Példabeszédek 2. fejezet: Kiálts bölcsességért (szerkesztett)

Péld. 2.1 [Szeretett] Fiam! Ha [felfogod, megérted, és] beveszed [vagyis befogadod, megfogadod, és magadévá teszed] az én beszédeimet [szavaimat, és mondásaimat], és [megtartod] az én parancsolataimat, és elrejted [megközelíthetetlenné teszed, és kincsként őrzöd] magadnál [és magadba zárod],

Péld. 2.2 Ha figyelmeztetvén [vagyis figyelmesen hallgatsz, és megszívleled, és hozzá igazodva engedelmeskedsz,] a [szellemi] bölcsességnek [megnyitva, és odafordítva] a te füleidet, hajtod a te elmédet [és szívedet, vagyis szellemi életednek irányítóját tisztánlátásra készteted, és a bölcsesség megismerésére adod, szívből törekedve] az értelemre [s kitárva szívedet az okosságnak],

Péld. 2,3 Igen, nos, ha a bölcsességért [tudásért, és megkülönböztető képességért, és a felismerésért hangosan] kiáltasz [sőt könyörögsz, és hívod], és az értelemért [és a megértésért, és a helyes értelmezésért] a te szódat felemeled [és bölcsesség megnyerése után sóvárog a hangod, mert hiányát érzed, és kívánod, vágysz rá, ezért keresed, és kutatod],

Péld. 2,4 Ha [hiányát érzed, és kívánod, vágyódsz utána, ezért törekszel utána, és] keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a [rejtett] kincseket [úgy] kutatod azt [úgy keresed nyomát, és kiaknázod, mint a kincseket],

Péld. 2,5 Akkor megérted [felfogod, és érzékeled] az Úrnak [JHVH=Jehovának, az örökkévalónak] félelmét [vagyis tiszteletét], és az Istennek ismeretére jutsz. [Más fordítás: És rájössz mi az istenismeret, mert megnyered és hozzájutsz, és megtalálod az Úrnak, Istennek megismerését, és tudományát, és teljes tisztánlátásra jutsz].

Péld. 2,6 Mert [csak] az Úr [JHVH=Jehova, az Ő jelenléte] ad bölcsességet, az ő szájából tudomány [és megismerés] és értelem [és megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás] származik

Péld. 2,7 Az igazaknak [az Istennek tetsző becsületeseknek, a tisztán, feddhetetlenül, az igazság szerint élőknek] valóságos jót [hatékony, praktikus bölcsességet, maradandó sikert] rejteget [és félretesz, elraktároz, felhalmoz, és nekik tartogatja, és megközelíthetetlenné teszi, és őrzi, és], pajzsot [befedezést, védelmet, és oltalmazást] a tökéletesen járóknak [a feddhetetlenül élőknek].

»Más fordítás: Készen tartja, és megőrzi üdvétaz igazaknak, és védőpajzsa azoknak, akik tökéletesen járnak; megoltalmazza az egyenes szívvel, fedhetetlenségben élőket«

Péld. 2,8 Hogy megőrizze [és vigyázzon; szemmel tartsa, virrasszon, őrködjön és megvédje] az igazságnak útjait [az igazzá nyilvánítottak sorsát], és kegyeseinek [azoknak, akik hűek hozzá, az istenfélő, istent tisztelő szentjei] útját [életútját, sorsát] megtartsa [szemmel tartsa, megőrizze; őrködjön sorsa fölött].

Péld. 2,9 Akkor [és abban az időben] megérted [és megismered] az igazságot [igazságosságot, és a megigazulást], és törvényt [vagyis az ítéletet és a döntést] és becsületességet [igazságot, egyenességet, és békességet], és minden jó [és vidám, boldog, sikeres, és áldott] utat [és életet]

Péld. 2,10 Mert bölcsesség megy [és költözik] a te elmédbe [a te szívedbe, a szellemi életednek irányítójába, a te bensődbe], és a tudomány [a tudás, ismeret és megismerés] a te lelkedben [személyiségedbe, és számodra] gyönyörűséges lesz [és jónak tartod, mert felvidít, gyönyörködtet, örömöt nyújt].

Péld. 2,11 Meggondolás [megfontolás, és jó tanács] őrködik [virraszt, és őrködik] feletted, értelem [okosság, és megértés] őriz [oltalmaz, és tart meg] téged

Péld. 2,12 Hogy megszabadítson [megóvjon; megmentsen] téged a gonosznak útjától [a rossz, és helytelen életmódtól, vagy vallási szokástól, vagy istentiszteleti módtól] és a gonoszságszóló férfiútól [és azoktól a veszélyes, rosszindulatú, rossz szándékúnak számító, káros, ártalmas emberektől, akik hamisságot; gonoszságot; álnokságot; fonákságot szólnak, akik közül egy sem hívő, és nem őszinte, nem szavahihető, és nem becsületes];

Péld. 2,13 Akik elhagyják [otthagyják, nem törődnek vele, és elhanyagolják] az igazságnak útját [az egyenes, igaz ösvényt, a keskeny utat], hogy járjanak [a maguk útján, és olyan életmódot folytatnak, amely pusztulásba visz] a sötétségnek útjain [járnak tudatlanságból, a vallási és erkölcsi sötétség útján, amit a bű

n, a hitetlenség, és istentelenség, vagyis az Isten nélküli élet okoz].

