2012. február 11.

Jézus Kultúra: Hozzád kiálltunk


Jesus Culture: Hozzád kiálltunk from John on Vimeo.

A legjobb orvosok




"A legjobb orvosok: dr. Megelégedés, dr. Higgadság és dr. Vidámság."
/C.H. Spurgeon/
Készítette: Varga Fruzsina Szilvia

Megvallások: Mit mond rólad Isten?



Igen jó vagy
139,13 Te alkottad veséimet, te formáltál… (Zsoltárok)
1,31 És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. (1 Mózes)

Gyönyörű vagy
62,4 …úgy hívnak, hogy gyönyörűségem…
gyönyörködik majd benned az Úr… (Ézsaiás)

Értékes vagy
43,4 …drágának tartalak, és becsesnek, mivel
szeretlek… (Ézsaiás)

Erős vagy
6,12 Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt
hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! (Bírák)

Gyors vagy
40,31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem
ankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
(Ézsaiás)

Bátor vagy
11,32 Azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor
tetteket visznek véghez. (Dániel)

Vezető vagy
28,13 Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá, mindig
fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az
Úrnak, Istenednek a parancsolataira.
(5 Mózes)

Magabiztos vagy
2,20 Nektek pedig kenetetek van a Szenttől…
(1 János)

Alkalmas vagy
3,5 …a mi alkalmasságunk az Istentől van.
3,6 Ő tett alkalmassá minket… (2 Korinthus)

Szeretetreméltó vagy
89,29 Örökké megtartom szeretetemet iránta, és
szövetségem állandó lesz vele.(Zsoltárok)

Kreatív vagy
1,27 Megteremtette Isten az embert a maga
képmására, Isten képmására teremtette…
(1 Mózes)

Okos és bölcs vagy
2,16 Bennünk pedig Krisztus értelme van.
(1 Korinthus)
21,15 …mert én adok nektek szájat és bölcsességet,
amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene
mondani egyetlen ellenfeletek sem. (Lukács)

Élettel teli, élénk vagy
2,4 De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy
szeretetéért, amellyel minket szeretett,
2,5 minket is… életre keltett a Krisztussal együtt (Efezusi)

Igazi férfi vagy/Igazi nő vagy
1,27 Megteremtette Isten az embert a maga
képmására, Isten képmására teremtette,
férfivá és nővé teremtette őket. (1 Mózes)

Örülök neked
3,17 Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít.
Boldogan örül neked, megújít szeretetével,
ujjongva örül neked. (Zofóniás)
www.ahitatok.hu

Kegyelmed rám szállt.... Hit Gyülekezete

2012. február 10.

Ige: Ne féljetek


 „Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a fejedelmek [egy ország első embere elé] és hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek], mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;

Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12)

Máté így ír az Úr Jézus szavairól: „De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva) tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert megadatik néktek [és megkapjátok] abban az órában, mit mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok [beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,17-20).

Bátorít a Szent Szellem, Márkon keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [és elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).

Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).

Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).

Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és megmentelek) téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté (megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9)

Ige: A Szent Szellem elleni bűnről


 „És ha valaki valamit mond [legyen az akár kijelentés, tanítás, prédikáció, vagy prófécia] az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást [és a Szent Szellemet gyalázza azzal, hogy Róla valótlanságot terjeszt, és állít, az Istent káromolja, és], meg nem bocsáttatik” (Luk. 12,10)

Máté bizonyságtétele így hangzik:Azt mondom azért néktek: Minden bűn [hiba, tévedés,botlás] és káromlás [gyalázkodás, rágalmazás, becsmérlődés] megbocsáttatik az embereknek; de a Szellem káromlása [gyalázása becsmérlése, a Szellem elleni szitkozódás] nem bocsáttatik meg  az embereknek [nem nyer bocsánatot]. Még aki az ember Fia ellen szól [és beszél], annak is megbocsáttatik [az is bocsánatot nyer]. De aki a Szent Szellem ellen szól, annak sem ezen [vagyis sem ebben a világban. Ebben a világkorszakban], sem a más világon [sem a jövendőn(világ)korszakban, létkorban] meg nem bocsáttatik. [mert nem nyerhet bocsánatot]” (Mát. 12,31-32).

Márk is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony mondom néktek, hogy minden bűn (hiba, tévedés, botlás) megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, (bármennyi káromlást szólnak) amelyekkel káromlanak: De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást (ha valaki a Szent Szellemet káromolja. //gyalázza, becsmérli, Őt szitkozódja//), nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó (vagyis vétkes marad bűne miatt örökké //a leendő, eljövendő létkorban is//); Mivelhogy ezt mondják vala (és azt terjesztették az Úr Jézusról a vallásos emberek): Tisztátalan szellem van benne” (Márk. 3,28-30).

Az apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy: „Mert ha szándékosan (önként, készségesen, szabad akaratból, vagy elhatározásból, kényszerítés nélkül) vétkezünk (vétjük el a célt, és hibázunk, és megbotlunk), az igazság (a valóság, vagyis az Ige) megismerésére való eljutás után (vagyis az igazság teljes megismerése, és befogadása után). Akkor többé nincs bűnökért (a cél elvétésért) való áldozat (Itt: már nem marad hátra áldozat. Itt: erre a bűnre már nincsen engesztelő áldozat). Hanem az ítéletnek valami rettenetes (félelmetes, ijesztő, szörnyű) várása és a tűznek lángja (a tűz lobogó, mohó heve), amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti (elveti) a Mózes törvényét (és megszegi, vagy érvényteleníti, és hatálytalanítja, vagy megszünteti, és megsemmisíti), két vagy három tanúbizonyságra (két, vagy három tanú vallomása alapján) irgalom (szánalom, részvét, könyörület, és együttérzés, irgalmasság) nélkül meghal (és elpusztul). Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát (lábbal) megtapodja (megveti), és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak (közönségesnek, szentségtelennek, és megfertőzöttnek) tartja, és a kegyelemnek Szellemét bántalmazza (sértegeti, gyalázza, bántalmazza, és gyalázattal illeti, megveti, csúfolja, kigúnyolja, és megcsúfolja)?” (Zsid. 10,26-29).

