2012. február 11.
A legjobb orvosok
"A legjobb orvosok: dr. Megelégedés, dr. Higgadság és dr. Vidámság."
/C.H. Spurgeon/
/C.H. Spurgeon/
Készítette: Varga Fruzsina Szilvia
Megvallások: Mit mond rólad Isten?
139,13 Te alkottad veséimet, te formáltál… (Zsoltárok)
1,31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. (1 Mózes)
1,31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. (1 Mózes)
Gyönyörű vagy
62,4 …úgy hívnak, hogy gyönyörűségem…
gyönyörködik majd benned az Úr… (Ézsaiás)
gyönyörködik majd benned az Úr… (Ézsaiás)
Értékes vagy
43,4 …drágának tartalak, és becsesnek, mivel
szeretlek… (Ézsaiás)
szeretlek… (Ézsaiás)
Erős vagy
6,12 Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt
hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! (Bírák)
hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! (Bírák)
Gyors vagy
40,31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem
ankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
(Ézsaiás)
szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem
ankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
(Ézsaiás)
Bátor vagy
11,32 Azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor
tetteket visznek véghez. (Dániel)
tetteket visznek véghez. (Dániel)
Vezető vagy
28,13 Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá, mindig
fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az
Úrnak, Istenednek a parancsolataira.
(5 Mózes)
fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az
Úrnak, Istenednek a parancsolataira.
(5 Mózes)
Magabiztos vagy
2,20 Nektek pedig kenetetek van a Szenttől…
(1 János)
(1 János)
Alkalmas vagy
3,5 …a mi alkalmasságunk az Istentől van.
3,6 Ő tett alkalmassá minket… (2 Korinthus)
3,6 Ő tett alkalmassá minket… (2 Korinthus)
Szeretetreméltó vagy
89,29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és
szövetségem állandó lesz vele.(Zsoltárok)
szövetségem állandó lesz vele.(Zsoltárok)
Kreatív vagy
1,27 Megteremtette Isten az embert a maga
képmására, Isten képmására teremtette…
(1 Mózes)
képmására, Isten képmására teremtette…
(1 Mózes)
Okos és bölcs vagy
2,16 Bennünk pedig Krisztus értelme van.
(1 Korinthus)
21,15 …mert én adok nektek szájat és bölcsességet,
amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene
mondani egyetlen ellenfeletek sem. (Lukács)
(1 Korinthus)
21,15 …mert én adok nektek szájat és bölcsességet,
amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene
mondani egyetlen ellenfeletek sem. (Lukács)
Élettel teli, élénk vagy
2,4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy
szeretetéért, amellyel minket szeretett,
2,5 minket is… életre keltett a Krisztussal együtt (Efezusi)
szeretetéért, amellyel minket szeretett,
2,5 minket is… életre keltett a Krisztussal együtt (Efezusi)
Igazi férfi vagy/Igazi nő vagy
1,27 Megteremtette Isten az embert a maga
képmására, Isten képmására teremtette,
férfivá és nővé teremtette őket. (1 Mózes)
képmására, Isten képmására teremtette,
férfivá és nővé teremtette őket. (1 Mózes)
Örülök neked
3,17 Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít.
Boldogan örül neked, megújít szeretetével,
ujjongva örül neked. (Zofóniás)
Boldogan örül neked, megújít szeretetével,
ujjongva örül neked. (Zofóniás)
www.ahitatok.hu
2012. február 10.
Ige: Ne féljetek
„Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a gyülekezetekbe] visznek
benneteket, és a fejedelmek [egy ország
első embere elé] és hatalmasságok [vagy
más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak],
ne aggodalmaskodjatok [nehogy azon
tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek], mi módon vagy mit szóljatok
védelmetekre, vagy mit mondjatok;
Mert a Szent Szellem
azon órában [a maga idejében]
megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12)
Máté így ír az Úr Jézus szavairól:
„De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen
gondotok arra; nehogy (aggódva) tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne
nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy
mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert
megadatik néktek [és megkapjátok] abban
az órában, mit mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan
beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik
szóltok [beszéltek], hanem a ti
Atyátoknak Szelleme az, aki szól
ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,17-20).
Bátorít a Szent Szellem, Márkon
keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [és elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne
aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit
szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti
vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).
Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek
(határozzátok) el azért a ti szívetekben,
hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem
gondoltok előre a védekezésre): Mert én
adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene
nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen
ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).
Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem
vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy
szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr
pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy
süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek
a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).
Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez
küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt,
amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy
megszabadítsalak (és megmentelek) téged!
Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő
kezét, és megilleté (megérintette a) számat,
és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet
adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9)
Ige: A Szent Szellem elleni bűnről
„És ha valaki valamit
mond [legyen az akár kijelentés, tanítás, prédikáció, vagy
prófécia] az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a
Szent Szellem ellen szól káromlást [és a
Szent Szellemet gyalázza azzal, hogy Róla valótlanságot terjeszt, és állít, az Istent káromolja, és], meg nem
bocsáttatik” (Luk. 12,10)
Máté bizonyságtétele így hangzik: „Azt mondom azért néktek: Minden bűn [hiba, tévedés,botlás] és káromlás [gyalázkodás,
rágalmazás, becsmérlődés] megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása [gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás] nem
bocsáttatik meg az embereknek [nem nyer bocsánatot]. Még aki az ember Fia ellen szól [és beszél],
annak is megbocsáttatik [az is bocsánatot nyer]. De aki a Szent Szellem ellen szól, annak sem ezen [vagyis sem ebben a világban. Ebben a
világkorszakban], sem a más világon
[sem a jövendőn(világ)korszakban, létkorban] meg nem bocsáttatik. [mert nem nyerhet
bocsánatot]” (Mát. 12,31-32).
Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn (hiba, tévedés, botlás) megbocsáttatik az emberek fiainak, még a
káromlások is mind, (bármennyi káromlást szólnak) amelyekkel káromlanak: De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást
(ha valaki a Szent Szellemet káromolja. //gyalázza, becsmérli, Őt
szitkozódja//), nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó (vagyis
vétkes marad bűne miatt örökké //a leendő, eljövendő
létkorban is//); Mivelhogy ezt mondják vala (és
azt terjesztették az Úr Jézusról a vallásos emberek): Tisztátalan szellem van benne” (Márk.
3,28-30).
