Zsidókhoz írt levél 3. fejezet: Kik mehetnek be a nyugalom helyére?

Zsid. 3,1 Annakokáért szent atyafiak, szent testvéreim, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak,50 a mi megvallásunk apostolára, követére és főpapjára, Krisztus Jézusra. És értsétek meg Jézust, mint apostolt, és mint főpapot.51

Zsid. 3,2 Aki hűséges ahhoz, aki őt rendelte, az ő küldőjéhez, valamint Mózes is az ő egész házában.52

Zsid. 3,3 Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, nagyobb tisztességre, méltóságra, megbecsülésre, dicséretre méltó, mint Mózes, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, és méltósága, mint a háznak.53

Zsid. 3,4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, felépített, aki a mindenséget alkotta: Isten az.54

Zsid. 3,5 Mózes hűséges, megbízható, szavahihető volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, aki a jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot.55

Zsid. 3,6 Krisztus ellenben mint Fiú, a maga háza felett,  akinek háza  mi vagyunk, ha a bizodalmat, és a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést mind végig erősen és szilárdan megtartjuk, [Más fordítás: Ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben].

Zsid. 3,7 Annakokáért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát halljátok és megértitek,

Zsid. 3,8 Meg ne keményítsétek, és konokká tegyétek a ti szíveteket, mint az elkeseredés, zúgolódás, és fellázadáskor a kísértés,56 a bűnre, céltévesztésre való csábítás ama napján a pusztában.57

Zsid. 3,9 Ahol a ti atyáitok próbára tettek engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

Zsid. 3,10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivikben; ők pedig nem ismerték meg az én újaimat.

Zsid. 3,11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.58

Zsid. 3,12 Vigyázzatok atyámfiai, testvéreim, hogy semmiképpen se legyen bármelyikőtöknek hitetlen, engedetlen gonosz szíve, hogy az élő, és életet adó Istentől elpártoljon, eltávolodjon, elszakadjon.59

Zsid. 3,13 Hanem buzdítsátok, bátorítsátok egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg, és  konokká ne legyen a bűnnek, a céltévesztésnek csalárdsága,60 megtévesztése, becsapása, csalása, csábítása által, hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma.61

Zsid. 3,14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat, amely kezdetben élt bennünk mindvégig erősen, szilárdan, állhatatosan megtartjuk. Más fordítás: Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk].62

Zsid. 3,15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek, és nehogy konokká tegyétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, amikor zúgolódtatok.

Zsid. 3,16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, akik kijövének Egyiptomból Mózes vezetésével?

Zsid. 3,17 Kikre neheztelt, és haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? Avagy nem azokra-e, akik vétkeztek, akik elvétették a célpontot, akiknek holttestei elhullottak a pusztában?63

Zsid. 3,18 Kiknek esküdött pedig meg, kiknek fogadta meg esküvel, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha a hitetleneknek, a rábeszélhetetlen, makacs engedetleneknek?64

Zsid. 3,19 És látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt. [Más fordítás: Nem voltak képesek bemenni hitetlenségük miatt, a hitetlenség következtében nem juthattak el oda].65

---

50 Vallásunk (homologia): a mi megvallásunk.

51 Mert: „Lévén nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk megvallásunkhoz” (Zsid. 4,14).

52 Az Úr bizonyságtétele Mózesről: „… Mózes, aki az én egész házamban hűséges, megbízható” (4 Móz. 12,7).

53 Ahogyan előbb Mózes volt Isten háza, a mostani időben pedig mi lettünk: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, a sarokkő maga Jézus Krisztus. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben” (Eféz. 2,20.22).

54 Mi vagyunk az Ő háza, azé, aki maga az Isten: „Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban…” (Eféz. 2,10).

55 Az Úr Jézus kijelenti, hogy kiről tett tanúságot Mózes: „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert énrólam írt ő” (Ján. 5,46). És az Úr a tanítványainak megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza, és értelmezi vala nékik minden írásokban - a teljes Szentírásban, - amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27).

56 Kísértés (peiraszmosz): támadó élű próbálkozás; bűnre, céltévesztésre való csábítás.

57 Ez pedig így lett megírva: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete, egész közössége a Szin pusztájából, az Úr Jahve az Örökkévaló rendeléséhez képest, az ő útjuk rendje szerint táborhelyről táborhelyre, és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize. Verseng vala azért a nép, és ismét perbe szállt Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódik a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat, jószágainkat? Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr, Jahve az Örökkévaló monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő ki, víz fakad belőle hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengése, és perlekedése miatt, és mert kísértették az Urat, Jahvét az Örökkévalót mondván: Vajon köztünk van-e az Úr, Jahve az Örökkévaló vagy nincsen?” (2 Móz. 17,1-7). Dávid így prófétál Isten népéről: „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meriáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: Ahol megkísértettek engem a ti atyáitok, a ti őseitek; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségre, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják, nem ismerik ők az én utamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére” (Zsolt. 95,7-11).

