Máté evangélium 7.fejezet: mindenki, aki Kér, az kap – szent szellemet. (Revideált)

Mát. 7,1 Ne ítéljetek [és nehogy ítélkezzetek], hogy ne ítéltessetek [hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is]^*

*És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled, vagy megbírálod] a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, [mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el]. De meg fog állani [a talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa]” (Róm. 14,4)

„Te pedig miért kárhoztatod [miért ítéled el] a te atyádfiát? [a testvéredet] avagy te is miért veted meg [és nézed le, és állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet az embertársadat]? Hiszen mindnyájan oda állunk [és oda jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja] elé” (Róm. 14,10)

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke (vagyis díjkiosztó emelvénye) elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma = a saját személyében) cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

 „[ezért] Nincs hát számodra mentség, [és bizony menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor [és amiben] mást elítélsz, [és más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [és magadra mondasz ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [vagy hasonlókat teszel] te is, ítélkező, [miközben ítélkezel]” (Róm 2,1).

„Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [és megvilágítja, és fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [és földeríti; és nyilvánvalóvá teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza, és láthatókká teszi] a szíveknek [a bensőknek] tanácsait, [vagyis szándékait, akaratát]. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, [és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; (szó szerinti fordítás: Bocsássátok szabadon (az adóst) és ti is szabadon bocsáttattok)” (Luk. 6,37-38)

Mát. 7,2 Mert amilyen ítélettel ítéltek [és ítélkeztek, és amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról. És amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket], olyannal ítéltettek [és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni], és amilyen mértékkel mértek, [másoknak] olyannal mérnek [majd vissza] néktek [is].

Mát. 7,3 Miért nézed [és miért nézegeted, és miért látod meg] pedig a szálkát [vagy a forgácsot, a szilánkot], amely a te atyádfia [a te testvéred] szemében van, a gerendát [a hosszú, nehéz fadarabot] pedig, amely a te [saját] szemedben van, nem veszed észre?

Mát. 7,4 Avagy mi módon [és hogyan] mondhatod a te atyádfiának [a te testvérednek, vagy embertársadnak]: Hadd, vessem ki, [hadd távolítsam el, és dobjam ki] a szálkát [a forgácsot, vagy a szilánkot] a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda [vagyis hosszú, nehéz fadarab] van?

Mát. 7,5 Képmutató [te színészkedő, kétszínű], vesd [és dobd] ki előbb a gerendát [azt a hosszú, nehéz fadarabot] a te [saját] szemedből, és akkor gondolj arra [mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz], hogy kivessed [és kidobjad] a szálkát [a forgácsot, vagy a szilánkot] a te atyádfiának [a te testvérednek] szeméből!

Mát. 7,6 Ne adjátok azt, ami szent [vagyis a szent dolgokat], az ebeknek [és ne szolgáltassátok ki az Istennek szentelt dolgokat a kutyáknak]. Se [a ti drága] gyöngyeiteket ne hányjátok [és ne szórjátok, és ne dobjátok oda] a disznók [a sertések] elé, hogy meg ne tapossák [és nehogy széttapossák] azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak [és szét ne tépjenek] titeket [mert azután visszafordulnak, és belétek hasítanak]^*

*A Szent Szellem így figyelmeztet: „Aki tanítja a csúfolót (a rossz, káros, ártalmas, gonoszt), nyer magának szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot (az istentelent, vagyis az Isten nélkül élőt, vagy a szentségtörőt), szégyenére lesz (és magát szennyezi be)” (Péld. 9,7)

És: „A bolondnak (az esztelen, buta, értetlen, és ostoba füle) hallására ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét (és mert megveti okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld. 23,9)

Hanem: „Menj el a bolond (az esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (vagyis ember) elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét (és mert nem szerzel az ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld. 14,7)

Pál apostol Antiókhiába hirdeti az Úr igéjét, és sokan hallgatják őt: „A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt az Isten igéjének hallgatására, Mikor pedig (meg)látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva” (Csel. 13,44-45)

És mert az apostol ismerte a Szent Szellem figyelmeztetését: „… azoktól eltávozván (otthagyta őket), és elszakasztá (vagyis távol tartotta tőlük) a tanítványokat (is, és) mindennap egy bizonyos Tirannus (nevű ember) iskolájában prédikálván (tanított)” (Csel. 19,9)

A hitetlen embereknek az Evangéliumot – az Úr Jézus halálának és feltámadásának örömhírét – szabad csak hirdetni. A „gyöngyök” eléjük tárásának következményét egy történeten keresztül mutatja be a Szent Szellem: Ezékiás királyt halálos betegségéből csodát téve gyógyította meg az Úr, és: „Ebben az időben küldött Berodákh Baladán (jelentése: Mars az uralkodó és az én uram), Baladánnak, a babilóniai (jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás) királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt. És meghallgatta őket Ezékiás, és megmutatta nékik az ő egész kincsesházát (vagyis az egész kincstárát).

Az ezüstöt (vagyis minden személyes kijelentést, és ígéretet, vagyis rémát), az aranyat (vagyis a hit ajándékát), a fűszerszámokat (vagyis a balzsamokat, az Úr vigasztalásait), a drága kenetet és az ő fegyveres házát (a fegyvertárát) és mindent, ami csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában (az ő palotájában) és egész birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás. Ekkor jött Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából. És monda: Mit láttak a te házadban (a te palotádban)? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban (a palotámban), és nem volt semmi az én tárházamban (az én kincstáramban), amit nékik meg ne mutattam volna.

Akkor monda Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét): Ímé eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban (a te palotádban) van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig (és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig), elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr. És a te fiaid (a te utódaid) közül is, akik tőled származnak és születnek (akiket nemzel), elhurcoltatnak (és elvisznek egyeseket) és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában (az ő palotájában)” (2 Kir. 20,12-18; és Ésa. 39,1-8). //És ez be is teljesedett először a fia életében (2 Krón. 33,11) majd az utódai közül végérvényesen Joákin életében és sorsában. (2 Kir. 24.8-15)//

Mát. 7,7 Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [folyamatosan kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek].

Mát. 7,8 Mert [mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik].

Mát. 7,9 Avagy ki az az ember közületek [vagy talán van olyan ember közöttetek], aki ha az ő fia kenyeret kér tőle, [netán] követ ád néki?

Mát. 7,10 És ha halat kér, vajon kígyót ad-e néki?   

