Máté evangélium 20. fejezet: Isten országának alaptörvénye: A szeretet (revideált)

Mát. 20,1 Mert hasonlatos a mennyeknek [az Egek Istenének] országa [Isten Királysága] a gazdaemberhez, aki jó [korán] reggel kiméne, hogy munkásokat [vagyis napszámosokat] fogadjon [fel] az ő szőlejébe.

Mát. 20,2 [Megegyezett], és megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben [vagyis egy dénárban, aminek értéke egy munkás napszámának felelt meg], elküldé [és kiküldte] őket az ő szőlejébe.

Mát. 20,3 És [megint] kimenvén három [azaz: kilenc] óra tájban, láta másokat [más munkanélkülieket henyén ácsorogni], akik hivalkodván [és tétlenkedve] a piacon álltak vala*

*Az ókorban a nappalt 12 órára osztották. A nappali időszámítás tehát hajnalban indult. Itt a három, hat, kilenc és tizenegy óra, a mi 9, 12, 15 és 17 óránknak felel meg.

Mát. 20,4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos [és jogos], megadom néktek [és megfelelő fizetést kaptok tőlem].

Mát. 20,5 Azok pedig elmenének. Hat és kilenc óra tájban [vagyis tizenkét óra körül és délután három óra tájban] ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék [és ugyanígy tett].

Mát. 20,6 Tizenegy óra [azaz késő délután öt óra] tájban is kimenvén [a piactérre, még mindig] talála [ácsorogva] másokat [ott álldogálókat], akik hivalkodva [és tétlenül] állottak vala, és monda nékik: Miért álltok [miért ácsorogtok] itt egész napon át, hivalkodván [és tétlenkedve, henyén; Miért nem csináltok semmit]?

Mát. 20,7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg  [és senki sem szerződtetett] minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos [és méltányos], megkapjátok.

Mát. 20,8 Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura [és gazdája] az ő vincellérjének [a tiszttartójának; a munkások vezetőjének, az intézőnek]: Hívd elő a munkásokat, és add ki [és fizesd ki] nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.

[Más fordítás: Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára].

Mát. 20,9 És jövén a tizenegy órásak [vagyis azok, akik öt óra tájban álltak munkába], fejenként tíz-tíz pénzt vőnek [és kaptak egy-egy dénárt].

Mát. 20,10 Jövén azután az elsők, azt gondolják [és azt hitték] vala, hogy ők [majd] többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek [de ők is csak egy-egy dénárt kaptak] fejenként.

Mát. 20,11 Amint pedig fölvevék [és átvették], zúgolódnak [és így morgolódtak] vala a házigazda ellen [és panaszkodni kezdtek a gazdának],

Mát. 20,12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak [csak egy órát dolgoztak] és egyenlőkké tetted azokat velünk [és te ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk; és egyformán kezelted őket velünk; és ugyanúgy bántál velük, mint velünk], akik az [egész] napnak terhét és hőségét [hordoztuk, izzó hevét viseltük és] szenvedtük, [pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon].

Mát. 20,13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem [és nem bánok] igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben [vagyis egy dénárban] szerződtél, és [egyeztél-e] meg velem?

Mát. 20,14 Vedd [és fogd tehát], ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak [ennek az utolsóként érkezett munkásnak] is annyit akarok adni [és annyit szánok], mint néked.

Mát. 20,15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval [az én javaimmal] azt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok

[Más fordítás: Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel; Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok]*

*A szőlő ura a törvény – mégpedig a szeretet törvénye – szerint  cselekedett, amely kimondja: „A te felebarátodat ne zsarold ki (és ne zsákmányold ki), se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad (másnap) reggelig” (3 Móz. 19,13)

„A szegény és szűkölködő (nyomorult) napszámoson ne erőszakoskodjál (és ne zsákmányold ki), akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, akik a te földeden a te kapuid között vannak (és városaidban laknak). Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap (vagyis még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap); mert szegény (és nyomorult) ő, és kívánkozik (sóvárog) utána, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad” (5 Móz. 24,14-15)

Mát. 20,16 Ekképpen [és így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók. Mert sokan vannak a hivatalosok [mert sok a meghívott], de kevesen a választottak [kevés a kiválasztott]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak); (azokra vonatkozik, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak. (választott egy tisztségre)” (Mát. 22,14)

És hogy kik a választottak, arról így szól a Szent Szellem: Amikor Júdás helyett apostolt akartak választani, akkor: „Így imádkoztak, és mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg (és Te jelöld ki) a kettő közül egyiket, akit kiválasztottál (magadnak), Hogy elnyerje (és megkapja) az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak…” (Csel. 1,24-25)  

Összegyűltek az apostolok és vének, hogy eldöntsék, hogy a pogányokból megtértekre milyen törvény vonatkozik „És mikor nagy vetekedés (és vita) támadt, felkelvén (vagyis felállt) Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét (igéjét), és higgyenek” (Csel. 15,7)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           

Mát. 20,17 És mikor [Jeruzsálem felé tartott, és] felment vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, [félrehívta őket, és] monda nékik

[Más fordítás: Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik]:

Mát. 20,18 [Jól figyeljetek]! Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik [mert elárultatik, és kiszolgáltatják] a főpapoknak [vagyis a papi fejedelmeknek] és írástudóknak [vagyis a törvénytanítóknak, és törvénymagyarázóknak], és halálra kárhoztatják [halálra ítélik] őt,

Mát. 20,19 És a pogányok [vagyis a nemzetbeliek] kezébe adják őt [és kiszolgáltatják a más nemzetekből valóknak], hogy megcsúfolják [és hogy kigúnyolják] és megostorozzák [és megkorbácsolják] és keresztre [vagyis kínoszlopra] feszítsék; de harmadnap feltámad [és életre kel]*

*Az Úr Jézus újra-és újra elmondja tanítványainak, hogy hogyan teljesednek be a próféciák, amelyek Őróla szólnak: „Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni [jelezni, és elmagyarázni] az ő tanítványainak [és kezdett a tanítványai előtt arra célozgatni; őket előkészíteni, többször fölhívta tanítványai figyelmét arra], hogy néki Jeruzsálembe kell menni. És sokat szenvedni [sok szenvedést eltűrnie, átélni, megtapasztalni, elviselni] a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól [és a törvénytanítóktól], és megöletni, és harmadnapon föltámadni [és életre kelni]” (Mát. 16,21).

Majd később: „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik. És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És (ekkor) felettébb megszomorodának” (Mát. 17,22-23) 

És Újra: „Kezdé őket tanítani (arra), hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni (és el kell vettetnie) a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni” (Márk. 8,31)

És ismét: „… maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik (és kigúnyoltatik), és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének (semmit sem fogtak fel); és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel (és nem értették meg) a mondottakat” (Luk. 18,31-34)  

És mielőtt visszajön dicsőségbe az Úr: „… előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől (és e nemzedéktől)” (Luk. 17,24-25)

A tanítványok ezt csak a Szent Szellem kitöltése után értették meg, és hirdették: „Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket (ezeket az igéket): A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek (és akit az Isten igazolt előttetek) erők, csudatételek és jelek által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából (elhatározott döntése) és rendeléséből (és terve szerint) adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel (és a pogányok keze által) keresztfára (sztaurosz: cölöp, pózna, kínoszlopra) felszegeztétek és megöltétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,22-24)

És ismét: „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárultatok (és kiszolgáltattátok), és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, (és úgy döntött) hogy elbocsátja. Ti pedig azt a Szentet és Igazat megtagadátok és kívánátok (és azt kértétek), hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek (a ti kedvetekért). Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai (és tanúi)” (Csel. 3,13-15)

Mert csak ekkor értették meg a próféciákat, amelyek alapján az Úr Jézus kijelentette, hogy mi fog történni vele: Így ír erről Ézsaiás: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk (és mindenki a maga útját járta); de az Úr mindnyájunk vétkét Őreá veté (és Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért (hamartia: céltévesztéséért). Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre (vagyis vágóhídra) vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt (és mely némán tűri, hogy nyírják); és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség

(Más fordítás: Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés)?!

És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot (és nem követett el gonoszságot), és álnokság sem találtatott szájában (és nem beszélt álnokul). És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét (vagyis életét) áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz

(Más fordítás: Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele).

Mert lelke (vagyis az Ő énje) szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket (hamartia: céltévesztésüket) Ő viseli

(Más fordítás: Lelki (pszükhé: énje) gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket)” (Ésa. 53,6-11)

Dávid pedig így prófétál: „Tulkok sokasága kerített be engem (hatalmas bikák vettek körül), körülfogtak engem Básán bikái (bekerítettek a básáni bivalyok). Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó (és marcangoló) és ordító oroszlán. Mint a víz, úgy kiöntettem (szétfolytam); csontjaim mind széthullottak (kificamodtak); szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm (és torkom) kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektettél engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott (a gonoszok bandája kerített be); átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám” (Zsolt. 22,13-18)

Mát. 20,20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus [jelentése: az Úr ajándéka] fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván [lábához] és kérvén Őtőle valamit.

Mát. 20,21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz [kérdezte őt az Úr; Mit szeretnél]? Monda néki: Mondd [és ígérd meg, rendeld el, és intézd úgy], hogy ez az én két fiam üljön a te országodban [a Te királyságodban] egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.