Péld. 2,14 Akik örülnek gonoszt cselekedvén [akiknek örömet szerez, és akik örömüket lelik, ha rossz, káros, ártalmas, vagyis gonoszt tehetnek, s akik a rút gonosz dolgokon a mások baján, szerencsétlenségén, és viszontagságain], vígadnak [ujjonganak, és örvendenek, és] a gonosz [a rossz, káros, ártalmas] álnokságokon [fonákságokon; hamisságon, és elferdítéseken, és ugrálnak örömükben a gonosz fondorlatosságoknak].

Péld. 2,15 Akiknek ösvényeik görbék [vagyis életútjuk, és életvitelük csavarodott, fonák, torz, elfordult, hamis, csalárd, és útjaik tele vannak kanyarokkal. Feslettek, elvetemültek], és akik az ő útjaikban [életvitelükben] gonoszok [és akik szeretnek görbe, hamis úton járni. Lépéseik gyalázatosak, tisztességtelenek, konokok, makacsok, és önfejűek]

Péld. 2,16 Hogy [a bölcsesség] megszabadítson [megóvjon, és megmentsen] téged a nem hozzád tartozó asszonytól [az emberi fajból származó másik személytől], az idegentől [és ellenségestől], aki az ő [simulékony, álnok, és csalárd] beszédével hízelkedik [és aki azon tevékenykedik, hogy eltávolítson téged az egyenes, szent, és helyes életmódtól],

Péld. 2,17 Aki elhagyja [és cserbenhagyja] az ő ifjúságának [ifjúkorának] férjét [társát, vezérét, bizalmasát], és az ő Istenének szövetségéről [vagyis az Isten kötötte szövetségről] elfelejtkezik

[Más fordítás: Akit a romlás fia megragad, elnyer, hatalmába kerít, elfoglal, és birtokol, és fogva tart. Akinek az az akarata, szándéka, hogy szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek érjenek. Ezért elfeledteti az ő vezetőjének, fejedelmének akaratát, tervét, és tanácsát, és elhagyja a frissesség állapotában kapott tanítást, és ismeretet, és hibázik, ezért elmarad a szövetségtől];

Péld. 2,18 Mert [ennek következtében] a halálra [a holtak országába] hanyatlik [a holtak országába vezet, és süllyed] az ő háza [az ő belső része, ami belül van], és az ő ösvényei [az ő útjai és az ő életmódja helyezi őt] az élet nélkül valókhoz [a holtak szellemei, az árnyak közé]

Péld. 2,19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg [mert mindenki, aki betér, és bemegy hozzá, nem jön többé vissza, mert sohasem tud visszafordulni], sem meg nem nyerhetik [nem ragadhatják meg, és nem nyerhetik el és nem birtokolhatják] az életnek útjait [nem jut el, és nem talál rá, és nem is érik el többé a természetfeletti élet útjára, és ösvényére]

Péld. 2,20 Hogy járj [és haladj] a jóknak [a becsületeseknek] útjukon, és az igazaknak [kitaposott] ösvényeit [nyomdokait életvitelét] kövessed [figyeld, és őrizd meg].

Péld. 2,21 Mert az igazak [gonoszság nélküli, irgalmas, és ártatlan hívők] laknak [táboroznak, és sátoroznak majd] a földön, és a tökéletesek [ártatlanok, feddhetetlenek; fogyatkozás nélküliek, és hibátlanok tiszták, és megszenteltek] maradnak meg rajta [és maradnak életben, győzelmet aratva]

Péld. 2,22 A gonoszok [az istentelenek, vagyis akik Isten nélküli életmódot folytatnak] pedig a földről kivágattatnak [kivesznek, mert eltöröltetnek, és elvesznek], és a hitetlenül cselekedők [a törvényen kívüliek] kiszaggattatnak abból [akik hűtlenek, és elpártolnak, akik gonoszul, áruló módon cselekednek, és becsapók, félrevezetők, azokat kitépik, kigyomlálják, és kipusztulnak. Elűzetnek a földről]

Jézus kedves Megváltóm

Bízzál Jézusban! Ő az Úr!

„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni” (Zsolt. 118)

A Szent Szellemről

„Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság” (2Kor 3,17)

Az Élet Szelleméről

 „Mert a Krisztus Jézusban az Élet Szellemének törvénye felszabadított

a bűn törvénye alól, amely a halálba vezet” (Róm. 8,2)

Vida Sándor: Mézcseppek:

- A Biblia távol tart a bűntől, vagy a bűn távol tart a Bibliától.