Az apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy: „Mert ha
szándékosan (önként, készségesen, szabad akaratból, vagy
elhatározásból, kényszerítés nélkül) vétkezünk
(vétjük el a célt, és hibázunk,
és megbotlunk), az igazság (a valóság,
vagyis az Ige) megismerésére
való eljutás után (vagyis az igazság teljes megismerése, és befogadása után). Akkor többé nincs bűnökért (a cél
elvétésért) való áldozat (Itt: már
nem marad hátra áldozat. Itt: erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes (félelmetes, ijesztő,
szörnyű) várása és a tűznek lángja
(a tűz lobogó, mohó heve), amely
megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti (elveti) a Mózes törvényét (és megszegi,
vagy érvényteleníti, és hatálytalanítja, vagy megszünteti, és megsemmisíti),
két vagy három tanúbizonyságra (két,
vagy három tanú vallomása alapján) irgalom
(szánalom, részvét, könyörület, és együttérzés, irgalmasság) nélkül meghal (és elpusztul). Gondoljátok
meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát
(lábbal) megtapodja (megveti), és a szövetségnek vérét, mellyel
megszenteltetett, tisztátalannak (közönségesnek, szentségtelennek, és
megfertőzöttnek) tartja, és a kegyelemnek
Szellemét bántalmazza (sértegeti, gyalázza, bántalmazza, és gyalázattal
illeti, megveti, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja)?” (Zsid. 10,26-29).
Ezért azt tanácsolja az Úr, hogy ha szándékosan elkövetett
bűnt tapasztalunk: „Ha valaki
látja, hogy az ő atyjafia (a testvére) vétkezik,
de nem halálos bűnt (a cél
nem szándékos elvétése, vagy nem szándékos félrelépést tesz),
könyörögjön (érte), és az Isten életet ad annak, aki nem halálos
bűnnel vétkezik (aki nem szándékosan saját akaratból, minden kényszerítés
nélkül válik céltévesztetté). Van halálos
bűn; nem az ilyenért (nem az ilyen esetre) mondom, hogy könyörögjön. Minden
igazságtalanság (és minden istentelenség,
az igazság vagyis az Ige hiánya) bűn; de van nem halálos
bűn is” (1 Ján. 5,16-17).
Pál apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző
kijelentéseket: „Hálát adok a
Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek
ítélt (mert megbízhatónak tartott), amikor
szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék (és
erőszakos ember voltam): de könyörült rajtam (mégis
irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben; Szerfelett megsokasodott (bőségesen
kiáradt rám) pedig a mi Urunknak kegyelme
a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra (el), hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, (a célt eltévesztőket) akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus
Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését (végtelen
türelmét), példa gyanánt azoknak, akik
hisznek Őbenne (és így) az örök
életre (jutnak)” (1 Tim. 1,12-16)
A szomorúság fajtái
reggelidicseret.blogspot.com
"Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan
megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált
szerez."
2Korintus 7:10.
Gondolkodtál már azon, mekkora különbség van az ’Isten szerinti’ és a ’világ szerinti’ szomorúság között?
Ha már követtél el életedben bűnt – és bántott téged, sírtál miatta, igyekeztél jóvátenni – ez az Isten szerinti szomorúság.
Ha megbántottad barátodat, bemószeroltad, a háta mögött rábeszéltél – aztán őszintén megbántad, bocsánatot kértél tőle, és a Te mennyei Atyádtól is – ez az Isten szerinti szomorúság.
Ha újból és újból visszaestél a gödörbe, amiből épp csak kimásztál, ha újra és újra visszaestél abba a gyűlölt bűnbe, amit már úgy utálsz – és felkiáltasz Istenhez – Uram, segíts! Ez az Isten szerinti szomorúság.
De ha csupán bűneid következményei miatt siránkozol, ha mindig csak megmagyarázod, hogy mit miért tettél úgy, ahogy tetted – és megkeményedsz abban az állapotban, amiben vagy – Isten sem tud mit kezdeni veled.
Ha mindig másokat okolsz és hibáztatsz, és sírsz, ha vélt vagy valós igazadat nem fogadják el – ez a világ szerinti szomorúság. ÍGY mindenki tud szomorkodni.
De ha nem lépsz tovább, nem üdvözülsz. Ugyanis nem éreznéd jól magad a mennyei lények társaságában, mivel ott nem tudnád megmagyarázni senkinek, mit miért követtél el.
Ne igazold hát mindenáron önmagadat!
Engedj szabad folyást könnyeidnek!
Nézz a tükörbe és mondd: - Ó én nyomorult ember! Ki tudna engem megszabadítani ebből a mélységből, amiben benne vagyok? Ki tudna innen engem kiemelni?
És akkor meghallhatsz egy szelíd hangot mögötted:
Gyermekem! Én! Bízz bennem! Itt vagyok!
József Balogh: A Hited Az Ami Számít! Pásztor Chris
Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd (Példa 24:10).
Lehetséges egy keresztény számára az, hogy
az ördög megtámadja? Igen, de nem tesz
különbséget. Az ellenség ellened intézett támadása
nem tesz semmit, mert te győztes vagy:”Ti az
Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat;
mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e
világban van. A Biblia azonban beszél a „gonosz
napról” (Efézus 6:13) vagy a „nyomorúság napjáról”,
amint a fenti Igében is olvashattuk. Ez nem a rettegés
napja, hanem annak a napja , amikor a hited próba
alatt van.
A hitednek megingathatatlannak és rugalmasnak
kell lennie a nyomorúsággal szemben is: ez az ami
számít, és nem az, amikor a sátán, vagy a serege
szembe áll veled. Ézsaiás 54:15 azt mondja, „ha
valaki megtámad téged, egy pillanatra se feltételezd,
hogy én küldtem őket, és ha bárki megtámad,
semmi sem lesz belőle” (Üzenet fordítása). Ebben
az Úr, az ellenség ellened intézett támadásának
haszontalanságát írja le: semmi sem lesz belőle!
Mikor hitben megállsz a helyeden, akkor a sátánnak
a támadása, időzítése, manőverjei és fondorlatai sem
működnek ellened: ”…álljatok ellene az ördögnek,
és elmenekül tőletek” (Jakab 4:7).
Az „erő” szó, amelyet a nyitó Ige használ, a
hitedre utal. Mikor a hited kicsi vagy gyenge, akkor
ez azt jelenti , hogy az erőd is kicsi, és nem leszel
képes ellenállni a nyomorúság napján. Ennek a
gyógyítása az, hogy táplálkozz többet Isten Igéjéből,
és fogd munkára az Igét az életedben: ez által építed
az erős hitet.
Az Isten nem gondolja azt, hogy a sátán vagy
a serege tényező lenne: a tényező a te hited. Az
Efézus 6:16 azt mondja, „Mindezekhez fölvevén a
hitnek pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes
nyilát megolthatjátok; Az a betegség, ami téged
megtámadott az nem baj: a kérdés az” Hol van a
hited.” Nem arról van szó , hogy a helyzet mennyire
rossz, mert a szellemedben lévő hittel, minden
ellenség könnyű győzelem lesz. A hited a győztes:
ezért fordulj az Igébe, és ezen elmélkedj állandóan,
és a hited felgerjed a szellemedben , hogy minden
ellenségen, nyomorúságon és szemben álláson
keresztül tudj menni.