Mát. 20,22 Jézus pedig felelvén, [ezt] monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom [amit nekem ki kell innom] és bemerítkezhettek-é abba a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem? Mondának néki: Meg.

[Más fordítás: Ki tudjátok-e, képesek vagytok-e kiinni a szenvedés poharát? Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom? Ők így feleltek: "Ki tudjuk; képesek vagyunk].

Mát. 20,23 És monda nékik: Az én poharamat [a szenvedés poharát, kelyhemet] megisszátok ugyan, és a bemerítéssel, bemerítkeztek, [amelybe én bemeritkezem]. de az én jobb és balkezem felől [jobb és a bal oldalamon] való ülést nem az én dolgom megadni [és nem én döntöm el; mert azt nincs hatalmamban megadni nektek], hanem azoké lesz az [és azok fogják megkapni], akiknek az én Atyám elkészítette [és akiknek Atyám szánta].

Mát. 20,24 És hallva ezt a [többi] tíz, megbosszankodék [és megharagudott, megneheztelt] a két testvérre*

*Az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról tett kijelentését annyira nem értették tanítványai, hogy ilyen kéréssel fordultak Hozzá: „És hozzájárulnak Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnénk, hogy amire kérünk, tedd meg nékünk. Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek (mit tegyek meg nektek)? Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben (a Te dicsőséges uralkodásod idején).

Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom; és bemerítkezhettek-é abba a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem? Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem, bemerítkeztek; De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett. És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdenek Jakabra és Jánosra” (Márk. 10,35-41)

Mert ők csak arra figyeltek, hogy az Úr Jézus megígérte, hogy uralkodni fognak, és ebben kérték az elsőbbséget a többi tanítvánnyal szemben: „… Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor [és a megújult világban], amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [és helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [és ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [s így] ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét [és törzsét]” (Mát. 19,28) 

Mát. 20,25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok [vagyis a népek, nemzetek] fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.

 [Más fordítás: Tudjátok, hogy a pogányok felett fejedelmek uralkodnak, és a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, zsarnokoskodnak, és hatalmaskodnak az embereken, és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük; s nagyjaik visszaélnek a hatalmukkal].

Mát. 20,26 De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;

Mát. 20,27 És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti (rab)szolgátok*

*Az Úr Jézus kijelentéséről Márk is bizonyságot tesz: „Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük (és rajtuk), és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti (rab)szolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen” (Márk. 10,42-44)

Lukács így emlékezik meg az Úr kijelentéséről: „Ő pedig monda nékik: A pogányokon (vagyis a népeken) uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik hatalmuk alá hajtják őket), jóltévőknek hívatnak (és hívatják magukat). De ti ne így cselekedjetek: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő (aki vezet), mint aki szolgál” (Luk. 22,25-26)

És: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Mt. 23,11)

És ismét: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)

Péter apostol így figyelmezteti a kihívott gyülekezetek vezetőit:  „Legeltessétek (pásztorként felügyelve, és vigyázva) az Istennek köztetek lévő (és rátok bízott) nyáját, gondot viselvén (és szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva) arra nem kényszerítésből (vagyis kényszer[űség]ből), hanem örömest (szabad akaratból, készségesen,). Sem nem rút nyerészkedésből (nyereség miatt, és haszonlesésből), hanem jóindulattal (odaadással, készségesen, jó szívvel). Sem nem úgy, hogy (letiporva, zsarnokoskodva) uralkodjatok (hatalmaskodjatok, kontrolláljátok, és leigázva) a gyülekezeteket (a választottak fölött), hanem mint példányképei (és a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét 5:2-3)

És Pál apostol az Úr Jézus kijelentése szerint szolgál. „Mert én, noha mindenkivel szemben [és mindenkitől] szabad [és független] vagyok, magamat mindenkinek (rab)szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem” (1 Kor. 9,19)

„Avagy vétkeztem-é, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok…?” (2 Kor. 11,7)

Mát. 20,28 Valamint [éppen úgy, mint ahogy] az embernek Fia nem azért jött [el a földre], hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul [vagyis váltságdíjul] sokakért, [és ezáltal sok embert megmentsen]*

*Az apostol így vall az Úr Jézusról és a váltság megtörténtéről. Ő az: „Aki adta önmagát váltságul mindenekért (és mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6)

Ugyanis: „Senki sem válthatja meg atyjafiát (vagy önmagát), nem adhat érte (vagy magáért) váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla (és abba kell hagynia örökre)” (Zsolt. 49,8-9)

 De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve” (Zsolt. 111,9)

 „az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének (szómato: teljes lényének) feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid. 10,10)

„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (hamartia: céltévesztés, a cél ELVÉTÉSÉÉRT); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért (vagyis az egész világ céltévesztéséért) is” (1 Ján. 2,2)

Mát. 20,29 És mikor Jerikóból (jelentése: hold városa, illatozó, illatos hely; illat helye; pálmák városa) [elindultak, és] távozának, nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt.

Mát. 20,30 És ímé, két vak, aki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, [így] kiált [hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk! 

 

Mát. 20,31 A sokaság [a tömeg] pedig dorgálja vala [csitította, és rendreutasította] őket [és rájuk szólt], hogy hallgassanak [el; maradjanak csendben]; de azok annál jobban [és még hangosabban] kiáltanak [rikoltottak, sikítottak, és ordítottak] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk!

Mát. 20,32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem [mit tegyek] veletek?

Mát. 20,33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink [Uram! Szeretnénk újra látni].

Mát. 20,34 Jézus pedig megszánván [megsajnálta] őket [megkönyörült; szánalomra gerjedt irántuk; megindult rajtuk], és illeté [vagyis megérintette] az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak [azonnal visszanyerték látásukat; Attól a pillanattól újra láttak]; és követék őt. [vagyis Jézust, és csatlakoztak hozzá]*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság (kifelé ment) Jerikóból (és) kimennek vala, a Timeus (Jelentése: nagyra becsült, nagyra értékelt) fia, a vak Bartimeus, ott ül az úton, koldulván. És amikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt (és többen is rászóltak), hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő (vagyis hívjátok ide). És előhívják (és odahívták) vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén (felugrott), Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled (mit kívánsz, mit tegyek veled)? A vak pedig monda néki: Mester, hogy (újra) lássak. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa (és újra látott), és követi vala Jézust az úton” (Márk. 10,46-52)

Lukács is bizonyságot tesz a történtekről:  „Lőn (történt) pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódik (és kérdezősködött), mi dolog az? Megmondják pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. És kiált, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akik pedig elől mentek, dorgálják őt, (és rászóltak) hogy hallgasson (el); de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék (és vezessék) azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled (mit kívánsz, mit tegyek veled)? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön, (hogy lássak). És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent. Az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek” (Luk. 18,35-43)

Az Úr Jézus mindenkinek visszaadta a szeme világát, aki hittel kérte: „s mikor Jézus tovább ment onnét, két vak [csatlakozott hozzá] követé őt [és nyomába szegődött], kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk [légy irgalmas hozzánk], Dávidnak fia! Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem [hogy meg tudom ezt tenni]? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor illeté [és megérintette] az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek [és történjen] a ti hitetek szerint [vagyis ahogyan hittétek]. És megnyilatkozának azoknak szemei…” (Mát. 9,27-30)

Így teljesült be a prófécia: „Az Úr (JHVH= Jahve) megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat” (Zsolt. 146,8)

 „És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit (a könyvtekercs logoszát: Igéjét), és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak (mert a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után). És nagy örömük lesz a szenvedőknek (és újra örömüket lelik az (a szűkölködők elnyomottak, szerencsétlenek, és nyomorultak) az Úrban, és a szegény emberek vígadnak (ujjongva, ugrálnak örömükben) Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19)

Te adsz erőt Uram.

Az örök életről!

Az örök életről!

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus krisztust! (Ján. 17,3)

Istenünk, Atyánk

„Mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva "Megváltónk" a neved.”Ézsaiás 63:16.

Voltál-e úgy, hogy nem a megfelelő helyre mentél ügyedet intézni? Nemrég egy orvosi papírt kellett beadnom. Kinéztem az interneten a címet és elküldtem. Néhány nap múlva jött egy levél, amely arról szólt, hogy nem a megfelelő helyre ment a kérvényem, de ők jó helyre továbbították.

Olyan is előfordult, hogy nem a megfelelő személyt szólítottam meg. Egy kedves hölgy egy tábort vezetett. Elvitte a gyerekeket strandra. Amikor vége lett a fürdésnek, kezdte összegyűjteni a gyerekeket. Egy gyerek eléggé vonakodott vele menni. Kiderült, nem az ő csoportjához tartozik.

Tehát, néha rosszul címezzük a kéréseinket, nem a megfelelő helyen keresünk segítséget.

A mai reggeli Ige arra emlékeztet, hogy csak egy Valaki van, aki segíteni tud, az ATYA, a mi Istenünk. Ábrahám – bár kiemelkedő a hite, az Istennel való kapcsolata – nem tudna akkor sem segíteni, ha élne. És ez a helyzet Jákóbbal is, aki a zsidóság ősatyja.

