„Én mondom [és azt ajánlom] néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból [vagyis a hamis mammonnal, és használjátok a világi vagyont, hogy „barátokat”
szerezzetek magatoknak], hogy mikor meghaltok [vagyis, hogy mikor az elfogy az életidő], befogadjanak [és magukhoz fogadjanak] benneteket az örök hajlékokba [az örök sátrakba, az elkezdődött világban]” (Luk. 16,9)
És így folytatódik a
kijelentés: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak
fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban,
hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra
(megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben,
legyenek szíves adakozók, közlők, (javaikat osszák meg másokkal). Kincset
gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19).
Mert: „Senki sem szolgálhat [senki sem lehet
rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [vagy ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [és teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [és
tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem
szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a
pénznek]” (Mát. 6,24).
Az Úr Jézus parancsa a
mindenkorban élő Övéinek: „Adjátok el, amitek van, [vagyis a tulajdonotokban
lévő vagyonotokat], és adjatok alamizsnát [a rászorulóknak részvétet, és
szánalmat, érezve, és könyörületességet gyakorolva]. Szerezzetek [és
készítsetek] magatoknak oly erszényeket [amelyek kimeríthetetlenek], melyek meg
nem avulnak [amelyek nem rongyolódnak el, és nem mennek tönkre], elfogyhatatlan
kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem
emészti [és nem tudja tönkretenni]. Mert
ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Luk. 12,33-34).
És Máté is ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Ne
gyűjtsetek [és ne halmozzatok fel]
magatoknak kincseket [és nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol
[azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti
[megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [mert betörnek, és átássák a falat] és
ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre
az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [nem marja; nem teszi tönkre], sem a
moly meg nem emészti [nem rágja], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek
be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják. Mert ahol van a ti
kincsetek, ott van [és ott lesz] a
ti szívetek [a ti bensőtök, szellemi életetek központja] is” (Mát. 6,19-21).
Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés:
„Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok
esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és
pusztulásba) és romlásba merítik (és döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után
sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok
fájdalommal” (1 Tim. 6,9-10).
Tehát: „Ne fáraszd magadat
ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a
magad belátásából hagyd abba)” (Péld.
23,4).
Mert: „Siet a marhakeresésre (a
vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi
ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (ámde nem tudja, hogy ínségbe
jut)” (Péld. 28,22).
Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok,
sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok miatt, amelyek
elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg (és megrozsdásodott), és azok
rozsdája bizonyság (és tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti
(hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban
(is)!” (Jak. 5,1-3).
Hanem: „Fösvénység nélkül való
legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (és
érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (és nem maradok
el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5).
Mert: „… ha feltámadtatok a
Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek
jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2).
„Mivelhogy nem a láthatókra
nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok
pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18).
Mert: „… meg van írva: „Amit szem nem látott,
fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, [és föl nem fogta; meg se
gondolta] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9).
„Romolhatatlan,
szeplőtelen (és makulátlan, be nem szennyezett) és hervadhatatlan (vagyis el
nem múló) örökségre, amely a mennyekben van fenntartva (és erősen tartva,
megtartva, őrizve, és megőrizve) számunkra” (1Pét 1,4).
Ezért: „… keressétek először
Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek (is) mind (ráadásul) megadatnak
néktek” (Mát. 6,33).
Az első jeruzsálemi gyülekezet így
teljesítette az Úr Jézus parancsát: „Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt
[egy akaraton] valának [Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen,
ugyanabból a célból tartózkodtak], és mindenük köz vala [mindent közösnek
tekintettek]. És jószágukat és
marháikat [vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták, és [árát]
szétosztogatták azokat [egymás között], mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége
vala” (Csel. 2,44-45)
.jpg)