Megvallás
Nem indítanak meg a fizikai körülmények,
mert szilárdan megállok az Isten Igéjében.
Előnyömre fordí tva a hi tet , amiből a
szellemem részesült, hogy elhárítsam az
ellenség tüzes rakétáit. Kijelentem, hogy,
amint munkára fogom a hitem, az Isten
hatalma szabadjára van engedve, annak
érdekében hogy kiváltsa a várva várt
változást. Hallelujah!
Róma 10:17; Márk Evangéliuma 11:23
BIBLIAI ABC
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=188617627912978&set=a.136959323078809.29241.100002942272255&type=1&theater
A: Küszködsz a hívő életedben? Megoldás: „…adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek” (Róm 6,13).
Á: A nyelveddel van problémád? Megoldás: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan Őt dicséri a szám” (Zsolt 34,2).
B: Vonakodsz szolgálni? Megoldás: „…bátran szólják Isten Igéjét” (Fil 1,14).
Cs: Zaklatott vagy? Megoldás: „…csendes vizekhez vezet engem” (Zsolt 23,2).
D: Legyőzve érzed magad? Megoldás: „De hála legyen az Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket…” (2Kor 2,14)
E: Emlékszel a kudarcokra? Megoldás: „…egyet cselekszem: ami mögöttem van, azt elfelejtve … futok egyenest a cél felé….” (Fil 3,14)
É Kétségbe vonod az Igét? Megoldás: „Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, Igédben reménykedem” (Zsolt 119,147).
F: Szükségben vagy? Megoldás: „Fordítsd felém füledet, és segíts meg!” (Zsolt 71,2)
GY: Lehangolt vagy? Megoldás: „…győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézs 41,10).
H: Rosszkedvű vagy? Megoldás: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, … aki megerősített engem…” (1Tim 1,12)
I: Bánatos vagy? Megoldás: „…igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem” (Zsolt 51,16).
J: Lusta vagy és nem kezdeményező? Megoldás: „…jó cselekedetre törekszik” (Tit 2,14).
K: Elcsüggedtél? Megoldás: „Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben
… mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10).
L: Gyötör a Sátán? Megoldás: „Legyőzték őt (a Sátánt) a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével” (Jel 12,11).
M: Nehézséged van? Megoldás: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pt 5,7).
N: Nincs bizodalmad? Megoldás: „Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül” (Zsolt 86,10).
O: Akadályok állnak előtted? Megoldás: „Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” (Zsolt 91,2)
Ö: Rosszak a körülményeid? Megoldás: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek” (Fil 4,4).
P: Kételkedő a szíved? Megoldás: „Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt...” (Zsolt 78,38)
R: Ingadozik a hited? Megoldás: „… a reménység hitvallásához szilárdan, ingadozás nélkül ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsid 10,23).
S: Aggodalmaskodsz? Megoldás: „Semmiért se aggódjatok … mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6).
SZ: Rossz a vérmérsékleted? Megoldás: „A szeretet … nem gerjed haragra…” (1Kor 13,5)
T: Úgy érzed, lefelé süllyedsz? Megoldás: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által…” (1Pt 1,5)
Ú: Gyenge vagy? Megoldás: „… az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” (Neh 8,10)
V: Tehetetlennek érzed magad? Megoldás: „…van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13).
Z: Úgy érzed, Isten hallgat? Megoldás: „…zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Lk 11,9).
Valentin nap – a szerelmesek napja.
Lehet hogy nem tudod, de van
valaki ebben a nagyvilágban, aki úgy szeret, hogy az életét oda adta érted.
MEGHALT ÉRTED! Ez az igazi szerelem, az igazi szeretet! Pedig – legyünk
őszinték – nem érdemelted meg. (Én sem.)
És mégis megtette – Ő Jézus, aki vállalva kínt és fájdalmat,
eljött mint vőlegényed, hogy mindig veled legyen, hogy az ellenség, a pusztító
karjaiból kiragadjon, és magával vigyen a dicsőségbe.
Bűnbocsánattal, örökélettel ajándékozott meg, és
kínhalálával megszerezte a jogot számodra, hogy Isten gyermeke lehess. És már
ebben a földi életben is győztes. Sőt – diadalmas a halál, betegség, nyomor,
depresszió, szegénység és szükségek fölött. Még önmagad fölött is, ha befogadod
Őt a szívedbe, és engeded, hogy uralkodjon.
Mert Ő feltámadt, és uralkodik, Ő urak Ura és királyok
Királya. A te szerelmes Istened.
A szerelem éneke
Ki vagy Te?
Kiről kamaszkorom álmaiban
ábrándoztam,
az elsöprő érzésnek
alakot formáltam
képzeletemben,
miközben oly közel voltál
mégis elérhetetlen,
árnykép után bolyongtam,
lázasan kutattam
sok hosszú éven át.
Néha már azt hittem,
rábukkantam,
de mindannyiszor csupán
a valóság
gyenge utánzatát
találtam,
szívemben űr maradt
betöltetlen vágyakozás.
Ám egy nap,
egy viharos-sötét éjjelen,
mikor már utolsó reményem
is szétfoszlott
találkoztam Vele,
és világosság gyúlt,
szívem lángra lobbant -
örök tűzben égő szerelemre.
Szólott a Kedvesem nékem:
Kelj fel én mátkám, én szépem,
mert íme a télnek vége,
messze vonult az eső,
virág nyílik a mezőn,
az éneklés ideje elérkezett,
gerlice búg földünkön,
kelj fel én mátkám, én szépem,
és térj hozzám.*
Ki vagy Te?
kiáltom a zúgó szélbe
Ki vagy Te?
nézem a földindulást
Ki vagy Te?
kérdezem a tüzet
de senki sem felel.
Majd a csöndben
egy szelíd hang szól:
ÉN VAGYOK
Szerelmesed.
Mielőtt megszülettél,
magamnak eljegyeztelek,
ott hagytam a menny dicsőségét,
hogy érted eljöjjek,
át halálon, poklon,
szenvedésen,
nem pompával, hiú vággyal
szereztelek meg,
de elcsúfított orcával,
töviskoszorúval,
fájdalmas-véres kereszttel.
Megízleltem érted
az emberlét kínjait,
végigjártam a halál útját,
hogy megnyissam a menny
kapuját
előtted,
hogy letörjenek bilincseid,
és börtönöd falai
földre omoljanak,
hogy te élhess,
velem örök szövetségre
léphess.
Ki vagy Te?
ÉN VAGYOK
Istened,
letörölni jöttem könnyeidet,
fájdalmadat én viselem,
terhedet vállamra veszem
mostantól fogva mindörökké.
