségei örökre a szövetséges testvére tulajdona lesz.

Amikor vérszövetségre lépsz valakivel, annak az embernek a neve lesz a te neved. Nem hagyhatod el, bármi történjék is – a tiéd.

Amikor Jézust Uraddá és Megváltóddá fogadtad, elvette a nevedet! A te neved bűn volt. A neved gyengeség volt. A neved félelem, szegénység és minden más ördögi dolog volt, amit Ádámtól örököltél.

Jézus elvette ezeket a neveket tőled, és cserébe az Ő sajátját adta neked. Ez így van! Az Efézus 3:15 azt mondja, hogy Krisztus egész Teste Őróla neveztetik mennyen és földön. Ez azt jelenti, hogy Jézus nevét kaptad. Ebben a névben rejlő hatalom most már a tiéd!

Gondolkozz csak el azon, kiről kaptad a nevedet:

„Jézus, Hatalmas Isten, Bölcsesség, Szabadító, Júda Oroszlánja, Az Élet Igéje, Szószóló, Gondviselő, A Vagyok, Segítő, Megváltóm, Békesség Fejedelme, Csodálatos Tanácsos, Isten Báránya, Seregek Ura, Dávid Gyökere, Hitünk Szerzője És Bevégzője, Út, Gyógyító, Isten Fia, Igazság, Alapkő, Királyok Királya, Világ Világossága, Erősségem és Énekem, Igaz Bíró, Megigazultság Fia, Feltámadás és Élet, Alfa és Omega.”

Dicsőség Istennek, ezek a nevek minden szükséget fedeznek, ami bármikor is felmerülhet az életedben. Sőt mi több, Isten ereje van az Ő nevében azért, hogy ez a név megvalósuljon az életedben (ApCsel 3:16).

Nem mondhatod többé magadra, hogy bátortalan. Nem ez a neved. Nem válaszolhatsz, amikor az ördög azt kiáltja, „hé te szegény”. Nem ez a neved. Jézus elvette ezeket a régi neveidet. Nincsenek többé. Elmélkedj az Úr nevein. Az összes benne van Jézus nevében, amely minden név fölött való. Ez a név minden erejével és hatalmával neked adatott!

Igei olvasmány: Efézus 3:16-21 

Isten - világ

Készítette: Keresztény szépségportál

A világ a sikert jutalmazza, Isten a hűséget.

(ismeretlen)

A hit csodája

Készítette: Lelkünk Dolgai-Tanulságos Torténetek
Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel síelni ment a hegyekbe, és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hog

y minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára.

Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.

Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba. Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:

- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.

Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:

- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...

Anyja erőltetve mosolygott, és bíztatta:

- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....


Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:

- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!

Az anyja pedig hozzátette:

- Gyermekem, higyjél Istenben!

- Ah milyen messze van az Isten...


A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:

- Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.

Máskor meg ezt:

- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.

Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.

Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.

- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.

- Igen, lent van és beszélget az orvossal.

- Az orvossal? Miért?

- Nem tudom.

Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.

- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.

- Te sírsz, mama?

- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.

- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos. - Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...

Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek. Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.

Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.

- Mama kérlek, ne mondj hazugságokat!

- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.

- Bebizonyítod? Hogyan?

- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.

Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyag ot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.

- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész

- Igen tudom, éveken át hordtam.

Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.

És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..

- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...

A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!

Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.

.http://www.jezus.350.com/tortenetek/hit=_cselekedete.htm

Hit Gyülekezete Földön égen áthatol

Ige: Krisztus ajándékai az Ő testének – és nem az egyes „ gyülekezeteknek”

„És Ő (Krisztus) adott némelyeket apostolokul [követként]. Némelyeket prófétákul Némelyeket evangélistákul [az evangélium, az örömüzenet hirdetőjeként], némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul [ajándékul az embereknek]:  

A szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz): teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára [hogy felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [(szóma): személyének; lényegének, erejének] építésére

[Más fordítás: Azért adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra – hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]:  

Míg eljutunk [(katantaó): eljut, megérkezik; elér] mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének [megértésének] egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra], a Krisztus teljességével [befejezettség] ékeskedő kornak [érett kor] mértékére.