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     Mát. 7,11 Ha azért ti gonosz [romlással teli] létetekre [noha rosszak vagytok] tudtok a ti fiaitoknak [a ti gyermekeiteknek] jó ajándékokat [jó adományokat] adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!^*

*Azután egy példázattal szemlélteti az Úr Jézus az előzőekben kijelentett igazságokat, elmondva azt is, hogy mit, azaz: kit kell legelőször kérnünk:  „Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek (egy) barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret. Mert az én barátom én hozzám jött (és megérkezett) az útról, és nincs mit adjak ennie (és nincs mit elébe tegyek). Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts (ne zaklass) engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád, amennyi kell (és megadja néki, amire szüksége van). Én is (azt) mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ad-e néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak (a ti gyermekeiteknek) jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,5-13)

És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. [és hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal].  [S Ő], Aki pedig a szíveket vizsgálja, [és fürkészi, kutatja] tudja [mit kíván, és mire irányul] a Szellem gondolata [a Szellem elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése; akarata] szerint [és Istenhez igazodva] esedezik [és jár közben, és könyörög, és emel szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27)

Ezért: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18)

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének Szelleme” (Ézs 11:2).  

És hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki (és meg is kapja). De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához (és az olyan, mint a tenger hulláma), amelyet a szél hajt (és sodor) és ide s tova hány. Mert ne vélje (és ne gondolja tehát) az ilyen ember, hogy kaphat valamit (vagy bármit) az Úrtól; A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8) Mert a Szent Szellem nélkül: „Kéritek, de nem kapjátok (meg), mert nem jól (hanem rosszul) kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt (és csupán élvezeteitekre akarjátok eltékozolni)” (Jak. 4,3)

Mát. 7,12 Amit akartok [és szeretnétek] azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek [megtegyenek, és bánjanak], mindazt ti is úgy [és ugyanazt] cselekedjétek [és tegyétek meg] azokkal [vagyis velük]; mert ez a törvény és [ezt tanítják] a próféták [Más fordítás: Ez a törvény és a próféták tanításának lényege]^*

*A Lukács írása szerinti Evangélium: „És ímé egy törvénytudó felkele (és előállt), kísértvén őt, és (ezt kérdezte) mondván: Mester, mit cselekedjem (és mit tegyek), hogy az örök életet vehessem (és elnyerjem)? Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod? Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből (vagyis egész lényeddel) és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. Monda pedig annak: Jól (és helyesen) feleltél; ezt cselekedd (ezt tedd), és élsz. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén (mert meg is verték), elmenének, és ott hagyják félholtan. Történet szerint (vagyis történetesen) pedig megy vala alá azon az úton (és odaért arra a helyre) egy pap, aki azt látván (amikor meglátta), elkerüli. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerüli. Egy szamaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indult (és megszánta). És hozzájárulván, bekötözi annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára (a saját állatára), vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viseli néki (és ápolja). Másnap pedig elmenőben két pénzt (két dénárt) kivévén, adá a gazdának (a fogadósnak), és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta (és irgalmas volt hozzá). Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél” (Luk. 10,25-37)

Mát. 7,13 Menjetek [és lépjetek] be a szoros [a szűk, és keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, és tág] az az út, amely [félre vezet, és] a veszedelemre [a romlásra, pusztulásra, teljes feloldódásba] visz, és sokan vannak, akik azon járnak [és rajta mennek be].

Mát. 7,14 Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [sőt csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [és rátalálnak,rálelnek arra]^*

*Az Úr Jézus újra figyelmeztet, elmondva az okokat, amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (1. ilyen a szellemi gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (és nem tudnak). Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)

 „… Bizony mondom néktek, hogy a gazdag (ember) nehezen megy (majd) be a mennyeknek országába. Sőt mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak (és megdöbbentek) vala, mondván: (Akkor) kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” (Mát. 19,23-26)

(2. Akik nem az Úr Jézuson keresztül akarnak bemenni): „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi/t (jelent) az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (és üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)

(3. Akik elfogadják az Úr Jézus hívását) „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak, vagyis azok, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak. (vagyis akiket Isten a tömegből kiemelt magának)” (Mát. 22,14)

A Szent Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be, (mert csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak (a megigazulásnak) kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be rajta” (Zsolt. 118,19-20)

(4. Az Ige megőrzői) „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon (és hadd jöjjön be) az igaz (a megigazult) nép, a hűség (a valóság = Ige) megőrzője (mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2)

(5. Az Úr Jézus vérével megmosottak): „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek (vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok (vagyis a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot (a valótlanságot, vagyis nem az igét cselekszi)” (Jel. 22,14-15)

(6. A minden nyomorúság ellenére hitben megmaradók): Ezért az apostolok így buzdítják a mindenkori tanítványokat: „Erősítve a tanítványokat, intvén (és bátorították őket), hogy maradjanak meg a hitben, és (mivel) hogy sok háborúságon által (és nyomorúságon, vagyis üldözéseken át) kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22)

Mát. 7,15 Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól [és óvakodjatok, ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel az ál- a látszat, és hazug prófétákat], akik juhoknak ruhájában [vagy báránybőrben, bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

Mát. 7,16 Gyümölcseikről ismeritek meg [és ismeritek fel] őket. Vajon a tövisről [a tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [a bogáncskóróról, vagy a tüskés gyomnövényről] fügét?^*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Meglássátok (és vigyázzatok), hogy valaki el ne hitessen (és meg ne tévesszen) titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus (a felkent); és sokakat elhitetnek (és megtévesztenek)” (Mát. 24,4-5)

„Mert hamis Krisztusok (hamis felkentek) és hamis próféták támadnak (és állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék (és megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25)

Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, (és megtévesztenek)” (Mát. 24,11)

Már Mózestől elkezdve több prófétán keresztül figyelmeztet az Úr: „Mikor te közötted jövendőmondó (vagyis próféta), vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád (tudtodra) néked. (és) Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, amelyről szólott (és beszélt) vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: Ne hallgass efféle jövendőmondónak (annak a prófétának) beszédeire, vagy az efféle álomlátóra. Mert az Úr, a ti Istenetek tesz próbára titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből (és teljes lényetekkel)?” (5 Móz. 13,1-3) Azért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket (és hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (és saját bensőjük látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (és nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16)

János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (vagyis a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14)

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét arra, hogy ki a hamis próféta: aki mást tanít, mint amit az apostolok, az a hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [és egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának]. És botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek, és elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [és akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy épp az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [sőt kerüljétek, távoztassátok el őket, és térjetek ki előlük]^” (Róm. 16,17)

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15)

Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9)

Timóteust is erre figyelmezteti az apostol, megmagyarázva azt is, hogy mik ezek a „hamis evangéliumok”: „Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efézusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ne is foglalkozzanak mondákkal (és mítoszokkal) és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által. A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott” (1 Tim. 1,3-11)

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez (vagyis a hithez) illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet (a hitet) a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5)

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)

„Senki titeket meg ne csaljon (és meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira (vagyis ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait)” (Eféz. 5,6)

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11)

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11)

Meglássátok (és vigyázzatok), hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való.