Elisabeth Elliot: Az erőtlenségről

"Ha felfedezzük, hogy gyengék vagyunk, ha meglep és megaláz gyengeségünk, soha jobb alkalom, hogy megtanuljuk, amit Pálnak is meg kellett tanulni a "tövisből": "az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2 Kor 12,9)

Dag Hammarskjöld: A hitetlenségről

Isten nem hal meg azon a napon, amikor többé már nem hiszünk egy személyes Istenben, de mi meghalunk akkor, amikor az életünket már nem ragyogja be a csodálkozásnak az a naponta megújuló, állandó sugárzása, amelynek a forrása minden értelmen túl van. 

Owl City - egyedül Krisztus (állok)

A gyógyulás árad,ha a kegyelem a helyén van. 296.rész

Salamon Tornáca Misszió 3 rész

Aztán a Szent Szellem ereje volt az is, amikor Mózes a Kősziklából vizet fakasztott és megitatta a  népet.

„Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket.” (Zsolt. 78:15)

A Szent Szellem, mint folyó a menyből árad, és ma is megitatja a hivők szellemét. Azt látom, hogy ma sok gyülekezetben a Szent Szellem folyójának nevezik a dicsőítés hangerejét és az érzelmi kitöréseket és manipulált kézrátételt is, amely által nagyon gyakran sok helyen nyomás alá helyezik a hivőket.

A hamis egyházban az ember szelleme nem elégíttetik meg, ott lelki vígaszt kapnak a hivők, a lelkük fog felüdülni, amelyre azt hiszik, hogy a Szent Szellem munkája. Sok prédikációra rá van mondva, hogy a Szent Szellemtől van, kenetteljesen, miközben a Szent Szellem távolról szólongatja Isten népét, hogy:

„Jöjjetek közelebb!”

Jákób és fiai a vallásos gyülekezeteket képviselték. Jákóbnál ott volt az ígéret, a fiai azonban nem jártak Isten útján. Ábrahámhoz, Izsákhoz, Jákóbhoz Isten Szelleme személyesen szólt, ez a Szent Szellem csak Józsefen nyilvánult meg, a 11 testvér nem hallotta Isten szavát, ezért gonosz dolgokat tettek, elutasították azt, akin keresztül Isten szólt.

A hamis egyház előképe, ahol nincs szellemi látás, nincs vezetés, nincsenek próféták és nincsen prófétálás, nincsenek ott a szolgálati ajándékok, nincsenek felismerve, hamisnak vannak bélyegezve –  nos ez a hamis egyház.

Jákób és fiai gyülekezet azonban amikor részesültek József által az ellátásba,bár még nem ismerték fel őt, mégis oda jártak táplálékért. Amikor ez a család ismét egymásra talált, - és most prófétálom - hogy amikor szellemben Jákób, József és testvérei egymásra találnak, akkor megszületik a KRISZTUS TESTÜLETI TESTE, MEGSZÜLETIK AZ EKLÉZSIA, A MENYASSZONY, amely már nem a hamis egyház lesz. Ez az Isten akarata szerinti esemény, ez az Eklézsia előképe.

Magyarországon akkor fog az Eklézsia megszületni, hogyha Isten családjában minden családtag az Isten szerinti helyére kerül. Az apostoli szolgálat (Benjámin) a prófétai szolgálat (József) az evangélista, pásztori, tanítói szolgálat is a megfelelő helyére kerül, ahol Isten akarja látni.

És akkor fog az Eklézsia megszületni, hogyha Isten szerinti atyaság lesz a gyülekezetekben a hierarchikus tekinélyrendszerek helyett, és hogyha a Szent Szellem tudni fogja vezetni Isten népét, a fiak pedig egyen – egyenként személyesen a Szent Szellemtől veszik el a táplálékaikat, nem pedig más forrásából próbálnak életben maradni.

Eklézsiáról, Krisztus Testéről akkor beszélünk, hogyha a Szent Szellem nélküli egyház megszűnik, és a testvérek kijönnek onnan és Krisztus családjához kezdenek el tartozni.

A szellemi éhség Isten ítélete, a szellemi szárazság Isten ítélete. Ma még ott is kevés szellemi táplálék van, ahol korábban még valamit lehetett kapni. Van helyette „bölcs fejtágítás”, magasan képzett teológusok oktatják a „törvényt” amelynek nincs ereje,nincs benne átformáló erő és nincs benne szellemi világosság.

Isten gondoskodott Jákób házáról, nem hagyta őket az éhség földjén, de Jákóbnak fel kellett adnia a földhözragadtságát, pedig 130 évesen már nem könnyen változtat az ember életformát.