Jól figyelj reám:
Elfeledkezhetik-e anya a
gyermekéről,
hogy ne könyörüljön méhe fián?
Ha így volna is,
én rólad el nem feledkezem!
Megutálhatsz, megcsalhatsz,
tőlem elfordulhatsz
ellenem lázadhatsz,
én utánad megyek,
visszahozlak
a föld véghatárairól is -
fogom a kezed, vezetlek,
többé nem kell szomjaznod,
éhezned,
mert féltőn szerető,
örökkévaló szerelemmel
szeretlek.
Tégy engem mintegy pecsétet szívedre,
mintegy pecsétet karodra,
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény mint a sír, a buzgó szerelem,
lángjai tűznek lángjai,
az Úrnak lángjai.
Semmi sem olthatja el.*
(*Énekek éneke)
2012. február 9.
ZsoltÁr 6. fejezet: IMÁDSÁG HALÁLOS SZORONGATTATÁSBAN (héberrel és kapcsolódó igékkel)
Zsolt 6,1 A karvezetőnek. [A karmesternek, az éneklőmesternek, végig
éneklendő]. Hárfára, [vagyis
mélyhangú húros hangszerre, vagy
hegedűre] Dávid zsoltára [Neginóthra
= nyolcadra, a seminith (a
legalacsonyabb hangfekvés) szerint].
Zsolt. 6,2 Uram, ne feddj meg haragodban* [neheztelésedben; bosszúságodban;
felháborodásodban] ne ostorozz** [ne
dorgálj] indulatodban! [búsulásodban,
felgerjedésedben]***
*Haragja
Istennek: (orgé): felháborodás,
harag, elkeseredés. Isten haragja nem érzelmi, hanem a bűn ellen irányuló
ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás, amely megnyilvánul
a jelenben is a bűn ellen.
**Ostoroz: (paideuó): felnevel (kiképez) egy
gyermeket, azaz oktat, nevel, tanít, utat mutat, útbaigazít, helyreigazít. /az
ostor szó (phragellion) sem a héber,
sem a görög mondatban nem szerepel).
***Dávid
megvallása – és próféciája – amiért az Úr haragját érzi (aki eltért, vagy még meg
sem tért Istenhez): „Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ne dorgálj
meg engem! Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. Nincs épség
testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt...
Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt
megsemmisülünk, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád
világossága elé. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink,
mint egy sóhajtás.
Életünk ideje
hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló
fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős
haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?” (Zsolt. 38,2-4; 90,7-11).
Jeremiás
imája: „Fenyíts hát meg minket, Uram, de
csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts. Zúdítsd haragodat a nemzetekre,
amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják
segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét
pusztasággá tették” (Jer 10,24-25).
És az Úr válasza a
bűnvallásra: „Menj el, és kiáltsd ezeket
a szavakat észak felé: Térj vissza, te hűtlen Izrael - mondja az Úr. Nem
haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok - mondja az Úr. Csak
ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól, a te
Istenedtől, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra - mondja
az Úr.
Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim - mondja az Úr
- mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy
városból és kettőt egy nemzetségből, és visszaviszlek benneteket Sionba...
Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel
vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet; Miért
halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt
mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek! Hát kívánva kívánom én a
gonosznak halálát? Ezt mondja az Úr Isten! Nem inkább azt, hogy megtérjen
útjáról és éljen?” (Jer
3,12-14; Ezék. 18,31-32.23).
És hogy hogyan lehet új
szívet szerezni, arról így szól az Úr: „És adok néktek új szívet, és új szellemet
adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet” (Ezék. 36,26).
Isten ezt az ígéretét
is beteljesítette mindazokban, akik elfogadják az Úr Jézust, aki: „...egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a
megszentelteket.
Bizonyságot tesz pedig erről minékünk a Szent Szellem
is, mert minekutána előre mondotta: Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama
napok után, mondja az Úr. Adom az én törvényemet (az én Igémet) az
ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat. ...Mert ez az a szövetség,
melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én
törvényemet (az én Igémet) az ő
elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek
nekem népem” (Zsid. 10,14-16; 8,10)
Zsolt. 6,3 Könyörülj rajtam [és kegyelmezz] Uram, mert ellankadtam* [elcsüggedtem, és bágyadt,
gyönge, és erőtlen vagyok]:
gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak [remegnek, és kiszáradtak] csontjaim [és reszket minden tagom]**
*Ellankadtam: a héber szerint: hervadok bánatomban vétkeim miatt
**Dávid így kiált az Úrhoz,
megprófétálva a Messiás szenvedését: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem,
igazságomnak [(dikaioszüné):
megigazulásomnak] Istene [midőn
segítségül hívtam, meghallgatott igazságos Istenem]; szorultságomban tág
tért adtál nékem; könyörülj rajtam [a
nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a
szorongásban tágíts rajtam] és halld meg az én imádságomat!
[Más fordítás: Mert hiszem és tudom, hogy: Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem,
te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban [(thlipszisz):
nyomás, szorítás; szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben
is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás,
gyötrés, megpróbáltatás], könyörülj
rajtam és hallgasd [halld] meg imám!
//könyörgésem//]
Megvallva azt is, hogy miért került ilyen állapotba: „Boldog
ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és szellemében csalárdság nincsen. Míg elhallgatám, kiszáradtak csontjaim a napestig
való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt,
mintegy a nyár hevében...Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi
ép sincsen. Erőtlen és összetört
vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok” (Zsolt. 32,2-4; 38,8-9)
Zsolt. 6,4 Lelkem (egész személyem) is igen megháborodott [csupa reszketés, és mélyen
megrendült, teljesen összezavarodott], és te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még]*
*És így folytatja Dávid a prófétálást: „Nézz
ide (tekints rám, hallgass meg, és) felelj
nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet (és tartsd meg szemeim
ragyogását) hogy el ne aludjam a halálra
(és hogy ne jöjjön rám halálos álom,)”
(Zsolt.
13,4).
„Tekints reám (és fordulj felém), könyörülj rajtam, mert árva (és
magányos) és szegény (és nyomorult) vagyok. Eláradtak szívemnek szorongásai
(Te enyhítsd szívem szorongását), nyomorúságaimból
szabadíts meg engem (és szorult helyzetemből szabadíts ki). Lásd meg szegénységemet (és
nyomorúságomat), gyötrelmemet (és
gyötrődésemet); bocsásd meg minden
bűnömet (minden céltévesztésemet)” (Zsolt. 25,16-17).
Én: „Te benned bíztam (ezért Hozzád
menekülök), Uram! Ne szégyenüljek meg
soha; igazságoddal szabadíts (és ments) meg
engem (irgalmasan). Hajtsd hozzám
(és fordítsd felém) füledet, (siess,
és) hamar szabadíts (és ments) meg (engem); légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem
(Más fordítás: Légy erős kősziklám, erős
váram, segíts rajtam)” (Zsolt. 31,2-3).
