A tanító tanítása

Sok évvel ezelőtt Mrs. Thompson 5. osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban egy Teddy nevű kisfiú olyan rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére a legrosszabb érdemjegyet írta.

Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Teddy előző tanítóinak bejegyzésein.

"Teddy tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója.

Második osztályos tanítója ezt írta: "Teddy kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálosan beteg. Az élet Teddy számára valódi küzdelem lehet.

Harmadik osztályos tanítója ezt írta: "Édesanyja halála nagy megrázkódtatás a számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele, és otthoni élete valószínűleg hamarosan nehezen elviselhető lesz számára, ha nem történik valami változás az életében."

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Teddy visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban."

Ezeket olvasva Mrs. Thompson ráébredt a problémára és elszégyellte magát. Még rosszabbul érezte magát amikor a Karácsonyi ünnepen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Teddy ajándékát a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva.

Mrs. Thompson a gyerekek előtt bontogatta az ajándékokat és gondosan nyitotta ki Teddy csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfüm volt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy felkiált: "Milyen szép karkötő!", és látták ahogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.

Teddy Stoddard egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa, "Mrs. Thompson, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé."

Legalább egy órán keresztül sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Mrs. Thompson különös figyelmet szentelt Teddynek. Ahogy dolgozott vele, Teddy elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Teddy az osztály élére került, és hazugsága ellenére, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, Teddy legkedvesebb diákja lett.

Egy évvel később egy üzenetet talált Teddytől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Hat év múlt el, amikor egy újabb üzenetet kapott Teddytől. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen, és Mrs. Thompson még mindig a legjobb tanítója.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel. Biztosította Mrs. Thompsont, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt.

Még négy év telt el, és újra levél érkezett Teddytől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanítója, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Theodore F. Stoddard.

A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.Teddy elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül. Elmondta, hogy az apja már két évvel azelőtt meghalt, és kérdezte, hogy Mrs. Thompson elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet. Természetesen Mrs. Thompson elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára amire Teddy úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonyukkor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Stoddard Mrs.Thompson fülébe súgta, "Köszönöm, Mrs. Thompson, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, hogy segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték." Mrs. Thompson könnyekkel a szemében visszasúgta, "Teddy tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled, megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Mi lenne, ha a

FELTÁMADÁS 

hírét, nagyon sokan megosztanánk, hátha sokan nem tudják, hogy valóban megtörtént... Jézus feltámadt és él! Like! Komment! Megoszt! Jelöld magad a képen! Start! (további áldott húsvétot!)

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az ÚR angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: "Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!" (Máté 28,1-7)

- a képen az üres sír látható, a fotó nem illusztráció -

 Készítette:  Ez az a nap!

„…A kinek sebeivel gyógyultatok meg.” (1 Pét. 2.24)

Olyan sokszor köszöntem már meg az Úrnak, hogy a kereszten szenvedett sebei által én meggyógyulhattam, de ezeket a sebeket soha nem gondoltam igazán végig. Megköszöntem, de nem éreztem át igazán, hogy a mi Megváltónk mit vállalt magára, mennyi szenvedést, gyötrődést – testi és lelki – fájdalmat.  És hogy mindezt azért vállalta, hogy minden gyötrelemtől, szenvedéstől, betegségtől, vagyis az ördög minden munkájától szabaddá tegyen engem, és mindazokat, akik ezt hittel elfogadják.

Isten igéjében azonban megláttam azt a minden emberi értelmet felülhaladó szeretetet, amely arra indította, hogy értünk és helyettünk felvállalja azt az iszonyatos szenvedést, amelytől oly rút, nem emberi lett ábrázata, hogy sokan eliszonyodtak Tőle. (Ésa 52,10)

Megláttam a szörnyű sebeket, amiket gonosz kezek ejtettek rajta. Azt a lelki gyötrelmet, amit végig élt már a Gecsemáné kertben. Megláttam, hogy a testének minden centiméterét sebek, szörnyű sebek borították, s én – és valamennyien, akik hiszünk az Ő megváltó, helyettesítő áldozatában – ezekben a sebekben nyertünk gyógyulást. Mikor elért a szívemhez ez a „… minden ismeretet felülhaladó szeretetet. (Eféz 3,19) akkor már csak leborulni tudtam az Ő lábai elé, és szívből megköszönni mindazt, amit helyettem és értem megtett, s amiről Ő maga a Szent szellem által (a Zsoltárokban, az Ó- és Újszövetségi írásokban) így tesz bizonyságot:

 „Az én szívem reszket bennem és a halál félelmei körülvettek engem. Félelem és rettegés esett énreám és borzadály vett körül engem” (Zsolt 55,5.6)

„A halál kötelei vettek körül, a halál tőrei fogtak meg engem.” (Zsolt 18,5.6) 

Igen, Ő szomorkodott és rettegett, (Mát. 26.38) vállalva a félelmet, hogy én szabad legyek minden félelemtől, és félelem nélkül szolgálhassam Őt. (Luk 1,74)

Gyötrődött, vállalta, hogy gyötrődjön, és nyugtalanná váljon az Ő lelke, (Ján. 13.21)

és békességem büntetését is Ő viselte (Ésa 53,3-5), hogy az én lelkemnek nyugalma és békessége legyen, és betölthessen azzal a minden emberi értelmet felülhaladó békességgel, amit csak Tőle kaphatok. (Fil 4,7)

Szomorkodott, vállalva, hogy a szomorúság Őt sújtsa le, (Zsolt. 69.27)

hogy én örökös örömben élhessek Vele, és eltűnjön minden fájdalom és sóhaj. (Ésa 51,11)

Szorongattatott, hagyta, hogy gonosz angyalok serege vegye körül, és szorongassa. Engedte, hogy körülvegyék, mint egy ostromlott várost, (Zsolt. 22.17) hogy fogva tartsák, gyötörjék és bántsák. Hogy megkínozzák lelkét is, azért, hogy az én lelkem felszabadult legyen, és a lelkemnek jó dolga legyen. (3Ján.2)

A Szent Szellem által Ő maga mondta, hogy az Ő lelke elcsüggedt Benne. (Zsolt 42,7.8) És Vállalta ezt is, hogy az én lelkemet már semmi csüggedés el ne érhesse. És adhasson rám dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett. (Ésa 61,3)

Engedte, hogy Őt megkötözzék, és ítéletre adják azért, hogy nekem átadhassa a mennyország kulcsait, és felhatalmazzon arra, hogy amit megkötök a földön, az a mennyben is kötve legyen, és amit megoldok a földön, az a mennyben is oldva legyen. (Mát 16,19; Mát.18,18)

Felhatalmazzon arra, hogy én megkötözhessem a hatalmast (Mát 12,29) az erőset (Márk 3,27) hogy megnyissam a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjam, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és minden igát széttépjek (Ésa58,6) az Ő Szent Szellemének vezetésével és hatalmával.

