GAZDAG FÉRFI ÉS A KISFIÚ

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A férfi magányosan élt, hatalmas házában senki sem várta este. Amikor azt kérdezték, miért,

cinikus nevetéssel válaszolt:

- A nővel csak baj van, ráadásul olyan, mint a meztelen csiga: csupaszon jön, amikor meg megy, viszi a házat. A gyerekeket pedig nem szeretem. Amíg kicsik, büdösek és sokba kerülnek, amikor már nagyobbak, állandóan nyavalyognak...és ne mondd, hogy olyan aranyosak! Ez csak az ostobák közhelye! Az arcukra már óvodáskorukban rá van írva, hogy milyen ostoba és rosszindulatú felnőtt lesz belőlük...

Úgyhogy a férfi egyedül élt. Igazgatta a vállalatait, golfozott, sokat olvasott, és utazott, ám egyszer, amikor a város szegénynegyedén hajtott keresztül, defektet kapott. Káromkodva

szállt ki az autóból, ám miután telefonon segítséget hívott, elégedettsége visszatért ,mert

örömmel töltötte el a tény, hogy minden problémát képes megoldani...

Ekkor vette észre a gyereket.

A kisfiú - aki még öt nyarat sem élt meg - egy kerítés vasrácsába kapaszkodott, és némán figyelte őt. Apró testét rongyok fedték, s noha a kéregetők jellegzetes kisugárzását árasztotta, nem szólt egyetlen árva szót sem.

Csak nézett.

A férfi nem hatódott meg, ezer ilyet látott már - mi több, még csak el se fordult. A legtöbb ember gyenge, hogy őszinte nyugalommal fogadja egy koldus közeledését, ám őt más fából faragták: rezzenéstelen arccal állta a rászegeződő tekintetet, mi több, még bele is merült a gyermeki szempárba...

S akkor megszédült.

erővel vágta mellbe valami, pedig a fiú pillantásából hiányzott minden emberi: pici lelke nem sugárzott haragot, dühöt, félelmet vagy örömöt, egyszerűen nem volt benne semmi. A férfi nem bírta elfordítani a fejét, pedig a kölyök szembogara, mint két feneketlen

üreg, a halál ürességével dermesztette szívét. Azok néznek így, akik a kelleténél többet láttak az élet mocskából.

Egész nap ez a pillanat járt a fejében. Hiába golfozott a ragyogó napsütésben, a semmi hűvöse vele maradt; hiába döntött magába nemesebbnél nemesebb borokat, szájában csak por és hamu íze fakadt. Nem tudott aludni, forgolódott a hatalmas ágyban, és a plafonra szerelt tükörben nem látott mást,csak egy halott szempárt...

Amikor másnap a kormány mögé ült, eleinte még győzködte magát, hogy nem érdekli a gyerek, és csak azért megy arra, mert úgy rövidebb, aztán egyszer csak lélekben vállat vont,és nem színészkedett tovább önmaga előtt. Igenis látni akarta...

A kisfiú pontosan ott állt. A férfi csak nézte a merev szempárt, a mozdulatlan testet. Meg akarta szólítani a gyereket, de amikor ki akart szállni az autóból, elkezdett izzadni a tenyere. Ahogy az ajtó felé nyúlt, görcsbe rándult a gyomra-és elhajtott.

A felkelő nap újra a vasrács mellet érte. Még most se tudott megszólalni, de egy doboz tejet már a fiú kezébe tudott nyomni. Másnap egy fürt szőlőt hozott, harmadnap egy hatalmas szendvicset, negyednap pedig...

Amikor a férfi húsz esztendővel később haldoklott, halálos ágya mellet egyedül a fiú állt.

Nemcsak hogy jóvágású fiatalember lett belőle, de kivételes intelligenciájának hála, az élet dzsungelében is megállta a helyét. Együtt töltött éveik alatt igaz barátokká váltak, több szeretetet és figyelmességet adtak egymásnak, mint a legtöbb vér szerinti család.

A fiú szemében őszinte könnyek ragyogtak, ahogy fogta a férfi ráncos kezét. Mindenét odaadta volna, hogy a sok jót meghálálhassa nevelőapjának, de a halállal szemben tehetetlen volt. Nem tudta megmenteni.

Ebben a pillanatban a férfi kinyitotta a szemét, és halkan megszólalt.

- Ne gyötörd magad. A halál elől nincs menekvés, de most, a kapuban már látom, hogy ez nem elmúlás, hanem születés. Egy új kaland kezdete. S tudod, azért szállhatok most fel az égbe, mert a VALÓDI haláltól te, - akkor ott, a kerítésnél - megmentettél.

A TROMBITA, BILL BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel

Azt szeretném, hogy emlékezz meg a jóságomról, mert Én akkor is vigyáztam rád, amikor egyedül érezted magad, akkor is, amikor elkeseredtél, akkor is, amikor elfelejtettnek érezted magad, akkor is, amikor nélkülöztél. Én soha nem hagytalak el. Én veled voltam mindezeken a napokon az első naptól fogva, amikor átadtad magadat Nekem, és Én vigyáztam rád. Igaz, hogy megengedtem, hogy átmenj nehéz körülmények között, - de vajon nem tudod, hogy ezek megerősítenek téged? És nem tudod, hogy ezek adnak jogot neked arra, hogy gyakorold azt a hatalmat, amit adtam neked? És nem tudod, hogy ezek arra vesznek rá téged, hogy ragaszkodj Hozzám? A sorsod már meg van írva, és a győzelemről szól, nem a kudarcról. Ezért hát járj Velem bizalomban és szeretetben. A győzelem biztosítva van. Legyél erős az Úrban és az Ő hatalmának erejében. Merd elhinni, hogy azzá tudsz lenni, aminek mondtalak, mondja az Úr.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Nyugodj meg abban a biztos tudatban, hogy Én elkezdtem egy jó munkát benned, és Én teljességre is viszem, mondja az Úr. Te nem valami alacsonyabb rendű termék vagy. Meg vagy váltva és el vagy választva az Én királyságom számára. Utasítsd vissza, és ne higgy a hazug vádaknak, amelyek kárhoztatást hoznak. Te kiválasztott vagy, és úgy lettél megalkotva, hogy betöltsd az Én céljaimat ott, ahol a te helyed van a földön. Bízz Bennem! Filippi 2:13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.

Forditotta: Országh György

Amen! Dicsoseg az Urnak! Halaval csordultig a szivem.
Aldasos, gyoztes hetet kivanok mindenkinek!