Hát: „Hallgass meg engem, Uram, (jóságos
szeretettel) mert jó a te kegyelmességed!
A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, (és nagy irgalmaddal fordulj hozzám); És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól;
mert szorongattatom nagyon (és nagy bajban vagyok): siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18).
És: „A te igazságod szerint ments meg és
szabadíts meg engem (irgalmasan. Fordítsd felém, és); hajtsd hozzám füledet és tarts meg (és segíts meg) engem” (Zsolt. 71,2).
„Uram, szabadításomnak Istene! Nappal
kiáltok (hozzád), éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe
imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (és figyelj esedezésemre)! Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal
(tele vagyok bajokkal), és életem a
Seolig jutott (és közel került a holtak hazájához)” (Zsolt. 88,2-4).
„Uram, hallgasd meg az én imádságomat,
és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor
szorongatnak engem
(mikor szorult helyzetben vagyok. Fordítsd felém és), hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, (siess, és) hamar hallgass meg engem” (Zsolt.
102,2-3).
„(Fordulj felém, és) tekints
reám és könyörülj rajtam, a miképpen szoktál a te nevednek kedvelőin (akik
szeretik nevedet)” (Zsolt. 119,132).
És addig nem hagyja abba Dávid a könyörgést, amíg az Úr nem válaszol,
aki így szól hozzá – és hozzád: „Búsulásom
felbuzdultában elrejtettem orcámat egy pillantásig előled, és örök
irgalmassággal könyörülök rajtad (és örök hűséggel irgalmazok neked); ezt mondja megváltó Urad.
Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé
özönvize; miként megesküvém, hogy nem
megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg (most), hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek (és nem
dorgállak meg többé). Mert a hegyek
eltávoznak (és megszűnhetnek), és a
halmok megrendülnek (és meginoghatnak); de
az én irgalmasságom tőled el nem távozik (és hozzád való hűségem nem szűnik
meg), és békességem szövetsége meg nem
rendül (és nem inog meg), így szól
könyörülő Urad” (Ésa. 54,8-10)
Zsolt. 6,5 Térj vissza [fordulj
hozzám] Uram, ments ki
engemet [mentsd meg, szabadítsd ki életemet], segíts meg engem kegyelmedért (és
szabadíts meg, mert irgalmas vagy)*
*És Dávid tovább imádkozik, és
prófétál: „Hogy ne mondja
ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek...Mert én a te kegyelmedben
bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót
tett velem!” (Zsolt. 13,5-6)
„Lásd meg
ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
Őriz meg engemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned
bíztam” (Zsolt. 25,19-20)
„Életem ideje kezedben
van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból” (Zsolt. 31,16)
„Hogy el ne borítson a
vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon
felettem! Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te
irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; És ne rejtsd el orcádat a te
szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!” (Zsolt. 69,16-18)
„Vajon végleg eltaszít
az Úr, és nem tart tovább jóakarata? Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen
lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy
elnyomta irgalmát a harag? (Szela)”
(Zsolt. 77,8-10)
„Tekints reám és
könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te
szolgálóleányodnak fiát! Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és
szégyenüljenek meg, amikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem” (Zsolt. 86,17-16)
Mert beteltem nyomorúságokkal, és életem a
Seolig jutott. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az
ereje vesztett ember. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, akik
koporsóban feküsznek, akikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te
kezedtől” (Zsolt. 88,4-6)
„Térj vissza Uram!
Meddig késel? És könyörülj a te szolgáidon” (Zsolt. 90,13)
„És szálljon reám,
Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, amint megígérted, hogy megfelelhessek
az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! (Zsolt. 119,41-42)
És mert Isten nem változott, Pál apostolon keresztül
kijelentést nyer, hogy a szabadulás, gyógyulás és megmentés készen van azok
számára, akik vallják, hogy: „...szívvel
hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. Mert azt
mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül” (Róm. 10,10-11)
Zsolt. 6,6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban,
[és a halál után nem
emlegetnek téged, a holtak közül ki gondol még rád]
a seolban [a koporsóban, a sírban, a
holtak országában] kicsoda
dicsőít téged [ki ad hálát neked]*
*És így folytatja Dávid: „Mit használ (neked a) vérem, ha sírba (vagyis a sírgödörbe) szállok? Dicsér-e téged (és hálát ad-e
neked) a por (és aki porrá lett); hirdeti-é igazságodat (és hűségedet)?” (Zsolt.
30,10).
„Avagy a holtakkal teszel-é csodát?
Felkelnek-é vajon az árnyak, hogy dicsérjenek (és magasztaljanak) téged?
Szela. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet (és beszélnek-e a sírban
szeretetedről), hűségedet a pusztulás
(az enyészet) helyén? Megtudhatják-é (ismerik-e)
a sötétségben a te csodáidat, és
igazságodat a feledékenység földén?” (Zsolt. 88,11-13).
„Mert nem a sír dicsőít (és
nem a holtak hazájában magasztalnak) Téged,
és nem a halál magasztal (és nem
a halottak dicsőítenek) Téged, hűségedre
nem a sírverembe szállók (reménykedhetnek, és) várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged (csak az magasztalhat
téged), akárcsak most én! Az atya a fiaknak hirdeti (és tanítja) hűségedet” (Ésa. 38,18.19).
„Nem a halottak (a meghaltak) dicsérik az Urat, (sem) nem
azok, akik a csend honába tértek (akik a csendességbe alászállnak), hanem mi, mi áldjuk az Urat mostantól fogva
mindörökké. Dicsérjétek az Urat!”
(Zsolt. 115,17-18)
Zsolt. 6,7
Elfáradtam [és kimerültem, ellankadtam] sóhajtozásomban [és fohászkodásomban], egész éjjel áztattam [megfürösztöttem; megmostam;
megöntöztem sírástól nyirkos] ágyamat, könnyhullatással öntöztem [és áztattam] nyoszolyámat [fekvőhelyemet,
nyugvóhelyemet]*
*Dávid minden nyomorúságában az Úrtól várja a szabadítást: „Mély
sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az
áradat elborít engem. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim
elbágyadtak, várván Istenemet” (Zsolt.
69,3-4).
„Nyomorúságom idején az Úrhoz
folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud
megvigasztalódni. Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és
elcsügged a lelkem. Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom” (Zsolt. 77,3-5).
És várja, hogy
rémát kapjon: „Elfogyatkozik az én életem
a te szabadításod kívánása miatt; a te igédben van az én reménységem. A te
beszéded kívánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor
vigasztalsz meg engem? Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te
rendeléseidről el nem feledkezem” (Zsolt.
119,81-82).