Csak Istennek van:

-          féltő szeretete

-          végtelen hatalma

-          irgalmas szíve

Csak Ő válthat meg. Most is ott van a vonal túlsó végén. Tárcsázz!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/istenunk-atyank.html

Isten öröme

Isten örül, amikor figyelhet, ha önmagunk vagyunk. Miért? Mert Ő alkotott minket.

(Rick Warren: "A céltudatos élet" című könyvről. 

Karácsonyi üzenet

1,30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!

1,31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
1,34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"
1,35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
1,38 Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" (Lukács)

Így is történt.
Krisztus megszületett.
Mi pedig tűnődünk. Vajon milyen lehetett? Isten benned. A világmindenség Alkotója benned lakozik. Érzed, ahogy mozgolódik, fészkelődik, könyökével megbök, és így szólsz magadban: „Az Istenség bennem mocorog!” Milyen lehetett?

A válasz kézenfekvőbb, mint gondolnád.

Isten ugyanazt az ajánlatot teszi neked is, mint Máriának: természetfeletti módon belehelyezi az Ő Fiát az életedbe. Jézus benne él Isten gyermekeiben.

1,27 Krisztus, aki bennetek lakik, reménysége az eljövendő dicsőségnek. (Kolossé – angolból fordítva)
3,24 Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk. (1 János)

Bennünk van. Krisztus nem csak mellettünk van, velünk van, vagy értünk van; Ő többet akar, annyira közel akar lenni, hogy bennünk él. Isten ugyanazt a karácsonyi ajándékot ajánlja fel neked, mint Máriának: Fiát, aki benned lakozik. Krisztus növekedett Máriában, azután amikor eljött az idő, előjött. Krisztus benned is növekedni fog, mígnem előjön. Előjön a beszédedben, a cselekedeteidben, a döntéseidben. Akárhol is élsz, az Betlehemmé válik, és minden napod karácsony lesz. Máriához hasonlóan, te is Krisztust adod a világnak.

Máriában kis magzatként volt, benned pedig a hatalmas erőként. Ő megteszi, amit te nem tudsz. Ugye ezt ígérte Jézus?

Ugyanaz a kéz, ami elhengerítette a követ a sír ajtaja elől, elbánik a csüggedtségeddel. Ugyanaz az erő, ami életre keltette Jézust, képes életre kelteni lankadó hitedet. Ugyanaz az erő, ami térdre kényszerítette Sátánt, le tudja, és le is fogja győzni őt az életedben. Ugyanaz az erő, ami Krisztust Mária világába hozta, elhozza Őt a te életedbe.

Fel tudjuk fogni ennek az ígéretnek a mélységét?

Isten Ádámmal és Évával volt. Isten Ábrahámmal volt. Isten Mózessel volt és Izrael fiaival.

De most benned él. Meg fogja tenni, amit te nem tudsz.

Nem tudsz úrrá lenni az aggodalmaskodáson? Krisztus igen. És Ő benned él.

Nem tudsz megbocsátani annak az alaknak, nem tudod elfelejteni a múltat, vagy nem tudsz úrrá lenni a rossz szokásaid fölött? Krisztus igen. És Ő benned él!

1,68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.
1,69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk… (Lukács)

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Atyám két kezedben

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

Az Úrban gyönyörködöm!

 „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsolt. 37,4)

Spurgeon: A kísértésről

"A kísértés még nem bűn, de a bűn iránti engedékenység az." 

Pálos Rozita: Fohász

Találj magadra bennem Uram, hogy létezzem, mielőtt leszáll az alkony!

Hogyan látod Istent?

Ahogy Jézust látod, amilyen kijelentésed van róla, az nem fogja befolyásolni, hogy Isten elfogad-e vagy sem, viszont hatással lesz arra, hogy elfogadod-e, amit Isten kirendelt a te számodra. Befolyásolja, hogy hogyan fogadod el tőle azt.

Vedd szemügyre a római századost, aki azt mondta Jézusnak: "Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám." (Lk 7:6-7) Hasonlítsd össze Jairussal, a zsinagóga vezetőjével, aki azt mondta Jézusnak: "Az én leánykám halálán van, jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. "(Márk 5:22-23)

Tudod, hogy Jézusnak nem kell a házadhoz mennie ahhoz,  hogy meggyógyítson?

Akkor miért követte Jézus Jairust a házába? Jézusnak le kellett ereszkednie Jairus hitének a szintjére. Jairus hitte, hogy a lányát meg lehet gyógyítani, de csak akkor, ha Jézus odajön és ráteszi a kezét.

A százados más volt. Ő azt mondta: "Uram, nem kell neked a házamba jönnöd. Tudom, hogy ki vagy." Ez a százados hitte, hogy Jézusnak nem kell eljönnie a házába ahhoz, hogy az ő szolgája meggyógyuljon. Hitte, hogy Jézusnak elég csupán annyit tennie, hogy szóval kimondja. Azt mondta Jézusnak: "Csak szólj egy szót és a szolgám otthon meggyógyul."

Tudod, hogy kicsoda Jézus? A százados sokkal inkább tisztában volt vele, mint Jairus, a zsinagóga vezetője, pedig ő nem is volt zsidó!

Jézus megkérdezte a tanítványait: "Miért vagytok ily félénkek? Miért nincsen hitetek?" (Márk 4:40) Még azt is megjegyezte: "Ó ti, kicsinyhitűek." (Máté 6:30) De az asszonyhoz, akinek a lánya ördöngős volt, így szólt: "Óh, asszony, nagy a te hited!" (Máté 15:28) És a századosnak kijelentette: "Én nem találtam ilyen nagy hitet Izraelben sem!"

Az a vágyam rád vonatkozóan, hogy pontosan értsd kicsoda Jézus, mert amikor a Jézusról való kijelentésed nagy, akkor tisztában leszel vele mit is adott Ő neked teljesen ingyen, és ha tudod, mi a tiéd Jézus Krisztusban, akkor gazdag leszel mindenben!

„Jézus elcsodálkozott azon, amit a százados mondott. Odafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta; Mondom nektek: Még Izraelben sem találkoztam ekkora hittel.”

(Lukács 7:9 WBHU)

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/hogyan-latod-istent.html#ixzz2CBFLZbh5

ÖRÖMÖT TALÁLVA

1 Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!

2 Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.

3 A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.

4 Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.

5 URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.

6 Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.

7 Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.

8 Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.

9 Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.

10 Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.

11 Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.  Zsolt 16

                          ÖRÖMÖT TALÁLVA

Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. (Zsolt 16,11)

Egy hideg téli estén kutyánkat, Pumpkint sétáltattam a parkban. A hó friss volt és a levegő hideg. Pumpkin, aki fajtáját tekintve részben husky, nagyon szereti a telet. Levettem a pórázt, és engedtem, hogy futkározzon. Tudtam, hogy féktelen örömöt lel a hóban játszadozva.

Gyorsan rohant, belerúgott a fehér hópelyhek tömegébe. Hempergőzött, és a hátán dörgölőzött. Engem körbeugrált. Hazafelé peckesen lépdelt, miközben boldogan csóválta farkát. Felemelő volt látni a boldogságát.

Felséges Mesterünk az öröm helyére akar vezetni minket, ahogy én a kutyámat. Isten parancsai azért adattak, hogy valódi beteljesüléshez vezessenek minket. Tisztában vagyok kutyám sajátos igényeivel, és azzal, hogy mi teszi boldoggá.

Mennyivel inkább tudja Isten, hogy mi az, ami számunkra maradandó érték. Urunk ígérete Jn 15,11 szerint nyilvánvalóvá teszi velünk kapcsolatos szándékát: "Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen." Amikor Isten

tanácsa szerint élünk, hogy bocsássunk meg, legyünk nagylelkűek, adjunk hálát; örömünk megújul.

Imádság: Mennyei Istenünk, hálát adunk neked az örömért, amikor benned bízva, neked engedelmeskedve járunk veled. Ámen.

Isten útja az öröm útja.

Clifford B. Rawley (Missouri, USA)

www.csendespercek.hu

Agapé dicsi Egy út jézus.avi

Maszkom, vagy lényem hasonlít Jézushoz?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy fiatalember valami belső szomjúságtól és őszinte vágytól áthatva felkereste egy kegyes kis kör vezetőjét. Elmondta, hogy szeretne közelebb kerülni Jézus Krisztushoz, szeretné ŐT megismerni, követője lenni, mert elege van abból az életformából, amit eddig élt, s amit üresnek és hiábavalónak ismert meg.