          Hátát odaadta a verőknek (Ésa 50,6) és hagyta, hogy megostorozzák (Ján 19,1) és véres barázdákat szántsanak az Ő hátán, hosszúra nyújtva barázdáikat (Zsolt 129,3) ezáltal törte össze az én terhes igámat, és hátam vesszejét, az engem nyomorgatónak botját (Ésa.9,4)

          Hagyta, hogy az Ő fejére töviskoronát tegyenek, és megcsúfolják és meggyalázzák (Mát 27,29.30) azért, hogy az én fejemre színarany koronát tegyen, (Zsolt 21,4) az én Istenem kenetolaját. (3Móz 21,12)

Tűrte, hogy nádszállal verjék fejébe a töviseket, és ezzel súlyosan megsebesítsék az Ő fejét (Mát 27,29.30) azért, hogy az én fejemen semmiféle fájdalom és betegség ne tudjon úrrá lenni. Sőt, hogy fejemnek még egy hajszála se veszhessen el (Luk 21,18) és hogy örök öröm legyen az én fejemen, és eltűnjön életemből a fájdalom és sóhaj (Ésa 35,10)

          Oda adta arcát a szaggatóknak (Ésa.50,6), hogy arcul csapdossák (Mát 26,67; Luk.22,63.64) és oda tartotta arcát az Őt verőknek (J.Siralm 3,30) hogy arcát ököllel verjék. (Márk 14,65) Vállalta, hogy oly szörnyen meggyalázzák és megsebesítsék az Ő fejét és arcát, hogy sokan eliszonyodtak Tőle, oly rút, nem emberi lett ábrázata (Ésa 52,10) és nem volt az Ő ábrázata kívánatos (Ésa 53,2) az emberek előtt. Mindezt azért, hogy az én arcom ragyogjon, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében. Az én arcom ép és egészséges legyen, és rajta az Ő dicsősége ragyogjon, és arcom mindig örömtől ragyogó legyen. (Ésa 60,5) Hogy arcomon betegség, sérülés, vagy fájdalom úrrá ne lehessen.

Az Úr Jézus hagyta hogy halálba vigye a gyilkos indulatú beszéd, amelyről a Szent Szellem így tesz bizonyságot, az Ő szenvedéseiről beszélve: Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat mint a ragadozó és ordító oroszlán (Zsolt 22,13.14) és kiáltoztak és ordítoztak: Feszíttessék meg! (Mát 27,22; Márk 15,13; Luk 23,21.) Ezért nincsen immár semmi kárhoztatásom, (Róm 8,1) mert az Úr Jézus mindezeket értem és helyettem vállalta és szenvedte el. Ezért én már nem megyek a kárhozatra – nem  kerülök ítélet alá – hanem  átmentem a halálból az életre (Ján 5,24) Aki ellenem összegyűl, elesik általam, mert meg van írva: Egy ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellenem perbe száll, kárhoztatok, mert igazság által lettem erős, s ezt az igazságot az én Megváltó Istenem szerezte meg nekem. Ő szenvedte el a halált bűneimért, és feltámadott az én megigazulásomért (Ésa 54,14-17; Róm.4,25; Zsid.2,9)

          És ment az Úr Jézus  a Golgotára, emelvén a keresztfát, amelyre gonosz kezek felfeszítették szent testét (Ján 19,17.18) helyettem és értem – ahogy azt Isten elrendelte, hogy megtörténjen. (Róm.3,25) Eközben úgy hanyatlott el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor, mert térdei tántorogtak (Zsolt 109,23.24)  kínjaitól és sok lelki és testi gyötrettetésétől, és ezt is vállalta. Ezért az én lábaim nem tántorodnak meg (Zsolt 66,9) és nem engedi meg az én Istenem, hogy a lábam inogjon, hanem őriz engem (Zsolt 121,3) és bátorsággal járom az én utamat (Péld 3,23) mert megszilárdította az én lépteimet, s ha elesek sem terülök el, mert támogat engem az én Uram. (Zsolt 37,23.24)

          Hagyta a mindenség Ura, hogy kezeit és lábait átlyukasszák, és összeroncsolják benne csontjait. (Zsolt 22,17; J.siralm 3,4) Engedte, hogy durva kezek verjenek hatalmas szegeket kezeibe és lábaiba, és az Ő szent teste függjön ég és föld között azért,  hogy az én lábaimat tágas térre állítsa, (Zsolt 31,9) és kiszélesítse lépésemet alattam, s olyanná tette lábamat, mint a szarvasé. (Zsolt 18,34.37) És Ő megszabadított, és megerősített, hogy kezemet nyújtsam a szűkölködőnek (Péld 31,20) és az Úr Jézus nevében betegekre vessem kezemet, hogy azok meggyógyuljanak megszabaduljanak (Márk 16,18) Ezért erősek az én kezeim és lábaim, és sem betegség, sem sérülés, sem fájdalom nem vehet erőt rajtuk.

Az Úr Jézus szemei elbágyadtak (Zsolt 69,4) és szeme világa is elhagyta (Zsolt 38,11) és szemei elsenyvedtek (Zsolt 88,10) a szörnyű kíntól, így szabadította meg szemeimet a könnyhullatástól (Zsolt 116,8) hogy eltöröljön Isten minden könnyet az én szemeimről (Jel 7,17) És betöltötte a törvényt, amely kimondja, hogy: Szemet szemért! (2Móz 21,24) És adta az Ő szemét az enyémért, hogy az enyém már soha el ne sötétüljön, hanem lássak messzire és világosan. (Márk 8,25)

          És az Úr Jézus vállalta azt a minden képzeletet felülmúló szenvedést, amelytől nyelve az ínyéhez tapadt (Zsolt 22,14) hogy az enyém ép és egészséges legyen, hogy az én nyelvem alatt mindig magasztalás legyen, (Zsolt 66,17) és hirdesse minden napon az Ő igazságát és dicsőségét. (Zsolt 35,28) Az én szám teljen meg minden napon az Ő dicséretével (Zsolt 71,8) és szájam beszélje az Ő igazságát, és minden napon az Ő szabadítását (Zsolt 71,15.24), hogy a szám megtelhessen nevetéssel és nyelvem vigadozással, és örvendezve mondhassam, hogy: Hatalmasan cselekedett velem az Úr! (Zsolt 126,2.3)

          Az Úr Jézus vállalta azt a szenvedést, amitől torka kiszáradt (Zsolt 69,4) hogy az én torkomtól eltávolítson minden betegséget és fájdalmat, hogy Isten dicsőítése legyen az én torkomban (Zsolt 149,6)

         Vállalta hogy az Ő belső részei megháborodjanak és szétolvadjanak benne (Siralm 1,20; Zsolt.22,15), hogy nekem minden belső szervem ép és egészséges legyen, és  az Ő terve szerint tökéletesen és hibátlanul működjön.

És az Ő gyűlölői így gúnyolták: Szabadítsd meg magadat és szállj le a keresztről, (Márk 15,30) de Ő engem akart megszabadítani, ezért nem szállt le a keresztről, hanem hagyta, hogy csontjai széthulljanak – amikor már izmai és a csontjait összetartó izületek, inak szétszakadtak – annyira, hogy így szólt: Megszámlálhatnám minden csontomat. (Zsolt 22,15.18) Ezt a szenvedést is elvállalta, hogy amikor meghallom a szabadításáról szóló jó hírt, az én csontjaim megerősödjenek (Péld 15,30) és hogy a csontjaimat összetartó, és befedő minden izület, ín és izom tökéletes épségben legyen, és tartsa szilárdan az én csontjaimat, amelyeket Ő ruházott fel bőrrel és hússal, és Ő fedezett be inakkal. (Jób 10,11) És az Úr Jézus élete látható legyen az én testemben, (2 Kor. 4.10) mert én az Ő testének tagja vagyok, testéből és csontjaiból való, (2Kor 4,10; Eféz.5,30) ezért sem csapás, sem baleset még csak nem is közelíthet hozzám. (Zsolt 91,7) Fájdalomnak, betegségnek nincs joga a csontjaimat összetartó inakhoz, izületeimhez, izmaimhoz és csontjaimhoz, mert az Úr Jézus már eltávolította ezeket tőlem azáltal, hogy magára vette és elhordozta azokat.