Ezékiás is az
Úrnak panaszkodik, várva az Ő szabadítását: „Ezékiásnak,
Júda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:
Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba,
megfosztva többi évemtől. Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők
földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között.
Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok
sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, elvágja
életem fonalát. Reggeltől estig végez velem! Reggelig igyekeztem megnyugodni,
de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez
velem! Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim
fönnakadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam!” (Ézs. 38,9-14)
Zsolt. 6,8 [Elhervadott
orcám a szomorúság miatt]. Szemem elhomályosodott [elbágyadt] a bánattól, [a
gondtól, és búsulástól] fénye megtört [megvénhedett,
aggá lett] sok ellenségem [sok szorongatóm,
sok ellenségem] miatt. [és őszülök]*
*Ima a szorongatásban: „Könyörülj rajtam, Uram, mert
szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. Mert bánatban
enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és
kiasznak csontjaim.
Támogass engem a te
beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek
reménységemben. Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben
szüntelen” (Zsolt. 31,10; 119,116)
Zsolt. 6.9 Távozzatok [menjetek el] tőlem mind, ti gonosztevők [ti hazugságot, csalást, igazságtalanságot, gonoszságot, és ez által bajt, csapást, szerencsétlenséget cselekedők], mert meghallgatja az Úr az én
siralmam [és hangos sírásom, és kitartó imádságom] szavát*
*Dávid bizonyságtétele az Úr
jóságáról: „Felszóval kiáltok az
Úrhoz, és ő meghallgatott engem, az ő szentsége hegyéről”(Zsolt. 3,5)
Mert: „A szegények
kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel,
hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a
földből való ember” (Zsolt. 10,17)
És megvallja, hogy áldja és szereti is ő
az Urat: „Áldott az Úr, hogy meghallgatta
esedezéseimnek szavát. Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és
megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. (Zsolt. 28,6)
„Szeretem az Urat,
mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért
segítségül hívom őt egész életemben” (Zsolt.
116,1-2)
Zsolt. 6.10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet
[az én kérésemet], elfogadja az Úr az én imádságomat [és az én esedezésemet figyelembe vette]*
*És így folytatja könyörgését Dávid
mindaddig, amíg az Úr meg nem hallgatja: „Oh Isten, ne távozzál el tőlem (és ne légy távol tőlem)! Én Istenem, siess segítségemre” (Zsolt.
71,12).
Hiszen Te: „A szegények (vagyis: elnyomottak,
szerencsétlenek, és nyomorultak) kívánságát
meghallgatod, oh Uram! Megerősíted
szívüket (az ő bensőjüket, és feléjük fordítod füledet, és), füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).
Ezért kérlek: „Isten,
az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess (és ments meg engem)” (Zsolt.
70,2).
Hiszen: Oh könyörgést
meghallgató, hozzád folyamodik minden (hús)test” (Zsolt. 65,3)
Zsolt 6,11 Megszégyenül [és félelem szállja meg, pirulnak,
megzavarodnak, és reszketni fognak] majd és igen megháborodik minden
ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek [menekülnek, távoznak mind] hirtelen [tüstént, egy pillanat alatt, és szégyent vallanak]*
*Dávidon keresztül tanít a Szent
Szellem harcolni az ellenség ellen: „Uram,
ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és
pusztuljanak a Seolba (és tűnjenek el a holtak hazájában). A hazug ajkak némuljanak el, amelyek
vakmerően (kihívóan, gőgösen) szólnak
(és beszélnek) az igaz ellen, és
kevélységgel és megvetéssel” (Zsolt. 31,18-19).
„Érje szégyen és
gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik
rosszat terveznek ellenem! (Zsolt. 35,4)
„Szégyenüljenek meg és
piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza,
gyalázat érje, akik bajomat kívánják” (Zsolt.
40,15)
Jeremiás próféta is így harcol: „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők
rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk háborúság napját, és kétszeres
zúzással zúzd össze őket!” (Jer. 17,18)
Az Újszövetségben pedig azt is kijelenti az Úr, hogy ki az
ellenség, aki ellen harcolt Dávid – aki próféta volt, – és hogyan kell harcolni
ellene: „Józanok legyetek, vigyázzatok;
mert a ti ellenségetek, az ördög...Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben”
(1 Pét. 5,8-9)
„Mert nem vér és test
ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok
ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen,
melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden
fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén
megállhassatok.
Álljatok hát elő,
körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak
mellvasába. És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével.
Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes
nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek
kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván
minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden
állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,12-18)
Bob Gass: Napi elmélkedés: Az élet hullámvasútja
„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor
3:11)
Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy
letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a
próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet,
hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is:
soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll.
Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled.
Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8).
Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű
marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13).
Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről.
Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre
(vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!”
Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk
hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk
magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést!
„Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el
bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít
átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton.
Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat
munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra
szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28).
Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy
mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja.
Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek
naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39).
Ha mindez
együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?
Vélemény kérés....
Múlt hónapban világméretű felmérést indított az ENSZ. Egy
kérdés volt: "Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan
lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?" A felmérés
nagy kudarccal végződött! Afrikában nem tudták, mit jelent az
"élelmiszer". Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén".
Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány". Kínában nem
tudták, mit jelent a "vélemény". Közel-Keleten nem tudták, mit jelent
a "megoldás". Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a
"kérem". Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi
része".
Rick Joyner: Hús és manna
http://gyurinaploja.blogspot.com/2012/01/rick-joyner-hus-es-manna.html
Forrás: MorningStar Ministries
Fordítás: Országh György
(A magyar nyelvű Biblia idézetek a Kecskeméthy fordításból vannak)
Forrás: MorningStar Ministries
Fordítás: Országh György
(A magyar nyelvű Biblia idézetek a Kecskeméthy fordításból vannak)
Mivel egyre intenzívebb és egyre nyugtalanítóbb időket
élünk, ezért minden eddiginél fontosabb megerősíteni a fundamentumainkat.
Amikor hivatásos pilótaként dolgoztam, folyamatosan edzésben tartottam magamat,
hogy ne essek ki a gyakorlatból, aminek a 90 százaléka az alapok erősítéséből
állt. Ha erősek voltak az alapvető készségeim, akkor ha vészhelyzetbe kerültem,
ezek az alapvető készségek segítettek abban, hogy meg tudjam tenni a
vészhelyzet kezelésében a legfontosabb dolgot - hogy tovább vezessem a repülőt.
A probléma kezelése közben is folyamatosan vezetni kell a repülőt. Ugyanígy, az
életben is vannak olyan alapvető dolgok, amiket folyamatosan csinálnunk kell,
attól függetlenül, hogy éppen milyen helyzettel találjuk szembe magunkat. Ezért
van az, hogy a legsikeresebb embereknek a legnagyobb erősségét az alapok
jelentik, és arra kötelezik el magukat, hogy állandóan gyakorolják ezeket.