(Más fordítás: És hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik)” (Kol. 2,8)

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (vagyis kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19)

Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká (és őrizőivé) tett, az Isten anyaszentegyházának (eklézsiájának, vagyis a kihívottak gyülekezetének) legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz (és dühös) farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak, (és nem kímélik a nyájat). Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,28-30)

János apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés: „Fiacskáim (vagyis gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt (és jelent meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19)

 „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (és vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely szellem nem vallja Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már” (1 Ján. 4,1-3)

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni (vagyis az embereket elpusztítani), hogy nyerekedhessenek nyereséggel (vagyis nyereségvágyból). És prófétái mázolnak nékik mázzal (és mázolják a habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek (és jósolgatnak) hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt (és nem szólt)” (Ezék. 22,27-28)

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak (az Istentől küldött és) az Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és (ezekkel) az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet (és gyors pusztulást) hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (és benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (mert ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat)” (2 Pét. 1,21; 2,1-3)

És egyik ismertető jegyük a hamis prófétáknak „A (hús)testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések (viszálykodás), gyűlölködések (féltékenység), harag, (önzés) patvarkodások, visszavonások (széthúzás), pártütések (pártoskodás), Irigységek, gyilkosságok, részegségek, tobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Szellemnek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés (türelem), szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önmegtartóztatás). Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet megfeszítették indulataival (és szenvedélyeivel) és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-24)

Mert: „Nem jó fa az, amely romlott (és rossz) gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről (vagyis a tüskebokorról) nem szednek fügét, sem a szederindáról (vagy a csipkebokorról) nem szednek (és nem szüretelnek) szőlőt. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből (a gonoszból) hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája (és mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)” (Luk. 6,43-45)

 „Avagy atyámfiai (testvéreim), teremhet-e a fügefa olaj magvakat (vagyis olajbogyót), vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet” (Jak. 3,12)

„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt (mert ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is); mert gyümölcséről ismerik meg a fát” (Mát. 12,33)

 Ezért: „Mindent megpróbáljatok (és megvizsgáljatok); ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek (és a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)!” (1 Thess. 5,21-22)

Mát. 7,18 Nem teremhet [nem hozhat, nem is képes, és nem tud] jó fa rossz [nyomorúságos, káros, gonosz, semmirekellő, hitvány, haszontalan, hibás, és silány] gyümölcsöt; romlott [rossz, hitvány, és haszontalan] fa sem teremhet [és nem hozhat] jó [nemes, eszményi szép] gyümölcsöt.

Mát. 7,19 Minden fa, amely nem terem jó [nemes, eszményi szép] gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik [és tűzre lesznek dobva, tűzre vetik, és hajítják azokat].

Mát. 7,20 Azért [tehát] az ő gyümölcseikről ismeritek meg [és ismeritek fel] őket [és ismertek is rájuk]^*

*Ha Istenhez tértetek: „Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [és méltó] gyümölcsöket. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó [és nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [mert azokat tűzbe dobják, és hajítják)]” (Mát. 3,8.10)

És példázattal magyarázza meg az Úr a kijelentést: „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, (így válaszolt, és) monda néki: Uram, hagyj békét néki (hagyd meg) még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom (és körülásom) és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem (jövőre), jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt” (Luk. 13,6-9)

Mert csak a megigazult ember tud gyümölcsöt teremni: „Az igaz (vagyis a megigazult) virágzik (és virul), mint a pálmafa, (és magasra) növekedik, mint a cédrus a Libanonon. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek (és dús lombúak) és zöldellők lesznek” (Zsolt. 92,13.15)

Mát. 7,21 Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [az Egek Istenének királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az én mennyei Atyám akaratát.

Mát. 7,22 Sokan mondják majd nékem [és áradoznak] ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e [vagyis jövendöltünk, és tanítottunk-e], és nem a te nevedben űztünk-e [és dobtunk ki] ördögöket [vagyis démonokat, gonosz szellemeket], és nem cselekedtünk-e [és nem tettünk-e] sok hatalmas dolgot [sok csodát, és nem történt-e sok erő-megnyilvánulás általunk] a te nevedben?

Mát. 7,23 És akkor vallást teszek [és kijelentem, és kinyilvánítom, és megvallom] majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem [a színem elől], ti gonosztevők [akik a törvény megrontásán munkálkodtok, akik a törvénytelenséget cselekedtétek]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! Ha nem művelitek (és nem teszitek), amiket mondok?” (Luk. 6,46)

Mert hiába hallgattátok az Igét, ha nem cselekedtétek meg: „Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti; Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál. De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom, honnét valók vagytok ti. Távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot (és istentelenséget, az igazság hiányát, vagyis: Ige nélkül) cselekesztek (ti gonosztevők)! Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve (onnan)” (Luk. 13,25-28)

Ha nem cselekedtétek a hit és szeretet cselekedeteit: „Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem (és menjetek előlem), ti átkozottak, az örök (az örökkévalóság) tüzére, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly (azaz: börtönben) voltál, és nem szolgáltunk volna néked? Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek (és nem tettétek) meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek (és nem tettétek) meg. És ezek elmennek majd az örök (az örökkévalóságon át tartó) gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre (vagyis a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára)” (Mát. 25,41-46)

És ha nem vagytok Szent Szellemmel teljesek, mert megoltottátok Őt: „Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik (fogták, és) elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé (a vőlegény fogadására). Öt pedig közülük eszes (és okos) vala, és öt bolond (vagyis balga). Akik (ugyanis) bolondok (vagyis balgák) valának, mikor lámpásaikat elővevék (és magukhoz vették), nem vivének magukkal olajat; Az eszesek (az okosak) pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben (az ő korsóikban). Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadnak és aluvának (mert elálmosodtak és elaludtak). Éjfélkor pedig kiáltás (hangzott, és) lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe (a fogadására)! Akkor (felébredtek, és) felkelének mind azok a szüzek, és elkészíték (és rendbe hozták) az ő lámpásaikat. A bolondok (a balgák) pedig mondának az eszeseknek (az okosaknak): Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. Az eszesek (az okosak) pedig (így) felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árusokhoz (a kereskedőkhöz), és vegyetek magatoknak. Mikor pedig venni járnak vala (és távol voltak vásárolni), megérkezék (és megjött) a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és (azután) bezáraték az ajtó. Később pedig a többi szüzek is megjövének (és megérkeztek, és így szóltak), mondván: Uram! Uram! Nyisd meg (az ajtót) mi nékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket” (Mát. 25,1-12)

Mert: „… Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (vagyis nem birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9).