És az Ő dereka megtelt gyulladással és testében semmi épség nem maradt, (Zsolt 38,8) mert az én bűneimet – sőt  az egész világ bűnét – magára vállalta. (1Ján 2,2) Ezek súlyos teherként borították el, ereje felett (Zsolt 38,5) azért, hogy megmentsen és megszabadítson engem, hogy én ne legyek fáradt, sem tántorgó, és még derekam öve se oldódjék meg. (Ésa 5,27) Sőt felövezhessem derekamat igazlelkűséggel, (Eféz 6,14) ezért semmilyen gyulladásnak, fájdalomnak nincs joga és helye az én derekamban.

Olyan szörnyű szenvedéseket élt át, amelyek következtében szíve olyan lett, mint a viasz (Zsolt 22,13)  és megtört Benne és beteg lett. (Zsolt 69,21.22) Az Ő szíve sebesíttetett meg  (Zsolt 109,22) (Ján 19,34) így gyógyította meg az én szívemet, (Zsolt 147,3) hogy az én szívem megelevenedjen (Zsolt 69,33) és az Ő isteni élete ritmusára verjen, és én az Ő szent igéjével vallhassam, hogy szívem erős, Benne bizakodó. (Zsolt 112,7)

És a legnagyobb gyötrelem közepette így kiáltott fel : Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet? (Mát. 27.46)  Őt, Isten Fiát bűneink elszakították Istentől, szörnyű sötétség borult rá, (Zsolt 88,7) s megízlelte a szellemi halált, az Isten nélküli állapotot is. A Benne lévő világosság – az ÉLET – oltódott ki (Ezék.32,7) azért, hogy nekem örök életem legyen (1 Ján. 5.11) és mindig az Ő jelenlétében, az Ő dicsőségének fényében élhessek.

Utolsó szavaként pedig kijelentette: „…Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátotta  szellemét.” (Ján. 19.30) Így végeztetett el, hogy én vehessem az Ő Szent Szellemét, azt az örökkévaló Szellemet, amely újjászül, megszentel, (1 Kor. 6.11) és vezérel minden utamon. (Róm. 8.14) Kifizette az adósságomat, nem aranyon vagy ezüstön, hanem szeplőtelen, drága vérén váltva ki a sátán fogságából, és átvitt az Ő országába. (Kol.1,13) Hiszen dárdával döfték át oldalát és szívét, (Ján 19,34) hogy az Ő szent vérének (1 Pét. 1.19) utolsó cseppje is kihullva, eltörölje az én bűneimet, megtisztítson, megóvjon minden gonosztól, (Jel. 1.5) és utat nyisson számomra a szentélybe való bemenetelre. (Zsid. 10.19)

Ima

Istenem, a Te Felkented ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá, (Zsolt 89,39.46) megsanyargattad az Ő erejét, és megrövidítetted az Ő napjait (Zsolt 102,24) hogy hosszú élettel elégíthess meg engem, és megmutasd rajtam minden helyzetben a Te szabadításodat. (Zsolt 91,16) S hogy én jó vénségben, öregen, és betelve az élettel (1Móz 25,8) tegyem le sátoromat, a hústestemet, (2Pét 1,14) és elköltözzek, amikor az én elköltözésem ideje beáll (2Tim 4,6) hogy mindenkor a Krisztussal legyek. (Fil 1,23)

Magasztallak Istenem, amiért Jézus Krisztus testének megáldozása által egyszer s mindenkorra megszenteltél (Zsid 10,10) hogy amint Ő van, én is úgy legyek e világban (1Ján 4,17) Áldalak Úr Jézus, hogy egyetlen egy áldozatoddal örökre tökéletessé tettél (Zsid 10,14) és megváltottál a törvény átkától is, mert meg van írva, hogy: Krisztus váltott meg a törvény átkától, átokká lévén érettem. (Gal 3,13) Ezért vallhatom meg, hogy azoknak a betegségeknek sincs már sem joga, sem köze testemhez, amelyek a törvény könyvében megírattak. El kell távoznia tőlem minden járványos betegségnek, minden gyulladásnak, láznak, kiszáradásnak, rosszindulatú betegségeknek. (5Móz. 28.)

Szüntelen áldalak Úr Jézus, mert elvetted az én erőtlenségemet (Mát 8,17) hogy erős legyek, (1Kor 16,13)  ezért dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak Téged. (Zsolt 35,18) Áldalak Úr Jézus, mert Te hordoztad az én betegségeimet (Mát 8,17) hogy én jó egészségben legyek. (2Kor 13,11)  Légy áldott örökké Uram, amiért vállaltad, hogy megsebesíttessél az én bűneimért, hogy én a Te sebeiddel  meggyógyuljak. (1Pét 2,24) És én örvendezek Benned drága Uram, Benned, az én szabadító Istenemben, (Habakuk 3,18) és  magasztalom a Te csodálatos nevedet Úr Jézus Krisztus, és imádlak Téged szüntelen.

Ámen!

/GyenMa/

Áldott a nap, melyet Te szereztél.

Márk bizonyságtétele az Úr Jézus elítéléséről, és kivégzéséről:

 „És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlnek mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók. Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap (palotájának) udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél. A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot (az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot) keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék (halálra adhassák) őt; de nem találnak vala.

Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot (hamis tanúvallomást) ellene, de a bizonyságtételek (a vallomások azonban) nem valának megegyezők. És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván (Más fordítás: Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene): Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom (lerombolom) ezt a kézzel csinált (alkotott) templomot, és három nap alatt mást építek, (olyat) amely nem (emberi) kézzel csináltatott (alkottatott). De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük (vallomásuk).

Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é (arra, amit ezek ellened vallanak)? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened? Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak (a Hatalmas) jobbján, és eljőni az ég felhőivel/ben.

A főpap pedig (erre) megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra? Hallátok az istenkáromlást. Mi tetszik (mi a véleményetek) néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.

És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orcáját elfedni (betakarni), és őt öklözni (ütlegelni), és mondani néki: (most) prófétálj! A szolgák pedig arcul csapdossák (verték) vala őt” (Márk. 14,53-65).

Lukács bizonyságtételében is több részlet tárul elénk: „Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék (miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték) a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. És azok a férfiak, akik fogva tartják (őrizték) Jézust, csúfolják (gúnyolták) vala, vervén őt. És szemeit betakarván, arcul csapdossák őt, és kérdezik őt, mondván: Prófétáld meg ki az, aki téged ver (ki ütött meg téged)? És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt (és sok más szidalmat is szórtak reá).

 És amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék (és bekísértették) őt az ő gyülekezetükbe (a nagytanácsba), Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha (meg)mondom néktek, nem hiszitek: De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. (De) mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra (tanúvallomásra)? Hiszen mi magunk hallottuk az ő (saját) szájából” (Luk. 22,54.63-71).

János is bizonyságot tesz a történtekről: „És vivék őt először Annáshoz; mert ipa (apósa) vala ez Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap vala. Kajafás pedig az vala, aki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember vesszen el (haljon meg) a népért.

A főpap azért kérdezi Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya (és tanítása) felől. Felele néki Jézus: Én nyilván (nyilvánosan) szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam (mit beszéltem) nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam. Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók (szolgák) közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról (ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt); ha pedig jól (ha pedig jót mondtam), miért versz (ütsz) engem. (ezután) Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz” (Ján. 18,13-14.19-24).