Ezért azt tanácsolja az Úr, hogy ha szándékosan elkövetett bűnt tapasztalunk: „Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia (a testvére) vétkezik, de nem halálos bűnt (a cél nem szándékos elvétése, vagy nem szándékos félrelépést tesz), könyörögjön (érte), és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik (aki nem szándékosan saját akaratból, minden kényszerítés nélkül válik céltévesztetté). Van halálos bűn; nem az ilyenért (nem az ilyen esetre) mondom, hogy könyörögjön. Minden igazságtalanság (és minden istentelenség, az igazság vagyis az Ige hiánya) bűn; de van nem halálos bűn is” (1 Ján. 5,16-17).

Pál apostol megvallásával világítja meg az Úr az előző kijelentéseket: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki engem megerősített, hogy engem hívnek ítélt (mert megbízhatónak tartott), amikor szolgálatra rendelt. Ki előbb istenkáromló (őt káromló, az övéit), üldöző és erőszakoskodó valék (és erőszakos ember voltam): de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségemben; Szerfelett megsokasodott (bőségesen kiáradt rám) pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra (el), hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, (a célt eltévesztőket) akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,12-16)

Uram a te Igéd !

46-os ZSOLTÁR

A szomorúság fajtái


reggelidicseret.blogspot.com

"Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez."
2Korintus 7:10.

Gondolkodtál már azon, mekkora különbség van az ’Isten szerinti’ és a ’világ szerinti’ szomorúság között?
Ha már követtél el életedben bűnt – és bántott téged, sírtál miatta, igyekeztél jóvátenni – ez az Isten szerinti szomorúság.

Ha megbántottad barátodat, bemószeroltad, a háta mögött rábeszéltél – aztán őszintén megbántad, bocsánatot kértél tőle, és a Te mennyei Atyádtól is – ez az Isten szerinti szomorúság.

Ha újból és újból visszaestél a gödörbe, amiből épp csak kimásztál, ha újra és újra visszaestél abba a gyűlölt bűnbe, amit már úgy utálsz – és felkiáltasz Istenhez – Uram, segíts! Ez az Isten szerinti szomorúság.

De ha csupán bűneid következményei miatt siránkozol, ha mindig csak megmagyarázod, hogy mit miért tettél úgy, ahogy tetted – és megkeményedsz abban az állapotban, amiben vagy – Isten sem tud mit kezdeni veled.
Ha mindig másokat okolsz és hibáztatsz, és sírsz, ha vélt vagy valós igazadat nem fogadják el – ez a világ szerinti szomorúság. ÍGY mindenki tud szomorkodni.

De ha nem lépsz tovább, nem üdvözülsz. Ugyanis nem éreznéd jól magad a mennyei lények társaságában, mivel ott nem tudnád megmagyarázni senkinek, mit miért követtél el.

Ne igazold hát mindenáron önmagadat!
Engedj szabad folyást könnyeidnek!
Nézz a tükörbe és mondd: - Ó én nyomorult ember! Ki tudna engem megszabadítani ebből a mélységből, amiben benne vagyok? Ki tudna innen engem kiemelni?
És akkor meghallhatsz egy szelíd hangot mögötted:
Gyermekem! Én! Bízz bennem! Itt vagyok!



Bölcsesség


El Shaddai

dicséret

http://filefeltolto.hu/letoltes/f40b66c0884de86c/mikor-tombol-a-sotetseg.mp3

Mint szarvas a hűs forrásra - Szabó Patricia

József Balogh: A Hited Az Ami Számít! Pásztor Chris



Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd (Példa 24:10).

Lehetséges egy keresztény számára az, hogy
az ördög megtámadja? Igen, de nem tesz
különbséget. Az ellenség ellened intézett támadása
nem tesz semmit, mert te győztes vagy:”Ti az
Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat;
mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e
világban van. A Biblia azonban beszél a „gonosz
napról” (Efézus 6:13) vagy a „nyomorúság napjáról”,
amint a fenti Igében is olvashattuk. Ez nem a rettegés
napja, hanem annak a napja , amikor a hited próba
alatt van.
A hitednek megingathatatlannak és rugalmasnak
kell lennie a nyomorúsággal szemben is: ez az ami
számít, és nem az, amikor a sátán, vagy a serege
szembe áll veled. Ézsaiás 54:15 azt mondja, „ha
valaki megtámad téged, egy pillanatra se feltételezd,
hogy én küldtem őket, és ha bárki megtámad,
semmi sem lesz belőle” (Üzenet fordítása). Ebben
az Úr, az ellenség ellened intézett támadásának
haszontalanságát írja le: semmi sem lesz belőle!
Mikor hitben megállsz a helyeden, akkor a sátánnak
a támadása, időzítése, manőverjei és fondorlatai sem
működnek ellened: ”…álljatok ellene az ördögnek,
és elmenekül tőletek” (Jakab 4:7).
Az „erő” szó, amelyet a nyitó Ige használ, a
hitedre utal. Mikor a hited kicsi vagy gyenge, akkor
ez azt jelenti , hogy az erőd is kicsi, és nem leszel
képes ellenállni a nyomorúság napján. Ennek a
gyógyítása az, hogy táplálkozz többet Isten Igéjéből,
és fogd munkára az Igét az életedben: ez által építed
az erős hitet.
Az Isten nem gondolja azt, hogy a sátán vagy
a serege tényező lenne: a tényező a te hited. Az
Efézus 6:16 azt mondja, „Mindezekhez fölvevén a
hitnek pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes
nyilát megolthatjátok; Az a betegség, ami téged
megtámadott az nem baj: a kérdés az” Hol van a
hited.” Nem arról van szó , hogy a helyzet mennyire
rossz, mert a szellemedben lévő hittel, minden
ellenség könnyű győzelem lesz. A hited a győztes:
ezért fordulj az Igébe, és ezen elmélkedj állandóan,
és a hited felgerjed a szellemedben , hogy minden
ellenségen, nyomorúságon és szemben álláson
keresztül tudj menni.