Forras: http://ft111.com/
http://gyurinaploja.blogspot.com/

Nincs más Isten - Dics-suli 2011

Ige: Isten ajándéka

Az ajándékról így szól a Szenet Szellem: „Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [vagyis az egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el ne vesszen [és el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [vagyis: (ekhó): birtokolja az örök életet]” (Ján. 3,16).

Ő – az egyszülött Fiú - adja az élet vizét is – vagyis a Szent Szellemet: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig feláll Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még adatott a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg” (Ján. 7,37-39).

Ő az, aki a királyiszékben ül: „És monda az, aki a királyiszéken (vagyis a trónuson) ül vala: Ímé mindent újjá teszek (és mindent újjáteremtek). És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett (megtörtént). Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel. 21,5-6).

És amikor ez megtörténik: „És azon a napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészük a napkeleti tenger felé, felerészük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz” (Zak. 14,8).

„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki (mert trónusából ered)” (Jel. 22,1).

„Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi (más) hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket (vagyis elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz); és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

„És a Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki (csak) hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22,17)

Ige: Hol van Isten országa?

A farizeusok kérdésére így válaszol az Úr: „Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el (és nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá, vagy kiszámíthatná). Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa közöttetek van” (Luk. 17,20-21)

Mert Isten országa akkor nyilatkozik meg, amikor a Szent Szellem erejével hirdetik a Krisztust. Ezért azt mondja az apostol: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten titkát. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem Szellemnek és erőnek megmutatásában: hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék” (1 Kor. 2,1.4-5)

„Mert nem beszédben áll [nem szavakon alapszik; és nem szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben. [hatóerőben; hatalomban, csodatevő erőben]” (1 Kor. 4,20)

Hogy ez megtörténjen, ahhoz az Úr Jézus által ígért mennyei erőt kell megkapni minden hívőnek: „És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel” (Luk. 24,49)

Mert: „… János… vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva. És: „… vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,5.8)

És ez be is teljesedett pünkösdkor: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt), és eltelé (és betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek (vagyis lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak) és (és leszálltak), és üle mindenikre azok közül. És megtelnek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni más nyelveken (azaz különféle nyelveken), amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4)

Így vált valóra az Úr ígérete, aki megígérte a Szent Szellem eljövetelét: „Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (és nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek” (Ján. 14,17-20)

Hiszen: Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám (az Úr Jézus) pedig megelevenítő Szellemmé” (1Kor 15,45)

Ige: Uralkodik az Úr

 „az úr a mennyekbe helyeztette az ő székét (és állította fel trónját) és az ő uralkodása mindenre kihat (mert királyi hatalmával mindenen uralkodik)” (zsolt. 103,19)

Ezért: „dicsér (és magasztal) téged, uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid (a te híveid). Országodnak dicsőségéről szólnak (és elmondják, hogy országod milyen dicsőséges), és a te hatalmadat beszélik.

Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát (és megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit), és az ő országának fényes (és ragyogó) dicsőségét. A te országod örökre fennálló (és örökkévaló) ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (zsolt. 145,10-13)

Magasztaljon Téged

20120129 - Isten hisz benned - Kubinyi Károly

Az asztalos keze

Egy kiszáradt patak voltam

Idézetek

Idézetek

"A Szentlélek eltereli figyelmünket önmagunkról és meggyőz arról, hogy semmik vagyunk és Krisztus minden mindenekben." (C.H. Spurgeon)

Kereszténynek lenni? Miért?

Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte. Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:

- Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég...

- No ez igazán nem mérvadó - szólt mosolyogva a kerttulajdonos - messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És bevált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.

- Ha így áll a dolog, az más - szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.

Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók távol-tartására valók. Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.

Minél messzebb kerül az emberiség Istentől,  annál embertelenebbé válik az élet.

Cseri Kálmán

KITARTÁSSAL FUTNI

1 Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz

körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket

megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő

pályát. 2 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki

az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a

keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. 3 Gondoljatok rá, aki

ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy

lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Zsid 12,1-3.

                        KITARTÁSSAL FUTNI

Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért! (Zsid 12,1)

Évekig helytelenül idéztem a Zsid 12,1-et. Emlékezetből mindig azt írtam, hogy "Kitartással fussátok az elétek állított pályát." De az igében valójában "fussuk" van, nem pedig "fussátok". Hogyan érthettem félre? Ez az egész értelmezésemet megváltoztatja arról, hogyan változunk

Krisztus képmására. Egyéni fejlődésre gondoltam, amely a magányban bontakozik ki, pedig a növekedés egyszerre személyes és közösségi is. Az pedig, hogy közösen futjuk a pályát, azt jelenti, hogy mind egyszerre futunk, vagyis addig nincs vége, amíg az utolsó ember is el nem éri a célvonalat.

Mostantól, amikor erre az igére gondolok, a "versenyfutás" egy futó csoportként jelenik meg bennem, és nem egy emberről szól, aki először ér célba. Elképzelek érett vezetőket, akik a többi futó között bemutatják, hogyan lehet hatásosabban futni. A csoportban levő bátorítók ösztönzik a küszködőket. Hátul vannak azok a bölcs résztvevők, akik segítik a botladozó és eleső futókat. Mindenkinek van szerepe abban, hogy mindenki befejezhesse a versenyt. És akkor fejezzük be, amikor mindannyian megtettük a magunk részét.

Imádság: Istenünk, bocsáss meg, hogy csak a saját fejlődésünk miatt aggódunk. Mutasd meg, hogyan segíthetünk testvéreinknek, hogy a célvonal felé közeledjenek. Ámen.

Mit tehetek ma azért, hogy valaki megfussa a pályát?

Ellen Cardwell (Kalifornia, USA)

4 ének más szöveggel...

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Arra vagy elhívva, hogy állj a Bástyára, és őrködj. Ez a bástya egy szellemi erőd, egy biztonságos hely, ahol meg tudod védeni magad az ellenség támadásaitól. Én pedig igazán mondom neked, hogy most annak van az ideje, amikor őrt kell állnod és figyelned kell egy magas helyről a Szellemben, ahonnan látod és meg tudod figyelni a csatát. Azután arról a helyről tudsz harcolni, ami az erősség és bölcsesség helye, hogy megszerezd a győzelmet minden támadás felett. Legyél erős és bátorságos, mondja az Úr. A harcaid mindig feltárják azokat a helyeket benned, ahol önmagadra támaszkodsz és ahol gyenge vagy.