Ma van az ideje, amikor Isten Szelleme szól: „Jöjjetek hozzám!! Én pedig nektek adom Egyiptom földjének legjavát és a legzsírosabb földön élhettek.”

Ma van az ideje, hogy elhagyja Jákób házának közössége azt a helyet, ahol nincs ott a Szent Szellem és nincsenek ott a szolgálati ajándékok. Ma van az ideje, hogy Isten családja egységbe kerüljön és helyreálljon. Benjáminnak és Józsefnek találkoznia kell, és egységben kell lennie, ott a helye a gyülekezetekben mindkét szolgálati ajándéknak. Addig nem beszélhetünk sehol apostoli szolgálatról, amíg a prófétai szolgálat, az Isten szerinti prófétai szolgálat nincs mellette, nincs elismerve és felismerve.

A 12pátriárkának éppúgy együtt kellett maradnia, mint az apostoloknak a felházban. Nincs Eklézsia, nem teljes Krisztus Teste és nincs Isten Királysága ott, ahol minden szolgálati ajándék elő nem tudott jönni.

Isten ma az akarja, hogy vége legyen annak az időszaknak, hogy a hivők csak szaladgálnak mindenfele „gabonát vásárolni”, hogy éhen ne haljanak. A Szent Szellem hívja magához az apostolokat és a szenteket, hogy az Ő személyes ellátásában részesüljenek.

József nagyon határozott volt, amikor visszaküldte testvéreit Benjáminért, nagyon határozott volt és keményen beszélt a testvéreivel, Simeont még meg is kötöztette.

„Nem távoztok innen addig, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek.”

Ma a gyülekezetekben azért vannak sokan fogságban és szellemi éhségben, mert hiányzik a felkent apostoli - prófétai szolgálat. A Szent Szellem határozott szava ma az, hogy apostoli – prófétai szolgálatoknak össze kell kapcsolódnia. Ezzel a szolgálattal Isten családjában lesz ellátás és az Eklézsia helyreáll.

Benjáminért folyik a harc József és a testvérek között. Egészen addig, amíg ez a szolgálat ki nem jön a Szent Szellem nélküli állapotból, a vallásból és össze nem kapcsolódik a többi szolgálati ajándékkal, addig a Prófétikus Szent Szellem nem fog nála sem felszabadulni és addig marad az éhség, szenvedés és ellátás nélküliség. Benjáminnak oda kell érnie Gósenba!

 Jákóbot és fiait az éhség motiválta és vezette Józsefhez. Amikor Isten népe felismeri, hogy éhes és nem fog már megelégedni a különböző vallásos, olcsó „mű eledellel”, hanem keresni fogja Isten arcát és Isten szavát, akkor Isten Szelleme megelégíti Őt személyre szabottan. Amikor Isten népe nem elégszik meg többé azzal, hogy különböző vallásos rendezvényekre jár, hogy lelki kielégülést kapjon, hanem Isten Szellemének az ellátásával akar megtelni, akkor keresni kell az Ő jelenlétét, ott ahol Ő megtalálható. De az Isten dicsőséges jelenlétével nem egy keresztény fesztiválon, és nem keresztény koncerteken

fogsz találkozni, hanem a belső szobádba először, testületileg pedig ott abban a felházban, ahol a szolgálati ajándékok imádják az Urat. Isten Szelleme kihív ma mindenkit az éhség földjéről!

Akkor lesz Gósen földje számodra, hogyha olyan közösségbe jársz testvérem, ahol vannak próféták és apostolok, és ahol a Szent Szellem élő, kinyilatkoztatott, aktuális, napjainkra szóló üzenete is ott van. Isten adjon kegyelmet nekünk, hogy legyen fülünk az Ő szavának meghallására, megértésére és annak

megtételére. Isten adjon nekünk kegyelmet, hogy tudjunk venni kinyilatkoztatást ezekből az igékből, úgy mint Jákób engedelmeskedett Isten szavának:

„Fölkerekedett tehát Izrael minden hozzátartozójával együtt….”

Isten adjon kegyelmet nekünk, hogy amikor József történetét behatóbban tanulmányozzuk, akkor a Szent Szellem árnyékozza be a betűket, a logosz igét és árassza ki az Ő megelevenítő Életet adó Szellemét azokra az igékre, hogy megtermékenyítse a szellemünket., és szabadítsa fel az Ő cselekvő erejét, hogy valóra válva megtestesüljenek azok a beszédek a számunkra Jézus nevében.

Amikor hittel és engedelmességgel párosul a kinyilatkoztatott rhéma ige, akkor cselekvő erő szabadul fel a Szent Szellemtől és beteljesedés követi, születés követi az Isten beszédét.

Legyen nekünk ma is a Te beszéded szerint Uram!

Legyen nekünk a Te beszéded szerint!

2013-04-23

Suchné S. Ilona

www.judaoroszlanja.gportal.hu

Mire jó a bibliaolvasás?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával. Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját.