Megvallás
Nem indítanak meg a fizikai körülmények,
mert szilárdan megállok az Isten Igéjében.
Előnyömre fordí tva a hi tet , amiből a
szellemem részesült, hogy elhárítsam az
ellenség tüzes rakétáit. Kijelentem, hogy,
amint munkára fogom a hitem, az Isten
hatalma szabadjára van engedve, annak
érdekében hogy kiváltsa a várva várt
változást. Hallelujah!
Róma 10:17; Márk Evangéliuma 11:23

BIBLIAI ABC



A: Küszködsz a hívő életedben? Megoldás: „…adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek” (Róm 6,13).

Á: A nyelveddel van problémád? Megoldás: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan Őt dicséri a szám” (Zsolt 34,2).

B: Vonakodsz szolgálni? Megoldás: „…bátran szólják Isten Igéjét” (Fil 1,14).

Cs: Zaklatott vagy? Megoldás: „…csendes vizekhez vezet engem” (Zsolt 23,2).

D: Legyőzve érzed magad? Megoldás: „De hála legyen az Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket…” (2Kor 2,14)

E: Emlékszel a kudarcokra? Megoldás: „…egyet cselekszem: ami mögöttem van, azt elfelejtve … futok egyenest a cél felé….” (Fil 3,14)

É Kétségbe vonod az Igét? Megoldás: „Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, Igédben reménykedem” (Zsolt 119,147).

F: Szükségben vagy? Megoldás: „Fordítsd felém füledet, és segíts meg!” (Zsolt 71,2)

GY: Lehangolt vagy? Megoldás: „…győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézs 41,10).

H: Rosszkedvű vagy? Megoldás: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, … aki megerősített engem…” (1Tim 1,12)

I: Bánatos vagy? Megoldás: „…igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem” (Zsolt 51,16).

J: Lusta vagy és nem kezdeményező? Megoldás: „…jó cselekedetre törekszik” (Tit 2,14).
K: Elcsüggedtél? Megoldás: „Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben
… mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10).
L: Gyötör a Sátán? Megoldás: „Legyőzték őt (a Sátánt) a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével” (Jel 12,11).

M: Nehézséged van? Megoldás: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pt 5,7).

N: Nincs bizodalmad? Megoldás: „Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül” (Zsolt 86,10).

O: Akadályok állnak előtted? Megoldás: „Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” (Zsolt 91,2)

Ö: Rosszak a körülményeid? Megoldás: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek” (Fil 4,4).

P: Kételkedő a szíved? Megoldás: „Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt...” (Zsolt 78,38)

R: Ingadozik a hited? Megoldás: „… a reménység hitvallásához szilárdan, ingadozás nélkül ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett” (Zsid 10,23).

S: Aggodalmaskodsz? Megoldás: „Semmiért se aggódjatok … mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6).

SZ: Rossz a vérmérsékleted? Megoldás: „A szeretet … nem gerjed haragra…” (1Kor 13,5)

T: Úgy érzed, lefelé süllyedsz? Megoldás: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által…” (1Pt 1,5)

Ú: Gyenge vagy? Megoldás: „… az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” (Neh 8,10)

V: Tehetetlennek érzed magad? Megoldás: „…van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,13).

Z: Úgy érzed, Isten hallgat? Megoldás: „…zörgessetek, és megnyittatik nektek” (Lk 11,9).


Valentin nap – a szerelmesek napja.



Lehet hogy nem tudod, de van valaki ebben a nagyvilágban, aki úgy szeret, hogy az életét oda adta érted. MEGHALT ÉRTED! Ez az igazi szerelem, az igazi szeretet! Pedig – legyünk őszinték – nem érdemelted meg. (Én sem.) 
És mégis megtette – Ő Jézus, aki vállalva kínt és fájdalmat, eljött mint vőlegényed, hogy mindig veled legyen, hogy az ellenség, a pusztító karjaiból kiragadjon, és magával vigyen a dicsőségbe. 
Bűnbocsánattal, örökélettel ajándékozott meg, és kínhalálával megszerezte a jogot számodra, hogy Isten gyermeke lehess. És már ebben a földi életben is győztes. Sőt – diadalmas a halál, betegség, nyomor, depresszió, szegénység és szükségek fölött. Még önmagad fölött is, ha befogadod Őt a szívedbe, és engeded, hogy uralkodjon. 
Mert Ő feltámadt, és uralkodik, Ő urak Ura és királyok Királya. A te szerelmes Istened.

A szerelem éneke


Ki vagy Te?
Kiről kamaszkorom álmaiban
ábrándoztam,
az elsöprő érzésnek 
alakot formáltam 
képzeletemben,
miközben oly közel voltál
mégis elérhetetlen,
árnykép után bolyongtam,
lázasan kutattam
sok hosszú éven át.

Néha már azt hittem,
rábukkantam,
de mindannyiszor csupán 
a valóság
gyenge utánzatát
találtam,
szívemben űr maradt
betöltetlen vágyakozás.

Ám egy nap,
egy viharos-sötét éjjelen,
mikor már utolsó reményem 
is szétfoszlott
találkoztam Vele,
és világosság gyúlt,
szívem lángra lobbant -
örök tűzben égő szerelemre.

Szólott a Kedvesem nékem:
Kelj fel én mátkám, én szépem,
mert íme a télnek vége,
messze vonult az eső,
virág nyílik a mezőn,
az éneklés ideje elérkezett,
gerlice búg földünkön,
kelj fel én mátkám, én szépem,
és térj hozzám.*

Ki vagy Te?
kiáltom a zúgó szélbe
Ki vagy Te?
nézem a földindulást
Ki vagy Te?
kérdezem a tüzet
de senki sem felel.
Majd a csöndben 
egy szelíd hang szól:
ÉN VAGYOK
Szerelmesed.

       Mielőtt megszülettél,
       magamnak eljegyeztelek,
        ott hagytam a menny dicsőségét,
        hogy érted eljöjjek,
        át halálon, poklon, szenvedésen,
        nem pompával, hiú vággyal
        szereztelek meg,
        de elcsúfított orcával,
        töviskoszorúval,
        fájdalmas-véres kereszttel.
                           