Habakuk 2:1 Elfoglalom az őrhelyemet, és megállok a bástyán, és figyelek, hogy meglássam, mit mond nekem, és mit feleljek, amikor feddést kapok.

Gyöngyszemek

     Nem mondhatod: ATYÁNK,

     Ha nem viselkedsz úgy a mindennapi életben, mint az Ő gyermeke

     Nem mondhatod: MI ATYÁNK,

     Ha lelki elzártságban élsz testvéreidtől.

     Nem mondhatod: KI VAGY A MENNYEKBEN,

     Ha csak a földi dolgokra gondolsz

     Nem mondhatod: SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED,

     Ha te nem tiszteled mindig az Ő nevét.

     Nem mondhatod: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,

     Ha te összekevered Isten országát a földi sikerekkel.

     Nem mondhatod: LEGYEN MEG A TE AKARATOD,

     Ha nem akarod elfogadni az Istennek a tervét teveled.

     Nem mondhatod: A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET

                                ADD MEG NEKÜNK MA,

     Ha nem törődsz azzal, hogy mások éheznek.

     Nem mondhatod: BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,

     Ha bárkivel szemben haragot táplálsz.

(   ?   )

Oswald Chambers: NEM A MAGATOKÉI VAGYTOK

"Avagy nem tudjátok-e, hogy... nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19).

Az olyan embernek, akit Jézus Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete, "külön világa a világban". Isten betör szentjei magánéletébe és átjáróvá teszi őket Önmaga és a világ között. Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Jézus Krisztussal. Nem önmagunk számára szentelt meg minket; elhívott az evangélium közösségébe. A velünk történő dolgok nem a személyünket érintik - Isten mégis általuk von be a vele való szorosabb közösségbe. Hadd tegyen tetszése szerint! Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel a világban végzett megváltói művében, ahelyett hogy a legcsekélyebbre is felhasználhatna.

Isten legelőször a rideg valóságra állít rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak Ő elérhesse váltságának célját. Miért ne járnánk szívet tépő szenvedésekben? Ilyen kapukon át nyit Isten utat nekünk a Fiával való közösségbe. Legtöbben már első fájdalmas markolására összeesünk; leroskadunk Isten terveinek küszöbére és halódunk az önsajnálkozástól, a keresztyének együttérzése pedig a halálos ágyunkra segít.

De Isten nem ezt akarja. Közel jön hozzánk Fia átszegezett kezének érintésével és ezt mondja: "Lépj közösségre velem; kelj fel és világíts!" - Mivel Isten csak összetört szívet használhat arra, hogy rajta keresztül vigye véghez célját a világban, akkor köszönd meg neki, hogy a szívedet összetörte.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Britt Nicole - Don't worry now (magyarul)

Ravasz László

Jézus Krisztus Simon Péternek először az otthonába lépett, aztán az imaházába, végül a csónakba is. Úr lett a családi, vallási és üzleti élete felett. (Stewart) 

Aforizmák

Ne vezess túl gyorsan, nehogy lemaradjon az őrangyalod.

Bob Gass: Amiért érdemes küzdeni

„Ezt csak meg lehet kérdezni!” (1Sámuel 17:29 katolikus ford.)//Károli:29. Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? Hiszen csak szóbeszéd volt ez. //

Hogy tudott Dávid kiállni egy olyan óriás elé, aki elől mindenki más elfutott? Góliát megfélemlítette Isten népét, és Dávid környezetében senki sem mert megbirkózni a problémával. 

--Ha olyan helyzettel találod szembe magad, amin változtatni kell, mi késztet arra, hogy felállj, és ezt mondd: „Márpedig én teszek valamit”?
--Az, ha olyan ügyről van szó, ami nagyobb nálad! Az, ha nem vagy hajlandó belenyugodni, hogy a félelem csapdájában éld le az életed; az, ha nem akarsz egy szűk, én központú világban élni.

Végeztek egy felmérést száz évnél idősebb emberek között. Arra számítanál, hogy egészséges táplálkozásról, csodagyógyszerekről és kitartó edzésről fogsz olvasni. Valójában azonban ezeknek a százéveseknek az életében egyetlen közös dolog volt: a cél! Mindannyiuknak volt valami nyomós oka arra, hogy reggel felkeljen az ágyból.

Pál azt írja: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21-Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. ). Pál számára ez volt az indítóok! Hogy dicsőítse Jézus nevét, és építse az Ő országát.

Túl sokan vagyunk olyanok, mint az srác, aki ezt mondta: „Mindegy, hogy min dolgozom éppen, szívesebben csinálnék valami mást”. Te is ilyen vagy? Vagy van olyan célod, ami elég nagy ahhoz, hogy arra összpontosítsd energiáidat és elég erős ahhoz, hogy tovább menj akkor is, amikor minden összeesküszik ellened?

Isten küldetésre teremtett. Felfedezted már, hogy mi az? Jézus tizenkét éves korában ezt mondta: „nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 KJV--Károli:- Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? ).

Huszonegy évvel később a kereszten haldokolva kijelentette: „Elvégeztetett!” (János 19:30-- Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. ). Ez a két kijelentés foglal keretbe egy teljes mértékben beteljesedett, Istent dicsőítő életet. Kérdezd hát meg te is Istent, hogy mi a terve az életeddel! Amíg meg nem találod, nem is éltél igazán, és amíg be nem teljesíted, addig nem vagy kész a halálra.

Szeráf - Amit elvett a sátán tőlem

Joyce Meyer: Elég volt!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen." (Máté14,28)

Amikor arról beszélek, hogy Péterhez hasonlóan lépj ki a csónakból, lehet, hogy elgondolkozol, vajon, mi lehet a te csónakod. A csónakod sok minden lehet. Mi a kényelem, biztonság és vigasz helye számodra? Lehet, hogy alapjában véve ez egy nyomorúságos hely, de már annyira kényelmesen befészkelődtél a saját nyomorodba, hogy már akkor sem tennél ellene semmit, ha módodban állna.

Lehet, hogy már teljesen hozzászoktál ahhoz, hogy rosszul működnek a dolgok. Az a szomorú, hogy a legtöbb ember behódol a félelemnek, és megrekednek életük egy bizonyos szintjén. Lehet, hogy a csónakod azokat az embereket jelenti, akiknek a jó tetszését szeretnéd elnyerni, akik uralkodnak minden döntéseden, és akik magukhoz láncolják az életed. Ha valami tetszik nekik, megteszed, ha nem tetszik nekik, nem teszed meg.