 És ha nincs bennünk szeretetet, (vagyis Isten, mert Isten szeretet) akkor: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs énbennem [a szeretet nincs birtokomban] olyanná lettem [és olyanná váltam], mint a zengő érc [vagy a réz, vagy mint a visszhangzó gongütés] vagy pengő cimbalom [vagy a megzendülő cintányér]. És ha jövendőt tudok is mondani [és ha prófétálni is tudok, mert bennem van a prófétálás ajándéka is]. És minden titkot és minden tudományt [és minden bölcsességet] ismerek is (és tudok, mert felfogom, úgyhogy teljes ismeretem van) [s ha minden titkot tudnék, ha látnám az ismeret egész területét]; és ha egész [teljes] hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről [és helyezhetnék át] szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok. [és mit sem érek]. És ha [egész] vagyonomat mind felétetem [vagy szétosztom] is [a nélkülözők közt, a szegények táplálására]. És ha testemet [szóma = a földi élet megjelenési formáját, a személyiségemet, és teljes lényemet] tűzre adom [hogy megégessenek, tűzhalálra, tűz martalékául szánom (úgy hogy égjek)] is [és égőáldozatul adom, hogy dicsekedhessem], szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból. [és mit sem használ nekem]” (1 Kor. 13,1-3).

Vagyis nem él bennem Isten, hiszen: „… az Isten szeretet. … Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1 Ján. 4,8.16)

 Isten az Ő Szelleme, vagyis a Krisztus Szelleme által él bennünk: „Ti azonban… Szellemben éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. És ismét: „Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [vagyis ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]” (Róm. 8,9)

Mert: „Mi a haszna (és mit használ), atyámfiai (testvéreim), ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e (és üdvözítheti-e) őt (egyedül) a hit?” (Jak. 2,14)

„Azonképpen (és ugyanígy) a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt (vagyis halott) ő magában” (Jak. 2,17)

Hát: „Fiacskáim (gyermekeim), ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal (vagyis az Ige szerinti, hitből fakadó cselekedettel)” (1 Ján. 3,18)

Az Úr Jézus ígérete, és figyelmeztetése: „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. De azon, és annak ne örüljetek, hogy a szellemek néktek engednek (és engedelmeskednek); hanem inkább azon, és annak örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben” (Luk. 10,19-20)

De ne engedjétek, hogy az ördög megtévesszen, mert: „És az ördög, aki elhitette (és megtévesztette) őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak (és gyötrődnek) éjjel és nappal örökkön örökké (az örökkévalóságon át)” (Jel. 20,10)

„És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték” (Jel. 20,15)

Mát. 7,24 Valaki azért hallja [vagyis mindenki, aki valóban meghallgatja] én tőlem e beszédeket [az én logoszaimat, azaz: igéimet], és megcselekszi azokat [és tettre váltja őket], hasonlítom azt a bölcs emberhez [vagyis hasonló lesz az okos, és az olyan eszes, megfontolt és meggondolt emberhez], aki a kősziklára építette az ő házát:

Mát. 7,25 És ömlött [eleredt, zuhogott, szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [és áradások jöttek, és kiáradtak a folyók, ömlött az ár]. És fújtak [és feltámadtak, és süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [és nekidőltek, nekizúdultak, nekicsaptak, nekiestek annak a háznak; és rázúdultak a házra, és ostromolták azt a házat]; de nem dőlt [nem omlott] össze: mert a kősziklára építtetett [mert alapja a kősziklára volt vetve].

Mát. 7,26 És valaki hallja [és mindenki, aki meghallgatja] én tőlem e beszédeket [aki hallja e szavaimat, logoszaimat, azaz: Igéimet], és nem cselekszi [és nem teszi] meg [nem váltja tetté] azokat, hasonlatos lesz a bolond [az olyan ostoba, és balga] emberhez, aki a fövényre [a parti homokra] építette házát:

Mát. 7,27 És ömlött [és eleredt, szakadt] a (zápor)eső [felhőszakadás támadt]. És eljött az árvíz [és jöttek az áradások, kiáradtak a folyók, és ömlött az ár]. És fújtak [feltámadtak, és süvítettek] a szelek, és beleütköztek abba a házba [és rázúdultak arra a házra és az leomlott nagy zúdulással; mert ostromolták azt a házat]; és összeomlott: és nagy lett annak romlása [és hatalmas kár keletkezett benne; és teljesen elpusztult, és összeomlott nagy zuhanással. Mert az összedőlt és romhalmazzá vált]^*

*Lukács írása szerinti Evangélium is megismétli az Úr Jézus szavait: „Valaki én hozzám jő és hallgatja (és meghallja) az én beszédeimet (logoszaimat, azaz: Igéimet) és azokat megtartja (és azok szerint cselekszik), megmondom (és megmutatom) néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot (kősziklára alapozott): mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz (az áradat) abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta (és nem tudta megingatni): mert kősziklán épült (mert jól volt megalapozva, és építve). Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg (de nem azok szerint cselekszik), hasonló ahhoz az emberhez, aki (alap nélkül) csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz (az áradat), azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása (és teljesen elpusztult)” (Luk. 6,47-49)

Az apostol így figyelmezteti a mindenkori hívőket: ha azt akarjátok, hogy változzatok: „Az igének pedig megtartói (és cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván (és becsapván) magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem megtartója (de nem cselekszi meg), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát (az arcát): Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal (és nyomban) elfelejtette, (hogy) milyen volt” (Jak. 1,22-24)

