Zsidókhoz írott levél 5. fejezet: Krisztus örökké való főpap Melkisédek rendje szerint.

Zsid. 5,1 Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen, és mutasson be a bűnökért,

Zsid. 5,2 Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal, aki elnéző tud lenni az értelmetlenekkel és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal, és erőtlenséggel.

Zsid. 5,3 És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozatot bemutatni a bűnökért.84

Zsid. 5,4 És senki sem veszi, és szerezheti meg önkényesen magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is.85

Zsid. 5,5 Hasonlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, nem önmagát emelte a főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged.86

Zsid. 5,6 Miképpen másutt is mondja, kijelenti, kihirdeti: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.87

Zsid. 5,7 Ki az ő hústestének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes, akinek hatalma van megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő Istentiszteletéért.88

Zsid. 5,8 Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet;

Zsid. 5,9 Így aztán bevégzetté, végcélba jutottá válva örök, soha véget nem érő üdvösség,89 szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, épség, egészség, megtartás szerzője  lett mindazokra nézve, akik hallgatnak rá, és engedelmeskednek neki.90

Zsid. 5,10 Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.

Zsid. 5,11 Akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra, eltompult a hallásotok.

Zsid. 5,12 Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire, alapelemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.91

Zsid. 5,13 Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan, és tudatlan az igazságnak beszédiben, a megigazulás igéjében, mivelhogy kiskorú kisgyermek, és oktalan.92

Zsid. 5,14 Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre. [Más fordítás: A felnőtt, érett korúaknak, bevégzetteknek, tökéleteseknek, célba jutottaknak, kemény eledel való. Akiknek érzékeit, és ítélőképességét a gyakorlat, és tapasztalat az idő folyamán kifejlesztette a jó és a rossz a gonosz, káros, ártalmas, értéktelen megkülönböztetésére.93

---

84 Mert így szólt a törvény: „Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bűnért való áldozatodat és egészen égőáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettük is, amint megparancsolta az Úr” (3 Móz. 9,7). „És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé” (3 Móz. 16,6.11).

85 Bemerítő János is erről tesz bizonyságot: „Az ember semmit sem vehet, semmit sem vallhat a magáénak, és nem tulajdoníthat magának, hanem ha a mennyből adatott néki” (Ján. 3,27). És az ige megerősíti a bizonyságtételt: „Amrám fiai: Áron és Mózes. Áron kiválasztatott, hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, ő és az ő fiai mindörökké, hogy jóillatot tennének az Úr előtt, és szolgálnának néki, s az ő nevében a népet megáldanák mindörökké” (1 Krón. 23,13). Az Úr így szólt Mózeshez: „Te pedig hívasd magadhoz a te atyádfiát, Áront, és az ő fiait ő vele az Izráel fiai közül, hogy papjaim legyenek…” (2 Móz. 28,1).

86 Az Úr ígérete Krisztusnak és fiainak: „Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait” (Zsolt. 89,27-30). Bizonyságtétel az Úr Jézusról: „És Ő… a kezdet, elsőszülött a halottak közül…” (Kol. 1,18). Ezt ismétli meg Péter apostol: „És mi hirdetjük néktek, az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust. Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te. Ma nemzettelek én téged” (Csel. 13,32-33). Így teljesedett be Dávid próféciája: „Az Úr végzését hirdetem: Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet” (Zsolt 2,7). Ő az, Aki minden teremtett lénynél nagyobb: „Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?” (Zsid. 1,4-6). Ez akkor történt, Amikor az Úr Jézus alámeritkezett, és leszállt reá a Szent Szellem: „És ímé az égből szózat hallatszott, és egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm, akiben kedvem telik, akiben én megengeszteltettem” (Mát. 3,17).