Lehet, hogy annyira függsz az embereknek való tetszéstől, hogy megengeded, hogy mások irányítsák az életedet, és túlságosan félsz konfrontálódni valamint szembekerülni velük. A kis nyomorúságos csónakodban fogsz üldögélni, boldogtalanul életed hátralévő részében? Vagy kész vagy azt mondani: „Elég volt, inkább kiszállok innen és szerencsét próbálok, minthogy tovább maradjak!”

Uram, szükségem van rá, hogy lássalak, és halljam a hangod az életem viharaiban. Segíts mindattól megszabadulnom, ami visszatart attól, hogy a Te tökéletes akaratodban járjak. Ámen.

Szeretteim,most Isten gyermekei vagyunk

A lányom nélkül soha

Kubinyi Károly (A legnagyobb legyen mindenki szolgája)

Mennyei otthonom

Stefánó-Drága istenem

KÜLDETÉS

Készítette: Lelkünk Dolgai-Tanulságos Torténetek
Az angyal este érkezett. Fontos küldetése volt : másnap délig egy tiszta embert kellett találnia, különben a város, és a benne lakók felett a Sátán veszi át a hatalmat. Így szólt az Úrral kötött egyezség.

Az angyal először egy öregember testét öltötte magára, és úgy járta a város utcáit. Négyszer rabolták ki egyetlen óra leforgása alatt, utoljára le is ütötték, és alaposan összeverték. Ekkor úgy döntött, hogy anyagtalanul folytatja tovább a kutatást.

Átlebegett a város felett. Látta, ahogy egy piszkos sikátorban néhány dollárért elvágják egy férfi nyakát, látta ,ahogy a parkban három suhanc megerőszakol egy fiatal lányt, látta, ahogy a pályaudvaron a koldusok összeverekednek egy-egy melegebb zugért.

Benézett a lakásokba is. Részeges apák, gyermekeiket verő anyák, veszekedő szeretők. Betörők, rablók, gyilkosok. Erőszak.

Másnap az iskolákat járta végig. Mindenhol ugyanaz a kép fogadta : a nagyobbak megverték a kisebbeket, az erősek a gyengéket. Az órákon nem figyeltek, megdobálták a tanárokat. Néhány teremben rend és fegyelem uralkodott ugyan, de az angyal látta a félelmet a gyerekek szívében.

Újra alakot öltött. Gondterhelten rótta az utcákat, tereket. Rohamosan fogyott az idő : már csak alig egy órája maradt.

Ekkor figyelt fel a párra. Egy padon ültek, a lány a fiú ölében, egymást átkarolva. Hallgattak csak, miközben mélyen egymás szemébe néztek. Az angyal látta tekintetüket, és mindent értett.

Lassan felálltak. Hosszú, szenvedélyes csók, aztán elváltak egymástól. Az angyal a fiú után eredt. Az egy közeli sörözőbe ment, ahol már várták a barátai.

- Na, hogy ment ? - kérdezték.

- Simán. - válaszolta a fiú - Ostoba liba, mindent bevesz.

Az angyal elkomorodott. Visszarohant a térre. Még látta, ahogy a lány épp egy csillogó-villogó luxusautóba száll be, melynek vezetőjével, egy középkorú, őszes hajú férfival egyből vad csókolózásba kezd.

Ebben a pillanatban megkondultak a tér melletti kis templom harangjai. Az angyal felpillantott az órára : dél volt ...

- ... hát így történt, Uram. - fejezte be beszámolóját az angyal, majd a Sátán felé fordult - Így hát te nyertél. Tiéd a város, és benne az emberek mind.

- Nem . - válaszolta a Sátán - Te lent jártál köztük, mindent láttál, és mégsem érted ? Ők már az enyémek rég ...

Britt Nicole - Stand (magyarul)

Szívbe markoló történetek...

Készítette: Mondd, hogy szeresselek?

Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.

Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem" "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."

Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút aki olyan öt évesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.

Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském"

Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.

Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki. "Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.

"Nem, Télapó nem viheti oda neki ahol most ô van. Oda kell ahoz adnom anyukámnak, és így ô odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak amíg ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen.

"Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."

Megkértem a kisfiút hogy várjon meg míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."

"Szeretem anyukámat és azt kívánom bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"

Oké - mondta. "Remélem van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.

A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.

"De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a Bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.

Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ez előttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.

A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását, szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a komából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja?

Két nap múlva, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatal asszony elhunyt.

Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.

Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.

Féltett gyöngylánc

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy anyuka elment vásárolni majdnem 5 éves kislányával. Bejárták az egész bevásárlóközpontot, és amikor elindultak haza, útközben megálltak egy utcai árusnál. A kislány meglátott egy ragyogóan szép gyöngynyakláncot.

-Kérlek, anya! Megkaphatom? Légyszi, légyszi...

Anyukája gyorsan megnézte, hogy mennyibe kerül. Csak 890 Ft volt.

-Kislányom, ha rendben tartod a szobádat egy hétig és rendesen a helyére pakolod a játékaidat, a következő héten megveszem neked, amikor erre járunk.

A kislány izgatottan várta a jövő hetet. A szobájában azelőtt soha nem látott rendet tartott, annyira vágyott arra a nyakláncra. Végül eltelt egy hét, és eljött a nap, amikor ismételten vásárolni mentek. Az anyuka nagyon megdicsérte kislányát, hogy milyen szép rendet tartott egész héten, és megvette neki a nyakláncot.

Végtelen nagy öröm volt a kislány szívében. Nagyon szerette azt a nyakláncot. Mindig hordta, vasárnapi iskolában, óvodában még lefekvés előtt sem vette le. Csak amikor muszáj volt ,fürdésnél és amikor úszni ment az uszodába, amúgy mindig rajta volt.

A kislány édesapja nagyon szerette a lányát. Bármi egyéb dolga volt is, lefekvés előtt mindig felolvasott neki egy mesét.

Az egyik este, amint befejezte az egyik történetet, ezt kérdezte a lányától:

-Kislányom szeretsz engem?

-Ó, apa, tudod, hogy nagyon szeretlek!

-Akkor kérlek, add nekem a nyakláncodat.

-Jaj, apa, azt ne! Inkább oda adom a kedvenc babámat, vagy az egyik lovacskát, amit tőled kaptam szülinapomra. – válaszolta a kislány.

-Értem, kicsim. Apa szeret téged. Jó éjszakát! – és adott egy jó éjt puszit a homlokára.