Mert: „A teljes (vagyis minden) írás (amit az Isten sugalmazott) Istentől ihletett és hasznos (és jól használható) a tanításra, a feddésre (vagyis érvelésre, meggyőzésre), a megjobbításra (a helyreállításra), [a korrekcióra] az igazságban (a megigazultságra) való nevelésre (oktatásra, képzésre). Hogy tökéletes [és felkészült] legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre (minden jótettre) felkészített (és kész legyen)” (2 Tim. 3,16-17)

Hát: „Kérve kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt [az Ő jelenlétében], aki ítélni fog élőket és holtakat (és ítélkezni szándékozik élők és holtak fölött) az Ő eljövetelekor és az Ő országában. Hirdesd az igét (az evangéliumot), állj elő vele alkalmatos, és alkalmatlan időben (és akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő), ints, feddj (vagyis érvelj, kérj, győzz meg), buzdíts (biztass, bátoríts) teljes béketűréssel (és türelemmel) és tanítással (és hozzáértéssel, tudománnyal)” (2 Tim. 4,1-2)

Mát. 7,28 És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket [és befejezte, bevégezte az Ige, a logosz szólását)], álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán [mert a tömeget nagyon megrázta a tanítása / az Ő tudománya (görög szó szerint: ki voltak ütve), és nagyon megijedtek, megdöbbentek, megrémültek, megrendültek, magukon kívül voltak a megdöbbenéstől]:

Mát. 7,29 Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van [mint akinek fennhatósága van az embereken, és (telj)hatalma, és (felhatalmazása) van], és nem úgy, mint az írástudók, [és farizeusok és törvénytanítók]^*

*Máté arról is bizonyságot tesz, hogy azok az emberek, akik azt gondolják, hogy ismerik az Úr Jézust, nem tudnak hinni benne: „És (elment, és) hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak, és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség és ezek a (csodatevő) erők? Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? (Ugyan) honnét vannak tehát ennél (és Őbenne) mindezek? És megbotránkoznak vala Őbenne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül (és sehol sem vetik meg a prófétát), hanem csak az ő (saját) hazájában és (a maga) házában. Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt” (Mát. 13,54-58)

„Ezután visszament a maga városába, Kapernaumba (Jelentése: vigasztalás faluja), és a pogányok hittek benne: „És leméne Kapernaumba, Galilea (jelentése: alacsony, megvetett, pogányok körzete) városába; és tanítja vala azokat (vagyis őket) szombatnapokon. És (ők pedig) csodálkoznak (és álmélkodtak) az ő tudományán (az Ő tanításán), mert beszéde hatalmas vala (és szavának, logoszának, azaz: igéjének) hatalma volt)” (Luk. 4,31-32) //Megjegyzés: Galilea legészakibb részét Izráel fogságba vitele után pogányokkal telepítették be, akiknek leszármazottai még itt éltek Jézus korában (Mt 4,13–15). a déli részen lakó zsidók megvetették őket (Jn 7,52): Bibliai nevek és fogalmak//.

Az Úr Jézus isteni hatalma átsugárzott az Ő emberi testén is, hiszen: „… Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése (és kisugárzása), és az Ő valóságának (az Ő lényének) képmása. Aki hatalma(s) szavával fenntartja (és hordozza) a mindenséget, aki (miután) minket bűneinktől megtisztítván, üle (a mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3)

De a vallási vezetők ezt nem ismerték fel, ezért szolgákat küldenek el, hogy fogják el Jézust, és vigyék a nagytanács elé, azonban: „Elmenének (és visszamentek) azért a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok ő nékik: Miért nem hoztátok el (ide) őt? Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott (nem beszélt), mint ez az ember!” (Ján. 7,45-46)

Én hirdetem az élő Úr dicséretét

Az Úr az én oltalmam

„Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad” (Zsolt. 91,4)

Az Úr velem és veled

„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsid. 13,5)

Egy fény gyúlt a mennyből.

Spurgeon: Félelem elleni gyógyszer

Spurgeon:
Nincs hathatósabb gyógyszer az emberfélelemre, mint az Istenfélelem.

Camille Pissarro: Akik boldogok

Boldogok azok, akik észreveszik a szépet olyan helyeken, ahol mások semmit sem látnak.

Klaus Douglass: Az Egyházról

Luther szándéka az volt, hogy az egyház üzenetét bibliai alapokra helyezze, külső formáját pedig kora színvonalára emelje. Az egyház ez idő szerint olyan állapotban van, amely nem felel meg sem az egyik, sem a másik követelménynek.

C. H. Spurgeon: A hegyek síksággá lesznek

"Ki vagy te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!" (Zak 4,7).

Lehet, hogy éppen a nehézségek, bajok és szükségek, mint egy nagy hegy tornyosulnak előttünk, és a természetes ész nem talál utat felettük vagy rajtuk keresztül, sem megkerülni nem tudja őket. Engedjünk ilyenkor a hit szavának, és egyszerre el fog tűnni a hegy, és síksággá válik.

Hitünknek azonban először meg kell hallania az Úr szavát az előző versből: "Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel - mondja a Seregek Ura!" Ennek a nagy igazságnak kell a középpontban állnia, ha le akarjuk győzni az élet legyőzhetetlennek látszó nehézségeit. Be kell látnom, hogy magam nem tehetek semmit, és hiábavaló az emberekbe vetett bizodalmam is. Erőszakkal és hatalommal semmire sem megyek. Be kell látnom, hogy semmiféle látható eszközben nem bízhatok, csak Isten láthatatlan Szellemének erejében. Hagynom kell, hogy Isten egyedül cselekedhessen, emberekre és dolgokra nem szabad számítanom.

Ha azonban a mindenható Isten veszi kézbe népe ügyét, akkor még a legnagyobb "hegy" sem lehet akadály. Isten képes világokat megmozgatni, és ezt olyan könnyedén teszi, ahogyan a gyermekek labdáznak. Ezzel az erővel engem is felruházhat. Ha az Úr rajtam keresztül egy hegyet akar elmozdítani, akkor az Ő neve által meg is tudom ezt tenni. Akármilyen nagy az a hegy, még az én erőm-erőtlenségem előtt is síksággá válik - ha ez az Úr akarata.

Miért félnék hát a tornyosuló nehézségektől, ha az Úr mellettem van?

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Új Forrás - 1 Zsoltár

Van megoldás!

Amikor azt érzed, hogy vége, nem tudod tovább folytatni és feladnál mindent akkor jusson eszedbe, hogy:

Van megoldás!

 Ott ültem a vonatsíneken, vártam....az egyetlen megoldást.