       Megízleltem érted
       az emberlét kínjait,
       végigjártam a halál útját,
       hogy megnyissam a menny kapuját 
        előtted,
       hogy letörjenek bilincseid,
       és börtönöd falai 
       földre omoljanak,
       hogy te élhess,
       velem örök szövetségre 
       léphess.

Ki vagy Te?
        ÉN VAGYOK
        Istened,
        letörölni jöttem könnyeidet,
        fájdalmadat én viselem,
        terhedet vállamra veszem
        mostantól fogva mindörökké.

        Jól figyelj reám:
        Elfeledkezhetik-e anya a gyermekéről,
        hogy ne könyörüljön méhe fián?
        Ha így volna is, 
        én rólad el nem feledkezem!
        Megutálhatsz, megcsalhatsz,
        tőlem elfordulhatsz
        ellenem lázadhatsz,
        én utánad megyek,
        visszahozlak 
         a föld véghatárairól is -
        fogom a kezed, vezetlek,
        többé nem kell szomjaznod, éhezned,
        mert féltőn szerető,
        örökkévaló szerelemmel szeretlek.

Tégy engem mintegy pecsétet szívedre,
mintegy pecsétet karodra,
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény mint a sír, a buzgó szerelem,
lángjai tűznek lángjai, 
az Úrnak lángjai.
Semmi sem olthatja el.*

(*Énekek éneke)


Wass Albert, Sóhaj.wmv

Amazing Grace - Rhema 7yr old Gospel singer plz "Share"

2012. február 9.

Jó az Úr mindig jó

ZsoltÁr 6. fejezet: IMÁDSÁG HALÁLOS SZORONGATTATÁSBAN (héberrel és kapcsolódó igékkel)


Zsolt 6,1 A karvezetőnek. [A karmesternek, az éneklőmesternek, végig éneklendő]. Hárfára, [vagyis mélyhangú húros hangszerre, vagy hegedűre] Dávid zsoltára [Neginóthra = nyolcadra, a seminith (a legalacsonyabb hangfekvés) szerint].

Zsolt. 6,2 Uram, ne feddj meg haragodban* [neheztelésedben; bosszúságodban; felháborodásodban] ne ostorozz** [ne dorgálj] indulatodban! [búsulásodban, felgerjedésedben]***

*Haragja Istennek: (orgé): felháborodás, harag, elkeseredés. Isten haragja nem érzelmi, hanem a bűn ellen irányuló ítéletes, így aktív, cselekvésben megnyilvánuló magatartás, amely megnyilvánul a jelenben is a bűn ellen.

**Ostoroz: (paideuó): felnevel (kiképez) egy gyermeket, azaz oktat, nevel, tanít, utat mutat, útbaigazít, helyreigazít. /az ostor szó (phragellion) sem a héber, sem a görög mondatban nem szerepel).

***Dávid megvallása – és próféciája – amiért az Úr haragját érzi (aki eltért, vagy még meg sem tért Istenhez): „Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ne dorgálj meg engem! Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült. Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt...

Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?” (Zsolt. 38,2-4; 90,7-11).

 Jeremiás imája: „Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts. Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették” (Jer 10,24-25).

És az Úr válasza a bűnvallásra: „Menj el, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé: Térj vissza, te hűtlen Izrael - mondja az Úr. Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok - mondja az Úr. Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtől, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra - mondja az Úr.

Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim - mondja az Úr - mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és visszaviszlek benneteket Sionba...

Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!? Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek! Hát kívánva kívánom én a gonosznak halálát? Ezt mondja az Úr Isten! Nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?” (Jer 3,12-14; Ezék. 18,31-32.23).

És hogy hogyan lehet új szívet szerezni, arról így szól az Úr:  „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet” (Ezék. 36,26).

Isten ezt az ígéretét is beteljesítette mindazokban, akik elfogadják az Úr Jézust, aki: „...egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

Bizonyságot tesz pedig erről minékünk a Szent Szellem is, mert minekutána előre mondotta: Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr. Adom az én törvényemet (az én Igémet) az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat. ...Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet (az én Igémet) az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem” (Zsid. 10,14-16; 8,10)

Zsolt. 6,3 Könyörülj rajtam [és kegyelmezz] Uram, mert ellankadtam* [elcsüggedtem, és bágyadt, gyönge, és erőtlen vagyok]: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak [remegnek, és kiszáradtak] csontjaim [és reszket minden tagom]**

*Ellankadtam: a héber szerint: hervadok bánatomban vétkeim miatt

**Dávid így kiált az Úrhoz, megprófétálva a Messiás szenvedését: „Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak [(dikaioszüné): megigazulásomnak] Istene [midőn segítségül hívtam, meghallgatott igazságos Istenem]; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam [a nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam] és halld meg az én imádságomat!

[Más fordítás: Mert hiszem és tudom, hogy: Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás], könyörülj rajtam és hallgasd [halld] meg imám! //könyörgésem//]

Megvallva azt is, hogy miért került ilyen állapotba: „Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és szellemében csalárdság nincsen. Míg elhallgatám, kiszáradtak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében...Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen. Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok” (Zsolt. 32,2-4; 38,8-9)

Zsolt. 6,4 Lelkem (egész személyem) is igen megháborodott [csupa reszketés, és mélyen megrendült, teljesen összezavarodott], és te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még]*

*És így folytatja Dávid a prófétálást: „Nézz ide (tekints rám, hallgass meg, és) felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet (és tartsd meg szemeim ragyogását) hogy el ne aludjam a halálra (és hogy ne jöjjön rám halálos álom,) (Zsolt. 13,4).

„Tekints reám (és fordulj felém), könyörülj rajtam, mert árva (és magányos) és szegény (és nyomorult) vagyok. Eláradtak szívemnek szorongásai (Te enyhítsd szívem szorongását), nyomorúságaimból szabadíts meg engem (és szorult helyzetemből szabadíts ki). Lásd meg szegénységemet (és nyomorúságomat), gyötrelmemet (és gyötrődésemet); bocsásd meg minden bűnömet (minden céltévesztésemet)” (Zsolt. 25,16-17).