Egy héttel később a mese után az édesapja ismét ezt kérdezte a kislányától:

-Szeretsz engem? Akkor add nekem a nyakláncodat.

-Jaj, apa, azt ne. Inkább a babaházat vagy a kedvenc fésűmet. – kérlelve válaszolta a kislány.

-Rendben kicsim. Tudod, apa szeret téged.- És gyengéden átölelte.

Pár nappal később este, amikor az apa ment felolvasni a mesét, és belépett a szobába látta, hogy kislánya pityeregve ül az ágyán.

-Kislányom, mi a baj? Mi történt?” – kérdezte szelíd hangon.

Pár perc hallgatás után, remegő kézzel, odanyújtotta a nyakláncot édesapjának:

-Tessék, apa, neked adom.

Az apuka elvette és utána elővett a jobb zsebéből egy kis dobozt.

-Ez a tied, egyetlenem.

A kislány megszeppenve vette el, és nyitotta ki a kis dobozt. Egy eredeti igazgyöngyökből álló nyaklánc volt benne, mely ezerszer szebb és gyönyörűbb volt, mint az előző. Minden este az apuka zsebében volt, aki arra várt, hogy kislánya odaadja neki a nyakláncot, hogy még jobbat, még szebbet adhasson neki.

Ilyen a mi szeretett Jézus Krisztusunk! Sokszor ragaszkodunk foggal, körömmel káros, szükségtelen dolgokhoz, kapcsolatokhoz, megszokásokhoz, amiket szinte lehetetlennek érzünk feladni. De az Úr mégis azt kéri tőled, hogy add fel őket!

Sokszor nehéz látni, mi van Jézus zsebében, de hinnünk és bíznunk kell benne, mert Ő soha nem vesz el, úgy hogy helyette, ne adna valami sokkal jobbat.

Joyce Meyer: Békesség, hol hagytalak?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Éveket töltöttem az életemből a békességet kutatva. Össze voltam zavarodva, állandóan frusztrált és ideges voltam, az életemet a nyugtalanság jellemezte. Ma már élvezem a békességet.

De valószínűleg soha nem találtam volna meg, ha feladom a keresést. Isten meg akart tanítani, hogy keresnem kell a békességet. Olykor vágyakozunk a változásra, de nem vagyunk hajlandóak tenni annak érdekében, hogy jobbá tegyük a dolgokat. Régebben mindig aggódtam, idegeskedtem a körülményeim miatt. Azt akartam, hogy Isten változtassa meg őket, sőt a körülöttem élőket is. Úgy gondoltam, ha az a néhány dolog megváltozna, akkor végre élvezhetném az életemet.

Egészen addig, amíg úgy néztem az életemre, hogy mi az, aminek meg kellene változni benne, igazából csak áhítoztam.

Összhangban van a belsőd a külsőddel?

A Máté 6:33 azt mondja, hogy keressük először Isten királyságát, és Isten be fogja tölteni a szükségeinket. De hogy is van ez az „Isten királysága” dolog? Elsőre nagyon misztikusnak és vallásosnak hangozhat, de valójában nem is az. Azt mondja a Biblia, hogy Isten királysága bennünk van. Ha befogadtad Jézust, akkor ez azt jelenti, hogy Ő benned él – márpedig Ő egy békés otthonban szeretne lakni. Hát ezért olyan fontos Istennek a belső életed. Megjátszhatjuk magunkat és kívülről úgy tűnhet, mintha minden rendben lenne, miközben belül nyomorultak vagyunk.

Isten azt akarja, hogy valódi, hamísítatlan békességünk legyen, és a belsőnk összhangban legyen a külsőnkkel.

A jó dolgot keresed?

A Róma 14:17 úgy határozza meg Isten királyságát, mint „igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” Sokan azzal töltik az életüket, hogy más fajta dolgokat keresnek. De ha igazságról, békességről és örömről van szó, ezeknek teljesen híjával vannak, mert más dolgokat hajkurásznak.

Régebben azt gondoltam, ha sok - a világ szemében értékes - dologgal rendelkeznék, akkor nem lennének aggodalmaim, és az életem békés lenne. A valódi békesség azonban az Istennel való egységből jön. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük, mert a keresztények nagy része azzal tölti az életét, hogy a rossz fajta dolgokat keresi, holott a mi igazi kincsünk Jézusban van.

Hogyan váltam nyomorult emberből békés emberré?

Sokáig azon voltam, hogy egy nagy szolgálatot építsek fel, miközben állandó bűntudat és kárhoztatás gyötört. Így minden alkalommal, amikor kritikát kaptam, összetörtem. Napokig reménytelenül nyomorultnak éreztem magam, mert nem voltam tudatában, hogy ki is vagyok Krisztusban, és még utáltam is magam. Kívülről nem látszott rajtam, hogy mennyire össze voltam törve, de belül telve voltam aggódással, félelemmel, és az emberek tetszését kerestem.

Sokan megéljük ugyanezeket a dolgokat belül, de nem mondjuk el senkinek, mert úgy akarunk tűnni, hogy velünk minden rendben van. Felvesszük a gyülekezeti álarcot, mindenkire mosolygunk, mondogatjuk, hogy „dicsőség az Úrnak”, mialatt belül a titkos félelmeinkkel és aggodalmainkkal küszködünk.

A Biblia azt tanítja, hogy „az igazság szabaddá tesz”. Őszintének kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mi zajlik le bennünk. Őszintén szólva többségünk még csak el sem jut odáig, hogy feltegye magának a kérdést: „Mi zajlik bennem?”

A következő két kérdés segíthet abban, hogy békességet találj:

- Tudom, hogy ki vagyok Krisztusban?

- Magamra öltöttem a megigazulás ajándékát?

Ha tudod ki vagy Krisztusban, akkor nem fog számítani, hogy mások mit gondolnak. Minden nap felkelsz és egyszerűen megteszed a tőled telhetőt, hogy szeresd Istent.

Öltsd magadra a megigazulás ajándékát!

A Biblia azt mondja, hogy abban a pillanatban, amikor elfogadjuk Jézus Krisztust, mint Megváltónkat, Isten elveszi a bűneinket és megigazulttá tesz minket. Ez ajándék, és nem kell kiérdemelnünk. De magunkra kell öltenünk, és amikor ezt megtesszük, békességet nyerünk.