A vezető hosszas, szigorú és komor beszélgetésben e

lmondta ennek a fiatalembernek, hogy ezentúl mit ne tegyen. Tulajdonképpen kapott egy jegyzéket mindarról, amit többé nem tehet, ahogy nem viselkedhet. Ez a felsorolás élete minden részletére kiterjedt, öltözetétől kezdve a hanghordozásáig, szórakozásától kezdve az esetleges párválasztásáig.
A fiatalember sok jóindulattal, és görcsös erőfeszítéssel megpróbált eleget tenni ennek a felsorolásnak. Próbálkozásait hidegen figyelő, bíráló szemek és szavak kísérték.
A kísérlet nem sikerült. Erőfeszítése összeroppant, szomorú beletörődésbe fulladt, s abbahagyta az ily módon való Krisztus-követést. Levetette a ráerőszakolt álarcot, s felvette újra a ,,saját arcát". Már templomba se nagyon járt, s így élt éveken át, egyre jobban félve ettől a törvényeskedő, negatív keresztyénségtől.
De Isten rendjébe az is beletartozott, hogy ez a fiatalember egyszer összetalálkozzék egy mosolygó, keresztyén emberrel. Beszélgetés közben kifejtette neki, hogy elege van a keresztyénségből, mert a hívők egy része nyavalygós, más része rajongó, de ő úgy érzi, hogy mindkettő csak maszk, és nem valóság. Akkor az a mosolygós keresztyén beszélni kezdett neki a derűs Jézus Krisztusról. Úgy beszélt neki Róla, hogy végül is a fiatalember újra kedvet kapott a Krisztus-követéshez, és ismét feltette a kérdést:
Mit kell hát elhagynom? Mit kell kitépnem magamból, hogy tanítvány lehessek?
A mosolygó keresztyén visszakérdezett (bocsánat, de úgy írom le, ahogy elhangzott)
-Mondd, barátom, mit csinál egy kutya, ha szálanként tépdesik a szőrét?
-Az bizony morog, vagy harap - válaszolta kissé megütközve, az egészen más válaszra váró fiatalember.
-Bizony jól mondtad. A kutya se szereti, ha tépdesik azt, ami még hozzá tartozik, de az ember se. - és mondd csak, mit csinál ugyanazzal a szőrével a kutya, amikor vedlik?
-Akkor magától ledobja a régi bundáját!
-Így van - mosolygott tovább a derűs keresztyén, - és ez azért igazság az embernél is. Keresztyénségének belülről kell elkezdődnie, hogy az ne mesterséges, maszk-keresztyénség legyen, hanem valóságos, és életes.
Akármilyen groteszk ez a hasonlat, mégis odaállít bennünket a törvény és az evangélium határmezsgyéjére. A törvény azt mondja: ne tedd! A törvény gyomlál és kitép: mesterséges maszkot akar ráerőszakolni az arcunkra. Jézus ez ellen küzd, amikor ostorozza a képmutató farizeusok és írástudók bűneit. Az Evangélium belülről kezdi meg a maga gyógykezelését, megváltoztató módszerét.
Ha már a törvény és az evangélium határmezsgyéjére érkeztünk, higgyünk legalább annak, aki ott áll a mezsgyén, az Ó-, és Újszövetség között. Higgyünk Bemerítő Jánosnak, aki az Ószövetség utolsó prófétája, és az Újnak útegyengetője. Mit is mond ő Jézus Krisztusról, és önmagáról? ,,Neki (Jézusnak) növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (János 3:30)
Figyeljünk csak a sorrendre! Nem így mondta Bemerítő János: Nekem kisebbé kell lennem, hogy Jézus növekedhessék. - Tehát szó sincs arról, amit mi olyan készek vagyunk elképzelni, sőt gyakorolgatni, hogy amilyen mértékben én alábbszállok, Ő majd úgy fog növekedni. Azaz amilyen mértékben én kitépdesem ezt-azt-amazt a régi énemből, fájdalomtól, keserűségtől eltorzult arccal, olyan mértékben növekszik majd Jézus bennem. - ez a törvény gondolkodásmódja. - De János nem így mondja. Ő JÉZUSSAL kezdi, az Ő növekedésével, és nem velem. - Mert nem azért jön fel a nap hajnalonként, és nem azért ragyog fel a világosság, mert lassan-lassan eltűnik a sötétség, hanem amilyen mértékben felragyog a világosság, olyan mértékben tűnik el a sötétség.
Amilyen mértékben birtokba veszi lényemet Jézus Krisztus Lénye - belülről, legbelülről - olyan mértékben kezdem ,,levedleni" régi tulajdonságaimat, az ó-embert - s ez akkor már nem fáj, mert természetes, életes, és magától értetődő. Oly természetes, ahogy a tavaszi napsugártól kinyílik a bimbó, vagy a rügy az ágon. De aki a bimbót idő előtt virággá akarja szétfeszegetni, az abból soha többé nem kap virágot.
Tehát van, -sajnos- van mesterséges ,,maszk-hasonlóság" Jézus Krisztushoz, amiben az ideig-óráig rajongó, vagy nyavalygó keresztyén típusú emberek úgy tetszelegnek, mint valamikor a görög színészek maszkjaikban, egy kitalált, képzelet szülte világban.
Van azonban valódi és igazi hasonlóság Jézus Krisztushoz, olyan hasonlóság, ami belülről kezdődik, tehát természetes, életes, és valódi tanítványt formál. Ez a tanítvány nem nyavalygó, nem is rajongó, hanem mosolygó, derült, Krisztus-féle ember. És ez a derű már belülről sugárzik.
Igen, igen. Ilyen mosolygó keresztyén szeretnék én is lenni. Szeretnék valóban én is belülről hasonlítani Őrá. Mit tegyek hát, hogy Ő növekedjék bennem, mégpedig úgy, hogy ez a növekedés ,,alászállítsa" a régi énemet? - Hiszen akkor ez nem tőlem van!
Valóban nem. Ez a Szent Szellemtől van, és a szél fú, ahol akar. De ígéretünk van arra, hogy aki kéri, az kapja, azaz be lehet állni a Szent Szellem fúvásának irányába, ahogy a vitorlás beállhat a szél irányába, noha nem ő ,,csinálja" a szelet.
A második, amit ennek a növekedésnek az érdekében tehetünk, az, hogy amíg kérjük a Szent Szellemet, ,,bevesszük, és megesszük" az Igét. Nem ,,olvasgatjuk", hanem bevesszük és megesszük. Úgy, hogy annak minden kis része lényünkké váljék.
Márk evangéliumát gondosan és figyelmesen el lehet olvasni egy óra alatt. Hányszor és hányszor ülünk több mint egy órát a vasárnapi ebéd mellett, azért, hogy azt bevegyük, és megegyük, azért, hogy az étel, az ital vérünkké, életünkké váljék. Hogy az ebéd átalakuljon bennünk, hússá, vérré, erővé. - Nos, valahogyan így kell fogyasztanunk, elfogyasztanunk: megennünk és meginnunk az evangéliumokat. Jézus Krisztus Lényét, mert az Ő Beszéde Kenyér, az Ő Igéje Ital, és ,,vérünkké" kell válnia.


Ez a belülről való változás olyan minőségű, és időtálló életet alakít ki bennünk, hogy még a halál se tudja kikezdeni, kicsorbul rajta az ereje. Ez történik, ha hagyjuk Jézus Krisztus lényét magunkban növekedni, s mi pedig ennek következtében alább szállunk.
Egyszer valaki azt mondta:
Ha már keresztyén vagyok, szeretnék egészen azzá lenni. Hol kezdjem el, és hogyan?
ITT és Most, Így kezdd el: IMÁVAL kérve a Szent Szellemet. És ,,edd meg" az evangéliumokat! - A többi az Ő dolga.

Isten képmása

Kanyargó kis ösvényen jött lefele a hegyről kopott és szakadozott condragúnyában. Födetlen fején olykor végigborzolt a tavaszi szél, melyben nyers avarszag és pattanó rügyek illata keveredett össze. Hóvirágok fehér csöngettyűi világítottak a mogyoróbokrok alatt, egy-egy rigó trillázva rebbent, s jókedvű cinkék énekeltek a feltámadásról.

A kopott ember jött lefele a hegyről, nyugodt, lassú léptekkel, néha elmosolyodott, amikor madár lebbent előtte az ágról, vagy hóvirág csillant fel az ösvény széliben. Magasan állt a nap s öntözte langyos sugaraival a földet, a gyep boldogan zöldült tőle, s lentebb a szántóföldek párát izzadtak az örömtől. Egy apróka patak szökdösött csilingelve és jókedvűen, fölötte arany-barkába bomlott füzek kellették magukat, s zöld rügybe bomlott nyírfák hajladoztak a gerinceken.

Ahol az ösvény kígyója leérkezett a hegyről, s beleveszett a csatakos országútba, ott már a külváros sárga házai kezdődtek. A hegyről jövő ember megállt az első házak közelében, és meglátott egy síró gyermeket.
- Miért sírsz? - kérdezte.
- Éhes vagyok - felelte a gyermek.
- Kérj enni, ha éhes vagy. Talán nincsenek szüleid?
- De... csak kenyerünk nincsen több otthon...

Az ember megcsóválta a fejét, aztán mosolyogva megfogta a gyermek kezét, s vezetni kezdte a város felé. Néhány utcával távolabb megint talált egy síró gyermeket, és magával vitte azt is, és magával vitte a többit is, valamennyit, ahányat útközben talált.

Így ment a külvároson végig. Nagy füstös gyárkémények tövéből, omladozó falak, alacsony munkásházak közeléből egyre csatlakoztak hozzá a gyermekek, s ezzel a szepegő, szomorú rongyos hadsereggel érkezett meg a belvárosba.
A belváros széles utcáin ünnepelt a tavasz. Vidám emberek járkáltak a langyos verőfényben, kezükben hóvirág, fiatalok voltak és mosolygósak, megcsodálták a rongyos ember furcsa csapatát.

Egy fényes üvegablakos étterem előtt megállt velük. Végignézett rajtuk, mosolygott és benyitott az ajtón.
- Gyertek - mondta.