Én: „Te benned bíztam (ezért Hozzád menekülök), Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts (és ments) meg engem (irgalmasan). Hajtsd hozzám (és fordítsd felém) füledet, (siess, és) hamar szabadíts (és ments) meg (engem); légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem

 (Más fordítás: Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam)” (Zsolt. 31,2-3).

Hát: „Hallgass meg engem, Uram, (jóságos szeretettel) mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, (és nagy irgalmaddal fordulj hozzám); És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon (és nagy bajban vagyok): siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18).

És: „A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem (irgalmasan. Fordítsd felém, és); hajtsd hozzám füledet és tarts meg (és segíts meg) engem(Zsolt. 71,2).

„Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok (hozzád), éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (és figyelj esedezésemre)! Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal (tele vagyok bajokkal), és életem a Seolig jutott (és közel került a holtak hazájához)” (Zsolt. 88,2-4).

„Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem (mikor szorult helyzetben vagyok. Fordítsd felém és), hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, (siess, és) hamar hallgass meg engem” (Zsolt. 102,2-3).

 „(Fordulj felém, és) tekints reám és könyörülj rajtam, a miképpen szoktál a te nevednek kedvelőin (akik szeretik nevedet)” (Zsolt. 119,132).

 És addig nem hagyja abba Dávid a könyörgést, amíg az Úr nem válaszol, aki így szól hozzá – és hozzád: „Búsulásom felbuzdultában elrejtettem orcámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad (és örök hűséggel irgalmazok neked); ezt mondja megváltó Urad.

Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként  megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg (most), hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek (és nem dorgállak meg többé). Mert a hegyek eltávoznak (és megszűnhetnek), és a halmok megrendülnek (és meginoghatnak); de az én irgalmasságom tőled el nem távozik (és hozzád való hűségem nem szűnik meg), és békességem szövetsége meg nem rendül (és nem inog meg), így szól könyörülő Urad” (Ésa. 54,8-10)

Zsolt. 6,5 Térj vissza [fordulj hozzám] Uram, ments ki engemet [mentsd meg, szabadítsd ki életemet], segíts meg engem kegyelmedért (és szabadíts meg, mert irgalmas vagy)*

*És Dávid tovább imádkozik, és prófétál: „Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek...Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” (Zsolt. 13,5-6)

Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őriz meg engemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam” (Zsolt. 25,19-20)

„Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból” (Zsolt. 31,16)

„Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!” (Zsolt. 69,16-18)

„Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? Végképp elfogyott szeretete, érvénytelen lett ígérete nemzedékről nemzedékre? Elfelejtette kegyelmét az Isten, vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela)” (Zsolt. 77,8-10)

„Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát! Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, amikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem” (Zsolt. 86,17-16)

 Mert beteltem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az ereje vesztett ember. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, akik koporsóban feküsznek, akikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől” (Zsolt. 88,4-6)

„Térj vissza Uram! Meddig késel? És könyörülj a te szolgáidon” (Zsolt. 90,13)

„És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, amint megígérted, hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! (Zsolt. 119,41-42)

És mert Isten nem változott, Pál apostolon keresztül kijelentést nyer, hogy a szabadulás, gyógyulás és megmentés készen van azok számára, akik vallják, hogy: „...szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül” (Róm. 10,10-11)

Zsolt. 6,6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, [és a halál után nem emlegetnek téged, a holtak közül ki gondol még rád] a seolban [a koporsóban, a sírban, a holtak országában] kicsoda dicsőít téged [ki ad hálát neked]*

*És így folytatja Dávid: „Mit használ (neked a) vérem, ha sírba (vagyis a sírgödörbe) szállok? Dicsér-e téged (és hálát ad-e neked) a por (és aki porrá lett); hirdeti-é igazságodat (és hűségedet)?” (Zsolt. 30,10).

„Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajon az árnyak, hogy dicsérjenek (és magasztaljanak) téged? Szela. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet (és beszélnek-e a sírban szeretetedről), hűségedet a pusztulás (az enyészet) helyén? Megtudhatják-é (ismerik-e) a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?” (Zsolt. 88,11-13).

 Mert nem a sír dicsőít (és nem a holtak hazájában magasztalnak) Téged, és nem a halál magasztal (és nem a halottak dicsőítenek) Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók (reménykedhetnek, és) várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged (csak az magasztalhat téged), akárcsak most én! Az atya a fiaknak hirdeti (és tanítja) hűségedet(Ésa. 38,18.19).

„Nem a halottak (a meghaltak) dicsérik az Urat, (sem) nem azok, akik a csend honába tértek (akik a csendességbe alászállnak), hanem mi, mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 115,17-18)

Zsolt. 6,7 Elfáradtam [és kimerültem, ellankadtam] sóhajtozásomban [és fohászkodásomban], egész éjjel áztattam [megfürösztöttem; megmostam; megöntöztem sírástól nyirkos] ágyamat, könnyhullatással öntöztem [és áztattam] nyoszolyámat [fekvőhelyemet, nyugvóhelyemet]*

*Dávid minden nyomorúságában az Úrtól várja a szabadítást: „Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet” (Zsolt. 69,3-4).

„Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul, de lelkem nem tud megvigasztalódni. Istenre gondolok, és csak sóhajtozom, róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. Szemeimet nyitva tartod, szótlanul hánykolódom” (Zsolt. 77,3-5).

És várja, hogy rémát kapjon: „Elfogyatkozik az én életem a te szabadításod kívánása miatt; a te igédben van az én reménységem. A te beszéded kívánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vigasztalsz meg engem? Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem” (Zsolt. 119,81-82).

Ezékiás is az Úrnak panaszkodik, várva az Ő szabadítását: „Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből: Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba, megfosztva többi évemtől. Azt gondoltam, hogy nem látom többé az Urat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között.

Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, elvágja életem fonalát. Reggeltől estig végez velem! Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem! Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim fönnakadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam!” (Ézs. 38,9-14)

Zsolt. 6,8 [Elhervadott orcám a szomorúság miatt]. Szemem elhomályosodott [elbágyadt] a bánattól, [a gondtól, és búsulástól] fénye megtört [megvénhedett, aggá lett] sok ellenségem [sok szorongatóm, sok ellenségem] miatt. [és őszülök]*

*Ima a szorongatásban: „Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben. Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen” (Zsolt. 31,10; 119,116)

Zsolt. 6.9 Távozzatok [menjetek el] tőlem mind, ti gonosztevők [ti hazugságot, csalást, igazságtalanságot, gonoszságot, és ez által bajt, csapást, szerencsétlenséget cselekedők], mert meghallgatja az Úr az én siralmam [és hangos sírásom, és kitartó imádságom] szavát*

*Dávid bizonyságtétele az Úr jóságáról: „Felszóval kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgatott engem, az ő szentsége hegyéről”(Zsolt. 3,5)

Mert: „A szegények kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel, hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember” (Zsolt. 10,17)

 És megvallja, hogy áldja és szereti is ő az Urat: „Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. (Zsolt. 28,6)

„Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben” (Zsolt. 116,1-2)

Zsolt. 6.10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet [az én kérésemet], elfogadja az Úr az én imádságomat [és az én esedezésemet figyelembe vette]*

*És így folytatja könyörgését Dávid mindaddig, amíg az Úr meg nem hallgatja:Oh Isten, ne távozzál el tőlem (és ne légy távol tőlem)! Én Istenem, siess segítségemre(Zsolt. 71,12).

 Hiszen Te: „A szegények (vagyis: elnyomottak, szerencsétlenek, és nyomorultak) kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket (az ő bensőjüket, és feléjük fordítod füledet, és), füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).

Ezért kérlek: „Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess (és ments meg engem)” (Zsolt. 70,2).

Hiszen: Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden (hús)test” (Zsolt. 65,3)

Zsolt 6,11 Megszégyenül [és félelem szállja meg, pirulnak, megzavarodnak, és reszketni fognak] majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek [menekülnek, távoznak mind] hirtelen [tüstént, egy pillanat alatt, és szégyent vallanak]*

*Dávidon keresztül tanít a Szent Szellem harcolni az ellenség ellen: „Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba (és tűnjenek el a holtak hazájában). A hazug ajkak némuljanak el, amelyek vakmerően (kihívóan, gőgösen) szólnak (és beszélnek) az igaz ellen, és kevélységgel és megvetéssel” (Zsolt. 31,18-19).

„Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! (Zsolt. 35,4)

„Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, akik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, akik bajomat kívánják” (Zsolt. 40,15)

Jeremiás próféta is így harcol: „Szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek, és ne én rettegjek; hozz reájuk háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!” (Jer. 17,18)

Az Újszövetségben pedig azt is kijelenti az Úr, hogy ki az ellenség, aki ellen harcolt Dávid – aki próféta volt, – és hogyan kell harcolni ellene: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög...Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben” (1 Pét. 5,8-9)

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.

Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába. És felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,12-18)











Vida Sándor: Mézcseppek:


A hívő embernek a sír egy öltöző.

Spurgeon idézetek


"Mivel Isten mindenható, a hívő ember mindig a győztes oldalán áll."

Bob Gass: Napi elmélkedés: Az élet hullámvasútja


„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled.
Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8).

Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13).

Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést!

„Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton.

Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28).

Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja.

Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39).

 Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?


A legnehezebb kérés....wmv

Vélemény kérés....


Múlt hónapban világméretű felmérést indított az ENSZ. Egy kérdés volt: "Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszerhiányt a világ többi részén?" A felmérés nagy kudarccal végződött! Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer". Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén". Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány". Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény". Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás". Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem". Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része".

Drága Jézusom.

Rick Joyner: Hús és manna


http://gyurinaploja.blogspot.com/2012/01/rick-joyner-hus-es-manna.html

Forrás: MorningStar Ministries
Fordítás: Országh György
(A magyar nyelvű Biblia idézetek a Kecskeméthy fordításból vannak)

Mivel egyre intenzívebb és egyre nyugtalanítóbb időket élünk, ezért minden eddiginél fontosabb megerősíteni a fundamentumainkat. Amikor hivatásos pilótaként dolgoztam, folyamatosan edzésben tartottam magamat, hogy ne essek ki a gyakorlatból, aminek a 90 százaléka az alapok erősítéséből állt. Ha erősek voltak az alapvető készségeim, akkor ha vészhelyzetbe kerültem, ezek az alapvető készségek segítettek abban, hogy meg tudjam tenni a vészhelyzet kezelésében a legfontosabb dolgot - hogy tovább vezessem a repülőt. A probléma kezelése közben is folyamatosan vezetni kell a repülőt. Ugyanígy, az életben is vannak olyan alapvető dolgok, amiket folyamatosan csinálnunk kell, attól függetlenül, hogy éppen milyen helyzettel találjuk szembe magunkat. Ezért van az, hogy a legsikeresebb embereknek a legnagyobb erősségét az alapok jelentik, és arra kötelezik el magukat, hogy állandóan gyakorolják ezeket. Ezért van, hogy én sem szégyellem egyes igazságok és tanítások ismételgetését, akár írásban, akár szóban, és ezért olvasom minden nap a Bibliát.

Egyrészt ott van "az ige kemény eledele", a "hús", ami a mélyebb igazságok feltárulását jelenti előttünk. Minden hívőnek el jutnia oda, amikor már nem tejjel táplálkozik, hanem a keményebb szellemi eledelt is meg tudja enni. Ezt az alaposabb tanulmányok által érhetjük el, például konferenciákon való részvétellel, esetleg képzésekre beiratkozva, könyveket olvasva, vagy mások tanítását hallgatva abban témában, amit kutatunk. Minden erős és fejlődő hívőnek lesznek ilyen tanulmányai szinte állandóan, amelyek segítségével egyre mélyebbre ereszti a gyökereit az Igében és az Úr útjainak a megismerésében.