Ha rossz érzéseid vannak - szégyent, kárhoztatást, bűntudatot érzel, akkor arra biztatlak, hogy tedd fel magadnak az iménti két kérdést: „Tudom, ki vagyok Krisztusban? Magamra öltöttem a megigazulás ajándékát”

Ha Isten akaratát keresed az életedre vonatkozóan, akkor Ő meg fog ajándékozni a békességével.

Érezd jól magad! Joyce Meyer

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

10,10 … én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne, sőt bőségben éljenek (a túláradó teljességig). (János 10:10 – angolból fordítva – AMP Bible)

Gyermekkoromban egyáltalán nem éreztem jól magam. Igazából soha nem engedték, hogy valóban gyerek lehessek. Emlékszem, még abból is baj lett, ha játszottam, és még le is szidtak érte.

Az otthonunk nem volt kellemes hely. Betöltötte a félelem. Felnőtt keresztényként döbbentem rá, hogy bűntudatom volt, ha mertem magam jól érezni. Akkor éreztem magam biztonságban, ha valamilyen munkával voltam elfoglalva, és az örömöt teljesen megtagadtam magamtól. Úgy gondoltam nekem az nem jár. Viszont nehezteltem azokra, akik nem dolgoztak olyan sokat és olyan keményen, mint én.

A férjem mindig is örömét lelte az életben, és ez engem dühössé tett. Úgy gondoltam, sokkal többet elérhetne, ha komolyabb lenne. Most már látom, hogy nem azért voltam dühös Dave-re mert ő élvezte az életet, hanem azért mert én nem. Ostobaság volt tőlem, hogy bosszankodtam miatta és mások miatt, mert az öröm számomra is ugyanúgy elérhető lett volna.

Nem szerettem magam. Mélyen, belül úgy éreztem, nem vagyok jó ember, és mivel rossznak éreztem magam, azzal büntettem magam, hogy semmit nem élveztem. Elvégre a rossz emberek nem érdemlik meg, hogy jól érezzék magukat! A Szent Szellem nagyon sokáig munkálkodott bennem, mire végre megértettem, hogy Isten azt akarja, hogy örömömet leljem az életben. Jézus azt mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és örömüket leljék benne.”

Szükségünk van arra, hogy jól érezzük magunkat. Különben az életünk kibillen az egészséges egyensúlyból, és ezzel ajtót nyitunk a gonosznak, aki arra vár, hogy elnyeljen minket (1 Péter 5:8). Az Úr előtt való öröm ad nekünk erőt (Nehémiás 8:10). Megvan az ideje a munkának, megvan az ideje a pihenésnek, megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek (Prédikátor 3:1-8). Ügyelj rá, hogy ne tagadd meg magadtól a jogos szükségeket. Nagyon jó dolog másokon segíteni; keresztényként ez az elhívásunk. Azonban, teljesen helyénvaló, ha a magunk örömére is teszünk dolgokat. Figyelj arra, hogy időt szakíts magadra. Szánj időt olyan dolgokra, amiktől jól érzed magad.

Friderika Édenkert

A NÉGY HELYEN ELTÖRT LÁB AZONNAL MEG GYÓGYULT

Ige: A kishitüség.

A kishitűségről sok mondanivalója van az Úr Jézusnak. Amikor életünk hajója viharba kerül, azt így példázza az Úr. A tanítványok hajóba szállva át akartak menni a túlsó partra, de hatalmas vihar lett: „És hozzá menvén (a tanítványok), felköltik őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén (felkelt), megdorgálá a szelet és a víznek habjait (és ráparancsolt a hullámokra); és megszűnnek (és lecsillapodtak), és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek?...” (Luk. 8,24-25)

Máté is bizonyságot tesz erről: „És monda  (Jézus) nékik: Mit féltek [miért vagytok ilyen félénkek, bátortalanok, gyávák], óh kicsinyhitűek? [milyen kevés a hitetek] Ekkor fölkelvén [felállt], megdorgálá [és ráparancsolva megfeddi,] a szeleket és a tengert [vagy a tavat], és lőn nagy csendesség [vagyis nagy nyugalom támadt, és teljes szélcsend lett]” (Mát. 8,26)

Amikor a mindennapi dolgok miatt aggodalmaskodunk: „Az öltözet felől [ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [és miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [figyeljétek, és nézzétek meg; és tanuljátok el] a mező liliomaitól [vagy a bíbor színű pipacs virágaitól], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [szőnek-fonnak]; De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [teljes] dicsőségében [pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is]. Ha pedig a mezőnek füvét [vagyis a mezei virágot], amely ma van [és virít], és holnap kemencébe [a tűzbe] vettetik [és tűzbe dobják], így ruházza [és így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [és vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [kishitűek]” (Mát. 6,28-30)

Ha a viharban levesszük szemünket az Úrról. Péter a vízen járt: „De látva a nagy szelet [hogy milyen erősen fúj a szél], megrémült [mert amikor azonban az erős szélre figyelt, nézett, megijedt, megriadt, és félt]. És amikor kezd vala merülni [és amint süllyedni kezdett], kiálta, [hangosan kiáltott, rikoltott, sikított, és ordított] mondván: Uram, tarts meg [ments meg] engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván [felé a] kezét, megragadá [és megfogta] őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mát. 14,30-31)

Az Úr kijelentése: a kishitűség = a hitetlenséggel. A tanítványokhoz hoznak egy démontól gyötört gyereket, de ők nem tudják a démont kiűzni: „Ekkor a tanítványok magukban (külön) Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek (vagyis kishitűségetek) miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne (oda); és semmi sem volna lehetetlen néktek. Ez a fajzat (vagyis a hitetlenség szelleme) pedig ki nem megy (nem távozik el), hanemha könyörgés (imádság) és böjtölés által” (Mát. 17,19-21)

Ige: Az Úr Jézus kijelentése az Ő követéséről

 „A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét,(vagyis az ő kínkaróját) és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani (és menteni) az ő életét (vagyis önmagát), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét (vagyis önmagát) én érettem és az evangéliumért, az megtalálja (és megmenti) azt.