Ő volt az, aki így jövendölt: „Ha ekképpen (egyszerűen csak) hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. Egy pedig ő közülük, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok (és semmit nem értetek). Meg sem gondoljátok (és azt sem veszitek fontolóra), hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt (szétszóródott) gyermekeit egybegyűjtse” (Ján. 11,48-52)

A szanhedrin azért állított elő tanukat, nem átalva hamis bizonyítékokat keresni, mert azt a látszatot akarták kelteni, mintha a törvény értelmében akarnának cselekedni. A törvény azonban így hangzott: „Csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad valakit halálra ítélni; egy tanú vallomása alapján nem szabad. Ne álljon elő (mert nem lehet elég) egy tanú senki ellen semmiféle hamisság (vétek) és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben vétkes valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog (lehet érvényes egy ügy)” (5 Móz. 17,6; 19,15)

Dávid ezt már megprófétálta: „Erőszakos (hamis) tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem (olyanról faggatnak), amiről nem tudok. Jóért rosszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet (életemre törnek)” (Zsolt. 35,11-12).

 Ezek is hamis tanúk voltak, akik nem értették sem azt, amit mondtak, sem azt, amit bizonygattak, hiszen amiről ők beszéltek, az így történt: „Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed? Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok (romboljátok) le (ezt) a templomot, és három nap alatt megépítem azt. Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ő pedig az ő testének templomáról szól vala” (Ján. 2,18-20)

Az Úr Jézust azért nevezték Isten káromlónak, mert Ő volt Isten Fia, és ezért már halálra lehetett ítélni: „Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét (annak bűnhődnie kell vétkéért). És aki szidalmazza (káromolja) az Úrnak nevét, halállal lakoljon, (irgalom nélkül) kövezze azt agyon az egész gyülekezet (az egész közösség); akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza (káromolja) az Úrnak nevét, halállal lakoljon (meg kell halnia)” (3 Móz. 24,15-16)

Dávid így prófétált az Evangéliumban leírt eseményekről: „Ne adj át engem szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. (Más fordítás: Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek)” (Zsolt. 27,12)

„Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyílt (és bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat) ellenem, hazug nyelvvel beszélnek énvelem. És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel (és gyűlölködő szavakkal), és ostromolnak engem (és harcolnak ellenem) ok nélkül. Szeretetemért ellenkeznek velem (szeretetemre vádaskodással felelnek), én pedig imádkozom” (Zsolt. 109,2-4).

„De tőrt vetnek, akik életemre törnek, és akik bajomra törnek (akik vesztemet akarják); hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap (arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap). De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés” (Zsolt. 38,13-15).

Ézsaiás is megprófétálta ezeket az eseményeket: „Az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam (és nem hátráltam meg). Hátamat odaadám a verőknek (és hagytam, hogy verjék a hátamat), és orcámat a szaggatóknak (hogy tépjék a szakállamat), képemet (arcomat) nem födöztem (nem takartam) be a gyalázás és köpdösés előtt.

 És az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg (nem maradok gyalázatban), ezért olyanná tettem képemet (arcomat), mint a kova(kő), és tudtam, hogy szégyent nem vallok. Közel van, aki engem megigazít (aki igazságot ad nekem), ki perel én velem (ki mer perbe szállni velem)? Álljunk együtt elő! Kicsoda peresem (ki az én vádlóm)? közelegjen hozzám (lépjen ide)! Ímé, az Úr Isten (az én Uram, az ÚR) megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem (ki mer bűnösnek mondani)? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak (szétmállanak), moly emészti (rágja) meg őket! Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség néki (és nem ragyog rá fény), bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez! Ímé, ti mind, akik tüzet gyújtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni

(Más fordítás: De mindnyájan, akik tüzet szítotok, gyújtónyilakat gyártotok, saját tüzetek lángjába kerültök, nyilaitok tüzébe, melyeket gyújtottatok! Az én kezem teszi ezt veletek, kínok közé kell jutnotok)!” (Ésa. 50,5-11)

Idézetek

 "Minden terv között a legbizonyosabb volt Krisztus tulajdon terve, amely abban állt, hogy búzaszemmé lett, amely  a földbe hullott és meghalt. Ha mi nem vagyunk hajlandók búzaszemmé válni..., ha nem vagyunk készek jövőbeni kilátásainkat, hírnevünket, vagyonunkat és egészségünket feláldozni, akkor magunkra maradunk. De ha követjük szeretett Urunkat azzal, hogy búzaszemmé leszünk és meghalunk, akkor bő termést hozunk." (T. G. Ragland)

Imádság:

Jézusom! Nehéz szavakkal kifejezni mindazt, amit értem tettél. Könnyű leírni, de micsoda tartalommal bír, hogy helyettem szenvedtél és meghaltál, hogy nekem életem legyen. Magasztallak érte. Szeretnék hálából neked élni, téged szolgálni, a te dicsőségedet munkálni és másokat hozzád vezetni. Ámen

A nap gondolata:

A kegyelem a bűnözők reménysége és a szentek menedéke. (Spurgeon)

Napi Ige és gondolat

Elvégeztetett! (János 19:30)

Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolata, akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta, nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez a fiú 25 éves korában belekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a középkori Franciaországban. Az összeesküvésben tíz fiatalember volt. A lázadást leleplezték és mind a tíz fiatalembert guillotine általi halálra ítélték. A guillotine egy hatalmas bárd, akit elítéltek, annak oda kellett tennie a fejét, a guillotine leszaladt, a fejet levágta. Az utolsó estén a fiatalemberünk ott ül kilenc társával. Azon gondolkozik - mégis csak szeretett engem az apám, mert nem akarta, hogy idejussak. Ha még egyszer hazamehetnék, bocsánatot kérnék tőle. De késő, reggel kivégeznek.

Jön a hajnal, kivezetik a tíz embert, akinek a nevét mondja a hóhér az odalép, a guillotine leszalad, a fej a porba esik. Ez a fiatalember is hallja a nevét, már mozdul is, de valaki más lép ki a sorból. Úgy látszik rosszul hallottam. Aztán vége a kivégzésnek, tíz név a papíron, tíz fej a porban. A hóhérok körülnéznek, úgy látszik többet tartóztattunk le. A maga neve nincs itt. Elmehet! A fiatalember azonnal futni kezd. Nagyon jól tudta, hogy benne volt. Az első dolga, most, most megyek haza az apámhoz, és bocsánatot kérek. Tíz év után nehéz végigmenni a régi utcán. Nehéz rátenni kezét a kilincsre, végig járni a szobákat. Minden üres. Leül az apja íróasztala elé. Itt ült mindig, innen nézett rám olyan szigorúan. Most már tudom, hogy azért, mert szeretett.

A tekintete leesik az íróasztalra - egy levél - fiamnak. Reszkető kézzel bontja, mit ír nekem az apám tíz év után. Fiam, ma reggel azt olvastam az újságban, hogy holnap hajnalban kivégeznek. Én annyira szeretlek téged, hogy megpróbálok odaállni helyetted, hátha sikerül.

Gyermekem gondolj arra, hogy így szeret minket Isten, hogy amikor a kárhozatunkról volt szó, Ő maga lépett oda. Lejött emberi testben, és odalépett a helyedbe, helyünkbe - elvégeztetett. A fiú leborult az asztalra és sokáig sírt. Amikor fölkelt onnan, egészen más ember lett. Az ő szívében is elvégeztetett, új emberré lett. A fiú szíve válaszolt az édesapa áldozatára.

Ünnepeld Jézust, ünnepeld.

Ravasz László

A meghamisított kereszténység nagyobb ellensége a valódinak, mint a pogányság, épp úgy, ahogy a beképzelt gazdagság sokkal rosszabb a szegénységnél. 

NAGYPÉNTEK

Zsoltár 100.

1 Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön!
2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!
3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi
vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.
4 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát
neki, áldjátok nevét!
5 Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről
nemzedékre.

