Az Úr Jézus így bátorítja a mindenkori Övéit: „Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a
gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a
fejedelmek [egy ország első embere elé] és
hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne
aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel
védekezzetek], mi módon vagy mit
szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12).
Máté így ír az Úr Jézus szavairól: „De
mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva)
tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit
beszéljetek]. Mert megadatik néktek
[és megkapjátok] abban az órában, mit
mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok
[beszéltek], hanem a ti Atyátoknak
Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,17-20).
Bátorít a Szent Szellem, Márkon keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [és elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne
aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit
szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti
vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).
Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek
(határozzátok) el azért a ti szívetekben,
hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem
gondoltok előre a védekezésre): Mert én
adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene
nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen
ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).
Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem
vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy
szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr
pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté,
vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te
száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).
Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az
Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld
(és hirdesd) mindazt, amit parancsolok
néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és
megmentelek) téged! Mond az Úr. És
kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté (megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én
igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme
megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak
(és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének
és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme.
Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis
nem a látszat után) ítél, és nem füleinek
hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).
Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh:
látók, nézők, próféták), és elpirulnak a
jövendőmondók (qásam: jósol,
jövendőt mond, hamisan prófétál), és
elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben
megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8).
Ezért
szükséges, hogy: „Vegyetek Szent
Szellemet” (Ján. 20,21-22). Pál
apostol is így bátorítja az istent szeretőket: „Mert nem félelemnek [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek és
[(agapé): Isten szerinti)]
szeretetnek és józanságnak szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk,
nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek,
kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát
[aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab] hanem együtt szenvedj [és szenvedd el
velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a
rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért
Istennek hatalma [Istennek ereje, képessége, és hatalma] szerint [Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a
szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]” (2 Tim. 1,7-8).
Péter apostol is így buzdítja a szenteket: „Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat
kaptok, ócsárolnak) titeket; mert
megnyugszik (megpihen) rajtatok a
dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül
beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt”
(1Pét 4,14)
.jpg)
.bmp)
.jpg)
.bmp)
.jpg)