Mert mit használ (ugyanis) az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében (vagyis életében, és önmagában) pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul (vagyis váltságdíjul) az ő lelkéért (vagyis életéért, önmagáért)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (és e nemzedék előtt), az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38)

 Már Dávid így prófétál: „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy lelküknek (vagyis életüknek) váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

(Más fordítás: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla)” (Zsolt. 49,8-9)

János apostol is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (és ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el//és meg//hal, sok gyümölcsöt terem (és sokszoros termést hoz). Aki szereti a maga életét (vagyis önmagát), elveszti azt (mert elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (vagyis kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét (azaz önmagát) e világon, örök életre tartja (és őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26)

Mert: „Valaki igyekezik (és törekszik) az ő életét megtartani (és megőrizni), elveszti (mert elpusztítja, romlásba viszi) azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti (megtartja, életben tartja, és életre kelti) azt” (Luk. 17,33)

Pál apostol így inti a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [és leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (A görög szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [vagyis rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány dolgokat]” (2 Kor. 5,10)

És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11)

„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16)

Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [vagyis ítéled el] a te atyádfiát? [a te testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [a te testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [és oda jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [vagyis díjkiosztó emelvénye; a trónja] elé” (Róm. 14,10)

Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (és ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13)

„Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6)

Ige: Az Emberfia eljövetele

„Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján” (Luk. 17, 25) 

Victoria Osteen: Csukd be az ajtót a félelem előtt

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (1 János 4,18 )

Sokszor az emberek megrekednek az életükben egy bizonyos szinten; és ennek az oka a félelem. A félelem visszatart minket attól a legjobbtól, amit Isten tervezett számunkra. Megakadályoz abban, hogy az Isten által tervezett módon növekedjünk, fejlődjünk. Mint egy betegség, a félelem az életünk minden területére kiterjed és hatással van.

Viszont a jó hír az, hogy nem kell félelemben élnünk. Nem kell engednünk, hogy lenyomjon és visszatartson minket. Hívőkként győztesek vagyunk a félelem felett! Azt tanítja az Írás, hogy a félelem nem Istentől van. A 2 Timóteus-ban azt olvassuk, hogy nem a félelem, hanem az erő a szeretet és a józanság lelkét kaptuk Istentől.

Az ellenségünk a félelmet használja, hogy eltorzítsa a valóságot, és megpróbáljon visszatartani minket attól, hogy előrébb jussunk. Ezért fontos, hogy a félelemről lehúzzuk a leplet és meglássuk, mi is az valójában: egy hazugság, amit az ellenség arra használ, hogy visszatartson minket!

Lehet, hogy már hallottad, hogy az angolban a félelem, „fear” szó mozaikszóként is funkcionál, „false evidence appearing real”, melyet valahogy így fordíthatnánk: valóságosnak tűnő hamis látszat. Ha felismerjük a félelem gyökerét, ami a hazugság, akkor vissza tudjuk utasítani, és képesek leszünk megragadni Isten Igéjének az igazságát, ami megszabadít minket. (János 8:32)

Például, ha vonakodsz valami új dologtól, mert félsz, hogy elbuksz, utasítsd vissza a hazugságot és ragadd meg az igazságot, mely szerint mindenre képes vagyok Krisztus által, aki megerősít engem (Filippi 4:13). Ha a jövőtől való félelem miatt aggodalmaskodsz, akkor tudd, hogy ez egy hazugság. Tagadd meg ezt a hazugságot és ragadd meg Isten igazságát, ami azt mondja: Isten reményteljes, jó jövőt tervez számomra (Jeremiás 9:11).

 Keresd ki a Bibliából, hogy mit mond Isten az adott szituációval kapcsolatban, és hagyd, hogy az igazság mélyen beleivódjon a szívedbe. Miközben Isten igazságán gondolkodsz, az megszabadít és erőt ad, hogy túllépve a félelmen tovább tudj menni.

Ne felejtsd, hogy Isten tökéletes szeretete az, ami kiűzi a félelmet az életünkből. Amikor ragaszkodsz ahhoz az igazsághoz, hogy Isten szeret, akkor semmi sem tud visszatartani.

Hagyd, hogy az Ő szeretete tegyen képessé. Hagyd, hogy az Ő szeretete adjon magabiztosságot. Az Ő szeretetében találd meg a biztonságot, békességet és örömöt, mert amikor ezt teszed, akkor becsukod a félelem előtt az ajtót!

http://www.ahitatok.hu/victoria-osteen/159-csukd-be-az-ajtot-a-felelem-elott.html

Victoria Osteen

Magyar fordítás: ahitatok.hu

HUMOR A panaszkönyv

Napi gondolat

...nem kell gondolkoznod azon,helyesen cselekszel-e.  Ha helyesen cselekszel, tudni fogod. (Maya Angelou) 

Kegyelem és bűnbocsánat

"Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké" (Zsolt 103,9).

Isten olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.

Milyen vigasztaló is ez az ígéret: "Nem perel mindvégig" az Úr. Ha bűntől megtört szívvel megtérünk Hozzá és a bűnt megtagadjuk, Atyánk tüstént kegyelmébe fogad. Mert nem szívesen fordít haragos arcot azok felé, akiket szeret. Abban van öröme, ha mi is teljes örömmel örvendezni tudunk.

Gyertek azért, keressük arcát! Nincs okunk sem kétségbeesésre, sem csüggedésre. Szeressük a minket szerető Istent, és akkor nemsokára így énekelhetünk: "... bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál" (Ézs 12,1). 

Félre minden sötét gondolattal, amely csak rágja a lelkünket. Jöjjenek az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek, szívünk szelíd vigasztalói. Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint Atyánk, újra meg fog bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan szeretetének!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Balogh Ferenc - De szép a világ

Isten munkája bennünk

 „Hálát adok az én Istenemnek valahányszor megemlékezem rólatok és mindenkor, minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mivel az első naptól fogva mind ez ideig közösséget vállaltatok az evangéliummal. Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig.”

Filippi 1: 3-6. (Rev. Kar.)

Ma reggel különösen megszólított engem ez az Ige. Elképzeltem, hogy a lelkipásztorom minden reggel imádkozik, sőt mi több könyörög értem. Odavisz engem naponta az Úr elé. Méghozzá örömmel beszélget rólam Jézussal! Áldást és erőt kér számomra, elmondja, milyen boldog, mert tudja, hogy odaszántam életemet az Úrnak. Örül azoknak a tapasztalatoknak, amiket Jézussal szereztem – és ezt az én lelkipásztorom megköszöni! Hálás értem az Úrnak, mert elfogadtam az evangéliumot, az örömhírt, amit Jézustól ajándékba kaptam, és mert odaszántam életemet e jó hír terjesztésének.

S végül meg van győződve arról, hogy az az Isten, aki elhívott, aki a szívemben el kezdett munkálkodni, aki elindított az úton – nem végez félmunkát. Befejez engem! Felkészít és elkészít Isten országa – az Örök Élet számára.