                            NAGYPÉNTEK

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)

Olyan elhatározással ébredtem, hogy szomorú napom lesz. Végül is
nagypéntek volt, amikor Jézus meghalt. A böjtölésen töprengtem, a
nagypénteki hagyományon, ami Krisztus követőit arra hívja, hogy a
szenvedésére emlékezzenek. De azután éhes lettem. Arra számítottam, hogy
odakint szomorkás idő van, de ahogy kinéztem az ablakon, csodálatos
tavaszi napban gyönyörködhettem. Egyszerűen nem bírtam nem jókedvű lenni.

Lementem a földszintre, és megpillantottam a lányom üzenetét. Arra
emlékeztetett, amit én szoktam mondani: "Isten szeret téged, és én is."

A szavai segítettek megérteni valamit.
Eszembe jutott, hogy múlt éjjel egy világos gondolattal ébredtem az
éjszaka közepén: Isten mennyire szeretett minket, ha feláldozta Jézust!
És mennyire szeret minket Jézus, ha képes volt elviselni ekkora kínt!
Hogyne tudnék örülni, amikor felfogom és érzem Isten szeretetét? Azon a
reggelen is öröm töltött el, mert nagypéntek jó alkalom az örömre.
A legelső nagypéntek szomorú volt, de azóta minden nagypéntek egy
boldog emlékeztető arra, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, és húsvét
hajnalán legyőzte a halált értünk.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük végső áldozatodat, amit mindnyájunkért
elvégeztél a legelső nagypénteken. Ámen.

Nagypéntek megmutatja, Isten mit tett megváltásunkért.
Bruce Bedingfield (Illinois, USA)

http://csendespercek.hu

Az élet győz a halál felett! (Balogh Ferenc)

“Teremts bennem tiszta szívet…” – “Ne sérts meg, fiam!”

„Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram, az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el engem a Te orcád elől, Szent Lelkedet ne vond meg tőlem!” (Zsolt 51,12-13).

Dávid megtérésként imádkozott így, miután vétkezett Betsabéval.

Egy újszövetségi hívőnek azonban így imádkozni: „Ó, Istenem, ne vess el a jelenlétedből! Ne hagyj el engem!” – sértés az ellen, amit Jézus véghezvitt. Dávidnak nem volt olyan szövetsége, ami megígérte volna, hogy Isten vele marad mindenkor. Az Ószövetség cselekedeteken alapult és Isten eszerint jött, vagy távozott. Az ószövetségi emberek nem voltak újjászületve. Nem volt örökkévaló megváltásuk, ahogy arról az Újszövetség beszél (Zsid 9,12-14). Jézus viszont azt ígérte: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5). „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20).

Ha újjászülettünk, de nem érezzük Isten jelenlétét, és ezért Dávid imáját imádkozzuk : „Az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, Szent Lelkedet ne vedd el tőlem!”, ezzel csak azt mutatjuk, hogy nem értettük meg, milyen kiváltságokkal jár a szövetségünk. Hitetlenek vagyunk – nem hiszünk az Újszövetségben!

Ahelyett, hogy hitetlenségben imádkozunk, és utána csodálkozunk, hogy miért nem látunk eredményt, imádkozzunk inkább hitben! A hit imája gyógyítja meg a beteget (Jak 5,15). A hit imája hoz szabadulást és örömöt.

Így imádkozzunk: „Édesatyám, nem érzem, hogy itt vagy. Semmi kézzelfoghatót nem tapasztalok a jelenlétedből az életemben. Minden kiszáradt. De Igéd azt mondja, hogy soha nem hagysz el, és nem távozol el tőlem, ezért tudom, hogy itt vagy. Tudom, hogy életem problémái nem tőled vannak. Tudom, hogy nem hagytál el engem. Kérlek, segíts meglátnom, mit tettem, ami azt okozta, hogy elfordultam tőled. Miközben kereslek, kérlek, segíts felszabadítani azt az életet, amit nekem adtál. Tudom, hogy Szent Szellemed itt van. Tudom, hogy áldásaid még mindig az enyémek. Hiszem, hogy fel fognak szabadulni. Nem érem be mással.” Na, ez a hit imája!

http://awme.hu/2012/04/teremts-bennem-tiszta-szivet-ne-serts-meg-fiam/#.T4ACh5mRFKV

Oswald Chambers: ISTEN ÉS A BŰN ÖSSZECSAPÁSA

"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára" (1Pt 2,24).

Jézus keresztje Istennek a bűn felett mondott ítéletét hirdeti. Semmiképpen se tűrd meg Krisztus keresztjével kapcsolatban a vértanúság gondolatát. A kereszt nagyszerű győzelem volt, amely a poklot alapjáig megrendítette. Nincs semmi biztosabb sem az időben, sem az örökkévalóságban, mint amit Jézus Krisztus véghezvitt a kereszten: helyes kapcsolatba hozta az emberi nemzetséget Istennel. Az emberi élet alapjává a megváltást tette. Minden embernek utat nyitott, hogy belépjen az Istennel való közösségbe.

A kereszt nem véletlenül jutott Jézusnak: Ő azért jött. Ő az a "Bárány, aki megöletett e világ alapjának felvettetése előtt". Testté lételének (Jn 1,14) egyetlen értelme és célja a kereszt. Őrizkedj attól, hogy a "testben megjelent" Istent elválaszd a "bűnné lett" Isten Fiától. Már testté létele is a megváltás céljából történt. Isten azért lett testté, hogy elvegye a bűnt. A kereszt az idő és az örökkévalóság középpontja, s mindkettő talányát megoldja.

A kereszt nem egy ember keresztje, hanem Isten keresztje, és Isten keresztje soha nem válhat emberi tapasztalattá. A kereszt Isten természetének kiábrázolása, kapu, amelyen át minden ember közösségbe juthat Istennel. Amikor eljutottunk a keresztig, nem tudunk keresztüllépni rajta; ott maradunk abban az életben, amelynek a kereszt a kapuja.

A megváltás középpontja Jézus keresztje és ezért olyan könnyű elnyerni az üdvösséget, mert Istennek nagyon sokba került. A kereszt az a hely, ahol egy hatalmas csapással Isten egyesül a bűnös emberrel, úgyhogy feltárul az életbe vezető út - a csapás pedig Isten szívét éri.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Kovács Péter: HAZUGSÁGOK AMIKET BEFOGADOTT AZ EGYHÁZ

6. Hazugság: Krisztus minden emberben benne van, csak fel kell ezt ismerniük

Sok hívő állandóan újabbnál újabb kijelentéseket akar hallani. Ugyanúgy, mint az athéni emberek, akik semmi mással nem voltak elfoglalva, mint valami újdonságoknak a hallgatásával. Ezzel két probléma van.

Az első gond az, hogy a hívők egy része nem vesz tudomást arról a tényről, hogy egy kijelentés három forrásból eredhet: Istentől, az embertől és az ördögtől. Úgy tesznek, mintha minden sugallat és kijelentés csakis Istentől származhatna. Így viszont kiszolgáltatják magukat hitető szellemeknek. Hogyha nagyon erőlteti az ember a kijelentéseket, akkor majd fog adni neki az ördög.

A másik probléma pedig az, hogy egy új kijelentés sem mondhat ellent a réginek, azaz a Bibliának, hanem összhangban kell lennie az Igével. Ha ez a kritérium nem áll fenn, akkor egyértelműen hamis kijelentésnek kell tekintenünk. Miért? Azért, mert a Szent Szellem nem skizofrén, hogy egyszer ezt mondjon, egyszer azt. Isten az Ő Igéjében egyértelműen lefektette az Ő akaratát, gondolatait, és Ő ezeknek soha nem fog ellentmondani!