58 Így szólt az Úr: „De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem” (4 Móz. 14,21-23).

59 És így folytatódik a kijelentés: „Óvakodjunk tehát, mivel még nem teljesedett be, de még megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék, és le ne maradjon erről” (Zsid. 4,1). Hát: „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, vigyázzatok, és őrizkedjetek, hogy az istentelenek, az Isten nélkül élők tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek. Hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek” (2 Pét. 3,17). És a hiteteket el ne veszítsétek, mert megmondatott, hogy: „Aki hitre jut és bemeritkezik, üdvözül, az mind megszabadul, megmenekül. Aki pedig nem hiszen, a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt marad, és elvész” (Márk. 16,16). Már a prófétai figyelmeztetés is így hangzik: „Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma elfordul az Úrtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek. Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér!” (5 Móz. 29,18).

60 Csalárdság (apaté): megtévesztés, becsapás, csalás, rászedés, ravaszság, csábítás.

61 És így folytatódik a kijelentés: „Tartsátok, és őrizzétek meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak gyengéd, szerető irgalmát az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. [Más fordítás: Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak]” (Júd. 1,21-23). Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan, és gonosz az; ki tudná kiismerni?!” (Jer. 17,9).

62 És: „Akiben van a mi bátorságunk, szabadon, és bizodalommal való menetelünk, és biztonságos utunk Istenhez az Őbenne való hit által” (Eféz. 3,12). „Annakokáért atyámfiai, testvéreim törekedjetek, és igyekezzetek még inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztásotokat megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy megmaradjon, mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg, nem fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani soha” (2 Pét. 1,10).

63 És ez így történt: „De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül” (4 Móz. 11,4-6). Erről énekel Dávid is: „De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében, nem várták az ő tanácsát. Sóvárgás fogta el őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14). És „Felemelé szavát az egész közösség, elkezdett hangosan jajveszékelni és síra a nép azon az éjszakán. És mindnyájan zúgolódnak Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész közösség: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! És az Úr válasza: De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet. Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és a jeleket és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem hallgattak szavamra és nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak. Senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem. Senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak. Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Meddig tűrjek e gonosz közösségnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,1-2.21-23.26-29).  Dávidon keresztül megismétli az Úr: „Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére” (Zsolt. 95,10-11). Pál apostol így figyelmezteti Isten népét, ezért Isten: „azoknak többségét nem kedvelé, és nem lelte örömét bennük, mert elhullnak, elpusztultak a pusztában, és holttesteik szőnyegként terültek el. Hát ti pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító által, mert ezért sújtott le rájuk, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindezek pedig példaképpen, és figyelmeztetésül estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, hogy okuljunk belőlük mi, akikhez az időknek, a világkorszakoknak vége elérkezett, akik a végső időkben élünk” (1 Kor. 10,5 .10-11). És: „És meg ne szomorítsátok, meg ne bántsátok, vagy sértsétek az Istennek ama Szent Szellemét, aki által, és Akiben megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok]. Minden mérgesség, keserűség, fölgerjedés, indulat, düh, bosszúság és harag, vagy haragtartás, és lárma, kiabálás, szóváltás és káromkodás, vagy istenkáromlás, szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék közületek, és legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,30-31). Júdás apostol is így figyelmezteti Isten, a Krisztus népét: Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette” (Júd. 1,5).

64 Mózes így szól Isten népéhez: „Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, a ti hangoskodásotokat és felháborodott, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom” (5 Móz. 1,34-35). És Pál apostolon keresztül ismét: „Nem mennek be az én nyugodalmamba” (Zsid. 4,5).

65 Dávidon keresztül is megerősíttetik a kijelentés, hogy azért nem voltak képesek bemenni: „Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segítségében” (Zsolt. 78,22). „És becsmérelték, és megvetették a kívánatos földet, nem hittek az ő ígéretének. Hanem zúgolódtak, morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára” (Zsolt. 106,24-25). Az apostol megerősíti, hogy: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni. Senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, és aki Őelé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6).