[Más fordítás: a meglett, végcélba érkező férfiasságra, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk]:

Hogy [(méketi): ezentúl] többé ne legyünk gyermekek [kiskorú, éretlen hívő], kiket ide s tova hány a hab [(klüdónidzomai): ingadozik] és hajt [(peripheró): megszédít] a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága [csalása, becsapása] által, a tévelygés [(plané): félrevezetés] ravaszságához való csalárdság által.

[Más fordítás: hogy ne legyünk tovább kiskorúak (gyermekek), akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, (kiket hullámok sodornak el), az emberek csalásától, (álnokságától), tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják (a tévelygés csalárd módszerétől és álnokságától)];

Hanem az igazságot [(alétheuó): valóságot /Ige] követvén [(agapé): isteni] szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej [(kephalé): ura, betetőzése, koronája], a Krisztusban.

[Más fordítás: ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba]; Akiből az egész test [szóma): személy; lényege, ereje], szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén [(szünarmologeó): ízenként szorosan összeilleszt] az Ő segedelmének [(epikhorégia) segítség / támogatás] minden kapcsaival [(haphé): érintés, érintkezés, ízület], minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.

[Más fordítás: Ő illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet, egymást támogató minden ízével és hatalmas erővel munkálja a test növekedését minden tag közös munkája útján, hogy Önmagát építse szeretet által]” (Eféz. 4,11-16)

Ez a test pedig: „… az Ő (Krisztus) teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,23).

 Mi pedig Őt, vagyis Krisztust hirdetjük: „Akit mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve, és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt, érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).

De csak: „A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak »az itt szereplő teleioi görög szó jelentése: bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett«] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7).

És minden újjászületett hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szóma: lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27).

És hogy érett férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4).

Hogy: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16).

És kérünk benneteket, hogy: „Különböző és idegen tudományok által (különféle idegen tanításoktól) ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak (akik velük élnek)” (Zsid. 13,9).

Hát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres félrevezető szavakon át] a bölcselkedés és üres [(kenósz): céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz): emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai szerint [a világ alapelvei], és nem a Krisztus szerint való [nem pedig Krisztushoz igazodik]. 

»Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson«.  (Kol. 2,8).

És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő (ezekért sújt le) az Isten haragja a hitetlenség (az engedetlenség) fiaira” (Eféz. 5,6).

„Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság; oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá):  ügyesség, azaz (rossz értelemben) trükkös csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás)” (1 Kor. 3,19).

„Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg (tehát szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (és ne engedjétek magatokat újra szolgaságnak igájába fogni)” (Gal. 5,1).

Mert: „… mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként (szolgaságra): Most azonban, hogy (miután) megismertétek az Istent, sőt (vagy még inkább) hogy megismert titeket az Isten, miként (hogyan) tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok (és hogyan akartok újból szolgájukká lenni)? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket (és aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre). Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek (értetek)” (Gal. 4,3.9-11).

Hiszen ti már: „… feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (azokat keressétek, amik odafent vannak), ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.”  (Kol. 3,1-2).

„Mert sokan járnak (sokan élnek) másképpen, kik felől (és akikről) sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk (és polgárjogunk) mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül)” (Fil. 3,18-20).

Ezek azok, akik: „… nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben], a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén [ellátva] és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. [Más fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet [(szóma):az egész személyt] inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik]. »És nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet [(szóma):az egész személyt mint oszthatatlan egységet], hogy megvalósítsa abban az Isten szerint való növekedést« . //Ki nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben] belőle kapja növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve Isten adja növekedését//. (Kol. 2,19)^.  

De akik még friss megtértek, azokhoz így szól az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.: szarkikosz: jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1Kor 3,1). Nekik még fel kell nőni Krisztusban, mert: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14). 

Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (1 Kor. 14,20)

Ne félj!

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ésa. 43,2)

Bárhova megyek, Uram, Te ott vagy!

„Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a Te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem…” (Zsolt. 139,9)

Szellemben és Igazságban, szívem

Thámár - Kubinyi Károly

Ima

Istentől rendelt feladat

"Mordokaj azonban ezt üzente vissza Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király palotájában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha te most hallgatsz, más módon lesz enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te viszont elveszel, és atyád háza is elveszik. És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra!" Eszter könyve 4:13-14

Eszter királynő története nagyon szép példa arra, hogy Isten hogyan képes szabadítást adni népének a legnehezebb időszakban is. Izraelnek mindig is voltak ellenségei, és Sátán, aki a vesztüket akarta most különösen közel került a győzelemhez.

Hámán, a méd-perzsa birodalom "Hitlere", személyes bosszútól indíttatva ravasz csellel arra vette rá Ahasvérós királyt, hogy a rabszolgaként odahurcolt zsidókat mészároltassa le. A király belement a dologba, bár valószínűleg nem sejtette döntésének súlyát és következményeit. A visszavonhatatlan" rendelet végrehajtását végül Eszter királyné közbenjárása akadályozta meg, aki maga is zsidó származású volt, tehát a király majdnem megölette saját asszonyát. A történet végül jól végződik, hiszen a zsidók megszabadulnak, melynek emlékét őrzi ma is a purim ünnepe.

Van ennek a történetnek egy láthatatlan szála is. Isten és Sátán között ma is folyik a harc, melyben mindkét fél emberi eszközöket is felhasznál. Mindig voltak gonosz, pusztító emberek, és mindig voltak akik, "szabadítóként" jelentek meg a bajban.

Eszter a saját életét kockáztatta mikor hívás nélkül belépett a király elé. Mégis, miután imában felkészült erre az alkalomra, bátran szólt, és Isten küldte a szabadítást.

Istennek ma is ilyen emberekre van szüksége. Lehet, hogy eddig Eszter csak a szépsége miatt volt emlékezetes, de innentől kezdve úgy tekintettek rá, mint megmentőre. Az kritikus pillanatban megtette, amit kellett.

Kész vagy-e arra, hogy akár ma, akár később, szólj ha kell, hallgass, ha kell, és megtedd azt amit tenned kell. Tisztában vagy-e azzal, hogy tetteid, szavaid mások életére is óriási hatással lehetnek? Kérjünk Istentől bátorságot és erőt, hogy az oldalán állva, mások szabadítói lehessünk.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/istentol-rendelt-feladat.html

Ha ismered az Urat

Ha igazán ismered Krisztust, a Békesség Fejedelmét, akkor nem bajkeverő, hanem béketeremtő leszel – a munkahelyeden, otthon vagy az iskolában.

Bob Gass: Ami „eladható”

„Más Jézust hirdet… más lelket… más evangéliumot.” (2Korinthus 11:4)

Egy régi képregényben az új tanév kezdetén a diákok azt a feladatot kapták, hogy írjanak fogalmazást arról, mit jelent számukra visszatérni az iskolába. Lucy ezt írta: „A vakáció szép dolog, de jó visszatérni az iskolába. Nincs semmi más, ami olyan elégedettséggel tölt el, és olyan nagyszerű kihívások elé állít, mint a tanulás. Alig várom, hogy ebben az évben is gyarapítsam tudásomat.” A tanár teljesen meghatódott, és nagyon megdicsérte Lucyt a fogalmazásáért. Az képregény utolsó képkockájában Lucy áthajol a padtársához, Charlie Brownhoz, és ezt suttogja neki: „Egy idő után megtanulod, hogy mi eladható”. Mindig fennáll a kísértés, hogy azt prédikáljuk, „ami eladható”.

 Pál figyelmezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy őrizkedjen az olyan tanítóktól, akik „más Jézust… más lelket… más evangéliumot” hirdetnek. Jónáshoz hasonlóan mi is arra kaptunk elhívást, hogy olyan embereknek prédikáljunk, akik valami mást szeretnének hallani. A megfutamodás azonban nem segített Jónáson, és rajtunk sem fog. „Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek” (Jónás 1:4).