87 Dávid is prófétál Róla: „Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint” (Zsolt. 110,4). A kárpiton túl: „Ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint. Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta. Akinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: aki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya, Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké. Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint” (Zsid. 6,20-7,1-3.17). „Melkisédek pedig Sálem királya, … a Magasságos Istennek papja vala” (1 Móz. 14,18)

88 Máté bizonyságtétele így hangzik a Gecsemáné kertben történtekről: „És egy kissé előre menve, arcra borult könyörögvén és mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. [Más fordítás: Ha lehetséges, hadd ne kelljen kiinnom a szenvedésnek ezt a poharát]; mindazáltal ne úgy legyen amint én kívánom, amint én akarom, hanem amint te” (Mát. 26,39). „Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? Azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mát. 27,46). „Jézus pedig ismét nagy fennszóval, újra nagy hangon kiáltván kilehelte, kibocsátotta szellemét” (Mát. 27,50). Lukács is bizonyságot tesz: „És ő és eltávozék tőlük mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, Mondván: Atyám, ha akarod, vedd és távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom hanem a tiéd legyen! És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. És haláltusában lévén, harcában, küzdelemben, és gyötrődésében buzgóságosabban, elszántabban, odaadóbban, kitartóbban, állhatatosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. [Más fordítás: Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek]. És hangosan kiáltván Jézus nagy messze hangzó szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És ezeket mondván, kilehelte, kibocsátotta szellemét, és meghala” (Luk. 22,41-44.46).

89 Üdvösség (szótéria aitiosz): szabadulás, megmenekülés, biztonság, oltalom, épség, egészség, megtartás.

90 Mert: „illendő, és méltó vala Istenhez, hogy őt, akiért, és akin keresztül a mindenséget teremtette, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük szerzőjét, és fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé, és vigye végcélba, és dicsőítse meg” (Zsid. 2,10).

91 Így figyelmeztet az apostol: „Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek, a mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek. (Más fordítás: Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek a bemerítésekről, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak): (Zsid. 6,1-2).

92 Hát: „Atyámfiai testvérek, ne legyetek gyermekek értelemben, a gondolkozásban, eszetek jártatásában; hanem a gonoszságban, a rosszban legyetek gyermekek, naivak, ártatlanok. A megértésben pedig érettek legyetek, és gondolkodásotokban legyetek felnőttek, nagykorúak, férfiak; s az értelemre nézve tökéletesek, bevégzettek, végcélba jutottak legyetek” (1 Kor. 14,20). Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiskorú, éretlen hívők, kiket ide s tova hány a hab, akik ingadoznak, és hajt és megszédít a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága csalása, becsapása által, a tévelygés és félrevezetés ravaszságához való csalárdság által. [Más fordítás: Hogy ne legyünk tovább kiskorúak, gyermekek, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, az emberek csalásától, álnokságától, tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők csalárd módszerei, és álnok fogásai diktálják]. Hanem az igazságot, a valóságot / Igét követvén Isten szerinti szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, aki Ura a Krisztusban. [Más fordítás: Ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba]” (Eféz. 4,14-15) Tehát: „Különböző, és különféle idegen tudományok által, és tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív…” (Zsid. 13,9).

93 Pál apostol így ír erről: „A tökéletesek, a teljességre jutottak, érett korúak, és nagykorúak, vagyis a hitben férfiak, felnőttek között azonban mi is bölcsességet szólunk, és hirdetünk. De nem e világnak, nem ennek a világkorszaknak, sem e világ múlandó fejedelmeinek, és nem e világkorszak vezetőinek, akik elpusztulnak, akik eltöröltetnek, és megsemmisülnek bölcsességét, miknek hatása elvész, megszűnik, hatástalanná és eredménytelenné válik, kudarcba fullad, és csődöt mond. Hanem Isten titkos, és titokzatos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett, és titokban tartott bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva és előre, az örök korok, a világkorszakok előtt elrendelt, és kijelölt külön a mi dicsőségünkre, a mi megdicsőülésünkre” (1Kor. 2,6-7).