Manapság divatos figyelmen kívül hagyni az Ige kijelentéseit, és csak azokat felhasználni, amelyek alátámasztanak valamilyen tézist. De önkényesen nem lehet megszűrni az Igét!

2 Tim. 4,3-4 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.

Lesz idő, - prófétálta Pál apostol – amikor az egészséges, kiegyensúlyozott tanításokat nem fogják elviselni a hívők, hanem saját kívánságaik szerint keresnek maguknak tanítókat, akik olyanokat mondanak, amik tetszenek nekik, vagyis csiklandozzák a fülüket és a szívüket! Eközben észre sem fogják venni, hogy tulajdonképpen mesékhez fordulnak oda, az igazságtól, az Igétől pedig szépen elfordulnak közben. Úgy gondolom, hogy a mai korban fokozottan érvényesek Pál szavai!

A címbeli kijelentés inkább tekinthető new age-s vagy buddhista tanításnak, mint kereszténynek. Ugyanis az Ige egyértelműen állást foglal ebben a kérdésben. Nézzük meg, mit mond a Biblia ezzel kapcsolatban.

Eféz. 2,12 Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;

Pál apostolon keresztül a Szent Szellem kijelenti az efézusi levélben, hogy megtérésük és újjászületésük előtt a hívők Krisztus nélkül, Isten nélkül éltek a világban. Tehát egyértelmű az utalás arra, hogy mielőtt hívő lesz valaki, addig Krisztus nélküli életet él, semmilyen formában nincs közössége Krisztussal, még kevésbé lakik bennük Krisztus!

Róm. 8,9-10 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által.

Ez az Ige hívőknek szól, és nem általában a világ embereinek. Egyértelműen kijelenti az Ige, hogy akiben nincsen a Krisztus Szelleme, az nem az Úré, az nem tartozik hozzá. Nyilván itt azokról beszél, akik nem tekinthetők hívőknek bibliai értelemben, azaz nem születtek újjá. Ha pedig Krisztus bennetek van, azaz hívők vagytok, akkor élni fogtok. Azért mondja az Ige a ha szócskát, mert feltételhez van kötve az, hogy valakiben benne lakozzon a Krisztus. Nem lakik automatikusan minden emberben!

Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke! Kik az Isten gyermekei, kikben lakik Krisztus?

Ján. 1,12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

Azok az Isten fiai, akik befogadták Krisztust az életükbe és a szívükbe hit által! Akik soha nem fogadták be Krisztust az életükbe, és soha nem hittek ő benne, abban nem lakik a Krisztus. Milyen okból lakna ilyen emberben?

Gal. 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

Megtérése után mondhatta el Pál apostol magáról azt, amit minden igaz hívő elmondhat vele együtt: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. De megtérése előtt nem volt közösségben Krisztussal, nem élt benne a felkent. Kizárólag a megtérés után, hit által lakik az emberi szívben Jézus Krisztus.

Ef. 3,16-17 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva

Ha minden emberben benne lakna a Krisztus, akkor értelmetlenné válna a fenti Ige, ugyanis minek adjon olyat Isten, ami már megvan? Pál apostol pedig azt kérte, hogy adja meg az Úr az efézusi hívőknek, hogy Krisztus lakjon hit által a szívükben, az által, hogy megerősödnek a belső emberben és meggyökereznek a szeretetben.

Ezek az Igék a teljesség igénye nélkül is egyértelművé teszik a címben megfogalmazott állítás tarthatatlanságát. Az a kijelentés, hogy minden emberben benne lakik a Krisztus, láthatjuk, hogy az Ige alapján hamis állítás.

Folytatasa kovetkezeik:

7. Hazugság: "A viskó" című könyv közelebb visz Istenhez

Készítette: Lisa Szanyel

Jézus él, és HÍV

Igaz barát

Volt két barát akik együtt jártak óvodába, iskolába és együtt vonultak be az amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak hazájukért.

Egy nap visszavonulás közben az egyik barát kapott egy halálos lövést,és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta, azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.
- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta segíteni, még téged is lelőnek!
A barát meghökkent, de mihelyt el ment a parancsnoka, azonnal a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele.
Menet közben ö is kapott egy halálos lövést. Minden erejét összeszedte és alig vonszolta magát mire vissza ért legjobb barátja holttestével, de beért a futóárokba.
A parancsnoka ismét ismét mondta neki;

- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt. Megérte ez neked?
A barát már annyit tudott mondani;
- Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá, így szólt!
Tudtam, hogy el jössz értem!

Készítetette: Győzedelmes Gyülekezet

Horváth Tibor Megvizsgáltál engem

A sír üres a kő elgördült....

Ige: Az Úr Jézus hívása

 „Jöjjetek [gyertek] énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok [akik kimerültetek] és megterheltettetek [és teher alatt éltek], és én megnyugosztlak titeket [és megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és felüdítlek) benneteket].

Vegyétek föl magatokra az én igámat [az én jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [és megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek [vagyis magatoknak]

Mert az én igám [az én jármom] gyönyörűséges [boldogító; könnyű; hasznos; kellemes; és édes], és az én terhem [amit én teszek rátok] könnyű [és nem nehéz]” (Mát. 11,28-30)

Amint azt a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjú lelket (és felüdítem a fáradt lelket), és minden éhező (és elcsüggedt) lelket megelégítek” (Jer. 31,25)

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (és kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (és megbotlanak) a legkülönbek (a legkiválóbbak) is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk (mint a sasok), futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31) 

Dávid megvallása: „Az Úr megőrzi az alázatosokat (az együgyűeket, a kiskorúakat); én ügyefogyott voltam és megszabadított engem (elesett voltam, de ő megsegített). Térj meg (hát térj vissza) én lelkem (én bensőm) a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled (légy újból nyugodt, lelkem (én bensőm), mert jól bánt veled az ÚR). Minthogy megszabadítottad lelkemet (és megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,6-9)

Mert: „Bő záport hintesz vala (és bőven adtál esőt), oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod (és a fáradtat megerősíted) vala” (Zsolt. 68,10)

És hogy ez hogyan történik, arról így szól Isten Igéje: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (mert még nem adatott) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg” (Ján. 7,37-39)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (És amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (a sanyargatónak), a szolgaság házának (és az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (és vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

Ige: Az Úré a hatalom öröktől fogva és örökké!

Amikor a hetven tanítvány győztesen visszatért: „Azon órában örvendeze (és így ujjongott) Jézus a Szent Szellem által, és monda: Hálákat adok néked (és magasztallak), Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted (és felfedted a gyermekeknek). Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted (és így láttad jónak). Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Luk. 10,21-22)

Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (és nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36)

És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (vagyis minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3)

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [vagyis annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [Aki a mindenséget alá rendelte]. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [Más fordítás: Amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28)

A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20)

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9)

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10)

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)

Ige: Az Úr Jézus kijelentése

 „Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Ján. 13,20)

És: „Aki innotok ád (nektek) egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát (és el nem marad a jutalma)” (Márk. 9,41)

Mert: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet (vagy elutasít), engem vet meg (és engem utasít el); és aki engem vet meg (és aki engem elutasít), azt veti meg (és azt utasítja el), aki engem elküldött” (Luk. 10,16)

A Szent Szellem egy történeten keresztül mutatja be, hogy mi a jutalma annak, aki befogadja azt, akit az Úr küld. Nagy szárazság volt a földön, és az Úr azt parancsolta Illésnek, hogy menjen Sareptába (jelentése: olvasztóhuta; a tisztítás, nemesítés helye).: „És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz (nekem), kérlek, egy falat kenyeret is (magaddal a) kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem. (és a te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs honnan vennem), csak egy marok lisztecském van a vékában (vagyis a fazekamban), és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk.