TE is lehetsz valakinek ilyen LELKI PÁSZTORA! Akiért felelősséget érzel, akit vezetni szeretnél, akiért örömmel hálát adhatsz az Úrnak, akiért naponta kitartóan könyöröghetsz. Biztosan van valaki a környezetedben, akivel együtt örülhetsz Istennel szerzett tapasztalatain.

TE is bátoríthatsz ma valakit, hogy „Ne aggódj Barátom! Az az Isten, aki elkezdett életedben dolgozni, befejezi munkáját, és elkészít Téged az ő dicsőséges eljövetelére.

http://reggelidicseret.blogspot.com/search/label/%C3%B6r%C3%B6m

Életcseppek

Életcseppek

"A gyülekezet kórház a bűnös embereknek, nem pedig hotel a szenteknek." /Rick Warren/

Aki feddhetetlenül él, biztonságban él

„Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, az kitudódik róla.” (Példabeszédek 10:9.)

A feddhetetlen emberek becsületesen élnek, akkor is, ha a becsületesség hátrányokkal jár, vagy bonyodalmakat okoz nekik. Becsületesen harcolnak, akkor is ha a környezetük nem.

A feddhetetlen emberek megtartják szavukat, ígéretüket. Az „igen”-ük „igen”-t jelent, a „nem”-ük „nem”—et.

A feddhetetlen emberek hitelesek és őszinték; ugyanúgy cselekszenek bármi is történjék. „Amit látsz, azt kapod” alapon élnek.

A feddhetetlen embereknek egyenes a viselkedésük. Nem rejtegetik, amit csinálnak. Nem mondanak egy dolgot, és aztán csinálnak meg egy másikat. Olyan ember, akinek „nincs lelkében álnokság”(Zsoltárok 32:2.)

A feddhetetlen emberek pártatlanul magyarázzák el a tényeket, nem úgy, hogy magukat jobb színben tüntessék fel, mint mást. Tiszteletre méltóak, segítőkészek és kegyelmesek mindenkihez.

A feddhetetlen emberek mosollyal mennek végig a plusz mérföldön. Többet tesznek, mint amit kívánnak tőlük.

A feddhetetlen emberek nem félnek segítséget kérni. Nem félnek attól, hogy Isten legyen az erősségük. Képesek kezelni ezeket a helyzeteket tudva, hogy Isten munkálkodik bennük.

A feddhetetlen emberek arra összpontosít „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes” (Filippi 4:8.).

(Daily Hope by Jon Walker, 2011. 09. 28.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/05/aki_feddhetetlenul_el_biztonsagban_el

Nem tudom miert

Ravasz László

Akkor áldásos a Biblia-olvasásunk, amikor az Ige beteljesedik rajtunk. 

Morzsák az élet kenyeréből: Összegyűjtötte: Vida Sándor

A hit hajója mindig Kolumbusz hajó, amely új világot fedez fel.  A hit kikötőhelye pedig: Isten hűsége. 

Nincs saját érdemünk

 „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.”

(Galatziabeliekhez írt levél 6. fejezet 14. vers)

Manapság mindenhonnan azt halljuk: „Ha valamit el akarsz érni az életben, sikeres felvételit kell tenned, jó önéletrajzot kell írnod, színvonalas pályázatot kell leadnod…”

Így állandó megfelelés kényszer alatt tartanak bennünket. Munkahelyen, iskolában, óvodában, s lassan már a megszületéshez is bizonyos referenciával kell, rendelkezzen az ember.

Nem véletlen, hogy a mennyország és az örök élet elnyerésével kapcsolatban is megihletett már néhányakat ez a helyzet, melynek egyik szülötte az alábbi elképzelt kis történet:

„Egy ember halála után bebocsátásra vár a mennyország kapujánál. Szent Péter a következő szavakkal köszönti: Üdvözöllek itt a kapuban, de tudod nem engedhetlek be, csak ha megfelelsz a most bevezetett pontrendszer alapján.

- Pontrendszer a mennyben? Mit jelent ez? - Kérdez vissza az ember.

- Arról van szó, hogy csak azt engedjük be, aki eléri a 100 pontot. - mondja Péter. - De kezdjük is el! Az első kérdésem: Gyakoroltad-e hitedet?

- Igen, igen. Minden nap többször imádkoztam, olvastam a Bibliát, sőt több igeverset megtanultam.

- Nagyon jó. Ez 1 pont. A következő kérdésem: Családodban gyakoroltad-e a Szentírás elveit?

- Igen. Feleségem és én rendszeresen napi áhítatot tartottunk gyermekeinknek. Ha összezördüléseink voltak, igyekeztünk azonnal megbeszélni és megoldani a problémákat. Így a gyerekek életünkben láthatták az igaz megbocsátás örömét.

- Nagyszerű. Ez még 1 pont. Már csak egy kérdésem van: Felhasználtad az Úrtól kapott képességeidet mások megmentése érdekében is?

- Hűséges tagja voltam az egyháznak. A gyülekezetben vezető tisztséget töltöttem be. Az evangelizáció több területén szolgáltam, tanítás, táblamunka, stb.

- Akkor ezért még 1 pontot adok. Így összesen 3 pontot értél el a 100-ból.

- Mindezért csak 3 pont? Mi lesz most velem? Én azt hittem, hogy Jézus áldozata miatt örök életem lehet. Abban reménykedtem, hogy a kegyelem és az Isten szeretete kipótolja és elfedezi bűnös emberi természetem, és így az Ő érdeméért bejuthatok az Ő országába.

- Tudod, annyian jönnek saját érdemeiket méltatva. Miért nem mondtad az elején, hogy te kegyelemből szeretnél üdvözülni? Gyere be Uradnak örömébe!

http://reggelidicseret.blogspot.com/search/label/kegyelem

Mindenki a szívében hordja a saját világát!

Készítette: Mosoly Stúdió

Volt egyszer egy öregember, aki legtöbbször egy város kapujában üldögélt.

Odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:

- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?

Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.

- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is. - válaszolt az öreg.

Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:

- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?

Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Jók voltak és együttérzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.

- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg.

Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:

- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, ugyanarra a kérdésére?

- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.

Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.

Mivelhogy tudod, az emberek sem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni!

New Age - Új Korszak

Misty Edwards Aug 4 2011

'Grace' (magyarul) Egy kéz ...

Hit Gyülekezete-Pirkadat

Több dal(Mikor minden szó elszáll)

Mikor még semmi nem létezett