A gyermekek féltek. Bent fényes idegen világ volt, úri népek ültek unott arccal az asztalok mellett, s döbbenve néztek a rongyos gyerekekre. Egy pincér haragos arccal sietett oda.
- Gyerünk - mondta - itt nem lehet kéregetni. Kifele, kifele.
Komoly, szelíd arccal a pincérre nézett, aztán a gyerekekre mutatott.
- Éhesek. Adjatok nekik enni.
A pincér megütközve nézett végig a rongyos csavargón.
- Ez nem árvaház, hallja!

Odajött a tulajdonos is.
- Mi az, mi az, itt nincsen koldulás! Mit akar itt?
- Ezek a gyerekek éhesek - felelte nyugodtan a hegyi ember - elhoztam őket, hogy adjanak nekik enni!
A kis kövér vendéglős megdöbbenve bámult a rongyos emberre.
- Aztán ki fizeti azt a sok ebédet! Maga?
- Megfizeti az Úr.
- Miféle úr?
- Az Isten.

Egy pillanatra meghökkent, aztán elvörösödött.
- Na, menjenek innen. Ez nem bolondok háza. Mit gondol, kérem? Talán az Isten fizeti a zöldséget? Az Isten fizeti a mészárost? Az Isten fizeti a személyzetet? Az Isten fizeti az adót?

Az üvegajtó becsapódott mögötte, s kint volt újra az utcán. Kicsit zavartan nézett körül, kezét a homlokához emelte, s nehányszor végigsimított rajta. Tehát fizetni kell, keringtek benne zagyván a gondolatok, fizetni, pénz, pénz... mi az, hogy pénz? Butaság. Nehány papírdarab. Akinek nincs olyan, az nem kap enni. Butaság. Buták az emberek. Bolondok.

Továbbmentek. Egy bankpalota előtt újra megállt, s befordult a kapun.
- Mit tetszik? - kérdezte egy tisztviselő bizalmatlanul.
- Pénzre van szükségem - felelte.

A tisztviselő meglepetten mustrálta végig a rongyos embert.
- Kölcsönre?
Az idegen kimutatott az ablakon.
- Azok a gyerekek éhesek - mondta - azoknak kell.

A tisztviselő összenézett a társával. Vállukat vonogatták, aztán az egyik homlokához emelte a kezét, és mutatta, hogy bolond. Vigyorogni kezdtek.
- Aztán milyen fedezetet ajánl? - kérdezte mosolyogva egy távolabb ülő fiatalember.
- Tessék? - csodálkozott az idegen, mert nem ismerte ezt a szót.
- Vagyis miből fogja visszafizetni? - magyarázta egy másik.
- Majd visszafizeti az Isten!

A tisztviselőkből kitört a kacagás.
- Divatjamúlt dolog öregem! Valami biztosabb kezest ajánljon!
- Hát Isten neve nem elég?!
- Sajnálom, kérem - röhögte a fiatalember - hehehe, az Isten neve nem szerepel a telefonkönyvben!...
- Szegény bolond - mondotta valaki - várjon, jóember.

Valami aprópénzt nyújtottak feléje, de azt már nem látta meg. Akkor már csüggedten az ajtó felé indult. A gyerekek ott várták az utcán, elszorult a szíve, amikor rájuk nézett.
- Nem tudok segíteni rajtatok - mondta szomorúan - olyan lett a világ, hogy nem tudok segíteni rajtatok.

- Miféle csoportosulás ez?
A gyermekek riadtan bújtak össze. De az idegen bátran nézett a rendőrre.
- Éhes gyerekek.
- Úgy. Aztán mit akartok itt? Kéregetni?
- Enni akarnak.

A rendőrt bosszantotta a bátor nézés és a nyugodt hang.
- Maga meg micsoda? Kicsoda? Tüntetést rendez?
- Én az Isten képmása vagyok.

A rendőr egy percre eltátotta a száját.
- Mi? Hogy hívják magát?
- Isten képmása.
- Hallod-e, velem ne bolondozz! - vörösödött neki a rendőr. - Hova való vagy?
- Istentől való.

Csoportosulás támadt körülöttük, nehányan nevettek, s a rendőr tekintélyét kezdte félteni. Egyszerre szigorú lett.
- Elég a bolondságból. Hadd lám a papírjait.
- Nincsenek papírjaim.
- Hűha - rökönyödött a rendőr - furcsa bogár vagy. De hát neved csak van?! Illetőséged csak van?!
- Engem az Isten képére teremtett. Ez meg vagyon írva. Isten képmása vagyok tehát. Más nevem nincsen.
- Bolond - röhögte valaki a tömegben -, tisztára bolond, aszongya, ő az Isten!

- - Elég a tréfából - szedte össze önérzetét a rendőr - ide a papírokat, vagy bekísérlek!
- Nem tréfálok - mondta csöndes hangon a hegyről való ember - nem tréfálok. Ezek a gyerekek is nagyon komolyan éhesek. A vendéglős komolyan tagadta meg tőlük az ételt, a bankár komolyan tagadta meg tőlük a pénzt. Bizony mondom nektek, nem tréfálok. Bizony mondom nektek, elrontották ezt a világot nagyon, nem vagytok az én atyám örömére. - Azzal megfordult, kézen fogta a gyerekeket, s elindult velük vissza a külváros felé. A tömeg kacagott, a rendőr is elnevette magát, és azt mondta: bolond, eredj a fenébe.

Ballagtak, csöndes szomorú csapatban. Hallgatott az idegen, s mély árkok vésődtek a homlokára, szeme ködös révedezéssel a messzi távolokba nézett. Egy-egy gyerek halkan szipogott.

Alig értek vissza a gyárak közé, nagy csapat ember jött szembe velük, férfiak, asszonyok, s már messziről kiabálták:
- Itt a gazember! Hova vitted a gyermekemet?! Csavargásra tanítja a más ember gyermekét! Agyon kell verni az ilyen csirkefogót!

Döbbenve állt a szitkok között. A gyermekeket elráncigálták mellőle - öklök hadonásztak a szemei előtt.
- Csak nem sikerült, ennyi az egész... - mondotta halkan és szomorúan - megint nem sikerült...

Valaki felkapott egy követ a földről és megdobta vele. A kő homlokon találta. Megtántorodott, aztán lehajolt a kőért, felvette. Az emberek szitkozódva oszlottak széjjel, mindenki vitte haza a maga gyerekét, s ő egyedül maradt. Nézte a sárga házfalakat, a füstös, szigorú kéményeket, aztán lehajtotta a fejét, és lassan megindult vissza a hegynek.

Esteledett immár. Egy-egy lámpa gyúlt ki itt is, ott is s az égen is egymásután. Köd súlyosodott a házak közé, a falak nyirkosak lettek tőle s az utca csatakos.

Valahol messze kint, ahol a házak már elmaradoztak, s a ködös mezők nagy hallgatása ringatta az estét, megállt és visszanézett. Nyirkos, nehéz tavaszi szag volt, a hegyről nyers rügyszagú szél fújt, s messze lent sok apró lámpafénnyel csillogott a város. Fehér volt fölötte a köd, mint valami furcsa, szomorú glória.
Sajgott a homloka. Megtapogatta a sebet és érezte, hogy nedves lett a keze.
- Vér - suttogta szomorúan - vér.

Nem törölte le, hagyta, hogy végigszántson az arcán, s a földre csöpögjön. Kezében ott volt még a kő, megnézte, megsimogatta, szeméből ráhullott egy forró kicsi könnycsepp, aztán szép szelíden letette a földre.
Letért az útról és megindult a hegynek. Súlyos, szomorú lépésekkel ment, s amerre elhaladt, véres furcsa nyom támadt mögötte, végestelen-végig a tavaszi erdőn.



Wass Albert

R.Warren: Isten receptje a jó egészségre: Bizalom

Kászítette: Melinda Vörösné
Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! Zsoltárok 116:7
Isten megajándékozott a testeddel, sőt, egy használati útmutatót is adott hozzá: a Bibliát. Minden szükséges utasítást tartalmaz arról, hogyan viselj gondot magadról és miként élhetsz hosszú életet.
Az alapokat már tudod: helyes táplálkozás, mozgás, elegendő éjszakai pihenés. N

égy olyan tényező van, ami lehet, hogy még sosem jutott eszedbe a hosszú és szép életről, azonban kihat az egészségedre. Ma az elsőre szeretném felhívni a figyelmedet.
Jót tesz az egészségednek, ha bízol Istenben. „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Péld. 3:5) Miért is tesz jót az egészségnek ez a bizalom? Mert amikor az Úrban bízol, nem aggodalmaskodsz.
Így szól a 116. Zsoltár 7. verse: „Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!” Hogyha igazán Istenben bízol, nem leszel annyira feszült.
Van választási lehetőséged:
- Aggódsz, vagy inkább dicsőítesz.
- Imádkozol, vagy inkább pánikba esel.
Minél többet imádkozol, annál kevesebb a kétségbeesés. Légy nyugodt, Isten gondot visel rólad!
A Példabeszédek 14:30-ban ezt olvassuk: „A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat.” Tehát nem csak az számít, hogy te mit fogyasztasz, hanem az is, hogy téged mi fogyaszt el. Lehet, hogy csak makrobiotikus és természetes eredetű ételekkel táplálkozol, de ha benned sértődés, aggodalom, félelem, testi vágy, bűntudat, harag, keserűség, vagy bármiféle más érzelmi kór lappang, az le fogja rövidíteni az életedet.