 Ha kell, Isten zátonyra futtatja terveinket azért, hogy eljuttasson oda, ahová mennünk kell, és azt mondjuk, amit ránk bízott. Egy lelkipásztor nemrég felismerte, hogy üzenete nagy tömegeket vonzott, de nem formálta az embereket tanítványokká, ezért irányt változtatott.

Isten azt mondta Jónásnak, hogy ha Ninivébe ér, elsőként ezt mondja: „Bánjátok meg a bűneiteket!”

Az evangélium két dolgot tesz: vigasztalja a szenvedőket és felzaklatja az elkényelmesedetteket. A felszabadító igazságtól először rosszul érezzük magunkat, csak aztán éri el bennünk, hogy jól legyünk. Istennek nem az a célja, hogy kényelemben éljünk, hanem az, hogy kifejlődjön bennünk Krisztus jelleme, és ezáltal Hozzá vonzzuk az egész világot.

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Úgy szerette Isten

Spurgeon: A hibákról

Aki nem akar nagy hibába esni, annak vigyáznia kell a kis hibára.

Bölcsesség

Készítette: Dr-Kováts György

‎(2) Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

A te Urad azt akarja, hogy épüljön a ház. (Az életed. A jövőd. A házasságod. A gyermekeiddel való kapcsolatod. A szüleiddel való kapcsolatod. Az, ahogy evangelizálsz. Tanulmányaid. Minden, ami hozzád tartozik.)

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

A te Istened az építkezés Istene. Mindig szeme előtt tartja a jövőt. Mindig szeme előtt tartja, hogy mi helyes, mi épít, mi visz előre. Úgy a saját életedben, személyiségedben, tanulmányaidban, munkavégzésedben – mint családod életében. Szeretteiddel kapcsolatban. Házasságodban. Gyermeknevelésed során. Mindenben, ami az életedhez tartozik. Ő az építkezés Istene. Szeret, és ezért épít. Szeret, és ezért akarja, hogy épülj. Szeret, és ezért a jövődet tartja szeme előtt.

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

Nem az épít elsősorban, ami gyorsan meglátszik. Sokszor az a legfontosabb, amit nem is látnak az emberek. Ami a háttérben van.

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

Az embert az kísérti, hogy arra dolgozzon, ami látszik. De a háttér – nem annyira fontos. Pedig az építkezésben sokszor azon múlik minden, hogy milyen anyagok vannak beépítve. Milyen vastag a fal. Miből készült a tetőzet és a gerendázat. Milyen módon vannak összeillesztve a szerkezetek, amik tartani fognak. Ezek nem látszanak.

Bölcsesség (hokmáh) által építtetik a ház, és értelemmel (töbunáh) erősíttetik meg. Péld 24,3.

A mai világ a látszatok világa. Szereti azt feltenni felülre, amit mások igenelni fognak, irigyelnek majd, amire a lájkok jönnek.

De az Úr más. Ő szereti a valóságot. A valódit. Amit te belül teszel – az vagy valójában. Amit te akkor engedsz meg magadnak, amikor úgy gondolod, senki nem lát – ez vagy, és ez jellemez téged. Lehet, hogy az emberek nem tudnak róla – de ez a valóság. A menny ezt látja.

Szeresd az Urat, teljes szívedből – belül van. Teljes lelkedből – ez sem látszik. Teljes elmédből – a gondolataid, a törekvéseid, a terveid, az emlékeid, ezek is belül vannak, nem látszanak. És teljes erődből – ez talán látszik, igyekvésed, buzgóságod. De nem biztos, hogy felszínre kerül, hogy mennyit fektettél be, mennyit tettél le, mennyire maradtál ott, amikor kellett, hiszen itt is lehet mondani, mutatni, hogy milyen sokkal áldoztál, és lám, mégsem sikerült. Ne tedd ezt. Tudd, hogy az Úr a valóságot keresi. (Enyém a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő – Ő a valóság Istene. Péld 8,14. De a valóság a Krisztusé – Kol 2,14. itt a „szóma” szerepel – ez a Krisztusé. Szemben a különféle emberi és szellemi erőlködésekkel. A Krisztus Teste a Krisztusé. A valóság.)