Egyik nap megkérdezte, „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?”

A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!” A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz.
A nagyapa nevetett, és azt mondta, „A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!”, és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért.
A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, „Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé”, ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt.
Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt.
Alig bírt beszélni, „Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod?”.

Az öregember azt mondta: „Nézd meg a kosarat!”. A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szenes kosár helyett egy tiszta kosár volt.
„Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk.

Szánj időt, hogy elolvass Isten szavából valamennyit mindennap! Élj egyszerűen, szeress nagyvonalúan, törődj őszintén, beszélj kedvesen, a többit hagyd Istenre.

Indiai lány, aki Jézust választotta

Készítette: Élő Víz

- Apám, misszionárius szeretnék lenni népem lányai és asszonyai között - jelentette ki Liliy Singh, a vékony, sötét hajú indiai kislány.

A büszke hindu szempillája megrebbent. Arcvonásai csodálkozást, haragot és megvetést fejeztek ki.
- Nagy hibát követtem el - válaszolta elfúló hangon. - A missziói iskolába küldtelek, mert azt hittem, hogy jellemed elég erős, hogy ellen tudj állni a keresztyén tanításnak. Sohasem gondoltam volna, hogy az én lányom ennyire könnyen befolyásolható.
- Apám, megtanultam Jézus Krisztusban hinni - mondta Lily szerényen és alázatosan, de szilárdan - ezért egészen őszinte akarok lenni hozzád és nyíltan az Úr Jézus mellé akarok állni.
- Milyen szégyent hozol rám és az egész családra! Mit teszel velem? Anyád halála óta csak te maradtál nekem. Hogyan vagy képes ezt az új, idegen Istent jobban szeretni apádnál? - A férfi uralkodott haragján, de hangján csalódottságának egész keserűsége érződött.
- Apám, azért szeretlek úgy, ahogy eddig még sohasem szerettelek, mert annyira szeretem a megváltót - válaszolta Lily. Szemébe könnyek szöktek. Hangja remegett, úgy folytatta: - Itt nagy gazdagságban élek. Mindenem megvan, amit csak kívánok. Indiában azonban rengeteg asszony él irtózatos szegénységben, félelemben és reménytelenségben, mert nem hallották az evangélium gyógyító üzenetét, amit pedig én el tudnék vinni közéjük.
- Ebből elég! - kiáltott az apa mérgesen a lányára. Aztán meggondolta magát. Sokkal barátságosabban szólt Lilyhez: - Mutatok neked valamit.
Lily elcsodálkozott. Mit tervez apja? Lement utána a pincébe. Ott apja egy titkos ajtót nyitott ki. Sötétfolyosón mentek végig, amelyet apja lámpája is alig világított meg. Egy terembe értek, amelyben néhány láda volt gondosan elrendezve. Az apa letérdelt, fogta az egyik ládát és kulccsal kinyitotta. Mi volt benne? A lámpa halvány fényénél egy halom gyémánt csillogott és ragyogott előttük. Az apa kimarkolt egy csomót és hagyta, hogy ujjai között visszahulljanak a ládába. Lily csodálkozott. Micsoda gazdagság! Csodálkozása azonban még nagyobb lett, amikor az apa egyik ládát a másik után nyitotta ki, és látta, hogy mindegyik drágakövekkel és arannyal van tele.
Az apa örült:
- Ez családunk gazdagsága, amely nemzedékről nemzedékre gyűlt össze és öröklődött. Mindez a tiéd. Nincs más örökösöm. De csak azzal a feltétellel kapod meg az örökséget, ha megtagadod új hitedet.
Ezeknél a szavaknál a hindu lány ijedten hátrált. Szívében azonban nem volt kérdés. Világosan állt előtte ebben a pillanatban az Úr Jézus szava:
"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében azonban kárt vall".
Halkan, szeretettel, de belső örömmel mondta:
- Apám, ha egyszer meghalok, nem vihetem magammal ezt a sok drágakövet és csodálatos díszeket. Ha a dicsőségben leszek mennyei Atyámnál, nem is tudok mihez kezdeni mindezzel. De tudod, most és itt van valamim, ami sokkal értékesebb ennél. Békességem és örömem van Megváltómban. Kell ennél több a földön?
Ali Singh jó ideig megkövülve állt ott. Érezte, hogy el akarja fogni a kétségbeesés. Egész gazdagsága sem képes egyetlen lányát eltéríteni ettől az úttól? Csendesen mentek vissza és leültek a verandán álló kis asztalhoz. Alkonyodni kezdett. Ali Singh megparancsolta a szolgának, hogy hozza a teát. Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Végül az apa szakította meg a csendet:
- Nem tudom elképzelni, misszionárius legyél, de ismerem Indiát, és ezért tudom, hogy ez az élet kemény és nehéz, de mindenekelőtt nagyon magányos élet. Itthon mindened megvan, amit csak akarsz.
- Apám, nagyon jó vagy hozzám. De a földi vagyon soha nem tett boldoggá. Isten szeretete tölti be a szívemet és nagyon boldoggá tesz. Legnagyobb vágyam az, hogy ezt a szeretetet elvigyem indiai testvéreimnek is.
- A mi népünk tud gyűlölni. Sokan kasztunk árulójának fognak tekinteni. Az életedre törnek és megpróbálnak megölni. Mi lesz, ha majd a halállal kell szembenézned?
- Jézus Krisztus nem hagy el a veszély, sőt a halál órájában sem. A menny dicsőségében vár rám.
- Hagyd már abba! Nem tudod, hiszen még nem is érted, mit beszélsz. Nincs benned ilyen bátorság. A halál félelmetes: remegni és reszketni fogsz. Add fel új hitedet és terveidet!
- Megnyugszol és elengedsz, ha meggyőződsz róla, hogy kész vagyok odaadni az életemet is Jézus Krisztusért.
- Ezt először be kellene bizonyítani.
Lily ajka ebben a pillanatban egészen elfehéredett. Fél percre mintha ijedtség suhant volna át arcán, de utána megint megjelent rajta az a békés, boldog kifejezés, ami annyira jellemző volt rá.
- Apám, te ezt most nem érted, talán később. Kész vagyok meghalni, ha Isten akarja.
Az apa letette teáscsészéjét és megkérte a szolgát, hogy hozzon egy tálkában tejet. Amikor megérkezett a tej, székén mozdulatlanná merevedett, de megparancsolta a szolgának, hogy a tálkát az asztal közelében tegye le a földre. Nem tartott sokáig, hosszú, sárgásbarna, fekete-fehér mintás kígyó bújt elő az asztal alól. India egyik legveszélyesebb kígyója kúszott a tejes tál felé. A szolga rémülten nézte.