Emellett van az, amit úgy nevezek, hogy az Ige "mannája". Ez a könnyebb, napi Ige, amit az Úrtól kapunk. Ezt úgy kaphatjuk meg, ha rendszeresen elolvasunk egy vagy két fejezetet a Bibliából, vagy egy áhítatból. Lehet, hogy nem lesz új kijelentés számunkra, de táplálni fog.

Egyszer arról mesélt egy pásztor, hogy a felesége több ezerszer főzött már neki a házasságuk évei során, és ezek közül csak néhány volt annyira különleges, hogy még ma is emlékszik rájuk, viszont az összes többi is életben tartotta! Ugyanez a helyzet a mannával, ami a napi étrendünket kell, hogy képezze. Nem az a célja, hogy mély kijelentést adjon, vagy hogy akár új legyen számunkra, viszont életben tart keresztényként.

Ezt olvassuk a 2 Mózes 16:4-ben: "Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: íme én kenyéresőt adok nektek az égből; és menjen ki a nép és szedjen egy napra valót napjában, hogy próbára tegyem, vajon akar-e az én törvényemben járni, vagy nem?" Ez figyelemre méltó. Ez az egyetlen dolog, és ez az elsődleges tényező határozza meg, hogy a nép az Úr útján jár-e, vagy nem. Vajon mi készek vagyunk úgy felkelni reggelente, hogy először valami frisset szedjünk a mennyből arra a napra?

Ha értékeljük annyira Isten Igéjét, hogy egy pár perccel hamarabb keljünk fel, hogy valami frisset keressünk Nála, és így kezdjük a napunkat, akkor ebből olyasvalami alakulhat ki, ami radikálisan megváltoztatja az életünket. Azt fogod tapasztalni, hogy ha így, Vele kezded a napodat, akkor sokkal könnyebben fogsz tudni Benne maradni egész nap. Természetesebb lesz, hogy fogva tartsuk a gondolatainkat, hogy Neki engedelmeskedjenek, és nem fogunk annyi időt pazarolni az életünkből a hiábavaló képzelgésekre, csalódottságra, stb. Ez tényleg nagyon gyakorlati módon és mindennapi szinten meg tudja határozni, hogy az Úr útján járunk-e.

Ezt olvassuk az 5 Mózes 8:16-17-ben: "Aki mannát adott enned a sivatagban, amit nem ismertek atyáid; hogy megalázzon téged azért, hogy próbára tegyen téged, hogy jól tegyen veled azután. És azt ne mondd szívedben: Az én erőm és kezem hatalma cselekedte nekem ezt a hatalmas dolgot." Itt azt is elmondja az Úr, hogy azért adta nekik a mannát, hogy megalázza őket. Az alázat mindannyiunknak az egyik legfőbb törekvése kell, hogy legyen, mert "az Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (lásd Jakab 4:6). Isten kegyelme sokkal értékesebb, mint bármilyen más kincs ezen a földön. Az Úr egyik módszere arra, hogy alázatban tartsa Izraelt, a manna volt! Hogyan tartotta őket a manna alázatban?

Velünk is így történik. Azzal, hogy minden nap úgy kelünk fel, hogy először a mennyből jövő friss mannát keressük, elismerjük, hogy nem tudjuk végigcsinálni azt a napot Őnélküle és az Ő Igéje nélkül. Ezért már maga az elszántság, hogy minden nap ezért kelek fel, az Ő kegyelmének az egyik legnagyobb csatornája lehet az életemben.

Ahogy a tanításában mondta Jézus, Ő az a manna, amely a mennyből száll alá. Ez tehát nem csak arról szól, hogy meg akarjuk hallani azokat az igéket, amiket az Úr szól, hanem Magát az Igét akarjuk hallani. Ez egy olyan érintés, amit nap mint nap megkapunk tőle, amitől nagyobb függőségben kell lennünk, mint egy narkós a következő adagjától. Ez egy olyan függőség, amitől nem válunk megkötözötté, hanem valóságosan szabaddá tesz arra, hogy azzá legyünk, amire Ő teremtett bennünket.

Az élet gondjairól


Friderika: Oceans will part.

2012. február 8.

Ige: Mit jelent a test, és milyen következményei vannak, ha hústest szerint élünk


„Öldököljétek [sanyargassátok] meg azért a ti földi tagjaitokat [Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul; Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi; öljétek meg magatokban a régi emberi természetet és annak minden megnyilvánulását]. Paráznaságot [erkölcstelenséget; fajtalanságot; szexuális bűnöket], tisztátalanságot, bujaságot [bűnös szenvedélyt; érzéki vágyakat], gonosz kívánságot [gonosz vágyat; a bűnös kívánságokat; rossz kívánságokat (gerjedelmet)] és a fösvénységet [a kapzsiságot; a telhetetlenséget; meg a gazdagság után való vágyakozást, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája], ami bálványimádás. Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira” (Kol. 3,5-6).

Mert a paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, vagyis bálványimádás, - a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8).

Mert: „A testnek cselekedetei [a hús tettei] pedig nyilvánvalók [(phanerosz): jól láthatók], melyek ezek: házasságtörés, paráznaság [(porneia): házasságtörés, fajtalanság, prostitúció], tisztátalanság, bujálkodás [(aszelgeia): szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség]. Bálványimádás, varázslás [(pharmakeia): kuruzslás, boszorkányság babonaság; mágia], ellenségeskedések [(ekhthra): gyűlölet, gyűlölködés], versengések [(erisz): viszály, veszekedés, vita; vetélkedés; harc, civakodás], gyűlölködések [féltékenység], harag [(thümosz): indulat, düh, bosszúság], patvarkodások [(eritheia): viszály, irigység, vetélkedés; (hivatalért történő) versengés], visszavonások [(dikhosztaszia): meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás], pártütések [megosztottság; pártoskodás; meghasonlás; versengések; szakadások]. Irigységek [(phthonosz): féltékenység, rosszindulat, gyűlölet], gyilkosságok, részegségek, tobzódások [vad mulatozás; lakmározás; dőzsölések] és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek [figyelmeztetlek benneteket], amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek [hogy akik így élnek], Isten országának [Isten Királyságának] örökösei nem lesznek. 

Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi). Minden olyan magatartás, amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét, és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,19-21.24).

 „Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [a halálba viszitek; halálra juttatjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]” (Róm. 8,13). 

Mert Isten országába nem jutnak be, hanem: „… kinn maradnak az ebek és a bűbájosok (a varázslók), és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és cselekszi) a hazugságot. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak (a varázslóknak), és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál” (Jel. 22,15; Jel. 21,8)

„Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek (Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó (üdvözítő) Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké (az örökkévalóságban). Ámen” (2 Pét. 3,17.18)

Ige: A farizeusokról (szektákról)


 „Ezenközben mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság [tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást letapossák [vagyis, hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni, és] kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és őrizkedjetek] a farizeusok [jelentése: elkülönülő, elzárkózó („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] kovászától [a mindent átjáró, megerjesztő emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [mert ez csak szerepjátszás, tettetés, színlelés, és megtévesztés]* (Luk. 12,1)

*Mert:Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [minden tettüket az vezeti, és arra törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [imaszíjaikat, és ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [vagyis szegélybojtjait, és hosszú bojtokat raknak magukra]” (Mát. 23,5).

Máté bizonyságtételében azoktól is óvja az Övéit az Úr, hogy olyan szektáktól is óvakodjanak, amelyek vallási, és egyben politikai pártok is: „Jézus pedig [figyelmeztette őket és] monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: (elkülönült, elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően vallásos férfiak zárt csoportja, szektája] és sadduceusok [politikai, és egyben vallási párt, szektájának] kovászától [vagyis az erjesztő, tovaterjedő emberi magatartásától, és tanításától]” (Mát. 16,6). Külön figyelmezteti az Úr a mindenkorban élő Övéit, hogy a, politikától is, ami a világ része, örizkedjenek: „És ő inti vala [vagyis a maga véleményét, megítélését, meglátását ebben a dologban átadja tanítványainak megfontolásra azzal, hogy figyelmezteti] őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos szekta] kovászától [ami erjesztő, tovaterjedő emberi magatartás, és tanítás. Egy olyan tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja kedvezőtlen irányban. Ez egy mindent átjáró, meegerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai] és a Heródes [világi, politikai hatalmak, és elvek] kovászától (Márk. 8,15).

 És Pál apostol is arra buzdítja a mindenkorban élő hívőket, hogy: „Tisztítsátok [és takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász (vagyis romlás, és erjedés) nélküliek vagytok, mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, [a mi pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott; megöletett már] érettünk. Azért ne régi (vagyis nem a romlott) kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak [vagyis nem romlottság, gonoszság, becstelenség; hitványság, gyávaság, és álnokságnak] és gonoszságnak [ne a boldogtalanság állapotából kiinduló tettekkel, ami a boldogtalanság áradásából eredő romlottság, és rosszindulat] kovászával, hanem tisztaságnak [egyeneslelkűség; napfény-tisztaság; őszinteség; nyíltszívűség] és igazságnak [valóságnak, Isten Igéjének] kovásztalanságában. [azaz: nem romlott, nem megrontott kenyereivel]” (1 Kor. 5,7 -8)

9-es ZSOLTÁR

Imádság: Taníts Uram!


 Jézusom! Te kimondhatatlan szenvedéseken mentél keresztül értem, helyettem, miattam. Taníts engem, hogy tudjak szenvedni, tűrni érted, a Te nevedért! Ámen

A nap gondolata:


A lelkiismeret - így mondta valaki - olyan, mint egy napóra. A napóra csak világosságban működik. Éjfélkor, ködben nem használható. Emellett megfelelő forrásból származó fényt igényli. Holdfényben rossz időpontot mutat. A lelkiismeret csak akkor működik helyesen, ha a Szentlélek által megvilágított Ige ragyog rá. (John White)

Napi Ige és gondolat


   „Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal.” (Zsidók 12:3-4)

Amikor úgy érzed, hogy legszívesebben feladnád, kezded sajnálni magad, elbátortalanodsz, vagy teljesen elmerülsz az önsajnálatban, állj meg egy pillanatra, és kezdj el gondolkozni azon, hogy mit bírt ki Jézus érted. Gondolkodj azon, hogy milyen támadásokon és bírálatokon ment át. Gondolj a durvaságra és kegyetlenségre, amit meg kellett tapasztalnia nem önmaga miatt, hanem érted.

Lehet, hogy néhány kemény és komoly kihívással szembesülsz életed során, de valójában, amin keresztül mész, az nem más, mint a hited próbája. Könnyű Istenben bízni, amikor rendben mennek a dolgok. Nehéz Benne bízni, amikor munkanélküli vagy egy éve, vagy még régebben. Nehéz Benne bízni, amikor nem tudod, honnan lesz pénzed, és hogy tudsz anyagilag kijönni majd.

Nehéz Istenben bízni, amikor valaki, akitől függsz, kisétál az életedből. Ezek azonban próbák. Ki fogod bírni? Ki fogsz tartani? Végigcsinálod? Fegyelmezett leszel? Jól fogod befejezni? Milyen próbában vagy most? Fel fogod adni, vagy kitartasz? Mit kezdtél el, amit be is kell fejezned?

Egy évvel azelőtt, hogy Pál megírta a levelet a Korintusbeliekhez, az ottani gyülekezet elkötelezte magát, hogy adománnyal segítik a jeruzsálemi gyülekezetet. Azok a napok nagyon nehezek voltak a gyülekezetek számára, de felajánlottak egy adományt, amit még nem adtak oda. Pál írt, és emlékeztette őket: „…jó lenne, ha befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni akartok - mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van.” (2 Kor. 8:10-11)

Milyen ígéretet tettél, amit be kell váltanod? Bármi is az, be kell fejezned. Bízzál Istenben, hogy segíthessen neked átmenni a próbán.

(Forrás: Napi remény)

Csodálatos, Szent és Fenséges Megváltóm vagy.