Joel & Victoria Osteen: Légy Isten szócsöve!

Készítette: Lisa Szanyel
“Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja...” (I. Péter 4;11.)

Ha Isten szólni akar az emberekhez, tudod hogyan csinálja? Leggyakrabban az ő szolgáin keresztül. A mi hangunkat használja, hogy életet, gyógyulást és reményt adjon másoknak. Amikor utánanyúlsz valakinek, amikor kedves vagy és bátorítasz másokat, akkor Isten hangja vegyül a Tiédhez. A te

szavaid az ő szavaivá válnak. A természetes a természetfelettit továbbítja. Ezért van az, hogy mondasz valami hétköznapi, egyszerű dolgot, mint "Jól nézel ki" vagy "Meg tudod csinálni" és ez változást hoz a másik ember életében. Ez neked semmi, de amikor Isten veszi a természetest és belehelyezi az Ő természetfelettijét, ez hatással lehet a másik ember sorsára.
Jusson eszedbe ma, hogy Isten hangja vagy ezen a Földön. Amikor másokkal beszélsz, továbbítsd amit Isten mondani szeretne róluk. Legyenek a szavaid az élet, remény és áldás csatornái. Beszélj Isten bölcsességével és legyél az Ő szócsöve bármerre is jársz.
Ima:
Mennyei Atyám, köszönöm hogy kiválasztottál és használsz engem. Alárendelem az életem minden területét Neked. Használj, hogy áldás lehessek mások számára. Add a Te békességedet, erődet és örömödet, hogy az elmém mindig Rád tudjon figyelni. Jézus nevében. Ámen.

Joel & Victoria Osteen

TANULSÁGOS. ÉRDEMES ELOLVASNI.

Készítette: **Tear**
Az apa fáradtan tér haza a munkahelyéről, és leroskad a fotelbe. Hétéves kisfia jön oda hozzá, és megkérdezi:
- Mondd Apa, neked mennyi az órabéred?

Az apja haragra gerjed:
- Miért kérded?! Csak nem valami hülye játékot akarsz megvetetni velem? Azonnal mars a szobádba!
A kisfiú szemébe könnyek jelennek meg, de illedelmesen felmegy a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.
Ahogy az apa ül a fotelben, még forronganak benne a nap
eseményei, ahogy a főnöke megint újraíratta vele a prezentációját, ahogy a kollégája 3 nappal a projekt vége előtt elment betegállományba...
Kezébe temeti az arcát.
"Mikor lesz ennek vége?" - kérdezi magától.
Aztán eszébe jut a gyerek. "Talán nem kellett volna így bánnom vele... Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, és én értettem félre, azért mert úgy érzem, a környezetemben már mindenki rajtam élősködik." - gondolja magában, és elindul felfelé a lépcsőn. Benyit a gyermek szobájába, ahol a fia a földön kuporogva játszik magában.
A fiú felnéz, és újra megkérdezi:
- Apa, neked mennyi az órabéred?
- Négy dollár fiam.
- És tudnál nekem adni két dollárt?
Az apa gyanakvó tekintettel ránéz a fiára, és azon töpreng: "Remélem nem valami játékot akar venni belőle magának..." Majd meg is kérdezi tőle:
- Mire kellene neked az a két dollár?
- Mindjárt megmutatom! - mondja a gyermek sejtelmes mosollyal az arcán.
Apja előveszi a két dollárt, és odaadja a fiának. Mire a fiú benyúl a takarója alá, és előveszi a spórolt pénzét. Elkezdi összerakosgatni az aprót, ami összesen két dollárra jön ki. Hozzáteszi a most kapott másik két dollárt, és boldogan az apja felé nyújtja:
- Apa! Most, hogy kifizetem neked, tudsz velem is tölteni egy órát, hogy együtt játszunk?

Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy igazán gazdag emberrel, aki a következőt mondta nekem, ami alapjaiban megváltoztatta a gondolkodásomat: "Bármit megtehetek, amit csak akarok. Illetve...egy dolgot mégsem: A 22 éves lányomat már nem tudom visszaültetni a hintába, hogy játszhassak vele.

E-mail: eltuntgyerekekert@gmail.com
Mobil: 30/474-04-30
www.facebook.com/tear.kampany

Gyárfás István, BPA Gospel team - Ünnepelj

Ige: A vallássosságról

Az apostolon keresztül jelenti ki Isten Igéje, hogy mennyit ér a vallásosság: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján” (Fil. 3,5-9)

 Megvallja az apostol, hogy milyen voltújjászületése – vagyis az Úr Jézus  befogadás – előtt: „Mert hallottátok, mint forgolódtam [viseltem magamat] én egykor a zsidóságban [a zsidó vallásban], hogy én felette igen háborgattam [könyörtelenül üldöztem] az Isten anyaszentegyházát [kihívott gyülekezetét (eklézsiáját)], és pusztítottam azt. [és a romlására (pusztulására) törtem]

És felülmúltam a zsidóságban [a zsidó vallásosságban] nemzetembeli [fajtámbeli] sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért. [mert fölöttébb (vak)buzgó követője voltam atyáim (őseim) hagyományainak]” (Gal. 1,13-14)

Mikor Istvánt megkövezték, a hívők eltemették, és szétoszolva hirdették az örömhírt mindenfelé, amerre jártak: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala”. Így vallja meg a jeruzsálemi zsidók előtt, amikor meg akarják kövezni: „… ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.” Letartóztatása után is csak erről tesz bizonyságot, hogy mit tett a vallásos Saul, aki az Úrral való találkozása után Krisztus apostola és Pál lett:  „én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. Én egykor elhatároztam vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük, kergettem mind az idegen városokig is” (Csel. 8,3; 22,4; 26,2-5.9-11)

És Timóteusnak is bizonyságot tesz, Isten végtelen szeretetéről és kegyelméről: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben” (1Tim. 1,12-16)

Ige: A munkáról

 „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében [(onoma): hatalmával, és tekintélyével] pedig rendeljük [parancsoljuk, és meghagyjuk] néktek, atyámfiai [testvéreim], hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól [és húzódjatok el, és kerüljetek minden olyan testvért, és maradjatok távol minden olyan hívő embertől], aki rendetlenül [(ataktósz: szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák módján. Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül] él, és nem ama utasítás szerint [és nem a szerint a  (paradoszisz): rendelkezés, hagyomány, és utasítás szerint], amelyet mi tőlünk kapott [amelyet tőlünk vettetek át]

Magatok is [(eidó oida): láttátok, és] tudjátok, [(pósz): hogyan], és mi módon kell minket [(mimeomai): utánozni], és követni [milyen példát mutattunk nektek, amikor köztetek éltünk]; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül [hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek; soha nem voltunk munkakerülők].

Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és [keserves] fáradsággal [és vesződséggel], éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére [Más fordítás: éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk].

Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük [azt parancsoltuk, és meghagytuk] néktek, hogy ha valaki nem akar [és nem hajlandó] dolgozni, ne is egyék-

Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül [(ataktósz: szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák módján. Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül] élnek [vagyis felelőtlen életmódot folytatnak] közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak [(periergadzomai): hanem kerülik a munkát; mások dolgába avatkoznak; haszontalan dolgokat művelnek]

Az ilyeneknek azonban rendeljük [megparancsoljuk; meghagyjuk] és kérjük [és figyelmeztetjük; és sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében; és rimánkodunk is, (parakaleó): kérleljük az életmódjával, és viselkedésével kapcsolatban] őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, [hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek] hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék” (2 Thess. 3,6-8.11-12)

És emlékezteti a Korinthusiakat arra, hogy nem engedte, hogy a gyülekezetek gondoskodjanak róla, hanem: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk; [áldást mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel elhordozzuk; helytállunk]” (1 Kor. 4,12)^.

Pál apostol Korintusba menve, két keze munkájával tartotta el magát: „És mikor egy Akvila nevű, pontuszi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére, Priszcillára, mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából: hozzájuk csatlakozék. És mivelhogy azonféle míves vala (vagyis ugyanaz volt a mestersége), náluk maradt (és náluk lakott) együtt is dolgozott velük. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók valának” (Csel. 18,2-3)^.

Ugyanígy a Thesszalonikában élő hívőknek is így ír: „Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény munkánkra]: mert éjjel-nappal munkálkodva [dolgoztunk, és úgy] hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek. [Más fordítás: Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt]. Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen szentül, igazán [(hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [viseltük magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek]” (1 Thess. 2,9-10)^.

Az apostol az efézusi vénektől búcsúzva, így beszél: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől (és minden tekintetben) megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva (kemény munkával) kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb (és nagyobb boldogság) adni, mint venni (vagy mint kapni)” (Csel. 20,33-35)^.

Így figyelmeztet az Úr az apostolon keresztül minden hívőt: „Aki oroz vala [lopott], többé ne orozzon [ne lopjon]; hanem inkább munkálkodjék [dolgozzon], cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó [és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat], hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek” (Eféz. 4,28). És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok (és tegyétek a magatok dolgát), és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok (vagyis dolgozzatok), amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11)

Irgalom és békesség.