Nem az jött... amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.

- Mit csinálsz itt?

Szőke hajú, ötéves forma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.

Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.

- Ezen a vonalon nem jár vonat.

- Honnan?...

- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede... Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.

- Mit?

- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?

- Látom.

- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.

Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda... ahol összeérnek a sínek...

- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?

- Semmit.

- Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?

- Egy kis virágot, lila szirmokkal...Sok kis virágot...Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!

- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?

- Felhőket... Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik... Most olyan alakja van, mint egy angyalnak... Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az ég kék szőnyegéből! Csodaszép!

- Mit érzel most, ebben a pillanatban?

- Boldog vagyok!... Boldog vagyok?

- Igen... itt és most összeértek a sínek.

http://jellem.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1087881

Imádság:

Istenem! 

Te látod igazán, hogy nekem mennyi elvárásom van Veled szemben, pedig tudhatnám, hogy minden szükségemet be fogod tölteni. Meg kell vizsgáljam önmagam, hogy mennyi áldozatot hozok Érted, a Te ügyedért. Hozok egyáltalán áldozatot, vagy csak panaszkodom, hogy lehetne jobb is a gyülekezetünk? Közben pedig nem veszem ki a részem a Neked való szolgálatból… Hálás vagyok Neked, mert elgondolkodtattál és cselekvésre indítasz… Jézusért. Ámen

A nap gondolata:

A bűnt el lehet törölni a Megváltó vérével, de nem lehet eltakarni a vallásosság köpenyével. (Spurgeon)

A kenyér megtörése:

  Ezek pedig kitartóan részt vettek a… kenyér megtörésében…(ApCsel 2:42)

Áldozat. Aki kitartóan részt vesz a kenyér megtörésében, az mindig látja és soha el nem felejti Jézus áldozatát. Aki kitartóan részt vesz a kenyér megtörésében, az megérti, hogy az élethez áldozathozatalokra van szükség. Áldozat nélkül nincs bocsánat. Áldozat nélkül nincs győzelem. Áldozat nélkül semmi sincs…

Hallottam a minap, hogy egy francia felmérés szerint a párizsi fiatalság 98%-a(!) érzületében az iszlám vallással szimpatizál. A válaszuk megdöbbentő: mert ott komolyan veszik az áldozathozatalt…

Lehet, hogy azért nem vagyunk olyan sokan, mi reformátusok itt Magyarországon, mert látják, hogy mi sem vesszük komolyan az áldozatot? Mindig csak a felesleget adjuk oda Istennek időnkből, pénzükből, erőnkből, odaszánásunkból. Mi lett volna, ha Ő is csak félmunkát végez, és csak a felesleget adta volna nekünk…?

Nem azt adta, hanem a legdrágábbat, Fiát, Jézus Krisztust! Hogy Vele örökké tartó boldogságban élhessek én, és te is. Engem erre tanít a kenyér megtörése! (Lovász Krisztián)

X-Factor Hungary - Takács Nikolas - Leonard Cohen - Hallelujah - 2010.08.28

Az Úr Jézus a minden korban élő Övéihez

Készítette: Lisa Szanyel
Ti vagytok a földnek sója; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. 
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Mate 5:13-14.
Amen!

Angyali testőrök - Két igaz történet

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Diane, egy amerikai egyetemista lány, nyárra hazament a kollégiumból, hogy meglátogassa szüleit, és újra találkozzon barátaival. Az egyik este átugrott, a legjobb barátnőjéhez.

Az idő gyorsan elrepült, miközben megosztották egymással élményeiket. Késő estére járt, amikor Diane hazaindult. Szerencsére néhány utcával arrébb lakott, így nem félt egyedül gyalogolni.Volt egy elhagyatott utcarész, ahol rövidebbre lehet vágni a hazafelé vezető utat. Ahogy ment a mellékúton, meglátott egy férfit nem sokkal arrébb, aki egyedül volt. Diane-t félelem és nyugtalanság fogta el, ezért magában gyorsan imádkozott, hogy az Úr őrizze meg. Hirtelen megnyugodott, és ahogy elsétált a férfi mellett, látta, hogy követi a szemével, de végül biztonságban hazaért.Diane késő reggel kelt fel. Élvezte, hogy most addig aludhat ameddig csak akar. Reggelizés közben bekapcsolta a TV-t, és a hírekben döbbenten látta, hogy egy nőt megerőszakoltak azon a mellékúton, ahol tegnap járt. Méghozzá nem sokkal azután, hogy hazaért. Diane, szinte sokkos állapotba került, és elkezdett sírni, hogy vele is megtörténhetett volna. Az Úrhoz kiáltott, és hálát adott neki, hogy nem történt baja.Viszont nem hagyta nyugodni a dolog, és gyanakodott arra a gyanús alakra, akit az elhagyatott úton látott hazafelé menet. Ezért elment a helyi rendőrőrsre, hátha tud nekik segíteni. Elmesélte, hogy arra járt nem sokkal az eset előtt, és látott egy sötét ruhás férfit, aki meredten bámulta. A rendőrök több gyanúsítottat előállítottak, és kérték az egyetemista lány segítségét. Diane egyből felismerte a férfit, aki ezek után beismerő vallomást tett.A rendőrök megköszönték a lány bátorságát, és segítőkészségét. Diane viszont azt kérte a rendőröktől, hogy kérdezzék meg a férfit, őt miért nem támadta meg.A rendőrfőnök, másnap felhívta Diane-t, és azt mondta: „A férfi, azt mondta, hogy nem merte megtámadni, mert Ön nem volt egyedül, hanem két magas és izmos férfi sétált mellette, akiktől nagyon félt." 



Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből ahol volt egy pünkösdi misszionárius. A lány törzsébe tartozó emberek tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni. Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába.Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett.Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles kunyhóban.Másnap dobok ébresztették őket. A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket.A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az ajándéktárgyakat, mind a lányt.Aztán hallották, ahogy az ellenséges bennszülöttek jönnek értük.A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és átadták magukat Istenek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre." Csukott szemmel kilépett és várt.Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára.Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott.Amikor oda nézett a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak.

„Ezek 'Isten'-nek neveznek téged" - mondta a tolmács - „Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas kard volt.

Zsoltárok 91,11: Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon. —

A teológiánk - és az életünk

készítette: Éva Édes
Amilyen a mi teológiánk, ahogyan mi gondolkodunk Istenről, olyan lesz a mi életünk, és végső soron olyanná válik a mi személyiségünk. Ha te egy kegyetlen, hideg, törvénykező Istent képzelsz el, akkor olyan leszel."