- Öld meg a kígyót! - kiáltott az apa. -
Lily érezte, ahogy a lábán kúszott át. Ekkor hirtelen eszébe jutott: Tényleg kész vagy meghalni? Ugyanakkor imádkozni is tudott:
"Úr Jézus, ha most magadhoz akarsz venni, kész vagyok rá.'Apám, nem látod, hogy Isten bátorságot adott a halál közeledtekor? Nem kell félnem a haláltól, mert az Úr Jézus megnyitotta előttem az utat az örök élethez. Halálom órájában hozzá megyek.
Al Singh hangja remegett:
-Igen most már tudom. Inkább megmérgeztettelek volna, csakhogy ne legyél misszionárus. De most látom, hogy a te Istened az igaz, élő Isten. Nem tudok neki többé ellenállni. Legyél misszionárus, Istened küldötte, ha az akarsz lenni. De ne felejts el engem, apádat sem. Nekem is beszélj Jézus Krisztusról

Angyali testőrök (Két igaz történet)

Készítette: Lisa Szanyel

Diane, egy amerikai egyetemista lány, nyárra hazament a kollégiumból, hogy meglátogassa szüleit, és újra találkozzon barátaival. Az egyik este átugrott, a legjobb barátnőjéhez. Az idő gyorsan elrepült, miközben megosztották egymással élményeiket. Késő estére járt, amikor Diane hazaindult. Szerencsére néhány utcával arrébb lakott, így nem félt egyedül gyalogolni.
Volt egy elhagyatott utcarész, ahol rövidebbre lehet vágni a hazafelé vezető utat. Ahogy ment a mellékúton, meglátott egy férfit nem sokkal arrébb, aki egyedül volt. Diane-t félelem és nyugtalanság fogta el, ezért magában gyorsan imádkozott, hogy az Úr őrizze meg. Hirtelen megnyugodott, és ahogy elsétált a férfi mellett, látta, hogy követi a szemével, de végül biztonságban hazaért.
Diane késő reggel kelt fel. Élvezte, hogy most addig aludhat ameddig csak akar. Reggelizés közben bekapcsolta a TV-t, és a hírekben döbbenten látta, hogy egy nőt megerőszakoltak azon a mellékúton, ahol tegnap járt. Méghozzá nem sokkal azután, hogy hazaért. Diane, szinte sokkos állapotba került, és elkezdett sírni, hogy vele is megtörténhetett volna. Az Úrhoz kiáltott, és hálát adott neki, hogy nem történt baja.
Viszont nem hagyta nyugodni a dolog, és gyanakodott arra a gyanús alakra, akit az elhagyatott úton látott hazafelé menet. Ezért elment a helyi rendőrőrsre, hátha tud nekik segíteni. Elmesélte, hogy arra járt nem sokkal az eset előtt, és látott egy sötétruhás férfit, aki meredten bámulta. A rendőrök több gyanúsítottat előállítottak, és kérték az egyetemista lány segítségét. Diane egyből felismerte a férfit, aki ezek után beismerő vallomást tett.
A rendőrök megköszönték a lány bátorságát, és segítőkészségét. Diane viszont azt kérte a rendőröktől, hogy kérdezzék meg a férfit, őt miért nem támadta meg.
A rendőrfőnök, másnap felhívta Diane-t, és azt mondta: „A férfi, azt mondta, hogy nem merte megtámadni, mert Ön nem volt egyedül, hanem két magas és izmos férfi sétált mellette, akiktől nagyon félt.”



Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből ahol volt egy pünkösdi misszionárius. A lány törzsébe tartozó emberek tudták, hogy ha nem kapják vissza őt sötétedés előtt, sohasem fogják már látni. Így a misszionárius és egy bennszülött tolmács útra keltek a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába.
Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány visszaadásáról, közben azonban éjszaka lett.
Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádfedeles kunyhóban.
Másnap dobok ébresztették őket. A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket.
A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja mind az ajándéktárgyakat, mind a lányt.
Aztán hallották, ahogy az ellenséges bennszülöttek jönnek értük.
A misszionárius és a tolmács letérdelt, imádkoztak és átadták magukat Istenek. Majd a misszionárius azt mondta: „Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre." Csukott szemmel kilépett és várt.
Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára.
Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét. Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott.
Amikor oda nézett a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak.
„Ezek 'Isten'-nek neveznek téged" - mondta a tolmács - „Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás is kilépett veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas kard volt.

Zsoltárok 91,11: Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadon

A misszionárius imája

Készítette: Keresztény szépségportál

-Jaj, Uram! Add, hogy ez az oroszlán is keresztény legyen!
-Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk...

Dobner Illés Nem felejtem el

Valaki

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Beteg-é valaki [akárki] köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. (JAKAB 5,14. 15.)

— Beteg-é valaki köztetek?
Kik között? Az Egyház (a gyülekezet) tagjai között!
Ezek szerint biztosra vehetjük, hogy Istennek az az akarata, hogy ha “valaki” beteg az Egyházban, meggyógyítsa őt! Az pedig biztos, hogy nem Isten akarata, hogy “valaki” is beteg legyen az Egyházban! —Hagin testvér, valamiről azért megfeledkeztél —, mondta egyszer valaki.
— Miről feledkeztem meg? —A Biblia azt mondja: ha Vele együtt szenvedünk, akkor Vele együtt fogunk uralkodni. —Nem, én nem feledkeztem meg erről — magyaráztam. —Olvassuk el újra: “…ha ugyan VELE EGYÜTT szenvedünk…” (Róm. 8,17) De mit kell elszenvednünk: a tüdőgyulladást? A rákot? A tuberkulózist? Nem! Jézus nem szenvedett ilyesmitől.
Mit kellett Jézusnak elszenvednie? Az üldöztetést. És ebben neked is lesz részed, ha helyesen élsz. Különösen akkor, ha az isteni gyógyítást, a Szellem ajándékait és a hitet prédikálod. Már több mint hatvan éve üldöztetéseket szenvedek, de betegségtől és gyengeségtől még nem szenvedtem.
Megvallás: Az Isten akarata az Egyház, az Ő Teste számára az, hogy szent egészségben járjon. Istennek az az akarata, hogy én egészséges legyek!


Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tavasz

Ige: Ti vagytok azok:

 „Akiket Isten hatalma [(dünamisz):és ereje] őriz [(phrúreó): védőőrizetben tart, és megvéd addig, amíg el nem jön az üdvösség beteljesülése] hit [bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség] által az üdvösségre [a megmenekülésre], amely készen van [(hetoimosz): elő van készítve, és itt van, kéznél van], hogy az utolsó időben [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor befejeződésekor] nyilvánvalóvá legyen [(apokalüptó): lelepleződjék]” (1 Pét. 1,5)

»Más fordítás: Mindez a tiétek,mert ez a teljes megmenekülés már el van készítve akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét teljesen megtapasztaljátok majd, mert csak az idők végén – az elrendelt alkalmas időben – válik  jól láthatóvá«*

*Addig is: „… az Istennek békessége [(eiréné): ez egy olyan állapotot jelent, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], mely minden értelmet felülhalad [(hüperekhó): fölé emelkedik, fölötte áll, felülmúl], meg fogja őrizni [(phrúreó): őriz, őrködik, őrséget áll] szíveiteket [(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás, gondolkodásmód, gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az intézkedés] a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,7).

„És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Ján. 10,28).