Monda pedig néki Illés: Ne félj, (csak) menj el, cselekedjél a te beszéded szerint (és tégy úgy, ahogyan mondtad). De mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát (egy kis lepényt), és hozd ide (nekem). Magadnak és a te fiadnak pedig azután süss; Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy (és a lisztes fazék nem ürül ki), sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül (és az olajos korsó nem fogy ki) addig, míg az Úr, esőt ád a földnek színére. És ő (vagyis az asszony) elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék (az Illés beszéde szerint járt el), és evék mind ő, mind amaz (vagyis az asszony), mind annak háznépe, naponként.

A vékabeli liszt nem fogyott el (a lisztes fazék nem ürült ki), sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg (az olajos korsó sem fogyott ki), az Úrnak beszéde (az Úrnak ígérete) szerint, amelyet szólott Illés által” (1 Kir. 17,10-16)

Megaláztattál.

A feltámadás.

Életcseppek

"Vigyázzatok az olyan emberekre, akik szemtől-szembe hízelegnek. Azt mondja a példabeszéd: 'Óvakodjál a macskától, elölről nyalogat, hátulról megkarmol'."

Orbán Anikó: HÁLA

Örökké hálás leszek Atyám

hogy megszabadítottál,

pusztulás gödréből kivontál,

s átvittél Országodba.

 Örökké hálás leszek Istenem

mert olyan nagy szereteted,

hogy Jézust, Egyszülöttedet

értem kínos halálba adtad.

Örökké hálás leszek Megváltóm

amiért szeplőtelen véred kifolyt,

az ellenség kezéből kivásárolt,

hogy kegyelmeddel elárassz.

Hálás leszek Uram örökké

a keresztért,

hogy halálos ítéletem téged ért,

s ott sebeidben meggyógyultam.

Hálás leszek Úr Jézus örökké

kincseidért,

hogy halálod által örök életet szereztél,

a Menny kapuját megnyitottad.

Hálás leszek Neked örökké,

amiért értem bűnné lettél,

hogy Isten gyermekeként

bűn nélkül Trónod elé lépjek.

Örökre hálás leszek érte.

Írta: Orbán Anikó

http://www.mindenlehetseges.hu/hala-3/

Kenneth & Gloria Copeland: Ne szomorkodj!

Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jönnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj [szomorúság]!

– Ésaiás 51:11

Tudtad, hogy hívőként meg vagy váltva a fájdalom és szomorúság átkától Jézus Krisztus vére által? Épp úgy nem kell eltűrnöd ezeket, mint ahogy a bűnt vagy a betegséget.

Édesanyám 1988 augusztusában költözött haza az Úrhoz, és Isten hónapokkal előtte elkezdett engem a szomorúságról és a fájdalomról tanítani. Minden alkalommal, amikor megmutatott valamit ezzel kapcsolatban, gyakorlatba ültettem azt. (Mindig ezt kell tenned, ha Isten tanít valamire. Kezdd el most gyakorolni, és amikor szükség lesz rá, addigra már tudsz benne járni!)

Tehát nyolc és fél hónappal azelőtt, hogy édesanyám hazaköltözött az Úrhoz, elkezdtem ellenállni a szomorúságnak. Elhatároztam, hogy „nem bánkódom” . Az ördög azonnal támadást intézett az érzelmeim ellen.

De én azt mondtam: „Nem, ezt nem fogadom el. Hatalmat gyakorlok az ilyen érzések fölött Jézus nevében. A testemet odaszántam az Úrnak kedves áldozatul, ezért én csakis az Ő örömét fogadom el.” Majd elkezdtem az Igét szólni, és hangosan dicsérni Istent.

Volt három nehéz napom, amíg így ellenálltam, aztán azok a nyomasztó szellemek elmentek.

Azt mondom neked: ellen kell állnod a szomorúságnak és fájdalomnak. Nem tartozik hozzád. Nem a te Mennyei Atyádtól származik. Lehet, hogy egész éjszaka járkálni fogsz. De ne aggodalmaskodva és siránkozva járkálj, hanem az Igét szóld, amíg az a nyomasztó szellem eltávozik, és az Úr öröme érkezik hozzád.

Emlékeztesd magad arra, hogy ki vagy! Te vagy az, aki vigasságot és örömöt találsz. Te vagy az, akitől a fájdalom és szomorúság elmenekül. Te az Úr megváltottja vagy!

Igei olvasmány: Zsoltárok 97

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Ott a Via Dolorozán

A Golgotán áll a Kereszt...

Te Magadra Vetted

Spurgeon: Egy király, egy Úr

 Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név" (Zak 14,9).

   Micsoda áldott reménység ez! Nem szeszélyes álom, hanem a csalhatatlan Ige kijelentése. Valamennyi nép megismeri majd az Urat, és kegyelmes uralkodását minden nemzetség elfogadja. Ma még távol vagyunk

ettől. Ugyan ki hódol ma a Nagy Király előtt? Mennyien lázonganak!

Milyen sok úr és milyen sok isten van e földön! Még a hitvalló keresztyének között is hány és hányféle eltérő felfogás uralkodik róla

és evangéliumáról! De egyszer majd egy Király lesz, egy Úr és az élő Istennek egy neve. Ó Uram, bárcsak hamarosan eljönne ez a nap! Naponta kiáltunk hozzád: Jöjjön el a te országod!

   Nem kérdezzük, mikor jön el, nehogy elveszítsük az eljövetel bizonyosságának vigasztalását. Amilyen bizonyos, hogy a Szent Szellem egykor a próféták által szólt, olyan bizonyos, hogy eljön az idő,

amikor majd az egész földet betölti az Úr dicsősége.

Jézus Krisztus nem hiába halt meg. Isten Szelleme nem hiába munkálkodik. Az Atya

örökkévaló célja nem hiúsulhat meg! Itt, ahol most a Sátán zsarnokoskodik, az Úr Jézust koronázzák királlyá és a mindenható Isten uralkodik majd! Ebben a hitben megerősödve kezdjünk a mai nap

munkájához és küzdelmeihez!

http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/0406.txt

Kenneth E. Hagin: Trónjuktól megfosztott erők

Mi valóban “bölcsességet” szólunk azok között, akik érettek; ez azonban nem e világ bölcsessége, sem ama trónjuktól megfosztott erők bölcsessége, akik uralkodnak e világon, ez Isten titkolt bölcsessége…

- 1Korinthus 2,6. 7. (Moffat)

Isten Igéje azt tanítja, hogy a sátán és a gonosz szellemek egy lázadás során magukhoz ragadták a hatalmat, és az Úr Jézus megfosztotta őket a trónjuktól.

Figyeljük meg: a Moffat fordítás “trónjuktól megfosztott erőknek” nevezi őket. Isten teremtette a földet és annak teljességét. Majd Ádámnak adott uralmat, vagyis hatalmat, keze minden munkája felett. (1Móz. 1,27. 28. Zsolt. 8,3–6) Ádámé lett a föld feletti uralom. Valójában Ádám e világ istenének lett teremtve. Amikor Ádám felségárulást követett el és eladott mindent a sátánnak, akkor Ádám révén ő lett e világ istene (2Kor. 4,4), és azóta a lázadó bitorolja Ádám hatalmát.