Kőbe vésett szavak - szeretet, barátság

Ige: Mert meg van írva:

 „Elvesztem [eltörlöm; elpusztítom] a bölcsek bölcsességét, [műveltek tudását] és az értelmesek [okosak; éles eszűek, megfontoltak] értelmét [okosságát;tudását] elvetem.” [megvetem; félretolom; semmivé teszem; eltörlöm]

Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ [világkorszak (aión)] vitázója? Nem tette-e bolondsággá [balgasággá; oktalansággá; ostobasággá] Isten a világ [kozmosz] bölcsességét? [a világi tudományt]” (1Kor. 1,19-20)

És Isten: „Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt” (Jób. 12,17)

Azért, mert: „...e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik” (Ésa. 29,13-14)

Az írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9)

Hiszen: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22)

18 Ezt mondja az Úr: „Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr (Jehova), aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25)

E világról ezt mondja az Úr: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10)

És e világ vezetőiről így szól az Úr: „Milyen ostobák Coán (szilárd hely /a föld?/) vezérei, a fáraó (nagy ház) legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől! Bolondok lettek Coán vezérei, Nóf  (felemelkedés, magaslat) vezérei becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás szellemét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot (e világot) minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14)

„Jövendölés Egyiptom (bezárás, fogság, szorongatás beszűkülés / e világ szimbóluma) ellen. Íme az Úr könnyű felhőre ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve megolvad őbennük. És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól. És adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr (JEHOVA), a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4)

Bizony: „Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30)

„Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)

Ige: Az apostol megvallása:

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17)

Kijelentés a szenvedések okáról, és arról, hogy azt kik okozzák: „Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól... Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok között, amelyeket szenvedtek” (1 Thess. 2,14; 2 Thess. 1,4)

„nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon (az Úr Jézus) mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival” (2Thessz. 1,7)

Akkor: „… amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek” (1Pt. 4,13)

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk”(Róm. 8,18)

Ige: Az igehirdetés

 „Mivel tehát a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját [maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében.

Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által üdvözítse [(szódzó): bűnbocsánatot szerez, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] a hívőket. [azokat, akik hisznek]” (1Kor. 1,21)

A Te szereteted

Úr Jézus, vezess!

Uram légy előttünk, és vezess
Légy közöttünk és fogj kézen
Légy fölöttünk és áldj meg!

Guti Tünde: AZ ÚR NYOMÁBAN JÁRVA…

   Nyomasztó álmokra ébredek napok óta, néha démoni jelenlét fojtását is érzékelem.

   Október 31-re virradólag erőteljes, félelmetes képsort láttam, ami számomra üzenet értékkel bírt.  Egy hatalmas vulkánkitörésnek voltam a szemtanúja, leginkább a Krakatau szörnyű pusztítását idézte fel bennem.

   Borzalmas robbanás rázta meg a hegyet, sűrű, sötét, áthatolhatatlan füst gomolygott felfelé. Rettenet töltött el, de érdekes módon szagokat nem éreztem, és annak ellenére, hogy közvetlenül előttem zajlott a döbbenetes katasztrófa, nem tapasztaltam a forróságot. Azt viszont tudtam, hogy most fog elindulni a hömpölygő lávafolyam.

   A következő pillanatban a nyílt terepen álltam, többen voltunk együtt. Ekkor egy hangot hallottam a magasból:

   „MINDIG A NYOMOKBAN JÁRJATOK, ÉS AKKOR MEGMENEKÜLTÖK! MINDIG A NYOMOKBA LÉPJETEK!”

  

  Addigra már mindent elöntött az izzó, folyékony kőzet. Méteres, jól kivehető lábnyomokat láttam magam előtt a vörösen szétterülő lávában, aminek mélyedésében fekete föld és zöld fű virított. Ez az egyetlen esély a túlélésre.

   Szorongtam. Hogyan fogok lépkedni a nyomokban anélkül, hogy a saját lendületem és az izgalom miatt félre ne tántorodjak?!

   De elindultam. Ekkor felébredtem.

   Másnap hajnalban, november 1-én szintén félelmetes álmom volt. Ezért már korán kerestem az Urat, és imádságba mélyedve Ő arra késztetett, hogy böjtöljek.

   Megértettem, hogy globális megrázkódtatás következik, és minden meg fog égni, el fog pusztulni, ami nem hordozza magában az életet.

   CSAKIS AZ ÚR JÉZUS NYOMDOKAIBAN JÁRVA VAGYUNK VÉDETTEK!

Egyre jobban meg kell ismernünk Őt és kijelentéseit, egyre szorosabban kell ragaszkodnunk Hozzá és beszédéhez, hogy ne vétsük el a lépéseket, és ne ingadozzunk saját, emberi lendületünktől hajtva!

   Mit jelent az Úr nyomában járni?

Úgy látni, járni, úgy tenni mindent, ahogy Ő tett. Mindezt az Atyával való, tökéletes összhangban. Teljes alázatosságban egy mindent érintő, jellembeli változás ez Krisztus hasonlatosságára, amit Isten Szent Szelleme végez el bennünk.

   Jézus nyomában járni, nos ez az igazán önfegyelmet és szellemi összpontosítást igénylő, szüntelenül Istenre figyelő és Neki szeretetből engedelmeskedő, megszentelt életvitel.

   Az Úr áldjon meg benneteket, járjunk mindnyájan Jézus nyomában! Ámen!

Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/az-ur-nyomaban-jarva....html

Elaine Tavolacci: A korai és a késői eső

---

Az utóbbi napokban a Szent Szellem erőteljesen fokozódó jelenlétét érzem. Olyan, mintha egy duzzasztógát átszakadt volna, és megnyíltak a menny vízáradatának a kapui. Jézus elkezdte elküldeni az Ő esőjét túláradóan. Az Úr valami nagyon komoly dolgot mutatott nekem. Jóel a korai és a késői esőről prófétál a második fejezetben. A korai eső pünkösd napján valósult meg a felsőházban, a késői eső pedig az, amire minden Szellemmel telt hívő vágyakozva vár. A Bibliában Izrael esős időciklusai a Szent Szellem kiöntetésének és a lelkek aratásának a prófétai előképei. A korai eső héber szava az "ömlő", "yoreh", ami egy eláztató, elárasztó esőre utal. A késői eső héber szava az "aratási eső", "malqoesh". Ez a szó egy zuhogó, nagyon erős esőzésre utal. Prófétai szemmel, a korai eső a pünkösdöt vetítette előre, a késői eső pedig még el kell, hogy jöjjön. Sőt, a Biblia szerint az utolsó napokban az Úr elküldi a korai esőt is és a késői esőt is. Készüljetek fel arra, hogy a késői eső áradata hatalmas folyókat fog fakasztani, és ezzel együtt soha nem látott számban fognak bejönni az emberek a végidők aratásába.