Ezért megvallhatjuk a Zsoltár szavaival, hogy: „Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt. 138,7-8)

Mert Isten az: „Aki meg is erősít… mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján” (1 Kor. 1,8)

Hiszen: „Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kol. 1,13)

Amelyben örvendeztek, [(agalliaó): túláradó örömmel ujjongtok, és ugráltok az örömtől]. Noha most [(arti) jelenleg] kissé [(oligosz): egy kis időre], ha meg kell lenni [(dei): mert szükségszerű, hogy meg legyen]. Szomorkodtok [(lüpeó): szomorúságot okoz, és elszomorodtok] a különféle [(poikilosz): változatos, bonyolult, sokrétű, nehéz, és sokféle, támadó élű] kísértések [(peiraszmosz): bűnre csábító próbálkozások, a gonoszság megtapasztalása, ingerlés

és provokáció] között”* (1 Pét. 1,6)

*Az apostolokon keresztül kerül kijelentésre, hogy a kísértés nem más, mint az üldözések, és az ebből eredő szenvedések, hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (idegenkedjetek, ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, ingerlés provokáció által) végett támadt köztetek. (amelyen át kell jutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (és fordulna elő) veletek. Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (és személyes közösséget vállaltok, részt vesztek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldogok lehessetek, és rendkívüli módon ujjongva örülhessetek), és örvendezhessetek. (A legteljesebb mértékben) boldogok [vagytok], ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felség) Szelleme, [akit] amazok káromolnak (becsmérelnek;, és tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4: 12-14).

„Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás)] igen-igen nagy [minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget  szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).

„Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18).

„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség, bőkezűség)(szerzője) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) (ki)hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (keveset) szenvedtetek (rövid szenvedésetek után), ő maga tegyen (tesz, fog tenni) tökéletesekké. (alkalmassá) (helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká (megalapoz).” (1Pét 5:10).

Ezért: „Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).

Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény /vagy bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]^. Örüljetek és örvendezzetek [sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [a ti kárpótlásotok] bőséges [és nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [így üldözték, zaklatták, és vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek] (Mát. 5,11-12).

Mert: „Ha e világból (valók) volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé (azaz: a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (az én igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).

Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (és az kegyelem), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (sérelmeket) méltatlanul (és igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést)? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök (és ha kitartóan cselekszitek a jót és tűritek érte a szenvedést), ez kedves dolog Istennél (ez kedves az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20).  

És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).

Jézus az Úr szívemben!.

A kísértésről

„Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek. (1 Kor. 10,13)

Az Úr Jézus az ÉLET forrása!

Mert Nálad van az életnek forrása. A Te világosságod által látunk világosságot” (Zsolt. 36,10)

A világosság és a sötétség

Mert nem azért jön fel a nap hajnalonként, és nem azért ragyog fel a világosság, mert lassan-lassan eltűnik a sötétség, hanem amilyen mértékben felragyog a világosság, olyan mértékben tűnik el a sötétség.

http://kszecegled.hu/index.php/tortenetek-bolcsessegek/

Isten terve

„Isten terve nem a túlterhelés, hanem a túlcsordulás!”

http://amatraicsalad.blogspot.hu/

TÚLSÁGOSAN ÖSSZETÖRT?

13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. 14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. 17 Az Úr pedig aSzellem, és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság. 18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre. 2Kor 3,13-18.

                       TÚLSÁGOSAN ÖSSZETÖRT?

       Mi ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről
dicsőségre. (2Kor 3,18)

       "Sajnálom," - mondta férjem - "óvatosabb is lehettem volna a mosogatásnál". Kedvenc porcelán csészém darabjai hevertek a kezemben.
"Biztos helyre hozható!" - mondtam. Férjem ingatta fejét, "Ha meg is ragasztod, a tea kifolyhat belőle." Bólintottam, és vonakodva dobtam darabjait a szemetesbe.

       Teltek-múltak a hetek, és a csészéről el is feledkeztünk a karácsonyi
készülődésben. Karácsony reggel, a padlón szanaszét heverő, gyűrött,
fényes-színes karácsonyi csomagolópapírok között kilencéves fiam keresett valamit a karácsonyfa alatt. "Már minden ajándékodat kibontottad!" - kötekedtem vele.

       "Ez az én ajándékom, neked!" - mondta, és az ölembe tett egy zöld fóliába csomagolt cipős dobozt. Amint kinyitottam, nagyot dobbant a szívem: a teáscsészém volt az. "Tudom, mennyire szereted ezt a csészét, ezért kiszedtem a szemétből, és összeragasztottam." Könnyes szemmel nézegettem a helyreállított csészét. Csorba és repedezett volt, a ragasztó is kifolyt itt-ott, de nekem a csésze gyönyörű volt.

       Ahogy magamhoz öleltem fiamat, a karácsonyi történet új jelentéssel gazdagodott számomra. Ahogyan a csésze, én is egy törött edény voltam. Jézus által azonban tökéletes vagyok Isten szemében, alkalmas az Isten országára.

       Imádság: Irgalmas Istenünk, köszönjük, hogy hozzád hasonlóvá
formálódunk dicsőségről-dicsőségre! Ámen.

       Karen Y. Foster (Kalifornia, USA)

www.csendespercek.hu