A Biblia azonban Jézus Krisztust az utolsó Ádámnak hívja. (1Kor. 15,45) Jézus eljött, mint a mi képviselőnk — a mi helyettesítőnk — és legyőzte a sátánt! Jézus ezt nem önmagáért tette, hanem értünk! Mindaz, amit Jézus megtett, minket illet. Nekünk hívőknek nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben a világban vagyunk, viszont nem e világból származunk. A sátán nem uralkodhat felettünk. Nekünk kell uralkodnunk felette. Mi képesek vagyunk uralkodni a sátán felett. Van hatalmunk felette. Jézus legyőzte őt helyettünk.

Megvallás: Jézus megfosztotta trónjától a sátánt és annak minden szolgáját énértem. A sátán nem uralkodhat felettem. Én uralkodom felette. Jézus hatalmat adott nekem a sátán felett, és én használni is fogom.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Köszönöm Megváltóm

Szép Igék a Bibliából

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor

Isten nem tud bennünket jobban és nem tud bennünket kevésbé szeretni, mint amennyire szeret. Isten szeretete tökéletes. 

A beszéd ajándékát adtam neked…

A teremtés után Isten elhatározta, hogy a hetedik nap az Ő ünnepe lesz. Az újdonsült teremtmények megegyeztek, hogy javaik választott szépségű és minőségű gyümölcseit adják az Úrnak. A mókus egy csomó diót és mogyorót vitt, a házinyúl sárgarépát, a bárányok meleg, puha gyapjút és a tehenek jó, zsíros tejet. A megszámlálhatatlan angyalsereg kört alkotott és szerenádot adott az Úrnak.

Az ember várta, hogy rá is sor kerüljön. Mikor már kevesen álltak előtte a sorban, nagy izgalom fogta el. Végre itt állt az Úr előtt. S olyan dolgot tett, amire az állatok képtelenek voltak: szaladt Isten felé, karjaiba vetette magát, és a fülébe súgta: Szeretlek!

Isten arca felragyogott. A teremtmények pedig biztosak voltak benne, hogy az ember olyan ajándékot adott az Úrnak, amelyet az állatok nem adhattak.

Írta: DErika

http://www.agapenet.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=66:a-beszed-ajandekat-adtam-neked&catid=46:uezenet-irasok-szivbl&Itemid=153

Bob Gass: Kemény szeretet (2)

 „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lukács 23:34)

Az egyik író rámutat arra, hogy a Sátán az ellenséged, és nem az a személy, akivel kapcsolatban állsz. Az igazi csata a gonoszság erői ellen folyik (ld. Efézus 6:12).

A Sátán azt akarja, hogy azt gondold, ez egyedül a te harcod, és úgy viselkedj, mintha el lennél választva Istentől. Nem! „Az Úr harca ez” (1Sámuel 17:47 KJV).

Ő veled van. Akkor hát mit kell tenned?

1) Imádkozz a bántalmazóért! Azokat az embereket, akik folyamatosan bántanak másokat, a saját bűnük kötözi meg. Bár ez nem menti fel őket, viszont megmutatja neked, hogyan imádkozz értük. Isten tartósnak szánta ezt a kapcsolatot, de aláásta az alkohol, a harag és más hamisítványok, amiket a sátán arra használ, hogy szövetségeket és családokat romboljon le. Imádkozz a bántalmazóért, hogy azzá az emberré legyen, akivé Isten tervezte!

2) Állj meg szilárdan! Lehet, hogy szükséged lesz egy támogató csoportra és egy közvetítőre, aki jelen lehet, ha közbe kell avatkozni. Isten világossága a legnagyobb sötétséget is átjárhatja reménységgel, megújulással és megbékéléssel, és ha ez megtörténik, ez a leggyorsabb út a gyógyuláshoz. Mindazonáltal szükséged van arra, hogy szilárdan állj, és ha kell, hívj segítségül másokat!

3) Kérdezd meg Istent: „Menjek vagy maradjak?” Naivság lenne azt sugallni, hogy a külső közbeavatkozás imádsággal megfűszerezve hirtelen mindent megváltoztat. Vannak emberek, akik reagálnak a szembesítésre, másokat Isten szeretete lágyít meg. De sokan mérgezőek és bántalmazók maradnak, még akkor is, ha szeretettel szembesítjük őket, megbocsátunk, és kegyelemmel árasztjuk el őket. Lehet, hogy véget kell vetned a kapcsolatnak, bármennyire nehéz is. Ne felejtsd el, nem a te dolgod, hogy megváltoztasd a másik embert, és nem a te kudarcod, ha nem változik meg, még akkor sem, ha Isten szeretetével és igazságával szembesül.

Russel Evans Tanítása:

Csaba N Eva Gegeny megosztotta Emésztő Tűz fényképét.

A "KÉP" lesz ma a témánk.

Isten szólt hozzám, és azt mondta:

a nyugati egyháznak "KÉPMÁS" problémája van.

Megkérdeztem, mit ért az alatt, hogy "KÉPMÁS" problémánk van?

Elkezdett beszélni hozzám és azt mondta:

Mi történt az egyházban?

A saját magunk kreálta KÉPHEZ igazodtunk és nem Istenéhez...

és azon csodálkozunk, hogy a gyülekezetek erőtlenek.

Kikerestem a "KÉP" szót a szótárban, csak azért, hogy megtudjam, mit is jelent.

A "KÉP" szótár szerinti jelentése: vizuális hasonmása valakinek vagy valaminek.

Képviselhet egy személyt, állatot vagy dolgot, mint mondjuk egy festett

kép vagy szobor. Más szóval a "KÉP" látható.

Gondolkodtam a "KÉPMÁS" szón a Teremtéstől kezdve, és beláttam,

hogy minden erről szól. Ahogy ránéztem a "KÉPMÁS" szóra,

Két tagot Láttam benne ( KÉP és MÁS)

Tehát a "KÉPMÁS" szó azt jelenti, hogy egy "KÉP" engem "MÁSSÁ" tehet.

Vagyis amilyen "KÉPET" beépítesz az életedbe, olyan természetűvé válsz.

Ha a világ KÉPEIT építed be, ha a testiség KÉPEIT építed be, ha a

különböző dolgok KÉPET építed be, ha a világ dolgait építed be az életedbe,

ami az ellenség akarata, akkor az előtted lévő "KÉP" szánalmas.

Ha azt teszed, amit az ördög akar, akkor elkezded a saját magadról alkotott

KÉPET lekicsinyíteni, és ha ezt folytatod, és továbbra is megengeded,

akkor olyan természetűvé is válsz.

Néztem a tévét a minap, társadalmi kérdéseket feszegettek.

Feltevődött a kérdés, hogy miért van olyan sok erőszak a világban.

Miért van olyan sok erőszak? Az egyik riportalany a műsorban azt nyilatkozta,

hogy a filmek és a videójátékok a felelősek az erőszakért.

Ezek is KÉPEK, melyeket az emberek leutánoznak.

Az ördög jól tudja ezt, és próbálja ezt a generációt megszerezni magának,

azokkal a képekkel amit ő tár elénk.

A Biblia azt mondja az 1 Mózes 1:26-ban, hogy Te és Én Isten KÉPÉRE és

hasonlatosságára lettünk teremtve.

Nem ismerlek, de tudom, hogy az ördög jön és azt mondja neked:

semmi vagy, haszontalan vagy, reménytelen vagy, és soha semmit

nem értél el. Te csak emlékeztesd őt: Ide figyelj ördög!

Én nem figyelek a te KÉPEDRE, nem figyelek a te hazugságaidra,

engem Isten teremtett az Ő KÉPÉRe, annak a képére,

aki a kereszten legyőzött téged! Aki halála után alászállt a pokolba,

elvette a pokol és halál kulcsait, és te gonosz, semmit sem mondhatsz

nekem a KÉPEDRŐL, mert én az Ő KÉPÉRE lettem teremtve!