Az Úr azt mondja, hogy még egyszer kiküldöm a dicsőségemet a földre. Amikor látjátok, hogy elkezd esni a késői eső, ne féljetek belelépni. Ez nem természetes eső. Ez az eső hatalommal jön. Ez az eső erővel jön. Ez az eső valóságot hordozva jön. Ez az eső bőséggel jön. Ez az eső kitartóan jön. Ez az eső mindazoké, akik szomjasak. Mindazoké, akik készek elengedni a hagyományaikat, és belépnek annak az újdonságába, amit számotokra készítettem. Ez az eső folyókat fog fakasztani, és ezek a folyók hamarosan emelkedni fognak. Amint beléptek a folyóba, mindazt, ami nem Tőlem van, elmossa a víz. Minden, ami kiszáradt és töredezett, helyre fog állni. Minden, ami beteg, rendbe jön. Ebben a folyóban olyan kijelentést fogtok kapni, ami ámulatba fog ejteni. Ebben a folyóban a békesség áradatait fogjátok találni. Engedd, hogy mélyebbre vigyelek ebben a folyóban. Azokat keresem, akik nem félnek kilépni a komfort zónájukból. Azokat keresem, akik nem félnek kievezni a mély vízre. Munkásokat keresek erre a nagy aratásra, ami most fog kezdődni.

Mindenhol, ahol az Én folyóm árad, életet hoz. Az az ádáz harc, ami ellened dúlt mindez idáig, el fog törpülni a szemedben, amint belépsz ebbe a folyóba. Többé nem fognak megfélemlíteni a sötétség ellened támadó erői. Ez a folyó pajzsként fog védeni minden rád irányított tüzes nyíltól. Sokan jelentős mértékben fognak áttöréseket átélni, amint belépnek ebbe a folyóba. Nagy csodák fognak kapcsolódni ehhez a kiáradáshoz. Ami embereknek lehetetlennek tűnt, természetes jelenséggé lesz. Ne bátortalanodj el, amikor meglátod a sötét felhőket. A sötét felhők hordozzák a késői esőket. Az esőből lesznek ezek a folyók. Ahogy megmondtam az Én igémben, olyan dolgot cselekszem a ti napjaitokban, amelyet nem hinnétek, ha valaki mondta volna nektek. Ne bátortalanodjatok el, amikor azt látjátok, hogy a víz csak bokáig ér. Ez még csak a kezdet, mivel a folyó emelkedni kezd majd a következő napokban, először bokáig, térdig, derékig, majd túláradó mértékben, amikor már özönlik, mondja az Úr.

Ezékiel 47:2-9

És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kívül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vízen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezret, és átvitt engem a vízen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. És mére még ezret, s volt olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas volt a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa volt mindkét felől. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra folyik ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.

Habakkuk 1:5

Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!

Zakariás 10:1

Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.

Jakab 5:7

Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg korai és kései esőt kap.

www.awordinseason.info

http://gyurinaploja.blogspot.com

Dicséretek. (lejátszási lista)

Isten szeretete - Jesus Culture

Klaus Douglas: Az Egyházról

"Aki azt akarja, hogy az egyház maradjon meg olyannak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház megmaradjon." 

Gyülekezetek házanként

Pünkösdkor 3000 ember tért meg, és létrejöttek a házankénti gyülekezetek. Az apostolok:

" ...mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. [Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templomban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42)

Egy rövid gondolat:

Készítette: István Bertalan 

A Biblia szerint van a legjobban definiálva: Zsid 11,1

"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés."

Minden ember hisz valamiben, az is, akinek nem Istene az Úr; van a ki a saját erejében hisz, van aki a pénzben, a természet törvényeiben és sorolhatnám a végtelenségig, de csak egyetlen hit üdvözít és tud elvinni az Isten jelenlétébe, ez a Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetet hit, hogy Jézus meghalt a bűneikért. Én ebben hiszek, hogy a könyörülő és irgalmas Isten, emberré lévén feláldozta magát értem, bűneimet testében felvitte a fára, hogy az én bűneimnek Ő meghalván én őrökké éljek:

1Tim 3,16

"És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe." És még egy fontos dolog: Zsid 11,6

"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik"...Hinni kell hogy az Isten létezik, hogy irgalmából és kegyelmének gazdagságából a legnagyobb ajándék lehet a miénk: az örök élet ajándéka!

Ef 2,8-9.

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék"

ÁMEN! Dicsőség érte az Istennek!

Mese a sündisznóról!

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

 Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi.

Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott. Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt. Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra. „Süni!” - kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.

 „Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek megsimogatni!” A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány tovább kérlelte.

„Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg.” A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. „Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni.” - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni. A kislány elszomorodott. „Ne haragudj rám, én csak jót akartam.”

”Persze, persze, hm…” - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.

”Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor.” - és a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.

A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani – „Gyere vissza!” De egy hang sem jött ki a torkán. Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszében, talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér.

S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze. A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt. Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt. A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.

„Itt vagyok.” - suttogta. A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.

„Hát, Isten hozott.” - mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.

„Most megengeded, hogy megsimogassalak?”

A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát. A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.

Látod, mondtam én, előre megmondtam.” - morgott a sün – „Jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!”

”Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos!” - sírt a kislány, és elrohant.

A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána, „Várj! Gyere vissza! Én nem akartam! Nem így akartam. Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki…”

Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.

A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe. A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket. Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer

csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.

„Soha senki nem simogatott meg!”

Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.

„Te voltál az egyetlen, aki. Az egyetlen!”

Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.

”Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni.” - mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon. És csodák csodája, a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.

Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó. A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli. A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán

( ismeretlen szerző)

Skillet - Never surrender ~ Soha ne mondj le rólam {magyar és angol szöv...

A halál földében ülőkről

Készítette: Lisa Szanyel

A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa. Mát. 4,16-17.

A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük! Ésa. 9,2

Isten szól a Fia által

Készítette: Lisa Szanyel

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.

Zsido 1:1-4.

Amen!