Alapjukban meginognak a hegyek...

Kiáltó hang szól a pusztában

Kiáltó hang szól a pusztában

Az Úr vezet

„Azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell” (Ésa 48,17)

Öröm az Úrban!

„Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának” (Zsolt. 35,4) 

A szeretet

A legszebb emlék a szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után!

Mi a fontos?

Nem az a fontos, milyen erős a karod, hanem milyen erős a szíved!

Akik bíznak az Úrban

Gyöngyszemek: GONDOLATAID

A kegyetlen, dühös, bosszút forraló, levert, sötét és kétségbeesett gondolatok nem csak a környezetünkre hatnak nyomasztóan, hanem közvetlenül ártanak önmagunknak is. Az ilyen gondolatokból még soha semmi jó nem fakadt. Ezt jól jegyezd meg!

Ahogyan gondolkozol, olyan az arcod és viselkedésed. Gondolataidat bárhogy takarod, eltitkolni nem tudod.

Gondold mindig a legjobbat, legszebbet, és mindenhol a legjobbat és legszebbet találod meg! Tedd a legjobbat, és a legjobb leszel!

Senki és semmi nem tud magasabbra repülni és Isten közelébe érni, mint a szép, nemes és szent gondolat.

Isten hív

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.” Ézsaiás könyve 55:3

Nem kell a köntörfalazás, a magyarázkodás. Gyere, úgy ahogy vagy. - szól hozzád a rég hallott Ismerős, szelíd hangon. Nem kell a maszk, az álarc, a jelmez, nem kell az, ami nem te vagy. Csak gyere, én elfogadlak.

Tudom, min mentél keresztül, hiszen ott voltam végig melletted. Ott voltam, amikor remegve hagytad el azt a bizonyos szobát, mert nem mertél tovább maradni. Ott voltam, amikor megkaptad a hírt, amire már rég számítottál. Ott voltam, amikor meghoztad azt az őrült döntést, és sarkon fordulva elviharzottál a messzeségbe. Ott voltam, amikor próbáltad letenni a poharat, de a bűntudat mardosására inkább kiürítetted. Ott voltam, amikor kimásztál az ismeretlen ágyából, és ruháidat összekapkodva siettél vissza az éjszakába. És ott voltam másnap reggel is, amikor undorodva néztél a tükörbe, és legszívesebben eldobtad volna magadtól az életedet.

Igen, ott voltam, és vártam, akartam, hogy észrevegyél, de te sokáig látni sem akartál. Most, most végre megláttál, de ne félj. Nem kell többé félned, én melletted maradok. Nem fordítok neked hátat, mert én ismerlek igazán. Ismerlek, és tudom, mennyire értékes vagy. Az életemnél többet érsz nekem, és nem hagyom, hogy még egyszer elveszítselek.

Ha ma igent mondasz, akkor minden más lesz. Te és én, együtt, örökké. Senki sem választhat el tőlem. Senki sem taszíthat téged reménytelenségbe, vissza oda, ahonnan megmentettelek. Ha igent mondasz, mától én vigyázok rád, és élhetsz boldogan, igazán boldogan velem, örökké.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/isten-hiv.html

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Kereszteny Hirek

Azokhoz szólok, akik nyugtalan időszakot éltek át. Úgy érzed, hogy össze vagy zavarodva, pedig csak annyit kell tenned, hogy letelepszel az igém szilárd fundamentumán, és a jelenlétemben találd meg a stabilitást. Még most is veled vagyok, és elvezetlek a bizonyosság és biztonság helyére. Ne félj, és ne hagyd, hogy a kétségbeesés aláássa a hitedet! Legyél erős, mondja az Úr.

Zsoltár 61:2 E föld széléről kiáltok hozzád; mert szívem elepedt: Vezess engem innen a Kősziklára, mely magasabb mint én.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Oswald Chambers: MIÉRT IMÁDKOZZUNK?

"...mindig imádkozni kell és meg nem restülni" (Lk 18,1).

Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted. A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ezért olyan kevés a közbenjáró. A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!

Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az ő valóságáról, másként csődbe kerülsz. Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked, akkor nem tudsz imádkozni. Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba.

A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk. Megtesszük a kimutatható dolgokat, de nem akarunk közbenjárni. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tőrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé.

Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk. Át kell jutniuk az Istennel való élő közösségbe. Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott, mi pedig veszni hagytuk őket. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elő a lelkekben, amit másként nem teremthetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

 

Michael W. Smith (lejátszási lista)

A nagy fogás

 Jorsits Attila

Ha Jézussal egy csónakban evezel, az a legkevesebb, hogy életed legnagyobb fogására számíthatsz…

A bibliai történetek tele vannak szimbólumokkal. Gyakran egy-egy elbeszélésben Jézus minden tettének, mozdulatának üzenete van. Ma Péter és Jézus találkozásáról írok. Ez az elbeszélés szimbolizálja az emberek Jézushoz való viszonyulásának lépcsőfokait. Lássuk az elsőt:

Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. (Lk 5,1)

Az első lépcsőfok a sokaságban lenni. Ez egy általános, kollektív kapcsolat, nem egyenként vagyunk kapcsolatban Jézussal, hanem sokan. Ezt lehet egyfajta érdeklődői vagy rajongói körnek tekinteni. Nem szabad lenézni ezt a fokozatot! Azért nem, mert mindannyian így kezdjük. Nincsen olyan lángoló lelkű hívő, aki ne a sokaságban kezdte volna. A sokaságban való elvegyülés, Jézus vizsgálgatása, méregetése a tömeg-nyújtotta inkognitóból nem szégyen. Nem az a baj, ha ott vagy, hanem az, ha ott ragadsz. A sokaság ugyanis nem ragaszkodik igazán Jézushoz. Gondolj bele, a keresztnél már nem volt ott a sokaság…

Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. (Lk 5,2-3)

Jézus észreveszi Pétert, aki addig a többiekhez hasonlóan távolról figyelte őt. Beszáll a hajójába és kéri, hogy Péter evezzen egy kicsit beljebb. Ezzel Jézus kiszakítja Pétert a sokaságból egy időre. A Jézushoz való közelebb kerüléshez ki kell lépni a hétköznapokból, abba kell hagyni a háló mosását önként, vagy – ahogyan Péternél történt – kényszerrel.

Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lk 5,4-5)

Szinte érezni Péter szavaiból, hogy neki ehhez semmi kedve. Egész éjjel dolgozott, ráadásul hiába, fáradt és álmos. Ez a második lépcsőfok. Amikor Jézus a környezetéből kiszakított embert választás elé állítja. Az ember itt nem tud menekülni a kérdés elől, mert annyira egyértelmű, hogy neki szól. Szemtől szemben állnak egymással a csónakban, muszáj figyelni Jézusra. Visszaevez a partra, vagy – még ha kételkedve is – Jézus szavának enged?

S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. (Lk 5,6-7)

Péter engedett Jézus szavának és olyat tapasztalt, amit még sohasem. Minden halászok álma valóra vált a számára. Végre megvan a nagy fogás! De Péter ekkor már nem a halakkal törődik:

Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. (Lk 5,8-10/a)

A hajónak szimbolikus jelentése is van. Jézussal szoros kapcsolatba kell kerülni, távol a sokaságtól, távol a zajtól, hogy tudj csak Rá figyelni és azt tenni, amit Ő mond. Ekkor minden megváltozik. Pétert sem érdekli már az a rengeteg hal, ami eddig az élete értelme és célja volt. Már csak az érdekli, hogy Jézus kinek látja őt. Mert már ő maga is másképp tekint magára. Ez a harmadik lépcsőfok, a Jézussal való kapcsolat teljessége.

Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt. (Lk 5,10/b-11)

http://www.teologiablog.hu/a-nagy-fogas/

Carl Eichhorn: Isten bölcs vezetése " Isten műhelyében" c. könyvéből

Készítette: Lisa Szenyel
Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsõségbe fogadsz be engem. (Zsoltár 73:24)
Aszáf, ennek a zsoltárnak az írója, csak súlyos harcok után jutott a hitnek erre a bizonyosságára. Elõször nem tudott tájékozódni Isten útjain. Azt látta, hogy az istentelenek tervei sikerülnek, jól megy dolguk, elõrejutnak, gyõznek. Ezzel szemben 

a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrõdnek minden nap. Egyik baj a másikat éri náluk. Az egész élet a véletlen értelmetlen játékának tûnik s mint sötét rejtély nehezedik lelkére. Aszáf már majdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybe és ki nem öntötte szívét Isten elõtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe. Az a lényeges, ami a végén történik; meglátta világosan, hogy Isten örök végzése igazgatja sorsomat. Õ mindent bölcsen intéz. Elkészítette tervét felõlem, célja a dicsõség. Ez lett elõtte hitben bizonyossá és ez így is van.

Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak. Õ mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tûnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erõszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erõk labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének. De ez csak látszat. Õrizkedjünk attól, hogy elõre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Õ vezetésébe. Isten nem kér tõlünk tanácsot és ez jó. - Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert „a magad bûne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bûnhõdöl." Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.

Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt. De egyet biztosan tudott: „Ez az út számomra a legjobb. Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem." Ez a bizonyosság megõrizte a keserûségtõl és zúgolódástól. Derûsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Õrá! Isten célja az övéivel a dicsõség. Figyeljünk az út végére, mert ott dõl el minden: „... azután dicsõségbe fogadsz be engem."

Éjfél után

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Milyen különös! A nagy város egyébként lármás utcái ilyenkor egészen kihaltak. Sötéten meredeznek a házak az éjszakában, a fények halványan égnek a ködben. Didergek. Útban vagyok a kórház felé.

Telefonon hívattak: egy haldokló kérte, jöjjön gyorsan egy lelkész.

Már sok haldokló ágya mellett álltam, a halált tulajdonképpen megszokhattam volna már. Mégis, különös érzés arra gondolni, hogy ott a kórházban valaki távozni készül az életből.
A portás már tudott az érkezésemről és útbaigazít. Belépek a kórterembe. Az ágyban egy fiatal férfi, mellette izgatott felesége. Az asszony hozzám siet:
Lelkész úr, hamar, adjon úrvacsorát a férjemnek!
Nézem a beteget. A halál bélyege kiült az arcára. Már nem is vesz tudomást arról, hogy ott vagyok. Nem, ezt az embert nem lehet úrvacsora adásával kínozni. De tudom, hogy a haldoklók még akkor is hallják, amit mondunk, hogyha a test, az érzékszervek már semmi jelét sem adják ennek. Ezért Igével és imádsággal szeretném őt átkísérni az örökkévalóságba.
De az asszony kezemet fogja és sürget:
Nagytiszteletű úr, hamar, adjon úrvacsorát a férjemnek!
Elhárítom. Nyugtalansága terhes. Odahajolok a beteghez és lassan, érthetően mondom a fülébe:
Jézus Krisztus, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől!
A beteg szeme felnyílik, rám néz. A felesége megragadja a karomat:
Gyorsan! Az úrvacsorát!
Kivezetem a folyosóra. Próbálom megértetni vele, hogy mennyire értelmetlen a kérése.
Nézze! A férje nincs magánál! Állapota nagyon súlyos. Az úrvacsora csak kínzás lenne számára.
De úgy szeretném, hogyha a férjem üdvözülne!
Asszonyom, azt hiszi, hogy egy külső szertartás megmenthet valakit? Ha a férje ismeri Jézust mint az ő megváltóját, akkor úrvacsora nélkül is üdvözül. De Jézus nélkül - az úrvacsora sem segít semmit.
De az asszony nem tágít: A férje nagyon vágyott az úrvacsora után. Sürget, kérlel. Láttam, itt nem használ semmi. Fiatal voltam, nem volt sok tapasztalatom, az egyetemen nem tanítottak meg arra, hogy ilyen esetben mit kell tenni. Végül engedtem.
Bementünk a beteghez. Mindent előkészítettem. A beteg egy kissé magához tért és úgy láttam, felkészült és várt.
Ez az én vérem, az újszövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára - - a csendes éjszakában, mint a menekülés rendíthetetlen sziklája hangzottak e szavak.
Amint vége volt, a beteg kielégülten hullott vissza a párnák közé. Kimentem, hogy az éjszakás nővérrel szót váltsak. Magukra hagytam a házastársakat, hogy búcsút vegyenek egymástól.
Azután visszatértem, hogy elköszönjek. Majd megmeredtem a csodálkozástól. A beteg ülve fogadott. Mosolyogva mondta:
Túl vagyok a válságon. Már is jobban vagyok! - Az asszony nevetve és sírva borult férje nyakába.
Különös volt. És a két ember öröme átragadt reánk is. Velük örültünk. Megfogtam a férfi kezét:
Nagyon örülök, hogy ilyen fordulatot vett! Hiszen igazán az örökkévalóság küszöbén állt. Isten kegyelme hozta vissza magát onnan. Ragaszkodjon ezután is az Isten kegyelméhez!
Gúnyos, eltorzult mosollyal felelt:
Ez mind nem kell már nekem! Hiszen újra élek!
Megrendülve hallgattam hitetlen szavait. Nem tudtam mit felelni. A torkom elszorult. Ebben a pillanatban a beteg hirtelen a szívéhez kapott és visszahanyatlott. Halott volt.

Wilhelm Busch:

Hallottál már arról az idős hölgyről?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Hallottál már arról az idős hölgyről, aki házalóként kereste kenyerét? Mindig, amikor keresztúthoz ért, feldobott egy gyufaszálat a levegőbe. Arra indult el, amerre mutatott a gyufaszál, amikor földet ért.

Egyszer egy ember látta, hogy feldobja a gyufaszálat, egyszer, kétszer, háromszor. Megkérdezte az asszonytól, hogy mit csinál. Az idős nő így felelt: ,,Ha

gyom, hogy Isten mutassa meg ezzel a gyufaszállal, hogy merre menjek." Az ember kíváncsian nézte, majd így szólt: ,,De miért dobja fel háromszor?" ,,Mert az első két alkalommal rossz irányba mutatott!" - felelte az asszony. Vigyázz! Amikor nem tetszik az irány, amit Isten mutat, te is úgy imádkozol, hogy közben azt reméled, meg fogja gondolni magát, és azt mondja majd, amit hallani szeretnél? Ha így van, akkor még soha nem adtad fel az akaratodat az övéért! Jézus azt mondta: ,,Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők..." (János 15:5). Csak úgy tudunk gyümölcsöt teremni, ha kapcsolatban maradunk Krisztussal. Ahogyan az élet a szőlőtőből áramlik a szőlővesszőkbe, úgy árad beléd, és árad át rajtad az Ő ereje, és elkezdi hatását gyakorolni az életed minden területén. A zsoltáros azt mondta: ,,Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat." Isten meg fogja mutatni neked a helyes utat, ha kéred. Lényegében csak két út van - az övé és a tiéd. Ha már belefáradtál abba, hogy a saját utadat járod, borulj térdre és kérd, hogy mutassa meg neked, hogyan járhatod az Ő útját!

Agapé dicsi Kitárom szívem.avi

Michael W. Smith (lejátszási lista)

Joel Osteen pasztor uzenete: Emelkedj a kritizáló hangok fölé!

Készítette: Lisa Szanyel

Hiszem, hogy Isten a szabadság egy újabb szintjére szeretne elvinni téged. Az egyik módja annak, hogy egy magasabb szintre kerülj az, ha megválasztod a csatáidat, és nem mész bele olyanokba, amik valójában nem számítanak.

Nem kell válaszolnod minden téged kritizáló hangra. Nem kell feltétlenül megsértődni azon, amit mondanak. Nem va

rjú vagy, hanem sas. Képes vagy felülemelkedni. Új magaslatokon szárnyalhatsz.

Pontosan ezt tette Nehémiás. Isten elhívta őt, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait. Az embereivel együtt nekikezdett a munkálatoknak, azonban két kritikussal találta magát szemben, Szamballat és Tóbiás személyében. Egyfolytában kritizálták Nehémiást, pletykákat terjesztettek róla, megpróbálták lejáratni és nevetségessé tenni.

Mindeközben mit tett Nehémiás? Egyszerűen nem vett róluk tudomást. Amit mondtak, az az egyik fülén bement, a másikon ki. Amikor látták a kritikusok, hogy nem mennek semmire Nehémiással, a város vezetőihez rohantak. Azzal vádolták Nehémiást, hogy nem jó ügy érdekében építi a falat, hanem csak magának akar királyságot építeni. Nehémiást biztosan megkísértette az ötlet, hogy lemásszon a falról és jól megmondja nekik: ,,Fiúk! Nem fognátok már be? Mindjárt megmutatom, ki is vagyok!" De nem tette. Volt elég bölcsessége, hogy felismerje, ez az egész csupán arra megy ki, hogy elvonja a figyelmét valódi elhívásáról. Úgy döntött, hogy nem vesz tudomást róluk, és rekordidő alatt felépítette a falat.

Amikor Isten egy álmot ültet a szívedbe, és elkezdesz ennek megfelelően cselekedni, akkor biztos lehetsz benne, hogy a ,,Szanballatok" és ,,Tóbiások" hamarosan fel fognak tűnni. Az igazi győztes ismérve az, hogy megválogatja a csatáit. Sok csatába egyszerűen nem érdemes belemenni. Nehémiás tudta, ha lejön a falról, az idejét és energiáját arra szánja, hogy legyőzze ezt a két embert, sikerült volna neki. Biztosan jól is érezte volna magát tőle, viszont nem vitte volna őt közelebb a céljához. A fal nem épült volna előbb fel. Röviden a lényeg: úgy döntött, hogy sas lesz. Úgy döntött, hogy mindezek fölé emelkedik.

Nekünk is ezt kell tennünk. Válogassuk meg, hogy minek szentelünk figyelmet. Ne bonyolódjunk bele olyan csatákba, amiknek nincs értelme. Tanuljunk Nehémiástól, és ne vegyünk tudomást a ,,Szanballatokról" és ,,Tóbiásokról".

Ne hagyd, hogy elvonják a figyelmedet a jelentéktelen dolgok, és maga Isten fogja vívni a csatáidat. Ő fog felemelni, Ő tesz győztessé az akadályok fölött, és mindazzá fogsz válni, amire Ő teremtett.
Joel Osteen