Ezért van, hogy én sem szégyellem egyes igazságok és tanítások ismételgetését,
akár írásban, akár szóban, és ezért olvasom minden nap a Bibliát.
Egyrészt ott van "az ige kemény eledele", a
"hús", ami a mélyebb igazságok feltárulását jelenti előttünk. Minden
hívőnek el jutnia oda, amikor már nem tejjel táplálkozik, hanem a keményebb
szellemi eledelt is meg tudja enni. Ezt az alaposabb tanulmányok által érhetjük
el, például konferenciákon való részvétellel, esetleg képzésekre beiratkozva,
könyveket olvasva, vagy mások tanítását hallgatva abban témában, amit kutatunk.
Minden erős és fejlődő hívőnek lesznek ilyen tanulmányai szinte állandóan,
amelyek segítségével egyre mélyebbre ereszti a gyökereit az Igében és az Úr
útjainak a megismerésében.
Emellett van az, amit úgy nevezek, hogy az Ige
"mannája". Ez a könnyebb, napi Ige, amit az Úrtól kapunk. Ezt úgy
kaphatjuk meg, ha rendszeresen elolvasunk egy vagy két fejezetet a Bibliából,
vagy egy áhítatból. Lehet, hogy nem lesz új kijelentés számunkra, de táplálni
fog.
Egyszer arról mesélt egy pásztor, hogy a felesége több
ezerszer főzött már neki a házasságuk évei során, és ezek közül csak néhány
volt annyira különleges, hogy még ma is emlékszik rájuk, viszont az összes
többi is életben tartotta! Ugyanez a helyzet a mannával, ami a napi étrendünket
kell, hogy képezze. Nem az a célja, hogy mély kijelentést adjon, vagy hogy akár
új legyen számunkra, viszont életben tart keresztényként.
Ezt olvassuk a 2 Mózes 16:4-ben: "Akkor azt
mondta az Úr Mózesnek: íme én kenyéresőt adok nektek az égből; és menjen ki a
nép és szedjen egy napra valót napjában, hogy próbára tegyem, vajon akar-e az
én törvényemben járni, vagy nem?" Ez figyelemre méltó. Ez az
egyetlen dolog, és ez az elsődleges tényező határozza meg, hogy a nép az Úr
útján jár-e, vagy nem. Vajon mi készek vagyunk úgy felkelni reggelente, hogy
először valami frisset szedjünk a mennyből arra a napra?
Ha értékeljük annyira Isten Igéjét, hogy egy pár perccel
hamarabb keljünk fel, hogy valami frisset keressünk Nála, és így kezdjük a
napunkat, akkor ebből olyasvalami alakulhat ki, ami radikálisan megváltoztatja
az életünket. Azt fogod tapasztalni, hogy ha így, Vele kezded a napodat, akkor
sokkal könnyebben fogsz tudni Benne maradni egész nap. Természetesebb lesz,
hogy fogva tartsuk a gondolatainkat, hogy Neki engedelmeskedjenek, és nem
fogunk annyi időt pazarolni az életünkből a hiábavaló képzelgésekre,
csalódottságra, stb. Ez tényleg nagyon gyakorlati módon és mindennapi szinten
meg tudja határozni, hogy az Úr útján járunk-e.
Ezt olvassuk az 5 Mózes 8:16-17-ben: "Aki
mannát adott enned a sivatagban, amit nem ismertek atyáid; hogy megalázzon
téged azért, hogy próbára tegyen téged, hogy jól tegyen veled azután. És azt ne
mondd szívedben: Az én erőm és kezem hatalma cselekedte nekem ezt a hatalmas
dolgot." Itt azt is elmondja az Úr, hogy azért adta nekik a
mannát, hogy megalázza őket. Az alázat mindannyiunknak az egyik legfőbb
törekvése kell, hogy legyen, mert "az Isten a kevélyeknek ellenük
áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (lásd Jakab 4:6). Isten
kegyelme sokkal értékesebb, mint bármilyen más kincs ezen a földön. Az Úr egyik
módszere arra, hogy alázatban tartsa Izraelt, a manna volt! Hogyan tartotta
őket a manna alázatban?
Velünk is így történik. Azzal, hogy minden nap úgy kelünk
fel, hogy először a mennyből jövő friss mannát keressük, elismerjük, hogy nem
tudjuk végigcsinálni azt a napot Őnélküle és az Ő Igéje nélkül. Ezért már maga
az elszántság, hogy minden nap ezért kelek fel, az Ő kegyelmének az egyik
legnagyobb csatornája lehet az életemben.
Ahogy a tanításában mondta Jézus, Ő az a manna, amely a
mennyből száll alá. Ez tehát nem csak arról szól, hogy meg akarjuk hallani
azokat az igéket, amiket az Úr szól, hanem Magát az Igét akarjuk hallani. Ez
egy olyan érintés, amit nap mint nap megkapunk tőle, amitől nagyobb függőségben
kell lennünk, mint egy narkós a következő adagjától. Ez egy olyan függőség,
amitől nem válunk megkötözötté, hanem valóságosan szabaddá tesz arra, hogy azzá
legyünk, amire Ő teremtett bennünket.
Az élet gondjairól
2012. február 8.
Ige: Mit jelent a test, és milyen következményei vannak, ha hústest szerint élünk
„Öldököljétek [sanyargassátok] meg azért a ti földi
tagjaitokat [Öljétek meg
tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul; Irtsátok ki tehát
tagjaitokból azt, ami földi; öljétek meg
magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. Paráznaságot
[erkölcstelenséget;
fajtalanságot; szexuális bűnöket], tisztátalanságot,
bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki
vágyakat], gonosz kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat (gerjedelmet)] és
a fösvénységet [a
kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a gazdagság után
való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami
bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira” (Kol.
3,5-6).
Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis
bálványimádás, - a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik
meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének,
a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat
örök életet” (Gal. 6,7-8).
Mert: „A testnek
cselekedetei [a hús tettei] pedig
nyilvánvalók [(phanerosz):
jól láthatók], melyek ezek: házasságtörés, paráznaság [(porneia):
házasságtörés, fajtalanság, prostitúció], tisztátalanság, bujálkodás [(aszelgeia): szemtelenség,
arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség]. Bálványimádás, varázslás [(pharmakeia):
kuruzslás, boszorkányság babonaság;
mágia], ellenségeskedések [(ekhthra): gyűlölet,
gyűlölködés], versengések [(erisz):
viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc, civakodás], gyűlölködések [féltékenység], harag [(thümosz): indulat,
düh, bosszúság], patvarkodások
[(eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért
történő) versengés], visszavonások
[(dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás],
pártütések [megosztottság;
pártoskodás; meghasonlás; versengések; szakadások]. Irigységek [(phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet], gyilkosságok, részegségek, tobzódások [vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések] és ezekhez hasonlók:
melyekről előre mondom néktek [figyelmeztetlek
benneteket], amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy
akik ilyeneket cselekesznek [hogy
akik így élnek], Isten országának [Isten
Királyságának] örökösei nem lesznek.
Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket
szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi).
Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében
megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga
Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival
és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-21.24).
„Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden
bizonnyal be fog következni a halálotok] de
ha a (hús)test cselekedeteit
[tetteit] a Szellem által megöldöklitek,
[a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek.
[de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]”
(Róm. 8,13).
Mert Isten országába nem jutnak be, hanem: „… kinn maradnak az ebek és a bűbájosok
(a varázslók), és a paráznák és a
gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és
cselekszi) a hazugságot. A gyáváknak
pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és
bűbájosoknak (a varázslóknak), és
bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő
tóban lesz, ami a második halál” (Jel. 22,15; Jel. 21,8)
„Ti azért szeretteim előre tudván ezt,
őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek;
Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki
legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18)
Ige: A farizeusokról (szektákról)
„Ezenközben
mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság [tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást
letapossák [vagyis, hogy csaknem
legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni, és] kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg
magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és őrizkedjetek] a farizeusok [jelentése: elkülönülő,
elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt
csoportja, szektája] kovászától [a mindent átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [mert
ez csak szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés]* (Luk. 12,1)
*Mert: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden tettüket az vezeti, és arra
törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő
homlokszíjaikat [imaszíjaikat,
és ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő
köntöseik peremét [vagyis
szegélybojtjait, és hosszú bojtokat raknak magukra]” (Mát. 23,5).
Máté bizonyságtételében azoktól is óvja az Övéit az Úr, hogy
olyan szektáktól is óvakodjanak, amelyek vallási, és egyben politikai pártok
is: „Jézus pedig [figyelmeztette őket
és] monda nékik: Vigyázzatok és
őrizkedjetek [óvakodjatok] a
farizeusok [jelentése: (elkülönült,
elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően
vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [politikai,
és egyben vallási párt, szektájának] kovászától [vagyis az erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától, és tanításától]” (Mát. 16,6). Külön figyelmezteti az Úr
a mindenkorban élő Övéit, hogy a, politikától is, ami a világ része,
örizkedjenek: „És ő inti vala [vagyis
a maga véleményét, megítélését, meglátását ebben a dologban átadja
tanítványainak megfontolásra azzal, hogy figyelmezteti] őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek
[óvakodjatok] a farizeusok [elkülönülő
(„szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos szekta] kovászától [ami erjesztő, tovaterjedő emberi magatartás, és
tanítás. Egy olyan tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát
a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja kedvezőtlen irányban. Ez egy
mindent átjáró, meegerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai]
és a Heródes [világi, politikai
hatalmak, és elvek] kovászától” (Márk. 8,15).
És Pál apostol is arra buzdítja a
mindenkorban élő hívőket, hogy: „Tisztítsátok
[és takarítsátok] el azért a régi
kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász (vagyis romlás, és
erjedés) nélküliek vagytok, mert hiszen a
mi húsvéti bárányunk, [a mi pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk. Azért ne régi (vagyis nem a
romlott) kovásszal ünnepeljünk, sem
rosszaságnak [vagyis nem romlottság,
gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, és álnokságnak] és gonoszságnak [ne a boldogtalanság állapotából
kiinduló tettekkel, ami a boldogtalanság áradásából eredő romlottság, és
rosszindulat] kovászával, hanem
tisztaságnak [egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség;
nyíltszívűség] és igazságnak
[valóságnak, Isten Igéjének] kovásztalanságában.
[azaz: nem romlott, nem megrontott kenyereivel]” (1
Kor. 5,7 -8)
Imádság: Taníts Uram!
Jézusom! Te kimondhatatlan szenvedéseken mentél keresztül
értem, helyettem, miattam. Taníts engem, hogy tudjak szenvedni, tűrni érted, a
Te nevedért! Ámen
A nap gondolata:
A lelkiismeret - így mondta valaki - olyan, mint egy napóra.
A napóra csak világosságban működik. Éjfélkor, ködben nem használható. Emellett
megfelelő forrásból származó fényt igényli. Holdfényben rossz időpontot mutat.
A lelkiismeret csak akkor működik helyesen, ha a Szentlélek által megvilágított
Ige ragyog rá. (John White)
Napi Ige és gondolat
„Gondoljatok
Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és
makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a
munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. A bűn elleni harcotokban még nem
kellett szembenéznetek a halállal.” (Zsidók 12:3-4)
Amikor úgy érzed, hogy legszívesebben feladnád, kezded
sajnálni magad, elbátortalanodsz, vagy teljesen elmerülsz az önsajnálatban,
állj meg egy pillanatra, és kezdj el gondolkozni azon, hogy mit bírt ki Jézus
érted. Gondolkodj azon, hogy milyen támadásokon és bírálatokon ment át. Gondolj
a durvaságra és kegyetlenségre, amit meg kellett tapasztalnia nem önmaga miatt,
hanem érted.
Lehet, hogy néhány kemény és komoly kihívással szembesülsz
életed során, de valójában, amin keresztül mész, az nem más, mint a hited
próbája. Könnyű Istenben bízni, amikor rendben mennek a dolgok. Nehéz Benne
bízni, amikor munkanélküli vagy egy éve, vagy még régebben. Nehéz Benne bízni,
amikor nem tudod, honnan lesz pénzed, és hogy tudsz anyagilag kijönni majd.
Nehéz Istenben bízni, amikor valaki, akitől függsz, kisétál
az életedből. Ezek azonban próbák. Ki fogod bírni? Ki fogsz tartani?
Végigcsinálod? Fegyelmezett leszel? Jól fogod befejezni? Milyen próbában vagy
most? Fel fogod adni, vagy kitartasz? Mit kezdtél el, amit be is kell fejezned?
Egy évvel azelőtt, hogy Pál megírta a levelet a Korintusbeliekhez,
az ottani gyülekezet elkötelezte magát, hogy adománnyal segítik a jeruzsálemi
gyülekezetet. Azok a napok nagyon nehezek voltak a gyülekezetek számára, de
felajánlottak egy adományt, amit még nem adtak oda. Pál írt, és emlékeztette
őket: „…jó lenne, ha befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó
szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát
gyűjtsétek össze, amit adni akartok - mindenki annak megfelelően, amennyi pénze
van.” (2 Kor. 8:10-11)
Milyen ígéretet tettél, amit be kell váltanod? Bármi is az,
be kell fejezned. Bízzál Istenben, hogy segíthessen neked átmenni a próbán.
(Forrás: Napi remény)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)